Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Cara Pierce Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 12, 2019 7:18 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Drága Cara! luvu

Olyan régen láttam már errefelé embernek öltözött embert, hogy már kezdtem kételkedni létezésükbe Surprised Holott most még meghalni sem tudtok. Viszont most minden reményemet visszaültetted szívembe. Mi az, hogy visszaültetted? Meg kell mondjam, hogy nagyon jól kihasználod az emberek minden tulajdonságát, amit csak lehet. Voltál esendő, de felálltál. Láttál lehetőséget, kihasználtad. Nem is kicsit. De haladjunk sorba.

Tetszett, hogy megmutattad számunkra, hogy milyen volt valakinek a világ még a történések előtt. Sokszor bele sem gondolunk, hogy igen, történtek is nem is kicsi változások és hogy ezek milyen kihatással vannak az előző generációtokra. Jó volt olvasni, még akkor is, ha a szívem szakadt abba bele, hogy ennek sajnos te ittad meg a levét. Sad Apokalipszis gyermeke, kin a szülei kitöltötték ama csalódottságukat, hogy már képtelenek utazni. Sajnálom, hogy @Gabriel ezt tette veletek, de fel a fejjel! Rajtatok - is - múlik, hogy meddig fognak majd tartani ezek az állapotok. Razz

A képességedre rátérve... Valamit, valamiért. Ha nem tudnám, hogy ember leszel, ha nem írtad volna, akkor azt is hihetnénk, hogy egy alávaló démon vagy. Very Happy Holott csak kihasználod a helyzet adta lehetőséget. Egy igazi kis túlélő vagy, de mégis miként lehetne máshogy csinálni, mint így? Az elveknek nem sok hasznukat veszik itt az emberek, még akkor is, ha a polcra felhelyezve szépek. Razz Mindig megismerszik az ember a cselekedeteiben, te pedig kétoldalú haszonleső vagy. Valamiért Ianus isten jutott rólad eszembe - meg ne kérdezd, hogy miért.

Az előtörténeted... Engem lebilincselt, az unikornisus hasonlattal teljesen megvettél. Van itthon egy nekem, úgy hívják, hogy Béla - tudom, nem ide tartozik - de megmelengette a szívemet, hogy közvetve meg lett említve Very Happy De természetesen nem csak ez fogott meg. Az a dac, mi benned van. Hogy nem akarsz beszélni a múltadról, ahogy terelsz. Ez valami fantasztikus, mintha sok ember mindennapjait látnám jelen világunkba Very Happy Tényleg kihozol mindent egy emberből, amit csak lehet. Esendő, halandó, mégis emelt fejjel megy előre.

Nem is nagyon tartanálak tovább fel. Utadra is engedlek. Menj foglald le csodás arcodat, foglald le beosztásod a városba és irány a játéktér Wink

Oh és még valami!
Üdv Közöttünk! Ophilia



Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara Pierce Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 12, 2019 6:43 pm
Következő oldal


”Pofára kell esni, hogy megtanulj egyedül felállni”
Saját
28


Cara Pierce
Karakter információ
Család -
A szüleim imádtak utazgatni mielőtt a világunk teljesen megváltozott. Én már az apokalipszis gyermeke vagyok, de ők nem tudtak elfelejteni régi életüket. Apám még a születésem előtt indult el, és sosem tért haza. Anyám legalább megvárta, amíg 18 éves lettem és csak azután lépett le. Persze azt mondta, hogy vissza fog jönni. Hát nem így lett.

Mi a beosztásod -
Mondjuk úgy, hogy ’besegítek’. Ha valamelyik embernek gondja támad én elrendezem. Cserébe jön nekem egy szívességgel. Időnként pedig beváltom ezeket a szívességeket, ha valaki másnak vagy éppen nekem támad gondom. Igazi kis körforgás ez. De szeretnék ’szintet’ lépni és egy kicsit elitebb társaságba bekerülni.

Melyik oldalon állsz? -
Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki. A kapcsolati hálómat én magam építettem ki, és folyamatosan azon vagyok, hogy tovább bővítsem.

Városod -
Vérbeli New York-i vagyok, ennek minden pozitív és negatív velejárójával együtt.

Porhüvelyem neve -
Olivia Wilde
-
-
Ember
Aslan
25+

Karakter képességeinek leírása
Anyám nővér volt, és szerette volna, ha én is az leszek, ezért már egész fiatal korom óra tanítgatott arra, hogyan lássam el a sebesülteket. De én mindig is tudtam, hogy ez nem az én pályám. Mindig láttam, hogy anyukám milyen gyengédséggel, és empátiával fordult a betegekhez, és bennem ez sosem volt meg. Bár az is lehet, hogy csak azt nem tudtam feldolgozni, hogy az én nevelésem során semmilyen gyengédséget és empátiát nem tapasztaltam, csak spártai szigort. Egy valamiben viszont hasznomra vált az ápolási szaktudás. Ennek köszönhetem, hogy beindult a ’karrierem’. Egy sebesült férfinak alighanem megmentettem egyszer az életét, és cserébe azt mondta bármit kérhetek tőle. Én nem voltam rest és elkértem a mobil telefonját. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem is volt rossz üzlet, és talán, ha másokat is megismerek és kisegítek, akkor még további javakhoz is juthatok. Onnantól kezdve az vált az életcélommá, hogy egy kiterjedt kapcsolati hálót építsek olyan emberekből, akik tartoznak nekem egy szívességgel. Persze, ez egyáltalán nem volt könnyű, hiszen nem csak ápolói problémákat kellett megoldanom. Gyakran kellett a meggyőző erőmet, illetve a női bájaimat használnom, hogy egy-egy problémát elsimítsak. Nyilván az is megesik, hogy egy személy gondját jómagam nem tudom kezelni, de ebben az esetben beváltok egy szívességet, valaki olyantól, aki viszont kompetens lehet az adott szituáció elrendezésében. Mi tagadás, mostanra szép hírnevet szereztem, mint az ’elrendező’. A probléma csupán az, hogy New Yorkban is erősen megnövekedett a száma a természetfeletti lényeknek, én viszont csupán az emberek köreiben számítok ’valakinek’. Ha a világunk teljes kapcsolati hálójában betöltött szerepemet nézzük, akkor egy ici-pici pontocska vagyok, amit még a legalacsonyabb rangban lévő démon is bármikor könnyűszerrel kitörölhet. Természetesen szándékomban áll, hogy ezen a helyzeten változtassak, és igazán befolyásos körökbe is bekerüljek. A kérdés, hogy az én képességeim elég hasznosak-e ahhoz, hogy a ’nagykutyák’ asztalánál is helyet kapjak.


Minden történet rejthet titkokat
- Te nem is vagy igazi pszichológus mégis miért kéne válaszolnom neked?
Még csak 2 perce ültem a szobájában, de már felidegesített. Tudom-tudom ez nem olyan nehéz dolog, főleg mostanában, de azért a 2 perc mégis egyéni rekordnak számít.
- Én csak annyit kértem, hogy mesélj a gyerekkorodról. – válaszolta a velem szemben ülő nő.
- Azt hiszed, hogy mert elolvastál egy pszichológia könyvet máris szakértő vagy?
Keresztbe fontam a karjaimat magam előtt és inkább elhallgattam. Tudtam volna még folytatni, de nem igazán volt értelme. Én magam jöttem el ehhez a nőhöz, hogy segítsen megoldani az alvási gondjaimat, tehát teljesen értelmetlen lett volna a szakmai hozzáértését firtatni. Már, amikor ide jöttem ebbe a koszos kis lakásba tudtam, hogy nem pszichológusnak tanult, csupán magát képezte pszichológia könyvekből. De azt hittem annál azért értelmesebb ötlettel jön elő, mint hogy beszéljek a gyerekkoromról.
Nem is értem. Mi köze a gyerekkoromnak ahhoz, hogy nem tudok aludni? Igen. Szar gyerekkorom volt. Na és? Kinek nem? A világunk annyira elcseszett, hogy inkább már az számít kuriózumnak, ha valakinek plüss pónikkal meg, szülinapi bulikkal teli gyermekévei voltak. Mások mégis tudnak aludni. Nem értem tehát az összefüggést. Nyilván persze anyám rideg viselkedése és az állandó lelki terror nyomot hagyott bennem, de ezt már meg tanultam kezelni. Azt hiszem. Persze van egy mondat, ami még a mai napig visszhangzik a fejemben: „Miattad ragadtam itt ebben a szaros városban”. Ez az, amit minden nap elmondott nekem anyám. Nem szerette volna, ha elfelejtem mekkora ’áldozatot’ hozott értem. Ő mindig is utazni szeretett a legjobban, és nem tudta feldolgozni, hogy a világunk megváltozott. De hogy mindezért engem hibáztatott azt egy picit erősnek érzem.
Makacs tekintettel néztem vissza a ’pszichológus’ nőre, és vártam, hogy mondjon valamit, de ő csak lágy mosollyal az arcán türelmesen várt. Egy pillanatra még a fogai is elővillantak annyira próbált rám mosolyogni. Akkor vetem észre azt, amit eddig még nem, és onnantól kezdve nem tudtam másra gondolni. A fogai közé akadt egy zeller darab. Én nem is értem, miért nem vette észre, hogy egy zöldség farm burjánzik a fogai között? Már a kissé lekezelő mosolya sem tudta tovább növelni a haragomat. Óhatatlanul is mosolyra húzódott az én szám is. Ezt persze biztatásnak vette és tovább folytatta.
- Van olyan emléked, ami mély nyomott hagyott benned?
Nem tehetek róla, de hirtelen nevetésben törtem ki. A helyzet abszurditása teljesen kizökkentett. Leküzdve minden előítéletemet eljöttem ehhez a nőhöz, hogy kezelje az alvási zavaraimat, de én cserébe csak buta kérdéseket és egy salátabárt kaptam. Arról nem is beszélve, hogy mennyibe kerül ez nekem. Kínomban már csak nevetni tudtam.
- Egyszer azt álmodtam, hogy egy unikornis szivárványt pukkantott.
Na gyerünk babám ezzel kezdjél valamit. A szeme jól láthatóan kikerekedett, és nem tudta, hogy én most komolyan beszélek vagy a bolondját járatom vele. A nevetésem halvány mosollyá szelídült, és próbáltam a legártatlanabb arckifejezésemet elővenni, ami nem igazán volt segítségére a döntésben. Láthatóan teljesen összezavarodott. Gondolom ilyet nem olvasott a könyveiben. Elkezdte a jegyzeteit vizsgálni, mintha ott találna valami segítséget. Több mint egy percig matatott a lapokkal, tovább fokozva a kínos csendet közöttünk. Majd a következő kérdéssel állt elő.
- És milyen színű volt az az unikornis?
Elismerem erre nem számítottam. Gondoltam, majd leint, hogy vegyem komolyan a beszélgetést, vagy épp arról fog kérdezni, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem az unikornis fing. Arckifejezésem bizonyára elárulta a meglepettségemet, mert ismét azt a kissé lekezelő, de türelemmel teli mosolyt láttam az arcán. Az a baj, hogy ő állt nyerésre mert, ha így folytatjuk, akkor nekem semmi hasznom nem lesz a beszélgetésből, viszont a fizetséget nem kapom vissza.
– Tudod mit, kezdjük elölről. És beszéljünk az alvási gondjaimról.
- Az alvási gondjaidról szeretnél beszélni? – kérdezte egyre szélesebb mosollyal az arcán.
– Igen, már elmondtam, hogy nem tudok aludni az elmúlt egy hónapban csak akkor sikerül, ha már teljesen elfogyott az energiám. Jó lenne, ha ezzel foglalkoznánk.
- Akkor mesélj kérlek a gyerekkorodról.
Kedvem lett volna vagy az ő vagy a saját fejemet erőteljesen beleverni a falba. Feladom. Kész. Ő nyert. A fizetséget persze már elbuktam, hiszen előre odaadtam neki. Itt már csak a méltóságomat menthetem meg.
– Majd talán máskor.
Felálltam, és határozott léptekkel elindultam az ajtó felé. Vissza se néztem, csak magam mögött akartam hagyni az a koszos kis szobát, és azt a nőt a tenyérbemászó vigyorral az arcán. A kezemet határozottan a kilincsre fontam, és akkorát rántottam az ajtón, hogy szinte kiszakadt a helyéről. Bár az elegancia híve vagyok, de a távozásom kicsit viharosra sikerült.

Haza felé vettem az irányt. Rajtam kívül senki nem volt már az utcán. Csupán néhány háztömbnyire laktam, nem kellett tartanom semmitől, én mégis nagyon nyugtalan voltam. Semmit nem utálok jobban a pazarlásnál. Ez a beszélgetés pedig teljesen fölösleges volt minden szempontból. Őrülten mérges voltam. Leginkább magamra, hogy hagytam magam rábeszélni ilyen hülyeségre. Könnyű lenne Phil-t hibáztatni, hiszen ő kereste meg ezt a nőszemélyt, és beszélt rá, hogy kérjek segítséget. De az én döntésem volt. Phil hű asszisztensként csak azt tette, amit én kértem tőle.
Annyira elvoltam merülve a saját gondolataim között, hogy csak akkor vettem észre, hogy valaki ül a házam előtti lépcsőn, amikor kis híján hasra estem benne. Na már csak az kellett volna, hogy még pofára is essek. Amúgy is egy elcseszett nap volt.
- Szia te vagy Cara? – kérdezte egy kellemesen mély férfihang.
Nem válaszoltam azonnal, előbb végig néztem a férfin, aki hanyag eleganciával ült a lépcsőn. Lényegében az egész lépcsőt elfoglalta, igen nehéz lett volna elmenni mellette. Még így is hogy ült, láttam, hogy nagyon széles válla van. A szemeit nem igazán láttam a sötétben, csak a szinte mértani pontosággal borotvált körszakállára figyeltem fel, és markáns állra. Mi tagadás így sötétben igen jól mutatott. Olyannyira, hogy akaratomon kívül is rögtön elképzeltem, hogy milyen lenne, ha azokon a széles vállakon nem lenne ruha. Persze jobb lenne óvatosnak lenni. Az ilyen csinos pofik sok bajt tudnak okozni.
- Igen én vagyok, segíthetek valamiben? – mondtam szinte doromboló hangon.
Na ennyit az óvatosságról.
- Szeretnék elutazni San Franciscoba. Tudsz ebben segíteni?
– Gyere utánam! Bent megbeszéljük.
A józan eszemet eldobtam jó messzire, és elindultam felfelé a lépcsőn. Szinte hallottam, ahogy a távozó józanságom még elvonulás előtt le hülye picsáz. A férfi egy San Franciscoi utat szeretne magának, én pedig segíteni fogok neki. Huhh de még hogy. Mondjuk az igen szánalmas, hogy én magam még New Yorkon kívül sehol nem jártam. Számos utat elrendeztem, már, de magamnak még nem sikerült egyet sem intézni. Azt hiszem, ezt azt információt nem osztom meg a férfival, még ártana a hírnevemnek. És különben sem lesz ez örökre így. Egyszer én is kijutok ebből a „szaros” városból.




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3