Bálterem és földszint

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 09, 2019 9:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Sokan mások && Én
Magányosan sétálgatok a lámpafényes utcán, ahogy a díszes épülethez érkezek. A bentről kiszűrődő fények egyenesen bántják a szemem. Azurától kaptam a meghívást a bulira, mondván, hogy ápoljuk a kapcsolatokat, de az én hangulatom valahol elveszett. Inkább ülnék egy barban és iszogatnék magányosan, de ha a főnök azt mondja jönni kell akkor jönni kell nincs mese. Lassú léptekkel sétálok fel a hatalmas lépcsőn, és hallgatom ahogy egy nőci világraszóló beszédet mond, és kamuzik össze vissza, hogy mennyire örül mindenkinek. És még a démonok hazudnak sokat, szánalmas... na mindegy. Mikor belépek az ajtón valami felbérelt majom nyögi felém a betanult szöveget.
-Üdvözlöm uram, érezze jól...
-Ja ja kösz - szakítom félbe miközben kedvesen megpaskolom az arcát. A bálterem ajtajába állva érzékelem a tömeget, és azt, hogy ismét elkéstem. Ez a formám. Nézek jobbra balra, és ismerős tekinteteket keresek. Ám a hatalmas emberseregben nem nagyon találni. Ám egyszercsak megpillantok egy számomra kedvesnek tűnő helyet. A bárpult. Rögvest oda sietek, egy két embert félretolva, hogy végre alkohol ízét érezzem a számba. Mikor odaérek a kiszolgáló személyzet közli velem, hogy még nem szolgálhatnak fel. Szemeimet lehunyva vettem egy mély lélegzetet, majd közelebb hajolva a fülébe súgtam, hogy ha nem ad egy whiskyt jéggel kirúgatom. A fickó nem nagyon tudta kivel van dolga így rögtön duplát töltött. Pedig semmi ilyen tervem nem volt.
- Köszönöm - bájos mosollyal és a poharammal fordultam el tőle, hogy ismét ismerős arcokat keressek, de mivel nem találtam így egy közeli oszlopnak támaszkodva nézem a tömeget, és a tanácstagokat. 

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 08, 2019 11:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Ünnepi Bál


To: Everybody &Ophilia

A bál híre hamar eljutott hozzám is, hála a kémeimnek, akik mindig időben értesítenek a közelgő eseményekről. Először furcsálltam, hogy az emberek ilyen őrültségre vetemednek, viszont jobban belegondolva egészen kellemes mókának tűnt. Ha jól keverem a kártyáimat, akár több szövetségesre is szert tehetek. Természetesen a követekző feladataim közé tartozott, hogy találjak egy megfelelő ruhát és hozzá egy partnert, hiszen mégsem mehetek anélkül egy ilyen flancos eseményre. Az persze mellékesnek tűnt, hogy a vadászok tiszteletére rendezik a bált, hiszen a két város szövetsége különös kapcsolatokat eredményezett, melyek következménye a természetfeletti lények meghívása. A mi fajtánk nem szívesen látott, de hát ez kit érdekel? Tisztában vagyok vele, hogy több démonnal fogok összefutni a mulatságon, mint amire valójában számítanak az ostoba halandók. Nem siettem el a készülődést, gondosan kiválasztottam a a meseszép ruhát, melyhez tökétes frizura dukált. A tükör előtt állva egy utolsó pillantást vetettem magamra, megpördültem, hogy láthassam az esését. Jó is lesz így!
A kitárt ajtó előtt állva még hallom a megnyitót, semmivel sem törődve a biztonsági szolgálattal. Szoknyám elejét kissé felfogom úgy lépdelek a lépcsőn, az előtérben megállva végig pillantok a giccsparádén egy fintor kíséretében. A bálterem felé veszem az irányt, ahol még hallatszik a házigazda beszéde, így szemügyre vehettem a díszes társaságot, akik a tanácsot képezték. Nem tűntek olyan érdekesnek, mint ahogyan azt beállította a pódiumon álló nő, így a hallgatóságra vetettem a pillantásom. A tömegben kiszúrtam egy szőke loknit, ami egészen ismerősnek tűnt, közelebb férkőztem hozzá, hogy megbizonyosodjak róla tényleg az angyallal van-e dolgom. Egy halovány mosollyal az arcomon konstatáltam, nem csalnak a szemeim. Pár hónappal ezelőtt találkoztam vele New York-ban, amikor kivetett magából a pokol, meg kell hagyni nem voltam éppen a legjobb formámban. Mégsem tudom elfelejteni azt a barátinak nem mondható csevelyt, talán most kellemesebb társaság lesz. Hangtalanul mellé lépdeltem, mintha csak nézelődnék. Nem törődök a mellette lévő lánnyal, sem a démonnal, ahogy a megkezdett beszélgetésük is hidegen hagy.
- Egészen kellemes ez az est a közelgő világvégéhez képes - kezdek bele az átlagosnak nem mondható beszélgetésre. De mégis mire lehet számítani egy démontól? Dícsérjem meg a ruháját? Ugyan már! Az túlságosan unalmas lenne. Kíváncsian várom, hogy felismer-e a tollas szőkeség. Veransot követelek, de persze csak az est végén.



From: Azura


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
297
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 08, 2019 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenki - Ophilia & Freya • zene  • Credit:
Díszes társaság gyűlt össze bálterem előtt, hogy várják a bebocsátást. Akad itt az összes rétegből bőséggel. Vannak furák s még furábbak, de az egészen hétköznapi alakok sem maradhatnak el. Az üdvözlést hamar letudjuk, a sorfalat álló vadászok hamar átengednek minket, csak úgy mint mindenki mást is. Se védelem, se ellenőrzés, mondhatni nyílt nap a város krémjével. Hogy a krém túrós heringes vagy csokoládés epres e az mondjuk már más kérdés. Freddy vel rögvest az italok irányába orientálódunk, mi persze egyelőre csupán egy pohárka narancslében nyilvánul meg. Az igazat megvallva nekem teljesen mindegy, az alkahol ránk nem túl sok hatással bír lássuk be. Természetesen azért az ízeket érezzük s igencsak kedveljük is. De a narancslé tökéletes lesz. Poharainkkal diadalittasan - legalább is félig - egy oszlopnál állapodunk meg s onnan hallgatjuk a nagy asszony beszédét. - Ő Miss Payne, a család feje. - Súgja oda nekem Freddy izgatottan, nem lohasztom le a kedvét még csak egy rövid ~Tudom~ al sem, így egyszerűen kortyolok italomból miközben Ő szavait hozzám intézi, egy rövid bólintás azért dukál csak úgy a miheztartás végett. A továbbiakban némán figyeljük szavait miket a közönséghez intéz. Végül poharak csilingelnek, hát mi sem maradhatunk ki a jóból, összeütjük hihetetlen hatásos narancslevünk, hogy mi magunk is részesévé váljunk az egyszerű szokásnak. - A nap, a szél és a víz energiája, mindent ki kell használnunk amit csak... - Kezd bele teljes beleéléssel jó öreg Freddy barátunk. De csupán eddig jut el monológjában mert a következő pillanatban hirtelen felém lendülve löttyinti rám poharának maradékát. A baleset okozója után rögvest kap is, hogy kellő lovagiassággal hárítsa a további problémákat. Én magam is csupán reflexszerű cselekvésként lépek hátra parányit, s nyúlok Freddy felé, hogy megtartsam. Mint dominó figurák nézhetünk ki. Feltekintve zöldesbarna íriszekbe ütközök nem sokkal előttem. S ez által hamar ki is derül honnan érkezett a nem várt támadás. Orcámra parányi mosoly ül ahogy össze akad tekintetünk. Freddy persze rögvest be is veti magát. - Remélem minden rendben. - Szólalok meg a számára oly jól ismert hangon. A narancslé közben kellemesen issza át ruhám, hát, így jártam, a feketén legalább kevésbé látszik. Soká nem is tart kalandunk hiszen sietve tovább is áll valamerre. Újabbat kortyolok italomból miközben távozását figyelem. Hova ilyen sietősen. - Úgy látom nincs szerencsém a nőknél. - Vigyorodik el Freddy miközben felém fordulva ránt vissza gondolataimból. - Teszek én is egy próbát. - Kacsintok rá s megveregetem a vállát. - Odabent találkozunk! - Mondom még s elindulok a tömegben. Figyelmem felkelti egy újabb alak. Lucifer, furcsa volna én magam egyik bizalmasa - legalább is papíron - ne ismerné fel. Nocsak nocsak, előmerészkedett hát Ő is. Megállva fordítom ez után tekintetem a távolódó szőkeség után ki közben új ismerősre tett szert egy karcsú leány formájában. Pillanatra forognak a fogaskerekek majd lábaim ismét meglódulnak. - Valóban nagyon csinos, jól megy a szeme színéhez! Bár megjegyzem ha rövidebb volna nagyobb sikere volna. - Lépek a két nő mellé s szólalok meg kiegészítve Ophilia szavait a lánynak s tekintek végig a ruhán igen hozzáértő módon. - Oh, elnézést, a nevem Don, csak így egyszerűen. - Hajtok enyhén fejet neki, h gondolom a szőke angyal ismerőse, hát még se legyek modortalan, annyira.- Mondhatnánk sorsnak, véletlennek, vagy ki minek nevezi, a lényegen nem változtat nemde? Mi járatban? Úgy tudtam az ital s az étel nem tartozik a kedvenceid közé. - Ajkam szegletében persze ott az a jól ismert pimasznak nevezhető parányi is mosoly gödröcske, így figyelem hol egyik hol másik fiatal nőt.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anzu


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
Robert Sheehan
☩ Korom :
119
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 08, 2019 11:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bálocskácska

Athlan x mindenki

„Pár.” Furcsa szó, nem csak Athlan nem tudta megfejteni a pontos jelentését, én magam sem. Egyszerűen csak tetszett, ahogy a kriptában George és Elizabeth egy párt alkottak… ahogy hangtalanul civakodtak. Na meg ott volt az a lány halandókoromból. Nevezhettem-e a páromnak egyáltalán? Nem tudom. Ő a jegyesemnek mondta magát, ami így utólag nem is tudom, mit kellett volna, hogy takarjon… azt hiszem, már nem is érdekelt. Inkább csak bizalmasan vigyorogtam a bókra, amit Athlantól kaptam. Kísérleti patkány? Imádtam, ahogy ezzel a két rövidke szóval ihlet. Talán ezért is simultam hozzá, mikor a kíváncsiskodás kezdett elképesztően unalmasnak tűnni. Dög unalmas arcok töltötték meg ezt a helyet, még csak egy urna vagy darab csont sem volt náluk…
A megnyitó szó legalább olyan furcsának és értelmetlennek hatott, mint a pár kifejezés. Ráadásul a mindent tudó démonpajti sem tudta, mint jelent. Nem számított az egész, szívesebben dörgöltem hozzá a halandó testemet, várva mikor borul ki úgy, mint a koporsós esetnél. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Megremegtek a térdeim, nem tudom mitől. Talán meglepett kicsit, hogy az ujjamra harap… és nem azért, mert megtette, hanem mert olyan lágy volt, amit nem néztem volna ki belőle.
Az éles álla koponyámba állt, aztán éreztem az arca melegét a hajam között. Nem számított, nem húzódtam el. Valamiért jó volt a társasága, még azt is elfelejtettem a morgós mindennapok és a dögunalmas magyarázásai közben, hogy milyen nyugodt életem volt a kriptában. A halottak társasága sem hiányzott.
– Most itt fogunk maradni… – válaszoltam és egy pillanatra lehunytam a szememet. – Pont ezért kell inni, hogy egy kicsit lazulj el. Ne csak arra gondolj, mit lehetne csinálni odahaza a négy fal között. – Magyaráztam és végig simítottam a mellkasán. Csak akkor nyitottam ki újra a szemeimet, mikor ő tolt el és megigazított a csokornyakkendőm. Hát megint előkerült a nem éppen kedves oldala. Éreztem a szavai mögött minden gúnyt, de nem szóltam semmit. Csupán sóhajtva megforgattam a szemeimet.
– Nem esett jól. – Húztam el a számat a rövid válasz végén. Közben hagytam, hogy kicsit beljebb tereljen engem és meglássuk, mégis mi a fene történik itt. Kicsit körbe is néztem, hogy mégis mi ez az egész. Még mindig csak a hatalmas tömeg esett le, meg az a rengeteg illat és bűz, ami keveredett a báliruhák rengetegébe. Nem igazán fogtam fel, hogy valami nőcske beszél, csak amikor véletlenül éppen arra fordultam. Jobban érdekeltek az elemelhető dísztárgyak, amik csodásan festenének Athlan mocskos kunyhójában… ha van valami, amit színesíteni kellett, hát akkor az az volt.
– Mit nyitott meg? – fordultam Athlan felé, mikor elcsíptem, az „amit ezennel ünnepélyesen megnyitok” mondatrészt. – Áh, pia! – Kaptam el egy kecses, magas poharat, mikor egy pincér elhaladt mellettünk. Azonnal lehúztam a tartalmát, de amint megéreztem a buborékokat arcon köptem vele az én kis párocskámat. – Mi a szar ez? – kiáltottam el magam, talán cseppet túl hangosan is. Köhögve próbáltam magamhoz térni, az arcom felé legyeztem a levegőt, abban reménykedve, hogy esetleg összeszedem magam.
Még mindig köhögtem, mikor megéreztem egy érdekes illatot. Körbe fordultam, hátha megtalálom annak a forrását. Nem volt ilyen egyszerű, túl sokan voltak, túl sok minden keveredett egybe ahhoz, hogy vadászkopó módjára végig szaglásszak mindenkit.
– Valami…. valami… – makogtam magam elé, megragadtam Athlan kezét és már rángattam is az italos asztal felé. Nem akartam még véletlenül egy újabb hosszú poharas izét kifogni. Jobbnak láttam normális dolgokat beszerezni, amihez már hozzá volt szokva ez a vézna kis test. Odalépve csendesen dúdoltam, néhányan már voltak ott. Két tagba szakadt pasast alaposan meg is szagoltam magamnak, de mindkettőnek savanyútej bűz áradt a ruhájából. Erre persze megborzongtam.
– Pardon, Anzu szomjas… – Közöltem és már nyúltam is át rajtuk keresztül egy nagy üveg whiskyért. Az egyetlen alkohol volt, amit név szerint ismertem. Majd gondolkodás nélkül meghúztam azt és úgy nyújtottam át Athlannak. – Na ezt meg kell kóstolnod! Énekelni fogsz tőle.



#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 6 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 04, 2019 10:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Mindenki & Cole & Lucifer
Miután rádörrentem a nyikhajra, egyből inába száll a bátorsága, ezt abból gondolom, hogy még csak a szemembe sem mer nézni. Szuszogva hallgatom a bocsánat kérését, és figyelem miként dülöngél itt nekem. Közben azon filózom, ezt megjátssza, vagy komolyan már most talaj részeg? Azután a közeledésére morogni kezdek, de ehhez képest békésen tűröm, ahogy a zakóm szélét igazgatja, majd mellbe paskol. Úgy magasodom fölé, mint az oroszlán, akinek megcibálták a bajuszát. Bocsánatot kért, nem látom értelmét tovább rugózni ezen. Úgyhogy csak a tekintetemmel követem a távozásának mikéntjét. Talán később rá kellene nézni, mert a vendégeknek sem tesz jót egy hasonló incidens ezzel a részeg hülyével.

Egy kicsit elidőzöm még az asztalnál, ekkor csendül fel az ismerős hang. Bár én nem indulok beljebb a kérésére. Azután csak hamar Marissa kezd bele a hosszú, nagyon hosszú monológjába. Ehhez muszáj még egy kortyot leküldenem. Azért az eljut a tudatomig, hogy Payne-ék meghívták a San Francisco-i népeket. Nos, ez új nekem is. Tehát tele van az egész kóceráj ezekkel a dögökkel. B@ssza meg! A pillanat erejéig kimerevedek, amíg tudatosul bennem, hogy a Tanács képes volt veszélynek kitenni az életünket -nem mellesleg a fiatal társaink életét is-, csak hogy kedvükre mókázhassanak itt az újdonsült 'barátainkkal'. Édes f@szom! Sokszor megakadó mozgással helyezem vissza az üveget az asztalra. Baromira nem szabad többet innom. Mikor elengedem a fejét, jön egy hangos psszt. Morcosan fordulok az ipse felé, keresztbe fonom a kezeimet a mellkasomon és állandósulni tűnik a goromba tekintetem.
- Szabad!
Vágom rá neki, így megkapja a válaszát, azonban egy centit sem állok arrébb. Miért? Nem ismerős a képe. Azt sem mondom meg neki, hogy beleittam. Kár hogy nem köptem bele..így utólag végig gondolva. Nem lesz tőle semmi baja, főleg ha nem is ember. Figyelem miként hajol az üvegért, egy fél fejjel magasabb nálam. És igen, ahogy megint körbe járatom a tekintetemet, egyre több az ismeretlen arc. Feltűnhetett volna előbb is. Meglehet az elmenekült is közülük való. Bár akkor egy sunyi sz@rházi, aki még a véleménye mellett sem állt ki. Hm. Nem tűnt annak, szerintem inkább bef@sott tőlem. Hirtelen egy pohár kerül a látóterembe, amit az újonnan ide került ipse nyújt szorgalmasan nekem. Nem tudom miért gondolja, hogy ki kell engem szolgálnia, van erre személyzet, meg én is kiszolgálom magamat.
- Kösz, nem!
Sosem fogadnám el tőle, nem ismerem, és most hogy tudom kikkel vagyunk egy fedél alatt, pláne nem. Hátha még is csak össze kell szerelnem a fegyverem. Ha bepiálnék, nem vennék hasznomat, ráadásul itt van a kölyök is. Ha valami történne vele és én tudnám hogy tudtam volna tenni ellene, csak épp az érzékeim nem úgy szuperáltak, nah akkor nem tudnék megbocsátani magamnak. És nem tudnék a testvérem szemébe nézni se. Marad a fantáziálás a későbbi piálásról, és remélhetőleg balhé nélkül elhúznak majd a v@res f@szba! Nah, de térjünk vissza a fazonhoz itt mellettem. Marissa közben befejezte a megnyitó beszédét, sokan megindulnak befelé.
- Te is San Francisco-ból érkeztél?
Hangom mély éle felfelé ível, próbálok kiszedni belőle valamit, ha már az előbb érdeklődést mutatott az irányomba. Tudom, ilyenkor mindig mindenkinek van egy hátsó szándéka ezzel. Nekem is, ahogy biztosan neki is. Normális esetben ilyenkor mutatkoznak be egymásnak a beszélgető felek. Hasonlóra számítok tőle is.

#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 6 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 04, 2019 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
──────────── ────────────
Vendégek sorra érkeznek, én pedig egyre jobban feszengek ebben a szaros ruhában.
- Höö?? - korkantok fel, nem igazán értettem mire célozgat. Majd Dorgálásán felvonom a szemöldököm. Maj megforgatom a szemeimet testvérem idegesítő viselkedésére, s mikor kikapja a kezemből úgy nyúlok utána, mint egy csecsemő a cumis övegért.
- Naaa... most miért??? - Nézek rá kiskutya szemekkel. Nem háborodtam fel, csak csalódott hanggal beszéltem hozzá.

Akár ki jönne hozzám én csak Alex körül megyek. - Nem akarok már ennyi ember seggét nyalni. - Suttogom. Olyan régen volt egy olyan estém ami nem kötelesség vagy hisztiről szólt. Nagyon szerettem volna jól érezni magam legalább ma, de nem éreztem. Nagyon feszengtem és az alkoholtól kissé szédültem. Forgott a szoba és a zene is hányinger keltő volt.
- Natalie! - Mondom szinte egyszerre testvéremmel. Végig mérem őt, s kibiggyesztett ajakkal bólogatva jelzem, hogy igazán király az a ruha amit visel.
- Nyomás - mondom halkan, de izgatottan.

Majd megtörténik. Idegesen fogom meg kedvenc testvérem kezét, és pillantok rá fintorogva. Anyánk beszél.... Alex mindig is olyan közel állt hozzám, egyik testvéremet se szeretem rajta kívül. Nem értem miért van ez, de ő nekem olyan, mint egy másik fél. Lehet ő nem így gondolja és talán nem tetszik neki az sem, ahogyan anyánkra reagálok, vagy talán ő is így gondolja. mindig megbeszéltünk mindent, de ezekről az érzésekről soha sem nyilatkoztam.
- " Marissa Payne vagyok, a Tanács EGYIK VEZETŐ TAGJA "- Ismétlem szavait halkan magam elé suttogva emelve ki azt a pár szót, ami legjobban sérti a fülem. Főleg mert érzem benne, hogy milyen mögöttes tartalmai vannak. "négy gyermek büszke édesanyja" Akarva akaratlanul felhorkantok, de halkan talán mint egy kisebb levegő, ezt csak a mellettem állóak vehetik észre más nem. Ránk pillant, majd elkapom a tekintettem.
Testvér városunk, na persze utálja az összes szaros természetfeletti. Ha tapsra is kerülne a sor, én biztosan nem emelem a kezem rá.
- Miért nem lep meg, hogy a kis kedvencével távozik? - Forgatom meg szemeim. mindig is ő volt a kedvenc, mi meg... hah... jó vicc.
- Ugye nem hagysz magamra? - Kérdezem rémülten Alextől, mikor tudatosul benne, hogy tovább vonulunk. Olyan ember vagyok, aki utál egyedül lenni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
705
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 04, 2019 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Abaddon  & Freya
Ahhoz képest, hogy San Franciscoból is meghívták az embereket és angyalokat, nem sok ismerős arcot vélek felfedezni közöttük. Persze azért akadnak, egy páran. Leginkább az itteni vadászok közül, akikkel találkoztam egykor, amikor itt jártam. Ramiéllel az oldalamon. Mélyet sóhajtok. Fáj bevallanom, hogy hiányzik az ark társasága. Régen sose éreztem magamhoz egy testvéremet sem közel, egy hiánya sem fájt, talán Hadrielé. A bukása furcsa volt, valamiféle ürességget éreztem magamban, habár magam is üres voltam. Valahol még mindig az vagyok. Hiába vesz körbe egy fényes világ. A csillárok fénye, az aranyozott falrészek, a pompa mellyel próbálnak kedveskedni az emberek. El akarják, még ha egy nap erejéig is felejteni az egészet, ami körülöttük zajlik. Az apokalipszist, a végjátok, mely már a nyakukon van. Amennyire megértem őket, annyira képtelen vagyok erre. Nem lenne jobb, ha mással foglalkoznának? Felesleges időpazarlásnak tűnik.
Most mégis kapóra jön, hiszen talán meg tudom szerezni, mire szükségem van. Saját magam csapdájába estem. Ám ezúttal nem történhet semmi, ami az utamba állhatna.
Oh, ha tudnám. Angyal tervez, nem igaz?
Sóhajtva lépek egyet hátra, miután enyhe sokkot kapok az embertől ki felém fordul. Egy fiatallal beszélget, majd pedig…
A pokol ura szökken oda hozzájuk. Elkapom róluk a tekintetemet, félfordulatot teszek, hogy az ellenkező irányba haladhassak. Nem hinném, hogy felismerne, honnan is tudná, hogy ki vagyok? Mégis felmerül bennem a kérdés, hogy mit keres itt és vajon mennyien tudnak az Ő létezéséről?
Igyekezetembe, hogy ne vegyem észre, annyira belemerülök, hogy észre sem veszem, hogy merre lépkedek. Lehajtott fejjel haladok az italos pult másik irányába. És ahogy az lenni szokott , teljesen klisésen, későn veszem észre a bajt.
Erőből megyek egy férfinak, oldalból lököm meg őt, ki a kezében tartott - vélhetőleg gyümölcslevet - magára, és a vele szemben állóra önti, vagy épp a közöttük lévő légüres térre, a padlóra.
- Oh, elnézést - kapom fel hirtelen a fejemet, ahogy hátrébb lépek. A férfi utánam nyúl, nehogy én magam is elessek, noha az egyik keze tocsog a ragacsos létől.
Bozontos, göndöres hajú férfi, világosbarna szemekkel. Szakállától elsőnek nem is lehet látni az ajkait, csak amikor mosolyogva tekint rám és a társára tekint. Kezét megrázza, hátha ettől megszabadul a létől.
Követem tekintetét, és ha Lucifer miatt nem jött volna rám a frász, akkor most. A jégkék íriszekbe tekintek és érzem, hogy a nem létező szívem kihagy néhány ütemet, vagy csak teljes mértékben félre dobban. Persze ez az egész nem más, mint pszichés képzelődés. Szólnék, ám csak apró tátogásra futja tőlem. Akivel egyáltalán nem akartam ma összefutni, azzal sikerült mégis.
- Ismerem magát, nem igaz, járt már a városban? - kérdezi tőlem a másik férfi, ki szemmel láthatóan a démonnal jött ide. Sűrűn pislogva tekintek rá vissza, mint aki először nem is fogja fel igazán, hogy mi is történik vele.
- Igen, egyszer, a san franciscoi követséggel - felelem neki, aprón megrázva a fejem, tekintetem mégis akaratlanul vezetem vissza a démonra.
S ekkor szólal meg a hang, mely kiment. Szemeim lehunyva sóhajtom el magamat. Beterelnek egy másik terembe én pedig készségesen indulok meg abba az irányba és hogy ne kelljen azokkal a kék szemekkel foglalkoznom az első utamba eső alak mellé csapódok.
Egy fiatal lány, egyszerű fekete, szűk ruhába, haját lazán engedte ki.
- Nagyon csinos a ruhája! - szólítom meg, vállam felett még egy pillanatra visszapillantok a páros felé. - Ophilia vagyok, maga is egy család tagja, igaz? - kérdezem tőle, könnyed mosollyal az arcomon. - Csak láttam a bejáratnál - mutatok a téma irányába.
Ha pedig bevezetnek, akkor meghallgatom a beszédet, mely elindítja az egész estét. Csak szabadulnék innen. Érzem, hogy mellkasom idegesebben jár le- és föl. Nem tudom, hogy a fiatal leány csatlakozott-e odabent hozzám, avagy csak addig sikerült elkapnom, amíg betereltek minket.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer...


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
A Pokol fura ura
☩ Play by :
alexander skarsgård
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 04, 2019 1:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Mindenki, a Whiskys(Zagar) s a körülötte lévők
Hangosan csaptam s dörzsöltem össze a tenyerem a vadászbál hírére. Végre valami mulatság! Egy leeresztett lufi is fessebben mutatna, mint én. Az elmúlt időben nem voltam valami aktív, s inkább csak hagytam, hogy a folyó mossa azt a bizonyos partot. De most, hogy a két város hivatalosan is szövetségre lépett egymással, ideje szemügyre venni kikkel is hord közös bugyit fivérem. S hacsak a megérzéseim nem csalatnak meg, lesz ott jó néhány a démonjaim közül. Ideje lesz összerántani és emlékeztetni rá őket, hogy Lucifer létezik s nem tűnt el nyomtalanul. Így magamra kaptam egy obszidián fekete öltönyt, szűz fehér inget. A csokornyakkendőt már túlzásnak találtam, s a sarokba hajítottam. Most pedig itt állok a kitárt ajtó előtt, mely alig várja, hogy belépjek rajta. A kiszűrődő hangokból ítélve, már elkezdődött a megnyitó. A legérdekesebb vendégek soha se érkeznek időben. Zsebre dugott kézzel, komótosan veszem a lépcsőket, nem törődve esetleg az értetlen és megrémült tekintettekkel, már ha a biztonsági szolgálat bármely tagjának van róla fogalma ki is vagyok és nem csak egy jött-mentnek gondol, aki csak halálra zabálni akarja magát. Falánkság. Micsoda jó móka lenne ez most itt neki. Az előtér úgy virít, mint egy leszállópálya s bár a vendégvárót elég karcsúra mérték, én mégis tépek le néhány szőlőszemet az egyik fürtről. Innen kintről hallgatom a megható beszédet, addig a pillanatig, míg az ajtónálló szeme sarkából fel nem fedez, s mint az elkószált bárányt próbál visszaterelni a nyájhoz. Engedek akaratának, ne érezze úgy, valamit rosszul csinál. Széles mosollyal kérek elnézést és indulok meg a kijelölt irányba, de még szakítok magamnak néhány szemet a fürtből. Nem tolakszom, lehetőség szerint MÉG senkinek sem akarok a tyúkszemére lépni. A háttérben közlekedve hallgatom Marissa Payne ékes beszédét, s veszem szemügyre a tanács és családja tagjait. Az italos asztal szélénél állapodok meg, ahol leginkább tömörül az összegyűlt nagyérdemű. Könnyed mozdulattal fordítom fel a poharat, s ejtek bele néhány jégkockát, melyek halkan koccannak egymáson egy megbontott whiskys üveg, s láthatóan a gazdátlan vagy talán nem egy tagbaszakadt „moszkvai őrkutya” őrzi. Legalábbis elégé a keze ügyében van.– Pssz… foglalt vagy szabad lesz?– biccentek az üveg felé, már ha hajlandó elszakítani tekintetét a szónoklótól. Pofátlanság tudom, beszélni miközben más a jól betanult szöveget mondja, de kilátott már olyan tanévnyitót, ahol érdekli bárkit is az igazgató beszéde? Nos, az esetleges rosszalló pillantások leperegnek rólam, egy cseppet sem zavart mosolyra húzom ajkam. Ha kapok választ, ha nem tele töltöm a poharat, s az idegennek nyújtom. Igyon ő is, ingyen élő, látszik rajta, hát ne fogja vissza magát. Ha elfogadja, akkor készítek egy újabbat magamnak is. Ha nem, hát iszom egyedül.
#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Bálterem és földszint - Page 6 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
66
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
zene  • Credit:
A bálra szép számmal érkeznek a vendégek, s míg egyesek rögvest a nagyterem felé orientálódnak, addig jó páran megtelepednek az előtér szellősebb, kevésbé zsibongó környékén, mindezt az érkezőket serényen befelé terelgető férfi legnagyobb bosszúságára. Lelkesedése a sokadik kör, süket fülekre talált felszólításánál kezd alkonyodni, de azért a fogadóbizottság töretlen műmosolyához hűen ő sem hagyja el magát, kedves hangnemben szólítja meg ismét az embereket, angyalokat, démonokat és félszerzeteket. Folyamatosan érkeznek persze a vendégek, látogatók, ritkán van olyan ugyanis, hogy csak úgy ingyen ehet-ihat a város bármely népe, viszont a ma esti programnak megvan a menete, s lassan a megnyitó következik. Így végül, de nem utolsó sorban a tanács tagjai elé sétál, még ha úgy is látja, az egyiknek közülük csakugyan mehetnékje van.
- Kérem, Önök is fáradjanak beljebb, a Tanácstagokat a lépcsőnél várják - tudatja velük udvariasan, majd egy fáradalmas sóhajt szélnek eresztve fordul is, hogy folytassa a monoton, idegtépő munkát és figyelmeztesse a kint maradókat az ünnepélyes megnyitó közeledtére.
Odabent egyre nagyobb a nyüzsgés, és hiába próbálja egy-egy felszolgáló megakadályozni az italozás idő előtti megkezdését, eleve kudarcra ítéltettek ebben a csatában. Az egyetlen reményük Miss Payne felbukkanásában van, mert utána legfeljebb az utánpótlásra lesz gondjuk, legnagyobb megnyugvásukra pedig úgy fest, lassan elérkezik számukra is a megváltás. Az alapító családok tagjai a lépcső aljánál, két oldalt sorakoznak fel, ahogyan azt már egy korábbi próbánál begyakorolhatták, és a lépcsőn kisvártatva a Payne család feje is megjelenik. Érkezését a zene elhalkulása és csilingelés jelzi, így mire a középső fokok valamelyikén megállapodik fekete, diszkrét, ámde páratlan ruhakölteményében, addigra nagyjából csend telepedik a tágas helyiségre. Egy született vezető pillantásával méri végig az összegyűlt vendégsereget, mielőtt kirúzsozott ajkain szelíd mosollyal megszólalna.
- Kedves egybegyűltek! Engedjék meg, hogy bemutatkozzak. Marissa Payne vagyok, a Tanács egyik vezető tagja, vadász és négy gyermek büszke édesanyja - itt egy momentumra megáll, hogy két fiára és két lányára nézhessen, mielőtt visszavezetné szemeit a vendégekre. - Tudják, amikor mi lettünk vadászok ebben az őrült világban, még senki sem ünnepelte az áldozatainkat, amelyet e városért tettünk, aztán később annál természetesebbé vált évről évre megrendezni a nyári mulatságot. Sajnálatos módon az utóbbi években a vezetőség hiányosságai miatt elmaradt a hagyományunk ápolása, ezért is tesz olyan büszkévé, hogy ezúttal én és a családom, rendhagyó módon Önökkel karöltve élesztheti fel ezen a kellemes estén! - határozott, színpadias hangja egy pillanatra sem rendül, bicsaklik meg, hozzá van szokva, hogy tömegek előtt kelljen beszélnie. - Az újonnan avatottak mellett azonban szeretnénk megünnepelni a szövetséget testvérvárosunkkal, San Franciscoval is. Ez a bál szóljon hát kedves vendégeinknek egyaránt, akik hatalmas utat tettek meg, hogy ma még szorosabbra fűzhessük a kapcsolatainkat - mosolya enyhén szélesedik csupán, miután tart pár másodpercnyi szünetet az esetleges tapsnak.
- Nagy szeretettel köszöntöm ezúton minden kedves vendégünket, igazán örömteli látni, hogy végre az egész város és San Francisco együtt ünnepelheti velünk a szövetséget és a frissen avatott, fiatal vadászainkat. Kérem, érezzék jól magukat! A bált közös vacsorával kezdjük, amit ezennel ünnepélyesen megnyitok! - a beszéde befejeztével ha eddig nem csendült fel taps, ezúttal az egész termet betölti a tenyerek lelkes összeütődése. Miss Payne elégedett mosollyal tapsol a vendégekkel együtt, mintegy kifejezve tiszteletét a szövetség és a fiatal avatottak előtt, akiknek a szűk körű ceremónia korábban meg volt tartva, ezért sem kaptak most név szerinti rivaldafényt, pusztán helyet a lépcsőnél az alapító családok tagjai között.
Az üdvrivalgás lecsengésével a Payne családfő is hátrahagyja a lépcsőt, hogy idősebbik fiával és egyéb bizalmasaival vonulhasson félre az egyik díszesen megterített asztalhoz. A vendégeknek is bőven akad hely leülni, ám aki az állófogadást preferálja, sem marad magasított asztalok nélkül. Az ételek hosszú pultokon át sorakoznak, a legegyszerűbb szendvicsektől és vendégváró falatoktól kezdve a leveseken és sülteken át mindenféle ragu, köret, meleg-étel helyet kapott a terebélyes tálakban, tányérokon. Az alkoholokat felsorakoztató részlegen sem akadékoskodnak tovább a felszolgálók, tálcával és rajtuk pezsgőspoharakkal indulnak meg a vendégek között, hogy senki se maradjon frissítő nélkül. A kínálat kapcsán egyedül az maradhat elégedetlen, aki rögtön a desszertekre készült, hiszen egyelőre semmiféle édességet, nassolni valót nem lelni az ételek között, hacsak nem számítjuk az előtérben kihelyezett gyümölcsös tálakat.
Mindezeken felül immáron a kalandosabb kedvű vagy vészhelyzetben lévő vendégek is megtalálhatják a számításaikat a mosdó és a többi földszinti helyiség ügyét tekintve, ugyanis a lépcső két oldalánál található ajtóknál leginkább már csak dísznek állnak az őrök.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 6 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 11:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Zagar & mindenki
────────────── ──────────────
Egész este ez lesz? Én téged nézlek, te pedig felém pillantasz, ha nem tudod tovább megállni, Alexander Payne? Talán mégsem akarlak annyira elkerülni ma este, mint ahogy azt elterveztem; már most biztos vagyok benne, hogy hosszútávon képtelen leszek a köztünk húzódó, fél teremnyi távolsággal dolgozni. Még pár pohár ital és maximum egy óra, nem jósolok ennél többet a saját kitartásomnak, ha realista akarok maradni. Márpedig itt annak kell lenni, józannak és körültekintőnek. Egyelőre azonban két kép lebeg a szemeim előtt: az egyik az apró küldetésem sikerességéért ígért vagyon, a másik pedig ő, méghozzá ruhák nélkül az egyik olyan díszes kanapén fekve.
– Hm? – rezzenek össze majdnem, mikor az idegen szavai kizökkentenek a gondolatmenetemből. Éppen csak oldalra fordítom a fejem, de hamar leesik, hogy ő is valami egészen máson fantáziál, így folytatom is a beszédet. Máson kell gondolkozom, kell valami, amit megfejthetek; az egyetlen probléma az, hogy hamar kiderül, nem a legjobb embert választottam hozzá társaságnak. De ki a fene gondolta volna a hosszú hajú, üvegből whiskyt vedelő csávóról, hogy egy lenne közülük? Egy 9-es szektorbélire tippeltem volna, tekintve, hogy én arrafelé lakom és kevésbé nézek ki ilyen veszélyesen; ezt persze már nem hangoztatom olyan magabiztosan, mert nem hiányzik egy újabb verekedés. Nem a harctól, hanem sokkal inkább a kidobástól félek: ha nem engednek beljebb az előtértől, nagyjából kétszer olyan nehéz dolgom lesz megszerezni azt, amiért igazából idejöttem.
– Whoops – csúszik ki a számon, miközben hatalmasra nyílt szemekkel fordulok előre, hátha úgy elkerülhetem a fickó tekintetét. Máris sokkal kellemesebbnek érződik az Alexszel való, reménytelen szemezésem. Szóval hogyan ne idegesítsem tovább? Bent kell maradnom... Leteszem a poharat, megköszörülöm a torkom és egy szédelgős mozdulattal fordulok felé ismét.
– Bocsánat… tesó – küzdök meg az utolsó szóval, miközben minden tehetségem beleadom az improvizálásba. – Most már tisztán látom. Igazad volt! Esküszöm – emelem magam elé a tenyereimet védekezően. Mennyivel jobb lenne mégis verekedni.
– A fejembe szállt ez a cucc. Nagyon ütős, én mondom, ki kéne rakni elé a táblát, hogy vigyázzanak vele! De nincs veled semmi bajom – gesztikulálok és bólogatok úgy, ahogy a legboldogabb és gondtalanabb részegek között szokás. – Abszolút… Semmi... Bajom… – teszek úgy, mintha megigazítanám a zakója szélét, és utána barátságosan veregetem meg a mellkasát. Aztán futás. Mármint sétatempóban, szédelgősen indulok tovább és hátra sem merek nézni, míg be nem érek egy nagyobb csoportosulás mögé, ahol talán állnak annyian, hogy kitakarjanak előle. Megkönnyebbültem fújom ki a levegőt, és innentől kezdve nem tettetek tovább. Őszintén? Annyi az álcámnak, ha következtethetek valamire az engem követő szempárokból. Már csak abban az egyben reménykedhetek, hogy Alex nem nézte végig a produkciót.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 6 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 10:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Mindenki és kicsi Nalaty, sok Cole
Nagyot húzok az üvegből és én is inkább a nézelődésben évődöm. Konkrétan az előbbi fogadó bizottság felé, mert elég nagy a suss-kuss. Olyan érzésem lesz ettől egyszeriben, mintha lemaradtam volna valamiről. Bár az is igaz, nem kell mindenről tudnom, de ha ma itt történni fog valami, akkor legalább tudjam hogy miért kapom a pofonokat, vagy szedek össze pár újabb szép sérülést. Nem tudom miért gondolok rögtön rosszra, hiszen Nataly-t leszámítva csak a taknyosok lézengenek ott, meg Tony. Aztán Nataly rám tekint, nekem meg a kezemben a meghúzott wisky-s üveg, a váll felvonogatásából egyből arra asszociálok, hogy nem kellene vedelnem. Közben mellettem a fickó elkezd beszélni hozzám.
- Fenébe!
Horkanok fel, bár ez nem neki szól, holott szólhatna neki is. Leteszem az üveget vissza az asztalra, mert kezd egy rossz érzésem lenni a mai őrséget illetően. Nataly ezen megmozdulása tett róla. Aztán lehet tévedek, akkor még utólag bepiálhatunk a kertben egy zugi helyen. Nos, ezen okokból kifolyólag esélyem sem volt észrevenni az Alex és a mellettem álló hosszas szemkontaktusát, és bár nem az etikett miatt, hanem csak szimplán azért, mert utálom, ha engemet is bámulnak, ezért én sem bámultam meg hosszan. Közben lassan kezdenek eljutni hozzám a szavai és leesik a mondanivalójának tartalma. Mi a f@sz?! Hamar kiderül számomra, hogy nem közénk tartozik, biztosan nem vizsgázott le semmiből, csak egy vendég, de az tuti hogy ember, mert ennyi baromságot így hirtelen csak részegen lehet kimondani. Vagy ennyire szánalmas egy szerzet lenne? Komolyan, azokat kezdi el szidni, akiknek az italát issza és valószínűleg a kajáját fogja elfogyasztani?
- Jah. Kib@szott vadászok..értem.
Csoda ha hirtelen felment a pumpa? Nyílvánvalóan szidott engem is, a többiekkel együtt. Odafordulok felé, a szemébe tekintve, kicsit sem barátságosan.
- Lila fingom nincs mit hordasz itt össze! Ez csak a megszokott vadász avató ünnepségünk. De ha nem hiszed el, akkor mi a fr@ncnak vagy itt?!
T@kömet sem izgatja a politika, ez egy bál, noha abban igaza van hogy a háttérben megy a tili-toli. Aztán hogy ki kivel kavar az egyéni megnyilvánulások kérdése. Ez a kendőzetlen arrogancia viszont taszít, pedig első blikkre ki sem nézné belőle senki. Elég buta húzás ezt így rögtön egy idegennek előadni.
- Ha már így belekezdtél, akkor fejezd is be! Mi a problémád velem?
Még szép hogy magamra veszem, én is közéjük tartozom. Ő meg egyértelműen kinyilvánította nekem mit gondol rólunk. Tényleg, akkor most miért vagyok kib@szott vadász? Sokat ivott, mielőtt ideértem és most a pia beszélt belőle? Talán kapok választ, talán elkotródik, hát a fene sem tudja. De ezt nem tudtam szó nélkül hagyni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 6 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 11:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Zagar & mindenki
────────────── ──────────────
Ez rum. Mármint rendes rum, igazi, felcímkézett üvegből; pont úgy néz ki, mint az italok azokban a régi filmekben. Ha jobban belegondol az ember, itt minden más is úgy fest, mintha díszlet lenne, egy másik világ, amibe csak a legszerencsésebbek látogathatnak el. Talán minden nap ilyen a leggazdagabb vadászoknak. Vajon, ha túl sokáig nézem az egyik olyan festményt a falon, leesik magától?
Ha túl sokat iszom, biztosan tönkreteszem az álcámat, látni fogják, hogy egy vagyok a város rosszabbik oldaláról, de már nem is érdekel annyira; muszáj valahogy feloldanom az odabent egyre növekvő feszültséget. Nem is tudom, hogyan másképp lehet megküzdeni ezzel a tömeggel, ezzel a zajjal és a démonok állandósult jelenlétével; ha ismernék valakit, aki idevalósi, most biztosan megkérdezném tőle. Alex tekintete egy másodpercre találkozik az enyémmel, ahogy felém fordul a saját kis körében; ő elkapja a sajátját, én viszont szívesen álltam volna az övét még egy pillanatig. Újabbat és újabbat kortyolok a vékony és egészen más célra készült pohárból.
Valaki megáll mellettem. Annyira még én is emlékszem az illemből, hogy nem szabad másokat megbámulni, de akaratlanul is felhúzott szemöldökökkel nézem végig, ahogy a férfi tétovázás nélkül húzza meg a frissen felbontott whiskyt. Válaszul megemelem a poharamat, és máris sokkal civilizáltabbnak érzem magam, mint mielőtt ideállított volna.
– Olyan furcsa, huh? – kezdeményezek beszélgetést a tömeg arcait figyelve magunk előtt. – Ez a sok dísz, meg minden – intek körbe. – Vadászok, mi? – biccentek a gondolat végén; ez az idegen ugyanis biztosan legalább olyan kívülálló, mint amilyen én vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem lehet egy közülük. – Kibaszott vadászok. – Lassan végére érek a nemrég kitöltött mennyiségnek; még egy-két adag és határozottan jobb lesz ez a buli.
– Különben az egész politika. Nem létezik, hogy ingyen osztogatják ilyen nagylelkűen ezt a sok kaját. – Így vagy úgy, de fizetni fogunk érte. Hacsak nincs ellenvetése, elkérem új társaságom whiskyjét, hogy leöblíthessem vele a rumot. És amúgy is, mindent meg kell kóstolni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Bálterem és földszint - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Anzu × Everybody
Báli ruha és rózsaszín boa. Ez volt a legelső javaslatom, persze Anzu elvetette. Pedig aztán teljesen biztosan jobb kedvre derített volna, ha a kedvemért felhúzza azt a bőrszoknyát, és úgy viselkedik a boával a nyakában, mint valami úri hölgy. Egyértelmű, hogy ő lett volna az est fénypontja, bár esélyesen így is ő lesz, hiszen ha nem ez lett volna őnagysága kívánsága, akkor egyrészt nem is hallottam volna az eseményről, másrészt messze elkerültem volna. Így hát most megiszom a hirtelen haragom következményeinek minden kis cseppjét.
- Ebbe a házba tényleg nem kellenek éneklő holttestek, főleg nem úgy, hogy én nem hallom őket. - jegyzem meg morogva magam mögé, miközben öltözök, s csak mérgesen legyintek egyet, mikor észreveszem, hogy a kölyök csak áll és bámul. Egyértelmű, hogy másnak nem akarok tetszelegni, de azért ha már arra adom a fejem, hogy vadászok, s ki tudja milyen nyomorult népségek közé merészkedek, akkor legalább nézzek ki úgy, ahogy az nekem tetszik. Márpedig ez a sötét, térdig lenyúló elegáns viselet igazán kedvemre van. Ám mielőtt még elájulnék a saját mesterművemtől, megérzek egy különös illatot a levegőben. Eddig is ott volt ugyan, de csak most érte el az orrom.
- Nahát... - fordulok meg azonnal, s lassan elé lépkedek. Kíváncsian vonom fel a szemöldököm, s mikor közelebb hajolok hozzá, mélyet szippantok az illatából. A szemeim pedig rögtön felcsillannak, s egy mosoly telepedik az arcomra. A holttest, akiről lerángatta azokat a ruhákat, tényleg valami csodás fertőzésben halhatott meg, melynek illatgyöngyei még mindig ott pihennek a szövet mélyén. Talán értékelnem kellene Anzu kis meglepetését, ha már ennyire gondosan választott ruhát. Már nem is bánom annyira azt a rózsaszín boát...
Belépve semmit és senkit nem keresek a tekintetemmel, hiszen sem az alkohol, sem az étel nem mozgatja meg a fantáziám. A fókuszomban vagy Anzu van, vagy éppen a gondolataimmal próbálom kizárni ezt a rettentően nyomasztó tömeget. A majd' hétszáz évem alatt sosem vágytam még a többi démon társaságára sem, hiszen sokkal jobban el voltam a saját agyszüleményeimmel, vagy éppen Atyám áldásos társaságával.
- Ne legyek merev? - vonom fel a szemöldököm. - Perdüljek tán táncra azonnal? - biccentem oldalra a fejem értetlenül. Ne legyek merev... Ennyi erővel önmagam se lehetnék.
- Nem tűnt még fel, hogy fogalmam sincs, hogy kell párként viselkedni? Sosem volt "párom", sőt, még halandóként sem udvaroltam egyik nyomorult szajhának sem. Aztán miután démonná váltam, valahogy volt jobb dolgom is annál, mint hogy ilyen hülyeségekkel töltsem az időm. Szóval, vedd úgy, hogy te vagy a kísérleti patkány. - emelem meg az állam nagyképűen. Tudom, ebben a mai nyálas világban semmi sem működhet érzelmek nélkül, de én tökéletesen meg voltam nélkülük egészen addig, míg a Mesterem azt a feladatot nem adta nekem, hogy én magam váljak Mesterré. Lassan kezdem kapiskálni, mi volt ezzel az egésszel a célja.
- Ha annyira komolyan vettem volna magam, egy másodpercre sem hagytam volna, hogy hozzámérj a koporsóban... - húzom összébb a szemeim. - De ha emlékszel, voltam oly' kegyes, hogy nem dobtalak ki. Sőt... Sőt. - emlékeztetem csak egy apró pillantással, hogy az én forró mellkasomra hajtotta álomra a fejét, nem pedig egy fekélyes, mozdulatlan hulláéra. Szóval, ki is a merev?
- A megnyitó? Gondolom megnyitnak valamit. Egy ládát? Egy pecsétet? Az utat egy izgalmasabb helyszínre, mert ez csak egy unalmas álca, hogy pozitívan csalódjanak az emberek? - vonom meg a vállam. Ennyi erővel otthon is kérhette volna azt, hogy viselkedjek kedvesen vele. Ott legalább még hazai terepen lehettem volna. Ám igyekszek nem morogni, bár ez igazán nehezen megy. Olyan, mintha azt kérnék egy halandótól, hogy ne lélegezzen... Mikor nekem esik, akkor csupán egy szemforgatással, s némi halk hümmögéssel adom a tudtára, hogy az ilyeneket mellőzze a jövőben, mert nem vagyok egy oszlop. Aztán hamar rájövök, hogy megint milyen gondolatok járnak a fejemben, így egy nagy sóhajjal megpróbálok minden rosszat és kellemetlent a háttérbe szorítani. Ha innen egyszer hazajutunk, úgyis megkapja a magáét!
- Csak akkor iszok alkoholt, ha valamelyik főzetemnek az alkotóeleme. - hagyom, hogy átkaroljon, bár közben elengedhetetlen a szúrós pillantás, mellyel megjutalmazom. Érezhetően fogalmam sincs, mit kéne tennem, úgyhogy egész egyszerűen átkarolom a derekát, s közelebb húzom magamhoz.
- Te pedig ha még egyszer az orromhoz érsz, leharapom az ujjad. - jegyzem meg halovány mosollyal, miközben váratlanul a fogaim közé kapom az ujját, ha nem húzza el. Nem harapok rá erősen, sőt, egészen gyengéden, így ha sikerül, könnyedén elhúzhatja a kezét. Végül kitámasztom az állam a fején, majd elmorzsolok egy ásítást a kócos tincsek közé, s pár pillanatra belefúrom az arcom a hajába.
- És ha hazamennénk, és megengedném most utoljára, hogy a koporsóban alhass? - kérdem kissé nyöszörögve, talán némi hisztis éllel a hangomban. Az az egy szerencsém, hogy Anzu vézna kis teste jóval alacsonyabb az enyémnél, így bármikor használhatom őt támasztéknak, ha elfáradtam abban, hogy tartsam a koponyám.
- Ha normálisan viselkedsz, és megfelelő érveket hozol fel, akkor talán... De csak talán, iszom egy kicsit. Tőled függ, mire tudsz rávenni. - elengedem végül, majd egy kicsit megigazítom a csokornyakkendőjét, mielőtt ellépnék tőle. - Ez most figyelmes volt? Ha így viselkedek, az neked jó? Vagy simogassam meg még a fejed, esetleg énekeljek egy dalt? - az első két kérdést komolyan teszem fel, de a másodikat már gúnyosan, szélesedő vigyorral ejtem ki. Végül nyújtom újra a kezem felé, hogy mint egy turbékoló gerlicepár - ezektől a szavaktól felfordul a gyomrom - elvonulhassunk egy kicsit beljebb, hátha értelmes lesz az a bizonyos megnyitó.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 6 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Freya & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Igyekszem nem elvigyorodni Freya beszámolóján, de egy-egy vendégnek kijut a szélesedő mosolyomból, mert lehet, hogy sok mindenben nem értünk egyet Willel, viszont a helyében azt hiszem, én is megmozgattam volna bármit a menekvésem érdekben.
- Ha megnyugtat, én örülök, hogy te vagy itt és nem ő. Mondjuk Willt ismerve hamar elhagyná a ragyogó társaságunkat - jegyzem meg, miként megakad a tekintetem az egyik érkező pároson, akik férfi létükre kéz a kézben sétálnak tovább egy kurta biccentést követően. Hasonlóképp viszonzom a köszönést, és néhány pillanatig még őket vizslatom - megirigyelve a bátorságukat - mielőtt ismét az oldalaimon ácsorgóknak s a többi vendégnek szentelném a figyelmemet.
- Sam? Ő az új Wallenberged? - vonom meg a szemöldökeimet Kaitlyn felháborodását hallva, noha van egy olyan sejtelmem, hogy ilyen állapotban nem feltétlen fogja megneszelni a piszkálódásomat. - Remélem tisztában vagy vele, hogy a megnyitóig meg lett tiltva az ivászat - dorgálom meg picit, ami pontosan olyan röhejes, mint Tony nyájas viselkedése. Az utóbbi időben minden vagyok, csak szabálykövető és kötelességtudó nem, erre most megint úgy csinálok, mintha még lenne értelme szigorúan vennem anyánk kikötéseit. A nővérem is azt hiszem hasonló véleményen lehet, mert már tovább is libben mellőlünk.
- Ezek után nem csak hamburgerre lesz szükségem - állapítom meg, mialatt Freyának kezet csókolnak. A szörnyülködésén kis híján elnevetem magamat, de mielőtt megtehetném, ismerős arc kerül a látóterembe. Az angyalnő a pincerendszerből, aki még mindig tartozik nekem és a városunknak. Sajnálom, hogy nem jön közelebb, mert lenne hozzá egy-két szavam, azonban megnyugtat a tény; az este még hosszú, lesz alkalmam számon kérni. Aztán meg Kait is visszakeveredik hozzánk egy egész pezsgősüveggel a kezei között. Most rajtam a sor, hogy elborzadjak.
- Az alapítókra, nem az ékszerek miatt fog megölni, hanem mert már is részeg vagy - szűröm a fogaim között, kikapva az ujjai közül az üveget és a legközelebbi felszolgáló kezébe nyomom. - Mielőtt felháborodsz, emlékeztetlek, hogy ezért még hálás leszel - teszem hozzá egy mély sóhajjal, folytatva az érkezők üdvözlését. Fred is felbukkan az oldalán egy ismeretlennel, de ezt a kört meghagyom a lányoknak a kötelező biccentést leszámítva. Helyette folytatom az érdektelen nézelődést, amit pontosan addig lehet közönyösnek nevezni, amíg az italos saroknál meg nem akad a pillantásom egy túlontúl ismerős alakon. Egyszerre drukkolok annak, tényleg ő legyen az, és ugyanakkora pánikkal szurkolok azért, hogy véletlenül se Cole-t lássam, mert az egy dolog, hogy látott már ennél méltatlanabb állapotban is, viszont most józan vagyok, most számít a legutolsó gyűrődés is az ingemen vagy a legkisebb szösz a zakómon. Nyugtalanul pislogok a lányokra, hogy két másodperccel később megint visszanézzek, és ezúttal a látványhoz azok a lehetetlenül kék szemei is társulnak, ahogy futólag felém rebben a tekintete. Úgy fordítom el a fejemet, mintha fájna rá nézni, pedig éppen ellenkezőleg, hirtelen nagyon sürgetőnek érzem kibújni a kötelességeim alól, hogy odamehessek hozzá. De nem kizárólag a külsőm feszélyez, ha bárki észrevesz vele, kíváncsiak lesznek, Natalie meg kapásból tudni fogja, és egyelőre még csak elképzelésem sincsen arról, hogyan mutassam be őt. Az ég szerelmére, a vezetéknevét sem tudom!
- Natalie! - a gondolataim közül akkora vehemenciával ránt ki a legjobb barátom felbukkanása, hogy kontrollálatlanul szalad ki a számon a meglepődött köszöntés. Egy kínos mosoly is elterpeszkedik az arcomon, bár hosszú életűnek nem lehet nevezni; Natyéval együtt olvad le az ábrázatomról, mihelyst ránk fordul a figyelme. Még a polgárpukkasztó megjelenésén is elfelejtek megdöbbenni, mert tudom, hogy valami nincsen rendjén, amiről természetesen egyhamar tájékoztat. És ha ettől még nem állt volna görcsbe a gyomrom, a mellékes megjegyzésével határozottan eléri, hogy a Cole felbukkanása gerjesztette pánikom a kétszeresére duzzadjon. Az egyetlen „kérő”, aki szóba jöhetne éppen az, aki lehetővé tette Kaitlyn kiszökését a városból. Csodás estének nézünk elébe.
- Tudjátok mit? Szerintem Tony remekül boldogul - jelentem ki, majd kérdő „Jöttök vagy maradtok?” pillantást vetve a lányokra úgy ítélem, hogy itt az ideje elhagyni a frontvonalat; túl sok kényelmetlenséggel jár.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
297
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Bejárat, Vadászok - Mindenki • zene  • Credit:
A napkorong lomhán botorkál a horizont felé, hogy idővel majd alá bukjon és átadja helyét égi társának. A világ egy újabb napot élt meg, egy újabb lehetőség a cselekvésre, lehetőség a vég elkerülésére. Kaotikus egy világkép mikor én magam küzdök ellene, én, ki maga a Pusztítás Hercege, s immár a Háború Lovasa. Az én dolgom az elősegítése lenne, nemde? Nos, nem egészen. Mi a háttérben dolgozik, mi ott motoszkál az árnyak közt s lecsapni készül az egészen más eredményt akar: A Végső Pusztulást, vagy mondhatnám a Kipusztulást, az pedig egy állapot, egy állapot mely nem változtatható, végleges és állandó. Engem pedig a folyamat éltet, ahogy a felépített kártyavárak sorra omlanak össze. Ahogy a világ a Békét, Háború árán kívánja elérni. A fajtánk közül tán kevesen értik igazán, a halandók nélkül mi magunk is pusztulásra vagyunk ítélve. A lelkük tart minket életben, ha pusztulnak, mi is velük. Tetszik vagy sem, de a sorsunk jelenleg összefonódott, mind egy hajóban ülünk, ki evezős, ki dobos, de az irány azonos...

Hetekkel ez előtt egy nő után kutattam, a New York-i energia ügyi miniszter lánya. Egyelőre nem bukkantam a nyomára, s több időt nem pazarolhattam el. A lehetőség viszont kopogtatott. Egy Freddy nevű fickó, ki a lánynak dolgozik, osztályvezető a részlegen. Felmerülhet a kérdés, vajon miért is keresek ilyen kaliberű embereket? Ha rólam van szó akkor mindig mindennek oka van. Most sincs másként. Az ok pedig egyszerű: Előrelátás. Amarának veszni kell, a Sötétség nem írthat ki mindent ez ellen pedig mindent megteszek. Ha a por leülepszik csak a kihalt romok maradnak, egy hanyatló világ maradéka. Szükség lesz majd azokra kik újraépítenek mindent, kik majd előről kezdik, ha majd a mennyek országa s a pokol mélysége újra feltárja kapuit s helyreáll a régi rend. A halandó földet is rendbe kell tenni, hogy aztán előről kezdődhessen minden, hiszen mindig jön valaki aki többet akar, aki erősebb. S lám már is lufballonként pukkad ki az ideiglenes béke illúziója, hogy Háború árán akarják majd újra. Ugye megmondtam... De ne szaladjunk ennyire előre. Koncentráljunk a jelenre, s gondoskodjunk a közeli jövőről, aztán majd sorban jöhet a távoli is ha eljön az ideje. Freddy megértette mit akarok, nem rejtegettem kilétem, tudja mi vagyok, (ahogy a lány is tudni fogja amint megtalálom). Édes kettesben, mint két jóbarát érkezünk a bálra Freddy és jómagam. A tőlem megszokott eleganciával lépek be az ajtón, fekete öltönyöm alá éjfekete inget vettem, kellő eleganciával. Társam viccelődve üdvözli a vadászokat kik az ajtóban fogadják a vendégeket, vélhetően jóban vannak ha már egy városban dolgoznak. Jómagam parányi kis mosoly kezdeménnyel ajkam szegletében lépek be, ahogy látom a feszengő tekinteteket főként a leányok, láthatóan nem a hasonló öltözetekhez szokott kényelmetlenségei végett. Parányi kis bólintás feléjük. - Igazán szemre való ruhaköltemények. - Jegyzem meg elismerően majd lépek is beljebb. S Freddy felvetésére rögvest az italos pulthoz lépünk, lévén odabent nagy a tömeg, körültekintek, de ismerőst egyelőre nem látok. A vadászok közül csupán a Wallenberg vezérrel találkoztam, gondolom idővel Ő maga is megjelenik az eseményen. S a szőkeség, egy kósza gondolat, de valami azt súgja Ő sem hagyja ki ezt az estét. A gondolatoszlány mosolyt csal orcámra míg kortyolok italomból miután koccant a poharam rögtönzött Freddy társammal. Komótosan vezetem körbe tekintetem, lássuk mit tartogat az este.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
315
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 30, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Bálterem
Mindenki & Meglepetés vendég
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 596 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Könnyedén lépdelek fel magassarkúmba a lépcsőkön. Cipőm egészen a bokámig ér fel, az áttetsző anyagú ruha engedi láttatni, ahogy hosszú lábamat is. Napját sem tudom, hogy mikor voltam utoljára vadászavató bálon. Vagyis, ami azt illeti, pontosan tudom. A sajátomon. Akkor egy magas, szőkés hajú félvér kísért itt fel, az ő karját, könyökét tördeltem szét, olyannyira izgultam. Ezúttal egyedül lépdelek fel, mindenféle segítség nélkül, gyomromba most még sincs izgalom. Nem fog el a rosszullét.
Nem voltam itt, hisz a tanács nem érezte fontosnak egyszer sem, hogy meghívjon, az egyetlen, amit kiharcoltam volna az a Kis Hercegem avatója lett volna. Ha abban az évben megtartják, de sajnos ez nem így történt.
Ez alkalommal készültem azonban. Az utóbb hetekben agyára mentem Joelnek a legújabb ruhakölteményem kitalálása kapcsán. Az a nő egy zseni, bármit képes megvarrni, ha viszek neki hozzá vázlatot. Ám ezúttal úgy tűnt, hogy kifogok rajta. Örülök, hogy nem így történt. Pánt nélküli, hátul fűzős fekete bodyt készített nekem. Alapja áttetszőnek tűnik, fekete varrott motívumok sejtelmesen takarják az álbőrömet. A szoknya része pedig földig érő, fekete, szinte áttetsző anyagból készült. Engedi látni a body teljes alakját, a mezítelen lábamat, melyre nem húztam harisnyát.
Hajam kiengedve, laza hullámokban omlik a vállamra, hátamra. Sminkem, ruhámmal ellentétben már visszafogottabb. Vörös rúzsom mégis elhanyagolhatatlan, szemem is csak leheletnyit húztam ki fekete tussal.
Ha már újra meghívtak adjam meg a módját, nem igaz?
Belépve rögtön a fogadóbizottság előtt találom magam. Látom miként vonja fel szemöldökét Tony és miként próbál egyébként nem tudomást venni rólam. Persze, mintha hagynám neki.
Úgy libbenek elé, mintha örök életünkön keresztül a legjobb barátok lettünk volna. Széles mosolyom levakarhatatlannak tetszik arcomról.
- Milyen megtisztelő a meghívásotok - mosolygok rá álnokul. Nem jöttem volna el, ha nem állna Drake lábai a szakadék szélén. És ha Ő valahogy nem intézi el. Persze, hogy elintézi. Ma én nem szórakozni jöttem ide, ugye?
A biztonság enyhén szólva is pocsék, fegyver még sincs nálam. Nem mintha a felvágott éles nyelvemmel nem tudnék bárkit elküldeni a bús francba.
Egyikünk mosolya sem őszinte a másik irányába. Nyájasságáról mégis tanúbizonyságot ad. Ezúttal is. A mellette nem messze álló Freya felé széles mosollyal köszönök.
- Üdv a méhkasba - most már ő sem hagyhatja figyelmen kívül a tanács tagságának felelősségét.
Mosolyom azonban rögtön leolvad, ahogy a két Payne fivérre tekintek. Persze szavakkal eszem ágába sem lenne egyiknek sem ártani. Alex nehéz időszakon megy keresztül, de nem felejtek. Tudom, hogy milyen kényelmetlen számára a szituáció jelen helyzetben és sejtem, hogy segítségemet is szeretné. Mégsem felejtek, főleg nem ha engedély nélkül cselekednek.
Legkedvesebb barátomnak mégis lehelek egy csókot az arcára.
- Aki a rangidős parancsa ellenére is kiszökik a városból, az bizony végigszenvedi a kötelező családi programokat - suttogom a fülébe. Egy külsős szemében ez csak egy gyengéd baráti ölelésnek minősülhet, ahogy szabad karomat a nyakára simítom, megcirógatom a tarkóját.
Majd ellépek tőle és elfordulok tőlük. Nem fordulok vissza, csak két lépés után.
- Ne feledd el, hogy csak én adhatlak el - kacsintok Alexra. - Minden kérődnek rajtam kell előbb átjutnia - küldje csak hozzám, ha kívánja őket, ebben tudok neki segíteni.
Egyébként meg érezze milyen amikor a döntésének következménye van. Bajuk eshetett volna. Elmondtam hogy nem_mehetnek_ki.
Ma nem foglak kimenteni Alex. Ebből nem .Minden másból ott leszek melletted, ennyi büntetés nekem is jár.
Elfordulok tőlük újból és a tehetetlenség eluralkodik rajtam. Zagar felé küldök egy mosolyt, és egy felvont vállat is. Nem tudom, hogy ő mennyin volt itt. Ezután pedig csak azon kapom magam, hogy a vendégsereget szemlélem. Ki az ember és ki nem az? Kitől kell ma tartani?
Mert ma dolgozom.
Azonban ahogy a bejárat felé tekintek egy magas alak lépdel be.
A szívem pedig kihagy néhány ütemet.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 6 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 30, 2019 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Mindenki és kicsi Cole Wink
Felvettem egy zakót, egy csokornyakkendőt, csak hogy ne legyen feltűnő a jelenlétem a puccos népek között. A szakadt nadrágom viszont maradta a régi, mert a zakóé finoman fogalmazva se nem volt kényelmes, se nem hozzám illet. Így még mindig van egy enyhe csöves beütése a megjelenésemnek, de fene bánja. Amúgy is annyira illek ide, ebbe a a bálba, mint szamárra a bársony nyereg. Amíg iszok pár kanyart, szemrevételezem a bent összegyűlt egyéneket, addig jó leszek így is. Nekem az őrség fog jutni. Már tegnap felcipeltem a távcsövesem a tetőre, hátha. De ha fogadnom kéne rá, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ki sem kell vennem a táskájából és össze sem lesz szerelve. Persze amennyi idegen érkezett ma, jobb az elővigyázatosság. Mindenhol őrök vannak. A nadrágom derekán, amit takar a zakó, a két vadászkésem is megpihen a tokjukban, természetfelettiekre várva. Bár remélem nem akarják tönkre tenni Payne-ék bálját.
Nagy elánnal belépkedek, biccentek az ismerős arcoknak, aztán inkább a terem egyik szélén próbálok meg elindulni. Utálom a tömeget. Menet közben a tekintetem ide oda cikázik egyik buksiról a másikra, itt is biccentek annak, aki ismerős. A sas szememnek hála hamar kiszúrom az italos részt, ahol már nem az üdítőnek szánt pezsgőt mérik.
Mikor odaérek, valaki javában válogat. Őt is alaposan megnézem magamnak, fiatalos arca van és az ízlését tekintve hasonló az enyémhez. Már ha tudja mit csinál és nem csak ecc-pecc-kimehecc módra választott. Mondjuk az ő kezében egy üres pezsgős pohár van, az enyémben meg semmi, de én lennék a legutolsó ember, aki felszólítaná, hogy másik poharat vegyen ehhez. Főleg, mert én megragadom az egyik whisky-s üveget és letekerem a kupakját. Mit vesződjek itt holmi poharakkal.
- Egészség!
Mondom neki a magam mély mormota hangján, aztán meg is húzom az üveget. Ez a kis rész olyan jól elhatárolódott a többitől, jelenleg komfortosabban érzem magam itt, mint beljebb, a népes seregnél.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 6 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 29, 2019 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
leginkább mindenki
────────────── ──────────────
Mindenhonnan érzem őket. Ha nincs is itt New York összes démonja, az életemet tenném rá, hogy többen gyűltek ma össze, mint amekkora létszám egészséges egy vadászok által szervezett ünnepségen. Az is lehet, hogy két-három fővel kell csak számolnom, de akár 360 fokos szélességben is szétszóródhattak körülöttem; képtelen lennék megállapítani. Egy-egy darab is piros vészvillogóvá válik az ember fejében, most viszont úgy érzem magam, mint azok a nagy oszlopok a város különböző pontjain; azok, amik az adóvevők sugarait továbbítják: először összegyűjtik őket, aztán pedig százfelé szórják a hullámokat. Én megakadtam az első lépés után, és most fogalmam sincs, hogyan zárjam ki a jelenlétüket.
A buborékokat számolom a tálcáról elvett, háromnegyedig töltött pezsgőspohárban, miközben rendezetlenül előre lógó tincsek takarják ki a látóterem nagyrészét. Annyira nem bánom, hogy az egyik oldalon leszűkül a kép; annyival kevesebb dolog között kell elosztanom az amúgy is ingatag lábakon álló figyelmemet. És mert a szépségért – már ha annak lehet nevezni a tökéletes álcámat, a gondtalan elvegyülést – klisé módon szenvedni kell. Felöltöztem, így egyetlen gyanús pillantást sem kaptam, mikor végig sétáltam az előtéren, és itt, a bálterem szélén sem látszom különbnek a többi vendégtől, de ha mégis, akkor sem olyan kegyetlenül rossz értelemben. Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, hogy a fürdés vagy a ruha teszi-e, mindenesetre azt is jól tudom, hogy egyetlen alkalomra szól csak a rutinom teljes kifordítása.
Kiszúrom azt az asztalt, ahol töményeket lehet önteni, ha nem bírsz addig várni, hogy kiszolgáljanak, és már ott sem vagyok, út közben azonban megöntözöm az egyik nagy cserepes növényt a pezsgőm maradékával. Részben a jócselekedetem ad megkönnyebbülést, részben pedig az üres pohár színültig töltése valami mással, ami drágának néz ki és sötétnek, és amiből az apró feladat elvégzése után egy egész üveggel tervezek majd hazavinni.
Hosszú percekkel ezelőtt felmértem, Alex merre fogdossa idegenek kezeit, és szándékosan úgy időzítettem, hogy két pár között észrevétlenül juthassak át a minket üdvözlőkön. Ez alkalommal nem annyira része a küldetésemnek, mint azt szeretném, éppen ezért nem engedhetem, hogy hátráltassuk egymást. Legalább ne most, ne a legelején, mikor mindkettőnknek megvan a maga feladata. Azért érdeklődve nézelődöm abba az irányba, amerre legutoljára láttam; egyszer úgyis kikerülhetetlenül össze fog találkozni a pillantásunk. Az este legnagyobb kérdése, ő mit kezd majd a megjelenésem okozta meglepetéssel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anzu


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
Robert Sheehan
☩ Korom :
119
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 29, 2019 12:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bálocskácska

Athlan x mindenki
Végre valami izgalom… már komolyan kezdett halál unalmas lenni Athlannal ez a néhány nap. Nem elég, hogy meg kellett tanulnom a baromságait, még magamban is kellett tartanom, hogy irritál. Az egyezségünk javított persze a helyzeten, nem véletlenül találtam ki, hogy menjünk el erre a bálra. Utáltam a tömeget, a halandókat és a nem halandókat, de hátha akad ott valami szép kis dísz majd, amivel feldobhatjuk ezt a rusnya viskót. Arról nem is beszélve, hogy lesz alkohol, vagyis annyit iszok, amennyitől már talán én is kiütöm magam.
– Ez komoly? A ruhán fogsz nyafizni? – kérdeztem, miközben a hazahozott koporsót próbáltam feltörni. Valami híres pasast temettek el benne, aki súlyos, fertőző betegségben halt meg… a temetési fotókat elnézve egészen jó kis göncöt pakoltak rá. Az pedig nekem kellett, mégsem mehettem báliruhában és boában, ahogy azt Athlan javasolta korábban. Nem. Ugyanis Anzu ezúttal nem viccelt, Anzu szép lesz és mindenkinek leesik az állat.
– Rossz Athlan. – Emeltem én is rá az ujjamat, majd egy nagyot rúgtam a koporsóba, mire az végül feltárult. A hullabőzétől egy kicsit megindult a gyomrom, de tényleg remek ruha volt rajta. Rövidnadrág, szmoking, fényes bakancs, egy kicsit koszos fehér ing és egy vékony, elegáns csokornyakkendő. Egy igazi sztárhoz persze illet a nagylencsés, fekete napszemüveg is, így gondolkodás nélkül lerángattam róla mindent.
– Kösz, David, igazán csinos darabok. – Mondtam a maradányoknak, majd telekinézissel kivágtam a házból a koporsót. – Azt hiszem, elegen lakunk már itt. David nem maradhat, még ha ilyen szépen is énekel! – Engedtem egy hangos kiáltást kifelé.
Ledobtam a ruháimat és még egy percig úgy ácsorogtam Athlant bámulva, majd öltözködni kezdtem. Láthatóan feltalálta magát, így befejezte a „nincs egy göncöm” sem című hisztit, amit odahaza csak Elizabeth csinált, ha George nem figyelt rá… annyira hiányzott az otthonom. Az a kényelmes kripta, a maga barátságos sötétségével és az ágyammal, amit persze otthagytam. Így csak Athlan kényelmetlen helye maradt nekem. Nem csoda, hogy inkább aludtam rajta, a koporsóban, semmint azon a kényelmetlen ágyon. Persze ebben a pár napban még ezt sem tettem meg, csakhogy jól viselkedjek. Athlannak furcsa fogalmai voltak arról, mi a jó… ugyanis az pont annyira volt szórakoztató, hogy majdnem be is aludtam. Komolyan kontrollálnom kellett magamat, hogy ez a nap összejöjjön és az sosem volt az én formám.
– Majdnem olyan jól festesz, mint én. – Megrántottam a vállam, aztán elvigyorodtam. Arra nem számítottam, hogy a következő pillanatban már a kezemet szorongatja és rángat is magával… az elesésbe. Annak a vége persze a szokásos, felesleges kiakadása volt, amit egy ásítással jutalmaztam, majd feltápászkodtam a földről. Egy picit megráztam magam, hogy a por a földre hulljon.
– Most mi a bajod van amúgy? – kérdeztem és elvigyorodtam. – Ennél hatásosabb nem is lehetett volna. – Megrántottam a vállam ma már másodjára. A bálra érkezve nem nagyon érdekelt a többi ember, inkább azt néztem, mit lehet lenyúlni, mert igenis kellett valami, ami kielégíti az igényeimet ezen a helyen. Jó, mondjuk Athlan majdnem szórakoztató volt, leszámítva, hogy mindent olyan veszettül komolyan vett még mindig.
– Veszekedhetünk is, ha attól érzed jobban magad. Ne legyél már ilyen merev… esküszöm a szobrok lazábbak, mint te. – Röhögtem rá és lesodortam a vállamról a kezét. – Nem azt kértem, hogy szerepelj, hanem azt, hogy csinálj úgy, mintha a párom lennél. Ahhoz elég, ha normális formában jelen vegy… George-ot kellett volna inkább hoznom vagy Davidet. Ő még pucéran sem vette ilyen komolyan magát, mint te. Pedig igazi szupersztár volt.
Hagytam, hogy a teremszéléhez húzzon, de én lábujjhegyre álltam és az emberek feje felett kémleltem a terem másik végét. Nem érdekelt, ha valaki megbámul, nem azért érkeztem, hogy jófej legyek.
– Amúgy mi az a megnyitó? – kérdeztem csak úgy mellesleg Athlant, bele sem gondolva a szó jelentésébe. Életemben nem voltam bálon. Halandóként sem voltam több egy csóró birkapásztornál, akit amúgy sem láttak szívesen összejöveteleken. Még a falubeli ünnepségeken sem nagyon jelentem meg. Apám szégyellt, mert bolond voltam mindenki szerint… de én tényleg láttam azokat a halott embereket.
Elvesztettem az egyensúlyomat és persze nekiestem Athlannak. De nem érdekelt, ha estleg morogni kezd, a szemébe néztem és lassan dúdolni kezdtem egy dalt. Közben átkaroltam a nyakát, hogy megtartson, nem mintha addigra szükség lett volna rá. – Innod kéne egy kicsit, talán az helyre rázna. – Érintettem meg az orrát a mutatóujjammal.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 6 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 27, 2019 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
──────────── ────────────
Igyekeztem az eseménynek megfelelően felöltözni, de nem érzem magam kellemesen ebben a ruhabán. Nagyon ritka, ha ilyen ruhában látjuk egymást, s nem kapsz minden sarkon szép koktél ruhát. Jómagam egy helyes nénivel varrattam kis szentelt vízért cserében, ami remélem titokban marad. Ruhám nagyon elegáns, hátam kilátszik, hajamat pedig összefogtam. Anyámtól pedig elloptam a legszebb fülbevalóját és hozzá illő nyakláncát, és persze a vörös rúzsát. Sose használja őket mélyen egy dobozban tartja, de ma este biztos fejem veszi, ha meglátja rajtam. Kissé ingatag vagyok a magassarkúban, de belejövök majd. Sport cipőkhöz vagyok szokva.  

Hosszú hallgatást testvérem töri meg én pedig elmosolyodom, s igyekszem visszatartani egy kiadós nevetést. - Nem tudom már megittam két valamit ami jó volt.  - Mosolyom szélesebb, ahogyan rá pillantok Freyára, s Alexre. Will hallatán csak megrántom a váam, mire a ruha le esik a vállamról, s vissza igazítom azt. Kicsit remeg a lábam, úgy hiszem tényleg ez az első, hogy ilyen cipőt viselek. Még esküvúmöm is csak sport cipőm lesz.
- Az semmi! - Mondom felcsattanva, ami kicsit hangosabb lett talán.  - Sam is eltűnt. Vagy itt sem volt? - Kérdezem. Sam ki más is lenne, mint az idegesítő csávó, aki mindig csaka kést mártogatja bennem, bár úgy terveztem ma jól berúgok és mást is mártogathat bennem....NA JÓÓ .. asszem durva pia lehetett ez... Reménykedem, hogy ezt nem mondtam ki hangosan. - PILLANAT. - Csattanok fel ismét, majd míg Freya válaszol szerető testvéremnek egy üveg pezsgővel térek vissza. - Ez nem megy józanul...  - Mosolygok, s próbálom rejtegetni az itókát. - Háhh. .. Már biztos széttört valamit e miatt, de ha rám néz engem megöl. - Mutatok a nyakláncra.
- Hmm koktél szenyó, hamburger...gyerekek én éhes lettem... kell valami ami felszívja a piát. Javaslom vadászunk, démonok helyet kajáraaaaaaa - Húzom el a végét. Nekem egész jó kedvem van, igyekszem kihasználni, és legalább jó emberekkel lehetek, akiket szeretek. Sam jó lenne, ha itt lenne...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3