Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 6:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
Látom ahogy őrlődik, mégis teljesen nevetségesnek tartom azt, amit csinál. Ennyire elgyengült volna? Ennyire hagyná, hogy csak az érzései irányítsák, mégis miért?
Miért éri ez meg neki? Angyalok vagyunk, hasonló nem környékezhet meg minket, hiszen akkor az egész életének a vérontása hirtelen nehezedik majd a vállára és roppantja össze.
- Mikor lettél ennyire gyámoltalan? – kérdezek vissza. – Az angyal, a harcos akit ismertem mindig magabiztos volt. Azt mondod, hogy ennyire fáj Isten távozása? Szokj hozzá, vissza már nem fog jönni. Azzal meg sem magadon, sem máson nem segítesz, ha bebújsz a sarokba sírni – tudatom vele. Hangom most nem kedves, leginkább nyers, a négy fal elnyeli a hangomat, mégis nyugodt marad. De nem a békét szétárasztó nyugalom ez, hanem egy teljesen másfajta, amellyel még nem találkoztam.
- Elszakadtál Gabrieltől, miért? Mert valaki erre kért, te pedig újra csak tetted, amit mondtak neked? – fújtatok egyet, ahogy végignézek rajta. Hallom amit mondd, hallom az érveit, mégis csak kifogásokat hallok ki belőle, semmi többet. Eldobná az életét, miért?
Nem ennyire gyenge, még ha azt is hiszi magáról. Ez pedig, valamiért dühít, bár tudnám, hogy miért.
- Hibát követtél el, melyért nem vállaltad a következményeket, hanem elbújtál a feletessed háta mögé. Bármi is volt ez a hiba. Ezután nyilván őt követted mindenhova, hiszen hűséget fogadtál neki és lásd hova jutottál vele. Szánalmas vagy Jaesa, ez, amit most képviselsz az. Az, hogy eldobnál magadtól mindent, mert megöltél egy olyat, aki számított neked? Hát ezért harcoltál eddig? – kérdezem újra csak. Nincs okom hazudni neki, főként nem önmagával kapcsolatban nem. Tisztán kell neki is látnia, hogy mit művel és hogy miért. Akkor majd döntéseket fog tudni hozni.
- Tetted nem lenne más, mint gyáva cselekedet. Elfutsz minden elől, csak mert neked ez a kényelmes. Elfelejtesz mindent és hátat fordítasz mindenkinek egy angyal miatt – egy újabb fújtató sóhaj hagyja el orromat. Fejem enyhén megrázva hajtom le és csapom fel újra a könyvet. Az ő döntése lesz, nem az enyém. – Gyáva vagy, mert feladsz mindent, amiben valaha hittél, amiért valaha harcoltál, ha ezt akarod csinálni, hát tedd. Senki sem fog az utadba állni. A tettek határozzák meg, hogy kik vagyunk – teszek még hozzá ennyit. Neki kell döntenie nem nekem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 11:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Ahogy kiejtem a halk kérdést, megbánom, hogy feltettem. Nem azért, mert úgy gondolom, Ophilia nem tudna rá válaszolni, sokkal inkább azért, mert nem akarom tudni a választ. Eddig is megvoltam nélküle, ezután is meg leszek. Meg kell lennem. Túl kell lennem rajta.
Fejem ismételten megrázom. Nem mutathatom meg neki. Senki nem tudhat azokról a dolgokról, amiket tettünk. Még nem. Majd egyszer, ha a világ helyreáll és még életben leszünk, elmesélem neki. Meglehet, az pont azon a napon lesz, amikor a vesztőhelyre kísérnek majd. Fene se tudja.
Rassilon is csak egy angyal volt… Ó, hogy hányszor mondogattam én ezt magamnak az elmúlt évek során. Onnantól kezdve, hogy megtörtént társunk árulása. Nagy pofon volt mindenkinek, főleg nekem. Onnantól kezdve rendszeresen emlékeztettem magam felettesem kilétére, mégis… Többnek hittem. Halála napjáig többnek hittem. Szeretném én is úgy gondolni, hogy csak egy volt a sok közül, de nem így van. Számomra nem így volt. Én pedig megöltem.
- Te magad mondtad, mindig gyilkos voltam. Az ölés létezésem célja, semmi több – emlékeztetem. – Isten magunkra hagyott minket. Gabrieltől is elszakadtam, az angyal, akinek hűséget fogadtam, a kardom által halt meg… Nincs már aki megmondja kit kell és kit nem kell megölni. Bárki lehet célpont.
Ajkaim mosolyra húzódnak. Magam sem tudom az okát, hogy miért, de valamiért nem tudom levakarni onnan. Állam egyfajta gőggel emelem magasabbra. Szavaim után talán testvérem is megfontolja, melyik döntés lenne számomra a jobb. Bújjak el valahol, ahol elkülönítem magam a világ történéseitől, vagy lépjek a fényre és tegyem, amire teremtettek? Az utóbbi most nem is lenne olyan rossz ötlet.
- Nem engem menesztett? – nevetek fel – Ha Rassilon nem lett volna, már évtizedekkel ezelőtt eltűntem volna a világról. Gabriel hóhérja épp a szárnyamat készült lecsapni, amikor megjelent és bevett a csapatába. Tudom jól, hogy csak miatta tűrtek meg abban a városban.
Nem vagyok ostoba, mindig tudtam, hol a helyem. Igaz, ez nem mindig látszott. A határaimat rendszeresen feszegettem, akár egészséges volt rám nézve, akár nem. Néha pedig mások feszegették, próbálgatva, mire vagyok képes egymagam.
- Ha Isten nem mindenható, akkor Amara sem. Ha az van megírva, hogy meghalok, miközben próbálom megölni őt, akkor úgysincs mit tenni. Az elmúlás gondolata egyáltalán nem zavar. Legalább egyel kevesebb angyal pusztítja a világot.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 10:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
Így azonban végképp nem értem, hogy mi bántja. Megígért valamit, majd aképpen cselekedett. Ebbe nincs semmi bűn, ebbe nincs semmi olyan, amiért az angyal lányának, ráadásul egy harcosnak ekként kellene cselekednie. Ez egyszerűen csak meggondolatnság a részéről. Megtanulta azt, amelyet Gabriel oldalán gyilkolt. Az érzelmeket. Most pedig engedi, hogy azok vezéreljék, tévesen.
Suttogó kérdése halk. Mégis hallom minden szavát. Vállaimat felvonom, mint aki nem tudja, habár nem hiszem, hogy rám tekintene.
- Miért más? Ahhoz, hogy tudjak rá válaszolni, látnom kellett volna a történéseket, az előzményeket. Mint tudod, erre most nincs ráhatásom, a menny zárva – és ki tudja, hogy mennyi ideig marad így? Miért más, miért éli meg másnak? – Ezek azok a kérdések, melyekre magadnak kell megtalálnod a választ, hiába vagyok itt, vannak dolgok, melyekben nem segíthetek – nem azért mert nem akarok, hanem mert nem tudok. Ha engem kérdez, és kérdez. – Ez nem más, mint a többi. Ő is egy angyal volt, egy a testvéreid közül – nem hányom a szemére, hogy megölte, ahogy azt sem, hogy mennyi más angyallal végzett. Ezek csak a rideg tények, melyeket nem muszáj elfogadnia. Attól ezek még megmásíthatatlanok. Ott lesznek, ha akarja hallani, ha nem.
Kérdéseim hallatán kiabál. A könyvet magam mellé helyezem a kanapéra, lábaimat leemelem róla és a földre teszem. Mégsem állok fel, de egyenes háttal ülök. Szemlélem nővéremet, tetőtől talpig. Megváltozott. Én is, és ő is. Nem akar szembe nézni az élettel, melyet maga alakított így, inkább megfutamodna.
De mégis miért érdekel engem ez ennyire? Miért akarom rávezetni arra, hogy éljen? Neki is látnia kellene a világot elpusztítani, hogy mégis hova sodorták ők?
A kanapé hátrébb tolódik, az asztalról minden lesodródik ahogy a polcokról is. Nem szólok közbe, nem emelem fel a hangomat, még csak vissza sem állítok mindent az eredeti helyébe. Nyugodtan ülök és nyugodtan szemlélem az arcát. Az enyémen most nincs mosoly, most nincs megértés. Egyszerű nyugalom, mely árad belőlem.
- Isten arra teremtett, hogy megölj mindenkit? – kérdezek vissza. Mintha kissé máshogy szemlélné a dolgokat. – Miért kívánná levágni a szárnyaidat Gabriel? Tudomásom szerint nem téged menesztett – már ha igazak a hírek és miért ne lehetnének? – Amara pedig egy istenség, mégis mit érnél el azzal, ha meghalnál miközben még csak a közelébe sem tudnál menni? – kérdezem újra. Semmi értelme nem lenne, még csak megpróbálnia sem. Kérdéseit nem én fogom megválaszolni. Azokat neki kell.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 2:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


- Egy beteljesített ígéretnek – suttogom.
Megígértem neki és meg is tettem, amire kért. Miért érzem magam mégis ennyire szörnyen? Lehet, hogy mégis kudarcként élem meg? Nem akartam végezni vele. Találni akartam más módot, csakhogy nem sikerült. Úgy tűnik, bármilyen ügybe keveredem, a vége mindig az, hogy megölök valakit. Akár van rá parancsom, akár nincs.
Tényleg, mitől különbözik ez a többitől? Miért más, hiszen nem Rassilon az egyetlen olyan áldozatom, akit ismertem. Voltak mások is, olyanok, akikkel közös feladatom is volt a múltban. Az viszont parancsra történt. Igen, még mindig képes vagyok magam ezzel nyugtatni, holott tudom, hogy felesleges. Az angyalom viszont más volt… Még élénken él emlékeimben az a nap. Kérése, melybe könnyelműen beleegyeztem. Szinte még érzem csókját ajkamon. Azt hittem, van más mód. Akkor sikerült őt visszahozni, később miért nem?
- Miért más ez? – kérdem, magam elé lehelve a szavakat. – Te tudod rá a választ? Annyi angyalt figyeltél a magasból, biztosan láttál már hasonlót…
Elhallgatok. Fejem enyhén megrázom, remélve, hogy nem mond semmit. Nem akarom tudni a választ. Félek tőle, épp úgy, ahogy az elmúlt években is kerültem ezt a kérdést. Egyikünk sem akarta megtudni, miért állunk úgy egymáshoz, ahogyan senki máshoz. Egyébként is, nagyobb a valószínűsége annak, hogy csak megszoktuk egymás társaságát. Jól működtünk együtt csapatként, ennyi. Semmi több. Léte nyomán viszont nem maradt más, csak az üres magány. Mostantól nem tudok kit piszkálni, nincs ki miatt dühös lehetnék, akinek segíthetnék. Nincs senki, aki parancsokat osztogatna és akivel ellenkezhetnék azok kapcsán. Magam vagyok, ha viszont ez így marad, legalább kisebb az esélye annak, hogy megölök valaki olyat, akit nem akarok.
Kezeim ökölbe szorulnak húgomat hallgatva. Most már értem… Valahogy így érezhette magát Rassilon is, amikor annak idején kioktattam. Ugyan a nyelvemet félig kitépte és beszélni nem tudtam, de az elméjében felcsendülő hangomtól nem tudott megszabadulni. El akarom hallgattatni… Azt akarom, hogy csend legyen, hogy Ophilia vádaskodó kérdései abbamaradjanak. Ennek viszont nem lehet véget vetni, tudom jól. Engem sem lehetett megállítani, őt sem lehet. Úgy nem, hogy ne essen baja.
- Mégis mit tehetnék? – kiáltom el magam.
Állkapcsom megfeszítve fordulok vissza felé, azzal a lendülettel egy telekinetikus hullámot bocsájtva ki magamból. Az előtte lévő asztalról minden lerepül. Az alatta lévő kanapé is hátrébb csúszik, miként a hátsó falon lévő polcok hirtelen megüresednek. Az oldalt lévő íróasztalról leszakad a rá erősített térkép.
- Mi mást kellene tennem, Ophilia? Azt, amire teremtettek? Menjek ki és mészároljak le mindenkit, aki az utamba kerül? Térjek vissza Gabrielhez, hogy levágja a szárnyaim a fejemmel együtt? Keressem meg Amarát? – dobálom a kérdéseket – Ez utóbbi egyébként is szándékomban áll. Ha mást nem, őt legalább még megpróbálhatom megölni.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 12:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
Szemöldököm homlokom tetejére kúszik fel. Nézem, hallgatom nővéremet, látom, ahogy szenved mégsem érzem azt, hogy a babusgatás most segítene. Józan szavak, melyek a tényekre világítanak rá. Még ha most fáj is neki, még ha nem is látja értelmét, meglehet, hogy később igen. De miért is harcolok ezért? Hiszen egyszer úgyis végetér minden. Talán a közeljövőbe. Mégis valami kényszerít, egy belső ösztön, hogy ezt tegyem. Roppant bosszantó.
- Ha nem kudarc, akkor mégis minek neveznéd? – kérdezem tőle. Hiszen érdekel, hogy mégis miként látja a dolgokat. Mit ért az alatt, hogy Isten a hibás. Elég sok mindenben, de nem abban, amit Gabriel elkezdett. Mondhatja, hogy csak egy katona, azt tett, amit parancsoltak neki. És igazat is adnék neki, ez így van. De az érzelmei irányítják, melyet megtanult. Azok az érzelmek, amelyeket azoktól vettek át, akiket a legjobban gyűlölnek.
Áll az ajtó előtt és nem mozdul. Néma, amit nem tudok mire vélni. Elgondolkozik rajta, vagy enged neki? Nekem támad?
Ám ehelyett egyszerűbb kérdést tesz fel.
- Jaesa, te mindig is gyilkos voltál. Mindig is Atyánk, vagy Gabriel parancsára öltél, embert, démont, angyalt is ha kellett. Mitől különbözik ez a mostani? – kérdezem értetlenkedve. Miért kell fennakadni ezen, hiszen harcos. A harcosoknak pedig gyilkolnak, ezt nem tudják elkerülni. Nem tudnak nem ölni. Kegyességből, vagy kegyetlenségből, a helyzeten ez mit sem változtat.
Szavaira akaratlanul forgatom meg szememet, ajkamon halk sóhaj szakad fel.
- Megöltél valakit, aki nem volt önmaga? Ettől esel padlóra? – teszem fel a kérdést, hangomban továbbra sincs gúny, sem elítélés. Csupa nyugalom és tényszerűség. – Ez a megoldásod? Elvonulsz és kivonod magad minden alól? A világ haladjon amerre akar és? Te mit fogsz csinálni? Elbújsz egy bokor alatt és nyalogatod a sebeid? Jae, mikor lettél ilyen gyenge jellem? Mitől? És ne gyere azzal, hogy Gabriel vagy Atyánk a hibása, hiszen a döntéseidet te hozod, nem más – magyarázom neki továbbra is. Szeretném ha megértené, hogy amit tesz, vagy tenni készül az badarság és értelmetlen. Elpazarolja lényének értelmét, miért? Mert megölt valakit? Mennyi testvérünket vesztettük már el évezredek alatt. Nem ő lenne az első, aki valamilyen szinten közelebb állt hozzánk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Nem értem, miről beszél húgom. Miért tagadnék én bármit is? Most már nem lenne értelme. Nincs olyan, aki előtt tagadnom kellene. Igaz, olyan sincs, akinek elmondanék mindent. Hogyan nézne rám Ophilia, ha megtudna rólam mindent? Ha megmutatnám neki mindazt, amit az évek során tettem? Lehet, legutóbbi találkozásunkkor azt kellett volna tennem, akkor nem mentett volna meg. Úgy viszont az én segítségemből sem kért volna soha többé. Mocsokban úszom, akár látszik, akár nem. A különbség annyi, hogy már nincs erőm úszni és elkezdtem fuldokolni. Csupán idő kérdése, mikor nyel el teljesen.
- Nem volt kudarc… - suttogom.
Lehet, hogy nem sikerült megmentenem Rassilont, de teljesítettem a tőle kapott utolsó feladatom. Az ígéretem, amit felelőtlen tettem, mégis, tudom, hogy újra megígérném neki, ha itt lenne. Újra belé mártanám kardom, csakhogy megszabadítsam Amara átkától. Akkor is, ha ezzel egész lényem elveszik. Igaz, most sem érzem, hogy sok maradt volna belőle. Hiszen mi vagyok én… GYILKOS! Csupa nagybetűvel. Annyira nyilvánvalóan, hogy most még húgom is annak titulál.
Ennek ellenére képes vagyok meglepődni, amikor tőle hallom. Némán állok az ajtó előtt. Képtelen vagyok megmozdulni. Mintha ez az egyetlen szó, mi az ő hangján érkezik el hozzám, törhetetlen láncokat kovácsolt volna bokámra.
- Ha szerinted is az vagyok, miért mentettél meg? – kérdem számonkérően.
Nem értem. Ha nem cselekszik akkor, most egy halálosztóval kevesebb lenne a világon. Persze nem is lehetnék más. Ezért lettem teremtve. A harcosok mind gyilkosok. Legyen ember, démon, angyal, bárki… akit meg kell ölnünk, azzal végzünk. Kivéve, ha mi pusztulunk el előbb. Én pedig voltam olyan naiv, hogy elhittem, ettől meg lehet valahogy szabadulni.
- Azt hittem, vége lesz azzal, ha elszakadunk Gabrieltől. Nem volt, aki parancsba adta volna mások megölését, mégis… Láttad, mi történt – mosolyodom el. – Maradj távol tőlem, Ophilia! Nem akarom, hogy veled is az én kardom végezzen. Még akkor is, ha a jövőben szólítanálak… egyszerűen hagyd figyelmen kívül. Ne keress meg. Ne ments meg többé! – suttogom, szinte már könyörgő hangon.
Így lesz a legjobb. Nyugodtan megkereshetem azt, akivel még végeznem kell. Még egy. Semmi több. Egyetlen egy van hátra, akibe nagy valószínűséggel beletörik a fogam, mégsem érdekel. A lényeg, hogy ne jöjjön oda senki, aki akár velem is veszhetne. Főleg ne ő.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 21, 2019 4:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
Egyszerű megjegyzésére csak kérdőn vonom fel a szemöldököm. Valószínűleg ő sem gondolhatta komolyan saját szavait. Ha pedig igen, akkor valami nagyon nincs rendben vele. Noha ez tökéletesen látszik is rajta, mégsem szólok egy szót sem.
Mégis úgy tűnik, hogy önként nem áll kötélnek. Még várok, hátha mégis meggondolná magát. Máshogy is megtudhatom, amit szeretnék, nem feltétlen kell az ő beleegyezése és talán ezt meg sem tudná.
Továbbra is nyugodtan ülök a kanapén és figyelem őt, enyhén félrehajtott fejjel.
Ajkamra egy pillanat erejéig költözik egy félmosoly. Nem a megszokott szelíd fajtából, ez más. Teljesen más. Elégedett lennék, mert kiborul? De hát miért?
- A tagadás sose tartozott a lényed részéhez - jegyzem meg, rendezve arcvonásaimat, ha esetleg visszafordulna felém. Továbbra is nyugodt vagyok, lábaimat egymáson pakolom át. A könyv nyugodtan pihen az ölembe, kezemmel pedig keresztezve tartom azt.
Nincs okom a nyugtalanságra, akkor is, ha testvérem világgá akarna menni. Mégis hova? Kihez? Akiben a legjobban megbízott, az meghalt. Hallok híreket, járom Las Vegas utcáit. Nagyjából képben vagyok azzal, hogy mi történt.
Hagyom, hogy kitörjenek belőle a szavak. Hallgatom, szemem pedig egy pillanatra megrándul, meghallva Amara nevét. Nyilván Ő megint. Összekuszálja a szálakat, velem együtt. Arcomra mégsem ül ki meglepettség neve hallatán. Hihetné akár azt is, hogy nem először találkozok a jelenségével.
S ami azt illeti, ez így is van.
- Kézenfekvő őt hibáztatni - látom be, fejem kissé megbillentve, ajkaimat lejjebb biggyesztve. - Képtelen vagy szembenézni a kudarccal, így ahhoz nyúlsz, aki a legközelebb áll. Aki mindennek az Atyja, aki teremtett. Oh, Jaesa, Ő korán sem hibás ebben. Sosem tartott pisztolyt a fejedhez, de soha nem is kényszerített arra, amit tettél - igen, tudom, hogy az előbbi szavaimmal totálisan ellentmondanak. - Ti döntöttetek úgy, hogy engedtek az érzelmeknek, hogy megismeritek őket, hagyjátok, hogy magot ültessenek porhüvelyetekbe - vonom meg a vállamat, majd, mint akit már nem is nagyon érdekel, hogy marad-e vagy sem, kinyitom újra a könyvet, ott ahol abbahagytam.
- Sorsunk előre el van rendelve, de az út, amelyen odáig jutsz az a Te döntésed, nem az Övé. Az, hogy ezzel mit kezdesz, meg végképp nem az Ő hibája. Sok mindenért lehet hibáztatni, de azért, amiért gyilkossá váltatok, azért nem - szavaim meglehet, hogy erősek, de ezek pusztán tények .
Tények, melyeket a mennyben is elmondanék, legfeljebb más szavakkal. Az angyalok egyszerű gyilkosokká váltak. Nem különböznek már a démonoktól. Hibáztathatnak, akit akarnak, de ezeken nem tudnak soha már változtatni.
Szemlátomást visszamerülök az olvasmányomba és legfeljebb csak akkor hagyom ezt abba, ha mégsem dönt a távozás mellett.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 16, 2019 1:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


- Ne akarj többet tudni a végeredménynél – suttogom magam elé, de biztos vagyok abban, hogy húgom jól hallotta szavaimat.
Annyit éppen elég tudnia. Nem akarom elmondani, hogy mi történt. Azt sem, hogy ki miatt, már csak azért sem, mert fogalmam sincs, kit kellene okolnom igazán. Gabrielt, amiért kételkedni kezdett Rassilonban és lefokozta őt? Amarát, amiért előhozta elrejtett sötétségét? A szeráfot magát, amiért nem tudott ellenállni neki? Magamat, erőtlenségem miatt? Azért, mert nem tudtam máshogy megállítani és segíteni neki? Mindenkit? Leginkább az utolsó az, ami valósnak tűnik. Ehhez a sorhoz csatlakozott Ophilia is.
Mintha haragom minden egyes lélegzetvétellel növekedne iránta. El kell ezt tüntetnem magamból. Meg kell szabadulnom tőle, még mielőtt utat talál magának és megfojtja gondolkodni képes énemet. Fegyvertelen indulok a kijárat felé. Nem tudom megérinteni őket. Még nem.
- Atyánknak ehhez semmi köze! – tör ki belőlem, miközben megtorpanok.
Saját hangom ismeretlenként hallom vissza. Kezeim ökölbe szorulnak, körmeim húsomba vájnak, én pedig a fájdalomra kezdek koncentrálni. Arra az ismerős érzésre, amit oly sokszor tapasztaltam. Ami sajnálatosan azt jelzi, hogy még élek. Vállaim dühtől reszketnek. Miért vagyok most ilyen? Sosem jutottam el hasonló mélységekig, ahonnan most úgy tűnik számomra, hogy nincs kiút. Egyetlen lett volna, ami ha bekövetkezik, megelőzte volna mindezt. Ezt a romlást, ami tovább taszít a bukás ösvényén. Igaz, már felesleges. Mind bukottak vagyunk.
- Az ok az volt, hogy gyenge voltam. Hogy egyikünk sem volt elég erős Amara ellen, hogy hagytuk magunkat az emberi érzelmek által befolyásolni… - kezdem el sorolni, de megállok.
Valójában mindennek egyetlen oka van. Egy személy a hibás, már ha lehet őt annak nevezni. Semmi nem lenne, ha ő nem hozott volna létre minket, ha nem teremtette volna meg a világot.
- Az egészért Isten a hibás, amiért létrehozott minket – mosolyodom el szomorúan.
Az a valaki, akinek szolgálatát a legnagyobb áldásnak láttuk, holott az legnagyobb átkunk. Ő formált minket olyanná, amilyenek vagyunk, belénk helyezve annak lehetőségét, hogy a halandó érzelmek megfertőzhessenek minket. Parancsára léptünk számtalanszor a földre, érintkezve gyenge gyermekeivel. Miatta lettünk teljesen elveszettek távozásakor. Válaszokért kutatva estünk egymásnak, megtettünk számtalan dolgot, mégsem kaptunk semmit. Vagyis... kaptunk. Elég sok mindent, csak azért, hogy elveszítsük azokat. Hogy saját kezünkkel tüntessünk el mindent, ami számunkra fontos lehet. Talán egyszer annak is eljön az ideje, hogy Ophilia ellen forduljak? Nem akarom...



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 10, 2019 4:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
Aprón rázom csak meg a fejemet. Hajam lágyan kering arcom körül, keretet adva neki. Végül finoman emelem ujjaimat és tűröm a zavaró tincseket fülem mögé, hogy aztán újra visszasimítsam őket a könyv bársonypuha borítójára.
- A végeredményét láttam annak, ami történt - felelem továbbra is rezzenetlen nyugodtsággal.
Való igaz, soha nem láttam még háborút, csatát élőben. Soha nem voltam tapasztalója halottaknak, a szagoknak, a környezetnek maga. Mégis számtalan csatát végignéztem már, a látványa nem borzaszt el. Ahogy a gondolata sem ennek. Angyalok vagyunk, érzelem nélküli bábok. Miért akarunk hát máshogy viselkedni?
Kérdésére ezúttal aprót bólintok csak, tekintetem nem szakítva el az övétől. Rabságba hívom, mikor a kékségeke tekintek. Nem olyan jeges, mint a démoné. Általában melegebb, mint a víz kék színe, ám most inkább hasonlít a tengerek legmélyebb rétegeiben húzódó kékséggel: üres és magányos. Megtört.
- Meg - tudatom vele szavakkal is. Miértjét nem tudom, hangját hallottam a fejembe és a hívó szót. A következő pillanatban már ott is voltam, láttam vérbe fagyott testét.
Ellenben tapasztalhatja, hogy bőre tiszta, kosztalan. Volt rá egy egész hetem, hogy lemossak róla mindent, minden apróságot, amit csak találtam. Ő is angyal, nézzen ki aképp. Tisztának és fényesnek, amilyennek lennie kell. Fegyvereit is gondozásba vettem. Fénylő acéljai ott pihennek az asztalon, magam mégsem tekintek arra.
Csak és kizárólag nővéremet figyelem.
Válaszára kurtán bólintok még egyszer.
- Érthető - mégsem az. Ám a férfi Gabriel angyala volt, emiatt viszont igen. Sajnálom őt, hogy elbukott eme küldetésbe. - Vannak dolgok mely felett nincs irányításunk. Atyánk útjai kifürkészhetetlenek - kezdek bele halkan, nézve miként próbál elmenni. Hangom nyugodt, nem állítom meg. Legalább is nem a hagyományos értelemben. Továbbra is nyugodtan ülök, legfeljebb fejemet fordítom utána. - Sorsunkat megírta előre. Változathatunk rajta, némi beleszólásunk van, ám nem mindenbe. Okkal történt, ami történt, melyen változatni már nem lehet, Jaesa - szavaim talán kemények. Mégsem most fogok elkezdeni hazudni neki.
Nem, mert semmi értelme sem lenne. Nem fogom lekicsinyelni problémáját. Szenved. Szenved, ahogy én, amikor a menny kiürült, szenved, ahogy én, amikor otthonomat el kellett hagynom. Vele ellentétben a feszültséget nem tudom levezetni, ám mindent megtettem volna, hogy valaki ott legyen akkor mellettem. Akivel tudok beszélgetni anélkül, hogy pengéjét húsomba mártsa.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Miattam? Hogy lehetne ez miattam? Elfogadtam… Beletörődtem abba, hogy Rassilonnal együtt veszek el. Megbékéltem a gondolattal, a lassú elgyengüléssel… A lényem… Biztosan az a hibás. Az a valami, amit Atyánk teremtett. Harcos vagyok. Küzdenem kell, még a halál ellen is. Ez lehet az, ha viszont így áll a dolog, esélytelen, hogy csak úgy meghaljak. Nyugodtan és csendesen. Saját testem ellenem van. Nem mintha meg akarnék halni. Persze, ha úgy hozza a helyzet, eljöhet értem. Nem fogok ellenkezni. Mondanám ezt, de úgy tűnik, ez közel sincs így.
- Láttad, mi történt.
Látnia kellett. Annak a napnak a végeredményét. Ez a lényeg. Az, hogy hogyan jutottunk el oda, nem számít. Számára lényegtelen, én meg… nem akarok újra végigmenni rajta. Most nem. Elég lesz később szembenéznem vele.
- Megidéztelek?
Hogyan és mikor? Nem csináltam mást, csak feküdtem. Nem így van? Mindent elárasztott a vér, az enyém és Rassiloné. Még most is érzem magamon annak az egyvelegnek a szagát. Talán még van is rajtam belőle. Le akarom mosni. Meg akarok szabadulni tőle, hogy ne kísértsen. A fegyverem sem biztos, hogy kell. Visszaszerzem, ezzel kapcsolatban nincsenek kétségeim, de egy időre talán itt hagyom. Úgy érzem, nehéz lenne kezemben tartani.
Miért? Miért bánt ennyire? Eddig sem álltam semlegesen saját testvéreim életének kioltásához. Egy részem mindig bántotta, főleg, ha jókora kegyetlenséggel kellett megtennem. Mint amikor az emberek módszerét kellett használnom és utána gyenge ember módjára kiszaggattam a halott tollait. Mert egy ember így tenne, hogy később felhasználhassa azokat. Ez mégis más… Miért?
- Megmenteni akartam őt, nem megölni – bököm ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
Ez igaz. Nem hiába húztam az időt és próbálkoztam mással is. Mégis itt kötöttünk ki. A teljes igazságtól viszont távol áll. Nem az a legnagyobb gondom, hogy egy testvérem volt, hanem az, hogy Rassilon volt. Az angyal, akihez a hűségem kötött, akit éveken át követtem. Akit beengedtem a titkaimba és elhoztam ide a dezertálásunk után.
Úgy érzem, nem kapok levegőt. Az emlékek fojtogatnak. Ki kell jutnom innen. Ki kell űznöm őket fejemből. A kijárat felé indulok. Itt nem kellene rombolnom. A zaj ide is vonzhat valakit és megtalálnának. A következő városig talán elég lesz elmenni. Ott már nem baj, ha felhívom magamra a figyelmet. Meglehet, jobb is lenne, főleg ha Gabriel angyala az illető.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 4:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
Fejemet félrehajtva nézem zavarodott nővéremet. Sose láttam még ilyennek, pedig a mészárlás kezdetekor is megviselt volt. Nem tudom, hogy az átéltek hagynak-e nyomot rajta, vagy pedig, hogy a halál mezsgyéjéről hoztam őt vissza. Megérintette a halál szele, ez kétségtelen. A kérdés inkább csak az, hogy mennyire rémítette ez meg. A legtöbb ember, démon, de akár angyal is megrémülhet, ha a halál közelít felé.
Az élet értékes, ezt talán most ő is megtanulja és belátja. Egy harcos életébe benne van, hogy bármikor meghalhat. Ám vajon készen áll akkor erre, amikor tényleg eljön az ideje?
Hangja halk, ám a bunker csendjébe mégis tökéletesen hallható. Arca elkomorul, a viszontlátás öröme vagy megkönnyebbülése most nem fut végig az arcán.
- Miattam és magadnak. Sokat küzdöttél, ám a lényed az életbenmaradás mellett döntött - felelem neki csendesen, nyugodtan. Továbbra is ott ülök a kanapén, kezem a könyvön. Lábaimat keresztbe rakom egymáson. Csendesen szemlélem alakját, arcának vonását. Ahogy szőke tincsei az arcába hullanak.
Figyelem kereső tekintetét.
- Mi történt Jaesa? - kérdezem nyugodt hangon. Nem emelem fel, nem itatom át sem gúnnyal, de aggodalommal sem. Úgy teszek, mintha még mindig a mennyben volnánk. Csakhogy szikrázóan fényes irattáram helyett a föld alatt tartjuk a beszélgetésünket. Testvére holttestte mellett leltem rá. Talán nem is volt tisztában azzal, ami történt? Hogy megidézett? Nem úgy néz ki.
- Megidéztél - jelentem ki, a fel nem tett kérdésére. Annyira egyszerű lenne csak beletekintenem a fejébe, hogy láthassam mi jár benne. Ezt egyelőre mégsem teszem meg. Nem azért mert tartok attól, hogy észrevenné. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire őszinte velem. Mennyire beszédes.
Elveszett lélek. Annak tűnik. Vajon mi történhetett vele? Miért itt van? Gabriel miért akarta a saját katonájának a vesztét? Természetes, hogy úgy gondolom, hogy az ark rendelte el a halálát.
- Miért most bánt egy testvéred halála? - bukik ki belőlem az újabb kérdés. A falhoz állítom, tudom, kérdésem pedig jogos. Ez is egykor a feladatom volt: mindent tudni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Mikor kiérek a nappaliba, mintha látnám Rassilon alakját az asztalnál, ahol régebben a térképemet nézegette. Mindez csupán egy pillanat. Amint pislogok egyet, eltűnik. Nyoma sincs. Jobbra-balra forgatom fejem, mégsem látom sehol, válasz pedig nem érkezett tőle. Nem értem. Mi a franc folyik itt?
Ekkor hallom meg nevem. Valami rémlik, mintha hallottam volna korábban, ugyanezen a hangon. Nem… Ez most sokkal tisztább. Annyira, hogy fel tudjam ismerni. Zavartan nézek húgomra. Mit keres itt? Honnan tud erről a helyről? Beletelik néhány másodpercbe, mire eszembe jut. Akkor sem voltam a legjobb állapotomban. Akkor kért arra, hogy tanítsam harcolni, én pedig gondolkodás nélkül beleálltam első csapásába, hogy megtudja, milyen kiontani egy angyal vérét. Utána mutattam meg neki.
- Ophilia – suttogom.
Vonásaim elkomorodnak. Furcsán érzem magam. Csalódottnak? Igen, annak is. Reméltem, hogy Rassilon lesz itt. Tévedtem. Ez viszont újabb kérdéseket szül. Honnan tudta húgom, hogy hol vagyok? Miért keresett fel? Mit tett a harcossal?
- Miattad vagyok még életben? – kérdem, tőlem szokatlan ridegséggel.
Az egész úgy cseng, mint egy szemrehányás. Mintha… haragudnék rá. De miért? Mert nem hagyta, hogy ott vesszek el, ahol Rassilont megöltem. A válasz eléggé egyértelmű. Szemeim hosszú időre lehunyom. Vége van. Biztos ez? Mi van, ha mégis él? Meg kell róla győződnöm. Vissza kell oda mennem.
Felszerelésem kezdem el keresni. Egy hiányzik. A kard, amivel átszúrtam őt. Mondhatnám lándzsám egyik végének is. Ott kell lennie, azt hiszem. Vissza kell szereznem, mindenképp. Nem hagyhatom, hogy más kezébe kerüljön. Ugyanez igaz Rassilon fegyverére is. Kezem arra a pontra simul, ahol átszúrt. Azt hittem, mostanra begyógyult, de úgy tűnik, tévedtem. Nem kerüli el figyelmem az apró barázda, ami valószínűleg heget jelent. Talán maradhatna így. Úgysem számít már. Semmi nem számít. Nem maradt semmi. Célom sem. Ha elintéztem a dolgokat, talán egyszerűen maradhatnék itt. Nem, itt nem. Ő már járt itt. Akaratlanul Rassilonhoz kötnék dolgokat. Keresnem kell egy másik helyet.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 05, 2019 8:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
A percek órákká nyúltak, az órák pedig napokká is talán. Idelent a föld alatt teljesen máshogy telik az idő. Mégis itt maradtam nővérem mellett. Bőre verejtékezett, lázálmok gyötörték. A sebe lassabban gyógyult, mint ahogy az várható lehetett volna. Szívem helyén a légüres tér szorult össze. Sajnáltam érte. Számos tollamat égettem el nap, mint nap, hogy begyógyítsam sebét.
Újra és újra lemostam vízzel, megtisztítottam, mígnem egy nap begyógyult a seb. Könnyedén eltüntethettem volna a heget is, hogy soha többé ne lássa. Valamiért mégsem tettem. Szerettem volna, ha emlékszik arra, ami történt. Hogy mi várhat bármelyik testvérére is. Hogy nem ő volt az első angyal, akit megölt.
De miért? Miért ilyen fontos ez nekem, hogy ezt tudja?
Felesleges ezen aggódnom, majd magától is jönnek eme gondolatok. Addig is. A hatalmas előtérben, a kanapén ülve olvasok egy könyvet. Lábaimat magam mellé húzom fel egy kósza plédet terítek rájuk, mintha ez bármit is számítana. Gyertya lassan csonkig ég mellettem, mégis tökéletesen látom a betűket. Nincs is már több dolgom, minthogy hagyjam pihenni és várni, hogy magához térjen. Nem szeretném egyedül hagyni.
Ki tudja, hogy mi történt vele valójában. Nem… Senki sem érdemli meg, hogy egyedül legyen ilyenkor. Ő pedig végképp nem. Egy régi gondolat kerít hatalmába, melyre egyre többször fordul meg a fejembe. Nem Ő az egyetlen, kinek halálát nem akarom, mégis mindent amit teszek… Egyáltalán nincs összefüggésbe. Persze mondhatnám azt is, hogy nem Én akarok véget vetni az életüknek. Akarom, hogy lássák a véget. Hogy lássák, hogy igazam van?
Puha léptekkel tér ki a szobából. Tekintetem lassan emelem fel a könyvről. Figyelem kutató tekintetét, még ha rám is néz, nem vesz észre. Nincs itt.
- Jaesa? - ejtem ki a nevét sokadjára az elmúlt napok folyamán. A könyvet nyugodtan zárom be, kézfejemet a borítóján tartom. - Még pihenned kellene, súlyos sebeket kaptál - szólok nyugodt hangon. Mégsem állok fel, hogy visszatuszkoljam az ágyba.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 03, 2019 3:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Túl lassú! A vágyott csend, a sötét béke lomhábban jön értem, mint bármi más életemben. Hosszabbnak érzem mint azt az időt, amikor Rassilon évekre magamra hagyott. Szemeim becsukom, türelemre intem magam. Biztosan nem kell már sok. Hamarosan… Vége lesz mindennek. Nem kell több parancsot követnem, nem kell semmit tennem. Léteznem sem kell.
Ujjaimat már nem tudom mozdítani. Tehetetlen simulnak a földre, véremben fürödve. Az egész olyan… semmilyen. Nem érzem, hogy gond lenne a tény, hogy haldoklom. Szemhéjaimra mintha ólomköpenyt húztak volna, oly nehezek. Mostanra azok sem rezzennek. Elfáradtak. Egyedül elmém az, ami még tompán, de érzi a valóságot. Az egyáltalán? Azt sem tudom. Egyszerűen érzek vele valamit. Na meg hallok. A nevemet hallom.
Bárki vagy, menj innen! Takarodj és hagyj itt! Hagyj minket! Szavak viszont nem hagyják el torkom. Ajkaim sem nyílnak, még résnyire sem. Gondolataim sem szöknek ki fejemből. Aztán végre csend lesz…
Talán egy hét is eltelik, mire szemeim kinyílnak. Értetlenül bámulom a szürke plafont, a rajta beáramló fénnyel együtt. Nem mozdulok, felesleges ellenőriznem, hogy valóság-e, vagy sem. Biztos, hogy az. Miért? Miért maradtam életben? Ki érte a felelős? Eszembe jut egy hang, ami nevemen szólít, de túl torz ahhoz, hogy tudjam, kihez tartozik. Fejem jobbra, majd balra fordítom. Tudom, hol vagyok, csakhogy nehéz elhinnem ezt az egészet. Hogy kerültem ide? Erről a helyről csak én tudtam és Rassilon. Rassilon?
Fél pillanat alatt felpattanok. Az ágyat elhagyva sietek ki a szobának nevezett helyből, keresve az angyalt. Életben van? Észhez tért? Ha itt vagyok és élek, arra csak ez lehet a magyarázat.
~Hol vagy, Angyalom?~ - nyúlok felé gondolattal, de nincs válasz.
Semmi, csak a némaság. Mint amilyen akkor volt, amikor még véres teste alatt feküdtem az alagútban. Egyáltalán hogy maradhatott életben? A szíve megállt, ebben biztos vagyok. Átszúrtam őt kardommal, ugyanakkor nem ez az első eset, hogy visszatért a halál széléről. Amara keze van a dologban? Akkor hogy élhetek még mindig?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 23, 2019 10:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
„Sajnálom, Ophi! Mostantól nem fogok tudni segíteni neked…”
Hallom meg az ismerős hangot az elmémbe. Tekintetem felemelem a könyvről, melyet olvasok. A szél kellemes cirógatása akaratom ellenőre lapoz egyet. Majd még egyet, hogy aztán még egyet. A lapok mégsem fordulnak át, ujjaim megakasztják őket.
- Jaesa? - azonosítom be a hangot. Szemöldököm ráncolva emelem tekintetem az ég irányába. A napot fátyolfelhők takarják. A tavasz közeleg, ám messze van még. A levegő mégis édes, a virágok illata elbódítja még az angyalt is, ahogy beleszippantok. Erre még sincs időm. Bezárom a könyvet. Fedelére helyezem tenyerem, ujjaim kitakarják a cirádás írást: Dorian Gray arcképe, Oscar Wildtól.
Még mielőtt végeszakadna a világnak addig kívánok annyi könyvet elolvasni, amennyit csak tudok. Most mégsem tudja lelketlen porhüvelyem meghatni a lebilincselő történet. Lassan állok fel a fa aljáról, kezeimet a puha fűre helyezve. Egy lépést teszek előre, miközben a teret hajlítom meg.
Egy lépést, hogy aztán egy sötét katakombába találjam magamat. Íriszeimnek szüksége van pár másodpercre, hogy be tudja azonosítani, hogy merre is vagyok. Akaratán kívül idézett volna meg?
Az első, mit észlelek az a lassú légzés. Szemöldököm összevonva tekintek az irányába. Nővérem fekszik a földön, lassan vérbe fagyva. Rajta egy másik fivérem, kinek arcát nem látom. Ám az ő szívének dobogását nem hallom már. Sietős léptekkel termek ott mellettük. Féltérdre helyezkedve görgetem le róla a nehéz testet. Nem foglalkozok a holttal. Az élők azok, melyek érdekelnek még.
A világunk a pusztulás felé sodródik. Miért hagyjam hát őt életbe, hogy láthassa azt? Eggyel kevesebb gondja lenne Amaranak. Valami mégsem tud rávenni, hogy a szoborszép angyalt hagyjam meghalni.
- Jaesa - suttogom halkan a nevét, szelíd mosollyal az arcomon. Vélhetőleg nem kapok rá választ. Erőmet kihasználva emelem fel testét. Ekkor tűnik csak fel a sebe.
Tudom, hogy mit mondott. Hogy merre van az a biztonságos hely, ahol el tud bújni. Meghajlítva a teret lépek át a még élővel rajta, hogy egy újabb zárt és sötét helyen találjam magunkat. A holtat ott hagyom, vele nem foglalkozom már. Isten ha akarja felemelheti. Már ha egyáltalán foglalkozik ezzel.
Egy fekvőhelyre helyezem a testet és úgy fordítom, hogy sebét kényelmesen el tudjam érni. Olajat préselek ujjamból, ám félek ez nem lesz elég. Hátán tátongó seb szélére kenem. Ha lehetőségem van rá, akkor elégetek pár tollat, azzal is a segítségére sietek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Rejtekhely, Pristina Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 04, 2019 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 4:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon


 


Biccentek egyet, jelezve hogy megértettem, majd magára hagyom. Jó ideig gondolkodom azon, hogy most mi a francot kellene kezdenem magammal. A kanapéra dobom magam. Kezembe az egyik könyvespolcról vonok olvasnivalót. Régi, kopott könyv, amit a démonok nyelvén írtak. Nem mondom, hogy mindent megértek, ami le van bele írva, de minél többször olvasom és minél többet találkozom kapcsolataimmal, annál többet. Idővel talán az egész megfejthető lesz számomra. Egyelőre… Nagyjából a felével kell beérnem.
Ábrák és kézzel írt sorok váltják egymást. Némelyik oldal olyan, mintha vért használtak volna tinta helyett. Észre sem veszem és rám sötétedik. A nappali fényt éjszakai derengés veszi át. Még félhomálynak sem nevezhető állapot telepszik a teremre, engem mégsem zavar. Jó ez így, amíg látom annyira a könyv tartalmát, hogy el tudjam olvasni. Még ha csak részben is. Segít elterelnem a figyelmem a történtekről. Később még ráérek azon agyalni, hogyan tovább. Amikor Rassilon felébred.
Szemeim becsukva hallgatom, miként trappol néhány órával később. Már erősen az éjszaka közepén járunk. Mikor beér a nappalinak nevezett szobába, a különböző pontokon elhelyezett gyertyákra kezdek koncentrálni. Jól tudom mindről, hogy hol a helye. Néhány szót elmormogok, majd egyszerre meggyúlnak, jobb megvilágítást adva nekünk. Olvasmányomat erőltetett nyugodtsággal csukom össze és küldöm vissza korábbi helyére.
- Lassíts, Angyalom! - kezdek bele, visszafogva hangom – Arról volt szó, hogy beszélünk, ha felébredsz, erre te azonnal parancsokat kezdesz osztogatni anélkül, hogy bármit mondanál a miértjéről. Ráadásul még abba is belekötsz, hogy vagyok felöltözve.
Tőlem nem szokatlan, hogy értelmes magyarázatot várok, de ez most különösen így van. Kényes a helyzetünk és valljuk be, megváltozott minden. Azt sem tudom, hogy milyen szerepet töltök be nála. Még mindig úgy gondolja, hogy csak egy beosztott vagyok akit ugráltathat? Dezertáltunk. Nem vagyunk többé Gabriel katonái, nem tartozunk sehová. Ideje lenne nagyobb hangsúlyt fektetnie a beszédre. Egyáltalán kit akar megidézni és minek? Mi köze ennek a ruháimhoz? Persze a kívánságlistáját nem nehéz teljesíteni. Van raktáron a csontokból, akár egy tucat angyalt is megidézhetne. A tőr sem jelent problémát, de kaphat kardot is, ha az jobban kedvére való. Ennek ellenére, nem vagyok hajlandó megmozdulni. A hátsóm a kanapén marad, és csupán arcom az, amivel felé fordulok.
Van egy olyan sejtésem, hogy ez nemigen fog neki tetszeni. Mondhatni… Alighogy elszabadultunk, máris lázadok. Erre viszont úgy érzem, szükség van. Én vagyok jelenleg az egyetlen, aki mellette áll. Legalábbis mellette szeretnék, nem pedig alatta, valami hülye rangsor miatt, ami már aligha vonatkozik ránk.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 3:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Valóban látok Azmael számára némi reményt arra, hogy a viharos távozásom hátszelén fentebb lépjen a ranglétrán. De ez a kimenetel lepne meg a leginkább. A valóság az, hogy féltem őt. Nem kellene ott maradnia. Tudom, hogy nem fog velem kapcsolatba lépni, hogy meghozza a saját döntéseit. Mindig is egyenlőként kezeltük egymást, a barátom volt, testvérem. És neki is megvannak a maga ambíciói. De az arkangyalunkat is ismerem, meg azokat, akik őt körül veszik. Félek, eltapossák Azmaelt, mint egy bogarat. Abban az átkozott környezetben egyedül Sharaelnek van esélye az emelkedésre vagy úgy eleve a túlélésre.
- Nincs. – Nemlegesen fordítok egyet fejtartásomon a harcosom kérdésére nem túl szószátyár módon felelve. Dühös vagyok. Egy. Egy katonám tudtam onnan kihozni. Egy a karjaimban halt meg. Egy ellenem fordult. Egy eltűnt. És még sorolhatnám, de erőszakkal kényszerítem a lényem az elalvásra. Ez az állapot pedig tovább tart, mint gondoltam. Hat, talán hét óra is eltelik, mire kinyitom kék szemeimet. A szobában lehangoló sötétség uralkodik, a nap beszűrődő fénye már sehol. A mi érzékeinket ez persze nem gátolja. Van annyi beszűrődő, tompa fény, hogy angyali érzékeink remekül működjenek. Felállok, visszaveszek magamra mindent. Végül… úgy trappolok ki a harcosom nappalijába, mintha mi sem történt volna. Aludtam egyet, ismét maximális pörgésszámon működök.
- Jaesa! – Mély hangom parancsszerűn tölti meg a teret, majd visszhangzik a falakról mielőtt elhalna, én pedig máris az asztal előtt állok, ahonnan eleve kiindultam a pihenés előtt. Bár inkább nézek ki úgy, mint aki szimplán átlendült a holtponton, mint úgy, mint aki kialudta magát. A térkép felett állok meg, alaposan felmérem. Jaesahoz pedig csak akkor kezdek beszélni, mikor már érzem, hogy biztosan az enyém a figyelme. – Szedj össze legalább két szeráf megidézésére elegendő madárcsontot. Oh és egy éles tőrt. Lehetőleg ne angyalfémből legyen. – Futólag végig pillantok rajta, ha civil ruha van rajta, akkor nekem is van még hozzáfűzni valóm. – És öltözz fel normálisan. - Sok dolgunk van.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Rejtekhely, Pristina Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 28, 2019 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon


 


Együttműködőbb, mint azt elsőre vártam volna. Nem nézek hátra, tudom, hogy követ. A szobába beérve azonnal odébb húzódok, hogy ne álljam el az ajtót. Bevallom, kérdése egy fokkal jobb kedvre derít. Szemeim megforgatom, majd keresztbe font karokkal dőlök a hideg, szürke betonfalnak. Ha játékosabb hangulatomban lennék, vigyorogva rávágnám, hogy persze. Még azt is mellé tenném, hogy ő lesz a családfő, most viszont távol áll tőlem ez a fajta kedvtelés.
- Inkább örülj annak, hogy szükség esetén nem a földön kell aludnod! Egyébként is, a hely adott volt, én csak bele pakoltam néhány dolgot, miután kipucoltam. Szerintem egész jól sikerült. A nagy hely pedig nem hátrány. Legalább van hely a holmiknak, amiket felhalmoztam és nem kell mindent egy rakásba hányni. Könnyebb megtalálni azt, amire aktuálisan szükség van – vonok vállat.
Figyelem, hogyan dől hátra. Most még inkább örülök neki, hogy már nem olyan mocskos, mint amikor megérkezett. Megszoktam, hogy odafigyelek a környezetemre. Szeretem, ha rendezett és áttekinthető, annak ellenére, amilyen vagyok. Ugyanez igaz a megjelenésére. Számtalanszor tüntettem el róla a harcok nyomait, mielőtt megérkezett volna a takarító, vagy más csapat. Egy idő után már fel sem tűnt. Szinte reflexből tettem mindezt.
- Nem lep meg – sóhajtom.
Az sem, hogy Indra vele akart jönni és az sem, hogy Sharael ott maradt. Tisztelem őt, mint angyalt. Erős és mindig kész nyugodtan gondolkodni. Mindünk közül talán ő változott a legkevesebbet az évek során. Megmaradt olyan angyalnak, amilyen mindig is volt. Azmael és Vector maradt a kérdés. Előbbit tarthatják olyan értékesnek, hogy ne akarjanak végezni vele. Tekintve, mennyire hasonlít Azmael az előttem lévő szeráfhoz, van rá esély, hogy átvenné helyét. Részben. Teljesen biztosan nem. Rassilon alatt szolgált, óvatosak lesznek vele. Sharaellel szintén. Szemmel fogják őket tartani. Ami Vectort illeti, fogalmam sincs. Meglehet, már nincs is az élők között.
- Szükséged van valamire?
Az ajtó felé indulok. Szívesen beszélgetnék vele, vagy csak hallgatnám, hogy elmondhassa mindazt, amit szeretne, mégis… Ha fizikailag nem is, szellemileg biztosan kimerült. Jobb hagyni, hogy pihenjen. Egyébként sem szabad kapkodnunk, jelen helyzetben az végzetes is lehetne. Szépen nyugodtan. Ha minden átgondolásához egy hét kell, vagy kettő, az sem probléma. Itt biztonságban vagyunk, amíg nem hívjuk fel magunkra a figyelmet.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 28, 2019 11:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ha gyakorlatban még nem is, elméleti síkon határozottan érezhető, hogy milyen hátrányokkal jár az, hogy leszálltam arról a hatalmi bázisról, aminek a tetején eddig csücsültem. A hírszerzés, amit az arkangyalunk földi berendezkedéséhez építettem ki és átszővi az új világrendet az irányításom alatt hatékony volt, erős fegyver Gabriel kezében. És az enyémben is. Hisz volt bőven kit mozgósítanom, számtalan katonával rendelkeztem. Bizonyára van még néhány angyal Las Vegas falai mögött, aki hű a nevemhez, de a katonáimat elveszítettem, hisz ők elsősorban az arkangyalhoz tartoznak. Én pedig azzá váltam, akiket eddig magam is megvetettem, sokkal jobban mint Michael csatlósait. Függetlenné. Így pedig, hogy a hálózatom alaposan megapadt – és akkor még finoman fejezem ki magam. Sokkal inkább érzem úgy, mintha a gondosan kidolgozott pókhálómba valaki beledugta volna a kezét és végig húzta volna rajta, alig néhány szálat meghagyva. – szóval most, hogy a hálózat jelentős részének annyi, érthető, hogy munkának láttam, mihelyt átléptem a városhatárt. Nem volt idő dühöngeni, sem gyászolni. Sebeket nyalogatni végképp nem. Dolgoznunk kell. Ezért húzom a szám arra is, amikor Jaesa pihenésre int. Mégsem ellenkezem. Kelletlenül, de szó nélkül indulok meg utána.
- Családalapításra készülsz? – Teszek érces, de nem kifejezetten bántó megjegyzést. Szimplán csak minél többet látok a rejtekhelyéből, annál inkább meglep a mérete és berendezettsége. Nem úgy néz ki, mint egy átmeneti meghúzódásra alkalmas zug, épp ellenkezőleg. Azt nem mondhatom, hogy bosszant. Néhány nappal, héttel ezelőtt még bosszantott volna, hogy mit csinál ő egy ilyen hellyel. De most már nem számít, mert hűségünk és létcélunk tárgya odavan. Az ágy ellen sem tiltakozom. Épp hogy helyet foglalok az ágy szélén, egy könnyelmű és nagy sóhajjal azzal a lendülettel hátra is dőlök, keresztbe elfeküdve rajta, lábaimmal még mindig a földön.
- Indra könyörgött, hogy vigyem magammal. – Jegyzem meg halkan, a nem túl díszes plafont figyelve. Azmael nem tartózkodott a városban és ha van esze, nem megy vissza. Bár nem csodálnám, ha megpályázná a helyem a hírszerzés élén. – Sharael maradt. Vectorról nincsenek információim. – Annyi mindent szeretnék Jaesaval megbeszélni, annyi teendőnk van. Fel is ülök, megdörzsölve arcom. Nem érzem kimerültnek magam, legalábbis erőszintileg nem. Erősebb vagyok, mint valaha az elmúlt három évtizedet tekintve. Bűnnek tűnik pihenni. Mentálisan azonban fáradtnak érzem magam, ebben egyet kell értenem a bizalmasommal. Tisztán kell gondolkodnom. Felállok, hogy leemeljem magamról a páncélom és lábaimról is leoldom, hogy csak a nadrág maradjon. Néhány óra, nem több. Csak néhány óra.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3