Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 16, 2019 9:12 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Freya! OMG

Úgy érzem, nálunk most van karácsony, hogy ennyi kanont hoztok az oldalunkra, ráadásul milyen csodásakat! *-* Olyan jó látni, hogyan gondoljátok tovább az általunk csak vázlatosan megálmodott karaktereket, és ahogyan színt adtok nekik, mert bizony Freyát is megtöltötted bőven élettel! Úgy gondolom, hogy egy család/kisebb közösség/csapat legelső tagját megalkotni és megálmodni mindig nehezebb, mint egy kiforrott kompániához csatlakozni, éppen ezért mielőtt még bármit bővebben kifejtenék a lapoddal kapcsolatban, meg kell jegyezzem, hogy le a kalappal előtted, mert csodálatosan megadtad a Crusader família sava-borsát OMG

Áttérve a lapodra, ismét csak méltatni tudlak, részletes és beható képesség leírást tártál elénk, amiben megmaradtál a realitás talaján. Külön élvezet volt olvasni a testméretekre való kitérésedet, szerintem ilyen kis nüansznyi(-nak tűnő, de egy harchelyzetben közel sem mellőzhető) dolgokat sokan nem vesznek számításba, pedig, mint írtad, sokszor múlhat rajta az ember élete. Másrészt azt is jelzi, tényleg foglalkoztál a témával, ami a játéktéren mindenképpen ki fog fizetődni, ha dicsérő szavaim esetleg kevésnek bizonyulnának Very Happy luvu
A történeted kapcsán hasonló alaposságot és körültekintést éreztem, látszik, hogy beleástad magadat a vadász világunk rejtelmeibe, sőt, különösen tetszik mindaz a plusz, amit hozzátettél! Az iskolákat, mint írtuk is neked pm-ben, nem dolgoztuk ki olyan részletességgel, viszont ha egyszer erre hajtanánk a fejünket, készülj a támadásunkra, mert a sulis-jelző rúnás ötleted engem például maradéktalanul megvett fanolos
Persze a bátyáddal való kapcsolatod sem elhanyagolható szegmense az előtörténetnek. Mint említettem fentebb, remekül megadtad a Crusader család alapját, legfőképpen az ikertestvéredét, aki minden, csak nem könnyű eset Very Happy Nagyon tetszik a két karakter dinamikája, a tipikus tesós megszólalások, mint a "Már megint azt csináltad" és társai, amit csak valaki olyan mondhat, aki a legmélyebben ismeri a másikat.
Na és akkor a Payne-ekkel való fasírtban lévőségből fakadó konfliktus tengert még nem is említettem, aminek a kibontakozását kész öröm lesz majd nézni Very Happy

Nos, nem szaporítanám tovább a szót, hisz mindent összevetve, osztva, szorozva, egy tökéletes, részletgazdag lappal örvendeztettél meg minket, ami igazán méltó a Crusader hölgyeményhez! OMG Ebből kifolyólag hivatalosan is szeretnélek téged nagy örömmel az oldalunk tagjai között üdvözölni, remélem, illetve reméljük, hogy sokáig élvezhetjük az írásaidat, ötleteidet és egyáltalán, a jelenlétedet! luvu

Mielőtt játékba kezdenél, kérlek, hogy a beosztás összesítőbe, név-és pb foglalóba még ejts meg egy-egy bejegyzést.


Jó szórakozást kívánunk! Smile


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Freya Crusader Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 12, 2019 11:53 pm
Következő oldal


Some are lost in the fire. Some are built from it.
Kanon
19


FreyaCrusader  
Karakter információ
Család - Alapító vadászcsalád tagjai vagyunk. Egyedül anyám az, aki nem kért ebből az életből, és megfutamodott. Azóta is próbálkozik, hogy engem is magával vigyen, pedig semmi esélye. Ikerbátyámmal mindketten elhivatottak vagyunk a vadászság mellett, ráadásul szüksége van rám.

Mi a beosztásod - Vadász vagyok, ám még nem fejeztem be az iskolát.

Melyik oldalon állsz? - Az emberekén.

Városod - New York

Porhüvelyem neve -
Lily Collins
Staff
Vadász
Ember
flora
19

Karakter képességeinek leírása
A Crusader család lányaként kiskoromtól fogva intenzív képzésben vettem részt, hogy minél erősebb vadásztagja lehessek a következő generációnak - de ez a hétköznapokban nem így fest. Nem is lennék meglepve, ha sokan nem tudnák, mit is csinálok. Bátyámmal ellentétben nem morogva ülök be az órákon a leghátsó sorba, és míg róla süt a megvetés és türelmetlenség, addig én a többiekkel nevetek a folyosón. Csak nehogy valamilyen fegyvert jelző rúna megszólaljon, mert azt már nem biztos, hogy csak úgy megúsznám, akármekkora lyukat is tudok az emberek hasába beszélni, vagy bizonygatni, hogy ártatlan vagyok, miközben a hideg penge égeti a combomat.
Közelharcban vagyok a legjártasabb, ezért is a rövidebb pengék a kedvenceim. Az esetleges lándzsák vagy akár kardok mind-mind túl nagyok a kényelmes fogáshoz, míg egy hosszabb tőr tökéletesen kiegyensúlyozott a kezemben. Viszonylag vékony testalkatomnak köszönhetem a fürgeségemet, ami elengedhetetlen a közelharcokhoz, és lány létemre gyerekkoromtól kezdve sokat nyújtottam a képzés miatt, azt mondták, egyszer hasznos lesz - és az is lett. Akkor még nem tudtam, hogy a közelharc lesz az, ami nekem való, szinte sóvárogtam a mások kezében látott lőfegyverekért. Bár azokkal is gyakorlott vagyok, mégsem tudok pontosan célozni, és biztos vagyok benne, hogy kritikus pillanatban abszolút mellélőnék. De amíg a pontosság nem számít, a célt el tudom találni, lelassítani. Ezzel szemben íjakkal szimplán pocsék vagyok, hamarabb lőném lábba saját magamat, minthogy a ránk támadó démonokat.
Azonban a többi férfihoz képest, főleg a családban, elmaradok testi erőben, mint vadász. Erre alig pár hónappal jöttem rá, mikor majdnem az életem múlt rajta, hogy egyszerűen nem tudtam eltaszítani az ellenséget. Ha ő nincs ott, én... Azóta plusz edzésekre járok, bátyám tudta nélkül. Ha ő megtudná, vérszemet kapna, és már esélyem sem lenne az iskolában tartani, pedig ez anya egyetlen komoly kérése felénk, ami számít.




Minden történet rejthet titkokat

Ujjbegyei mélyen a karomba fúródtak, ahogy kezét szorosan rákulcsolva a felkaromra húzott végig a szűk, félhomályos folyosón. Talpai ingerülten csattantak a padlón, amik mellett az én puha lépteim a semmibe vesztek. Összeszorítottam a fogam, fájt a szorítása, és a kötések alatti sebeim is sajogtak, mégis, egy nyikkanásnyi hangot sem adtam ki. Befordultunk a sarkon, egy pillanatra lelassítottam a lépteimet, mire ő megrántott, és húzott tovább.
- Befejeznéd ezt?! - csattantam fel, mire erőteljesen maga felé fordított. Már készültem a dühkitörésre, ami hirtelen megszólalásomat kellett volna, hogy kövesse, ám mégsem jött.
- Hogy tehetted ezt? - sziszegte, hangja elcsuklott a haragtól, ám a szemeiben lévő fájdalom miatt a torkomra forrt a szó. - Te, az egyik legmegbízhatóbb, legkiegyensúlyozottabb újoncunk... Sosem hittem volna rólad. A francba, jobban bíztam benned, mint magamban...!
- Apa, én...
- Nem, most ne szólj közbe. Most, mint kiképződ vagyok itt, mint felettesed, és nem, mint apád. Még a kiképzésetekkel sem végeztünk, alig pár hónapja, szükségből lettetek csak teljes jogú vadászok, a kiképzőknek a szavukat kellett rá adniuk, hogy biztosak a döntésükben... Erre most vihetlek a tanács elé! Hogy tehetted...?
Elfordítottam a fejem.
- Megtámadták - suttogtam.
- Igen, a tiltott zónában! Ahova tilos belépnie neki is, akárcsak neked! - hirtelen megemelkedett hangjától zengett a folyosó. - Kibírta volna, amíg erősítést hívsz, amint észrevetted, hogy...
- Nem bírta volna.
- Tessék? - hökkent meg az alig hallhatóan elhangzó mondattól.
- Nem bírta volna ki! - Most én kiáltottam, ám ez túl sok energiámat vette igénybe, és elcsuklott a hangom. - Az utolsó pillanatban értem oda, hogy megmentsem, senkinek nem tudtam szólni! Így is másodperceken múlt a kislány élete...
- És a tiéddel mi van?! - csattant fel, fájdalommal teli hangom. - Azt hittem, elég a forrófejű bátyád miatt aggódnom, erre most nézz magadra, alig állsz a lábadon, annyi kötés van rajtad... - Egy pillanatra elhallgatott. - Ha nincs ott az a rohadt Payne, már pokolkutya eledel lennél!
Hallgattam. Még pár pillanatig álltunk a folyosón, aztán újra elkezdett húzni, a tanácsterem felé.
- Ilyenkor egyetértek anyáddal. Talán sosem lett volna szabad... - Hangja halkabb volt, mint a lépései, egy pillanatra azt hittem, csak képzeltem, meg sem szólalt. Mire felé kaptam a fejem, már ismét a kifejezéstelenség álarca foglalta arcát.

***

Homlokomról izzadtság csorgott, szálló tincseim a halántékomhoz és a nyakamhoz ragadtak, hiába is fogtam fel a hajam. A központ helyenként kihalt volt, máshol nyüzsgött az élet, ahogy végighaladtam a folyosókon az edzésem után. Ütéseket, rúgásokat, ugrásokat gyakoroltam, mégsem voltam elégedett - bár a gyógyító rúnák megtették a hatásokat, mégis éreztem az oldalam rugalmatlanságát, az ütéseim gyengeségét, az ugrásaim pedig keményed ütődtek a finom érkezések helyett. Hiába gyakoroltam folyamatosan, még mindig nem volt esélyem terepre menni. A szabályszegésért, bár életet mentettem - hogy aztán másnak az enyémet kelljen megmentenie -, a tanács bizalmatlansága volt a büntetésem. Fogalmam sem volt, mennyi időbe fog telni visszanyerni.
- Ilyen ütésekkel egy impet sem tudnál leteríteni - hallottam meg magam mellett a vicceskedő hangot, ám ahogy elhaladt mellettem, arcára a közvetlenségből a semlegesség tért vissza. Csak megforgattam a szemem, és már épp visszaszóltam volna, mikor Payne mama keze jelent meg a vállán, ellentmondást nem tűrően maga mellett vezetve a fiát.
A következő pillanatban én is hirtelen mozdulatot éreztem, valaki elkapta a csuklómat, és már reflexből védekező testtartásba váltottam volna, hacsak nem ismerem fel a bátyám érintését.
Komolyan rám nézett, majd elkezdett kihúzni a csarnokból, egy kihaltabb folyosó felé terelve engem. Bár fogása nem fájt, mégis elég szoros volt ahhoz, hogy ne tudjam kirántani a kezem a tartásából. Egyszercsak megállt, és felém fordult, bár nem tett semmilyen fenyegető mozdulatot, mégis, hirtelen bezárva éreztem magam, a hátam mögött a fallal. Bár ki tudtam volna cselezni, mindig is ő volt az erősebb míg én a fürgébb, az oldalam miatt nem tettem, így egyelőre eltűrtem a testtartását.
- Ne mondd, hogy beleszerettél!
Mindig is brutálisan őszinte volt, és nem tagadta a gondolatait. Ám ezzel a kijelentéssel meglepett, pár pillanatig csak pislogni tudtam.
- ...tessék? - nyögtem ki végül. - Mégis mire gondolsz...?
- Teljesen elvörösödtél, és nem olyan régen még nem voltatok ennyire közel egymáshoz. Ha megtudom, hogy bármi is van köztetek én...
- HÉHÉHÉ, álljunk csak meg az agarakkal! Azért vagyok vörös, mert három órás edzésről jöttem! - kezdtem el hevesen rázni a fejem, hajam többször is nekicsapódott a mögöttem lévő falnak. - Mellesleg, most komolyan Alexről beszélsz? Alig két hete megmentette az életemet! Ha azt hiszed, hogy ezután utálattal fogok nézni rá...
- De...
- Mellesleg pedig, majdnem egész életünkben együtt edzettünk, rémlik?
- És egy pillanatra sem más, mint az anyja. Ugyanolyan hatalommániás, felfuvalkodott, és az ő hibája is, hogy most a Crusaderek árnyékba kerültek.
- Na és? Tudom, hogy te nem bírod, de ettől függetlenül - Erőt vettem magamon, és kirántottam a csuklómat a kezéből, majd oldalra léptem, egy fokkal eltávolodva -, az én dolgom, kivel, mit és hogyan. De most az egyszer elmondom, de jó hangosan, hogy megértsd - vettem nagy levegőt -, semmi romantikus érzelem nem fűz Alexander Payne-hez! Így jó? - forgattam meg a szemem. Ingerültebbnek éreztem magam, mint kellett volna.
Hátat fordítottam neki, és a csarnok felé vettem az irányt, mikor meghallottam magam mögött a halk hangját.
- Már megint azt csináltad.
- Mit? - torpantam meg, ám nem fordultam vissza.
- "De jó hangosan, hogy megértsd"! - hangja erőltetetten kifigurázó volt. - Csak azért, mert engem nem érdekel...
- Jaj, ne kezdd ezt! Csak azért, mert nekem jó jegyeim vannak, nem jelent semmit.
- De te is tudod, hogy mindkettőnknek sokkal jobb lenne, ha...
- Ha? Ha mi? Csak azért vannak jó jegyeim, mert nem teszek rá magasról, ahogy te! - lendületből visszafordultam felé, most már a dühtől volt piros az arcom, majd egy pillanatnyi farkasszemezés után megfordultam, és szó nélkül otthagytam.

Másnap reggel, mire felkeltem, már reggeli várt az asztalon, és amikor 10 perccel az óra kezdete előtt a terembe léptem, az ő asztala már foglalt volt, és a füzetébe firkálgatott.
- Na, veled meg mi történt? Megharaptak az angyalok? - jelent meg arcomon egy kaján mosoly.
- Pontosan tudod, hogy csak miattad vagyok itt, úgyhogy töröld le azt a vigyort a képedről, és ülj le, mielőtt megbánom, és inkább kiképzésre megyek - felelte, anélkül, hogy felnézett volna.
- Ahogy óhajtod - forgattam meg a szemeimet, és egy mosoly kíséretében helyet foglaltam az ablak melletti padomban.




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3