Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bálterem és földszint •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Sam - Bálterem és földszint VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
809
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 05, 2020 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Sam - Bálterem és földszint 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Sam - Bálterem és földszint Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 19, 2020 1:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Drake & Mindenki
Persze tudatában voltam annak, hogy ő sem védtelen és tele van minden jóval, használhatóval, ha elszabadulna a hangulat itt, úgyhogy a kijelentésére bólintok egyet igennel. Vettem az adást! Amúgy sem lenne jó a boldogan viháncolók, beszélgetők közé berontani tökig fegyverben. Ezt a részét már oda vissza letudtuk a mostani röpke utunk során. Tiszta sor. Azzal kapcsolatban viszont egy kérdés merül fel, hogy azt mondta, kell valaki neki, aki figyel rá. Rossz érzés kerekedett a gyomromban tőle, és biztos voltam benne, hogy nem az elfogyasztott étek műve. Natalie állandóan a nyakára jár, akkor is, amikor nem számít rá. Szerintem biztos az idegeire megy, ahogy nekem is. Bár ez Natalie! Már megszoktuk! De nyilvánvalóan nem az a figyelem kell neki, ezek szerint. Olyan, mintha átvitt értelemben mondta volna és nem tartozott ide az, hogy ketten többet érünk, mint ő egyedül a csürhe ellenében. Nem akartam rákérdezni, mert mint az előbb is levontam a következtetést, itt még a falnak is füle van, nah meg ha annyira fontos és Drake úgy érzi, közölnie kell velem, hát gondolom megteszi magától. Mindenesetre távol áll tőlem az értetlenkedés. Tökre egyet értünk. Valóban felelősségre kell vonni Marissát.
- Hogyan gondoltad?
Azt hiszem, az nem baj, ha ezt bárki is meghallja teszem azt a természetfeletti bagázsból, hiszen nem az ő ügyük. A homlokomat ráncolom a levezetésére, mert ezt én ennyire részletesen nem gondoltam át, de van benne igazság.
- Akárhogy is nézem, attól még az ő birtokán lett megrendezve. Nincs az az épp elméjű ember, aki ezt nem látja át! De igazad van!
Nyilván, ha nem tesz semmit holnap, akkor simán ráverhetik a balhé java részét.
- A Tanácsnak kéne lebokszolnia egymás között. Mondjuk, ha felterjeszted szavazásra, hogy ezentúl minden eseményt csak a városvezető jóváhagyásával rendezzenek meg, és ezért meg ezért....
Elharapom a mondatot, mert nem szeretek okoskodni, de abban biztos vagyok, ha a testvérem tudomást szerez róla, nem fog neki örülni és biztosan szembe megy Payne-ékkel. A hatalmi csatározások nagy mesterei ők, szóval ezt a részét hadd verjék le egymáson, de akkor mégis csak tett valamit az este ügyében és őt nem veheti senki elő ezért. Ugyanakkor a testvéremnek sem akarok rosszat, Ross-ékról nem tudok nyilatkozni, de őt ismerem. Ha itt lenne a bálon, már állna a bál! Közben haladunk befelé. Nem tudom mi a pontos irány, szóval én most csak követem őt. Valószínűleg meg akarja tenni a tiszteletkörét a nagybecsű házigazdák előtt, aztán majd valahol lehorgonyzunk.
- Igen. Natalie és én kimegyünk a 9-esbe. Volt egy felderítés ott és úgy néz ki, Natalie újra el tudja helyezni a rúnákat és a csapdákat. Én meg vigyázok rá.
Tényleg csak tőszavak, mert nem ennyi a történet és amúgy kérvényeznünk kell egy kocsit magunknak hozzá, ha kapunk. Mostanában nagyon sok falba ütközünk a Tanács részéről.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Sam - Bálterem és földszint SUZ8mF
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
New York és a vadászok vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 16, 2020 11:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Vadászavató

Zene: Link • Komment: Pánik • szószám: 507
@Zagar Berten & Vadászok (?) & Mindenki
──────────── ────────────
A tömeg önfeledten szórakozott, démonok jártak közöttünk s bár jelenleg nem mutatták jelét annak, hogy bárkit is bántani akarnának nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy egy pillanatra is elkalandozzon figyelmem. Legalábbis igyekeztem ezt fenntartani, de a fejemben létező káosz előszeretettel szokott ilyenkor közbeszólni.
Rezzenéstelen arccal figyeltem az embereket ahogy táncolnak, ahogy beszélnek, ahogy isznak, esznek… Úgy viselkedtek mintha nem tudnák, hogy az emberiség már hosszú évek óta a szakadék szélén szédeleg és elég egy erősebb szellő, hogy alá zuhanjunk.. ez bosszantó, de mégsem róhatom ezt most fel nekik hibaként hiszen az év többi napján az épeszű része a jelenlévőknek kitesz magáért és elvégzi azt, ami a kötelessége.
Csak fél szemmel követem az ifjú Ruby távozását. Nem látszott boldognak talán ezért is döntött a távozás mellett. Nem éreztem jelenleg kötelességemnek, hogy utána menjek mint a vezetője és megpróbáljam szóra bírni, hogy mi az oka a távozásnak hiszen lehet csak fáradt.
A parancsok kiosztása hamar lezajlott, nem tettem bele felesleges szövegelést hiszen minden másodperc sorsdöntő lehet. Miután Zagar tudomásul vette, hogy mellettem kell maradnia egyből elvettem a kezét válláról.
- Nem árt ha valaki rám is figyel. S Rád mint elitre azt hiszem számíthatok. - szúrom oda neki marasztalásának okát legalábbis egy részét. Ekkor szinte egyből gúnyos kacagást vélek hallani. Tudtam mi történik. Az elmém ismét csúf játékba kezd pont a legkellemetlenebb helyzetben.. Pislogok egyet viszont mikor szemeim lecsukódnak kicsit összeszorítom azokat ezzel kizárva a fejemben lezajló eseményeket. Kezem akaratom ellenére ismét a nadrágszíjamhoz erősített pengére vándorol azonban amint kinyitom szemeim el is engedem azt. Újra csak az engem körülvevő zsongás töltötte be a teret.
A pezsgő váratlan fordulat volt valószínűleg társamnak, de elengedhetetlen ha álcázva vizsgálódni tervezünk.
- Maradjanak rejtve, véletlenül sem kell a feltűnés és  a konfrontálódás. - igazítom meg közben a derekamnál a zakót ezzel jelezve számára, hogy nálam is akad önvédelemre alkalmas eszköz bár ezt szerintem már akkor tudta mikor beléptem ide.
A pezsgőből egy kortyot ittam majd szinte egyből le is tettem a legközelebbi asztalra. Tekintetem ismét a gerle párra tévedt majd biccentettem Zagarnak, hogy ideje kicsit körbenézni. Rezzenéstelen, komor arccal vetettem be magam a lények és emberek sokaságába. Bár a gondolattól, hogy fekete szemű démon fattyak között kell sétálnom, nekem… a Város vezetőjének… undor ült ki az arcomra, leplezhetetlen ez az érzés.
- Ha ennek az egésznek vége felelősségre kell vonni azt a némbert. - morgom az orrom alatt oda Zagarnak, aki ekkor észreveheti az arcomra kiült undort. - Elég kellemetlen a helyzet. Ha teszek valamit most azzal az Ő malmára hajtom a vizet. Ha a bál végeztével pedig nem teszek semmit.. Valószínűleg közhírré teszik, hogy mikkel volt tele a bál miközben Én és Ti, illetve a hozzám hű vadászok itt szórakoztak. - feszülnek meg arcizmaim. Sokkal könnyebb lenne ez az egész ha csak a természetfeletti lényekkel kéne hadban állni nem azokkal akiknek otthont ad a város melynek védelmi rendszere a kezem munkája…
- S vannak egyéb hírek vagy dolgok amikről még nem tudok, de tudnom kéne? - nézek a férfira, aki eddig kicsit lemaradva, de szinte mellettem haladt eddig. Reménykedem benne, hogy tőszavas választ kapok hiszen itt a falnak is füle van.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



You’re a soldier now
fighting in a battle to be free once more˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sam - Bálterem és földszint HQTdSIs
Sam - Bálterem és földszint TBHXtln
☩ Történetem :
☩ Reagok :
129
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 16, 2020 10:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & mindenki, aki néz
────────────── ──────────────
Eleinte nem nyugtatnak meg a szavai. Akármit mondjon most, tudom, hogy nem lehet akkora titkolnivalója, mint amit én rejtegetek előle; hogyan is lehetne Alex bármiben hozzám hasonló… Keveset tudok róla, de mégis úgy érzem, hogy ismerem őt, ismerem a rezdüléseit és a mosolyait, és tudom, hogy sokkal jobb ember, mint én. Ismerem azokat a részeit is, amikkel más soha nem találkozhatott még. Nem figyeltem eléggé, és elvettem tőle néhány dolgot, amit többé már nem szerezhet vissza. Minden egyes együtt töltött estével egyértelműbb, hogy nem a nevéből adódó rang a köztünk húzódó legnagyobb különbség, hanem valami más, amiről egyedül én tehetek.
Az arca az enyémhez ér, ahogy folytatja a beszédet. Mikor lettünk ilyen érzelgősek? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy eddig a pillanatig nem tűnt fel ez a valami, ez a változás bennünk és bennem, de fogalmam sincs, hogyan kezdődött, és nem akarom tudni, miként ér véget.
Legszívesebben kérdéssel felelnék, ahogy általában teszem: Biztos vagy benne? Megvárnám, hogy bólintson rá, hogy megerősítse a válaszával és egyből sokkal jobban érezném magam; Alex tudja, hogy mit csinál, és úgy már nem lehet az én hibám, ha rosszul ér véget ez az egész. Ezt tenném, de jól tudom, hogy itt és most nincs helye ennek a színjátéknak, így végül valami egészen más csúszik ki a számon.
– Szintén. – köszörülöm meg a torkomat zavartan, mintha a tömör vallomás egyenesen veszélyeztetné a férfiasságomat, és mintha megfeledkeztem volna az előző gondolat valódi tartalmáról, de aztán mégis hozzáteszem: – Te vagy az eddigi legjobb hülye ötletem. – Ismét mosolyra húzódik a szám. – Pedig fogalmad sincs, hogy milyen gyakoriak.
Tovább táncolunk, ha ezt annak lehet nevezni, vagy inkább jobbra-balra lépegetünk hosszabbodó szünetekkel a zene ritmusára, és én végre belekezdek a rövid, de annál őszintébb magyarázatomba. Valamiért biztos vagyok benne, hogy elérkezett hozzá a megfelelő pillanat. Tudom, hogy egyébként nem így működik ez a világ, és talán semmit sem jelent majd, ha megtalálom a megfelelő szavakat, és lehet, hogy az sem változtatna sok mindenen, ha végül mégsem hagyják el a számat, vagy ha tovább tettetem, hogy nincsenek érzéseim. Ha úgy csinálnék, mintha rendben vagyok, vagy ha sosem mondanám meg Alexnek, hogy régóta több mint unaloműzés és véletlen találkozások a kapcsolatunk, és hogy többé már nem tudnék zökkenőmentesen lemondani a közelségéről. Rég nem tudok.
Meglepetésként ér, hogy túlteljesít a vallomást illetően. Fura, hogy meghallott és válaszolt, ezzel rövid időre szerteoszlatva a feleslegességgel kapcsolatos aggályaimat; egészen elképzelhetetlennek hat, hogy nem változtak visszhanggá a kimondott gondolatok. A háta mögött fonódnak össze a karjaim, mikor átölel, aztán becsukom a szemeimet és nem látom többé a ránk szegeződő tekinteteket.
Persze csak addig tart a pillanat, míg meg nem említi a fenti italkészletet, hogy aztán kézen fogva a lépcsőhöz irányítson minket.
– Ez már egyből nem hangzik olyan nyálasan romantikusnak – rázom meg a fejem halványan, épp mielőtt elindulnánk, és lassan visszatér az arcomra a korábbi mosoly is. Az első lépcsőfok előtt azonban a tudatalattim újabb apróságra hívja fel a figyelmemet: időközben elfeledkeztem a feladatomról, valami nagyon fontosról, aminek hirtelen most mégis közel kerültem a megoldáshoz. Előre engedem Alexet, és ő átvisz minket az emeletet őrző vadászok alkotta szűrőn, innentől kezdve viszont az arcizmaim már nem maguktól és természetesen villantják rá a halovány vigyort, ha hátranéz.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stars and scars across our dark universes˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Sam - Bálterem és földszint 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Sam - Bálterem és földszint Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 14, 2020 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Drake & Mindenki
Marissa a pofánkba tolta szépen, ahogy ő is fogalmazott a "szaros palacsintát". Gyakorlatilag megkerülte őt. Bár már egy ideje tart a bál, szóval ha tele is vagyunk a "nemkívánatos" vendégekkel, ők is inkább szórakoznak. Meg isznak. Amikor Ruby elhalad mellettünk, leolvasom az arcáról hogy nem épp boldogan teszi azt, ezért utána fordulok, de látom hogy távozóra fogta. Azt hiszem ha ennyire nem kér a bálból, a birtokon biztonságban lesz. Akkor most már csak Freya-ra kell figyelnem. Persze nem szó szerint, mert nem érdekel kivel beszélget, meg mit csinál, de ha bajba kerülne, itt vagyok. Drake intett Ed-nek, vagy pedig ő magától jött ide, ezt a részét nem láttam, de amikor taglalja hogy mit csináljunk, és ezt parancsba adja, Ed előveszi a rádióját és megismétli bele az elhangzottakat. Aztán elindul a terembe, gondolom szólni azoknak, akiknél nincs rádió. Már én is távozóra fognám teljesíteni a parancsot, amikor a vállamra csap. Nah ez a része kissé fura. Engem nem szokott így elővenni, de most rajtam és Natalie-n kívül nincs más közülünk a bálon, Nati pedig ha jól láttam táncol. Így csak én vagyok kéznél.
- Rendben.
Halvány fogalmam sincs miért, de amióta Drake visszatért az eltűnését követően teljesen megváltozott. Van egy olyan része, amit egyikünk sem ismer. Meg ehhez hozzájöttek a többi sz@rságok, a Tanács hülyeségei, és amikor ezeket megtudta, nagyon befordult. Hetekig alig láttuk. Nem akartam inni, erre a kezembe nyom egy pezsgős poharat. Hát, pezsgő, ez akkor ütne engem fejbe, ha legalább negyven ilyen pohárral leküldenék, úgyhogy elveszem. Közben figyelmesen végig hallgatom a szavait.
- Van nálam még néhány meglepetés, ha valaki próbálkozna!
Csak az angyalpengéből készült vadászkéseim, de azok bőven elegek ezeknek a szörnyeknek. Azért közlöm ezt vele, mert úgy gondolom testőrnek akar maga mellett tudni és ezért mondta hogy ne hagyjam egy percre se magára. Elvégre simán megtámadhatják az este hátralévő részében. Sehol egy védelmi rúna, vagy csapda, és maga a város vezetője tesz most itt látogatást. A Tanácsnak meg bőven jól jönne egy ilyen fordulat. Szóval ha megindul, akkor úgy én is lépést tartok vele, kicsit lemaradva, de még mellette. Nem akarom a mi dolgainkról kérdezni, bár jó lenne az ő szájából hallani bizonyos kérdésekre a választ, de ez most nem alkalmas hely, túl sok fül tapadna ránk. Gondolom akkor most bemegyünk mi is a terembe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Sam - Bálterem és földszint SUZ8mF
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
New York és a vadászok vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 13, 2020 8:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Vadászavató

Zene: Link • Komment: megkésve bár, de törve nem  Pánik • szószám: 517
@Zagar & Vadászok (?) & Mindenki
──────────── ────────────
Igaz, hogy ingerült volt és idegei pattanásig feszültek hiszen teljes mértékben úgy érezte, hogy ki lett játszva. A védelem hiánya és a jelenlévő lények tudata olyan érzés volt számára mintha egy tőrt állítottak volna hátába. Az életét adta volna a városért és az emberekért, de voltak olyan emberek akik a hatalmat fontosabbnak tartották mindennél. Ilyen volt Marissa is. Elvakultan a hatalmat hajszolta, a hatalmat ami most a meggyötört vezető kezében volt.
- Csak hataloméhes az ostoba. - fintorodott el a gondolattól is, hogy a tanács tagját képezi egy olyan személy akinek védenie kéne az embereket nem pedig veszélybe sodorni.
- Azt hiszem félreértettél. - mondja komorul miközben Zagarra pillantott. - Őket nem hibáztatom. Csak mindent félretéve tekintek a jelenleg zajló eseményre. - emelte vissza zöld lélektükreit a tömegre ahol valószínűleg sokkal több lény bújt meg mint amennyit észrevettek eddig.
Ekkor tűnt fel neki a fiatal páros melynek egyik részét a Payne fiút képezte. A jelenet akarata ellenére is meglepte hiszen nem gondolta volna, hogy a fiú sokkal vonzóbbnak találja majd a saját nemét, de hát kinek a pap kinek a papné. A családját a tömegben végrehajtott cselekedetük jobban le fogja taglózni mint t magát hiszen nem az Ő dolga és soha nem is lesz az amíg ez a furcsa kapcsolat nem lesz kihatással a munkájára.
- Lucifer? - kérdez vissza meglepődötten. Nem sok dolog van jelenleg amivel meg lehetne lepni hiszen a fejében folyamatosan dübörgő kacagás és a tény, hogy egy lovasnak volt az eszköze megedzette, de azt nem gondolta volna, hogy pont a Pokol ura fog ide betipegni.
- Ebben az esetben jelezni kell minden jelenlévő és használható vadásznak, hogy bár jelenleg barátságos a közeg és közel sem biztos, hogy elszabadul itt majd a pokol, de legyenek résen, jobban mint eddig. - adta parancsba miközben ismét a jelenlévő vadászokat kezdte el kutatni a tömegben, hogy ha eddig nem vették volna észre most tudják, hogy jelen van.
- Tudtam, hogy legalább rátok számíthatok ha már a tehetősebb réteg képes ekkora szart tolni a palacsintánkba. Jó helyen van ott. Viszont jelenetet tényleg nem kell rendezni. - értett egyet az elitek egyikével. - Sajnos le kell nyelnünk ezt a nagy falat szaros palacsintát és máshogy eljárni az ügyben, különben hamar ellenünk fordíthatnak akárkit és akármit. Politikailag is csak ártanék magunknak ha tettlegességbe csapnánk át. - be kellett látnia, hogy sajnos sarokba van szorítva hiába Ő a város vezetője. Minden lépését előre meg kell terveznie, olyan ez mint egy sakkjátszma, ha lebecsüli az ellent vagy csak egy másodpercig is elkalandoznak a gondolatai mattot kaphat.
- A parancs egyszerű, figyelni azokat akikről tudjuk, hogy nem emberek és figyelni azokat akik gyanúsak lehetnek. Folytonos kapcsolattartás, de ami a legfontosabb, hogy senki sem cselekedhet saját belátása szerint, mindenhez az én beleegyezésem szükséges. - morogta el a feladatot azonban ezzel nem elkergetni akarta vadászát.
- Te pedig nem hagyhatsz egyedül, egy percre sem. - veregette meg Zagar vállát barátilag bár a férfi nem tudhatja, hogy miért nem. Hiszen azt, hogy mit hagyott maga után Mammon a testében még a tanács sem tudja.
Lekap két pezsgőspoharat az egyik tálcáról. Az egyiket Zagarnak adja át.
- Ésszel, de valamennyire meg kell próbálnunk beolvadni és nem gyanúsan viselkedni, senki sem tudhatja, hogy mindenkit megfigyelünk egytől, egyig.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



You’re a soldier now
fighting in a battle to be free once more˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Sam - Bálterem és földszint 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Sam - Bálterem és földszint Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Sam - Bálterem és földszint D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 12, 2020 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenkinek  • Credit:

Kérdő tekintetek merednek rám, hogy mégis miért jöttem ide és nincs kedvük bemutatkozni sem, azt hiszem valamit megzavartam, szóval csak felemelem a kezem, hogy már itt sem vagyok és intve Willnek már pördülök is meg a tengelyem körül, hogy ott sem vagyok. Kár volt eljönni a bálra és a legérdekesebb még mindig az a páros volt, akiket az előtt pillantottam meg, hogy odamentem volna a férfi csapat felé. Elég lehangoló, hogy alig ismerek valakit és akit ismerek, hozzájuk sem szívesen csatlakoznék. Freyát látom otthon is és nagyon is jól elvan a maga társaságával. A számat elhúzva markolászom a szoknyám szélét és távozóra is fogom, még mielőtt jön egy újabb érzelmi hullám és felfedem a legféltettebb titkomat. Sietősre veszem a távozásom, kerülve mindenki tekintetét. Nem kellett volna eljönnöm, nem tudom mi ütött belém. Nem most fogok mégsem barátkozni senkivel az is biztos. Csak odakint a friss levegőn állok meg és keresek egy falat vagy fát, aminek nekidőlhetek kifújni magam és lenyugodni. Nem a világ vége, hogy nincs egy barátom sem, csak túlélem.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Sam - Bálterem és földszint 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Sam - Bálterem és földszint Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 12:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Drake & Mindenki
A válasza nem lep meg. Végig azt éreztem, nincs valami rendben.
- Marissa-nak elment a józan esze!
És akkor ezt nem először gondolom a mai este folyamán, de most, így Drake társaságában legalább hangot adhatok a nem tetszésemnek, hiszen neki sem tetszik és szinte biztos, hogy Natalie-nak sem. Ha a testvérem itt volna, nos, ő meg már jelenetet akarna rendezni, több okból is, úgy kéne leütnöm, hogy ne legyen itt felfordulás és üvöltözés. Hiszen neki még a kölkei is itt vannak. Nem tudom miért nem jött el, de szerintem nincsenek összehangban az előbb megnevezettel. Tudatában annak hogy én is, Natalie is, és Drake is itt leszünk, szerintem biztonságban hiszi Freya-t és Ruby-t. Csendben hallgatom a továbbiakat egyre sűrűsödő barázdákkal a homlokomon. Amikor a fekete szeműt említi, én is arrafelé tekintek. Mondjuk a fiatal generáció minősítésében nem értünk egyet.
- Ez a bál róluk szól. Nem hibáztathatod őket. Valaha neked is volt egy.
Kissé elkalandozok a fekete szemünkről a fiatalokra, történetesen Cole és Alex van a képben. Első nekifutásra úgy vélem, ezek már olyan részegek, hogy azt sem tudják melyik ligában játszanak. Lányok helyett egymást kérték fel. Igaz nem dülöngélnek annyira, még. És valahogy úgy érzem róluk kellene szólnia a bálnak, nem az alapítókról és nem Drake-ről meg rólunk. Aztán a csók változtat ezen az elképzelésen. Lehetséges hogy Marissa kisfia olyan meleg, mint a kályha? Ezen a Cole-n már meg sem lepődöm! Aztán a kisfiú megnevezésre is elfintorodom, mert Alex minden, csak nem kicsi.
- Igen.
Vágom rá aztán a kérdésére hamar.
- Az italos pultnál egy fazon Luciferként mutatkozott nekem be. Amúgy meg minden ismeretlen arc gyanús!
Én még mindig komplett idiótának gondolom a pasast, de mi van ha igaz? Ez a része még ott lebeg az elmémben. Bár fogalmam sincs miért érdekelné a Pokol Urát a felavató bál, ugyanakkor neki sosem kellenek okok, vagy indokok. Ahogy a többi démonnak sem. Drake ismer engem annyira már, hogy tudja rólam, nagyon el tud szabadulni az üldözési mániám, szóval remélem ezt is számításba veszi és nem ad rögtön az én véleményemre. Viszont a tapasztalataira annál inkább, tény hogy egy fikarcnyi védelem sincs. Ami aggódásra adhat okot.
- Tegnap fent jártam az emeleten. Fent van a sniper is, egy kisebb csomagban. Elrejtettem. Bár szerintem nem kellene jelenetet rendezni és látványosan intézkedni, nehogy a Payne rész szagot fogjon. Annak sem örülnének, ha nekiállnánk itt rúnákat és csapdákat lepakolni, ha már ők ezt nem akarták.
Ismeri Marissa-t, képes minden helyzetet a maga előnyére kovácsolni és még jobban elásni őt, vele együtt pedig minket is. Ami engem illet, én pedig nem csak Drake alá tartozom, hanem Crusader-ék alá is, így meg még inkább kínos volna. Azért ha Drake parancsot ad bármire is, teszem amit mondd. Elvégre ő a város vezetője és ha úgy ítéli meg, hogy itt ma elég volt a baromkodásból, akkor valószínűleg igaza is van! Szóval mi legyen, Boss? Jelentőségteljesen tekintek rá, elfordulva az egyre inkább kibontakozó gerlepár irányából, no nem azért mert nem láttam volna még ilyet és még csak nem is viszolygok tőle, de szerintem ezek ketten kellőképpen ki fogják húzni a gyufát a ház Úrnőjénél.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Sam - Bálterem és földszint SUZ8mF
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
New York és a vadászok vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 1:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Vadászavató

Zene: Link • Komment: igyekszek belerázódni, de remélem megfelel • szószám: 535
@Zagar & Vadászok (?) & Mindenki
──────────── ────────────
Bár kedve nem sok volt egy ekkora felhajtáshoz nem engedhette meg magának, hogy kihagyja hiszen az odafelé vezető út is bebizonyította, hogy ha Ő nem gondoskodik a megfelelő védelemről akkor a vele szembe menő, nagyságos asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy felbosszantsa Őt, aláássa már magát a létezését is.
A rúnák, csapdák és szenteltvíz hiánya már azelőtt felbosszantotta, hogy megérkezett volna, Az pedig, hogy nem igazán látott őrségnek nevezhető, kihelyezett egységeket méginkább a pattanásig feszítették amúgy is leharcolt idegeit.
A terembe lépve számos ismerős arcot látott. Többek között egy ismerős fekete szeműt is így beigazolódott a gyanúja, hogy itt nem csak az emberiség próbálja úgymond elmulatni a időt. Arc Izmai megfeszültek, jobb keze akaratlanul is zakója alatt lapuló késén suhant át, de ez külső szemlélőknek úgy látszhatott mintha csak felsőjét igazította volna meg.
Szíve szerint miután felismerni vélte az egyik démon fattyat gondolkodás nélkül zárta volna le a helyiséget majd egyenként tesztelte volna le a díszes társaságot és a számára kellemetlen személyeket gondolkodás nélkül iktatta volna ki jelezve mennyire nem tűri a hívatlan vendégeket. Hiszen mégis csak Ő a város vezetője és egy apró emléke sem volt arról, hogy például azt ott meginvitálta volna egy vadászavató bálra.
A tömeget pásztázva természetesen több ismerős arcot is felismert. S Őt is sokan ismerik, tudja mindenki jól, hogy ki Ő és mire lehet számítani ha Ő jelen van. A kötelező formalitásokat betartva mindenkivel kezet fogott, aki odament hozzá, de mindeközben fél szemét végig a tömegen tartotta és várta, hogy megtörténjen az amitől a legjobban tartott egy ilyen elkényelmesedett helyzetben. Persze saját embereiben bízott, főleg azokban akiknek szólt, hogy tartsák nyitva a szemeiket, de elég egy apró pislogás vagy a másik irányba tekintés ahhoz, hogy beüssön a krah.
Olyannyira lefoglalta az őrség, hogy fel sem tűnt neki, hogy a népesség körülötte megcsappant, étkezni vagy éppen táncolni mentek. Mikor ez feltűnt neki őrhelyet váltott, bentebb merészkedve majd az egyik sarokban, ahonnan mindent átlátott a falnak dőlve pásztázta tovább a terepet és várt társaira, mindre különböző irányokból.
A terepszemle közben az éppen felé tartó Zagaron állapodott meg tekintete. Látta korábban ahogyan Kaitlynt, Alexander Paynet és a fiatal srácot is, akkor biccentett is feléjük bár nem volt megelégedve a két ifjú vadásszal hiszen túlságosan el voltak Ők maguk is kényelmesedve annak ellenére, hogy valószínűleg vagy legalábbis reméli, hogy tudják mekkora támadási felület ez az egész rendezvény előkészületek nélkül pedig főleg.
Zagar kérdésére enyhe fintor suhant át komor, érzelemmentes arcán.
- Elég pocsékul. - morogta oda neki miközben a tömegen átsuhanó tekintete most már a mellette álló férfira vándorolt.  - A közelben se egy rúna, se egy csapda, gondolom még egy csepp szenteltvíz sem került felhasználásra. - mondta kifejezéstelen hangsúlyban.
- Őrők sehol csak valami balek az ajtóban, aki szó nélkül tessékel be ide minden jött ment fazont. - folytatta miközben fejével a korábban észrevett fekete szemű felé biccentett.
- Az ott például egy fekete szemű. - mondta Zagarnak majd ismét tett egy kört tekintete majd Kaitlynen állapodott meg.
- A fiatalabb generáció pedig ahogy nézem szintúgy el van kényelmesedve és gondtalanul partizik mint a szervező és annak pereputtya. Ráadásul ahogy látom a fiatalokon kívül számos vadász vagy nincs jelen vagy azt hiszi semmi dolguk egy ilyen eseményen.- morogta elégedetlenül hiszen hogyan adhatnák át egyszer így a staféta botot ha már most nem tudják mikor kell a kötelességüknek eleget tenni.
- Te észrevettél valami furcsát vagy olyan személyt akinek semmi keresnivalója itt?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



You’re a soldier now
fighting in a battle to be free once more˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Sam - Bálterem és földszint 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
312
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 03, 2020 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Mi lesz, ha kiderül, hogy nem éri meg a fáradalmaimat? Ha nem az, akinek gondolom Őt… Egészen váratlanul érnek a kérdései, és a sikerrel elkergetett bizonytalanságom egy momentumra ismét táptalajra lel a szívemben. Elvégre miről lehet szó? A munkájáról vagy az eddigi életéről? Netán a származásáról? Furdalja az oldalamat a kíváncsiság, miféle titkokat rejthet magában, mi lehet az, amiért felmerül benne a lehetőség, ne tartanám Őt méltónak magamhoz? Mégsem faggatózok, ugyanis ha el szeretné mondani, akkor elmondta volna, és nem a lehetőségeket latolgatná. Nyilvánvalóan nem bízik bennem eléggé, de ítélkezhetnék felette? Én talán teljesen rábíztam magamat?
- Nem tudhatom. Ahogyan fordítva te sem, de… egyet biztosra tudhatok - jegyzem meg a körülményekhez képest halkan, mialatt a szőkésbarna tincseinek simítom az arcomat. Magamba szippantom az alkohollal és cigarettafüsttel elegyedett illatát, mély levegővétellel a folytatáshoz. - Ha valaha ilyesmit éreznék veled kapcsolatban, amit jelenleg kétlek, akkor… akkor legalább elmondhatom, hogy átéltem életem legcsodásabb pillanatait, amiket akkor sem cserélnék el, ha tudnám, talán nem lesz jó vége mindennek - osztom meg őszintén a gondolataimat, óvatosan lépkedve, táncolva vele a meglassult zene ütemére, a teremben hömpölygő tömeg vezetésével. Meglehet, érzelgős mindaz, ami elhagyta a számat, sőt, nagyzolás, mert nem tudhatom, miféle rejtegetnivalója van, de az az igazság, hogy ha végül ő is a földbe döngölne, akkor sem csinálnék semmit másképpen. Fogalmam sincs, mennyi időm van még, mielőtt valaki rájönne, mi vagyok, mielőtt a bázis előtt találnám magamat egy pengével a torkomnál, éppen ezért nem fosztanám meg magamat az egyetlen dologtól, ami még képes boldoggá tenni. Akkor sem, ha a családom hüledezve szívja magába a levegőt, mert a bál kellős közepén megcsókoltam Cole-t, és akkor sem, ha a körülöttünk táncolók homlokráncolva méregetnek bennünket. Meguntam, hogy mások életét éljem abban a kevéske időben.
Ugyan nehezemre esik elhúzódni tőle, ám a számon érezni az ajkait éppen akkora örömet jelent, mint látni a rájuk telepedő mosolyát, főként azután, az asztalnál még egészen elveszettnek tűnt az este a számára. Nem mintha hibáztathatnám, kettőnk között egy idő után csupán annyi különbség leledzett, hogy én magamban tartottam az érzéseimet.
- Furcsán? - az imént letükrözött mosolya lassacskán elpárolog az arcomról, amint leheletnyire vont szemöldökökkel kutatom az eltűnődött ábrázatát. - Mindenkinek vannak rosszabb pillanatai - állapítom meg, mert a korábbi viselkedésének valóban nem tulajdonítok több jelentőséget. Volt ott valami, ami feszültséget okozott benne, és ellenben a mi színpadi játékunkkal, ő kimutatta.
Ennek dacára nem fojtom bele a szót, végighallgatom a mondanivalóját, és az elfogyasztott borok ellenére is igyekszem töretlen figyelemmel kísérni az ábrázata minden rezdülését. Eleinte elkomolyodok, sőt, némi szomorúság kucorodik a mellkasomba, noha tisztában vagyok vele, hogy megvannak a maga problémái, hogy nem véletlenül bűvölte a holdat éjszaka egymagában… Azonban rá kell jöjjek, hogy a sajnálatommal semmire sem fog menni, így némi töprengést követően szusszanok egy nagyot, és gyengéden elmosolyodok.
- Nézz rám te is - tárom szét a kezeimet egy momentum erejéig, jelezve, én sem a kontrollomról vagyok híres a kettőnk találkozása óta. - Mások erre azt mondanák, hogy szakadékba ugrottam. Talán így érzed te is magadat, de tudod mit? Szerintem meg egy kiszámíthatatlan, szaros hegyre mászunk fel - vigyorodok el az ostoba hasonlatom végett, újfent átölelve a derekát. - Nem vagy egyedül - tudatom vele az összevisszaságom lényegét, mert úgy gondolom, valóban ez a legfontosabb. - Másrészt… - a derekát követően őt magát is puha ölelésbe vonom, egészen közel magamhoz, hogy közvetlenül a fülének célozhassam a mondandómat. - Ne is menj vissza a sötétségbe. Csak ott lehet valaki igazán elveszett - pillantok magam elé, szorítva az ölelésemen, hogy érezze, igen is megtalálták.
Néhány pillanatig kitartok így, hagyom, hogy bennem is leülepedjenek a kimutatásra nem került, de felkavarodó érzelmek, és csak aztán engedem egy kicsit távolabb.
- Gyere, az emeleten határozottan jobb italok vannak, és nem kell üvöltve se beszélnünk egymással - ismét mosolyra rándulnak az ajkaim, s amennyiben nincsenek más tervei, úgy az egyik kezét megragadva indulok meg vele a felfelé vezető lépcsők irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sam - Bálterem és földszint HQTdSIs
Sam - Bálterem és földszint TBHXtln
☩ Történetem :
☩ Reagok :
129
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 19, 2019 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & mindenki, aki néz
────────────── ──────────────
Újra és újra mosolyra húzódik a szám, ez a mosoly pedig minden egyes megszólalása után szélesebb változatban díszíti az arcomat. Tudom, hogy mit csinál: Alex észrevett, és most a kelleténél sokkal több energiát fektet abba, hogy ha nem is az asztal mellett, de legalább a táncparketten tartson. Igaza van, mert én sem bízom magamban teljesen, ha valami nincs rendben; legutóbb is gondolkozás nélkül hagytam őt ott és egyértelmű, hogy ismét megtenném – messze menekülnék, amilyen gyorsan csak tudok, ha azt diktálnák az ösztöneim.
Táncolunk, pedig ő sosem hozna elhamarkodott döntéseket, hiszen talán még nálam is sokkal óvatosabb, ha bárminemű terepfelderítésről van szó. Eddig legalábbis ő volt az, aki helyettem is mérlegelt és aki a tempót diktálta, óvatos léptekkel haladva előre és minden egyes apró mozdulatot átgondolva mindkettőnk nevében, de most mégis itt vagyunk. Hiszek a közelebb húzó karjainak. Alex biztos a dolgában, a táncban és a tömegben, és még így is azt érzi, hogy belefér mindent feláldoznia egyetlen személy miatt.
Lejjebb hajtott fejjel szólalok meg, céltalanul a távolba nézve a válla felett.
– Na és Mr. Payne – Hála a lassú zenének és annak, hogy szinte nullára csökkent a köztünk lévő távolság, nem kell túlságosan hangosan kiabálnom, sőt, majdnem elég, ha normál hangerővel beszélek a fülébe – Mi lesz, ha kiderül, hogy nem értem meg a fáradalmait? – Néhány rövid levegővételnyi szünetet tartok, és csak azután folytatom a beszédet.
– Ha nem az vagyok, akinek hiszel. – Egyszer kiderül majd, hogy önző vagyok és megbízhatatlan, és valósággal képtelen a viszonzásra. Csak elvenni tudok; magamra gondolni, ahogy most is teszem, előbb-utóbb pedig neki is fájdalmat fogok okozni, hogy aztán együtt szenvedhessünk tovább. Épp tönkreteszi miattam az életét, és én semmit sem teszek azért, hogy megakadályozzam. Talán, mert túlságosan szép pillanatot szakítanék vele félbe, vagy mert jó érzés elképzelni, hogy esetleg mégis lehetne közös jövőnk – hogy várhat ránk valami szép ezek után; és végül egytized százalék esély a saját boldogságomra tökéletesen elég ahhoz, hogy végignézzem, amint egyetlen táncért mindent eldob, ami számára eddig fontos volt.
Lássuk be, hogy ilyet csak az igazi szörnyek tesznek. A még egészen józannak mondható eszem persze tudja, hogy elképzelhetetlen, hogy semmin ne változtasson az igazság, ha esetleg a felszínre törne; az a rengeteg borzasztó titok, és azok a visszataszító darabkáim, amiket magukban rejtenek.
Megcsókol, és én még mindig nem tiltakozom. Nem tudnék, mert a szívem mélyén egyáltalán nem is akarok; helyette ismét önző és még egy kicsit boldogabb leszek erre az újabb kellemes pillanatra. Csak egészen lassan emelem el az ajkaitól a sajátjaimat, mert legszívesebben éppen az ellenkezőjét tenném: egyre szorosabban nyomnám őket az övéihez.
– Hát nem tudom… nekem ez elég valóságosnak érződött – válaszolok késve, oldalra billentett fejjel. Ismét mosolyra húzódik a szám, mert ugyan csak pár másodperc telt el a fájdalmas realizáció óta, én egészen beletörődtem a saját önzőségem gondolatába. Halványulni kezd az emlék, pedig nem is olyan régen még nagyon fontosnak érződött, a gyorsan jövő és múló jókedvem azonban újra átveszi az előző hangulat helyét. Éppen ez a baj, nem igaz? Alex mellett olyan gyorsan telik az idő, és mégis olyan végtelennek tűnnek ezek a kivételes pillanatok.
– De lehet, hogy nem lenne jó ötlet az én érzékeléseimre hagyatkoznunk – teszem még hozzá vigyorogva, mikor nekem is feltűnik, hogy az előbb rám telepedő sötétség csak ideiglenes volt. Megfoghatatlan és kiszámíthatatlan, és ha az asztalnál történteket, aztán a zenét, és végül a mostani állapotokat nézzük, egészen biztos, hogy jelenleg valami egyáltalán nincs rendben velem.
– Furcsán viselkedem, ugye? – Gondolkozás közben automatikusan összébb húzom a szemöldökeimet. Viszonozni akarok, és amúgy is tartozom már egy magyarázattal, vagy kettővel.
– Amióta megismertelek, kicsúszott a kezeim közül az irányítás, Alexander Payne. Jó, nem mintha annyira egyben lennék, hogy ezt kontrollnak lehessen nevezni, sőt… Nézz rám – intek magam felé szinte észrevétlenül – Nem vagyok túlságosan jól, és ehhez nincs semmi közöd. Itt és most mégis valahogy… elveszettnek érzem magam. – A szabályaim voltak a rend a rendszertelenségemben, és melletted sorra hágom át őket. – Felborult a rutinom, aztán meg közel engedtelek magamhoz, és azt hiszem… Azt hiszem, hogy már nem tudok mindent visszacsinálni, visszasüllyedni abba a sötétségbe. Egyszerre elveszettnek érzem magam és megtaláltnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stars and scars across our dark universes˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Sam - Bálterem és földszint 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
312
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 26, 2019 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
- Ha ennyire a szavakon kíván lovagolni… - hajolok hozzá közelebb egy hetyke félmosoly kíséretében. - Mr. Andrews, úgy azt kell mondjam, én csupán egy ártatlan táncra kértem fel, előítélet mentesen – suttogom magunk közé éppen annyi hangerővel, ami még átszeli a táncteremben uralkodó zsivajt. Hamar kiegyenesedek persze, vissza a biztonságos centiméterekre, amelyek inkább szólnak a környezetünknek, mint a tőle való ódzkodásnak. Pontosan az ellenkezőjét érzem vele kapcsolatban; az imént lopva magamba szippantott, alkohollal keveredett illatával a tudatomban a legkevésbé akarok akár egy milliméter távolságra is lenni tőle, de bármennyire is el akarom űzni magamból a soha véget nem érő aggodalom démonait, egyelőre csak a biztonságot választom a merész tettek helyett.
Idétlenül billegek a zenére, egy-egy ismerős sort magamban „tátogva” vele együtt, noha olykor-olykor óhatatlanul is megmoccannak az ajkaim, mikor túlzottan belefeledkezem Cole önfeledt látványába. A furcsa, néha meglehetősen röhejes mozdulataiba, a szőkésbarna tincseinek rebbenésébe, amelyeken glóriát idéz a háta mögül felvillanó fényáradat, vagy a kékesen csillanó tekintetébe, ami mintha elhagyott volna magából mindennemű aggodalmat és borúlátást. Eddig a momentumig nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet volt-e táncra bírni és megkockáztatni a lebukásomat, azonban bármilyen különös vagy rémisztő is a gondolat, úgy érzem mindent megér a falatnyi, szertelen boldogsága.
S akárha a zene a szokatlanul elérzékenyülő elmélkedésemhez igazodna, egészen meglassul. A szemeim sarkából eddig elmosódott pacaként érzékelt táncolók is alig-alig mozgó egységgé válnak, hasonlóan, mint mi ketten, azzal a különbséggel pusztán, hogy míg a többiek az érdektelen egészt képviselik a számomra, addig a párosunk a világ legfontosabb jelenségévé növi ki magát.
Az óvatosságom ellenére szinte észrevétlen keveredünk egyre közelebb egymáshoz; az egyik pillanatban még a felkaromat simítják a karcsú ujjai, a másikban pedig már a hátamat melengeti a puha érintése. Míg néhány másodperccel ezelőtt a bátortalanságom vezérelt, a következőekben egészen megfeledkezem arról, milyen érzés feszengeni és a látszatért rúgkapálni - az egyik kezem természetes könnyedséggel csúszik át a derekára, s amiként óvatosan a hajához érintem az arcomat, magától értetődő, hogy innentől kezdve ne létezzen közöttünk levegővételnyi hely se. Furcsa, milyen egyszerűséggel tud minket, halandókat irányítani a pillanatnyi hangulat...
- Szinte átverve érzem magamat – horkantok fel csöndesen a vallomását követően, mielőtt egy szélesebb mosollyal ismét kicsit közelebb bújnék hozzá. - Ne aggódj, én sem a balett órákon tengettem az időmet a kiképzésem alatt – jegyzem meg, bár ha annyit ért a tánchoz, mint én, akkor egyikünknek sem fog feltűnni a másik bénasága. Már csak azért sem, mert minél tovább lélegzek vele együtt, és minél inkább elbódít az illata, annál kevésbé venném észre ha netán a lábamra taposna vagy fordítva.
Tökéletesnek tűnik minden. Sőt, talán soha ez előtt nem volt annyira tökéletes a mi kis buborékunk, mint jelenleg, pedig a körülményeink cseppet sem ideálisak. Legutóbb a szórakozóhelyen az égvilágon nem ismert minket senki, míg itt az egész ismeretségi köröm lesheti minden rezdülésemet, de még ennek fényében sem tudnék elhatárolódni Cole-tól, és azt mondani neki; ez itt most nekem nem megy. Vagy, hogy a családom figyel, nem ér annyit a kettősünk, hogy kockáztassam a jó híremet és egy kicsit szebbé tegyem számunkra a világot. Képtelen lennék rá, ám ha mégis megtenném, valószínűleg képen törölném magamat, mert hiába, az izgalom és a létezés érzete, amit eddig a vadászatban hajszoltam, pontosan itt áll velem szemben, s sokkal de sokkal jobban esik mint bármiféle küldetés.
- Remélem most sem álmodunk… - szólalok meg halkan az arca mellől, mielőtt elhajítanám a józan eszemet és félretennék mindennemű ódzkodást egy gyengéd csók oltárán az ajkain.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sam - Bálterem és földszint HQTdSIs
Sam - Bálterem és földszint TBHXtln
☩ Történetem :
☩ Reagok :
129
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 10:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & mindenki, aki néz
────────────── ──────────────
Hogyan tudnék nemet mondani, mikor a tenyeréből áradó meleg lassan átszivárog a szmokingom anyagán, pontosan ott, ahol általában minket elválasztó anyagok nélkül ér össze a bőre az enyémmel? Talán akkor sem lennék rá képes, ha végtelen univerzum létezne a sajátunkon kívül; száz meg ezerféle kiszámíthatatlan végkimenetellel és összesen annyiféle variációval, hogy az teljes egészében keresztbe húzza a számításaimat, amikre egészen idáig minden egyes apró tervemet építettem. Ha itt és most levágnák a lábaimat, még akkor sem tudnék nem táncolni Alexszel – ülepedik le bennem lassan, ő pedig csodálatos mosolyt villant felém.
Azt hittem, hogy ennél azért óvatosabbak leszünk. Nem, az elején úgy volt, hogy soha többé nem engedek közel magamhoz senkit, aztán úgy, hogy nem teszek kockára mindent egy idegenért. Az utóbbi időben azonban egy megmagyarázhatatlan gondolat kezdett növekedni a fejemben; lassan bontakozott ki és észrevétlenül, és mostanra majdnem teljesen felülírta a többit – azokat, amiknek az életben maradásomat köszönhetem. Szóval mi van, ha mégis megéri?
– Azt sosem mondtam, hogy nem tudok, Mr. Payne – használom ellene ismét az általa kitalált megszólítást. – Csak érdekelt, te honnan veszed, hogy ez így van – hülyéskedem el a következő mozdulatot. Határozottan megéri, akkor is, ha egyetlen szám erejéig tart ez az egész, és ha a csend visszatértéig tényleg elhasználom minden egyes boldogságra beváltható pillanatomat. Annyira leköt az előttem billegő Alex látványa és a refrén ismerős szavai, hogy lassan teljesen megfeledkezem az engem egészen idáig zavaró démonokról. Kétlem, hogy ezt az italnak köszönhetem, mert a legutóbbi pohár bor előtt sem voltam már teljesen józan. Talán a zene az. Talán hangosabban szól, mint idáig, és nem a Földszínű szemek tengerekkel elválaszott kontinensei vannak rám ekkora hatással.
Örökkévalóságnak tűnik, de egyszer a ritmikus ütemű dobolás tényleg halkulni kezd a háttérben, és egy másodpercre egyértelműnek látszik, hogy a táncparkettem hamarosan mások veszik majd át a helyünket; ő azonban nem mozdul, sőt, közelebb lép ahelyett, hogy biztonságossá növelné a kettőnk közt húzódó távolságot.
Legszívesebben újra megkérdezném, hogy biztos-e a dolgában, de tudom, hogy így van; már megint ott érzem a tenyereit a felkaromon, s nem sokkal később az én karjaim is az övéi felé csúsznak. Nehéz lenne megállnom, hogy megérintsem, és bár szívem szerint más helyet választanék az ujjaimnak, gondolatban kiegyezem a jelenlegi helyzetünkkel. Egy darabig, aztán eszembe jut, hogy innen már egyikünk sem léphet vissza – Alex, akinek jó eséllyel körülöttünk áll minden ismerőse, talán az egész életét megváltoztatta ezzel a tánccal –, és a háta mögé helyezem az egyik kezemet.
– Természetesen igazából tényleg nem tudok táncolni – vigyorgok halkan kettőnk közé, miután lejjebb hajtott fejjel még egy kicsit közelebb húzódom hozzá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stars and scars across our dark universes˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Sam - Bálterem és földszint 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
312
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Nehéz utolérnem Cole-t. Nem csupán az elméjét és a lényét, hanem magát a fizikai valóját is, ami nálam sokkal ügyesebben találja meg a táncoló tömegben felbukkanó, a következő momentumban összezáródó réseket. Mégsem akadok meg és adom fel a társaságát. Zagarék felbukkanása óta valami láthatóan nyomasztja, s még ha nem is kívánom bosszantó papagájként ismételgetni a kérdésemet; ugyan mi lelte, attól még nem szívesen engedném szélnek ilyen állapotban. Aztán ott dolgozik bennem az is; nélküle vélhetően szemernyi elvárásom sem lenne a bállal szemben, ahogyan ötletem se, mivel üssem el az időmet, de mióta összetalálkozott a pillantása az enyémmel, azóta másra sem tudok gondolni, minthogy vele kell „túlélnem” a mai estét. Hasonlóan, mint legutóbb, ugyanakkor teljesen más kontextusban.
Szerencsére nem kell különösebben noszogatnom, a kékjei érdeklődően fordulnak felém, néhány másodperccel később pedig egy mosolykezdemény is felkapaszkodik az ajkaira, aminek nyomán az én jókedvem is tovább terebélyesedik az ábrázatomon.
- Sehonnét - rándítom meg a vállaimat léhán. - Aztán meg, neked se legyenek illúzióid. Szóval a cipődért előre is bocsánat - vigyorodok el, remélve, hogy ő is lassan megvillantja a fogait, míg a szemei körül kirajzolódnak az apró kis nevetőráncok. A karját mindeközben nem eresztem, legfeljebb a megtántorítása érdekében bevetett fogás szelídül gyengéd simítássá.
Persze semmi sem örök, így a frissen megtalált vidámságom sem, ami az ujjaim „szorításával” egyenes arányban halványul a kérdésének köszönhetően. Tudom, hogy mire gondol. Nagyjából emlékszem arra, mit követett a legutóbbi próbálkozásunk a tánctéren, de egyrészt nem hinném, hogy bárki jelenetet rendezne anyám bálján, másrészt… egyszer talán én is kiélvezhetem a nevemből fakadó előnyöket. És harmadrészt? Cole közelségéért megéri.
- Teljesen - bólintok határozottan, jótékonyan kizárva az agyam azon szegletét, ami megállás nélkül szokta ontani magából a negatív gondolatokat és az aggodalmakat. Nem akarok hallgatni rá, nem akarok újabb esélyt elszalasztani azért, mert túlzottan be vagyok feszülve… és legfőképpen elképzelésem sincs arról, mennyi időm van még hátra ebben a különös buborékban, tehát a maradékot nem akarom felesleges önmegtartóztatásban eltölteni. Elvégre van veszíteni valóm?
- Látod? Tudsz te táncolni, más se csinál többet - sandítok körbe gyorsan, miközben esetlenül én is elkezdek billegni a zene ritmusára, noha a tekintetem hamar visszatalál a táncpartneremre. Röhejesen festhetünk, de amíg így néz rám és ilyen vigyorral „énekel”, nem tud zavarni.
A legutóbbi közös tánctéri pillanatunk azért sokkal egyszerűbbnek bizonyult; az elmémet elködösítette a temérdek mennyiségű alkohol és a külvilággal szemben felállított képzeletbeli paravánom, ami után semmi nem tudott érdekelni Cole-on kívül, most viszont nehéz olyan mértékben elengednem magamat - még ha fejben el is döntöttem. Ezúttal őt sem uralja a tequila és még ki tudja, micsoda, így abban sem vagyok biztos, milyen messzire mehetek el vele a jelen közegben. Vajon az újonnan felcsendülő, lassabb szám alatt megérinthetem, vagy tart a körülöttünk lévők véleményétől? Csupán úgy deríthetem ki, ha megpróbálom és átlépem a saját határaimat is.
Idétlen mosollyal lépek hozzá közelebb, és meglehet, mások mintájára az összebújás lenne a legkézenfekvőbb mozzanat, azért egyelőre beérem a felkarjai simításával, s az arca viszonylagos közelségével. El sem emelem a szemeimet az övéiről, mert tudom, odakint amúgy sem várna rám tőlük szebb és érdekesebb.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Sam - Bálterem és földszint CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
71
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 11, 2019 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
zene  • Credit:
A bál pontosan úgy alakul, amiként azt a Payne-ek büszke, eltökélt családfője megálmodta. Az emberek között elvegyülő természetfelettiek nem okoznak problémát, galibát, és a vadászok is hellyel-közzel kulturáltan viselkednek. Noha mostanra már akad egy-egy merész jelölt, aki a kimért, lassú ivás helyett a minél többet minél rövidebb idő alatt hitvallást követve eljutott az önfeledt kornyikálás szintjére az idő közben felcsendülő, ritmusosabb és modernebb zenékre.
A vacsora nyugalmát lassacskán felváltja a buli hangulat, sokan hagyják hátra az asztalaikat, hogy csatlakozhassanak a tánctéren gyarapodó tömeghez. Persze akadnak olyanok is, akik a csípő riszálás helyett inkább a friss levegőt vágyják, netán az üvegház bájos magányát. Némelyeket az emeletre is felengednek, de aki fel kíván jutni és nem a Payne család közvetlen barátja, annak bizony ki kell lesnie, mikor lankad a lépcső alján ácsorgó őrök figyelme.
Az egyik sarokban a tombola is elkezdődik, bár láthatóan a felkonferáló nem számított olyan furcsa nevekre, mint a Pokolkutya-félfoga, vagy a Kamion - egy biztos, jövőre nem a helyi régiségkereskedés zord alakjával fognak leszerződni a kisorsolandó ajándékokhoz…
Innentől kezdve a program az eddigieknél is kötetlenebbé válik. Vannak olyanok, aki teletömött hassal már is hazaindulnak, elcsomagolva maguknak némi emléket az elkövetkezendő napokra, míg mások kitartanak az ünnepség mellett, és ha nem is táncolnak, de ismerkednek, beszélgetnek és falatozgatnak. Nincs kikötés a maradást illetően, sem záróra kitűzve, habár aki hajnalig készül, annak számítania kell arra, hogy a napkeltéhez közeledve mindenképpen ki lesz paterolva.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sam - Bálterem és földszint HQTdSIs
Sam - Bálterem és földszint TBHXtln
☩ Történetem :
☩ Reagok :
129
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 30, 2019 1:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & mindenki, aki néz
────────────── ──────────────
Még éppen hallom Alex hangját a hátam mögött, mikor azt mondja, elkísér, így a következő lépés előtt megtorpanok és várok egy kicsit, arra viszont már nem tudom rávenni magam, hogy ismét az asztalunk irányába forduljak. Bevárom ugyan, de magamtól indulok el, mintha mégsem tudnék róla, hogy utánam jött, mert akarom is és nem is, hogy velem legyen. Talán, ha valamivel előrébb sétálok, a tömegben leszólítja valaki, egy ismerős arc vagy egy másik vadász, aki aztán visszatereli őt a saját köreihez, mielőtt végleg kirángatnám a megszokott életéből. Egy kicsit olyan, mintha ezt okozta volna a feltűnésem és még most, hogy végre elhatároztam magam amellett, hogy nem borítom fel teljesen az estéje menetét sem tudom eltüntetni a zavart, amit okoztam. Nem, mert velem tart, hiába gondoltam tökéletes alibinek a mosdóba menést.
Időközben lehúzom a bor maradékát, a poharat pedig rögtön le is teszem egy arra járó pincér félig üres tálcájára. A szemeimmel már a következő italt keresem, de legalább azt a pultot, ami befelé jövet olyan szépen meg volt velük pakolva, de Alex végül utolér, a tenyere pedig a felkaromra siklik. Leplezetlen érdeklődéssel fordulok vele szembe, bár arra számítok, hogy már megint a különös viselkedésem és annak okai fogják érdekelni; valami, amit én sem tudok teljesen megmagyarázni.
– Fogalmam sincs, honnan veszed, hogy tudok táncolni… – válaszolom hosszú hatásszünet után. Nehezebb lenne nemet mondanom neki, mit gondoltam; nehezebb lenne csak úgy itt hagyni és továbbmenni. – …Mr. Payne – teszem hozzá néhány pillanattal ezután, és az én szám is egyre szélesedő mosolyra húzódik.
Emlékeznie kell rá, mi lett a vége, mikor legutóbb megpróbáltuk azt, amire most is vállalkozna, és bár nem sok szórakoztatóbb dolog történt velem mostanában, mint a földalatti bárban kitört verekedés, itt nem szívesen játszanám el ugyanezt. Tudom, hogy ő sem. A családjáról van szó és a barátairól, és nem akarom, hogy miattam tegye kockára az egészet; nem érek annyit és mi ketten úgysem tartunk örökké.
– Biztos vagy benne? – Közelebb lépek, mert úgysem tudnám tovább megállni. Az eddig zavarónak érződő távolság közöttünk most mintha még hatalmasabbra nőne, és bármit megadnék érte, hogy újra olyan szorosan feküdhessünk egymás mellett, mint legutóbb a matracomon. A zene szól, körülöttünk pedig lassan, de biztosan sűrűsödik a tömeg; elővillanó fogsorok és összefésülődő ujjak jelennek meg a látóteremben, mindenféle színű ruha és hozzájuk simuló, fekete zakók Alex válla felett. Bárcsak mások lennénk, te és én.
A fejem halványan bólogat a ritmusra, miközben a táncolókat figyelem. Miért hallgatok állandóan a szívemre, ha vele vagyok? – jutnak eszembe ismét a felesleges kérdések. Mi történik majd velünk, ha vége a számnak? Nem akarok a csendre gondolni. Ismét a szemébe nézek, és vigyorogva tátogni kezdem a refrén ismerős szövegét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stars and scars across our dark universes˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Sam - Bálterem és földszint Tumblr_inline_q60fu1aDwv1wblodx_500
Prove yourself and R I S E
Make 'em remember you l R I S E

Sam - Bálterem és földszint Tumblr_inline_q60fjdEKO91wblodx_500

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sam - Bálterem és földszint Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Sam - Bálterem és földszint Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
98
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 25, 2019 4:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & & Freya & Alex
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Mikor látom bátyám tekintetét az elmaradt mozdulatot pótlom, s kortyolok a vízbe. Nagyon jól esik a húvös víz, s mosolygok rá, mikor mosolyom lankadni kezd, s szemöldököm felszökik. - Tessék? Majd pont leszarom. - Korkantok fel, s dőlök hátra. A le alkoholistázás nem esett jól, de vállat vonva igazat adok neki, hiszen éppen most látogattam meg azt a helyet, ahova még a királyok is gyalog jártak.
Bámulom az embereket, s egyre jobban unom magam. Mindenki szerepet játszik, mindenki unalmas társalgásokba kezd, ahogyan mi is. Ülünk csak itt, mint a nyuggerek, s bámuljuk egymást. Én azon imádkozom, hogy maradjon üveg pezsgő, hogy haza csempészzem. Hirtelen meghallom mit mond szeretett fivérem, amire csak kacsintok. Nyilván én csinálom jól, itt legalább van társaságom inni.

Aztán felkelnek, s magunkra hagynak Alex oda böki, hogy vigyázzak tudjuk kivel, de csak megforgatom válaszul a szemem. Egyedül vagyok Freyával. Nem igazán voltam még vele kettesben.
- Szóóóvaaal...  - Kezdek bele, majd iszom még egy kis vizet.
- Veled mizu? - Folytatom. Kissé kínos, hiszen nem tudom mit is mondhatnék a lányokkal sose jöttem ki jól, és nem tudom, hogyan kell ismerkedni. Nincsenek barátaim, csak egy idióta testvérem, akit mindennél jobban szeretek. Átfut az agyamon egy pillantnyilag, hogy érdekes módon miért egyszerre mentek el a mosdóba, remélem halkan csinálják, mert én már buktam le így a wcben.
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Sam - Bálterem és földszint 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
312
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 23, 2019 9:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya & Kaitlyn
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Megvonom az egyik szemöldökömet, látva, hogy Kait hozzá sem nyúl a vízhez, habár meglepetésként nem ér a dolog. Ma egészen úgy fest, hogy a tetteim irányába mutatott érdeklődés komoly hasonlóságot mutat azzal, mintha nem is csináltam volna semmit, és a sokadik reakció nélkül maradt pillanat után egyszerűen csak vállat vonok gondolatban. Kettőnk közül nem én fogok sírni az este hátralevő részében.
-  Reméljük Sam nem ma fog táncra kérni - bököm még oda neki elhalkulva, majd felemelve a saját poharamat, az orrom alatt mosolyogva kortyolok egy utolsót a boromból, aztán végérvényesen száműzöm a maradékot az asztalra. Biztos vagyok benne, hogy ezt a megjegyzést nem fogja félvállról venni a nővérem, mielőtt azonban esedékesen folytathatnám a piszkálását, Berten úgy dönt, hogy elhagyja a társaságunkat. Felhorkantok a megjegyzésére, és sokatmondó arckifejezéssel Freyre nézek.
- Veled is csak azért kivételez, mert a kedvence vagy. Pedig megindultál a lejtőn - csóválom meg a fejemet, kezemmel a poharára bökve, ami mindösszesen egy körrel kevesebbet tartalmaz az általam elfogyasztott alkoholnál. Persze csak viccelek, de valamivel le kell foglalnom magamat ahhoz, hogy ne süppedjek a hangulatskálám legmélyére már az este legelején, na meg ott van Kait látványos bámulása is, ami nem kevésbé feszélyez. Kezdem megbánni, hogy Sammel húztam az előbb, a végén holnap már mindenki tudni fogja, hogy egy alkoholista üzletemberrel járok, aki ráadásul pasi.
Kénytelen vagyok egy kósza pillantást vetni a mellettem ücsörgő említettre, aki ha nem is tűnik sokkal nyugodtabbnak, valamivel talán kisimultabbá váltak a vonásai. Meglehet, csupán ki kellett beszélnie a frusztrációját.
- Talán mi kezdtük rosszul ezt az estét, és Kaitnek volt igaza - mosolyodok el gyengéden, visszakanyarintva a tekintetemet a lányokra, noha Cole motoszkálására egészen hamar ugrik az eredeti pozíciójába az érdeklődésem. Leheletnyi hunyorral figyelem, amint ő is felkel az asztaltól, és igaz, legelső reakcióként én is mozdulnék vele, voltaképpen fogalmam sincs, hogy vágyik-e a társaságomra, vagy inkább egyedül maradna egy kicsit. Nincs sok időm a tanakodásra, és mivel a szívem szerint vele tartanék, úgy nem is töprengek sokat; amennyiben nincsen szüksége rám, legfeljebb majd elküld. Bocsánatkérő ábrázattal fordulok a lányokhoz.
- Elkísérem - bököm ki komolyabb magyarázat nélkül, egy újabb, sokat sejtető ábrázattal, mintha élet-halál kérdése volna, hogy Cole eljusson a mosdóba és ne hányja tele a táncparkettet út közben, függetlenül attól, az ő tűréshatára jóval magasabban lehet, mint a nővéremé. - Ne kerülj anya szeme elé - figyelmeztetem Kaitlynt, miközben felkelek az asztaltól, és hacsak nem indult még el a bál legnagyobb szájú üzletembere, úgy biccentek neki, hogy mehetünk, amerre kívánja - máskülönben egyszerűen meglódulok utána.
Csendben követem, kicsit talán le is maradva mögötte egyrészt a tömeg miatt, másrészt, mert nem feltétlen érzem, hogy ténylegesen az oldalára kívánna. Csendben nézelődök, mint aki a bámészkodás végett diktál lassabb tempót, és ha már így alakult, legalább felmérem, a családom maradéka éppen merre múlatja az időt. Wallenberget is kiszúrom újfent, a társaságában Bertennel, de mielőtt összeesküvés elméletek garmadája szállhatná meg az elmémet arról, vajon mit susmorognak egymás között, az eddigi lágy, a vacsora alaphangulatát szolgáló komolyzene valami sokkal pergősebbe csap át.
Cole-ra kapom a szemeimet, és képtelen vagyok elnyomni magamban a mosolyomat, mert óhatatlanul a legutóbbi, közösen eltöltött esténk jut az eszembe. Illetve egy remek figyelemelterelési stratégia, ha még mindig nyomasztaná valami, szóval finoman elkapom a felkarját, és megállásra késztetem a táncra perdülő emberek között.
- Nagyon sürgős az a mosdó? - húzom félmosolyra az ajkaimat, feltéve, amennyiben hajlandó hátrafordulni. - Más szóval, egy táncra felkérhetem, Mr. Andrews? - igyekszem lazán előállni a kérésemmel, és nem pánikolni az elutasítás lehetőségén, vagy a tényen, ha itt most elkezdünk táncolni, valószínűleg többé nem lesz titok az, amit időtlen idők óta próbálok elrejteni. De őszintén? Ahogy Cole szemeibe nézek és arra gondolok, ezzel talán jobb kedvre deríthetem, egy percig sem érdekel mások véleménye.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sam - Bálterem és földszint HQTdSIs
Sam - Bálterem és földszint TBHXtln
☩ Történetem :
☩ Reagok :
129
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 23, 2019 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
Hát persze, hogy elhoznám neki Drake jegyzettömbjét. Ingyen, csak az élményért és a történetért, amit a kaland végén feleleveníthetek, mint valami dicsőséges pillanatot. Nem lehetek azonban biztos benne, hogy a kérdésére őszinte választ vár-e, vagy éppen az első gyanús szóra vár, így ismét felveszem egy kicsit az üzletember szerepét.
– Ha a nagyobb jót szolgálom vele, miért ne? De természetesen ilyen esetben érdemes átgondolni, hogy én vagyok-e az, aki a szabályok ellen játszik, vagy az, akitől a megbízást kapom? – intek a cigarettával billegés és gondolkozás közben, aztán tovább szövögetem a saját válaszomat. – A vadászok oldalán állok, és így választanom kéne, kit tartok inkább annak… – Nem túl feltűnően pásztázom tovább a tömeget, és úgy érzem magam, mint aki megfejtett végre egyet az este ezerféle rejtvénye közül.
– Trükkös szituáció lenne, az biztos – húzódik végül halvány mosolyra a szám; valószínűleg Zagar számára is egyértelmű, hogy az általa elképzelt körülmények között esélye sem lenne a város vezetője ellen. Más kérdés, hogy valójában egyáltalán nem érdekel, kinek mire kellenek a rajtam keresztülmenő tárgyak és információk, a vadászok pedig még ennél is inkább hidegen hagynak – természetesen egyetlen egyet kivéve.
Kaitlyn közöttünk cikázó pillantása arra késztet, hogy lassan én is Alex irányába fordítsam a fejem. Nem teljesen józan nővére előbb-utóbb mondani fog valamit, mi pedig lebukunk. A kérdés az, hogy ő mit szólna egy váratlan megjegyzéshez, mikor körülötte ülnek azok az ismerősei, akiknek talán szándékosan nem tette még szóvá a kettőnk kapcsolatát. Egyre inkább úgy érzem, hogy külön kellett volna vonulnunk, mikor felajánlotta a lehetőséget; túl régóta ülünk egymás mellett anélkül, hogy akár egy ujjal is a másikhoz értünk volna, és lassan azon kapom magam, hogy jobban éhezem a bőre melegére, mint a tányéromon maradt falatokra vagy a lassan leégő cigarettára az ujjaim között.
Időközben meg is van az első kilépőnk: Zagar feláll az asztaltól és búcsúzkodni kezd. Elnyomom a csikket, mielőtt a tenyere felé nyújtanám a sajátomat.
– Szintén – válaszolom egy biccentés kíséretében, és egyelőre képtelen lennék eldönteni, hogy komolyan gondolom-e a saját szavaimat. Talán, ha rájönnék, mi zavar igazán… Valószínűleg semmi köze a jelenlétéhez és a körülöttem helyet foglaló vadászokhoz, hanem a saját érzékeléseim kergetnek lassan az őrületbe. Freya is kitölt magának egy pohárral, Alex előtt pedig egy ideje ott díszeleg már a sajátja, így valamivel kevésbé érzem feltűnőnek a kortyolgatást és utántöltést. Ha nem is feltétlen szeretném úgy végezni, mint Kait, erős reményeket fűzök ahhoz, hogy a bortól hamarosan kellemesen tompává válnak majd az engem zavaró tényezők.
Az asztal lapját bámulva megköszörülöm a torkomat.
– Asszem’ megkeresem a mosdót. – Hátra tolom a széket és felállok. Még nem döntöttem el, hogy melyik kijáraton keresztül hagyjam el az épületet, de mégis szükségem van egy kis levegőre. És talán még valamire. Felkapom a borospoharat is, és csak ezután lépek hátrébb.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stars and scars across our dark universes˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Sam - Bálterem és földszint Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 5:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Alex & Zagar & Cole & Kaitlyn
──────────── ────────────
Őszintén szólva, összefolytak a pillanatok. Komolyan vettem az estét, mert úgy éreztem, tartoztam ennyivel most, hogy visszavettek, ám így, egy asztalnál ülve négyesben, előttem egy teli tányérral, eléggé elfogott az álmosság. Nevettem a gyógyító rúnás viccen, bár biztos lett volna az a szint, amikor már nem vicc, hanem komoly ajánlat kerül elém. Talán tényleg túlzásba viszem a szerepet.
Cole viselkedése sem kerülte el a figyelmemet, látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, így jó párszor arra is gondoltam, hogy felállok, és elrángatom magammal Zagart is valamerre, hogy ne legyünk útban, ám erre végül nem került sor. Pár percig teljesen megfeledkezve a helyzetről csak némán ettem, mire feleszméltem, már Kaitlyn is előkerült, így elmosolyodva üdvözöltem.
Csak megcsóváltam a fejemet, mikor meghallottam a buli kifejezést a szájából, és még jobban érződött rajta a piaszag, mint korábban, amit magamban megmosolyodtam. Majd gondoltam egyet, és csak magam elé húztam a bort, kitöltve egy pohárral, már úgyis lement a legfontosabb rész, csak megengedhetem magamnak, nem?
Felemelve a poharamat néztem körbe, majd intettem egyet Zagarnak, aztán felsóhajtva dőltem hátra a széken, bele-belekortyolva a poharamba.
Ennyire ne ess már ki, Freya!, bosszankodok is magamban, majd igyekszem a körülöttem lévőkre koncentrálni.
- Az lehet, hogy nélküled nem megy, de neked sem kellünk mi a bulizáshoz - nevetem el magam a részeg lányra nézve.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/3
Leviatán
8/2
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6