Which District - New Orleans

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Which District - New Orleans Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
703
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 23, 2019 8:11 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Which District - New Orleans Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 12, 2019 11:34 pm
Következő oldal


Do you let me boring?
Ajkamon eszelős vigyor terül szét. Ha nem lennének ennyire sárgák a fogaim és talán még vörös rúzst is használnék, talán hatásosabb is lenne. Szemöldököm hiába vonogatom felfelé, mintha mit sem érne. Talán kellene egy kis stílusváltozás kicsi Kyara? Már senki sem féli, vagy épp tartja eszelősnek, ahogy kinézel és így már első benyomást sem tudsz úgy tenni, ahogy azt illene?
Vagy csak a manus túl őrült, ahhoz, hogy észrevegye a benned, bennem rejlő…
Uh, egy őrült!
Testvérlélek!
- Ha! - kapom mellkasomhoz a kezemet, nem ijedtembe, hanem mert valami nagyon, nagyon szépet hallottam tőle. - Köszönöm! Igazán kedves! Ha nem lennél teljesen dilinyós még azt hinném, hogy bókolni próbálsz - nevetem el magamat eszelősen, ketté görnyedten. Próbálok azért úrihölgyen viselkedni, meghajtani előtte a felsőtestemet, sőt még az egyik lábamat is felemelem, még ki is csapom oldalra, ahogy a kisasszonyok szoktak.
Persze tudom, én hogy ez nem annak szól.
Démon ez is, nem több. Nem tudnak kedveskedni, de aki ilyet vár el egy démontól… na az  nagyon mellényúlt, nem igaz?
Miért vannak nagyon kedves démonok is.
Oh, fogd már be.
- Kitaláltad, hogy mit akarok látni!? - vigyorodok el… Várj ezt abbahagytam? Ezen még magam is elgondolkozok de úgy, hogy a plafon felé emelem íriszeimet, ajkaim pedig tátva maradnak. Végül csak megvonom a vállamat. Végül is nem is lényeg, nem igaz?
- De édes, azt hiszed, hogy téged akarlak szórakoztatni, szipp - szipogok is egyet, hogy ezzel is komolyabb legyen. Jah, hogy… megint saját magam esztelen röhögésem tör fel a torkomból? Tegyük hozzá, hogy nehezen tudom kontrollálni, főként amikor időtlen idők óta nem tudtam semmit sem elszívni emberektől. Itt annyi pozitívum van, mint a macska seggében a fény.
- Csak viccelek - legyintek, félig az oldalamat fogva, hiszen kezdek roppant mód éhes lenni. - Persze, hogy azért… uh! Aszalvány! - csapok le a tőle nem messze lévő asztalra, ahol is néhány aszalt gyümölcs leledzik. Ez a bosszantó félig embernek lenni.
Vannak szükségleteid. Emiatt pedig teljesen szétszórt lehet. Nem, nem az az oka, hogy az elmém sincs a helyén. Kreatív káosz uralkodik benne, én még el is tudok igazodni.
Közben meg mit tudjam én hogy merre küldöm Kínt? Néha tényleg úgy érzem, hogy saját élettel rendelkezik és saját akarattal.
Valamelyik hangom akaratával.
- Kín! Helyedre! - rikkantok rá, amikor a kérdést meghallom. Na, nem vagyok én…
Jah, de!
De éhes vagyok, szóval… Kínom visszaszáll körém. Nem fűzöm sem a bakancsomba, sem a nadrágom szárába - mindkettő fájna, lássuk be. És még tokom sincs. Szóval marad az, hogy úgy kering körülöttem, mint a Nap körül a bolygók.
- Alku!? Mit ajánlasz? Lelked már nincs mi? - fordulok felé, alkura készen. Bármit szívesen veszek. Na jó, majdnem mindent.
- Név, név, név, olyan nagy gondot fordít rá mindenki - forgatom meg szemeimet. Ennél unalmasabb nincs is. Mi a neved? Miért nem mondod meg? Miért számít? Kell a neved. Nyeh. Emberi hülyeség. De legyen hát.
Bedöntöm a derekamat, úgy hajolok felé, kezemet pedig úgy nyújtom előre, mintha ki akarnám tépni. Kezem nyújtom.
- Kyara Gilberung vagyok, szolgálatodra, Manzala! - modortalan vagyok?
Jujj. Mindjárt bocsánatot kérek.
Jah, nem.
- Zúzd össze a koponyát - kérem tőle, eszelős vigyorral az ajkamon. Kérésem egyszerű. Nincs benne semmi kunszt. Egy egyszerű mozdulat, semmi több.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anzu


Which District - New Orleans Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
Robert Sheehan
☩ Korom :
119
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 23, 2019 6:27 pm
Következő oldal


Kyara & Anzu

"Well, your fingers weave quick minarets
Speak in secret alphabets
I light another cigarette
Learn to forget, learn to forget"

Felvontam a szemöldököm a nevemre tett reakciójára. Ezek szerint, mégsem olyan okostojás, mint elsőre tűnt. Csak a felszínt kapargatja, de annyi baj legyen, talán valami szórakoztató dolgot is kihúzhattam volna belőle, ha nem kezdtem volna a második mondatánál annyira unni, hogy csak egy ásítás szakad ki belőlem. Ahogy végig néztem rajta, amúgy sem tűnt többnek egy szokásos szakadt kislánynál, akit éppen csak a nagyszája tart össze… meg egy tőr, amivel jó ha félig tud bánni.
– Csak egy puncit látok itt, drágám, és az te vagy… az sem éppen a kellemesebbik fajtából. – válaszoltam és még egyszer végig néztem rajta, majd újabb ásítás szakadt ki belőlem. Az ilyen torz gondolkodású akárkiktől kaptam mindig hülyét. Azt hiszi, azért mert adja az elvontat különleges és felfigyelnek rá. Ócska színjáték volt ez is, nem több. Csak egy fekete csukja, meg néhány fémdarab hiányzott a repertoárjából.
– Szóval, ha nem akarsz puncikat látni, javaslom fordítsd szépen magad ellen azt a szép kis pengéd. Más különben fejezd be ezt a dögunalmas viselkedést, mert cseppet sem szórakoztató vagy érdekes… és a dühös Anzu, nem jó Anzu. – Magyaráztam tovább, nem mintha érdekelt volna a reakciója az egészre.
A ház érdekelt, meg az, amit George próbált meg velem érzékeltetni. A sikolyok emlékét, amik abban a házban történtek. Meggyújtottam egy újabb cigarettát, nem foglalkozva egy pillanatra a kérdésével és ismét a falat bámultam. Nem akartam ezt a meddő vitát folytatni azzal az ostoba lotyóval. Úgysem látná be, hogy feleslegesen veri a mellét nekem. Nem érdekelt és a szánalmas viselkedése erre csak rátett egy lapáttal. Az, hogy senkinek titulált, csak egy halk kacajt váltott ki belőlem. Ezek szerint imád senkikkel beszélgetni.
– Szeretnél esetleg lehiggadni? – érdeklődtem felé fordulva. Az újabb válasza is legalább olyan irritáló volt, mint a bemutatkozója. Én csak önvédelemből vágtam hozzá valamit, nem vívtam ki különösebben az ellenszenvét. Anzu meglehetősen jámbor teremtés volt. Ha tett is valamit, azt a lehető legártatlanabb arckifejezéssel volt képes véghez vinni. Nem haragudott rá soha senki, nem csoda hát, hogy istenként is tisztelték.
Talán azért is kezdtem el normálisan beszélni hozzá, mert nem volt értelme felhúzni magamat a viselkedésén. Én ugyan nem veszem magamra, ha valaki nem olyan, ami nekem tetszik, amíg el nem kezd sértegetni. Ez a lány viszont azt is marha unalmasan csinálta. Ezt pedig nem felejtettem el érzékeltetni is. Ugyanakkor ezt olyan nyugalommal tettem, ami számára talán még bosszantóbb volt, mint a kezdeti kirobbanásom és az a lámpa, ami belécsapódott.
– Alkudozni akarsz? – kérdeztem és oldalra billentettem a fejem, ahogy megint ránéztem. Közben megint az ajkaimhoz emeltem a cigarettát. Mintha valahonnan mellőlem George azt súgta volna, hogy inkább tűnjek el, mielőtt jobban belebonyolódok ebben az unalmas kis játszmába, aminek a végén a kislánnyal kell majd esetleg harcolnom… én pedig utaltam harcolni. Az is unalmas és szánalmas lett volna, főleg, ha ő támad meg.
– Nem alkudozom olyannal, akinek nem tudom a nevét… – megrántottam a vállam és még egyet szívtam a cigiből, majd egyenesen az arcába fújtam a füstöt. – Szóval, ha hajlandó vagy bemutatkozni, akkor meghallgatom mit akarsz. Amúgy meg kiderítem magam… úgyis hallom a sikolyukat, érzem a vérük ízét a számban…


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Which District - New Orleans Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 22, 2019 12:22 am
Következő oldal


Do you let me boring?
Persze, hogy nem engedi, hogy összetörjem a kis szeretet urnáját. Ajkam hatalmas vigyorra húzódik, szemeimben pedig veszélyes fény villan. Elnevetem magam, miközben a szemöldököm is a homlokom közepére húzódik.
Máris tetszik ez a nap. Van valaki, akinek teljes mértékében az agyára mehetek! Mennyire muris már!
Nézzük azonban, hogy mennyit bír. Ha Kínt úgy forgatom, mintha propeller lenne, és úgy közelítek felé, vajon azt is megállítja!
- Manzala pampala! - ugrik be neve hallatán rögtön! Milyen név már az Anzu? Jó, tudom, mindenki nevére ezt mondom.
Mert idióták a nevek, semmi értelmük.
Miért te milyen nevet adnál magadnak?
Hát nem mindegy? Semmilyet.
De valahogy kell hívni a másikat.
Miért? Hívhatnánk úgy mindenkit ahogy akarunk, mint ahogy őt is Manzala pampalának!
Ez jogos érv.
George?
Így is hívhat, ha akar. Ez lesz Manzala Pampala és George rövid életű kalandjai? Legyen hát!
- De még mennyire sikítottak - húzom ajkam aljas mosolyra. - Mit sikítottak, könyörögtek! Sírtak, rittak! Oh, milyen fájdalmat éreztek, mily hosszú időeig is eltartott, amíg a túlvilágra kerültek.
Óriási sóhaj hagyja el az ajkamat.
- Mennyivel szebb idők voltak ezek, amikor a démonok még nem puncultak be és nem sírtak ők is maguk, nehogy valami galádságot kellen tenniük. Ehelyett inkább házasodnak a pokolba - sóhajtok újra csak. Elkorcsosult egy világ ez már.
Meg sem érdemlik, hogy démonok legyenek.
Unalmas?
Oh, ha tudnád.
Vállamat mégis hetykén vonogatom meg.
- Minek is nyűgözzek le egy senkit? - vetem neki oda és érzem, hogy valami kaparja a tarkómat. Az érzés, ami az idegeimre megy, amiről tudom, hogy nemsokára robbanni fog. Tombolnom kell, rombolnom, sikítanom.
Ölnöm, vért látni, nevetnem.
S ha már nevetés, ő épp megteszi ezt helyettem. Elhalkítja a fejemben a hangokat, mintha kigúnyolna. Mintha csak rajtam nevetne. Te aljas rohadék…
- Hogy tudom-e? Hogy tudom-e? - körbetekintek a házikóba. Valójában fogalmam sincs. - Én műveltem. Pf, tudatlan és oktalan senkiházi, mégis… - az ideg egyre jobban kezd felmenni bennem, pedig nem is tett semmit. Épp csak létezik és kérdez és az utamba került. Ez sose jó kombináció, lássuk be.
- Okostojás! - nevetem el magam, mintha az előző idegességem szempillantás alatt tűnt volna el, noha ő abból aligha érezhetett valamit, vagy épp sokat? Nem tudom, mert térdemet csapdosva nevetem, hogy aztán úgy vágjam ezt el, mint ahogy ember nyakát szeli egy kard. Hirtelen és végzetesen.
- Tudom már! - tekintek fel rá vigyorogva. - Elmesélem, ha megteszel nekem valamit cserébe - villan meg tekintetem vészjóslóan. Ajkam egyre szélesebb és szélesebb lesz. A fülem sarkáig akarom húzni, lássuk, hogy képes leszek-e rá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anzu


Which District - New Orleans Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
Robert Sheehan
☩ Korom :
119
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 13, 2019 8:13 am
Következő oldal


Kyara & Anzu

"Well, your fingers weave quick minarets
Speak in secret alphabets
I light another cigarette
Learn to forget, learn to forget"

Az orromat megtöltötte a fémes vér bűze. Lehunytam a szemem, hogy beszippantsam újra és újra, átadva magam a dúdolt nóta cseppet sem gyászos ritmusának. George közben kíváncsian figyelte a körülöttem lévő rezdüléseket és tudtam mit akar: idézzük meg a kis barátait, akik valamikor itt vesztették az életüket. Halandó korom óta nem ment, azóta nem láttam szellemeket, nem éreztem még csak a jelenlétüket sem… talán az urnából érkező parancs sem volt több, mint a saját elmém szüleménye. Azt mégis olyan intenzíven éreztem, hogy egyértelműen George-nak és a kis családjának kellett titulálnom.
Nem számítottam érkezőre s jó szokásomhoz híven nem is nagyon akartam senkivel sem találkozni. Utáltam, ahogy a halandók rám néztek, azt meg még jobban, ha egy démon próbálta meg fitogtatni az erejét. Még csak az sem ment, hogy előadjam a nagy Belzebubot, egyszerűen kiszakadt belőlem a röhögés. Az ajtó felé fordultam, ugyanis arrafelé éppen valami kis csitriféle okoskodott, nem mintha kérdeztem volna a név vagy a szó jelentését, vagy bármit is számított volna abban a pillanatban. Csak a George felé hajlított kést figyeltem s minden erőmet bevetettem, hogy megállítsam azt, közvetlenül az előtt, hogy az urnának csapódhatott volna. Ekkor elvigyorodtam, de nem a szokásos felszabadultsággal, inkább némi gúnnyal.
– Anzu nem kért történelem órát, kislány – közöltem olyan nyugalommal a hangomban, mintha csak azt közöltem volna, hogy csodásan süt a nap, amitől kirohad a szemem. Egy kicsit jobban megnéztem magamnak, majd sikeresen felé fordítottam a saját kését telekinézissel, ám ennél tovább nem mentem. Anzu senkinek sem ellensége, egyszerűen csak kurvára nem akart megismerni senkit.
Végül megint dúdolni kezdtem, ahogy tekintetem végig futtattam a véres falakon. George közben megint belepiszkált a gondolataimba, így elvigyorodtam. Ezúttal kicsit őszintébben és az urnára sandítottam, míg a lány el volt foglalva saját élesebb énjével.
– Ez emberek vére, George… feláldozták őket… – Vihogni kezdtem. – Sikoltoztak közben.
Csupán ezután pillantottam vissza töf-töf-töf kisasszonyra és szűkre húzott szemekkel néztem végig rajta. Klasszikus klisés külső, amit amúgy már megszoktam. Elhúztam a számat, majd a hátamat a véres falnak támasztottam. Talán éppen csak azt vártam, hogy lenyűgözzön, azonban a következő megszólalása is éppen csak érdekesnek hatott. Ezért egy nagyot ásítottam.
– Örülök, ha lenyűgözlek. – Biccentettem gúnyosan a méregetésre, de még mindig nem volt kedvem különösebben ehhez a bájcsevelyhez. – Komolyan ennyire dögunalmas vagy, vagy ez csak valami bevezető izgulás? Megértem, én is nagyon szorongó típus vagyok… – erre elröhögtem magam. – Ja, nem.
Legyintettem egyet és visszafordultam a fal felé, szinte nem is törődve azzal, hogy megpróbálja a gyenge halandó testbe állítani a hülye pengéjét. Ha ez a célja, hát úgyis neki fog kezdeni, én meg majd valahogy letöröm a szarvait.
– Nem tudod, mi történt ebben a házban? George-ot nagyon érdekli. – Mutattam az urna felé, ami éppen csak nekem köszönhetően festett még mindig ugyanolyan csillogónak. – Azt látom, hogy valami áldozati hely volt, buta kis halandóknak… – tettem hozzá nevetve és a tenyeremet a falakra fektettem. Éreztem a bőröm alatt a megszáradt vért, de semmi egyebet.
Sóhajtottam egyet és még egyszer a lány felé fordultam.
– Minden áron ide akart hozni ma hajnalban… és bár utálom a napsütést, eljöttem vele. – Magyaráztam és benyúlva saját hullámos tincseim közé, óvatosan kicsit meg megigazítottam azokat. – Ha már ilyen okostojás vagy, akkor talán ismered ennek a háznak a történetét.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Which District - New Orleans Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 01, 2019 11:10 pm
Következő oldal


Do you let me boring?
Lépteim nyugodtan vezetem az épület felé, melyből hangok szűrődnek. Kezemben Kínt, a hűséges késemet forgatom könnyed csuklómozdulatokkal. Minden egyes léptemnél egyre mélyebbre süllyedek a mocsárba, cuppanós hangot hallatva.
Placcs-placcs. Ennyi csak, mi tőle telik. Krokodilok lakozhatnak a házak mélyében, engem ez mégsem érdekel. Tépjenek szét, gyerünk. Úgysem tudnak jobban szórakoztatni, mint az az egy bizonyos démon. Kinek vére…
Ki képes volt összezavarni az elmémet egy pillanatra megtéveszteni.
Álom lennél csak csupán, vagy valóság? Valóság? Nem más csupán csak illúzió. Abban a hitben kergetjük magunkat, hogy megvan a szabad akaratunk. Hogy azt teszünk, amit akarunk. A valóság nem más, mint egy olcsó cirkusz, vagy egy fényképről előhívott életkép. Meg akarják mondani nekünk, hogy mit érezzünk, miként éljünk. Mit gondoljunk, mik legyünk, nem akarják, hogy meglegyen a saját véleményünk, mert az emberek rettegnek.
Rettegnek az olyantól, amilyen én is vagyok.
A tornácra lépek fel, pihe súlyom alatt megnyikordul az olcsó faszerkezet. Nyakamban lógó ezernyi lánc lágy dallamot játszik, ütemes, lépteimhez igazodik.
Előbb csak a szúnyoghálós ajtót nyitom, majd nyitom a másikat is, amikor is egy…
Lámpa csapódik törékeny testemnek, kerámiából készült váza eltörik rajtam, ahogy a földre zuhan lábam karcolja.
- Belzebub? A summérok istene mégis… - vonom össze a szemöldököm egy pillanatra. Majd meghallom az eszelős röhögést, beljebb lépek az ajtón. Hamarosan megtalálom a hang forrását. Kezemben Kín továbbra is csak pörög és pörög. Félő, hogy fülrákot fog egyszer okozni.
Valakinek.
A hangja.
- Baál ekroni neve, tanulj mielőtt pofázol - küldöm felé telekinézissel Kínt. Pontosabban az urnának, amit olyannyira fogdos. Cserepet cserépért, nem igaz? Így tartják a törvények. Egykor.
Ebben a városban pedig azok nem uralkodnak. Nagypapi kedvenc unokája vagyok, így még védettségem is lehetne, ha érdekelnének ehhez hasonlók.
- Egy kis őrült, töf-töf-töf - hívom vissza magamhoz Kínt. Nem tudom, hogy az előbbi akcióm sikerült-e, ha igen… Na hát megláthatom az urna tartalmát az elporladt egykori embert, ha nem… Még az is lehet, hogy belém áll újra Kín?
- Vámpírok szabadultak ki? - tekintek végig az ipsém. - Tudom már! Jelmezbál lesz és Eric Draven leszel! - csapok le az infóra. Még ha félvér is vagyok, olvasott. Tudok ezt-azt, annyira ezen nem kell meglepődni, nem igaz?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anzu


Which District - New Orleans Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
Robert Sheehan
☩ Korom :
119
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 29, 2019 10:53 am
Következő oldal


Kyara & Anzu

"Well, your fingers weave quick minarets
Speak in secret alphabets
I light another cigarette
Learn to forget, learn to forget"
Kripta. Kriptalakók… na meg a hülye sugallataik. Na, de kezdjük az elején. Nem is olyan régen, egészen pontosan három órával korábban, valamikor a kora hajnali órákban még régi, New Orleans-i temetőben található, évtizedek óta nem használt kriptámban ácsorogtam. Éppen egy műanyag csodát bámultam a központi kőasztalon, ahol néhány elszáradt virág árválkodott, mikor megéreztem George átkos kis akaratosságát. Tudtam jól mit akar… térjek vissza oda, ahol a mocsár és a város már olyan erőteljesen találkozott, hogy a bűzt és a moszkitókat alig lehetett elviselni. Ott volt az a ház, ahol azt a rengeteg vért találtuk mi ketten és megpróbáltam beszélni a halottakkal. Valahogy úgy, mint halandó koromban, de már régen nem válaszolt nekem senki, hiába faggatóztam, üvöltöttem vagy csapkolódtam. Valójában Georg sem beszélt, csak akartoskodott a maga hamuforma énje valahonnan az urnából.
– Nem… nem mehetünk vissza… – magyaráztam. – Hamarosan felkel a nap és Anzu utálja a napot… – motyogtam magam elé. A tekintetem végül ösztönösen találta meg az ezüstös urnát, amin ezer meg ezer fekete elszíneződés díszelgett.
Leemeltem a fedelét és belenéztem. Hosszú percekig csodáltam a durva, szemcsés hamut és elvigyorodtam. Tudtam jól mit akar az öregfiú, tudtam, hogy azt akarja, menjünk el mi ketten szórakozni… csakhogy túl nagy volt a forróság és én ki nem állhattam a meleget. Hakan persze egészen megszokta annak idején, de hol voltak már azok az idők. Talán nem is én voltam, csak valahogy belém ültették a török pásztorfiú emlékeit.
– George-George! – ráztam meg a fejem, majd beletúrtam a földön heverő táskába. Valahol találtam nem is olyan régen és nagyon is jól tudtam, mit rejtett, mégha nem is néztem át alaposan. Volt ott egy ócska fekete keretes napszemüveg, amit azonnal az orromra biggyesztettem, majd felemeltem az urnát. A még viszonylag fényesebb oldalán megnéztem magam. Hümmögve állapítottam meg, hogy bizony nagyon jól festek a fekete, nyitott inggel és ezzel a napszemüveggel. A bőrnadrágot is kicsit megigazítottam, hogy tökéletesen feszüljön rajtam és megindultam kifelé.
– Remélem, nem olvadok el… – közöltem, mikor megcsapott a hőség. Hiába volt még csak hajnal, közel sem hűlt le annyira a levegő, hogy az elviselhető legyen. George ott volt a kezemben persze, s éppen csak a fémes hűvösség nyújtott némi vígaszt, ami félig a csupasz mellkasomnak simult.
Séta közben dúdolni kezdtem. Közben kivettem egy doboz cigarettát a zsebemből és rágyújtottam. Halandó szokás, ez tény, de én élveztem ahogy a füst körbe táncolta a testemet, na meg lefoglalt és nem azzal törődtem, hogy csak ne fussak bele senkibe. Jobban szerettem odahaza lenni a saját kis fészkemben és elszórakozni a temetőbe látogatókkal. Közel járhattunk már, mikor felkelt a nap, én pedig hunyorogva próbáltam túlélni ezt a kínt. Gyűlöltem, ahogy a forrósága a bőrömet érinti.
Már szinte éreztem is mocsaras bűzt, mikor pördültem egyet dúdolás közben a karomban George barátunkkal. – Imagine me and you, I do, I think about you day and night, it's only right, To think about the girl you love and hold her tight, So happy together – énekeltem felé, aztán a következő fordulattal beléptem a romos házba, ahol legutóbb jártunk. Azonnal megéreztem a rothadás és egy halom vér bűzét… persze nem volt kizárt, hogy halandók is tartózkodtak ott, csak éppen egy másik helyiségben. Én ugyanis az ajtó mellett rögtön balra fordultam, hogy a vérrel összekent falakhoz léphessek. George-ot a kibelezett fotelbe tettem, én pedig végig simítottam ujjammal a száraz vöröses-barnás felületen.
– Gyertek elő halottak… – tettem hozzá ugyanazzal a dallammal és levettem a napszemüveget, ledobtam magam mellé a véres padlóra. Aztán George-ra kacsintottam. – Tudod, pajti, ha volt is itt valaki, akkor már biztos nincs… vagy nem akar velünk beszélgetni… pedig szívesen haza vittem volna – motyogtam.
Aztán, mintha valami motoszkálást hallottam volna kintről vagy éppen egészen közel az ajtóhoz. Nem koncentráltam rá, mindenesetre kirángattam az aprócska tőrt a farzsebemből, ha már a hatalmam nem éppen hibátlan, legalább hadd szúrjam le a támadót. Ha Anzu nem akar barátkozni, akkor nem barátkozik.
Minden erőmet bevetve a szoba másik felében álló törött lámpára koncentráltam, hogy azt az ajtó felé vessem egy egyszerű kis telekinézissel. Ebben még egészen jó voltam, de mondjuk a George alatt roskadozó fotelt már nem biztos, hogy ilyen lendületesen tudtam volna elhajítani az ajtó felé. Mindenesetre reméltem, hogy ennyi is elűzi a behatolni készülőt.
– Belzebub haragszik rád… – tettem hozzá mélyebb hangon, aztán nem bírtam ki és elröhögtem magam. – De kurvára nem megy ez nekem…


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Which District - New Orleans Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 24, 2019 9:17 am
Következő oldal


Do you let me boring?
Tikkasztó a nap, ami támadja a retinámat, kibújva a város mocsaras negyedének egyik ablakán. Testem konkrétan átvetődik az ablak párkányán, szó szerint ketté törve a testemet. Rendben, nem szó szerint, de azért… Elég rendesen. Végigfolyok az egykor fehérre festett épület faburkolatán. Mára a festék megkopott, letöredezett. A porba hull, vagy épp a mocsárra. Kevesen járnak ezen a területen, még a démonok is kerülik.
Kerülik.
Eszembe idézem az elmúlt napokat. Kéjes sóhaj tör fel torkomból. Hogy ki volt a démon, nem tudom. Azt sem, hogy álmodtam volna az egészet, vagy a valóság volt. A pokol izzasztó bugyraiban lenni, a nyúlánk füst alak, ahogy karmait a bőrömbe vájta.
Szomjúság lesz úrrá rajtam. Cserepes számat körbenyalom, de mintha csak rosszabb lenne. Kezeimmel megtámaszkodom a párkányon és feltolom magamat.
- Unalmas egy város - összegzem, miközben becsúszok a szobába. Az ablakon és a függönyökön át tompán süt be a reggeli nap fénye. Épp erre kel fel az a szörnyű korong, minden problmám okozója. Ugyanis a szoba közepén elhelyezkedő egyszerű pokrócon ért az álom…
Álom. Mellette egy üveg ital, na meg különböző gyógy(?)növények, melyek elszívása kellemes bódult állapottá tesznek.
A szobába terjed a por, s mikor lehetne ezt jobban látni, mint ilyenkor? A fény sugaraiba ezernyi aranyló porszemcse töri meg a teret. Mindenre vastagon rátelepszik. A komódon lévő tálkához lépek. A víz már penészfoltokat képzett, mégis tökéletesnek érzem ahhoz, hogy arcom megmossam, két kortyot igyak belőle. Ideje lenne a várost elhagyni.
Nincs itt semmi. Apám úgy döntött, hogy nem ide jön, hogy enné meg a kefe. Így maradt egy város. Ahol minden elkezdődött.
Hű szolgámat, Kínt, a késem magamhoz intem. A rá ragasztott három dimenziós szemektől valóban olyan, mintha élne. Cikk-cakkos szája a sötétben világít. Annyira kis édes a drága!
Bőrkabátom felkapva, lengén csattogok ki az utcára, ahol a mocsár kezdi visszanyerni a hatalmát. Alig két miliméternyire csak, mégis sokak számára bosszantó. Főként a sok szúnyog miatt is, de zavar is engem?
Hangosan röhögve, énekelve töröm meg a reggeli békét - képtelen vagyok a békére. Háztól-házik kacsázva haladok, kabátomat átvetem a vállamon. Egykor élénk utcán még szólt a Jazz, ma már egy őrült félvér hangja töri meg a csendet.
De nem csak én… Egy házból mintha, hangok lennének.
- Oh, Kín! Nem vagyunk egyedül! - ujjongok aprókat ugrálva a zöld, sáros, mocsaras talajon. Bakkancsom, fedetlen lábszáram csupa mocsokká válik. Rövidnadrágom éppenhogy csak takarja a domborulatomat, alja megtépázott. Trikóm lengén lóg rajtam, ezernyi nyakláncomból számosat elhagytam. Hajam kócosabb már aligha lehetne, sminkem pedig majd mindennap újra kenem, de ritkán mosom le.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Which District - New Orleans Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 24, 2019 9:14 am
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
3