Lost It All ~2010

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Lost It All ~2010 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 08, 2019 3:04 pm
Következő oldal


***
Lezárt Játék!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zarall


Lost It All ~2010 Tumblr_owsxzvOdo31wxdmrbo3_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
My Angel
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
⇝ Vezető
☩ Multi :
⇝ Azazel
☩ Play by :
⇝ Dominic Sherwood
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 13, 2019 12:43 pm
Következő oldal



[You must be registered and logged in to see this image.]


To: Stamy'


I believe that we all fall down

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dühös voltam, de nem rá, hanem azokra az akárkikre, akik ezt művelték vele. Mit tettek vele? Mit tettek, hogy még engem sem ismer fel, mintsem a társát?! Én ezt képtelen voltam felfogni. Csak az járt a fejemben, hogy végzek azokkal, akik bántották Stamielt. Egy angyallal senki sem bánhat így. Senki!
Ahogy megszólalt, a vonásaim ellazultak. Talán most tiszta az elméje? Vagy csak rájött a helyzet valódiságára? Őt kezdtem fürkészni, majd gyengén megráztam a fejemet.
- Nem az a gond, amit Te csináltál, hanem amit Ők veled – Magyaráztam gyengéd hangszínnel, majd tovább hallgattam őt. Sóhajtottam. – Pedig ideje lesz, mert itt vagy és itt senki sem fog bántani téged többé, Stamiel – Komolyan fürkésztem őt, majd elkezdtem bevinni őt a lakásba. A gondolataimba mélyedtem, mikor újból megszólalt, immár halkabban.  Kapaszkodott belém, így nem mozdultam mellőle.
- Hé… - Szabad kezemmel a vállára simítok, majd megfogom. – Minden rendben lesz, haver. Sosem leszünk ellenségek, oké? Sosem – Még az arcát is magam felé fordítottam, hogy a szemébe nézhessek ezen szavak kimondása közben. Aztán inkább vetkőztetni kezdtem, mert a sebeivel is törődnünk kellett.
Elléptem a szekrényhez, hogy előszedjek valamiféle váltóruhát a számára, azzal léptem vissza hozzá és meg akartam szólalni, reagálni az előző szavaira, de az, hogy az a tőr a kezében volt és a szavai… Gyengén megráztam a fejemet, majd leraktam oldalra a ruhákat, avagy inkább dobtam.
- Stamiel… add azt ide – Sziszegtem halkan, a szavaira megrázva a fejemet. – Nem foglak bántani, sem megölni! – Ahogy odaadta a tőrt, megkönnyebbültem, de arra nem számítottam, hogy közelebb is ránt magához. Azonban a tőrt lefelé fordítottam, a föld felé. Nem akartam ártani neki. Most tért vissza, nem érdemelt több szenvedést. A tőrt végül a földre dobtam, majd megragadtam Stamielt és így húztam magamhoz.
- Nem lesz semmiféle büntetés, sem más… itt maradsz. Velünk. Hiszen közénk tartozol. Segítek, hogy újra… újra önmagad lehess – Suttogtam egy fokkal halkabban, de nem akartam elereszteni őt. Instabil volt és ez a hirtelen halálvágy sem tetszett, amit sugárzott magából. De valahol érthető volt. Kínozták, bántották, most pedig túl hihetetlen volt, hogy szabad volt.
Szorosabban vontam magamhoz néhány hosszabb pillanatig, mielőtt elszakadtam volna tőle, hogy ránézhessek.
- Én mindig itt leszek neked – Ejtettem ki halkan a szavakat, át sem gondolva szinte. Aztán újból a ruhájához érek, de ezúttal csak a szélét fogom meg és kicsit meghúzogatom. – Ezeket viszont le kellene venned, hogy ellássuk a sérüléseidet. Segíteni akarok neked, Stamiel. Engedd, hogy segítsek – A szemeit fürkésztem, majd lassan teljesen elengedtem őt. Reméltem, hogy a szavaim elérnek hozzá és most már… talán nyugodtabban folytathatjuk a dolgokat.


418 words ✘ [You must be registered and logged in to see this link.] ✘ note: - ✘  [You must be registered and logged in to see this link.]



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zarall



Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 18, 2019 7:28 pm
Következő oldal




To: Zarall

Everything is lost..


A halandói lét törékenysége fentről pusztán játékszerként hatott, s amíg voltaképpen nem Te magad vagy az, ki mindezt átéli, mondhatni, miként nyert ügyed van, nem igaz?! Azon apró megpróbáltatások, amelyekkel szembe kellett nézniük, avagy azok a kis vonulatok, melyek anno nekünk nevetségesek lettek volna, feltéve, ha produkálunk emberi vonásokat; nekik maga volt a tragédia. Legyen az egy eltört váza, ami nem mellesleg családi ereklyeként funkcionált, vagy csupán egy kisebbféle sikertelenség, mert nem épp' úgy alakult a helyzetük, ahogy azt előre eltervezték. Nyomban képesek voltak sírni, ríni, sőt magát az Istent okolni, miszerint miért történik velük ennyi balszerencsétlenség, mintsem, hogy felvállalva a Sorsuk, s felállva a padlóról egyengessék az útjuk. Mindig is oly' egyszerű kivitelben, sőt már-már könnyedén eltiporhatóak voltak. Egyenlőek a homokkal, mindazzal, amely rájuk várt. S ahelyett, miszerint tettek volna valami maradandót a létezésük kapcsán, nos... nem csináltak semmit. De tényleg semmit! Úgy meneteltünk rajtuk keresztül, mint... Hogy is fejezem ezt ki?! Mint... hangyákon az emberek. Nem mutattak fel semmit, nem voltak számunkra ellenfelek; csak hullottak, s meghaltak, ahogy azt akartuk. Gabriel kérése számunkra parancs volt, hisz' az Ő érdekei a Miéinket is szolgálta, nem de bár?! Az volt a cél - az a mindent elsöprő hivatásunk -, miként előcsaljuk Istent, de Ő bezzeg nem jött. Válaszra sem méltatta a tetteinket, s kérdem én; miért?! Miért vált kámforrá, s tűnt el végleg? Mi nem tetszett neki? Mit elégelt meg ennyire? S ha valóban érdekelnénk, akkor... itt kellene lennie! Itt; mellettünk. Nem pedig hátat fordítva ki tudja; hol. Viszont az imák leperegtek, lehulltak, szinte mit sem értek.. Ha megszólítottad sem válaszolt, sőt, ha könyörögtél hozzá sem érdekelte. Cserben hagyott, akárcsak mindenki más..
Az évek alatt nem volt mellettem egyetlen társam sem; s vajmi halvány reményt tápláltam is afelé, hogy kiszabadítanak, vagy megtalálnak... ez sajnos nem történt meg. Mert nem érdekeltem Őket, mert nélkülem is ugyanolyan kényelmes volt az életük, s Én hiába éreztem magamat a lehető legrosszabb pozícióban, ha ez... senkit sem hatott meg. Vehetnénk úgy is, miként egyszerre volt kellemes és egyaránt kellemetlen a viszontlátás adta öröm zálogsora. Már, ha képes volnék meglátni a valódi tartalmat, s nem azt fantáziálnám el, miszerint ugyanott vagyok. De persze, hogy is gondolhatnék a szabadságra, ha évekig voltam bezárva, sőt... ha ezt használtam, mintsem menedéket?!
Így Zarall látványa, amilyen derültség lehetne; mégsem az, hisz' nem tudom kellő mértékben felfogni az arcának a vonásait, a szavainak a súlyát, s ennek az egésznek az értelmezését. Olyan, mintha egy tünékeny kép lebegne a szemeim előtt, mely mutatni kívánná a realitás meglétét, s egyben elmosná azt teljességgel. Két szint között őrlődve pedig nem tudom eldönteni, miként melyik is az igaz momentum. Még mindig egy tömlöcben lennék, ahol a démonok szórakoznak velem a kényük szerint, vagy már rég kiszabadultam, s amiket teszek azok...? Őrület! Hihetetlen, miszerint mennyi minden befolyásolhat egy angyalt is, ekként egy olyan teremtményt, akinek éreznie sem kellene..
Amint földet érünk; támadok. A saját fegyverét óhajtva ellene használni, viszont a kísérlet már abban a percben meghiúsul, ahogy használja a telekinézis képességét. Egy mókás kis trükk és oda a nagyszerű tervemnek.. Aztán, ahogy lerak, s a lábaim a talajt érintik; kénytelen vagyok valami után kapni. Igyekszem akármit megragadni a kapaszkodás érdekében, így a fal esik áldozatul, ami immáron újféle színt ölthet. Nem kell sok és máris üvölt, ekként egy fokkal sokkal tisztábbá válik a kilátás. Tehát tényleg eljöttem volna?! Itt vagyok... itt... az angyalok között?! S mire ezt felfogom; már látom is Őt.
- Én... - Alig találom meg a hangom. - ...én sajnálom... - Érzékeltetve a mondadóm értékét, némileg hátrébb is húzódom. - ...nem akartam gondot okozni Neked. - Mintha egy pillanatig is, de létezne a tébolyultságom ellentéte; az épelméjűség kis látszat tükre. Ócska illúzió, viszont... - Csak ennyi év után... - Lazán megrázom a fejem. - ...továbbra sem hiszem el, miként végre itt lehetek. - Magyarázom rögtön a szavait követve, hisz' szent meggyőződésemnek véltem, miként démon és erre... erre meg csak ő. Ő, aki fene mód roppantul türelmes, mert ilyenért már mást nyilván halálra ítélt volna, nem igaz? Én mégis minek vagyok ez alól kivétel? Miért nem csapják le a szárnyaim és állítanak bíróság elé, mert... mert eltűntem?
- Nem vagyunk ellenségek. - Ejtem ki halkan, miközben berángat a házba. - Nem lehetünk azok... - Folytatom nyöszörögve, megkapaszkodva a karjaiban, miután leültetett egy kanapéra. - Mondd, hogy nem... már csak ez az egyetlen nézet, ami... ami megmaradt nekem! - Kétségbeesetten, esdekelve taglalom. - Kérlek, könyörgöm... ne engedd, miszerint ennek vége legyen.. - Suttogom magam elé révedve, ekként engedve el a karját, bár ruhát leszedni rólam nem tudott; azt nem hagytam neki. - Ha ez sincs, akkor én sem vagyok. - Állapítom meg tökéletes ridegséggel, sőt már-már kiüresedett tekintetekkel. - Vállalom a büntetésemet, hiszen... évekig itt sem voltam. - Pillantok utána, miközben tovább beszélek. - De... ha el kell innen mennem; azt nem! - Bezárom a szemhéjaimat, ugyanis erősen fókuszálnom kell e minutumra. - Nem akarom megtenni.. - Egy halvány törékenység, s némi hirtelen mozdulat..
Nem sokkal később felém fordul, viszont a tőrét az ujjaim közt tartom, s míg görcsösen rászorítok az angyalpengére, addig vele szemben állok meg. Esetlenül nézek farkasszemet az íriszeivel, kérlelőn fürkészve a pillantását. - Ha... ha nem maradhatok, akkor inkább ölj meg.. - Fordítom magam felé az eszközt. - Tedd meg, mert így nincs értelme a létezésemnek sem.. - Nyomom a kezébe, így egy hirtelen fogással rántva közelebb magamhoz, hisz' itt az ideje... Gyerünk, Zarall, tedd meg!

outfit ℘ 895 ℘ play with fire ℘ note: - ℘  kredit

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zarall


Lost It All ~2010 Tumblr_owsxzvOdo31wxdmrbo3_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
My Angel
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
⇝ Vezető
☩ Multi :
⇝ Azazel
☩ Play by :
⇝ Dominic Sherwood
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 13, 2019 1:48 am
Következő oldal



[You must be registered and logged in to see this image.]


To: Stamy'


I believe that we all fall down

[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy tűnt, egy röpke, s kósza pillanatra, hogy végre észhez tért: a nevemet mondta. Félig talán kérdésként, de kimondta, ami egyféle reményt keltett bennem az iránt, hogy rendben lesz idővel.
De ez a pillanatok töredéke alatt semmivé foszlott; olyan volt, mintha tartana tőlem valamiért. Mintha félne, mintha… valaki mást látna a helyembe. Ez viszont mit sem változtatott azon, hogy jelenleg én voltam az erősebb kettőnk közül. Igyekeztem hát lefogni, s a szavait nem magamra venni.
- Mégis mi? Az, hogy segíteni akarok neked és te elutasítasz? – Vetettem oda a kérdésére szúrósan, ám nem vártam konkrét választ. Valaki annyira megkínozta ezt az angyalt, hogy… nos, igen. Azt hiszem, a józan eszét is elvesztette. Ez pedig, ha nem említettem volna már százezerszer, dühített.
- Jobb lenne, ha nem beszélgetnénk, amíg össze nem szeded magad. – Morogtam idegesen, ahogy szorosan a karjaimba fogtam. A város felett szálltunk, a szél borzolta a hajamat, míg én magam próbáltam őt a lehető legjobban óvni és védeni, mindazok ellenére, ahogyan viselkedett velem. Nem haragudhattam rá; nem tehetett arról, amit tettek vele.
Percekbe is beletelt, mire elértük a kívánt célpontot, avagy a lakásomat. Az erkélyre szálltam vele. Érzékeltem a mozdulatát, azonban mivel a karjaimban volt, így esélyem sem volt leállítani, legalábbis a kezeimmel nem; a fegyverem a kezébe került, így a telekinézis képességet használva rántottam el tőle a tőrt, mielőtt… mielőtt belém szúrta volna. Ekkor raktam le őt a földre, s a tőr hamar az én kezembe került.
- Mi a… mi a fenét csinálsz, Stamiel?! Egy oldalon állunk! Nem az ellenséged vagyok! – Szinte kiabáltam rá. Igen, tudtam, hogy valami nem stimmel vele; a kínzások, a sérülések, amik a testét díszítették, s ez az egész, de… de rám támadt volna. Ez a tény valamiért nagyon is fájt.
- Vagy tévednék és azok volnánk? – Kérdeztem némi csend után, hitetlenkedve bámulva rá, aztán nagyot sóhajtottam. Oké, nyilván egyikünk számára sem jó ez a helyzet. A fegyvert elraktam, ugyanoda, ahol volt; vállalva a kockázatot, hogy Stamiel újra megpróbálja elvenni tőlem.
Beletelt néhány percbe, mire képes voltam túltenni magam az imént történteken. Ellenkezést nem tűrve vittem be az angyalt a lakásba, majd ültettem a kanapéra, aztán elkezdtem leszedni róla a véres ruhákat. Fel akartam mérni a sérüléseit, hogy aztán eldönthessem, hogyan is látok neki a gyógyításnak – mert én hülye még mindig segíteni akartam rajta, holott lehet, ellenségként gondol rám.
Töprengtem egy kicsit, majd kicsit pakolászni kezdtem, lerakva oldalra a tőrt, Stamiel közelébe. Aztán felegyenesedtem mellőle és az egyik szekrényhez léptem, hogy ruhák után kezdjek kutatni. Némi keresgélés után fordultam vissza, majd léptem oda hozzá.


421 words ✘ [You must be registered and logged in to see this link.] ✘ note: - ✘  [You must be registered and logged in to see this link.]



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zarall



Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 12, 2019 7:31 pm
Következő oldal




To: Zarall

Everything is lost..


Szüntelenül újra és újra ugyanazok a képek jelentek meg, míg nem egészen az őrületbe kergettek. Színtisztán előttem volt minden, mintha csak éppen ebben a pillanatban történne meg, s mintsem az elmém egyféle játéka; úgy pergett le előttem a vízió. Kezdtem azt hinni, miként szabad sem vagyok, sőt igazából ki se jutottam, mert, ha... ha kint lennék, akkor nem szöktem volna meg ily' könnyedén, nem igaz? Bár gyakran... túlságosan is gyakran menekültem a gondolataim szegletébe, miszerint egészen a magaménak tudhassam; a régi szép időket, amikor még nem voltam rácsok mögé csukva. Olyan élénken élt bennem az illúzió, sőt.. olyan eszméletlenül kevésnek bizonyult olykor az emlékek záloga, s mindaz, amely menekvésként szolgálhatott volna, nos nem volt több, mint egy képzelgés kis látszata. Nem volt kiút eme pokoli helyről, s talán... talán most sem. Megint csak ábrándokba ringatnám önmagam? Álomnak tűnne pusztán a szabadság vágya, s az, hogy egyszer... egyszer újra ott lehetek azon helyen, mint a többiek?
Voltak-e egyáltalán még társaim, ennyi év távlatának elteltével? S vajon hogyan fogadhatnák azt az angyalt, aki sokáig jelen sem volt a köreikben? Árulónak számítok, avagy kitaszítottnak? Ér-e még valamit a jelenlétem? Szükségük van-e rám? Érdekli őket az, hogy mi történt, vagy fel sem tűnt számukra, miként itt sem voltam? Elhullható bábként vagyok felcímkézve, avagy már oly' régóta halottnak hisznek? S ha meglát Gabriel... mit fog hozzám szólni? Mit mond? Kidob? Ellök?
Az elmémet megannyi kétely, s egyaránt kérdés töltötte ki, míg választ egyikre sem kaphattam. Csupán abban voltam biztos, hogy vérzek, s a talajon kúszhatok. Valamerre mentem, de nem tudtam hová. Vonszoltam magam, erőltetve a haladási szándékomat, míg nem egy angyal...
Tényleg az volt, vagy egy újabb átkozott démon, kinek eddig még egyszer sem láthattam a pofáját?
Nem, az nem lehet, hisz' annyira ismerős..
A vonásai, a hangja, az a hős belőtt kis frizurája...
- Zarall?! - Próbálok figyelni rá, kényszerítve a személyemet, viszont nem megy... ahogy megfogja a bal karom.. ahogy...
- Engedj el! - Ellenkezek vele, igyekszem ellökni, elmászni onnan, de akármit is teszek; hasztalan. - Gabriel! - Üvöltöm az ark nevét, ekként meg sem hallva a szavait, sőt fel sem fogva az értelmüket. Így esik ki az, miszerint a segítségét ajánlja, avagy, miként válaszokat óhajt tőlem. Annyi rémlik, hogy erőlködöm... s taszítani akarom mindhiába. Erősebb, gyorsabb, erőszakosabb..
- Mondd, neked nem volt még elég? - Szúrom oda kegyetlen éllel. - Nem volt az?! - Suttogom némi megtörtséggel, ám egy idő után abbamarad az ellenszegülés további megkísérlése. Ezáltal már könnyebben kaphat fel a karjaiba és szárnyalhat el velem, amerre csak akarhat.
Viszont, amint földet értünk az első dolgom, hogy fegyveréért nyúlva; szúrjam belé azt. Megmártva a gyomrában, forgatva benne, s érzékelje a szenvedés édes mámorát. Már, ha persze, összejön és meg nem állít ebben.
Nem tehetek róla, de nem hiszem el, miként ez a valóság; nem lehet az... hisz' Ő egy démon és azt akarja, hogy fájdalmat érezzek..

outfit ℘ 475 ℘ diggy down ℘ note: - ℘  kredit

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zarall


Lost It All ~2010 Tumblr_owsxzvOdo31wxdmrbo3_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
My Angel
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
⇝ Vezető
☩ Multi :
⇝ Azazel
☩ Play by :
⇝ Dominic Sherwood
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 12, 2019 12:28 am
Következő oldal



[You must be registered and logged in to see this image.]


To: Stamy'


I believe that we all fall down

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fent, a felhők fölött élvén… nos, az érzelmek, mint egyfajta fogalom; mondhatni ismeretlen volt a számomra. S mindenki másnak is. Nem arra teremtett minket a mindenható, hogy az érzéseink lévén elvakuljunk, s kényünk-kedvünk szerint cselekedjünk. Kőbe vésett, fontos feladataink voltak, amik arra vártak, hogy teljesítsük őket. Nem zökkenthetett ki minket semmi. Nem tántoríthatott el minket semmi a kitűzött céloktól, s ez így volt jó. Hiszen ezért léteztünk… nem igaz?
De amióta… amióta Isten eltűnt, s az emberek világába kényszerültünk, elkezdtünk változni. Mindannyian. A nyomorult kis halandók, a világuk, s ez az egész, igenis hatással volt ránk. Valamennyien elkezdtünk érezni… azt hiszem, életem legelső érzelme az „árulás” érzete volt, melynek igencsak keserű volt az íze. Aztán jött a düh… Mondhatom, hogy a dühvel komoly barátságot kötöttem az évek során. Hiszen most, ebben a pillanatban is ő volt az, aki meglátogatott engem – miközben próbáltam felfogni azt, amit látok. Stamielt, vérben úszva, szinte haldokolva…
Igen, dühös voltam. Válaszokat akartam, s előkeríteni a tetteseket, akik ezt művelték egy angyallal. S igen, fogadni mertem volna rá, hogy ez csakis az emberek műve lehet, de… belegondolva, efféle sérüléseket egy ócska kis halandó aligha képes ejteni.
Ismét Gabriel nevét ejtette ki a száján. Mintha… nem is tudom. Látszott rajta, hogy teljesen megtört. Mintha kezdte volna elveszíteni önmagát, vagy… nem, erre gondolni sem akartam.
Elhúzódott, de abban a pillanatban meg is fogtam a bal karját. Finoman. Nem akartam erőszakos lenni, habár lehet, azt kellett volna.
- Stamiel, figyelj rám! Gabriel most nincs itt. De én igen! – Megemeltem a hangomat is; el akartam érni a tudatát. Azt akartam, hogy az én hangom legyen az, amibe most belekapaszkodik, hisz én voltam itt, nem Gabriel! Őszintén szólva fogalmam sem volt róla, hogy hol van, de nem számított ez most. Visszahúztam magamhoz, ellenkezést nem tűrve.
- Segítek rajtad. – Morrantam dühösen. – De utána… utána el kell mondanod, hogy ki művelte ezt. Ugyanis bűnhődnie kell ezért! Egy angyalt… így bántani… sőt! – Idegesen morogtam tovább, még néhány keresetlen szót kiejtve a számon, miközben igyekeztem arra kényszeríteni az angyalt, hogy ne mocorogjon és maradjon végre nyugton. Aztán végiggondoltam gyorsan a kialakult helyzetet és azt, hogy nem kellene itt maradnunk. Nem tudhattam, kik tették ezt vele, sem azt, hogy követték-e eddig. Egyszóval: semmit sem tudtam, így jobb volt megelőzni a további gondokat.
- Elviszlek innen. – Mondtam komolyan, továbbra is a karját fogva, majd felegyenesedtem és ezúttal a karjaimba is vettem. Egyértelmű volt, hogy kettőnk közül most ki az erősebb; így nem aggódtam azon, hogy esetleg ellök magától vagy bármi egyéb. Persze arra lelkiekben felkészültem, hogy nem szeretné, ha segítenék rajta, de nem érdekelt a véleménye.
Emlékeztem rá; arra, hogy régen ő segített nekem. Habár nem ilyen helyzetben, de mégis; tartoztam neki azzal, hogy nem hagyom cserben.
A szárnyaimat előhívva szálltam fel, karjaimban Vele, hogy a saját kis kialakított szállásomra, avagy lakásomba vigyem és ott pedig… nos, a gyógyulás útjára tereljem az angyalunkat.


475 words ✘ [You must be registered and logged in to see this link.] ✘ note: Stamy' no homo    ✘  [You must be registered and logged in to see this link.]



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zarall



Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 11, 2019 10:31 pm
Következő oldal




To: Zarall

Everything is lost..


Évek múltak, s teltek el... Évek, amelyeket nem tekerhettem vissza, avagy csak, amiket nem változtathattam meg. Minden egyetlen esemény köré összpontosult; minden csupán egyről szólt. Ott lebegett felettem az a bizonyos kard; a gondolataimban éket vert a halál fogalma, s mire... mire eljutottam eddig. Egyáltalán mi maradt meg nekem, de úgy őszintén? Semmi... elvették az önbecsülésemet, megfosztottak a jogaimtól, bármit megtehettek velem, amit óhajtottak. Kényük-kedvük szerint kihasználhatták azt, miszerint egy angyal a foglyuk. Nem voltak korlátok, nem voltak határok, nem volt semmi.. Megtörtek, hiszen elérték, hogy megtörjek. Feladtam, mert fel kellett adnom. S az Istenbe vetett hitem? Ez már számomra nem is létezett; valahol az elején már egészen elveszett. Az egyetlen társam; az örökös kín volt. Az a fájdalom... az a szenvedés... az az életérzés, amelyet nem kívánok senkinek. Mindenféle, s fajta módon megélhettem a gyötrelmet; eddig nem látott módszerekkel ismerkedvén meg. S bár a tudástáram, ekként bővült, viszont az elmém megbomlott.. Nem maradt rangom, nem voltak társaim, nem volt az égvilágon semmim.
De jól rémlik; erre az egyre remekül emlékszem. Ott volt egy pillanat, amikor végre megszökhettem, s én... én éltem is az eshetőséggel. Első adandó alkalmam volt minden erőmet felhasználva elteleportálni; ide.. Ide, ahol ki tudja, hogy várnak-e rám, látnak-e szívesen, vagy egyáltalán számítok-e valamit. Gabriel gondolata, sőt az a kis bosszú tartotta bennem a lelket, s ha ez nem lenne, akkor... akkor talán már nem is lennék semmilyen módon sem stabil. Talán, még nevezhető voltam épnek elmei szinten, avagy mégsem?
Kúsztam a porban, csúsztam előre, másztam, hogy minél beljebb jussak a város berkein belülre. A vérem gyönyörűen festette át a talajt, a ruhám bíborvörösben tetszelgett, miközben egyaránt volt szakadt..
- Gabriel... - Mintha csak megszólítva; elérhetném őt..
- Gabriel... - Mintha vajmi esély is lenne arra, hogy felbukkan..
- Gabriel... - Újra és újra ezt az egyetlen nevet ismételtem el..
Nem voltam rendben, hiszen sebek fedték a testem minden egyes pontját. Újonnan szerzettek, s egyaránt régiek, amelyek be sem gyógyulhatnak. Az a démon fene mód tudta a dolgát; olyan szinten érte el a célját...
Halk, suttogó, nyöszörgő szavak..
Remegő, lassú, vonszolt mozgás..
Éktelen harag, keserű szájíz, maró fájdalom..
Aztán hirtelen a semmiből megjelent Ő. Egy angyal, aki...
Ki volt Ő?
Ki Ő?
-Gabriel... - Újfent kiejtettem az ajkaimon a nevet, de tudtam, hogy nem Ő van velem szemben. Mégsem tudtam abbahagyni, vagy megszakítani a folytonos emlegetését. Valamibe kapaszkodni akartam; muszáj volt.
A kérdése, a szavai... mintha nem is itt lennék, mintha még mindig ott lennék..
Láncok, fogság, tömlöc...
Hirtelen húzódtam tőle hátrébb, amennyire csak tudtam, avagy, amennyire engedte a testem mozgása.

outfit ℘ 424 ℘ saturn ℘ note: - ℘  kredit

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zarall


Lost It All ~2010 Tumblr_owsxzvOdo31wxdmrbo3_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
My Angel
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
⇝ Vezető
☩ Multi :
⇝ Azazel
☩ Play by :
⇝ Dominic Sherwood
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 10, 2019 1:24 am
Következő oldal



[You must be registered and logged in to see this image.]


To: Stamy'


I believe that we all fall down

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az emberek oly’ nagyra becsült világa… immáron, hány éves is? Hmm. Meg kell erőltetnem magam, ha az évekről van szó. Ugyebár, kis fejszámolás után az ember fia könnyen rájöhet, hány éve tengődik ebben a mocsokban: 19 éve. Ez a tény egészen gyomorforgató tud lenni, ha valaki engem kérdez. Túl régóta vagyunk már itt, s szinte semmi sem változott. A háborúk dúltak, Isten továbbra sem bukkant fel, az emberek meg… a szánalmas kis halandók meg igyekeztek túlélni minket. Volt, akinek sikerült. Nyilván. De nem volt mindenki ilyen szerencsés, főként azok nem, akik velem kerültek összetűzésbe. Előszeretettel kínoztam meg őket, néha pusztán kedvtelésből is… noha Isten nem erre tanított, s nem ezt a sorsot szánta nekem, egy részemet már kicsit sem érdekelte ez a tény.
Gabriel mellé állva az emberek ellen tettem le a voksomat és ezt hajlandó voltam bárki előtt felvállalni. Szánalmasak, egytől-egyig és nem érdemlik meg az oxigént sem, nem hogy… nem hogy magát az életet.
Idegesen jártam Las Vegas utcáit, mintegy felmérve a terepet újra meg újra, kiszűrve az oda nem illő egyéneket, egyszóval: intézve a kötelezettségeimet. A jó hír az volt, hogy minden napra akadt egy jó kis munka, egy kis vallatás, vagy halálra ítélés, mármint… nos, nem egyszer fordult elő, miszerint angyalkákat kellett elítélnem, árulás vádjával, s a büntetésük a szárnyaik elvesztése volt. Azt hiszem, ennél kegyetlenebb sors nem várhat egy angyalra sem. S hidd el, hisz én mondom neked. Én, aki szintén angyal vagyok és ha megfosztanának a szárnyaimtól… na, azt már nem.
Az egyik utca bejáratánál torpantam meg. Sötét volt, szinte alig láthatott bármit is az ember, de a hangokkal már más volt a helyzet. Mármint… mi ez?
- Gabriel… Gabriel… Gabriel…
Mintha valaki Gabriel nevét emlegetné szüntelen. Ez ütött meg a fülemet, de nem értettem, mi folyik itt, így lassan elindultam befelé. Hajtott a kíváncsiság, egyrészt, másrészt… ismerősnek véltem a hangot.
Újabb hangokat hallottam, de ezúttal kúszásszerű mozzanatokat, mint aki a földön csúszik. S végül megpillantottam Őt, ahogyan kikúszott az egyik, alig pislákoló lámpa alá. Ledöbbentem a látványon. Szakadt, koszos ruha, rengeteg vér, s maga az angyal. Istenemre mondom ez… ez borzalmas volt.
A pillanatnyi sokk után sietősebbre vettem a lépteimet, s előtte teremtem.
- Ki tette ezt veled?! – Szinte felcsattantam; idegesen csengtek a szavaim. Biztosra vettem, hogy ez is az emberek műve, az oly’ jól sikerült kis teremtményeké… azonnal elöntött a düh, de igyekeztem kontrollálni magam. Ahogy újból rápillantottam, beugrott a neve. Igen, rémlett, hogy ki is ő és az is, hogy több évvel ezelőtt segített nekem. Jobban mondva tanított néhány trükköt, de… ez most rohadtul nem lényeges!
- Stamiel, a sérüléseid… - Végigpillantottam rajta. Nem úgy tűnt, mintha magától be akarnának gyógyulni, vagy pusztán túlságosan frissek voltak a sebek, egyelőre nem tudtam volna megmondani.


451 words ✘ [You must be registered and logged in to see this link.] ✘ note: Stamy' s4h4h  ✘  [You must be registered and logged in to see this link.]



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zarall




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zarall


Lost It All ~2010 Tumblr_owsxzvOdo31wxdmrbo3_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
My Angel
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
⇝ Vezető
☩ Multi :
⇝ Azazel
☩ Play by :
⇝ Dominic Sherwood
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 10, 2019 12:11 am
Következő oldal


Stamiel & Zarall


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zarall



Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3