Natalie' place

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Natalie' place 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
245
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Natalie
Túlságosan olyan mély csend telepedik ránk, mint mielőtt kitörni készül a vihar és várja az ember a villámcsapást, utána meg a dörgést. Szerencsére ilyesmi nem történik, Natalie még az övét is becsatolja, bár az út során a kínos csend az megvan. Csupán csak a kérdésemre válaszol. Ha valóban el akarna tűnni, úgy nem oda menne, gondolom. De ez akkor is egy általa megemlített hely. Párszor rá tekintek, feszültnek tűnik, de még mindig jobb, mintha ki akarna ugrani a kocsiból, ahogy az előbb. Sokáig így haladunk, míg egyszer csak megszólal. Kérésére lassítok, és leparkolok a ház előtti járda mellett. Én szállok ki utoljára, követem felfelé és odafent először a nyitott ajtón csodálkozom. Bár ez kimerül egy hosszasabb nézésben, mikor megállok előtte, közben ő már be is megy. Nem tudom miért csodálkozom, amilyen állapotban érkezett az este, az lenne a csoda, ha be lett volna zárva kulcsra. Fázis késéssel, de követem befelé. A konyhában termünk. Amikor Athan-nál jártam, már levontam magamban a konzekvenciát, hogy én ilyen lakásban biztosan nem érezném jól magam. Lehet hogy Natalie is ezért ennyire hisztis. Persze még csak a konyhánál tartok, bár az egész lakás egy nagy tér, a nagy szó szerint értendő, én meg elveszek a részletek között. Megteszek egy kört, de nem nyúlok semmihez. Megnézem a konyhapultot, a polcokat, a zöldségeit. Majd az innen nyíló kisebb térbe éppen csak betekintek, de a férfióra elég magyarázat arra, hogy tudjam, ő nem dobta el Dylan cuccait. Másé nem lehet, elvégre az ember az alkalmi partnereinek a holmijait nem tartja ilyen becsben, inkább az első adandó alkalommal visszaadja, vagy kidobja. Aztán ahogy eltávolodom ettől és bekerülök a konyha előtti térbe, ott már látom, ő is haza hozza a munkáját. Jó nagy asztal, térképek, de nem kerüli el a figyelmem az a rengeteg sok rúna és pecsét sem. Szerintem ott is lehet, ahol nem látom. A térképeknél megpiszkálom az egyik gombostűt, mégsem szedem ki. Ő nem haza hozza a munkáját, hanem inkább itthon is dolgozik. Sok koszos bögrét látni az asztalon. A tervező asztalon látottak nekem nem mondanak túlzottan sokat, a figyelmemet inkább a fegyverek kötik, le, aztán ahogy kilyukadok a szekrénysornál, már a könyveket vizslatom. Sikerül betévednem a hálószobába, aztán egyet gondolva gyorsan kifelé jövök onnan. Így első nekifutásra fogalmam sincs honnan kéne kezdeni, ráadásul megzavar. Végül inkább a bejárat elé igyekszem. Nem akarok útban lenni, mikor nekiállt öltözni, és azt sem akarom hogy azt higgye kukkolom, vagy ilyenek. De hiába nézem a rúnákat, ha azokat megtörte Mammon, akkor azt nehezebben szúrom ki nála, inkább ráhagynám. Viszont logikus hogy az ember a bejárattól haladjon befelé, ha már betörtek. A nyitott ajtó előtt állok meg és a küszöböt nézem, a leszórt só meg van törve. Bár ez csak só, még egy harmat démon is gyorsan megtöri a vonalát. Még az sem biztos hogy Mammon volt, de valahogy be kellett jönnie. De Natalie is el tudom képzelni mekkora sebességgel szaladt ki innen.
- A só meg van törve itt!
Mutatok le magam elé a küszöbre, amint észreveszem hogy jön és átöltözött már.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 3:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1156 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Zagarral a személyiségünk olyan mint a tűz és a víz. Nem, ez nem igaz. Mint a tűz és az olaj és soha nem tudjuk, hogy melyikünk a tűz és melyikünk az az olaj, amitől ez a tűz csak még nagyobbra lobban. Ő azt hiszi rólam, hogy ez nem más, mint egy hiszti. Persze nem ismer, nem ismer úgy igazán, elkönyveli női hisztinek, de jelenleg nem vagyok abban az idegállapotban, hogy egy másodpercig is ellenkezzek ez ellen.
Egyszerűen mi soha a büdös életbe nem fogjuk egymást igazán megérteni, ő engem végképp nem. Nem látja, nem is láthatja a bennem, pillanatok alatt végbemenő változásokat. Rettenetem újabb lépcsőfokára érkeztünk és az ő szenvtelen lelke fel sem fogja ezt.
És persze, oldjam meg magam. Csak bólintok erre, Mammonra már nem is reagálok. Persze, mások fontosabbak. Mások mindig fontosabbak. Mások mindig, mindennél előrébb vannak, életünket áldozzuk értük, persze, hogyne. Ezt mindig is tudtuk, ez mindig is így volt. Könyököm az ablakra illesztem, hüvelykujjam körmét idegesen rágcsálok.
Koncentráljak Mammonra. Persze, a másik félelmemre, mely kikerget a saját bőrömből. Egyre jobbak, nagyszerű Zagar, pontosan tudod, hogy kell megnyugtatni az ideges embert. Azt legalább elérte, hogy ne szóljak meg, mert nem teszem. Bámulok ki a fejemből, az utcák képe elmosódik. Övem becsatolom, de továbbra sem szólalok meg, nem haragszom rá. Egyszerűen a bennem dúló viharok csillapíthatatlanok és roppantul unok vitatkozni, bármennyire is nem úgy tűnik. Hálás vagyok érte a tegnap éjszakaiért, a ma reggelért, de nálam is van egy pont, ami már túl sok. S kezdjük átlépni. Életemben a dráma egyre több az utóbbi időben és érzem, hogy nem bírok megbirkózni vele. Ő pedig jelenleg csak olaj a tűzre.
-Cheyenne - jön a kézzelfogható válasz a kérdésére. - Félúton San Francisco felé, a katonai konvoj ott áll meg. Szüleimnek van ott egy birtoka, nagynéném ott él, a félvér háború után költözött oda. Nemrég tért vissza - vér szerinti családomról ritkán beszélek, még ritkábban is gondolok rájuk. Remek gazdasági vezetők és a kereskedők. Amint lehetett és biztonságos volt, a pihenő zónákba megjelentek, ezzel tisztába is vagyok. Noha nem ez lenne az első hely, ahova elmennék, de joggal nem mondom el neki. Sem neki, sem másnak. Cheyenne mégis a lehetőségek között van.
Ha egyszer azonban tényleg megfogadom saját tanácsom és tényleg elmegyek, azt azért tenném, hogy senki se találjon meg. Így pedig balga lennék elmondani az egyetlen helyet, ahol a legnagyobb biztonságban és magányban érezhetném magam. Észrevétlenül simítom végig hüvelykujjam eljegyzési gyűrűm görbületén.
- Állj meg - kérem halkan, továbbra sem beszélek a kelleténél többet. Viszont megérkeztünk. Szótlan szállok ki a kocsiból, csapom be annak ajtaját. A kapualjban megállok, megvárom, amíg Zagar utol nem ér, ekkor nyitom ki az ajtót és a lépcsők felé veszem az irányt. Felcaplatok a harmadik emeletre az amúgy is négy szintes épületbe, és jobbra a harmadik ajtó előtt állok meg. Nincs szükségem kulcsra, tegnap nem csuktam be magam után. Nem abban az állapotban vagyunk, meg amúgy is. A házból senki sem törne be. Mammon pedig már megtette.
Belépve szerény hajlékomba, merőben másabb, mint Zagaré. Az egész nem más, mint egy nagy tér, egykori stúdiólakás maradék választó falait is eltávolítottuk Dylannel. Egyedüli, mi megmaradt, a fürdőt elválasztó helység fal.
Az előszoba, konyha részlegbe érkezik meg az ember, ahogy belép. Balra található a konyhapult, hosszan, rajta több cserepes növénnyel is - chili, paprika nő rajtuk. Ez a része a lakásomnak rendezett, tiszta. A polcok néhány részén nem található ajtó, itt a friss zöldségek kapnak helyet és legfőképp levegőt. Szeretek főzni, legfőképp Alexra, aki több napi adagom is képes megenni, de legalább semmi sem megy kárba.
A helység egyébként legalább tíz méter hosszú és legalább ennyire is széles. Hatalmas, nem tagadom, főleg egy ember számára. A szemközti falat plafontól indul neki az ablak és egy méteres távon nem takar csak el. Apró négyzet alakú reteszekre osztottuk, több része nyitható, így szellőztetés is egyszerűbb - a mosása annál kevésbé. Az ablak alatt széles kanapé hever, előtte dohányzó asztallal. A konyha és az eközti térbe két asztal található. Az egyik egy hatalmas, egykor talán egy tíz fős családnak lehetett étkező asztala, ez már az én egyik munkaasztalom. Számos rúna, pecsét látványterve pihen rajta lapokon. New York több térképe, mindegyik egy-egy szektoré, rajta piros, sárga és zöld gombostűkkel. Igen, én is hazahozom a munkámat. Több kávésbögre is jelzi, hogy napjaim, estéim is ezen a retek helyen töltöm. Egy kisebb részén szerelő állomásom, ahol új fegyvereket próbálok kifejleszteni, James után szabadon, kevés sikerrel. A másik asztal inkább egy tervrajz állvány, vagyis amit a mérnökök használnak, nem vízszintes síkon fekszik lapja. A legtöbb rúnát itt készítem el, hogy pontos is legyen és ne gémberedjek el az asztal mellett. Erre egy kisebb lámpát szereltettem az évek folyamán, hogy éjszaka is jobban láthassam, mit is csinálok.
A kanapé melletti részt egy hosszabb polcsor választja el a lakás többi részétől, vagyis amit mi egykor hálónak gondoltuk. Itt van egy bődületesen nagy francia ágy, több szekrény, éjjeli szekrények. A bejárattól balra lévő rész egybe nyílik a konyhával. Itt csak egy kisebb fotel, mellette gitárral. Egy kisebb asztalocska, rajta egy férfióra pihen. Egy kisebb tévé, alatta VHS lejátszó, pár filmmel. Dylan sarka. Ami azt illeti a lakás egyáltalán nem lányos, férfi nyomát a mai napig magán hordozza. Ennyi év után sem pakoltam el semmit sem, ami az övé lett volna. A polcokon megtalálhatóak könyvei, lemezei, kazettái, orvosi műszerei, takaros dobozba. Az ő részei rendezettek. A polc háromnegyedét mégis az én dolgaim teszik ki. Vaskos, régi könyvek, számtalan irattári poros irat. Szótárak tömkelege - leginkább latin, német, francia, óangol. Hol egymás hegyén, hátán vannak, hol rendezett sorba. Épp mikor mire van szükségem.
Az ablak alá virágosláda álványokat szereltem, benne pedig széles ládákba több konyhanövény is helyet foglal. Rozmaring, menta, oregánó, kakukkfű, zsálya, bazsalikom. A lakásba jellegzetes föld és friss növény illat van, az széles ablakoknak hála pedig a nap minden szakaszába fényes.
Ami pedig egyértelműen bárki tudtára hozhatja, hogy ez egy vadász lak, hogy az egykör világosszürkére mázolt falak, melynek színe mára mélyült pár árnyalatot, több vérrel festett rúna is fedi. Leginkább erőblokkoló, gyengítő fajtából, mindkét faj számára. A padlón pecsétek virítanak, hogy ne érjen meglepetés. Az ablakok alatti részt, de még az ajtó körül is mindig sót hintek - paranoiám nem véletlenül mindig olyan hatalmas.
- Átöltözök, nézz szét nyugodtan - a pecsétek, rúnák állapotát nem tettem meg, amikor elmentem belátom. A cipőjét az ajtóba rúgom le magamról, kényelmesebb mezítlen talppal járni a faburkolaton, melyet sehol sem fed szőnyeg, csak az ágy mellett, azon az oldalon, ahol én alszok. A másik része amúgy is mindig érintetlen. Csoda, hogy nem fogok soha túllenni rajta? Saját magam nem engedem, hogy sebem begyógyuljon, amíg hiányának minden rezdülése kézzel tapintható hajlékomba?
Ha Zagar bemegy a fürdőbe, akkor előbb a színes üvegablak szúrhat neki szemet. Kocka alakú üveglapok alkotják az ablakom, csakhogy nem színtelen üveg, hanem színesekkel raktuk körbe, így játszik a fény a fürdő fehér falával. Ez a hely is nagyobb, itt is több kertinövényt helyeztem el, melyek a párásabb helységeket kedvelik. Pecsétek és rúnák itt is találhatóak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Natalie' place 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
245
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 11, 2020 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Natalie
Egy darabig szemezünk, de aztán úgy dönt visszaül a kocsiba.
- Igen.
Bólintok neki a szóra, mert szándékomban áll hazavinni. De aztán megint elkezd hisztizni és parancsolgatni. Kedvem lenne leüvölteni a fejét, most már tényleg elegem van a show műsorból, amit produkál. Nem tudom ezt direkt csinálja, csak hogy mindenki vele foglalkozzon, vagy mi a fene van? Az egészből nem lesz semmi, mert észbe kap. Részben. Nemlegesen megrázom a fejem, közben ő ötvenszer elmotyogja hogy nem.
- Hazaviszlek. A városhatárt oldd meg magad! De előtte Mammon, tudod. Anélkül mások élete is veszélybe kerül.
Elfordítom a kulcsot, gázt adok neki és elindulunk. Jó lenne, ha észben tartaná miért fontos ez, mert egyedül nem vagyok biztos benne hogy ki fogom következtetni hogy a démonunk hogy jutott be a lakásába.
- Tök mindegy hogyan, már vége. Koncentrálj inkább Mammon-ra!
Amúgy sem tudnám elmondani hogyan, mert nem fogtam fel agyilag. Azt Athlan tudná neki elmagyarázni. Különben is, nem tök mindegy? Jelenleg nem azzal kell foglalkoznunk!
- Csatold be az övet!
Megvárom amíg megteszi, aztán csak a gázt nyomom, mert szeretnék minél előbb odaérni.
- És hova költöznél?
Nem tudom tényleg meg akarja-e tenni, vagy csak mondott hetet havat, mint amikor az ember mérges. Maximum San Francisco-ba mehetne. Minden város romokban hever, New Orleans a pokol teremtményeié, Las Vegas-ban meg Gabriel tengeti napjait a seregével, szerintem mind a kettő halálos egy ember számára. Kint a vadonban meg összetalálkozhat még pár járkáló hullával is, az előbb említetteken kívül.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 520 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hol rám, hol pedig az útra figyel, amikor rám, akkor láthatja, hogy az ajtóval készülök nagyon jó barátságot kötni, hozzá közelebb eső lábamat helyezem az ülésre, vagy legalább is magam alá húzom, mintha szeretnék nagyon, nagyon gyorsan kiugrani innen, vagy inkább rávetni magam. Egy régről ismerős félelem kúszik fel nagyon lassan a gyomromból, a torkom irányába, talán nem is volt tisztába, amikor csak úgy elmondta, hogy mi történt vele, hogy ezzel mit is vált ki valójában belőlem. Oh, dehogy tudta, eme gyenge pontom nagyon erősen próbálom titkolni, Alexen kívül talán Abigail ismeri, ám mindkettő folyamatosan ugrat ezzel, azzal az elszánt céllal, hogy megszokjam a gondolatot.
Amit sose tudtam.
- Megfulladok – felelem, és részben igaz is. Egy dobozba vagyok bezárva, a vélt legnagyobb félelmemmel – igen, jobban tartok ettől, mint bármely démontól, angyaltól együtt téve. Rettegek minden létező módon, a légzésem felgyorsul ennek következtében pedig lassan tényleg semmi éltető levegő nem jut el hozzám.
- Ó, jól hallottad, elhúzom innen a csíkot – magyarázom neki, bár talán nem igazán erre kérdezett rá erőteljes hangján, a hideg levegő beszökik a kocsiba, ha eddig nem voltam beteg, ezután tuti, hogy az leszek én is, ám ez most nem tud érdekelni egy pillanatig sem.
És naná, hogy elhülyéskedi és ami azt illeti ez még inkább megrémít. Mert nem hülyéskedik. Mert nem hazudik – bár sose tette. Ő nem, én annál inkább megteszem, de ő nem. A holtak tényleg közöttünk járnak és… Ekkor törik el bennem a mécses, és kérem meg – talán kicsit erőteljesen – hogy álljon meg. Ha nem teszi meg is, kikapcsolom a biztonsági övet és kiszállok.
De nem teszi, eleget tesz a kérésemnek én pedig kipattanok a hat számmal nagyobb cipővel. Remegő kezekkel támaszkodom meg a kocsi oldalán, és görnyedek ketté, levegő után kapkodva. Egyetlen egy dolog jár a fejembe, mégpedig, hogy szabaduljak a zárt helyről. Mennem kell. Mennem kell valahova, bárhova, ami nem itt van és ez a kényszer egyre erőteljesebb, egyre jobban uralkodik el elmémen, még ha próbálok is mindent megtenni azért, hogy ez ne így legyen.
Ebből legfeljebb csak annyit láthat, hogy egy ponton túl felegyenesedek és hatalmas, döngő léptekkel indulok meg a kocsi elé, majd ott fordulok vissza és a kocsi végéig sétálok. Majd újra. Közben újra és újra mély levegőt veszek az újra hatalmába kerített félelmemet próbálom megzabolázni. Ez most azonban nem olyan páni, mint amilyen tegnap este látott tőlem. Ez jóval inkább feszült, zizegő félelem.
Nevem erőteljes szólására megyek vissza az ablakba, egy pillanatig nézem a sofőrt, majd visszaszállok a kocsiba.
- Hazaviszel – kezdek bele, az ablakot is felhúzom, szívem dobogása azonban egy másodpercig sem csillapodik. A torkomba érzem, bárhogy is köszörülöm meg azt. – Nem érdekel, hogy jutott be Mammon, összeszedem a cuccaim, te meg kiviszel a városhatárhoz. Vagy nem, nem parancsolok veled – fordulok felé, ahogy eszembe jut, hogy miként beszélek vele, kezem egy pillanatra simul csak karjára, annyi időre, amíg helyesbítem saját szavaim, majd vissza is húzom. Nem több célt szolgált, mint néma bocsánatkérésnek. – Kimegyek egyedül, és elhúzok innen. Az angyalokkal, démonokkal bármikor megküzdök, de holtak? Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem – ismétlem el egymás után gyorsan, egyre halkabban. – Sok mindenre felesküdtem, erre már nem – rázom meg a fejem…
- Mégis hogyan? – bukik ki belőlem a kérdés. Hogy a francba tudnak feltámadni a holtak? A füst utániakat értem, de az amúgyiakat is? Oh, nem, én elmegyek a világ végére és még azon is túl, egy lakatlan szigetre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Natalie' place Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
778
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 03, 2020 10:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 304 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Csak sóhajtva figyelem, hogy miként hajtja oldalra a fejét, amikor az instrukcióimat adom felé. Nem lehet, hogy ne tudja, hogy mi a függöny!!! Ne szórakozzunk már, könyörgöm!
Egyelőre mégis némán figyelem, ahogy körmeivel megkocogtatja a nájlont, majd már el is haladok mellette. Nincsen jól, lázas. Össze kell szednie magát, vagy két nap múlva sem tud elmenni, aztán lesz nekem nemulass, ha tényleg így lesz. Élve koncol majd fel.
Kérésemnek könnyedén tesz eleget, én pedig egyszerűen csak hálás vagyok, hogy nem most fog vitatkozni velem. Így hát csak sóhajtva engedem meg neki a vizet, és igyekszem nem rá nézni. Figyelek arra, hogy ne forró legyen a víz, hanem csak langyos. Mégis teszek bele egy kis tusfürdőt, ami felhabosítja. Tán megijed tőle, ám eme szagokat nem fogom kibírni. Így nem.
Megkérem, hogy üljön bele és el is fordulok tőle. Az ablakhoz lépek és résnyire nyitom csak ki. Felülről nyílik lefelé, így vízszintesen tudom csak eltolni. A színek mellett a nap fénye is bekukucskál, melegével árasztja el a nagyobb helységet.
S amikor visszafordulok.
Halkan köszörülöm meg a torkom, ahogy végignézek rajta, s látom rajta a tanácstalanságot.
- Ülj bele – mosolygok rá kedvesen, ezúttal. Eddig hallgatott rám, ez pedig jó. Még ha módszereim hagytak is kivetnivalót maguk után. – Sőt félig el is feküdühetsz benne, hogy a víz az egész testedet beborítsa, úgy sokkal kényelmesebb – adok neki egy tippet, már ha elfogadja. Talán majd most rájön, hogy nem akarok neki rosszat.
S ha megteszi, akkor amilyen gyorsan csak lehet a ruháihoz lépek és felemelem.
- Ne aggódj! – szólalok meg, mielőtt még megijedne. – Kimosom őket, mert büdösek, egyrészt. Másrészt, meg a betegségeddel van tele. Ha így veszed vissza, nem fog meggyógyulni! – magyarázom neki és ha nem igazán ellenkezik, akkor elindulok az aprócska mosogógéphez és gondolkodás nélkül vágom be az egészet és pár perc pepecselés után el is indítom a készüléket.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Bólintok. Ezek szerint nem lehet kint. Annak ellenére, hogy körbenézek, nem tudom, mik vannak bent. A függöny… Fejem kérdőn billen oldalra. Mi az a függöny? Sosem hallottam róla. A színes fal az, amire jobban felfigyelek. Egyenesen ahhoz megyek, kezemmel nyúlva ki felé, áthajolva az előtte lévő tárgyon. Nem tudom, mi van velem. A sok szín, ami rajta van, egészen más. Nem is fal igazából. Erre akkor jövök rá, amikor az átlátszó részre téved kezem. Körmömmel óvatosan megkopogtatom.
Összerezzenek, amikor meghallom Natalie hangját a közelemből. Fél lépést ellépek tőle. Miért felejtettem el, hogy itt van? Ez a hely nem jó. Be vagyok zárva, nem mehetek el. Lehet, hogy tényleg két nap, remélem hogy így van, de mi van, ha meggondolja magát? Leszek addigra olyan jól, hogy el tudjak menekülni?
Lassan veszem le magamról ruháimat. Ez a parancs nem új. Sokszor hallottam már. Régen viszont nem volt rajtam ennyi minden. Csak egy valami, amitől gyorsan meg lehetett szabadulni. Jobb volt levenni. Ha nem tettem volna, akkor a démon azt is szétvagdalja, nem csak a bőrömet. Akkor még hidegebb lett volna a sötétben.
Ruháim lábaim mellett dobom le egy kupacba. Nem szólalok meg, csendben várom, hogy mondja, mit tegyek. A nő hátát figyelem. Valamiért örülök, hogy nem fordul meg. Nem akarom, hogy lássa, mit csinált az a szörny. Ha látná, újra azt gondolná, hogy én is csak egy szörnyeteg vagyok. Utasításainak mégis engedelmeskedem. Lábam magasra emelve lépek bele a vízbe, majd állok meg előtte. Most már nem rá figyelek. Magam elé nézek, jobban mondva lábam elé, a vízre, aminek furcsa szaga van.
Nem tudom, mit tett bele Natalie, de nem fáj. Nem hideg, nem is túl meleg. Egészen jó, de a legjobb tényleg az, hogy nem fáj. A baj az, hogy kicsi. Csak a bokámig ér, nem úgy, mint amikor beleesek egy tóba. Ott figyelnem kell, hogy el ne merüljek, itt nem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 522 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Haladást érünk el. Lassan, de biztosan. És ezer százalékosan nem a megfelelő úton, de egyelőre nincs más a kezemben, csak ez. Most hallgat rám, most megteszi, amit kérek, ez pedig már fél siker. Ha a két nap végére nem jön rá, hogy valójában nem akarok neki rosszat, akkor valóban el kell engednem, akkor nincs okom tovább bizonygatnom neki semmit. Félő, hogy akkor már senki sem lenne képes rá. Ha pedig igen, na hát ahhoz egyébként hatalmas csoda kellene.
Kezeimet csípőmön tartva, félrehajtott fejjel nézem, ahogy próbálgatja a kapcsolót. Mély levegőt veszek és csak lassan fújom ki. Számunkra ez természetes, valójában el sem tudnánk enélkül képzelni az életünket, de számára? Lényegében ha elé tennék egy papírt és ceruzát még az is új lenne neki. Én meg kezdem magam úgy érezni, mint egy óvónő.
- Kicsi? - düllednek ki a szemeim. Persze, persze a természethez képest minden kicsi és zárt, ezt értem. - Lépj be - kérem finoman, egy halk sóhajt követően. - Balra… Az ép kezed irányába - magyarázom így inkább, mert már nem tudom, hogy ismeri-e egyáltalán, hogy mi a jobb és a bal. - Van egy függöny, húzd el… A függöny… - na ezt hogy magyarázzam el. De ha bemegy, akkor megyek utána és elhúzom neki én a függönyt.
Igazából annyira nem kicsi ez a fürdő, habár az egykor hófehér csempe mára néhol megsárgult, megrepedezett. De hát kinek van arra ideje, meg egyáltalán szépérzéke, hogy ilyennel foglalkozzon? Az ajtóval szembeni falnál egy hatalmas ablak húzódik, több keresztvas is keresztezi, ezért tűnhet háló mintásnak. Nem mindegyik üveg átlátszó van közöttük színes is, sárga, zöld, piros és kék. Emiatt egy kis színt hoz az amúgy egyhangú helyre. Az ablak két szélén egy-egy függöny van, de látszik rajtuk, hogy riktán vannak elhúzva. Az ablak alatt pedig egy oroszlánlábakon álló kád. Kikerülöm a lányt.
- Vedd le a ruháid - kérem, ellentmondást nem tűrő hangon és a kádhoz lépve elforgatom a csapot. Pár másodperc múlva kellemes, langyos víz csordogál bele. A kád mellé a földre helyezett kencék közül beleteszek az egy kicsit. Majd hátrafordulok a lányhoz és úgy döntök, hogy nem kicsit.
Emellett van még egy mosdókagyló, hozzá tükörrel, mellette apró polccal, amin minden létező hülyeség megtalálható, ami ahhoz kell, hogy a reggelem végére üdítően szép lehessek. Smink, fésű, göndörítőhöz használható gázpalackkal működő ősrégi göndörítő, amihez még a vasat kell göndöríteni, de van ott hajvasaláshoz is alkalmas eszköz, a becsben tartott hajszárítóm, hajgumik, lakkok, és persze férfiholmik is, amelyeken már vastagon áll a por, hiszen nincs már ki használja.
Vele szembe helyezkedik el a régi, de még mindig működő mosógép, melyet ritkán használok, felette pedig a plafon irányába szerelve a szárító. Ezt cselesen úgy oldottuk meg, hogy bármikor le tudjam magam szintjére hozni, majd felhúzni a magasságba, hogy ne zavarjon senkit. A majd három méteres belmagasságba, lássuk be, van rá bőven hely.
- Ha megvagy - nem nézek hátra, bár nem hinném, hogy szégyellős, azt sem tudhatja, hogy mi van. A kád közbe szépen gyarapodik. - Szállj bele. Igen, tudom, kicsi - látom be. - De jobb, mint a hűs források - melyek korán sem ilyen kellemes meleg. Igaz ez sem, de számára az lehet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Hinni… Azt hiszem, tudom, mit jelent, de nem tudnám elmondani. Abból, amit tudok, azt mondanám, hinni olyan, mint valamiről biztosan tudni. Hittem abban, hogy a démon bántani fog, amint kivesz a sötét lyukból, azért, mert biztos voltam benne. Nem tudom, mennyire jó ez így. Azt viszont igen, hogy nem vagyok biztos abban, hogy Natalie nem fog engem bántani. Hinni akarok abban, amit mond, de nem tudok, amíg nem tudom biztosan. Ez így túl… nehéz.
Nem mondok semmit. Csendben felállok, úgy, ahogy tudok és elindulok arra, amerre mutatta. Egészen a kis szobáig. Ott bent kellene fürödnöm? Kezeimmel ruhám szélére gyűrök. Amíg a nő beszél, rá figyelek, aztán arra a valamire, amiről magyaráz. Félve nyúlok ki felé. Ujjammal meglököm, mire az megmozdul. Átbillen, akár egy farönk, ami egy nagy kövön van, amikor megpróbálok végigsétálni rajta. Odabent valamivel fényesebb lesz utána. Amikor visszabillentem, újra olyan lesz, mint előtte.
- Kapcsoló… - motyogom magam elé, megjegyezve a szót.
Még néhányszor megcsinálom azt, amit az előbb, csak nem ismétlem el a nevét. Akár fényesebb, akár sötétebb, akkor is kicsinek tűnik ott. Szemeimmel visszanézek Natalie felé. Szám összepréselem néhányszor, azon gondolkodva, megszólalhatok-e.
- Ilyen kicsi helyen lehet csak fürdeni? Nem lehet itt?
Tudom, hogy erre zavart miután megemlítette, és úgy gondolom, itt lehet valami olyan, ami kell a fürdéshez, de jobban érezném magam, ha nem kellene bemennem. Ennek ellenére akkor sem ellenkezem, ha nemet mond. Többet nem, nincs értelme. Akkor annyit teszek, hogy világosságot csinálok odabent a kapcsolóval. Beljebb lépek, megállva nem sokkal az ajtó előtt.
- Mit kell csinálni? – kérdezem.
Sosem csináltam ilyet, kell az, hogy elmagyarázza. Az, hogy segítsen… nem tudom. Nem merek túl közel lenni hozzá, ezért is lépek el tőle, ha két lépésnél közelebb kerülne. Ha lehet kint csinálni, akkor ott várok arra, hogy elmondja, mit tegyek.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 298 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Lassan, de biztosan haladunk Reynaval. Kezdi megérteni a dolgokat. Nem vagyok türelmes, tudom, hogy nem vagyok egy türelmes fajta. Emiatt ne is kellett volna ezt az egészet elkezdenem, elég lett volna, ha beviszem a központa, kiosztanak mellé egy szociálisan érzékenyebb és türelmesebb embert és majd ő szépen mindent elmagyaráz neki. Nem, Natalie, te úgy gondoltad, hogy te is meg fogod tudni oldani.
Hát gratulálok, nem sikerül. Fogalmam sincs, hogy mit tud és mit nem. Minden, mi számomra természetes, az neki nem. És egyáltalán nem tűnik úgy, mintha be akarna egy társadalomba illeszkedni, anélkül meg odakint bármikor meghalhat.
- Igen – felelem neki röviden és tömören. Egyik kezemet a csípőmre teszem, a másik lóg a testem mellett. Fejemet kissé félrehajtom, ám még most sem mosolygok. Arcom nem derűs, inkább bosszús. Komolyan tekintek végig a lányon. Látom, hogy szenved, látom, hogy fájdalmai vannak, akkor mégis miért nem képes elfogadni csak úgy a segítséget? Miért kellett eddig elmennie?
Pillanatnyi nyugalmam is eddig tartott.
Nem érti.
- Egyszer… - kezdek bele, szemeimet lassan hunyom le. – Egyetlen egyszer, kérlek csak higgy nekem. Nem akarom a halálod, nem akarom, hogy bántótásod essen, szóval csak higgy, kérlek – mondom lassan, érthetően, nyugalmat erőltetve magamra. Ajkaim mégis remegnek, sírhatnékom van a makacssága miatt. De talán sikerül annyi észt vernem bele, hogy megértse.
Feláll.
Még ha alig is. Mozdulok, hogy segítsek, ám inkább mégsem teszem. A fürdő előtt megáll azonban és tétován néz rám.
Karjaimat immár összefonom.
- Nincs bent semmi, ami megehetne – bíztatom, majd az ajtó melletti kapcsoló felé bökök állammal. – Az egy kapcsoló, lehet fel és lenyomni. Az adja a világosságot, bár ha engem kérdezel elég fényes így is a fürdő. Ne aggódj nem kell magadnak csinálni mindent, segítek. Nem bántalak – emelem fel kezemet. Megjegyezném, hogy eddig sem tettem, ő volt az, ki ártott magának, nem én.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Lassan kezdek semmit sem érteni. Natalie egyre félelmetesebb. Miért kiabál? Miért beszél úgy, hogy ne értsem? Miért dobott meg? Csak akkor nézek rá, amikor megkérdezem, mennyi az egy nap. Úgy tűnik, nem akar válaszolni, helyette a homlokát fogja. Miért? Miért csinálja ezt? Amíg nem figyel, én is a homlokomra teszem egyik kezem, de úgy sem jövök rá, miért jó ez. Meleg. A bőröm még mindig olyan, mintha égne, viszont már nem annyira, mint mielőtt aludtam. Aztán magyarázni kezd…
Arra fordulok, amerre mutat. Szemeimet gyorsan be kell csuknom, amikor a nagyon fényesre nézek. Az lenne a nap. Mindig ott van fent, amikor világos van. Mozog odafent, átmegy mindenen, utána meg eltűnik és sötét lesz. Helyette jön valami, amit könnyebb nézni. Az nem bántja a szemem.
- Akkor… ha újra fényes lesz kétszer, letelik a két nap? – kérdezem – Akkor mehetek?
Lassan felülök, hogy ne feküdjek tovább összehúzott lábakkal. Így könnyebben kapok levegőt. Lábaim még mindig úgy vannak, hogy átölelhessem őket, de már nem olyan szorosan, mint eddig. Állam térdeimre támasztom, úgy hallgatom, mit mond. Mintha most egy kicsit nyugodtabb lennék. Jobb, amikor elmond dolgokat és nem kiabál.
- Nem értem – motyogom.
Annyit értek, hogy itt van olyan, ami máshol nincs és hogy beteg vagyok. Ők tudják, hogy kell meggyógyítani, azért, mert régen ők is voltak betegek. Azt nem tudom, miért mondja mindig, hogy meghalok. Régen is voltam rosszul, mégsem haltam meg. Élek. Úgy tudom. Ennek ellenére nem ellenkezem. Nem vagyok elég erős hozzá, azt kell tennem, amit mond. Két nap… Annyi ideig, utána ha nem akar elengedni, valahogy megszököm. Meg kell próbálnom.
Kicsit nehéz felállni. Amikor sikerül, várnom kell egy picit, mielőtt elindulnék arra, amerre mutat. Az ajtóban viszont megtorpanok. Túl kicsi. Nem kisebb, mint az, ahol régen voltam és nem is olyan sötét és büdös, de… Nem elég nagy. Nem akarok bemenni. Félve nézek befelé, majd a nőre. Egy lépést hátrálok attól a helytől. Még egyet, ha Natalie valamiért közelebb jönne.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 18, 2019 4:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 401 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Szemöldököm ráncolva tekintek a földön gubbasztott lányra. Visszaemlékszem Abigail szavaira. Türelem, az, amelyből most kevés van. Igen, ezt mondjuk hozzávehettük volna a számításba, amikor az egészet a nyakamba vettem. Késő bánat, vagy ahogy mondják, eső után köpönyeg. Hallom kiáltását, amiket mondd, mégsem áll össze.
Persze, hiszen számomra ez mind logikus.
- Ez nem így működik! - felelem neki vehemesebben, mint ahogy azt terveztem. Nagy levegőt veszek és lassan fújom ki, ezzel is nyugtatva magamat, noha tudom, hogy most épp az ellenkezőjét kívánom neki megmutatni.  
Kérdésére azonban újabb mély levegőt veszek.
- Ezt nem hiszem el - fordulok el tőle egy pillanatra, kezemet a saját homlokomra tapasztom, amíg a másikkal a csípőmet fogom. Igen, ami számunkra logikus nem igazán jelenti, hogy mások számára is. A vadonba nőtt fel, ezt mondja. Fogságba. Mégis honnan tudná, hogy mennyi egy emberi nap?
De ezt még egy idióta is ki tudná következtetni!
- Látod odakint a napot!? - mutatok az ablak irányába, drámaian, közben pedig visszafordulok az irányába. - Kétszer kell ezen a ponton állnia, hogy elmenj. A Nap ugyanis körbeforog, vagyis mi a nap körül, de ez most lényegtelen! Az egy nap akkor telik le, amikor újra ott lesz - ennél közérthetőbben már aligha tudnám neki elmondani.
Szemöldököm ráncolva hallgatom szavait. Hitetlenkedve meredek rá.
- Mégis ki a fityfütty bántott téged? - fakadok ki újra. Nem hinném, hogy ugyanazt csinálnák. Drasztikus vagyok? Igen. Az ő érdekébe. A pokolban is, igen! Belátja? Soha nem fogja. - Na idefigyelj… Eddig egyedül éltél egy vadonba, mindentől elzárva. Ergo, minden emberi betegségtől elzártan, mindentől - kezdek bele nyugodtabban. - Most bekerültél egy társadalomba, egy közösségbe. A szervezeted olyan betegségekkel találkozik, amilyenekkel eddig még soha, de! Ez nem azt jelenti, hogy bárki direkt bántana téged. Mi erre már immunisak vagyunk, vagyis a mi szervezetünk fel sem veszi, mert mi már találkoztunk vele, megküzdöttünk veled. A szervezeted most éppen küzd. De segítség nélkül nem sokáig fog tudni. Így már érted? Egy olyan helyzetbe kerültél, amilyenbe még soha nem voltál, olyan környezetbe, ami számodra ismeretlen volt, ha bele akarsz halni, menj - mutatok az ajtó irányába. - De ha meg akarod még egyszer látni a napot, a holdat, a városon kívül, akkor tenned kell érte, de fogalmad sincs, hogy mit, Én, Mi, a Város igen! - magyarázom neki. - Most pedig irány - mutatok újra a fürdő irányába. Nem fogok erről letenni, ne is reménykedjen. Most erősebb vagyok, gyűlölhet érte. Nem érdekel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 24, 2019 9:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Miután megharapom, sikerül szabadulnom, de nem jutok messzire. Lábaim még mindig nem elég erősek. Miért? Miért nem képesek segíteni nekem, amikor futnom kellene? Nem értem. Azért, mert olyan sokáig voltak felhúzva? Az ajtó felé nézek, utána visszaszorítom térdeimhez fejemet. Próbálok minél kisebbnek látszani és elmondani az igazat. Nem hazudok. Elmondom, miért csináltam, de úgy tűnik, nem hisz nekem. Megint nem hisz.
- Nem tudom! – kiáltom. – Amíg aludtam, azt láttam, hogy más színe van és ott voltál te is. Nem tudom, mitől lett fekete. A démon csinált velem valamit. Te is csinálhattál, hogy más színű legyen! – mondom gyorsan.
Tudom, hogy nincs új fájdalom a körmöm helyén kívül, ez mégsem jelent semmit. Tehette úgy, hogy ne fájjon, hogy ne vegyem észre, csak amikor már késő. Nem tudom, mire képes. Most már nem. Eddig azt gondoltam, bántani sem bántana, de megdobott. Kiabál velem, bezár, rángatja a kezem… megijeszt. Az is, hogy nehéz levegőt venni. Gyorsan lélegeznék, mégsem kapok eleget. Annak ellenére, hogy igyekszem. Miért nem? Miért akarja ennyire, hogy fürödjek? Addig, amíg találkoztunk, azt sem tudtam, mi az a fürdés. Nélküle is éltem és nem esett bajom. Miért lenne ez most más? Miért kellene ő? Miért kellene itt maradnom?
- Mennyi idő az a két nap? – nézek fel térdeimről.
Nem tudom, hihetek-e neki. Bízni nem bízhatok benne, azt tudom. Hazudott. Mondtam neki hogy nem akarok épületbe menni, tudja, hogy félek attól, hogy bezárnak, mégis ide hozott és nem enged. Az emberek rosszak. Jobb volt nélkülük.
- Eddig is túléltem odakint egyedül! Nem kell a város, az emberek sem! Ugyanazt csináljátok, mint az a démon – mondom neki.
Ha nem éltem volna túl, nem lennék itt. Voltam beteg, támadtak meg állatok, a démont is túléltem, igaz, nem szabadítottam ki magam. Arra nem voltam képes, de túléltem. Kibírtam azt, amit csinált. Azt hiszi gyenge vagyok, mert sokat nem tudok, valahogy mégis éltem ott kint, messze a várostól. Sokszor rossz volt egyedül, de nem annyira, mint régebben abban a sötét… lyukban.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 21, 2019 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 378 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Viselkedése és reakciója teljesen természetes. Másként én sem viselkednék, ha úgy érzeném, hogy sarokba szorítanak. Előbb védekeznék, majd támadnék. Azonban mindennek megvan a maga határa. Meglehet Abigail épp ettől próbált megmenteni? Vagy csak figyelmeztetni? Tudja, hogy csak egy pontig vagyok türelmes, főként idegenekkel. Ez a pont Reynaval szemben pedig most jött el.
Vadász vagyok. A város védelméért felelek, nem helyezhetek egy idegent előtérbe a lakókkal szemben. Ha nem jelent biztonságot számunkra, akkor cselekednem kell. Akkor is, ha tudom, hogy ártalmatlan.
Ebben az állapotban nem maradhat.
- El fogsz, de nem most - rántok rajta egyet, testsúlyomat a hátsó lábamra helyezem és a fürdő irányába húzom.
Húznám. De aztán történik valami, amire totálisan nem számítottam. Visszatámad. Egyéb esetben ennek örülnék, hiszen valóban vannak életösztönei - mégha nem is egészségesek - most ezt mégsem teszem meg.
- Au - eresztem el és húzom magamhoz közel a kezem. A lendület itt megszakad, én két lépésre távozom, ő pedig iszkolna. Mennék utána, de elesik. Így megtartom kettőnk között a tisztes távolságot.
A szoba, a kanapé, a padló, de még a kezem is tiszta vér. Fekete vér.
Nagyokat lélegezve tekintek a rémült lányra. Ő rémült én ideges. Remek párosítás. Ezt talán mégis az előnyeimre tudom fordítani.
- Mégis mitől változott volna meg? - bukik ki belőlem a felháborodott kérdés, kezeimet széttárva tekintek a plafon irányába.
Anyám borogass.
- Idefigyelj - tekintek rá újra, mutatóujjammal pedig felé mutatva. - Elmész lefürdesz, nem érdekelnek a kifogások, nem érdekel, hogy mit akarsz. Próbáltam kedves és türelmes lenni, lássuk be, nem erényem, hogy hosszabb távon tudom ezt űzni. Ha rám bízod magad, két nap alatt rendbe jössz, aztán elviszlek a város széléhez és mehetsz utadra - emelem magam kezé a kezemet, mint akit halálosan nem érdekel. - Ha nem vagy hajlandó beilleszkedni egy társadalomba, akkor nincs helyed közöttük. Mások majd levadásznak, mert ha mással viselkedsz így, akkor ők ellenségnek fognak nézni. A város védelme pedig mindenkinél fontosabb. De ha azt hiszed, hogy így egy percig is túléled odakint, akkor tévedsz Reyna. Mert megdöglesz, és nem éppen a láz miatt - magyarázom.
Nyers vagyok, ezzel teljes mértékben tisztában is vagyok. Próbáltam tényleg türelmes lenni. Ez nem az én asztalom. Határozott nő vagyok, akaratos. S ezt fogom kihasználni vele szemben. Egyelőre mégsem közelítek felé. Vagy elfogadja az ajánlatom, vagy… Vagy fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de nem szeretném kideríteni, az már biztos.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 16, 2019 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Ijedtemben felsikoltok, amikor meglátom közeledni azt, amit Natalie felém dob. Kezeimmel fejem köré fogok és összehúzom magam, úgy várom, hogy fájjon, de nem fáj. Nekem jön, utána pedig leesik a földre. Nem fájt. Nem nagyon. Jobban fáj, hogy a hajam beleakad a sebbe a körmöm helyén.
Miért? Azt csináltam, amit mondott. Jól viselkedtem. Csendben voltam, még aludtam is. Most sem csináltam semmi rosszat. Nem próbáltam meg elszökni, akkor miért bánt? Miért olyan mérges?
Kezemet vissza akarom húzni. Vissza fejem köré, még mielőtt újra bánt, de nem tudom. Erősebb nálam. Húzom, a másik karommal tolnám el magamtól a nőt, mégsem segít. Egész testem összerezzen, amikor nevemet mondja. Figyelni akarok arra, amit mond, sikerül is, de talán jobb lett volna, ha nem hallom. Itt akar tartani. Ő is be akar zárni. Miért kell tanulnom? Nem akarom. Nem akarok tanulni, ha közben bezár.
- Nem akarom! Vigyél vissza az erdőbe, nem megyek újra városba! El akarok menni! – rángatom újra kezem.
Lábaim nehezen, de megtartanak. Ide-oda lépkedek, hátha úgy könnyebben szabadulok, de nem megy. Utolsó ötletként megpróbálom megharapni Natalie kezét, hogy elengedjen. Olyan erősen harapom, ahogy csak tudom, amíg nem ereszt. Ha sikerül szabadulnom, az ajtó felé szaladok. Nem érdekel a fegyverem, nem érdekel semmi. Ki kell innen jutnom, vissza az erdőbe.
Két nagyot lépek, utána elesek. Félve nézek vissza a nőre. Most még mérgesebb lehet. Megharaptam… Nem kellett volna. Lábaim magam mellé húzom. Térdeim reszketve ölelem magamhoz a földön fekve, fejem feléjük hajtom.
- Többé nem csinálok ilyet. Nem tépem le a körmöm, de tudnom kellett… Tudnom kellett, hogy még mindig fekete – hadarom.
Talán ha tudja, hogy miért csináltam, nem bánt újra. Elmondom neki, csak ne bántson.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 11, 2019 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 339 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy felkel, hogy feje lekonyul. Hogy a kendő nem esik le a fejéről és nem próbál meg felülni. Úgy teszek, mintha itt sem lennék. Ő is így tesz. Nem akarom megzavarni. Ijedt veréb egy őz, kit meg kell szelíditeni. Ez jár a fejemben, egészen addig a mozdulatáig.
A gyomrom görcsbe rándul, érzem miként bukfencezik reggelim tartalma pedig próbál feljönni. Nem állítom, hogy ez lenne az első ilyen látványom életembe, de számomra még mindig gyomorforgató. És egy dologra jövök rá: a pillanat tört része alatt számtalan dolog tud történni.
Egyszerre haják el számat szidalmazó szavak egy kérdésbe burkolózva.
- Te normális vagy? - nyúlok közbe a hátam mögé, ahol egy párna van és egyenesen a fejéhez vágom, erőből. Közben pedig már állok is. Nyújtott léptekkel szelem át a teret.
Nem olyadt mint egy őzike. Azoknak legalább van némi életösztöne, bármi amitől tudják, hogy jobb lehet nekik nem pedig ártanak maguknak.
Sérült karját hirtelen ragadom meg, amikor mellé érek. Nem engedek az esetleges vergődésének.
- Istenem de büdös vagy - fordítom csak egy pillanatra félre a fejemet. Kérlek bocsáss meg nekem Reyna.
Nem akartam ezt bevetni ellened. Eleget szenvedtél egykoron, mégis… Jelenleg nincs más választásom. MEg kell tanulnod túlélned, meg kell tanulnod szocializálódnod.
- Na idefigyelj Reyna! - csattan a hangom magabiztosan. - Te jöttél ebbe a városba. Innentől már nem érdekel, hogy nem akarsz itt maradni, hogy te nem ismersz itt mindent. Itt ártatlanok élnek, Itt szabályok uralkodnak, törvények, amit Mindenkinek be kell tartani! Innen nem fog elmenni addig, amíg ezt meg tanulod, Megértetted? - kérdezem ellentmondást nem tűrően.
Hangom rideg, ahogy arcom is. Most egy teljesen más énemet láthatja. Addig kellett volna belátónak lennie, amíg kedves és megértő voltam. Csuklóját megszorítom, nem akarom bántani, de azt akarom, hogy elhiggye: képes lennék rá.
Érzem, ahogy fekete vére az ujjaimra csordul.
- Most pedig elmész és megfürdesz! - hangomat nem emelem fel, anélkül beszélek, mégis úgy hangozhat, mintha megtenném. Könnyedén rántok egyet rajta.
Sajnálom Reyna. Felállásra kényszerítem. Fegyvere az asztalomon van. Három lépés távolságra tőlünk. Nem érheti el. A fájdalom pedig átjárhatja a körme miatt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 6:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


A démon van előttem. Futnék előle, de nem tudok. Lábaimat szorosan tartják a pántok, ahogy a karjaimat is. Ki vagyok kötözve. Hasamon végigfolyik valami. A szagából ítélve vér, de nem látom pontosan, hiába nézek le. A szörny a vállamba szúr egy késsel, de ki is húzza azt onnan. Újabb helyen kezdek el vérezni, de valami nem jó. Nem fekete. Nem is olyan, mint régen. Valami más. Megint más színű. Ijedten nézek az engem kínzóra, de már nem az a démon van ott, aki eddig. Egy nő az, vagy csak a teste. Natalie…
Fejem lecsúszik onnan, ahol volt, én pedig felriadok és felülök. Próbálok. Ugyanott vagyok. Fejemről leesik a kendő, amit rátettem, mielőtt elaludtam. Már nem folyik róla a víz, én viszont vizes vagyok. Jobban, mint előtte. Nem keresem a nőt. Kezemre nézek. Néhányszor összeszorítom szemeimet, hogy jobban lássak amikor kinyitom utána. Körmöm végét fogaim közé veszem és rá szorítok. Karom megrántom, hogy körmöm leszakadjon helyéről. Sikerül. A körömdarab kihullik fogaim közül, amikor levegőért kapkodok. Fekete… Még mindig fekete a vérem.
Véres hüvelykujjam a többi közé szorítom. Nagyon fáj, de így tudtam meg a leggyorsabban. Még mindig fekete… Ez jó. Nem olyan jó, de jó. Nem akarom, hogy újra megváltozzon. Nem tudom, mi lennék akkor.
Úgy érzem, nem változott semmi. Nem fáj sehol máshol. Talán nem tett velem semmit. A vízre nézek. Szám szélét megnyalom, majd visszahúzom nyelvem. Szomjas vagyok, de nem fogok inni. Nem tudhatom, mi van benne. Most már a nőt is elkezdem keresni. Figyelnem kell rá, és azt hiszem, most ez jobban fog sikerülni, mint korábban.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 323  • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Hiába a beszéd semmit sem reagál rá. Mély sóhajjal tekintek át a vállam fölött. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Kötelességgem lenne bevinnem a bázisra. Tudom, hogy önszántából nem ártana senkinek, Alexnak mégis igaza van. Egy ijedt őzike is okozhat baleseteket. De míg nem nyerem a bizalmát. Mégis miként tegyem ezt meg? Ehhez Alex sokkal, de sokkal jobban ért nálam. Magához is közel húzott, az akaratom ellenére. Félek, hogy én erre képtelen leszek. Ha viszont így lesz. Akkor kénytelen leszek az ő segítségét kérnem. Még ha nem is fog egyik félnek sem tetszeni.
Figyelem, hogy miként engedi homlokára a lucskos kendőt. Szólnék, de inkább visszafordulok és meghámozom a répát, karalábét. A hűtőhöz lépve egy tálat veszek ki, miben ott pihen már néhány hússzelet. Legfőképp marha. A víz halkan kezd el forrni. Én pedig hátratekintek újra.
Mintha aludna. Nem zavarom. Helyette inkább bekapcsolom a régi tévét, melyben néhány szál már megszakadt, mégis alkalmas arra, hogy képet adjon. Régi filmet, a Csillagok Háborúját illesztem a videlejátszóba. Nem nézem, ezerszer láttam már. Észre sem veszem, ahogy már mondom a dialógusokat a filmmel együtt. Amikor a víz már kellően meleg beleteszek mindent, a fedőt pedig rá. Takarékra veszem a lángot.
Már csak órák kérdése és kész a leves. Ízesen, melegen. Ettől egyhamar helyre kell jönnie. Míg a tévéből kellemesen szól a hang, igyekszem minél halkabbra venni, az ablakot jobban kitárom. Sajnos a Reynával bejövő szagok… Hát… Elviselhetetlenek. Az ablak alá ülve veszek kezembe egy lapot az asztalról és egy ceruzát. Az előbbi alá teszek egy keményebb könyvet és újra átfestem a hatezredik pecsétet, más, más rúnákkal. Próbálok rájönni, hogy mi mire lehet jó a jelenlegi tudásommal. Közben néha felállok, megnézem a levest, mely egyre kellemesebb illatokat csal a bűzös otthonomba.
A vizes tálat kicserélem a lány mellett. Néha ellenőrzöm, hogy vajon alszik-e, tetteti, hogy ébren van-e, avagy a túlvilágra költözött. Igazából csak az utóbbi érdekel. Ha a mellkasa nem jár fel és alá, azt hiszem kezdhetek aggódni érte.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 03, 2019 3:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Azt akarja, hogy jobban legyek. A démon is azt akarta. Ha nem voltam jól, nem tudott rajtam kísérletezni. Tudott, csak tartott attól, hogy meghalok. Natalie is attól tart. Biztos azért nem tett még velem semmit, mert arra vár, hogy… ne legyen lázam. Hogy jobban legyek. Nem tudom, hogy akarok-e jobban lenni, de annak kell lennem, ha el akarok innen menni.
Nem értem, hogy miről beszél. Azt igen, hogy a lázzal kapcsolatos, és hogy valami segít ellene, de mi az? Mi van, ha attól is megváltozok? Milyen színű lenne a vérem? Vagy a bőröm lenne más? A hajam? Nem, nem akarom! Nem akarok jobban szörny lenni!
Megint összehúzom magam. Fejem arra hajtom, ahol feküdtem, hogy ne legyen olyan nehéz. Először Nataliet nézem, utána a helyet, ahol vagyok. Az asztalt, utána meg azt, ahol bejön a fény. Ott talán kijuthatnék. Az ajtót bezárhatja, de ha a fény bejön, akkor nincs fal, ugye?
Újra a nőre nézek. Most nem figyel, most talán elmehetnék, de… kés van nála. Azzal tud bántani. Mi van, ha bánt, amikor észreveszi, hogy el akarok szökni? Nem tudok elfutni előle. Most nem. Akkor is gyors volt, amikor találkoztunk. Nehéz volt elfutni előle.
A kendőt a vízbe ejtem és amikor már folyik belőle, kiveszem. Most a fejem tetejére teszem, hátha ott jobb. Összerezzenek, amikor végigfolyik a hátamon a víz. Eddig sem volt jó, de most még rosszabb érzés. Hideg, de hamar elmúlik. Olyan lesz, mint eddig, csak vizesebb. Szemeimet lecsukom egy időre. Újra és újra, egyre tovább tartva úgy. Nehéz nyitva tartani. Inkább már ki sem nyitom, csak hallgatom a kés kopogását. Aztán már azt sem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 22, 2019 8:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 403  • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Apró bólintás. Ennyit kapok csak tőle. Még ha nem is szólal meg, hall engem. Persze az ember bármit mondhat, bármit állíthat. Ezt én is tudom.
"Nem azért tettem."
"Nem hagytatok más választsát."
"Nem fog neki fájni."
Attól még nem hittem el egy szavát sem. Mégis miért tettem volna? A tettei nem a szavairól árulkodtak. Így az enyémeim miért árulkodjanak arról? Kezeimet lassan engedem le, hogy a szobába járkálva lassan egy tálat helyezzek el mellé. A szövegelést egy pillanatra sem hagyom abba. Nem fog megbízni bennem, amiért beszélek, ezt tudom. Mégsem engedhetem így vissza a városba. Ha így megy ki… Bárki, bármikor megölheti. Az emberek kezdenek megveszni. Veszélyes odakint számára, ha nem tudja, hogy miként viselkedjen emberek között.
Szívem belesajdul, mikor látom, miként gubózik össze. Egy pillanatra meg is állok a mozdulatba, hogy letegyem a tálat.
Eltávolodok tőle. Mint egy ijedt őzike, akit a vadász akar megszelídíteni.
- Tudom, hogy hideg, tudom, hogy kellemetlen, de jót fog neked tenni, ha úgy érzed, hogy a kendő átmelegedett érdemes újra benedvesíteni - majd hátat fordítok neki és visszalépek a gáztűzhelyhez. Elnyitom a gázpalack csapját, hogy újra lángokra lobbantsak ezúttal két helyet is. Az egyikre egy kisebb kancsót teszek, tele vízzel, a másikra pedig egy nagyobb kondért.
- Vannak gyógynövények, amelyek segítségedre vannak láz esetén. Ilyen a zsálya is… - s ezzel elő is veszek egy fémdobozt, melybe rengeteg szárított zsálya van. Egy szűrőre teszem, amit pedig egy kancsóra. Rá már csak a víz vár. - Ez segít neked, hogy minél hamarabb jobban lehess és visszamehess - fordítom hátra a fejemet, bíztatóan mosolyogva a lányra. Eszem ágába sincs tényleg itt tartani. Persze ha most menne, nem engedném. De erről most nem beszélek.
- Valamit, ami isteni ellene az egy jó húsleves. Bár az beletelik pár órába, amíg elkészítem, de ha fáradt vagy, aludj csak vissza nyugodtan - mondom még, majd vissza is fordulok a pult irányába. Az egykori konyhaterasz immár irodám egyik részévé vált. Így az apró felületen készítem elő a levesbe valót. Mindig igyekszem úgy helyzkedni, hogy kényelmesen láthasson. Répát pucolok, petrezselymet aprítok, karalábét szelek. Húst mosok meg, majd amikor felforr az egyik víz az azt a teára öntöm a másikat pedig befűszerezem és beleteszem a hozzávalókat. A tea még forró, nem viszem neki még oda.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5