Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Utcák
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 07, 2018 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Fire! • Credit:
A rémlények közeledése nem különösebben zavartatja disputánkat a rally bajnokkal. - Amikor épp nem árnyakból született kutyámajmok szaladnak az úton mindenkit fel zabálva, akkor többnyire igen. - Válaszolom a kérdésre, hogy körül nézek e az utcán, persze, jó polgár vagyok én, ja nem. A tinifilmbe illő jelenet tesz csupán csavart közénk, szó szerint hiszen kicsavarodó nyakkal fordulunk az idegen nő után, ezek szerint mindketten. Eközben persze a csinos madarunk végzi a dolgát rendesen. Aztán jön a fekete leves. Lángra lobbantott szívvel lobbantok én is lángra mindent, mikor tudatosul a csalódottság érzése bennem. Persze csupán az irónia szól belőlem, a valósághoz semmi köze. Sorra csapnak fel a lángok, rángatva az utcát és fokozva a pánikot, de legalább az emberek még jobban szaporázzák lépteiket, hogy mihamarabb eltűnjenek még a környékről is. Így már szinte csak mi magunk maradunk. A tűz, a tisztító tűz ereje hatásosnak bizonyul. Ahogy a robbanások abba maradnak, szemeim feketéje visszavált a normálisra. - Tollasnak tűnik a hátam? - Érdeklődöm a repülés témával kapcsolatban, persze, hogy nem. De látva, hallva a hatást, s míg várjuk a fejleményeket a zsebembe nyúlok, előveszem a doboz piros Marlborot, igazi klasszikus, már csupán 5 szál van benne. Felé nyújtom a dobozt egy szállal kifelé. - De a szavam mindig tartom. - Vigyorodom el. Aztán ha vesz egyet akkor utána én magam is a számba csúsztatok egy szálat és közben az angyalunk is megérkezik. - Csak természetes, nem szeretek pazarolni. - Kacsintok rá viszonzásul. Ha már így alakult hát felé is nyújtom a papírdobozt. - Bátran, ma jótékony napot tartok. - Ezek után elteszem a kissé megviselt papírdobozt és a gyufát veszem elé, hogy tüzet csiholva lobbantsam lángra a kicsiny szálat mely majd körbe járva parázst csal a cigarettákra. De eddig nem jutok. Épp mikor feléjük nyújtanám a lobbanó gyufát, hirtelen száguldok keresztül az utcán és vágódok az egyik épület falának. A gyufa bizony apró lángocskájával perdül a földre ott ahol voltunk ahogy kirepül kezemből én pedig becsapódva még a bagót is kiköpöm, na EZ már pazarlás. Persze itt nem ér véget a műsor, a környezet megmozdul és lefogni készül, iszonyatos erővel köt béklyóba a fém, a beton és minden mi csak mozdulni képes. Csupán szemem sarkából veszem észre a fényt mely izzik miután a por elült. De időm nincs vele foglalkozni, saját gondom most nagyobb. Reflexszerű reakció következik: a börtönből a vad kitörni kényszerül, nagy erejű robbanást idézek, az epicentrum pedig én magam vagyok. Ha sikerrel károk akkor a törmelék a szélrózsa minden irányába szétrepülve hasítja a levegőt. Ha nem, akkor maradok a béklyóban. Hogy a többiekkel mi történt, lássuk be, nem tudom. Szabadulnom kell, hogy megtudjam első lépésben. Ha ez nem megy, majd próbálkozom mással.



avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Sariel újra lecsap egy szörnyre, tapasztalatai ugyanazok lehetnek, mint eddig. Kettő keletkezik belőlük. Nem tágítanak az utcáról és mintha egyre dühösebbek lennének azért, amiért útjukat állják. Megölték társukat - még ha azok újra is élednek - bosszúért kiált ez a tett. Nem vall Sethre ez a bosszúszomj, mégis valahol az ő lelki állapotát tükrözik a szörnyek. Ezt még Helené is észreveheti.
Ahogy Sariel kutat elméjében, miként tudna harcolni ellenük, különös érzés keríti hatalmába. Találkozott már a nővel. Nem tudja, hogy mikor és hol, de azt igen, hogy a történelem folyamán álltak már így egymással szemben. Halvány érzet csupán ez, nem több. Hiába kutat, semmit sem talál róluk, csak ezt. Látta már.
A démon éles hangja töri meg a szörnyek vicsorgó csendjét, majd hatalmas robbanás rázza meg az utcát. A házak fala is beleremeg, miközben a betont lassan áttöri a tűzcsóva. Helené sem rest cselekedni.
Megpróbálja elszívni a levegőből a jótékony oxigént, hogy legalább a közelében lévő szörnyek biztonságba legyenek. De nem csak ez történik. Mellette az egyik szörny szeme hirtelen méregzöldbe csap át. Tökéletes célpontot kínálva a két férfinak, úgy világít a sötétben tekintete. Egyik mancsát kinyújtva az ég felé emeli. Felette pár centivel méreg zölden feljsejlő rúna körvonalai jelennek meg. Hozzásegít Helenének a varázslatához. Levegőhiány miatt kapkod mindenki és egyfajta védőburkot képez tíz méteres hatósugarú körbe. A beton itt nem repedezik fel, enyhe forrosság érezhető alóla, de tűz lángja sem csap fel, nem úgy mint mindenhol máshol. Előtte és mögötte, két oldalán végig.
Velőtrázó sikolyok törik meg tűz robaját, a lények azok.
Ahogy lassan leülepszik a por és korom, ez a kép tárulhat a három harcoló szeme elé. Mindent elpusztított a tűz, kivéve a burok alatt lévőket. Kristálytiszta felületet hagynak maguk után. Az éjszakába a tűz fénye narancssárgává rajzolta az utakat. Lágy szellő szeli át a területet, a lények hamvait sodorja tova. De most nem keletkezik újra a massza. Most nem sokszorozódnak el. Elfújja őket a szél, a tenger irányába, az enyészetté lesznek.
Bámészkodni még sincs idő, a Hóhér nem is teszi meg. Illúziót varázsol Helené köré, még azelőtt, hogy ő támadásba lendülhetne. Érzi, hogy kifáradt, mellkasa fel-alá járkál. Szüksége van pár percre, hogy újra összeszedje erejét. Besegített neki testvére lénye, de még így is érzi: erejük nem a régi. Mégis egy hangot hall meg fejében. Nem, nem csak a nőét. Mintha fivére, Seth szólalna meg. De mégsem ő. Ez más, ősi nyelven kántál varázsigét.
A méregzöld szemekkel pásztázó szörny sem tétova. Kezének tartását megfordítja, a rúna immár lila színekbe tündököl. Ebben a pillanatban két férfit, mintha két láthatatlan kéz löki el két oldalra, egyenesen a ház falához csapva őket. A betondzsungel körülöttük életre kel. Béklyóként akarja kordába verni őket. Börtönt képezne körülöttük, hogy ne tudjanak mozogni. Sarielt egyelőre békén hagyja.



avatar



☩ Reagok :
17

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 10:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Kettejük között sétálok el, nem is véletlenül. Egy hatalmas mosoly kúszik arcomra, ahogy elérem a célom. Érzem tekintetüket rajtam. Ostobák… Ilyenkor is hagyják, hogy más vezérelje őket. Seth lényei elé érve meg kell vallanom jól érzem magam.
Meglepődve veszem tudomásul, hogy bár tény nem bántanak engem, de nem cselekednek a szavaimra. Ezek szerint csak bátyám hangját hajlandóak elfogadni. No sebaj. Attól még kedvelem őket és célom lesz a védelmük. Amint megfordulok egy angyal kerül a látómezőmben. Legszívesebben megragadnám a nyakánál és egy gyors mozdulattal tépném ki szárnyait a hátából. Idegesítő kis jószágok ezek.
Az ellenségeink azonnal támadásba lendülnek és valamennyire sikerrel is járnak. Bár nem sikerül mindegyikükkel végezni, így is megtarkították a csapatot, de nem sokáig….
Jó magam is meglepődöm, mikor a porból ismét felveszi a szörnyformát, és nem csak egy, hanem kettő lesz belőle. Ezek szerint Seth erre is gondolt. Most már engem is érdekelnek a gyengepontjuk, de ennek ellenére is még mindig a védelmük a célom.
Lehunyva tekintetem állom meg egy pillanatra. Lassan emelem fel kezeimet, majd hirtelen mozdulattal a nő felé, majd a férfiak felé mutatok, aminek hatására egy-egy vízcsóva feléjük száguld. Akár eltalálja őket akár nem, nem állok meg. Mivel ezek a lényeg hatalmasak és sokan vannak valami nagyobb védelmet kell kitalálnom nekik.
Az egyikük nem tétovázik. Tűz tőr fel a földből és gyorsan közelít meg minket. Összeszedve erőmet újra próbálkozom. Megpróbálom az utolsó robbanástól, ami minket érne el, elvenni az éltető levegőt, visszafojtani, hogy ezzel megállítsam és megvédjem Seth teremtményeit. Amennyiben sikerül lihegve várom meg én is, hogy leülepedjen a por, a hamu… Egy újabb mosoly kúszik arcomra. Bár tudom erőnk jóval gyengébb, mint korábban még bízom abban, hogy maradt annyi energiám, hogy egy újabb támadásba kezdhessek. Az életető elemünket a vízet hívom segítségül. Egy nagyobb áramlattal próbálom őket elsodorni, hogy a lények tovább haladhassanak.  Talán ezt a tüzes "emberünket" is kissé lenyugtatja majd.

Amennyiben mind ez nem sikerül és az angyal áldozatául esem előbb meglepetten pislogok körbe a megváltozott környezeten. Azonnal tudom, hogy ez csak valami illúzió lehet. A kérdésre eleinte csak elmosolyodom, majd válaszolok is neki.
- A rémálmod!-Azzal bár nem látom őket, de ösztöneimre hagyatkozva próbálom kizökkenteni őt egy nagyobb vízsugárral, amit vélhetően feléjük irányítok.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
12
☩ Play by :
Angelina Jolie

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 5:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A háború sokszor szólt megalkuvásról, szövetségekről, egyezményekről, ez is csak egy, ahogy a démon és ember oldalára kerültem. Egy és ideiglenes, ahogy a mondás tartja, ellenségem ellensége barát. Már pedig nagyobb problémát jelentenek ezek a förmedvények és közöttük a ledér öltözetű nőszemély, ki a legújabb célpontommá válik, ahogy soraik közé török be. Nem nehéz a védvonalukat romba dönteni, ahogy hamar észreveszem, áldozataimból nem marad más mint egy maroknyi sötét hamu. Porból lettél, porrá leszel te is csak.
A hév, a belső láng, a hit és remény visz tovább, mozgatja izmaimat, csontjaimat, ahogy felveszem a harcot. De egyszer csak... szinte lélegzetem is eláll, ahogy a félhomály felhasad, a sötéten átkúszik erővel a fény, és bevon melegével. Megrebegnek pilláim, ahogy úgy érzem magam, akár egy lemerült aksi, melyet áramra kötnek. Meghallott! Eljutott hozzá szavam, és segített az Úr. Atyám! Az áldással egyetemben nem csak képességeim bontakoztak ki, hanem szívem is csordultig telt kitartással, oly reménnyel, ami eddig csak pislákolt bennem. Még itt van! Még figyel ránk!
Érzékelem, ahogy az angyalpenge is egy pillanatra felragyog, ahogy bőröm mentén, mintha megmaradnának a fénypászmák, de erre nincs időm, ahogy a sötét ölelésében, megtörve a pillanat varázsát, azonnal, újult erővel és lehetőségekkel csapnák le, csakhogy látómezőmben megjelenik valami. Massza, megformázatlan anyag, nem lehet tudni, de alakul, mozog, mintha a réteg alatt valami születni akarna. És nem sokkal később két hatalmas lény fejlődik ki. Mindenkit, akit eddig megöltünk, újra talpon, megsokszorozódva. Mik az esélyeink? Égessük el a maradék port, zárjuk le pecséttel? Mik ezek? Még én, aki arkangyal, sem tudom megmondani, mik is ezek, démoniak, ez biztos, de... bárhogy kutatok elmémben valami fonal után, meg világosságot adna gyenge pontjukra, nem találom, már pedig rosszul áll a szénánk. Másodjára is összeállnak? Kardomat emelem, suhan a penge újabb lényen át, és szaladnék karmaik közé bátran és merészen, míg a démon szava el nem jut hozzám. Fel? Esélyeit vesztené el, ha most akarna kijátszani a játékból, ha harcolni akar ezek ellen, így ennyi bizalmat engedélyezek, és ahogy rezdül a talaj, máris lendül két hatalmas szárnyam, hogy felfelé vegyem az irányt.
Robbanás emeli meg a talajt, így is érzem, ahogy a törmelék utolér, miközben egyre csak felfelé nyargalok. Piros pont, démon! Talán, ha mindennek vége, nem is eredek oly gyorsan a nyomodba, hogy levadásszalak.
Finom ívvel fordulok vissza, hisz jó magam is látni akarom, hogy mi is lett a történések eredménye. Vajon, ez meggátolná őket az újra formába kerüléshez? És mi történt az ismeretlen nővel? Kellően felkeltettük az érdeklődését? Ha nem, ideje megállítani...
Földet értem, nem sokkal a páros előtt, rájuk pillantottam. Mily különösek...
- Leköteleztél, démon - feleltem hidegen, de egy halovány mosollyal a szám sarkában, megtartva azért azt a bizonyos távolságot, hiszen a démon a bűn szülötte, az angyalok ellentéte, még ha most egy oldalon is állunk, amúgy ellenfelek vagyunk.
Vállon veregettem az embert is, lehet a mi mércénkhez nézve, gyengének tűnik, de szerintem nem véletlen, hogy Istennek oly kedvesek. Túltekintve, látni, ahogy a Nő még nem tűnt el. Oh nem, ohh itt maradt, ohh úgy tűnik, nincs a legjobb kedvében. Csak az érdekelt, hogy maradjon. Megállt.
- Nem mész sehova - leheltem csak. Most, hogy megerősödtem, nem voltam rest képesség után nyúlni, eddig is szerettem hajlítani a valóságot, de most még jobban megtettem. Illúziót kreáltam köré, ahogy az utca eltűnik a házakkal egyetemben, a talaj egyenetlensége - mely Abbadon műve volt - elsimul, a homály feloszlik, mi személyeink is szertefoszlanak előtte. Vakká tettem, ha senki sem állított meg benne, és a kérdés az, mennyire van hatással rá, mennyire kell még nyomást gyakorolnom érzékszerveire. - Kicsoda és micsoda vagy?



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Kedd Jún. 26, 2018 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Borostyán Csapat
Zajlanak az események, hamarost megjelenik az egyik angyalom, úgyhogy a létszám teljes, noha Abaddon tán nem közvetlen a teremtményem, hanem közvetve, de szerintem jó párosítás. A Hóhér és a Pusztító.
- Jaj, kérlek, mondd hogy nem fogyott el!
Fakadok ki, mikor a tekintetét látom, meg kell valljam nem épp úgy néz ki, mint aki megszánt, mert nem is. A lényekre lövöldözöm, a hiedelmekkel ellentétben eltalálom őket, aztán a bugris démon közbe avatkozik. Nehezményezi a vezetői tudásomat. Na na!
- A felező vonalon sétálgatni cool?!
Elvégre ott mászkált, amikor befékeztem a kereszteződésbe.
- Körbe szoktál nézni, mielőtt átmész az úton?!
Folytatom, de lőni nem tudok, mert lefelé irányítja a stukkerem.
- Engedd már el a cerkám! Hogy végezzem a dolgomat, ha nem hagyod?!
Közben Sariel elindul, és mivel hozzám fohászkodik, ez meghallgatásra talál. Még szép! Csak válaszolni nem tudok neki erre rögtön, egyrészt Abaddon miatt, másrészt megjelenik egy nő a közelünkben, jobban mondva leviatán, amit valószínűleg rajtam kívül senki sem tud itt. A démonnal szinkronban fordulunk meg, látszatra abba hagyjuk a vitatkozást és minden szempár a nőcskére tapad. Hamar leesik a filléres, Abaddon elengedi a stukkerem, én pedig széles vigyorral az arcomon konstatálom eme tettét.
- Köszönöm!
Aztán mivel az is elér a tudatomig hogy adna cigarettát, már sokkal lelkesebben állok neki lövöldözni, büszkén kihúzva magamat.
- Esküszöm, meghálálom!
Üvöltöm, bár éppen kifogyóban van a táram, és hiába találtam el a dögöket, azok meg többszöröződnek. Közben Sariel-re fénysugár száll alá az égből, utat törve magának a sötétségben, melegséggel takarva be alakját és fénnyel. Érezni csak ő érezheti, hogy Isteni áldást kapott, mely felerősíti képességeit, állóképességét és erejét, bőszen hirdetve hogy az Atya vele van, s bár a fénysugár hamar tovaillan, az angyal körül még fényes aura körvonalazódik sokáig.
- Nem lehetne hogy mi is felszállunk Wonderwomen után?
Kérdezem Abaddon-t, látva az igyekezetét, miközben én is tárat cserélek, kihúzva az utolsó telit a farzsebemből. Kerek szemekkel meredek az előbbi történés nyomán az angyal nőre és mutogatok felé, gondolom ő is látta. Arra apellálok hogy Abaddon angyal. Persze tudom hogy nem, de ugye ezek a hülye keresztkérdések. Viszont újabb tárat nincs lehetőségem kiereszteni a dögökre. Hirtelen robbanások rázzák fel az utcát. Kis idő kell, míg alászáll a por és a törmelék, addig tétlenül állok a másik pasas mellett/mögött. Szemeim Sariel-t kutatják, s bár az aggodalom íródik ki arcomra, valójában nincs így. Ez egy angyalnak, főleg úgy, ahogy az előbb állt, meg se kottyan, akkor sem, ha történetesen nem tudott időben felrepülni, mint ahogy azt a démon kérte tőle. Attól viszont tartok, hogy mit fog lépni a leviatán, szerintem biztos hogy felcukkoltuk.
- Kisebbre gondoltam és csak egy szállra.
Fordulok később Abaddonhoz, kérlelő tekintettel. Ugyan, ne legyen már ilyen smucig, láttam, hogy bagózott az úton.

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 25, 2018 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Fire! • Credit:
A rally bajnok kifakadásával mit sem törődöm, a riadt, menekülő tömeg részét képezi számomra. Gondolataimat teljesen leköti a kialakult helyzet és a rá megfelelő megoldás keresése, stratégia szemmel tekintek az előttem álló problémára. Ő még is lát valamit, ott mélyen belül, s ha mélyebbre tekint akkor meglelheti a forrását melyről tán én magam sem tudok, ismeretlen gondolat elmém mély, rejtett bugyraiban. A szőke angyal képe sejlik fel előtte amennyiben valóban mélyre tekint, tán egyfajta féltés volna? Jó kérdés, én bizonyosan nem tudom, tisztában sem vagyok vele, nem is tudom mi az a foszlány, s tudomást sem veszek róla lévén még csak a létezéséről sem tudok, oly mélyen leledzik az a parányi szikra. De ennyit is mellékvágányról hiszen erről én mit sem tudok, ezek csupán az éterben megfogant sorok melyek oda is szállnak tova.
Részemről továbbra is a helyzetre fókuszálok, már legalább is tenném, ha nem ballagna elém, a háttérben épp felnyársalom az egyik jómadarat. Ekkor kér tőlem egy szálat, felé fordulok és már nyitnám szóra számat elmagyarázva, hogy mennyire baromira de nem érek rá és pánikoljon 2 háztömbbel arrébb ha egy mód van rá. De meglátva a rémeket üvöltözni kezd és pisztolyt rántva lődözni, vaktában. Kezem mozdul és a pisztoly tetejét a föld irányába tolva szólalok meg végül. - Legalább lőni megtanulhattál volna ha vezetni nem sikerült... - De nagyjából eddig tart a műsor mert ekkor közöttünk lép át egy lenge öltözetű nőszemély. Cipője sarkától haladok végig rajta feketéimmel, meg lehet rögtönzött társam is hasonló képp cselekszik, igazán humoros látvány lehet a két idióta vizslatva a lassított felvételben ellép csinibabát a háttérben szörnyekkel kik trappolva haladnak keresztül mindenen. Aztán az idilli kép abban a pillanatban foszlik ketté amint az idegen nő szembe kerülnek a rémekkel beszélgetésbe kezd. Ahha, szóval vagy az agyára ment az apokalipszis, de látva, hogy a rémek őt nem támadják, csupán megkerülik és haladnak tovább. Mintha az oldalukon állna. Aztán a végső mondat ajkai közül "Azzal a kettővel meg… nyugodtan játszatok!" utal itt bizonyosan éppen ránk, ez a végső döfés fájó szívünkbe. Elengedem a pisztolyt, hogy ismét célra emelhesse (már ha egyáltalán sikerült az elsőnél is gátat szabnom lődözésnek majd rá sem nézve folytatom). - Akarom mondani, nagyszerű lövész vagy, folytasd csak. Sőt, még sárgát is kapsz mindjárt mellé, amennyit csak akarsz. -
Fogan meg fejemben ez esetben a Pusztító gondolatat. Most az Ő vagy is az Én stratégiámat követem. Szársuhogás és hozzá egy újabb női hang párosul. Felettünk repül át az angyal és veti magát a sűrűjébe, rossz ötlet, fut át agyamon, mármint az Ő részéről teljesen jó, én is ezt tenném, csupán az imént megfogant gondolat miatt fogalmazódik meg bennem eme tényállás. Na sebaj. Figyelem mozgását, látom ahogy száguld köztük és pengéje hasítja az egyiket. De sajnos, csak úgy mint az övé, a mesterlövészé avagy az enyém, nem várt hatást keltett, a rémek osztódnak. - Fasza. - Bukik ki belőlem, ez a látvány végképp megerősíti a következő lépésem. Az angyal nem tudom merre jár de Őt nem célom felperzselni így elkiáltom magam. - A magasba szárnyas! - Ha hallja hallja, ha nem nem. Én tökre megpróbáltam... A kátrányos szempár pillanatra lecsukódik, s mikor újra nyitom egy mélyről jövő robaj rázza meg az utcát. A távolban hatalmas robbanás szakítja fel a betont és fokozatosan záporoznak előre haladva a rémek alatt perzselő lángoszlopként robbanva a magasba, határozott tempóban felénk haladva. Csupán az utca egy rövid, felénk eső szakasza kerül lesz ilyen mód a tűz martaléka, nagyjából előttem/ünk néhány méterrel állnak meg a robbanások, minket épségben hagyva (már ha sikerül létrehoznom.) A gázvezetékek és egyebek hasznosak egy effajta manőverhez. - Remélem elég sárga. - Jegyzem még meg miközben a por s a törmelék lassan ülepszik, de nem veszem le tekintetem a helyről, várom, hogy végre ismét tisztuljon az utca, hogy meglássuk milyen hatást ért el a tűz, ha már a kaszabolás nem tűnt hatásosnak.



avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Sariel könnyedén bontja szárnyait a földre érkezve nem messze a két férfitől. S megjelenik még egy alak közöttük. Egy másik nő. Szembe a tömeggel, szembe az árral. Tom és Abaddon között elhaladva halad egyenesen a lények felé. Felismeri bátyja munkáját, ha pontosan nem is tudja, hogy mik ezek, mikre képesek, sejtései vannak. A ládában sem volt oly közlékeny a báty, de tudják, hogy hatalma, teremtett lények tekintetébe meghaladja az övékét.
Az egyik lény egy kisebb embercsoportot készül karmaival felszántva a falhoz csapni. Karját emeli, karmai megvillannak. Mégis min? A hold nem süt, a város fényei kialudtak. Mégis megvillan a ködbe, egyfajta jelzést adva a démonnak, hogy hova célozzon. Az obszidián úgy nyársalja fel, akár egy karó az embert a régi korszakokba. A magasba lendül a szörny teste, egy mélyről jövő ordítást hallat, hogy aztán az enyészetté legyen. De nem teljesen. Teste elporlik, hamuvá vész el, a földre hull.
Ugyanezt a hatást tapasztalhatja Tom is. A golyó ha nem létfontosságú szerveket talál el, úgy hatolnak át rajtuk, mint ha papírból lennének. Ám, ha szívüket, homlokukat érik, akkor bizony hasonlóképp porladnak el a semmibe.
Ezt láthatja Helené is. Habár megállnak előttük a szörnyek, szavaira mégsem engedelmeskednek. Nem ő az, akit keresnek. Ő nem a gazdájuk. Ők csak egy leviatánnak parancsolnak. Megállnak előtte, majd kikerülik. Az egyetlen személy, kihez nem nyúlnak, kinek nem ártanak, csak ő az. Mégis haladnak előre a három alak irányába.
Sariel a hátul maradóknak segít. Könnyedén repíti őket a magasba, harcol ellenük. Tapasztalhatja, hogy nem nehéz végezni velük.
Azonban.
Testüket jelképező fekete hamu elkezd duzzadni. Mind a három, melyet eddig megöltek. Folyékony porként nagyobbodnak, alakjuk egyelőre torz. Derék magasságot elérve megállnak a növekedésbe. Megremeg a massza, mely nem bontja még alakját. Megremeg, majd ketté válik. Innen már csak pillanatok kérdése, hogy két egyforma lény keletkezzen.
Egy tucatből máris tizenötöt kapnak a nyakukba. Az emberek sikítva menekülnek, a lények ezeket is követik, meg nem is. Követnek valamit, de nem az embereket. Ők csak útban vannak és el akarnak onnan mindenkit tüntetni. Itt mégsem tudnak egykönnyen tovább jutni.
Túlvilági üvöltéssel rendeződnek csatarendbe. Egyszerre mozognak, lábuk egyszerre emelkedik, egyszerre ér a talajra. Kezükbe különféle fegyverek vannak, kard, fokos, lándzsa, kopja. Nem mai korból származó fegyverek, az ősidőbkől származhatnak, mégis egyikük másikuk angyalpengéből készült. Már ha ezt észreveszi bárki is hirtelenjébe. Némelyikük piciny kerek fapajzsot tart a kezébe - az ő testükhöz képest kicsiny. Egy embernek ez egy fél emberméretű. Így rohamozzák meg egy részük a két férfit, egy másik pedig Sarielt. Mindennek központjában pedig nem más áll, mint Helené.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
12
☩ Play by :
Angelina Jolie

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 18, 2018 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Évezredeket éltem le, mégis a mostani karcos, állatias hang semmihez sem fogható. Nem jut eszembe semmi róla, amihez hasonlítani tudnám, de egy dologban biztos vagyok, nem sok jót ígérnek. Látván  undorító mivoltukat, ahogy esztelenül akarnak pusztítani? Ennél még a démonok is jobbak, Amara ostoba szolgái, akik csak bábuk, kiknek saját akaratuk sincsen. Ennyi az a nagy Amara hadsereg, képes mindenkinek józanságát elvenni, akaratot megszüntetni, de senkit sem tud az oldalára állítani, akik így döntöttek volna? Ez Amara? Mert akkor azt kell, hogy mondjam, nevetséges egy nőszemély, ennél Testvére, Atyám ezerszer több volt,  még ha most el is tűnt.
Az árnyak között először csak egy sötétebb alak kúszik elő, démon. Nem tudom, hogy ki, de elég ránézni és érezni lehet a kisugárzásából, a mozdulataiból, hogy Ő nem Isten teremtménye. Majd később érkezik egy autó is sikoltozó kerekekkel, ahogy próbál fékezni, míg egy hangos halandó ki nem vetődik belőle. Fuss, botor! Menekülj! Csak meghalnál!
A sötét szinte fojtogató masszát alkot a levegőben, vállaimra ül, amitől rossz érzés költözik belém, miképpen kardomat fogom, az egyetlen dolgot, mely haloványan dereng a ködben. Még nem vettek észre, miközben én ott állok felettük pár méterrel feljebb csak. Hogy a lények is mennyire csak szemmagasságban gondolkoznak leginkább, de nem baj! Csak az én előnyöm.
Pillanatok sem kellenek, ahogy valamilyen jel hatására megindulnak a lények. Szárnyaim megemelkednek, de azonban még nem szállok alá, ahogy az obszidiánkövek megjelennek. Nem rossz, egyelőre a démont is a magam oldalán tudhatom, úgy tűnik él a törvény, hogy ellenségem ellensége barát, még ha röpke percekig, nem mintha éppen válogathatnék a szövetségesek között.
Megmarkolom kardomat, melyen nem egy angyal vére folyt már végig, itt az ideje, hogy ezeknek a förmedvényekét is magába igya. Lelépek a tetőről, mitől csak halk szárnysuhogás kong vissza, kavarja fel a ködös légkört, és nem sokkal mellettük érek földet. Erre mondanák, hogy szuperhős landolás. SZárnyaim megfeszülve várakozak, bármelyik pillanatban képes lennék levegőbe kerülni, hogy átlépjem azt a határt, ami már az ellenség "földje".
Egy ember, egy démon és egy angyal? Ennél rosszabb helyzetben is voltam már, miért most kezdjek el aggódni?
Ekkor szúrom csak ki a torz alakok között egy emberi megjelenést, ki talán parancsokat osztogat le? Na te meg ki és mi vagy? Egy biztos, nem a mi oldalunkat erősíti, addig pedig felesleges kímélni. Nem mintha úgy tűnne sokáig maradna, de mégis csak, szavai hallatára újra indul a megbolydult népség ellenünk. Ő az enyém!
- Ha csak a hiénák szabadultak volna el az állatkertből - mormoltam magamnak. Azok legalább csak nyivákoló dögevők, ezek? Jó kérdés. - Ne hagyjátok abba, fiúk! - kaptam szárnyra könnyedén. Nem várhatjuk be őket, míg letarolnak minket, és azt a nőszemélyt még vissza kell csalogatni, mielőtt meglépne. Hárman nem éppen vagyunk elegen, de még mindig jobb az arány, mint egy ellen... - Enyém a hátsósor! - szóltam még vissza, ahogy ívesen átszálltam és egyenesen  beszálltam a körükbe.
- Szabadíts meg minket a gonosztól, Atyám! - mormoltam, ahogy egy szemhunyásnyi időt sem hagytam magamnak. És ez csak San Francisco egy része, mi lehet a többin? Ennyire megoszlottak erőink? Minél hamarabb fel kell számolni az ittenieket, hogy tovább léphessek, léphessünk.
Telekinézissel vágtam utat magamnak. Itt most nincs arra idő, hogy esélyes küzdelem alakuljon ki, mágia szükséges, hogy megtisztítsuk az utat tőlük, és nem is haboztam, ahogy a tér-idő dimenziója meghajlott. Érzékelhetetlennek tűntem, miközben hullani kezdtek.



avatar



☩ Reagok :
17

Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 11:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Egy széles mosoly kúszik arcomra ahogy az egész városon eluralkodik a pánik, a hálál félelem. Emberek ezrei rohannak össze-vissza abban a hittben, hogy el tudnak bújni, el tudnak menekülni. Milyen naivak. Mindig is azok voltak. Ostobák, gyengék és naivak. Az évek alatt ez semmit sem változott. a Világuk igen, de az emberi lény ugyanolyan maradt. Isten áldott teremtményei… Látjátok, hogy mit művelt veletek? Mi segíthettünk volna rajtatok, de az Istenetek elvette tőletek ezt az esélyt. Még mindig annyira imádjátok őt?
Sötétség veszi át az uralmat a romokban heverő városon. Érzem a lények jelenlétét a közelben. Ismerősek a számomra. Ez csakis fivérünk teremtményei lehetnek. Utolsó simításként felveszem hosszúszárú magas sarkúm, majd teljesen nyugodt léptekkel indulok meg az egyik irányban, ahol ha minden igaz összefuthatok velük. Az emberek tömegével rohannak az ellenkező irányba kikerülve engemet. Némelyikük nekem jön, de egy határozott mozdulattal tessékelem arrébb őket. Micsoda gyáva férgek…
A lépteim határozottak, de egyben nyugodtak is. A cipőm sarkának kopogása jól hallható. A mosoly ábrázatomról nem tűnik el. Végre elkezdődött!

Befordulok a sarkon és szembe találom magam velük. Micsoda pompás lények! Ahogy elindulok feléjük észreveszek két alakot, akik hamar támadásba lendülnek. Bolondok! Azt hiszitek ilyen gyenge erővel le lehet őket győzni? A mosolyom csak kiszélesedik ahogy egyre közelebb jutok hozzájuk. Kettejük között elhaladva egy pillanatra hátra fordulok, majd megállok a lények előtt, akik ahogy észre vesznek megállnak előttem és engem figyelnek.
-Drágáim! Végre, hogy itt vagytok! Gyertek és keressük meg  a többieket! Azzal a kettővel meg… nyugodtan játszatok!-Szép lassan fordulok meg és intek nekik, hogy mehetnek tovább. Természetesen nem hagyom őket magukra, ha kell besegítek nekik a harcban, de nem hiszem, hogy ez a két fickó kihívás lenne a számukra.




avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 1:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Borostyán Csapat
Mondjuk úgy hogy kellemesnek indult a délután a szabadnapomon, volt időm bevásárolni, utána pedig arra jutottam elmegyek lazítani. Nos, a lazítás egészen pontosan addig tartott, amíg a kocsiban ülve arra nem kaptam fel a fejemet, hogy az emberek már nem egy tömör egységet alkotva haladnak az utcákon. Egészen addig bömbölt a zene is bent. Már kezdett sötétedni, ők pedig megkergült egerek módjára törtek be üzletekbe, úgyhogy kikapcsoltam a zenét és megálltam az egyik közeli kirakat előtt, amit pont előttem pakoltak ki. Sötét erőt érzek, olyant, amit már emlékezetek óta nem éreztem. Nagyon mélyen rá fókuszáltam, de aztán rá kellett jönnöm, csak az a kis slukk mariska figyel be és van rám ilyen hatással. Bár ettől függetlenül még mindig éreztem. Aztán megcsörrent a telefonom. Felvettem és Mr. Winkley volt az. Pánikszerűen üvöltözött, azt mondta elment az áram a melóhelyén és sürgősen menjek oda. Úgyhogy ráléptem a gázra. Hiába minden igyekezetem, mert az út során minden tíz percben felhívott és anyázott, úgyhogy egy idő után már le se tettem a telefont, hagytam hadd mondja a magáét, a készüléket odaszorítottam a fülemhez és közben haladtam a kocsival egyre gyorsabb tempóban. Ráfoghatnám hogy észre sem vettem, amikor áthajtottam két piroson és egy zebrán csak úgy, de ez nem igaz. Egyébként nem lett senkinek sem baja, bár a világ egyre inkább kifordult magából körülöttem. Éppen azon gondolkodtam leteszem a főnököt és inkább hívom a 911-et, de közben bevágódtam a kereszteződésbe és élesen bevettem egy kanyart. Aztán gyors fék. Ó, egyből tudtam hogy itt van az egyik teremtményem. Ami jobban aggasztott az az, hogy mögöttünk árnyékok tornyosultak.
- Meguntad az életed?! Barom!
Jó adófizető polgárként rázom az öklömet Abaddonnak, közben kiszabadítom magam a biztonsági öv fogságából. Aztán bambán meredek magam elé, a kormányt még a kezeim közt tartva. Izé...egy percre belenéztem indirekt a világon zajló eseményekbe és belém fagyott a pillanat. Tudom mik közelednek, mit rejtenek az árnyékok és még ha itt is vannak a teremtményeim, azért ez most egy újabb katasztrófa. A szempilláim megrebegnek, aztán pár pillanattal később elszánt arccal szállok ki a kocsiból. Pont elkapom a menekülő rajt.
- Hé! Valaki meg tudja mondani merre van az ötödik sugárút? Eltévedtem!
Persze nem válaszol senki, akárkihez fordulok oda, csak üvöltve rohan tovább. Módszeresen kikerülik a kocsimat és engem is, én meg hamarost magamra maradok. A tekintetem találkozik a pasaséval, mármint Abaddonnal és mély rémületet látok rajta. Jah igen, én pont háttal állok az eseményekhez mögöttem. Ez szórakoztató, elvégre a démonoknak nem szabadna félniük..vagy mégis? Ó, a fene tudja!
- Te! Tőlem megbaszódhatsz de előbb...figyi!
Becsukom a kocsi ajtaját és elindulok felé. Mint aki se lát, se hall, az emberekhez méltóan cövekelek le előtte.
- Meg tudsz dobni egy sárgával? Kikészültek az idegeim..és..
Nah most kerülnek képbe a rusnya dögök mögöttünk, azaz már előttem, mert megfordultam. Abbadon mellett állok most. Egyébként tudtam hogy ott vannak, csak nah! Néha túl hitelesen improvizálok.
- Elszabadultak a hiénák az állatkertből! Mindenki meneküljön!
Persze nincs erre idő, úgyhogy előveszem a nálam lévő fegyverem az övéből és elkezdek vaktában lövöldözni rájuk, mellé az elvarázsoló kappan hang, miként üvölt torka szakadtából.

avatar



☩ Reagok :
208
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 12:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Get Out Alive • Credit:
Parányi parázs ahogy felizzik a cigaretta a számban. Csizmán ütemesen koppan az utca betonnal borított orcáján. San Francisco, ide vezettek a nyomok Ophilia után. Meg kell találjam mielőtt a Sötétség bekebelezi. A kicsiny jelkép melyet elrejtettem a tojás alján jó szolgálatot tett, egészen eddig vezetett, de most, valami megváltozott. Nyomát vesztettem, csupán annyi bizonyos, itt járt, ebből kell kiindulnom. Két lépés közt fordul tekintetem a hirtelen felsejlő sikolyok irányába, nem zavartatom magam különösebben haladok tovább egyenest előre mintha mi sem történt volna. Legalább is míg íriszem nem szűkül össze az utca szemközti oldaláról egyenest felém rohanó tömegre. A talaj megremeg, parányi darabkák hullanak alá a házakról, egyensúlyom megtartom, kérdőn fúrom szemeim a ködbe. Valami mozog, ismerős, mint akkor ott New Yorkban, hirtelen az jut róla eszembe. Kiegyenesedve állok az út közepén, hosszú kabátom letáncoltatja egy kóbor széllökés. Tekintetem hirtelen kapom a kereszteződésbe bevágódó autó felé. Szinte már lassított felvételként nézem végig ahogy kaszkadőröket megszégyenítő mód veszi be az igencsak éles kanyart. Mozdulatlanul állom végig közeledését és az utolsó pillanatra tartott fékezését, még kabátom alja is meglebben a fékezés keltette lökéshullám által, igazán filmbe illő jelenet. Még bagómból is szívok egy slukkot, melyet kifújva elismerően hümmentek. - Szép volt, Schumacher. - De humorizálásra nem sok idő jut, a kőd végre felfedi mit is rejtett eddig. Méretes, állatias küllemű rémségek alakja bontakozik ki, az emberek a pánikolás és a menekülés mellett teszik le voksukat, reflexszerű, berögzött reakció, helyes, az Ő érdekük. Figyelmem leköti egy rémlény alkotása, egy nőt terít le, végzetes karmolásának nyomán a puha testen súlyos sebek keletkeznek, de nem ez mi kérdőn tekintete varázsol arcomra, még fejem is enyhén oldalra döntöm a látványra. A nő, elpusztul, lelke szertefoszlik. Ez meg ho...? Futna végig fejemben a gondolat, de ekkor egy lökés éri vállamat, pillanatra egyensúly vesztés, cigarettám is majdnem kiköpöm, de természetesen arra féltő gonddal vigyázok s összébb szorítva ajkaim megtartom azt. Visszaegyenesedem újra s utat hagyok a menekülőknek. A rémek közelednek, és úgy tűnik képességiek meghaladják az elsőre gondoltakat. - Hát... - Kezdek bele egy utolsó mélyet szívva a cigaretta maradékából, - nem pazarlunk - fejem oldalra fordítva szabadulok meg a füsttől és a csikktől is, aztán ahogy fordulok vissza folytatom. - ...Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni. - Jegyzem meg a fantasztikus helyzetre inkább csak magam elé. Amara, biztos vagyok benne, hogy az Ő keze van a dologba. No de ezen majd később elmélkedünk. Elindulok szembe a tömeggel, szembe a rémekkel. A kocsis fickót nem ismerem, Őt is a menekülők közé könyvelem el így nem is törődöm vele, bizonyosan Ő is csatlakozik majd a tömeghez, addig jó, kevesebb áldozat. De mindegy is, én cselekszem, ezúttal is. Kardnak álcázott lándzsám most is ott figyel a hátamon gondosan felszíjazva. Egyelőre pihen is a helyén nem veszem kezembe. Tegyünk egy próbát, s lássuk mit tudnak. Két lépés közt szemeim olajos feketére váltanak, mágia fogan meg elmémben, jobb tenyerem előre tartva, kézfejjel felfelé, hirtelen mozdítok egyet rajta csupán néhány centivel feljebb. Ha sikerül s valami nem blokkolja a mágikus erőt, akkor a földből obszidián sziklák robbannak ki, átszakítva a beton utat, pengeéles lándzsákként keresztül fúródva az egyik rémen ki éppen egy csapat menekülőre készült rávetni magán. Ha sikerül akkor a mozdulat megáll a levegőben, nyársra tűzve a jószágot. "Ismerd meg az ellenfeled" ennek függvényében haladok majd tovább, hogy volt e bármi hatása.



avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 11:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A hold sápadt fényét felhő takarja el. A távolból mintha farkas üvöltene fel, siratja kedvesét, ki vaskos fellegek mögé bújt. A város felbolydult, egy hangyaboly is rendezettebben pánikol, mint most a város. Emberek őrjöngenek, kirakatokat zúznak, élelmiszert lopnak. Egymásnak esnek, mindhiába. A sötétség tombol és az emberek mintha levették volna álarcaikat.
Démon sétál az utcán, néptelennek aligha mondható. Lakásokból rémült kiáltások hangja hallatszódik, nosztalgikus lehet számára. Nem az első eset, amikor a pusztítás ily károkat okoz a világba. Csakhogy most nem ezért jött ide. A szőke angyalt keresi, vagy legalábbis nyomokat hozzá. Nála van valami, ami hozzá tartozik, mely az övé. Hírek jutottak el hozzá, hogy egy ideig a városba húzta meg magát, egy takaros lakásba. Nem reménykedik, nem is hisz, hanem tud. Apró nyomokat rejtett el, talán a lakásába is talál valamiket.
Minél hamarabb meg kell találnia az angyalt, mielőtt elpusztítja, mely őket pusztítaná el.
Lába alatt enyhén megremeg a tejfehér ködbe burkolt talaj. Apró törmelékek  pattognak az aszfalton, mintha valami közeledne. Valami nehéz, sebesen.
A kereszteződésbe egy autó fordul be észvesztően. Két oldalsó kerekére billen el, egy pillanatra megáll, ott marad, elgondolkozva azon, hogy most boruljon, vagy legyen oly kedves és a vezetővel karöltve huppanjon vissza az úttestre. Végül az utóbbi mellett dönt. A kormány mögött egy csapzott hajú testőr ül.
Tom Weston az áram kimaradással egy időbe kapta főnöke utasítását. Menjen el érte. Lehet hát a testőrt hibáztatni azért, hogy mindent megtesz azért, hogy egyszem, drága főnökének kérését teljesítse? Akár egy őrült, úgy száguldozik az utakon, egészen addig, amíg szembe nem találja magát az út közepén sétáló démonnal.
Az autó hirtelen fékez le, szinte már farkasszemet is nézhetnének egymással.
Ha a föld morajlása nem folytatódna. Mintha egy ló csorda robogna épp feléjük. A sötétségben árnyak úsznak feléjük. Három-négy méteres árnyak, de hát mégis mik lehetnek ezek? Emberek sikoltozva menekülnek, velük szembe rohannak. Kikerülik az autót, de a démont már annyira nem. Vállánál taszítják meg, az életükért futnak. Bármi is közeledik, megrémisztette a legbátrabb embereket is. Az árnyak pedig egyre csak közelednek.
Az épület tetejének sötétségében nézi ezt végig a Hóhér. Szemeit hol az emberekre, hol a démonra, hol pedig az autóba rekedt férfira kapja. Végül a távoli morajlás hangja ragadja meg figyelmét. Mintha állatok üvöltöznek, viszont ez… Hasonló hangot mióta Isten megteremtette nem hallott még. Nem állati eredetű hang, nem is emberi, ez, annál. Másabb.
Úgy robbannak elő a ködből az emberszerű, mégis állati testű szörnyek, mintha festék robbanna szét egy falon. Futva közlekednek, nem tekintenek a lábuk elé, eltaposnak minden útjukba kerülőt. Az egyik szörny elsodor magával egy nőt, tenyérnyi körmeit húsába vájja. Vére kiserken, sebének széle szinte azonnal üszkösödésnek indul. Hallani az üvöltést, fájdalmas, velőt rázó, majd végül elhall. Utolsó leheletével gomolygó pára képződik arca előtt. Furcsa jelenségnek lehetnek szemtanúi. Annyi hónap után, egy lélek eltávozott. Megsemmisült, eggyé vált a levegővel. Nem jutott el sem a pokolba, sem a mennybe, mintha… Soha nem is létezett volna.
Egy tucat szörny közeledik futva a démon és a testőr irányába…
Az autó mögött mégis megtorpannak. Szemeik zölden foszforeszkálnak a ködbe, fújtatva figyelik előbb a járművet, majd a démont vizslatják. Vicsorogva hullajtják a föld irányába nyálukat. Túlvilági üvöltést hallatva lódulnak meg újra, elsöpörve az útjukba lévőket.


Ismerős erőt éreznek meg a városban tartózkodó lények. Újak még ebben a régi világban, mi számukra teljesen kifordult magából. Felhőkarcolók, autók, elektromosság. Minden, mit valaha ismertek, megszűnt létezni. A nyelv, melyet megértettek már kihalt. Minden megváltozott, egy valamit kivéve. Testvérük törekvését.
Régről ismert erőhullám fut végig a városon, fejüket felszegve kezdenek el összegyűlni a város szíve felé. Ugyanis pontosan tudják, hogy mifélék lepték el a várost. Azt is tudják, hogy kit keresnek. Ezek szerint fivérük Seth a városban van. A lények őt keresik, érzik a szagát, mégsem képesek pontosan behatárolni helyét. Testvérei szagait is érzik, de velük egyszerűen nem törődnek, haladnak előre, mindaddig, amíg az egyikük útjukat nem állnak.
A lények bárkin és bármin átgázolnak, bárki is kerül velük szembe, ha harcra fogja az ellen a sort, egyszerűen megpróbálnak tovább lépni.
Ám, amikor egy Leviatán lép eléjük, megtorpannak. Fejet hajtanak nekik. Gyengék. Ahogy a leviatánok is. Segítenek vajon nekik? Vagy hátráltatják őket?
Szemmel láthatóan csak nekik engedelmeskednek, senki másnak.



Online
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
525
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 3:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What a suprise, old friend
I didn't lose a friend. I just realized I never had one



A levegő szinte azonnal megfagy közöttünk. Ő egy ark és mint olyan, azt hiszi magáról, hogy a legtökéletesebb létforma a világon. Valószínűleg igaza van, még a szememben az összes megbukott. Egyikük sem tett semmit, egyikük sem akadályozott meg semmit.
Ezért hát állom jéghideg tekintetét, most nem nézek oldalra, nem kezdek el szabadkozni, mint ahogy ezelőtt bármikor is megtettem.
Most csak állok csendesen, büszkén, kezeimet magam előtt összefonva tűröm a szavait.
- Több mint negyedévszázad telt el - vágok bele szavába, most egyáltalán nem érdekel ha ezt sem tűri, sem az, ha ez ellen tenne valamit. Tegyen, állok elébe. - Elméletileg ti nyolcan vagytok a földkerekség legősibb és legbölcsebb együttese. Annyi mégsincs bennetek, hogy összefogjatok, ehelyett hol az egyik, hol a másik mögé sorakoztatok meg. Testvéretek iránt még csak nem is érdeklődtetek, meg sem próbáltátok megkeresni, megtalálni, magasról tettetek egymásra, mindaddig, amíg saját eszméiteket a világ felé tudtátok tárni - szállok vitába vele, rohadtul nem érdekelvén, hogy nem veszi jó néven. Vannak igazságok, melyek ha fájnak is, de tudniuk kell róla. Raguel huszonöt évig raboskodott, de kettőnk közül én voltam ott, amikor a mennybe jővén menedéket akart az otthonunk, ám Gabriel eszeveszett katonái még őt is megtámadták volna. Én voltam, ki megszabadította tépet szárnyaitól, ki sebére gyógyírt akart keresni.  
- Mégis milyen kudarcokról beszélsz? - vonom össze szemöldökömet, értetlenül, mely az első őszinte megmozdulásom, amióta itt van. Így van, nem értem, hogy miről beszél. - Talán arra gondolsz, hogy alulról próbáltam békét hozni testvéreink között? Amíg mindenki az emberekkel van elfoglalva, addig én segítettem a saját testvéreimen? Ne képzeld, hogy csak itt, ugyanúgy megtettem ezt a mennyben is, számos Mihály párti angyal kerülte el a biztos halált, oltalmat találva az Irattáramba - emelem ki az utolsó szót, mielőtt újra összekeverné, hogy mi végett is teremtett az Öreg. Amíg odafent voltam soha nem fogtam a kezembe könyvet. - Ha erről beszélsz, akkor igen. Kudarcot vallottam, hittem abban, hogy testvéreimben van még jóság, van még angyalság… Nem hinném, hogy bűn volt őket szeretnem.
Nem, akkor még hittem benne, hogy a szeret lehet a kulcs, hogyha látják bármit is tesznek velem nem törnek meg, akkor is feltétlen szeretni fogom őket. Bárhány pengét is mártanak a testembe.
Felvetésére azonban gúnyosan nevetem el magamat, fejemet egy pillanatra lehajtom.
- Mégis mikor váltatok ilyen sekélyessé? - vonom fel egyik vállamat, fejemet megrázva. - Mikor kezdtetek el úgy gondolkozni, mint az emberek? Miért hiszitek, hogy a gyilkosság az egyetlen kiút ebből a helyzetből?
Ahogy egyre közelebb lép úgy emelem fel egyre jobban a fejemet. Nem veszem le róla vádló tekintetemet. Nem én leszek az ki a legvégén ítéletet mondd felettük.
Vagy mégis én lennék majd? Ajkam félmosolyra húzódik, hallgatva, miket is mondd nekem, újra.
- Azt hiszed, hogy ez ilyen könnyű? Pár könyvben, tekercsben, épület rajzában ott van a megoldás kulcsa, hogy miként találjuk meg? - nevetem el magamat gúnyosan. Nem tehetek róla, egyre jobban csalódom a férfiban, kire egykoron mindenkinél jobban felnéztem. - A titok nyitja nem ez. Az, hogy miért ment el, csak az ő dolga, nekünk ehhez semmi közünk és még az sem biztos, hogy az emberek miatt. Bármi lehet az oka, de nem tartozik nekünk magyarázattal - ahogy már mi sem neki, mégis ő fog a legjobban számon kérni minket tetteinkért.
- Egykor még volt lehetőségünk, hogy hazajöjjön, most már ez nem fog bekövetkezni - szólok végül sejtelemsen, nem hátrálva el előle, nem zavarodva össze, nem kérvén ezerszer bocsánatot, amiért tiszteletlen voltam vele. Itt állok vele szemben, ahogy talán mindig is állnom kellett volna. Most már tisztán látok.
- Viszont te elég sok mindent elfelejtettél - Atyánkat soha nem könyvben fogjuk megtalálni, ha valakinek, neki mindenkinél jobban kellett volna ezt tudni. A szívünkbe, a szeretetben, a harmóniában találjuk meg. Ha véget vetünk a gyerekes viselkedésnek és az ő akarata szerint irányítjuk világát, mintha még ő is itt lenne.
- Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy a sötétségből nem vezet ki minket a sötétség, csak a fény teheti ezt meg. A gyűlölet nem oldja fel gyűlöletet, erre csak a szeretet képes. Ezt kellett volna szem előtt tartania mindenkinek idelent - fordulok el tőle, távozóra fogva. És a töredék ezred másodpercére, egy szemhunyásnyi pillanat erejéig sem, szemem olajfeketére változik. Meglehet, hogy ez az apró mozzanat, mely árnyként suhan végig arcomon, fel sem tűnik számára. Amúgy is mit érdekli őt is. Az emberek jobban izgatják, mint a saját családja.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 02, 2018 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hello dear , old Friend!

Ophilia xXx Rafael
Movie Song • szószám: xXx • Credit:

 



Figyelmesen hallgattam Ophiliát, soha sem tűrtem, hogy vádaskodjon felettem azt sem hogy elítéljen. Mert nincs joga hozzá. Jó ideje nem követhet nyomon senkit sem, amióta nincs odafent. A szemeim hidegen merednek rá, hosszan, hűvösen. Ilyen pofátlan, követelőző, szemrehányó sosem volt még velem. Látom többször megrepedni a maszkját, amit visel, az én kedvemért próbálna meg jól viselkedni? Aligha.
- Te pedig amióta lepottyantál mást se csinálsz, csak azt gondolván magadról, hogy ha ennek vagy az annak az oldalnak segítesz, jobb lesz? Titokban Gabrielt pártolod Michael városában? Sokan nem mernék ezt tenni, igen, harcoltál a saját kis Sziszifuszi csatádat vívod, de soha ne merj meg kérdőjelezni. Soha. – én is kerestem és harcoltam, de nem az a megoldás, hogy leöljük halomra egymást, hogy megtaláljuk Őt. Össze kellene fognunk, nem pedig széthúzni. – Idelent beálltál te is az egyik oldal mellé, úgy gondolván, hogy te leszel majd a pártatlan államocska, ahová mindenki jöhet. Széthúzunk. Te pedig, panaszkodsz. Kérte-e valaha valaki, hogy könyvtáros létedre olyan dolgot vállalj magadra, ami meghaladja a képességeidet? Hiszen emiatt vannak a sorozatos bukásaid. Most csak panaszkodsz. Vádaskodsz. A saját kudarcaidat megpróbálod rám kivetíteni? Mondd, jó angyallal kezdtél ki?
Rövid ideig csendben maradok és figyelem, ahogy az érzelmek cikáznak át az arcán.
- Ha nem az értékeikről, az ő rendszerükről, akkor miért ragaszkodnak ehhez? – intek ki a város irányába. – A rétegeikhez? – lényegtelen. – Mi, miért harcolunk még mindig egymás ellen? Tán öljem meg a bátyáimat?
Lépek felé egyet, s még egyet.

- Rajta! Tán Sarielnek érzed magad, hogy ítélkezz?! Te mit keresel akkor itt? Miért nem atyánkat kutatod? Oszd meg velem a tudásod és folytassuk együtt a keresést. Mert én nem mondtam le róla, én nem tévedtem le az útról, s nem hibáztatom az embereit semmiért. Ők olyanok, amilyeneknek meg lettek teremtve. Mi tagadtuk meg a létezését, mi lettünk gyávák és szétszórt, hitetlen gyermekek, amiért lemondtunk róla, amikor ő magunkra hagyott minket. Elveszett gyermekekké váltunk, hisztisekké, akik az embereket hibáztatják. S látom, te is beálltál a sorba, őket hibáztatni.
Nincs miről beszélgetnem többet Ophiliával, korábban nem erről szóltak a beszélgetéseink, kevésbé voltak hevesek, nem vitáztunk, de elbeszélgettünk mindenről ami velük, vagy a cselekvéseikkel volt kapcsolatos.
- Elfelejted, hogy a szeretet angyalával beszélsz. – figyelmeztetem. Akibe nem csak névleg szorult az efféle érzés, érzelem. Lesajnálón pillantok Ophiliára. Soha, soha nem kérdőjelezett meg egyetlen beszélgetésünk alatt sem, ennyiszer, nem támadt nekem azért, hogy mit csinálok és mit nem.
Elment a kedvem attól,hogy vele táncoljak, így figyelmenkívül hagytam a megjegyzését és továbbra is a jég kék szemeimmel pillantottam le rá. Nem az-az Ophilia volt, akivel pár hónappal ezelőtt az alma keresés miatt találkoztam. Nem az, aki elmondta nekem álmában az alma történetét,atyánk egyik titkát



avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What a suprise, old friend
I didn't lose a friend. I just realized I never had one



Fejem lehajtva hallgatom apró monológját, ajkamon szelíd, mégis szórakozott mosoly ül. Feltekintve rá, ezt láthatja is rajtam, miközben enyhén harapok bele alsó ajkamba. Igen, néha betért hozzám, olykor elbeszélgettünk egymással. Visszaidézve azon időket játszom el ugyanazt az angyalt, ki akkor voltam… S mégis szavába vágok.
- Nem vagyok harcos angyal, mégis ahogy eltekintem, senki nem harcol rajtam kívül annyira, hogy Atyánk visszatérjen, hogy a régi rend visszaálljon, mint én. Ahogy elnézem, itt mindenki karba font kézzel ül és… Mit? Várják a messiást? Az nem fog eljönni, ha mi nem teszünk érte, akkor senki sem fog. Te is ugyanolyan ark vagy, mint azok ketten, kik egymás ellen harcolnak - intek fejemmel a külvilág felé. Meglehet, hogy számon kérem? Igen. De már egy éve vagyok idelent és egy évig szinte egyedül harcoltam, mindenkivel szembe. Minden egyes bukásomnál felálltam, amikor ártottak nekem, felgyógyultam és folytattam utamat. Igen, én a lehető legtöbbet megtettem azért, hogy ennek az egész őrületnek véget vessek.
Talán akkor rossz úton jártam, ezt belátom. Most már tudom, hogy mi a feladatom.
- Ahelyett, hogy segítenél véget vetni ennek a cirkusznak, te is csak egy majom vagy a moniciklin - meglehet, hogy szavaim kemények, mégis… ha belegondol igazak. Nem tudom, hogy az elmúlt huszonöt évben mit csinált, hol volt. De azt tudom, hogy ő sem segített abban, hogy ez véget érjen. Beállt az egyik, vagy a másik oldalba, harcolt testvére ellen. Vádolom őket. Az arkok a legerősebbek közöttünk, nekik kellene a legbölcsebbnek is lenniük és lám. Eszüket vesztik pár idióta ember miatt.
Ahogy lepillant az utcára, vállam megereszkedik, arcom fintorba fordul. Felé mégsem mutathatom ki valódi érzéseimet, még gyanítani kezdene valamit. Most csak egy teljes jogosságban felháborodott angyalt láthat maga előtt, ki feljebbvalóját kérdőjelezi meg. Nem nagy bűn, a többi testvéremhez képest legalább is. Ők egymást gyilkolják, kínozzák. Amennyiben mégsem fordul el, úgy egyenes háttal, merev tekintettel állom pillantását.
- Ez már rég nem a társadalmi rétegekről szól, vagy az emberi hatalmi kormányzásról. Két város maradt életben. A gazdagok mitől lennének azok? Semminek sincs már értéke - nevetem el magamat. Ezek… Annyira tipikus emberi gondolkodások. Szánalmas.
Kérdéseire újra visszaöltöm szobormerev, szép arcomat. Szelíd mosollyal az arcomon hajtom enyhén félre a fejemet. Kérdések, melyekre nem kapunk soha választ, csak ha ő visszatér.
Csakhogy már nem fog. Minél hamarabb látja ez be a világ, annál hamarabb véget ér mindenki szenvedése.
- Ha folyton azzal foglalkoztál volna, haladtunk volna egyről a kettőre - vágok újra közbe, talán szemtelenül és merészen. Kifogások. Örökké a kifogások, melyeket annyira unom már. Panaszkodtam én… Nem, ebbe nem megyek most bele. - Angyal vagy, a te elméd nem tud beleőrülni, lényegébe mivel számunkra nem adatott meg a lélek, az érzést sem tapasztalhatjuk meg soha. Legfeljebb megtanuljuk őket, de sose fogunk úgy érezni, mint egy ember. Olcsó mása ez csak a valóságnak, mely számunkra nem adatott meg - és ezt neki mindenkinél jobban kellene tudnia. De akkor miért nem tudja?
- Emlékét? - csapja meg fülemet az egyetlen szó, szemöldökömet enyhén összevonva. - Minden táncot, minden lépést ismerek. Egyszerűen mivel soha nem gyakoroltam őket, nem tudom őket alkalmazni - magyarázom, enyhe értetlenséggel hangomba. Ezt… miként nem lehet rólam tudni?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Csüt. Márc. 22, 2018 3:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hello dear , old Friend!

Ophilia xXx Rafael
Movie Song • szószám: xXx • Credit:

 



Furcsállom, a tényszerű megállapításait, valahogy olyan távoli… Olyan? Furcsa, régen nem kérdőjelezett meg ennyi mindent. Hallom a kételyt a hangjában, ő nem ilyen volt. Talán meglegyintette a sötétség szele az ő lelkét is? Azon még lehet segíteni, talán, valamelyest, de ki tudja?
- Több rétegre oszlanak ők is, ahogy mi is. Te például harcos angyal vagy? A kardod által adsz hangot a nézeteidnek? Vagy kerub? Esetleg erény angyal? Netán őr? Ők mit tettek az évek során atyánk oldalán? Aki nem harcra termett, az nem harcolhat, a mi fajtánkban. De az emberekben az –az akarat, az önnállóság, ami kifejlődött az éonok alatt, csodálatra méltó. Lehet, hogy az az ifjú ott holnap beáll a felkelők közé és próbál tenni a jelenlegi helyzete ellen, azért mert tetszik neki az a nő. Csak okot kell találniuk arra, hogy tovább vigyék az életüket, de ezt nekik kell eldönteniük. Ahogy van aki már gyermek korától harcra készül, mert ebbe a világba született bele. Ők változhatnak, tehetnek az ellen, amik , mert beléjük nincs beleplántálva a mennybéli rangsor, a fajtájuk. Vitatod tőlük a jó kedvet? Nem bánom, hiszen jogod van önálló véleményt alkotni róluk. De akkor vesd rájuk az első követ, ha te is úgy gondolod, becstelenség, bűn ha ők a szabad akaratuk által dönthetik el, hogy mit akarnak tenni, mire képesek a saját erejükből. – elpillantok az utcára. – Ma még lehet, hogy boldogok, lehet, hogy légyottok is születnek ezen estén, amiből merítkezhetnek, lehet hogy a lány vállalja a harcot és fegyvert fog, és tenni akar az ellen amiben van. – majd a gazdag negyed felé intek. – Nem szólhatunk bele, hogy amott hogy kormányozzanak, de ott is vannak harcosok, nekik nincs szükségük buzdításra, ott fizetést kapnak azért, hogy harcoljanak, de ők? Mindig is így volt, a szegényeknek maguknak kell megtapasztalniuk mindent, első kézből, és az által cselekednek. Lehet, hogy nem halnak meg a mostani állapotokban, de…? – ugyan ki kárhoztatná őket azért, mert épp jól merik magukat érezni? Hosszúra nyúlt a monológom és bizony hiszek ebben a teoriában, a kicsiknél kell kezdeni, a népet felszítani , hogy cselekvő képessé váljanak.
- Atyánk minket is ugyan úgy elhagyott, mint őket, lehet-e bárkit is ezért kárhoztatni? Fivéreim viszálya volt-e a kiváltó ok? Vagy valamire készül? S kiszűri közülünk is a hitetleneket? – kérdések, kérdések, örökké megválaszolatlan kérdések, mert ezekre bizony képtelenség értelmes választ kapni, senki sem atyánk, hogy erre választ adhasson. Csak ő maga lenne képes erre.
Elmosolyodtam végül, ahogy előtte álltam.
- Nem viselkedek úgy,mintha minden rendben volna, de ha folyton a problémával foglalkoznék, beleőrülnék, a megszállotjává válnék, és azt nem akarom. A pusztítás mellett teret kell hagyni a jóságnak is, ha nincs meg ez a szikra, akkor tényleg leülhetek a távolba és nézhetem, ahogyan a halálba hajszolják magukat az emberek.
Biccentettem egyet Ophiliának.
- Ha nem tudsz táncolni, megengeded, hogy elültessem benned ennek emlékét? – kérdem kíváncsian. Erre bezzeg nem kérek engedélyt, arra igen, hogy a találkozásaink emlékét eltöröljem az agyából. Jobb így, érdekesebb,  és nem, nem szórakozom vele, csak épp magamat védem ezzel. Az arról szóló emlékeket is kitöröltem a fejéből, ami a bukásomról, és a gyermekemről szólt, őt is védem.







avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Márc. 13, 2018 7:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What a suprise, old friend
I didn't lose a friend. I just realized I never had one



A megvetést melyet érzek igyekszem visszafojtani magamba. Nem engedhetem meg azt magamnak, hogy lássa kivéve váltam az idők során. Ó, ha az idő során váltam volna. Az utolsó pillanatig végig hittem népünk jóságába, hittem abba, hogy mindaz, amit az utóbbi időben képviselnek, csak tévelygésük miatt van. Hogy visszatalálnak Atyánk útjához, hogy végül békén hagyják az embereket, feladatunkat teljesítjük.
Az ember életébe beavatkozni tilos, nem megengedett számunkra. Figyelhetjük, segíthetjük őket. A hét erény érzéseivel áraszthatjuk el őket, de ennél több kapcsolatot nem szabad múló lényükkel ápolni.
Mosolytalan arccal hajtom enyhén oldalra a fejemet, miközben felém fordul. Nem szokatlan ez tőlem, igaz testvéreim között mégis én vagyok az, kinek a legtöbbször fellelhetőek szelíd vonások Atyánk kezei által tökéletesre munkált arcomon.
- Nem szemrehányás, inkább észrevétel. Tény - javítom ki. Az igazságot olykor teljesen máshogy látják az emberek, de már az angyalok is. Meglehet, ez esetben az Arknak van teljes mértékben igaza, eme örömöt most mégsem adnám meg neki. A szemrehányás, mit ne mondjak rossz szó erre. Inkább mélyről jövő undor.
Válla felett tekintek ki az utcára. Nem kell közelebb mennem, hogy lássam a lent mulatozó „tömeget”. Hogy halljam a ritmusos zenét, a gondtalan nevetést. Mintha a világ vége nem is az utcákon söpörne végig.
Kérdésére kószán remegnek meg eddig mereven bámuló pilláim. Pár apró, kósza pislogás után állapodik meg rajta újra tekintetem.
- Újabb harchoz? Mesélj légy szíves, hogy az elmúlt időben mily harcokban vettek részt? Mióta a földön vagyok azt kell látnom, hogy az emberek ölbe tett kézzel várják a csodát, hogy az angyalok - vagy épp démonok - mindent megoldjanak helyettük - s ez nem is annyira hazugság. Tényleg semmi cselekedetet nem látok tőlük. Balgák és nem érzik a veszélyt úgy át, ahogy kellene. Saját territóriumokért harcolnak, miközben fogalmuk sincs arról, hogy mi is vár valójában reájuk. Újra csak nem tanultak korábbi hibájukból.
- Lehetne hát Atyánkat kárhoztatni, hogy elhagyta őket? - ejtem ki gondolataimat halkan. Apró mosoly rándul arcomon.
A felálló alakra függesztem tekintetem, szeméről lesiklik orrára, orcájára, állára. Onnan vállára, majd a felém nyúló kar irányába. A magam részéről mégis mozdulatlan vagyok. Pár pillanat erejéig némán állok, kezét figyelve. Nagy levegőt véve tekintek fel íriszeibe, fejem enyhén hátra hajtva.
- Tudod, hogy ilyenekre képtelen vagyok - a mennyben nem voltak szokásba az emberi viselkedések, de hát miért is lettek volna? Mi angyalok vagyunk, mi képviseljük a jót és a fényt. Nekünk kellett volna. Tánc, ének, művészet, ezeket nem gyakoroltuk, s mit ne mondjak, amióta lent vagyok sem vettem ki részem hasonló dolgokból.
- Miért viselkedsz úgy, mintha minden rendben volna? - vonom össze enyhén szemöldökömet. Szívem hevesen dobog, a régi érzetek megmaradtak bennem. Csak egy arkkal beszélek jelen pillanatban.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hello dear , old Friend!

Ophilia xXx Rafael
Movie Song • szószám: xXx • Credit:

 



A hangulat az, ami egyből hátba vág, érdekes, furcsa s bár lazán és nyugodtan ülök tovább, mégis ugrásra kész vagyok, eonok óta gyakorlom ezt az ugrásra kész állapotot, hogy ha esetleg támadnának, akkor ne érjen váratlanul, minden eshetőségre fel vagyok készülve, arra az esetre, ha hátba akarnának támadni.
Oldalra pillantok, hátra a vállam felett, és meglátom Ophiliát, mintha valamiért uralkodnia kellene magán. Tovább figyelem a párkányon ücsörögve a lenti jelenetet.
Miközben a kérdései megütik a fülemet, s halványan elmosolyodom.  Sokszor sokan kérdőjelezik meg az érzéseimet az emberek iránt, vagy a viselkedésemet velük kapcsolatban.
- Szelídség álcájába csomagolod a szemrehányásod, igazán érdekes. – jegyzem meg, miközben oldalt fordulok, és úgy helyezkedem, hogy az egyik lábam bent legyen a házban, a másikat kint lógattam az ablakon, a hátamat pedig az ablakkeretnek vetettem, innen pillantottam fel a mindentudás angyalára.
Régen szerettem hallani a meséit, most is kíváncsi volnék rájuk, de magam is tapasztaltam rengeteget azóta.
- Tán vitatod tőlük a jókedvet? A szeretet érzését? – hiszen tudhatná, hogy én vagyok az-az angyal akibe atyánk a szeretetét és a gyógyító erejét ültette, nos nem az egészet, de kaptam belőle, s hiába a sokszor szelíd álca, magam is tudok vérengző lenni.
- Úgy hiszem megérdemlik az elmúlt napok fényében, a jókedvet, a mulattságot, hiszen ez által töltődnek fel, így lépnek tovább, így merítenek erőt a további harcokhoz. – magyarázom, miközben a tűz körül táncoló alakokat figyelem, és halvány mosolyra húzódik az ajkam. Nem érdekel hogy csalódtak atyámban, én akkor is szeretem őket, vigyázni fogok rájuk, és harcolok értük, mert ebben hiszek. Sokak szerint ezért vagyok félelmetes, mert nem tudják elképzelni, hogy a szeretet mellett hogy szorult belém ennyi gyilkolási ösztön, védelmi ösztön. Pedig megteszem ha kell, nem kell félteni.
- Nincs kedved kipróbálni? – mosolyogva kelek fel és felé nyújtom a kezem, a fejem kissé lehajtom, hogy jobban lássam Ophilia arcát.





avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
499
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 08, 2018 9:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What a suprise, old friend
I didn't lose a friend. I just realized I never had one



Egy utcára nyíló ablak mögül szemlélem az alám elterülő enyhe kis „tömeget”. Maroknyi ember, kik boldogok akarnak lenne, eme rothadó világba. Nevetséges ez az egész, komolyan. Világunk a végét járja, és ahelyett, hogy megoldanák ezt, mit tesznek? Mulatoznak. Szemernyi hajlandóság nincs bennük az iránt, hogy tegyenek azért valamit, hogy életben maradjanak. A természetfelettire bíznának mindent. Arcom fintorba fordul, orrom mellett enyhe barázdák jelentkeznek. A gyermekeket nem tudom hibáztatni, habár… Szükség helyzetben eddig mindig felnőttek. A gyermekeknek korán meg kellett tanulniuk, hogy az élet gyarló, odakint farkastörvények uralkodnak. Hogy vannak erők, melyekkel szembe, még mi angyalok is tehetetlenek vagyunk.
S lám. Még itt is, még most is álomvilágban élnek. S ott tartja őket Ő.
Figyelem az ark nyugodt ábrázatát, ahogy ott ül közöttük. Ahogy nevet, ahogy gondtalannak tűnik. Ahogy minden rossz dolgot eltüntet eme semmirekellő emberek szeme előtt. Hazugságban tartja őket és azt hiszi, hogy ezzel csak nekik kedvez?
Balga gondolat. Amíg nem érzik a közvetlen veszélyt, amíg nem saját bőrükön tapasztalják, addig tenni sem fognak ellene.
Kezeim ökölbe szorulnak, a koszos, egykoron fehér, ma már szürke függöny mögül. Zöld lélektükreimmel követem nyomon az ark mozgását, táncos lépteit. Gondtalannak tetsző nevetését.
Egyre szaporábban veszem a levegőt, mellkasom rohamosan jár fel és alá. Kezeimben érzem a pusztítás vágyát. Megmutatni eme halandóknak, hogy mivé fog válni világuk, ha nem tesznek ellene semmit.
Habár ez lényegtelen. A Föld pusztulásra ítéltetett. Az Öreg nem tesz ellene semmit, nélküle pedig semmi esélyünk. Úgy teremtett meg minket, hogy hatalmát sose tudjuk felülmúlni. Még ha mindannyian össze is fogunk, akkor sem. A Sötétség pedig vele egy szinten van. Bebiztosította magát, de ezzel vesztette el a háborút.
Két pislogás között veszem észre, hogy gondolataim mentén eltűnt a férfi. A házba lépve vezeti lépteit. Lassan megmutatkozik egy ablakba.
Közéjük akarna vágyni és lám. Sose lesz közülük való. Fertő eme gondolat. Ők csak emberek. Az ilyen tettek tiltottak számunkra. Számára meg főleg. Bukása talán számára sem megkérdőjelezhető. Saját sorsomat már rég megpecsételte egy démon, kit szövetségesemnek hívhatok.
Tekintetem lehunyva játszok a térrel, mely valószínűleg senkinek sem fog feltűnni. Fél másodperc az egész, nem több csupán és mezítlábas talpam a szemközti ház szobájának koszos parkettére simul. Zöld íriszeimmel fürkészem Rafael tarkóját. Nem adhatok utat indulataimnak, dühömnek. Nem, nem tudhatja meg valódi gondolataimat a világról. Feladatom nem az, hogy őt az oldalára állítsam. A legerősebbel kell kezdenem.
- Mily gondtalannak tűnnek - szólok meg halkan, szelíd mosollyal arcomon. Hangom nyugodt, mint régen, belül tudom, hogy ez az egész nem igaz. A máz, melyet magamra kentem, az álarc, melyet magamra húztam hamis. Egy rég feledett kép csupán. - Ahogy te is - tekintetem nem veszem le őket. Kezeimet lassan kulcsolom össze magam előtt, ujjaimat egymásba fonom.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3