Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Michael irodája Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:52 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jael


Michael irodája Original

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
hm.. no.
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
leader
☩ Multi :
nope
☩ Play by :
katherine mcnamara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 3:37 pm
Következő oldal



To: Michael




Mások érzelmeit nehezen ismertem fel, vagy ha mégis, nem igazán tudtam mit kezdeni velük. A saját érzelmeimmel is gondjaim voltak, néha azt sem tudtam, mi bajom, mi az, ami belülről marcangol, ebből kifolyólag másokét sem érthettem igazán. Zavart, nem is kicsit, épp ez volt az, amiről nem is annyira régen Ophiliával beszéltem. Egyszerre volt jó és rossz ez a sok impulzus, ami a földön ért minket. Amiknek nagyrészt az érzelmek adnak alapot, melyeket nem ismerünk. Ráadásul még ennyi év után is annyira új, annyira más minden... Michael vesztesége is valószínűleg sokkal nagyobb erővel csapott le rá, mint arra számított, mert ahogy az öröm, úgy a szomorúság is hatalmas erővel talál be. Szinte a földre küld, s nem csak a gondolkodásunkat, a cselekedeteinket is megváltoztatja. Vagy épp a reakciónkat, hiszen egykoron lepergett volna rólunk minden, amit most már magunkba fogadunk.
Nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel, arra betoppanni, miszerint Michael a gyászban, s egyben az alkoholban fulladozik... reményvesztetten... Hirtelen azt sem tudtam, mit mondhatnék, nem ám mit tehetnék. Segíteni akartam neki, mindennél jobban, legalább így törleszthettem mindazt a jót, amit tőle kaptam. Visszaadhattam neki egy kicsit a jóból, adhattam neki egy célt, ahogyan ő tette velünk. A gond csak az volt, nem tudtam, miként kezdjek neki. Szavaira nem is tudtam felelni, ez... ez még nekem is sok volt. Ha már saját magában sem biztos, abban sem, hogy ő kicsoda, vagy mi a feladata, akkor én hogyan lehetnék bármiben is biztos? Nem, ő nem hagyhatja el magát, az nem történhet meg... ugye? Bizonytalanságban úszva mentem közelebb hozzá, nem csak fizikailag, lelkileg, szellemileg is próbáltam közelebb kerülni hozzá.
- Nem kell hálálkodnod. Miattad van célja a létezésemnek, s miattad látok bármi értelmet is ebben a háborúban, amit vívunk. Ez csak természetes, ha tudok, segítek. - mosolyogtam rá lágyan, bár valószínűleg nem érdekelte, milyen ábrázatot vágok. Valamiképp mégis próbáltam kifejezni a kedvességemet, nem csak szavakkal, mert a szavak nem sokat értek, főleg egy ilyen helyzetben nem. Viszont fogalmam sem volt, hogyan segíthetnék neki, még mindig nem. Ez nagyon zavaró volt, kicsit értéktelennek éreztem magam, haszontalannak. Ahogy lefeküdt a földre, én is hasonlóképp tettem, ugyanúgy leereszkedtem, csak épp törökülésbe.
- Tudod, ha kijózanodnál, talán tudnád, mit akarsz. Az alkohol... csak egy időre nyomja el a fájdalmat, előbb vagy utóbb, de meg kell vele birkóznod. - ejtettem ki a szavakat nagyon óvatosan, mert hát, azt se nagyon tudtam, miről beszélek. Ráadásul nem akartam okoskodni, vagy megmondani neki, mit tegyen, s mit ne. Valamit azonban mondanom kellett, jobb pedig nem jutott az eszembe.
- Michael! Nem gondolhatod komolyan, hogy ez a te hibád! Nem, bárkit vagy bármit okolhatsz, magadat semmiképp. Nálad jobb angyalt nem ismerek. - A könnyeit látva engem is furcsa érzések árasztottak el. Mintha... nem is tudtam szavakkal leírni. Olyan volt, mintha valami elő akarna törni belőlem, de elfojtom. Talán a könnyek voltak, vagy a bánat, amit Michael miatt éreztem. A tehetetlenség, hogy szenvedni látom őt, de nem tehetek semmit. A szavakban pedig nem voltam annyira jó, hogy bármit is megoldjak velük, valószínűleg nem is lehet semmit megoldani beszéddel. Az igazán fontos dolgokat biztosan nem.
- Nem tudom. De idelent az emberek azt mondják, az idő segít. Az idő múlásával minden könnyebb, jobb lesz. Talán csak időre van szükséged. Elfelejteni viszont nem fogod soha, ebben biztos vagyok. - Nem voltam túl nagy segítség, csupán a földi tapasztalataimat adhattam át, mert odafönt nem kellett ilyesmivel megküzdenünk. Nem veszítettem el senkit, csak Zarallt, s őt sem úgy, ahogyan Michael a szeretett nőt. Ez más volt, hasonlóképp fájdalmas, ám talán egy kicsit jobb. Visszafordítható.
Ahogy nekem támaszkodott, egyik kezemmel ösztönösen a haját kezdtem simogatni, amennyiben nem húzódott el tőlem. Sosem volt köztünk hasonló fizikai kapcsolat, érintés, ölelés, hasonló. Tulajdonképpen Zarall és köztem sem, talán egymás kezét fogtuk meg olykor. Más nem volt túlzottan jellemző az angyalokra, s talán még a kézfogás sem. Az csak a lelki kapcsolatunk fizikai megvalósulása volt, semmi több. Ezt most mégis helyesnek éreztem, természetesnek.
- Nem hiszem, hogy a kettő üti egymást. Te mindig is méltó leszel a nevedre, Michael, még ezen állapotodban is. Ugyanakkor... nem. Már semmi sem lesz a régi. Ezek az érzések, mindaz, amit idelent tanultunk, amit átvettünk az emberektől, már örökké velünk marad, a részünk lesz. Meg kell tanulnunk ezzel együtt élni. A rossz érzések a jóval együtt járnak, kéz a kézben. Ahogyan a jó a gonosszal. - Kicsit Ophilia szavait is felidéztem, amiket hetekkel, vagy talán hónapokkal ezelőtt hallottam tőle, s amivel egyet is értettem. Az időt kicsit másképp érzékeltük mi, mint az emberek, én legalábbis másképp. Sokszor hosszabbnak tűnt egy hét egy egész évnél, máskor pedig néhány hónap pár órának, pár napnak tűnt csupán. Épp ezért nem mondhattam meg Michaelnek, mikor múlnak el a rossz érzései, mikor lesz jobban.


words: 784 || lovely || note: i came to help 3  || kredit || inspirate by
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 11:31 pm
Következő oldal


Rescue me sister
michael & jael
──────────── ────────────
« Comment; im need help • Szószám; 743 • Zene; sad song »
« "Azt várják, hogy beszéljek róla;
elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik, hogy ez már az."»
Szédülök. Van amikor az alkohol miatt és van amikor pánikroham szerűen tör rám a szomorúság. Alig kapok levegőt, mozdulni is alig tudok. Végtagjaim ilyenkor ólomsúlyúak. Néha ez az érzés még emlékképekkel is társul. Emlékekkel amiket vele éltem át. Majd emlékek arról a napról amikor elvesztettem. Ahogyan a pokol kutya rávetette magát mint oroszlán a vadra. Ismét fájdalom, de ez a mellkasomban. Mintha vasmarokkal szorítja valaki szívemet és azon ügyködik, hogy annál is jobban darabokra törje mint amennyire széttört. Bár lélekkel soha nem rendelkeztem és érzéseim sem voltam az emberek között rámragadt. Akarva akaratlanul is részese lettem. Megtapasztaltam mi az a szeretet, boldogság és végül a szomorúságot és a fájdalmat is. S mivel ezek nélkül éltem keletkezésem óta ezért az emberekkel szemben jómagam hátrányból indultam. Semmi tapasztalat, de még tanácsokat sem kaptam csak belecsöppentem az egészbe és tessék. Árnyéka lettem önmagamnak. Csak egy bolond lettem, aki bárgyú álmokat kerget és alkoholba folytja bánatát azt amit életében, évezredek óta először érez. Malomként örli fel mindenségemet és nem tudok belőle kilábalni. Amikor úgy érzem jobban vagyok egy csettintésre visszazuhanok oda ahonnan indultam.
- Igen, azt hiszem. - temetem arcomat tenyerembe amikor Jael kérdése visszarángat a keserű valóságba. A valóságba ahol egyedül maradtam. A valóságba ahol Ő már csak egy démon a sok közül. A valóságba ahol nem tudom mit kéne tennem. Elvesztem. S bár próbáltam ellenállni az alkohol utáni sóvárgásnak most, hogy Jael itt volt a szervezetem kívánja. Tompítani akartam érzéseimet, a tudatomat. Kiakartam ütni magam, hogy mindez elmúljon még ha csak rövid időre is. Abban reménykedve, hogy ha felkelek akkor ez talán csak egy ócska és rossz álom volt. De ez minden alkalommal megtörténik és mindig ugyan abba a szörnyú világba térek magamhoz.
- Hálás vagyok érte. - köszönöm meg hiszen senki más nem volt, aki eleget tett volna kérésemnek és senki sem lenne képes kirángatni ebből az egészből. Benne bízom egyedül hátha Neki majd most sikerül. Hátha megtalálja a módját annak, hogy ezt az egészet magam mögött hagyhassam és visszataláljak ahhoz a Michaelhez akit mindenki ismer. Ahhoz, aki méltó katonai vezetője a városnak, ahhoz, aki méltó az emberek védelmezésére.
- Nem tudom, hogy mit akarok. - rázom meg a fejemet ami éppenséggel nem volt a legjobb ötlet. A szédülés ezzel párosítva..ismét bukfencet vetett gyomrom. Egy nagy sóhaj kíséretében másztam le a földre és feküdtem le a hátamra az üres üvegek közé. A föld volt az egyetlen stabil pont. Bár így is forgott körülöttem a világ tudtam, hogy biztosan nem eshetek le innen hacsak nem robbantja ki alólam valaki.
- Elvesztettem Őt. - pillantok könnybe lábadt szemekkel az angyalra. - Képtelen voltam megóvni. - arcomhoz kapom a kezeim, az elszabadul könnycseppeket elkenem az arcomon és el is takarom azt nem akarom, hogy így lásson. A nagy hadvezért sírva fetrengve..
- Lehet igazad van… - értek egyet abban, hogy nem kéne innom azonban ismét fájt a valóság. Ismét szorult a mellkasom. ismét emlékek hada lepte el elmémet. - De segít. Tompít. Elrepít ebből a borzalmas valóságból.. - próbálok meg felülni hátha a közelben találok valami ihatüt, de a felülési kísérletem kudarcba fulladt. Fejem koppan a padlón. A sajgó érzés egy pillanatra észhez térített. Értetlenül vizslattam a helyzetet, hogy a földön fekszem…
- Segíteni? - pillantok rá megdöbbenve. Nem értettem eleinte miért kéne nekem segítség végül a kín mely még így is ott lappangott bennem ráébresztett. - Hogyan tudnám elfeledni? - kérdem Tőle hátha megkapom a tökéletes választ. Hátha végre sikerül elfogadom a tényt, hogy elment.
- Hogyan tudnám ezen az egészen túltenni magam? - most már sikerült felülni. A hátamat Jael lábainak támasztom. Így már tényleg, szó szerint a támaszom lett. Ebben az állapotban még senki sem látott és nem is engedtem senkinek. Már azt sem tudom, hogy mióta nem voltam az emberek között rendesen vagy mikor beszéltem utoljára bármelyik testvéremmel.
- Ezek az érzések. Mióta eszemet tudom nélkülük éltem. S bár a szeretet örömmel töltött el a szomorúság és a hiány elvett Tőlem mindent. Összetörtem. Sokkal egyszerűbb volt míg sikerült ezeknek ellenállnom. - sóhajtok ismét egy nagyot miközben a helyiségben szétdobált üres üvegeket vizsgálom. - Vajon elérhetem azt az állapotot ismét? Azt amikor nem voltak érzésem, nem kötődtem senkihez. Azt amikor én voltam a Mennyek nagy hadvezére amikor én voltam Atyánk végrehajtója.. Amikor méltó voltam a nevemre…

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jael


Michael irodája Original

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
hm.. no.
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
leader
☩ Multi :
nope
☩ Play by :
katherine mcnamara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 4:52 pm
Következő oldal



To: Michael




Michael az utóbbi időben igencsak maga alatt volt, talán még sosem láttam angyalt ennyire a padlón. Én magam sem voltam épp rendben, ám ez semmi volt ahhoz képest, amin az ark keresztülment. Az érzések könnyedén maga alá tudnak temetni mindenkit, az angyalok viszont különösen érzékenyek erre. Lélek nélkül teremtődtünk, érzéseknek egykor alig volt nyoma bennünk, épp amiatt, hogy ne téríthessenek le minket a kijelölt útról, illetve ne akadályozzanak minket semmiben. Egyesek már odafönt is mutatták érzelmek jeleit, mások a földön tapasztalták csak meg a változást. Köztük én is, de talán Michaelt is az itteni élet változtatta meg ennyire. Tudtam, nem érzi jól magát, ám a látvány, ami fogadott rosszabb volt, mint amire számítottam. Rögtön az elfogyasztott italra, az üres üvegekre szegeződött a pillantásom, majd a férfire, aki elé le is guggoltam. A szemünk így összetalálkozhatott volna, de ő kerülte a tekintetemet, amit nem nagyon tudtam hová tenni. Talán szégyellte magát? Vagy egész más okból? Néha én magam is nehezen értelmeztem a nonverbális kommunikációt, habár nem volt meglepő, ha a keruboknak a földön volt feladatuk. Mégis... egészen más volt testközelből figyelni őket, hosszú évekig, vagy néhány napot, órát idelent tölteni.
Összerezzentem, ahogy eldobta az üveget, a hangjából ítélve ugyan nem tört el, mégis éles csörömpölés következtében hullott a padlóra. Hirtelen nem is tudtam, mit mondjak, nagyokat nyeltem, s megérintettem közben a férfi térdét, hogy némi kapcsolatot teremtsek vele, ha már nehéz volt követnem a tekintetét. Ittam már alkoholt, de azt hiszem annyit még soha nem fogyasztottam, hogy igazán üssön is, azonban Michael a jelek szerint igen.
- Azt hiszed? - kissé furcsán, értetlenül néztem rá, a szavakat pedig valami oknál fogva suttogva ejtetem ki a számon. Mintha félnék, ha hangosabban szólalok meg, elriasztom, vagy talán saját magamat. Nehéz volt ebben az állapotban látnom őt, segíteni akartam, csak azt nem tudtam, hogyan tudnék. Emiatt erős aggódás, valamint némi kétségbeesés is felébredt bennem, szemöldököm összevontam, s a szám szélét kezdtem el rágcsálni, miközben gondolkodtam. Újabb értetlen pillantás, ha nem aggódtam volna ennyire, bizonyára viccesnek találom a viselkedését, így viszont még egy mosolyt sem tudtam elereszteni.
- Hívtál, jöttem. Ahogy mindig. - jelentettem ki határozottan, mellé még bólintottam is. - Nem akarsz esetleg... ledőlni egy kicsit? Elég ramatyul nézel ki. Attól tartok, ülni sem fogsz tudni sokáig. - Erre már egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, bár tényleg nem akartam, hogy a férfi a padlón kössön ki, valahol az elhajított üveg mellett. Szavaira csak felsóhajtottam, nem feleltem semmit, hiszen egy vak is érzékelte volna, miszerint nincs rendben semmi. Sem a vilában, sem vele... velünk. Mindenkinek megvolt a maga keresztje, s mindenki szenvedett a viselésétől, smindenki másképp próbálta feldolgozni.
- Nem, és neked sem kellene többet innod. - meredtem rá felvont szemöldökkel, majd felkeltem, s odahúztam az egyik széket magmnak, amire letelepedtem Michael közelében. - Tudok valahogy segíteni, Michael? Rám számíthatsz... bármiről is van szó, rendben? - Fogalmam sem volt, mit mondjak, így a szavak csak úgy maguktól jöttek, amit épp jónak láttam. Reméltem, valamiképp fel tudom kicsit rázni, életet lehelni belé, vagy csak támasza lehetek ezekben a nehéz időkben. Szüksége volt rám, én pedig itt voltam neki.


words: 513 || lovely || note: i came to help 3  || kredit || inspirate by
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 1:01 pm
Következő oldal


Rescue me sister
Michael && Jael

 


Az űr amit Faye halála hagyott bennem úgy váj szívembe mint forró kés a vajba. Könnyedén kettészelve azt. Fájt bevallani, de Isten végrehajtója összetört. Elvesztettem önmagam. Alkoholba menekültem reménykedve abban, hogy az majd elfeledteti velem a szeretett személyt.
Ahogy percről percre egyre többe ittam úgy lett úrrá rajtam az alkohol hatása. Ha valaki így látna biztos nem hinné el, hogy én vagyok a hős Michael, aki az emberek megmentésére igyekezett. Michael a Mennyek nagy hadvezére. Michael Isten végrehajtója… Kinevetnének. Nevetség tárgyává váltam, de mégis olyan jól éreztem magam ebben az állapotban, hogy nem akartam szabadulni tőle. Az alkohol és a depresszió rabja lettem. Azonban van egy icipici rész az elmémben. Egy tényleg kicsi, ami még nem adta fel, aki még mindig küzd. Talán Ő hívta ide Jaelt is.
A fal melyet eddig bámultam enyhén hullámozni kezdett. Furcsa érzés volt hisz soha nem éltem meg hasonló állapotot. Dicső múltamban soha nem nyúltam alkoholhoz és egyéb ártó szerekhez. De a mostani helyzet megkövetelte. Vagy csak én magam menekültem bele ebbe az egészbe. Talán a fájdalom oly mértékű, hogy másképp nem is tudnám feldolgozni. Ismét hatalmasat kortyoltam a kezemben tartott üvegből. Körülöttem számos üres üveg és pohár hevert bár lehet, hogy csak azokból is kettőt látok már. Az elmélkedésből egy ismerős hang rángat ki. Oda kapom fejemet bár a hirtelen mozdulat nem kifejezetten volt előnyös. Gyomrom bukfencet hányt és a hang forrásából pedig elég erőteljesen kettőt láttam. Ez olyannyira zavaró volt, hogy szabad kezemmel meg is dörzsöltem szemeim.
- Azt hiszem, hogy igen, az vagyok. - válaszolok az inkább kérdő megszólításra amit követően ismét hatalmasat kortyolok az üveg tartalmából, ami ennek következtében ki is ürült. Sértetten hajítottam félre az üveget nem törődve azzal, hogy az darabokra törhet. Csak ekkor tűnt fel az akkor már előttem guggoló Jael. Próbált szemkontaktust létesíteni, de én kerültem azt. Nem kifejezetten azért mert szégyelltem magam. Inkább azért mert az Ő szemeit is duplán láttam. A földet kezdtem el bámulni és jobbommal egy üres üveggel kezdtem el szórakozni majd jobb lábához érintettem egyik ujjam ezzel megbizonyosodva arról, hogy nem az alkohol űz velem csúnya tréfát.
- Tényleg itt vagy. - mondom miközben arcom a padlónak szegezem. Bár szemeim már kutattak a következő üveg ital után valamennyire sikerül elfojtani a vágyat most, hogy Jael itt van.
- Persze, minden rendben, nem látod? - kérdezek vissza miközben felemelem fejem s egyenesen a szemeibe nézek. Az angyal géneknek köszönhetően testem sokkal gyorsabban dolgozta fel a bevitt alkoholt ebből adódóan gyorsabban is józanodok ki néha nagy bánatomra. Arcom kifejezéstelen, szemeim karikásak, borosta fedi fakó arcbőrömet. Talán még sincs minden rendben.
- Hálás vagyok, hogy itt vagy. Esetleg kérsz egy italt?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jael


Michael irodája Original

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
hm.. no.
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
leader
☩ Multi :
nope
☩ Play by :
katherine mcnamara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 21, 2019 1:00 pm
Következő oldal



To: Michael




Amióta a földre kerültünk, Michael oldalán álltam, kitartottam mellette, mert ez volt számomra a természetes. A saját fivérem, az ikrem ellen fordultam, Michaelt választottam, bár akkor még nem tudtam, hogy Zarall helyett választom őt. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő Gabriel oldalára áll, s mégis azt kell mondjam, nem bántam meg a döntésemet. Nem tudtam volna sem akkor, sem most az emberek ellen fordulni. Akkor sem, ha szörnyű dolgokat tettek, ha pusztulásra ítélték a saját bolygójukat, hiszen rengeteg jó ember élt itt. Nem irthatjuk ki az öszeset, csak mert sokan közülük rossz útra léptek, különben is a mi dolgunk, hogy a helyes ösvényre tereljük vissza őket. A büntetés Lucifer dolga, soha nem a miénk volt, Gabriel magát a gonoszt testesíti meg a vágyaival. Zarall mintha elfelejtette volna, kik voltunk egykor, s mi volt a dolgunk... míg Michael emlékezett mindenre. Bár az utóbbi időben mintha ő sem találta volna a helyét, amit teljes mértékben megértettem. Nehéz idők voltak ezek, szükségünk volt egymásra. Ha Zarall nem is volt mellettem, Michael igen, most pedig viszonozhattam egy kicsit azt, amit tett, hogy ott volt akkor is, mikor a fivérem nem. Végtelen hálát éreztem emiatt az irányába, tiszteletet, és számtalan pozitív érzelmet, amik létezéséről odafent még csak fogalmam sem volt.
Az üzenetére azonnal reagálva előhívtam a szárnyaim, és a lehető leggyorsabban repültem el hozzá, az irodájába. Nem fáradtam azzal, hogy kopogtassak, az egyik nagyobb ablakhoz érkeztem, s átmászva rajta azonnal megcsapott az alkohol testes szaga. Ott ült, a falat bámulva, mintha onnan várná a választ, amire szüksége van, kezében a pohár, amiből szintén az a bizonyos csipős szag áradt. Michaelből viszont még erősebben terjengett az ital szaga, mint a pohárból, ez pedig kissé rémisztően hatott rám. - Michael? - megszólításom kérdésbe fordult át, ahogy végignéztem rajta, s megpillantottam az arcát, ami valahogy kétségbeesettnek, elveszettnek tűnt... vagy talán csalódottnak. Nem tudtam hirtelen eldönteni, milyen érzelmet látok az arcán. Tudtam, hogy nem érezte túl jól magát mostanában, talán tényleg elveszett volt kissé, de nem gondoltam, hogy ennyire nagy a baj. Valójában nem tudtam, mi is a gond, túlzottan lekötötte a figyelmem Zarall, s mindaz, amin én magam keresztülmentem. Nagyot sóhajtva léptem oda Michaelhez, s elé guggolva próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. - Jöttem, ahogy tudtam. Minden rendben? - Tudtam, hogy nincs, elég volt bárkinek ránéznie, egyből tudta erre a választ. Kezdeményezni akartam egy beszélgetést, ami talán könnyít a lelkén, valamint az én bűntudatomon is, amiért egészen idáig figyelmen kívül hagytam a terheit, amiket egyedül kellett cipelnie.


words: 410 || lovely || note: i came to help 3  || kredit || inspirate by

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael irodája Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 30, 2019 8:27 pm
Következő oldal


Rescue  me sister
Jael && Michael zene  • Credit:
Talán nem kellett volna annyit inni, de ha egyszer így éreztem jónak. Csak ülök, kezemben az ital s bámulom a falat. Eddig sok mindent meg bocsájtottam öcséimnek. Eddig elnéztem Lucifer játékait, de elég legyen. Soha nem bántottam, még alkut is kötöttem vele. Faye, drága szerelmem most démon szemmel látom, pedig hányszor próbáltam visszahozni, de ő ellopta a csodás kis testét. Ismét nagyot kortyolok, már kellőképpen érzem a hatást, hiszen egy angyalnak nagyon nehéz berúgni, de elértem azt az alkohol mennyiséget, amikor már egy angyal is tántorog.   Jel drága szeretett húgom, most ő rá vágyom Faye eltűnt, nem tudom merre van, de Jael az, ki talán jobban ki tudna ebből a depressziós állapotból rángatni. Ide hívtam, s remélem lelket önt belém. Hah! Vicces Lelket. Nevetek fel magamban. Ja nekem nincs olyan!
Soha nem éreztem ezt a mámorító kótyagosságot még. Soha nem éreztem ezt az erőt, nem is tudtam milyen lehet egy ilyen állapot.

Miért kell ilyen életnek lennie? Miért nem lehet minden olyan, mint régen? Mikor még az emberek nem tudták, hogy létezzünk csak képzelték, s én boldogan apám oldalán álltam s harcoltam. Én voltam az ő ár vize, s ezzel a képességgel mivel felruházott csak ártottam. Még is most itt ülök, s istent játszom. De nem játszom, hiszen nem szoktam az ajtón gyakran kilépni, ha teszem is elfedem arcom, s sietve repkedtem.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Michael irodája Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 30, 2019 8:11 pm
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3