Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Florida, USA Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
716
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 09, 2019 3:52 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Florida, USA Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 11:43 am
Következő oldal


Pretty face in action
Theodore && Volgan
 Ahogy lábát a szék alól kihúzza, az lassan visszahelyezi két lábát a hideg padlóra. Érdekes figura ez a Ted, de tetszik nekem, mármint nyilván nem úgy, hanem a személyisége. Olyan "vonzó" nyilván ezért is tudta addig művelni a dolgait ameddig. Ám most, hogy az emberek nem halnak meg, így nyilván oda az élvezet. Hosszas beszédéből azt szűröm le, hogy lehetséges jelölt a seregünkbe. Kezeit kibontja felkapja a mappát, és kilép a folyosóra.
- Ahogy az utcán sétálgattam nem messze láttam egy italboltot ott biztosan találunk valamit. Részegek nem leszünk tőle, de az alkohol íze ott lesz a szánkban, ha az megfelel szívesen elkísérlek. - fogom meg  a vállát hirtelen mögötte teremve. A délutáni napsugár bevilágítja az egész folyosót, mely előtte csak egy sötét lyuk volt. Az ajtó lassan csukódik be, bezárva a szivar füstjét a szobába, mely így az ablak apró résein keres magának kiutat.
- Tudod Ted - intek utat kifelé, majd elkezdek sétálni - nagyon tehetségesnek talállak, és szerintem tudok megoldást a problémádra. - hallgatok el könnyedén, és várom hogy lecsapjon az utolsó szavaimra, mit éhes vad a zsákmányra. Hisz ki ne kapna a lehetőségen, hogy ami legjobban zavarja... megszűnjön. Jól jönne még egy ember aki besegít a toborzásban, és ki lehetne jobb mint egy olyan aki egész életében a beszédével, és a megnyerő külsejével ért el mindent.      


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Florida, USA Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 05, 2019 2:29 pm
Következő oldal


Beginning of a new friendship?
Volgan & Ted
zene • szószám: 715• Credit:



És valóban. Mik a tervek a továbbiakban? Mert ezeket megsemmisítem, az egy dolog, de nem tart örökké, nem fogok a lángok fölött ücsörögni amíg világ a világ. Elindulni az úton, ez a terv. Azon az úton, ami visszahozza nekem azt az élvezetet, hogy emberek a karjaim között halhassanak meg, lássam őket elmenni, én vegyem el az utolsó lélegzetüket, az utolsó arc az enyém legyen, amit magukkal visznek a sírba, láthassam még egyszer utoljára megcsillanni az élet fényét a szemükben, mielőtt odaállnak az Isten elé ítéletért. Vissza akarom kapni azt, aki régen is voltam, akitől rettegtek az emberek, mert mi ez az élet, amit most élek? Semmi. Otthon vár egy nő a falra szegezve, késekkel a testében, aki hol meghal, hol visszajön és ezt játsszuk már hosszúra nyúlt hónapok óta, s kezd belőle kissé elegem lenni, kezdek belefáradni, kezdek csalódottá és unottá válni. Igen, tudom, lehetnék jobb démon is. Loholhatnék a lusta Lucifer sarkában feladatokért kuncsorogva, hogy kinek hogyan tudnék borsot törni az orra alá, kivel szövetkezzek, hogyan és miért, hogy az ő malmára hajtsam a vizet, de őszintén, erre megvannak a saját démonai, a saját elit kis csoportja. Nyelvemmel ciccentve egyet húzom ki a szék alól hosszúra nyúlt lábaimat és hagyom, hogy a szék magától visszadőljön előre, hogy a beálló csöndben végighasítsanak a fémlábak hangos koppanásai a megkopott, töredezett, elpiszkolódott járólap csempéin. Ujjaimat szorosan összekulcsolva a combjaimon bámulom a fából készült asztal lapjának repedéseit és a közéjük szorult több éves koszokat, szöszöket, bolyhokat, amik a repedésekbe akadt szövetekből maradtak hátra, majd egyetlen halk hümmögés közepette szivarozó társaságomra irányítom a tekintetem, miközben kényelmesen dőlök vissza a szék kényelmetlen támlájához.
- Látod, terveknek biza híján vagyok. Nem tart egy élethosszig ezeket a papírokat elégetni és még ha örömtáncot is járok a tűz körül, mialatt teljesen részegre iszom magam, már ha maradt valami alkoholos ital ebben a porfészekben, amit Floridának hívnak, az sem tart egyetlen éjszakánál tovább, az élet hátralévő része pedig roppant hosszú. Azt hiszem az a tervem, illetve azt kéne csinálnom, hogy keresek egy megfelelő személyt, aki megoldást tud nekem kínálni a jelenleg fennálló problematikus helyzetre, mely szerint a kutyát nem tudom megölni anélkül, hogy órákkal később a seggembe ne harapna újra. Igen, ez a tervem. Keresek valakit, aki megoldja a gondomat, sőt egye fene még én is besegítek, hogy ez a fennakadás elháruljon. Te ismersz ilyen személyt, Volgan? Közben haladjunk, nem érek rá én sem egész nap, hiába tűnik úgy. - választom szét két kezem összefont ujjait, majd előrehajolva a mappák tornyához paskolom meg a legfelsőt, hogy utána felállva ismét magamhoz vegyem őket. Theodore Robert Bundy. Ez áll a legfelső mappa kopott kartonlapján. A férfi, aki akkor is bizonyítani akarta ártatlanságát, amikor már minden kötél elszakadt, a férfi, aki megannyi életet pillanatok alatt emlékké tett, a férfi, aki még a bíróságon is széles mosollyal nézett a tárgyalóteremben lévő összes arcra, integetett a kamerába, mintha csak a mamájának köszönne, a férfi, aki azt gondolta, hogy vonzereje, intelligenciája és tudása segít neki elfedni a nyilvánvalót, hófehér mosolyával megmásíthatja a bizonyítékokat, a tanúvallomásokat, Carol emlékeit arról a napról, amikor majdnem áldozatául esett egy vérszomjas ragadozónak, örökös tagadása pedig végre értő fülekre talál, aki odanyújtja neki az utolsó szalmaszálat és megmenekülhet a halálbüntetés terhe elől. A férfi, aki remélt, próbálkozott, de kudarcot vallott. Pazarlás volt. Egy tehetséges, ígéretes fiatal férfi életének a teljes elpazarlása, melyet egy egész világ követhetett nyomon. Milyen kár.
Halkan dúdolva figyelem, ahogy az ajtó szélesre tárul előttem, mintha egy láthatatlan komornyik sietett volna a segítségemre, majd kilépek a délutáni napsütésben úszó folyosóra, szemeim pedig résnyire szűkülve próbálnak hozzászokni a hirtelen világossághoz. Lépteim halkan koppannak a lefektetett köveken, mégis visszhangot vernek a néma épületben. Milyen kár, mekkora veszteség.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Florida, USA Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 27, 2019 10:55 am
Következő oldal


Pretty face in action
Theodore && Volgan
  Kérdésemre hosszasan kezd el válaszolni. Meglepő, hogy egy ember miféle érzéseket tud kiváltani egy démonból. Ő annak a fajtának látszik, aki szeret hátradőlve mozizni, miként teszi meg az ember amit szeretne, úgy, hogy a kisujját se kell mozdítania. Nyilván ez is a legegyszerűbb, ezért nem is bántom, ha ez lenne a zsánerem biztosan én is hasonlóan választanék. Egy olyat akit csak bátorítani kell, nem utasítani. Halk hümmögésekkel kísérem végig figyelemre méltó beszédjét. Nem kérdezek bele, hiszen olyan aprólékosan mondja el, hogy nincs rá szükség. Második kérdésemre sem rest válaszolni. Kezdte azzal, hogy a szokásos megkapsz bármit, ha nekem adod a lelked sztorinak indult, aztán úgy látszik ez a fiú más terveket hozott ki belőle. Ráadásul ígyis úgyis az övé lett. Rafinált. Az ajtó egy kósza széllökéstől résnyire tárul, apró nyikorgással jelezve ezt felénk. A szivarfüst óvatosan kikandikál rajta, majd mikor visszacsukódik megáll az ajtóba, és fölfelé kezd kúszni.
- És most, hogy ezeknek vége mik a terveid? - szegezem hozzá újabb kérdésem, hiszen ha csak csendben ülünk egymással szemben azzal nem megyünk sokra. Amíg a szivarom tart van ideje „meggyőzni” alkalmas-e arra, hogy hosszabb időt töltsek vele a kelleténél. Kitudja lehet még csatlakozna is hozzánk. Ami nem lenne nagy baj, hiszen egy ilyen elme könnyedén átjut bármilyen ellenséges vonalon. Vizslatom az előttem ülő démont, közben a szivaromba szívok egyet, és lassan eresztem ki számból a füstöt.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Florida, USA Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 20, 2019 8:39 pm
Következő oldal


Beginning of a new friendship?
Volgan & Ted
zene • szószám: 643• Credit:



Miért pont Ted? Miért pont ő? Miért nem valaki más, aki magasabb volt, erősebb, több sebhelye volt, mint hajszála, vagy olyasvalaki, aki mellett a saját anyja elmegy az utcán, mert annyira semmilyen?
- Ezt néhányszor ő is megkérdezte, ahogy Noel is, persze őt nem az érdekelte, hogy miért Teddel fűztem szorosabb barátságot, hanem, hogy miért nem valaki másba költöztünk bele. Mi fogott meg Tedben... tudod sok mindenki voltam már a létezésem során. Voltam ilyen is, olyan is, férfi is, nő is, fiatal és öreg, mégis valahogy mindenki untatott. Agyafúrtak voltak persze, segítettem nekik benne, de ott a munka színét javát én végeztem el, ők hátradőltek és hagyták, hogy a kivégeztetésig hajszoljam őket, de nem Bundy. Az évek alatt legtöbbször csak suttogás voltam a fülében, néha én is beszálltam a buliba, ha elkélt a segítség, mert inába szállt volna a bátorsága, ami nem volt rá jellemző, de előfordul a legerősebbekkel is, hogy támogatásra szorulnak, egy kis lökésre. Ez tetszett benne főként, az esze, a többi pedig már csak a ráadás volt. Ugyan ki gyanakodna egy olyan férfira, aki után nem csak, hogy megfordulnak a nők, de a férfiakat is kenyérre keni? Olyan szociális tevékenységeket végzett, ami csak egy majdhogynem szent emberre vall, ha elestél, ő elkapott, segítségre szorultál, ott volt és támogatott, mégis a lelke leges legmélyén gyűlölt mindenkit az ég egy adta világon. Művelt volt, intelligens és humoros. Egy álom. Noel pedig... most Noelre mit mondjak? Nem a belső értékei miatt gondoltuk azt, hogy ez lesz a megfelelő, de erre gondolom magadtól is rájöttél. - hát ezért. Ezért lett Ted számomra a nagy Ő, aki végül odalent kötött ki nálam és találkozhatott végre szemtől szembe is a rossz tanácsadójával. Nem volt elragadtatva azt azért hozzátenném, ekkorát sikoltani férfit még életemben nem hallottam, kimondottan szórakoztató volt, nekem legalábbis. Elmosolyodva intek egyet az asztal szélén feltornyosult papírhalmok irányába, a második vaskos köteg mappa pedig rögvest a kezemben terem, hogy farkas szemet nézhessek Lynda örökké mosolygós, vidám fényképével.
- Először csak azt szerettem volna, amit egy jó biztosítási ügynök, egy házaló. Tíz kifogástalan évért cserébe egy lélek, de aztán megláttam a lelkét, meghallottam a gondolatait és hamar rájöttem, hogy sokkal nagyobb és jobb dologban lehet részem, mint eddig bármikor az életben, ha nem tukmálom rá a rövid, cserébe gondtalan időket. És nem igazam lett? Egy kis bátorítás csodákat tud művelni, nyilván ezt sokan másként fogalmaznák meg. Mondhatnám szórakozásnak is, ami hamar átcsapott mérhetetlen dühbe. Szegény Ted azt a szakítást sosem heverte ki, én meg tovább szítottam a lángokat és így született meg ez. - mutatok a mappával a kezemben a kisebb toronyra, mialatt az ajtó magától résnyire tárul, utat engedve ezzel a szivar füstjének. A halk nyikorgás, ami inkább nyikkanás, nem zavart meg senkit továbbra sem, legalábbis egyenlőre nem hallom a lépcsőkön fölfelé dübörgő talpakat, a visszafojtott beszélgetéseket és suttogásokat, valamint senki nem jelent meg mögöttem hirtelen, hogy teremtési kötelezettségének eleget téve igazságot szolgáltasson azok számára, akik idő előtt váltak emlékké. Talán már nem is fognak, lehet, hogy soha többé senkit nem fognak már érdekelni, lehet, hogy már én sem érdeklek senkit, csak ezt a flótást előttem, mert éppen unatkozott idebenn. Na de sebaj, izgalomból jut bőven mindennapra, egy kis pihenés pedig még nem ártott meg soha senkinek.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Florida, USA Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 18, 2019 3:36 pm
Következő oldal


Pretty face in action
Theodore && Volgan
    Mozdulatom elérte a célját, hiszen a kolléga megtorpant, majd vissza is fordult felém. Előfordul. Szerintem több mint a fele hazugság, vagy legalábbis a valóság kifordított mása.
- Szinte biztos voltam benne, hogy vannak benne – tartok egy kis drámai szünetet – költői túlzások.- Apró mosollyal kísérem mondatomat, majd ismét a szék felé intek. Kissé lassan helyezte magát kényelembe, mintha azt hitte volna, hogy valami csapdát helyeztem volna az ülőalkalmatosságra. A kis buta, ha akarnám könnyedén szétszedném, mindenféle csel nélkül. Levágott jegyzetek porán nehezen jut át az a kevéske fény ami betör az ablakon keresztül, így egy pillanatra nem is látom őt. A lassan hulló porszemeket egy erősebb fújással zavarom el, minél előbb megpillantsam a delikvenst. Aki könnyedén kezd bele mondandójába. Majd keresztkérdésekkel bolondítja a fejem.
-Kezdjük mondjuk azzal, hogy mért pont Ted? Mi fogott meg benne? - szegezem hozzá a kérdést, majd a fiókokba kezdek matatni. Hevesen tépem ki őket a zárt lakat rabságából, és a legalsóba meg is találok egy szivart, amit nagy örömmel gyújtok meg a beszélgetésre. Kényelembe helyezve magam várom a démon magyarázatát, miért ezt a törékeny testet választotta. Persze nyilván ízlések, és pofonok, vagy csak jó álca lett volna a beteg elméjéhez?
- Mi volt a célod? Vagy csak puszta szórakozásból tetted? - utalok a beteg elmére ismét, nem értem, vagy én vagyok már nagyon kulturdémon, vagy ennyire elbaszodt lennék, hogy engem nem vonz a tömegmészárlás. Jó a háború az más, ott nincs választás. A főnök szól akkor ölni kell, de már más a buli. A magam módján végzem a dolgokat, ha akarom nyilván megölöm, de ha nincs rá szükség akkor minek?


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Florida, USA Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 05, 2019 8:49 pm
Következő oldal


Beginning of a new friendship?
Volgan & Ted
zene • szószám: 886• Credit:



Nem akar elengedni az idegen, legalábbis e percben még nem. Hatalmas visszhangot verve az épületben csapódik be előttem az üvegezett ajtó, ami meg is remeg tokjában, szinte félő, hogy hatalmas erőtől kifordul a helyéről és a földre hullva törik darabokra. Nem, Ted, nem mész te sehova, maximum vissza az asztal irányába, hogy kedves kis történeteiddel elszórakoztasd az ismeretlen férfit, aki talán majd, mint egy eszement műértő elemzi életed munkásságát és a végén állva tapsol meg, vagy a közepén megunja és félbeszakít. Mármint szó szerint. Keppelt valamivel könnyebb volt lekötni hónapokon át, ahogy hármasban valami másik nyomozóval körbeültük az asztalon heverő diktafont, amitől mindannyian a csodát vártuk. Ők azt, hogy megtalálnak mindenkit az utolsó szál lányig, asszonyig, akikhez valaha közöm lehetett, én pedig az esélyt, hogy talán még egy hónappal többet lehetek az élők sorában, ha kellőképp elhúzom, nyújtom a történetet, elejtek információ morzsákat és belátják majd, hogy ahhoz, hogy megkapják a teljes képet, nekik is le kell tenniük valamit felém az asztalra, ami az életben maradásom garantálása. S lám mi lett a vége? Egy krematóriumban végeztem, a maradványaimat éppenhogy nem dobták kukába, hisz még ez a gonosz Ted Bundy is megérdemel legalább egy rondán faragott sírkövet, némi földdel a feje fölött. Keppel nyomozó türelmes volt és figyelmes, tudta, hogy Ted ingatag, instabil, hangulatfüggő, akinek, ha úgy tartja kedve egy óra után gondol egyet és elvonul pihenni, mert visszaemlékezni arra a rengeteg időpontra, helyszínre, névre és cselekményre kimerítő feladat, éppen ezért találták ki a jól és előre megszerkesztett, agyafúrt kérdéseiket, amikkel az embert úgy be lehetett húzni a csőbe, hogy szó szót kövessen és mire a kérdés megválaszolásának végére ér az illető, addigra már átadhassák magukat az átható és mindent elsöprő elégedettség érzésének, ami természetesen nem ül ki az arcukra, az igazságérzetük, lelkiismeretük ezzel ellentétben pedig pezsgőt bont és koccint a tökéletesen elvégzett munkára. De hiába Keppel mérhetetlen türelme és színlelt megértése, ha az ellenfél is állig felfegyverkezve indul a csatába. Nem tagadom, emelkedett vérnyomással elevenítettem fel minden történetet, amit hajlandó voltam  megosztani velük és szívem szerint meg sem álltam volna a beszéddel még annyira sem pazarolva az időt, hogy két mondat között levegőhöz jussak, de az ára az információknak magasabban volt, min az egoizmusom.
- Véleményem szerint te vagy az egyedüli, akinek nem a kettővel egyszerre van problémája, hanem csak az elhangzottak verbális és nonverbális közvetítésével. Hogyha igazán megbízható forrásból akarsz olvasni akkor a Keppel által megnyitott és végigvezetett eseteket olvasd el, bár itt - ott előfordul, hogy csaltam egy kissé, hogy időt nyerjek magamnak. - fordulok társaságom irányába és sétálok vissza a számomra kijelölt mesélői székhez. A mappák hangos csattanással érkeznek a már előzőleg általam kijelölt újdonsült helyükre az asztal sarkán, fölverve ezzel az időtlen idők óta felgyülemlett port, hogy azok apró felhőket alkotva szóródjanak szét a térben és keringjenek körös körül, fölfedve még a legkisebb porszemet is az ablakon beszüremlő nap fényében. Óvatosan ülök a székre, mintha attól félnék, hogy beszakad alattam már attól is, hogy nem a teljes testsúlyommal helyezkedem rá, vagy pedig attól, hogy láthatatlan szögekkel szórta tele valaki, de miután megbizonyosodtam róla, hogy sem az egyik, sem pedig a másik feltételezés nem fog megtörténni kényelmesen vetem neki a hátamat a megrepedt, megkopott fából készült támlának, egyik lábamat behúzom az ülőalkalmatosság alá, a másikkal pedig lassan tolom el magam székestől a talajtól, hogy lassú ringatózásba kezdjek, akár egy hintaszékben. Két karomat mellkasom előtt szorosan összefonom és ciccentek egyet, mintha valami a fogamba ragadt volna és minden igyekezetemmel, bármely ujjam, vagy fogpiszkáló igénybevétele nélkül akarnám onnan eltávolítani a nem kívánatos darabot, miközben tekintetem a mappák tornyán függesztem.
- Minden további nélkül hajlandó vagyok elmesélni, hiszen ha az ember híresebb, mint maga Disneyland, szinte kikívánkozik belőle sikerének titka. Arra nem tudok neked válaszolni, hogy más miért nem ragadta magával a figyelmed, megtiszteltetésnek veszem mindenesetre, pedig akkoriban rajtam kívül voltak még páran, akik... nos, hasonló életvitelt folytattak a normális életükkel párhuzamban, hogy így fogalmazzak. De honnan kezdjem? Rengeteget olvastál ezekből, de nincs minden benne, akad olyan, ami hamis információ. Értem, hogy tőlem szeretnéd hallani, de honnan? A kisbaba Ted Bundytól induljunk, aki megtudta a saját nővéréről, hogy a tulajdon anyja, aki a világra hozta, vagy vágjunk a közepébe, ahol az ifjú Bundyt kikosarazzák? A nőtől, aki miatt sok azonos tulajdonságokkal megáldott fiatal lánynak kellett meghalnia? - vajon, ha nem gondolta volna magát túlságosan nem Tedhez illőnek, akkor egyáltalán ezek megtörténtek volna? Persze, hogy megtörténtek volna, csak abban az esetben a pajtásomnak nem Ted Bundy lett volna a neve, de a világon bárhol találhattam volna egy hasonló vérig sértett, porba tiport önbecsülésű egyedet, aki a sérelmeit a világon torolja meg a legkegyetlenebb, válogatottabb módokon. Az ember már csak ilyen, főleg, hogyha egy rossz tanácsadóval hozza össze az élet.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Florida, USA Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 23, 2019 2:49 pm
Következő oldal


Pretty face in action
Theodore && Volgan
Látszólag mintha megsértettem volna az idegent. Ám ez engem a legkevésbé se hat meg. Gyors mozdulattal rántja ki lábam alól a pakktust. Merész. Ez tetszik. Egy darabig figyelem mit művel. Hmm látszólag nem is ez az egy irat volt, amihez köze van. Ki ez a fiú?
- Ezek után el is hiszem. - jegyzem meg kissé elnevetve a végét. Hiszen aki ennyi dolgon keresztül ment tényleg nem lehet fiúnak nevezni, ám a külsője másról árulkodik. Olyan sima, mintha a világ összes gondja baja elkerülte volna, és az élete csupa boldog pillanatokból állt volna. Amit kétlek, viszont a gyötrelem, és a kín legkisebb karcolása se látszik a megjelenésén. Ellentétben velem akinek különböző harci sérülésekkel van díszítve a teste.
- Az igaz, sőt lehetetlen, valaki úgyis lesz aki megszólja a munkádat. - sóhajtok magam elé – nem is az alkotóval van bajom, hanem azzal aki feljegyezte a történéseket. Hogyan tudhatná egy idegen, hogy is történt a dolog mikor ott sem volt. - gondolok itt az újságcikkekre. Hiszen mind tudjuk, hogy a média szereti elferdíteni a dolgokat. Fényképét a farzsebébe csúsztatva, elnézésemet kérve hagyná el a termet. Telekinézissel becsukom előtte az ajtót, és egy széket az asztal túlsó oldalára mozgatok.
- Meghallgatnám az alkotó verzióját is. Persze csak, ha hajlandó elmondani. - veszem le a lábam az asztalról, majd a térdeimen támaszkodok meg, úgy intek a másik ülés irányába.
- Amíg nem zavartál meg rengeteg ügyet átolvastam, de egyik sem fogott meg annyira mint a tiéd. Magyarázd el nekem, hogy miért, és hogyan?      


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Florida, USA Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 8:54 pm
Következő oldal


Beginning of a new friendship?
Volgan & Ted
zene • szószám: 787• Credit:



- Másra? - kezeimet hátam mögött kulcsolom össze és érdektelen kifejezéssel az arcomon vizslatom a mocskos cipősarok alá szorult egykori ábrázatomat, megjegyzem mások egészen költőinek találnák, hogy a mocskos Ted Bundy arcát egy mocskos cipő takarja. Másra? Mi másra számítottál, arany napsugár? Remélem arra nem, hogy a végén úgyis szabadon engednek, amiben én egyébként a végsőkig bizakodtam, emiatt pedig fájt is eleget a fejem. Mire gondolhatott még? Hogy többet nézett ki belőlem, mint amennyit a számok igazolnak? Ez előfordulhat, de sosem mondtam, hogy ez lenne a végső összeg. Esetleg Noelt kifogásolná? Noel külseje páratlan és kifogástalan, akárcsak azoké, akik palástolni szeretnék a belső ürességüket és rothadtságukat, pont olyan hibátlan, mint amilyen az előző is volt. A vaskos, az időtől és a sok forgatástól, ide - oda pakolástól megkopott barna mappa gerincét megragadva rántom ki az úriember lába alól életművemet és emelem magam elé, hogy belenézhessek régi önmagam szemébe, a gonoszság feneketlen kútjába, az egykor ragyogóan kék szemekbe, ami mindig csillogott az izgalomtól és a lelkesedéstől.
- Fiú... - horkantok fel megvetően, félig - meddig mulatva a megszólításon és fejemet ide - oda ingatva intek egyet szabad kezemmel a további ügyiratok irányába, melyekhez valaha is közöm volt, miközben a kezemben lévő mappával lesöprögetem az asztal sarkában üresen álló három fiókos műanyag dossziétartót, ami kellemetlen visszhangot ver a néma helyiségben, hogy néhányat koppanva a poros padlón elhallgasson végleg. Fiú. Némi undorral elegyedő izgalommal figyelem, ahogy az irattároló egykori helyén katonás sorrendben helyezkednek el egymáson a különféle vastagságú lezártnak tekintett ügyek és találkozom újra a mosolygó, életvidám arcokkal, akiknek sosem lesz már jövőjük, nem fogja őket senki anyának szólítani, nem aggódnak senkiért és értük sem aggódik már többé senki, mert már azok is elmentek rég, akik őket hazavárták. Nem lesz takaros házuk, amit rendben kell tartani, nem lesz kertjük, amit csinosíthatnak, nem lesz sem undok, sem pedig szerető férjük, nem lesz már nekik senkijük. Tragikus, mondhatni és ez mind, mind Ted miatt van, aki már nem is volt annyira fiú, amikor ezeket elkövette, hát még én, aki vénebb az országútnál is. Noel valóban kölyök, még élnie kellett volna, megtapasztalni mindent, amit az életnek elé kellett volna állítania, de aztán megjött ez az ocsmány duó és fenekestül felforgatta az egész hátralévő életét.
- Attól azért már messze vagyok, de mindig örömmel fogadom a külsőmet illető pozitív visszajelzéseket. - paskolom meg gyengéden a stóc legtetején, a csúcson elhelyezkedő utolsó iratot, a koronaékszert, ha úgy tetszik, majd nemes egyszerűséggel, minden atyai szeretetet félretéve dobom rá a saját magammal ékesített mappát és nyitom ki, mintha egy könnyed, nyári délutáni olvasmány lenne, amivel az ember a teraszra ül ki a kedvenc hintaszékébe és egészen sötétedésig olvassa, belemerülve a letehetetlen történetbe, megfelejtkezve a külvilágról. Végezni a múltammal? Azzal az ember sosem tud, mert lépten - nyomon visszaköszön, én pedig nem is szándékozom búcsút venni tőle, legalábbis nem fejben, de ezektől a papírosoktól szívesen megszabadulnék és meg is fogok hamarosan. A képekkel mi legyen? Megőrizzem őket magamnak, kirakjam a falra és trófeát csináljak belőlük? Magamból is, az egykori Tedből? Újságcikk kivágások, egész nyomatott oldalak az én arcommal, ahogy mosolyogva integetek a kamerába a vádlottak padján ülve, vagy ártatlanságomat bizonyítva az esküdteknek, mindenkinek, aki ott volt, de még annak is, aki a sajtóból követett nyomon. Riportok, rendőrségi jegyzőkönyvek, lábjegyzetek, jegyzetfüzetből kitépett oldalak, orvosi látleletek, annyiszor van leírva a nevem egy oldalon belül, hogy az ember képtelen legyen elfelejteni.
- Sajnos nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Érdekes a történet, de nem tetszik, mégis ahelyett, hogy annyiban hagynád a dolgot, számon kéred az alkotót, hogy ugyan mit gondol, hiszen te mást vártál. Tőle sem lettél volna elragadtatva, még egy meggondolatlan tetoválás sem volt a vállán, vigyázott magára. - rántom ki fényképemet a gemkapocs fogságából és a torony tetejére könyökölve lóbálom meg rabosításom napján készült mosolyomat, amit azóta már régen elhamvasztottak.
- És ha megbocsájtasz... - csúsztatom a fekete és fehér színű emléket nadrágom hátsó zsebébe és emelem el a mappákat a helyükről, majd indulok velük a kijárat irányába, elkísérve őket utolsó útjukra, miután a lányokra már soha többé nem fog emlékezni senki más a világon, csak én. Meg az az alak odabent.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Florida, USA Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 05, 2019 5:44 pm
Következő oldal


Pretty face in action
Theodore && Volgan
Kicsit sem törődök a nyomorulttal aki úgy ront be az épületbe, mintha semmi veszély nem fenyegetné. Igaz csak én vagyok itt, de bármikor dönthetek úgy, hogy kitépem a torkát az üvöltözésért. Léptei vízhangozzák be az üres teret. Az a néhány kis szekrény, illetve szék nem fogják elnyomni a léptek súlyát. Ám mégis úgy tűnik, mintha könnyeden sétálgatna, mitől sem tartva. Gondolkozom el egy pillanatra, majd visszatérek az utolsó lapokhoz. Bújom a sorokat némán, de a cipő talpa egyre közelebb, és közelebb koppan. Forgatok egyet szemeimen, egy hosszasabb levegőkifúvással kísérve. Az ajtó nyikorgása töri meg a megszokott csöndet. Komolyan egy kikúrt aktát nem lehet nyugodtan végigolvasni. Morgok magamba, közben az idegenre pillantok. Démoni tekintetem azt sugallja, hogy legszívesebben megölném itt helyben, amiért megzavart, ám testem nem cselekszik semmit. Nézem őt, majd visszanézek az akta legelejére, hmm azt hiszem valaki végezni akar a múltjával.
-Azt nem mondanám, hogy tetszik, de érdekes. - dobom le az asztalra, közben a szememet rajta tartom. Majd lábaimat az asztalra helyezem, úgy hogy a papíros alatta helyezkedjen el.
- Mivan fiú? Talán végeznél a múltad utolsó darabkájával? - szegezem hozzá a kérdést, merő illedelmességgel. Végignézve rajta, nem tudom elhinni, hogy ez a nyeszlett kis emberke végre tudta hajtani az olvasottakat. Vékonyka alkat, olyan kis esetlennek tűnik, de mégis ez véghezvitte ezeket? Pillantok rá a papírhalomra az asztalon. A többieké semmiség hozzá képest. Mégis valahogy másra számítottam. Valami vadabbra, vagy legalább pszihopatábbra, de nem egy cukifiú lépett be azon a rozoga ajtón, és nemes egyszerűséggel vágta hozzám a kérdést, hogy tetszik e. Hát kurvára nem. Legalább lenne valami heg az arcán, de még az se…
- Tudod valahogy másra vártam ezek után. - nézek rá csalódottan, majd várom a magyarázatot.      


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Florida, USA Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 1:09 pm
Következő oldal


Beginning of a new friendship?
Volgan & Ted
zene • szószám: 967• Credit:



- Drágám, megjöttem! - lépek be a romantikus félhomályba borult épületbe, ahonnan nem köszön vissza senki, nem vár megterített vacsora, se gyertyafény, se rózsás habfürdő vagy behűtött pezsgő, csak lépteim és a hangom ver visszhangot a kietlen csarnokban. Akkor ne válaszolj Elizabeth, én is haragszom rád! Drága Liz, mennyit viaskodott magával, miközben az újságban feltüntetett fantom fényképet tanulmányozta, ami majdhogynem pontos lett, éppen csak egy - két apróságban tért el, Liz mégis egymás után szívta a cigarettákat, pöfékelt az asztalnál, azzal sem törődött, hogy ablakot nyisson, hanem ült a sejtelmes vagy inkább baljós füstbe burkolózva, mintha odaégett volna valami a sütőben, de ügyet sem vetett volna rá.
Ted, ez te lennél?! Ezeket te csináltad?! - üvöltött rám, miközben hunyorogva és köhögve, magam előtt kergetve a füstöt igyekeztem ablakot nyitni, hogy ne fulladjunk meg mind a hárman a lakásban és akár be is vallhattam volna mindent, mert tudtam, hogy a drága Elizabethet nem sikerülne már sehogy sem meggyőznöm arról, hogy ezekhez nekem semmi közöm, mégis bűnösségemet egy ártatlan mosoly és egy jó adag határozottság és némi felháborodás törékeny álarca mögé akartam begyömöszölni, de mind a ketten tudtuk, hogy az én drágámnak ennyi nem elég. Hamarosan ott fog ücsörögni az őrsön egy nyomozóval farkasszemet nézve és mint megannyi nő, aki családon belüli erőszakot kénytelen elszenvedni bizonyos időközönként, igyekszik meggyőzni Keppel urat némi kétellyel a hangjában, hogy ő ismeri azt a bizonyos Ted - et, akit a rendőrség égre s földre keres. Aztán megingott a kérdések és a valóság súlya alatt. Biztosan ő volt? Úgy hasonlít, de Ted nem lenne képes ilyenekre. Ő nem... Vissza akart vonni minden ellenem felhozott vádat, Keppel nyomozó viszont mégis megköszönte a segítségét és legbelül fellélegzett, hogy megvan, akit évek óta keresnek a sötétben, vakon tapogatózva.
- Mert ő sosem tenne ilyet, ő ilyenre nem képes, ő nem ilyen... - ingatom meg a fejem lassan jobbra és balra, miközben a recepcióhoz sétálva húzom végig a vastag fából készült pulton mutatóujjam és rosszallóan ciccegve morzsolgatom el a piszkos szürke porszemeket hüvelyk - és mutatóujjam között. Az a Ted Bundy, akit ismerek? Hát ő tette ezeket? De ez hogyan lehetséges? Annyira segítőkész és eszes, a lelke és a szíve a helyén van, biztosan ő követte el ezeket? Ó igen! Egészen biztos. Na de, hol lehetnek az én kis papirosaim? Mivel már lezárt ügynek is régi, nem őrizgethették a frissen lezártak között és mint tudjuk, minden nagy hivatalos épületben rejtegetnek valahol egy archív szobát, ahol unalmas perceiket eltöltve isznak pár korty tompítót azokból a kis laposüvegekből, hogy bírják idegekkel a nyomást, a határidőt és a látványt, kiszórnak a polcra egy kevés serkentőt, hogy bírják szusszal azt a temérdek helyszínt, ahová a műszak lejárta előtt kivezénylik őket, eltöltsenek egy pár pásztor órát a kiszemeltjükkel, aki meghallgatja őket minden olyan dologgal kapcsolatban, amit otthon a szívük választottjának nem mernek elpanaszolni és még sorolni lehetne éjt nappallá téve, hogy mi zajlik a rég elfeledett bűnügyek polcai között. Hol lehetsz vajon? Kezeimet a hátam mögött összekulcsolva pillantok körbe és látom meg a bejárat kapuja mellé kifüggesztett hatalmas tábla térképet, ami szolgálatkészen várja, hogy elkalauzolja az embereket és az újoncokat a megfelelő helyekre az épületen belül. Talpaim alatt halkan roppanva törnek darabokra a földön szétszóródott üvegdarabok, ezt pedig hamar felváltja a női táska által okozott surrogó hang, ahogy végigcsúszik a kövezett padlón, mialatt tartalmát kiokádja nyitott száján. Rúzs, púder, némi hófehér zsebkendő, amit a táska biztonságot nyújtó belsejében nem érhetett el a kosz és a por. Lássuk csak, merre bujkál a szoba? Hunyorogva bogarászom az apró betűket és a nyilakat, melyek iránymutatóként szolgálnak, s hamar meg is találom az épület legvégében. Hova máshova is tehetnének egy ilyen helyet?
Vígan sétálok végig az épületen, kényelmesen és nem sietve. Miért is kéne? A világ minden ideje az enyém, attól meg nem félek, hogy az akták kis barna lábakat növesztve elszaladnak. Szinte fütyülni lenne kedvem, mégis ódzkodom a gondolattól és nem hagy békén a megérzés, ami szerint ne hívjam fel magamra a figyelmet, előfordulhat, hogy nem én vagyok itt bent az egyedüli. Nekem csak papírok kellenek, de lehet más itt kezdett új életet és csapdát is állított. Ne légy könnyelmű Ted! De az épület néma marad, sehol egy csapda vagy a semmiből előugró ellenség, csak a makacs csönd. Archív raktár, ez áll a folyosó végén árválkodó üvegezett balakú ajtón. Baljósan, fénytelenül feketén néznek vissza a látogatóra, felkészítve arra, hogy semmi vicces és szórakoztató nem várja odabent az eltemetett emlékek között. Mutatóujjal lököm be a résnyire nyitva hagyott vagy felejtett ajtót, ami elnyújtottan nyikordulva tárja fel előttem a majdnem fénytelen, poros helyiséget. Acél polcsorok, amíg a szem ellát és a hely engedi, fényük tompán csillan meg a falon lévő koszos kis ablakokon beáramló napsütésben, polcaikat roskadásig telítették dobozokkal és iratokkal, mindegyik megfelelően beszámozva. És te ki vagy ott a szoba végében? Nem törődve azzal, hogy észrevétlen maradjak sétálok keresztül a sorokon  és állok meg az egyszerű faasztal másik oldalán, szemben az úrral, aki egészen elmélyülten és áthatóan lapozgatja a barna akták egyikét, melyekért jöttem. Theodore Robert Bundy, lezárt, áll a kartonon a fényképem mellett, ami az előzetes letartóztatásba helyezésemkor készült. Még ekkor is képes voltam mosolyogni.
- Tetszik? - se köszönés, se bemutatkozás. Hol marad a jó modorod Bundy?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Florida, USA Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 11:15 pm
Következő oldal


Pretty face in action
Theodore && Volgan
Florida. Időtlen idők óta nem jártam itt. Talán valamikor egy belső háborúban vehettem részt, természetesen saját érdekeimet védve. Sokat változott azóta, azóta elemberesedett, és most ismét romokban áll. Hogy lehet egy ilyen helyből ekkora romhalmaz. Az épületek ablak nélkül ékeskednek. Az ajtók leszakadva, ahogy egy horrorfilmbe illik. Kár, hogy engem az ilyenek nem hatnak meg. Mióta ez a helyzet fenn áll, azóta megszámolhatatlan alkalommal láttam már ilyet, vagy ennél durvábbat. Enyhe szellő suhan át a romhalmazok között, megmozgatva azt a maradék fát is, ami még él. Kár, hogy nem a látvány miatt vagyok itt. Első a munka. Azura nem is vélekedne másképp. Még mindig a toborzáson dolgozom, remélve, hogy találok néhány nyomot, arra alkalmas emberek, démonok, illetve tollasok társaságára. Ahogy elnézem a helyet nem sokáig maradok. Hmm hol lehet itt mindenki. Ennyi ember nem vonulhatott egy városba. Séta közben megpillantom a rendőrség épületét. Ugyan az mint a többi épület annyi különbséggel,      hogy hatalmas betűkkel fölé van írva „Police” , ha van is valaki akkor biztos itt húzódtak meg. Lassú léptekkel megyek felfelé a lépcsőn. A két szárnyú ajtó félig leszakadva nem nagyon tart vissza. Nemes egyszerűséggel lököm arrébb a földre, és kezdem meg utam befelé. Ahh sehol senki. Milyen idegörjítő . Szerintem szándékosan szívat az élet. Megyek egyre beljebb, és beljebb. Egy szobába fordulok be, ahol mindenféle akták, és papírok vannak szanaszét. Hát ha már nem találtam senkit akkor szétnézek. Az egyik szekrényt felállítom, majd egy egészen ép bőrszékben foglalok kényelmet, és kezdek olvasgatni. Hmm bérgyilkosok, adócsalók, dezertőrök. Semmi érdekes. Ugyan azok az unalmas sztorik. Végig nézem a fiókokat, és egy kis üvegcsét találok háromnegyedig valamiféle szesszel. Kupakját letekerve érzem meg, hogy ez whisky. Elkezdem kortyolgatni, közben folytatom az unaloműzést. Majd Azunak azt mondom végigkutattam mindent. A hátam mögött kupacra áll már a papírhalom,. Theodore Robert Bundy. Akad a kezembe egy igen vaskos akta. Villamosszék általi halál. Ahogy elkezdem olvasni a hosszas iratsort, egyre inkább rájövök, hogy ez az ember beteg volt. Mármint nem úgy beteg, hanem nem volt 100 as. A legőrültebb lény akit valaha láttam, az egy régi harcostársam, akinek az volt a napi rutinja, hogy azokkal akiket lemészárolt barbisat játszott. Majd kibelezte őket, de ez a srác igen közel áll hozzá. Olvasgatás közben kifogyott a palack, így az is a papírok közt végezte. Kintről mintha hangot hallottam volna. Várok pár percet a folytatással, és ismétlés hiányában neki is kezdek ismét az olvasmánynak.  


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Florida, USA Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 9:06 pm
Következő oldal


Beginning of a new friendship?
Volgan & Ted
zene • szószám: 922• Credit:



Oh, a drága Florida! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer viszont fogom látni azt a helyet, ahol a ketyegő elütötte az utolsó perceimet és másodperceimet, ahol tehetetlenül vigyorogva néztem az esküdtekre, akik kimondták a fejemre a halálos ítéletet, de még mindig hittem a saját ártatlanságomban és abban, hogy úgyis kirángatom saját magam ebből az istentelen kutyaszorítóból, ahol remegő gyomorral ettem meg azt az ocsmány szelet húst, amit steak néven elém dobtak és ahol végül nézők millióinak tudósította a sajtó első kézből, hogy pánikra többé semmi ok, a világ megszabadult Ted Bundytól, kiengedhetik féltve őrzött barna fürtös kincseiket az utcára. Ted Bundy akármennyire küzdött, harcolt és kapart, nem rugdalta kijjebb magát a bajból, hanem a tömegek és a bizonyítékok lökdösték őt egyre beljebb és beljebb, egészen addig, amíg szinte egy emberként nem hangzott el a bűvös, gyűlölt szócska: BŰNÖS! Szinte végigszalad minden porcikámon a hidegrázás, ahogy visszaidézem, hogy a kiüresedett koponyán belüli térben hogyan kongott, visszhangzott a gyűlölettel eltelt szó, amit a tisztelt egybegyűltek már alig vártak, hogy a fejemre olvashassák, de még azt is megkockáztatom, hogyha nem bíróságon lettünk volna, hanem a vadnyugati igazságszolgáltatás szabadtéri, jó levegőjű kötél általi halála jut nekem osztályrészül, akkor némi köpet is eltalált volna. És most itt vagyok újra! Mégis eljöttem, mégis azt mondtam magamnak, hogy ezek csak rossz emlékek, amik ugyan velem lesznek életem végéig, de ugyan ki foglalkozna velük? Senki. Akiknek az lenne a dolguk, hogy foglalkozzanak, mind elmenekültek, vagy már régen odavesztek, amikor kitört a világban ez a hogy is hívják... apokalipszist szabad mondani? Szabad, persze. Miért ne lehetne? Az emberek valahogy így képzelték el, így festették le, legalábbis a gyűléseken hasonlókat meséltek, hogy milyen lesz, ha eljönnek az utolsó napok a Föld népessége számára. Igen ám, azt viszont senki nem kalkulálta bele, hogy az utolsó napot éljük át újra meg újra meg újra, mert senki nem tud azóta meghalni. Senki, egy lélek sem tud sehová sem menni, így a szenvedők még tovább szenvednek, mint amennyire akarnak, szegény leányzó a falamon még tovább fog ott lógni, mint ahogyan elterveztem, s bár mondhatni látványos fejlődésnek indult minden, ahhoz képest, hogy milyen színvonalhoz szoktak hozzá az emberek, mégis éppenhogy átléptük a sötét középkort. Örülök is, meg nem is, amolyan feszítő kettősség van bennem. Örülök, mert nyilván második esélyt nem kap mindenki, pláne, hogy egyenesen a Pokol köpi ki magából, arról nem beszélve, hogy manapság a kutya nem törődik azzal, hogy ki volt Theodore Robert Bundy, akik tudják, azok vagy pszichológus hallgatók, vagy bűnügyi szakirányokban mozognak, vagy nincs ki mind a négy kerekük, manapság az utóbbira tenném le a voksomat. Azért kicsit bántja a lelkem, nem tagadom. Persze ez nem a jobbik úton szerzett hírnév, az emberek maximum a félelemtől sikoltottak fel az utcán, ha megláttak, nem pedig az örömtől. Úristen itt van Ted Bundy, a sorozatgyilkos! Egy embert mutassatok, aki ezt kiabálta. Örülök, mert bármiféle erőszakos cselekedet miatt nem kattan bilincs a csuklómon és nem kell megint napokat ücsörögnöm egy rácsozott ajtójú szobában, ami körülbelül öt, esetleg tíz lépés hosszú és ugyanolyan széles, nem fognak átvinni soha többé az ítélőszék elé, hogy ismét kimondják rám, hogy bűnös és a villamosszéknek akkor fogok a közelébe menni, hogyha én akarok. Nem örülök és feszült vagyok viszont, mert az egész emberiség egy nagy patkányfészekként zizeg, képtelenek az emberek meghalni és folyamatosan csak ugyanazon az egyetlen egy emberen vezethetem le a feszültségemet, akit már több mint két hete kell megállás nélkül néznem, mert hol meghal, hol fölkel és sír. Ajkaimat erőteljes fintorba torzítva forgatom meg a szemeimet, miközben lustán intve egyet mozdítok odébb egy utamban heverő pálmafát, ami gyökerestől fordult ki a helyéről. Gyökerei élettelenül lógnak a föld felé, göcsörtös barna tölgye, szinte már sápadni kezd, ahogy egyre csak szárad el, egykor zöld levelei most sötéten elszáradva, leheletvékonyan söprik végig a töredezett betont, ahogy teste odébb mozdul. Senki nem kíváncsiskodik, hogy miért mozog magától a fa, miért dőltek fel a mellette lévő autók, mi ez az üvegcsörömpölés, vajon mi történhetett, mert feltételezéseim szerint egész Florida kiürült, magára hagyták, ugyanúgy, ahogy a floridai rendőrséget. Balomból szemellenzőt csinálva nézek fel a napsütötte épületre, ami akár egy horrorfilmbe is beleillene félig kitörött kétszárnyú bejáratával, belül tátongó fekete ürességével és törött ablaküvegeivel. Van, ahonnan az egész hiányzik, néhol egyetlen lyukban tört be, mintha követ dobtak volna be rajta.
- És vajon bent miket találok még, ha már kívülről így nézel ki? - eresztem le kezemet és indulok föl a betonlépcsőn. Lépteim halkan koppanva verődnek vissza, megőrjít, hogy szinte minden kong és minden visszhangzik, a saját vérkeringésem néha ott dobog már a fülemben. Aprót rándulva állok meg egy tetemes tócsányi, már - már megfeketedett vér mellett, ami beitta magát teljes egészében a lépcsőbe, ahogy elindult lefelé a fokokon, de valahol félúton megállt. Tényleg nem lenne más lakott terület, csak amiket rebesgetnek?
- Hah... - vakarom meg az államat és fordulok az éhező üresség felé. Annál könnyebb lesz megtalálni és szabadtéri sütögetést rendezni az irataimból, nem fog érte szólni senki.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Theodore


Florida, USA Tumblr_oou7xpBhW81vmqv8vo1_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
Háromból a legerősebb
☩ Play by :
Benedict Cumberbatch
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 8:06 pm
Következő oldal


Florida, USA 0001443396
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3