Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Barcelona Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 14, 2019 6:47 pm
Következő oldal


To Abaddon
Whatever it takes
Tiltakozni sincs időm, hiszen már von is maga után, hogy a táncolók közé vegyüljünk. Nem igazán értem, hogy miért gondolta, hogy ezáltal ténylegesen láthatatlanok leszünk az emberek előtt. Botlábam éppen csak vonzhatja a szemeket, ellenben, ha a szökökút mellé ültünk volna le, akkor azon túl, hogy nem figyelnek ránk még nem is hallanának.
Eme aggodalmam mégsem tárom elé, vannak fontosabbak is, melyekkel foglalkoznunk kell.
Igyekszem a lépést tartani vele, és bár figyelmem töretlenül tudom több dolognak is szentelni, mégis van, hogy olykor erősebben érkezem vissza hozzá. Kezemet a mellkasára simítva próbálok tompítani az ütközésen. Nem veszi fel, magabiztosan vezet, a higgadtsága most mégsem uralkodik el rajtam, nem hat rám.
Hadarok, világgá rohannék, mégis itt kell lennem, tudom.
Érzem.
- Ramiélen és rajtam kívül senki sem tudja, hogy hol van, mégis ha ha fel kell használni, azt akarom, hogy más is tudja - jelentem ki fejemet lehajtva, hogy lábaink közé nézhessek. Néha megtaposom a lábát, ekkor igyekszem gyorsan le is szökkeni, azonban emiatt teljesen kiesek a fel sem vett ritmusból.
- Hogy? - emelem fel hirtelen a fejemet és meg is állok a táncban. Tekintetem végtelen aggodalomról árulkodik. Csak egy nagy nyelés után tudok újra megszólalni. - Azt mondod, hogy magától választotta… - végig mégsem mondom a megkezdett mondatot. Lassan hunyom le a szemem. - Oh, Atyám… - sóhajtom el magamat.
Kérlek segíts rajta és vezesd vissza a fénybe, hozzád. Hagyj engem elveszni és vezesd őt vissza.
Imádkozom Atyámhoz, magam sem tudom, hogy meghallja-e a hangomat, hinni mégsem fogok megszűnni benne. Mégha Ő úgy is gondolja, hogy megteheti. Tudom, hogy vissza fog térni közénk, ám ahhoz tennünk is kellen, mégis…
Egy újabb fordulatra kényszerít én pedig aprókat szökdelve próbálom követni.
Fejemet kissé félrehajtva sokatmondóan, megróvóan tekintek rá, amiként Cassaelt jellemzi. Bárhol is legyen a barátom, tudom hogy számíthatok rá. Még ha most nem is, neki is lehetnek fontosabb dolgai.
Sokatmondó megjegyzésére szemöldököm ráncolom, szólásra nyitnám az ajkam, mégsem teszem meg. Becsukom őket és elmélkedésbe kezdek. Gyenge fejrázással zárom ki mégis. Ha én tudom, akkor Ő is fogja. Ezt pedig most nem engedhetem meg.
Ekkor húz magához közel. Érzem bőrének frissességét, melybe nem keveredik bele a pokol kénbűze. Kezem a vállára simul, szemeim lehunyava tekintek előbb rá, majd el mellőle.
- Sehonnan - mondom csendesen. Kérdése jogos, mégsem tudok rá máshogy válaszolni. Nem fogok neki hazudni, sem pedig a csillagokat leregélni az égről. Nem tudhatja. - Azonban bármelyik formámba is álltam előtted sose hazudtam neked - tekintek rá újra, suttogva a szavakat, arcélét, szemét figyelem. Azt a pimasz mosolyt. - Oké, ez nem igaz, egyszer megtettem, az nem volt igaz, hogy tartok tőled. Szokatlanul nem, sőt. A legtöbb testvérem kitagadna, ha tudnák, hogy olykor jobban bízok benned, mint bennük - nevetem el halkan a dolgot, fejem lehajtva. Talán nem kellene ezt elmondanom, ezzel lépéselőnyre tehet szert velem szemben bármikor.
Fejem újra felemelem és eltekintke mellette a vidám tömegre. Ajkamon nem pihen mosoly ezúttal.
- A magra kell koncentrálnod. Ha a jövőben megkeresnélek és nem lennék Önmagam, csak hagyj ott. Dühös rád, de kérlek ne foglalkozz velem többé - suttogom még a szavaim, hogy csak ő hallja. Szívem helyén szokatlan szorítást érzek szavaim nyomán, mégis neki is kötelessége van még a világgal szemben.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Barcelona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 10, 2019 6:52 pm
Következő oldal


Calm before the Storm
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Si el mundo se va »
« I do what I do, becouse someone have to.
I always make my decisions, what about you? »
A kénkő szagát már régen érezhettem, idefent a sós tengeri levegő mondhatni kellemes. Már azt sem tudjuk milyen odalent. Más világ ez itt. Tán túl sokat töltöttünk a felszínen. Nem ide tartozunk, de még is, valahogy ez most így optimális. Nem panaszkodom, élvezem a világ más oldalait is megtapasztalni. Az egyetlen tán a Mennyek országa melybe sosem juthatok el, vélhetően mint szentségtelen képződmény abban a pillanatban égnék porrá amint lábam a fény világába tenném. De hogy egészen őszinte legyek, nem is vonz a látványa, szimplán nem kelti fel érdeklődésem, hogy saját szemeimmel lássam. Az itteni látvány tökéletesen megfelel. Színkavalkád, szinte felüdülés a világ többi, szürke pontjához képest. Színes csempék dísztikik az utakat s a házakat helyenként. A tetők de még a falak is színekben pompáznak. A zene bejárja a szűk, macskakővel rakott utakat. A tér melyen ülök kifejezetten zsúfoltnak mondható, a mulatság zajlik, páran táncolnak a középen álló hajdani kút körül. Mintha a háttérben nem is munkálkodna a sötétség ereje, mintha nem csaphatna le bármelyik pillanatban. Talán éppen nekik van igazik, hiszen 1 szer élünk, nemde? Persze nézőpont kérdése...
A hangra mely fejebme szól parányi mosoly kerül orcámra. A választ megadom s kényelesem kortyolom tovább italom, szívom cigarettámat. Az idő ráérősen talik, a táncolókat figyelem. Egy fiatal lány terebéjes szoknyája lebben ahogy megforgatja a párja. Ahogy a ruha anyaga elsiklik a szemek előtt, mögötte egy ismerős alak bontakozik ki. Szőke tincseit s ruháját játékosan csalja táncba a meleg szellő.

Sem a hely, sem ital kínálatom nem nyeri el tetszését s nemleges választ ad, mire orcámon csak a megszokott mosoly jelenik meg, nem is számítottam másra. A következő ajánlatomra választ nem várok, kezét kérem és indulok is meg válaszától független. Egyet perdül, majd a következő pillanatban már előtte vagyok magam is. A muzsika felcsendül s míg felveszem azt, szemeim az övébe fúrom. Fürkészem, vajon most épp melyik áll előttem? Lassan együtt mozgunk s mikor közel ér hajának rakoncátlan tincsei simítják orcám. A fejemben meghallom hangját. Figyelem szavait és továbbra is azon töprengek melyik énje táncol épp előttem. Ki kívülről tekint reánk, vélhetően egészen mást lát, egy párt a szenvedélyes tömegben és ez így éppen megfelelő. A háttérben azonban más erők mozognak. Olykor egészen közel, máskor távol kerülünk egymástól, de szemeim nem veszem le róla, mintha más nem is volna itt, csupán Ő maga. Hallgatom szavait, de nem szólok semmit, nem szakítom félbe, miután befejezte sem szólalok fel rögvest. Végül még is szóra nyílnak ajkaim egy perdítés után. - Végül is, még most is biztonságban van... - Vonom aprón vállam elviccelve az egészet, majd váltok egy parányit komolyabb témára. - Ramiél maga döntött úgy ahogy, utánad indult, ahogy én is, csak más utakon. - Újabb parányi vállrándítás, eszembe sincs elmondani neki, hogy Ramiél szándékosan ált a sötétség szolgálatába hiszen épp az volt a terve, hogy belülről jusson a közelébe, hogy megtudjon többet. - A jó öreg Cassael, Mr. Együgyű. - Kezdek bele majd újabb fordulat. Míg nem tudom melyik áll előttem nem közölhetem hogy kiszabadítottuk Cassaelt és épp azon dolgozik, hogy az előttem álló szőkeséget vissza hozza... de ha ezt elmondom, S a sötétség áll éppen előttem, nos az bizony elég nagy kártya felfedés volna ebben az esetben. Hamar megfogalmazódik bennem a játék következő lépése. - Emiatt ne fájjon a fejed. Én sosem teszek mindent egy lapra. A Sötétben mindig a Fény mutatja az utat. - Kacsintok rá ahogy közelebb húzva magamhoz mozdítom csípőjét a magaméval. Járasd a kis kobakod. - Szóval San Fransisco. S honnan tudjam, hogy nem éppen tulajdon csapdádba akarnál csalni? Hm? - Vetem fel a jogos kérdést mozgásunk közben, fürkészem továbbra is, míg válaszát várom. Nem tudhatom, hogy melyik áll éppen előttem, még ki kell derítsem...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Barcelona Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 03, 2019 5:49 pm
Következő oldal


To Abaddon
Whatever it takes
~A színes tengerparton.~ Érkezik a válasz. Egy halk sóhajt még hallhat, mielőtt emlékeimbe felidézném a legtöbb tengerpartot. Nevem nem hangzott el, így nem maradt más, minthogy magam találjam ki. Kiszűröm azokat, ahol nem élnek emberek. Nem, nem tartom annak Abaddont, ki jól érezné magát a magányba. Az inkább én lennék. Szeret emberek között lenni, megfigyelni őket. A háttérzajok, gitár pengetése…
Pillanatok alatt jövök rá, hogy merre lehet a Pusztítás démona. Egy pillanat és már ott is termek. Hajamat az örvény kapja fel, de a szél viszi tovább, szoknyám alja is meglibben, lábam köré csavarodik. Nincs sok vesztegetni való időm.
Zöldes íriszeimmel kutatom őt, mígnem meglelem egy asztalnál ülve. Cigarettáját komótosan szívja, előtte lévő pohárban lévő tartalom már a felénél járhat. A részletekre most mégsem ügyelek, pedig nem ártana. Ahogy az asztalra könyököl, kezében a szállal. Arcát fogja, úgy tekint rám, tekinti jöttömet, igyekezetemet.
Nem fecsérlem a szót feleslegesen, ő mégis közbeszól. Egy kósza bólintással válaszolok csak neki. Hellyel kínál. Fejem fordítom az üres szék irányába.
- Köszönöm nem… - rázom meg a fejem, egyben az ital kínáltaára is. Kezemet nyugodtan emelem meg a pincér irányába, hogy nem kell igyekeznie. - Nincs szükségem hasonlókra, de… - újra megrázom a fejem.
Elvihetném a beszélgetést újra. Mégsem teszem, erőt kell vennem magamon. Fontosabb dolgokat kell megtárgyalnunk. Mint jöttöm miértjét. Képtelen vagyok megülni, képtelen vagyok egyhelyben állni. Tekintetem előtt még mindig az előbbi jelenet játszódik le. Lehunyom hát íriszeimet, remélve, hogy ezzel kitörölhetem őket.
Rövidre fogott mondókámba belekezdek, melyre reakció nem érkezik. Képtelen vagyok hibáztatni érte. Az utóbbi időben nem éppen a megbízhatóság mintapéldánya voltam, mégsem tudok kihez máshoz fordulni. Egyébként is a mag az az ő hatásköre.
Ő az Őrzője.
Tekintetemmel követem, ahogy elnyomja a csikket. Már lépnék hozzá közelebb, hogy elé guggolva tekinthessek a jégkék szemekbe, amikor megszólal.
- Hogy? - kúszik ki ajkaim közül a kérdés. Emlékszem az alkunkra. Ám mire átfut az agyamon, addigra már azon kapom magam, hogy kezem az övébe simult, Ő pedig úgy húz el mellettem, mint a gyalogkakukk.
Magával ránt, az első lépéseket legalább is így tesszük meg. Figyelem a dalt és a táncot. Sejtem, hogy nem épp a tánctudásom miatt hív oda. Nemrég azt is láthatta, mennyire nem jeleskedem a legegyszerűbb lépésekben sem. Olyan vagyok a Földön, mint egy újszülött. Mindent tudok, de igazándiból semmit sem.
Pördít rajtam, minek következtében megfordulok, ám támasztékom nem sok van, amíg elém nem áll.
- Ugye tudod, hogy… - viszem el újra a témát. Újra nem fejezem be a szavaimat, igyekszem a vezetésének megfelelni, ám csetlő-botló kétballábammal nem sok esélyt látok. Így csak remélem, hogy nem akar semmi grandiózus dolgot végrehajtani velem itt.
Egy mozdulatnál szorosan kerülök hozzá közel, érzem arcomon borostájának enyhe csiklandozását, orromban a dohánytól terhes illatát, mely szinte a pórusaiból árad. Ruhájából, hajából. Mégis frissességet kölcsönöz neki.
~A magot San Franciscoba rejtettem el.~ Nyúlok a legkézenfekvőbb megoldáshoz. Hangom az elméjébe csendül fel. ~Még mielőtt Amara bezárta volna a mennyt és a poklot, Ramiéllel és a vadászokkal karöltve szereztük meg. Meg kell hagyni, remek csapdákat állítottál köréjük.~ Ismerem el a férfi furfangosságát. ~A  történeti társaság által alapított múzeumba van. Egy pecsétet véstem a tetejére. Minden közönséges ember, csak egy dobozt lát, benne ürességet. Ám, akinek szándéka tiszta vele, az megtalálja benne a magot. Aki nem saját céljaira használná fel… Nem tudom megszerezni és ez az idegeimre megy. Azért jártam New Yorkot, hogy megtaláljak egy eszközt, amivel átírhatom a rúnát.~ Ezért voltam akkor azon az estélyen. Ezért nem akartam, hogy bárki is megtudja, hogy ember vagyok. ~Nem szerezhetem meg, sem az eszközt, sem a magot. Nem kockátathatjuk, hogy Amaranak átadjam.~
Egy fél lépés távolságot ejtek tőle, úgy tekintek fel rá komolyan, halvány mosoly mégis képződik az ajkam szegletébe.
- A te dolgod, hogy a mag biztonságban legyen. Nem véletlenül - mosolygok rá. - Ramiélt magammal rántottam - fejemet megrázom. Nem tudom, hogy miként segíthetnék rajta. - Cassaelt nem találom, nincs más, kiben megbízhatnék. Addig kell átadnom az információt, amíg józan a gondolkodásom - ugyanis nem tudom hogy meddig maradok így. De érzem, hogy a bensőmben a rab láncait rángatja a sötétség.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Barcelona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 02, 2019 10:11 pm
Következő oldal


Calm before the Storm
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Cancion del Mariachi »
« I do what I do, becouse someone have to.
I always make my decisions, what about you? »
Sós tengeri levegőt fúj a tavaszi szellő, meleget, mely a bőrt cirógatja. Az egykori színkavalkád városa nyúlik a parton. Barcelona. Hajdani mivoltát már csak részletekben őrzi, de valahogy még is képes volt megőrizni a maga varázsát. A muzsika hangja járja be az utcákat, jó néhány ember kóborol az utcákon, vagy épp ülnek egy délutáni italra a presszókba. Mintha nem is volna pusztulóban a világ, a szieszta csak nem maradhat el, ha elpusztul ha nem, nemde? A helyik vérmésékletet valahogy minig is másként működött mint a világ más tájain. De most éppen erre volt szükségem. Penge villan meg elmém egy emlékképen, szőke tincsek omlanak orcámba. Napszemüvegem alatt lehunyom a szemem egy pillanatra mintha csak újra élném a fájdalmat. Nem múlik oly hamar az angyalpenge hatása, hátamon még mindig ott díszeleg - bár már csak halovány - emléke. Italom emelem számhoz s kortyolok míg az öreg kovácsolt vas széken kényelmesen ülve tekinte előre, mintha csak a téren járó embertömeget figyelném. A poharat végül visszahelyezem az asztalra s cigarettámért nyúlok. Egy szálat húzok ki a dobozból s rá is gyújtok. Mélyet szippantva engedem át magam a földi élvezetnek, hogy aztán lassú, sűrű füstként távozzon. Míg látszatra a gondtalan fiatal ember képét mutatva italom s bagóm fogyasztom, gondolataim másfelé járnak. Az ok amiért ide jöttem, hogy átgondoljam a következő lépéseket. Az aviator szemüveg alól a napra sandítok. Fény. Vakító fényforrás, mely előzi a sötétséget.

Végtelen sötétlő mező, elesett harcosok tömegei. De a küzdelemnek nincsen vége. Fémek sikoltanak a távolban, ádáz küzdelem zajlik az Ég s a Mély között. A sötétség bekebelezni látszik a végtelennek tűnő földet, mígnem: egy kitűnik a tömegből, ki fényesebb a többinél, ragyog a végtelenbe...

Ismerős hang ránt vissza a múltból a jelenbe. Szemem parányit szűkül, hiszen mintha a nevem hallottam volna. Csupán az elmém űz csúfos játékot velem? Nem az nem lehet... Ekkor hallom újra az ismerős hangot. ~Merre vagy?~ Érkezik a kérdés. ~ A színes tengerparton ~ válaszolok csupán ennyit, nem nehéz rájönni mire is utalok, a hajndani színpompás városból nem sok más akad a tengerpartján. Várok, de érzem nem kell soká. Így is van. Azonnal kiszúrom alakját, amint határozott lépteivel halad keresztül a kicsiny téren melynek egyik sarkánál ücsörgök kovácsoltvas székem s asztalom társaságában. Aranyszín haját játszani hívja a kósza sós szél. A napszemüveget levéve húzódik mosoly orcámra ahogy közelít, kezemben a bagóval támasztom mag orcám úgy figyelem alakját.
- Én is igazán örülök, hogy látlak. - Köszöntöm én magam is ha már így belecsapott a közepébe. Felfogom szavait, de míg nem tudom éppen melyik énje beszél sok figyelmet nem fordítok neki hiszen lehet csupán félre akar vezetni éppen így, tán épp maga a Maca küldte, hogy elirányítson utamról, hogy tévútra vezessen. - Hallgatlak. - Mondom azért persze érdeklődve s hellyel kínálva mutatok a székre mely éppen ott van velem szembe. - Foglalj helyet, egy italt? - Kérdem de már intek is a pincérnek. - Ez biztosan ízleni fog. - Kacsintok rá s kérek neki egy aperol spritz, kellemes kis mediterrán hűsítő. De azután már csak is rá figyelek, cigerattámból mélyet szívok s hosszan fújom ki míg szavait hallgatom. Mikor mondókájának végére ér elgondolkodva fújum ki az utolsó adag füstgomolyagot. Ráérősen nyomom el a csikket, s közben szememmel végig azt figyelem, nem őt, csupán az üvegből készült hamutálat mely végső nyughelye lesz a cigarettámnak. Végül az utolsó adag fütcsomó is távozik. Ekkor tekintek fel rá. Nyugodt, kimért orcával nézem őt, kényelmesen dőlve hátra. Ajkam szegletében ott játszik az általa jól ismert parányi mosoly kezdemény melyet olyannyira gyűlöl, vagy éppen ellenkezőleg. Pár pillanatnyi néma csend ül közünk, az emberek mintha mi sem történt volna járnak, iszogatnak, s beszégletnek köröttünk. Gondolkodom. S közben én csupán kimérten figyelem, némán. A háttérben kellemes dallam csendül fel. Mariachi. Ekkor mozdulok s állok fel kezem felé nyújtva. - Add a kezed. - Remélem így tesz, mert lépek is el az asztal mellett s nem is távoli kúthoz vezetem ahol a muzsika szól s páran már táncot lejtenek. Egy mozdulattal forgatom meg s állok fel a tánchoz magam is. Részemről bele is kezdek, vezetem, most is... A zene kellően hangos, mások nem hallják bármit is mondjon, én is csupán akkor ha kellő közelségben vagyok. A táncosok köröttünk épp elég feltűnőek hogy ránk ne velünk foglalkozzanak mások. Egy mozdulatnál, márha sikerül eddig eljutnunk, akkor a füléhez hajolva szólok. - Hallgatlak. - Csupán ennyit, ha beszélni akar hát tegye, itt most nem hallanak kelletlen fülek s a figyelő tekintetek számára sem könnyű feladat kiszúrni a aprócska tömegben mozgó két testet. Hogy melyik Ő van itt továbbra sem tudom, egyelőre, de azt viszont igen, hogy hogyan fogom kideríteni, de előbb tudni akarom mit szeretne... Tekintetem az övébe fúrom, nem eresztem, harcolj Ophilia, erősebb vagy mint gondolnád...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Barcelona Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 7:50 pm
Következő oldal


To Abaddon
Whatever it takes
A kezem vérben fürdik, ahogy kihullik kezeim közül a penge. Rajtunk áll, hogy miként használjuk, igaz? Ez nem más, csak egy eszköz. Remegve hunyom le a szemeimet és nem akarok az előttem heverő démoni tetemekre tekinteni. Egykor emberek voltak, kiknek a testét démonok foglalták el. Segítenem kellett volna nekik. Nem pedig.
Fejemet lehajtom, vére kezemmel túrok szőke tincseim közé. Érzem, ahogy kapkodom a levegőt, pedig igazán szükségem nincs is rá. Könnyedén tisztítom meg kezeimet, hogy többé nem mocskolhassa vér. Mellkasomra szorítom a jobbomat.
Ez nem mehet így tovább. Ennek véget kell vetnem, Cassaelt mégsem találom. Segíteni nem fog tudni rajtam. Hol lehetsz öreg barátom?
Most. Most még van időm.
~Abaddon.~ Szólítom meg a démont. Ramiélt velem együtt nyelte el a sötétség. Oh, te halál angyala, mégis mit tettél? Miért? ~Hol vagy?~
Próbálom gondolataim útján elérni Őt. Nincs másom, ki segíthetne. Nincs más, akire számíthatnék. Figyelmeztetnem kell. Tudnia kell az igazságot. Nem magam miatt, nem magam érdeklem. Amara nem viheti magával ezt a dolgot, Atyánk nem ezért teremtett sem engem és vélhetőleg a démonnak sem ez az útja.
Ha válaszol, ha csak a nevemen is szólít, akkor onnan már könnyedén találhatom meg. Lehunyt szemekkel koncentrálok. Figyelek a belső ösztöneimre az Ő hangjára. Egy szempillantásnak tűnik csak az egész, számomra ez mégis sokkal több idő.
Ha válaszol, akkor könnyedén hajlítom meg a teret és lépek át az így létrehozott kapun. Enyhe energia örvénylik mögöttem, ahogy bezáródik és egy utcára visznek a lépteim. A falak oly ismerősek. A nap oly ragyogó, a tenger finom sós illata csapja meg az orromat. Nem sok város maradt életbe, miután Gabriel kiirtotta az embereket. Gabriel, oh. Mit tettem?
A tavaszi forróság az emberek számára elviselhetetlen lehet, számunkra ez mégsem okoz semmilyen problémát.
Zöldes tekintettemmel a férfit keresem. Könnyedén vezetem hozzá a lépteimet. Elszántan, magabiztosan. Előtte megállva mégis halvány, régmúlt időket idéző, szelíd mosollyal köszöntöm.
- Nincs sok időm, Abaddon. Talán még annál is kevesebb. Tudnod, kell, hogy hol van a mag. Félek Amara hatalma hamarosan teljesen átveszi az elmém felett az irányítást - kezdek bele, nem fecsérlem az időt. Abból adatott most számunkra a legkevesebb. Számomra. Nem érdekelnek a körülöttünk lévő emberek, hogy ha furcsán tekintenek rám. Miért is ne tennének így? Lényegében a semmiből bukkantam fel. - Ramiél is elveszett és félek Gabriel… - szemeimet lehunyom. Nincs már olyan, hogy kényes információ. Hogy magamba tartok bármit is. Ezek az idők elmúltak. - Számára is olyan információkat adtam át, amivel az emberiség végét okozhatja. Meg kell állítani Amarát - de erre már csak nélkülem lesz esélyük.
Tartogattam magamba az információkat, szívem legmélyén bíztam abba, hogy van kiút számomra, de nincs. Nem fogok tudni már sokáig küzdeni ez ellen. Egyedül nem megy, félek, hogy Ő pedig ehhez kevés. Vagy csak azért gondolom így, mert bízok még abban, hogy az angyalokban van meg az az őszinte tisztaság, amelyre szükségem lenne?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Barcelona Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 7:27 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3