Wallenberg-lak

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Wallenberg-lak Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 9:33 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
144
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 6:42 pm
Következő oldal


☽ RAIDERS OF THE LOST ARK

Drake xXx Abaddon xXx Phanuel
- • szószám: 596• Credit:

 
- Sajnálom, amit a fajtám tett, de nekem nem volt esélyem megállítani Gabriel őrültségét. Jelenleg az a legjobb, amit tehetek, szóval kérlek, az elvetemült testvéreim tettéért ne engem okolj, mert az Olyan, mintha Cass-t okolnád.  Majdnem ugyanúgy járt, mint én.
Szólok a vadászra, amikor reagálva az alapanyagok létére elkezdi az én szememre hányni, hogy kiégették a fákat a testvéreim. Sebaj, beszerzem az alapanyagokat pár másodpercre eltűnvén.
- Abaddon nekünk akkor kell, ha harc törne ki. A láda elég sokat ki fog belőlem venni, tudom előre -magyarázom neki, mielőtt a ládát nyitnám. A Démon gúnyos megjegyzését figyelmen kívül hagytam. Nincs szükség azokra, még ha eléggé szellemesek is.
- Jó ötlet, talán megmenthet minket ez a rúna.
Elvégre, ha tényleg egy befele áramló „térörvény” akkor ezt az óvintézkedést meg kell tenni.
És meg is történik a nyitás. Megremegek amikor a ládához érek. Atyám keze munkája, érzem. Hatalmas energia az, ami átáramlik rajtam, hallom, ahogy pár pecsét meg is törik, semlegesek lesznek. Ha tehetném abbahagynám, de már elkezdtük, másnem megöljük a lovast. Lesz, ami lesz, de ez a láda itt és most kinyílik. Azért vagyok itt, ez az elrendelt utam.
Érzem a belőlem kiáramló erőt, az energiatömeg mámorító. Ebben a ládában kétség nélkül az Úr ereje van. Megtisztelőnek érzem, hogy ilyen tárgyat érinthetek.
Szinte lemerülök, én is majdnem elterülök a padlón, ahogy lecsukom a ládát, de felkelek. Látom a pestis arcát. Fel is akarok kiáltani, a hang már kipréselődni készül. megborzongok a démoni hangtól, annyira gonosz az aurája. Nem természetfeletti érzékelés, csupán egyszerűen hallatszik a hangjából.
Átvillan az agyamon a gondolat, hogy mit tettem. Kiengedtem azt, amiért Cassael beáldozta volna magát. Hogy lehettem ennyire balga? De hiába, nekem kell majd Cassael, de mi lesz most? Nem tudom, nagy tervek forognak a fejemben, de egyedül nem megy. Nekem majd segítség kell és Cassael egy megbízható angyal.
A démon hamar eltűnik nagy bánatomra, mielőtt nekironthattam volna. talán megölhettem volna, de nem sikerült. Dühösen mordulok amikor eltűnt.
- Bakker… -morgok, majd Cassra nézek, felsegítem a földről. - Ne haragudj! Azt hittem a rúnák megfogják őt, de a láda feltörte azokat vagy nem tudom… Meg fogom találni a Pestist, ne félj, de… most pihenj.
Nézek Cassaelra kerek szemekkel. Eléggé „le van gatyásodva”, ahogyan egy idősebb orvoskollégám mondta anno, mikor itt dolgoztam.  Akkor is történtek balesetek, de ez hatalmas baklövés. A Pestis szabadon ólálkodik, de most az a legkisebb baj, azt Abaddon talán el tudja intézni.
- Én most távoznék, ha más nincs. Cassael, hamarosan megkereslek. San Franciscóba megyek, annyi erőm még van, hogy most odarepüljek.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 26, 2019 2:39 pm
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake & Cassael
Zene • Szószám: 574 • Credit:

Megreng a föld. Megfáradt szemhéjaim komótosan nyílnak, kifakult íriszeim érdektelen vetülnek a kopár, élettelen tájra, amely néhány kitartott momentum után sem változik, mozdul, így elkönyvelem a különös tapasztalást az elmém újabb, csalfa játékának, netán a démon szórakozásának. Gyakorta leli kedvét a bosszantásomban, a hitegetésemben, azonban hosszú ideje nem láttam semmit a külvilágból, nem kerestem kapcsolatot odakintre sem, emiatt pedig már ritkán esek bárminemű csapdájába. A sorsomat a bekerülésünk pillanatában elfogadtam, s hónapok, évek óta - ki tudja - az enyészet ellen sem dacolok többet. A láda halhatatlanságot ad, ellenben meghagy a létezés leghaloványabban pislákoló lángján égni, így szerencsére holmi kevés, ami eljut a tudatomig belőle.
Visszahunynám a szemeimet, tovább lavírozva az időtlenség és változatlanság átkában, viszont újra megrezdül alattam a föld, s mellette feltámad a szél a balomról. Kimért lassúsággal, erőlködve fordítom oldalra a fejemet, és rá kell jöjjek, nem is igazán a mímelt természet vihara csapott fel, hanem a tér egy bizonyos pontjának örvénylése kelt egyre vadabb léghullámokat.
- Ez a te műved…? - hangom rekedtesen szól az idő közben felbukkanó démonhoz, aki nálam élettelibben, érdeklődőbben figyeli a furcsa jelenséget, melyet mintha vajmi kékes fény is elkezdene áthatni. Megátalkodott vigyorral legyint, s még csak rám sem néz, ellenben a tenyerén kezd el valamit kaparni a körmével. Koránt sem megszokott viselkedése arra ösztökél, hogy nehézkesen felkeljek a megszokott ülőhelyemről, noha a hirtelenjében felpezsdülő vérem, amely átjárja a porcikáimat, közel sem egyszerűsíti a dolgomat. Támolyogva, és a felélénkülő fény hatására egyre inkább hunyorogva lépdelek a közelébe, míg hirtelen fel nem lobban az örvénylés, s a nevemen szólít. Az átszűrődő, vad üvöltés ismerősen cseng, de annál sokkalta komolyabb ráeszmélés üti meg a tompult elmémet. A ládát felnyitották, méghozzá úgy, ahogyan senkinek sem kellene vagy lenne szabad.
- Meg ne próbáld… - figyelmeztetem Mammont, és bár fizikai erőm is vajmi kevés az egykori valómhoz képest, most minden idegszálamat és inamat megfeszítem ahhoz, hogy még azelőtt ugorjak hozzá, kapjam el a karját, mielőtt kihasználná a soha vissza nem térő lehetőséget. Sikerül időben mögé kerülnöm, karja helyett a grabancát elkapnom, csakhogy a lendületet, amit már felvett az örvénylésbe ugrásához, képtelen vagyok visszatartani, s mire felfoghatnám, mi történik, bőven késő…

Hatalmas robajjal érek padlót, a kemény deszkák alatt minden porcikám feljajdul, azonban még bennem tombol a tenni akarás, így viszonylag hamar állok talpra, dacára a gyengeségemnek és a kimerültségemnek. Szemeim sietősen mérik fel a füsttől és káosztól terhes levegőt, melyben a korábban látott kék fénylés - ami mintha az ismerős démon gyűrűjéből eredne - egy része szertefoszlik, s melyben a szintén ismerős angyal szárnyai kitárulnak, majd a láda instabil, visszaverődő energiájának köszönhetően kis híján megsemmisülnek. A harmadik alakot a padlón feküdni veszem észre, szaggatott mozgásából ítélve még eszméleténél van s legfőképpen él.
- Hát ez zseniális! - Mammon hangja ránt vissza a helyiség felméréséből, aki a romos, többségével megtört pecsétekkel és rúnákkal felvértezett szoba kellős közepén illegeti magát vérző tenyerével. - Hálám üldözni fog benneteket! - lelkes hangját a tenyerei összeütődése követi, és mielőtt még kiejthetném a számon, hogy „ne!”, vagy egyáltalában felé mozdulnék, már el is tűnt az alakja.
A döbbenet momentumokon belül szakad a lényemre. Koszos ujjaim a börtönvilág porától megszürkült tincseimre szorítanak, amiként lassú tempóban megfordulok a tengelyem körül és újfent végigpásztázom a környezetemet. A füst elkezdett megülni azóta, így a lecsukódott ládát már nem rejti semmi a szemeim elől, egyúttal a tényt, amannak külső oldalára kerültem, Mammon pedig kiszabadult. Mammon kiszabadult.
- Mit tettetek...? - elhaló hangon intézem a kérdést az ismerős, s mégis ismeretlen alakoknak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Wallenberg-lak Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 22, 2019 6:30 pm
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; The Devil Inside You »

Ellenszenv, kétség, a bizalom teljes hiánya, nem, egyáltalán nem lep meg egyik reakció sem a halandó avagy az angyal részéről. De itt vagyunk, mind közös szarban csücsülünk. Lévén a bemutatkozásnál elregéltem mondókám ezzel kapcsolatban röviden, tömören, így szemrebbenés nélkül veszek bárminemű szurkálódást. Igyekszem a ládára fúkuszálni. Végül feloldódik a béklyó mely erőnket tartotta kordában. Érzékelem a vadászok vezérének tekintetét magamon. Csupán halovány mosoly kúszik orcámra, egészen apró, szinte észrevétlen. Majd fordulok is Phanuel felé hallgatva felsorolását mire szemöldököm kissé mozdul. - Bevásárló listát nem írtál véletlen? - Bukik ki belőlem, elugorhatunk a supermarketbe... ja nem. Na sebaj, van ami van, vagy ami nincs, Ő az angyal, Ő tudja a módját, hogy kell kinyitni, én személy szerint vélhetően a fedelét megemelve nyitottam volna ki mindenféle körítés nélkül... Meg lehet vesztemre. Persze csupán viccelek. A szó melyet használtak már többen is "Berántotta", igen pontosan ez a gond. Tehát a ládának valami ereje van ami képes magába szívni a lényeket, Calpyso is erről a ládáról beszélt. Talán Amara ellen is hatásos lenne, de erre majd később térek vissza. Előbb rángassuk ki Cassaelt. - Ha megengeded... - Lépek mellé s ha akad kréta, vagy bármi alkalmatosság amivel rajzolhatok így magunk köré egy igen méretes kört készítek. - Védőrűna, az ellen véd, hogy kimenjünk belőle... Ha igaz, hogy az a valami beszippant, akkor talán jön ha még is itt maradunk ez általán. - Vonom meg vállam, hirtelen jobb ötletem nincs. Jelzek Drake nek is, hogy álljon a körbe, jó esetben megteszi, de a döntés az övé. - Bizalom, nagy ára van Vadász, Te döntesz. - Heccelem még kicsit újabb válrántás közepette, de ha ért az okkult tudományokhoz akkor értelmezheti a kört is, s valóban az aminek állítom, az egyetlen érdekessége, hogy igen magas szintű jelképek alkotják, vélhetően jóval erősebb mint azt egy kezdő képes volna felrakni. S így is van, mert az általam ismert legmasabb szintű erővel készítettem, igen, olykor ki kell játszam a lapjaim, a bizalomnak ára van, néha nekem is bíznom kell. Számukra talán hasztalan információ, de nekem fontos, hogy ne tudják, hogy erőm jóval meghaladja azt miről a világ egyáltalán tudni vél, s ennek így is kell maradnia. De most szükségszerű felfednem egy lapot, ez van. Ezután némán figyelem a rituálét s közben - a jó esetben mellettem, közelemben álló - vadászhoz beszélek halkan. - Remélem van nálad valami amivel lassíthatod a Pestis ha esetleg kijutna, csak végzsükség esetén, ha úgy alakulna. - Nem nézek rá, Phanuelt figyelem, gondolom a halandó úgy is felkészült. A gyűrűn megcsillan a tűz fénye, én készen állok. S közben újabb varázsba kezdek. Cassaelt idézem meg, hiszen valahogyan jeleznünk kell neki... nem tudom eljut e hozzá az üzenet, meghallja e majd, de jobb nem jut eszembe hirtelen. Gondolom csak akad hozzá eszköz mivel sikerülhet a varázs míg Phanuel a többivel ügyködik. Halkan mormolok, remélem sikerül. A láda pedig nyílik... Az erő megindulhát, érzem amint bekebelezni próbál, amint szipolyoz. A rúnám felizzik ahogy dolgát végzni, remélem. Jobb kezem reflexből lendül hát előre, ujjamon a fémkarika ekkor izzik fel, szemeim feketednek és parázsszinre váltanak amint a gyűrű kifejti hatását. Remélem jó ötlet volt a védőkör... Felfoghatatlan energiák szabadulnak fel, érzem amint áradnak körülöttünk, a gyűrű hevesen izzik, szinte hófehérré vált oly hőt áraszt kezemen. - CASSAEL! - szakad ki torkomon az emberi hangtól igen távol álló módon. A mélység bugyraiból feltörő dübörgésként rázza meg az épületet. Sok a ha, de remélem sikerrel járunk és kiszabadul az együgyű angyal, hogy aztán végre tovább léphessünk a következő fázisra... Vagy mind odabent kötünk ki s elpusztulunk, vagy vagy, de meg kell próbálni nemde? Minden erőm felszabadítom, hogy tartsam magam s magunkat. Told már ki a segged az ég áldjon... Mondanám hangosan is, de épp mással vagyok elfoglalva. Ha a Pestis jelenne meg, úgy taktikát kell váltsak, remélem Drake készen áll, hogy lassítsa, gyengítse, vagy bánom is én, a többit már megoldom hiszen erőben immár jóval felette járok. Az egyetlen gond csupán a láda ereje melyet kordában kell tartsunk... Reméljük sikerül a manőver és hamarost meglátjuk a bárgyú fejét az angyalnak amint kibukik a ládából.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 19, 2019 11:34 pm
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; 492 • Zene; thunderstruck »
What a weird rescue team...
A szurkálódást leszarom. Egyik fülemen be, másikon ki. Phanuel azt mondta szükség van az ő erejére is. A gondolat rohadtul nem tetszik, más esetben ellenkeznék, visszakézből elutasítottam volna a kezdeményezést. A bizalom erős kifejezés, a hitel helytállóbb. Ennyit megadtam az angyalnak. …és az utólag, a démonfatty által megosztott részleteket hallva megmásítom a róla alkotott véleményem. A tekintetem rajta nyugszik. Szavak nélkül, gondolatolvasás nélkül is tudni fogja mire gondolok. Bármi balul sül el, bárkinek baja esik a városban a kibaszott Lovas miatt, azt az ő hibájaként fogom elkönyvelni és kezelni. Nulla kedvességgel, kegyelemmel.
Egyszerre egy probléma. Emlékeztetnem kell magam, eredményeként véleménytoldalék nélkül bólintok, adok igazat a fekete szeműnek: szedjük ki Cass-t. Többet nem reagálok, a részleteket ők ismerik. Raktározok. Figyelek. Minden mást elmondtam, a szám jártatásához nem fűlik a fogam. Az egyetértés egyelőre vitathatatlan, a Pestis bent marad. Feltételezem, ha valóban azonos a cél, mindketten tudják mi várna a világra a szabadulását követően.
A levegőben lebegő rajzolatot próbálom elemezni, hasonlóságokat felfedezni az és aközött, amit a sivatagban láttam körülöttem. A minta egy részét felleltem a régi könyvekben. Egészen nem értem, a logika diktálja az tartott a ládán kívül. …hogy mennyire egyezik ez az angyal által létrehozottal…? A kérdésen nem rágódok, a szemöldököm feljebb szökik a folytatás hallatán. Egy bárány vére. Mit hisz? Olyan gazdag a város naponta, kétnaponta vágjuk le a birkákat friss vérért? Angyalok… rohadtul nincsenek tisztában a világgal, amiben élünk. Miattuk.
- Előre tudtad ezekre szükséged lesz; miért nem jelezted vagy szerezted be időben? Használd az én vérem, egy tapodtat sem mozdulok a házamból, hogy futárt játsszak és itt hagyjalak mindkettőtöket a ládával. Az eszem nem ment el. – Az imént visszamondott ige az aktivált pecsétekre lehet hatással volt, a kiegészítésre várókra azonban nem. A térben ide-oda ugrálás az ő reszortjuk, nem az enyém. Kibaszott mágusok sem vagyunk, hiába emlegeti ezeket az összetevőket gyakoriként. Egykor lehet azok voltak. Jelenleg rohadt nehéz a meglévő technológiával, változott időjárással megfelelő körülményeket teremteni a termesztésükhöz.
- Tál, levendula, boróka van a szekrényben. A fűzfákat évekkel ezelőtt szinte teljesen kiégettétek a környékről… – ha nem is ő, tudni fogja a fajtájára célzok. - …egyik pillanatról a másikra nem termek ott, ahol akarok, szóval beletelne mire beszerzem. – Kell az emlékeztető az emberi mivoltomra, nem gondoltam volna szükség lesz rá. Fizikálisan nem is, gondolatban összefont karokkal várom mekkorát koppan majd a logikátlanságának hiánya.
Ha intézik, akármelyikük, a szekrényből előkotrom a nálam meglévő dolgokat. Fél maréknyi épp, hogy akad belőlük. A levendulából, ami azt illeti némileg kevesebb van a többihez képest. Kevesli: majd hoz, hozat a démonnal. A rituálé, varázslás, kiszabadítási kísérlet, akármi megkezdése előtt azonban van egy kérdésem, amit nem tartok magamban.
- Tehát közvetlenül nem kell mágia útján bevonnod Abaddon-t? – Félretekintek a szóban forgó démonra. Itt kell lennie a ereje miatt. Kell a segítsége. …a kérdésre tekinthet úgy is, mintha csak arra világítottam volna rá mindezek után, mit keres itt akkor? A biztosítékot nem utólag kell használni. Eleve esélyt nem kellene hagynia arra utólag kelljen bármit is, hanem előre.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
144
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 30, 2019 4:08 pm
Következő oldal


☽ RAIDERS OF THE LOST ARK

Drake xXx Abaddon xXx Phanuel
- • szószám: 596• Credit:

 
Biccentek, amikor a vadászok vezére felold minket. Tudom, hogy nem bízik bennünk, senki nem is kéri tőle ezt. Lehetetlen már bízni a természetfelettiekben. Mi fajtánk, ki védelemre teremtetett pusztít, a démonok meg kevésbé ellenszenvesek. Bolond világ. Testvéreim, bárhol vagytok, szerte a világon, megtépázott szárnyaink meggyógyulnak, mikor újra egyesülünk.  Ennek a bekövetkezéséért vagyok itt.  El kell hoznom a nyugodalmat családunkba. Hátha még az Atya is visszatér. Vagyis, remélem, hogy visszatérsz, Isten. Szükség van rád, és te nem teszed meg azt, amit tenni kell? Vagy ez a terved. Bár tudnám mi forog a fejedben.
- A határok lényegtelenek, jelenleg össze kell fognunk, máskülönben mindenki megy a süllyesztőbe. Kár is boncolgatni a témát. Ennek ellenére Mammon nem lehet szabad. Ő nem akar majd velünk összefogni, és egy kétlábon járó hidrogénbomba világba eresztése nem történhet meg. Nem fogom hagyni. Őt visszarugdosom a ládába, vagy más megoldást találok.
Amit mondok azt komolyan gondolom. Ha a Pestis elszabadul itt csak káosz lesz és több halál. Nem ismerem a démont, de biztos vagyok benne, hogy nem alkuképes. Elég labilis hatalmas lény jár a Földön.
A lára fölé befestem az általam ismert legerősebb csapdát és némi egyéb rúnát, ami alól a jelenlévők és Cassael kivétel lett. Ők védve vannak a mágiámmal szemben, Mammont meg remélem megállítja ennyi rúna.
 - Szükségem van pár dologra. Egy kisebb fém tál, boróka, fűzfa kéreg, levendula és egy bárány vére. Pálmalevél az van itt a zsebemben. - Elő is veszek egy darabot, amely ki van száradva. A pálma levele sok rítushoz kellhet. – Bárányvéred remélem van itthon, Drake.  Az a legjobb erre a célra. Másnem a tiédet kell használnom. Nem sokat, csak pár cseppet. Addig míg beszerzitek én tanulmányozom a ládát. Bár biztos vagyok benne, hogy nektek vadászoknak ezek a gyakori dolgok megvannak. Nem kell sok belőle, fél-fél maroknyi mindből.
Kiadom az utasításokat, és a ládához kuporodok és elkezdem vizsgálni azt. Hozzáérek mutatóujjammal, érzem az energiáját.  Ha valaki maradt velem hangosan kezdem el gondolataimat kibontani.
- Ez a láda egy kapu egy másik valóságba, és Cassaelt valami berántotta oda, hacsak nem maga a téranomália nyelte el. Nem veszélytelen a dolog.
Aggódva nézek körbe. Engem nem szabad beszippantania. Elképzeltem, hogy a láda egy éhes szörnyeteg és fel akar falni. Nem falhat fel, hiszen akkor elveszik megint a Mennyek kulcsa. Nem-nem. Én itt fogok maradni.
Amint megvannak az alapanyagok - ha valamit nem tudnak beszerezni, akkor azért én teleportálok- elkezdem a rituálét. A padlóra rogyok, ráülök a sarkaimra, a tálba összekészítem az alapanyag elegyet, a bárányvért hagyom a végére. Nem csepegtetek bele egyből. Jobb kezemet a vér felé helyezem és magamban énokiul motyogok valamit, majd abból a testhelyzetből a homlokom a padlóra helyezem és imádkozni kezdek. Kérem Istent, hogy segítsen, hogy ne hagyja, hogy a láda elnyeljen és legyen elég az erőm megtenni azt amire készülök.
Rövidke fohász után visszaülök, és az előbbi bárányvért a növényekre csepegtetem, a tenyerembe meg egy rúnát karcolok pengémmel és fél kezemmel egy gyufás skatulyát halászok elő, és meggyújtom belőle az egyik szál gyufát, és beledobom a száraz füvek közé. Az a vér ellenre nagyobb lánggal kezd el égni. Én gyorsan felé tartom a megvágott kezemet és a véremből némi belecsöpög a tálba, közben a mennyei nyelven kántálok.  A felszálló füstöt belélegzem az orromon és a számon fújom ki. A vérzés eláll a tenyeremben, én meg érzem a belém áramló energiát.
- Már kezdhetjük.
Tenyereimet a láda fedelére helyezem, a szárnyaim akaratlanul kinyílnak és széttárom őket és megnyitom annak a fedelét. Tudom, hogy a szemeim kékje csaknem ragyog, nem evilágivá teszi a tekintetem.  Elkezdem lassan emelni a pokoli szerkezet fedelét. El ne hagyj Uram, mert nélküled az én erőm oly’ kevés!



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Wallenberg-lak Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 17, 2019 1:51 pm
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; The Devil Inside You »

Mintha valaha éppen a gondolatokba látásról diskuráltam volna a szőkeséggel. Való igaz, igen hasznos volna megannyi helyzetben. A harcos angyal vonásai kevésbé, ám az emberé annál jobban árulkodóak. Látom tekintetét, le nem venné rólam, bizalmatlanság. Természetes, személy szerint egyáltalán nem érzem frusztáltnak a heyzetet. Az volna az igazán fura ha első pillanattól régnem látott jócimborákként viselkedne mindenki a szobában. Természetes a feszültség is mely belengi a szoba minden zegzugát. Gondolatom az aktuális világhelyzetről kifejtem majd némán figyelem csupán a harcos angyal ténykedését mivel meggyőzni próbálja a Vadászt. Csendben állok akkor is mikor amaz kifejti saját véleményét. Legyen ahogy jónak látja, csupán parányi bólintás érkezik válaszul. Nem fecsérlem most a szót. Az ominózus mozdulat előtt összeakad tekinteünk, majd elhangzik egy mondat. A rúnát hát feloldja. Apró mosoly úszik ajkamra. - Bátor, vagy Botor? A kettő nem áll messze egymástól. - Jegyzem meg csak amolyan szurkálódó feszültségoldásnak. Majd Phanuel felé fordítom tekintetem. - S most, hogyan tovább? Ha szükséged van valamire, immár én is képes leszek beleadni némi energiát. Apropó energia... - Jegyzem meg a végére, s nincs más választásom de fel kell fedjek egy lapomat a pakliból. - Ha az információim helyesek, akkor ahhoz, hogy legyőzzük a Sötétséget, szükség van az összes Arkra és a lovasokra. A lovasokról már elkezdtem gondoskodni... Nem csupán a Pusztítás vagyok, Én vagyok a Háború. Szükségszerű volt. Mindezzel csupán arra akarok utalni, hogy idővel a pestisre is szükségünk lesz. De előbb szedjük ki Cassaelt, Ő visszahozza Ophiliat, Ő pedig majd megmondja, hogy valóban szükségünk van e mindenkire... - Futtatom végig fejemben a gondolatmentet mely a jelenlegi helyzetben a leglogikusabbnak tűnik. Felfedtem egy eddig rejtett titkot, melyet nem sokan ismernek, hogy erőm már jócskán meghaladja az egykorit, immár a Háború erejét birtoklom. Valamit adnod kell, hogy kaphass nemde? No de, vissza a feladatra, várom, hogy Phanuelnek szüksége van e valamire, meg persze, hogy nekifogjunk a láda felnyitásának. A pestis egyelőre jó helyen van ahol van, addig sincs útban...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 17, 2019 12:46 am
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; 320 • Zene; thunderstruck »
What a weird rescue team...
Teszem, amit kell. Kizárólag az eredmény számít. A mellékelt ábra is ezt bizonyítja. Az ellenérzések, nézeteltérések ellenére mindannyian ugyanazt a négy fal közé szorított levegőt szívjuk. Megfeszült inakkal, idegszálakkal és akarattal, hogy előre haladásra kényszerüljenek az események. Együttműködésem ellenére képtelen vagyok elrejteni mennyire szívesen gondoskodnék a közvetlenül előttem álló, csapdában álló fenyegetésről. Rohadt frusztráló, dühítő, hogy súlya van a jelenlétének és totál szembe megy az elveimmel betették ide a lábukat, mindketten. Röviden összeszorítom az állkapcsaimat, mélyebb levegővételre készülök a higgadtságom megtartásáért. Mind a tényért, hogy el kell fogadnom a démon segítségét egy másik visszatartásának érdekében és hogy az agyam hátsó felében fájdalmasan kaparnak az emlékek annak „miért?”-jére. A ládában fog megrohadni, ha ezért át is kell lépjek néhány határt…
Szóban nem erősítem meg a kelletlen-kénytelen igazát Abaddon-nak. A tekintetem beszédesebb. Kevésbé fenyegető, miközben élességéből nem veszített.
- Lehet mind ugyanúgy végezzük, de nem. A határok nem mosódtak el. – Elhagyom a magyarázatot, rajta áll. Mit gondol: egy újabb lépéssel közeledve a világ végéhez, ezzel a dumával megvesz? Egyre közelebb kerülünk hozzá és az emberiség, akinek tagjain mindenki levezeti a felsőbbrendűségi problémáit, tagjai ugyanúgy sorra hullanak. Kedvtelésből, szórakozásból. Védekezünk azokkal szemben, akik egy csettintéssel pusztulást hozhatnak rám. Nincs itt semmiféle határelmosódás. Az átlag, a legtöbben a jól ismert köröket róják le, míg néhányunknak ennél sokkal előrébb kell gondolnia. …ezért vagyunk itt mindhárman. Elfogadom, szükségesnek tartom, de rossz érzések vállalásával teszem meg a következő lépést.
Bólintok Phanuel szavaira.
- Rendben. – A tekintetem a démonra réved, mielőtt az asztallap aljához érinteném a kezem és visszamondanám az elmémben felszólaló igézetet. - Niis adagita en salamann Phanuel, Abaddon. – A másik kezemet ökölbe feszítve vezetem le a feszültséget. Messze nem volt könnyű erre a döntésre jutni, de habozásnak nem hagyhatok helyet, ha a kétely változatlanul a gondolataim közt tanyázik. A Pestisnek ott kell maradnia. Az angyal kiszabadítja Cass-t, de a Lovasnak nem szabad elhagynia a ládát. Ha kell ismét magamba zárom és marad az eredeti bé terv…

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
144
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 20, 2019 8:42 pm
Következő oldal


☽ RAIDERS OF THE LOST ARK

Drake xXx Abaddon xXx Phanuel
- • szószám: 434• Credit:

 
Szinte karót nyelten állok ott a feszültség hatására. Természetesen a levegőben mintha milliók küzdelme lenne észlelhető. A vadász bizonytalansággal és megvetéssel nézi a démont, reményeim szerint csak a démont és velem nincsenek fenntartásai. Persze hova is gondolok, hogyne lennének. Picit távolabb lépek a Abaddontól. A pusztítónak nem jó a híre. Sokat tett a történelem során, amiért már kiérdemelte volna az arkangyalok csapását, de ez nem következett be. Ő maga a pusztítás megtestesülése, más lépett volna a helyére. A pusztítás örök körforgás, nincs se eleje se vége. Azonban egyértelműnek kell lenni mindenkinek: a pusztítás benne van a világ egyensúlyába. A pusztítás után jobb esetben mindig valami új terem a hamvakból. Ezért veszélyes Amara. Ezt a körforgást borítja fel. Ő jelenleg a közellenség.

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.

Figyelem szavaikat, tudom, hogy nem kell szaporítanom. A helyzet egyszerű. Cselekedj vagy meghalsz. Ez az ok, amiért cselekszek. Felfogtam, hogy muszáj tenni valamit, mert közel van a vég. Ketyeg az óra és hamar lejár, ha az őrült nagynéném igazán belelendül a tombolásba. Nem tudom, hogy Isten milyen kapcsolatba került vele, miért vetette le a Pokolba vagy bárhova, ahol őrizte. Nyilván rossznéven vette, de ilyen a hatalmasok játszmája.
Abaddon eszmefuttatása az egybeolvadásról és a pusztulásról kedvemre való volt. Egyetértettem vele az utolsó szóig. Ha a Sötétség lámpaoltást csinál, márpedig amíg mi itt vesztegetjük az időt addig összeszedheti magát vagy kitervelheti mit és hogyan akar végbe vinni. A pusztításban az a legrémesebb, ha pillanatról pillanatra el van tervezve. Akkor nem tudjuk visszafordítani.
- Drake, ahhoz, hogy majd a kitörő Pestist megállítsuk kell a teljes erőm. Az igézet feloldja az általad megnevezett valaki a megérintett rúna hatása alól.
Ekkor Drake a fejében hallja suttogni a szavakat, tisztán érzi a szavakat, tudja, az ajkai kerekíthetik is, hiszen egyből a fejébe vetítem. Persze suttogásnál hangosabban nem tudom, de ez bőven elég ahhoz, amire kell.  „Niis adagita en salamann Phanuel”
- Az igézetett, amit hallottál a nevem után még mondhatod Abaddonét is. De azonban te döntöd el, hogy benne bízol-e. De bennem muszáj megbíznod.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Wallenberg-lak Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 20, 2019 5:34 pm
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; The Devil Inside You »

Határozott lépteim az angyal gátolja meg s szegezi nekem monológját mielőtt belépnénk. Végighallgatom, majd röviden válaszolok is mielőtt még tovább folytatnám eredeti célom, mely befelé visz az épület óvón rejtő falai közé. - A csapda csupán addig csapda míg nem tudsz róla. Másfelől, bizalom Angyal, Bizalom. Óvatossága természetes de ha mi nem bízunk, tőle hogyan várjuk el? - Értékelem figyelmeztetését de nem is számítottam másra a vadászok vezérétől. Éppen az volna fura ha nem tenne óvintézkedéseket végtére is Ő felel népe épségéért. Stratégosz, mondhatnám. Azzal egyenest be is lépek... a csapdába, ezek szerint. A szőnyeg melyen megállapodok végzi a dolgát. Jól felkészült a vadász. - Kevesebbre nem is számítottam... - Jegyzem meg röviden miután realizálom a helyzetet, veheti elismerésnek vagy aminek akarja. Röviden bólintok csak válaszára, ezek szerint valóban jó helyen járunk. Phanuel elregéli a maga részét, én pedig csendben várom a végkimenetelt. - Az én erőm sem fog ártani, ha igaz, hogy ki lakozik még a ládában. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, hiszen jó esetben tudják, hogy Cassael nem jó dolgában kucorog a láda mélyén. No persze csak úgy felvetettem, Ő dolguk miként lépnek rá. Pontosabban a vadászé. - Megértem bizalmatlanságod, S jól is teszed. De a határok már elmosódtak, Vadász. Angyal, Démon, Ember. Ha a világ pusztul mind pusztulunk, tetszik vagy sem, egy a sorsunk. - Méreg a fülbe, meggyőzési kísérlet, vagy csupán az őszinte igazság? Döntse el mindenki maga. Többet nem szólok, egyelőre. Figyelem amint A harcos angyal választ ad majd a további eseményeket, és nagyon remélem, hogy Cassael valóban tud módot, hogy a szőkeséget visszarántsa, másként mindez, csupán időfecsérlés volt, meglátjuk, hogy lesz.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 19, 2019 9:21 pm
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; 296 • Zene; thunderstruck »
What a weird rescue team...
A belépésüket nem gátolja semmi az erejükkel ellentétben. Az erőviszonyok, pedig közel sincsenek kiegyenlítve a pecsétek által. Ahogy ők, úgy vagyok vele tisztában én is. Az egyetlen csapda, amibe belesétálhatnak a bejárattól nem messze lévő szőnyegre lépve, közülük is kifejezetten csak a démon, az egy bonyolult alaprajzolatú démoncsapda. Semmit nem bízok a véletlenre. Az angyalba egyértelműen több a bizodalmat fektetek.
A bemutatkozó szövegelést elengedem a fülem mellett. Tudjuk milyen céllal gyűltünk össze. A démonról futólag pillantok Phanuel-re, miközben felállok a helyemről. A pengét az asztalon hagyom. A kötést befejezem a kezemen, csomót kötök rá és szinte egyidejűleg lépek előre a másikkal. Az üdvözlésüket egy kurta biccentéssel rendezem le. Magamat megerőltetve külön-külön címezve a betérő delikvenseknek.
- Igen, Drake Wallenberg és az én birtokomban van a láda. – …ami Cass-t és a Pestist is fogva tartja. Utóbbi nevének ki nem ejtését nem veszem készpénznek arra vonatkozóan ne sejthetné a lovas hol tartózkodását. Első benyomásra a fifikás, megbízhatatlan fajzatok közé tartozik. Másodjára is. A harcos felszólalására ráemelem a tekintetem. Az érvelése egészen megállja a helyét, amire röviden bólintok. Gondolatban. A teljes erejére való igény elfogadásához valóban szükség van az utólagos hozzátoldásra.
- Rendben van. Hiszek neked és segítek, de előbb: milyen igézetről van szó? – Automatikusan teszem fel a nem meglepő kérdést. Ha tartja a szemkontaktust láthatja szimpla érdeklődésről van szó, ami egyelő azzal tisztában akarok lenni a folyamattal az utolsó részletéig. Felelősséggel tartozom a város és lakóinak irányába. Random hókuszpókuszt egyikőjük sem fog itt csinálni. Ellenben, ha elmondja mi végre együttműködést fogok tanúsítani. A rúnákat a minta megszakításával is hatástalaníthatnám. Ha ez más módon is megtehető, ami eddig nem szerepelt az ismereteim között… csupa fül vagyok. Türelmesen várok és ha ártalmatlannak nevezhető varázslatot kíván elmormoltatni: a magyarázatot követően az asztal aljára felfestett rúnához megyek, elismételni a tőle hallott szavakat.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
144
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 11, 2019 10:31 pm
Következő oldal


☽ RAIDERS OF THE LOST ARK

Drake xXx Abaddon xXx Phanuel
- • szószám: 434• Credit:

 
Átléptem a gyűrődést a síkon, magammal húzva a démont, kinek jelenléte egyszerre volt hasznos és kellemes, mint balta a hátamban. Persze nem morogtam, hiszen elvileg segít, reméljük tényleg segít.
Egy kis mágiával való trükközéssel közöltem a vadásszal, hogy érkezünk.
Mialatt átléptem a téren való hajlást, még az idő alatt hallotta a fejében a hangomat. Elmondtam, hogy kivel és pontosan mi érkezésünknek a célja. Nem leplezem, felfedem előtte, hogy a keresett angyal, Cassael végig az orra előtt volt, mennyire ironikus, hogy amit keresünk általában ott hever a lábunk előtt, éppen csak nem esünk át rajta.
A szellemes megjegyzésre a szám szélét húzom unottan. Annyira jellemző, hogy a démonok ezzel a gúnyos humorral reagálják le a mondataink nagy részét, ez sose fog változni. Nem várhatjuk el, hogy ne tegyék, de valódi meglepetés lenne, ha egyszer, legalább egyszer ne ezt tennék. Persze nem akadok fent rajta, csak egy helyeslő biccentést teszek.
Mikor a démon háborog az utazás módja miatt. Nem tudom akkor mit szólt volna, ha a nyakamba kapom és végigszállom vele a távot. Nyilván ez a variáció se tetszene, ráadásul a vadászok pillanatok alatt leszednének az égről, bármit tehetnék. Csak ránézek a démonra és megvonom a vállam.
- Van, ami nem változik. – És ezzel letudva a témát biccentek, hogy igen, ez az épület, amit keresünk. A város központjától nem messze, egy viszonylag nagy épület. Ismerem a terepet, illetve foltoztam össze pár vadászt, tehát tudok arról, hogy merre lakik az „alfa”. Mikor a démon megindul elé teszek a karomat és visszatartom.
- Szóltam neki, hogy érkezünk, mostanra biztosan több pecsét van a házban, mint porszem. Óvatosan, és ne hergeld magad, ha fennakadsz egy csapdán.
Tudom én, hogy nem kell figyelmeztetni, tapasztalt démon, de az én szívemnek sokkal könnyebb így, hogy felkészítettem. Legalább nyugodt szívvel teszek rendet közöttük, ha összezörrenés lesz, bár jól tudom, a vadászok vezére bennem sem bízik meg. Nem is fog soha úgy, mint Cassaelben, de nem is célom. Nem kívánok a barátja lenni, csupán a szövetségese.
Amint beléptünk, éreztem is, az erőm korlátolva lett, még jobban. Igen, pecsétek. Nagyot sóhajtok, ahogyan rájövök, a démon is tapasztalja a vadász csapdáit. A Pusztító, tartva szokását egyből a lényegre tör én meg se szólalok mindaddig.
- Üdv, Drake. Tényleg Cass megmentéséért jöttünk. Én hiszek neki, ha benne nem tudsz, akkor legalább bennem, akiben a barátod is bízott. Ki kell nyitnunk a ládát, és ahhoz nekem a teljes erőmre szükség lesz.
Tudom jól, hogy ettől nem fog a falnak menni, de hátha hajlandó megtenni nekem azt, amit következőleg mondok. Szelíd hidegséggel nézek rá, és kérem meg rá, mint szövetségest.
- Elmondok egy igézetet, elmormolnád azt az angyalgyengítő rúnákat érintve?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Wallenberg-lak Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 11, 2019 6:54 pm
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; The Devil Inside You »

Felvetésem, aktuális világnézetem nem aratott osztatlan sikert, hát én azért továbbra is fenntartom a kérdés jogosultságát a megfelelő kontextusban. De lévén időnk véges s nem azért hívtam, hogy aktuálpolitikai helyzetekről beszéljünk így az éterbe fog tova szállni a további ilyen irányú gondolat. Tovább is lépünk és a bizalmi témakör boncolgatásával folytatjuk. - Kifejezetten kérni is akartam, hogy semmiképp! - Erősítem meg benne, hogy gúny, humor, vagy tiszta őszintéség hallatszik belőle, nos a középső áll tán a legközelebb hozzá, persze ki miként fogja fel. Aztán tovább nincs is idő mert mire egyet pislogok ismét azon varázs áldozata leszek mit már a szőke irattáros alkalmazott rajtam ott a szigeten... Csupán egy villanás mire vállamon érzem kezét majd a következő pillanatban a környezet megváltozik... Legalább vacsorára meghívhatott volna vagy valami, de egyenest a közepibe, ilyen ez a mai világ...
No de viccet félre téve. Az öreg iskola helyett immár otthonosabb környezetben vagyunk, egy város látképe. S hogy kinek az otthon előtt állunk éppen, nos azt nem tudom, vélhetően az említett személyé lehet. Fejem rázom meg egy pillanatra. - Ezt sose fogom megszokni... - Jegyzem meg ami el is árulja, hogy nem az első eset, hogy ilyen módon kényszerítenek közlekedésre. - Tippelek, ez volna az. - Biccentek fejemmel az épület felé mely előttünk leledzik. Nos akkor nincs más hátra mint előre. Nem sokat tökölve lépek is előre s nyitok be az épületbe. Amennyiben nem történik semmi, nem szakad lábam alatt a padló és esek szentelvízzel teli medencébe s kapok lángra szentségtelen mivoltom miatt, úgy nyugodt léptekkel vonul be s jó esetben látom meg a férfit ki egy széken ül asztala mögött. Igazán az lepne meg ha egy halandó ki a vadászok vezetőjének tartja magát semmilyen lépést nem tenne tudván a pokolból érkezik vendége. Így ezen a témán túlzottan nem is pörgök. A másik pedig, nagyon is tudtam mibe vágom a fejszém mikor nekiláttam a Pokol aktuális urának félrepakolásának - ami idő közben as sötét luvnya elleni hadjárattá nőtte ki magát de ez részlet kérdés - így hát ha csapdába sétáltam hát így jártam. No persze nem adom csak úgy a bundám, megvan a magam kis eszközei, oka van a szemtelen Önbizalmamnak. - Essünk túl a kinyírlak démon, kinyírlak angyal, kinyírlak ember dolgon. - Kezdek rögtön bele a közepébe, durr bele ahogy Phanuel is tette az imént utazásunkkal. - Az én nevem Abaddon, üdv neked is. - Lépek is előre magamra mutatva színpadiasan túlesve a bemutatkozáson.- Ha jól gondolom Te vagy Wallenberg, ez esetben nálad a láda mely fogva tart egy angyalt akit Cassaelnek hívnak. Így van? -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 10, 2019 1:57 am
Következő oldal


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; 373 • Zene; thunderstruck »
What a weird rescue team...
A ládát hétpecsét alatt őriztem a legelső pillanattól kezdve. Mindössze páran vannak, akiknek tudomása van az itt létéről. Titokban tartását parancsba adva a lelkükre kötöttem. A Tanács véleményére nem voltam kíváncsi. Eleget hallottam egyéb ügyekben, a visszatérésem óta különösen nehezen tolerálom a levegőbe pofázásukat. A város védelmét ellátták, segítséggel megoldották. A tiszteletem, hálám mégis magamra kell erőszakolnom valahányszor egy levegőt kell szívjak velük. Kisebb fajta elégedettséget okozott az orruk előtt kicsempészni a pecsétekkel televésett ládában elrejtett relikviát. A lekövetését nem kockáztattam, ahogy a mostani találkozón sem áll szándékomban bármit is a véletlenre bízni.
Nevetségesen lenne azt vallani vagy feltételezni elnyerte a bizalmamat az angyal. Többre van szükség a megszerzéséhez és nem kételkedem abban tisztában van vele ez mivel jár. Csak toll maradt volna belőle a mai világban, ha nincs esze. A társasága megnevezésével automatikusan kivívta magának is a fokozott figyelmet, bánásmódot. Van különbség azok között, akik ősi iratok szerint a jó oldalon állnak és akik eleve annak ellenkezőjén. A kettő fél kézben járása nem sok jó érzést vált ki belőlem. Bizakodást, reménykedésnek a legkisebb változatát se, ellenben egy vaskos adag gyanakvást belém ültetett. Emlékszem Cass szavaira. Idővel minden felderengett. Az is kivel van összezárva a börtönvilág végtelenjében. Egy angyal megtérítésében mit benefitál egy démon…? A történelem első számú esete lenne. A csonka magyarázatból nem látom világosan a céljaikat, a pontos szándékaikat. Ember vagyok egy emberekkel teli városban, ahol mindenkinek van veszítenivalója. A baráti fogadtatás ösztönből kizárva.
A házban két szobát teljesen elfedtem a kíváncsi szemek elől. A falakra vérrel festetten számos angyalblokkoló, démoncsapda került fel, míg a fogadó helyiségben gyengítő rúnákkal van telerakva. A szőnyeg alá felkaristolva újabb démoncsapda várakozik a megfelelő pillanatra. Kétlem ne számolnának az erőviszonyok kiegyenlítésére való törekvéssel. Kétlem ne tudnák ez a találkozó másként nem jöhetne létre. Kétlem ne sejtenénk egyből nem fogom ajándékként az ölükbe pottyantani a ládát, ami láthatóan nincs itt. Szemmel láthatóan nincs.
Az asztalnál ülök. A megvágott kezemen cserélem a kötést a várakozás ideje alatt. Eleget tettem az üzenetbe foglaltaknak. Magammal hoztam a kértet. Felkészültem az érkezésükre. A démonölő penge ott pihen az övem hátulsó részéhez rögzítve. A falapon nyíltan ott hever egy élezett, rajzolatokkal gazdagított vadászkés és akad egy a bakancsom szárában is. Ha nem adnak rá okot: nem fogom használni őket. Egyszerű matek.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 08, 2019 7:02 pm
Következő oldal


...
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3