Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 28, 2019 9:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Jaesa & Rassilon


 


Nem türelmetlenkedem, csendben kivárom, hogy összeszedje gondolatait. Nehezen mehet most neki. Túl sok dolog történt az elmúlt időszakban, és ha ez nem lenne elég, az egyik ezek közül megváltoztatott mindent. Minden eddigi tettünk feleslegesnek tűnik. A sok vérontás, hazugság… Minden, amit Gabriel kedvéért tettünk.
Amíg én összeszedtem kapcsolataim listáját elméletben, úgy tűnik, ő felkereste egyiket. Szavaiból azt veszem ki, hogy a démonnő inkább választ minket, mint az arkot. Valamiért ez nem lep meg. Örülök is neki. Rassilon és közte furcsa kapcsolat van, ráadásul azt sem mondanám, hogy mi nem férünk meg egymás mellett.
Fejem kíváncsian billen oldalra, amikor másik kapcsolatát említi. Érdekel, hogy ki lehet ő, hogy hogyan akadt rá a szeráf és miféle munkákban segíti őt. Kérdezni mégsem kérdezek. Azért nem, mert mielőtt megtenném, az angyal keze ökölbe szorul. Észre sem vettem, hogy egészen eddig fogtam. Csupán most tűnik fel, amikor elveszi mancsát ujjaim közül. Idővel már a gyűrűt sem figyeltem, helyette arra koncentráltam, amit mond. Már puszta hangszínétől elkomorodom. Valami történt. Valami más.
Karjaim testem mellé omlanak. Újra és újra ökölbe rándulnak kezeim, mígnem úgy maradnak. Nem nézek Rassilonra. Helyette félig lesütött szemekkel lesek magam elé, bár azt nem mondhatnám, hogy látok is valamit. Megint Nasmiel… Mostanában túl sokat hallom a nevét. Tényleg szét kellett volna szednem, nem is most, hanem évekkel ezelőtt. Mit évekkel? Évtizedekkel. Mindig olyanoknál próbálkozik, akik nem tudják megvédeni magukat. Alávaló féreg! Haragom szempontjából elenyésző az, amit velem művelt. Elmémben Ophilia szavai visszhangoznak. Azok az apró információk, amiket mesélt róla. Indrát megölte, rátámadt Rassilonra, és Ophiliát is üldözte. Őt is meg akarta ölni. Ez már tényleg több a soknál.
Hosszan hallgatok. Eltelik egy perc, talán kettő is, mire tekintetem Angyalomra emelem, s újra látom is őt. Ennyi időbe telik átrágnom magam a fejemben kavargó örvényen, hogy visszatérjek a valóságba. Oda, ahová menekülni kényszerültünk. Lényegében mindig is ez volt ennek a helynek a szerepe, hogy menedéket nyújtson számomra. Azt viszont sosem hittem, hogy majd hosszabb távon lesz rá szükségem az alkalmi idelátogatások helyett.
Rassilon arcát fürkészem. Hangja hűvösen csengett, de tudom, hogy ő sem viseli ezt könnyedén. Egyszerűen próbálja elnyomni, ahogyan én is, bár láthatóan nála nagyobb a siker. Egyelőre. Meg akarom őt érinteni. Végigsimítani arcán, magamhoz ölelni… Nem tehetem.
- Pihenj egy keveset, Angyalom! Holnap is beszélhetünk – mondom lágy mosollyal arcomon.
Az sem zavar, hogy másik kérdésemre nem válaszolt. Egyelőre elengedtem, majd később megbeszéljük. Akkor, amikor mindketten nyugodtabbak leszünk. Amennyiben beleegyezik felvetésembe, úgy hátat fordítva neki, a hálóba vezetem. Ott kényelembe helyezheti magát. Egyszerűen van berendezve. Egyetlen ágy, egy kisebb szekrény, amiben néhány kacatot tartok, meg egy nagyobb a ruháknak. Egy aprócska, elkerített fürdőrész, amit egy mintázott üvegfal választ el a háló többi részétől. A falak az alapanyagul szolgáló beton színében maradtak. Nem foglalkoztam azzal, hogy átalakítsam. A fény ugyanúgy szűrődik be ide is, mint bárhol máshol ebben a földalatti zugban.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 11:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


- Mit is csináltam eddig. - Hogy kérdés vagy kijelentés formáját öltik-e szavaim, azt nem egészen lehet kivenni. Mindkettő, egyik sem. A szavakat övező sóhaj azonban jól kivehető, mely - ha nem lenne elég nyilvánvaló, már pedig az, számára tudom, hogy az - arra enged következtetni, hogy elfáradtam, hogy meg sem álltam, mióta kiléptem Gabriel dolgozószobájából. Pedig mint tudjuk, előtte sem pihentem túl sokat a hírszerzés fejeként. Mindent megtettem. Érte, még ha az eszközeim megkérdőjelezhetők is voltak. De ez most nem számít. El kell hessegetnem a fejem felől az arkangyal árnyékát. Szabad kezemmel, amelyen nem forgatja a gyűrűt arcomhoz nyúlok és kelletlenül dörzsölgetem meg orrnyergemet. A régmúltban nem csináltam ezt. Mióta a Föld felszínét járjuk vehettem fel ezt a szokást. Nem akarok most Jaesanak hazudni. Az Azurát övező teljes igazságot sem akarom elmondani, legalábbis most még nem, amíg én magam is meg nem értem, mi történt pontosan és ennek milyen következményei lesznek. De szeretnék neki minden információt átadni, amit szükséges. Jaesa a bizalmasom és a tanácsos kifejezés a démoni berkekben szokás, meg nem mintha olyan sűrűn megfogadnám bárki tanácsát, de a harcosom valahol azt hiszem a tanácsosomnak is nevezhető. Elvégre ahhoz viszonyítva, hogy milyen gyakorisággal veszem fontolóra mások javaslatait a saját elképzeléseimmel szemben, Jaesa egészen előkelő helyet foglal el.
- Miután elhagytam Las Vegast, felkerestem Azurát, hogy megszilárdítsam a szövetségét. - Bár nem mondom ki nyíltan, mindketten tudjuk, hogy a démonnőt hosszú hónapok kemény munkájával dolgoztuk meg, hogy megszerezzük őt Gabrielnek. De ott volt még az az apró rés, amin átfúrva magam át tudtam őt fordítani, hogy az én szövetségesem legyen, ne az arké. Legalábbis a felszín alatt. A Jordán vizét használtam, biztosan tudom, hogy velünk van, egyelőre. - Ezután összeakadtam egy démoni kapcsolatommal egészen régről. - Még a világégés előtt kerültem velük kapcsolatba, sőt, évtizedekkel előtte. Jól lehet, Jaesa nem is ismeri őket. A sors fintora, hogy épp most sodródtunk ismét egymás útjába. Remek eszközök lehetnek, ha nem hullanak el.
- És… - Itt egészen elhal a hangom, a kezem pedig, amin eddig a gyűrűt vizsgálgatta ökölbe szorítva húzom el a közeléből. Ajkaim összeszorítom, rágom a szavakat. A harcosom jelenlétében történő eddigi oldódásom most ismét a masszív frusztráció veszi át, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Felé nézek és teljes hűvösséggel jelentem ki. - Indra halott. - Indra volt közöttünk az egyetlen angyal, aki nem harcos, mégis méltó helyet foglalt el az osztagban. Mindig emlékeztett rá, hogy kinek is teremtett az Úr. - Nasmiel és közém vetette magát. - Olyan halkan ejtem ki a szavakat, hogy ennyi erővel gondolatban is közölhetném, de nem akarom. Nem akarok neki túl nagy hangot adni. Most nem boríthatják el elmém a bosszúvágy viharfelhői. Épp ezért nem reagáltam le az előbb sem, amikor Jaesa félig-meddig szórakozottan Nasmiel nevét említette. Mert nem akarok róla hallani.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Jaesa & Rassilon


 


Fogalmam sincs mi baja azzal, hogy összeszedtem fejben azokat a kapcsolatokat, akikre számíthatunk. Úgy értem… Annak ellenére, hogy már nem Gabriel kedvéért kell használnunk őket, még használhatóak. Sőt, most mindennél nagyobb szükségünk lehet rájuk. Információk kellenek, démonok, bukottak, vagy bármik, amik segíthetnek célunk elérésében. Amint megtaláljuk, hogy mi legyen az. Az sem árt, ha néhány szívességgel lógótól behajthatjuk az adósságot. Kell a segítségük. Sajnálatos hogy így van, de ez van. Mindegy. Inkább nem kérdezem meg mi a gondja, helyette folytatom annak felsorolását, hogy mit csináltam. Nem tart túl sokáig.
Valahol meg tudom érteni Gabrielt. Elég bizarr egy helyzet ez. Megértem, hogy tart a Rassilonban lévő erőtől. Én is hasonlóan állok hozzá. Sosem tudni, mikor veszi át elméje felett az uralmat ez a sötétség. Mégis, tudom, hogy a szeráf hűsége hozzá kötötte. Megkérdőjelezhetetlen volt. Eddig. Vagy talán mégsem? Véleményem szerint nem olyan könnyű ezt eldobni. Mondom én, de engem csak a kötelességtudat kötött hozzá, nem komolyabb hűség. Tettem, amiért teremtettek. Aztán felnyílt a szemem. Jóval korábban, mint felettesemé.
- Talán – vonok vállat – Amíg szétszedem Nasmielt – vigyorodom el.
Igen, ezt az egyet azért sajnálom. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy megtehetném. Már nem kötött az arkangyal rangsora, nem kellett a hibájára várnom. Megtehettem volna, és még csak nem is számított volna rá, ha időben cselekszem. Nagy kár.
Pillantásom a kezére siklik. Nem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor Rassilon Gabrieltől lop valamit. Ha korábban jön rá arra, miket tartogatok itt, valószínűleg kiszaggatta volna szárnyaimat helyéről. Nem egy tárgynak Vegasban kellene lennie, többek között az előbb szemlélt lándzsának is. Örülök, hogy néhány dolgot megtartottam magamnak. Jelen esetben magunknak.
- Mit csináltál az elmúlt napokban? – nézek fel újra rá, de csak egy pillanatra.
Kezemmel övéért nyúlok. A gyűrűt szemlélem még mindig. Megforgatom ujján, ha engedi, hogy alaposan megnézhessem. Használható lesz, ebben biztos vagyok. Másként nem hozta volna magával. Egy nagy kérdés viszont még mindig hátra van. Azt leszámítva, hogy mit művelt eddig, hogy miért kellett rá várnom ilyen sokáig, bár az évekhez képest ez most rövid volt, ez a lényeges. Valószínűleg a legfontosabb mind közül.
- Mihez akarsz most kezdeni? – lépek elé, eltávolodva az asztaltól.
Nem ártana ezt eldöntenünk, ugyanakkor… Talán pihenhetne előtte egy keveset. Fáradtnak tűnik. Én sem vagyok sokkal jobb, de én az elmúlt napokat itt töltöttem, különösebb aktivitás nélkül. Még bírom egy ideig.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 3:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ha nem is teljesen szándékosan, azt hiszem egy részem most kihasználja Jaesat. A tudatlanságát. Azt, hogy még mindig én ülök a magasabb lovon, még mindig én vagyok az, aki többet tud. Holott ez csak a képzelgésem, a fal, amit borús gondolataim köré építettem. Egy részem ezt tudja jól. De a harcos részben ezért a jobb kezem. Mindig remek villámhárítóként szolgált köztem és a világ között. A viselkedésem természetesen csak az első hullám, nem áll szándékomban túl sokáig fenntartani ezt az egészet. Jövök, megyek, számon kérek, mintha még Las Vegasban lennénk. Szimplán a dühöm nyilvánul meg ennek az érdekesen kifejezett frusztrációnak a formájában. A kisugárzásomon érezni, hogy hamarosan lelassítok és előveszem a józanabbik énemet, azt, aki én vagyok. De mióta kijöttem Gabriel irodájából egy percre sem álltam meg és ez kezdi feszélyezni a kedélyállapotomat. Mások előtt halvány jele sem lenne. De Jaesa jelenlétében sajnos kissé elkényelmesedtem az utóbbi évek során.
- Hogy mit csináltál? - Ahogy megkezdi kérdésemre a kifejtős válaszát, már az első mondat után félbe szakítom a fejemet felkapva a térképről. A kék szemeim pedig nem sugallanak túl nagy elégedettséget. - Amikre „szerinted számíthatsz”? Jaesa. - Úgy ejtem ki a nevét, hogy a tónushoz már csak önmagam homlokon csapása hiányzik. Végül mégsem térek ki rá, hogy mi is a problémám a fogalmazásával vagy épp a felfogásával. Majd később. Hagyom, hadd mondja, ha már egyszer én kérdeztem. Figyelmesen végig hallgatom, majd telekinézissel meglódítom a felém repülő listát. Gondosan haladok végig minden soron, emlékezetembe vésve a Jaesa által összegyűjtött információkat. - Egyet értek. - Végszóra hanyagul dobom le a mappát a térképre, ahogy visszakanyarodok az imént hallottakhoz. Egyértelmű, hogy nem futamodunk meg és tűzközelben maradunk. Majd magam is hátat fordítok az asztalnak és tenyereimmel csípőm mellett támaszkodva nekidőlök, mikor Jaesa mellém kerül.
- Nem tudom, mi történt. - Csak nézek magam elé, nem túl meredek szögben, de határozottan lefelé irányulva. Szemöldököm hitetlenül megemelkedik és lassan fejem kezdem csóválni, mintha testbeszédemmel egyszerűen és kiábrándulva illetném arkangyalunkat nem túl illő, a mentális állapotára vonatkozó jelzőkkel. És magamat is. A dezertálást követően immár a szabad akarat súlya nyomja a vállaimat, amit nem túl szívesen viselek el. Ki tudja, hosszú távon el tudok-e egyáltalán viselni. Hisz nem erre teremtettek. - Gabriel fél tőlem. Nem mondta ki, de a döntései erre engednek következtetni. A növekvő erőm bizalmatlanságot ültetett belé. Lefokozott, nem csak a balján lévő pozíciótól fosztott meg, de kizárt volna a teljes hírszerzésből is. - A teljes gabrielista hírszerzésből, amit én építettem ki. Én. Ezen a ponton elmosolyodok és kék tekintetem a harcosomra emelem. - Mit gondolsz, maradnunk kellett volna? - A kérdés persze költői. Egy ilyen erőteljes lefokozás után egyértelmű, mi következett volna. A teljes elnyomás. Persze maradhattunk volna, kihasználhattuk volna a kapcsolati hálónkat odavissza kémkedés céljából, de mégis kinek a javára? És ki érne jelenleg annyit, hogy az oroszlán szájában tartsuk érte a fejünket? Ugyan már.
- Mielőtt távoztunk, elemeltem azért néhány értékes csecsebecsét. - Kezem magunk elé emelem, a kézfejem felénk néz, így jól kivehető a kisujjamon díszelgő, pecsétekkel tarkított, masszív gyűrű, amely képes legyőzni a halált.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 2:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Jaesa & Rassilon


 


Nem is tudom, mit vártam… Azt, hogy megjelenik és nyugodtan leülünk, hogy átbeszéljük a dolgokat? Talán bevertem a fejem valamibe, hogy ilyenekben reménykedtem. Az ajtót becsukom Rassilon mögött, majd aktiválom a pecséteket. Meglehet, túl óvatos vagyok, de jelen helyzetünkben szerintem megengedett. A szeráf után fordulva lesem, merre megy. Egy pillanatra megakadok, amikor rájövök, mit vett észre. Elfelejtettem elrakni.
- Emlékeztető – jegyzem meg.
Utána lépek, de nem állítom meg. Csendben, kissé aggódón figyelem ahogy keze közeledik a fegyver felé. Nem is oly rég, nagy kárt tett benne ez az eszköz. A legtöbb a városban van, ezt az egyet hoztam ide magammal. Mindet mégsem hagyhattam ott, sose lehet tudni, mikor jön jól. Ráadásul, ahogy már mondtam… emlékeztetőként is szolgál számomra.
Annak ellenére, hogy csak most érkezett, meglepően otthonosan mozog az én kis odúmban. Szinte azonnal rájön, mit merre talál, ami egy kicsit zavaró. Talán változtatnom kellene a szokásaimon. Egyáltalán mikor alakultak ki a szokásaim? Mindegy! Az végül is nem akkora baj, hogy tudja, merre találhatja az általam hasznosnak vélt holmikat, avagy jelen esetben a térképet.
- Azt mondtad, várjak rád egy hétig. Mit csináltam volna? Még a részleteket sem tudom – szólalok fel, színlelt sértettséggel hangomban, miközben keresztbe font karokkal leülök a terem közepén elhelyezett kanapéra és a kávézóasztalra pakolom lábaimat.
Pillantásom az általa hagyott nyomokra terelődik. Amerre ment, kisebb pocsolyák rondítják az egyszerű betonpadló látványát. Egyébként sem valami szép, de így főleg. Az angyalra lesek, végigmérve őt. Nem értem, hogy lehet ennyire mocskos. Jó, egy részét megértem. Sóhajtva egyet, erőmmel eltüntetem a koszt, még róla is. Nem akarom, hogy összekenje a papírjaimat.
- Az elmúlt napokban összeszedtem azon kapcsolataimat, amikre szerintem számíthatok a jövőben is. Emellett azon gondolkodtam, melyik helyen rendezkedhetnénk be. Ez túl távol van a tűztől, aminek valószínűleg ezután is szeretnél a közelében lenni. Jobb lenne egy hely Amerikában, ez pedig megmaradhatna végszükség esetére. Mivel végig itt voltam, amíg rád vártam, egyelőre ennyire futotta. Ó, és csináltam egy leltárt! – dobok felé egy listát a kávézóasztalról.
Szerepelnek rajta az általam összegyűjtött fegyverek és tárgyak. A következő oldalon egy névsort találhat azon személyekről, akikről van valamilyen infónk, a harmadikon pedig azok a helyek szerepelnek, amikről részletes térképpel rendelkezem. Ennyi. Gondoltam arra, hogy milyen teám, vagy kávém van, nem kíváncsi. Ahogy az alkoholkészletemre sem.
- Szóval? Hajlandó vagy elmesélni, hogy pontosan mi történt?
Helyemről felpattanok. Nehéz most egy helyben maradni. Az asztalhoz sétálva annak széléhez dőlök Rassilon mellett. Fejem félig felé fordítva várom a történetet. Csupa fül vagyok, vagy hogy szokás mondani.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 1:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Az elmúlt napokban szemmel láthatóan egy percet sem pihentem. Mi sem tanúskodik elfoglaltságomról, vagy épp elengedésemről jobban, mint az arcomat fedő sűrű szőrzet. Most már nem vagyok Gabriel kidekorált bal keze. Magam sem tudom, hogy ezentúl ki vagyok vagy kit szolgálok. Ez a tény azonban nem fékezett le. Tudtam, hogy mit kell tennem, ahogy mindig tudom. Mozgósítom a szövetségeseim, felsorakoztatom a szívességeket és élő pajzsot képzek a kapcsolataimból. Nem árthatnak nekem. Nekünk. Addig semmiképp, amíg ki nem találjuk, hogy tovább. A gondolataim tiszták, a Sötétség nem háborgatja elmémet. Ami bevallom, kissé aggaszt is. Hisz kellene neki. Úgy érzem, nem más ez, mint a vihar előtti csend. De tudod. Egyszerre csak egy probléma.
- Bocs, útközben eltereltek. - Hát így is lehet mondani. Mosolyát nem viszonzom különösképpen, de hogy ne maradjon teljes válasz nélkül, üdvözlően a harcosom vállát érintem, ahogy elhaladok mellette, beengedve magam a terembe. A tekintetem elsőként egy falnak támasztott fegyver vonja magára. Ekkor már elmosolyodok, még magamhoz képest is elég sandán. - Ez az, amire gondolok? - Szórakozottság vagy elégedettség, netán egyik sem. Nem kifejezetten lehet kivenni a hangomból, hogy mit is vált ki belőlem az angyalfémből készült, rúnákkal cifrázott lándzsa viszontlátása, amely alig néhány hónapja még a gyomromból ágaskodott, kis híján a halálomat okozva. Jaesa gondoskodott a fegyverekről, amiket visszavittünk Las Vegasba, én azóta nem láttam. Most megemelem a kezem és felé nyúlok, mintha végig akarnék simítani a felületén. Épp csak egy centire áll meg tőle két ujjam, úgy húzom végig lassan és szabályosan a fegyver mentén a kezem. Mintha csak a kisugárzását simítanám. Majd álomvilágomból hirtelen kilépve csapom össze két tenyerem és fordulok a harcosom felé. - Rendben. Akkor munkára fel. - Az asztalhoz sietek, telekinézissel kifeszítem a felgöngyölített térképet vagy bármi is az és vizsgálni kezdem. - Csináltál valami hasznosat az elmúlt öt napban? - Magyarán jelentést várok.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 12:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Jaesa & Rassilon


 


Öt napja várom, hogy Rassilon felbukkanjon rejtekem közelében. Mostanra tudom, hogy mi történt, hogy miért kellett olyan gyorsan eljönnöm. Tudom, azt akarta, hogy távol tartsam magam attól a várostól és amennyire képes voltam rá, meg is tettem. Amint megbizonyosodtam a dezertálásunkat kiváltó okról. Nem kellett hozzá sok idő, hamar szárnyra kélt a hír, én pedig éppoly gyorsan röppentem el abból a homokkupacból. Nem olyan sokkal később pedig itt kötöttem ki.
Egy asztal fölött gubbasztok. Lapját elfoglalja egy hatalmas térkép, rajta jó néhány pont megjelölve. Némelyik azt jelöli, merre mehetett felettesem. Hívhatom őt még mindig így? Azt hiszem, igen. Ezen Gabriel semmit sem változtat. Még két nap… Ennyit várok, aztán megyek és megkeresem az angyalkámat.
A térkép sarkát megbillentem, az pedig ennek köszönhetően megindul és feltekeredik, majd megáll az asztal túlsó végén. Szinte ebben a pillanatban érzem meg az apró rezgést és hallom a hozzá köthető zajt. Ajkaim mosolyba rándulnak, amint tudatosul bennem, ki érkezett meg. Ezek szerint rájött, hogy azon a falon csak ezen az egy módon juthat át. Nincs kapcsoló, se semmi ehhez hasonló. Az áttörése az egyetlen megoldás. Hála az ott elhelyezett pecsétnek, hamar visszaáll majd eredeti állapotába, hogy újra elzárja az ide vezető utat.
Az asztalnak támaszkodva várok. Tekintetem a plafon felé emelem, ahol megannyi, üveggel lezárt csövön át szűrődik be a nap fénye. Nincs olyan messze a felszín, alig pár méterrel vagyunk a föld alatt, valamivel a város mellett. Az út, amin Rassilon jár, egykor menekülő útvonal volt, ami ebbe a bunkerbe vezetett. Mindenhol vastag betonfal, amit pecsétekkel erősítettem meg. Egyébként egész otthonosan vannak berendezve az itteni termek. Egyet raktárnak használok, van egy kisebb konyha, egy hálónak is nevezhető valami, na meg persze a nappaliszerűség, ahol vagyok. Ez a tér a legnagyobb mind közül. Amikor rátaláltam erre a helyre, ez úgy nézett ki, mint egy hatalmas étkező. A raktárnak használt helyen emeletes ágyak voltak felsorakoztatva, közöttük matracokkal. Élő embernek már nyoma sem volt, ellenben a holtakkal. Volt, amelyik az éhenhalás nyomait mutatta, mások tetemei betegség jeleit. Nem igazán számított. Kipucoltam az mindent és átalakítottam a saját ízlésem szerint, felhasználva a fenti város maradványai közt talált holmikat.
Ellököm magam és az ajtó felé indulok. Menet közben megpörgetem ujjaimmal az utamba eső földgömböt, de nem állok meg. Mire az ajtóhoz érek, az kinyílik Rassilon előtt. Könnyed mosollyal arcomon fogadom. Néhány lépésnyire torpanok meg a bejárattól, hogy legyen helye bejönni ide.
- Ideje volt, Angyalom!


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Úgy hiszem egy nap a független Koszovó fővárosa lehetett volna a környék. Ez a nap persze nem jött el. Nem csak az angyalok okozta káosz nyelte el, hanem a belviszályok is. Nem mintha ez túlzottan rám tartozna. Vannak fontosabb dolgok is, amiken elmélkedhetek, ahogy a kihalt utcákon haladok a harcosom rejtekhelye felé. Biztosra ment, nem rágta a számba, hogy hol találom, épp csak morzsákat hagyott nekem. Egy teljes napomat elvitte, hogy leszűkítsem a kört és idáig eljussak. Így azóta, hogy elhagyta Las Vegast összesen öt nap telt el, vagyis már igencsak a kiszabott egy hét vége felé közeledünk. De nem mondhatja, hogy kicentiztem, hisz még bőven időben vagyok. Még úgy is, hogy az eredeti elképzeléseim szerint legfeljebb két-három napot kellett volna rám várnia.
Elmémbe hasít a látomás egy momentuma, amikor egy viszonylag egy darabban lévő épület elé érek. Itt megállok, végig mérem, hamarosan pedig már a nappaliján áthaladva jutok a kis pincéjébe. Összeszorított ajkakkal fordulok el az egyik sarokban tárolt emberi holmiktól. Egy berozsdásodott hűtő, megtépázott babakocsi. Most, hogy elhagytam Gabriel kegyeit, a méltó helyemet, ahova az Úr teremtett, minden egészen értelmét veszítette. A sok vér, a sok kiontott élet. Minden teher súlyosabbnak tűnik, ahogy minden bűn is, mely nyilai elől eddig a „parancsot követtem” kijelentés húzott páncélt körém.
Mindennek most nem szabad számítania. Egyszerre csak egy probléma, ahogy mondani szoktam. Megállok egy üres falnál, tenyerem ráhelyezem. Várok, érzékelek. Ez lesz az. Mert a fal csak a halandó szemnek üres. Nem bajlódom a nyitógomb megtalálásával. Ujjaim ökölbe szorítom és angyali erőmmel csapást mérve rá töröm át a szikár falat, majd lépek át a romjain. Újabb lépcső, mely egy fénytelen folyosóra vezet, melyet szűk betonfal ölel körül és térdig érő, állott szagú víz tölt meg. Komolyan Jaesa. Nem tudtál volna egy kellemesebb helyet választani rejtekedül? Uram… a továbbiakban fokozottan ügyelek a felállított csapdákra, ha vannak. Egy kanyar, még egy kanyar, a nesztelen közlekedést akadályozza a víz. Végül a „labirintus” végén egy szűk fekete ajtóhoz érek, melyen első ránézésre csak oldalasan férnék be a vállaim szélességét ismerve. A bizalmasom biztosan tudja, hogy jövök, így csak türelmesen megállok az ajtó előtt és némi cinizmussal megemelt szemöldökökkel várok, hogy kinyissa nekem. Ekkor pedig láthatja, hogy még egyben vagyok. És határozottan összeszedettebnek tűnök, mint legutóbbi találkozásunk alkalmával, nyilvánvaló fáradtság ide vagy oda.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 10:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Rejtekhely, Pristina - Page 2 C1nuOJM
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3