Bálterem és földszint

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 19, 2019 12:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Alex & Zagar & Cole & Mindenki
──────────── ────────────
Bevallom, tényleg elbambultam, akkor is, hacsak egy pillanatra, de megtörtént. Fáradt voltam már, akkor is, ha az este még fiatal volt, a vendégek köszöntgetése leszívott, a többieknek való udvariaskodással együtt, így tényleg elbambultam, ám csak egy pillanatra, de mire észbe kaptam, Azura már eltűnt az éterben, így végül én fogadtam el Zagar karját.
- Nem várunk szerintem, úgyhogy jó lesz - bólintok aprót sóhajtva, legalább most pihentetem kicsit a számat a mosolygástól, mielőtt ismét munkára fognának.
Na persze nem mintha panaszkodnék. Visszakaptam a helyemet, az engedélyemet, és bár nem sérülésmentesen, de valamennyire a belém vetett bizalmat is.
- Megvagyok, épp vegyes saláta - kuncogom el magam, ahogy belegondolok az elmúlt hónapok felfordulásába. - Bár szerintem a legtöbbről te is értesültél, így nem sok mesélnivalóm van.
Én is az asztalhoz lépek, meglepetten látom, hogy Kaitlyn felszívódott, de a másik fiú ismeretlennek tűnt első pillantásra. Kerítettem magamnak valamit enni, de nem sokat, mert akkor késsel sem fognak tudni kivágni a ruhámból, mikor meghallottam Zagar Alexnek intézett mondatát, és felháborodva ránéztem.
- Hé! - Kissé ingerült a hangom, de a nézésemmel biztos gyilkolni lehetne. - Amíg mellettem vagy, illik viselkedni, különben nem mutatkozhatok veled - fintorgok, aztán bocsánatkérően nézek a Cole-ként bemutatottra.
Már mondanám a nevem, mikor Alex megteszi helyettem, így némileg felállok, és az asztal felett kezet nyújtok neki.
- Örülök, hogy megismerhetlek - Mosolyom most őszinte, nem a mű, erőltetett.
Visszaülök a helyemre, akár elfogadta a kezemet, akár nem, és erőteljesen meglököm Zagart, csak úgy, jelzésképpen.
Sóhajtok, remélem, ért ebből az öreg. Akármennyire is családi barát, azért... néha ellenségnek is felérne.
Alex kérdésére felnevetek.
- Tökéletesen érdektelenül, de biztos, hogy mosolyizomgyulladásom lesz, mire végzünk.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 3:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Szélesebb mosolyra görbülnek az ajkaim az ajánlatát hallva, és legszívesebben ismét megérinteném a felkarját vagy az alkarját, amiként azt ő is tette velem néhány perccel ezelőtt. Jól esett magamon érezni az ujjait még akkor is, ha kétrétegnyi ruha ékelődött közénk, és biztos vagyok benne, őt is pontosan ennyire nyugtatná meg a viszont-simítás. Ám ahhoz le kellene tennem a hamburgeremet, meg kellene törölnöm a kezeimet, és mire oda juthatnék, hogy cselekvéssé alakítsam az elgondolást, már el is illanna a pillanat.
- Megtisztelsz… - biccentek felé a hála és a viccelődés mezsgyéjén lavírozva, hisz legutóbb határozottan poénkodni szándékoztam a formális megszólításával, most azonban ténylegesen értékelem és megbecsülöm a lehetőséget. Persze ettől függetlenül nem tervezem gyakran emlékeztetni arra, amit el szeretne felejteni, éppen ezért nem is tartok ki tovább a téma mellett, hanem lovagiasan felajánlok egy harapást a hamburgeremből. Aki ismer, az tudja, hogy ilyesmire még sohasem vetemedtem... Mielőtt viszont megtehetném a hatalmas áldozatomat - feltéve, ha elfogadta volna a felkínálkozást Cole -, megjelenik Berten és Frey.
- Sziasztok - köszönök nekik némi elbizonytalanodással, miközben szaggatott tempóban leteszem a burgeremet a tányéromra. Kíváncsian figyelem Zagar mozdulatait, majd elpillantok Cole-ra is, próbálva felmérni a legutóbbi összezökkenésük mélységeit, és annak fényében, hogy még csak meg sem mer mukkanni, azt hiszem elég komolyan felbőszíthette a vadászunkat. Igyekszem nem elmosolyodni a láthatatlanná válás iránti elkötelezett próbálkozásán, hát még a momentumon, amikor összeakad a tekintetük. Ellenben ahogy rám néz a rangidős asztaltársaságunk, azonnal megszigorítom a vonásaimat.
- Hogy mondod? - vonom meg az egyik szemöldökömet, mialatt megtörlöm a kezeimet a kikészített textil szalvétában. Igazából csak az időt húzom ahhoz, hogy visszafogjam a kitörni készülő nevetésemet, és egy valamirevaló félig-meddig partnerként védelmembe vegyem az éles nyelvű szék-szomszédomat. - Igen, elég… közeli ismerősöm. Cole Andrews - nyögöm ki nagy nehezen, aztán rádöbbenek, hogy a béke érdekében ennyi még nem lesz elég, ezért félig Cole-hoz fordulok a bemutató-kör folytatásáért. - Cole, ő itt Zagar Berten, a hölgy pedig Freya Crusader, mindketten vadászok - ennyi talán megteszi ahhoz, hogy a kezdeti feszültség lecsillapodjon.
Legszívesebben itt abba is hagynám a beszédet, és szerencsére Cole nyer is nekem néhány másodpercnyi pihenőidőt a halk magyarázkodásával, amin újfent nehéz megállnom az elmosolyodást. Finoman megbököm a lábammal az övét, hogy tudja, nincsen egyedül a szarban.
- Bármit is csinált, bizonyára nem gondolta komolyan. Ugye, Cole? Nehezen viseli a tömeget - rögtönzök valami kézzelfoghatót azon kívül, hogy „berúgott”, közben a lehető legnagyobb nyugalommal töltve magamnak egy pohár vizet. Szükségem lesz néhány korty frissítőre ahhoz, hogy végérvényesen leküzdjem a kényszeremet a röhögésre…
- Szóval, élvezitek a bált? - terelem el a témát, amennyiben nem ragadnak le túlságosan az előzőnél.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 3 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 17, 2019 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
A nászéjszakás megjegyzése után nem tudom tovább visszafogni magam, az asztal takarásában mégis az alkarjára vándorolnak az ujjaim. Nem tartom őket rajta túlzottan sokáig, csak amíg halkan röhögök a szó kapcsán eszembe jutó emlékeken; kezdve attól a borzasztó zuhanyzástól, aztán meg az esésünkön, miután – talán még ő sem tudja, miért – megpróbált felemelni. Akármennyire is beleéljük magunkat a valószínűleg egész este tartó, óvatos titkolózásba, most mégis jó lenne szabadnak és feltűnőnek lenni Alex mellett.
Nem mi vagyunk a leghangosabbak, de egy kicsit még ennél is csendesebbek leszünk, mikor a vezetéknevem jön szóba. Miattam, mert én keresem a szavakat reménytelenül. A legtöbbször előre nézek; várakozva bámulok magam elé vagy a tányéromon lévő dolgokat aprítom fel szinte oda sem figyelve, hátha így könnyebbé válik gondolkoznom, de ha mást nem, legalább így elfoglaltnak tűnhetek.
– Te azért hívhatsz Mr. Andrewsnak… – tűnik fel egy halvány mosoly a szám sarkában, mikor már nincs mit felvágnom a kezemben tartott késsel. A magyarázata megnyugtat annyira, hogy ismét felé nézzek; tudom, hogy igaza van és még jobban esik, hogy a saját szavaival le is zárja a témát, tőlem pedig nem vár ennél bővebb magyarázatot. Azelőtt ajánlja fel a hamburgerét, hogy mégis hozzátehetnék valamit a gondolathoz, ezután pedig ismét elmarad a válaszom: alig, hogy beszédre nyitom a számat, ketten állnak meg asztalunk melletti nem túl forgalmas folyosón.
Hála a meglepetésnek, amit az ismerős és annál kellemetlenebbnek ható arc kelt bennem, még visszaköszönni is elfelejtek; helyette újra szótlanul bámulok magam elé. Múlnak a másodpercek és én egyre inkább abban reménykedem, hogy a vadász, akit nemrég sikerült magamra haragítanom, már nem ismer meg, ugyanis sokáig és a legnagyobb nyugalommal válogat az idehordott ételek között, de aztán csalódnom kell; hamarosan az enyémbe fúródik a pillantása. Nehezebb úgy tekintetet elkerülni, ha az illető azóta szemmagasságban ül az melletted és ilyen nagyon közel, egy darabig azonban mégis a kezében tartott kés foglalja le a figyelmemet.
Az első kérdését Alexnek címezi helyettem, így azonnal hátra is dőlök a széken, hogy aztán még lejjebb is csúszhassak valamivel; új stratégia után kutatok odabent és legalább addig sem érzem magam annyira nagyon útban. A megszólításomra azonban ismét megrándul a szám sarka, ugyanis legszívesebben megint csak röhögnék, mikor magamra ismerek a kifejezésben, valami azonban azt súgja, hogy ne hergeljem tovább a terem legidegesebb vadászát.
– Khm… – köszörülöm meg a torkom mélyen a gondolataim közé merülve, és bár eddig nem engedtem el az utolsó nálam lévő evőeszközt, a jobb kezemben tartott villámat, most ezt is leteszem, hogy megvakarhassam vele a tarkómat. – Már jól vagyok… Köszönöm. Elmúlt. – Őszintén szólva tippem sincs, hogyan jöhetnék ki ebből a legjobban; ha felállok és elsétálok, vagy ha maradok és újra teljesen részegnek vagy éppen frissen kijózanodottnak tettetem magam. Csak víz van előttem, de hirtelen nagyon megkívánom azokat a kancsós borokat kicsivel arrébb, tőlük pedig igazán csak egy dolog esne most még ennél is jobban; ha valaki valahogy kiment ebből a kellemetlen szituációból.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 17, 2019 12:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Mindenki
Azura belém karol, viszont Freya mintha elgondolkodna. Azután a tömeg is megindul, mire kettőt pislogok már felcserélődnek a hölgyek körülöttem. Még válaszolni sem tudunk neki, mert a szőke hajú felszívódik az emberek között, mint szürke szamár a ködben. Nem érdekem utána menni, bár akkor biztos megtalálnám, így csak tétlenül Freya-ra nézek. Kérdő tekintettel nyújtom neki a karom és ha elfogadja, akkor úgy elindulunk befelé.
- Várunk még valakit? Payne-ékhez csatlakozunk?
Valahogy adja magát a kérdés, mert velük láttam a bejáratnál, ezért aztán Alexander fejét kezdem el keresni a tömegben. Nem azért, mert olyan különleges volna, hanem mert magas, előbb megtalálom, mint mondjuk Kaitlyn buksiját. Arra számítottam, hogy nem csak ketten leszünk Freya-val, de nem is tudom mit vártam. Mindenki elfoglalt.
- Hogy vagy mostanság?
A kicsi lány gyorsan vette az akadályokat, nem úgy mint a bátyja. Bár rajta meg nem csodálkozom, mert az én fajtám. Viszonylag hamar beérünk az asztalokhoz, mindenki oda tart befelé és amúgy is csak pár méter. Megtalálom a Payne kölyköt is és mivel náluk van hely még az asztalnál, így mellettük cövekelünk le. Én fordulok egyet, felmérem hol van most Nat, ezért aztán Drake fejét is kiszúrom, főleg mert az őrökön kívül már senki sem tartózkodik a bejáratban. Most bunkóság lenne egyből odamenni hozzá, tekintve hogy épp helyet foglalunk a sajátjaink társaságában, de őszintén szólva meg se nézem hova teszem le a hátsóm, csak Freya közelében legyek, egyrészt mert beszélgetünk, másrészt, mert jobban szeretnék én is vadászok között lenni és nem néhány vadidegen San Francisco-i társaságában.
- Üdv mindenkinek!
Köszönök hangosan, és felmérem a kaja állományt. A burgert oldalra tolom, helyette magam elé húzom a nagy tányér egybe sült csirkét a körettel, amit valószínűleg több embernek raktak ki, de ez kit érdekel. Van még belőle ahonnét ez jött, szóval ez most az enyém! Hát már éppen fenem a kést, amikor jobbra fordulva ismerős arcon akad fent a tekintetem. Az a hogy is hívják? Jah, a nevét nem tudom! De Alex mellett ül. Hm. Szúrós tekintettel méricskélem, de aztán lassan átvándorlok Alexander képére, keresztül nézve a kis mitugrászon.
- Te ismered ezt a f@szt?
Tudom, nem épp egy kedves kérdés hangzott el a számból, de ami azt illeti ő sem volt kedves velem az italos pultnál. Úh, hogy nekem is pont ide kellett helyet foglalnom! Ha megint elkezdi, én szájba fogom vágni! Előzzük meg a bajt!
- Ne adjatok neki több piát, mert hülye lesz tőle!
Jelentem ki mérgesen, még egy pillantás erejéig rá tekintve, aztán a környékét vizslatom, ha van kibontva előtte italos üveg, vagy pohár, benne alkohollal, azt most húzom magam felé. Persze ha idő közben elhangzik a neve, vagy még be is mutatnak egymásnak, akkor készséggel és civilizált formában fogok reagálni rá. Nem őket piszkálni jöttem ide.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 1:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Táncolj hajnalig!

everybody meg a másik kettő
DANCE • szószám: -• Credit:

 
Száradna le a karod a helyéről... - futott át a gondolat az agyamon oly sokszor, mintha a sebesvonat újra meg újra ugyanazon a rövidke alagúton suhant volna keresztül, mialatt kóros feltűnési viszketegségével küzdő testvérem magasba lendülő keze és hamis mosolya között váltogatom a tekintetem. Na meg a másik is itt van, a kis okostojás. Esetleg van itt még valaki a gyönyörű családból? Nem, nincs? Bosszúsan számba tömve a negyedik apró szendvicset és küzdve minden rágásnál a falattal futtatom végig az egybegyűlteken pillantásom, de ez sem garancia arra rögtön észreveszem a rejtőzködő maradékot. Harcolva a rengeteg étellel a számban indulok el testvéreim asztalához, kerülgetve az embereket, akik nem is néznek a lábuk elé, hanem letarolnak mindenkit, aki arra jár, miközben önfeledten viháncolnak beszélgető partnerükkel, vagy a csordával, amelyikkel éppen mozognak. Erről szól végül is az egész este, nem? Jó, nem igazán annyira, hanem az új vadászok állva történő megtapsolásáról, hogy ők is nyakukba vették egy pusztuló világ keresztjét, felszentelve annak életüket, hogy irtani fogják a magunkfajtákat, megállítják a világ végét és ehhez hasonló nemes cselekedeteket visznek végbe, titkon vágyva az elismerésre és a vállveregetésre. Hányan maradtok életben vajon az első küldetés után? Vagy a második után. Vagy a sokadik után, amikor már annyira magabiztosak vagytok, vagyis annak érzitek magatokat, hogy azt hiszitek titeket már semmilyen meglepetés nem érhet, ismertek minden trükköt, fortélyt, rúnát és pecsétet és mégis sikerül szembe találkoznotok az ismeretlennel. Van még egyáltalán ismeretlen? Tartogat még meglepetéseket az ágy alatt rejlő szörnyek világa? Újabb apró falatot dobva a számba dermedek meg a tömeggel együtt és fordulunk egy emberként a pódiumra, pontosabban a lépcsőre fellépő, ezek szerint házgazda irányába, akiből érződik, hogy ő ezt a beszédet, vagy közleményt ugyanannyira kínosnak és kellemetlennek, szükségtelennek és helytelennek tartja, mint amennyire a tömeg is fogja. Karomon végig szalad a libabőr a feszengéstől és egyre kisebbnek érzem magam a nő erőltetetten ragyogó mosolyától, szeretnék elsüllyedni és kikerülni innen. Már csak egy kis kuncogás hiányzik a végéről és sikerül elérnie, hogy égnek álljon a hajam is, ne csak a többi szőrszál a testemen. Elmélyülten tanulmányoznám a következő apró szendvicsen ékeskedő fekete kaviár kupacot és égek a vágytól, hogy a darabka kenyér és hal ikra közé beékelt fél citrom szeletet kihúzzam, hogy a tányér szélére vághassam, de nem kezdhetek ilyen akcióba, mert leborul a kupac kaviár a szendvicskéről, de ez sem segít. A nő hangja karcolja a fülemet és majdhogynem összerezzenek a tömegen végigfutó hamis nevetés hullámtól. De legalább vége! Az első megpróbáltatásnak legalábbis, ami nem volt betervezve, bár egy ilyen összejövetelen beszédekre és pohár emelgetésekre mindig számítani lehet, hadd lássam újra a másik két kihívást ma éjjelre. Tányéromat magasan a fejem fölé tartva vágok át a tömegen, húzom - vonom magam össze vissza, akár egy giliszta, hogy ne öntsenek nyakon az óvatlanok bármiféle itallal, ne tudják tányérjaikat a nyakamba borítani, s bár néhányaknál a léptek már eléggé bizonytalanok, megbicsaklóak, nem érkezett felkiáltás sehonnan, hogy a frissen kukázott ruha tönkrement volna.
'Uraim!' - lököm a tányért az asztalukhoz és foglalok helyet köreikben kevésbé kitörő örömmel. - 'Hogy halad a nosztalgiázás? Csemegéztek a régi idők elrohadt mazsoláiból?' - mert mi mást csinálnának?! Oh és persze tervezik, hogy hogyan igázzák le a világot. Hanyagul vetem hátra balom a szék karfáján, teszem keresztbe bal lábamat a jobbon és kezdek el hintázni, mintha annyira szellős lenne a hely, hogy anélkül megtehessem, hogy bárkinek akadályoznám az útját. Lehet velük ez kínosabb lesz, mint a rövid étkezésre történő invitálás a házigazda részéről.




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 10, 2019 1:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Eltűnődötten pillantok Cole-ra a megjegyzése nyomán, de mire elkezdene tudatosulni bennem, mi mindent érthetett az utalása alatt, és úgy igazán eltölthetné a bensőmet az aggodalom - hisz van mit megmagyaráznom a számára -, bőven eltelik annyi idő, hogy inkább a bölcs csend mellett döntsek, és ne nyúzzam tovább a témát. Szerencsére az új feladatom egyhamar leköti a figyelmemet, az önkéntelen hablatyolásom meg az övét, és mikor elindulok a beszerző körutamra, már azt sem tudnám felidézni, néhány perccel ezelőtt miféle zavar vett rajtam erőt. Nem, miközben visszapillantva Cole-ra rájövök, hogy ő is engem néz, és amikor újabb mosolyt küld felém.
Nehezen tudom levakarni az arcomról az övénél terebélyesebb vigyoromat, mialatt elkezdek válogatni az ételek között, mindenesetre megpróbálok nem túl vidámnak és beszélgetésre kaphatónak tűnni, mert azon felül, hogy bőséggel biztosítsam magunknak a választékot, nem szívesen foglalkoznék mással. Az egyetlen ember, akivel hajlandó vagyok szóba elegyedni, az a pincér, és ő sem tart fel hosszabb időre, mint amíg segít az asztalunkra egyengetni a tálakat.
Nem vártam volna el Cole-tól, hogy felkeljen az asztaltól, ám egy hálás mosollyal megköszönöm az ideiglenes odébb állását.
- Beleadtam minden szakértelmemet a válogatásba - bólintok egyet az elismerő megjegyzésére, és végre leteszem a hátsómat a közvetlenül mellette helyezkedő székre. A komoly munka után úgy érzem, ez a megfelelő momentum a pezsgőm maradékának elpusztítására is, amire néhány pillanatnál hosszabb időt nem szánok, így még azelőtt üresen koppan a pohár alja a terítőn, hogy megszólalna a vacsoratársam. Hála az egeknek; meglehet, máskülönben visszaköpöm az italt a kijelentését hallva. - Lehetnél az - állapítom meg, összeszedve minden színészi tehetségemet a komolyságom mímeléséhez. - Végtére a nászéjszakát már letudtuk - teszem hozzá csöndesebben, kicsit közelebb is hajolva hozzá, aztán egy horkantást követően elvigyorodok. - Egyébként nincs mindig. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy egy ideig nem is lesz ezek után - futtatom körbe a tekintetemet a vendégseregen, majd vállat vonva én is elkezdek gyűjtögetni a tányéromra. Egyelőre nem sok mindent, pusztán némi sült zöldséget és krumplit.
Ami a kanál problematikáját illeti, mire felemelném rá a pillantásomat és érdemben válaszolhatnék a hiányra, a maga módján már meg is oldja a a kisebb kellemetlenséget, s amilyen határozottan mondja, azt hiszem nekem sem most kellene elröhögnöm magamat az ötletén. Pedig elképzelve, ahogyan hangosan szürcsöljük a tálból...
- Bármikor hozhatok kanalat… - mosolygok rá szelíden, egy kis ideig azt figyelve, hogyan mozgatja az állkapcsát az első falat elpusztítása érdekében, majd a kérdésemet és faggatózásomat követően én is belekezdek a - számomra - miniatűr hamburgerembe. Nem bajlódok az evőeszközökkel, ezt már hadd ne kelljen felvágni és villára szúrni.
Nehéz megállni, hogy ne sóhajtsak fel élvezettel a számban végigáramló íz kavalkád okán, mert a hamburger még mindig a legtökéletesebb ételnek tűnik a földkerekségen, de valahogy magamba fojtom az örömteli hangjaimat, mert annál sokkal jobban érdekel Cole válasza a vezetéknevét illetően. Igaz, az első megmukkanásánál kedvem támadna lefejelni az asztalt, ám elnézve, hogyan szöszmötöl az ételével, hagyom tovább fűzni a gondolatait. Addigra én is lenyelem az első falatot.
- Azért nekem tetszik. Jól cseng egybe a neveddel - jelentem ki némi gondolkodást követően, mert úgy érzem, ez is egy olyan dolog, amit nem most és nem itt kellene kiveséznem vele, hiába egyértelmű, hogy van története a hozzáállásának. - Aztán meg, a nevek csak nevek. Nem mintha meghatározhatnának minket. Úgy értem, én sem hiszem, hogy olyan lennék, mint amit a családomról híresztelnek - mosolyodok el, majd némi feszült töprengést követően előbb a hamburgeremre, aztán Cole-ra vezetem a pillantásomat. - Megkóstolod?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 3 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 9:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & mindenki
────────────── ──────────────
– Ugyan már. Izgalmasabb lesz, mint gondolnánk – utalok a kettőnk megbeszéletlen, spontán titkolózására és a saját küldetésemre, amibe sohasem avatnám be önként. Talán azt hiszi, hogy miatta jöttem el. Miatta vagy az ingyen kajaért, esetleg a báli hangulat az, ami idevonzott, de valószínűleg ismer már annyira, hogy tudja, ez utóbbi egyáltalán nem illik a profilomhoz. Eddig nem gondolkoztam ilyesmin, most viszont érdekelne, Alex milyennek lát; társasági embernek vagy magányosnak és furának, esetleg spontánnak vagy aprólékosan tervezőnek. Nehéz kérdés, mert én magam sem tudom igazán, ki vagyok ebben az érthetetlen kavalkádban, ami a megjelenése előtt még ennél is inkább összezavarta az érzékeimet. Ha viszont minden a számításaim szerint történik, a terv még ezzel a kis változással együtt is sikeres lehet: megszerzem, amiért eredetileg jöttem, miközben mégis vele töltöm az estét.
Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára rendes főtt kaját – ha a sarkon vett patkányhús minden ízletessége ellenére sem számít annak –, így eszemben sem lenne válogatni, bármit hozzon vissza végül az asztalunkhoz. Eddig meggyőződésem volt, hogy nem vagyok éhes, most valahogy mégsem tiltakozna a gyomrom a beígért vacsora ellen. Alex menet közben már megint hozzám ér, s ezúttal a lapockáimon simít végig, mielőtt útjára indulna; észrevehetetlenül és óvatosan, mintha ez is az alakítása része lenne. Az én fejem az egyetlen, ami utána fordul, mialatt a fogások felé igyekszik, én viszont le sem tudom venni róla a tekintetem. Még egy afféle halvány, mindent tudó vigyort is kiérdemel vele magának, mikor hátranéz rám.
Egyedül valahogy sokkal lassabban telik az idő. Először billegek egy kicsit a széken, de a térdem furán felgyűri a terítőt az asztal szélén, így ezt abba is hagyom, és helyette az idehozott evőeszközöket kezdem rendezgetni. Fogalmam sincs, melyik oldalra mi való, így ezzel is elszórakozom egy darabig; mire Alex megérkezik, már le is adom a tippemet. Nincs egyedül, látszólag segítséget szerzett magának a legkülönfélébb menü összehordálásához, és amikor ideérnek, én illemtudóan fel- és arrébb állok, csak hogy kényelmesen le tudjanak pakolni.
– Ezt nevezem – ülök vissza mellé azonnal, amint újból kettesben maradunk. A poharam tartalmára vonatkozó kérdésre csak megrázom a fejem; szinte még a választékot sem sikerült teljesen feldolgoznom. – Ha azt mondod, hogy nálatok mindig ilyen kaja van, én is neves vadász leszek – húzom őt az utolsó szavakkal vigyorogva. Aztán szedni kezdek. Eleinte nem vagyok biztos benne, hogy mihez nyúljak, de aztán szinte minden létezőből pakolok a saját tányéromra, villával szurkálva végig a kínálatot. Egyedül a hamburgerét nem piszkálom, mert úgy látszik, Alex annak küldi a legszebb pillantásokat, és már amúgy sem férne el nálam sokkal több minden.
A leves idáig elkerülte a figyelmemet, de ahogy megemlíti, megtorpanok a következő mozdulatomban, csak hogy messziről ezt is megnézhessem magamnak.
– Nem hoztam kanalat – válaszolom mélyen elgondolkozva, aztán ezt még hozzáfűzöm, mielőtt nekiállnánk enni: – Majd megisszuk. – Én legalábbis biztosan rágni kezdem az első falatot, mire Alex újra felém fordul. Ugyan eddig őt figyeltem, onnantól kezdve, hogy felemlegeti a vezetéknevemet, félig mosolyogva és magam elé nézve folytatom tovább.
– Ha kérdezted volna, megmondom – vonok vállat végül, miután még egy darabot vágok a húsból. Most csak ennyit csinálok; darabolok és rendezgetek, és csak azután fordulok ismét felé, hogy kitaláltam, mit akarok mondani.
– Nem titkos, egyszerűen csak nem használom már egy ideje. Formalitás – teszem hozzá lazán. – Mint mondjuk egy második keresztnév. Igyekszel elfelejteni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 03, 2019 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Elnéző mosollyal biccentek egyet Cole félvállról tett megjegyzésére, mert igazából fogalmam sincs, mi lesz Kaitlynnel. Nyilván nem fog belefulladni a vécékagylóba, és a gyomorbajain is túljut, de annak biztosan oka van, hogy ennyit és ilyen korán ivott. Kötve hinném, hogy a bál lenne az indok vagy anyánk mesterkedései, netán Tony kétszínű viselkedése a vendégekkel szemben, hisz ezek mind-mind olyan dolgok, amelyekhez hozzá vagyunk szokva. Viszont nem is a mai estén fogom kifaggatni a lelki problémáiról, egy kicsit nekem is szükségem van a kikapcsolódásra, vagy legalábbis annak az illúziójára.
Az elhatározásaim fényében meglehetősen váratlanul ér a szemből felcsendülő kérdés, és szívem szerint egy gyengéd öleléssel tudatnám Cole-al; szemernyi kétsége se legyen, nagyon is akarom, hogy itt maradjon velem. Megnyugtatna engem is, és az érdeklődéséből kiindulva őt is, mégsem merem a karjaim közé vonni. Ellenben a felkarját akkor is végigsimítom, ha a következő momentumban kiűznek a családból érte - ez lenne végtére is a legkevesebb, amiért megtehetnék.
- Persze, hogy szeretném - felelem habozás nélkül, nyíltan keresve fel a páratlan kékjeit, amelyekben most sem nehezebb elveszni, mint a korábbi alkalmakkor. - Örülök, hogy itt vagy. Még akkor is, ha ennél unalmasabb helyen nem is lehetnénk most - mosolyodok el gyengéden, és miután finoman, de bátorítóan megszorítom a karját, eleresztem, hogy felmérhessem a vacsora kínálatát.
Mire észhez térek a bő lére eresztett felsorolásomból, addigra már az asztalnál ücsörög, és olyan szemekkel néz rám, hogy megint kedvem támadna lehajolni hozzá, majd szájon csókolni. De még mindig nem engedhetek a késztetéseimnek, ami egyszerre frusztrál és tölt el valami különös izgatottsággal; senki sem tud a kettőnk világáról, pedig itt van az orruk előtt.
- Rendben. Előre szólok viszont, hogy reklamációt nem fogadok el. Legfeljebb osztozni vagyok hajlandó - jegyzem meg tettetett szigorral a hangomban, aztán hamar ismét mosolyra görbül a szám, ahogy ellépek mellőle és lopva végigsimítom a hátát az egyik vállától a másikig. Azért néhány méter után nem tudom megállni, hogy ne pillantsak vissza rá, de miután megbizonyosodok róla, még mindig ott ül, ahol hagytam, nyugodtabb szívvel kezdek válogatni az ételek között.
Legszívesebben mindenből vinnék magunknak, hogy együtt csemegézhessünk a legkülönfélébb fogásokból, ám egyrészt nincs annyi kezem, másrészt belénk se férne. Ellenben egy felszolgálót így is sikerül megnyernem magamnak segítség gyanánt, szóval a kínálat már is szélesebbé válik az asztalon, mintha egyedül szervíroztam volna. Amint lepakoltuk a tálakat, megköszönöm a pincér munkáját, és a lehető legnagyobb elégedettséggel ülök le Cole mellé.
- Próbáltam többfélét hozni, szóval válogass kedvedre. Kérsz valami gyümölcslevet a víz helyett? - bökök a fejemmel a poharára, még mielőtt bárminek nekiesnék. Vagyis a hamburgeremnek biztosan, ellenben a húsos tálon is akadnak finomnak ígérkező szeletek, és a köretnek való sült zöldségek sem tűnnek utolsó választásnak a rizs vagy a fűszeres burgonya mellé. - Ja igen, hoztam valami levest. Ne kérdezd, milyen - vonom meg a vállaimat, rámutatva az egy adagnyi, gőzölgő valamire.
- Elégedett, Mr. Andrews? - ezúttal a szemöldökeimet emelem meg játékosan, száműzve magamból a korábbi aggodalmaimat és bosszúságaimat. Legalábbis részben. - Ha már itt tartunk, miért nem mondtad el eddig a teljes neved?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 03, 2019 10:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Mindenki & Gadriel & Volgan
Kérdései mélyen a zsigereimen belül bosszantott, hiszen ki ő, hogy csak úgy kérdezősködjön? Ám az álcát meg kell hagyni, ezért folytatom a beszélgetést.
- Egy hosszú hajú szőkét - kissé elnevetve mondom ki a szavakat, hiszen van az emberek közt egy ilyen szokás a szőkék iránt. Miközben válaszol a kérdésemre. Ő is mosolyog mint akinek fegyvert tartanak a fejéhez
- Oh igen, és mennyire van távol ez a távol? - teszem fel az újabb kérdést miközben kutatom a tömeget. Közben helyet foglaltunk egy adag kajával, melyből óvatosan elkezdtem falatozni. Kisujját felemelve közli, hogy nincs kísérője. Feledtébb kínos. Mondjuk nem mintha én tudnám, hol is van az enyém.
- Én hát hogy is mondjam, nagyrészben kutatásokat végzek, az emberek viselkedéséről, idegen környezetben. Például, hogy mennyire feszültek miközben bájosan kell cseverészni egy tök idegen alakkal. - egy kisebb célzást vittem bele hátha érzi, hogy nem igazán van kedvem hozzá, nem rossz társaság, de nem az akire vágyom.    


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 30, 2019 1:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Vadászavató Bál

K A J A, Seth, Ruben, tömeg
• szószám: 1047 • Credit:

 
- Az mindenkinél igen bajos dolog - tárja szét a karjait, hiszen vele is megesett a dolog, hogy a végére jobban túlbonyolította, mint ahogy azt illett volna. Csak mentális fejfájással jár, próbál mostanság, főleg itt egyelőre könnyedebben és lazábban gondolkodni és cselekedni, mintha igazából nem is a saját kis missziója lenne, hanem valami nyaralás az olyannak, mint ő. kikapcsol, testmozog, tanul és felfedez. Ha úgy nézi... Hétszáz év után megjárja, ha a többi kirándulás csak fals eredményeket hozott, ez már szinte azonnal egy közösségi élményt. Már gazdagabb.
- Fura, de kellemes. Én örültem amikor friss levegő érte az arcom, most is örülök, minden nappal előre. Neked is ott van, na nem mintha én itt ezzel prédikálni akarnék, távol álljon tőlem ez az... örömpárti szónoklat - emeli fel a kezeit, semmiféle mozgalom nincs odabent, még a régen élt hippi vonulat is csak részben igaz, de tény, ha ugyanúgy keseregne, mint odabent, már nem lenne sok esze semmihez sem, vakon menne bele az első akadályba, fejjel előre. Még ha nincs is lelkük, olyan, amely ragyogni képes az érzelmektől, valamifélét oda lehet táplálni, ha már a harag képes volt odaköltözni és szinte minden mást kisöpörni, elvakítani őket, mindenkit a maga módján. Eléggé elbánt velük az élet, ezt mondanák rá, de tudják ki volt az valójában, így könnyen a bűnöst keresni a szavakban. Aztán a merengésből inkább figyel fivérére, aki kicsit jobban megnyílik előtte, mint bármikor máskor, kicsit furcsán is hat neki az, hogy így és ilyen formában képesek társalogni, valahogy nem ez a megszokott és még ha csak magában is, de eléggé ellenséges felfogással fogadta azt, hogy ő most itt van. Nincs benne szégyen, vagy épp más rossz érzet. Egyszerűen csak fura az egész. De hát akkor, kommunikáljanak!
- Ugye? De semennyire sem tud olyan csendes lenni mint... - ki nem mondja, de ennyiből bőven asszociálhat a börtönükre, mert ugyan valóban sok a kihalt, üres város, halott vidék, a természetnek mégis van egy “alapzaja”, legyenek azok állatok, a tenger vagy egy szelesebb vidék. A ládában ilyesmi még hírből sem létezett, még ha valaki fel-alá járkált, talán annak lépteit is felzabálta a mindent beborító csend. - Amiket ismerhettünk, már romok voltak, miközben még minden virágzott. De osztozom az utazásban, azt csináltam magam is eleinte – hiszen, ha nem is a világ minden táját, de egy jó részét megjárta, ahova csak a víz vitte. Nem tudja nem megérteni, hogy mit érez a szokatlanságon, ekkora foltot az időben semmivel sem lehet kitölteni, talán még az ő, hosszú életükben sem. Ha maradna, mutathat neki pár olyan dolgot, amely tényleg új lenne, de nem hiszi, hogy ebben őrá van szüksége, ha meg igen, majd jelzi, ebben biztos. Sóhajt egy aprót, kellemetlen téma, már csak ilyen.
- Végül is fel lehet így is fogni – csak nehéz, de ezt már nem teszi hozzá. Tény, ha szabadon maradtak volna, akkor szem előtt nehezebben maradtak volna titokban és persze már biztosan lenne ellenszer rájuk is, noha, erejük másképp alakulna. Túl sok a ha és a “mi lett volna”, kellemetlen téma. - Remélem is. Elég unalom volt két életre is – de lehet az három is. Olyasmi dolog, amit nekik kell kiötölni a szótárjukból és feltölteni minden mással. Ellenben a kérdésre már bólogat, hamar ejti az unalmat, ez az este pont nem oda tartozik ugyebár.  
- Igen, csak ezek most egymáson vannak, egy nagy épületben, hallani a falakon át, hogy motoszkálnak a másik oldalon meg ilyenek. Egész kényelmes, nem fúj be a szél, nem esik be az eső, de persze a romvárosokban már előfordul az ilyen - emlékszik vissza a kidőlt falakra, vagy csak a tetőtlen házakra, amelyek közepéből már fa nőtt kifelé, az ég felé. Errefele egész jók az állapotok, meglátszik milyen az, ha figyelnek valamire és milyen, ha az utolsó élő is messzire menekült. A falak mögött az ókori városok is jól megbújtak, a történelem itt is ismétli magát.  
- Túl könnyű lenne, ha ismerné a nemet - féloldalas vigyort enged magának, mintha valóban humor tárgya lenne ez az egész. Pedig... - És mégis mozogni fogsz ugyebár. Csak ahogy ő fütyül - mert nem választható az, hogy süket füleket talál, még a végén letépné onnan, akármennyire is jól működik. Bár erre bizonyára ő is gondolt, így mikor helyet foglalnak, már csak a korty foglalkoztatta, majd egy pillanatnyira elkapott, vizslató tekintet a tömegben. Ó hát igen, a megfigyelés vagy hát hogy nem csak mezei vendégek vannak itt jelen, hanem igencsak magas fejesek, de ő még nem biztos abban, melyik melyik is, mégsem ez miatt teszi le a poharat.
- Jól hallottad – enged meg egy kicsit önelégült arcot, de csak villanásnyi az egész. - Nem, a fejem a nyakamon fog maradni, mindenképp - előrébb dőlve hajol közelebb az asztalon át kissé. - Leteszteltek mindenfélére, kifaggattak, ami pedig kínos volt, azt kicsit elcsaltam – ezt már ismét halkan teszi hozzá, apró, pajkos kacsintással ő is, hogy jól látja, tényleg szedett magára az évek alatt, és ha annak idején anyja nyoma miatt nem eresztette el magát teljesen, most már sokkal merészebb.  épp egy újabb kortyra nyúlna a pohárért, második esélyt adva az italnak, végül kérdőn pillant fivérére, majd a mutatott irányba. Fújtat egyet, kettő még elment, három már tömeg.
- Ha mindenki idejön, kiugrok az ablakon, komolyan. Hozok valami ehetőt, erre már kell – mintha komoly gyógyszer lenne az étel erre, bár Ruben-re sem haragszik, tudja milyen és ő jelenleg nagyobb “veszélyt” jelent a tervére, mint Seth. De hátha pozitívan csalódik, kezei közben tányért ragadnak, kettőt, pakol rájuk csirkét, zöldségköretet, ami csak megtetszik neki, még egy-egy hamburgert is pakol rá, sültkrumplival körbeölelve, miért ne alapon, az illata tetszik. Pár apróság, evőeszköz és visszasétálva teszi le elé a tányért.
- Kóstold meg! A botra tűzött vadhús óta ez is nagyon sokat fejlődött - meg a látszat is kell, hogy esznek. Épphogy leül, mikor a figyelmet kiköveteli magának a pillanatnyi szónok, így pár falat sültkrumplin rágódva fordul a pódium felé. Felvont szemöldökkel hallgatja, lecsíp egy darab csirkét és azt is bekapja, majd megcsóválja a fejét, amint elcsendesül és el is tűnik. Hunyorog egy sort, és visszafordul.
- Remélem azért kínálja ennyire, mert mérgezett. Az lenne a meglepő! - és ő annál nagyobb kedéllyel harap bele a hamburgerbe, most aztán megnézhetik az eddig kérkedők, mennyire emberien képes az arcára ketchupfoltokat kenni. De ha tényleg ilyesmi áll a háttérben... Még szerencse, hogy nem pocsékolta el az erejét, majd kezd vele valamit.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Bálterem és földszint - Page 3 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
66
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 29, 2019 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
zene  • Credit:
A vadászavató ünnepség egyelőre zavartalanul zajlik a számos démon, kétes hírnevű angyal dacára - tény persze az is, sokuk inkognitóban, ártalmatlanul vegyül el a város változatos népe között, akárha maguk is közéjük tartoznának. A békés vacsora kezdetét egyedül New York vezetőjének érkezése zavarja meg néhány kínos momentumra; egyesek a szemüket lesütve fordulnak odébb Wallenberg szigorú pillantásaitól, a fiatalabb vadászok meg inkább továbbadnak a kezeikben tartott frissítő pezsgőről vagy borról, hisz ki tudja, hátha ezen múlik majd a vágyott elit rangjuk. Marissa Payne is értesül a vezető felbukkanásáról, de külön se beszédet, se köszöntőt nem tervez mondani neki - ez az este egyedül a családja munkájának a gyümölcse.
Mihelyst a döbbenet végighullámzott a bálterem egészén, a többség komótosan visszazökken a félbehagyott tevékenységéhez, ami jó néhány vendég esetében az evés, viszont sokan vannak még, akik egyelőre semmiféle asztal közelébe nem jutottak. Ha az eddig az embereket kintről befelé terelgető segítő azt hihette volna, hogy az ünnepélyes megnyitóval ő is kicsit lazíthat, hát rosszul gondolta, ugyanis az ő feladatává válik ezúttal az ételek felé csábítgatni a lézengőket, vagy idejekorán táncolókat. A legkedélyesebb mosolyával kér hát elnézést a zavarásért mindenkitől, tájékoztatja őket a vacsora lehetőségéről és arról, számos ételt és italt próbálhat ki az, akinek kedve szottyan hozzá, majd hasonló alázattal áll is tova a következő „áldozatához”. Azt igaz, nem hangoztatja: desszertre még mindig ne fájjon senkinek a foga, mert nincsen.
Persze előbb-utóbb ő is ráun a hálátlan munkára, és amikor egy véletlen momentumban a lépcső felé szökken a tekintete, villámcsapásként üt a tudatába a legkézenfekvőbb megoldás. Sietősen szalad fel a középső fokok egyikére, valahova oda, ahol a Payne család feje is állt nemrég, majd int, hogy csilingeljenek egyet a kedvéért, s mindezt olyan magabiztossággal teszi, csakugyan csendre intik a kedvéért a termet.
- Kedves vendégeink! Szeretném megkérni Önöket, hogy bátran próbálják ki az ételeinket, foglaljanak helyet az asztaloknál, mert nagy kár lenne, ha ez a sok finomság kárba veszne, és ránk romlana, aztán a kutyáknak sem lehetne már odaadni… Komolyan, a bűzről nem is beszélve, higgyék csak el. Az az orrfacsaró édeské- Szóval, a táncig sem kell sokat várni, pihenjenek csak addig nyugodtan! - a nem hivatalos tájékoztatását elégedett mosollyal zárja, ami természetesen abban a pillanatban leolvad az arcáról, hogy egy elvörösödött fejű őr lekíséri a lépcsőről, majd a jobb oldali folyosón ráncigálja tovább, el a kíváncsi pillantások elől. A mai este vélhetően többet nem fog senki találkozni a segítő emberrel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 3 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 29, 2019 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & mindenki
────────────── ──────────────
Észre sem veszem, hogy Kaitlyn kezébe újabb pohár ital keveredik, olyan mélyen belefeledkezem a körülöttünk állók méregetésébe. Berögződés lenne a megfigyelésem, vagy még mindig nem érzem magam túlságosan kényelmesen? Talán csak az emberek érdekesek… vagy Alex zavart volna össze a váratlan kijelentésével? Esetleg a nővére reakciója, vagy az az ismerős és elkerülendő arc nem is olyan távol a tömegben terelte el a figyelmemet az előttem lévő, kézzelfogható dolgokról.
A háttérben persze hallom a szavaikat, de nem sokat fogok fel belőlük, csak mikor a hármasunk egyetlen női tagja különös kifejezéssel az arcán rohanni kezd a mosdók felé. Szívem szerint közelebb lépnék Alexhez, hogy bátorítóan a hátára simíthassam a kezem, vagy hozzáérhessek bárhol máshol, ahogy szoktam, hiszen ezzel megnyugtathatnám saját magamat is. Helyette tartom magam és nem mozdulok; korábban úgyis eldöntöttem magamban, hogy megvárom, amíg ő kezdeményez.
– Szerintem rendben lesz – vonok vállat azért még mielőtt megszólalhatna. Ha csak egy egészen kicsit hasonlít Alexre, visszajön, amint leküzdötte a gyomorproblémákat és lássuk be, utóbbi sokkal kellemetlenebb látványt nyújtott legutóbb a WC lábánál fekve, mint Kait az előbb…
Ennél sokkal jobb kérdés az, hogy tényleg szüksége van-e rám ennél az asztalnál, vagy csak hátráltatná a jelenlétem. Elvégre nem hívott – aminek persze számtalan oka lehet, és ha nem lenne a meló, talán el sem jövök –, és ez szemmel láthatóan nem az a kör, amibe én gond nélkül illenék bele. Csak idő kérdése, mikor rontom el újra.
– Akarod, hogy maradjak? – Teljesen szembe fordulok vele, és csak azután teszem fel a kérdést. Először tudnom kell, hogy mit gondol, kihasználva, hogy ketten vagyunk. Miért különbözik ma ennyire a hasznos a kellemestől, az ésszerű pedig attól, amit igazán szeretnék?
Mindegy, Alex milyen magyarázatot talál ki, már régen egyértelmű, hogy egy darabig nem mozdulok el mellőle csak úgy akármiért. Több mint egy hete nem láttam őt, és őszintén szólva az utóbbi néhány nap során már abban sem voltam teljesen biztos, hogy találkozunk-e még valaha. Hiányzott. Nem kéne, de ez van; többé már ezt sem tudom befolyásolni.
Amint beszélni kezd, valahogy mégis sikerül elfeledtetnie velem minden egyes apró problémánkat. Ő a kínálatot nézi a terem másik oldalán, én pedig az arcát, mire lassan, de biztosan húzódik végül az én szám is mosolyra. Igazából azóta sem adtam egyértelmű választ a kérdésére, de a beleélt magyarázását követően már akkor sem tudnék nemet mondani, ha mindvégig ez lett volna a tervem; pillanatok alatt sikerül vele megnyernie. Leülök, méghozzá eggyel arrébb, mint ahová a saját poharát helyezte, és most lentről küldöm felé a következő kihívó pillantást.
– Lepj meg. Ígérem, nem megyek sehová. – Nem, hiszen valakinek foglalnia kéne az utolsó üresen maradt asztalok egyikét, hacsak nem akarunk állva enni valamelyik szellősebb sarokban. Miután elmegy, örökkévalóságnak tűnnek az egyedül töltött, hosszú másodpercek. Valamivel arrébb azonban kiszúrom azt a pultot, ahol az evőeszközök vannak, és mivel nem tűnik veszélyes távolságnak, megteszem ezt a lépést a kések, villák és poharak érdekében.
Visszaülve sokáig nézegetem az asztalra készített kancsókat, mielőtt teletölteném az újonnan szerzett poharamat az egyik tartalmával: pontosan annyira szeretnék ennél is több alkoholt fogyasztani, mint amennyire nem szándékozom magam beégetni. Ez azt jelenti, hogy vizet iszom. Előtte azért alaposan körülnézek és mikor úgy látom, senki sem figyel felém, elővigyázatosan beledugom egy ujjam; először persze kikapom, még mielőtt egyáltalán hozzáérhetnék az átlátszó folyadékhoz, de rögtön utána egy fokkal bátrabban próbálkozom újra. Megkönnyebbült sóhajjal állapítom meg, hogy most nem érhet ilyen meglepetés.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 29, 2019 8:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Bálterem
Lucifer & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 1257 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Az ördög szavai akaratlanul is szöget ütnek az elmémbe. Nem csinálja rosszul, mit ne mondjak, mégsem adózhatok az oltárán. Nem engedhetem, hogy a kelleténél jobban belemásszon a fejembe. Persze szívesen veszek minden kritikát - igen, a negatívat is, még ha csak egy idő után fogadom is azt meg. De mindennek van egy határa. Az, hogy kijelenti, hogy a tapasztalataim a túlélésre korlátozódtak… Fáj, de igaz.
- Még egy utolsó kérdés az eredeti témához visszakapcsolva, nem volt igazam? Függetlenül attól, hogy tapasztaltam-e, vagy sem. A női bájt, kellemet, ízlést lehet tanulni, de kevesen képesek rá, főként ha több a pénzük, mint az eszük - hajtom félre a fejemet. A százas körbe is néha bele kell találni az embernek, még ha totális véletlenül is teszi ezt. A helyzeten nem változtat. Belépőm megtette a magáét és lám, most az Ördöggel cimborálok.
- Ügyes - látom be, elnevetve magamat. - De továbbra sem iszok - ma a józan eszemre van szükség és ahogy látom a legfiatalabb Payne lány már el is ázott. Szemem sarkából követem ahogy rosszullétől indul el kifelé. Mínusz egy vadász, de tényleg? Mély levegőt veszek, barna íriszeimet pedig visszaemelem Luciferre. Ajkaim kedves, szinte már meleg mosolyra húzódnak.
- A katona ismeri a népet, akit szolgál, mindenkit akit szolgál, akit véd? Meglehet, hogy vajmi kevés embert ismerek, de a védelmükre tettem fel az életemet. Ha ezekben a röpke pillanatokban képesek nyugodtak lenni, elhinni nekünk, hogy nincsen nagy baj, akkor máris megérte az a sok munka - és szenvedés. De ez csak az én véleményem. Úgy hiszem, ezért dolgozunk. Akinek családja van, az haza tudjon menni hozzá a nap végén, átölelhesse őket. Békésen élni egy világban, ahol soha nem is volt béke. A gondokkal és bajokkal megküzdünk mi, a ma avatott fiataloknak többé élete sem lesz ezen kívül. Egy utolsó, gondfelett szórakozás jár nekik.
- Óóóó, nem akar velem vitatkozni - nevetem el magam. - Higgye el, hogy nem akar - rázom meg a fejemet nevetve újra csak végifuttatva tekintetem a tömegen. Nem szívesen venném ha Zagar vagy akár Alex is kiesne a térmegfigyelésből. Tekintetem egy pillanatra mégis Tonyn állapodik meg és azon a kétszínű arcán. Ahogy az egyik pillanatban úgy mosolyog az emberekre, mintha a legjobb barátjuk lenne, a következőbe meg ott a fanyar vicsor.
- Tényleg, el is feledkeztem, hogy szeretnek emögé bújni! - csapok le nevetve tekintve vissza az Ördögre. - Meglehet, hogy soha nem fogunk igazán egyet érteni, de ebben igaza van. A nagy különbség, hogy nekünk van választási lehetőségünk. Maguknak annyira nincs, vagy csak nem akarják, hogy legyen, mert nem tudnának mit kezdeni a fene nagy szabadságérzettel - vonom meg hetykén a vállamat. Ha netalán mellre szívná, akkor csak megadóan emelem fel a kezemet. Egyet érteni egy percig sem fogunk, hiszen egy két világ nézeteit valljuk. Én az emberekét, ő meg… Még nem jöttem rá.
- Miért, tőlünk bocsánatot kértek valaha? Végül is nem mi irtottuk ki az angyali faj majdnem kilencven százalékát. Tudja ismertem egy másik angyalt, aki pont ennyire lenézett minket és szeretett ítélkezni felettünk - vigyorgok rá az összes fogammal, korán sem bántóan. Ó, nem. Ha az leszek, azt észre fogja venni, most legfeljebb csak élcelődök.
Figyelem miként issza a pohár barnálló italt. Saját kezeimet magam elé emelem, csak az ujjaim hegyével, két oldalról tartom a poharat, mely nem kristály, legfeljebb úgy néz ki.
- Ezt pontosan jól látja, mégsem lehet rám egy panasza, remekül elszórakoztatom, nem igaz? - a hátam közepére sem kívánom ezt a bált. Egyrészt soha nem is voltam én sem szívesen látott vendég, most is ha nem Drake parancsa lenne, sem hívtak volna meg. Nem is azért vagyok itt, hogy élvezzem, de hogy teljesen indokolatlan módon úgy belefogni egy bálba, hogy semmilyen védelmünk nincsen? Őrültség.
Az előbbi szófordulatainkhoz képest elég obszcén megjegyzése akaratlanul is nevetésre késztet, fejemet lehajtom, vállaim megrázkódnak.
- Jaj és én még azt képzeltem, hogy maga egy besavanyodott angyal. És azt mondták, hogy Michaelnek van a legnagyobb humorérzéke az angyalok között - szembesítem a tényekkel, ha vele ennyit nevetek, és még jóízűen is, akkor a másik ark társaságában hamar kockásra nevetem a hasamat.
- Félreért. Minden angyalban és démonban keresem a hibát. Nekem jöhetnek ezzel a fú, de az emberek oldalán áll. Nem igazán veszi be a gyomrom - vonom meg a vállamat újra csak. - Nézze én az apokalipszist élvezhettem gyermekkoromba, a félelem és a gyűlölet amit tápláltak a lényeink részévé vált. A kapuk nyitva, talán még az elménk is a változáshoz, de ne várják el tőlünk, hogy csettintésre, minden angyalt és démont a keblünkre öleljünk, mintha fenemód a mi javunkat szolgálnák - húzom el enyhém a számat. Tőlem aztán hívhatják Gabrielnek, Michaelnek. Számomra ők egyre mennek. Talán van köze ahhoz, hogy nem halt még ki mindenki, de ahhoz semmi, amit ez a város saját erejéből elért. Ezt ne felejtse el senki.
- Elég tág a világ, ahol lehet pusztítani - nem kell épp a városomba megtenni. - Most azt mondja, hogy nem akarja megállítani őket, de másoknak engedni kell - összegzem a szavait. - Mondja, hogy nem jól értettem - nevetek rá újra csak. Engedni. Persze, képes lennék, hiszen a démont is meghallgattam, mit akar tőlem. Engedek én bárkinek, ha kulturált körülmények között lehet vele beszélgetni és a második szava után nem akar rögtön megnyúzni. Az utóbbi időbe mást sem csinálunk csak engedünk, ezért van itt ez a bál is.
- Ha engem kérdez elég gyermeteg - az, hogy megölni az Ördögöt magát… kicsinyes bosszúból, vagy hatalomvágyból, az még nekem sem fekszik. Nem csak azért, mert így lehet, hogy egy olyan vezető kerülne ki, aki csak a káoszteremtéshez ért. Biztonságosabb nekünk Lucifer, ezt lássuk be.
Kérdésére eltátom a számat, mint aki nem hisz a fülének.
- Ügyes! Majdnem sikerült! - veregetem meg a karját, nevetve. - Ne aggódjon, nem fogom megölni. Nagyon. De a türelem nagy úr. - Nem fogom kijavítani kijelentését. Nem törődik vele, de a szolgálataim nagyon is kellenének neki. Talán, ha akkor megkötjük a paktumot, akkor most én mártanék angyalpengét az Ördög szívébe. Lássuk be, egy pillanatig ünnepelnének. Aztán már nem.
- Ne féljen, nem fog a sarok beleállni a csinos lábfejébe - mosolygok még rá, fejemet félrehajtva, majd ahogyan az illendő elfogadom kezét.
Nem más ez, mint illem és színjátszás. Meglehet, hogy egyikünk éne sem ez igazából. Ő nem egy kifinomult Úriember, én pedig iszonyat távol állok az Úrihölgytől.
Könnyedén fordulok be elé, felhajtására, bal lábamat hátul kissé keresztbe teszem, jobb lábam térdét pedig behajlítom. Szoknyámat mégsem csípem fel, üdvözlésem alkalmával. Kezem a kezébe simul, amíg a másik a vállára. Nem áll túl szorosan, de túl messze sem, valahogy ez így pont jó. Régen volt már, hogy erre a táncra hajtottam a fejem. Pontosabban van már annak tíz éve is, amikor vadásszá avattak. Akkor Dylan volt a partnerem és emlékszem, hogy előtte hetekig gyakoroltuk, hogy ne égjünk be. Az első tétova lépések is ennek szólnak. Nem vagyok egy nagy táncos, a keringő alapvető lépéseivel tisztába vagyok. A komolyabbakkal már meggyűlne a bajom. A vezetést teljes mértékbe átengedem az Ördögnek, ebbe gond nem is ütközhet. Engedek neki, szívembe mégis végtelen magány honol a tánc kapcsán. Egy-egy fordulatnál fejemet oldalra fordítom, vagy épp válla mellett tekintek el. Bár a tánc most jól esik, megnyugtat - különös módon - a feladatomtól nem tántoríthat el. Figyelem a démont, akit említettem neki, társaimat. A tömeget. Páran kapva kapnak az alkalmon és követik példánkat, habár a legtöbbjük megmarad a sima, egyszerű lassú táncnál.
- Milyen apropóból tanult meg az Ördög táncolni? - teszem fel a kérdést. Tény az illemet itt már nem ismerem annyira, hogy illik-e társalogni, vagy nem. De mint említettem nem is vagyok Úrihölgy.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer...


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
A Pokol fura ura
☩ Play by :
alexander skarsgård
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
- Nem okolja érte senki, mégis talán erős következtetés, úgyhogy az élettapasztalatai inkább a túlélésre korlátozódnak. Olvasni és megtapasztalni nem ugyanaz, hajlamosak a saját fantáziájukkal kiegészíteni azt. Igaz, ez is az egyik oka, amiért könyvet ragadnak a kezükbe, nem igaz? – vigyorgok töretlenül rá. Megadatott neki, az a képesség, hogy elképzeljenek maguknak egy sohanemvolt világot, ahol tündérek őrzik az erdőket, ahol sárkányok uralják az eget, s mindezt ahányan vannak, annyiféleképpen rajzolják a képzelet vásznára. – Hmm…akkor miért nem dobja sutba az illemet s iszik velem valami erősebbet? – kacsintok rá, bár sejtem én, hogy ez csak egy olcsó próbálkozás. Megfelelési kényszer, az elvárásoknak behódolni való hajlam, a következményekkel nem szívesen néznek szembe, holott valóban oly rövid az életük. – Komolyan? – nevetek fel. – Nyugodt pillanatok? Vadászok vagy sem mélyen a szívében mindenki érzi, hogy ez hamis illúzió, a legtöbbjük nem is ismerik egymást. Senki sem önmaga egy álarcok nélküli maszkabál. – róla ismételten a tömegen hordozom végig a tekintetem. A legfiatalabbtól a legöregebbig, az angyaltó a démonig mindenkinek van titka, melyet féltve őriz agyának legrejtetettebb zugában. – Talán még pont az a baj, hogy nem eresztettek minket össze, hogy egymás szemébe vágjuk az „igazságot”. De itt a lehetősége, hogy megtegye. – fordítom ismét felé fejem, s minden arcizmának rezdülését figyelem. Akármilyen maszkot is húz magára, egy rándulás a szeme sarkában, szájának egyetlen rezzenése is árulkodó. – De előtte gondolkozzon el… én parancsot teljesítettem. Maga megszegi a parancsot? S a teremtményeim az én parancsaim teljesítik. De igazából nem is a lényeg. Igazságosnak érzi, hogy a tőlünk kapott tudást ellenünk fordítják? Mondtak érte köszönetet? Nem hiszem. – billentem kissé félre fejem. Fura lehet ez a kíváncsiságot sugárzó mozdulat, jeges tekintetemmel, s lehervadó mosolyomtól. Mindenki az okokat keresi, nem, nem az okokat, a hibást, pedig ez már annyira lényegtelen. Egy mókuskerék, melyből nem akarnak kiszállni, csak hajtják és hajtják és… Nem szólok, türelmesen várom, hogy válaszoljon. – Felkészülni… -ismétlem a szót, s még ezerszer visszhangzik a fejemben, míg be nem ágyazódik elmém egyik pontjába. Elmerengve nézem a barnás italt a pohárban, minként a számhoz emelem, majd engedem vissza. – Szerintem maga szerint, itt senki sem szívesen látott vendég, nem igaz? – szélesedik ki ajkam. – Nevezzük nevén a dolgokat. Jelenleg egy rakás szar. – rántom meg a vállam, s lehúzom az utolsó kortyot is. – Miért keresi benne ennyire a hibát? – nevetek fel, miközben enyhén megrázom fejem. – Fogadja el, hogy amiért még életben vannak, azt neki köszönhetik. Ha nem ragaszkodna ennyire, már sivár bolygó lenne a Föld. – nem értek vele egyet, de Gabriel-el sem, de jelenleg nem egy emberrel fogom ezt megosztani. Nekem is megvan a saját magam álláspontja, de ez egyelőre csak maradjon „családon” belül. – Bezárult a Pokol, ahogy a Menny is és idekényszerültünk mind. Az élet rendje felborult. Igaza van, rombolnak s pusztítanak, de rajtam múljon a legkevésbé, hogy ez megváltozzon, legalábbis addig, míg amennyire csak lehet, visszatereljük a folyót a medrébe. De ehhez, mindenkinek engedni kell. – helyezem az üres poharat az asztalra. A démont ismerem, akihez az arc tartozik. Első arkom embere. Felvonom szemöldököm, nem lep meg, hogy itt van, hisz a szőke „szörnyeteg” is itt garázdálkodik. – Miféle ajánlat lett volna, melyet Magácskának bólintania kellett volna? Mellesleg a társa életben maradt? – kérdezem miután visszafordul felém. – Mit tenne meg azért, ha megbüntethetné? – sejtelmes mosolyba bújtatom a kérdést, ahogy a bosszú fényesebben csillan meg szemében, mint a gyémánton megtörő fény. – Ne hibáztassa érte, a démonokból hiányzik az efféle illem, s nem hiszem, hogy sokat törődne azzal, hogy magának mi a véleménye. – ez van, ha lenne bennünk szégyenérzet a Föld jobb hely lenne. – Vállalom a következményeket. De akár le is dobhatja azt a topánkát, míg kitöri a bokáját.– nyújtom felé kezem. Finoman szorítok rá a kecses kézre, ha az enyémbe simul, szabad kezem a hátam mögött pihen, így kísérem be a táncparkettre. ” Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő. „ Enyhén hajtom meg előtte fejem, ahogy magam elé vezetem. Fogást váltva fordítom tenyerem az övé felé, kezem alatt a finom anyag finoman fodrozódik, ahogy derekára csúsztatom. Úriember vagyok, nem vonom a kelleténél közelebb. Sajnos a mai világ nem sokra becsüli az Úriemberséget. Az Úriember egy kort idéz, amikor a férfi dolga az előzékenység és az udvariasság volt, a nőé pedig ennek elvárása, és élvezése. Üzeni az odafigyelést, a finomságot és a vágyat, amikor az emberek közötti tisztelet és megbecsülés fontos része volt a mindennapoknak. Ezt az utat választhatjuk, mint minden fontos dolgot az életben. Eldönthetjük, dolgozhatunk érte, küzdhetünk a minket körbevevő közönnyel és középszerűséggel. Halk trombitaszó, melybe pár pillanat után becsatlakozik a frissen hangolt hegedű kellemes hangja s végül a zenekar összes tagja. Bal lábam szinte pipiskedve tolom hátra s finom mozdulattal kényszerítem őt is erre, s tolom vissza. Nem erőszakoskodom, úgy lehet eltelik néhány perc míg egy helyben toporgunk, s felül a zene lágy ritmusára, s hagyja, hogy vezessem, hogy az árnyékom legyen, hogy ne törődjön semmivel csak a jelennel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
706
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Abaddon
Nem uralhatnak az érzések, legalább is nem itt és nem most. Amíg szemeimet lehunyva tartom igyekszem ezeken urrá lenni, habár lássuk be, mivel soha nem is birtokoltam őket, elég nagy bajban vagyok, hogy miként tudnám elfojtani. Egyelőre még úgy is megy, ha nagy levegőt veszek és bájos, kedves mosollyal pillantok kedvenc démonomra. Ha lenne ilyen rang, biztos, hogy megkapná.
- Legutóbb nem egy arab sejk követe voltál? – vonom össze a szemöldököm, ha emlékezetem nem csal és ne adj Isten, ne csaljon, akkor te. – És mintha a sivatagi térséget is emlegetted volna – mosolygok rá, majd fejemet lehajtva nevetem el magamat. Amikor viszont újra felemelem válla mellett tekintek el a pokoli uraság irányába. Az arcomról egy pillanatra leolvad a mosoly. Az angyalok hallása éles, hát még az arkoké. Zöldesbarna íriszeimet végül csak visszavezetem Donra és egy leheletnyi idő után folytatom ott, ahol abbahagytam.
- Igen, sok hasonló létezett, de volt, egy, az első, ami nem pusztult el – mesélem lelkesen, szavaimat megválogatva. Illetlen fülekre nem tartozik, amit tervezni kívánok, de illendőkre sem. Inkább ingoványos talajon tartanám a beszélgetést. – Mint már említettem legutóbb New Yorkba rengeteg olyan tárgyat tartanak, melyeket mindig is megcsodáltam volna. Egyszerűségük kedvéért. A tárgyak rengeteget tudnak mesélni a történelemről – bólogatok aprókat, majd szétnézek a terembe, ahol annyi ínycsiklandozó étel van. Kár, hogy egyikre sem igazán fáj a fogam, ám mintha Ő említette volna.
- Nem enni készültél? – kérdezem kikerülve a kérdését, hogy nem-e írásra adnám a fejemet. Régen nem vetetettem lapra egy betűt sem. Úgy huszonnyolc éve már annak. Nem állítom, hogy nem hiányzik, mégsem hiszem, hogy tudnék írni.
Mit írhatnék? Ki miként fordul egymás ellen, a világ hogy rohan el mindenki mellett és csak alig pár lényt érdekli ez igazán?
- Példának okáért, egykor idehozták a városba Klimt egyik remekművét, amit még Bécsben tároltak, ami azt illeti az ország egyik közkincse volt. Egy zsidó családhoz tartozott, az egyik családtagjukat ábrázolta a kép, ám a nácik a legtöbb kinccsel együtt ezt is elvitték. A család néhány tagja emigrált Amerikába, és a kincseket nem kapták már vissza. Csak jóval később perelte be az utolsó élő tag a bécsi államot, hiszen jogosan hozzá tartozott – mesélem lelkesen, ha esetleg elindult volna az ételek irányába követem, de magam nem szedek és nem eszek. – Az a kép is itt van. Meg még egy jó pár, Rembrant, Picasso, Dali, de ha jól tudom, van egy könyv itt, ami da Vinci rajzait tartalmazza – fejemet rázom meg. – Ennyi remekmű és ennyire nem vigyáznak rá – sóhajtom végül el magam az emelet irányába tekintve, hiszen ott vannak ezek, melyeket szívesen megtekintenénk.
Credit •• Ashes


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 3 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
298
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 5:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenki, tömeg - Ophilia • zene  • Credit:
A rögtönzött kis színjátékból túl sokat nem értünk. Már legalább is én személy szerint nem igazán. De ojbá tűnik, hogy a két nőszemélynek már volt szerencséje egymáshoz. Nocsak nocsak. De hogy egészen őszinte legyek figyelmem parányit más irányokba is terelődik, így olyan túlzott érdeklődést nem is mutatok a helyszíni események iránt. A terem másik részén lévő illetőre vetek egy kóbor pillantást. A pokol ura maga. Persze csupán átsiklás jelleggel, csupán mintha a tömegen keresztül vizslató amúgy unatkozó átlagpolgár volnék, semmi több. Illetve akad még egy mi körültekintésem folyamán látőmezőmbe érkezik s egy kósza pillanatra - inkább csak amolyan, nyugtáztam a tényt jelleggel - felkelti érdeklődésem. A Vadász érkezése, a Wallenberg vezér. Tán össze is akad tekintetünk arra a parányi pillanatra, ha így alakul, nos akkor nem vagyok rest egyet rövid, szinte észrevétlen biccentést indítani felé, no persze parányi kis mosoly kezdeményem ajkam szegletéből nem maradhat ki. S nagyjából ekkora érünk az étel témához így hát kissé szórakozottan indulok is meg abba az irányba, persze csupán az után, hogy a kötelező elköszönöséket megejtettem.

Sikerül ismét majdnem egymásba esnünk, vehemens fordulásának, meg persze az én határozott lépteimnek köszönhetően. De végül elkerül a baj, ezúttal. Fejem enyhén fordítom oldalra ahogy rátekintek miközben szemeit lehunyva igyekszem rendezni sorait. Ismerően bájos látvány, s tehetetlen, mosolyt csal orcámra. Végül csak megszólal, válaszra készülve a feltett kérdésre. De persze, hogy előbb kérdésre kérdéssel válaszol. - Nos, hogy egészen őszinte legyek, a múltban jártam arra sokat, az utóbbi időben jóval kevesebb idő jut a végtelen sivatag csodáiban való gyönyörködésre. - Érkezik a válasz, majd folytatom egy bólintással. - Hallani épp hallottam. Tán még láttam is mikor körmöltek vele cirádás betűket... - Vonom meg vállam, amolyan ki tudja jelleggel. Szóval egy toll. Mi jár a kis kobakodban tündérke? Fúrom szemeim az övébe egyetlen röpke pillanatra. Közben eszembe ötlik Cassael is egy kósza momentumra, Drake látványa is rásegített erre úgy hiszem. Remélem nekilátott végre a művelet, hogy rájöjjün hogyan térhet vissza a sötétből a fényre. Nehéz volna megmondani, hogy most épp melyik fele is áll éppen előttem. Najó, talán annyira még sem volna nagy kihívás rájönni... - Csak nem Te magad is írásra adnád a fejed s ehhez keresel valami különleges pennát mi megfelel igényeidnek? - Csak amolyan semmit mondó taktikai kérdés, időhúzás míg fejem jártatom. Tudom tudom, rossz szokás, néha pihennem kéne, s olykor valóban így is van, elengedem magam. De valahogy a kénes véremben van, az örökmozgó, végtére is én volnék a Pusztító s a Háború, s lássuk be, egyik sem épp egy statikus dolog...


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 26, 2019 11:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Szószám; 907 • Zene; background noise »
Bár kezdett megbarátkozni a tömeggel és a hangzavarral azért még kellőképpen zavarta Őt. Nem volt hozzászokva az ilyenekhez hiszen hétszáz év csak a testvéreivel az mégis csak hétszáz év amit nem tud meg nem történtté tenni egyik percről a másikra. Érdeklődve vizsgálja a tömeget, emberi szokásokat, gesztusokat, viselkedési formákat les el, elemez, raktároz el elméjében. Ez mind, mind hasznára válhat majd a későbbiekben és azonosulni is kell a jelenlegi normákkal ha nem akarja egyből felhívni magára a figyelmet foleg nem az egyik ellenség fészkében. Mélyre merészkedett, de a tudásnak, a információnak és a kikapcsolódásnak is ára van.
- Akkor van gond ha túltöltöm a fejem. - reagálja testvére kis monológját. Nem volt benne biztos, hogy ide illőt válaszolt hiszen az emberek kötötték le leginkább figyelmét, de bízott benne, hogy ezzel sikerült valamennyire kielégítően letudni az adott témát.
- Örülni, Furcsa kis szavacska és érzés amit már réges rég elfelejtettem milyen is valójában. - gondolkodik el rajta. Talán az elmúlt évszázadok során akkor örült igazán amikor kiszabadult. Azóta semmi olyan dolog nem történt, ami képes lett volna kiváltani belőle ezt az érzést, de még hasonlót sem. Egyébként sem arról híres, hogy túlteng az ilyen és hasonló érzésektől, de az elmúlt évek teljesen kiöltek belőle mindent. Talán ezért is figyeli annyira az embereket, hogy újra tanulja mást nem csak eljátszani el tudja
- Minden olyan szokatlan még. Mióta kiszabadultunk éjt nappallá téve csak utazgattam sehol se álltam meg hosszabb időre megfigyelni miken is ment keresztül a világ. Csak voltam, léteztem, gondolkodtam. Talán a kihaltság az, ami jelenleg elvarázsolt. Hogy akárhova mentem csönd volt. - vonja meg vállait. Biztos volt benne, hogy talál majd még olyan dolgot vagy dolgokat amik majd lekötik, megtetszik majd neki és akarja majd azt is, de most a legfőbb cél csakis az erejének visszaszerzése. Anélkül egy lyukas garast sem ér és nem is fog majd ha eljön az ideje annak, hogy elfoglalja a helyét a saját kis trónusán. .
- Csak előny. Kicsit dühítő, de az öreg csak a mi malmunkra hajtotta ezzel  a vizet. - ismét gúnyos vigyor nem mintha rejlene mögötte bármi érzelem is. Ez volt az alap amire képes volt színészkedés nélkül és ez is inkább látszott vicsorgásnak mintsem mosolynak.
- Unalmas? A mi életünk soha nem volt az és amíg élünk nem is lesz az van egy olyan érzésem. - reagálja le Athan megjegyzését amivel teljes mértékben egyetért vele. Sokkal jobban szerette ezt az életet mint aut amikor semmi sem történik csak léteznek a valóság egy elzárt kis szegletében. A fordulat, hogy kiszabadultak majd a fordulat, hogy ismét egy nő akarja irányítani Őket. Halkan sóhajt egyet a gondolatmenet közben hiszen bármennyire is leplezte és tagadta legbelül fortyogott a dühtől és a vágytól, hogy Amarát is anyjuk sorsára juttassa.
- Lakás? Az olyasmi mint annak idején azok a kis sátrak meg kis ájog építmények amiket az emberek otthonnak neveztek, ugye? - vakarja meg a tarkóját mintha teljesen komolyan gondolná a kérdést mintha tényleg ennyire hülye lenne, de ez volt a cél még a saját, tulajdon testvérét is képes megtéveszteni csakis a saját céljaiért.
- Amara sem éppen az a könyörületes típus és mint tapasztalhattuk a nemleges válasz nincs benne a szótárában. - vonja meg a vállait. Tudta, hogy nagy háború van készülőben és, hogy ebben nekik nagy szerepük lesz ezért is kell megragadni a lehetőséget, úgy mozgatni a bábukat, hogy végül a legvégső ütközet után Ő legyen az aki a legnagyobb szeletet kapja a siker és hatalom tortájából.
- Szeretem a céltudatos nőket, de ez  fajta domina szerepkör már nem mozgat meg. - mosolyodik el miközben megjegyzés fűz Athan élet körforgásával formált kis mondatához. S bár most viccet csinálnak belőle sajnos a valóság közel sem az bármennyire is szeretnék azt, hogy ez az egész csak egy álom legyen amiből felkelve szabadok, tényleg szabadok.
Asztaluk elfoglalása zökkenőmentesen volt és elsőre sikerült olyan helyet találni ahonnan szinte mindent beláthat majd a továbbiak során. Még most is figyelni akarta Őket és azt sem akarta, hogy véletlenül csapdába essenek vagy olyan személy jelenjen meg, aki még számukra is nemkívánatos. A pezsgő hideg volt és annál jobban esett neki.
- Semmiség. - nyadta át a poharat majd nagyot kortyolt miközben hallgatta Athan világmegváltó ötletét. Azonban olyat hallott amire nem számított vagy csak nem volt rá felkészülve aminek az eredménye egy majdnem félrenyelés lett.
- Hogy mi leszel? - pillant végre, hosszú idő után először komolyan testvérére. Bár jó ötletnek bizonyult számos buktatóval volt elszórva az oda vezető út. - Bátorságra vall ha ilyen mélyre mész az idézőjeles ellenség fészébe. Csak aztán ne kapjak egy dobozt a fejeddel ha lehet. - kacsint rá. Tetszett neki a vadász ötlet bár ennek nem adott hangot ahogyan dicséretének sem amit szánt volna a legkisebb testvérének. Ismét a tömegre tévedt a tekintete. Kirázta a hideg, talán még egy kicsit meg is remegett majd hirtelen oldalra pillantott. Jól érezte, ez a fránya képesség amivel tudják melyikük hol tartózkodik mindig kikészítette.
- Én elengedném magam… -sóhajt egy hatalmasat miközben a levegőbe emeli a pezsgőspoharat tartó kezét ezzel intve a tömegbe egyenesen Rubennek. - De ezt neked is látnod kell. - bökött enyhén Ruben irányába a fejével jelezve Athannak, hogy itt az ideje megfordulni.
- Úgy látszik valaki megunta a csöndes életmódot.


« taggeld; @Athan & @Ruben • Komment: snake snack  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 26, 2019 6:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Táncolj hajnalig!

everybody
DANCE • szószám: -• Credit:

 
Ha láttatok már igazi hülyét... de tényleg a nagybetűs, igazi idiótát, akkor még nem láttatok engem teljes harci díszemben pompázni. Nagy gonddal, mint aki randevúra készül, simogatom boglyas, kócos tincseimet, hogy legalább második ránézésre meg lehessen különböztetni egy madárfészektől, orromon biggyeszkedő szemüvegem lencséjét sokadjára törlöm meg, amit nem is értem miért hordok, de Lea szerint ezzel a fejemen kevésbé tűnök bambának és butának, s végül, de nem utolsó sorban az utolsó utáni utáni szöszmöszt is lefújom mélybordó zakómról, amit halvány lila gőzöm nincs, hogy honnan sikerült szereznem. Csak találtam. A nadrág még rendben van, egyszerű, fekete, nem annyira koszos, passzentos a hasonló állapotban lévő cipőhöz és a némileg gyűrött fehér inghez, de a zakó tette fel az i - re a pontot, többszörösen. Hogy néz ki egy többszörös ponttal rendelkező i betű? Jaj hallgass Ruben! Halkan korranó hangot kiadó gyomromat meglapogatva nézek fel némi elvágyódással a lelkemben, s ezen elvágyódás még az arcomra is kiülhet, hogyha a friss levegőre vágyó vendégek zöme értetlen, furcsállkodó arccal mér végig, hogy ugyan mi bajom lehet, mire föl ez az ábrázat a képemen. Vagy csak a felszolgáló személyzet tagjának nézhetnek, akkor viszont jogos a kérdés, hogy miért nem bent végzem a munkám? Mást is ilyen remekül sikerült felöltöztetni ezek szerint? És ha tényleg? Kissé belepiszkálni az ételekbe, italokba, figyelni a vendégeket, ahogy egyik percről a másikra a fejük tetejére állnak és megvadulnak, olyanok lennének, mint a tomboló majmok.
'De sajnos nem szabad, jól kell viselkedni.' - fegyelmezem magam és mimikámat rendezve, valamint hajamat még egyszer és utoljára megsimogatva lépek az emberekből és különféle lényekből álló hömpölygő tömegbe, hogy amennyire csodálatos zakóm engedi, alámerülhessek az ingyen kantin és üres beszélgetések, hamis nevetések, fejhangon történő visongások mocsarába. Beszéltek már egyszerre több százan a fejetekben? Ez a zsibongás pontosan olyan! Tekintetem minden irányba kapkodom, nem is igazán azért, hogy ismerőst leljek a tömegben, mert ha lelnék is, bizonyára tényleg a személyzet egyik tagjának álcáznám magam, helyes kis hetyke francia álbajusszal és botrányosan förtelmes köpködő akcentussal beszélnék mindenkihez és terelném őket direkt a helytelen irányba, hanem inkább a lényegesebb beszélgetések morzsáit szeretném elcsípni. Mi újság a nagy világban? Megvannak az előnyei és a hátrányai annak, ha az ember elszigetelve játszik kisgyermek felvigyázót, aki már nem is annyira gyerek, mert hamarosan eléri a tíz éves kort, amikor már nem leszek más, mint púp a háta közepén, nem pedig a mindig aranyos és kedves Ruben bácsi, akit bármikor mozgósítani lehet, ha Twisterről van szó. Tudjátok az nagy fehér lap a földön, tele színes pontokkal, valakinek pörgetnie kell és addig kell ezzel szórakozni, amíg a végére már kezed - lábad természetellenes pózban helyezkedik el és a nagylábujjaddal ki tudsz simogatni egy hajszálat a szemedből. Visszatérve; előnyök és hátrányok. Előny, tudom mi az a Twister és senki nem zargat a világ végével, nem beszélve annak kellemetlen, előnytelen vonzatairól. Hátrány, majdhogynem semmiről nem tudok. Néha - néha hozzám is eljutnak információ morzsák, de azok olyan aprócskák és jelentéktelenek, hogy annyit nem tudok meg, hogy ki az ügyeletes nagy mellényes, az pedig, hogy neveket is megtudjak... Hoh! Micsoda elvárások!
'De itt aztán van minden...' - dörmögöm az orrom alatt és igyekszem egyszerre a lehető legtöbb helyre figyelni és fülelni, mialatt elém tárul a lelkemet édesdeden simogató terülj terülj asztalkám látványa. De mik ezek a kis... vackok? Homlokomat értetlenkedve ráncolom, miközben mutató - és hüvelykujjam közé csípett apró kenyérdarabot szemlélem, amire a lehető legtöbb dolgot próbálták rázsúfolni. Ezzel jól lakott már bárki is? Mennyit lehet belőle enni, ami nem faragatlan? Vállamat megvonva kapom be az apró falatot, majd elismerő hümmögések közepette kezdem el átrámolni a tetszetősnek tűnőeket egy nagyobb porcelán tányérra arról a fránya ezüst tálcáról, amit szívem szerint elemelnék a helyéről és annak társaságában keringeném végig az estét a tömegben, de nem lenne hosszú életű a mi barátságunk. A Gizai Piramis apró ételekből történő megépítése után új tányéromat és kiürüléséig legjobb barátomat magamhoz ragadva hagyom ott a félig lecsupaszított asztalt, s mint aki jól végezte dolgát indulok el fölfedezni a kedves egybegyűlteket és a híreket.




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Kaitlyn újfent kiharcol magának egy morcos arckifejezést a részemről, mert nem hiszem, hogy éppen Cole előtt kellene a családunk árnyoldalait taglalnia, de legalábbis célzásokat tennie rá. Amúgy is, mióta Natalie bevallotta, mit gondol - s vele együtt vélhetően az elitek - valójában az anyámról, most mindennél nagyobb szükségét látom az összefogásunknak.
Ennek dacára nem dorgálom meg érte, inkább lefoglalom magamat a friss szerzeményemmel, illetve a meglepetés vendégünk beszámolójával. Érdekelne, mit mondhatott Bertennek, mégis mit gondol igazából rólunk, vadászokról, ám ezt a témát is úgy vélem, jobb, ha félretesszük, és nem hánytorgatjuk, mert a látszat ellenére még nem tettem le teljesen arról, hogy normális esténk legyen. Talán a vacsora mindnyájunknak jót fog tenni, ezért is terelem tovább a menetünket a kiszemelt asztal felé.
Néhány lépés után feltűnik, hogy Cole nincs az oldalamon, ezért némi aggodalommal átpillantok a vállam felett, s noha őt szerencsére látom utánunk lépdelni és Kait oldalára sorakozni, rajta kívül kevésbé nagy lelkesedésemre a tömegben kiszúrom Wallenberget is, amint komoran bámészkodik és méregeti a vendégeket. Remélem nem kezdi el angyalpengével kergetni a San Francisco-ból érkezetteket…
Nagyot nyelve fordulok vissza, a nővérem pedig éppen ekkor tölti magába egy szusszra az újabb pohár pezsgőjét. Mégis mi a francot művel?
- Komolyan, Kaitlyn, nem kellene ennyit innod - figyelmeztetem ezúttal a törődő hangomat vetve be, habár az arcára van írva, hogy ez a kör volt az utolsó csepp a gyomrának, részemről meg késő bármit mondani. S persze a következő pillanatban már rohan is el. Ennyit arról, hogy legalább a nővéremmel megismertetem Cole-t…
Mély szusszanással csippentem össze az orrnyergemet, egy-két momentumra a szemeimet is összeszorítom, mielőtt halovány, sajnálkozó mosollyal a mellettem kérdő tekintettel várakozóra pillantanék.
- Eddig te vagy a legjobb dolog ezen az estén - jegyzem meg ahelyett, hogy szabadkozni kezdenék, vagy kezdjük ott, Kait után rohannék. Nem, ezt most magának csinálta, evickéljen belőle ki ő. - Azért még volna kedved vacsorázni? - kérdezem, miközben a pezsgőmet leteszem az asztalra, jelezve, bármit is válaszoljon, én most itt enni fogok akkor is, ha a feje tetejére áll a világ. - Mert akkor ülj csak le, hozok magunknak valamit. Vagyis neked olyat, amit szeretnél - húzom össze a szemöldökeimet, majd átnézve a tömeg nagyja felett próbálom felmérni a választékot. - Hamburger tuti van. Az a legjobb, ha engem kérdezel - mosolyodok el haloványan. - Szendvicsek, levesek, ohh, valaki egy komplett sült csirkét vitt most el - kommentálom a látványt és az eseményeket, az utóbbi megjegyzésemnél megrökönyödötten ráncolva a homlokomat. Ekkor esik csupán le; úgy magyarázok neki, hogy még nem is válaszolt a kérdésemre. Bocsánatkérőn tekintek vissza rá, és hagyom, hogy eldöntse, mit szeretne, noha igazán örülnék neki, ha velem maradna. Annak tudatában, hogy itt van, rendkívül utálatos lenne ez a bál nélküle.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 3 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Bálterem és földszint - Page 3 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 10:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
──────────── ────────────
« Alex && Cole  »
Relaxing Jazz Music
Nem akartam azzal megsérteni hogy félre nyelek, de nagyon megdöbbentett a hír hogy így kellett találnia.  Tömeg minden indul az asztalokhoz és én, teljes mértékben azon vagyok hogy ne essek el és ebben testvérem Alex is támogatást ad.
Körbe nézek, és látom csicsergő embereket és egyszerűen elkap az undor. Utálom ezeket a kényszer helyzeteket, utálom az ilyen embereket, akik csak a felhajtás érdekel. Bár vadászok idegesen pillant összevissza, és én mit csinálok?
Reménykedem abban hogy talán Drake vagy Sam megjelenik. A pia kiment ugyan, de egy újabb pohárért nyúlok ami visszaránt ebbe a mámoros helyzetbe.
Kezd velem forogni a szoba, nagyon rosszul érzem magam, és nem tudom hogy mit tudnék csinálni.

- Ja az elcseszett családunkat- horkantok fel, majd pillantok Alexre.  Csipkelődésemet Alexis csipkelődéssel folytatja, amit nem bánok mert nagyon szeretem azt a fajta testvéri szeretetet. Akkor is mi vagyunk a legjobbak a családban ezt ki kell, hogy mondjam hiába tudom, hogy Alex nem az igazi testvérem akkor is ugyanúgy szeretem!, mint hogyha saját véremből lenne.

Most, hogy felhívták a figyelmemet a kapcsolatunkra Csak erre tudok gondolni csak a pillantásokat lesem, az arca reszdüléseket, és a testbeszéd. Semmi másra nem tudok gondolni csak arra, hogy milyen jól is néznek ki együtt, és hogy mennyire boldog vagyok, hogy a testvérem boldog, és hogyha valakinek ez meg nem tetszene a városunkba fogok egy bazi nagy kést és bele vágom a hátába!

Cole Időközben mellém keveredik, és ebben a felállásban indulunk el botorkálvan ugyanaz asztalokhoz végre.
Az émelygés egyre nagyobb lesz lassan már forog a szoba, de nem érdekel. Még egy pohár pezsgőt veszek el a pincér kezéből és egy húzásra megiszom azt.

Néma vagyok nem szólalok meg csendben figyelek, de akkor úgy érzem, meg kell szólnom!
Ajjaj, azt hiszem ez nem a szóáradat, hanem inkább egy jó adag hányás!
vissza nyelem s testvéremre pillantok.
-, elnézést- mondom egy enyhe mosollyal majd sietős léptekkel, amit nem bírok így fogom a magassarkúmat és leveszem. Kis kezembe fogva futok a vécére hányni.
Amint beérek eszeveszett tempóban ki csapom a WC ajtót és már megtörténik aminek meg kell

|| én most elköszönök amíg nyaralok. Jó szórakozást. Remélem csatlakozhat, ha visszatértem.
Ui. Bocsi ha hibás a reag telón írtam. ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3