What do you wish?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


What do you wish? Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 08, 2019 3:03 pm
Következő oldal


***
lezárt Játék!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 08, 2019 9:20 pm
Következő oldal




To: Gabriel

Did you miss me?


Egyetlen vékony vonal választ el engem a teljes őrülettől, s ekként attól, miként végérvényesen bekattanjak. Mindezt persze kifejezhetném úgy is, miszerint örökre elgurulna a drága gyógyszerem, s már sosem lenne ki mind a négy kerekem. Ami bezzeg koránt sem csoda, nem igaz?! Főleg, ha az évek oly' eseménydúsak, mintsem az én történetemben. Kínzások, szenvedéssel telt ötvözetek, s megannyi démoni féreg.. Az, hogy érzelmeket generáljak nem igazán játszik; maximum csupán csak a színjáték kedvéért öltök magamra egyes vonásokat, ezzel is azt mutatva, hogy mennyire épelméjű vagyok, holott ez a valóságtól erősen távol áll. Oké, oké, egyszerűsítek... Vannak tisztább pillanataim, amikor is tudatosan cselekszem; minden következményért felelősséget vállalva, s vannak azok a részek, amikor tudatlanul, avagy mindenféle meggondolás nélkül hajtok végre opciókat. Ezzel érve el úgymond sikert, azaz nem félek megválogatni az eszközeimet, ugyanis mindenre készen állok, s egyaránt figyelembe is veszem az eshetőségeket. Ha kell durván intézem, ha kell lazán, s ha kell eszeveszetten... Én nem ismerek kereteket, sőt számomra nincs megállás e téren. Újra és újfent. Erről szól az élet, nem igaz?! Vedd el, amit akarsz és tégy úgy, ahogy szimplán neked tetszik. Jó, nyilván; az már egy másik kérdés, miszerint kinek mi jön be, viszont ez ugyan nem az én bajom.
Némi ideig -, ami nem több néhány másodpercnél - a levegőben tartom az ökölbe szorított kezemet. Elidőzöm a félfán, a kereten, a borításon... Mégis mi a fene ütött belém?! Ha azt kívánta volna az érdeke, akkor már rég nem lennék itt, sőt annyi év eltelte után elküldve tengődnék valahol, s nem épp' az irodája előtt állnék. Akkor... akkor mégis miért fagyok le, s miért nem cselekszem rögvest? Kell egy mélyebb levegővétel, mire összeszedve önmagam; kopogtatok. Ennek a hangja pedig egyértelműen jelezheti a szándékomat, hisz' belépni óhajtok, főleg, ha már hívatni kívánt. Bár annak ellenére, miként nem volt túl meggyőző a hír kézbesítője; kiváltképp nyugodt vagyok egy szinten. Az arcom nem igazán mutat semmiféle árulkodó jelet arról, miszerint rettegnék, avagy, hogy tartanék valamitől. Oh, s miért is tenném?! Sosem ijedtem meg a főnöktől; teszem, amit kell és úgy, ahogyan akarja. Ez a teljes hierarchiai rend lényege; léteznek feletteseid. De mégis... mégis tükröződik rajtam egyféle feszültség, viszont ez pusztán annak tudható be, hogy fogalmam sincs mi szándék vezérli. Komolyság... olyan érték, amely ritkán van jelen; legalábbis nálam, de ezt felöltöm álarcként, bár mellette könnyedén tudok józanul elmélkedni.
Az 'igen' jelzése kapcsán; lenyomom a kilincset, ezzel tessékelve beljebb a személyemet. Lazán lépek át a küszöb felett, aztán ugyanilyen mozdulattal zárul is mögöttem az ajtó. A fejemmel biccentek; röviden, ám, teljes értékű és mély tisztelettel; formaiság, amellyel már szerintem halálra untathatom. Nem beszélve arról, miszerint olykor-olykor túlzásokba esem.. Hm, őszintén szólva; megérdemli a megfelelő figyelmet és kellő mélységű tekintélyt. Egyrészt ugyebár nem akárkiről van szó, hiszen egy arkangyalról ejtünk említést. Míg másrészt ő a vezetőnk; ő az, akinek követjük a szavait, a parancsait, a rendeleteit... Tehát teljesen egyértelműek az indítékok, nem igaz?!
- Gabriel... - Mondom ki a nevét, miközben meghajolok előtte, s miután engedélyezte, akkor sétálok egyedül beljebb. A tekintetem átfut az ismert tárgyakon, míg megérkezem a már előre mutatott székhez. Szimplán leülök rá, ekként nem sokat vacakolva az elhelyezkedéssel. Akaratlanul is a labdára összpontosítok, majdan újfent rá; az íriszeire. A komolyságom kissé meginog, ahogy a mennyezetre téved a pillantásom. Feszültség... milyen emberi és mily' nyálas is.. Oldalra billen a fejem, ahogy az arkot méregetem, így próbálva megfejteni, miként vajon mit is akarhat tőlem. Csak nem elszúrtam valamit?! Nem, nem és nem... az lehetetlen!
- Engedelmével... - Rakom a jobb tenyeremet a kabátomra, miszerint érezzem a belső zsebemben lévő kis haverkámat. - ...mit tehetek önért? - A lélektükreim kíváncsiságot és egyaránt idegességet sugallnak, de mindezek árnyalatnyi vonások, s pár röpke pillanatig vannak jelen. Valami... valami van a háttérben és nem sokára kiderül, miként mi az.. Feszülten simítok a nyakamra, egyúttal elengedve a ruhaanyagot. E pillanat okán egy mélyebb seb válik láthatóvá a momentum tört része alatt, amit azonnal palástolok is azzal, hogy feljebb húzom a bőrömön a vászon nyakát. Remegve engedem le a kezemet magam mellé... ezt roppantul nem akartam; nem hiába járkálok ilyen öltözékekben. S még, akkor meg sem említettem a bal alkaromon lévő billogot, ami... inkább gyorsan felejtsük is el, hisz' nem volt ott semmi..
Koncentráljunk azon tényre, hogy itt vagyok. Itt... ebben az irodában és az a dolgom, miszerint csendben maradjak. Várnom kell a szavakra, a mondatokra, az utasításra... Figyelnem kell Gabriel-re, s szépen hagyjuk az iménti baklövésemet. Csak remélni merem, hogy észre sem vette, ugyanis nem lenne kellemes magyarázkodni... bár ezek eléggé régi hegek. Démonok... tömérdek démon... és a háború lovasa. Megrázom a fejemet és elnyomva mindent; a vezetőmre fókuszálok, így töprengve az opciókon. Feladat, leszidás, vagy....?!

outfit ℘ 770 ℘ devil ℘ note: Elnézést a csúszásért fgbhjfk  ℘  kredit

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


What do you wish? Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 20, 2019 4:24 pm
Következő oldal


You're fired!
Stamiel & Gabriel
[You must be registered and logged in to see this link.];">[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: 982• Credit:[You must be registered and logged in to see this link.];">℘

[You must be registered and logged in to see this image.]Hát eljött ez a nap is. Megkopott, barna bőrből készült irodai székemben ringatom magam jobbra és balra, miközben két tenyerem között régi, viharvert teniszlabdámat szorongatom, ami ragyogóan és vakítóan zöld színéből már sokat veszített a belőle kiálló kis pihékről nem is beszélve, de még mindig keményet és nagyot csattan, ha hozzávágom valakihez. Stamiel, Stamiel... hűségesnek bizonyultál és mégis az eddig észrevétlenül maradt információ szivárogtatásod kitudódott, a fülemhez eljutott és nem tudom, hogy mit csináljak veled. Személyesen kísérlek a városhatárig a holmiddal együtt, egyértelmű, előtte kissé helyben hagyatlak valakivel és erre a nemes feladatra már jó páran jelentkeztek, szó szerint kisebb listányian gyűltek össze, hogy az árulót megtanítsák arra, hogy a papának nem szabad csalódást okozni, s egyúttal példát statuálnak a többieknek, hogy mi vár arra, aki vékony jégen jár, de az beszakad alatta egyszer csak. Stamielt kemény fából faragták, ki fogja bírni, legalábbis Bartholomew szárnyai alatt edződött, ahonnan vagy kihullik az ember, vagy harcosként születik újjá és ő az utóbbit választotta, ennek ellenére mégis aggodalommal az arcán és reménykedő mosollyal a szája szegletében kérdezte meg, miután a terv minden apró részletét több, mint ezredjére is átismételtük, hogy lehetne - e kissé fájdalommentesre fogni az ütlegelést. Ahogy akkor is, most is megremegő ajkakkal szorítom össze a labdát és nevetem el magam, előttem azzal a kétségbeesett szempárral. Csak vicceltem! Hát persze Stamiel. Elégedett mosoly terül szét az arcomon, miközben megnyomorgatott labdámat az asztal kopott falapjára helyezem és tenyerem alatt kezdem körbe - körbe gurítani, tekintetem pedig az asztal sarkán vicsorgó díszkoponyán függesztem. Már akkor itt volt, amikor megérkeztem, megörököltem őt sok más dologgal együtt, alig van valami az irodában, amit én hoztam volna utólagosan, mert így tökéletes benne minden, ahogy van. Kivételt képez a köpővödör az ajtó mögötti sarokban, de ha eltűnne onnan, hiányérzetem támadna. Eredeti tulajdonosa ceruzatartónak használta a márványból kifaragott díszt, koponyafedő nélküli üreges csont feje olyan volt, mint egy sündisznó, meredeztek belőle az élesre hegyezett sárga testű, grafit fejű íróeszközök, fogai között pedig mocskos, fekete végű radírt szorongatott. Nyilván ezek hamar átkerültek egy másik helyre, nem csúfítsunk meg egy ilyen szép és súlyos mesterművet, s ez egészen addig tartott, amíg ki nem találtam, hogy üres feje tetején remek helye lesz a labdámnak. Szem nélküli üregei sötéten merednek a messzeségbe, én pedig órákig tudok az üres lyukakba bámulni, meg is felejtkezem a körülöttem lévő világról. Csak utálom, amikor belezavarnak. Bosszúsan tekintek az ajtó irányába, ahonnan hangos és elnyújtott kopogás zajai érkeznek, majd válaszomat meg sem várva dugja be a fejét az ajtón egy szőke üstök, arcom pedig rögvest megenyhül, amikor meglátom, hogy Jenett milyen idegesen tolja vissza orra hegyétől a szemüveget eredeti helyére. Egyszer megfenyegettem, hogyha képtelen normálisan elvégezni a munkáját, ami javarészt abban merül ki, hogy a többiek odakint ugráltatják és felszolgálónak használják, rendbe kell tennie a fontos iratokat, papírokat, az elavultakat archiválnia kell, vagy megsemmisíteni és még néhány ehhez hasonló apró cseprő dolog, akkor az ő koponyája lesz az asztalomra kitéve. Jenett az egyetlen ember Las Vegasban, akit szerencsétlenségéből adódóan annyira viccesnek találtam, hogy magammal hoztam ide és védelmet ajánlottam neki a munkáért cserébe.
'Küldessek valakit Stamielért?' - már nem remeg annyira a hangja, mint annak idején, amikor már attól sírhatnékja támadt, hogy egyáltalán hozzám kell szólnia, de nem is annyira magabiztos. Inkább olyan, mint aki fel van készülve arra, hogy bármikor hozzávághatnak egy tányért és ha nem teszik meg, az már jó napnak számít.
'Igen, lassan időszerű lenne, meg egy tea is jólesne. Hosszú lesz ez a beszélgetés.' - mosolyom töretlen és nézem a szőnyeget fixírozó zöldesbarna szempárt, ami néhány rövid bólintás és egy halk Rendben kíséretében el is tűnik. Kis szerencsétlen, akár egy macska, ami nem tud egeret fogni, de megtartod, mert valamiért hozzád nőtt és ha már haszna nincsen, legalább annyi szerepet betölt az életedben, mint egy szobanövény: van és létezik. Egyre lassulva fordulok jobbra - balra, majd megállok és mutatóujjam hegyével kopogtatom a teniszlabda tetejét, miközben újból elveszek az üres szempárban. Ha sikerülne neki, ha Michael tényleg elhinné, ha a Nő, tényleg elhinné. Az a gyanakvó ember, akivel háborítatlanul él bátyám szimbiózisban, akire azt mondja, hogy az élete nagy szerelme, aki megbolondította az amúgy is bolond testvéremet, aki óvatosságra inti mindig és képes Michael forró fejét lehűteni, hogy ne indulatból döntsön vagy cselekedjen, mert akkor hibázhat. Fejemet rosszallóan csóválva fordulok a hátam mögött lévő hatalmas ablak felé és újból két oldali ringatózásba kezdve a székkel nézek végig az előttem elterülő romos városon, amire hamarosan leszáll az este. Néhányan a tetőkön mászkálnak vagy ücsörögnek, beszélgetnek egymással, teljesítik a kötelességüket, nem zavarja, vagy nem érdekli őket, hogy vezetőjük egy lassan elsivatagosodó területet nevezett ki új otthonául, amit később Paradicsomnak fognak hívni, csak élvezik egymás társaságát, gyönyörködnek a naplementében, várják a következő parancsot, a váltótársukat, a napfelkeltét. Újabb kopogás, újabb szemforgatás.
'Igen?' - fordulok vissza az ajtó felé és látom, hogy várva várt vendégem surran be rajta, arcáról tisztán le lehet olvasni, hogy érzi, ez most nem az a baráti csevej, fesztelen csevej lesz, mint hónapokkal ezelőtt.
'Áh, Stamiel! Gyere, ülj csak le, hamarosan érkezik a tea is.' - mutatok az asztal túlsó végén elhelyezkedő székre, ujjaim pedig a labdára kulcsolódnak, kezem fölemelkedik kissé, majd az ujjak elengedik a labdát, várják, hogy amint visszapattan újból elkapják. Sok múlik ezen a beszélgetésen, bár ezt szerintem te is tudod.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 18, 2019 10:04 pm
Következő oldal




To: Gabriel

Did you miss me?


Egy szívószállal szórakozok a kezemben, miközben ide-oda sodrom, avagy forgatom az ujjaim között. Bár már magam sem tudnám megmondani, miként honnan szereztem, viszont a múltkori kis gyilkolásom; az emberek sorait ritkítva, igencsak sikeres volt. Főként, mert egyrészt vadászok vesztek oda, másrészt, mert igazán mókás volt látni a kis arcukat, miután szépen rájöttek, miszerint én egy szót sem fecsegek a számukra. Oké, az már egy másik kérdéskör, hogy a csapdájuk kellős közepébe meneteltem, mintsem valamely elhullandó alakzat, de pont ezért is vicces, nem igaz?! A kezdeti vidámság, az a megvető pillantás, sőt... az a mindent elsöprő fenyegetés! Már majdnem meghatották a szívecskémet a mondataik, miként rögvest megölnek, ha nem beszélek, avagy, hogy mennyire megszívja a fajtám... A fajtám?! Hát.. Ti ezt értitek? Az emlékek okán jóízűen nevetek, mint, aki annyira élvezi, miszerint folyton-folyvást csupán a veszélyt keresi. Persze, igen, vehetném lazábban is a dolgokat, de... miért tegyem? Annyi évnyi fogság után; jólesik a "lelkemnek" a kötetlenség. Az, miként olykor-olykor felszabdalhatom őket, avagy épp' ellenkezőleg bábszínházat rendezhetek a végtagjaikból. Oh, már, ha egyáltalán marad belőlük valami és nem épp' az őrült kis fantáziámnak hódolok. Oké, elismerem, nyilván nem mindig vagyok ennyire... ennyire "elgurult a gyógyszerem" fázisú, viszont, amikor igen, akkor általában Ők azok, akik rosszul járnak, s nem Én. Tudod, hogy megy ez... Kell hozzá egy halandócska, meg némi pszichopata vonás, aztán rakd egybe a kettőt, s tádám! Oh, mondd... mi a baj? Mi az?! Nem így képzeled el a kis glóriás szárnyaskákat? Mondanám, miszerint sajnálom, de az az igazság, hogy nem, koránt sem, ugyanis kifejezetten élvezem. Imádom, ahogy ölhetek, szórakozhatok, s ekként újféle, sőt fajta paletta vázlatot alkothatok. Ha nem hiszed, akkor nézz körbe egy-két helyen, hiszen utánam nem marad más, mintsem vér és még több vér... Jó, nem a legszebb látvány, de! De, ha már Gabriel kis angyalkája vagyok, akkor annak muszáj megadni a módját, nem igaz? Az meg más kérdés igazából, hogy a főnököm hogyan is díjazza... Nem tudom, erről még sosem cseverésztünk, hisz' nem is volt rá szükség. A feladataimat százszázalékosan elvégzem; panaszra oka sem lehet, ha csak nem... nem, azért sem, mert vannak tisztább pillanataim. Tudok komoly is lenni, megy a felelősségvállalás, sőt szerintem én vagyok az egyetlen olyan angyal ezen a Földön, aki ennyire hűen hajlong, bólogat, bókol és egyaránt kuss-ba van. Apropó... néha lehet, miként sok vagyok; túlságosan is. Jobban belegondolva pedig ezer százalékig! Kopogás, illemszabályok, és minden, mi ahhoz jön, miszerint egy katona; tökéletes alany legyen. Formálható, dorgálható, lekövethető...
- Stamiel... - Kell néhány pillanat, mire sikerül fókuszálnom; a tőlem nem messze lévő egyik társamra. - ...egyáltalán figyelsz Te rám?! - Integet a kezével a szemeim előtt, s én, mintha épp' tetszhalott volnék; úgy ücsörgök.. Hol is vagyok voltaképpen?! Némileg megrázom a fejemet, ahogy eleinte körül futtatom a pillantásomat a külső terepen, majdan egészen komolyan az angyalra tekintek. Vajon mi okból van előttem, avagy én minek is merültem el egy szívószállal való játszadozási procedúrában? Kérdések, kérdések... válaszok meg bezzeg sehol! Sóhajtva felállok, ekként kerülve szembe az angyallal. Kissé nyújtózkodva ugyan, de végül megszólalok;
- Igen?! - Pislogok néhányat, zsebre vágva az új legjobb haverkámat; igen, a szívószálat! Még fel is vonom végezettül a szemöldökömet, miként nyomatékosítsam az akaratomat. Hallani szeretném azt a szép kis indokot, amiért még gondolkozni sem lehet.. Mi lehet ennyire sürgős?! Újabb áldozatok? Sikertelen támadás? Vagy épp' ellentétesen; valami győzelem?
- Gabriel kéri, miszerint fáradj be az irodájába! - Mutat is a kezével az adott irányba. - Persze, ami azt illeti; nem éppen volt legvidámabb hangulatában. - Most csak szívat, vagy ez tényleg így volna?! Ezzel az elmei és egyben költői kérdéssel indulok meg, ellépve mellette és egyenesen, sőt némileg talán egészen sietősen haladva; az irodahelyiségnek kialakított részleghez. Mindenesetre nem volt szokásom pánikolni, hiszen, ha le akart szidni megtette, ha feladatot óhajtott rám szabni, akkor azt is közölte, így inkább csak az volt ebben az érdekes, hogy melyikre is számíthatok. S miközben ezen töprengtem; elég hamar megérkeztem. Már éppen emeltem is volna a kezemet, hiszen a kopogás mondatni formalitás, amikor is.. egyetlen pillanatra megtorpantam. Oké, itt valami nem stimmel! Lazán megnyalom a kiszáradt ajkaimat, majd egy mélyebb levegővételt követően; bekopogok. Nem is agresszíven, viszont nem is hosszan. Mégse halkan, de se nem túl hangosan. S ahogy meghallom, miként jöhetek, avagy valami ehhez hasonlót; nem habozom. Lenyomva a kilincset könnyedén beljebb tessékelem magam, hisz' ideje elejét venni mindannak, ami ezek alapján rám vár.

outfit ℘ 721 ℘ centuries ℘ note: - ℘  kredit
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 18, 2019 10:03 pm
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3