Bálterem és földszint

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 6 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
136
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 10:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál

Mindenki és kicsi Nalaty, sok Cole
Nagyot húzok az üvegből és én is inkább a nézelődésben évődöm. Konkrétan az előbbi fogadó bizottság felé, mert elég nagy a suss-kuss. Olyan érzésem lesz ettől egyszeriben, mintha lemaradtam volna valamiről. Bár az is igaz, nem kell mindenről tudnom, de ha ma itt történni fog valami, akkor legalább tudjam hogy miért kapom a pofonokat, vagy szedek össze pár újabb szép sérülést. Nem tudom miért gondolok rögtön rosszra, hiszen Nataly-t leszámítva csak a taknyosok lézengenek ott, meg Tony. Aztán Nataly rám tekint, nekem meg a kezemben a meghúzott wisky-s üveg, a váll felvonogatásából egyből arra asszociálok, hogy nem kellene vedelnem. Közben mellettem a fickó elkezd beszélni hozzám.
- Fenébe!
Horkanok fel, bár ez nem neki szól, holott szólhatna neki is. Leteszem az üveget vissza az asztalra, mert kezd egy rossz érzésem lenni a mai őrséget illetően. Nataly ezen megmozdulása tett róla. Aztán lehet tévedek, akkor még utólag bepiálhatunk a kertben egy zugi helyen. Nos, ezen okokból kifolyólag esélyem sem volt észrevenni az Alex és a mellettem álló hosszas szemkontaktusát, és bár nem az etikett miatt, hanem csak szimplán azért, mert utálom, ha engemet is bámulnak, ezért én sem bámultam meg hosszan. Közben lassan kezdenek eljutni hozzám a szavai és leesik a mondanivalójának tartalma. Mi a f@sz?! Hamar kiderül számomra, hogy nem közénk tartozik, biztosan nem vizsgázott le semmiből, csak egy vendég, de az tuti hogy ember, mert ennyi baromságot így hirtelen csak részegen lehet kimondani. Vagy ennyire szánalmas egy szerzet lenne? Komolyan, azokat kezdi el szidni, akiknek az italát issza és valószínűleg a kajáját fogja elfogyasztani?
- Jah. Kib@szott vadászok..értem.
Csoda ha hirtelen felment a pumpa? Nyílvánvalóan szidott engem is, a többiekkel együtt. Odafordulok felé, a szemébe tekintve, kicsit sem barátságosan.
- Lila fingom nincs mit hordasz itt össze! Ez csak a megszokott vadász avató ünnepségünk. De ha nem hiszed el, akkor mi a fr@ncnak vagy itt?!
T@kömet sem izgatja a politika, ez egy bál, noha abban igaza van hogy a háttérben megy a tili-toli. Aztán hogy ki kivel kavar az egyéni megnyilvánulások kérdése. Ez a kendőzetlen arrogancia viszont taszít, pedig első blikkre ki sem nézné belőle senki. Elég buta húzás ezt így rögtön egy idegennek előadni.
- Ha már így belekezdtél, akkor fejezd is be! Mi a problémád velem?
Még szép hogy magamra veszem, én is közéjük tartozom. Ő meg egyértelműen kinyilvánította nekem mit gondol rólunk. Tényleg, akkor most miért vagyok kib@szott vadász? Sokat ivott, mielőtt ideértem és most a pia beszélt belőle? Talán kapok választ, talán elkotródik, hát a fene sem tudja. De ezt nem tudtam szó nélkül hagyni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 6 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
113
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 11:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál
Zagar & mindenki
────────────── ──────────────
Ez rum. Mármint rendes rum, igazi, felcímkézett üvegből; pont úgy néz ki, mint az italok azokban a régi filmekben. Ha jobban belegondol az ember, itt minden más is úgy fest, mintha díszlet lenne, egy másik világ, amibe csak a legszerencsésebbek látogathatnak el. Talán minden nap ilyen a leggazdagabb vadászoknak. Vajon, ha túl sokáig nézem az egyik olyan festményt a falon, leesik magától?
Ha túl sokat iszom, biztosan tönkreteszem az álcámat, látni fogják, hogy egy vagyok a város rosszabbik oldaláról, de már nem is érdekel annyira; muszáj valahogy feloldanom az odabent egyre növekvő feszültséget. Nem is tudom, hogyan másképp lehet megküzdeni ezzel a tömeggel, ezzel a zajjal és a démonok állandósult jelenlétével; ha ismernék valakit, aki idevalósi, most biztosan megkérdezném tőle. Alex tekintete egy másodpercre találkozik az enyémmel, ahogy felém fordul a saját kis körében; ő elkapja a sajátját, én viszont szívesen álltam volna az övét még egy pillanatig. Újabbat és újabbat kortyolok a vékony és egészen más célra készült pohárból.
Valaki megáll mellettem. Annyira még én is emlékszem az illemből, hogy nem szabad másokat megbámulni, de akaratlanul is felhúzott szemöldökökkel nézem végig, ahogy a férfi tétovázás nélkül húzza meg a frissen felbontott whiskyt. Válaszul megemelem a poharamat, és máris sokkal civilizáltabbnak érzem magam, mint mielőtt ideállított volna.
– Olyan furcsa, huh? – kezdeményezek beszélgetést a tömeg arcait figyelve magunk előtt. – Ez a sok dísz, meg minden – intek körbe. – Vadászok, mi? – biccentek a gondolat végén; ez az idegen ugyanis biztosan legalább olyan kívülálló, mint amilyen én vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem lehet egy közülük. – Kibaszott vadászok. – Lassan végére érek a nemrég kitöltött mennyiségnek; még egy-két adag és határozottan jobb lesz ez a buli.
– Különben az egész politika. Nem létezik, hogy ingyen osztogatják ilyen nagylelkűen ezt a sok kaját. – Így vagy úgy, de fizetni fogunk érte. Hacsak nincs ellenvetése, elkérem új társaságom whiskyjét, hogy leöblíthessem vele a rumot. És amúgy is, mindent meg kell kóstolni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Bálterem és földszint - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál

Anzu × Everybody
Báli ruha és rózsaszín boa. Ez volt a legelső javaslatom, persze Anzu elvetette. Pedig aztán teljesen biztosan jobb kedvre derített volna, ha a kedvemért felhúzza azt a bőrszoknyát, és úgy viselkedik a boával a nyakában, mint valami úri hölgy. Egyértelmű, hogy ő lett volna az est fénypontja, bár esélyesen így is ő lesz, hiszen ha nem ez lett volna őnagysága kívánsága, akkor egyrészt nem is hallottam volna az eseményről, másrészt messze elkerültem volna. Így hát most megiszom a hirtelen haragom következményeinek minden kis cseppjét.
- Ebbe a házba tényleg nem kellenek éneklő holttestek, főleg nem úgy, hogy én nem hallom őket. - jegyzem meg morogva magam mögé, miközben öltözök, s csak mérgesen legyintek egyet, mikor észreveszem, hogy a kölyök csak áll és bámul. Egyértelmű, hogy másnak nem akarok tetszelegni, de azért ha már arra adom a fejem, hogy vadászok, s ki tudja milyen nyomorult népségek közé merészkedek, akkor legalább nézzek ki úgy, ahogy az nekem tetszik. Márpedig ez a sötét, térdig lenyúló elegáns viselet igazán kedvemre van. Ám mielőtt még elájulnék a saját mesterművemtől, megérzek egy különös illatot a levegőben. Eddig is ott volt ugyan, de csak most érte el az orrom.
- Nahát... - fordulok meg azonnal, s lassan elé lépkedek. Kíváncsian vonom fel a szemöldököm, s mikor közelebb hajolok hozzá, mélyet szippantok az illatából. A szemeim pedig rögtön felcsillannak, s egy mosoly telepedik az arcomra. A holttest, akiről lerángatta azokat a ruhákat, tényleg valami csodás fertőzésben halhatott meg, melynek illatgyöngyei még mindig ott pihennek a szövet mélyén. Talán értékelnem kellene Anzu kis meglepetését, ha már ennyire gondosan választott ruhát. Már nem is bánom annyira azt a rózsaszín boát...
Belépve semmit és senkit nem keresek a tekintetemmel, hiszen sem az alkohol, sem az étel nem mozgatja meg a fantáziám. A fókuszomban vagy Anzu van, vagy éppen a gondolataimmal próbálom kizárni ezt a rettentően nyomasztó tömeget. A majd' hétszáz évem alatt sosem vágytam még a többi démon társaságára sem, hiszen sokkal jobban el voltam a saját agyszüleményeimmel, vagy éppen Atyám áldásos társaságával.
- Ne legyek merev? - vonom fel a szemöldököm. - Perdüljek tán táncra azonnal? - biccentem oldalra a fejem értetlenül. Ne legyek merev... Ennyi erővel önmagam se lehetnék.
- Nem tűnt még fel, hogy fogalmam sincs, hogy kell párként viselkedni? Sosem volt "párom", sőt, még halandóként sem udvaroltam egyik nyomorult szajhának sem. Aztán miután démonná váltam, valahogy volt jobb dolgom is annál, mint hogy ilyen hülyeségekkel töltsem az időm. Szóval, vedd úgy, hogy te vagy a kísérleti patkány. - emelem meg az állam nagyképűen. Tudom, ebben a mai nyálas világban semmi sem működhet érzelmek nélkül, de én tökéletesen meg voltam nélkülük egészen addig, míg a Mesterem azt a feladatot nem adta nekem, hogy én magam váljak Mesterré. Lassan kezdem kapiskálni, mi volt ezzel az egésszel a célja.
- Ha annyira komolyan vettem volna magam, egy másodpercre sem hagytam volna, hogy hozzámérj a koporsóban... - húzom összébb a szemeim. - De ha emlékszel, voltam oly' kegyes, hogy nem dobtalak ki. Sőt... Sőt. - emlékeztetem csak egy apró pillantással, hogy az én forró mellkasomra hajtotta álomra a fejét, nem pedig egy fekélyes, mozdulatlan hulláéra. Szóval, ki is a merev?
- A megnyitó? Gondolom megnyitnak valamit. Egy ládát? Egy pecsétet? Az utat egy izgalmasabb helyszínre, mert ez csak egy unalmas álca, hogy pozitívan csalódjanak az emberek? - vonom meg a vállam. Ennyi erővel otthon is kérhette volna azt, hogy viselkedjek kedvesen vele. Ott legalább még hazai terepen lehettem volna. Ám igyekszek nem morogni, bár ez igazán nehezen megy. Olyan, mintha azt kérnék egy halandótól, hogy ne lélegezzen... Mikor nekem esik, akkor csupán egy szemforgatással, s némi halk hümmögéssel adom a tudtára, hogy az ilyeneket mellőzze a jövőben, mert nem vagyok egy oszlop. Aztán hamar rájövök, hogy megint milyen gondolatok járnak a fejemben, így egy nagy sóhajjal megpróbálok minden rosszat és kellemetlent a háttérbe szorítani. Ha innen egyszer hazajutunk, úgyis megkapja a magáét!
- Csak akkor iszok alkoholt, ha valamelyik főzetemnek az alkotóeleme. - hagyom, hogy átkaroljon, bár közben elengedhetetlen a szúrós pillantás, mellyel megjutalmazom. Érezhetően fogalmam sincs, mit kéne tennem, úgyhogy egész egyszerűen átkarolom a derekát, s közelebb húzom magamhoz.
- Te pedig ha még egyszer az orromhoz érsz, leharapom az ujjad. - jegyzem meg halovány mosollyal, miközben váratlanul a fogaim közé kapom az ujját, ha nem húzza el. Nem harapok rá erősen, sőt, egészen gyengéden, így ha sikerül, könnyedén elhúzhatja a kezét. Végül kitámasztom az állam a fején, majd elmorzsolok egy ásítást a kócos tincsek közé, s pár pillanatra belefúrom az arcom a hajába.
- És ha hazamennénk, és megengedném most utoljára, hogy a koporsóban alhass? - kérdem kissé nyöszörögve, talán némi hisztis éllel a hangomban. Az az egy szerencsém, hogy Anzu vézna kis teste jóval alacsonyabb az enyémnél, így bármikor használhatom őt támasztéknak, ha elfáradtam abban, hogy tartsam a koponyám.
- Ha normálisan viselkedsz, és megfelelő érveket hozol fel, akkor talán... De csak talán, iszom egy kicsit. Tőled függ, mire tudsz rávenni. - elengedem végül, majd egy kicsit megigazítom a csokornyakkendőjét, mielőtt ellépnék tőle. - Ez most figyelmes volt? Ha így viselkedek, az neked jó? Vagy simogassam meg még a fejed, esetleg énekeljek egy dalt? - az első két kérdést komolyan teszem fel, de a másodikat már gúnyosan, szélesedő vigyorral ejtem ki. Végül nyújtom újra a kezem felé, hogy mint egy turbékoló gerlicepár - ezektől a szavaktól felfordul a gyomrom - elvonulhassunk egy kicsit beljebb, hátha értelmes lesz az a bizonyos megnyitó.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 6 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál
Kaitlyn & Freya & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Igyekszem nem elvigyorodni Freya beszámolóján, de egy-egy vendégnek kijut a szélesedő mosolyomból, mert lehet, hogy sok mindenben nem értünk egyet Willel, viszont a helyében azt hiszem, én is megmozgattam volna bármit a menekvésem érdekben.
- Ha megnyugtat, én örülök, hogy te vagy itt és nem ő. Mondjuk Willt ismerve hamar elhagyná a ragyogó társaságunkat - jegyzem meg, miként megakad a tekintetem az egyik érkező pároson, akik férfi létükre kéz a kézben sétálnak tovább egy kurta biccentést követően. Hasonlóképp viszonzom a köszönést, és néhány pillanatig még őket vizslatom - megirigyelve a bátorságukat - mielőtt ismét az oldalaimon ácsorgóknak s a többi vendégnek szentelném a figyelmemet.
- Sam? Ő az új Wallenberged? - vonom meg a szemöldökeimet Kaitlyn felháborodását hallva, noha van egy olyan sejtelmem, hogy ilyen állapotban nem feltétlen fogja megneszelni a piszkálódásomat. - Remélem tisztában vagy vele, hogy a megnyitóig meg lett tiltva az ivászat - dorgálom meg picit, ami pontosan olyan röhejes, mint Tony nyájas viselkedése. Az utóbbi időben minden vagyok, csak szabálykövető és kötelességtudó nem, erre most megint úgy csinálok, mintha még lenne értelme szigorúan vennem anyánk kikötéseit. A nővérem is azt hiszem hasonló véleményen lehet, mert már tovább is libben mellőlünk.
- Ezek után nem csak hamburgerre lesz szükségem - állapítom meg, mialatt Freyának kezet csókolnak. A szörnyülködésén kis híján elnevetem magamat, de mielőtt megtehetném, ismerős arc kerül a látóterembe. Az angyalnő a pincerendszerből, aki még mindig tartozik nekem és a városunknak. Sajnálom, hogy nem jön közelebb, mert lenne hozzá egy-két szavam, azonban megnyugtat a tény; az este még hosszú, lesz alkalmam számon kérni. Aztán meg Kait is visszakeveredik hozzánk egy egész pezsgősüveggel a kezei között. Most rajtam a sor, hogy elborzadjak.
- Az alapítókra, nem az ékszerek miatt fog megölni, hanem mert már is részeg vagy - szűröm a fogaim között, kikapva az ujjai közül az üveget és a legközelebbi felszolgáló kezébe nyomom. - Mielőtt felháborodsz, emlékeztetlek, hogy ezért még hálás leszel - teszem hozzá egy mély sóhajjal, folytatva az érkezők üdvözlését. Fred is felbukkan az oldalán egy ismeretlennel, de ezt a kört meghagyom a lányoknak a kötelező biccentést leszámítva. Helyette folytatom az érdektelen nézelődést, amit pontosan addig lehet közönyösnek nevezni, amíg az italos saroknál meg nem akad a pillantásom egy túlontúl ismerős alakon. Egyszerre drukkolok annak, tényleg ő legyen az, és ugyanakkora pánikkal szurkolok azért, hogy véletlenül se Cole-t lássam, mert az egy dolog, hogy látott már ennél méltatlanabb állapotban is, viszont most józan vagyok, most számít a legutolsó gyűrődés is az ingemen vagy a legkisebb szösz a zakómon. Nyugtalanul pislogok a lányokra, hogy két másodperccel később megint visszanézzek, és ezúttal a látványhoz azok a lehetetlenül kék szemei is társulnak, ahogy futólag felém rebben a tekintete. Úgy fordítom el a fejemet, mintha fájna rá nézni, pedig éppen ellenkezőleg, hirtelen nagyon sürgetőnek érzem kibújni a kötelességeim alól, hogy odamehessek hozzá. De nem kizárólag a külsőm feszélyez, ha bárki észrevesz vele, kíváncsiak lesznek, Natalie meg kapásból tudni fogja, és egyelőre még csak elképzelésem sincsen arról, hogyan mutassam be őt. Az ég szerelmére, a vezetéknevét sem tudom!
- Natalie! - a gondolataim közül akkora vehemenciával ránt ki a legjobb barátom felbukkanása, hogy kontrollálatlanul szalad ki a számon a meglepődött köszöntés. Egy kínos mosoly is elterpeszkedik az arcomon, bár hosszú életűnek nem lehet nevezni; Natyéval együtt olvad le az ábrázatomról, mihelyst ránk fordul a figyelme. Még a polgárpukkasztó megjelenésén is elfelejtek megdöbbenni, mert tudom, hogy valami nincsen rendjén, amiről természetesen egyhamar tájékoztat. És ha ettől még nem állt volna görcsbe a gyomrom, a mellékes megjegyzésével határozottan eléri, hogy a Cole felbukkanása gerjesztette pánikom a kétszeresére duzzadjon. Az egyetlen „kérő”, aki szóba jöhetne éppen az, aki lehetővé tette Kaitlyn kiszökését a városból. Csodás estének nézünk elébe.
- Tudjátok mit? Szerintem Tony remekül boldogul - jelentem ki, majd kérdő „Jöttök vagy maradtok?” pillantást vetve a lányokra úgy ítélem, hogy itt az ideje elhagyni a frontvonalat; túl sok kényelmetlenséggel jár.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi Bál
Bejárat, Vadászok - Mindenki • zene  • Credit:
A napkorong lomhán botorkál a horizont felé, hogy idővel majd alá bukjon és átadja helyét égi társának. A világ egy újabb napot élt meg, egy újabb lehetőség a cselekvésre, lehetőség a vég elkerülésére. Kaotikus egy világkép mikor én magam küzdök ellene, én, ki maga a Pusztítás Hercege, s immár a Háború Lovasa. Az én dolgom az elősegítése lenne, nemde? Nos, nem egészen. Mi a háttérben dolgozik, mi ott motoszkál az árnyak közt s lecsapni készül az egészen más eredményt akar: A Végső Pusztulást, vagy mondhatnám a Kipusztulást, az pedig egy állapot, egy állapot mely nem változtatható, végleges és állandó. Engem pedig a folyamat éltet, ahogy a felépített kártyavárak sorra omlanak össze. Ahogy a világ a Békét, Háború árán kívánja elérni. A fajtánk közül tán kevesen értik igazán, a halandók nélkül mi magunk is pusztulásra vagyunk ítélve. A lelkük tart minket életben, ha pusztulnak, mi is velük. Tetszik vagy sem, de a sorsunk jelenleg összefonódott, mind egy hajóban ülünk, ki evezős, ki dobos, de az irány azonos...

Hetekkel ez előtt egy nő után kutattam, a New York-i energia ügyi miniszter lánya. Egyelőre nem bukkantam a nyomára, s több időt nem pazarolhattam el. A lehetőség viszont kopogtatott. Egy Freddy nevű fickó, ki a lánynak dolgozik, osztályvezető a részlegen. Felmerülhet a kérdés, vajon miért is keresek ilyen kaliberű embereket? Ha rólam van szó akkor mindig mindennek oka van. Most sincs másként. Az ok pedig egyszerű: Előrelátás. Amarának veszni kell, a Sötétség nem írthat ki mindent ez ellen pedig mindent megteszek. Ha a por leülepszik csak a kihalt romok maradnak, egy hanyatló világ maradéka. Szükség lesz majd azokra kik újraépítenek mindent, kik majd előről kezdik, ha majd a mennyek országa s a pokol mélysége újra feltárja kapuit s helyreáll a régi rend. A halandó földet is rendbe kell tenni, hogy aztán előről kezdődhessen minden, hiszen mindig jön valaki aki többet akar, aki erősebb. S lám már is lufballonként pukkad ki az ideiglenes béke illúziója, hogy Háború árán akarják majd újra. Ugye megmondtam... De ne szaladjunk ennyire előre. Koncentráljunk a jelenre, s gondoskodjunk a közeli jövőről, aztán majd sorban jöhet a távoli is ha eljön az ideje. Freddy megértette mit akarok, nem rejtegettem kilétem, tudja mi vagyok, (ahogy a lány is tudni fogja amint megtalálom). Édes kettesben, mint két jóbarát érkezünk a bálra Freddy és jómagam. A tőlem megszokott eleganciával lépek be az ajtón, fekete öltönyöm alá éjfekete inget vettem, kellő eleganciával. Társam viccelődve üdvözli a vadászokat kik az ajtóban fogadják a vendégeket, vélhetően jóban vannak ha már egy városban dolgoznak. Jómagam parányi kis mosoly kezdeménnyel ajkam szegletében lépek be, ahogy látom a feszengő tekinteteket főként a leányok, láthatóan nem a hasonló öltözetekhez szokott kényelmetlenségei végett. Parányi kis bólintás feléjük. - Igazán szemre való ruhaköltemények. - Jegyzem meg elismerően majd lépek is beljebb. S Freddy felvetésére rögvest az italos pulthoz lépünk, lévén odabent nagy a tömeg, körültekintek, de ismerőst egyelőre nem látok. A vadászok közül csupán a Wallenberg vezérrel találkoztam, gondolom idővel Ő maga is megjelenik az eseményen. S a szőkeség, egy kósza gondolat, de valami azt súgja Ő sem hagyja ki ezt az estét. A gondolatoszlány mosolyt csal orcámra míg kortyolok italomból miután koccant a poharam rögtönzött Freddy társammal. Komótosan vezetem körbe tekintetem, lássuk mit tartogat az este.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 30, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Bálterem
Mindenki & Meglepetés vendég
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 596 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Könnyedén lépdelek fel magassarkúmba a lépcsőkön. Cipőm egészen a bokámig ér fel, az áttetsző anyagú ruha engedi láttatni, ahogy hosszú lábamat is. Napját sem tudom, hogy mikor voltam utoljára vadászavató bálon. Vagyis, ami azt illeti, pontosan tudom. A sajátomon. Akkor egy magas, szőkés hajú félvér kísért itt fel, az ő karját, könyökét tördeltem szét, olyannyira izgultam. Ezúttal egyedül lépdelek fel, mindenféle segítség nélkül, gyomromba most még sincs izgalom. Nem fog el a rosszullét.
Nem voltam itt, hisz a tanács nem érezte fontosnak egyszer sem, hogy meghívjon, az egyetlen, amit kiharcoltam volna az a Kis Hercegem avatója lett volna. Ha abban az évben megtartják, de sajnos ez nem így történt.
Ez alkalommal készültem azonban. Az utóbb hetekben agyára mentem Joelnek a legújabb ruhakölteményem kitalálása kapcsán. Az a nő egy zseni, bármit képes megvarrni, ha viszek neki hozzá vázlatot. Ám ezúttal úgy tűnt, hogy kifogok rajta. Örülök, hogy nem így történt. Pánt nélküli, hátul fűzős fekete bodyt készített nekem. Alapja áttetszőnek tűnik, fekete varrott motívumok sejtelmesen takarják az álbőrömet. A szoknya része pedig földig érő, fekete, szinte áttetsző anyagból készült. Engedi látni a body teljes alakját, a mezítelen lábamat, melyre nem húztam harisnyát.
Hajam kiengedve, laza hullámokban omlik a vállamra, hátamra. Sminkem, ruhámmal ellentétben már visszafogottabb. Vörös rúzsom mégis elhanyagolhatatlan, szemem is csak leheletnyit húztam ki fekete tussal.
Ha már újra meghívtak adjam meg a módját, nem igaz?
Belépve rögtön a fogadóbizottság előtt találom magam. Látom miként vonja fel szemöldökét Tony és miként próbál egyébként nem tudomást venni rólam. Persze, mintha hagynám neki.
Úgy libbenek elé, mintha örök életünkön keresztül a legjobb barátok lettünk volna. Széles mosolyom levakarhatatlannak tetszik arcomról.
- Milyen megtisztelő a meghívásotok - mosolygok rá álnokul. Nem jöttem volna el, ha nem állna Drake lábai a szakadék szélén. És ha Ő valahogy nem intézi el. Persze, hogy elintézi. Ma én nem szórakozni jöttem ide, ugye?
A biztonság enyhén szólva is pocsék, fegyver még sincs nálam. Nem mintha a felvágott éles nyelvemmel nem tudnék bárkit elküldeni a bús francba.
Egyikünk mosolya sem őszinte a másik irányába. Nyájasságáról mégis tanúbizonyságot ad. Ezúttal is. A mellette nem messze álló Freya felé széles mosollyal köszönök.
- Üdv a méhkasba - most már ő sem hagyhatja figyelmen kívül a tanács tagságának felelősségét.
Mosolyom azonban rögtön leolvad, ahogy a két Payne fivérre tekintek. Persze szavakkal eszem ágába sem lenne egyiknek sem ártani. Alex nehéz időszakon megy keresztül, de nem felejtek. Tudom, hogy milyen kényelmetlen számára a szituáció jelen helyzetben és sejtem, hogy segítségemet is szeretné. Mégsem felejtek, főleg nem ha engedély nélkül cselekednek.
Legkedvesebb barátomnak mégis lehelek egy csókot az arcára.
- Aki a rangidős parancsa ellenére is kiszökik a városból, az bizony végigszenvedi a kötelező családi programokat - suttogom a fülébe. Egy külsős szemében ez csak egy gyengéd baráti ölelésnek minősülhet, ahogy szabad karomat a nyakára simítom, megcirógatom a tarkóját.
Majd ellépek tőle és elfordulok tőlük. Nem fordulok vissza, csak két lépés után.
- Ne feledd el, hogy csak én adhatlak el - kacsintok Alexra. - Minden kérődnek rajtam kell előbb átjutnia - küldje csak hozzám, ha kívánja őket, ebben tudok neki segíteni.
Egyébként meg érezze milyen amikor a döntésének következménye van. Bajuk eshetett volna. Elmondtam hogy nem_mehetnek_ki.
Ma nem foglak kimenteni Alex. Ebből nem .Minden másból ott leszek melletted, ennyi büntetés nekem is jár.
Elfordulok tőlük újból és a tehetetlenség eluralkodik rajtam. Zagar felé küldök egy mosolyt, és egy felvont vállat is. Nem tudom, hogy ő mennyin volt itt. Ezután pedig csak azon kapom magam, hogy a vendégsereget szemlélem. Ki az ember és ki nem az? Kitől kell ma tartani?
Mert ma dolgozom.
Azonban ahogy a bejárat felé tekintek egy magas alak lépdel be.
A szívem pedig kihagy néhány ütemet.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 6 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
136
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 30, 2019 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál

Mindenki és kicsi Cole Wink
Felvettem egy zakót, egy csokornyakkendőt, csak hogy ne legyen feltűnő a jelenlétem a puccos népek között. A szakadt nadrágom viszont maradta a régi, mert a zakóé finoman fogalmazva se nem volt kényelmes, se nem hozzám illet. Így még mindig van egy enyhe csöves beütése a megjelenésemnek, de fene bánja. Amúgy is annyira illek ide, ebbe a a bálba, mint szamárra a bársony nyereg. Amíg iszok pár kanyart, szemrevételezem a bent összegyűlt egyéneket, addig jó leszek így is. Nekem az őrség fog jutni. Már tegnap felcipeltem a távcsövesem a tetőre, hátha. De ha fogadnom kéne rá, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ki sem kell vennem a táskájából és össze sem lesz szerelve. Persze amennyi idegen érkezett ma, jobb az elővigyázatosság. Mindenhol őrök vannak. A nadrágom derekán, amit takar a zakó, a két vadászkésem is megpihen a tokjukban, természetfelettiekre várva. Bár remélem nem akarják tönkre tenni Payne-ék bálját.
Nagy elánnal belépkedek, biccentek az ismerős arcoknak, aztán inkább a terem egyik szélén próbálok meg elindulni. Utálom a tömeget. Menet közben a tekintetem ide oda cikázik egyik buksiról a másikra, itt is biccentek annak, aki ismerős. A sas szememnek hála hamar kiszúrom az italos részt, ahol már nem az üdítőnek szánt pezsgőt mérik.
Mikor odaérek, valaki javában válogat. Őt is alaposan megnézem magamnak, fiatalos arca van és az ízlését tekintve hasonló az enyémhez. Már ha tudja mit csinál és nem csak ecc-pecc-kimehecc módra választott. Mondjuk az ő kezében egy üres pezsgős pohár van, az enyémben meg semmi, de én lennék a legutolsó ember, aki felszólítaná, hogy másik poharat vegyen ehhez. Főleg, mert én megragadom az egyik whisky-s üveget és letekerem a kupakját. Mit vesződjek itt holmi poharakkal.
- Egészség!
Mondom neki a magam mély mormota hangján, aztán meg is húzom az üveget. Ez a kis rész olyan jól elhatárolódott a többitől, jelenleg komfortosabban érzem magam itt, mint beljebb, a népes seregnél.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 6 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
113
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 29, 2019 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál
leginkább mindenki
────────────── ──────────────
Mindenhonnan érzem őket. Ha nincs is itt New York összes démonja, az életemet tenném rá, hogy többen gyűltek ma össze, mint amekkora létszám egészséges egy vadászok által szervezett ünnepségen. Az is lehet, hogy két-három fővel kell csak számolnom, de akár 360 fokos szélességben is szétszóródhattak körülöttem; képtelen lennék megállapítani. Egy-egy darab is piros vészvillogóvá válik az ember fejében, most viszont úgy érzem magam, mint azok a nagy oszlopok a város különböző pontjain; azok, amik az adóvevők sugarait továbbítják: először összegyűjtik őket, aztán pedig százfelé szórják a hullámokat. Én megakadtam az első lépés után, és most fogalmam sincs, hogyan zárjam ki a jelenlétüket.
A buborékokat számolom a tálcáról elvett, háromnegyedig töltött pezsgőspohárban, miközben rendezetlenül előre lógó tincsek takarják ki a látóterem nagyrészét. Annyira nem bánom, hogy az egyik oldalon leszűkül a kép; annyival kevesebb dolog között kell elosztanom az amúgy is ingatag lábakon álló figyelmemet. És mert a szépségért – már ha annak lehet nevezni a tökéletes álcámat, a gondtalan elvegyülést – klisé módon szenvedni kell. Felöltöztem, így egyetlen gyanús pillantást sem kaptam, mikor végig sétáltam az előtéren, és itt, a bálterem szélén sem látszom különbnek a többi vendégtől, de ha mégis, akkor sem olyan kegyetlenül rossz értelemben. Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, hogy a fürdés vagy a ruha teszi-e, mindenesetre azt is jól tudom, hogy egyetlen alkalomra szól csak a rutinom teljes kifordítása.
Kiszúrom azt az asztalt, ahol töményeket lehet önteni, ha nem bírsz addig várni, hogy kiszolgáljanak, és már ott sem vagyok, út közben azonban megöntözöm az egyik nagy cserepes növényt a pezsgőm maradékával. Részben a jócselekedetem ad megkönnyebbülést, részben pedig az üres pohár színültig töltése valami mással, ami drágának néz ki és sötétnek, és amiből az apró feladat elvégzése után egy egész üveggel tervezek majd hazavinni.
Hosszú percekkel ezelőtt felmértem, Alex merre fogdossa idegenek kezeit, és szándékosan úgy időzítettem, hogy két pár között észrevétlenül juthassak át a minket üdvözlőkön. Ez alkalommal nem annyira része a küldetésemnek, mint azt szeretném, éppen ezért nem engedhetem, hogy hátráltassuk egymást. Legalább ne most, ne a legelején, mikor mindkettőnknek megvan a maga feladata. Azért érdeklődve nézelődöm abba az irányba, amerre legutoljára láttam; egyszer úgyis kikerülhetetlenül össze fog találkozni a pillantásunk. Az este legnagyobb kérdése, ő mit kezd majd a megjelenésem okozta meglepetéssel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anzu


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
Robert Sheehan
☩ Korom :
119
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 29, 2019 12:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bálocskácska

Athlan x mindenki
Végre valami izgalom… már komolyan kezdett halál unalmas lenni Athlannal ez a néhány nap. Nem elég, hogy meg kellett tanulnom a baromságait, még magamban is kellett tartanom, hogy irritál. Az egyezségünk javított persze a helyzeten, nem véletlenül találtam ki, hogy menjünk el erre a bálra. Utáltam a tömeget, a halandókat és a nem halandókat, de hátha akad ott valami szép kis dísz majd, amivel feldobhatjuk ezt a rusnya viskót. Arról nem is beszélve, hogy lesz alkohol, vagyis annyit iszok, amennyitől már talán én is kiütöm magam.
– Ez komoly? A ruhán fogsz nyafizni? – kérdeztem, miközben a hazahozott koporsót próbáltam feltörni. Valami híres pasast temettek el benne, aki súlyos, fertőző betegségben halt meg… a temetési fotókat elnézve egészen jó kis göncöt pakoltak rá. Az pedig nekem kellett, mégsem mehettem báliruhában és boában, ahogy azt Athlan javasolta korábban. Nem. Ugyanis Anzu ezúttal nem viccelt, Anzu szép lesz és mindenkinek leesik az állat.
– Rossz Athlan. – Emeltem én is rá az ujjamat, majd egy nagyot rúgtam a koporsóba, mire az végül feltárult. A hullabőzétől egy kicsit megindult a gyomrom, de tényleg remek ruha volt rajta. Rövidnadrág, szmoking, fényes bakancs, egy kicsit koszos fehér ing és egy vékony, elegáns csokornyakkendő. Egy igazi sztárhoz persze illet a nagylencsés, fekete napszemüveg is, így gondolkodás nélkül lerángattam róla mindent.
– Kösz, David, igazán csinos darabok. – Mondtam a maradányoknak, majd telekinézissel kivágtam a házból a koporsót. – Azt hiszem, elegen lakunk már itt. David nem maradhat, még ha ilyen szépen is énekel! – Engedtem egy hangos kiáltást kifelé.
Ledobtam a ruháimat és még egy percig úgy ácsorogtam Athlant bámulva, majd öltözködni kezdtem. Láthatóan feltalálta magát, így befejezte a „nincs egy göncöm” sem című hisztit, amit odahaza csak Elizabeth csinált, ha George nem figyelt rá… annyira hiányzott az otthonom. Az a kényelmes kripta, a maga barátságos sötétségével és az ágyammal, amit persze otthagytam. Így csak Athlan kényelmetlen helye maradt nekem. Nem csoda, hogy inkább aludtam rajta, a koporsóban, semmint azon a kényelmetlen ágyon. Persze ebben a pár napban még ezt sem tettem meg, csakhogy jól viselkedjek. Athlannak furcsa fogalmai voltak arról, mi a jó… ugyanis az pont annyira volt szórakoztató, hogy majdnem be is aludtam. Komolyan kontrollálnom kellett magamat, hogy ez a nap összejöjjön és az sosem volt az én formám.
– Majdnem olyan jól festesz, mint én. – Megrántottam a vállam, aztán elvigyorodtam. Arra nem számítottam, hogy a következő pillanatban már a kezemet szorongatja és rángat is magával… az elesésbe. Annak a vége persze a szokásos, felesleges kiakadása volt, amit egy ásítással jutalmaztam, majd feltápászkodtam a földről. Egy picit megráztam magam, hogy a por a földre hulljon.
– Most mi a bajod van amúgy? – kérdeztem és elvigyorodtam. – Ennél hatásosabb nem is lehetett volna. – Megrántottam a vállam ma már másodjára. A bálra érkezve nem nagyon érdekelt a többi ember, inkább azt néztem, mit lehet lenyúlni, mert igenis kellett valami, ami kielégíti az igényeimet ezen a helyen. Jó, mondjuk Athlan majdnem szórakoztató volt, leszámítva, hogy mindent olyan veszettül komolyan vett még mindig.
– Veszekedhetünk is, ha attól érzed jobban magad. Ne legyél már ilyen merev… esküszöm a szobrok lazábbak, mint te. – Röhögtem rá és lesodortam a vállamról a kezét. – Nem azt kértem, hogy szerepelj, hanem azt, hogy csinálj úgy, mintha a párom lennél. Ahhoz elég, ha normális formában jelen vegy… George-ot kellett volna inkább hoznom vagy Davidet. Ő még pucéran sem vette ilyen komolyan magát, mint te. Pedig igazi szupersztár volt.
Hagytam, hogy a teremszéléhez húzzon, de én lábujjhegyre álltam és az emberek feje felett kémleltem a terem másik végét. Nem érdekelt, ha valaki megbámul, nem azért érkeztem, hogy jófej legyek.
– Amúgy mi az a megnyitó? – kérdeztem csak úgy mellesleg Athlant, bele sem gondolva a szó jelentésébe. Életemben nem voltam bálon. Halandóként sem voltam több egy csóró birkapásztornál, akit amúgy sem láttak szívesen összejöveteleken. Még a falubeli ünnepségeken sem nagyon jelentem meg. Apám szégyellt, mert bolond voltam mindenki szerint… de én tényleg láttam azokat a halott embereket.
Elvesztettem az egyensúlyomat és persze nekiestem Athlannak. De nem érdekelt, ha estleg morogni kezd, a szemébe néztem és lassan dúdolni kezdtem egy dalt. Közben átkaroltam a nyakát, hogy megtartson, nem mintha addigra szükség lett volna rá. – Innod kéne egy kicsit, talán az helyre rázna. – Érintettem meg az orrát a mutatóujjammal.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 27, 2019 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál
──────────── ────────────
Igyekeztem az eseménynek megfelelően felöltözni, de nem érzem magam kellemesen ebben a ruhabán. Nagyon ritka, ha ilyen ruhában látjuk egymást, s nem kapsz minden sarkon szép koktél ruhát. Jómagam egy helyes nénivel varrattam kis szentelt vízért cserében, ami remélem titokban marad. Ruhám nagyon elegáns, hátam kilátszik, hajamat pedig összefogtam. Anyámtól pedig elloptam a legszebb fülbevalóját és hozzá illő nyakláncát, és persze a vörös rúzsát. Sose használja őket mélyen egy dobozban tartja, de ma este biztos fejem veszi, ha meglátja rajtam. Kissé ingatag vagyok a magassarkúban, de belejövök majd. Sport cipőkhöz vagyok szokva.  

Hosszú hallgatást testvérem töri meg én pedig elmosolyodom, s igyekszem visszatartani egy kiadós nevetést. - Nem tudom már megittam két valamit ami jó volt.  - Mosolyom szélesebb, ahogyan rá pillantok Freyára, s Alexre. Will hallatán csak megrántom a váam, mire a ruha le esik a vállamról, s vissza igazítom azt. Kicsit remeg a lábam, úgy hiszem tényleg ez az első, hogy ilyen cipőt viselek. Még esküvúmöm is csak sport cipőm lesz.
- Az semmi! - Mondom felcsattanva, ami kicsit hangosabb lett talán.  - Sam is eltűnt. Vagy itt sem volt? - Kérdezem. Sam ki más is lenne, mint az idegesítő csávó, aki mindig csaka kést mártogatja bennem, bár úgy terveztem ma jól berúgok és mást is mártogathat bennem....NA JÓÓ .. asszem durva pia lehetett ez... Reménykedem, hogy ezt nem mondtam ki hangosan. - PILLANAT. - Csattanok fel ismét, majd míg Freya válaszol szerető testvéremnek egy üveg pezsgővel térek vissza. - Ez nem megy józanul...  - Mosolygok, s próbálom rejtegetni az itókát. - Háhh. .. Már biztos széttört valamit e miatt, de ha rám néz engem megöl. - Mutatok a nyakláncra.
- Hmm koktél szenyó, hamburger...gyerekek én éhes lettem... kell valami ami felszívja a piát. Javaslom vadászunk, démonok helyet kajáraaaaaaa - Húzom el a végét. Nekem egész jó kedvem van, igyekszem kihasználni, és legalább jó emberekkel lehetek, akiket szeretek. Sam jó lenne, ha itt lenne...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it's time for your examination
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Bálterem és földszint - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 27, 2019 10:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál

Anzu × Everybody
Az ajtó erősen vágódik neki a falnak, s szinte az egész rozoga kis ház megremeg, ahogy dühösen benyargalok rajta. Kicsapom egyből a szekrény ajtaját, s tanácstalanul, idegesen rakom csípőre a kezem.
- És szerinted mégis mi a francot vegyek fel?! Egy göncöm sincs! – tanácstalanul csóválom meg a fejem, azzal összébb húzott szemekkel a kölyök felé fordulok. Pár pillanatig méregetem őt, majd dühösen felé emelem az ujjam.
- Rossz Anzu! – ekkor tudatosul bennem, hogy milyen ostoba vagyok... Hiszen démon vagyok, lassan hétszáz éve gyakorlom a mágiát, így bármikor képes vagyok magamnak egy elegánsabb ruhát kreálni. Fel is húzok hát egy végtelenül egyszerű, kissé kopottas fekete inget, és egy öreg nadrágot, amik hamarosan egy röpke ige elmormolása után újszerű, felettébb elegáns alakot öltenek. Az egyik köpenyem átalakítom egy majdnem térdig leérő zakóvá, illetve egy fekete nyakkendőt is magamra aggatok. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor voltam a több évszázad alatt ilyen ostoba rendezvényen. Nem mintha most annyira önszántamból mennék... Sajnos a méreg olykor meggondolatlan szavakat idéz bennem elő, ezért sikerült az a ballépésem, hogy Anzunak alkut ajánlottam. Három napig nyugton marad, nem idegesít, rendesen tanul, akkor beszél ha kérdezem, és levegőt is akkor vesz, ha engedélyt adok rá. Cserébe pedig lehet egyetlen apró kívánsága, bizonyos kereteken belül. Én balga pedig azt hittem, hogy ő végtelenül egyszerű. Majd kér egy új ágyat, vagy egy saját mesés koporsót, vagy éppen egy napot nélkülem. Abban is biztos voltam, hogy úgysem tudja majd megállni, hogy ne idegesítsen valamivel. Hát a nyomorultja nem betartotta?! Három napig olyan volt, mint egy angyal – még annál is jobb -, s hiába kerestem rajta fogást, egyszerűen nem volt rá panasz. Így pedig kénytelen vagyok teljesíteni most egy kívánságát. Ami micsoda? Menjünk együtt arra az ócska bálra, és viselkedjünk úgy, mint egy pár. Igen, nem képzelődök, szó szerint ezt akarta. Én pedig kénytelen vagyok teljesíteni, s ezért csak magamat hibáztathatom.
- Így megfelelek őnagyságának? Nem fogok szégyent hozni a kisasszonyra? – vigyorgom aljasan, majd beletúrok a fekete tincsekbe, s széttárom a kezeim, hogy jól megnézhessen, nem mintha lenne rajtam bármi érdekes.  
- Akkor indulunk. – közlöm egyből, mikor Anzu is befejezi a készülődést. Odalépek hozzá, majd megragadom a csuklóját, s közelebb húzom magamhoz.
- Ezt most megfogom. – jelentem ki, majd a kezét az enyémbe simítom, s jól megszorítom azt. Így szokták a párok, nem? Ha hagyja, ha nem, nem akarom húzni az időt, így hamarosan belemerülünk egy kellemesen puha ködfelhőbe, melyből a birtoktól nem messze kellene kilépnünk. Kellene, igen...
- Hogy az a telibe vert, rohadt, mocskos... – a testem erősen koppan földön, mikor megérkezünk, persze egyáltalán nem talpra érkezem, hanem a hátamra. Egyből haragosan pillantok Anzu felé, s morogva feltápászkodok, majd leporolom magam.
- Ez is a te hibád... – fogok rá mindent egyből, ahelyett, hogy a hibát magamban keresném. Anzuban az ég világon semmit sem kell keresni. Én viselkedek mellette úgy, mint egy amatőr, hiszen szörnyen bezavar. Mellette egyáltalán nem tudok másra koncentrálni, hiszen mindenhol ott van már. Képtelen vagyok kiverni a fejemből, s ez rám nézve hatalmas szégyen...
- A hatásos belépők híve vagyok. – mosolyodom el végül halványan, megenyhülve. Nagyot sóhajtok a furcsa illatú levegőbe, majd újra megfogom Anzu kezét, s ha nem tántorodik meg az utolsó pillanatban, akkor megindulhatunk befelé. Az engem már nem különösebben érdekel, hogy ki mit szól ahhoz, ha kézen fogva érkezünk, lévén, hogy azt sem tudom, ki rendezi ezt az egész hülyeséget, na meg hogy minek. Egy valamit tudok, hogy Anzu ide akart jönni, mégpedig velem, mégpedig egy párként. S hiába puffogok magamban, komolyan veszem az alkukat, így a mai estén megpróbálom kicsit kikapcsolni az agyam, s a kölyökre koncentrálni egyedül. Ha már ez volt a kívánsága...
Beljebb haladva nem bájolgok, nem mosolygok, maximum biccentek annak, aki felém néz hosszabb ideig, ám különösebb érdeklődést senki iránt sem mutatok. Ha sikerült beljebb jutnunk az előtérbe, valahol a terem szélén megállok, s ha Anzu sem talál ki közben valamit, akkor vele szembe fordulva szabad kezem a vállára helyezem.
- Ha lehet, ne kelts feltűnést. - mondom én, kinek a legkevésbé sincs biztató ábrázata, s még egy másik férfi kezét is szorongatja. - Ugyanis tudatosítanám benned, hogy a párok veszekedni is szoktak, nem csak enyelegni... Úgyhogy ne akard, hogy kihasználjam én is a kiskapukat. - s már megint fenyegetőzök. Mint mindig... Nagy sóhajjal megpróbálom visszanyelni a gondolataim, s valami mosoly félét magamra erőltetni, amit a kölyök felé megvillantok. Van mit tanulnom az ilyen összejövetelekről, na meg arról, hogy mégis hogy a jó büdös francba kell "párként" viselkedni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi Bál
Alex & Kaitlyn & Mindenki
──────────── ────────────
- Képmutató és felszínes - bólintok, számon még mindig azzal a széles, jó kedélyű, invitáló mosollyal, amellyel az előttem megálló vendéget köszöntöttem alig pár másodperce.
Az ünnepélyhez illően kiöltözve érkeztem, és bár szűk ruhám ízléses hosszúságú volt, mégis meztelennek éreztem magam. Egyetlen apró kést tudtam csak magamnál, a combomon, azt feltűnés nélkül takarta a ruha, anélkül nem voltam képes eljönni otthonról, mégis, fő fegyvereim hiányoztak, nélkülük védtelennek éreztem magam, bár nem az ünnepélytől féltem. Még védőrúnák sem kerültek az épület köré, igazán nem értettem, mire ment ki a játék. Hogy a vendégeink otthon érezhessék magukat, persze, aztán pokolkutyák fognak sorban állni az itt-ott lehulló falatokért.
Finoman meghajoltam egy idősebb vendég előtt, és legbájosabb hangomon köszöntöttem, úgy, mintha egész életemben erre tanítottak volna, és igazából nem zsibbadt volna már most a szám konstans műmosolytól, pedig még csak az este legelején tartottunk.
- Ó, most, hogy ismét rendesen vadászhatok, gondolta, a "pártomat fogja", és előterjesztette apánál, hogy jópofiznom kéne a Tanáccsal és a befolyásos vadászokkal, és - hangsúlyozom ki a szót, édes mosoly mögé rejtve az ingerültségemet, mert épp kiszúrt magának valamelyik érkező -, kettőnk közül mégiscsak én vagyok az erre alkalmasabb Crusader, ő biztosan elszúrná, az öregek ketten meg bólogatva helyeseltek, szóval... - itt félbeszakított egy hozzánk sétáló vendég - gond nélkül bedobott a mélyvízbe, hogy magát mentse.
Azt nem tettem hozzá, hogy emiatt épp nem is állok szóba vele, na ne mintha ez Willt bármikor is annyira zavarta volna, épp nagyon simlisnek hitte magát, amiért ki tudta húzni magát ez alól az irritáló kötelesség alól. "Mert Freya meg tudja csinálni, neki jól megy az ilyen, a vérében van", blablabla.
- Hát remélem, hogy lesz, ezek mellett a kis koktélszendvicsek mellett éhen fogok halni - borul el egy pillanatra a tekintetem, majd ismét magamra öltöttem a sziporkázó mosolyom, és hagytam, hogy az egyik vendég kezet csókoljon üdvözletként, csakhogy aztán elborzadva forduljak Alex felé.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál
Abaddon  & Everybody
Lassan nyílik ki rögtönzött hintóm ajtaja, melyet a ma estére vettem úgymond kölcsönbe. A legutóbb a démon keresztbe húzta számításaimat, ma hasonlóra nem számítok. Még egyszer nem történhet meg velem. Szükségem van arra a tollra. Aki azonban legutóbb mentett ki minket hölgy, úgy gondolta, hogy a legjobb helye a vadászoknál lesz. Veszélyes vállalkozás pontosan jól tudom. Mégsem érzek izgalmat, esetleg félelmet miatta. Céltudatos vagyok, de nem balga.
Az emberek elméjét oly egyszerű átírni észre sem veszik a pondrók, hogy mit is teszek velük. Ekként történhet meg, hogy az ajtót nyitó sofőr azt hiszi, hogy évek óta a szolgáltomban áll. Hogy a város egyik kedvelt családjához tartozom, kik megengedhetik azt a luxust, hogy autót tartsanak. Még ha rozoga is és öreg, mégis státuszszimbólummal él.
Kezét nyújtja a fehér kesztyűbe bújtatott alak, én pedig elfogadom. Ruhám oldalát megcsípem, miközben kifordulok az ülésről. Cipőm magas sarka halkan koppan a feljáró betonján. Megragadom a sofőr kezét és engedem, hogy könnyedén kiemeljen a járműből.
- Mikorra jöjjek önért, Kisasszony? - teszi hátra mindkét kezét, fegyelmezetten. Vajon egész életében erre nevelték, vagy az utóbbi években vált ilyen szolgalelkűvé? Emberek rabszolgájává, ha úgy tetszik. Bárhogy bánhatnék vele, nem szólna érte semmit.
Mert ez a munkája. Szánalmas.
- Éjfél után nem sokkal jöjjön. Ha nem jövök addig ki, várjon itt meg - mosolygok rá mégis kedvesen, alázatosan.
Nincs mitől tartania, tőlem nem. Ma éjszaka nem. Halálát nem kívánnám, megölni nem is tudnám. Nem is akarnám. És amúgy sem ezért jöttem. Egy cél vezérel, az embereknek való ártás nincs benne a munkaköri leírásomba. Azt ráhagyom az arkra, vagy épp a Sötétségre.
Kényelmes tempóba, magabiztosan lépdelek fel a lépcsőn, ahol egy kétszárnyú ajtó nyitva található, rajtam kívül többen is érkeznek folyamatosan. A vadászok még emlékezhetnek rám, tudhatják, hogy segítek nekik. Egykor megtettem, igaz akkor eltűntem, mint a kámfor az ígéretem pedig azóta sem tartottam be.
Egy magas, magabiztosnak ám fiatal férfi fogad, amikor belépek. Udvarisa mosolyát mégsem érzem teljesen őszintének, kezét nyújtja, hogy üdvözöljön.
- Számomra az öröm, hogy újra a gyönyörű városukban lehetek - felelem neki, tekintetem pedig a mellette álló, már ismerős arcú vadászra pillantok. Elmém hátsó rejtekében ott rejtőzik a neve is. Alexander, ha nem tévedek. Röpke kalandunk egy időre összekötött minket. - Öröm látni, hogy a történtek ellenére is mindenki rendben van - felelem még a család legidősebb férfi tagjának, ám tekintetem nem veszem le a fiatalról. Szavaim legfőképp Amaranak szólnak, de bárki értelmezheti úgy, ahogy kívánja. Végül visszafordulok egy halvány mosoly kíséretében. Fejemmel aprót bólintok és egy kósza lépést teszek hátra. Ezt követően fordulok is.
Ruhám egyszerűbb nem is lehetne. Sötétkék anyagból varrták, testem vonalát követi a szabás. Elől egy apró részen kövekkel ékesítették, hossza pedig majd a padlót súrolja. Vállam nem takarja anyag, ellenben egy oldalra font szőke tincseim védi a kíváncsi szemek elől. Hátam egy része mégis fedetlen. Ékszer csak fülemben ékesít csupán.
S ahogy megfordulok. Mintha egy ismerős hátat, tarkót pillantanék meg. Érzem, hogy nem létező szívem rögtön kihagy egy dobbantást. A férfi fordul, arcéla mégis markáns, orra tövében apró anyajegy, szemeinek zöldje, szemöldökének bozontja mégsem kelt ismerős benyomást. Halk sóhaj kíséretében lépdelek az egyik asztal mellé.
A körben járó fiatalemberre halványan mosolygok és ha addig senki sem zavar meg, lassan elindulok magam is a megnyitó irányába. Pillanatok alatt felzaklatott lelketlen szívem mégsem tudom a helyére tenni még. A gyümölcsökhöz, italokhoz nem nyúlok, lévén továbbra sem tartom relevánsnak, hogy mások elől egyem azt meg, amire szükségem sincs.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 6 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 12:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál
Kaitlyn & Freya & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
- Ti nem találjátok röhejesnek a szituációt? - szólalok meg hosszas csend után Kaitlyn és Frey között ácsorogva, továbbra is rezzenéstelen képpel figyelve, ahogy Tony bájos mosollyal köszönti a tehetősebb vendégeket, míg azokat, akiket nem ismer vagy egyenesen gyűlöl, nagy ívben kerüli, átengedve őket hozzánk, a szerencsétlenekhez, akiknek itt kell rostokolni és huszadjára is elmondani; üdvözöljük a vadászavató ünnepségen, a Tanács reméli, hogy jól fogják magukat érezni. Ha tudom, hogy ez lesz a fontos megbeszélnivaló, amiért lerobbantottak az emeletről, egészen biztosan ott maradok, sőt, a biztonság kedvéért bezárkózok valamelyik szobába megalapozni az estét. Semmi kedvem és erőm mosolyogni és úgy tenni, mintha a világon semmi probléma nem lenne, mindezt órákon keresztül. - Egyébként hol van Will? Pontosabban hogyan tudta megúszni ezt? - fordítom a fejemet a balomon ácsorgó Crusader lány felé, akiről úgy hiszem, hozzám hasonlóan ezernyi más dolgot csinálna most szívesebben. Megkockáztatom, még a metró alagútba is nagyobb örömmel mennénk le, minthogy itt rostokoljunk, bár neki valahogy mindig is jobban ment ez az egész emberekkel foglalkozás dolog. Sóhajtva pillantok át a másik oldalamra, ahol Kait téblábol, ki tudja, épp kit perzselve fel a tekintetével ilyen vagy olyan módon.
- Szerinted anya hány perccel azután fog agyvérzést kapni, hogy lerohamozzák az emberek a kajás-pultjait, ahelyett, hogy rá figyelnének? - teszem fel a költői kérdést egy horkantás kíséretében, miközben hátrakulcsolt kezekkel nézelődök az egyre jelentősebbé váló tömegen. Bevallom, unatkozok, nem is érzem jól magamat ital nélkül, és már annak a gondolata is lefáraszt, hogy hány házassági ajánlatot kell majd kivédenem, amit tető alá hozott az anyám, vagy egyszerű táncot visszautasítanom, amihez semmi kedvem nem lesz. Óhatatlanul Naty után kezdek lesni a tömegben, mert ha valaki, akkor ő határozottan ki fog tudni menteni ebből a cirkuszból. Egyelőre nyoma sincsen.
Apró sóhajjal igazítok a fekete zakómon, ami alá egy mezei, szürke inget vettem fel, és a rend kedvéért egy sötétkék nyakkendővel tettem vállalhatóvá az öltözékemet. Közel sem csíptem ki magamat úgy, mint a családom többi tagja, még azt a kölnit is csak kényszerből pakoltam a nyakamra, amit a legidősebb nővéremtől kaptam, de nem hinném, hogy ma bárkinek is tetszeni akarnék. Lássuk be, elég kicsi az esély arra, hogy betoppanjon Ő, akkor meg egészen mindegy, mi van rajtam.
- Nem tudjátok, lesz hamburger?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Bálterem és földszint - Page 6 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
63
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 25, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Ünnepi bál
zene  • Credit:
A nyolcas szektor egykori, viktoriánus épületekkel teletűzdelt vidékén a megszokott csöndes, koraesti utcák most élettel telnek meg; elegáns, díszes ruhákba öltözött férfiak és nők, idősek s gyerekek sétálnak az egyik legnagyobb, mind a mai napig teljes pompájában fennálló birtokhoz, ahol az idei vadászavató ünnepséget követő bál került megrendezésre. Egyesek irigylésre méltó ruhakölteményekben mutatkoznak, mások kevésbé pazar holmikban bandukolnak az épület terebélyes előkertjéből a szélesre tárt bejárathoz, melyet előkelő, a magasba nyúló oszlopok határolnak.
A vendégsereg odabent sem a megszokott látványt nyújtja, a vadászokon és a hozzájuk közel állókon kívül a város minden zegzugából fellelhetőek emberek, de még ha csak onnét! Igaz, nehéz megmondani bárkiről, hogy természetfeletti-e vagy sem, ám egy-egy San Francisco-i angyal esetében egyértelmű, hiába élnek immár hosszú évek óta az emberek között, a szokásaikat, öltözékeiket még mindig nem tudták magukévá tenni. Róluk nem nehéz megmondani, hogy külhoniak, persze az őket gyanakvóan méregető vadászok is vörös fényjelzőként virítanak bizonyíték gyanánt. A jelenlétük dacára mégsem uralkodik feszültség az est eme korai szakaszában, a már fogadott és megérkezett vendégek frissítőket kortyolgatva beszélgetnek, vagy tanácstalanul téblábolnak, kószálnak ide-oda, várva partnereiket. Sokan a bálterembe is bemerészkedtek, néhányan a háttérben halkan duruzsoló komolyzenén felbuzdulva már könnyed táncba is kezdtek, míg egyeseket a lépcsőnél és a két oldalán nyugvó ajtóknál álló őrök, vadászok terelgetnek vissza, hiszen a megnyitóig nem szívesen engednek bárkit is kóvályogni, hiába szeretnének eljutni a mosdóig vagy megszemlélni a télikertet.
Az előtérben zömével a Tanács tagjai köszöntik a fontosabb vagy általuk meghívott vendégeket, a Payne család fejének - akinek tulajdonképpen köszönhető a bál - egyelőre azonban nyoma sincs. De nem is feltétlen kell rá tétlenül várakozni, a helyiségben megtalálható heverőkön kívül kisebb asztalok is fellelhetőek a falak mentén, rajtuk friss gyümölcslevekkel és falatoznivalókkal, amelyek többségével szintén gyümölcsökből állnak. Aki rendes vacsorára vágyna, különféle főtt ételekre vagy hidegtálakra, netán némi alkoholra, annak egyrészt a bálterembe kell mennie, másrészt ki kell várnia az ünnepélyes megnyitót.
Az előtérben hosszasan ácsorgók vagy ott ragadtak között egy férfi sétálgat, aki egyszerű segítője csupán a bálnak, mert se nem vadász, de még csak nem is egy ismert ember New Yorkban.
- Fáradjanak csak beljebb, nemsokára megnyitó lesz odabent! - lelkesen és udvariasan terjeszti az igét, s terelgeti a bálterem felé a legkülönfélébb vendégeket. Nem, nem csupán a furcsa San Francisco-i népeket vagy a város kevésbé tehetős rétegét, hanem rejtőzködő démonokat, angyalokat, egyéb természetfelettit. Ugyanis a város vezetőjének kimondott kérése ellenére még csak démoncsapdákkal sem készültek a szervezők, egy-egy félkész rúnát is kizárólag a biztonság és egyéb, váratlanul fellépő helyzet orvoslására rejtettek el a birtokon.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Bálterem és földszint - Page 6 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 20, 2019 8:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Bálterem és földszint - Page 6 Plaza-new-york-city-lobby-2
Az épület kétszárnyú tölgyfaajtaján túl, először egy terebélyes előtér fogadja a betévedőt, ahol a fontosabb vendégeket köszöntik, illetőleg, ahol lehetőség nyílik a csöndesebb beszélgetésre és a bál közbeni megpihenésre, hiszen a falak mentén több heverő is megtalálható. Innét három ajtó vezet szélesre tárva a bálterembe, ami az ünnepség tulajdonképpeni helyszíne. A tágas helyiségben található tánctér, egy kisebb étkezősarok, ha valaki leülni vágyna, miután válogatott a különféle ételekből, italokból, továbbá egy szélesedő alapú, szőnyeggel borított lépcső, ami kecses formákkal fut fel az emeletre. Két oldalán egy-egy ajtó bújik meg, amelyek az épület további részeire csábítják a vendégeket. A bal oldali folyosóról a mosdót lehet megközelíteni, továbbá egy zeneszobát, szalonhelyiséget, míg jobb oldalról nyílik mód a télikert felderítésére, ami számos ritka növényt, virágot rejt magában. A konyháig, egyéb helyiségekig nem engedik tovább a kíváncsiskodókat.

Helyszínen zajló esemény: Ünnepi bál
Mesélő: CherryPie


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3