Az imáidban - pár héttel korábban

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Az imáidban -  pár héttel korábban   Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
678
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 12, 2019 5:49 pm
Következő oldal


***
Lezárt játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Melathiel


Az imáidban -  pár héttel korábban   Tumblr_pb6lau2s0i1tk2heto4_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
∞ Meekness
☩ Play by :
∞ Zoe Kravitz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 04, 2019 7:56 pm
Következő oldal


Szeretett Rosemarymnek
Vártam, hogy megpillanthassam New York kapuit és azt is hogy vele találkozhassak.
Hangjában mindig ott a remény és a félelem,  ami számomra megdöbbentő hiszen szívemben csak a szelídségnek engedek helyet.
Igyekszem öt is erre nevelni, taníthatni, hogy érezze isten velünk van és körül ölel a szeretetével hiába nem látjuk, éreznünk kell
A víz csiklandozott s a hajó ide-oda dobált, vajon miféle gondolatok lehetnek benne most? Vajon van e még annyi hite hogy a helyes úton tarthassam? Megszólal s arcomra vékony mosoly húzódik, kedves a számomra minden ember kinek elhoztam a szelídséget kedves volt, de ő az kinek elhozhattam a bukások és megvetések után is így különösen kedves lett a lány a számomra.
Lágy dúdolásom célba ért felismerte.
~ Itt vagyok. Sajnálom utam hosszas de már nem kell sok hogy veled lehessek ~ mondom lágyan kedves biztató hangon s közben igyekeztem szívébe elhoznia szelídséget
~ Mond gyermekem, most is kísért a gonosz? Hiszel meg abban hogy isten vissza tér? Kérlek ne inogjon meg a hited benne én most is érzem és tudom hogy köztünk van. ~ kérdezem de persze nem érzem nem érzek semmit csak a reményt amit igyekszem átadni az embereknek, de mostanság félnek az angyali gondolatoktól . Vannak kik védekeznek. Kik tudnak vadászokra támaszkodnak, vagy rúnák segítségével rejtik el magukat az angyalok elöl.
~ Te is hiányoztál, nem... .~ Mosolyodom el. ~ Szeretem hallgatni a hangod.~ Mondom szinte anyai gondoskodással.
Ő az ki talán meg hisz ki nem fel s elhozatom neki szívébe a megváltást s a hitet meg. Hátam sajog néha érzem szárnyai hiányát, de hiszem, hogy ő vissza adja majd nekem azokat. Hiszen igaz gyermeke vagyok soha nem kísértet meg a gonosz s nem is engedhetem neki.

||Bocsáss meg nagyon beteg voltam(kicsit még vagyok) a héten, és közben melóztam. Haza jöttem meghalni.  s4h4h ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




God of Glory, Lord of Love
Drive the dark of doubt away, Giver of immortal gladness
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 28, 2019 1:38 pm
Következő oldal


Az imafülkék egyikében, amely éppen középen helyezkedik el az áttriumos folyosó hosszú végtelenjében a nyugati szárnyban, mindig olyan megnyugtató hűvös van. Lettlégyen éjjel avagy nappal. Ide szoktam visszavonulni, legtöbbször a koraesti órákban, hogy a lelkem megnyugtatásának adózzak. Talán titokban mindig reménykedem, hogy az a gyönyörű hang, az a semmihez sem fogható, amely pusztán a jelenlétével, a tudattal, hogy ott van velem, áhitatos melegséggel tölt el ismét eljön hozzám.
Most mégsem délután érkezem. Reggel van. Ébred a kinti kaotikus világ, vörös szín égbolt alján mégis új reményekkel indul a nap. Hajnalban szétnéztem a kertekben, elrendeztem a mosoda beosztását, ahova ezen a héten magamat is küldtem, hisz a fizikai munka sokszor eltompítja a lélekben dúló fájdalmas harcokat. Tiszta habitust öltöttem, és magamhoz vettem a rózsafűzéremet a cellámból. Így indultam az imafülke irányába, hogy ebédig ott töltsem az időt. Pusztán Rita nővérnek hagytam meg merre keressenek, ha szükség lenne rám, ahogyan azt is hogy kizárólag fontos ügyben zavarjanak meg ima közben.
A fülke egészen apró, belső fa borítása ellensúlyozza a kolostor kőfalainak időnkénti ridegségét. Amikor belépek és a függönyt hagyom libbenni mögöttem, végigsimítok az ismerős belsőn. Egy térdeplő zsámoly, kancsóban víz, mellette egy tiszta pohár, pár fehér zsebkendő egy aprócska asztalkán, és a fülke jobb oldalán piciny lőrésre emlékeztető ablak. Ennyi az egész én mégis, már gyermekkorom óta e helyen érzem leginkább biztonságban magam. Itt hallottam őt először, oly sok évvel ezelőtt. Hallottam a hangját, ahogyan erőt akar adni, miközben ő maga is törődésre és segítségre vágyik. Erényemet úgy ölelte körbe dúdolása, hitemet a tavasz ébredésére emlékeztető hangja, létem bizonytalanságából kiemelt, és arra buzdított, hogy soha egyetlen pillanatra se feledkezzem meg arról ki vagyok, miben hiszek és miért élek.
Ez volt az a hely, ahol kicsit érezhettem ugyanakkor emberi gyarlóságomat is, felidézhettem az álmaimat, a vágyaimat, igyekezve megérteni, hogy miért születnek, és mi a célja vele Istennek. Azt mondják, hogy az Úr így tesz próbára. Hogy egyetlen pillanatra sem lankadhat a figyelem, mert a gonosz az első utat, az első megbotlást kihasználva jut el a lélekig és ha egyszer beférkőzött többé nem ereszti. Napok óta két gondolat foglalkoztatott: miért nem hallottam a gyönyörű hangot már olyan régóta, és miért akarom újra és újra látni Raymond atyát, a kötelező gyónási időkön túl? Csak beszélgeti vele. Csodálattal tekintettem rá. Úgy ahogyan halandóra csak tekinthet a magam fajta leány. Bizonytalanul rogytam meg hitemben, és magamat büntettem minden alkalommal, mikor ezek a gondolatok beférkőztek az elmémbe. Megvontam magamtól az étket az napra, csupán egy falat kenyeret és egy kancsó vizet engedélyeztem önmagamnak valahányszor eszembe jutott az atya tekintete. Szöges ágyra feküdtem és hagytam a fájdalmat eluralkodni a testemen valahányszor illetlen gondolatok környékeztek meg a kezeinek tiszta érzéseket közvetítő érintése nyomán. Nem akarta, egyetlen olyan gondolatot sem még csak nyomokban sem hagyni magamban, amely nem volt érthető, kristálytisztán racionális.
Napok óta jobban voltam. Igaz napok óta nem láttam az atyát. De a hang...a hang, mely irányt mutat, mely segít, mely dúdolásával hangjának bölcsőjébe zár az hiányzott. Kérleltem, hogy ha hallja imám jöjjön el újra!
Leborulok a zsámolyra, térdeimen támasztom a súlyom, a kezeimet összekulcsolom és a homlokom azon támasztom előre hajolva. Lehunyt pilláimon túl eleresztem minden gondolatom, hagyom, hogy a zárda falain túlra sodorjanak. Az ismeretlenbe, mely sötétség mögé rejtezik, a városba, mely már a születésem előtt darabjaira hullott, az életre, mely sosem lesz tán olyan, amilyen korábban volt. Én ebben nőttem fel, ezt ismerem, de az idősebbek, azok akik még ismerték azt a jótékony tudatlanságot amiben éltek, az ő meséikből ismerem mégis a történelmet. Én tudok a gonosz létezéséről. Ahogyan ők is. Csak nekik meg kellett tanulniuk megismerni. Én a tudással születtem.
A egyik pillanatban, mintha távolról érkezne a hang. Mintha a dallam, mire olyan régóta vártam valami különös és mások számára talán érthetetlen egyszerűséggel simítana végig a lelkemen. Jóleső nyugalmat és melegséget hagyva maga után. A fájdalmas hiánytól összetorzulnak a vonásaim, akárha éppen sírni készülnék. De ezek most az öröm könnyei. Úgy hiányzott!
A félelem még nem ereszt, még ott van benne, a sötétség suttogása örök nyomait hordozom akár egy billogot, de amikor ezt a csodás hangot hallom, valahogyan haloványabbak azok a nyomok. Talán egy napon el is tűnnek. El kell, hogy tűnjenek, hinni akarok! Kitartani.
Miközben azzal folytatok küzdelmet, hogy ne hagyjam eluralkodni magam a gyengeséget, egy alig érzékelhető öröm apró kunkorba futtatja ajkaim. Felfelé. Mosolyom szelíd és csak ő érzékelheti. Neki szól.
Legbelül szólok hozzá, nem kell hang, mások számára hallható, hogy tudja, érzékelem őt.
~Annyira hiányoztál!~
Kérdeném, hogy baj történt? Tudom, hogy odakint háború dúl, tudom, hogy minden olyan bizonytalan kaotikus, hogy neki sem egyszerű, mégis amikor csak teheti szól hozzám. Oly hálás vagyok neki. De azt hiszem ezt is tudja. A figyelme sokat jelent nekem. Mindent jelent.
A legkedvesebb dalommal érkezik, és azt kívánom soha ne hagyja abba. Valahányszor eszembe jutott a szobámban éjjelente apró kortyokkal engedtem torkomból felmerülni ezt a dallamot, megnyugtatásul, mielőtt álomba szenderülök. Anyám altató dala lehetett volna ez, legalábbis engem ez az érzés jár át minden alkalommal.
~Sok dolog történt. És egyre jobban félek.~
Vallom be végül de meg is bánom. Önző módon magamról beszélek először és ez nem helyes. Mi van ha neki van szüksége most rám? Jobban mint nekem rá.
~Bocsáss meg, hogy magamról beszélek elsőként. Mesélj kérlek!~
És én hallgatom őt. Az imafülkében, gyermekkorom legkedvesebb búvóhelyén. Néha azt gondolnom ez valójában nem is egy imafülke. Ez a lelkem. Az enyém.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Melathiel


Az imáidban -  pár héttel korábban   Tumblr_pb6lau2s0i1tk2heto4_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
∞ Meekness
☩ Play by :
∞ Zoe Kravitz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 5:57 pm
Következő oldal


Szeretett Rosemarymnek
Pár hét áll még előttem, hogy kiköthessünk New York partjainál. És onnan hosszú az út még nekem. Angyali képességeimmel könnyebb lenne? Valóban, ám nem bízhatok ebben. Vezekelek az emberek bűneiért, zarándokom Michaelhez, nekem ez az én szent utam. Férfi ki el rejt engem sokat kockáztat, nem ítélem el a nephilimeket, de szüleik bűnt követtek el, de nem a fiú kell, hogy szenvedjen e miatt. Hiába a bűn a fogantatása.  De nem bánom, a tenger lágyan simogatja arcom, s a sós víz csiklandozza orrom. Mosolygok, hiszen a hitem velem van és még valaki.
Lehunyom a szemem, s koncentrálok, néha egy két felcsapódó víz csepptől megremegek.
Talán a lány már ébren van, s gondolataiba szelídséget vihetek. Benne ott van a hitt, s ezt tudom jól
~ hmmm.. hömmööhmm ~ Kezdek bele kedves dala dúdolásába, hogy tudja én vagyok, s megnyugtassam háborgó lelkét. Félelemben él, pedig nem szabad, hiszen Isten velünk van.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




God of Glory, Lord of Love
Drive the dark of doubt away, Giver of immortal gladness

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Melathiel


Az imáidban -  pár héttel korábban   Tumblr_pb6lau2s0i1tk2heto4_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
∞ Meekness
☩ Play by :
∞ Zoe Kravitz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 5:39 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




God of Glory, Lord of Love
Drive the dark of doubt away, Giver of immortal gladness
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3