☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Amber Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Reagok :
30

Vas. Szept. 03, 2017 12:35 am írtam neked utoljára
Online




T


Natasya & Amy

"Nem az igazságra van szükségünk, azt ismerjük magunk is, és nem tudunk mit kezdeni vele - vigasz kellene nekünk és segítség."

Miért nem érkeztem időben? Akkor most nem keveredtem volna bajba. Néha ha tehetném nagyon is pofon vágnám magam a hülyeségeimért… De hogy mutatna az, ha ekkora tömegben elkezdeném bántani magam? A végén még bezárnának valami szobába önbántalmazás miatt.
-Tudod, hogy milyen vagyok. A memóriám pocsék. Azt sem tudom, hogy fél órája mit csináltam…-Tettetem a hülye hugicát. Nem szeretnék lebukni, hogy nem idevalósi vagyok, bár félek ez a lány már rájött arra, hogy nem közéjük tartozom. De abban még reménykedhetek, hogy nem ismer fel engem. Nem szeretnék lebukni, nem szeretnék nagy port keverni a jelenlétemmel. Nem azért jövök ilyenkor ide, hogy fényezzem magam, hanem azért, hogy segítsek.
Amint kiérünk a tömegből kissé fellélegzem. Amúgy tényleg ostobának érzem magam, hisz sejthettem, hogy nem fognak annak örülni, ha elkezdek a tömegben előre furakodni, mint valami bunkó.
-Rendben, menjünk!-Már kíváncsivá is tett azzal, hogy mások nem mernek arra menni, mert beszariak. Természetesen érdekel, hogy milyen is lehet az az útvonal. Szó nélkül követem őt. Elég segítőkésznek tűnt nekem, így nem aggódom a miatt, hogy valami csapdába vezetne engem.
-Én Am… Amabel vagyok.-Mondom végül ki a kitalált neved egy kis hezitálás után. Ha nem akarom felfedni magam nem árulhatom el igazi nevem. Lehet, hogy nem mondana neki semmit lehet, hogy ettől még nem jönne rá ki is vagyok, de inkább jobb az óvatosság.
-Nem nem fogadok. Hiszek neked, hisz te vagy itt a jártasabb.-Mosolyodom el kedvesen. Sejtem, hogy tudja mi hogyan működik errefelé. Pont ilyen embereket kellene felvenni a város irányításához, akik látják a szegények mindennapjait, akik ismerik a népet és tudják mi kell igazából nekik… De ki vagyok én, hogy ezt megmondjam?

Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

Natasya Alaskeevich
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
I'm only human
☩ Reagok :
67

Pént. Jún. 02, 2017 6:23 pm írtam neked utoljára


Tasy & Amy
Regret is for suckaz
Vállán tartó kezemmel végig simítok buksiján, mintha csak esetlen, ostoba kis húgocskám lenne, ki nem tud vigyázni eme óriási és veszélyen világban magára. No persze, lehet hogy tud, nem ítélem el, hogy nem tud, csak hát meg ne sértődjön senki, de tolakodási módszerén látszott, hogy nem ide való. Tán egy másik város szülötte? Vagy szakadár lenne? Vagy a város más részén élő szegények soraiból jött volna? Nem, ahhoz túl finom az illata.
- Persze, persze, de épp ezért kell vigyázni. Minél jobban korog a hasad annál jobban eszednél kell lenned, vagy ezek itt ni – mutatok körbe poharat tartó kezemmel a tömegen. – Élve felesznek. Oh, Clarice, miért nem hallgatsz meg sose és miért felejtesz el mindig mindent amit mondok neked? – dobbantok kettőt lábammal, mintha már nem ez lenne az első eset, hogy hasonló beszélgetést folytatunk le. Szerencsém van Claricet sem ejtették gyerek korába a fejjel a földnek így belemegy színjátékunkba.
- Persze, persze nem állt szándékodba – legyintek könnyedén rá hagyva a dolgot. Ha nem állt volna, akkor nem akart volna átfurakodni a tömegen. De amikor onnan kiérünk hirtelen eresztem el és indulok meg egy irányba. Megpróbálom megkerülni az épületet.
- Áh, hagyd rájuk, mindig morcosak. Akkor is azok lennének, ha egy vittyilóba élnének. Kiégtek már – legyintek újra csak könnyedén, mintha nem is élő emberekről beszélgetnénk. Holott a nagy részüket nagyon is jól ismerem és tudom, hogy miken mentek keresztül mióta ez a háború tart. – Gyere, mutatok egy könnyebb utat, a legtöbben félnek ettől, mert teljesen beszariak – forgatom meg enyhén a szememet, majd biztatóan mosolygok rá, hogy bizony, kövessen csak. Egészen a hátsó bejáratig, ahol egy őr van. Számba rágógumit lökök s visszafordulok a lány felé.
- Tasy vagyok – csámcsogom hangosan. – Öt perc múlva annak az őrnek fontos feladata lesz és szó nélkül elmegy pár percre. Vagyis a konyha hátsó bejárata szabad lesz, könnyen be lehet surranni. Akarsz velem fogadni, hogy így lesz? – vigyorgok rá szemtelenül.

Amber Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Reagok :
30

Vas. Május 14, 2017 4:55 pm írtam neked utoljára
Online




T


Natasya & Amy

"Nem az igazságra van szükségünk, azt ismerjük magunk is, és nem tudunk mit kezdeni vele - vigasz kellene nekünk és segítség."

Ha korábban jöttem volna nem kellene a tömege átgázolnom, de kicsit feltartottak, így „sajnos” később tudtam elindulni, ami azzal járt, hogy a szegények is már bőven felsorakoztak. Ilyenkor mindig ledöbbenek, hogy mennyien vannak. Mikor csak az utcán sétálnak nem fogja fel, hogy sokan vannak, csak ilyenkor, mikor egy tömegbe gyűlnek. Valamit kellene tenni, hogy ezen változtathassunk. Az ingyen kaja osztogatással sokat nem segítünk. Persze ez is jobb, mint a semmi, de a nyomorukat nem tünteti el.
Próbálok a tömegen átgázolni, de nem meglepő módon ez nem egyszerű. Mindenki az ingyen kajáért jött és szeretnék minél előbb megkapni, így nem nézik jó szemmel, hogy próbálok előrébb jutni. Jöhetnék a hatalmammal, a nevemmel, de semmi kedvem felhívni magamra a figyelmet. Éppen egy nagyobb darab fickót próbálom kikerülni, de sehogyan sem akarja engedni, hogy tovább álljak. Már éppen rászólnék kicsit határozottabban is mikor valaki megragadja a vállam. Meglepetten pislogok a lányra. Belevon egy kis hazugságba, hogy segítsen nekem, így azonnal bele is megyek a játékba.
-El is felejtettem. Tudod a hasam korgása átvette a hatalmat.-Mosolyodom el, majd a nagy darab fickóra pillantok. Kissé tartok is attól, hogy felismernek, így nem tartom sokáig az emberekkel a szemkontaktust.
-Nem állt szándékomban tolakodni, én csak… Mindegy is. Köszönöm a segítséged.-Nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha kijelenteném neki, hogy én is az osztogatók sorát bővítem. Nah meg azonnal felvetne egy csomó kérdést, amire nem szívesen válaszolnék.
-Igazából megértem őket, hogy morcosak. Ki ne örülne az ingyen kosztnak ebben az időben?-Nézek körbe ismét a tömegen. Meg akarja őket védeni, de milyen áron? Látta már, hogy hogy élnek az ő védencei? Nem Gabriel fogja őket elpusztítani, hanem a betegségek, az éhínség. Idióta ark…


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

Natasya Alaskeevich
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
I'm only human
☩ Reagok :
67

Vas. Ápr. 23, 2017 5:17 pm írtam neked utoljára


Tasy & Amy
Regret is for suckaz

Ritka eseményre gyűlt össze a városi csőcselék. Pár gazdag manus úgy gondolja, hogyha ingyen ebédet osztogat a rászorulóknak havi egy alkalommal – vagy tán sűrűbben, nem mindig követem őket nyomon – akkor megtarthatják gazdag feneküket a kényelmes bőrszékükbe.
Oh, hogy mindezt honnan tudom? Jártam egy-két ilyen nagyobb muki otthonába. El kellett csakliznom ezt-azt tőlük, melyek annyira nem is fontosak számukra. Egykor talán az volt a családnak, amikor voltak még értékek, amikor az angyalok nem lepték el a városainkat. Nah igen. Szóval hiszékenyek a balgák, pedig ha tudnák, hogy mindez csak azért van, hogy nekik majd jobb legyen, ha majd lesz választás. Holott eme csőcselék nem fog elmenni szavazni, vagy csak egy kis részük. Mindannyian tudjuk, hogy nem lesz változás, ugyan mindegy kik ülnek azokba a székekbe. A csőcseléket csak és kizárólag az ingyen zaba érdekli.
Részben engem is, habár inkább a megtömött pénztárcák szaga vonz ide most is.  Sokan kijönnek ide, hogy kampányoljanak, mosolyogjanak és kezet fogjanak a szegényekkel. Talán még fényképeznek is, hogy a legközelebbi hírlapokba tetszelegjenek. No, én ilyenkor szoktam hátulról kizsebelni őket. Elítélhettek, de nekem ebből van a kenyerem.
Egy szónak is száz a vége, én ezért jöttem ki ide ma is. Egy halom fatákolmány tetején guggolok, élvezettel nyalom a fagyimat, miközben unottan nézek le a tömegre. Mellettem a már megszokott kávés pohár ott figyel. Elszomorít a látvány, a velem egyrangúak láttán. Sokan vagyunk még így, kik képtelen megélni. Minden a leleményességünkön múlik.
A hatalmas tömegbe azonban feltűnik valami szokatlan. Egy kis termetű lány a tömegen próbál átgázolni, de hasztalan.
Mégis hova ilyen sietősen? Oh szegény… Nézem, ahogy a tömeg jobbra-balra taszigálja szerencsétlent. Magamba sóhajtva dugom a jégkrémet a telis pohárba és ugrok le a fahalom tetejéről. Térdig élő magasított talpú csizmámmal és vékonyka testemmel magabiztosan megyek előre. Ismernek már a környéken, néhányan utat adnak nekem. Akik nem – s akik épp a lány közelében vannak – nem teszik.
- Hé, seggarc, nem kellene arrébb állnod? – kapom el az ismeretlen lány vállát – Mondd Clarice, mit mondtam neked, a tömegen való átjutásról? – pirítok rá, noha csak tetetett szigorral – Mindig használd a könyököd és a lábadat. De akár a fogadat is… - fintorgok rá az egyik nagydarab hajléktalanra. Még rá is vicsorítok, miközben óvón ölelem a lányt és arrébb indulok meg vele. Szabad kezemben lévő jégkrémes kávébe belekortyolva, hatalmasat cuppantok.
- Ez valami isteni! – kiáltok fel, mire a tömeg elég szúrós tekintettel fordul felém. – Most mi van? – kérdezem fennhangon, de sokan csak legyintenek. Ha akarja a lány, ha nem, kiviszem a tömegből – Rossz ötlet tolakodni errefelé. Vagyis a tömegen át, van egy jobb módszer erre – mosolygok rá kedvesen végül.


Amber Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Reagok :
30

Kedd Ápr. 18, 2017 11:25 pm írtam neked utoljára
Online




T


Natasya & Amy

"Nem az igazságra van szükségünk, azt ismerjük magunk is, és nem tudunk mit kezdeni vele - vigasz kellene nekünk és segítség."

Már rég nem jártam a szegények között. Sok dolgom akadt az elmúlt időkben, de a mai napra fel tudtam szabadítani pár órát arra, hogy elmenjek segédkezni. Ilyenkor mindig megpróbálok elbújni a ruháim mögé. Nem akarom, hogy tudják ki is van ott. Nem akarom, hogy azt higgyék csak a jó reklám miatt csinálom, hogy ezzel segítsem esetleg nővéremet, vagy keltsem fel a figyelmet magamra. Nem azért csinálom, hanem csak azért mert szeretek segíteni. Lehet, hogy nem mindenki érdemli meg, de mikor rám pillant egy koszos, kopott ruhába bújt gyerek csillogó szemekkel mikor odaadom neki az aprócska kis csomagot… Nah azokért a pillanatokért csinálom.
A legkopottabb ruhámat veszem elő és a kedvenc kapucnis pulcsimat. Baseball sapka, rá a kapucni és már indulok is. Balut most kivételesen otthon hagyom. Féltem őt és sokan félnek a kutyáktól. Vele is csak kitűnnék a tömegből. Azt meg ugye nem szeretném.
Fayenek csak annyit mondom elmentem, nem részletezem. Szerintem úgy is rájön magától, hogy hova megyek ilyenkor. Biztosan vannak kémjei. Simán kinézem belőle. A lépteimet sietősre fogom. A gazdagok között viszont ezzel a szereléssel nagyon is kitűnök, így semmi kedvem nincs összefutni egy beképzelt f*szkalappal, aki neki áll majd kérdezősködni és még a rendőröket is a nyakamra hívja. Kisebb utcákat választok. Ott ritkábban sétálgat az elittje.
Mire a szegények negyedéhez érek már rég folyik az étel osztás. A tömeg igen hatalmas. Próbálok átvágni rajta, de nem a legegyszerűbb, főleg nem egy ilyen kisembernek, mint én. De nem adom fel a küzdelmet. Elég határozottan nyomulok előre, hogy eljuthassak az osztogatókhoz.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Kedd Aug. 02, 2016 4:45 pm írtam neked utoljára


****

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
ingyen konyha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: