Natalie' place

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 304 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Csak sóhajtva figyelem, hogy miként hajtja oldalra a fejét, amikor az instrukcióimat adom felé. Nem lehet, hogy ne tudja, hogy mi a függöny!!! Ne szórakozzunk már, könyörgöm!
Egyelőre mégis némán figyelem, ahogy körmeivel megkocogtatja a nájlont, majd már el is haladok mellette. Nincsen jól, lázas. Össze kell szednie magát, vagy két nap múlva sem tud elmenni, aztán lesz nekem nemulass, ha tényleg így lesz. Élve koncol majd fel.
Kérésemnek könnyedén tesz eleget, én pedig egyszerűen csak hálás vagyok, hogy nem most fog vitatkozni velem. Így hát csak sóhajtva engedem meg neki a vizet, és igyekszem nem rá nézni. Figyelek arra, hogy ne forró legyen a víz, hanem csak langyos. Mégis teszek bele egy kis tusfürdőt, ami felhabosítja. Tán megijed tőle, ám eme szagokat nem fogom kibírni. Így nem.
Megkérem, hogy üljön bele és el is fordulok tőle. Az ablakhoz lépek és résnyire nyitom csak ki. Felülről nyílik lefelé, így vízszintesen tudom csak eltolni. A színek mellett a nap fénye is bekukucskál, melegével árasztja el a nagyobb helységet.
S amikor visszafordulok.
Halkan köszörülöm meg a torkom, ahogy végignézek rajta, s látom rajta a tanácstalanságot.
- Ülj bele – mosolygok rá kedvesen, ezúttal. Eddig hallgatott rám, ez pedig jó. Még ha módszereim hagytak is kivetnivalót maguk után. – Sőt félig el is feküdühetsz benne, hogy a víz az egész testedet beborítsa, úgy sokkal kényelmesebb – adok neki egy tippet, már ha elfogadja. Talán majd most rájön, hogy nem akarok neki rosszat.
S ha megteszi, akkor amilyen gyorsan csak lehet a ruháihoz lépek és felemelem.
- Ne aggódj! – szólalok meg, mielőtt még megijedne. – Kimosom őket, mert büdösek, egyrészt. Másrészt, meg a betegségeddel van tele. Ha így veszed vissza, nem fog meggyógyulni! – magyarázom neki és ha nem igazán ellenkezik, akkor elindulok az aprócska mosogógéphez és gondolkodás nélkül vágom be az egészet és pár perc pepecselés után el is indítom a készüléket.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Bólintok. Ezek szerint nem lehet kint. Annak ellenére, hogy körbenézek, nem tudom, mik vannak bent. A függöny… Fejem kérdőn billen oldalra. Mi az a függöny? Sosem hallottam róla. A színes fal az, amire jobban felfigyelek. Egyenesen ahhoz megyek, kezemmel nyúlva ki felé, áthajolva az előtte lévő tárgyon. Nem tudom, mi van velem. A sok szín, ami rajta van, egészen más. Nem is fal igazából. Erre akkor jövök rá, amikor az átlátszó részre téved kezem. Körmömmel óvatosan megkopogtatom.
Összerezzenek, amikor meghallom Natalie hangját a közelemből. Fél lépést ellépek tőle. Miért felejtettem el, hogy itt van? Ez a hely nem jó. Be vagyok zárva, nem mehetek el. Lehet, hogy tényleg két nap, remélem hogy így van, de mi van, ha meggondolja magát? Leszek addigra olyan jól, hogy el tudjak menekülni?
Lassan veszem le magamról ruháimat. Ez a parancs nem új. Sokszor hallottam már. Régen viszont nem volt rajtam ennyi minden. Csak egy valami, amitől gyorsan meg lehetett szabadulni. Jobb volt levenni. Ha nem tettem volna, akkor a démon azt is szétvagdalja, nem csak a bőrömet. Akkor még hidegebb lett volna a sötétben.
Ruháim lábaim mellett dobom le egy kupacba. Nem szólalok meg, csendben várom, hogy mondja, mit tegyek. A nő hátát figyelem. Valamiért örülök, hogy nem fordul meg. Nem akarom, hogy lássa, mit csinált az a szörny. Ha látná, újra azt gondolná, hogy én is csak egy szörnyeteg vagyok. Utasításainak mégis engedelmeskedem. Lábam magasra emelve lépek bele a vízbe, majd állok meg előtte. Most már nem rá figyelek. Magam elé nézek, jobban mondva lábam elé, a vízre, aminek furcsa szaga van.
Nem tudom, mit tett bele Natalie, de nem fáj. Nem hideg, nem is túl meleg. Egészen jó, de a legjobb tényleg az, hogy nem fáj. A baj az, hogy kicsi. Csak a bokámig ér, nem úgy, mint amikor beleesek egy tóba. Ott figyelnem kell, hogy el ne merüljek, itt nem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 522 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Haladást érünk el. Lassan, de biztosan. És ezer százalékosan nem a megfelelő úton, de egyelőre nincs más a kezemben, csak ez. Most hallgat rám, most megteszi, amit kérek, ez pedig már fél siker. Ha a két nap végére nem jön rá, hogy valójában nem akarok neki rosszat, akkor valóban el kell engednem, akkor nincs okom tovább bizonygatnom neki semmit. Félő, hogy akkor már senki sem lenne képes rá. Ha pedig igen, na hát ahhoz egyébként hatalmas csoda kellene.
Kezeimet csípőmön tartva, félrehajtott fejjel nézem, ahogy próbálgatja a kapcsolót. Mély levegőt veszek és csak lassan fújom ki. Számunkra ez természetes, valójában el sem tudnánk enélkül képzelni az életünket, de számára? Lényegében ha elé tennék egy papírt és ceruzát még az is új lenne neki. Én meg kezdem magam úgy érezni, mint egy óvónő.
- Kicsi? - düllednek ki a szemeim. Persze, persze a természethez képest minden kicsi és zárt, ezt értem. - Lépj be - kérem finoman, egy halk sóhajt követően. - Balra… Az ép kezed irányába - magyarázom így inkább, mert már nem tudom, hogy ismeri-e egyáltalán, hogy mi a jobb és a bal. - Van egy függöny, húzd el… A függöny… - na ezt hogy magyarázzam el. De ha bemegy, akkor megyek utána és elhúzom neki én a függönyt.
Igazából annyira nem kicsi ez a fürdő, habár az egykor hófehér csempe mára néhol megsárgult, megrepedezett. De hát kinek van arra ideje, meg egyáltalán szépérzéke, hogy ilyennel foglalkozzon? Az ajtóval szembeni falnál egy hatalmas ablak húzódik, több keresztvas is keresztezi, ezért tűnhet háló mintásnak. Nem mindegyik üveg átlátszó van közöttük színes is, sárga, zöld, piros és kék. Emiatt egy kis színt hoz az amúgy egyhangú helyre. Az ablak két szélén egy-egy függöny van, de látszik rajtuk, hogy riktán vannak elhúzva. Az ablak alatt pedig egy oroszlánlábakon álló kád. Kikerülöm a lányt.
- Vedd le a ruháid - kérem, ellentmondást nem tűrő hangon és a kádhoz lépve elforgatom a csapot. Pár másodperc múlva kellemes, langyos víz csordogál bele. A kád mellé a földre helyezett kencék közül beleteszek az egy kicsit. Majd hátrafordulok a lányhoz és úgy döntök, hogy nem kicsit.
Emellett van még egy mosdókagyló, hozzá tükörrel, mellette apró polccal, amin minden létező hülyeség megtalálható, ami ahhoz kell, hogy a reggelem végére üdítően szép lehessek. Smink, fésű, göndörítőhöz használható gázpalackkal működő ősrégi göndörítő, amihez még a vasat kell göndöríteni, de van ott hajvasaláshoz is alkalmas eszköz, a becsben tartott hajszárítóm, hajgumik, lakkok, és persze férfiholmik is, amelyeken már vastagon áll a por, hiszen nincs már ki használja.
Vele szembe helyezkedik el a régi, de még mindig működő mosógép, melyet ritkán használok, felette pedig a plafon irányába szerelve a szárító. Ezt cselesen úgy oldottuk meg, hogy bármikor le tudjam magam szintjére hozni, majd felhúzni a magasságba, hogy ne zavarjon senkit. A majd három méteres belmagasságba, lássuk be, van rá bőven hely.
- Ha megvagy - nem nézek hátra, bár nem hinném, hogy szégyellős, azt sem tudhatja, hogy mi van. A kád közbe szépen gyarapodik. - Szállj bele. Igen, tudom, kicsi - látom be. - De jobb, mint a hűs források - melyek korán sem ilyen kellemes meleg. Igaz ez sem, de számára az lehet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Hinni… Azt hiszem, tudom, mit jelent, de nem tudnám elmondani. Abból, amit tudok, azt mondanám, hinni olyan, mint valamiről biztosan tudni. Hittem abban, hogy a démon bántani fog, amint kivesz a sötét lyukból, azért, mert biztos voltam benne. Nem tudom, mennyire jó ez így. Azt viszont igen, hogy nem vagyok biztos abban, hogy Natalie nem fog engem bántani. Hinni akarok abban, amit mond, de nem tudok, amíg nem tudom biztosan. Ez így túl… nehéz.
Nem mondok semmit. Csendben felállok, úgy, ahogy tudok és elindulok arra, amerre mutatta. Egészen a kis szobáig. Ott bent kellene fürödnöm? Kezeimmel ruhám szélére gyűrök. Amíg a nő beszél, rá figyelek, aztán arra a valamire, amiről magyaráz. Félve nyúlok ki felé. Ujjammal meglököm, mire az megmozdul. Átbillen, akár egy farönk, ami egy nagy kövön van, amikor megpróbálok végigsétálni rajta. Odabent valamivel fényesebb lesz utána. Amikor visszabillentem, újra olyan lesz, mint előtte.
- Kapcsoló… - motyogom magam elé, megjegyezve a szót.
Még néhányszor megcsinálom azt, amit az előbb, csak nem ismétlem el a nevét. Akár fényesebb, akár sötétebb, akkor is kicsinek tűnik ott. Szemeimmel visszanézek Natalie felé. Szám összepréselem néhányszor, azon gondolkodva, megszólalhatok-e.
- Ilyen kicsi helyen lehet csak fürdeni? Nem lehet itt?
Tudom, hogy erre zavart miután megemlítette, és úgy gondolom, itt lehet valami olyan, ami kell a fürdéshez, de jobban érezném magam, ha nem kellene bemennem. Ennek ellenére akkor sem ellenkezem, ha nemet mond. Többet nem, nincs értelme. Akkor annyit teszek, hogy világosságot csinálok odabent a kapcsolóval. Beljebb lépek, megállva nem sokkal az ajtó előtt.
- Mit kell csinálni? – kérdezem.
Sosem csináltam ilyet, kell az, hogy elmagyarázza. Az, hogy segítsen… nem tudom. Nem merek túl közel lenni hozzá, ezért is lépek el tőle, ha két lépésnél közelebb kerülne. Ha lehet kint csinálni, akkor ott várok arra, hogy elmondja, mit tegyek.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 298 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Lassan, de biztosan haladunk Reynaval. Kezdi megérteni a dolgokat. Nem vagyok türelmes, tudom, hogy nem vagyok egy türelmes fajta. Emiatt ne is kellett volna ezt az egészet elkezdenem, elég lett volna, ha beviszem a központa, kiosztanak mellé egy szociálisan érzékenyebb és türelmesebb embert és majd ő szépen mindent elmagyaráz neki. Nem, Natalie, te úgy gondoltad, hogy te is meg fogod tudni oldani.
Hát gratulálok, nem sikerül. Fogalmam sincs, hogy mit tud és mit nem. Minden, mi számomra természetes, az neki nem. És egyáltalán nem tűnik úgy, mintha be akarna egy társadalomba illeszkedni, anélkül meg odakint bármikor meghalhat.
- Igen – felelem neki röviden és tömören. Egyik kezemet a csípőmre teszem, a másik lóg a testem mellett. Fejemet kissé félrehajtom, ám még most sem mosolygok. Arcom nem derűs, inkább bosszús. Komolyan tekintek végig a lányon. Látom, hogy szenved, látom, hogy fájdalmai vannak, akkor mégis miért nem képes elfogadni csak úgy a segítséget? Miért kellett eddig elmennie?
Pillanatnyi nyugalmam is eddig tartott.
Nem érti.
- Egyszer… - kezdek bele, szemeimet lassan hunyom le. – Egyetlen egyszer, kérlek csak higgy nekem. Nem akarom a halálod, nem akarom, hogy bántótásod essen, szóval csak higgy, kérlek – mondom lassan, érthetően, nyugalmat erőltetve magamra. Ajkaim mégis remegnek, sírhatnékom van a makacssága miatt. De talán sikerül annyi észt vernem bele, hogy megértse.
Feláll.
Még ha alig is. Mozdulok, hogy segítsek, ám inkább mégsem teszem. A fürdő előtt megáll azonban és tétován néz rám.
Karjaimat immár összefonom.
- Nincs bent semmi, ami megehetne – bíztatom, majd az ajtó melletti kapcsoló felé bökök állammal. – Az egy kapcsoló, lehet fel és lenyomni. Az adja a világosságot, bár ha engem kérdezel elég fényes így is a fürdő. Ne aggódj nem kell magadnak csinálni mindent, segítek. Nem bántalak – emelem fel kezemet. Megjegyezném, hogy eddig sem tettem, ő volt az, ki ártott magának, nem én.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Lassan kezdek semmit sem érteni. Natalie egyre félelmetesebb. Miért kiabál? Miért beszél úgy, hogy ne értsem? Miért dobott meg? Csak akkor nézek rá, amikor megkérdezem, mennyi az egy nap. Úgy tűnik, nem akar válaszolni, helyette a homlokát fogja. Miért? Miért csinálja ezt? Amíg nem figyel, én is a homlokomra teszem egyik kezem, de úgy sem jövök rá, miért jó ez. Meleg. A bőröm még mindig olyan, mintha égne, viszont már nem annyira, mint mielőtt aludtam. Aztán magyarázni kezd…
Arra fordulok, amerre mutat. Szemeimet gyorsan be kell csuknom, amikor a nagyon fényesre nézek. Az lenne a nap. Mindig ott van fent, amikor világos van. Mozog odafent, átmegy mindenen, utána meg eltűnik és sötét lesz. Helyette jön valami, amit könnyebb nézni. Az nem bántja a szemem.
- Akkor… ha újra fényes lesz kétszer, letelik a két nap? – kérdezem – Akkor mehetek?
Lassan felülök, hogy ne feküdjek tovább összehúzott lábakkal. Így könnyebben kapok levegőt. Lábaim még mindig úgy vannak, hogy átölelhessem őket, de már nem olyan szorosan, mint eddig. Állam térdeimre támasztom, úgy hallgatom, mit mond. Mintha most egy kicsit nyugodtabb lennék. Jobb, amikor elmond dolgokat és nem kiabál.
- Nem értem – motyogom.
Annyit értek, hogy itt van olyan, ami máshol nincs és hogy beteg vagyok. Ők tudják, hogy kell meggyógyítani, azért, mert régen ők is voltak betegek. Azt nem tudom, miért mondja mindig, hogy meghalok. Régen is voltam rosszul, mégsem haltam meg. Élek. Úgy tudom. Ennek ellenére nem ellenkezem. Nem vagyok elég erős hozzá, azt kell tennem, amit mond. Két nap… Annyi ideig, utána ha nem akar elengedni, valahogy megszököm. Meg kell próbálnom.
Kicsit nehéz felállni. Amikor sikerül, várnom kell egy picit, mielőtt elindulnék arra, amerre mutat. Az ajtóban viszont megtorpanok. Túl kicsi. Nem kisebb, mint az, ahol régen voltam és nem is olyan sötét és büdös, de… Nem elég nagy. Nem akarok bemenni. Félve nézek befelé, majd a nőre. Egy lépést hátrálok attól a helytől. Még egyet, ha Natalie valamiért közelebb jönne.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 18, 2019 4:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 401 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Szemöldököm ráncolva tekintek a földön gubbasztott lányra. Visszaemlékszem Abigail szavaira. Türelem, az, amelyből most kevés van. Igen, ezt mondjuk hozzávehettük volna a számításba, amikor az egészet a nyakamba vettem. Késő bánat, vagy ahogy mondják, eső után köpönyeg. Hallom kiáltását, amiket mondd, mégsem áll össze.
Persze, hiszen számomra ez mind logikus.
- Ez nem így működik! - felelem neki vehemesebben, mint ahogy azt terveztem. Nagy levegőt veszek és lassan fújom ki, ezzel is nyugtatva magamat, noha tudom, hogy most épp az ellenkezőjét kívánom neki megmutatni.  
Kérdésére azonban újabb mély levegőt veszek.
- Ezt nem hiszem el - fordulok el tőle egy pillanatra, kezemet a saját homlokomra tapasztom, amíg a másikkal a csípőmet fogom. Igen, ami számunkra logikus nem igazán jelenti, hogy mások számára is. A vadonba nőtt fel, ezt mondja. Fogságba. Mégis honnan tudná, hogy mennyi egy emberi nap?
De ezt még egy idióta is ki tudná következtetni!
- Látod odakint a napot!? - mutatok az ablak irányába, drámaian, közben pedig visszafordulok az irányába. - Kétszer kell ezen a ponton állnia, hogy elmenj. A Nap ugyanis körbeforog, vagyis mi a nap körül, de ez most lényegtelen! Az egy nap akkor telik le, amikor újra ott lesz - ennél közérthetőbben már aligha tudnám neki elmondani.
Szemöldököm ráncolva hallgatom szavait. Hitetlenkedve meredek rá.
- Mégis ki a fityfütty bántott téged? - fakadok ki újra. Nem hinném, hogy ugyanazt csinálnák. Drasztikus vagyok? Igen. Az ő érdekébe. A pokolban is, igen! Belátja? Soha nem fogja. - Na idefigyelj… Eddig egyedül éltél egy vadonba, mindentől elzárva. Ergo, minden emberi betegségtől elzártan, mindentől - kezdek bele nyugodtabban. - Most bekerültél egy társadalomba, egy közösségbe. A szervezeted olyan betegségekkel találkozik, amilyenekkel eddig még soha, de! Ez nem azt jelenti, hogy bárki direkt bántana téged. Mi erre már immunisak vagyunk, vagyis a mi szervezetünk fel sem veszi, mert mi már találkoztunk vele, megküzdöttünk veled. A szervezeted most éppen küzd. De segítség nélkül nem sokáig fog tudni. Így már érted? Egy olyan helyzetbe kerültél, amilyenbe még soha nem voltál, olyan környezetbe, ami számodra ismeretlen volt, ha bele akarsz halni, menj - mutatok az ajtó irányába. - De ha meg akarod még egyszer látni a napot, a holdat, a városon kívül, akkor tenned kell érte, de fogalmad sincs, hogy mit, Én, Mi, a Város igen! - magyarázom neki. - Most pedig irány - mutatok újra a fürdő irányába. Nem fogok erről letenni, ne is reménykedjen. Most erősebb vagyok, gyűlölhet érte. Nem érdekel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 24, 2019 9:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Miután megharapom, sikerül szabadulnom, de nem jutok messzire. Lábaim még mindig nem elég erősek. Miért? Miért nem képesek segíteni nekem, amikor futnom kellene? Nem értem. Azért, mert olyan sokáig voltak felhúzva? Az ajtó felé nézek, utána visszaszorítom térdeimhez fejemet. Próbálok minél kisebbnek látszani és elmondani az igazat. Nem hazudok. Elmondom, miért csináltam, de úgy tűnik, nem hisz nekem. Megint nem hisz.
- Nem tudom! – kiáltom. – Amíg aludtam, azt láttam, hogy más színe van és ott voltál te is. Nem tudom, mitől lett fekete. A démon csinált velem valamit. Te is csinálhattál, hogy más színű legyen! – mondom gyorsan.
Tudom, hogy nincs új fájdalom a körmöm helyén kívül, ez mégsem jelent semmit. Tehette úgy, hogy ne fájjon, hogy ne vegyem észre, csak amikor már késő. Nem tudom, mire képes. Most már nem. Eddig azt gondoltam, bántani sem bántana, de megdobott. Kiabál velem, bezár, rángatja a kezem… megijeszt. Az is, hogy nehéz levegőt venni. Gyorsan lélegeznék, mégsem kapok eleget. Annak ellenére, hogy igyekszem. Miért nem? Miért akarja ennyire, hogy fürödjek? Addig, amíg találkoztunk, azt sem tudtam, mi az a fürdés. Nélküle is éltem és nem esett bajom. Miért lenne ez most más? Miért kellene ő? Miért kellene itt maradnom?
- Mennyi idő az a két nap? – nézek fel térdeimről.
Nem tudom, hihetek-e neki. Bízni nem bízhatok benne, azt tudom. Hazudott. Mondtam neki hogy nem akarok épületbe menni, tudja, hogy félek attól, hogy bezárnak, mégis ide hozott és nem enged. Az emberek rosszak. Jobb volt nélkülük.
- Eddig is túléltem odakint egyedül! Nem kell a város, az emberek sem! Ugyanazt csináljátok, mint az a démon – mondom neki.
Ha nem éltem volna túl, nem lennék itt. Voltam beteg, támadtak meg állatok, a démont is túléltem, igaz, nem szabadítottam ki magam. Arra nem voltam képes, de túléltem. Kibírtam azt, amit csinált. Azt hiszi gyenge vagyok, mert sokat nem tudok, valahogy mégis éltem ott kint, messze a várostól. Sokszor rossz volt egyedül, de nem annyira, mint régebben abban a sötét… lyukban.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 21, 2019 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 378 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Viselkedése és reakciója teljesen természetes. Másként én sem viselkednék, ha úgy érzeném, hogy sarokba szorítanak. Előbb védekeznék, majd támadnék. Azonban mindennek megvan a maga határa. Meglehet Abigail épp ettől próbált megmenteni? Vagy csak figyelmeztetni? Tudja, hogy csak egy pontig vagyok türelmes, főként idegenekkel. Ez a pont Reynaval szemben pedig most jött el.
Vadász vagyok. A város védelméért felelek, nem helyezhetek egy idegent előtérbe a lakókkal szemben. Ha nem jelent biztonságot számunkra, akkor cselekednem kell. Akkor is, ha tudom, hogy ártalmatlan.
Ebben az állapotban nem maradhat.
- El fogsz, de nem most - rántok rajta egyet, testsúlyomat a hátsó lábamra helyezem és a fürdő irányába húzom.
Húznám. De aztán történik valami, amire totálisan nem számítottam. Visszatámad. Egyéb esetben ennek örülnék, hiszen valóban vannak életösztönei - mégha nem is egészségesek - most ezt mégsem teszem meg.
- Au - eresztem el és húzom magamhoz közel a kezem. A lendület itt megszakad, én két lépésre távozom, ő pedig iszkolna. Mennék utána, de elesik. Így megtartom kettőnk között a tisztes távolságot.
A szoba, a kanapé, a padló, de még a kezem is tiszta vér. Fekete vér.
Nagyokat lélegezve tekintek a rémült lányra. Ő rémült én ideges. Remek párosítás. Ezt talán mégis az előnyeimre tudom fordítani.
- Mégis mitől változott volna meg? - bukik ki belőlem a felháborodott kérdés, kezeimet széttárva tekintek a plafon irányába.
Anyám borogass.
- Idefigyelj - tekintek rá újra, mutatóujjammal pedig felé mutatva. - Elmész lefürdesz, nem érdekelnek a kifogások, nem érdekel, hogy mit akarsz. Próbáltam kedves és türelmes lenni, lássuk be, nem erényem, hogy hosszabb távon tudom ezt űzni. Ha rám bízod magad, két nap alatt rendbe jössz, aztán elviszlek a város széléhez és mehetsz utadra - emelem magam kezé a kezemet, mint akit halálosan nem érdekel. - Ha nem vagy hajlandó beilleszkedni egy társadalomba, akkor nincs helyed közöttük. Mások majd levadásznak, mert ha mással viselkedsz így, akkor ők ellenségnek fognak nézni. A város védelme pedig mindenkinél fontosabb. De ha azt hiszed, hogy így egy percig is túléled odakint, akkor tévedsz Reyna. Mert megdöglesz, és nem éppen a láz miatt - magyarázom.
Nyers vagyok, ezzel teljes mértékben tisztában is vagyok. Próbáltam tényleg türelmes lenni. Ez nem az én asztalom. Határozott nő vagyok, akaratos. S ezt fogom kihasználni vele szemben. Egyelőre mégsem közelítek felé. Vagy elfogadja az ajánlatom, vagy… Vagy fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de nem szeretném kideríteni, az már biztos.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 16, 2019 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Ijedtemben felsikoltok, amikor meglátom közeledni azt, amit Natalie felém dob. Kezeimmel fejem köré fogok és összehúzom magam, úgy várom, hogy fájjon, de nem fáj. Nekem jön, utána pedig leesik a földre. Nem fájt. Nem nagyon. Jobban fáj, hogy a hajam beleakad a sebbe a körmöm helyén.
Miért? Azt csináltam, amit mondott. Jól viselkedtem. Csendben voltam, még aludtam is. Most sem csináltam semmi rosszat. Nem próbáltam meg elszökni, akkor miért bánt? Miért olyan mérges?
Kezemet vissza akarom húzni. Vissza fejem köré, még mielőtt újra bánt, de nem tudom. Erősebb nálam. Húzom, a másik karommal tolnám el magamtól a nőt, mégsem segít. Egész testem összerezzen, amikor nevemet mondja. Figyelni akarok arra, amit mond, sikerül is, de talán jobb lett volna, ha nem hallom. Itt akar tartani. Ő is be akar zárni. Miért kell tanulnom? Nem akarom. Nem akarok tanulni, ha közben bezár.
- Nem akarom! Vigyél vissza az erdőbe, nem megyek újra városba! El akarok menni! – rángatom újra kezem.
Lábaim nehezen, de megtartanak. Ide-oda lépkedek, hátha úgy könnyebben szabadulok, de nem megy. Utolsó ötletként megpróbálom megharapni Natalie kezét, hogy elengedjen. Olyan erősen harapom, ahogy csak tudom, amíg nem ereszt. Ha sikerül szabadulnom, az ajtó felé szaladok. Nem érdekel a fegyverem, nem érdekel semmi. Ki kell innen jutnom, vissza az erdőbe.
Két nagyot lépek, utána elesek. Félve nézek vissza a nőre. Most még mérgesebb lehet. Megharaptam… Nem kellett volna. Lábaim magam mellé húzom. Térdeim reszketve ölelem magamhoz a földön fekve, fejem feléjük hajtom.
- Többé nem csinálok ilyet. Nem tépem le a körmöm, de tudnom kellett… Tudnom kellett, hogy még mindig fekete – hadarom.
Talán ha tudja, hogy miért csináltam, nem bánt újra. Elmondom neki, csak ne bántson.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 11, 2019 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 339 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy felkel, hogy feje lekonyul. Hogy a kendő nem esik le a fejéről és nem próbál meg felülni. Úgy teszek, mintha itt sem lennék. Ő is így tesz. Nem akarom megzavarni. Ijedt veréb egy őz, kit meg kell szelíditeni. Ez jár a fejemben, egészen addig a mozdulatáig.
A gyomrom görcsbe rándul, érzem miként bukfencezik reggelim tartalma pedig próbál feljönni. Nem állítom, hogy ez lenne az első ilyen látványom életembe, de számomra még mindig gyomorforgató. És egy dologra jövök rá: a pillanat tört része alatt számtalan dolog tud történni.
Egyszerre haják el számat szidalmazó szavak egy kérdésbe burkolózva.
- Te normális vagy? - nyúlok közbe a hátam mögé, ahol egy párna van és egyenesen a fejéhez vágom, erőből. Közben pedig már állok is. Nyújtott léptekkel szelem át a teret.
Nem olyadt mint egy őzike. Azoknak legalább van némi életösztöne, bármi amitől tudják, hogy jobb lehet nekik nem pedig ártanak maguknak.
Sérült karját hirtelen ragadom meg, amikor mellé érek. Nem engedek az esetleges vergődésének.
- Istenem de büdös vagy - fordítom csak egy pillanatra félre a fejemet. Kérlek bocsáss meg nekem Reyna.
Nem akartam ezt bevetni ellened. Eleget szenvedtél egykoron, mégis… Jelenleg nincs más választásom. MEg kell tanulnod túlélned, meg kell tanulnod szocializálódnod.
- Na idefigyelj Reyna! - csattan a hangom magabiztosan. - Te jöttél ebbe a városba. Innentől már nem érdekel, hogy nem akarsz itt maradni, hogy te nem ismersz itt mindent. Itt ártatlanok élnek, Itt szabályok uralkodnak, törvények, amit Mindenkinek be kell tartani! Innen nem fog elmenni addig, amíg ezt meg tanulod, Megértetted? - kérdezem ellentmondást nem tűrően.
Hangom rideg, ahogy arcom is. Most egy teljesen más énemet láthatja. Addig kellett volna belátónak lennie, amíg kedves és megértő voltam. Csuklóját megszorítom, nem akarom bántani, de azt akarom, hogy elhiggye: képes lennék rá.
Érzem, ahogy fekete vére az ujjaimra csordul.
- Most pedig elmész és megfürdesz! - hangomat nem emelem fel, anélkül beszélek, mégis úgy hangozhat, mintha megtenném. Könnyedén rántok egyet rajta.
Sajnálom Reyna. Felállásra kényszerítem. Fegyvere az asztalomon van. Három lépés távolságra tőlünk. Nem érheti el. A fájdalom pedig átjárhatja a körme miatt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 6:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


A démon van előttem. Futnék előle, de nem tudok. Lábaimat szorosan tartják a pántok, ahogy a karjaimat is. Ki vagyok kötözve. Hasamon végigfolyik valami. A szagából ítélve vér, de nem látom pontosan, hiába nézek le. A szörny a vállamba szúr egy késsel, de ki is húzza azt onnan. Újabb helyen kezdek el vérezni, de valami nem jó. Nem fekete. Nem is olyan, mint régen. Valami más. Megint más színű. Ijedten nézek az engem kínzóra, de már nem az a démon van ott, aki eddig. Egy nő az, vagy csak a teste. Natalie…
Fejem lecsúszik onnan, ahol volt, én pedig felriadok és felülök. Próbálok. Ugyanott vagyok. Fejemről leesik a kendő, amit rátettem, mielőtt elaludtam. Már nem folyik róla a víz, én viszont vizes vagyok. Jobban, mint előtte. Nem keresem a nőt. Kezemre nézek. Néhányszor összeszorítom szemeimet, hogy jobban lássak amikor kinyitom utána. Körmöm végét fogaim közé veszem és rá szorítok. Karom megrántom, hogy körmöm leszakadjon helyéről. Sikerül. A körömdarab kihullik fogaim közül, amikor levegőért kapkodok. Fekete… Még mindig fekete a vérem.
Véres hüvelykujjam a többi közé szorítom. Nagyon fáj, de így tudtam meg a leggyorsabban. Még mindig fekete… Ez jó. Nem olyan jó, de jó. Nem akarom, hogy újra megváltozzon. Nem tudom, mi lennék akkor.
Úgy érzem, nem változott semmi. Nem fáj sehol máshol. Talán nem tett velem semmit. A vízre nézek. Szám szélét megnyalom, majd visszahúzom nyelvem. Szomjas vagyok, de nem fogok inni. Nem tudhatom, mi van benne. Most már a nőt is elkezdem keresni. Figyelnem kell rá, és azt hiszem, most ez jobban fog sikerülni, mint korábban.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 323  • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Hiába a beszéd semmit sem reagál rá. Mély sóhajjal tekintek át a vállam fölött. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Kötelességgem lenne bevinnem a bázisra. Tudom, hogy önszántából nem ártana senkinek, Alexnak mégis igaza van. Egy ijedt őzike is okozhat baleseteket. De míg nem nyerem a bizalmát. Mégis miként tegyem ezt meg? Ehhez Alex sokkal, de sokkal jobban ért nálam. Magához is közel húzott, az akaratom ellenére. Félek, hogy én erre képtelen leszek. Ha viszont így lesz. Akkor kénytelen leszek az ő segítségét kérnem. Még ha nem is fog egyik félnek sem tetszeni.
Figyelem, hogy miként engedi homlokára a lucskos kendőt. Szólnék, de inkább visszafordulok és meghámozom a répát, karalábét. A hűtőhöz lépve egy tálat veszek ki, miben ott pihen már néhány hússzelet. Legfőképp marha. A víz halkan kezd el forrni. Én pedig hátratekintek újra.
Mintha aludna. Nem zavarom. Helyette inkább bekapcsolom a régi tévét, melyben néhány szál már megszakadt, mégis alkalmas arra, hogy képet adjon. Régi filmet, a Csillagok Háborúját illesztem a videlejátszóba. Nem nézem, ezerszer láttam már. Észre sem veszem, ahogy már mondom a dialógusokat a filmmel együtt. Amikor a víz már kellően meleg beleteszek mindent, a fedőt pedig rá. Takarékra veszem a lángot.
Már csak órák kérdése és kész a leves. Ízesen, melegen. Ettől egyhamar helyre kell jönnie. Míg a tévéből kellemesen szól a hang, igyekszem minél halkabbra venni, az ablakot jobban kitárom. Sajnos a Reynával bejövő szagok… Hát… Elviselhetetlenek. Az ablak alá ülve veszek kezembe egy lapot az asztalról és egy ceruzát. Az előbbi alá teszek egy keményebb könyvet és újra átfestem a hatezredik pecsétet, más, más rúnákkal. Próbálok rájönni, hogy mi mire lehet jó a jelenlegi tudásommal. Közben néha felállok, megnézem a levest, mely egyre kellemesebb illatokat csal a bűzös otthonomba.
A vizes tálat kicserélem a lány mellett. Néha ellenőrzöm, hogy vajon alszik-e, tetteti, hogy ébren van-e, avagy a túlvilágra költözött. Igazából csak az utóbbi érdekel. Ha a mellkasa nem jár fel és alá, azt hiszem kezdhetek aggódni érte.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 03, 2019 3:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Azt akarja, hogy jobban legyek. A démon is azt akarta. Ha nem voltam jól, nem tudott rajtam kísérletezni. Tudott, csak tartott attól, hogy meghalok. Natalie is attól tart. Biztos azért nem tett még velem semmit, mert arra vár, hogy… ne legyen lázam. Hogy jobban legyek. Nem tudom, hogy akarok-e jobban lenni, de annak kell lennem, ha el akarok innen menni.
Nem értem, hogy miről beszél. Azt igen, hogy a lázzal kapcsolatos, és hogy valami segít ellene, de mi az? Mi van, ha attól is megváltozok? Milyen színű lenne a vérem? Vagy a bőröm lenne más? A hajam? Nem, nem akarom! Nem akarok jobban szörny lenni!
Megint összehúzom magam. Fejem arra hajtom, ahol feküdtem, hogy ne legyen olyan nehéz. Először Nataliet nézem, utána a helyet, ahol vagyok. Az asztalt, utána meg azt, ahol bejön a fény. Ott talán kijuthatnék. Az ajtót bezárhatja, de ha a fény bejön, akkor nincs fal, ugye?
Újra a nőre nézek. Most nem figyel, most talán elmehetnék, de… kés van nála. Azzal tud bántani. Mi van, ha bánt, amikor észreveszi, hogy el akarok szökni? Nem tudok elfutni előle. Most nem. Akkor is gyors volt, amikor találkoztunk. Nehéz volt elfutni előle.
A kendőt a vízbe ejtem és amikor már folyik belőle, kiveszem. Most a fejem tetejére teszem, hátha ott jobb. Összerezzenek, amikor végigfolyik a hátamon a víz. Eddig sem volt jó, de most még rosszabb érzés. Hideg, de hamar elmúlik. Olyan lesz, mint eddig, csak vizesebb. Szemeimet lecsukom egy időre. Újra és újra, egyre tovább tartva úgy. Nehéz nyitva tartani. Inkább már ki sem nyitom, csak hallgatom a kés kopogását. Aztán már azt sem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 22, 2019 8:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 403  • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Apró bólintás. Ennyit kapok csak tőle. Még ha nem is szólal meg, hall engem. Persze az ember bármit mondhat, bármit állíthat. Ezt én is tudom.
"Nem azért tettem."
"Nem hagytatok más választsát."
"Nem fog neki fájni."
Attól még nem hittem el egy szavát sem. Mégis miért tettem volna? A tettei nem a szavairól árulkodtak. Így az enyémeim miért árulkodjanak arról? Kezeimet lassan engedem le, hogy a szobába járkálva lassan egy tálat helyezzek el mellé. A szövegelést egy pillanatra sem hagyom abba. Nem fog megbízni bennem, amiért beszélek, ezt tudom. Mégsem engedhetem így vissza a városba. Ha így megy ki… Bárki, bármikor megölheti. Az emberek kezdenek megveszni. Veszélyes odakint számára, ha nem tudja, hogy miként viselkedjen emberek között.
Szívem belesajdul, mikor látom, miként gubózik össze. Egy pillanatra meg is állok a mozdulatba, hogy letegyem a tálat.
Eltávolodok tőle. Mint egy ijedt őzike, akit a vadász akar megszelídíteni.
- Tudom, hogy hideg, tudom, hogy kellemetlen, de jót fog neked tenni, ha úgy érzed, hogy a kendő átmelegedett érdemes újra benedvesíteni - majd hátat fordítok neki és visszalépek a gáztűzhelyhez. Elnyitom a gázpalack csapját, hogy újra lángokra lobbantsak ezúttal két helyet is. Az egyikre egy kisebb kancsót teszek, tele vízzel, a másikra pedig egy nagyobb kondért.
- Vannak gyógynövények, amelyek segítségedre vannak láz esetén. Ilyen a zsálya is… - s ezzel elő is veszek egy fémdobozt, melybe rengeteg szárított zsálya van. Egy szűrőre teszem, amit pedig egy kancsóra. Rá már csak a víz vár. - Ez segít neked, hogy minél hamarabb jobban lehess és visszamehess - fordítom hátra a fejemet, bíztatóan mosolyogva a lányra. Eszem ágába sincs tényleg itt tartani. Persze ha most menne, nem engedném. De erről most nem beszélek.
- Valamit, ami isteni ellene az egy jó húsleves. Bár az beletelik pár órába, amíg elkészítem, de ha fáradt vagy, aludj csak vissza nyugodtan - mondom még, majd vissza is fordulok a pult irányába. Az egykori konyhaterasz immár irodám egyik részévé vált. Így az apró felületen készítem elő a levesbe valót. Mindig igyekszem úgy helyzkedni, hogy kényelmesen láthasson. Répát pucolok, petrezselymet aprítok, karalábét szelek. Húst mosok meg, majd amikor felforr az egyik víz az azt a teára öntöm a másikat pedig befűszerezem és beleteszem a hozzávalókat. A tea még forró, nem viszem neki még oda.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 18, 2019 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Hazudik. Nem vagyok beteg. Ő tett velem valamit, de nem akarja elmondani, hogy mit. Forró… az olyan, mint a meleg, csak jobban. Most igazat mond. Észre sem veszem, hogy bólintok arra amit mond, csak akkor, amikor már megtettem. Kezemmel ruhámhoz nyúlok nyakamnál és elhúzom onnan. Zavar, hogy mindenhol vizes, hogy hozzám nyomódik, ha viszont elhúzom bőrömtől, hideg lesz. Így is van. Akkor sem lesz jobb, amikor gyorsan kezdem venni a levegőt.
Félek. Nem vagyok buta, tudom, hogy így nem tudok ellene küzdeni. Hiába tenném, legyőzne. Ezért lesz jobb, ha azt teszem, amit akar. Amikor közeledik, összébb húzom magam. Próbálok kisebbnek látszani.
A démonnak sem volt oka arra, hogy bántson, mégis megtette. Miért kellene megnyugodnom, ha azt mondja, hogy nem akar bántani? Miért kellene elhinnem? Ha segíteni akar, engedjen el. Miért mondogatja folyton azt a szót? Park… Nem tudom, mi az. Valószínűleg egy hely. Azt mondta, onnan hoztak el, de én abban a kis erdőben voltam. Máshol nem. Amikor megtaláltam, ott maradtam. Amikor elmentem onnan, csak rosszabb lett, úgyhogy gyorsan visszamentem. Most is menni akarok. Nem, nem oda. A nagy erdőbe. Arra, amerre éveken át voltam, távol a várostól.
Teszem, amit kér. Ha igazat beszél, akkor jobb lesz tőle, ha nem, akkor… akkor megint fájni fog. A ruhát kiveszem a vízből, de nem teszem azonnal a kezemre. Előbb megszagolom. Próbálom. Nem jön a levegő az orromon. Furcsa hangot adok ki, miközben újra és újra szagolni kezdek. Semmi. Nem érzem. A kezem alá teszem és hagyom, hogy egy csepp rá hulljon. Fogaim összeszorítom, szemeim is félig, úgy várom a fájdalmat, de… az sincs. Azt érzem, hogy bőrömre esik, de azt nem, hogy ez fáj. Lehet, hogy igazat mond.
A kendőt, azt hiszem, így hívta, a csuklómra teszem. Hideg, azt viszont nem tudom, hogy ez jó-e, vagy nem. Legalább nem olyan, mint amikor a démon beledobott a vízbe. Annál jobb.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 14, 2019 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 403  • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Mozdulatát megállítja, nem tehetek róla, de jólesően sóhajtok fel. Mintha egy hatalmas szikla zúgott volna le a mellkasomról, ám szívem kalapálása még mindig nem állt helyre. Magam sem értem, hogy miért vállalok ilyen felelősséget érte. De érdekel a hogyléte és legfőképp az, hogy ne ártson magának. Kezeimet óvatosan tartom magam előtt, egyszerre védekezőleg, de nyugtatónak is.
Nagyon nyelve tekintek rá. Tudom, hogy nem éppen a legjobb formában váltuk el a legutóbb, ám..
- Reyna - ejtem ki a nevét óvatosan és egy lépést teszek hozzá közel, ám ha nagyon kapálózna, akkor visszakozom. Figyelem miként kapkodja a levegőt. A láz. Nem kellene magát megerőltetnie, csak még inkább legyengíti magát.
- Beteg vagy - mondom halkan, mégis nyugodt hangon. Arcom komoly, parányi mosoly mégis vibrál ajkam szegletébe. - Tűzforró a tested, te is megnézheted. Tenyered nyirkos, vélhetőleg ráz a hideg, de meleged is van, igazam van? - tippelek, hiszen ezek a láz leggyakoribb tünetei. - Ezt hívjuk úgy, hogy lázad van. Ez azt jelenti, hogy a szervezeted küzd egy betegség ellen, ám ez nem mindig sikerül olyan könnyedén - hátrálok egyet, majd egy tálhoz lépek, melybe ezúttal hideg vizet töltök. De csak félig. Majd ehhez töltök némi felforraltat, így kapok kellemes langyosat. Némileg sétálok csak közel hozzá és a mellette lévő asztalra helyezem le az edényt. Figyelem rettegését, remegését. Szívem újra csak összeszorul. Egy tiszta kendőt merítek el félig az edénybe, a másik felét azonban kint hagyom. Hallhatja lépteim tompa zaját, ahogy távolodok tőle.
- Reyna nincs semmi okom arra, hogy ártsak neked - guggolok le, mégis tisztes távolságban maradok tőled. - Segíteni szeretnék. Eszem ágába sincs bezárni, ám az utcán, a parkba nem tudok segíteni. Viszont ha nem segítek, meghalhatsz - hajtom a fejemet oldalra. Nagyot nyelve figyelem, hogy miként reagál szavaimra. Ha rám tekintene, akkor könnyedén bökök fejemmel a tál felé.
- Langyos víz van benne. A kezdőt légy szíves tekerd a csuklód köré, vagy a homlokodra. Segít levinni a lázat.
Nem merek hozzányúlni, félek, hogy jelenleg csak többet ártanék vele, mint használna. Mégis éreznie kell, hogy nem akarom bátani. Bennem bízhat. Majd ha ez sem segít, akkor a hatalmas ablakhoz lépek. Egy apró létrára lépek fel, úgy nyúlok a kilincsért. Könnyedén tárom ki az ablakot. A közepén egy keresztvas helyezkedik el, ennek köszönhetően, míg az egyik része befelé tárul, a másik az utcára. Friss, tavaszi levegőt enged be, madarak csiripelését, a város természetes neszét… És a felső szomszédból érkező halk zongora dallamot.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 02, 2019 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Kezem megáll a következő ütés előtt, amikor meghallom az ismerősnek tűnő hangot. A nő felé fordulok. Szám kinyitom, majd visszacsukom, miután hang nélkül kimondom a nevét. A torkom szinte fáj, annyira száraz. Miért van ő itt? Hova hozott? Újra körbenézek. Néhányszor becsukom a szemem és újra kinyitom, remélve, hogy ettől majd jobban látok. Az ajtóra nézek.
El kell innen mennem. Nem lehetek beteg. Hazudik! Ő csinált velem valamit. Biztos leöntött valamit a torkomon. Nem tudok semmilyen parkról. Én abban a kicsi erdőben voltam. Senki nem járt arra napokig, ott jó volt. Újra rá nézek. Rajta kívül nem látok mást. Talán tényleg egyedül vagyunk. Ez ugyanolyan… Olyan, mint akkor. Akkor sem tudtam, hogy kerültem a szörnyhöz. Akkor is ketten voltunk. Akkor sem tudtam tenni semmit. Most sem. Eldöntöttem, hogy nem lesz újra olyan, hogy erősebb leszek és legyőzöm a szörnyeket, hogy mást se foghassanak el, mégis...
Mintha nem kapnék levegőt. Próbálok lélegezni, kapkodom, mégsem segít. Mintha elfogyott volna ott, ahol vagyok. Egyik kezemmel ruhámat markolom és húzom el mellkasomtól és nyakamtól, de így sem jobb. Megint bezártak. Megint bántani fognak. Szemeim összeszorítom és összehúzom magam. Másik kezemmel bokáimat érintem, egyiket a másik után. Nincsenek láncok. Miért? Talán úgy gondolja, nincs rá szükség. Nem tudok elmenni. Nem mozdulnak a lábaim. Már semmim sem mozdul. Nem tudok mást tenni, mint remegni egy helyben és meredni magam elé. Az ajtóra sem nézek újra.
Mi lesz most? Mikor kezdi el? Mit fog tenni? Jól emlékszem arra, mit művelt a démon. Egy ember mire képes? Ember? Biztos, hogy az? Mit kellene tennem? Régen, ha ellenkeztem, csak jobban bántott. Talán azt kellene tennem, amit akar. Addig, amíg jobban nem leszek. Akkor majd megszököm. Elmegyek és elkerülöm a városokat. Sokkal jobb volt az erdőben, meg fent, ahol sok a fehérség. Ezt kell tennem.
Nem mozdulok, de akkor sem teszek semmit, ha közelebb jönne. Ahogy sok év után a démon, most ő is azt tesz velem, amit akar. Ennek így kell lennie. Mindig is így volt, de onnan is kiszabadultam. Nem hiszem, hogy megint lesz egy angyal, aki segít. Nekem kell megtennem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 10:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 332 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Épp igyekszem levetkőztetni. Legalább is kabátját levenni, kardját elvenni. Mindkettőt a rúnás papírokkal teli asztalra pakolom. Majd a tűzhelyhez lépek. Megnézem az alatta begyulladt fát, elég meleg már. Felé teszek egy újabb adag vízzel megtelt lábast. Ez a legegyszerűbb, hogy meleget készítsek a bőrének. Kint aludt, hideg van még ehhez. Kapott belőle bőven, ahogy elnéztem. Mégis hol volt? Ki tette ezt vele?
Valahogy konszenzusra kell jutnom vele, mielőtt újra elszökne.
Apropó szökés. Hallom ahogy leesik a kanapéról. Ezúttal felé fordulok és óvatosan lépek egyet. Szólnék, mégsem teszem. Alsó ajkamat harapdálva figyelem. Jobb kezem körmével piszkálom a bal kezem körmét, körbe-körbe. Hajamat idegesen túrom a fülem mögé. Nem tudok megszólalni, mit is mondhatnék neki? Nem akart zárt helyre jönni, én mégis idehoztam. De sok választást nem adott. Ha körbe is néz, mintha nem látna, s…
A lábai.
- Reyna! - szólok rá, egy lépéssel közelebb kerülve hozzá. Kezeimet védekezőleg emelem fel. - Sajnálom, hogy idehoztalak, de… - tartom tőle a tisztes távolságot, nehogy megrémisszem. - Ne üsd a lábad kérlek, nem vagy jól. Beteg vagy, lázas vagy… A parkba találtunk rád… Egyedül vagyunk - teszem még hozzá gyorsan, szemeimet lehunyva egy pillanatra. Tudom, hogy mennyire haklis, ha másokról is van szó.
- Kérlek, engedd, hogy segítsek neked, hogy meggyógyítsalak! Utána oda mész, ahova szeretnél, nem tartalak fogva, de ha most így kimész… - ajkaimat becsukom. Mégis hogy mondhatnám el neki ezt? - Meghalhatsz Reyna. Nem akarok neked rosszat - rázom meg a fejemet, majd a rongyra nézek, mi a fején volt.
Majd afelé pillantok.
- Langyos, az jót tesz a bőrödnek, a lázadnak. A szervezeted küzd, de ha nem kap elég támogatást, akkor feleslegesen teszi. Kérlek… - teszem hozzá még. Hallom, hogy a víz mögöttem elkezd bugyogni. Helyes, forr a víz, mi semmitben nem fog segíteni, ha nem engedi, hogy segítsek. Kérlelőn tekintek rá. A fény özönlik a hatalmas stúdió ablakokon. Koszosak, mint a fenék, kívülről többször szarta le a galamb, mint ahogy azt bárki is gondolni merné. Mégis hatalmas fényt kölcsönöz a lakásnak. Belátni innen a környéket szinte…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Natalie' place Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Az óta a rémség óta furcsán érzem magam. Voltam már így, nem is egyszer. A démon mindig mérges volt miatta. Bele dobott a hideg vízbe, meg löttyöket öntött le a torkomon. Aztán amikor feketévé vált a vérem, nem történt meg olyan sokszor. Amióta kijutottam, azóta is csak egyszer vagy kétszer, évente. Nem értem, hogy miért pont most kerültem ebbe az állapotba. Egy olyan helyen, amit nem ismerek. Egy helyen, tele emberekkel és szörnyekkel. Mert vannak… Mondjanak, amit akarnak, ebben a városban is vannak szörnyek. Olyan erővel, ami nekünk nincs és sok foggal…
Fura szagot érzek. Szemeim nem nyitom ki, csak újra a levegőbe szagolok. Érzem saját ruháim szagát, de valami mást is. Olyat, amit eddig még nem. Bőröm kellemetlenül ég, mindenhol vizes vagyok, de főleg a homlokomon. Valami van rajta. Valami nyomja. Még így, csukott szemekkel is olyan, mintha minden mozogna. Megpróbálok csendben maradni és hallgatni azt, ami a közelben lehet. Aztán végül kinyitom a szemem. Lassan, és utána be is csukom, mert túlságosan világos van. Ezt megismétlem még kétszer, mire sikerül nyitva hagynom őket.
Nem vagyok többé abban a kicsi erdőben, amit körülvettek a házak. Mikor erre rájövök, megpróbálok felkelni, de helyette leesek valahonnan. Térdeim nekiütköznek a földnek, karjaimmal alig sikerül megtartanom magam. Ujjaimat végighúzom azon, amin most vagyok. Ez nem föld. Fel kell kelnem és el kell mennem innen. Mielőtt viszont valamit csinálnék, köhögnöm kell. Sokat. Kezem számra tapasztom még az első előtt, ennek ellenére túl hangosnak gondolom.
Amikor vége, orromat megtörlöm kézfejemmel. Fellökve magam, a lábaimra ülök. Nem ismerem ezt a helyet. Hogy kerültem ide? Emlékszem, hogy nem itt voltam. Valahol máshol, a városon belül. Még mindig a városban vagyok? Valakinek ide kellett hoznia. Ugye nem? Ugye nem zárt be valaki?
Kardomat kezdem keresni. Először oldalamon, ahol lennie kell, aztán ott, ahol eddig feküdtem. Ha ott sincs, akkor körülötte, de most még csak helyemen maradva. Itt kell lennie valahol. Meg kell találnom, azzal könnyebben kijutok innen. Most egyedül vagyok, a saját testemben. Ebben biztos vagyok. Azért, mert félek. Annál a szörnynél nem féltem ennyire, amikor annak a nem nőnek a testében voltam. Félek… A levegőt megint kapkodni kezdem. Füleimben hallom szívverésemet, alig hallva azon kívül mást. Kezeimmel lábaimat ütöm, hogy legyen bennük egy kis erő, mert most nincs. Nem tudok rájuk állni, olyan, mint amikor sokáig nem használhattam őket.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3