Külvárosi motel

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 3 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 3 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 9:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

- Van még rengeteg más jelző is, ami rám illene, mint az angyali, amit annyit emlegettél! Nem szeretem magam beskatulyázni ilyennek vagy olyannak, elvégre hangulat függő is, hogy mikor milyen kedven van. Most szinte teljesen felpörögtem ettől a beszélgetéstől és még magam is meglepem mennyire jól megy a flörtölés vagy mi ez.
- Akkor jobb, ha a külsőd alapján ítéllek meg? Évezettel nézem, ahogy beletúr a hajába és hátrasimítja, ó bár egyszer lenne tényleg szerencsém! Ha csak játszadozik velem, akkor biztos megmutatom neki, hogy mennyire nem vagyok kedves.
- Mire célzol? Nem tartasz elég csinosnak? Nem tapogatom végig magam, tudom hogy milyen a testem és én elégedett vagyok magammal. Persze, az hogy eddig még senkim sem volt, mást is sugallhatna, de ilyen negatív gondolataim ritkán támadnak a saját irányomban.
- Oh, hát nem hinném, hogy az esetük lennél, de ha szeretnéd én is elrabolhatlak. Elmosolyodom és kicsit közelebb húzódom, hátha lecsapja a magas labdát. Sajnálatomra azonban nem ez történik és igazat kell adnom neki, hogy ne ítéljek előre, mert csak csalódni fogok, mint most is.
- Nem harcoltam komoly ellenfelekkel még, mert túlságosan féltenek, mint azt az ajtónál lévő gát is bizonyítja. Mikor már a képeket is eltettem, akkor egy pillanatra megállok beszélgetni vele még, nem tudom, hogy mi legyen, de ezt igyekszem bájos mosolyommal palástolni, általában be szokott válni.
- Itt laktam és most költözködöm, még szép, hogy tudják hol vagyok! Nem tetszik a szeme, ahogy engem nézeget. Akár a képekben amit a fejében láttam. Engem akar és ha megkapott onnantól feketeség, fogalmam sincs mit akarhat utána, de az biztos, hogy nem azt, amit én is.
- Hát ha nem, akkor nem! Szerintem egy besúgó mindig jól jöhet bizonyos helyeken, bárhová is tartozol. Megvonom a vállam és elfordulok tőle. Nem szeretném, hogy lássa az arcom, kicsit nyugtalanít, amit mond. Mi van, ha ő tényleg valami erős démon? Nem szórakozhatok az életemmel ennyire és az, hogy ártalmatlan, azt hiszem el a legkevésbé neki. Mikor rendezem az arcvonásaim utána fordulok meg és közelebb lépek az ajtóhoz, ahogy távolodik.
- Sajnálnám bántani azt a helyes képedet drágám! Nem vagyok átlagos ember, sokkal több vagyok. Hátat fordítok és elsétálok a konyhába, ahová nincs belátása. Felmarkolok egy kevés sót, amit a nadrágom első zsebeibe szórok, majd a cipőm szárába is szórok belőle, sose lehet tudni alapon. Leporolom a kezem és még bedobálok pár dolgot a táskámba, majd az ajtóhoz sétálok, hogy vajon feladta vagy még ott vár rám.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Ha nem vagy sem kedves, sem gonosz, akkor hát hogyan jellemeznéd magad? Közömbösnek talán? Mert azt kétlem. - nekem egyre jobban úgy tűnik, mintha egy elveszett virágszálat sodort volna elém a szél, akire hirtelen szakadt rá a nagyvilág. Persze lehet, hogy tévedek, de nem szimatolok túl sok tapasztalatot a szőkeség felől, ami számomra azért is lehet előnyösebb, mert ha ellenkezni támadna kedve, akkor talán nem kell nagy erőfeszítéseket tennem annak érdekében, hogy visszafogjam őt. Aztán ki tudja? Talán egy mozdulattal porrá tudna zúzni. Nem ő lenne az első, akinél félre mennek az első sugallatok, az már biztos.
- Jól van, bevallom, nem vagyok úriember. - sóhajtok színpadiasan, s beletúrok a fekete hajkoronámba nagy mosollyal. Lassan már zsibbadni kezd az arcom ettől a sok vigyorgástól.
- Ha már az összképről van szó, nálad sem stimmel valami, de azért még lefuttatok pár tesztet rajtad, hátha csalnak az érzékeim. - és kiderülne, hogy tényleg csak egy átlagos ember, s valamit nagyon benéztem? Ez esetben kár lenne életben hagyni, inkább adnék egy kis megváltást, ne kelljen elviselnie még több rosszat a csúnya, ronda apokalipszis idején...
- Valóban? Elküldenéd őket miattam? Talán tudniuk sem kellene arról, hogy itt vagyok a motelban. Hátha megtetszek az egyik barátodnak, és lenne olyan kegyetlen, hogy elrabol. Ha már te is rossznak tartasz, ugyebár... - sóhajtok mélyen, s kicsit közelebb húzódok az ajtóhoz. - Sose ítélj elsőre, nehogy a végén csalódnod kelljen. - hiszen esélyesen sokkal rosszabb vagyok annál, mint amilyennek gondol. Úgy nézek ki, mint aki mindig rosszban sántikál? Ez a sejtése nem csal, hiszen valóban, puszta szórakozásból nem indulok neki sohasem. Azt mindig úgy sodorják elém az áramlatok, sosem erőltetek semmit. Eleve ritkán adom a fejem arra, hogy kikapcsoljam az elmém kegyetlen körforgását, de hát én kissé más vagyok, mint a démonok többsége. Nem vagyok túlságosan kicsapongó, eléggé lecsökkentettem az ilyen kifordulásoknak a számát. Ám ha megtörténik, akkor bizony nagyot üt.
- És kivel szemben tudnád megvédeni magad? Ki volt a legkomolyabb ellenséged, akit legyőztél? - kérdem kíváncsian, s figyelem azt az ostort, ami hamarosan eltűnik a szemeim elől. Nem egyszerű fegyver, az már biztos.
- Én pedig azt hittem, hogy nem merészkedtek ennyire ki a városból. Vagy talán senki sem tudja, hogy itt vagy? Őszintén... - vonom fel egyik szemöldököm, s megkapaszkodok az ajtófélfában, lassan hintázva előre-hátra, miközben a szőkeséget figyelem, mint valami vad, aki épp becserkészik az áldozatát.
- Ugyan, kedvesem, hogy te védenél meg a vadászoktól? - muszáj felnevetnem, s az ábrázatom még aljasabbá válik. - Nincs szükségem védelemre. - ekkor hátrébb lépegetek szép lassan. - Mit szólnál inkább ahhoz, hogy kijössz ide, s talán nem öllek meg? Szerintem jó ajánlat... - ekkor nyújtom felé a kezem sóhajtva úgy, hogy nekidőlök az ajtóval szemközti falnak. - Ugyan, mitől tartasz ennyire? Azt mondtad, hogy meg tudod védeni magad... - azzal lépek egyet oldalra, mintha távozni készülnék, de még mindig nyújtom felé a kezem. - Én csak kíváncsi vagyok rád, hogy ki vagy valójában. Ha több vagy, mint egy egyszerű ember, miért nem mutatod meg magad nekem? Én csak egy ártalmatlan démon vagyok, nincsenek hátsó szándékaim... - hazudom, s lépek egy újabbat távolabb. - De ha csak egy átlagos ember vagy, akkor rosszak voltak a megérzéseim, úgyhogy talán megyek is... - blöff, egyértelmű. Ám sosem lehet tudni, hátha bejön, és ki tudom csalogatni valahogy.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 3 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 3 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

- Igazad van, de látszatra akkor is ugyanaz szinte. Válaszolok neki és úgy érzem, hogy szinte csak úgy izzik a levegő körülöttem. Nem voltam túl szerencsés sosem az ilyesmiben, talán pont azért, mert kitértem a téma elől és egy lenéző tekintettel sétáltam tovább, ezzel is ellökve magamtól az esélyt, hogy bárkivel is flörtöljek. Bevallom, nagyon jól esik most ez a kis kötetlen beszélgetés, de igyekszem nem beleélni magamat, elvégre nem szeretnék csalódni.
- Elrettenteni? Ugyan dehogy! Egyszerűen csak nem vagyok kedves, sem pedig gonosz. Megforgatom a szemem az ismételt kedves szócskán, nem fogok pont ezen összeveszni vele, ha annak tart hát legyen úgy, csak történjen is valami és ne maradjak parlagon. Anya belém akarta nevelni, hogy kerüljem a férfiakat és maradjak szingli. Nos, már nincs körülöttem többé, hogy elriassza a fiúkat és ciki dolgokat mondjon rólam, ami miatt békén hagynak. Szeretett hazudni és elhallgatni dolgokat, bár több időm lett volna a gondolatait látni, akkor jobban megértettem volna, miért ilyen.
- A kinézeted nincs annyira összképben a kedves, úriemberes viselkedéseddel. A nevetésében is van valami, ami teljesen ellent mond mindannak, amit mond. Persze nem is vágyom annyira az udvariaskodáshoz, a képzeletemben már a falhoz szoríthatott volna, hogy megcsókoljon és az érzelmeket meglovagolva már rég valamelyikünk szobájában lennénk. Persze a ruhákon túl még sose gondolkoztam ilyesmiben, talán én vagyok az egyetlen, aki húsz éves és még nem volt senkivel. Borzasztóan idegesítő tud lenni, mikor meg kell játszanom, hogy ja, én nagyon laza csaj vagyok és persze volt már jó sok udvarlóm.
- Vagy elküldöm őket, hogy jöjjenek vissza később! Megint beharapom a szám szélét és várom, hogy közelebb húzódjon és történjen valami. Persze miért is lenne olyan folytatása a forgatókönyvnek, mint amit én elképzelek. Mielőtt rám rúgta az ajtót éreztem, hogy nem rajong az emberekért, pedig én még mindig annak vallottam magamat. Úgy éltem, mint ők és úgy is éreztem magam mindig is, a születésnapomig legalábbis. Akkor történt meg, hogy egyik este álmomban előjöttek a szárnyaim, amivel ijedtemben csak úgy csapkodtam. Azóta is vannak elhullott tollak a szobámban, amik néha előkerülnek. A motel tulaja azt fogja hinni, hogy valami nagy párnacsata volt a szobámban az már biztos.
- Nos, igen meg tudom magam védeni ha kell. Inkább elteszem az ostort, úgy sem tud bejönni, én meg nem tudom még, hogy az ablakon távozzak vagy kockáztassak és merészkedjek-e a közelébe ezek után. Az aljasodó mosolya csak még helyesebbé tette, amit nem bírtam tovább nézni, így inkább nekiálltam pakolászni miközben beszélgetek vele.
- Azt hittem, nem merészkedtek be ennyire sem a városba. Nézek rá kicsit meglepetten, de legalább tudom, hogy miféle és mivel lehet legyőzni, de kár lenne érte. Nem kellene hinnem neki, nem is teszem, de közelebb sétálok, miközben egy pulcsit tömködök a táskámba. A kartávolságot azért megtartom, nem szeretném, ha kirángatna magához, majd ha akarok kimegyek.
- Ahhoz, hogy ismerkedjünk nem kell bejönnöd, most is azt tesszük. Felé pillantok, majd a plafonnak emelve tekintetem fordulok el. ~Ó mennyire csillognak azok a szemek! Valami rosszra készül.~ Elsétálok a képből ismét egy kicsit, majd leseprem a földre az összes képtartót, aminek az üvegei egyből összetörnek. A tartó kell a francnak, a képeket kiveszem belőle és a táskám egyik zsebébe teszem, ahol nem gyűrődik meg reményeim szerint annyira.
- Mit szólnál egy szövetséghez? Én megvédelek a vadászoktól, cserébe te bántasz engem. Lépek vissza az ajtóhoz, bár még ha meg is ígéri, nem gondolnám, hogy feltétlen be is tartaná, pedig ha jobban átgondolja, lehet megérné neki. Bejárásom van oda, ahová neki nincs és ha életben marad, az még nekem is jól jöhet.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 2:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Annyi különbséggel, hogy a tetoválásokat igen csak nehéz lenne letépni rólam, nem úgy, mint az említett ruhadarabot például rólad. - hümmögök halkan, s bár nem vagyok éppen jártas a modernebb női ruhákban, de azért akad egy kis sejtésem, hogy hogy nézhet ki az a bizonyos csipke. Így hát beszélek, épp azt, ami kijön belőlem a következő hullámmal, annak érdekében, hogy egy kicsit közelebb férkőzzek a leányzóhoz. Ezekben az időkben úgyis sok a magányos ember... Akiknek meghaltak a szerettei, a földdel vált egyenlővé az eddigi lakhelye, vagy éppen menekülnie kellett egyik helyről a másikra. Szinte érzem a levegőben a bút, a bajt, a bánatot, melyek együttes erővel szállnak a széllel. Talán ez a lányka is vágyhat egy kis figyelemre, ki tudja? Ha ezzel tudok közelebb kerülni hozzá, ám legyen. Ennyit megér, ha ki tudom elégíteni a kíváncsiságom.
- Nem gondolod magad kedvesnek? Miért is? Talán csak el akarnál rettenteni? Nem olyan könnyű az, előre szólok, kedves Ruby! - kekeckedve húzom mosolyra ajkaim, ahogy megnyomom egy kicsit a "kedves" szócskát. Természetesen ez is relatív, bár az én igényeim bizony nagyon lent vannak. Túl jó emberismerőnek nem mondanám magam, csupán abból tudok meríteni, amit az eddigi hétszáz éveim alatt begyűjtöttem. Meglepő, de az ártatlannak tűnő lánykák sokszor teljesen mások voltak belülről, s nem éppen egy puha, nyáladzó férfi járt a fejükben rózsákkal, csokoládéval, esetleg parfümökkel, hanem egy igazi állat, aki kész lett volna akár a pajtában, vagy a kocsma mögött meghágni őket kegyetlenül. Tudom jól, hiszen egy szakasza a démoni létemnek pontosan arról szólt, hogy számtalan halandó lelkébe fúrtam be magam. Ez persze nem telepátia volt, hiszen ehhez érintés is kellett, s csak azt láttam, amit engedtek. Néha mindent... Meglepő, néha milyen mocsokra lehet ott rábukkanni...
- Az én nevem Athlan, és ellenben a kisasszonnyal, végtelenül kedves úriember vagyok. Pont, mint amilyennek kinézek! - nevetem el magam. Azt hiszem, sosem tudtam tökéletesen álcázni magam, bár eddig nem is törekedtem azért, hogy túlságosan másnak tűnjek, mint amilyen valójában vagyok. Egy démonnak ne legyenek lágy vonásai még akkor sem, ha a porhüvelye egy szánalmas senki.
- Idejönnek a barátaid? Ó, akkor majd csapunk egy kis mókát... - vagy elrettentés, hogy neki bizony vannak ismerősei,  vagy pedig igaz, ám ez az jelentheti, hogy talán még több olyan lesz itt, mint ő maga. Mindegyik végkifejlet szerencsés lehet a számomra.
- Ezt pontosan úgy mondtad, mintha te már régen megtanultad volna, hogy kell megvédened magad. Ha így van, szerencsés lehetsz, nem mindenkinek adatik meg, hogy megfelelő kiképzésben részesüljön. Ezért hullnak úgy az emberek manapság, mint a férgek... - súgom halkan, enyhe sejtelmes és fenyegető éllel a hangomban. Aztán hirtelen jött hévvel próbálok rárontani, de az én hibámból hamar lebuktatom magam. Rúnák, só... Hát persze, gondolhattam volna.
- Mit akarsz kezdeni azzal az ostorral? Csak szólok, hogy nagyon csiklandós vagyok... - szélesedik és aljasodik a mosolyom, mikor újra az ajtóhoz rontok, persze bejutni nem tudok most sem. Csak figyelem minden mozdulatát a méregben ázott tekintetemmel, s mikor a kilétemre terelődik a kérdés, egyből nagyobb hévvel kezdek beszélni.
- Démon vagyok, egy mocskos démon, egyenesen a Pokolból... - súgom halkan, még mindig őt figyelve. - Na, beengedsz? Vagy inkább kijössz hozzám? Csak meg akarlak ismerni, ennyi az egész... Nem minden magamfajtának vannak hátsó szándékai, egyszerűen csak unom magam idefent... Nézz csak rám, még ártatlanul is tudok nézni! - bökök az arcom felé, s felveszek egy szomorú mimikát, miközben a szemeim úgy csillognak, mint az égbolton levő csillagok.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 3 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 3 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

Sokan talán kétségbeesnek, de én elfogadtam, hogy ilyen a világ amilyen. Ha folyton csak aggódnék és pánikban törnék ki, azzal csak magamat tenném tönkre. Általában jó kedélyű vagyok, anyukám halála sem visel meg annyira, hogy éjjeleket sírjak át miatta. Sajnos ez benne van a pakliban, ha terepre mennek a vadászok.
- Igen, nagyon csalóka tud lenni! Nagyon célozgat az angyalra most már, szóval kezdem úgy érezni, hogy sejt valamit, de akkor sem fogom elárulni, hogy micsoda vagyok, hiszen titokban kell tartanom. Persze így nehéz lesz, ha vannak lények, akik kiszúrnak az emberek között. Valahogy el kell rejtőznöm, de fogalmam sincs még hogyan oldom ezt meg segítség nélkül. Előbb vagy utóbb valakit be kell avatnom, ám ahhoz bizalom is kell, jó sok.
- Igen, de a tetoválások olyan, mint egy csipkeruha. Helyenként átlátsz rajta, de az összképet nem látod teljesen, mert a minták takarják. Még jó, hogy a fontos részek mentesek. Elmosolyodom, nem szoktam ilyen kötetlen senkivel sem beszélgetni, pláne nem ilyesmikről, de ha már ezt dobta fel témának, hát tőlem beszélgethetünk róla.
- Ruby, de nem vagyok kedves! Téged hogy szólíthatlak? Szögezem le felfelé haladva a lépcsőn azt, hogy nem vagyok kedves és megkérdezem az ő nevét is már. Aki évfolyamelső akar lenni, az nem kedves senkivel, mindenkin átgázol és persze kihasználja őket gyakorlásnál is, hogy jobb legyen tőlük. Sose adtam bele mindent olyankor, csak a vizsgán és volt ám meglepődés. Páran persze felszívták magukat és átvették az ötletemet. Na igen, nem vagyok valami népszerű az iskolában és általában a jóképű pasik sem nálam próbálkoznak. Nem csoda, hogy minden rossz érzésem ellenére belemegyek a kis játékocskába ezzel az angyalinak nem mondható férfival.
- Mert még csak most jöttem vissza, majd később biztos átugranak. Megvonom a vállam, amiből nem sok látszódhat az ajtó miatt, de nem érdekel különösebben, mert ezek olyan természetes reakciók csak.
- Igazad van, ezért kell már kiskorában megtanulnia az embereknek megvédeniük magukat. Vigyorodom el, mert nekem is erről szólt az életem, ezért sem félek a kelleténél jobban a veszélyes dolgoktól.
- Úgy festesz, mint aki valami rosszban sántikál állandóan. Mire a végére érek a mondatnak belöki az ajtót, amire én hátraszökkenek és összefutnak a szemöldökeim mérgesen. Na szép, rám akarja törni az ajtót. Előrántom a kabátom alól az ostoromat. Ám mikor bejönne, akkor megakad az ajtóban, ami engem is meglep. Hát akkor még működnek a csapdák a jelek szerint. Felnevetek, mert most jól megszívatta magát és kimutatta a foga fehérjét is. Visszateszem az ostort a derekamra és ledobom a kabátomat oldalra egy fotelra egy nagy sóhajjal.
- Hát ez kellemetlen, de ez nem az én művem. Mutatok az ajtó felé, az, hogy nem tud bejönni nem jelent túl sok jót számomra, de bármikor gond nélkül el tudok menekülni előle. Csak a szárnyaimra van szükségem és egy ugrás az ablakból kifelé. Persze nem szívesen árulnám el magam ilyesmivel. Az alkaromon jól látható egy vadászrúna, ahogy felemelem megvakarni a fejem. Na most mi legyen, én csak összepakolni akartam és szórakozni egy jót.
- Talán ha elmondod mi vagy, akkor meg tudom szüntetni az okot, ami miatt kint maradtál. Emelgetem meg a szemöldököm és közben felkapom a földről a táskámat, amivel errébb sétálok a látóteréből. Legalább a bepakolással legyek meg, utána ráérek gondolkozni a többin.  


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Egyre jobban meglepnek a lány szavai. Őszintén szólva arra számítottam, hogy majd ha emberek közé megyek, mást sem fogok látni az arcokon, csak a kétségbeesést és a félelmet. Hiszen apokalipszis idején ez lenne az elvárás, ha már annyi mindent és mindenkit ért el a pusztulás. Siránkozás a múlt miatt, az elesettek végett, ahelyett, hogy tovább lépnének. Ám az első személy, akivel szóba elegyedek hosszabban az itt tartózkodásom idején, jelét sem mutatja annak, hogy marná valami a lelkét. Nekem legalábbis őszintének tűnnek a vonásai, a kacaja pedig még inkább.
- Ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni, tényleg nagyon angyalinak tűnsz. Persze, a látszat néha csal, nem igaz? - erősen megtolom az "angyali" szócskát, enyhén célozgatva a kilétére. Könnyen lehet ugyanakkor, hogy tévúton járok, hiszen Athan előtt nem hallottam még a leviatánokról, holott ő is nagyon furcsa kisugárzással rendelkezett, ami számomra igen csak nagy újdonság volt.
- Azt leszámítva, hogy teljesen csupasz lennék? - érzékelem a reakcióit, s bár talán már száz év is eltelhetett azóta, mióta utoljára próbáltam valakit behálózni, úgy tűnik, hogy az effajta emberi viselkedés nem halt még ki az apokalipszis idején sem. Eléggé be vagyok rozsdásodva, szinte érzem, ahogy nyikorognak a fogaskerekeim, ám megpróbálok mélyre túrni az elmémben, s elővenni azt az Athlant, aki régebben nagy örömét lelte még abban, hogy másokkal szórakozhatott.
- Én nem tudom, de kíváncsi lennék a véleményedre, kedves...? - kérdem tőle, utalva a nevére egy mosollyal, mielőtt még felsétálok a szobámba. Vicces, hogy adok a formaságokra, hiszen démon vagyok, nincs szükségem se alvásra, sem pedig pihenésre. Csupán akkor szoktam aludni, ha bizonyos varázslatok teljesen leszívják minden erőm, hiszen így a porhüvelyemmel sem tudok mit kezdeni, ezért kénytelen vagyok az álmok világában regenerálódni. Ám most erősnek érzem magam. Sokkal jobban, mint eddig bármikor.
Egy percet sem akarok elszalasztani az új zsákmány-jelöltemből, ezért is viharzok hozzá egyből. Az ajtaja előtt megállok, s egyik kezemmel kitámasztom magam a falnál, úgy száll befelé a szobába a mélyen zengő hangom.
- És veled miért nincs senki sem elfoglalva? Én személy szerint nem engednélek egyedül kószálni errefelé. Nem olyan világot élünk, ami biztonságos lenne bárkinek is. Borzalmas dolgok történhetnek, ha nem elég figyelmes az ember... - mosolyodok el sejtelmesen, mikor kinyitja az ajtót. Jól van, édesem, gyere csak közelebb...
- Miért, milyen az arcom? Túl kedves? - kérdezek vissza, s tettetett nagyképűséggel felvonom az állam. - Átutazóban vagyok, eddig nem láthattál erre. - ebben a pillanatban belököm az ajtót, azonban ahelyett, hogy rárontok, váratlanul megtorpanok a küszöb előtt. Újra muszáj elmosolyodnom, hiszen úgy tűnik, hogy a lányka nem bízta a véletlenre.
- Hát, ez kellemetlen. Most mit csináljunk? - a rúnák kint tartanak, s bár talán valahogy meg tudnám törni őket, ám az lehet, hogy sok időbe telne. Túlságosan sokba. Azzal pedig előrébb lennék, ha egyszerűen megvárnám, amíg kisétál az ajtón a kis szőkeség.
- Pedig aztán próbáltam kedves lenni, erre az a jutalmam, hogy kizársz? Ejnye... - ciccegek halkan, azzal a hátam nekidöntöm a szemközti falnak, úgy figyelem őt tovább, tudatosítva benne a testtartásommal, hogy bizony nem tágítok innen.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 3 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 3 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 2:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba  • Credit:

Lehet, hogy nem éltem át a valóságban veszélyes helyzeteket, de egyszer kétszer már belemásztam édesanyám álmaiba, amik a veszteséges küzdelmekről szóltak, ahonnan kevesebben tértek vissza. Szeretett rágódni azon, hogy mit tehetett volna, hogy ne úgy alakuljanak a dolgok. Én csak reméltem, hogy fény derül majd édesapám kilétére. Utálom magam az angyalszárnyak miatt, de szerencsére nem jönnek elő úgy, ha nem akarom. Belemélyesztem a szemeim a férfiéba, aki így megtisztel a jelenlétével és elmosolyodom, pedig nem örülök annyira a kérdésének.
- Ugyan már, nem kellenek ilyesmik, anélkül is elég angyalian festek!Elnevetem magam, nem tudok róla, hogy a démonoknak lenne, de azért nem kizárt, ha jobban belegondolok. Tetszik, ahogy végigsimít az állán és felmér engem, bár ennek most jelent helyzetben lehet nem kellene örülnöm, mert nagyon azt súgja a belső ösztönöm, hogy ő nem ember és jobb lenne vigyázni. A vészjelzőt azonban kikapcsolom, mert vagyok annyira ügyes, hogy megvédjem magam. Persze lehet megsérülök, de arra vannak gyógyító rúnák ugyebár és ha kimutatja a foga fehérjét és tudom majd, mivel van dolgom, akkor könnyedén le is győzhetem.
- Akkor ruha nélkül is olyan, mintha ruhában lennél, majdnem mindenhol! Oldalra billentem a fejem és beharapom a szám jobb szélét egy pillanatra. mikor olvastam róla, akkor mindig olyan sexynek képzeltem el a mozdulatot, de persze van benne gyakorlatom is. Tükör előtt magamnak próbálgattam csábosan kivitelezni. Mikor odasúgja, hogy szégyenlős, de amúgy szívesen megmutatná elvigyorodom. Talán kicsit zavarba is jövök, ahogy elképzelem a képet. Szerencsére ő a kacsintás után már megy is felfelé a lépcsőn, én meg követem, mert nekem is arra van dolgom. Egy kicsit szenvedek az ajtóval, mert beragadt már megint, de vállal nekilendülve kinyílik és bemegyek a kis szobakonyhás lakba. Az ajtót bezárom magam mögött és ledobom a táskámat a földre. Éppen a kabátom venném le, amikor meghallom az ajtónál a különös alak hangját. Elmosolyodom és az ajtóhoz lépek, aminek háttal nekidőlök. Nem vagyok biztos benne, hogy be kellene engednem ide, bár anya levédte rúnákkal az ajtót, szóval ha nagyon veszélyes alak, akkor be sem tud jönni elvileg. A baj az, hogy a küszöb alá szórt sót nem lehet ellenőrizni, hogy még midig rendesen ott van-e, csak ha felszedem, annak meg nem örülnének az is biztos.
- Itt lakom a szüleimmel, szóval vannak barátaim is, csak gondolom ők most egymással vannak elfoglalva. Válaszolom és kinyitom az ajtót, de csak résnyire. A térdemmel támasztom az ajtót és nézek egyenesen a srác szemébe.
- Na és te mit keresel itt? Ritkán látni errefelé hasonló arcokat, mint te.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Mikor nem látok semmi meglepettséget a leányzón, egyből felmerül bennem a kérdés, hogy vajon sok ilyet láthatott már? Sok harcban vehetett részt, s tapadhat vér a kezéhez? Elsőnek inkább egy elkényeztetett csitrinek gondolnám, aki még nem tapasztalta meg, hogy milyen egy igazi veszélyes helyzet, s aki ennek hiányában könnyedén dacol mindennel és mindenkivel. Aztán ki tudja, lehet, hogy e bájosnak tetsző külső mögött valami sokkal sötétebb lapul, csupán remek álcát választott magának.
Mikor megszólal, már a hanglejtése, a hanghordozása, s ahogy formálja a szavakat, az is olyan kis naivnak tűnik számomra. Muszáj szélesebben elmosolyodnom a válaszára, s oldalra biccentett fejjel megyek bele a játékba. Miattam csinálhatunk úgy még egy kicsit, mintha mindketten a normális halandók sorait gyarapítanánk, de ez persze előbb vagy utóbb úgyis ki fog bukni, hogy nem igaz.
- Egy jó tetoválás? Mint például... Angyalszárnyak? - vonom fel a szemöldököm kekeckedve. - Vagy talán bőrszárnyak, mint a mesékben a démonoknak? - elgondolkodva simítok végig az államon, miközben végignézek rajta. Tanulmányozni való egy lányka, az már biztos. Nem találkoztam még hozzá hasonlóval, hiszen azalatt a csekély idő alatt, amit itt töltöttem ezen a világon a démoni éveim alatt, a halandókon kívül nem akadtam össze más szerzettel, s megmondom őszintén, nem is törtem magam azon, hogy keressem őket. Megelégedtem azzal, hogy könyvből ismertem őket, hiszen a Pokol túlságosan nagy ahhoz, hogy másfele kacsintgassak. Még most is vannak számomra ismeretlen bugyrai, sötét foltjai, melyek arra várnak, hogy magamévá tegyem őket. Így, hogy nem tudok hazamenni, kicsit már más a helyzet. Lényegében arra vagyok kényszerítve, hogy az ismereteim egy kicsit kitágítsam, s esélyesen ezért érzékeltem valamit ebből az irányból, New York egy lepukkant szegletéből.
- Minden testrészemen össze vagyok varrva, amit nem látsz. - ekkor egy aljasabb, apró mosollyal letekintek magamon. - Pontosabban, majdnem mindenhol... - nevetem el magam, bár ez annak a bizonyos álcának is szól, mellyel teleaggattam saját magam. Hiszen minden kis vonal rajtam ugyan a halandók közt tetoválásnak nevezendő, valójában rúnák sokasága terül el rajtam, melyeket én magam véstem a bőrömbe az évszázadok múlásával.
- Szívesen megmutatom őket, ha szeretnéd, de nem itt, mert hát tudod... Szégyenlős vagyok. - súgom halkan és szórakozottan, még mindig sejtelmesen vigyorogva. Végül egy kacsintást követően megindulok felfelé a lépcsőn, s megkeresve a saját szobámat, belépek, majd lehajítom a holmim. Azonban pár másodpercnél nem maradok itt tovább, hiszen már nyargalok is kifelé, hogy a szőkeség szobája felé vegyem az irányt. Ha résnyire, vagy teljesen nyitva van, akkor kérdezés nélkül belépek, ám ha becsukta, akkor nekitámaszkodok a falnak, úgy kezdek el beszélni egy halk kopogás után.
- Na és mit keres erre egy ilyen lány? Itt vannak a barátaid is, vagy csak így egyedül? - már egészen elfelejtettem, milyen beszélgetni, csevegni. Főleg, hogy most sem az egyszerű ismerkedés a célom, hanem azok a bizonyos ocsmány hátsó szándékok... Sosem állok le senkivel céltalanul, ha valakihez hozzászólok, ott bizony mindig kell keresni valami aljasságot a háttérben. Önző célok, ösztönök kielégítése, vagy az a maró kíváncsiság, aminek sokszor képtelen vagyok parancsolni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 3 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 3 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 23, 2019 11:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

A Motel bár nem volt a legbiztonságosabb, de szerettünk itt lakni anyámmal. Ha kimozdultunk, általában együtt tettünk és még a városban találkoztunk általában, hogy együtt térjünk ide vissza is. Tudtam, hogy félt és azért , mert nem a legjobb ez a környék, mégis azt hittem botor mód, hogy nem lehet bajom, ha egyedül térek vissza. Hát, most életemben először találkoztam valakivel, akinek a fejébe nézve egy gondolat köszöntött, hogy legközelebb kopogjak. Felvonom az egyik szemöldökömet, hát ez mégis hogyan lehetséges? A fejében maradok, bár ne tettem volna. Rám emeli a tekintetét és sejtelmesen elmosolyodik. Most már csak azért is ott maradok, mert érdekel mit akar. Sokkoló képeket küld felém és hiába csukom be a szemeim, akkor is ott maradok a fejében. Ki akarok szállni, de nem megy, mert érdekel miért akart elkapni. Hamar rájövök, hogy hiába hunytam le a szemem, az nem segít, így kinyitom és hamarosan vége is szakad. A vérfürdő és a leszakadt végtagok annyira nem rémisztenek meg, elvégre a boncolást is a vadászlét szépségének egy része. Legalábbis egy részünknek. Én felvettem azt a tárgyat is, mert a gyomrom bírja az ilyesmiket. Jól tudom, hogy a képeket csak ő találta ki, bármennyire is betegesek. El akar kapni, de mit akar kezdeni velem utána? Mi lenne, ha én kapnám el és én tanulmányoznám, mégis miféle lény ő és miért tud ilyesmit? Honnan érezte meg, hogy a fejébe látok? Rengeteg kérdésem lenne hozzá.
Mikor megkérdezi, hogy tetszett-e amit láttam, csak unottan megforgattam a szemeim és a felemeltem a kezem, hogy a körmeimre nézzek. Ezzel jelzem felé, hogy unalmas volt és átlagos, nem ijesztett meg különösebben. Inkább elindulok a lépcső felé, amikor észreveszem a szemem sarkából, hogy ő is megkapja a kulcsot és felém tart. A hátammal a fal felé fordulok és megtámaszkodom a kezeim magam előtt összefonva. Az alsót, ami takarásban van, a kabát alá dugom és a fegyverem közelében tartom, jobb az óvatosság.
- Nekem nem, bár lehet egy jó tetkó jól mutatna ott, te hol varrattad össze magad? Kérdezem egy félmosoly kíséretében, nem sok kedvem van elindulni felfelé a lépcsőn, lehet jobb is ha szem előtt maradunk valamennyire, bár amekkora forgalom van, nem valószínű, hogy sokan zavarják meg a kis csevejünket a lépcsőfordulók előtti részen.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 23, 2019 11:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Mióta itt vagyok, azóta azon töprengek, hogy ha engem kiköpött magából a Pokol, akkor vajon Atyám is köztünk járhat? S ha igen, miért nem vagyok képes elérni őt? A tizedik szűz lány vére s az erőm utolsó cseppjei sem voltak elegendőek arra, hogy létrehozzam a csatornát kettőnk között. Tán máshol lenne? Vagy a Sötétség miatt minden megváltozott volna? Annyi kérdés kering a fejemben állandóan, hogy néha őrjítő a tudat, hogy választ alig találok. Esetleg más módszerrel kellene próbálkoznom? Egy ártatlan emberlány édesen vöröslő mannája már kevés lenne a mostani világhoz, s valami sokkal... Egyedibbel kellene próbálkoznom? Feladni egyértelműen nem fogom, megtalálom a Mesterem, legyen bárhol. Ezeken töprengve lép be egy újabb vendég, aki látszólag egy naiv lányka. Látszólag. Mit csinálna itt egyáltalán magányosan egy ilyen lány? Bárki, bármikor kitörhetné a nyakát, s a halál még csak megváltás lenne számára - már ha létezne egyáltalán olyan manapság... Valamit érzékelek felőle, ám ezt egyelőre nem tudom meghatározni pontosan. Kevés a tapasztalatom a "nem halandókkal", olyannyira, hogy angyallal például még sosem találkoztam. Nem véletlen, túlságosan hosszú időt sosem töltöttem idefent. Könyvekből ismerem őket is, s a többi mocskos lényt is, a saját tapasztalatokkal már hátrányban vagyok. S bár lenne jobb dolgom is, mint hogy ezt a fertőzött földet tapossam, ám ha már úgysincs jobb dolgom, miért ne kísérletezhetnék?
Egészen addig nem nézek a szőkeségre, amíg meg nem érzek valamit a lelkem mezsgyéjén. Enyhe kaparászás, csiklandozás, mintha valaki, vagy éppen valami be akarna jutni. A lassan hétszáz évem alatt már tapasztaltam párszor, milyen az, amikor valami be akar jutni elmém sötét bugyraiba. Az erőseket nem olyan egyszerű kint tartani, ám a tapasztalatlanabbak már olyanok, mint egy szellő, melyet tovafújunk a nagyvilágba. Ám én nem azért jöttem, hogy mindent a feje tetejére állítsak. Figyelni, tapasztalni vagyok itt. Nem pedig tombolni. Legalábbis, egyelőre...
~ Édesem, legközelebb kopogj, ha be akarsz jönni... ~
Formálom szavakká a gondolataim, s ekkor emelem rá a lányra a tekintetem egy apró, sejtelmes félmosoly kíséretében. Aztán jönnek az irányított képek a fejemben, róla és rólam, ahogy hatalmasan hullámzó vérfürdőben hánykolódunk, körülöttünk testrészeket dobál a tajtékzó víz, én pedig úszok felé, gyorsan és kegyetlenül, ám a lábai nem mozdulnak, a karjai lemerevednek, aztán egyszer csak elkapom, és...
...a kép véget ér. Sötétség.
~ Tetszett? ~
Vonom fel a szemöldököm, azzal felállok a helyemről, s kézbe kapom a holmim. Időközben az idős hölgyet elnyeli a raktár, így egy fiatalabb srác hajítja felém a szobakulcsot, amit a zsebembe csúsztatok, bár nem biztos, hogy ma szükségem lesz rá. Lassan indulok meg a lány felé, s odaérve közelebb hajolok hozzá, majd megérintem a hátát.
- Nem hiányzik innen valami? - súgom halkan. A gondolataim immáron csitulnak, s ha megpróbálna bejutni valahogy, a sötétségen kívül nem sok mindent látna. Azonban én sem vagyok tisztában vele, hogy ez a szőkeség miféle lehet. Nem emberi energiái vannak, ez biztos, így csak tippelek, ha egy fiatal, tapasztalatlan angyalnak nézem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 3 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 3 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 23, 2019 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba  • Credit:

Ideje az álomotthonból még utoljára visszatérnie a megmaradt cuccaiért a motelba. Nem a legbiztonságosabb környék, így alaposan felszerelkezett, hogy ne essen semmi baja. Nem kért kíséretet, inkább egyedül szeretné leróni az emlékeket őrző szoba előtt tiszteletét. A végső búcsú a másabb élete felé. Fűzős fekete cipőjét vette fel és fekete szűk legginsét, ami farmernak néz ki, de sokkal rugalmasabb és vékonyabb. Kényelmes benne a mozgás, elvégre egy osztályelső vadásznak mindenre gondolnia kell. A felsője egy szűk fehér póló, amin nincs semmi minta. Erre egy fekete kabátot vett fel, ami a térdéig leér. Csak a középső gombot gombolta be, ez elég ahhoz, hogy eltakarja a csípőjére erősített ostorát és a combjára rögzített hosszútőrt. A kezére ujjatlan bicikliskesztyűt húzott, mert abban jobb a verekedés is. A hátára kopottas fekete bőr táskáját vette fel, amit hosszú száron hagyott, jól láthatóan üres is.
- Helló! A szobakulcsomat kérném és távozáskor ki is csekkolnék majd. Áll meg a pultnál bájosan mosolyogva, tudja, hogy tetszik a srácnak, aki egyből oda is adja neki a kulcsot, amit az ujján meg is pörget egyből.
- Köszönöm! Ezzel el is indul a lépcsők felé, hogy felmehessen a harmadik emeleti szobába, ahol még összeszedhet pár dolgot. Amikor azonban megfordul, akkor kiszúrja a fotelban ücsörgő tipikus rossz fiús alakot, aki felé küld egy lehengerlő mosolyt. Mindig is tetszettek neki az ilyen alakok, de a legtöbbjük nem kötne ki egy stréber vadász mellett sem, az is biztos. Kicsit azért megpróbálok a gondolataiba lesni, hogy mire is gondol. Ha rám néz, biztos átsuhan valami első benyomásos dolog az agyán, ha meg észre sem vesz, hát akkor is csak gondolkozik valamin. Mindig is érdekelt, mi jár az ilyen fiúk fejében, persze néha meglepően illúzió romboló is tud lenni egy ilyen betekintés.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 23, 2019 7:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Meglepő, mire képes egy démon, ha épp az unalom úgy mardossa minden porcikáját, hogy ha tehetné, akkor inkább belehalna. Ez persze a jelenlegi állapotokban nem lehetséges. A hazám úgy zárult le, mintha sosem létezett volna, én pedig itt ragadtam minden kedvtelenségemmel együtt. Már teljesen elszoktam a felvilágtól, s őszintén szólva, egy cseppet sem hiányzott az itteni légkör. Néhol túl békés, olykor túl szép, máshol pedig kegyetlen, fájdalmas és kusza. Ez a kavalkád pedig nincs ínyemre, mint ami itt működik. A pokol, a menny s még ki tudja milyen világok ideköpték a mocskukat, amik most próbálnak egymás mellett boldogulni. Én bizakodtam abban, hogy el leszek az erdő mélyén levő kunyhóm magányában. Hogy ott majd feltalálom magam... Hamis remények voltak. Itt nincsenek meg azok az eszközeim, mint odahaza, s idefent pedig... Túl sok a külső tényező. Túl sokat hallok, látok s érzek ahhoz, hogy ezt mind képes legyek befogadni a falakon belül. Hiába választottam a magányt az utóbbi évtizedekben, s foglalkoztam azzal, hogy erősödjek, most mégis azt érzem, hogy összeroppanok a korhadt deszkák fogságában. Levegőre van szükségem, mert megfulladok...
Talán ostoba dolog részemről, hogy emberlakta vidékekre merészkedek, de úgy érzem, hogy valami láthatatlanul is, de apró sugallatok képében irányt akar mutatni számomra. Hogy haladjak kelet felé, s ragadjam meg azt, ahol összpontosul minden. Végül is, miért ne követhetném a világ rezgéseit, s ragadnék ki egy fonalat belőle? Szeretek kísérletezni, s bár az évszázadok alatt ezt eléggé lekorlátoztam, most talán ideje lenne idefent is kamatoztatnom azt az őrült kíváncsiságot, mely képes vadul az elmémbe marni, s olyan dolgokra késztetni, melyekkel sok mindent kockára tehetek. Ám a győzelmem mindig édes. Talán most is mesés lesz.
Levetem az oly' szeretett köpenyem, s magamra öltök valami emberibbet: egy pár helyen szakadt, fekete nadrágot, egy hasonló színű inget, arra pedig egy vékonyabb bőrkabátot kapok, s egy bakanccsal fedem el a mezítelen talpaim. A kabát zsebeit természetesen megbűvölöm, hiszen a patkányom most is velem tart erre a hosszabb útra, mint mindig. Neki nem elég egy apró hely, neki tér kell, s azt bizony egy egyszerű ruha mélyén nem leli meg. Valójában van neki egy nagyobb odúja, s éppen amelyik öltözék van rajtam, annak a zsebein keresztül tudja azt elérni. Micsoda figyelmesség egy démontól, nem igaz?
Az érzések csupán akkor csitulnak, mikor átlépem New York egy romosabb szegletét. A legtöbb épület lepukkant és lakatlan, talán csak pár hely tűnik úgy, mintha jártak volna ott valakik. Pár konzerv itt, elhagyott lőszerek ott, s a távolban egy magasabb épület, melyben ha az érzékeim nem csalnak, bizony mozgolódás van. Ahogy pedig haladok közelebb, erről meg is bizonyosodok, hiszen páran ki-be járnak az épületből. A forgalom nem túl nagy errefelé, de nem is baj. Nem akarom belevetni magam a tömegbe, csupán tanulmányozni az embereket, esetleg egyéb szerzeteket, melyek szintén céltalanul - vagy épp céllal - bolyonganak ezen az elhagyatott vidéken.
Mire elérem az épületet, már a nap lassacskán lebukik a környező fák mögött, s kellemes szürkület telepedik a vidékre. A pirosan villódzó neon feliratból ítélve egy öreg motelt sikerült találnom, amely a jelek alapján még üzemel. Bátor lehet, aki emberként betér ide, hiszen ez kívül esik New York biztonságos zónáján. Én személy szerint viszont nem támadó céllal érkeztem. Egyszerű felfedezési vágy, hátha ez az új világ tartogat számomra némi hasznosat és érdekeset is. Így emberi álcával lépek be az ajtón, ám mikor le akarnék foglalni egy szobát, a türelmem kéri a pult mögött álló idős hölgy. Én hidegen biccentek, majd a holmimat lehajítom a helyiség másik felében levő fotel mellé, amibe ezután kényelmesen elhelyezkedek. Aztán csendben várok, figyelek, s fürkészem tovább a betérőket, már ha akad ilyen. Ha a sugallatok nem csalnak, talán ma még jó napom is lehet...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Külvárosi motel - Page 3 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 12:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 12, 2017 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Astarte
hello, honey, long time no see
A viszonyunk mibenléte, viharossága, hevessége már az első másodpercekben megmutatkozik, amint Mammon újra kommunikálni tud a külvilággal. Először a forró csók, aztán a pofon, majd a vitatkozás, és ezzel együtt is tagadhatatlanul imádom minden pillanatát, úgy a mostani újraegyesülésnek, mint a kapcsolatunknak úgy általában. Ha épp dühös is vagyok, és átkozom őt, amikor épp felbosszantom, és a figyelmeztető pillantásával kell szembenéznem, valahol legbelül akkor is jól szórakozom, és élvezem a helyzetet. Persze nyilvánvalóan a veszélyt, kegyetlenséget sugalló, jeges, fenyegető pillantásai rám nem is gyakorolnak ugyanolyan hatást, mint bárki másra. Nálam leginkább ez csak felhívás keringőre, és ha mégis vissza fognám magam, valószínűleg azért van, mert ráébredek, hogy az adott esetben tényleg nem szerencsés tovább növelni a feszültséget, vagy... egyes esetekben, mint ahogy most is, egyszerűen szexinek találom. Ahogy a hangja elmélyül, miközben a nevemet kiejti... Hát, azt hiszem, nyilvánvaló, hogy már túl régen élvezhettük egymás társaságát utoljára. Vagy az új külső lehet rám ilyen hatással, hogy folyton elvonja a figyelmemet? Bevallom, szívesen fedezném fel őt újra magamnak, de ez még mindig nem az alkalmas pillanat.
Ha nem is nagy lelkesedéssel, de el kell ismernem, hogy van abban logika, amit mond. A hírnevünket vissza kell állítani, és ez a felelősség elsősorban az ő vállát nyomja, így hát érthető, hogy cselekedni akar, kihasználni az adott lehetőséget. De ettől még nem kell, hogy tetsszen a helyzet, vagy a módszerei, hiszen ezzel az én bőrömet is vásárra viszi. Éppen ezért, ha már egyszer beleegyezem, hogy támogatom és fedezem őt, tudnom kell, pontosan mi is a terve, és hogyan akarja kivitelezni.
- Rendben. Húzom az időt a kedvedért, de nyilván sejted, hogy nem falazhatok neked az örökkévalóságig, szóval merem remélni, hogy a terved nem csak ütős, de gyors is. - Nem várom, hogy egyik napról a másikra oldja meg a dolgot, de miután hónapok óta nyomozok utána, és mostanra már az egész tanács tisztában van vele, hogy kiben és hol is kell keresni őt, legfeljebb néhány hetet tudok neki adni, mielőtt a nyakunkra küldenének valakit, vagy maga Lucifer jön ellenőrizni bennünket.
- A vadászok tudják, hogy megszálltad a vezetőjüket? Hogy hogy még megbíznak Wallenbergben? - kérdezek rá, ha már felhozta a témát, mert ez igazán érdekelne. Ami az illeti, tényleg meglehet az előnye is annak, a sajnálatos hátrány mellett, hogy Mammon éppen ebbe a fickóba költözött. Ha ügyesen forgatja a lapjait, és esetleg sikerülne a fajtánk kezére játszani ezt a várost, a ballépését végül ravasz taktikai húzásnak könyvelnék el. Még semmi sincs veszve, adott a lehetőség, hogy rendbe hozza azt, ami elromlott, és ebben szíves örömest leszek én is a segítségére. Sokkal inkább ez a verzió, mint az a kép, amit az imént felfestett a saját pótolhatóságáról. Semmit sem kívánnék jobban, mint hogy lecserélhetővé, vagy feláldozhatóvá fokozzák.
- Olyan nincs, hogy rosszul sülne el a dolog, ha mi összefogunk. Ezt te is tudod – húzódnak aztán széles mosolyra ajkaim. - De ha a dolgok mégsem terv szerint alakulnának, az rajtam már akkor sem sokat segítene, ha játszom a tudatlant, hiszen máris belekeveredtem – vonok vállat. Inkább szeretnék tudni róla, és lehetőség szerint kivenni a részem a munkából, mint hogy csendben, lehajtott fejjel elvonuljak, aztán meg kezdhessem újra az elején felgöngyölíteni az ügyet. Nem beszélve arról, hogy az árulkodó jel, amit én készítettem és hoztam el neki, ott lesz a bőrébe vésve.
Rosszat sejtve kérdezek rá Cassael nevére, a válasz pedig határozott és egyértelmű, ott van a szemében is. Tudja, hogy ezt a zűrt most én kevertem. Nem mondok azonnal semmit, csak dühösen ingatom a fejem, ajkaim pengevékonnyá alakulnak, és ingerülten túrok a hajamba, hogy a vállam felett hátradobjam végül az összekuszált fürtöt. Ismét feszült járkálásba kezdtek, miközben a magyarázatot fogalmazom.
- Jelen volt, amikor kivallattam a vadászokat a hollétedről. Azt hittem, sikerült őt elrettentenem attól, hogy beleártsa magát az ügybe. Gondolhattam volna, hogy a faggatózása nem volt ártalmatlan, és nem adja fel ilyen könnyen – sóhajtok, majd újra szembe fordulok a férfival. Remélem, nem várja, hogy elnézést kérjek, amiért elszóltam magam, mert az nem rám vallana. És mindazok után, amit megtettem, hogy eljussak idáig, és kiszabadítsam, egy ilyen baki szerintem még belefér. Viszont ezek után már nem csak az ő felelőssége, hogy elsimítsa a dolgokat, hanem az enyém is.
- Nem fogom megölni, ezt az örömöt meghagyom neked. - A történtek fényében ennyivel tartozom Mammonnak, ezt el kell ismernem. - Ha viszont összeakadnék vele, azt nem ígérhetem meg, hogy nem fog bántódása esni – teszem hozzá komolyan. Ennyi nekem is kijár.
- Hmm... Lucifer? - Már-már összezavar a váratlan témaváltás, de hamar alkalmazkodom. - Nemigen fogod elhinni, elég meredek ötlete támadt: szövetkezünk Mihállyal, hogy legyőzzük Gábrielt. Valójában egy szavazást indított a tanácsban, hogy melyik oldalra álljunk, és az eredmény elég egyöntetű volt. - Az nyilván nem kérdés, hogy a föld kipusztítását szorgalmazó arkangyaltól kell először megszabadulnunk, de hogy a másik mit fog szólni a csatlakozásunkhoz, az egy igazán jó kérdés. - Azt akarja, hogy kísérjem el San Franciscoba, ha eljön az ideje – árulom még el, és magamban végigfuttatom, hány ezer okból is őrültség ez az egész, de mégis éppen ezért izgalmas.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 09, 2017 2:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




Gúnyos mosollyal méregetem, elkendőzve csalódottságom, amiért időhúzásom tervének ezen állomása nem tartott ki sokáig. Tudom, ennél tovább képtelen leszek fenntartani érdeklődését ezen téma iránt. Igyekszem áttérni hát valami másra, olyasmire, mi talán hasznot is jelenthet a jövőben számomra és időt is ad arra, hogy kitaláljam, miként szabadulhatok meg innen anélkül, győzelemre segíteném a démont.
Álmaidban – szisszenek rá visszafogni nem tudván fellobbanó indulataimat, hagyni, elszabadulni őket nincs lehetőségem azonban, kiderül hiszen hamarosan, pontosan tudja, mivel kényszeríthet térdre, ha minden más trükkje csődöt mond. Valahol mélyen tisztában vagyok azzal ugyan, zsarolása ellenére se kellene teljesítenem kérését, egy ártatlan embernek hátat fordítani, ki semmiről se tehet, nem tudok.

***

Felé közelítve átmozgatom minden tagom, nagyobb tér, szórakozás ígérete jobban esne bár, ilyen hosszú fogság után legapróbb lehetőségét is megbecsülöm annak, ismét uralhatok egy testet. Karjaim habozás nélkül fonódnak dereka köré, ajkaim, nyelvem elégedetten ízlelgeti övéit, egyszerre fejezve ki hálám, miért elmosta az engem fogva tartó pecsét erejét és azt a tőlem szokatlan örömöt, mit ezen felül érzek jelenlétének köszönhetőn. Minden, mit rólam tartanak, igaz, kegyetlenségem, vérszomjam ritkán ismer csak határokat, testvéreim is elárulnám, ha ennek komoly szükségét érezném, az egyetlen, kihez másképp viszonyulok némiképp, Ő. Okát nem tudom, nem is kerestem sosem, s erre most se lenne lehetőségem, már ha akarnám egyáltalán, hisz üdvözlésébe épp csak kezdek belemelegedni, eszébe jut máris, miért is vagyunk most itt. Haragja egyáltalán nem, de tettlegessége meglep némiképp, nem szokása ily könnyedén engedni indulatainak. Azt állítani, bánom, hogy így alakult, nem tudom, lángoló íriszei, összeszorított ajkai kedvemre valók, akárcsak cinkos mosolya, mely azt jelzi, efelől nincsenek kétségeim, az Ő fejében is megfordul az, ami az enyémben. Igaza van abban azonban, ez itt nem a legmegfelelőbb hely és pillanat elmerülni ebben, előbb tisztáznunk azt kell, a következő lépésünk mi lesz. Megosztom hát vele, az enyém biztosan nem a visszatérés.
Astarte – figyelmeztetőn csendül hangom, ahogy lehull neve ajkaimról. Bárki másnál több, mint megengedek neki, s azért, hogy vállalta a veszélyt, értem jöjjön, mindig hálás leszek, azt mégse hagyhatom, így beszéljen velem. – Tisztában vagyok azzal, hogy ostoba, felelőtlen hibát követtem el, akárcsak azzal, mekkora feladat lehetett megtalálni engem és ennek fényében nem kérnélek arra, üres kézzel, nélkülem térj vissza. Az, mit akarok épp a lovasok hírnevének visszaállítása, a sajátomé mellett – magam is jogosnak érzem dühét, ha a helyében lennék, én is épp így reagálnék, de azt is tudom, képes lesz megérteni az én álláspontomat is, arra van szüksége csupán, hogy képessé tegye magát más lehetőséget is befogadni az előre eltervezett mellett. – Lucifernek így is épp elég dolga van, nem fog iderohanni, míg úgy gondolja, megbirkózol a rád bízott feladatokkal, márpedig kétségtelen, hogy így teszel. Astarte, nem vallasz kudarcot – kis időt kérek, semmi mást, nem akarom, egyikünk érdekében se, azt, nélkülem térjen vissza a pokolba. Jobban járnánk mindketten, ha úgy tenne, mintha még mindig dolgozna ügyén, miközben én lassan, de biztosan tudatom visszatértem, mind az angyalokkal, mind a démonokkal, elintézve az utamba álló kellemetlen senkiket.
Eltávolodásában nem akadályozom, másképp látszódhat bár külső szemlélő számára, én tudom, járkálása azt jelenti, hajlandó meghallgatni álláspontomat, megfontolni kérésemet.
A tervemnek épp ez a lényege, Kedvesem. A pecsét ereje elég, míg vissza nem nyerem hatalmamat. Gyűlölöm bár bevallani, de a bezártság megviselt, ha így kerülök szembe az Ördöggel, az nem azt fogja sugallni számára, hogy pótolhatatlan vagyok. Hol lehetnék nagyobb biztonságban előlük, mint a vadászok vezetőjének a testében? – biztosabb nem is lehetnék bár magamban, tisztában vagyok azzal, mit tenni akarok, nem épp azt mutatja, józan ítélőképességem is kiszabadult velem, mégse vagyok hajlandó változtatni elhatározásomon, míg valódi, kézzel fogható veszélyt nem érzékelek. – Nem akarnál úgy tenni inkább, ha terveim mégis rosszul sülnének el, mint aki nem tudott semmiről? – ismerem Őt elég jól ahhoz, hogy tudjam, el nála valamit csak akkor érhetek, ha kérései legalább egy részét teljesítem. Megteszem ezt most is, beavatom tervembe, amennyiben úgy határoz, vállalja az ezzel járó esetleges kényelmetlenségeket.
De igen, pontosan az – pislogás nélkül méregetem, látni akarván arca minden apró vonását. Tisztában vagyok azzal, neki köszönhetően tudta meg az angyal, kinek a testébe zártak be, tudni akarom, miként reagál említésére. Haragot helyzetem és állapotom elkotyogása miatt iránta nem érzek, megnehezítette bár dolgom vele, játékom kétségtelenül érdekesebbé is tette. – Nem érdekel, kin vezeted le a dühödet, de az angyal az enyém – bosszúvágyam őrületbe csap át talán, de nem érdekel. A Pestis útjába nem állhat büntetlenül semmi sem, épp itt az ideje, hogy a vadász segítségére siető példány megtanulja ezt.
Lucifer mit tervez a tollasok ellen? – teszem fel én is kérdésemet, mire nem lenne hátrány tudnom a feleletet. Biztos vagyok abban, ölbe tett kézzel nézelődni nem fog már sokáig. Mi bizonyíthatná ezt jobban annál, minthogy végre hajlandó lépéseket tenni szorult helyzetemből való kivágásom érdekében?


 
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 04, 2017 11:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Astarte
hello, honey, long time no see
Mindent tudó, apró mosollyal sóhajtok, majd megvonom a vállam.
- Egy szóval sem mondtam semmi hasonlót. A veszély valóban nem szépít meg semmit, ám tény, hogy bármit képes izgalmasabbá tenni... de ahogy érzed... - Persze én sem gondolnám, hogy a vonzerőm valódi alapja a veszélyességem lenne, sokkal inkább a tapasztalatom, és mindaz, amit már egyetlen csábos mosollyal ígérni tudok, de ráhagyom Drake-re a dolgot. Annyira se gyerekes, se hiú nem vagyok, hogy erről kezdjek vitatkozni vele. Annál fontosabb és sürgetőbb terveim vannak, és valahogy az a sejtésem, hogy a továbbiakat sem fogja megkönnyíteni nekem, szóval teszek is hamar egy lépést előre a terveimben. Az, hogy második nekifutásra sem válik azonnal kezesbáránnyá, nem szegi kedvem. Sőt! Egy részem imád vitatkozni, főleg amikor tudom, hogy így is, úgy is nyerni fogok, és imádnám ezt a huzavonát is, kedvem szerint elnyújtanám, ha Mammon nem élvezne most mindenek felett elsőbbséget.
- Alkudozás? Ugyan, édes! Te el vagy veszve! Én nem alkudozom, hanem követelek, és előre szólok, annak mindig csúnya vége van, ha nem kapom meg, amit akarok. Persze ha közben szeretnél kötni velem egy alkut is a lelked árán, hát állok elébe! - Veszem elő a legszámítóbb, legkegyetlenebb mosolyomat a kedvéért. Ahogy mondtam: az előny nálam van, és mindenképpen én fogok nyerni, akármivel is próbálkozna. Elég csak egy kis zsarolás, egy ártatlan lányka életének fenyegetése, és megadja magát. A következő pillanatban pedig már Mammon veheti át az irányító szerepet, nyújtóztathatja ki elgémberedett tagjait, mint egy hosszú időre csapdába esett jószág, melyet először engednek ki szűk ketrecéből. A Drake felett aratott győzelmemből fakadó mámor csak erősödik, amikor megízlelem ajkait, melyek ismerős hevességgel tapadnak az enyémekre, és karjai szorosan fonódnak körém. A teste talán idegen számomra, de az érintés, a csók, és mindaz az érzés, mely velük érkezik, valahogy még mindig a régi. Eszembe juttatja, hogy függetlenül attól, kik vagyunk, milyenek vagyunk, mire vagyunk képesek, egy ritka, megmagyarázhatatlan kötelék van közöttünk. Érezteti velem, hogy hiányoztam neki, ahogy ő is nekem, és aggódtam érte, mindez pedig egyszeriben feldühít. Nagyon. Hogy lehetett ekkora barom?! Ennyire meggondolatlan? Mielőtt felfoghatnám, mit is teszek, már csattan is a tenyerem az arcán, és olyannyira jól esik ez a mozdulatsor, hogy egy részem megismételné, vagy behúznék egyet neki, elkapnám a grabancát, és a falhoz vágnám, aztán... aztán pont úgy nézne rám, ahogy most, és az egész dolog teljesen más irányt venne. Nem tudom megállni, cinkos mosoly fut át az arcomon, de mindössze ennyi, amivel lereagálom a szavait. Nem hagyom elterelni a figyelmemet, ez még várhat. Felvázolom neki mindazt, amit tudnia kell ahhoz, hogy szabaddá válhasson, és elsőre úgy tűnik, innen már gyerekjáték lesz, csak egy kis vágás itt meg ott, és végre hazamehetünk. Ehelyett... el sem akarom hinni, amit hallanom kell.
- Nem... nem teheted? Hát neked tényleg teljesen elment az eszed?! - vonom össze a szemöldökeimet, és most még igyekszem higgadt maradni. - Húzzam az időt? Van neked fogalmad arról, hogy mit kérsz tőlem? Vagy hogy mit végigcsináltam, hogy megtaláljalak és kiszabadítsalak? Hogy az idiotizmusoddal mennyire aláástad a lovasok hírnevét? Ha ismét üres kézzel térek vissza... - Oké, most már valóban dühös vagyok, és nem igazán fogom vissza magam. Kész. Mammon megőrült. Nem mintha nem érteném, vagy nem tudnám értékelni a bosszúszomját, de nem az lenne az első, hogy visszanyerje a teljes hatalmát? Ez őrültség. És kockázatos. - Lucifer már így is dühös, és nemigen fogja a véletlenre bízni a dolgokat. Ha kudarcot vallok, ő maga fog eljönni érted, és úgy sejtem, azt egyikünk sem köszöni meg. - A gyűlésen elhangzottak alapján Mammon már így sem igazán úszhatja meg a történteket számadás nélkül, és ha most félresiklanak a dolgok, csak tovább rontja a helyzetét, nem beszélve arról, hogy engem is magával ránthat. Veszek egy mély levegőt, majd a fejemet ingatva hátrálok, és ideges sétálgatásba kezdek Mammon előtt.
- Mégis hogy akarod kivitelezni a terved, ha egyszer be vagy zárva? Az a pecsét csak átmenetileg erősít fel, hosszútávon nem megoldás, és amíg nem vagy teljesen ura a bitorolt testnek, könnyen kiszolgáltatottá válhatsz az angyaloknak... vagy bárki másnak – fordulok szembe Pestissel, és igyekszem tudatosítani benne a dolgot, hogy ez mennyire veszélyes lehet. Közben mégis igyekszem megnyugodni, hogy átgondolhassam ezt az egészet, és tisztábban lássak. - Ha azt akarod, hogy falazzak neked, tudnom kell, hogy mit akarsz csinálni. Avass be, hogy tervezed, engedd, hogy segítsek! - Szólítom fel végül határozottabban, és ebből már sejtheti, hogy kezdem megadni magam. De nem ültethet kispadra, nem hagyhat ki az egészből... hacsak nem akar ismét feldühíteni. Mammon akármilyen fontos nekem, nem fogom csak úgy tűzbe tenni érte a kezem, és hagyni, hogy holmi szeszélyből, vagy sértett önérzetből mindent tovább rontson, csak azért mert szépen kér. Ahogy ezen gondolkodom, felötlik bennem a sanda gyanú, hogy talán ismerem az angyalt, aki így belegázolt a fivérem „érzékeny lelkébe”, és ilyen szépen összekuszálta nekem a szálakat. Ismét düh szikrája lobban a tekintetemben, amikor felpillantok a lovas szemébe, és felteszem neki a kérdést:
- A tollas, akit emlegettél, akit le akarsz vadászni... csak nem Cassael a neve?


Jungle
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 15, 2017 5:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




Ha! Hallod, te álszerény mimóza? Nem lehet akkora hazugság ez, ha már ketten is így véljük. Á, azzal ne törődjünk most, hogy mennyire szórakoztatónak tartom az igazság módszeres elferdítését.Talán csábítónak érzed magad, úgy gondolod, a rózsát épp veszélyessége teszi széppé, de ki kell ábrándítsalak, messze vagy attól, amit vonzónak nevezek – gúnyos mosolyom fenntartva, két kézzel kapaszkodva ebbe a viszonylag normális témába, vágok vissza ismételten.  Jól tudom, az időt a végtelenségig nem húzhatom ezzel, de nem törődve azzal, az, mit művelek, gyáva ember ismérve, ezen témánál szobrozva hagyom, hogy peregjenek a percek.
Az alkudozás úgy nem működik, ha csak akarsz, de nem adsz – lesajnáló tekintetét fel se veszem, utolsóként foglalkoztat, mit gondol egy démon rólam, hiszen magam se vagyok éppenséggel kedves véleményen irányukban. – Annak lenne itt az ideje, hogy mind visszatakarodjatok oda, ahonnan jöttetek – dühösen rántom össze szemöldökeimet, ráncokat jelenítve meg homlokomon is heves tettemmel. Igaz ugyan, hálásak lennénk mindannyian, ha az angyalok hazakotródnának és magukra zárnák a Mennyek fényes kapuját, a kulcsot pedig eldobnák, ugyanúgy kellemesen érintene az is, ha a démonok pontosan ugyanezt tennék. Amennyiben azonban valamelyikük mellett le kellene adnom voksomat, hát az utóbbiak nyernék meg ezt, bármilyen gyűlöletet is ébresszen bennem puszta említésük is. Ők eddig is itt voltak, s bár okoztak gondot bőségesen, az emberek teljes kiirtására kísérletet nem igazán tettek. Mindezt megosztani vele persze nem fogom.
Összes erőm felhasználva azon voltam mostanáig, ne adjam meg magam, eleget parancsának ne tegyek, s elég egyetlen ártatlan halandó, hogy kínkeservvel, verítékkel felépített védelmem darabokra szakadjon szét. Értelmetlen, általam okozott halálát elviselni képes nem lennék, jobb lehetőségem nem lévén átadom helyem a bennem élő lovasnak.

***

Elégedett morranással húzódok hozzá közelebb, meg se próbálván ellenkezni rántása ellen. Derekát átfogva kölcsönvett testemhez vonom övét, levegőnek se hagyva köztük elég helyet. Hevesen marok ajkaiba, egyértelmű téve többek között azt is, bármilyen érzéketlen, kegyetlen lovas hírében álljak is, Őt hiányoltam azért. Elválásunk rögvest követő pofonja nem lep meg tulajdonképpen, számítottam rá, hasonlóképp torolja meg kezdésnek ostobaságom, mégis felszisszenek.
Nem azt, ami történt – frusztráltan engedem ki a levegőt tüdőmből, őszintéhez igencsak közeli bűntudatnak engedve helyet, mielőtt széles vigyorra torzulnának ajkaim. – Kedvelem a hevességed, izgató – hosszú ujjaim végigzongoráznak arcélén, megállapodva keskeny álla csúcsa alatt. Szemeimben is szurokszerű feketeség villan, vágynak köszönhetőn ezúttal. Jól tudom azonban, a hely és idő se megfelelő erre most, pedig félretéve minden egyéb sürgető feladatom hajlandó lennék egy darabig csak újraegyesülésünk oltárán adózni.
Szemem sarkából figyelem szökni igyekvő, de még idő előtt lefülelt túszocskát. Szívesen elővenném én is, végül mégse szólalok meg, hagyom, hogy Astarte a maga módján tegyen pontot az ügy végére, ha a recepciós süketnek imitálván magát figyelmen kívül hagyná parancsát.
Ó? És mivel állt elő ezúttal a Pecsétguru? – izgatottan vonogatom szemöldökömet, tőlem szokatlanul kimutatva érzéseimet. Pálcát emiatt úgy hiszem, senki se törhet felettem, bezárva lenni, egyetlen kontakttal rendelkezni nem a világ legjobb dolga, reakcióm mindennel kapcsolatban hevesebb némiképp most, hogy uralom a bosszantó vadász testét. – A semminél az átmeneti is jobb – biztosítom rögvest. Megnyugtatóbb lenne természetesen, ha a kitalált módszer egyszer és mindenkorra megoldaná problémámat, együtt tudok élni azzal is, egy ideig legalább, ha csak ideiglenesen leszek képes átvenni a hatalmat. Idővel így is, úgy is megtörném a vadászt, ez pedig rendkívüli mértékben lerövidítheti a folyamat idejét.
A lap láttán érdeklődőn hajolok közelebb, s míg az instrukciókat hallgatom, alaposabban is megszemlélem a jelet. Bőrömbe karcolása problémát nem jelent, ennyi fájdalom nem futamított soha meg, most pedig nem csak egy szimpla feladat végeredménye, hanem önön sorsom a tét. – Megoldom – osztom hát meg vele döntésemet, elvéve a tőrt közben. A cetlit azonban nála hagyom, egyszerűbb, ha Ő fogja, míg én magam vagdalom. – Egyelőre az ideiglenes testirányítás is hatalmas előrelépés. Megbecsülöm a kicsit is, ebben a szorult helyzetben. Valóban, de egyelőre nem tehetem ezt meg – ha azt hiszi valamily érthetetlen okból kifolyólag, döntésemnek szentimentális oka van, biztos vagyok abban, könnyedén eltüntet minden ilyen irányú gondolatot számító mosolyom. Túlságosan is sok érdekes fordulat kerülgetett az utóbbi időben, hogy csak úgy elszeleljek, megsemmisítve a test eredeti tulajdonosát. Egy túsz egyébként is mindig jól jön, az én helyzetem pedig, ebből a szempontból, igencsak ígéretes.
Egy kis hárfás megkörnyékezte a mi csupaszív vadászunk és mégse hagyhatom szó nélkül az elpusztításomra tett kísérleteket, még ha azok gondolatiak is csak egyelőre. Nem igaz? Végzetesen tönkretenném a hírnevem, ha nem torolnám ezt meg. Annak bizonyítékaként pedig, hogy a hasznoshoz mindig tartozik valami kellemes, elég csak belegondolnom, hogy hullik majd darabjaira Drake lelke, ha nem marad más, pusztán néhány elszenesedett toll abból, aki segíteni akart neki – vérfürdőt ígérő, kegyetlenséget sugalló mosolyom sokáig kitart, öröknek is tűnhet talán, de tovatűnik végül mégis, midőn korábbinál kevésbé kellemes, komolyabb gondomra térek ki.
Azt se szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Lucifer nyilvánvalóan nem lesz büszke a szarra, amit kevertem. Ostobaság lenne a részemről olyan információ nélkül elé állni, ami nem hajtja valamiképp előre az ügyünk. Remélem, számíthatok a támogatásodra – közelebb lépek hozzá ismételten, oldalam mellé eresztve fegyvert tartó kezem, míg a másikat álla alá biggyesztem újfent, megemelve fejét ily módon. – Húzd az időt a kedvemért és ígérem, nem leszek hálátlan – komoly kérés ez részemről, jól tudom, mi cseppet se veszélytelen, együttműködését hajlandó vagyok hát alaposan megfizetni.


 
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 14, 2016 12:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Astarte
hello, honey, long time no see
Epés válaszával ismét nevetésre késztet. Tagadhatatlanul szórakoztat a folytonos ellenkezése, ugyanakkor megvan a magam véleménye és tapasztalata a témáról.
- Ugyan, kérlek! - legyintek. - A „rohadó alma” mindenkit csábít... csak nem mindenki ismeri be - vágok vissza a saját szavait használva. Mondhatnak akármit, nincs olyan férfi, akit ne vonzana időnként a veszélyes, tapasztaltabb női ág, akikkel valóra tudják váltani a legmocskosabb, legtitkosabb álmaikat is. Mindegyikük ugyanazt akarja, csak nem mindegyik elég tökös ahhoz, hogy lépjen is. Persze Drake tőlem áltathatja magát, ahogy akarja, arról, hogy ő milyen ártatlan, és hozzá milyen szűzies lányok illenek, egyszer úgyis eljön az a nap, amikor az ő lelke tisztaságáról hoznak ítéletet, én pedig első sorból figyelhetem majd végig, ahogy ezt a démon-angyal-miegyéb hóhért akasztják, majd továbbkísérhetem őt a számára kijelölt helyre. Szinte biztos vagyok benne, hogy még találkozunk odalent. Talán éppen én leszek az, aki addig gyötri, faragja majd a lelke csonkját, amíg eggyé nem válik közülünk.
A Mammonról szóló rövid csevejünket egy gunyoros mosollyal párosított szemöldökemeléssel zárom. Még mindig úgy gondolom, hogy nagyon alábecsüli Pestist, akit sikerült a legrosszabb formájában elkapnia, de nem tagadom, bizonyos mértékben értékelem, sőt, tetszik, hogy a jól érezhető, kivehető félelme ellenére is makacsul igyekszik bátornak mutatni magát. Nos... csak idő kérdése, hogy ezt a fene nagy magabiztosságot valaki összeroppantja, és nincs is annál izgalmasabb, mint figyelemmel kísérni egy erős jellem megtörését. Valami hasonló történik most is, ahogy Drake szembenéz a ténnyel, hogy nem célom őt hazugságokkal etetni. Bizony, én kívülről, Mammon pedig odabentről igyekszik ostromolni őt, és tetszik vagy sem, határozottan túlerőben vagyunk. A drága vadász az egyetlen, aki ezt nem látja, de nem riadok vissza attól, hogy ezt tettlegességgel bizonyítsam neki. Persze mit sem érnék azzal, ha őt kezdeném kínozni. Valakit, aki már hónapok óta őriz magában egy démont, ilyen módon nyilvánvalóan hosszú időbe telne meggyőzni arról, hogy adja meg magát. Pontosan az ilyen alkalmakra találták ki a zsarolást, lelki terrort... A Wallenberghez hasonló jellemek mást sem akarnak kevésbé, mint hogy valaki miattuk megsérüljön, vagy szenvedjen. Itt lép be a színre – esetünkben szó szerint - a kedves és bájos Nina.
- Komolyan azt képzeled, hogy éppen veled megosztanám Lucifer terveit? - pillantok rá lesajnáló tekintettel. Aztán sóhajtok. Végül is miért is ne? - Annyit elárulhatok, hogy szívességet teszünk nektek, vadászoknak, és végre szétcsapunk a tollas seregek között. Éppen ideje, hogy visszatakarodjanak a Mennybe... - Vonok vállat. Abba természetesen nem merülnék bele, hogy ezt miképpen is tervezzük kivitelezni, elég ha annyit tud, hogy csupa jó célt szolgálunk majd, és ha minden jól megy, megszabadulhatunk majd az ember-mészárosoktól. Nincs az jól, hogy az égiek elvették a játszóterünket. Most viszont sürget az idő, és nem habozok komoly fenyegetéssel sarokba szorítani Drake-et, aki végül meg is adja magát. Nem igazán tudnám leírni azt az érzést, ami elönt, amikor végre meglátom a vadász szemeiben Mammon sötétségét. Démonok számára kevésbé ismert, kevésbé megfogható, és kevésbé elfogadott érzelmek árasztanak el, melyekkel hangosan nem dicsekednék, de magamban vonakodva elismerem, hogy hiányzott, és megkönnyebbüléssel, illetve örömmel tölt el, hogy ha csak átmenetileg is, de sikerült kiszabadítanom. Tudtam, hogy képes leszek rá, hogy nincs más, aki jobban megfelelne erre a feladatra.
- Mammon – szólítom meg én is őt, és szintén lépek egyet felé. Nekem nem kell tartanom attól, hogy a pecsét foglyul ejt, ezért nem is habozok, közvetlenül előtte termek, majd megragadva a dzsekije hajtókáját, magamhoz húzom egy forró csókra. Azt hiszem, ennyi idő után már illő is magunkhoz méltó módon üdvözölnöm. Ám amint ajkaink elválnak egymástól, tenyerem cseppet sem kíméletesen csattan az arcán. Bár a pofozkodás nem kifejezetten az én stílusom, általában előnyben részesítem a telekinetikus erőm fitogtatását a legkülönfélébb módon, de szívesen használok tőrt is az áldozataimon, Mammon hajlamos kihozni belőlem a hevesebb oldalamat.
- Te idióta! Mégis mi a francot képzeltél? - Tudom, ez nem a legalkalmasabb pillanat, és nem is várom, hogy most tárgyaljuk ki, mekkora baromságot csinált, de azt sem várhatja tőlem, hogy teljesen szó nélkül hagyjam a dolgot. Szerencsére még tartogatok neki egyet s mást, mert a segítségemmel sem lesz teljesen egyszerű kimásznia ebből a helyzetből.
- Maradj ott, és ne mozdulj! - szólok rá a recepciós lányra, amikor a szemem sarkából feltűnik, hogy oldalazva menekülni próbál. Bár Drake, neki hála, megadta magát, még nem tudhatom, hogy szükség lesz-e rá később, és nem fogom futni hagyni az aduászomat.
- Agramon adott néhány tippet, mivel rángathatlak ki téged a veremből, amit magadnak ástál – fordulok vissza fivéremhez, és már csak azért is megemlítem a Pecsétek Mesterének nevét, hogy tudja, nem vaktában próbálkozom. - De egyelőre csak átmeneti megoldásokkal szolgálhatok. - Beszéd közben előveszem, majd széthajtogatom a lapot, amire egy másik pecsét pontos rajza került, és Mammon felé tartom, aztán a szabad kezemmel elővadászom a kabátom belső zsebéből az angyalpengéből készült tőrt is, melyet nemrég vadászoktól emeltem el. - Mondom a legizgalmasabb részt: ezt kell magadra vésned a tőrrel, hogy semlegesítsd az első pecsétet. Tetoválva hatásosabb és tartósabb lenne, viszont nem elég gyors. A földön levő minta addig nem tartana ki. - Biztos vagyok benne, hogy nem lesz túl kellemes a bőrébe karcolni a rajzot, de ez van. Ha szabadulni akar, nincs más választása. - Viszont ez sem nyomhatja el teljesen és örökre a vadászt. Időnként felszínre törhet, például ha legyengülsz, elfáradsz... Szerintem akkor jársz a legjobban, ha a lehető leghamarabb leszedeted majd magadról azt a tetkót – vonok vállat, és remélem, elég érthető voltam. Hogy őszinte legyek, a mágiának ez az ága sosem volt a kedvencem, ezért nem is foglalkoztam vele túl sokat, de most neki hála, tanultam néhány új dolgot ebben a témában is.


Jungle
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 11, 2016 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ne hidd, Vörös, a rohadó alma sose volt a zsáneremMost ezt mondod, de messze vagy ám azoktól, akik csak erkölcsös, tiszta szívű rózsákat szakítanak le, már ha egyáltalán létezik manapság még olyan virág, amit nem lepett be jó vastagon a korom. Ami pedig az orrod előtt álló bimbót illeti, talán több tüskéje van, mint ildomos lenne szerinted, de nincs egyetlen olyan gusztustalan halandó se, aki csak meg is közelítené. Úgyhogy több tiszteletet, ha nem akarod megtapasztalni, mit érezhetett Prométheusz. Nem hat meg fenyegetése, messze van a szabadulástól ahhoz, hogy szájcséplésnél többet lássak bele, de igazat kell abban adnom neki, megfontolást mellőzve flörtölnék az előttem álló nővel, ha tudomásom arról nem lenne, mi is Ő. Így azonban, külsejét bármily szépnek mutassa is, rosszullét, nem vágy környékez tőle.
Túlélő típus vagyok, és szinte lángol bennem a kíváncsiság, hogy megtudjam, miféle meglepetéseket tartogat is egy olyan démon, akit könnyedén legyűrt pár angyal és bezárt egy halandó – minden igyekezetemmel azon vagyok, ki azt mutassam, az, mire Mammon képes lehet, félelmet nem táplál bennem. Hazugság ez persze, s attól tartok, nyilvánvaló ez a Halál szemében is, hiába titkolom minden erőmmel.
Az események hirtelen pörögnek fel, váratlan irányba indulva. Felfogni se nagyon tudom, körülöttem mi folyik, máris egy pecsét közepén ülve találom magam, hova még véletlenül se önként kerültem. A jelet magát nem ismerem, egyértelmű azonban, bármi is ez, jó abból kisülni nem fog, legalábbis számomra. S tényleg.
ValóbanTévedsz, barátom, nem szokása blöffölni. Miért épp most kezdené el? Kételkedek rendületlen továbbra is, biztos magamban annyira azonban már nem vagyok. Nem hiszem azt, szavakat saját javára sose fordította, nem létezik olyan, van esélye annak valóban, igazat mond ezúttal. Bárhogy is legyen, meg azt, amit akar, nem adhatom neki. Fogalmam sincs, lenne–e bármi következménye annak, ha a démont hagynám felszínre kerülni most, kockáztatni hatalmas ostobaságnak tűnik. Tennem kell valamit, méghozzá azonnal, az időhúzás Mammon malmára hajtja a vizet, s nem titkolt elégedettsége mutatja is, sokat tökölődtem már így is, a pecsét rohamosan növeli erejét, ezzel együtt esélyét, s csökkenti az enyém. Egyről a kettőre nem megy azonban semmi, meg kell próbálnom figyelmet terelni és ezzel együtt talán némi használható információhoz is jutni. Mindezt a bennem élő borzalom nem teszi könnyűvé, jár a szája szokás szerint, mi, most, hogy boldogsága szinte tapintható, agyamra megy még inkább, mint eddig valaha.
Nem találtunk egymásra! – mordulok a feltételezésre, Mammonnal tökéletesen egyszerre, mit akár még szórakoztatónak is gondolnék, ha csak egyetlen fölösleges másodpercem is lenne erre. – Lucifer még mindig épít rá? De nem is ez a lényeg, ami igazán érdekel, a konkrét indok. Mire készül a patás? – nem hiszem, nem tudom elhinni, jó ok nélkül indított volna mentőakciót el, éppen most. Bármikor felbukkanhatott volna pokolszökevények kénszagú különítménye a látóhatáron, hazacibálni szándékozandó a tékozló, szerencsétlen fiút, mégse történt ilyen mostanáig, égek hát a vágytól, hogy megtudjam, milyen világleigázó terveket szövöget a Sátán. Egyszer a kíváncsiságod lesz a veszted, habár, az én oldalam is furdalja az érdeklődés, alig várom, hogy megtegyük végre a szükséges lépést előre. Annyit váratott minket, hogy szinte már kételkedni is elkezdtem.
Ó, végre tetőfokára hág a feszültség. Ne csigázz minket tovább, Astarte, mutasd azt az aduászt!

Homlokom ráncolva meredek a távozó után, rendkívül rosszat sejtve. Bármit is tervezzen, azzal képes lesz megtörni valószínűleg, üldözött vadként, idegesen kezdek hát sétálni a pecsétben, rájönni próbálván, miképp juthatnék ki innen, mielőtt a Halál visszatérne. Legnagyobb sajnálatomra meg se közelítem a megoldást, felbukkan kellemetlen társaságom az ajtóban, ezúttal nem egyedül.
Nini, a csinos kis Nina. Nagyszerű választás, Darlin’, büszke vagyok rád. A drága vadászunk ennivaló kis szívét más nem is tudná ennél jobban összerándítani. Talán még sírva is fakad.
Minden dühöm egyetlen hangba sűrítve szisszenek. Tudom, kit talált, többször láttam őt a recepció mögött ülni békés unalommal, s bár néhány szónál többet nem beszéltem vele, egyvalamiben nincs kétségem. Ártatlan. Egyszerű halandó, kinek nincs köze se a Pokolhoz, se a Mennyhez, de még a vadászokhoz se.
Minden rendben lesz, nem hagyom, hogy bántson – nagy szavak, üresnek tűnők, reménykedek benne mégis, ha csak egy kicsit is, de sikerül megnyugtatnom a lányt vele. Attól félek, tiltakozással, kiabálással csak felidegesítené a Halált, az pedig minden lenne, csak szerencsés nem. – Legyen. Beszélhettek, csak engedd el Őt – fogaim csikorgatom hevesen, belesűrítve csalódottságom, haragom, idegességem. Nincs más választásom, ez kétségtelen, engednem kell neki, ha nem akarom, hogy kezeimhez még több vér tapadjon, olyanoké, kik nem érdemeltek kegyetlen halált.


***

Drake arcán megjelenő, emberinek hibából se nevezhető elégedett vigyorral karöltve, szurokfeketébe váltanak szemei, mik időlegesen csak, de végre az én tulajdonom képezik. Testhiányban nem szenvedtem eddig, szánalmas füstgomolyagnál több voltam mindig, megérteni őket meg se próbáltam soha, most mégis kezdem felfogni, mit is jelenthet nekik, ha végtagokra tesznek szert. Ég felé emelem kölcsönvett karjaim, megmozgatva izmaim boldogan nyújtózkodok. Nem is emlékeztem arra már, egy ilyen apróság is milyen kellemes lehet. Az emberek teste törékeny és gyenge, ártani nekik könnyebb, mint bármi más, megteszi azonban a jövőben ez is, ha sajátom visszakapni lehetőségem nem lesz már.
Astarte, – halkan lehelem felé nevét, de jól tudom, meg se kell erőltetnie magát, hogy hallja szavam. – ha lenne szívem, most repesne, hogy újra lát – apró lépést teszek felé, arra ügyelve csak, a pecsét szélét túlságosan meg ne közelítsem. Kilépni belőle szándékomban akkor se állna, ha esélyt kapnék rá, szükségem van a tőle kapott erőre, hogy átvehessem egy rövid időre az irányítást.
Nincs sok időnk sajnos, a nyomorult cimborái mindenhol ott vannak, bármikor ránk akadhatnak, te pedig nyilván nem csak azért jöttél el idáig, hogy bájcsevegjünk – szívesen folytatnám le vele megszokott társalgásunk egyikét, ahogy sok minden más, úgy csípős nyelve is hiányzott, de minő fájdalom, az idő ellenünk dolgozik. Előbb vagy utóbb vadászok jelennek meg itt, s bármily erős legyen is, neki is vannak határai.
Mivel itt vagy, remélem, feltételezhetem, hogy sikerült kitalálnotok, miként törhetjük meg a pecsétet, ami fogva tart, bár meglep némiképp, hogy egyedül érkeztél – az, eljön hozzám, várható volt, ha másban nem is, nézeteltéréseink ellenére, benne megbízhattam mindig, s bár a démon nem véletlenül démon, testvéreimből végtelenbe nyúló passzivitásnál többet néztem ki, még ha nyilvánvaló is, a gödörbe saját hibámból zuhantam bele, egyedül is kellene kimásznom onnan.


 
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 04, 2016 10:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Astarte
hello, honey, long time no see
Jóízűen felkacagok a csípős, gunyoros visszavágásán, majd kicsit közelebb hajolva, némileg halkabban válaszolok.
- Elhiszem, hogy csábít a gondolat, ahogy előtted térdelek – harapok finoman, szenvtelenül az alsó ajkamba, majd szélesen, gunyorosan elmosolyodom – de az nem úgy megy, szivi – fejezem be a mondatot egy kisebb fejrázással. Abban sajnos igazat kell adnom ennek a szépfiúnak, hogy nem nagy dicsőség a fajtám szemében az, ami Mammonnal történt. Sőt, ezzel mondhatni rendesen aláásta a saját hírnevét, és vele együtt sajnálatos módon a lovasokat övező tiszteletet és félelmet is, de bízom benne, sőt, tudom, hogy amint Pestis kiszabadul, és újra ereje teljében lesz, tenni fog róla, hogy újra rettegjék a nevét. Nem csak az emberek, meg a Drake-hez hasonló vadászok, hanem az angyalok is. Baklövéseket bárki elkövethet, a szépség abban van, amikor kijavítjuk őket. Bár félő, hogy kissé túlságosan is elnéző és elfogult vagyok Mammonnal kapcsolatban, de jobban ismerem őt, mint bárki. Tudom, mi mindenre képes, amikor formában van, és mi mindenre lesz hajlandó, hogy ismét bizonyítson.
- Ahogy mondtam, vadászkám, alábecsülöd őt – jegyzem meg egy lemondó sóhajjal. - Szerintem érni fog még néhány meglepetés vele kapcsolatban. Persze csak ha megéred – teszem hozzá farkasvigyorral. Bár kár lenne ezért a porhüvelyért, ha idő előtt el kéne kaszálnom a lelkét, de a sorsa leginkább Lucifer kezében van, és attól függ, mit is tervez vele, ha egyszer leszállítottam neki, szóval még bármi lehet. Mindenesetre nem pazarolom tovább a szót, ideje tenni egy lépést előre a terveimben. Persze szórakoztató ez a csevegés is, csak hát nem hozhat sok eredményt, úgyhogy ideje haladni. Wallenberg a nagy magabiztossága ellenére is éppen ott végzi, ahol én akarom: az előre elkészített pecsét közepén. Ennyit arról, hogy milyen vagány és jól felkészült vadász vagy, barátocskám. Most aztán megkóstolhatod a saját főztödet, és megtapasztalhatod a démoni lét hátrányait. Imádom nézni a férfi tekintetén keresztül suhanó érzéseket, a bizonytalanságot, a meglepettséget, a szikrányi félelmet. Ennél már csak az lesz jobb, amikor mindezt fokozhatom.
- Blöffölnék? Valóban? - közelebb sétálok, és a következő megszólítás ezúttal ismét a vadászban lakó démon felé irányul. - Mondd csak, édes, szoktam én blöffölni? - vonom fel a szemöldökeimet is a kérdésre. A választ persze nem én fogom hallani, meg egyébként is, persze, hogy szoktam, mindenki szokott. De ennek ellenére is jobb szeretem az igazság erejét és súlyát. Sokkal hatásosabb valóban felkészülni, és aztán valós dolgokkal fenyegetőzni, majd figyelemmel kísérni, amint a beígért dolgok valóra válnak. Ahogy most is történni fog, mert a pecsét bizony előbb-utóbb segíteni fog Mammonnak felszínre kerülni, még ha csak átmenetileg is. A tartósabb megoldáshoz rá is szükségem lesz, éppen ezért is lényeges, hogy mielőbb beszélhessek a lovassal, és közösen megvalósíthassuk a tervem második felét. Drake persze nem könnyíti ezt meg nekünk. Eltűnődöm, vajon mégis milyen választ is remél a kérdésére, mit hisz, milyen belső információkat fogok megosztani vele, ő viszont eközben sem áll le vitatkozni saját magával. Igazából elég vicces jelenet, és nem csak azért, mert nem gyakran látni egy halandót, amint a benne lakó démonnal diskurál, hanem azért is, mert rajtam kívül nem sokan mernek még így beszélni Mammonnal.
- Nagyon édes és szórakoztató a belső vívódásotok, meg ahogy így egymásra találtatok, de jobban örülnék, ha végre haladnánk is valamerre – szólok közbe, és bár az arcomon a mosoly arról árulkodik, hogy egy részem élvezi az előadásukat, a hangom komolysága és határozottsága a munka folytatását sürgeti. - Nem tudom igazából, drága, hogy mégis milyen feleletben reménykedsz, hisz Mammon egy lovas, akinek mindig fontos szerepe van és lesz Lucifer terveiben, ezért egyértelmű lehetett volna már, hogy előbb-utóbb eljön érte valaki. - Vonom meg a vállam egyszerűen. Az, hogy miért éppen én jöttem, és vállaltam minden kockázatot ezért az idiótáért, az meg megint más lapra tartozik, Drakenek pedig nem kell tudnia. - Viszont nekem van egy nagyon kiváló ötletem arra, mivel is bírhatnálak végre együttműködésre. Szavad ne feledd! - Vetem oda egy rosszat sejtető vigyorral, majd egy-két percre kisétálok a garázsból, egyenesen a recepcióra. A pult mögött ácsorgó friss hús, mármint a húsz év körüli leányzó, mintha csak azért lenne itt, hogy kiegészítse a terveimet. Már az érkezésemkor kiszúrtam magamnak, hogy tökéletes áldozat válhatna belőle, ha éppen komolyabb fenyegetésekhez kellene folyamodnom a vadásszal szemben. Egy kisebb varázslattal összezavarom a kis hölgy fejét, így nincs szüksége sok noszogatásra ahhoz, hogy kissé kábán ugyan, de visszakísérjen a garázsba.
- Tehát... hol is tartottunk? - kérdezem meg szinte ártatlanul, ahogy az ajtó ismét lehúzódik mögöttünk, aztán a lány karját rángatva közelebb vonulok, és arcomon ezúttal igazi kegyetlenség mos el minden korábbi érzelmet.
- Ó, igen. Nem fogom többször szépen kérni: vagy engedelmeskedsz, vagy a szemed előtt fogom feldarabolni a drága recepciós kisasszonyt! - Az említettnek, a kijelentésemet hallva, rémület költözik a tekintetébe, de ha jól sejtem, még mindig túlságosan össze van zavarodva ahhoz, hogy ellenkezni tudjon. Jobb is, cseppet sem hiányzik a sikoltozása, amikor épp tárgyalni próbálok.

Jungle
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3