Bálterem és földszint

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 2 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya & Alex
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Visszatántorgásom sikeres volt. A szék háttámlájában találtam vigaszt, kapaszkodási pontot. Zagar ökölpacsival köszönt, ami mosolyogtat. Bár még soha nem beszélgettem vele, mindig érdekes embernek tartottam. Persze mindig láttam, hallottam róla, de rövid kis ideje tartózkodom én ebben a csapatban, és eddig csak Drake foglalkozott velem keményebben. Hiába nem úgy ahogyan szerettem volna. És #Sam? Hát valószínűsítem, hogy nem mondhatott rólam jókat, bár fogalmam sincs jóban vannak-e.
Alexre rá fintorodom, s sóhajtok egy gyorsat.
- Élek még.. asszem. - Majd mikor leverem magam a székre a víz od a nyújtását szinte egy sírással jutalmazom, mikor rá jövök ezt nagyon nem kellene. Talán még meg is fog jönni? Vagy már teljesen kezdek megörülni?
- Értem, szóval nélkülem nem buli a buli! Hát itt vagyok. - Mondom mosolygva, de inkább nevezném vicsornak, hiszen nem vagyok a helyzet magaslatán, csupán próbálnám magam jól érezni.
Várom, hogy újra betudjak csatlakozni a beszélgetésbe, és része lehessek annak. A fejemben Alex kijelentése zakatol, és ide oda ugrál a szemem közöttük. Istenem! Boldog vagyok, hogy boldog. De nagyon félek mi lesz. Még nem találkoztam olyannal, aki saját neméhez vonzódik, pedig van, hogy én is el el kapnék egy kis mókára lányokat. Olvasataimban a régi Egyiptomban ez nem volt kérdés, bár ott a saját tesójukkal házasodtak, de nem hasonlítható össze a kettő.
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 11:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya & Kaitlyn
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Cole egyértelműen adja a tudtomra, hogy nem kér a különvonulásból, és bár ott van a lehetősége annak, valóban az ingyen vacsora tapasztja székhez, egyáltalán nem hiszem, hogy ténylegesen ez lenne az indoka. Nagy valószínűséggel még csak nem is a tömeg miatt feszeng, vagyis kevés, amit tehetek azon felül, hogy nem nyaggatom és emlékeztetem félpercenként arra; igazából nem érzi jól magát itt, velünk.
- Nem tévedsz - felelem neki igyekezve semleges hangnemet megütni a gyanakvó és bizalmatlankodó helyett, miközben töltök magamnak a vörös italból. A maradásunk eldőlt, s mivel én is kezdem kényelmetlenül érezni magamat a bőrömben, másrészt Cole gondolatait is szeretném elterelni, hát felvetek egy teljesen légből kapott témát, ami végül pontosan annyi figyelmet kap, mint amennyit megérdemel.
Mint amennyit megérdemelsz.
Tulajdonképpen a cél kiteljesedik Zagar jóvoltából, így belenyugvó csendességgel kortyolgatom tovább a bort, aminek az ízére csupán azért nem fanyalgok és fintorgok, mert van bennem annyi jó érzés, hogy ne vágjam a képeket a családunk által rendezett bálon. Az olykor-olykor felém szálló füst már más kategória, az orromat maró utóérzetére néha kénytelen vagyok megráncolni a homlokomat, bár akkora hatással nincsen rám, hogy képes legyen felrázni a számomra megfagyott momentumból. Amiért hálás vagyok, mert igazából most jól esik a pihenés, a szinte gondolatok nélküli létezés, amihez többek között de legfőképpen Cole kellemes orgánuma ad aláfestést. Jó néhány pillanatig nem is foglalkozok mással, mint a hallgatózással és a bámészkodással.
Egész sokan végeztek már a vacsorájukkal, vélhetően azok, akik időben leültek és az evésnél sokkal jobban várták a táncot, ugyanis az asztalok körött felszabadult hellyel arányosan vált kevesebbé a táncparkett légtere. Egy önfeledten keringőző páron akad meg a pillantásom, noha a látványt egészen hamar kitakarja egy ingatagon felénk közelítő alak. Nem állíthatom, hogy hatalmas megkönnyebbülés ér Kaitlyn láttán, mert változatlanul rosszul fest, de legalább egyben van.
- Jó látni, hogy még életben vagy - jegyzem meg, mialatt leteszem az asztalra a poharamat, és kihúzom neki a mellettem megmaradt, üres széket, jelezvén; jobb, ha minél előbb leül. - Az égvilágon semmiről. Vagyis Zagar és Frey csatlakozott hozzánk - dünnyögöm egyszínű hangon, inkább koncentrálva a mozdulataimra, mint a „történések” tálalására. Elhúzok középről egy üres poharat, majd megtöltöm vízzel, hogy végül a nővérem elé pakolhassam az „idd meg, ha jót akarsz magadnak” kezdőcsomagot.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 2 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 9:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
Nehéz figyelnem, mintha egy láthatatlan buborékba kerültem volna, aminek a falai áttörhetetlenül rugalmasan húzódnak körülöttem. Nem csak a gondolataimat tompítják, hanem az érzékeimet is, Alex hangja azonban mégis elér hozzám egy apró repedésen keresztül, mikor legközelebb megszólal.
– Azokon a nyugodtabb részeken nincs ingyen vacsora, ha nem tévedek – pillantok rá egy fokkal kevésbé feszélyezve, de ő éppen a borból tölt magának a hosszúkás pohárba. Talán már meg is bánta, amit nemrég Kaitlynnek mondott kettőnkről, és most is azért akar máshová menni, hogy később ne kelljen annyit magyarázkodnia miattam az asztalunk körül ülőknek. Lehet, hogy csak nekem kéne felállnom innen. Miért ültem le ide egyáltalán? – kérdezhetném magamtól, de a válasz túlságosan egyértelmű: érte húztam keresztbe a saját számításaimat. Alex társasága valamiért megért annyit, hogy most az összes tervemet szálanként kelljen újra kibogoznom.
Ő tovább beszélget, én pedig rágyújtok. Valami nem jó; nem szabadna így viselkednem, de sehogy sem tudok teljesen felülkerekedni az odabentről feltörő érzések és impulzusok tengerén, ezért hagyom, hogy még egy darabig magukkal ragadjanak. Amint eltűnik előlem a Zagartól kapott láng, ismét hátra dőlök, a térdemmel pedig szokás szerint kitámasztom az asztal szélét, és ráérős billegésbe kezdek. Már megint éles határvonal mentén táncolok, küzdök a gravitációval; ugye látod már, Alex, hogy néha a legváratlanabb helyzetekben felejtem el, hogyan kell egyensúlyozni?
– Ha dohány kell, akkor azzal – emelem el a számtól az égő csikket egy pillanatra, hogy megvizsgálhassam a levegőben. – Mondjuk úgy, hogy ha keresel valami konkrétat, én valószínűleg megtalálom – adok hirtelen bővebb leírást a munkakörömről; talán nem tűnik fel Zagarnak a szavaim mögött rejlő szabályszegés eshetősége.
A téma hamar elterelődik, mikor Kait is felbukkan az asztalnál – egy fokkal talán jobb állapotban, de az életem tenném rá, hogy nem sikerült teljesen kijózanodnia, bárhol is járt –, így egy kicsit szüneteltetem a billegést is. Nem ismerem sokkal hosszabb ideje, mint a többieket, mégis megnyugvással tölt el, amint a belépőjét követően elfoglalja az utolsó szabad székek egyikét.
– Mi a pálya? – szólalok meg halkan, ha másnak nem akad fontosabb felé intézendő kérdése, mert legalább addig sem akadhat össze a tekintetem a többiekével.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
298
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenki - Ophilia • zene  • Credit:
Ezernyi csoda várja a kalandort a világ minden táján, ez pontosan így van, sosem tudhatod mi vár rád a következő sarkon túl. Számomra, eddigi létem meghatározó eseményei pedig a keleti világban történtek, tán ezért is vonzódom annyira hozzá. - Hinni? - Kérdezek vissza, s utána meginítom tekintetem körbe, lassan haladok miközben beszélek egy egy személyről. - Ez nem hit kérdése Ophilia. Ahogy most állunk, bármelyik pillanatban pusztulhatunk mind. A pincér ki éppen most segített takarítani, a ház asszonya ki konferált. Az Ördög, ki ott állt s cseveg éppen. A fiatal lány, ki élete estjét remélte itt. - Végül vissza fordulok felé. - Te magad, ki műalkotásokat jöttél nézni. S Én, kit beszélgetés közben a teljes étlappal megkínáltak. - Vigyorodom el a végére végignézni magamon s tán a jobb zsebemből még mindig kikandikál egy rákfarok melyet egy hanyag mozdulattal korrigálok is. - Szóval igen, jelenleg mind egyenlően kiszolgáltatottak vagyunk. - Emelem meg poharam és kortyolok belőle a mondókám végére, természetesen a pohár mögül a szemtelen magabiztosság most sem maradhat el. Még akkor sem mikor kérdése a haláltól való félelem felé irányul, melyre csupán parányi mosoly kúszik ajkamra míg a poharat megforgatva hagyom, hogy járjon egy rövid körtáncot a benne lévő ital. - Bolond ki azt mondja nem fél. Mindenki tart valamitől, nemde? - Fúrom az acéles kékeket a zöldesbarnákba egy hirtelen, röpke pillanatra, alatta ott húzódva a már jól ismert mosolyka, majd vissza a pohárban táncoló folyadékra. - A félelem íze adja meg igazán az érzést, hogy valóban élsz, hogy a világ valóságos és nem csupán cukormáz. A félelem megbéklyóz, gúsbaköt, leblokkol és cselekvőképtelenné tesz. Ezek közül pedig egyik sem éppen kedvező kondíció ha az ember cselekedni akar. - Magyarázom, majd folytatom ismét. - De hogy választ adjak a felvetésre. Nem, nem tartok a haláltól. Vélhetően még mikor ott állok a torkában is vigyorogni fogok. Amennyiben nem úgy lesz, és jelen lennél ennél a jeles eseménynél, kérlek emlékeztess majd erre! - Komolyodom el, tán csupán tettetett komolysággal. Mondókám végén hallgatom magyarázatát az Ördöggel kapcsolatban. Hmm, fut át fejemben, tehát elbeszélgettek. Ezt egyelőre csupán raktárba teszem elmémben, tovább nem firtatom. Szavait tovább követem, s újabb felvetésére velem kapcsolatban csupán bal vállam vonom fel enyém. - Bizonyára elvétettem. - Gondolok itt a másik elé lépésre, hogy egy penge engem érjen. Ismerős stílus lehet, első találkozásunkkor is hasonló mondattal válaszoltam köszönetére. Bár ott én hajítottam a pengét, és állítottam, hogy elvétettem. Némi humor egy kis fűszerrel. Egy újabb korty kúszik le torkomon, már csupán egy vékony kis réteg úszkál a pohárban, hamarost az aljára érek. - No, legalább valami megmaradt a szőke tincsek alatt. - Kacsintok rá, vigyorogva. - Az angyalpenge ránk is hasonló hatással van, a végünket okozza, csak úgy mint nektek. Élni, ming egyszer élünk. - Egészítem ki mondókám. Csak nem mindegy meddig, s miként. Jelenleg valóban az az igazság, hogy Amarának hála, a meddig bizony összeköt mindenkit, halandó, angyal, démon, vagy bármi egyéb, teljesen mindegy, együtt törölnek ki minket az univerzumból, mintha nem is lettünk volna, ezért vélem úgy, hogy bizony egyenlőek vagyunk, egy a sorsunk.
Emeletre invitálására tekintetemet felvezetem a lépcsők tetejének irányába. Majd jót mosolyogok miközben visszanézek rá. - Jó kifogás, ugye tudod, hogy ez inkább iskolai házibulikon szokás? A leány, vagy épp a fiú, felinvitálja a szülei éppen lakatlan hálójába a másikat... a többi pedig már történelem. - Nevetgélek rajta kicsit, majd elindulok. - Csak utánad. - Intek magam elé színpadiasan. - Remélem a szüleid nincsenek itthon. - Röhögcsélek tovább magamban mikozben felfelé haladunk. Közben azért körülnézek ha már erre járok, egy kósza pillantás a pokol urára, egy a vadászokra és egy a cimborámra kivel érkeztem. Ahogy látom elvan, feltalálja magát. Lássuk mi vár odafent, folyosók, s szobák, termek...



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Bálterem és földszint - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Bálterem és földszint - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Athan, Seth, Ruben triónak  • Credit:

Csak állok, mint valami szerencsétlen egymagamban egy pohár gyümölcslével a kezemben, ami olyan vörös, hogy bor is lehetne. Egy kis jelenetek akad meg a közelemben a tekintetem, amikor is egy nő kiköpi a pezsgőt egyenesen a vele szemben álló komolynak tűnő férfira. Elég jól tűri a dolgot és nem is foglalkozik vele, ám a nő szalvétáért nyúl, én meg már látom, hogy ennek nem lesz jó vége. A férfi is felnevet, a nő meg neki is lát felszedegetni az ételt, ám a pincérek nem hagynak neki túl sok lehetőséget, nem csodálom, felállva még a végén az asztalt is felborítja. Magamban jót szórakozom, amikor meglátom Williamet és úgy érzem nem lehet gond, ha odamegyek én is ismerkedni. Két férfival van, akiket még nem láttam itt, érdekel, hogy csak most találkoztak vagy régebb óta ismeri-e őket. Persze a fejükbe is nézhetek, hogy megtudjam, de minek fárasszam magam ilyesmivel, amikor könnyen kideríthetem. Egyenesen odasétálok hozzájuk és kedves mosollyal az arcomon köszönök.
- Üdvözletem az Uraknak, Ruby vagyok, William egyik edzőtársa. Mutatkozom be miközben megállok vadásztársam mellett és persze nem vagyok rest kezet nyújtani a nevem mellé. Egész jóképűek ők is, bár lehet hozzám idősek lennének, szóval nem olyan szemmel mérem végig őket, ahogyan Willt szoktam, mikor nem figyel. Mközben bemutatkoznak az idegenek, a fejükbe pillantok, mit is gondolhatnak rólam most.

 
#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Vadászavató Bál

K A J A, Seth, Ruben, tömeg
• szószám: 663 • Credit:

 
Nem tetszik neki a kialakult helyzet, túl súlyos és nehéz így tartani azt, ahogy most ő itt van és nem azért, mert fél, hanem mert inkább feszült és csak növekszik a szavakkal együtt. Persze, csak az ő szerencséje az, hogy amikor új arcokat kellene megismernie, megkapja a régieket, mosolyognia kell, mert akármi is hangzik el, még mindig emberek vannak körülöttük, akik akarva, akaratlanul hallanak dolgokat, vagy épp látnak. Tekintetével kutatja a tömeget, mintha némán keresne egy tekintetet, aki kimenti ebből és aki úgy van, hogy most pont rá vágyik, de még Zagar alakját is csak félig-meddig látta eddig, túl nagy a tömeg és kellemetlen, kényelmetlen. Nem lesz ez így jó, aprót szusszan csupán, az elhangzott dolgokra csak némán számol magában párat. Persze, hiszen megint a régi nóta, ő dönt, irányít, még mindig azt hiszi, erre szükség van, ez kell. Semmi sem változott, mióta bezárták őket és kijöttek, mindent ott folytat, ahol abbamaradt. Jellemző. Csak azt nem tudja talán, hogy már nem ő a legkönnyebben, legszebben hajladozó fűszál már a réten, amit ismert eddig, ahogy ismerte, talán a múlt és meglepné, vagyis ezzel már meglepte kicsit, de tartogat még. Arcára mosolyt varázsol, mintha csak valami kellemes emléket hozott volna fel.
- Fenyegess csak burkoltan, nyíltan, nem én leszek, aki miatt elő kell venned a feketét. Tudom mit teszek, mikor és hogy. Hiába tartotok számon a sor végén, nem kullogok örökösen ott – kellemetlen lenne a fenéket, már a ládában megtették volna egymással, csak végül mindenki a maga keservével volt elfoglalva. Most pedig mindenki a maga is újrarendezett életével, amennyire csak lehet. A többieket távolra tudja besorolni, másokat nem sodort erre szél, ők nem kívánnak ismét egy helyen lenni, elég volt abból a romos angol földön, ahol láthatóan egy dologban megegyeztek, mégis sziszegnek egymásra ismét. Nem baj, nem baj, tegyen így, nem áll az útjába, dolgaival nem. Tekintetét inkább Ruben felé szegezi, a szavai hallatán akár kínos tücsökciripelés is lehetne, de senki sem nevet.
- Talán már a nosztalgián kicsit sikerült túllépnünk. De nem nyilatkozhatok mindenki nevében – falatot tol a saját szájába és gépiesen rágni kezd, Seth beszél, majdnem kitör belőle a nevetés, végül viszont csak bólogat, hogy az öröm kölcsönös, azonban abban nem osztozik, hogy nem tudná most szívesebben lekötni magát inkább egy csapat emberrel. Bár, számítani... az inkább csak saját maga és akkor az a legbiztosabb. Lenyeli a falatot közben, hátradőlve pillant ismét Seth felé. Család. Milyen idilli.
- Azért nem kezdünk most ölelkezni, ugye? Tartanom kéne magam ahhoz, hogy én most itt ki vagyok – vázolja fel, hogy azért most vannak határok, már a család dolog is feszegető, nem akad azonban jobban fenn rajta, mint ahogy tudna. A színpadi jelenet eddig kötötte le, másoknak kellemetlenebb, őrajta szinte csak átsuhan és el is felejti. Kettőt pislog és mintha ott sem lett volna, vagy valami olyasmi. Mást úgy sem zavart, kavart fel, megrázza a fejét, mint aki épp csak kiakadna azon, hogy ilyen megtörténhet. Mindenhol megvan a falu bolondja, ezek szerint, neki pedig kellett a 15 másodperc dicsfény.
Nyugodtan. Nem olyan finom, mint a közös vacsoránk a múltban, de... - von vállat, hasonlóképp ő maga is falatozni kezd. Ó, most jön az izgalom? Seth desszertje valójában igaz, hiszen ellentmond Ruben dolgainak az, hogy megjelent, hogy ideül és még marad is, egyelőre. Kíváncsian pillant felé, nem is leplezi, hogy most csendben egyetértve akár ő maga is mondhatta volna ezeket a szavakat. Nem most volt, hogy közös útjuk után szinte menekültek, amerre láttak és egy időre mellőzték egymást. Bár nem vette a szívére, gondolom fivére sem.
- Biztos nem hiányoztunk – harap ismét, kényelmes tempóban kortyol párat. Kevésbé kitűnő, mint ezek ketten, pedig még ő sem töltött el olyan hosszú időt újra a vadászok között.  - A hangos kis embergyereked ugye nincs itt? Vagy elhoztad, hogy bemutasd neki is? - utal itt Seth-re, fogalma sincs, mennyire ismeri, hogy nem ő az egyetlen, aki másba öli az idejét, mint a család. Még mosolyog is a galád, hiszen ha nem tudja, most direkt odaterelte a szót.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Kaitlyn
Alex szavaiból és hanglejtéséből világossá válik hogy nincs olyan rúna. Bár viccnek szántam, de nem tudtam. Mármint hogy nincs olyan rúna. A jelenlegi társaságban én vagyok az egyetlen, a civilünkön kívül, aki nem ért ezekhez. Ha meg már a civilünknél tartunk, ez a Cole gyerek egyre csak zizeg itt mellettem. Horkanok egyet még Alex megjegyzésére, azután harapok egy következő falatot a húsból. Miközben azt rágom jóízűen, a szomszéd tovább vedel a borból és jóhogy rám nem kacsint. Nocsak, az üzletembernek nem fekszik a buli, pedig az ember azt hinné hogy az ilyenek mindenhol a kapcsolatépítést tartják szem előtt és azért van mindegyiknek olyan széles mű mosolya. Hát ő nem mosolyog. Talán azt akarja hogy igyak vele? Persze, az asztalnál is így kezdtük. Jó lenne, de ez most nem fog menni! A combom csupaszítom, úgyis tele a szám, inkább nem reagálok rá. Közben Alex is beszáll a vedelésbe, kezdek rájuk irigy lenni, egy kicsit. De igazából csak magamra mutogathatnék ez ügyben. Már a csontról szopogatom le a maradék kevés húst, amikor Alex félre akarja hívni a mellettem ülőt. Cole meg az asztalon kezd el keresni valamit és Freya felé nyújtogatja a nyakát. Így én is körbe tekintgetek az asztalon. Vajon mit keresünk? Aztán látom hogy a hamutartóért nyúl. Lerakom a kezemből a tányéromra a csontot, végig nyalom az ujjaimat és azután a kezeim bele is törlöm egy szalvétába. Hamar képbe kerül a címkézetlen doboz, és ahogy elnézem ő maga sodorta bele a spanglikat. A kérdésére egy fekete Zippo öngyújtó kerül elő a hátsó nadrágzsebemből.
- Kösz!
Még szép hogy élek a lehetőséggel, már napok óta úgy rágyújtanék. Bár nem gondoltam volna hogy megkínál vele. Szóval kiveszek magamnak egy szálat, és utána az öngyújtó fedelét felpöccintve igyekszem neki odatartani a tüzet, amit kért. Aztán ha már pöfékel, akkor én is beleszívok egy slukkot az enyémbe. Az öngyújtó vissza vándorol a helyére, én meg jólesően kifújom a füstöt. Mikor is bagóztam utoljára? Öt éve? Kb. Egy házban találtam egy ezer éves Marlboro-s dobozt, de két szál volt benne összesen.
- Dohánnyal üzletelsz?
Bököm ki a kérdést, amíg még ide figyel. Később Alex kérdése töri meg a békés pöfékelésünket, amire elhúzom a számat. Sosem agyaltam hasonlón sem, mert nem foglalkoztatnak a rúnák, se a pecsétek. Gondoljuk végig! Vagyis gondolnám, mert megérkezik Kaitlyn.
- Hy!
Köszöntöm, ha idejön akkor egy ökölpacsi kíséretében, ha nem, akkor csak aprót bólintva neki. A kérdésére nem én leszek, aki válaszol, úgyhogy addig letüdőzök még néhány slukkot, a hamutartóba pöcögtetem a lekonyult szivarvéget és csendben figyelek.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 2 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 9:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya & Alex
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Miután opera előadásnak hazsnáltam a wc csészét, próbálok nem elesve fel állni. LÁbaim remegnek, s a megcsapó kanális szaga ismét előkészteti, hogy kimondjam a nagy kígyó nevét. - Pipi..csaba. - Mondom, majd ismét próbára teszem testem. Sikerült, oké ezaz. Lassan, de biztosan haladok a mosdó irányába, ahol látom a sminkem lefolyt. Letörlöm, majd megmosom a szám, hirtelen egy nő kerül mellém, s megvető pillantással tekint rám. - Segíthetek kedves? - Kérdezem erőtlenül. Mire megrázza a fejét, s elhalad. Remélem a szét hányt wcbe! M

Miután emberi formát öltök kilépek az ismeretlenbe, s keresem meg ismét fívéremet. Valahol meg is pillantom, immáron ülve, s több emberrel. Lassan lépkedve, biztos ami biztos haladok az irányába.
- Elnézéseteket kérem. - Mondom megbánó hangon. Valóban döntöttem magamban a piát, de muszáj volt. Lelkileg nem bírom. Néznem kell az anyámat, valamint el is kell viselnem! Hiába szeretem komolyan, de néha .. fúúú. Tudom, hogy mindent megtett értünk, felnevelt s vigyázott ránk, talán máshogyan kéne hozzá állnom? Nem tudom.
- Mi történt, miről maradtam le? Amúgy hali! - Köszöntöm az újat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
- Ha valaki feltalálja, haladéktalanul értesítsetek róla - jegyzem meg egy félmosollyal, már ami a bódító rúnát illeti, mert őszintén szólva nagyon sok kényelmetlenségtől és fáradalomtól meg tudna kímélni egy efféle minta a bőrömön. Erről persze legfeljebb Cole-nak lehet fogalma, az öregnek és Freynek könnyed viccként tálalom a tulajdonképpeni sóvárgást, amit pontosan addig fojtok el magamban, ameddig a partnerem hirtelenjében ki nem fordul önmagából.
A bál veszedelmesebb vendégeiről egyhamar tovaszöknek a gondolataim, és amíg bíztatóan a karján pihentetem a tenyeremet, azon tűnődök, hogy vajon eddig is ennyire feszélyezve érezhette magát, az én „vakságom” meg újabb szintet lépett, vagy most történt valami, ami momentumokon belül kirángatta a komfortzónájából, s látványos elterelő hadműveletekre kényszerítette? Azután kezdődött az egész, hogy kettőnkről beszélt, bár igazán nem szeretnék belemagyarázni semmit a kialakult szituációba. Biztosra csupán azzal mehetnék, ha rákérdeznék a problémára, de nem itt, mindenki füle hallatára, így hát végül óvatosan elhúzom tőle az ujjaimat, és nem noszogatom őt tovább. Hiába szeretnék vele most mindenáron beszélgetni, beérem a közel sem meggyőző válaszával és hagyom, hogy Berten feloldja a hangulatot a fanyar humorával.
Már akiét, belőlem meglehetősen nehezen távozik a tanácstalanság érzete, mialatt az arcomon semmitmondó arckifejezéssel méregetem kettejüket, olykor-olykor Freya felé is hagyva elrévedni a tekintetemet. Nem tudok rájönni, hogy én reagálom-e túl a helyzetet, vagy Zagar érzékenyebb rá és az elengedésével igyekszik tompítani rajta, egy dologban azonban biztos vagyok; ha hagyom tovább kattogni az agyamat, annak nem lesz jó vége. Így hát ekkor döntök úgy, hogy engedem leomlani magamban azt a harmatgyenge gátat, ami a józan ítélőképességemből táplálkozott eddig illetve a családunk hírnevének megóvása iránti kényszeremből, és én is túllépek a diszkrét pezsgőzésen.
- Ha gondolod, vannak nyugodtabb részei az épületnek - kínálom fel a lehetőséget mintegy „félvállról”, utolsó próbaként, miközben kiélezett gondossággal megszerzem magamnak a boros kancsót, és a kiürült pezsgőspoharamat színültig töltöm a mélyvörös itallal. Cole-al ellentétben nem húzom le rögtön, de a kortyok sűrűn követik egymást, mialatt megint csak őket figyelem. Amennyiben maradni kíván, nem fogok erőszakoskodni, anno a kabinban elég egyértelművé tette, hogy nem kér a nyaggatásból, dacára annak, mi van éppen az arcára gravírozva az aktuális lelki állapotáról, és ezt igyekszem tiszteletben tartani. Hanem megkímélem magunkat a további kínos percektől, és folytatom a társalgást.
- Visszatérve az előzőekre… - szólalok meg eltűnődött ábrázattal, követve a szemeimmel a kezeik mozgását. - Ha kitalálhatnátok egy rúnát, bármilyet, mi lenne az? - emelem fel végül rájuk a pillantásomat, remélve, a semleges téma a mellettem ficánkolót is kicsit leköti, megnyugtatja. Már ha maradunk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Szószám; 907 • Zene; background noise »
Igaz fél füllel csak, de figyelte minden szavát Athannak. Voltak dolgok amikre nem válaszolt és csak enyhe fintorral reagált, de most ami a legjobban foglalkoztatja az Ruben megjelenése volt. Ő volt az, aki elvonult mindentől és a nyugodt, testvérek nélküli életet választotta holott tudta jól, hogy az soha nem lesz örökéletű. Talán már fel is ütötte a baj a fejét a házuk táján és azért jelent itt meg pont ott ahol a legtöbb ellenség és két testvére is tiszteletét tette.
- Remélem is, hogy a helyén marad a fejed. Kellemetlen lenne a testvér temetés nem mintha a mi színes társaságunk összegyűlne egy ilyen alkalomra. - forgatja meg szemeit jelezve ezzel azt is, hogy igazából gúny volt az egész és közelt sem érdekli annyira mint ahogyan azt a kijelentése sugározza. Bár lényeges szerepet játszik minden leviatán a tervében egy vagy kettő mínusz még nem akkora baj, ha kellő erőt gyűjt össze akkor akár egyedül is véghez tudja majd vinni az egészet, de mégis jobb ha nem az Ő keze lesz mocskos és csak a kiérdemelt hatamat élvezi majd míg mások feje hullik a porba sajátja helyett. Ugyanis a terveiben sok vér, nagyon sok vér és halál szerepel mire eljut majd arra a pontra amikor felül majd a kis trónjára és igába hajtja az embereket és minden más fajt ezzel előcsalva remélhetőleg majd azt a bolondot, aki a ládába száműzte Őt.
- Ne legyél ennyire komor. Én neked sem örülök tiszta szívemből, de inkább rátok számítok ezekben a zavaros időkben mint ezekre itt. - mutat végig jobbjával a színes társaságon ami telis tele van természetfeletti lényekkel. - Család vagyunk bármennyire is fáj ezt kimondani. S nem csak az anya gyilkosságnál kell összefogni. - vonja meg nemtörődöm módon vállait miközben jobbja ismét a pezsgős poharat szorongatja. Még bele sem kortyolt mikor a rögtönzött előadás elkezdődött. Szemöldök ráncolva figyeli a kis jelenetet ahogyan az egyik szolga szerű emberfajzat az ételüket kínálgatja.
Apró mosolyra húzódik szájának jobb széle amikor elhurcolják az előadót és az soha többet nem jelenik meg közöttük. Hasonlóképpen intézné Ő maga is dolgokat bár tény, hogy ezek valószínű, hogy életben hagyták míg Ő szinte biztosan az életét vette volna.
- Csak egy falatot. - csak ezután válaszol Athan kínálására és egy apró falatot tör le az egyik húsból, ami a tányéron díszelgett. Ezt követően megtörölte enyhén olajossá lett kezét és egyből a most már az Őket megszólító Ruben felé fordította komor tekintetét.
- Most tartunk a desszertnél szóval pont jókor jössz. - mondja gúnyosan miközben egy biccentéssel köszönti csak újonnan érkező testvérét. - A desszert pedig nem más mint az elzárkózó, nyugalmas életet kívánó szörnyeteg meséje, aki váratlanul felbukkan egy olyan rendezvényen, ami teljes mértékben ellentmond annak amit akar. - kacsint rá Rubenra miközben kiissza az utolsó korty pezsgőt is a poharából. Ezt követően hátradől és továbbra is kifejezéstelen arccal vizsgálja most már két tulajdon testvérét is akikkel egy asztalnál ül.



« taggeld; @Athan & @Ruben • Komment: snake snack  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
706
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Abaddon
Nem vitatkozom a keleti világgal tett megállapításán. Még igazat is adok neki, hiszen hogyan is vitatnám el tőle? Persze én a többi vidéket is kedveltem a világban. Számomra akkor még, úgy véltem legalább is, hogy mindenhol tud érdekes dolog történni, csak oda kellett figyelni. S nem csak a nagy, hősies tettekben érhető nyomon, melyről az emberek megemlékeznek.
Ott van a fiú, ki megmenti a hátára forduló cserebogarat, ujjai segítségével fordítja meg és nevetve követi, mégis merre mehet az állat. Vagy a lány, ki minden eső alkalmával kiállt udvarának közepére, arcát az ég felé emelte és nevetve hagyta, hogy a vízcseppek átitassák arcát, haját, ruháját, kimossanak belőle minden rossz érzést, minden rossz emléket, minden problémát. Még ha a pillanat töredék részéig is, de úgy érezze, hogy minden rendben van.
- Te hiszel ebben? – vonom össze a szemöldököm enyhén, majd körbetekintek a terembe. Pillantásom csak egy pillanatra időzik el az ajtóknál álló vadászokon, kik látszólag fegyvertelenek, öltönybe bújtatták őket, ám mindenki tudja, érzi rajtuk, hogy valójában nem azok.
Volt szerencsém hozzá?
- Szokatlan, nem gondoltam volna, hogy majd pont vele fogok tudni úgy elbeszélgetni, hogyha nem is értünk egyet sok mindenben, elfogadjuk ezt. Na meg azt is, hogy markáns kérdésekben értünk egyet – vallom be. Ettől függetlenül nem kívánok jobban a figyelmének a központjába lenni, s innen már csak remélni merem, hogy Gabriel nem teszi látogatását…
Habár az elég vicces lenne, lássuk be. Kíváncsi lennék, hogy mégis mi sülne ki belőle. Vajon meg tudná fogadni a tanácsomat?
Magyarázatára akaratlanul is halk nevetés szakad fel torkomból.
- Nocsak, a rettenthetetlen démon, talán félne a haláltól? – nevetem halkan továbbra is. Vigyázok arra, hogy a körülöttünk állók azért ne hallják meg. A kérdés logikus is lehetne a mondandója után, bár még magam sem hiszem, hogy így van. Valami más bújik meg a háttérben.
- Veletek ellentétben, ha mi elpusztulunk, bármelyik időszakba is, nálunk az végleges – vonom meg a vállamat. – Nem volt még angyal, ki a halálból visszatért volna. Értem az angyalpenge által okozott halálra – javítom ki magam persze, még mielőtt belekötnek újra. Mivel nekünk nincs lelkünk, mi ott regenerálódunk, ahol a testünk van, más esetben.
- De nem te vagy az, aki látszólag mindig felelőtlenül cselekszik és inkább beleáll egy pengébe, hogy előbb sérüljön Ő? – vonom fel a szemöldököm kérdőn, akaratlanul is visszaemlékszem arra az egy jelenetre. Amikor Ő…
Hát persze az egyszer élünk. Csak nevetve rázom meg a fejemet.
- Szóval eddig, csak a szád járt ezzel kapcsolatban? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, ajkam szegletében mégis ott vibrál a mosoly. Képtelen vagyok nem nevetni, nem derülni rajta. Nem jól érezni magam a közelében.
A poharat magam is emelem… Majd egy olyan sorozatot indítok el, melyet még álmomba sem képzeltem el, hogy képes lennék rá.
Ő pedig nyugodtan, rezzenéstelenül állja végig a szenvedésem, és mindazt, amit ráborítok. A legvégén mégis csak torkom köszörülöm meg, szemem enyhén lesütöm, ahogy magamon érzem a körülöttünk állók tekintetét. Egy percig sem kívánom titkolni, hogy angyal vagyok, de ám… lehet nem most kellene lebuknom.
- A pezsgő… - magyarázom és a torkom előtt forgatom az ujjamat. Hangom egy pár oktávval még mélyebb, érzem, ahogy marja a belsőmet az ital.
- Elnézést – majd pedig már hajolok is le, hogy minden létező ételdarabot egy szalvétára tegyek rá, nem zavar, ha kezem maszatos lesz, majd letörlöm. Ám a közelben tartozkodó pincér készségesen segít és finoman hesseget arrébb, mielőtt még újabb bajt okoznék.
Így hát felállok a férfi mellett.
Ajkaimat présemel, ahogy nevető arcára nézek, szemöldököm sajnálkozóan ráncolom őket, ezek most valódi érzések tőlem.
- Gyere, helyre tudlak tenni – intek fejemmel az emelet irányába, mely most néptelennek tűnik. – Csak nem most, nem itt, nem ilyen hamar buktatnám le magam – vonom meg a vállamat, hogy miért invitálom meg arra. Ha jön, akkor csak megyek előre, ám ha nem, akkor persze maradok egyhelyben mellette. Bár az előbbi ajánlkozásom után ő is kellemesebben érzi majd magát.
Credit •• Ashes


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
298
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenki - Ophilia • zene  • Credit:
Ezernyi csoda várja a kalandort a világ minden táján, ez pontosan így van, sosem tudhatod mi vár rád a következő sarkon túl. Számomra, eddigi létem meghatározó eseményei pedig a keleti világban történtek, tán ezért is vonzódom annyira hozzá. - Hinni? - Kérdezek vissza, s utána meginítom tekintetem körbe, lassan haladok miközben beszélek egy egy személyről. - Ez nem hit kérdése Ophilia. Ahogy most állunk, bármelyik pillanatban pusztulhatunk mind. A pincér ki éppen most segített takarítani, a ház asszonya ki konferált. Az Ördög, ki ott állt s cseveg éppen. A fiatal lány, ki élete estjét remélte itt. - Végül vissza fordulok felé. - Te magad, ki műalkotásokat jöttél nézni. S Én, kit beszélgetés közben a teljes étlappal megkínáltak. - Vigyorodom el a végére végignézni magamon s tán a jobb zsebemből még mindig kikandikál egy rákfarok melyet egy hanyag mozdulattal korrigálok is. - Szóval igen, jelenleg mind egyenlően kiszolgáltatottak vagyunk. - Emelem meg poharam és kortyolok belőle a mondókám végére, természetesen a pohár mögül a szemtelen magabiztosság most sem maradhat el. Még akkor sem mikor kérdése a haláltól való félelem felé irányul, melyre csupán parányi mosoly kúszik ajkamra míg a poharat megforgatva hagyom, hogy járjon egy rövid körtáncot a benne lévő ital. - Bolond ki azt mondja nem fél. Mindenki tart valamitől, nemde? - Fúrom az acéles kékeket a zöldesbarnákba egy hirtelen, röpke pillanatra, alatta ott húzódva a már jól ismert mosolyka, majd vissza a pohárban táncoló folyadékra. - A félelem íze adja meg igazán az érzést, hogy valóban élsz, hogy a világ valóságos és nem csupán cukormáz. A félelem megbéklyóz, gúsbaköt, leblokkol és cselekvőképtelenné tesz. Ezek közül pedig egyik sem éppen kedvező kondíció ha az ember cselekedni akar. - Magyarázom, majd folytatom ismét. - De hogy választ adjak a felvetésre. Nem, nem tartok a haláltól. Vélhetően még mikor ott állok a torkában is vigyorogni fogok. Amennyiben nem úgy lesz, és jelen lennél ennél a jeles eseménynél, kérlek emlékeztess majd erre! - Komolyodom el, tán csupán tettetett komolysággal. Mondókám végén hallgatom magyarázatát az Ördöggel kapcsolatban. Hmm, fut át fejemben, tehát elbeszélgettek. Ezt egyelőre csupán raktárba teszem elmémben, tovább nem firtatom. Szavait tovább követem, s újabb felvetésére velem kapcsolatban csupán bal vállam vonom fel enyém. - Bizonyára elvétettem. - Gondolok itt a másik elé lépésre, hogy egy penge engem érjen. Ismerős stílus lehet, első találkozásunkkor is hasonló mondattal válaszoltam köszönetére. Bár ott én hajítottam a pengét, és állítottam, hogy elvétettem. Némi humor egy kis fűszerrel. Egy újabb korty kúszik le torkomon, már csupán egy vékony kis réteg úszkál a pohárban, hamarost az aljára érek. - No, legalább valami megmaradt a szőke tincsek alatt. - Kacsintok rá, vigyorogva. - Az angyalpenge ránk is hasonló hatással van, a végünket okozza, csak úgy mint nektek. Élni, ming egyszer élünk. - Egészítem ki mondókám. Csak nem mindegy meddig, s miként. Jelenleg valóban az az igazság, hogy Amarának hála, a meddig bizony összeköt mindenkit, halandó, angyal, démon, vagy bármi egyéb, teljesen mindegy, együtt törölnek ki minket az univerzumból, mintha nem is lettünk volna, ezért vélem úgy, hogy bizony egyenlőek vagyunk, egy a sorsunk.
Emeletre invitálására tekintetemet felvezetem a lépcsők tetejének irányába. Majd jót mosolyogok miközben visszanézek rá. - Jó kifogás, ugye tudod, hogy ez inkább iskolai házibulikon szokás? A leány, vagy épp a fiú, felinvitálja a szülei éppen lakatlan hálójába a másikat... a többi pedig már történelem. - Nevetgélek rajta kicsit, majd elindulok. - Csak utánad. - Intek magam elé színpadiasan. - Remélem a szüleid nincsenek itthon. - Röhögcsélek tovább magamban mikozben felfelé haladunk. Közben azért körülnézek ha már erre járok, egy kósza pillantás a pokol urára, egy a vadászokra és egy a cimborámra kivel érkeztem. Ahogy látom elvan, feltalálja magát. Lássuk mi vár odafent, folyosók, s szobák, termek...



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 2 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 7:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
Amint leiszom az első pohárból, jobban érzem magam valamivel; a bennem egészen eddig növekvő feszültség mintha elérte volna a tetőpontját. A biztonság kedvéért újabb adagot töltök, mielőtt visszaülnék a helyemre, s szerencsére megúszom a jelenetet néhány furcsa pillantással és Alex simításával a felkaromon, miután végeztem az ingnyak kigombolásával. Leengedem a kezeimet.
– Persze. Minden rendben – válaszolom a következő kifújt levegővel. Eddig kaptam egyáltalán? – jut eszembe hirtelen – és ha nem, miért nem lélegeztem? Mintha egy pillanatra összementek volna a falak és csak most kezdenének visszacsúszni a helyükre; talán ez az a pont, amikor végre megértem, hogy nem fogok tudni az este minden egyes felém támasztott elvárásának megfelelni. Nem nézek sem jobbra, sem balra, és ahelyett, hogy Alex nyugtató érintésére bíznám magam, inkább lejjebb csúszom a székemen.
Zagar megjegyzésére azonban muszáj felhorkantanom; még úgy is értékelem a poénját, hogy igazából a saját, érthetetlen viselkedésem a szórakozása tárgya – mert persze mostanra sem sikerült megfejtenem, a bál melyik részétől érzem magam túltöltve. A démonok azok vagy az emberek; a tudat, hogy százféle szerepet jászom, vagy hogy Alex elől is eltitkolom az igazság egy újabb fontos részletét…
– Őszintén? Nem nekem találták ki ezt az egészet – támasztom a térdem ismét az asztal szélének, mert így ültem ugyanis azelőtt, hogy megpróbáltam civilizáltan viselkedni előtte és legfőképp a társaságunk előtt. – Ezt viszont – emelem meg a poharat, miközben Zagarra vándorol a tekintetem – Mintha nekem teremtették volna az égiek – húzom fel a szemöldökeimet, majd nemtörődöm arckifejezéssel körbe nézek és újra kortyolgatni kezdek a borból. Az elmúlt percek alatt olyan helyre vándorolt a tudatom, ahol nem számítanak a vélemények; feladott küzdelemként élem meg a gyors hangulatváltozást. Valami baj van velem, ezt én is tudom, és ahogy most a dolgok állnak, nagyon úgy látszik, hogy hamarosan Alex is tisztában lesz vele.
– Van ott esetleg egy… – nyújtogatom aztán a nyakam Freya irányába, de még azelőtt visszalendülök a székkel együtt, hogy egyáltalán a végére érnék a saját mondatomnak. – Áhh. Ez lesz az. – Észreveszem és magam elé húzom az addig takarásban lévő hamutálat, a vacsorám maradékát pedig egy kicsivel arrébb igazgatom. A zsebemből formáját vesztett, címkézetlen doboz kerül elő, amiből ki is veszek egyet a sárgás dohánypapírból tekert cigaretták közül.
– Remélem, nem bánjátok – szólalok meg újból, de a szavaimat már most eltorzítja az ajkaim közé illesztett szál szűrője. A poharat visszaveszem a kezembe, és csak ezután dőlök hátra az eddigi, felettébb kényelmes, billegős pozíciómba. – Nincs egy gyufád? – fordulok már megint Zagar irányába némi hatásszünetet követően, aztán persze észreveszem magam; udvariasan felé bökök a másik kezemben tartott dobozzal, mielőtt zsebre tenném azt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 02, 2019 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Mindenki
Mivel nem kellett senkinek, így csak magamnak vágok pár szeletet a sült csirke melléből és lekapom a két combját, aztán ezeket a tányéromra pakolom és míg Alex és Cole a partnerségükről beszél nekem, mert hát én kérdeztem, próbálok odafigyelni közben. Konkrét válaszokat persze nem kapok, ami eleve gyanús, mert a nagy többség szeret azzal kérkedni amit elért, mind a kettőnek áradoznia kellene egészen pontosan arról, hogy mivel kereskednek és hogyan, hogy kinek mi a haszna belőle azt mondjuk már én se firtatnám. Utóbbit senki sem osztja meg idegenekkel. Ehelyett a Cole nevű ködösít, Alex meg úgy ejti ki a partnerek szót, mintha életében először hallaná. A sült krumplit kezdtem el a húsok köré pakolni a tányéromra és már a nyelvemen vannak a kérdések, amikor rátérünk Freya arcizmaira. Alex kijelentésére felhorkanok. A kicsi lány túl gondolta ezt az estét.
- Inkább egy bódító rúna kellene neki és akkor megfeledkezne a sok sznobról, meg a kényszeres vigyorgásról!
Végeztem, úgyhogy leülök, de ezzel egyszerre indul meg az este kitárgyalása a védelemre vonatkozóan, amihez én is hozzászólok, ahogy Alex is. Fikarcnyit sem érzem azt, amit ő! Mármint hogy nem kellene aggódnunk. Megértem az okát, amiért ezt kell mondania, hiszen az anyja itt grasszézik a bálon, mint házigazda. Nem is látom értelmét ezt tovább boncolgatni, mert az meddő téma lenne, mindig kilyukadnánk ugyan oda. Inkább odatolom a gyógyegérnek a kancsó vizet, aztán megragadom az egyik combot. Már javában eszem és rágok, amikor feláll mellettem és a vállamra csapja a kezét. Erre a pillanatra felfelé tekintek rá, látom rátehénkedni az asztalra, csak hogy elérje a borosüveget Freya előtt.
- Hé!
Morgom neki ingerülten, mert ha belefekszik a kajámba, én megrángatom a nyakkendőjénél fogva! De aztán rövid kotorászás múlva visszaül a helyére, a hőn áhított itallal egyetemben. Alex felvetésére lenyelem a falatot és megint feléjük tekintek.
- Jah! Úgy festesz, mint akinek hasmenése van, de visszatartja!
Biztos a tömegre kell ennyit vedelnie, akkor is fura képet vágott, amikor erről volt szó. Most meg nekiáll vetkőzni ivás közben. Jelen helyzetünkben akaratlanul is azt figyelem, hogy mit csinál, mert hát láthatóan valami baja van.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
706
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 31, 2019 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Abaddon
Úrrá leszek magamon, a rám törő érzések miatt? Lehet ez esetben így nevezni nálam? Fogalmam sincs, mégis úgy vélem, most képes vagyok önmagam lenni, elzárkózni minden felől, mi az elmémbe jár jelenleg. Nem állítom, hogy egyszerű, de nem is vagyok halandó, hogy ez ne mehetne. S úgy tűnik, egyelőre a démon is partner ebben.
- Szóval lényegében, akkor elég sokat jársz oda? – hajtom enyhén félre a fejemet. – Lássuk be, hogy a mai világban elég sűrűn szüksége van az ember fiának testőrre. Főleg ha angyalok repkednek arrafelé – vonom meg a vállamat, mintha nem is lenne egy fontos megjegyzés. Vagy lehet, hogy nem is állandó testőr? Fene sem érti, régen minden más volt. Régen egy testőr folyamatosan ott volt az őrzött ember mellett. S lám, a pusztítás még most is azt csinál, amit akar, úgy ahogy akarja. Valahol azért csodálom, hogy ilyen… Szabad?
S ekkor úszik be a képbe az Ördög maga. Az arcom tán színét is vesztheti, hiszen…
- Várj – kezdek bele, majd megrázom a fejem, mint ami nem fontos. – Csak nem gondoltam volna, hogy a Pokol Ura is jelenését teszi itt – mosolygok rá kedvesen. – Legutóbb nem tűnt olyannak, mint akit nagyon érdekelne bármi is – vonom meg a vállamat. Persze ez nincs így. Hosszú idő után először vele tudtam úgy elbeszélgetni, hogy nem csak meghallotta amit mondok, de meg is értett. Meglepő módon sok mindenbe egyet is értettünk. Mondanám, hogy sajnálom, mi vele is fog történni.
- Ha már a szellemeknél járunk. Mióta a pokol és a menny bezárult egyre több hasonló lényt lehet látni – tágulnak ki egy pillanatra a pupilláim. – Te tudsz erről valamit? – vagy ez is Isten egy játéka, mint ahogy a leviatánok is?
Közben készségesen libbenek elé, már elég magabiztosan tudok járni a magassarkúba, bevallom okozott pár hétnyi, hónapnyi fejfájást – már ha fájna, de az emberek ezt így használják. Most már magabiztosan használom, mégsem eszek.
Szólnék is, figyelmeztetném is, mégsem teszem. Démon, ő dolga, hogy mit csinál.
- Elhiszem, mi mindent máshogy érzünk… Nem egységesen, hanem külön-külön – úgy pedig túl sok minden túl sok.
És ahogy vártam, nem értékeli annyira a történemet, mint azt reméltem. Mint azt más megtette volna. Inkább a mögöttes tartalom érdekli, mellyel azonban nem szolgálhatok. Szemöldököm mégis csak egy pillanatra emelkedik a magasba, nem tovább.
- Miért, nem érdekelhet csupán egy festmény? Mennyi alkalommal kaptál azon, hogy egy-egy helyen csak ezért jártam? – kérdezem fejem enyhén félrehajtva. Remélem tovább nem fogunk belemenni. – Nincs egyéb dolgom – mondom őszintén. – Unatkozni meg nem igazán szeretek, nem az én reszortom. Világéletemben dolgos angyal voltam, és ha már volt szerencsém végig nézni, hogy mit alkottak, akkor a maradék időmbe meg is tekinthetem őket, nem? – kérdezem őszintén. Igazából nem hazudok egy percig sem. Amara nem osztott rám új feladatot. Unatkozni valóban nem szeretek. Kezem felemelve simítom ki arcomból, szememből a hajam egy kósza tincsét. Hozzásimítom a fonathoz, ujjaim hajam aljával mégis elbabrálnak.
- Miért vegyem el azt, amire nincs szükségem? – mégis ahogy elhalad mellettünk egy pincér, a tálcán kínált italt elfogadom tőle. Először csak óvatosan szimatolok bele, majd egy aprót kóstolok. Ép annyira, hogy nyelvem hegyére és ajkamra jusson csak. Ízlelgetem a savas alkohol ízét. Egy pillanatra fintor ül ki arcomra, melyet nem tudok elnyomni. Azok a fránya molekulák.
De aztán csak nagyobb bátorságot öntök magamba és egy nagyobbat kortyolok. Amire azonban nem számoltam az a pezsgő hatása. A buborékok, melyeket hiába nyelek le, félrekívánkozik. Érzem, hogy megakad az első cseppje a torkomba, a többi pedig nem követi.
Előbb csak visszafogott köhögéssel és az ajkaim elé tett kézzel próbálom visszanyomni, ám hamar rá kell jönnöm, hogy ez nem segít. A fránya ital, az orromon is kikívánkozik és mire feleszmélek, egy nagyobb köhögéssel az ujjaim között a csak félig megemésztett italom kerül a velem szemben álló démon zakójára, ételére.
Ma este másodszor.
- Elnézést! – szabadkozok és már emelek is el egy szalvétát az asztalról. Arra sem számítottam, hogy az anyagból készült, nehéz drapp csak négyfelé van hajtogatva és ha a csücskét fogom meg, akkor emelésben nyílik szét és minden, mi az útjába kerül borul. A rákos tál, a gyümölcsök sokasága, a mini hamburgerek szaladnak szét a lábaink között, miközben a férfi ruhájáról is igyekszem felitatni a felesleges italt. De arra nem figyelek, hanem az eső ételdarabokra, így a kezem a tányért tartó kezének ütközik lendületből…

#kihívás2
Credit •• Ashes


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
298
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenki, tömeg - Ophilia • zene  • Credit:
A fények, a csillanó csillárokon játszadoznak. Az emberek csevegnek s mindenki halad a kellemsen érzem magam irányba. Már legalább is ez a látszot, a felszín. Van ki kényszerből van itt, kötelességtudatból, vagy nevezzük ahogy szeretnénk, a tényen nem változtat. Van ki kutat, de lássuk be olyan nincs ki véletlen került volna az épület bál közepébe. Minden mindennel összefügg, mindennek oka van.

Bájos mosolya szembetalálja magá sajátommal amint szemhéját felnyitja. - De bizony. Testőre, követe. Mikor mire van szükség. - Vonom meg vállam miközben italomból kortyolok s érzékelem eközben parányi kis kalandozását. - Mintha szellemet láttál volna. - Fordítom tekintetem arra amerre Ő maga is. Kiszúrom magamnak a pokol urát, persze nem kötöm össze, parányit időzök ott s szavait meghallva elmosolyodva fordulok vissza felé s hallgatom szavait. Majd az ételt említve bólintok. - De bizony így van! Csak utánad! - Mutatok magam elé parányit meghajolva, jól nevelten az etikett tudatában, ahogy azt illik. Jó esetben oda is érkezünk ha már a vendéglátók is invitáltak, hát miért ne? Ha így lesz akkor előbb szemügyre veszem az asztal kínálatát, majd egy rákfalatka mellett döntök, némi mártogatós és már ízlelem is. - Fenséges. - Ömlengek félig megtelt szájjal. Közben hallgatom történetét a művekről. Egy kendőt veszek magamhoz s orcámon mosollyal törlöm meg ajkaim, fejem parányit mozdítva jobbra majd balra. - Igazán érdekes, de mindketten tudjuk, hogy nem csupán egy festmény érdekel. Az időnk túl rövid, hogy képeket nézegessünk. Arra ráérünk az úgy nevezett béke időkben. - Tekintek rá acélos szemeimmel, ajkaim szegletében ott az a jól ismert parányi mosoly, majd veszem is le róla szemeim, hogy ismét az asztal által elénk táruló kínálatot vegyem szemügyre s különösebb időzés nélkül válasszak újabb falatot. Persze előfordulhat a tévedés lehetősége, már Őt illetően. Talán tényleg annyira elfogadta már a véget, hogy csupán ennyit akar, s nem többet. Nem tudhatom míg nem reagál. Lássuk miként lesz Ophilia, a hálót kivetve, lásuk belelépsz e. - Biztosan nem kóstolod meg? Vétek kihagyni. - Tekintek rá sokat mondón míg várom reakcióját s kínálom az asztal nyújtotta csodákat.




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Bálterem és földszint - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Bálterem és földszint - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 22, 2019 9:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenkinek  • Credit:

Eleinte nem volt kedve elmenni a bálra, mert miért is szórakozzon, mikor most veszítette el nem oly régen édesanyját. Persze erről nem tehet senki és nem is hibáztat senkit. Nincs sok kedve szórakozni, hiszen minden olyan új és más. Most már nem csak ketten élnek egy kis porfészekben, hanem többen vannak a házban és persze alkalmazkodnia is kell hozzájuk. Az, hogy nefilim, kicsit megnehezíti a dolgot, mert uralkodnia kell magán és a gondolat olvasáson is, nem biztos benne, hogy tudnia kellene ki mit gondol róla, de a kíváncsiság nagy úr szokott lenni. Miután mindenki elment, aki el akart csak ült az asztalnál és olvasgatott egy könyvet, amit még otthonról hozott el. Mivel már egy párszor átolvasta, így unalmában felpillant egy kis tükörbe és felsóhajt. ~Egye fene, elmegyek és lesz ami lesz!~ A szekrényéhez lép és elővesz onnan egy fekete egyszerűbb ruhát, ami derékig szűkebb szabású, onnan viszont a térde alá leér a szép fekete szoknyás része, amiben könnyedén tud mozogni. Nincs magassarkú cipője, mert küldetésekre és harcolni abban nem lehet olyan jól, így egy lábszáráig fűzős fekete cipőt vesz fel. A haját csak leengedi hullámos fürtökbe, majd felken egy kis vörös rúzst, hogy némi életet leheljen magára és ne legyen olyan halálmadár megjelenése. A szemére halvány sötétebb barna púdert ken és indulásra készen megérkezik. Ahová érkezik, ott egy kedvesen fogadják és egyből tovább is tessékelik a megnyitóra, aminek aminek a végére ér oda az ajtóba. Legalább az unalmas beszédekről lemaradt. Egy félmosolyt erőltet magára és nem nézve senkire indul meg az italok felé. Keres valami nem alkoholosat, amiből tölthet magának és lassan iszogathatja. Elég érdekes alakok jelentek meg itt, de senkin sem pihenteti meg a szemét hosszabb időre, mert akaratlanul is a gondolataiba lépne, hogy ne unatkozzon. Az ilyen bulik unalmasak számára, de mint kiváló diáknak csak itt van a helye. Kiszúrja másod unokatestvérét egy kisebb társasággal, majd hátat is fordít nekik gyorsan. Nincs kedve magyarázkodni, hogy miért is jött el inkább, pláne ilyen szerelésben. Keresnie kell valakit, akivel jól elütheti az időt. A fiatalabb kinézetű férfiakat nézegeti és persze most már tudatosan a fejükbe is bele szeretne látni, mert úgy az igazi a szórakozás, ha olyat talál, akit jól felültethet.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 10:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Miután látszólag leülepednek a kedélyek, és Frey is helyretette az öreget - amin egyébként nem tudok elnyomni magamban egy szórakozott horkantást -, csendben folytatom a falatozást a tányéromról. A sült zöldségek közül csemegézek, érdeklődően cikáztatva a tekintetemet a hármasuk között. Nagyjából sikerült eddigre leküzdenem a kényszeremet a nevetésre, és helyette inkább hálát érzek, amiért Freya kimondottan kedvesen üdvözölte Cole-t, míg Zagar visszavett egy árnyalatnyit a morcosságából. Legalábbis a kíváncsiskodásából erre következtetek, illetve a tényből, hogy hajlandó lenne osztozkodni a vacsoráján vele. Kedvelem őt annak dacára, hogy ritkán találkozunk, s még ritkábban beszélünk, mert egy egyenes és őszinte ember, amikor pedig leenged kicsit az éles stílusából, igazán gondoskodó tud lenni. Persze ki tudja, talán ő állítana belém elsőként nyilat, ha kiderülne, mi vagyok...
Szerencsére hamar kizökkenek a gondolatmenetből, még azelőtt, hogy igazán mélyre süllyedhetnék benne, bár ha akarnék, sem tudnék kitartani mellette, ugyanis Cole combomra simuló keze teljesen rövidzárlatossá teszi az agyamat. Nem rezzenek össze, vagy ugrok meg, de nem vagyok hozzászokva az ilyen váratlan érintésekhez, így óhatatlanul lepillantok előbb a lábam felé, majd a karjára. És pontosan ilyen gyorsan kapom el a szemeimet, mikor rádöbbenek, hogy egyrészt nincs aggódni valóm, másrészt ha tovább bámulok, másnak is fel fog tűnni a dolog. Aprót szusszanva próbálom csillapodásra bírni a szívemet, csakúgy visszatartani magamat a viszont-simítástól. Túlzottan feltűnő lenne.
Ezúttal egy szál sültkrumpli repül a számba, amint a változatosság kedvéért Cole szavai ragadják magukhoz a figyelmemet. Igyekszem faarccal végighallgatni az előadását, noha a lenyűgözöttség érzetét nem tudom távol tartani az ábrázatomtól, miként enyhén megemelkednek a szemöldökeim. Vagy a gyanakvásét, mert a mímelt komolysága mellől kicseng némi feszültség a hangjából, de lehet, hogy a testtartása juttat erre a megállapításra.
- Partnerek… - sutyorgom magam elé a szót, ami ugyan szinonimája annak, amit magunk közé képzelek, mégis olyan távolinak hat, hogy egyáltalán nem tetszik a csengése. Későn döbbenek rá, sikeredett azelőtt megszólalnom, hogy igazán szerettem volna. - Így igaz - dünnyögöm hozzá, nem árulva el nagyobb részleteket, mert ismerve Freya megfigyelőképességét vagy Berten élettapasztalatát, biztosan átlátnának rajtam és a feleannyira meggyőző ferdítéseimen. Próbálom helyette menteni magunkat, és feldobni a bál témáját, ami éppen olyan érzelmeket vált ki a másik kettőből, mint amire számítottam.
- Majd kapsz az arcodra egy gyógyító rúnát, szépen festenél vele - horkantok fel Frey kijelentésén, Zagar válaszán viszont elhűl egy kicsit a vérem. Persze tudom, nem a hozzám hasonlóakra célzott, mégis nehéz függetleníteni magamat, amikor már én sem tartozok szigorúan „hozzájuk”. Emellett a haver titulus bizarr hangzásán már fenn sem akadok, amit Cole-al kaptunk. - Nem hiszem, hogy aggódni valónk lenne. Biztosítva van a hely, bár a gondolat nekem sem tetszik jobban - állapítom meg, újabb krumplit tüntetve el a tányéromból. Folytatnám a gondolatmenetet, azonban megszólal az öreg, és pillanatokkal később Cole is felkel a helyéről.
Őszintén szólva kissé megdöbbent, hogy miután túléltük Berten haragját, képes nekiesni a boros kancsónak, ráadásul úgy iszik, mint akinek pontosan annyi feszültséget kell leküzdenie, mint nekem Kaitlyn és a legalább fél órás bájologás után. Összevont szemöldökökkel és némi aggodalommal figyelem, hogy mihelyst kiürült a pohara, újabb kört tölt magának. Vajon Zagar feszélyezi ennyire?
- Hé… - szólítom meg válasz helyett, és hacsak nem lép közbe senki, kivárom, hogy leüljön a helyére. Bocsánatkérőn pillantok a rangidős vadászunkra, remélve, nem nyeli le keresztbe az „üzleti-partneremet”. - Minden rendben van? - fordulok Cole-hoz a csöndes kérdésemmel, miközben megsimítom a felkarját. Teszek a titkolózásra és a látszatra, ha nyilvánvalóan nyomasztja valami és nem érzi jól magát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 2 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 2:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
– A tömeg – bólintok helyeslően. Tudom, hogy ő is nevetni akar, ennyire már ismerem a hanghordozását, a szituáció pedig van olyan borzasztó, mintha egy korai fekete-fehér vígjátékból vágták volna ki, így nem is hibáztatom érte, és különben is magamnak kavartam a szart, amiben most ülök. Ugyan Alex indítja a bemutatkozást, a lány, Freya nyújtja felém a kezét először. Felemelem a seggem, amíg elfogadom, bár van egy olyan érzésem, hogy a megítélésemen már semmi sem segíthetne, amit ma este az etikettről tanultam.
– Én is – sóhajtom válaszul mosolyogva, és komolyan is gondolom a szavaimat: nem a nagydarab társához fogok fordulni legközelebb, ha feszültségoldásra lesz szükségem. Már Alex tekintetét keresné a sajátom, de aztán mégis kénytelen vagyok az ellenkező irányba pillantani, mert Zagar mellettem barátságosságra lett kényszerítve kis csapatunk egyetlen női tagja által, és most felém nyújtja a tenyerét. Az övét is megrázom, habár ezúttal éppen az én arcomon díszeleg a bálozók tettetett mosolya.
Tovább folytatom az evést, mert legalább addig sem kell odafigyelnem, míg az előre felkockázott szeleteimet szurkálom a villámmal. Átveszem a bal kezembe, és ha már úgyis elég közel húzódtam az asztalhoz, hogy a terítő egy része az ölembe lógjon, elfedve minden gyanús mozdulatot, a takarása alatt ismét átnyúlok Alexhez. Az ő karjai persze fent vannak, így a combját érem el a térde felett, és hacsak nem okozok neki túlzott meglepetést, a következő kérdésnél cserélem vissza az ellenkező oldalra helyezett evőeszközt.
– A városból – vágom rá szemrebbenés nélkül, és végre otthon érzem magam: ha nem is feltétlen kell hazudnom, bőven ráfér a szépítés a történetre, és legalább addig jól szórakozom, míg szabadjára engedhetem a fantáziámat. – Pár szektorral arrébb dolgozom. Igazából üzletember vagyok – Két falat között úgy vizsgálom a két frissen érkező arcát, mintha éppen most bizonyítanám a közéjük tartozásomat, a másik oldalt pedig szándékosan kerülöm, ugyanis, ha Alex elröhögi magát, én sem bírom sokáig magamon tartani a mostani, komoly arckifejezésemet. – Kül- és belkereskedelem, cserék, kapcsolattartás… – intek és bólogatok, mialatt a lehető leglazábban fogyasztom a vacsorámat. – Természetesen az egész legális keretek között zajlik. Alexszel is így lettünk partnerek. Igaz, Mr. Payne? – nézek felé mégis, mikor vége a rövid monológnak, aztán úgy folytatom tovább a vacsorámat, mintha mi sem történt volna.
Ekkorra már tudom, hogy a stressznek köszönhető a meggondolatlan mozdulat és a rövid előadás, így visszafogom a kitörni kívánkozó szavak következő adagját. Az imént felvett szerep viszont megnyugtat annyira, hogy innentől csendben hallgassam tovább a beszélgetésüket, és mivel ezalatt leginkább az egyik kancsó borral és az üvegen legördülő vízcseppekkel szemezek, nem szólok hozzá a következő könnyű témához. Démonok. Lassan megszokom őket és a jelenlétüket, de csak részben felelnek ők idegességemért; úgy tűnik, hogy a vadászok speciális érzékelők nélkül is képesek felfigyelni rájuk, még ha azonosítani képtelenség is lenne mindannyiukat ebben a hatalmas teremben.
A vacsorazaj teljes mértékben kitölti a figyelmemet, amíg a továbbra sem kifejezetten barátságos Zagar a látóterembe nem tolja az egyiket a kancsók közül – természetesen nem azt, amire a legjobban vágyakozom. Legszívesebben persze valami rövidet és erőset innék, de közöttük még a bor is elérhetetlen távolságúnak érződik. Hirtelen azon jobbomra pillantok; végre felveszem vele a szemkontaktust.
– Ugyan már, a világért sem innám el előled – paskolom vállon lazán. Fasz kivan ezzel a bállal, a sok emberrel, a démonokkal, a titkolózással és amúgy is rühellem a vizet. Lesz, ami lesz, ismét felállok a székemről, de csak hogy újabb poharat húzhassak magam elé, amibe aztán a bort töltöm. Egyből a számhoz emelem és kortyolni kezdek; abba sem hagyom, míg ki nem ürül – úgymond helyet csinálok a következő adagnak. Szóval meglepem magam még egy teli pohárral, s mielőtt újra helyet foglalnék az asztalnál, felemelem a kancsót.
– Valaki? – Freya és Alex között kapkodom a tekintetem, mintha egyértelmű lenne, hogy a társuk ezt a kört kihagyja. Töltök, ha kell, de az sem zavar, ha nincs más partnerem, és miután helyet foglalok, mindkét felszabadult kezemmel a szmokingból kilógó ingem nyakát kezdem kigombolni; kényelmetlen az utcai ruhákhoz képest, nekem pedig elegem van ebből az egészből.

#kihívás1


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 19, 2019 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Mindenki
- Őszintén szólva a te szádból akartam hallani a történetet, mert mostanában apád olyan, mint a karót nyelt kormornyik az ajtóban. Olyan dolgok miatt aggódik, amik csak mások számára fontosak, lényegtelen normák, amiktől nem jutunk előrébb, pedig volt idő, amikor ő maga ágált az ilyenek ellen. De megígérem neked, még azelőtt fogom seggbe rúgni, mielőtt olyanná válna, mint Marissa!
Válaszolom még neki a vegyes saláta emlegetésére. Húsz évvel ezelőtt az apja még megveregette volna a vállát egy ilyenért, és büszke lett volna rá, napjainkban meg saját maga cibálta a Tanács elé. Olyan érzésem van ennek kapcsán, hogy itt többről van szó, mint pusztán Freya életének féltése. Ezután helyet foglalunk Payne-ék asztalánál. A Cole-nak nevezett egyént figyelem, miközben Alex bemutatja nekünk. Érdekes módon most nem b@zdmegol minket. Nem érzek késztetést arra hogy ezt Alexander-rel megosszam, tekintve hogy az ő közeli ismerőse, ahogy fogalmazott, nyilván ismeri. Én közben eltakarítom mellőle az összes szeszes italt, Freya felé tolom őket. Ő feláll és kezet nyújt neki, én csendben várok és méricskélem a mi Cole nevű szájhősünket. Amikor helyet foglal a kicsi lány, oldalba lök. Én nem állok fel, csak elengedem az evőeszközt és a jobbomat nyújtom neki jobbra. Vajon elfogadja? Mindenesetre várok.
- Honnan érkeztél?
Kérdezem később, a kéz nyújtogatás után. A bázisról biztosan nem, mert nem ismerős az arca, úgy gondolom, mivel Alex ismerőse, így nem is San Francisco-ból. Közben megint megragadom a kést, de ha elkezd beszélni, nem vágok a szavába, úgy csak később szólalok meg ismét.
- Kér valaki belőle?
Inkább Freya-t és őt érinti a kérdés, mert Alex már javában hamburgerezik. De ahogy Freya irányába fordulok, ő meg épp most húz oda magának egy adagot. Akkor maradt a Cole gyerek. Ha kér, úgy vágok neki ahonnan szeretné és a tányérjára pakolom. Alex minket kérdezget, én még a csirkével szöszölök, de Freya válaszát hallva felhorkanok. Egyértelmű hogy érdekében áll itt lenni, a családja miatt is, de a vizsga sikeressége miatt is. Más kérdés hogy kényszeres nyomást érez a megfelelni vágyása miatt.
- Jah, gondolom ti is tök jól érzitek magatokat ketten, a haveroddal, ahogy én is jól érzem magam itt. De feláll az összes szőr a hátamon, ha arra gondolok hogy tele van a helyiség velük.
Kicsit halkabbra veszem a végét, Alex is jól tudja mire gondolok. Csak remélhetjük hogy valóban a szövetségesek jöttek el és nem kúszott be velük néhány aljasabb fajta ellenség. Ezért is akarok odamenni Drake-hez, őt kint láttam bóklászni, biztos körbenézett odakint. Nah meg mielőtt megkapom a parancsomat, tényleg jó lenne enni is ebből a csirkéből. Megragadom magam előtt a vizes kancsót és töltök, azután Cole elé rakom.
- Nesze! Ezt igyad!

#kihívás1
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3