Tükörszilánk - Ianus

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Tükörszilánk - Ianus 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 22, 2019 10:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok  Ianus
Ianus  • Credit:
Alexander a démon elől taktikát vált. A ház felé kezd el közelíteni úgy, hogy a pokolfajzat ne lássa őt. Terve beválik, a démon mivel közeledik és egyre közelebb ér a házhoz, nehezebben is lát fel az emeletre. Így lehet, hogy sikerül az épületbe érnie és a leszaladnia a lépcsőn. Az ajtót nyitja, de ahelyett, hogy a szabadba találja magát, ám pár lépés múlva újra örvény veszi körül, ahogy alig pár órával ezelőtt. A fények és színek mégsem gyorsulnak fel, hanem mintha csak szemlélője lenne az egésznek. Látja az alakot, aki ő maga, mégsem ő. Az ő testében volt, vele mozgott, magáénak érezte, pont olyan volt, mint ő, mégsem olyan. Látja, ahogy felcaplat a szentélyhez vezető dombon, hogy kiszúrja a két oldalt álló démont. Nem is tétlen és hátulról addig lövi ki őket, ameddig azok nem rá figyelnek.
Majd csatlakozik a díszes társasághoz.
Ramiél és Theodore is hasonló tapasztalatokkal gyarapodnak. Ahogy Ramiél kezébe beleáll a jégkard, úgy ismét magába szippantja az örvény, ahogy Theodoret is.
Kívülről látják az eseményeket. Ahogy Rémus próbál fivére eszére hatni, hogy az angyal próbál neki segíteni. Csak egy valamit nem vesz észre egyikük sem. A Romulus mellett álló rókaképű alakot. Csak mosolyog. Halkan beszél, hogy csak Romulus hallhassa. Az pedig fivére életére tör. Gavreel segítségére sietne, ám a rókaképű nem engedi. Szemei feketén villannak fel. Démoni ereje állítja meg az angyalt, szembeszegül vele.
A csatározás négyük között zajlik, melynek vége tragikus. Romulus fivére fölé kerekedik, szívébe mártja a tőrjét.
A kép eltűnik a szemük előtt, látják, miként épülnek fel Róma első épületei, Romulus miként fürdik a dicsőségbe, ám tanácsadója eltűnik mellőle.
Egészen tíz évig. Az évek pörögnek, mintha gyorsan lapoznának a trió előtt egy könyvet. Emlékképek tűnnek fel előttük, egészen a temetéséig.
Romulus is szokványos temetést kap. Máglyarakásra helyezik testét, szemére két érmét illesztenek. A tűz magasra lobban, s amit a gyászoló tömeg nem vesz észre, azt ők igen. A tűzből egy alak lép elő. Theodore és Rémiel felismerheti alakját: A Halál.
Csókot lehel a holt homlokára, ajkára galád mosoly ül ki. Szeméről elveszi az egyik érmét, ujjai között forgatja. Egy másik érmével egyetembe. Óvatosan lép hátra a tűzbe, hol eltűnik, tán újra a pokolba. A füst a magasba koponyaformában áll össze, a résztvevők észre sem veszik.
A színek, fények újra elfolynak a trió előtt, s alig pár pislantás után újra ott találja magát mindenki, ahol eddig volt.
Alexander még egyedül van, ám ahogy kihúzza a nyílvesszőt a táblából, az ajtó nyílik, egy társa lép be, mégis talán érthetetlen számára. A különös képessége, melyről még nem tud, az okozta volna ezt? Vagy egészen más dolog történt vele?
Theodore hiába kerül vissza az utcára a lány már nincs előtte. Elillant, egyedül van. Senki sincs már körülötte, mindenki eltűnt.
Ramiél újra egyedül van, a kaszájával a kezébe. Érthetetlen lehet, hiszen eddig hasonlót ő sem tapasztalt. Akit látott, az miért volt ott? Évek óta nem találkozhatott a Halállal, akkor miért most? Miért ez az emlék? Hiszen ő maga tudja, hogy ez így történt annak idején, mégsem élte át. De akkor most mégis?
Ezernyi kérdés kavarodhat fejükben.
Ahogy Jaesa fejében is. Ő még azelőtt lépett vissza a jelenbe, mielőtt a végzetes penge a szívét szúrta volna át. A gyász tette volna ezt vele, vagy egy teljesen más dolog?
Bárhogy is lehet nem lehetnek biztosak abban, hogy az elméjük játszott velük csúfos játékot, vagy valóban a múltban találták magukat egy pillanat erejéig? És miért van jelentősége annak amit láttak? Egyáltalán van?
A kérdések megannyiak, de vajon valaha választ fognak rájuk találni?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 03, 2019 9:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Mennyire egyszerű lenne használni a képességemet, de nem, nem lehet. Helyette itt ugrabugrálok a halandókkal egy kőlap elől, szerencsére Romulusék is kikerülik, különben néztem volna egyet. Bár ahogy Soldan-ra sandítok, már látom, ő nagy bajban van. Ezért sem válaszolok az ifjú titánnak, sietősen megindulnék a főpapom menteni, azonban valaki hirtelen előttem terem. Ugyanaz a mitugrász, aki az előbb lejegelte a kezem. Mivel megindultam, időm nem lenne félreugrani, vagyis igen, de akkor lelepleződnék a nyomik előtt, úgyhogy NEM. Hagyom, hadd állítsa bele a tenyerembe a pengéjét, mivel védekezőleg előre nyújtottam, a másik szabad kezem pedig ezzel egyszerre lendül hogy ez kiadós felütéssel nyugtázzuk a napot. Ha minden jól megy, akkor most fogom állcsúcson vágni. Azután lépnék is utána, de eltaknyolok és rájövök, hoppá!
Minden bizonnyal a démon a pengéjét nem viszi magával a jól eső alfa félhomályba. Ez esetben fájdalmas üvöltéssel kirántom a kezemből. Ha ez az inda csak hallucináció, akkor a fájdalom biztosan helyre teszi az agyam, ha nem? Akkor meg a jeges penge csak ketté vágja. Nagy igyekezetemet egy hang töri meg, mikor meglátom Rémusz alakját is hozzá, egy percre abbahagyom, amit éppen csinálok és feléjük bámulva elidőzöm.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Tükörszilánk - Ianus 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
286
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 27, 2019 11:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Ramiél & Jaesa & Theo & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 365 • Zene; Outta My Mind »
This ain't what I signed up for
Összehúzott szemöldökeim alól figyelem, amint a nyilam még mielőtt célt érne, nemes egyszerűséggel megáll a levegőben. Persze számítottam rá, hogy nem emberrel van dolgom, hiszen az előbb egy démon támadott meg, ez a másik pedig nagyon úgy fest, egy rögtönzött mocsártelepért felel. Legjobb tudomásom szerint effélére csak a feketeszeműek képesek, habár tény, a vérengzésük előtt az angyalokat is hatalmasabb erőkkel hozzák összefüggésbe a fennmaradt írások. De míg az utóbbi dajkamese, addig az előbbit már sokunk megtapasztalhatta, miért éppen most kezdenék filozófiai kérdéseket feszegetni? Azt meghagyom az eliteknek. Ennél lényegesebb, hogy ilyen kifinomult reakciókészséggel rendelkezik, közel sem olyannal, mint az előbbi, aki az ócska elterelésemen sem tudott átlátni. Valószínűleg egy magasabb rangúval van dolgom, ami azt jelenti, hogy ezt istenesen megszívtam. Legalább nem volt hiába, az angyal megúszta, amiért remélem tudja, hogy jönni fog nekem egyel…
A néma zsörtölődésem és magasröptű eszmefuttatásom addig tart, amíg az alak felém fordul, majd egy árva kézmozdulat nélkül visszaküldi a nyilamat. A francba is!
Ösztönösen fordulok ki oldal irányban - ahhoz sikerül a legnagyobb lendületet vennem a legrövidebb idő alatt -, hogy aztán a méretes kancsók mögé vetődhessek íjastul, tegezestől, mindenestől. Ez határozottan nem múlt sokon, és most, hogy sikerült lebuktatnom magamat az elbaltázott támadásommal, valószínűleg nem is fogom ezt ennyivel megúszni. Arra mondjuk nem számítottam volna, hogy ilyen sietősen utolér az újabb támadása.
Az iménti összetűzésben rendesen kimelegedtem, a mellkasom sűrűn jár fel s alá, és pontosan ezért eléggé hamar feltűnik a jó néhány foknyi hőmérsékletesés. Kiráz a hideg, a fogaim pedig határozottan összekoccannak, amikor már a leheletem is formát bont a levegőben. Oké, ennek fele sem tréfa, ha itt maradok bujkálni, akkor egyszerűen megfagyaszt. Viszont a fedezékemből sem szívesen mozdulnék, mert biztos vagyok benne, mihelyst a látóterébe kerülök, lecsap rám. Annyi előnyöm van, hogy ő messzebb, én meg magasabban, így ha a megfelelő szögben kezdek el guggolva hátrálni befelé, a tetőtér sötétjébe, akkor talán sikerül elkerülnöm az újabb támadását.
Amennyiben nem ütközök akadályba, sietősen lerongyolok az emeletről, reménykedve, hogy van hátsó ajtó, vagy, hogy a bejáratot még néhány épület kitakarja, és előbb meg tudok indulni a szentély felé, minthogy utolérne az átkozott démon. Én is tudom, mikor kell otthagynom egy csatát, és ez most határozottan az a pillanat.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Tükörszilánk - Ianus 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 26, 2019 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok  Ianus
Ianus  • Credit:
Alexander megfeszíti az íját, hogy a nőnek segítsen. A penge megcsillan a hold fényében ám célt nem ér. A nyíl átsuhan az éjszakán, hangja megtöri a harci hévet. Egyenesen az orsó és a singcsont között találja el. Oly erővel hatol bele, hogy mindkét kezét egyszerre szeli át, satuba tartva karját. A férfi elordítja magát, így Jaesának lenne esélye cselekedni ellene, ha a fájdalmai engedik.
A fiú tovább fordul, hogy az angyalnak is segítsen, mire rádöbben, hogy kivel is áll szemben. A föld alatta süppedni kezd és nem rohan hozzá, hogy segítsen. S milyen jól teszi. Nem sok kell hozzá, hogy kiszúrja azt, akiről feltételezi, hogy a problémát okozza. Íját újra felhúzza, becélozza az alakot és elindítja a vesszőt.
Csakhogy az nem tud célba találni. Ilyen messziről nem láthatja, ahogy az alak szemei olajfeketévé változnak át, ám a nyílvessző az orra előtt áll meg. Ezzel egy időben pedig a mocsár megszűnik Gavreel lába alatt.
Fellélegezni mégsem tudnak, Alexander felfedte kilétét az alak is felfedeze, hogy merre van. A nyílvesszőt oly sebesen küldi vissza számára, erejét használva, ahogy azt megkapta. Nem messze tőle borokat tartalmazó méteres amforák állnak, mely remek fedezékül szolgálhat neki, ám sejtheti, hogy nem sokáig tud ott maradni.
A démonnak új célpontja akadt, mégpedig Ő. A levegő elkezd lehűlni körülötte, lélegzetét láthatja, ahogy kifújja a levegőt.

Az ifjú harcos nem igazán tudja, mire vélni a kapott választ. Ijedten tekint a tanácsadójára, ki nem tekint rá. A harcolókat figyeli. Ramiélt és Theodoret és a négy csuklyás alakot. Szemlátosát nem kíván segíteni rajtuk.
A szikladarab feléjük közelít, ekkor mégis ellép, magával húzza Romulust, így a kődarab mögöttük ér földet. A porfelhő száll fel körülötte, a sunyi képű szúrós tekintettel mered a két alakra.
A harc azonban itt nem ér még véget. Nincs idejük a párosra figyelni sem Ramiélnek, sem Theodorenak - akit sajnálatos módon eltalált a tűzgolyó. Ruhája lángra lobban és ha gyorsan nem tesz ellene valamit, akkor bőre is bánhatja az apró hibát.
Ramiélt nem találja el az oltár darabja. Figyelmét azonban elterelték. A démon szinte a semmiből terem előtte, enyhe ugrással jégbe fagyott tőrével szúr az ark felé. Ha amaz ellépne, azt tapasztalja, hogy testét gúzsba kötötték. Nem tudja a lábait mozgatni, ennek pedig az egyetlen oka, hogy a földből előbukkant gyökerek csavarodnak bokája köré. Száruk egyre magasabbra kúszik a nadrágon, ha tépni próbálja ki magát belőle.
- Romulus! - dördül egy eddig nem hallott hang egyenesen a két kalandozó mögül. Rémus bukkan elő a semmiből, és dönti le a lábáról a fivérét. A tanácsadó nincs sehol. - Elég legyen ebből! - kiált rá fivérére az enyhén lihegő harcos. Gyorsan tette meg az utat, ahonnan elhagyta társait. Balga mód egyedül próbálja megvívni a csatát szeretett testvére ellen.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 20, 2019 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
A mozdulataim sikerrel járnak, de amikor törik a csont, hallani a porcok és az inak szakadását és roppanását, fájdalmas sikolyai a delikvensnek nem társulnak hozzájuk. Itt már kezdem felfogni hogy ezek nem emberek, különben maga alá vizelve térdelne, tobzódva a fájdalomban, amit okoztam neki, míg a kegyes halál el nem jő érte. A szemei feketévé változnak, megkondul a vészharang a fejemben és nem is kell csalódnom. Rögtön kapom az arcomba a rúna erejét. Ó, hogy a ragya cifrázza ki! A kezeim jéggé fagyva maradnak úgy, nem sikerül elvennem tőle a fegyverét. Ellenben olyat taszít rajtam, hogy onnan már tényleg csak pár lépés a mögöttünk lévő két férfi. Állva maradok, meg se kottyant a lökés, ellenben a jégvirágos kezeimnek némileg több másodperc kell hogy önmagukká váljanak.
- Démonok.
Válaszolok hangosan Romulus-nak, mert ő kérdezte. Megtehetném hogy előveszem az angyalpengém és tisztességes vonalat csapok a soraik közé, de egyrészt még ott van a Főpapunk, akiről igazából semmit sem tudok, másrészt meg nem gondolom jó ötletnek a gyors lelepleződést annak tükrében hogy ki is vagyok és mi is vagyok. Ha Soldan is démon, akkor sem tudnám megmondani mit fog most csinálni. A logikus az lenne, ha közéjük állna, felfedve magát, de hát a démonok még egymást is nagyon tudják gyűlölni olykor, szóval a fene sem tudja. Mivel feléjük tekintve követem Soldan ügyködését, látom a ketté hasadt oltárt, a Soldan-ra vetülő tűzgolyót, aztán a darabok látványos mozgatását.
- Vigyázz!
Reflexből ugrok oldalra, igyekezvén kikerülni a röppályát, amin halad. Egyúttal felhívva a mögöttem állók figyelmét a veszélyre, remélhetőleg ők sem fognak tétlenül ott ácsorogni, mert ha én félre ugrok, akkor őket is elérheti. Na már most ha itt az elején kivasalják az ifjú Romulust, az érdekes fordulata lenne a múltnak.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Tükörszilánk - Ianus 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
286
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 18, 2019 2:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Ramiél & Jaesa & Theo & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 299 • Zene; Outta My Mind »
This ain't what I signed up for
Hátra fordulok, és a mögöttem lejátszódó jelenet láttán összeszorul a gyomrom. A másik íjász is meghalt, ami azt jelenti, hogy egyedül maradtam egy teljesen ismeretlen világban és egy teljesen ismeretlen szituációban. Ráadásul a támadója felém lódul, így már éppen hajolnék, hogy a felém gurult tőrt felkapva valamiképpen védekezhessek, amikor az alak megbotlik és nemes egyszerűséggel a társa után vetődik a mélységbe. Nagyot nyelve pillantok utána, de míg az előzőnek nyoma sincs, ez határozottan a végét lelte a kikövezett úton.
A tőrt elteszem, majd felfrissítem az íjász felszerelésemet, hogy azt tehessem, amire a hozzám hasonlók ki vannak képezve; távolról fedezzem a közelharcolókat. A nő támadóját kísérlem meg elsőként leszedni, és ha sikerült - vagy többedszeri próbálkozásra sem -, akkor a férfi felé irányítom az íjamat, hogy őt próbáljam meg kisegíteni a szorult helyzetéből. Csakhogy még célozni sincs időm, amikor a hátából hatalmas, fekete szárnyak törnek elő. Ez most valami vicc?
Eddig meg mertem volna esküdni, hogy ő is ennek a világnak vagy látomásnak a szerves része, de a fekete szárnyak arra engednek következtetni, az én valóságomból és időmből származik. Vagy az életem egyik legbizarrabb álmát álmodom éppen, ezek után már semmi sem tűnik lehetetlennek…
Egy mély sóhajt hallatva már éppen letennék arról, hogy őket segítsem, amikor a férfi elkezd süppedni a talajban. Eleinte nem tudom megfejteni, hogy mégis mi történik vele az egyértelműn kívül, de lassacskán leülepedik bennem a tudat, hogy az eddig szilárd föld magától valószínűleg nem fog folyóssá válni, ahhoz pedig, hogy ez mindennek dacára megtörténjen, külső behatás kell. Mondjuk egy démon. Sietősen futtatom végig a szemeimet a környéken, amíg jóval távolabb meg nem pillantok egy alakot. Mintha mozogna a szája, de innét már nehéz kivenni, mindenesetre nem tűnik ártatlannak. Ismét kifeszítek egy nyilat az íj húrján, majd körültekintő célzást követően megpróbálom kilőni a tagot vagy legalábbis kizökkenteni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Tükörszilánk - Ianus 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 12, 2019 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok  Ianus
Ianus  • Credit:
A szentélyben hamar elszabadul a pokol. Legalább is hiheti ezt Romulus, amikor meglátja a két orv támadót, kik ellen nem tud semmit, hiszen kezét béklyóba kötik.
A két férfi mégsem tehetetlen. Ramiél kivár a legvégsőkig, majd egy precíz mozdulattal fordul oldalra és hajtja végre a gyilkosságnak vélt mutatványát. Csont tör, ám amint a fegyverhez ér a keze, érezheti, ahogy a hideg átjárja azt. Apró jégvirágok képzdőnek a bőrén, melyet egyre jobban érez. A hideg a csontjáig hatol és egyre terjed fel a könyöke irányába. Támadójának szeme olaj feketévé válik, egy rúna felizzik a tenyerén és azzal lök egyet az arkon, ki pár métert repül hátra tőle. Eközben egyre még egy páros jelenik meg a szentély szélén, de szemlátomást nem támadnak, csak figyelnek.
Theodore az oltárral kívánja randevúba hívni a csuklyás férfit. Ám az oltár az orra előtt áll meg és hasad kettő, hogy mögüle egy tűzgolyó támadhassa meg.
Ennek hatására Romulus halk sikkantást követve bújik be tanácsadójának háta mögé, annak válla fölött tekint rájuk.
- Mi..mi… mi… - dadogja. - Mik ezek? - teszi fel félve a kérdést.
A Theodoret támadó nem elégszik meg ennyivel. Ugyanis az egyik szikladarabot visszaküldi a démontársának, míg a másikat Ramiél felé hajítja, amikor egy újabb sikítás hallatszik odalentről.

Néma társa hiába figyelmeztetné Alexandert hang továbbra sem jön ki torkán, így nincs más hátra, mint a mögötte settenkedő alakra rontson, amíg a fiú a másikkal harcol. Szerencséje van, hogy nem zuhant a mélybe, mögötte mégis hatalmas csattanás hallatszódik. Ha hátrafordul láthatja, hogy egymásra zuhanva hadakozik a két alak. Két penge villan meg egyszerre. A néma a csuklyás alak nyakába vágja a sajátját, míg a némának torkát vágják át. Szemei kikerekednek, hörögve tekint Alexanderre, mondana valamit, de hang nem jön ki a torkán. Kezét emeli a fiú felé, melyben díszes nyelű, véres tőrét tartja. Erőtlenül emelne rajta, majd keze koppan a padlón. A tőr a fiú lábához gurul.
A támadója pedig szédelegve áll fel, nyakára tapasztott kézzel, hófehéren mered a fiúra, nekifutásból támadna, ám elbukik a holt karjába, bukfenceve vetődik a másik alak után… Csakhogy az ő koponyája csattan a földön, vörös vér terjeng körülötte. Ember volt csupán. Ám aki elsőnek esett le nincs ott…
Nem látja sehol.
A fiú mégis úgy dönt, hogy nem Rémus után indul, hanem társainak segít. Néhány utcával arrébb megláthatja őket, négy fáklya fényében. Láthatja, ahogy Jaesa a földön hever, próbálja magáról lerázni támadóját, de mintha nem menne neki sok sikerrel. Felette is egy csuklyás alak térdel, ki két kezzel emeli feje fölé a pengéjét, lendület végett, melyen megcsillan a Hold fénye. Felismerheti a pengét, mely angyalok vérét onthatja.
Gavreel is látja a veszélyt, ezért kiált fel. Nem érdekli már az inkognítója, szárnyát tárja ki, úgy fordul egyet. Fekete szárnyával sodor félre egy alakot, veszélyt kiált Jaesa irányába, ám menni nem igazán tud. Föld nyeli el a lábát, talaj mocsarassá, sárossá válik. Csapkod szárnyával, ám mintha csak rosszabb lenne a helyzet.
S ha Alexander figyelmes, láthatja, hogy a támadók mögött tíz méterrel egy alak áll fegyelmezett állásban. Szemeit lehunyva motyog az orra alatt, körülötte a levegő finoman örvénylik. Amilyen gyorsan jár a szája, olyan iramba húzza le a sártenger az angyalt.
Mindeközben Rémus már félúton jár a szentély felé.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 10, 2019 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Egy ideig némán tekintek Soldan-ra, próbálom kitalálni mi történik, de igazából semmi. Némi döbbenet mintha kiülne a szeme sarkába, ám tekintve hogy Romulus ismét szeretne a középpontban lenni, emiatt újból feléje fordulok. Kétségem sincs afelől hogy önként és dalolva áldozza be a saját fivérét, hiszen a múltban is így volt. A másik közben elsiet a dolgára, de az ifjú még mindig itt értetlenkedik. Frappáns válaszon töröm a fejemet, ekkor hallani a kiáltásokat. Úgy sejtem, az intelmem megkésve jutott el a hallgatóságig. Hamar fel is trappol Celer, elkezd beszélni, én közben lépések és harc zaját fedezem fel a hátunk mögül, így már közben fordulok meg. Megvárom, míg a támadóm kellő közelségbe érkezik ahhoz, hogy az ütése elől oldalra kiléphessek, majd az ő kezéhez közelebbi kezemmel megragadjam az övét és csavarjak rajta egy isteneset, hogy még a csont törése is velősen hallatsszon. Aztán ha ez így sikerül, akkor magamhoz véve az ő fegyverét, egyetlen mozdulattal vágok mély barázdát a nyakára. Majd a pillanat erejéig körbenézek. Ha jönnek még úgy a hozzám közelebb érőt célzom be, a szeme közé engedve el kezemből azt a pengét. Ha nincsenek többen, akkor pár lépést hátrálok az nagyérdemű irányába. Nem szólalok meg, kicsit messzebb Romuluséktól lecövekelek. Tekintve hogy már átjutottak, a falakat nem kell bevédeni, inkább Őpökhendiségét, bár nem biztos hogy rászorul. Úgy vagyok vele, majd kiderül mire vágyik, addig is teljesítsük az óhaját, ami eddig az volt, hogy az oldalán harcoljunk.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Tükörszilánk - Ianus 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
286
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 07, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Ramiél & Jaesa & Theo & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 399 • Zene; Outta My Mind »
This ain't what I signed up for
A tervem sikeresen megy végbe; a nyíl fenyegetése elegendőnek bizonyul a figyelme eltereléséhez, amíg a képébe vágom a tegezemet. Azzal sem igazán sebezni szeretném, csupán kizökkenteni, hogy átlökhessem a korláton, habár neki is majdnem sikerül megzavarni engem, amikor a csuklya takarásából elővillan az arcának egy kicsiny szegmense, rajta rúnákkal, vagy ahhoz kísértetiesen hasonló motívumokkal. Tetoválásoknak tűnnek, olyanoknak, mint amilyenek az én bőrömön is elvétve fellelhetőek. Azonban nincsen időm mélyelemzést tartani a szimbólumokról, a közelharcra jellemző hiányosságaimat sokszor a gyorsaság tudhatja orvosolni egyedül, így egy utolsót taszítok a férfin, remélve a legjobbakat.
Csakhogy hamarabb észhez tér, mint azt vártam, és makacsul szorít rá a szürkésfehér lepelre, amit a ruhámnak csúfolhatok. A szívem kihagy egy ütemet, amikor kicsúszik a lábam alól a talaj, hát még mikor a támadóm arcáról feketén villanó szemek néznek vissza rám, amiként elkezdek vele dőlni. Kis híján rövidzárlatosra fogja az agyamat a felismerés, hogy egy démon keveredett ide, s hogy meg sem fog kottyanni neki a zuhanás, de mielőtt még egy szerencsétlen zsák krumpli módjára hagynám magamat vele esni, megkapaszkodok a korlátban. Oldalasan próbálok mozdulni, egyrészt, hogy eleresszen és ne tudjon tovább tartani, másrészt, hogyha át is lendülök a rögtönzött kapaszkodómon, kevesebb súly nehezedjen a jobbomra, ami sokkal gyengébb most a vállamat ért sérülésnek köszönhetően.
Valami csoda folytán nem húz tovább a saját testsúlyom, emiatt sikeredik a korlát biztonságosabb oldalán maradnom, ellenben a tegezemnek határozottan lőttek. Felszusszannék legszívesebben, csakhogy akad még egy támadó a teraszon; az, aki elvágta az íjászom torkát. A szívem már így is a torkomban dobog, de a testemen újdonsült erővel, feszültséggel vágtázik keresztül a vérem, ahogy megfordulok felmérni a terepet. Remélhetőleg a másik íjász még életben van…
Bárhogy is legyen, a hirtelen felharsanó üvöltés kizökkent egy pillanatra, és óhatatlanul a szentély irányába vezető útra kapom a tekintetemet.
- Ez az idióta… - suttogom magam elé, és amennyiben a másik démonnal (?) már nem kell megküzdenem, összeszedem az íjamat, illetve a halott társam tegezét is magamhoz veszem. Úgy érzem, hogy fedeznem kellene Rémust és utána mennem, de a csapata hátramaradt tagjait sem szívesen hagynám meghalni. Viszont ha még a képzett harcosok sem tudnak odalent dűlőre jutni és haladni, akkor én még úgy sem tudnám beérni az előre vágtázó férfit, így hát leküzdve a kényszeremet, veszek egy mély levegőt, és a fájdalmaim ellenére megpróbálom innét leszedni a két küzdőt hátráltató alakokat. A fejem még zsong, komoly erőfeszítést igényel koncentrálni, ám próbálom a legjobbat kisajtolni magamból.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 06, 2019 10:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


THIS-IS-ROME!
Kalandorok
zene • szószám: 496• Credit:



Jobb kezemet ökölbe szorítva emelem a szám elé és szemeimet lehunyva fejezem ki mély együttérzésem elárultsága és csalódottsága iránt, hajtok egyúttal ezzel fejet akarata előtt és siratom füstbe ment tervem, de leginkább a kellemetlen helyzetet,  amibe kerültem. A kutyák. Hol vannak a kutyák? Miért nincsenek itt azok a fránya francos dögök? Gondolkozz Ted, gondolkozz gyorsan! Mit tanácsolnak az istenek? Hogy kapjam fel a nyúlcipőt és meg se álljak a következő városig, ami még meg sem épült, hagyjak magam mögött csapot - papot, ne álltassam tovább ezt a szerencsétlent azzal, hogy az istenek kegyeltje vagyok, bár szerintem erre már a nagy orrú segítségével úgyis rájött, legnagyobb hitüket így Gallenbe fogják fektetni. Helyes, helyes, egy főpapnak amúgy sem az a dolga, hogy kaszaboljon, hanem általában ott lebzsel megbízója sarkában, lesi a kívánságait, bölcseletekkel, jó tanácsokkal látja el, segíti őt a házas életben és a gyermek vállalásban, hogy asszonya erős legyen és hűséges, gyermeke pedig mindenképpen fiú legyen, akire büszkén hagyja rá uralmát. Hú de beleéltem magam a szerepbe, pedig nem lehetek itt csak pár órája, máris azon gondolkozom, hogy kivel léptessem frigyre ideiglenes megbízómat! Leginkább senkivel, mert ezt majd a nagy orrú megoldja, úgyhogy koncentrálj! Kezemet a szám elől elvéve legyintem meg az arcom, mintha felpofoznám magam és kissé megrázkódva nézek Romolusra és az ismét köreinkbe lépő suttogó kígyóra, az örök elégedetlenre, akitől az első másodperc óta lúdbőrzik még a karom is. De miért? Az események gyors árja viszont magával ragad, nincs többé időm a rókaképűn rágódni, helyette riadtan szívom tele a tüdőm levegővel és pördülök meg, hogy saját szemeimmel láthassam az ellenség rettegett seregét, akik ellen ma helyt kell állnom, s ugyan harca felkészült tömegekkel nem is, de egy csuklyával az arcát elfedő ismeretlennel máris szembetalálom magam, akitől csak milliméterek választanak el. Föl sem nézve magasba emelt kezére hátrálok el tőle azonnal, jobb kezem pedig magától mozdulva int egyet a levegőbe, mintha csak egy bogarat akarnék magam elől elhessegetni, aki idegesítően zümmög az orrom előtt, aminek következtében (már ha lehetséges) a kettéhasadt oltár egy oldala emelkedik a magasba és mint fékezhetetlen vonat, tarolja le támadómat és tapasztja oda a hófehér, bordázott oszlopok egyikére. (amennyiben sikerrel jártam) Lábai még néhány utolsót rúgnak a levegőben, kést markoló ujjai elernyednek és a penge hangosan koppanva ér földet, az oszlopon keletkezett vaskos, mély repedések pedig mohón isszák be magukba az oltár alól kicsorgó vörös vért. A dühös istenek üzenete.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Tükörszilánk - Ianus 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 06, 2019 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok  Ianus
Ianus  • Credit:
Alexandernek sikerül kihámoznia magát a lepelből. Az erkélyen magával szembe találja a támadóját, kinek arcát még mindig csuklya fedi. Ő is inog, úgy tűnik, hogy a fájdalom az ő szervezetét is átjárja.
Sokat mégsem gondolkozhat a saját helyzetén, hiszen máris ráront az ifjú vadász. Karját emeli, hogy kivédje a nyílat. Kettejük alkarja fájdalmasan találkozik a másikéval. Annyi lélekjelenléte mégis akad a fiúnak, hogy másik karjával vágja képen a tegezzel az alakot, mely sikerrel jár. Arcát félrefordítja, egy pillanatra megjelenik a rúnáktól terhes arcél. Mintha tetoválások lennének. Közben pedig taszít rajta, hogy átbukjon a kerítésen.
S valahol itt nyeri vissza a jelenlétét a fiú támadója. A lendólet már viszi, mégis megragadja Alexander ruháját, hogy magával rántsa.
Közben a csuklya alá láthat a fiú és az olajfekete szemekbe pillanthat.
Ekközben nem is annyira messze tőle Jaesa csapata is támadás alá került. Éles hang töri át az éjszaka csendjét, melyet Alex is könnyedén meghallhat.
Jaesa a földre kerül, felette pedig támadója mélyeszit másik pengéjét a hátába. A fájdalom éles, a seb pedig alig akar gyógyulásnak indulni, mely csak egy dolgot jelenthet a lány számára.
Gavreel elszántan küzd, hogy közelebb kerülhessen társához, épp emiatt nem figyel Rémusra, kitől származik az éles hang. Alig egy pillanat és már ott sincsen, úgy rohan el az épülő templom irányába. Alexander láthatja a tovasiető alakját a hold fényének köszönhetően.

Eközben gyorsan dűlőre jutnak odafent. Ramiél az angyal végzetét okozza, tán megbánás sincs benne. Elernyedt testét dobja a földre, melyet már mindannyian látnak, noha Romulus abban a véres formájában, ahogy az ark mutatta neki.
- Elvenne tőlem mindent? - tekint döbbenten az arkra az ifjú. Egy pillanat csak, amíg ez a döbbenet átjárja, ugyanis mérhetetlen harag lesz urrá rajta. Idegesen üt az egyik oszlopra, kezén felhasad a bőr, mégsem érzékeli. - Mindig is tudtam, hogy féltékeny rám!
Valamiért ezek a szavak mégsem tetszenek a rókaképűnek. Szemei megvillannak, ahogy az arkra tekint, még mielőtt elmenne. Ennek hatására ugyanis egy pillanatra hezitál, végül mégis útnak indul.
Az alku pedig megköttetett. Romulus láthatja a kardot Ramiél kezében.
- Legyen hát ez a készülő templom a szemtanúja annak, amit fivéremre vár! - mutat előre a véres oltárra. - Rémust ajánlom hát fel az isteneknek, hogy bőséget hozzon városomra! - kiált fel, az ég felé tekintve, amikor ő ismerős kiáltást hall lentről. Nem is olyan messziről.
Morgást azonban nem. Hiába próbálkozik Theodore a kutyái nem jelennek meg. De mégis miként lenne ez lehetséges? Sem ő, sem Ramiél nem látja őket, Romulus pedig nem hallja.
A vasorrú bába pedig visszatér közéjük.
- Uram a rajtaütés megkezdődött. Az embereink már… - befejezni mégsem tudja. Rideg szemeit a két kalandozó mögé veti, némán figyeli, ahogy csuklyás alakok közelednek feléjük. Ramiél hallhatja őket, kitűnő hallása miatt, Theodore pedig csak akkor eszmélhet fel, amikor az ifjú kiáltja el magát.
Ketten emelik tőrüket, hogy a két alak hátába mártsa őket. Romulus megindulna feléjük, társa mégis karjánál fogva tartja vissza.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 05, 2019 1:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


THIS-IS-ROME!
Kalandorok
zene • szószám: 537• Credit:



Hadd csapjam nyakon, csak egyetlen egyszer! Neki nem az istenek válaszai kellenek, hanem konkrét tények és információk, cháh! Idióta bugris, főleg mellette a nagy orrú, a róka szemű, akinek mindennel valami problémája van és gyanítom ő jobban átlátja az egész helyzetet és tehetetlenségünket, minthogy mi ketten azt Gallennel egyáltalán belátnánk. De mit csinálhatott velem? Hogyan kényszerített térdre? Hüvelykujjamat ajkaimhoz emelve kezdem el rágcsálni körmömet, miközben rezzenéstelen arccal figyelem társam sikerekben gazdag kínvallatását, néha pedig szemem sarkából a mellettem állókra pillantok, figyelem reakcióikat, minden rezdülésüket. Elégedettek, kiváltképp a nagy orrú, Romoluson inkább csalódottságot és dühöt vélek fölfedezni, semmint izgatottságot, vagy akár félelmet, hogy testvére, akivel együtt felnőttek, vállt vállnak vetve álltak ki egymás mellett éveik alatt, most az életére akar törni, valamint elpusztítani mindent, amit eddig fölépített vér és verejték árán. Mármint a szolgák vére és verejtéke árán. Ilyen dolog ez a szeretet, nehéz elérni, hogy kialakuljon, de egy csapásra gyűlöletet is lehet formálni belőle. Ugye Liz? Ugye, drága Lizziem? Mélán mosolyogva meredek az éjszaka sötétjébe, bámulom a csillagokat és majdhogynem meg is felejtkezem a körülöttem lévőkről és a körülményekről, ahogy magam elé idézem a drágám könnyekben úszó hatalmas szemeit, azokat a buta szemeket, amelyeket soha nem szerettem, mert egy őzre emlékeztettek akárhányszor beléjük pillantottam.
- Hogy tehetted ezeket?! - nézett rám ostobán, de már esze ágában sem volt hinni nekem, mint a történtek legelején. Kis buta. Lemondó sóhajjal sepregetem el magamtól egy régi élet régi emlékeit és nézek körbe az egybegyűlteken, hogy történt - e valami változás, amíg én kissé elkalandoztam. És történt! A nagy orrú sietős léptekkel halad le a szentély lépcsőin és egyenesen az építkezés irányába halad, ahonnan még elindultunk, Romolus pedig akár egy drámai színdarab főhőse ad hangot felháborodásának testvérével szemben, Gallen meg végre nem lóbálja tovább azt a bűzlő szerencsétlent és kavarja fel vele a különféle testnyílásokból és pórusokból eredő szagokat ezen a kifejezetten meleg nyári éjjelen.
- Hát kedves Romolus, az élet sosem lehet fenékig tejfel, főleg ha az ember testvérekkel rendelkezik. Mindazonáltal panaszod szava és felháborodásod jogos, így Gallennel együtt a te oldaladon védjük meg épülő városodat, hogy gyönyörű életek virágozhassanak vezetésed alatt. - és még rá mondtam, hogy szavai drámába illenek! Gallen mellé lépve tekintek a városra, miközben az éjjeli csöndet morgások és acsargások hangja töri meg. Pokolkutyák. Négy darab nagy testű, vörös szemű ocsmányság, melyek nem értenek máshoz, mint az életek kioltásához és a megkötött alku elől menekülő személyek elkapásához. Szőrtelen csupasz testük súlyosan puffan a szentély kövezetén, ahogy Romolus két oldalán elfoglalják helyüket, de gyanítom az emberhez nem jut el más információ, csak morgásuk mély tónusa közvetlenül a lábai mellől. Had legyen büszke rátok az apátok.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Tükörszilánk - Ianus 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
286
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Ramiél & Jaesa & Theo & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 260 • Zene; Outta My Mind »
This ain't what I signed up for
A francba… Ez az első gondolat, ami végigfut az agyamon, miközben megszédülve, zsongó fejjel kitámasztom magamat a kövön, és figyelem, amint az egyik íjászom hosszú pillanatokig fuldoklik a saját vérében, amíg végül néhány erőtlen rándulást követően meghal. Kedvem lenne ököllel a padlóba ütni, de egyrészt a dühkitöréseimet mélyen meg szoktam tartani magamban, másrészt a jobb vállamat alaposan helyben hagyta a támadóm. A támadóm.
Összeszorított fogakkal és szájjal kapom felé a tekintetemet, igyekezve a tető falához hátrálni, csakhogy a félig még rám csavarodott lepel miatt nehéz dolgom van. Egyetlen előny származik a lassúságomból, méghozzá az, hogy a tegezemet van időm út közben magamhoz venni, habár az íjam nélkül enyhén szólva meg van kötve a kezem. Az is kétséges, hogy képes lennék pontosan célozni, a fejemet és a nyakamat ért ütések miatt egyre nehezebbnek érzem a koncentrációt.
Oké… Ha túl akarok élni, akkor másként kell megközelítenem a problémát. Mély levegőt véve, hátamat a falnak tapasztva próbálok felállni és egyben kibújni a ponyvából, közben pedig a balomba veszek egy nyílvesszőt, fenyegetőn emelve az alak felé. Egyetlen esélyem van az elmémben felvillanó ötlet kivitelezésére, szóval újabb szusszanással és további időhúzás, töprengés nélkül, nemes egyszerűséggel nekirontok. A nyíl csupán elterelés, a jobbomban szorongatott tegezt lendítem és vágom helyette a képébe. Amennyiben sikerrel járok, illetve ő is kizökken annyira, hogy ne tudjon felszeletelni a rövidkardjaival, megyek tovább a lendülettel nem egyéb célból, minthogy áthajítsam a fakorláton lehetőleg anélkül, hogy én is vele zuhannék, igaz, még mindig több esélyt adnék annak, hogy egy esést túlélek, minthogy a pengéi ellen felvegyem a versenyt néhány nyílvesszővel. Lesz, ami lesz…

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 10:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Nem tudom megérinteni a sötétséggel Gabriel angyalát. A jó Gabriel! Ezt a jelzőt sem hallottam még senki szájából. Fivérem inkább rettenthetetlen és könyörtelen, mintsem jó! Nyilván ez egy őt szolgáló felfogásában másképp vetül ki. Csalódottan taszítok egyet rajta, hadd essen a földre. Hasznavehetetlen. ~ Térj vissza Atyánkhoz! ~ Mert hát Atyánk mindent lát. Nem kell neki beszámoló az itt történtekről. Ha kellően felidegesítettük, akkor sújtson le minden haragjával ránk, mint bánom én! Elmerengve figyelem a fiatal Romulus értetlenkedését fivére kapcsán. Valaha én sem tudtam volna elképzelni, hogy Michael és Gabriel egymásnak esnek, azt meg pláne nem hogy mindegyikünk belekeveredik ebbe valamilyen úton módon.
- A büszkeséget gyakran egy hajszál választja el a kevélységtől. Fivéred pedig nem szűkölködik ebben.
Jelentem ki érzéketlenül neki, tovább fűtve ezzel haragját, hiszen ha valóban a múltban vagyunk, úgy Rémus halála elkerülhetetlen, nem alakíthatjuk át a történéseket, különben annak végzetes következményei lennének a jelenre és a világra. Márpedig vagy a múltban vagyunk, vagy pedig egy párhuzamos dimenzióban. Utóbbiban persze lenne értelme másként cselekedni és ez megmagyarázná miért nem tudtam használni Amara képességét. Mert a múltban működne, hiszen Amara akkor is létezett. Elzárva a világ elől, de jelen volt. Így az erejének is jelen kellene lennie. És legbelül érzem hogy velem van. Bármennyire is logikusnak tűnik ez, nem lehetek biztos benne. Egyetlen apró törés a múlt folyamán visszafordíthatatlan következményekkel járna. Közben észre sem veszem hogy meredten bámulok Soldan-ra, mintha csak egy szellemet néznék, pedig aztán pont ő az, aki nincs a fókuszban most.
- Igen! Részt akarok venni a város védelmében!
Egy fenéket akarok, sürgősebb dolgom kideríteni a miérteket, mintsem itt katonásdit játszunk, de Soldan-al jelenleg belecsöppentünk a sűrűjébe, szóval valamit le kell tenni az asztalra.
- Kardom a Tiéd, jó Uram! Érted forgatom a legjobb tudásom szerint!
Nincs is kard a kezemben, de nem gond. Megfordulok, Romulus úgy is azt látja, amit láttatni akarok vele. Pontosan úgy gondoltam, ahogy mondtam. Romulus sajátossága a mérhetetlen kevélysége, míg Rémus büszkesége nem hagyja nyugodni, beletörődni öccse felemelkedésébe. Ez mindkettejük veszte. Hasonlíthatnám a fivéreimhez, de őket messze nem lehet egy lapon említeni velük. Ezek csak emberek. Atyánk alantas teremtményei. Kész vagyok elindulni vele, már ha megindulunk a falakhoz. Remélem Soldan is velünk tart, mert beszédem volna vele. A kedvező pillanatra várok, hogy megvitassuk az égető problémáinkat melyek kezdenek összecsapni a fejünk felett.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Tükörszilánk - Ianus 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 28, 2019 6:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok  Ianus
Ianus  • Credit:
~Jelen pillanatban?~ Hangzik a döbbent válasz Ramiél fejébe. De a döbbenet a szárnyától megfosztott angyal tekintetében is láthatja. Könny és vér áztatja az arcát, ez mégsem gátolja meg abban, hogy valódi értetlenkedés ne csillanjon meg benne. Eddig annyira igyekezett nem felvenni az arkkal a szemkontaktust. ~Mindig is a jóságos Gabriel katonája voltam és ez soha nem is lesz másképp.~ Tudatja még, mielőtt újra le nem hajtaná a fejét.
Theodore válaszára fittyet hány Romulus.
- Úgy tudtam, hogy nem az istenek hatalmával szeditek ki a foglyokból a tudást - csattan fel a fiatal fiú, öt ujjával túr göndör fürtjeibe. Mégsem tudja, hogy mire vélje Theodore hirtelen térdre erekszekdését, néma fájdalomkiáltását.
Betudja az istenek művének. - Ezt szeretném látni, nála is! - kiáltja, miközben az ujjaival a rab felé mutogat. Kezd kifogyni a béketűréséből és ezt a mellette álló is láthatja. Ezért is lehet, hogy a rókaképű kezét helyezi az ifjú vállára, ki néhány lélegzetvételt követően megnyugszik.
Ezért is lehet, hogy taktikát váltanak. Ezúttal Ramiél veszi a kezébe a dolgokat. Mégpedig elég érdekes módon, mégis hatásosan. Romulus elfordítja a fejét, amikor a négy ujj leválik a férfi kezéről. A rókaképű mégis nyugodtan áll, szemöldökét enyhén ráncolva figyeli a férfi ténykedését. Mintha ismerős lenne számára, ám mégsem tudja hova tenni. A kis színjáték lassan válik sikeressé. Amint megkapják az információt a rókaképű elfordul az ifjútól és lesiet a szentélyből, egyenesen az építkezésre.
Az ark pedig hiába próbálkozik, fekete füst nem jelenik meg körülötte, mintha itt ez nem létezne. Grabancánál ragadja meg és rázza. Csak ennyi történik, amit Theodore is láthat.
Az éjszaka mégis csendes. Talán túl csendes is.
- Ma éjszaka - túr még egyszer a hajába az ifjú. - Az én drága testvérem, ennyire féltékeny lenne - üt az egyik készülő oszlop felületére ököllel. - Elvakítja a vak düh és elpusztítaná azt, amit Én!!! Én Romulus eme város névadója, jogos névadója!!!! Kemény vérrel és verejtékkel elértem - szemébe düh és gyűlölet lobban öccse iránt, kivel együtt nőtt fel. Kivel együtt pusztították el nagyapjukat, hogy aztán méltó helyükre kerülhessenek.
- Harcolnának hát értem, bölcs emberek? - tekint Rémielre és Theodorera.

Alexander lába alól szó szerint kicsúszik a talaj, még talpra sincs ideje állnia, amikor valaki a nyakába ugrik. Küzd a hirtelen jövő elemek ellen, ám a felette lévő sem tétlen. Kemény tárggyal próbálja a fiú testét ütni, pontosabban a fejét, nyakát, vállát. Ő mégsem hagyja magát, hanem oldal irányba mozdul el. Szerencséjére közel a terasz egyik oszlopához. A ráugró hátat vágja a kemény fába. Enged a szorítás Alexander körül, ki letépheti félig magáról a ponyvának használt durva posztót.
Láthatja, amint egyik társa vérben fürdik tőle nem is annyira nem messze. S hallhatja, ahogy léptek masíroznak el a ház alatt egyenesen a domb irányába.
Eközben pedig a támadója immár két kisebb kardot tart a kezébe. Egyik sem hosszabb a karjánál, ám annál ügyesebben bánik mindkettővel. Csuklójával körözve akár a propeller hasítja a levegőt, miközben a fiú felé igyekszik. Alexandernek sikerül megszereznie elejtett tegezét, ám az íja egy másfél lépésnyi távolságra hever tőle.
Jaesa csapata lassan indul meg a szentély épülő épülete irányába. A jelet megkapták, így nincs mitől tartaniuk. Bíznak abban, hogy a felderítők vigyázzák lépteiket és időben jeleznek, ha veszély lesne rájuk. Természetesen csak Rémus ennyire óvatlan, a mellette lépkedő angyal annál elővigyázatosabb. Minden hangra felfigyel, amely a közelükbe csap fel. Mégis csendes az éjszaka.
Talán túl csendes is.
A föld az ő lábuk alatt is megremeg. Egy pillanatra megállnak. Nem hallják a duhalkodást a felderítők házából. Mennek előre a sötét éjszakába, hol csak a holdfény mutatja útjukat.
Egy halk susogás, ennyi csaphatja meg Jaesa fülét, ám mire észbe kaphatna, a nyakába kap ő is egy támadót. Tőrét a lány vállába mártja, egyenesen a lapockája fölé. Egy másik támadó egy ruhadarabot dob Gavreel arcába, az ő karját is penge szántja végig, miközben Rémusra legalább ketten vetik rá magukat az éjszakába.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 21, 2019 11:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Hiába Soldan igyekezete és hatásos előadása, valamiért Romulus nem kíváncsi az Istenekre. Ami azt illeti, én sem vagyok rá kíváncsi, így aztán az angyal társam papolása annyit ér nekem, mintha eltaposnék egy hangyát a kőlapon és végig húznám rajta a cipőm talpát, csak hogy megtisztítsam a vérétől. ~ Ezt eddig is tudtam! Engem az érdekel, hogy jelen pillanatban melyik testvéremet segíted! ~ Harsan a hangom a fejében, remélem nem kezdi el megint a térítő szöveget Atyánkról, meg a blabláról. Ugyanakkor elég naiv egy angyalka lehet, ha nem tűnt fel neki, hogy a hatalmi játékok mindig is körbe lengték a Mennyek dicsőséges arkjait. Felüti a fejét a kétely közöttünk, ennek a Celer nevű bugris ad először hangot, és kezd szimpatikus lenni a fickó, mert igazából neki van a legtisztább rálátása a dolgokra. Soldan előttünk meg hezitál. Ez nem lesz így jó. Romulus szavára ismét a másik két fazon irányába fordulok.
- Meglepő állásfoglalás annak fényében, hogy az Istenek segítettek neked, Jó uram!
Csattanok fel a nemrég elhangzott utasítására. Nem, azt már nem teszem hozzá, hogy botor dolog lenne kivívni a haragjukat, tudja azt magától is. Már ha a pökhendisége nem vakította el még teljesen. Romulus egyik élő példája az emberek gyarló jellemének...és ha már itt tartunk...lehet hogy ezért kellett visszatérnem ide? Egyre inkább kezdem azt hinni, hogy az Úrnőnek terve van. Bár abban nem vagyok biztos hogy az ő műve lett volna az átjáró, viszont rajtam keresztül követni tudja a történéseket. Vajon a Sötétség erejének terjesztése itt is működik? Ki kellene próbálnom. Az emberek könnyű prédák, mint például ez a felfuvalkodott Romulus. Vagy Celer, a társa. Tekintetem megtesz egy rövid távot kettejük között, de aztán Soldan kizökkent és a hangjából azt érzem, hogy fél tőlük. Mindenesetre most engem sürget, mert ő kifogyott az öltetekből.
- Ahogy óhajtod!
Vágom rá rezzenéstelen arccal, a pillanat erejéig az arcára, ezzel együtt a szemeibe tekintve. Nem mondanám hogy örömmel verem agyon a szerencsétlen, mert igazából nem érzek semmit. Odalépek elé és használom a képességemet. Ha Soldan magasabb rangú angyal, vagy démon, akkor csak azt fogja látni, hogy egy helyben állok és nem csinálok semmit se egy kis ideig, de ha körbenéz, úgy az embereink arca, mimikája változik. Ők mást látnak, pontosan amit láttatni akarok velük.

Ebben a vízióban Gallen felkapja a szerencsétlent a földről és két kézzel hajítja hátrafelé, hogy nyekken a kőlap tetején. Aztán előrántja a kardját és négy ujját vágja le a fogolynak, elvágva a kötelékeit is ezzel a mozdulattal, bár azzal sokra nem megy. Visítva kapja maga elé a kezét, amelyből ömlik a vér, a kard pengéje pedig könyörtelenül lesújt, belemar a húsba, az acélt csupán a kő kemény lapja állítja meg. A jobb oldalából ömleni kezd a vére, amint kihúzza belőle.
- Nos, beszélsz most, vagy beszélnek helyetted az Istenek, miután felszeleteltelek!
Üvöltöm rá, ő meg csak visít fájdalmában, amíg egy izmos bal egyenest nem kap a nemlétező kardom markolatával. Néhány percig sírva és nyökögve küzd, hogy legalább ültő helyébe visszataláljon. Gallen pedig erőszakosan megragadja a grabancát és a következő vágásra készül.
- Ne, kérlek ne! Elmondok mindent, csak ne bánts!
Reszkető kezekkel kapja a feje elé a tenyereit és szánalmas hangon nyekeg.
- Halljuk!
Gallen felkapja a földről és Romulus elé ráncigálja, erősen tartja, ezért nem esik össze a nyomorult, akinek hamar megered a nyelve.
- Rémus zsoldosokat fogadott fel, mert nem hajlandó elfogadni az Istenek ítéletét. Szabotálni akarja az építkezéseket. Ma este fognak támadni!
Gallen vár egy kis ideig, hátha Romulusnak kérdései lesznek a fogolyhoz.


Mindeközben bepróbálkozok az angyalnál, a valóságban is felrántottam a földről, de nem azért hogy miszlikbe aprítsam. Egy angyal sokkal hasznosabb, ha már az Úrnő szolgálatában áll. Megnézem működik-e. Először a szemeibe tekintek, aztán kis idő múlva, ha sikerrel járok, úgy fekete füst kezd el gomolyogni az ő arca felé, míg be nem szippantja mindet. Ha nem sikerül, akkor nem történik semmi se, azt leszámítva hogy kicsit megrángattam a foglyunkat.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Tükörszilánk - Ianus Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 15, 2019 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


THIS-IS-ROME!
Kalandorok
zene • szószám: 607• Credit:



- Rémus! Igen, Rémusnak hívják az illetőt! Drága Romolus... az istenek a testvéréről küldtek látomást nekem... - szinte suttogva ejtem ki az utolsó szavakat és fejemet mélyen lehorgasztva meredek cipőm kissé hegyes, piszkos orrára, amire ily kevés idő alatt is ráragadt kezdetleges Rómánk pora. Róma alapítása, Romolus és Rémus, a két alapító, akit anyafarkas nevelt fel, ami látszik abból is, hogy sarujából kikandikáló lábujjainak körme alatt vastagon feketéllik a kosz. De itt most nem ez a lényeg! Hanem az, hogy hogyan kerültem ide, hogyan és miért mentem vissza az időben, nem utolsó sorban pedig az, hogy a valódi követek mikor érnek ide és derül ki a turpisság? Koncentrálj, koncentrálj! Nem eshetsz ki a szerepedből, pláne addig nem, amíg ez a - joggal - kétkedő pióca, aki valószínűleg a tanácsos lehet, le nem szakad jóságos uráról, ami nagy valószínűséggel csak akkor fog megtörténni, hogy Romolus némi magányra vágyik alvás, esetleg dolga végzése közepette. Amíg ez súg a fülébe addi...
Megtorpanok a gondolatmenettel. Szívem olyan erővel és akkorát dobban, hogy ajkaim a hirtelen érzett fájdalom következtében elnyílnak egymástól, testem minden egyes pontját olyan forróság önti el, mintha lángnyelvek között mártóznék meg. Ilyen egy szívroham? Nem is sejtettem, hogy Noel ilyenre hajlamos lenne! A kórházakat pedig most faragják. Ajkaim némán áu - t formálnak, miközben rogyadozó lábaim és egyensúlyom enged a gravitáció és a rosszullét húzó erejének, térdeim koppannak a forró márványkövön és füleimben lüktető vérrel pillantok fel a horgas orrú piócára, akinek jeges tekintete most szinte szikrákat vet rám. Látom, hogy mozog a szája, de nem hallom mit beszél, a saját vérem az, ami elnyomja a külvilág zaját, szívem fájdalmasan nagyokat dobban és egyre lassabban, még félő, hogy a végén leáll. Aztán, mintha elvágták volna. Sarkaimra ülve fújom ki elnyújtva a levegőt, mind az utolsó leheletig, hogy újra nagy levegőt véve öblítsem át a tüdőmet, frissítsem fel agyamat és a keringésemet, miközben tekintetem a két férfira emelem és a mellettük álló Gallenre. Ujjaimat ökölbe szorítva sorolom magamnak a meggyőző érveket, melyek amellett szólnak, hogy miért ne szabadítsak tűzvészt arra, amit idáig felépítettek és rúgjam őket a domb tetejéről a lángtenger legmélyére, vagy miért ne átkozzam meg a piócát és minden egyes lépését, amit hátralévő életében meg fog tenni, sőt még a kései rokonai is ezt fogják szenvedni, vagy miért ne szabadítsak el a nép között olyan betegségeket, mint például a bubópestis, kolera járvány, lepra. Csupán egyetlen érvre van szükségem. Egyre. Lábaim pedig hirtelen ötlettől vezérelve szökkennek talpra, arcomon negédes mosoly terül szét és alázatosan hajolok meg Romolus előtt, hogy orrom majd a földet súrolja.
- Sajnálattal hallom, hogy az istenek nem voltak segítségedre, de én csak egy egyszerű főpap volnék, az erő Gallennél rejlik. - egyenesedem ki és sétálok ráérősen segítőm mellé. - - Csinálj valamit ezzel a szerencsétlennel, hogy ezek végre boldogok legyenek, főleg a nagy orrú. - súgom fojtott hangerővel a fülébe, hogy csak ő hallhassa tisztán a szavaimat, majd biztatóan meglapogatom a hátát, szabad kezemmel pedig az immáron törött oltárnál heverő bűzös férfira mutatok. Mindjárt olyat mutatnak az istenek, hogy senki nem fogja elhinni nektek.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Tükörszilánk - Ianus 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
286
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Ramiél & Jaesa & Theo & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 391 • Zene; Outta My Mind »
This ain't what I signed up for
Meglehetősen könnyen haladunk a szűk utcákon, olyan, mintha nem pusztán a házban, hanem az egész dombon nem lenne élet. Nos, nem én leszek az, aki leáll ezen problémázni, minél hamarabb szeretnék felébredni ebből a bizarr tapasztalásból, így hát besétálunk a viszonylagos sötétségben úszó célépületbe. El kell telnie néhány másodpercnek, amíg hozzászokik a szemem a fényviszonyokhoz, utána viszont egészen hamar felmérem a környezetünket, tekintve, hogy cseppet sem terebélyes. Ellenben nem is néz ki úgy, mintha lakatlan lenne, ahogyan a jeges tekintetű férfi felvázolta.
Összevont szemöldökeim alól mérem végig a padlót borító virágszirmokat, a kikészített kelyheket, és a karcsú vázába is belenézek, szagolok, amiben azt hiszem bor lapul. Gyanakvás költözik a zsigereimbe, ám egy nagyobb nyeléssel a bensőm mélyére száműzöm az érzetet, és követem az íjásztársakat az emeletre. Talán valaki csak ide szervezte meg a görbe éjszakáját, addigra meg remélhetőleg már tovább is állunk.
Az emelet tulajdonképpen a tetőt jelenti, ahol a küldetésünknek megfelelően a teraszon foglaljuk el a helyünket. Körbepásztázom a környéket, de miként lent is tapasztalhattuk, nyoma sincs mozgásnak, még a szentély közelében sem. Nem látom akadályát a jelzésnek, így a hű katonákra bízom a nemes feladatot, csakhogy a felszólaló hang közel sem mellőlem érkezik. Inkább a fejem felől.
A felém forduló, elképedt íjászról éppen a magasba szeretném emelni a tekintetemet, amikor megreng alattunk a föld.
- Mi a pokol… - morranok fel türelmetlenül, ahogy jobb híján a fakorlátba kapaszkodok, de még az sem elég ahhoz, hogy megtartsam magamat, amikor hirtelenjében valami vagy inkább valaki konkrétan a nyakamba zúdul, leplestől-mindenestől. Durván zuhanok neki a kőnek, azonban az ösztöneim erőteljesebben dolgoznak bennem, mintsem hogy megadjam magamat a testembe nyilalló fájdalomnak. Megpróbálok felrugaszkodni oldal irányban, hátha sikerül levetnem magamról a támadómat, habár igen csak nehéz koordinálni a mozdulataimat, amikor minden irányból az az átkozott textília vesz körbe. Közben hörgő hangot hallok, és egy test tompa puffanását. Ha sikerül a manőverem, megkísérlem lerántani a fejemről a leplet - de akkor is, amennyiben nem -, és az első részlet a külvilágból, amit megpillantok, az az egyik íjász vérben fuldokló vergődése néhány centire tőlem. A franc esne beléjük… Elönt a düh, mert igaz, mindeddig semmi közöm nem volt ezekhez az emberekhez, mégis a saját csapatom egyik tagja haldoklik, arról nem is beszélve, hogy az én torkom sincs biztonságban. Igyekszem elérni a tegezemet, legalábbis kirántani belőle egy nyilat, hogy ne maradjak teljesen vétlenül a ki tudja hány ellennel szemben.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Tükörszilánk - Ianus 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Tükörszilánk - Ianus Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok  Ianus
Ianus  • Credit:
Theodore remekül alakítja a főpapi szerepet. Romulus legalább is áhitattal szemléli, hogy miként rajzol fel egy kört, vérrel az oltárra. Szólna, kezét emelné, hogy figyelmeztesse, nem a hófehér márványlapok nem erre valók. Mégsem teszi. Egyik kezével magát öleli át, míg a másikat a szája elé. Hüvelykujjának körmét rágcsálva figyeli az eseményeket, enyhe kifakadását követően. Ideges, ez még a hülyének is lejöhet. Lábai szüntelenül járnak, mintha remegne, sarka folyamatosan a földhöz csapódnak.
Mellette a hórihorgas orrú férfi azonban halál nyugodt. Csak áll fegyelmezetten és kétkedő tekintettel nézi a kettőt. Zsíros haja félig a szemeibe lóg, borostája már több napos is lehet.
A rab hiába próbálja elérni Ramiélt, nem tudja. Nem azt a választ kapja, mit szeretett volna.
~Atyám parancsát követem, oh, Uram~ Hajta le a fejét, mint aki beletörődött sorsába. ~Állítson bármilyen próbatétel elé, hűségében soha nem fogok meginogni.~ Válaszolja még ennyivel. Fájdalom járja át minden porcikáját, mintha folyamatosan belülről égne. Fiatal angyal lehetett, nem sokat tapasztalt, nem sok fájdalmat élt át. Elszántságába viszont nem lehet kétsége az arknak.
Egy parancsot kapott. Ahhoz pedig tartani is fogja magát.
A föld megremeg a lábuk alatt és ezt nem csak ők érezhetik. Dombokkal odébb is. Majd megszólal. Mindenki őt figyeli. Romulus száját tátva, a mellette álló férfi pedig ha lehetséges, még sötétebben, még vészjóslóbban nézi a párost.
Ahogy beszélni kezd, érezheti Theodore, hogy mellkasa irányába fájdalom hasít. Szívét mintha egy látatlan kéz szorítaná össze. Egy még láthatatlanabb erő pedig a földre kényszeríti. Vákumot érezhet, mely a taszítja a mélybe, bőre pedig… Belülről kezdene el égni. Az érzést csak addig tart, amíg Ramiél meg nem szólal.
Ekkor a hórihorgas orrú férfi társához fordul.
- Uram, bocsásson meg, de ez balgaság - hajtja meg a fejét. - Ha értenének a munkájukhoz, már rég kiszedték volna a férfiból, hogy mire készül fivéred. Fel kell állítanunk a védelmet - kezd bele de Romulus csak egy kéz lendítéssel hallgattatja el.
- Biztosíthatlak róla, hogy nem áll szándékomba önzetlenséget mutatni. Azt akarom tudni, hogy Rémus - tekint ekkor az arkra. - Ha valóban róla beszéltél mit tervez ellenem és a városom ellen! - csattan a hangja újra csak. A nap az utolsó sugaraival világítja be a teret, néhány fáklya fénylik fel a templom környékén. - Tetteket akarok látni, a rab szavait! Nem az Istenekét - az utolsó szavát szinte köpve mondja ki.

Alexandernek sikerül elérnie a házat észrevétlenül. A falak tövébe lapulva ha hallgatózik, akkor megbizonyodhat róla: úgy tűnik senki sincs odabent, így lopva mennek be. A két társa követi. Mindeközben az erdő szélén Rémus és Gavreel társukkal egyetembe türelmesen várják a jelzést. Ők ketten le sem veszik a tekintetük a tájról. A legmagasabb dombon halványan láthatják, hogy fáklyák gyulladnak, jelezve, hogy ott bizony tartózkodnak.
A ház sötét a szürkületbe, el kell telnie néhány másodpercnek, amíg Alex látása hozzászokik a viszonyokhoz, hogy ki tudja venni a bútorokat. Egy aprócska helység, alig nagyobb a jelenlegi szobájánal, az itt egy egész lakrészt takar. Van benne egy kemence, egy heveder pár durva párnával. Virágszirmok a földön és egy u alakú ülőalkalmasság. A kemence párkányán vékony amforá, bor található benne, mellette két bronz kehely helyezkedik el. Jobb oldalt pedig egy fából készült lépcső található, melyen felmennek. A tetőn találják magukat, fölöttük  még egy méterig folytatódik a ház fala, ahol egy kendő van kiterítve a nap ártalma miatt. A teraszt pedig korlát határolja, nehogy leessenek.
A jelzést megkapja a két íjász, ám mivel az egyik képtelen a hangok kiadására így a másik venné kezébe a dolgokat, ha nem hallanák meg a hangot. Bagoly hangja harsan fel. De nem tőlük. Tágra nyílt szemekkel tekint a néma Alexanderre. És ha nem lenne elég gondja, a föld is megremeg a lába alatt, egyensúlyából kizökkentve.
Aki egy testet érezhet meg a nyakába. Felülről ugranak rá, rántva a kendőt is, ezzel lepve el és fogva béklyóba a fiút. Valaki más a másik íjász torkát vágja el, a némával nincs így gondjuk, ő nem tud jelezni.
Viszont mivel Rémus megkapta a jelzést, így óvatosan indulnak meg a két domb közötti ösvény felé, ahol az építkezés zajlik, hogy onnan osonjanak fel a szentélyig. A rengés őket is eléri, egy pillanatra megállnak, de végül betudják a természet törvényeinek.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Tükörszilánk - Ianus 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
286
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 12:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tükörszilánkok - Ianus
Ramiél & Jaesa & Theo & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 448 • Zene; Outta My Mind »
This ain't what I signed up for
Mindeddig rendkívül kíváncsi voltam a különös nőre és arra, ő is ugyanolyan vendége-e ennek a… valaminek, mint én, ám hamar letettem a kapcsolatlétesítés ábrándjáról. Éppen emiatt szinte összeugrik a gyomrom, amikor nem a két íjász, hanem egyenest ő szól hozzám, megválaszolandó a kérdésemet. Felvont szemöldökkel fordulok felé, végigmérem a lándzsáját, majd magát a nőt is. Romulus. Szörnyen ismerős a neve, de még mindig nem vagyok előrébb, legfeljebb azzal, hogy… talán az ókorban járunk? Igen, ezek a göncök szinte biztosan akkor voltak „divatosak”.
Végül biccentek felé, aztán a társaim egyikét is türelemmel végighallgatom. Túl sok újdonság megint nem kerül felszínre, így várakozón a félszeműre pillantok, aki némi vesztegelés után kinyitja a száját, megmutatva; az ő megnyikkanására aztán várhatok napestig. Próbálom rezzenéstelen arccal fogadni a váratlan látványt, azonban óhatatlanul is kiráz a hideg. Sokszor mondtam már; az emberek régen nem voltak normálisak.
- Csak azt tudnám, mit keresek én itt - sóhajtok fel félhangosan, miközben útnak eredünk a réten. Megengedem magamnak a luxust, révén, valami kellemetlenkedő és rátarti alakként mutatkozhattam be korábban, így talán ez sem fogja már döbbenetre fakasztani a csapat további tagjait. Akikkel egy kellően hosszú út veszi kezdetét.
Egy idő után már nem számolom magamban a perceket, tehát mire elkezd lemenni a nap, meg sem tudnám mondani, hogy hány óra telt el fárasztó kutyagolással. Nem az állóképességem tervezi a végén beadni az unalmast, hanem a lábaim, amelyeken olyan ócska cipők vannak, hogy még tán azzal járnék a legjobban, ha levenném őket és nem kínlódnék tovább a viselésükkel.
Kiábrándult sóhajjal állok végül meg a dombok torkolatában, és amiként a többiek, úgy én is leguggolok a minket takaró bokrok mögött. Feszült figyelemmel kísérem a vezető szavait, leginkább azért, mert olyan áthatóan mered rám, mintha legalábbis rajtam múlna az akciójuk sikere. Határozottan bólintok az utasításaira, amelyek elmondva sima ügynek hangzanak.
- Értettem. Kövessetek - miután a felesleges holmimat letáboroztatom a bokrok mellé, a fejemmel biccentek az íjász társaknak. Alex akárhányadik verzió, remélem nem hoztál magaddal túl sok értékes cuccot…
Nem húzom az időt, valamiért úgy érzem, hogy minél hamarabb kijátsszuk a történéseket, annál hamarabb lesz esélyünk visszazökkenni a valóságba. Amennyiben követ a másik kettő, lopakodva haladok velük a természet adta takarásban; hol bokrok, hol fák mögött, amíg a dombok közötti, megfigyelés nélkül hagyott átjáróhoz nem érünk. A korábbi pozíciónkhoz képest közelebb eső domb felé veszem az irányt, ahol, ha jól értem, már számíthatunk ellenállásra vagy őrszemekre. Amennyire módunkban áll, a falak árnyékában haladunk egyre feljebb, egészen a legmagasabban fekvő házig, melyben elméletileg egy lélek sem lakik. Amennyiben sikerül akadályok nélkül feljutnunk, úgy a tornácra kimászva biccentek a társaimnak.
- Jelezhettek - igen, ők. Nekem ötletem sincs, mivel jelzünk. Ellenben, ha nem sikerül olyan egyszerűen feljutnunk… Nos, jöjjön, aminek jönnie kell.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3