Külvárosi motel

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 15, 2019 5:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Zagar & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Talán most sem ártana, ha valaki megjelenne, és megpróbálna megmenteni, nem gondolod? - villannak fel fenyegetően a szemeim, bár komoly tettekbe ez nem torkollik, egyszerűen csak feszegetem azokat a bizonyos határokat, melyek körbeveszik ezt a szőkeséget. Nincsenek terveim, nem követek sémát, egyszerűen minden attól függ, ő hogyan reagál. Eddig jól. Nem is kellett hozzáérnem, hogy felkínálja számomra, hogy a besúgom lesz. Vajon mennyit lenne képes felajánlani azért, hogy ne bántsam?
- Biztos, hogy angyal volt az apád, nem pedig egy mocskos démon? - kérdem költőien, hitetlenül. - Ha örülsz egy démon társaságának emberként, nephilimként meg még inkább, akkor bizony sokkal több bűn összpontosult benned, mint az várható lett volna. Vagy egyszerűen annyira túlcsordult benned ez az egész vadászos ostobaság, hogy már szívesen kiszabadítanád az erőd... Lehet, hogy meg kéne próbálkoznom azzal, hogy rád támadjak? - simítok végig az államon egy apró mosollyal. Hogy komolyan gondolom, vagy egyszerűen csak kételyt akarok ébreszteni benne, azt egyelőre nem lehet tudni. Alku még nincs, így bármi történhet addig.
- Az alapító család tagja vagy, mégsem hagynak érvényesülni. Nem szép dolog, mondhatom. Olyan, mintha lenéznének téged, nem gondolod? - színpadiasan legyintek, s elmerengve nézek végig rajta. - Pedig csak most éledhet igazán az erőd, ezekkel a mesés szárnyakkal. Egy vadász, aki képes a levegőn járni... - ábrándosan sóhajtok, miközben megragadom a csuklóját, s magamhoz húzom a kezét. - Pedig ezekkel a kezekkel vadászként biztos sok ellenséget lennél képes megölni. Én érzem az erőd, nagyon is... - súgom halkabban, engedelmeskedve a káosz iránti vágyaimnak. Túl békésnek és bezártnak tűnik számomra ez a lány, olyannak, akit talán könnyedén meg tudnék vezetni pár szép szóval, hogy aztán elültessem benne a káosz magvait, melyek majd kivirágozhatnak a bázison.
- Egy életet leélni úgy, hogy talán soha nem lehetsz önmagad, és senki sem érthet meg ott a közeledben, borzalmas lehet. - mintha megértő lennék. Mintha az ő oldalán állnék. Így próbálom befeketíteni az ottaniakat, s a fénybe emelni önmagam, hogy elindítsak egy kellemes kis fertőzést. Ártatlanul, csendben, a távolból.
- Amíg hasznos vagy a számomra, nem lesz gond. Ám tudd, hogy nálam nincs második esély. Ha elszúrsz valamit, vagy akár egy apró hibát is vétesz... - közelebb hajolok, egészen közel a füleihez, a leheletemtől egy tincse is lágyan megremeg. - Akkor kitépem a szárnyaid, s letuszkolom őket a torkodon. Szép lassan, csak hogy kiélvezd minden pillanatát... - vigyorgom aljasan, mikor elhajolok. - Ám addig is, ettől nem kell félned. - bólintok határozottan. A rúna nem aktiválódik a derekán, így igazat mond. Vagy legalábbis igazat akar. Egyelőre beérem ennyivel. Ám a kérése meglep, s talán mégsem. El kellene kezdenem tán teljesen behálózni s elindítani általa a fertőzést, mely majd szétmarhatja a társaságot? Meglehet, micsoda izgalmas ötletek!
- Milyen közelségre gondoltál? Egyre veszélyesebb vizekre evezel, nem gondolod? - érintem meg az állát, ám mikor közelebb hajolok, ki tudja miért, váratlanul megszakad a mozdulat. Hirtelen lüktetés és fájdalom mar a szívembe, melytől enyhén megszédülök, meg is kell kapaszkodnom Ruby vállában. Halkan lihegve pislogok párat a föld felé, s hamarosan megérzem, hogy a patkány visszakerül a helyére, abba a zseben túli világba, melyet én teremtettem neki.
- Na innentől lesz izgalmas... - súgom halkan, mikor meghallom a leányzó nevét odakintről. A pillanat erejével változik meg az arckifejezésem, s egy hirtelen mozdulattal mögé kerülök, bevetve a démoni erőm adta gyorsaságot. Persze, reagálhat ő is, ám ez esetben nem leszek rest eltörni azt a szép kis nyakát, ha támadna. Ha nem próbálkozik semmivel, úgy hátulról előre nyúlva fonom rá az ujjaim, szorítom meg erősen, s miközben hozzásimulok, a körmeimet a hátába mélyesztem pont oda, ahol a szárnyai bujkálnak.
- Emlékezz, mit mondtam... - súgom halkan a fülébe izgatott sóhajjal. - Fájdalmasan csúsznának le a torkodon a tollak. Ám ha szeretnéd, a kis barátodat is letuszkolhatom rajtad... - vigyorodok el. - Még nem kötöttünk alkut, így bármikor szétszedhetlek. Úgyhogy rajtad áll a döntés. Kockáztatsz, ellenem fordulsz, s bár sikerrel is járhattok és elkaphattok, de tudnod kell, hogy onnantól a fő célom az lesz, hogy megkeserítsem az életed minden egyes percét. Ha viszont továbbra is azt akarod, hogy valaki megértsen, hogy valakivel őszinte lehess, hogy valaki izgalmat vigyen az életedbe, s ne kelljen leplezned, hogy ki vagy valójában... Akkor vesd be az ártatlan kis bájaid, s magyarázd ki a helyzetet. A döntés a te kezedben van, édesem... - szenvedélyesen súgom a szavaim, hiszen végre ráleltem a világ egy kis eldugott szegletén némi izgalomra, még ha az harcba is torkollik esetleg. Lökök rajta egyet az ajtó felé, én pedig az ágyhoz lépek, s egy sóhajjal elterülök rajta. Lesz, ami lesz, nem görcsölök, csak hallgatom a férfi lépteit, aki egyre inkább közelít a mi ajtónk felé. Nincs bezárva, így ő is be tud lépni, ha csak Ruby nem előzi meg.
- Imádom a szárnyaid... - súgom még halkan, mielőtt bármi történne, csak hogy még nagyobb kételyt keltsek a szőkeségben. Egy démon társasága és ajánlata, vagy a biztonságot nyújtó család? Kíváncsian várom, hogy alakulnak a sorsok.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
149
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 15, 2019 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
Bőg még egy utolsó siralmasat a furgon motorja, mielőtt leparkolok és leállítom. Bár Rubina nem kért kíséretet a mostani motelbéli látogatásához, én mégis utána jöttem. Egy utolsó búcsú, vagy ilyesmi, értem én, ezért sem indultam azonnal. Egy óra már biztosan eltelt azóta, volt ideje erre, úgyhogy talán már nem zavarom meg ezt a szertartást. Hangosan csapódik mögöttem a kocsiajtó, én pedig elindulok befelé. A ruházatom egy sötétkék ing, melynek az ujjait már nagyon régen leszakítottam, szép rojtokban végződik a vállaimnál. Felette egy fekete, ujjatlan bőrmellény, szürke halálkoponya motívummal a hátoldalán, mellé a fekete vászonnadrágom, melyet megannyi luk díszít combtól lefelé. A fekete surranó száraira rákötöttem a nadrág alját néhány zsinórral. Hátamon a nyílpuska, a tárolójában a nyilakkal és a két angyalpengéből készült vadászkés van nálam az övemen, benne a tokjukban. Hamar beérek a recepcióra, ahol is megtudom hogy a rokon még itt van, nem kerültük el egymást. Úgyhogy azzal a lendülettel megyek is tovább, felfelé a lépcsőn, majd a folyosón, míg végül a lakáshoz érek. A nyitott ajtó megállásra késztet. A puszta tény hogy tárva nyitva van már gyanús. Nem is én lennék, ha nem volna az. Megálltam a küszöbnél.
- Ruby!
Szólítom hangosabban, de amikor benézek nem látom és nem is jön mozgás a szobájából, ahogy a többi mellékhelyiségből sem. Láthatóan nincs itt senki, de nyitva a bejárati ajtó. Hm. A kezembe kerül a nyílpuska, felhúzom az ideget és nyilat rakok bele, aztán belépek. A sok fénykép eltűnt, a múltkor még elől hagyott ruhadarabok is. Táska, vagy szatyor sehol. Összepakolt, ez már biztos. De hogy hova tűnt? Az jó kérdés! Mélyről induló rossz érzés tör utat magának, főleg, amikor kaparászásra leszek figyelmes az ablak irányából. Amikor odatekintek, egy patkány hátát és farkát látom, miközben a falat kaparja. Speciel ő nem a szoba kelléke. Mi a f@sz?! Rökönyödök meg a célzókereszt takarásában, amikor a vörös szemek felizzanak. Kiad valami beteg, nyekergő kappanhangot én meg abban a pillanatban húzom meg a ravaszt. Aztán nyekk! Majdnem elsütöm a poént, hogy legalább a vacsora megvan, ám ennek a jószágnak a teste hamuvá porlad iziben. A nyílvesszőmért megyek, de mielőtt ténylegesen felveszem a földről, még megkeverem vele a hamut. Felmordulok a látványától, gyorsan felegyenesedek, a nyilam visszarakom az idegre. Még egy lassú körbeforgás a beltérben, közben agyalok. Az biztos hogy bajban van, ilyen patkány nem terem minden bokorban, kérdés mennyire nagyban. Ki tud belőle egyedül is mászni? Mondjuk ez tök mindegy, aggódom miatta, szóval tudjuk meg mi történt. Akár már hetedhét országon is túl járhat, elvégre elhagyni a létesítményt nem csak a recepciónál lehet. Vagy akár itt maradt, egy másik lakásban. Addig én sem akarok kifelé mozogni, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy már nincs az épületben. Szóval elindulok ki a folyosóra, és amikor kiérek, megállok. Felemelem a fegyverem célzásra készen és elindulok előre lassú léptekkel.
- Rubina Crusader!
Ejtem ki a nevét hangosan és bekopogok a szemközti ajtón. Nem akarok üvöltözni. Kinyílik az ajtó. Egy pucér, alacsony pasas dugja ki a  fejét, csupán egy törölköző takarja, de amikor meglát engem a fegyverrel a kezemben, akkorát üvölt, hogy azt Tarzan is megirigyelhetné. Rendre rám is bassza az ajtót, én meg úgy vagyok vele, hogy ez biztos nem nyert hangszórót, túlzottan hihetően összesz@rta magát. Menjünk tovább.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba  • Credit:

Hallgatom a szép kis ismertetőt milyen árnyoldalai vannak az örök életnek. Bizony a magány az már most is szörnyű érzés. Keresnem kell társakat, akikhez kötődhetek és akikhez fordulhatok, ha bármi történik, én soha semmit nem hagytam magamban kimondatlanul, anya mindig ott volt, hogy megbeszéljem vele a dolgaim. Most meg hirtelen egy nagy családba cseppenek, ahol elvárások vannak és nem tudom mihez kezdjek. Eddig senkivel sem barátkoztam jobban össze, valahogy Athlan is jobban érdekel a családomtól, akiket anya szerint jobb volt elkerülni. Viszont emellett hálásnak kell lennem, mert befogadtak és jó helyem van ott. Szörnyű kettősség, de meg lehet szokni.
- Dehogynem akartam! Sőt volt, amikor neki is indultam, csak sajnos, ha valaki jól ismer az az anyám, szóval még mielőtt valami bajom lett volna, mindig ott termett és hazahozott. Mennyit duzzogtam mindig ezek után, főleg mikor a kiselőadást hallgathattam, hogy mi mindent történhetett volna. Na persze, inkább esett volna bármi bajom és tapasztaltam volna meg, mi az az igazi fájdalom, de nem. Nekem okosnak kellett lennem és más hibáiból kellett tanulnom. A gond ott volt, hogy nem volt olyan személy a környezetemben, akinek lettek volna olyan hibái, amiből tanulhattam volna.
- Jól hangzik, mindig öröm lesz látni téged. Húzom mosolyra a számat, csak ne álmodjak vele, mert az belezavarhat az ilyesmibe. Persze lehet, hogy ha a fejemben lesz, azt jobban fogom érezni és elkülöníthető a képzelgés, a látomástól és az álomkép az álmomban megjelenésétől. Ha ketten lesznek, na akkor biztos az egyik csak az én képem lesz róla.
- Tudom, de amíg lehet, addig embernek kell mutatnom magamat, anya a lelkemre kötötte. Sóhajtok fel kissé szomorúan, nem akarok a sorsom elől menekülni, de azért titkolni még lehet, hogy nephilim vagyok. Kicsit csíp a bőrömön ejtett seb, de megpróbálok nem arra koncentrálni.
- Nem tudom, hogyan reagálnának, ezt szeretném kideríteni, de szerintem nem ölnének meg és nem is tagadnának ki, a gond a családommal van. Crusader vagyok, az egyik alapító vadászcsalád leszármazottja. Válaszolom, talán azt nem is kell hozzátennem, hogy a tanács tagja az egyik rokonom, szóval így még többet tudok otthon kémkedni a képességeimmel. Az emberek nem veszik észre és csak puszta kíváncsiságnak veszik a kérdéseimet.
- Nem félek, nem fenyegetnek ott olyan érzelmek, amik előcsalnák. Vonom meg a vállaim és most veszem észre, hogy el is tűnt a szárnyam és ismét emberi lettem. Tetszik, hogy közelebb lép és gonoszan mosolyog rám.
- Igén, tényleg a vadászok közé tartozom és nem játszanálak ki, ha valami nem tetszik úgyis elmondom, de az alkut, hogy információval látlak el megtartom, amíg te is betartod a te rád eső részt. Nem tudom, miért tesz fel hirtelen ennyi kérdést, de igazából nem zavar, mert addig is beszélgetünk és nem anyámról vagy a nem létező itteni barátaimról van szó. Mikor végre szót kapok és kérnék valamit, elnevetem magam a válaszán. Nem gondoltam én olyan nagy dolgokra, elvégre hirtelen vagyok és fiatal még, nem is tudnék mit kezdeni egy dzsinn kívánságaival, azokat úgy is mindig megszívják az emberek és az utolsónál mindig visszacsinálnak mindent, mert rájönnek, hogy nem fogalmaztak elég tisztán.
- Maradjunk együtt ma este, szeretném élvezni a társaságod kicsit közelebbről is. Válaszolom és utána be is szívom az ajkam, már amióta ott lent odalépett hozzám érzek valami furcsát, amit csak fokozott az érintésével. Jó lenne közelebbről is megismerni, még ha csak egyszeri alkalommal is. A férfi test nem fog meglepni, boncoltam eleget gyakornokként, de ugye azok halottak, ő meg él és az más.

 

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Eleinte én is így gondoltam, mikor lekerültem a Pokolba. Hogy van időm mindenre, s kitörölhetem a szótáramból az unalom szócskát. Aztán ahogy peregtek az évek, szép lassan megváltozott a véleményem. Gondold csak el... Van egy gyönyörű hely bárhol a világban, amit imádsz mindenestül, s békét hoz a számodra. S most gondolj erre úgy, hogy tíz évig minden egyes nap meglátogatod. Veszít az értékéből, s unalmas lesz egy idő után. Ez pedig mindenre kiterjed. Talán változik a világ folyamatosan, de nem biztos, hogy úgy, hogy az kielégítse a vágyaidat és a kíváncsiságod. – bólintok bölcsen, mintha nagymester lennék, aki okítja a fiatalt. - Nem tudhatod, hogy így, hogy bezárult a menny és a pokol, meddig húzod ezen a világon... Az örök élet csábító. Ám nem csak a szép dolgok tartanak soká, hiszen örökké kell hordanod magaddal minden súlyt, minden fájdalmat s magányt, amíg egyszer csak összeroppansz a tehertől. – ezt persze én is csak később értettem meg, s bár Atyám figyelmeztetett, én nem hittem neki. Így lassan hétszáz év után már máshogy vélekedek.
- Na és te sem akartál izgalmat? Nem érezted, hogy kamatoztatni kellene már a tudásod élesben is? - én még régen nagyon hamar bele lettem dobva mindennek a közepébe, amit akkor ugyan ijesztőnek találtam, de már belátom, hogy tényleg a saját kárunkon tanulunk, s a személyes tapasztalatok a legfontosabbak. Eleinte még elveszettnek éreztem magam, túl hatalmas volt a Pokol, ám idővel nagyon is a magamévá tudtam tenni. A felszín ugyanakkor teljesen más, főleg ezekben az időkben. Egyáltalán egy olyan lány, mint Ruby, képes lenne megtalálni a helyét?
- Ha megköttetik az alku, onnantól bármikor el tudlak majd érni. Nem fogsz látni, nem fogsz hallani vagy érezni, egyszerűen csak itt leszek. - érintem meg finoman a halántékát. - Ha üzenetet küldök, arról csak és kizárólag te fogsz tudni. Talán álmaidban jelenek meg, talán látomásként egy békés vasárnapi délutánon... Tudni fogod, hidd el. - vonom fel sejtelmesen a szemöldököm. Azért fontos ez a kapcsolat, mert mikor letelik valakinek az ideje, s elveszem a lelkét, akkor ne kelljen felkutatnom érte az egész világot. Ő bennem lesz, én benne, így hamar beváltom az alku rám eső részét. Persze ennek a szőkeségnek nem akarom elvenni a lelkét, de nálam minden alku ugyanúgy működik, vér által köttetik meg.
- Ember? - nevetek fel mögötte. - Ezekkel a szárnyakkal nem vagy ember, édesem. Bárhogy élsz, bármennyire is próbálsz más lenni, mint aminek születtél... Nem változtathatod meg a sorsod. - súgom halkan, ahogy felvésem a bőrére a rúnát, mely alól ujjbegyemmel letörlök egy apró vérpettyet, s ajkaimhoz emelve, halk sóhajjal nyalom le az ujjamról. Koncentrálok, újra megérintem a bőrét, s pár pillanat alatt elmormolok magamban egy igét, így mikor ellépek tőle, él a rúna. Ha hazudik, akkor szörnyen égetni fogja, s még az én szememnek is látható lesz, ahogy perzseli a bőrét.
- Mi lenne, ha meg tudná a többi vadász, hogy nephilim vagy? Félredobnák az eddigi húsz évet, amit közöttük töltöttél, s megölnének? Vagy elfogadnának ilyennek? - kérdem kíváncsian, miközben oldalra biccentem a fejem. - Nem félsz, hogy felfedezik a szárnyaid? - közelebb lépve hozzá a tekintetét kezdem fürkészni, s gonoszan elmosolyodok. - Tényleg a vadászok közé tartozol? Megpróbálnál kijátszani, ha alkut kötnénk? - teszek fel gyorsan pár kérdést, hiszen a rúna nem él örökké. Utána kérdőn pislogok felé a méregzöld íriszekkel, s biccentek, jelezve, hogy felöltözhet.
- Egy démontól szeretnél kérni? Nem szoktam csak úgy kívánságokat teljesíteni, de... Mivel ilyen készséges voltál, talán kivételt tehetek. Ám mivel nem vagyok dzsinn, így korlátozottak a képességeim. - vigyorodok el szélesen, még mindig szorongatva a tőrt, hiszen ha válaszol a nemrégi kérdéseimre hazugság nélkül, úgy kész vagyok minél hamarabb megkötni az alkut.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 08, 2019 10:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba  • Credit:

- Szerintem élném úgy, ahogyan eddig, elvégre attól még, hogy örökké létezhetek, nem jelenti azt, hogy belassuljon az életem, azt megtehetem később is, de ugye mindig fejlődik a világ és úgy változnak a benne élők is, nem hinném, hogy unatkoznék, de mivel nincs ilyen lehetőségem, fogalmam sincs valójában. Megvonom a vállam, ilyen lehetőség már nem fog adódni és amíg nem tapasztalom meg, hogy is mondhatnék róla olyan véleményt? Olyan mintha egy sütemény ízéről beszélnék, mikor csak látom és még az illatát sem érzem teljesen.
- Még nem, mert anyám nem akarta, túlságosan félt engem. Persze nem azért, mert olyan kis védtelen, de mi lenne, ha egyszer csak úgy kinőnének ijedtében a szárnyai és kiderülne, hogy nefilim? Teljesen tönkretenné őt biztos, ha már ennyire titkolni akarja. Ellenben Athlan kijelentése, hogy már bedobna volna a mély vízbe, az mosolyt csal az arcomra, bár ilyen helyes tanáraim lettek volna, ehelyett kifogtam a szigorú tekintetű nőket és férfiakat, akiket annyira nem hatott meg semmi, befásult vadászok voltak.
- Nem, nem így képzeltem el. Nem merném bevinni a vadászok közé, hiszen sokaknak lehet olyan nyakéke, ami jelzi, ha démoni van a közelben és az ugye nem túl jó dolog. Reméltem, hogy kicsit együtt maradunk és nem fogunk hosszabb időre elválni, de biztosan nem tudnék úgy élni tovább, mintha nem találkoztunk volna.
- Hogyan fogsz hívni engem? Érdeklődöm meg, mert roppant mód kíváncsi vagyok erre is, de legalább egyben biztos lehetek, hogy fogunk még találkozni és láthatom azt a helyes pofiját.
- Nos, ebben nem vagyok olyan biztos, hogy élvezetesebb, ha fáj. Jelentem ki az egyik szemöldököm felemelve kissé bizonytalanul. Mindenki a hibáiból tanul, mondták régen is és a vadászoknál a hibák bizony fájdalmasak a legtöbbször. Van benne valami, de mégsem érzem úgy, hogy én élvezném a fájdalmat.
- Igen, úgy értem, de mivel az életemet emberként éltem le eddig, jobb szeretem magam közéjük sorolni, mint a nephilimek közé. Válaszolom és lassan veszek egy nagyobb levegőt, amit lassan ki is fújok. Nem gondoltam volna, hogy a szárnyak ennyire tetszenek majd neki, de amikor az ágyhoz visszalép, hogy magához vegye a tőrt, akkor gyorsan összehúzom a szárnyaim. Remélem nem akarja levágni őket, mert az olyan, mintha a karomat vágná le. Félénken lépek egyet hátra, amíg meg nem fogja a derekamat a kezével és mögém lépve érzem a pengét a bőrömön. A hideg is kiráz tőle, amikor meg karcolni kezdi a bőröm, a hirtelen fájdalomtól kitárom a szárnyaim. Teljes hosszában kinyújtom oldalra és megfeszülök. Annyira nem rémes és hamar végez is szerencsére.
- Te vagy a második, aki tud róla. Sóhajtok fel a démoni jel felvitele közben, majd a kérdésre hátrafordítom a fejem és úgy követem a tekintetemmel, ahogyan elém sétál. A kezeim magam előtt összefonva fogom meg a nyakam és a hajamat is, takarva elől a nem olyan hatalmasan gömbölyödő részeim.
- Apám, sose ismertem és nem tudtam anya emlékeiből sem kiszedni róla semmit, pedig igyekeztem, de ő tudott a képességemről... Remélem nem akarja, hogy tovább nyomozzak, mert akkor gondban leszek. Lassan visszahajtom a  szárnyakat alap helyzetükbe, bár ez olyan ösztönös dolog, nem tudatos. Sőt ismét kezdek megnyugodni, így kezdenek eltűnni a szárnyaim is, bár én ezt annyira nem érzékelem, mert nem oda figyelek. A tetoválásokat figyelem a nyakán és az arcánál is.
- Most én is kérhetek valamit tőled? Lépek közelebb kicsit a kérdés közben, elvégre nagyon együttműködő voltam eddig és jó lenne némi jutalom, ami nem arról szó, hogy örülsz, hogy még élsz a közelemben.

 

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 08, 2019 4:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Ha hirtelen előtted állna a lehetőség, hogy örökké élj, mit kezdenél az életeddel? - kérdem kíváncsian, őszinte érdeklődést mutatva a szőkeség iránt. Nincs ellenemre jelenleg kicsit jobban belevésni magam olyanokba, akik többek az egyszerű halandóknál. Amíg nem áll helyre a rend, s nem mehetek végre haza, addig inkább hasznossal töltöm az időm, mint hogy szenvedjek a kunyhóm dohos falai közt.
- Nem vittek még éles bevetésre a többiek? Úgy értem olyan helyekre, ahol nem épp beteg patkányokat kell lekaszabolni, hanem egy kicsit veszélyesebb dolgokkal kell szembenézni. Még akkor is, ha esetleg csak távolról nézted az eseményeket. Az ilyesmit nem lehet elég időben elkezdeni, főleg manapság. Nem tűnsz elveszettnek, s ha én tanítottalak volna, pár évvel ezelőtt biztosan beledobtalak volna mindennek a közepébe. - bólintok határozottan. Ha vadászok közül való ez a lány, akkor már gyerekként el kellett volna kezdeni vele a komolyabb dolgokat. Teljesen felesleges az elméleti tudás gyakorlat nélkül, de hát az emberekben mindig is rengeteg érzelem tombolt. Talán csak féltették őt a nagyvilágtól, s nem akarták, hogy baja essen. Azonban egyszer úgyis bekövetkezik az elkerülhetetlen, Ruby esetén talán tényleg ez az első alkalom. Velem jól árt, hiszen nem az az első célom, mint akár sok társamnak, hogy megöljem őt. Kordában tartja az ösztöneimet az a sok rúna, mely a testem díszíti, így előtérbe tudom helyezni a tudásszomjam s a kíváncsiságom.
- Miért, azt gondoltad, hogy majd elkísérlek a bázisra, s fogom a kezed közben? - nevetek fel. - Dehogy. Te majd visszamész, s éled a kis életed tovább, mintha én nem is léteznék. Aztán egyszer csak hívni foglak, neked pedig el kell jönnöd hozzám. - ez az idő nem lesz olyan sokára, pár hetet adok szerintem a kisasszonynak, hogy begyűjtsön minden fontosat. Kezd egyre jobban érdekelni ez a besúgosdi, úgyse igazán volt még szerencsém vadászokhoz. Párral volt dolgom, de azok inkább magányosan járták a vidéket, mint csapatban. Ám itt New Yorkban tudom jól, hogy elég nagy bázis működik, s ki gondolná egy ártatlan, szép arcról, hogy egy démonnak dolgozik? Én nem, az biztos.
- Úgy hatásosabb és élvezetesebb, ha fáj. Higgy nekem, édesem. - persze, most magamból indulok ki, ami jelenleg hiba lehet, hiszen én minden egyes pillanatát élveztem ezeknek a sötét rúnáknak, melyek kettészelik a bőröm, s ott tombolnak a húsomon. Hány elbaltázott próbálkozásom volt... Már meg sem tudom számolni.
- Ó, akkor tapasztalatlanabb vagy, mint gondoltam. - simítok végig a tollazaton hümmögve. - Félig angyali varázslat? Úgy érted, hogy nephilim vagy, nem pedig teljes vérű angyal? - elkapok egy kósza pihét, mely épp a föld felé készül hullani, s elrakom azt a zsebem mélyére. Olyan puha és selymes, számomra gyönyörű az egész jelenség, hiába vagyok démon.
- A szavaidból ítélve, nem sokan tudhatják körülötted, hogy egy bűnös románc gyümölcse vagy, nem igaz? - váratlanul felkapom az ágyról a tőrt, majd visszasétálok a hátához, s a szabad kezemmel óvatosan megkapaszkodok a derekában. A penge végét a bőréhez érintem valahol a dereka fölött és a szárnyai alatt, majd pár másodperc alatt belevésem a rúnát, ha csak nem kezd el ellenkezni. Nem tervezem hosszasan elnyújtani, egyszerűen csak kell egy biztosíték az igazáról, márpedig az én módszeremmel, s ha sikerül, akkor rögtön kész vagyok eltüntetni róla a vágásokat.
- Melyik szülőd volt angyal? Tartod vele még a kapcsolatot? - lassan megkerülöm, majd elé érve szemből is megcsodálom a szárnyakat. A Pokolban miért nem kaptunk ilyen ajándékot? Ja, mert nekünk nem jár olyan, tényleg...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

- Nézőpont kérdése, de igen, van akinek áldás és van akinek átok, én egyelőre nem tudom melyik, gyakran váltogatom. Jelenleg átkozom magam, mert amint betöltöttem a huszadik életévemet, annyi minden változás jött, amivel nehéz egyedül megbirkóznom. Anya már nincs, hogy segítsen és idáig még gondom sem volt azzal, ha valaki fejébe bele akartam látni. Nem tudom, hogy minden démon észreveszi-e vagy sem, de úgy tűnik Athlan öregebb, mint aminek kinéz. Persze engem ez nem zavar, mert van kit néznem, aki kellemes a szemeimnek.
- Igen, fiatal vagyok és még csak most barátkozom az igazi világgal, ami tele van mindenféle teremtményekkel. Mosolyodom el, mert ő az első ilyen, még angyalokat és nefilimeket sem láttam. Persze magamból kiindulva ki tudja hányan lehetünk, akik titkolják a képességeiket és szárnyaikat.
- Hogy érted, hogy ha elválunk? Kérdezem, de csak miután már kikerültem az ajtón kívülre. Elég sokféleképpen lehet értelmezni, de van egy olyan érzésem, hogy ő nem arra gondolt, amire én.
- Remélem is, hogy értékeled! Jegyzem meg, mert hiába készültem fel kicsit ellene, azért nem árt tudatosítani benne, hogy önszántamból jöttem ide. Talán máshogy is kijutottam volna, mondjuk a szellőzőkön, amikor nem látja és a patkányt is kizárhattam volna egy szobából, ahol ezt megtehettem volna. Onnan meg hát már hamar kikecmeregtem volna. Mikor négy fal között vagyunk, eléggé feszélyez a tőr, főleg a válasz, hogy valami jelet akar belém vésni vele. Gondoltam, hogy nem a ruhát akarja levágni, mert akkor nem kéri meg, hogy levegyem.
- A jeledet? Előtte használhatok rúnát, hogy ne fájjon annyira? Kérdezem, miközben a szárnyak utat törnek maguknak. Ettől még jobban félek, mint a tőrtől, amivel meg akart jelölni, mint valami állatot. Gyorsan fordulok meg és nem tudom, hogy amíg így ámul, addig védekezzek-e ellene vagy mi legyen. Amikor eldobja a tőrt, akkor kicsit nyugodtabb leszek, de teljesen azért mégsem. A démonok erősek, nem kell neki nagy erőfeszítés lehet, hogy kitépje a szárnyaim, amiért lehet hálás lennék, de mégiscsak hasznosak, már ha megtanulom kezelni őket. mikor megfogja a kezem és halkan odasúgja, hogy nem fog bántani kicsit felvonom a szemöldököm és a zsebembe dugom a kezem, hogy a sót visszaszórjam, még szükségem lehet rá később, de amíg nem bánt, addig én sem akarom őt.
- Nekem sem volt, pár hete töltöttem be a húszat. Sóhajtom magam elé, képzelheti engem hogy meglepett a dolog, nem is tudtam róla. Amikor már tenyérrel simít végig rajta, akkor érzem a kezét merre jár és a fejem kicsit hátrafordítom. Az érintése nagyon kellemes a hátamon, biztos érzi, hogy mennyire is tetszik a szívemnek is.
- Nagyon koncentrálnom kell, hogy eltűnjenek, de fogalmam sincs, hogyan működik, a testemben nincs benne a toll, az biztos, szóval valami félig angyali varázslat lehet bennem, azt érezhetted. Válaszolom és ahogy összehúzom a vállaim, úgy húzom össze a szárnyaimat is.
- Nem próbáltam, mert a lelkemre kötötték, hogy titkolnom kell... Mivel nem ösztönösen irányítom, így érzelmi alapon jön elő leginkább. A gondolatolvasást azt gyakorolhattam, mert nem volt látszata, legalábbis még senki nem vette észre eddig rajtad kívül. Csak remélem, hogy elhiszi amit mondok, elvégre miért hazudnék, semmi értelme. Visszafordítom előre a fejem és egy pillanatra lehunyom a szemem és a hátamon nyugvó kezére gondolok csak. Bár másfelé is elmenne vele. A gondolatra akaratlan is kitárom a szárnyaim kicsit. Szerencsére most nem csapkodok vele, mint valami buta tyúk, így talán nem lesz párnacsata hangulata a szobának. ~Na és most hogyan tovább?~


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 6:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Átok, ám egyben áldás is. A rövid életűek, mint az emberek, sokkal jobban meg tudják ragadni a pillanatot, hiszen számukra minden véges lehet, minden egyes perc lehet akár az utolsó is. Ám egy magamfajtánál más a helyzet. Mindig csak a tökéletesebbre törekszünk, sosem elégszünk meg azzal, ami van. Hiszen időnk bőven akad keresni és kutakodni, ám mikor már hosszú évszázadok telnek el úgy, hogy minden, amire vágyunk, kielégületlenül marad... Már nem is hangzik olyan rosszul az a halandó élet. - megengedek magamnak egy apró, ábrándos sóhajt, hiszen nem csupán nagyvonalakban beszélek az örök időket megéltekről, hanem ezekben a mondatokban bizony én magam is ott vagyok. Hiába vagyok erős, hiába hatalmas a tudásom, az idő múlásával mégis azt érzem, hogy milyen keveset tudok. Hogy tényleg csupán egy apró homokszem vagyok a világban, melyet könnyedén sodor el a legapróbb lélegzet is akár.
- Nagyon fiatalnak tűnsz, talán még bele sem kóstoltál igazán az életbe... Úgyhogy én a helyedben nem aggódnék. - bólintok határozottan, s talán egy kicsit cinkosan, miközben újra végignézek a szőkeségen. Furcsa emberi dolgokról beszélni, egészen elszoktam már a hétköznapi csevegésektől.
- Szerintem pont, hogy csábító az ajánlatom. Felkavarom benned kicsit az állóvizet, s ha majd elválunk, már nem leszel ugyanaz a lány, mint előttem. HA elválunk, persze. - mosolygom gonoszan, annak ellenére, hogy nem tartom magam a Pokol legkegyetlenebb démonjának, sőt, egészen békés tudok lenni. Ebben ugyan sokat segítenek a rúnák, így hát nem is akarok minden pillanatomban rombolni. Rubyt sem szándékom egyelőre megölni, hiszen kínált nekem egy lehetőséget, ami számomra igazán érdekes is lehet, az ilyeneket pedig meg kell ragadni manapság.
- Értékelem, hogy nem nehezíted meg a dolgom, s ezzel a sajátod is. - nem látom értelmét, hogy kegyetlen legyek vele - csak egy kicsit -, így mivel szót fogad, s belemegy a játékba, nincs is szükség arra, hogy drasztikusabb lépésekhez folyamodjak. Előbb vagy utóbb úgyis megszerzem, amit akarok, s ha minél tovább húzódik, annál fájdalmasabb lehet. S nem épp számomra. Azonban a szőkeség kíváncsisága, félelme, izgalomra vágyódása, vagy bármi más, lépésre ösztönzi őt, így hamarosan végre a rúnamentes falak között lehetünk kettesben.
- A tőrre nem azért van szükségem, hogy leszedjem a ruhád, hanem mert ez bizony az én módszerem. - biccentek az éles pengére. - Ezzel fogom rád felvésni a saját jelem, hogy biztosan tudjam, nem blöffölsz-e. Fájni fog, ám ne aggódj, hamar el fog múlni. - miközben haladok felé lassan, figyelem, ahogy leveszi a ruháját. Már keresem rajta a helyet, hogy hova véssem fel a rúnát, ám ekkor olyan történik, amitől még a szám is tátva marad. Ámulva figyelem, ahogy előbukkannak a tollal beborított, mesés szárnyak, melyek teljesen ledöbbentenek, hiszen szemtől szemben sosem találkoztam még hozzá hasonló lénnyel.
- Nahát... - suttogom halkan és átszellemülten, mire egyből lehajítom a tőrt az ágyra, s közelebb lépek a lányhoz. Látom, mennyire megrettent, így most még véletlenül sem szeretnék ráijeszteni, nehogy kitörjön innen. Helyette tenyerem a kézfejére simítom, s enyhén megszorítom azt, jelezve, hogy semmi szükség azokra a görcsös öklökre.
- Semmi baj, nem bántalak. - súgom halkan, s már lépek is hátrébb, hogy közelebbről megvizsgálhassam. Pár ott maradt kósza tincset még elsöprök a fedetlen hátáról, majd óvatosan megérintek egy tollat.
- Elismerem, most megleptél. Nem volt dolgom még szárnyasokkal, de ezek... - egész tenyeremmel simítok végig a tollakon egy halk, ábrándos sóhajjal. - Sokkal gyönyörűbbek, mint amire számítottam. - az ujjaimat visszavezetem a hátához, s ott kezdem el tapogatni, ahonnan előbukkantak a szárnyak. - Valami varázslattal tudod így elrejteni őket? Egyáltalán képes vagy irányítani őket már? - kérdem kíváncsian, s még mindig nem húzom el a kezem. Hiába, rossz sztereotípia minden démonról azt gondolni, hogy mindent s mindenkit gyűlölnek, s el akarnak pusztítani. Nem ettől válik valaki démonná, a legkevésbé sem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 7:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

- Nem így értettem, hanem hogy nincs annyi időm, mint a tenger, így inkább élvezem az életet, mert sose tudhatom meddig tart. Emberi átok. Vonom meg a vállaim és még a kezeim is megemelem hozzá egy kicsit. Elég jó a tűrőképességem olyan szempontból, hogy ne hagyjam magam felhúzni és vad érzelmek szerint állatként reagáljak dolgokra. Jobb szeretek megfontolt lenni, de néha nem árt lazítani, mint mondjuk most. Nem sok lehetőségem van helyes pasikkal beszélgetni, még ha az egy démon is, akinek a megölésén kellene gondolkoznom.
- Elfogadom magam és remélem, hogy lesz olyan, aki szintén így vélekedik. Nem várhatom el senkitől, hogy szemet vessen rám. Az aljas mosolya nagyon jól áll neki, bár egyszerűbb lenne a helyzet és nem kellene aggódnom a következmények miatt. Athlan sem az igaz mondás mintapéldája, legalábbis biztos jól meg csűri csavarja a mondandóját, hogy ő jöjjön ki belőle jól. Az egyetlen kártya a kezemben, hogy életben hagyjon, hogy a besúgója lehetek. Igazából nem köt semmi a véremen kívül a vadászokhoz, szóval nem tartom túl nagy dolognak egy kis pletykálást, mik történnek a bázison és hol mire készülnek védelem szempontjából.
- Nos, a formás fenék az a nőknél is játszik mondjuk. Remélem, hogy nem sikerült kifognom egy meleg démont, aki a fiúkra bukik a leginkább... Bár, ha csak játszadozik velem, nekem már ez is bőven több, mint amit bárkitől is valaha kaphattam, amire jó lesz visszaemlékezni. Meg plusz, nem kell aggódnom, hogy annyira vágyik rám, hogy lefeküdjünk. Na arra még mindig gondolni sem merek igazából. A fejébe viszont hívatlanul nem fogok betekinteni az is biztos, nincs kedvem ott beszélgetni, mikor egymás előtt állunk.
- Mondjuk, abba, amit odalent tapasztaltál, az ugye nem egészen emberi dolog. Direkt nem mondom ki miről van szó, csak a mutatóujjammal megbököm a halántékom, jelezve miről van szó. Mivel a folyosóra nyitott az ajtó, nem szeretnék olyanról beszélni, amit titkolni szeretnék a világ elől.
- Nem, nem mondanálak unalmasnak. Ezt most ennyiben is hagyom, máshonnan jött és én is máshol nőttem fel, közel sem olyan helyen, mint ő. A pokolban nem tudom járt-e, de engem érdekelne mire számítsak, hála angyali felmenőmnek. Hogy lehet, hogy neki minden jó és én szívom meg? Én nem tehettem róla, hogy megfogantam, de kár is ezen agyalni, főleg most.
- Ha akarsz békés vagy, ha nem akarsz, akkor meg rosszabb vagy, nem hangzik túl csábítóan. Jegyzem meg, de már eldöntöttem, hogy mit választok ettől függetlenül, igazából túl sok kockáztatni valóm nincs, nem fogok hiányozni senkinek, az a nagy büdös igazság.
- Ugyan, ezt erre tervezték, nem hinném, hogy lenne kiskapu, de legyen úgy, ahogy te szeretnéd, lásd, hogy milyen nyitott vagyok feléd, remélem értékeled. Amint kinyújtom a kezem magához ránt egyből, a közelsége valahogy annyira kellemes, már olyan szempontból, hogy mennyit húztuk már egymás agyát mindenfélével és most itt vagyok.
- Ezt érezni szokták inkább, nem látni. Kötekedem egy kicsit és nem ellenkezem, sőt elég sietősen haladnék én is a szobájába, nem tudom meddig bírom még visszafogni magam, amikor elő akarnak jönni a szárnyak, nem tudom sokáig tartani magam. csak remélem, hogy nem kap vérszemet, ha elbukok és meglátja azokat. Szerencsére a patkány nem jön velünk, így nem kell aggódnom miatta.
- Szebben is kérhetnéd, semmi szükség a tőrre. Húzom el a szám és alulról felfelé lehúzom magamról a fehér felsőmet, majd oldalra hajítom és a hajam a nyakam mellett a mellkasomra húzom, hogy ne zavarja meg miközben a hátam nézegeti. Mivel háttal állok neki, így a fejem oldalra fordítva nézem, hogy közeledik e felém, erre a helyzetre van egy tervem, amihez már a zsebemben van a kezem. Persze amint belemarkolok a sóba és megnyugszom, azaz nem küzdök a szárnyak ellen, mert megfeledkezem róluk, akkor előtörnek a szárnyaim és ijedten fordulok meg a kezeim ökölbe szorítva magam előtt tartva. Na most már félek, mert az angyalszerűeket nem kedvelik a démonok, szinte biztos voltam ebben.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 6:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Valóban? Talán könnyen ki lehet hozni a sodrodból? Mégis mitől gurul dühbe egy ilyen fiatal lány? - ha letörik a körme? Elfogy a rúzsa? Vagy mikor egyszerűen csak a hormonjai uralkodnak? Nem tudnám őt éles helyzetben elképzelni, mint például egy hatalmas csata kellős közepén. Vannak azok a némberek, akik harcra születtek, s vannak azok, akik többet érnek annál, mint hogy egy nyomorult katonaként meghalljanak. Ruby inkább az utóbbinak tűnik.
- Tehát akkor elfogadod magad, és el is várod, hogy mások szemet vessenek rád? - kiforgatom egyértelműen a szavait egy aljas mosoly kíséretében, melynek során enyhén megpöccintem az egyik szemfogam. Már egészen elfelejtettem, milyen dolgok foglalkoztatnak egy halandót, hiszen az utóbbi időkben nagy magányomban csak saját magammal voltam elfoglalva, s azzal, hogy minél jobban mélyítsem a tudásom a megsárgult, ősi könyvek lapjairól, miközben a régi idők kezdtek elhalványulni. Talán nincs is ellenemre felidézni őket, bár némely részek jobb, ha egyelőre a homályban maradnak...
- És mire gondolsz? Tudod, nem vagyok nagy szakértője a női testnek. - elröhögöm a végét, hiszen ha arra gondolok, hány meztelen, vérben tocsogó szűzlányt kellett kegyetlenül megrontanom bizonyos varázslatok kedvéért, hogy begyűjtsem az esszenciát, mely a női és a férfi test együttlétének a keveréke, hát bizony okkal mondhatom magam szakértőnek. Eme emlékekbe még a szőkeséget is hagyom, hogy belemásszon, ha akar. Ha már meg akar ismerni egy démont, kaphat egy kis ízelítőt.
- Mitől tartod magad átlagon felülinek? - figyelem a reakcióját, az ajkait, a szemeit, egy kis mozzanat sem kerüli el a figyelmem. Ugyanakkor az ő szájából vagyok kíváncsi arra, hogy miben tartja magát különbnek a többi embernél. Szebben mosolyog, tán nem olyan gyászos, mint mások?
- Más vagyok? Úgy érted borzasztóan unalmas? - vonom fel a szemöldököm, utalva a lenti kis szemforgatására. Nálam bizony nem fog csillámban úszó egyszarvúakat látni, ám vért, beleket, halált és erőszakot annál inkább. Túl sok érzelemmel nincs tele az elmém, de hát egy démon a Pokol egyik bugyrában hasonlókat aligha szerezhetne, s ez így van rendjén.
- De bizony! Pontosan erre célzok. Ő a biztos halál, én pedig talán nem. Igazán békés pokolfatty tudok lenni, ha akarok. - tárom szét a karjaim, mintha csak meg akarnám ölelni, ám mivel ő bent van, én pedig idekint, ez bizony így esélytelen, így egy színpadias sóhajjal és egy aljas vigyorral végül leeresztem a kezeim.
- Vagy éppen rosszabbat tudok nyújtani a halálnál is. Ki tudja? - vonom meg a vállam, s figyelem, ahogy elkezdi rajzolni a rúnát. Hümmögve emelem rá a méregzöld szemeim, s megcsóválom a fejem.
- Ismerni ismerem a rúnát, ám vannak vele fenntartásaim, így jobb lesz, ha az én módszeremet alkalmazzuk. Odaát. Nálam. - biccentek egy távolabbi ajtó felé. Az ugyan nem ennyire egyszerű, hogy valami firkával csak úgy rárajzolom. Ez picikét bonyolultabb. És fájdalmasabb. Ám esély nyílik mindenre, mikor kinyújtja felém a kezét, melyet egyből megragadok, s hirtelen húzom magamhoz, ne tudjon mégis ellenkezni.
- Látod? Még élsz. - mosolygom, aztán húzni kezdem magammal a szobámba. Nem akarom elengedni, hátha meggondolja magát az utolsó pillanatban, s még véletlenül az alkukötés előtt meg kell ölnöm. Kár lenne érte, hiszen ha már így magától felajánlotta, hogy besúgó lesz, ki kell használnom.
- A kedvezményeket majd később, egyelőre haladjunk szépen sorjában. - közlöm az ajtóban, a kérésére pedig biccentek, s odakint hagyom a beteg kis dögöt, hadd mászkáljon. Addig fog magának legalább valamit. Talán egy embert. Ki tudja? Mikor mindketten bent vagyunk, megállítom Rubyt a szoba közepén, s váratlanul előhúzok egy tőrt a bakancsom oldalából.
- Vetkőzz. - bökök felé kicsit távolabbról. - Mutasd a hátad. Látni akarom. - egyelőre meg akarok bizonyosodni róla, honnan ered az energia, ami belőle sugárzik, aztán rátérhetünk arra, hogy vajon igazat beszél-e, s nem csupán blöfföl. Ehhez pedig pengére van szükség. S majd a vérére. Ám mindent a maga idejében. Időnk, mint a tenger. Nekem legalábbis...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 9:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba  • Credit:

- Én nem vagyok az a türelmes életvitelű ember. Annak tartom magam és már csak azért is így hivatkozom magamra, ha a fene fenét eszik is. Nem dolgoztam még fel ezt a nefilim létet, felkészíthettek volna rá, ehelyett még anya elől is eltitkoltam volna. Csak hát a tollakat nem olyan könnyű összeszedni és eltüntetni, mikor pánikszerűen csapkodsz a szárnyaiddal egy szűkösebb helyen.
- Igen, de ha nem fogadnám el magam így, hogy várhatnám el, hogy másnak is tetszek nemde? Bazsalygok kicsit, amíg szóba nem kerül, hogy a hátamat nézné meg leginkább. Nem értem mi ez a fétise, de igazából nem fog látni ott semmit. Sokszor leellenőriztem én is eleinte, de szerencsére nyoma sincs, hogy onnan bármi előjöhetne és visszamehetne. Elég undorító így belegondolva ez az egész, amitől elfintorodom.
- Léteznek szebb részek is a női testen hidd el. Szólalok meg, hogy a fintorom okán ne gondolkozhasson el, amúgy is elég angyalmániás, bár egy démon miért keresne szárnyasokat? Semmi jót nem néznék ki a kapcsolatból, de én tényleg komolyan gondoltam, hogy megismerném. Nem érdekel micsoda, amíg nem fog bántani és barátok lehetünk, meg talán társak is. Én igyis-úgyis a pokolra jutok, szóval miért is viselkedjek jól, amikor helyette érezhetem magam jobban?
A következő kérdésére felvonom az egyik szemöldökömet, erre nem számítottam volna, még szerencse, hogy csak blöfföltem és nincs senki, aki akár meglátogatna vagy a sikolyomra előjönne. Ha valaki sikít, inkább csak jobban meghúzzák magukat és imádkoznak, hogy hozzájuk ne menjen bármi is okozta az ijedelmet másnak.
- Elég undorító lenne és szomorú lennék, hogy bántod, akihez érzelmek kötnek. Nem túl nagy beleéléssel válaszolom. Igaz gyászolok és honnan tudjam, hogy nem ő ölte meg mondjuk az édesanyámat ilyen módon odakint, most meg eljött értem is. Túlságosan is túlgondolom, amire elmosolyodom, észre sem vett volna, ha nem akarok a fejébe látni sajnos.
- Igen, hiányzik egy ilyen potenciális erős férfi az életemből jól gondolod. Persze nem a védelem miatt, még mindig úgy hiszi meg tudja védeni magát, főleg a só miatt, amivel felszerelkezett. Igaz nincs érezhető és látható helyen, de nem lehet olyan ostoba, hogy semmi védelemmel próbál alkut kötni Athlannal.
- Nem is rossz ötlet, köszönöm, talán még hasznomra válik! A baj csak az, hogy nem szokásom hazudni direkt és amúgy sincs kiket megtévesztenem. Mondjuk, ha megegyezünk, onnantól lesz bőven mit titkolnom és az megköveteli majd a hazugságokat is.
- Én nem vagyok átlagos ember biztos azért van és ki nem vágyik egy kis izgalomra? Beszívom az alsó ajkam, majd mikor beharapom lassan csúszik csak ki a fogaim szorítása alól. Elég könnyen el tudnám képzelni magamat mellette, biztos érdekes páros lennénk, de talán ettől tűnne ő közönségesebbnek én pedig kevésbé ártatlannak.
- Igen, sajnos ez egy rossz szokásom, szeretek mások fejébe belelátni, ami nem mindig olyan felemelő, elég sokat láttam már, de te más vagy. Kicsit felvonom a jobb vállam és oldalt fordulva kicsit oldalra döntve a fejem nézek rá, majd a patkány felé. Kiráz tőle a hideg, legszívesebben megtámadnám és megölném, de kicsi és gyors, na meg nem biztos, hogy az lenne a legjobb barátság kezdete, ha megölöm a kis kedvencét.
- Jó nyugi, a közelébe nem mennék. Emelem fel a kezem, tényleg elkerülném ha lehetséges, csak egyezzünk meg és lépjünk tovább.
- Remélem nem akarsz arra célozni, hogy amúgy tőle jobban kellene félnem, mint tőled? Vigyorodom el, már csak hogy kicsit hecceljem vele, elég szánalmas lenne, ha a patkány nagyobb veszélyforrás lenne, mint ő.
- Ismered a vadászrúnákat? Előveszek egy rajzoló eszközt a cipőm szárából és felrajzolom a kezemre a rúnát, csak nem fejezem be, egy kis vonal még hiányzik, amit nem fogok felrajzolni, ha ismeri akkor szól, ha nem, akkor pedig fölösleges is, lehet az ő módszere nem is fog hatni vagy ellen tudok állni neki.
- Érdekel miféle kedvezményekre gondolsz. Tudom, hogy még nem köttetett meg semmiféle alku, de miért húzzam tovább az időt? Meglátjuk mi lesz ebből. Megfogom a kezét és ha nem ránt ki egyből, akkor én lépek közelebb hozzá, túl a küszöbön. Az érintéstől kicsit végigfut rajtam a hideg, annyit játszadozunk már egymással, hogy ettől a szívem majd kiugrik és hát a szárnyaim is előjönnének, de azt még kicsit a vállam hátrafeszítve tudom tartani.
- Menjünk be a te szobádba kérlek, de a patkány az itt marad, nehogy kiraboljanak. Talán ha valaki olyanra vetemedne, akkor láthatom, hogy tényleg olyan veszélyes e az állat harapása. Más felől a szárnyak miatt jobb érezném magam, ha nem egy folyosón jönnének elő. Titkolnom kell, nem felfedni szinte mindenki előtt.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 12:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Időnk, mint a tenger! - tárom szét a kezeim. Bár ezzel igen csak kicsit mondtam, hiszen számomra nem létezik olyan, hogy vég. Persze, meg lehet ölni, nem is kérdés, ám ha jól csavarom a szálaimat, akkor bizony még sokáig ronthatom itt a levegőt. Hatszáz évvel ezelőtt például kicsit sem sejtettem, hogy megérem ezt a kort.
- "Ruha nélkül meg még inkább". - ismétlem a szavait elgondolkodva. Nocsak, kezdünk a tárgyra térni. Talán mégsem olyan ártatlan ezekkel a szőke fürtökkel s hatalmas pillákkal, mint gondoltam?
- Magabiztos vagy, ez tetszik. Manapság szükség is van rá. - régen ugyan nem sok jót hozott egy nőnek egy közösségben, ha nagy volt a szája és harsányabb volt, hiszen a legtöbb ilyen vagy a szajhák sorát gyarapította, vagy úgy meg lett verve, hogy többet nem volt kedve kacérkodni, vagy hangosan épp kimondani a véleményét. Ám ez nagyon rég volt már, azóta sokat fejlődött a világ.
- Mondjuk a hátad szívesen megnézném, ha már itt tartunk. - vonom fel sejtelmesen a szemöldököm hümmögve. Sosem érintettem még angyalszárnyakat, de még csak nem is láttam őket. Rajzokon, festményeken tapasztaltam csupán, milyen mesés tud lenni. S már csak ezért is reménykedem abban, hogy ezek a kis erőfoszlányok, melyek ebből a szőkeségből szárnyalnak kifelé, azok bizony angyaliak.
- És ha azt mondanám, hogy bárkinek, aki idejön neked segíteni, elharapom a torkát? És végig kell nézned, ahogy a barátaid és a szeretteid a vérükben fuldokolva lehelik ki a lelkük utolsó cseppjét? - kérdem szenvedélyes suttogással, kissé talán elragadtatva magam. Kicsit már régen elégítettem ki a szenvedés utáni sóvárgásom, azt a gyönyört, amit mások fájdalma tud okozni. Persze sosem szabad túlzásokba esni, hiszen az élmény elvesztené hamar az értékét.
- Ezek a mocskos férfiak... - csóválom meg a fejem ciccegve. - Nem hiszem el, hogy nem hiányzott egy potenciális férfi az életedből. Könnyen tévútra mehet egy ilyen lányka, ha nincs egy erős kéz, aki visszafogja, vagy éppen megvédje. - mondom bölcsen, mintha olyan rengeteg tudnék az apátlan leánykákról. Egyet s mást azért igen, a felvilági tanulmányi körutam igazán érdekesre sikeredett anno.
- Ó, kislány, pontosan ilyen külsővel tévesztheted meg könnyen az embereket. Tudod, ha a helyedben lennék, megtanulnám a hazugság minden fortélyát. - már ha éppen nem él ezzel jelenleg is. Nem lepődnék meg, engem is könnyen meg tudna téveszteni, már csak azért is, mert elszoktam a társaságtól.
- Valóban ritkaság számba megy, hiszen egy démon hogy is fogalmazzak... Nem éppen tetszik az embereknek. Vagy ha igen, akkor bizony a te lelked sem éppen a legtisztább. Vagy talán annyit tanítottak már harcolni, hogy vágysz az izgalomra? - nem lepődnék meg. Mikor Atyám tanított engem, én is égtem a vágytól, hogy végre élesben is bevethessem magam, és saját tapasztalatokat szerezzek. Elég fájdalmasak voltak ezek az elején, de hát ezekből lehet igazán tanulni.
- Nyugalom, semmi konkrét. Csak egy energia. Nagyon halványan. Ha nem figyeltem volna, talán észre sem veszem. De hát valaki a fejembe akart hatolni, ugyebár... - mosolyodok el aljasan. - Nem hiszem, hogy tetszene, amit látnál. - aztán ki tudja. Épp egy démonnal szimpatizál, ki tudja, mi tetszene neki, s mi nem?
- Nem is ugrásra gondoltam, hanem mászásra. Ám vigyázz, nagyon gyors a kis édes, s elég csak egy harapás bárhova... - természetesen nem minden lény halna bele, ám ezt Rubynak nem is fontos tudnia. Elég ha nagyobb veszélyt lát ott, mint itt nálam.
- Ha én magam is ismerem a rúnát, akkor felrajzolhatod. Ha nem, úgy az én módszerem lesz. - amiről egyelőre nem beszélek. Közben közelebb lépek az ajtóhoz, annyira, hogy már csak egy kis karnyújtásnyira legyek tőle.
- Egyrészt nem szoktam mással elvégeztetni a piszkos munkát. Ha meg akarnálak ölni, akkor hidd el, hogy azt én tenném. Nem hagynám, hogy más arassa le a babérokat... Másrészt pedig nem tudok neked teljes védelmet nyújtani. Csak és kizárólag azt tudom ajánlani, hogy én s a patkányom nem fogunk bántani. Ha alkut kötünk, ezt biztosra veheted. S ha ügyes leszel, talán adok némi kedvezményt, ám ez még a jövő zenéje. Nos, mit mondasz? - még mindig hűségesen nyújtom felé a kezem. Ha megfogja, akkor az természetesen még nem az alku része, ám akkor már végre kihúzhatom a szobájából. Idegtépő ez a temérdek rúna. Természetesen nem bántanám, maximum egy kicsit ráijesztenék. Ám mivel komolyan gondolom az alkunkat, s nagyon foglalkoztat, honnan erednek az erőfoszlányok, így hát megkockáztatni sincs kedvem, hogy esetleg kicsússzon a karmaim közül.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba  • Credit:

- A tapasztalathoz több minden kell, legfőképp idő, türelem és még sok minden más is. Még szép, hogy mosolygok, mint egy vadalma, csak talán kicsit visszafogottabban és felnőttesebb kivitelben. Bár minden ilyen egyszerű lenne, mint ez a csevej most. Olyan szabadnak érzi magát és kicsit vadócnak, nem a megszokott karót nyelt énjét adja, amivel eltaszít másokat maga mellől. Az egész már túl szép, hogy igaz legyen és van egy kicsi rossz érzése, amivel ugye nem foglalkozik egyelőre.
- Szerintem csinos vagyok, ruha nélkül meg még inkább, de tudod ízlések és pofonok, kinek mi jön be. Megvonom a vállam, ezek szerint tényleg nincs velem baj, egy ilyen pasi nem pazarolja az idejét egy könnyű prédára. Bár azért nincs nehéz dolga velem sem, azt meg kell hagynom, hiszen ha megölelne és megcsókolna, biztos a karjaiba olvadnék és végem lenne. Lehet túl sok romantikus könyvet olvastam mostanában amúgy, de tényleg jó lenne már valaki mellett kikötni.
- Kár, hogy nem tudsz bejönni, mert már elraboltalak volna! Viccelődök kicsit, persze biztos érdekes lenne az a szituáció, mert ő nagyobb és erősebbnek tűnik. Mondjuk pont erre specializálódott a közelharci tudása, hogy a másik erejét kihasználva győzze le őt. Ahhoz mondjuk egy gyorsító rúna jól jönne, de most nem fog ilyesmiket rajzolni magára. Viszont úgy fest Athlannak tetszene a dolog, a sok fájdalmas tetoválás után mondjuk ki is nézem belőle a dolgot. Kicsit elborult dolog, de még nekem is tetszik, jól látszik abból is, hogy ismét beharapom az ajkam, miközben elképzelem, hogy egy székhez kötözöm és azt csinálok vele, amit csak akarok.
- Segítségért kiáltok és valaki biztos a segítségemre siet, elvégre ismernek engem itt és jóba vagyok a szomszédokkal is általában, sokan itt laknak, nem csak megszállnak. Kicsit betegnek tartom, hogy bárki azért nyisson fel, hogy megnézze szép vagyok-e belülről is. A válasz egyértelműen a nem, hogy nézhetne ki bárki is jobban belül, mint kívül. Persze a képek után, amit vetített felém, mikor a fejébe néztem, nos nem kellene csodálkoznom, ha ilyen gondolatai támadnak. Talán kicsit magáról is beszél és figyelmeztet, hogy jobban is vigyázhattam volna.
- Anyám valamiért úgy érezte, hogy jobb nem a családdal maradnunk, elvégre az apám már lelépett, mikor terhes lett és úgy vélem szégyennek élte meg ezt az egészet. Úgy gondolta, itt úgysem keresne és így is történt. Bár, ha engem kérdezel, szerintem soha nem is keresett, nem mintha hiányozna. Megszoktam nélküle élni, csak én és anya. Az ő családi nevét is kaptam meg, az apám neve helyére meg azt írták, hogy ismeretlen a kórházban is.
- Egy puccos helyre megyek, ahol a szobám akkora, mint ez a szobakonyhás motelszoba. Mikor ismét egymással szemben állunk, talán sikerül felkeltenem az érdeklődését, miért is érdemes életben hagynia. Bár nem mutatom, de kicsit azért félek tőle, hiába van nálam só, akkor is a tűzzel játszom. Valahol van ebben is némi izgalom, mert végre megtudhatom, mennyire is vagyok erős, ha minden balul sül el, de ha meg összejön, akkor egy démonnal cimborálhatok. Ez is csak egy újabb titok lenne, amit el kell hallgatnom, de ha egyszer olyan helyes, megérné.
- Azt nem mondanám, hogy egyszerűen, mert ez olyan adok-kapok kapcsolat lenne. Te magad mondtad, hogy milyen angyali vagyok, miért hazudnék? Nekem is érdekem, hogy jóba legyünk, mert tetszel nekem, ami ritkaság számba megy. Mikor elengedi a patkányt elhúzom a szám, mert undorító egy állat és ez végig ott volt a zsebében? Bleh. Az ajánlatán csak elmosolyodom, persze, hogy alkut szeretne kötni, de úgy, hogy ő jól járjon én meg örüljek, hogy élhetek tovább.
- Különös energiát érzékelsz belőlem? Megemelem a szemöldököm, ez nem túl jó hír. Ha ezt valaki más is megérzi, elárulhat és az nem jó nekem. A mutatóujjam a számba veszem és ráharapok. A fenébe az egésszel, ha anya nem akarta, hogy kiderüljön, annak oka kell, hogy legyen. Megfordulok a tengelyem körül és küzdök magammal. A franc a szárnyaimba, amik most akarnának kijönni, de én nem akarom és küzdök ellene.
- Jó, véletlenül kikerülöm és nem harap meg, de az ablakon nem fogok kiugrani, a harmadikon vagyunk! Emlékeztetem és kicsit közelebb lépek, de nem elég közel még mindig.
- Hogyan szeretnél leellenőrizni, hogy igazat mondok-e? Ha szeretnéd van egy rúna, ami megakadályozza, hogy hazudjak és felrajzolhatom előtted is magamra. Talán az kevésbé fájdalmas, mint amit ő akarna tenni, mert amíg nem kötünk alkut, addig úgy veszem ki a szavaiból, hogy bánthatna.
- Leszek a füled, a szemed és a szád, csak legyünk jóban és ne bántsuk egymást. Rendben?Emelem meg a kezem felé, de amíg nem mondja, hogy benne van, addig elrántom előle, mert kompromisszumot kell találnunk. Legalább, amíg erre figyelek, addig sem tör ki belőlem az angyali tollas csoda, amivel kirepülhetnék az ablakon és a patkányt is megúsznám. Azok a mocskok rengeteg bacilust terjesztenek és betegségeket, nem szeretném, hogy megharapjon.
- Sőt helyesbítsünk! Nem hagyod, hogy más is bántson, mert ha te nem bántasz, még a patkányoddal megteheted később is vagy valaki mással. Persze értékes lennék neki úgy érzem, elvégre a tudás hatalom és minél többet tud, annál hatalmasabb lehet a démonok között is talán.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- És ha inkább a tapasztalatok útján ítélnél meg? Eddig például egészen jól teljesítek, hiszen még mindig beszélünk, és még mindig mosolyogsz! - bökök a felfelé görbülő ajkai felé. Érdekes, hogy a világ ezen kis szegletét, ahol mi ketten állunk, mintha nem érte volna el hirtelen az apokalipszis. Csendben úsznak el mellettünk a bajos szelek, hiába tudjuk mindketten, hogy valami nem igazán stimmel a másikkal.
- Én annak tartalak, ez egyértelmű... Ám az fontosabb kérdés, hogy te csinosnak tartod magad? Vagy ez a magabiztosság talán álca lenne? - egy kis bók itt, egy kis kedvesség ott, pár kérdés is, pár személyeskedés ott, s máris jobban követheti azt a bizonyos mézesmadzagot, amit elhúzok előtte. Érdekes, hogy ezeket a tapasztalatokat démonként kellett begyűjtenem, ugyanakkor szörnyű belegondolni, hogy ha nem adom el a lelkem azért, hogy pusztulást hozzak a falumra, akkor mennyi mindenből kimaradtam volna. Halandóként megvetést kaptam csupán, s én voltam az átkozott. Most is az vagyok, de már én szórom az átkot...
- Hogy szeretném-e? Még hagynám is, hogy elrabolj! Csak hogy kiderítsük, mennyire vagyok neked nagy falat. - szélesen vigyorgok, ahogy átfutnak a gondolataimon a képek, amint megkötöz, megpróbál felemelni, vagy csak vonszolni a földön, ami esélyesen ha menne is, akkor is csak nagyon nehezen. Jóval magasabb és szélesebb vagyok nála, ő pedig olyan kis törékenynek tűnik, mint egy finom porcelán baba, ami már attól is megreped, ha épp hogy csak érintik. De neki hagynám, hadd vigyen csak, legalább meglátnám, milyen fából faragták a kisasszonyt.
- Ennek ellenére mégis egyedül mászkálsz errefelé ezekben az időkben. Ejj-ejj... És ha egy komolyabb ellenfél téged nézett volna ki magának? Hogy ő raboljon el téged, és felnyissa a kis tested, hogy megnézze, belülről is olyan szép vagy-e, mint kívülről? - mutatok végig a nyakától lefelé aljas mosollyal. Bók? Hát, egy kicsit elragadtatott démoni bók, fogjuk rá. Képtelen vagyok a nyomorult nyáladzó senkit adni, kell egy kis fenyegetés a mondataim mélyére, hogy hitelesebb legyek.
- És miért éltél egy ilyen lepukkant helyen? Talán menekülnöd kellett valami elől? - kérdem kíváncsian. Érdekes, de őszintének tűnnek a szavai, melyeket nehezen értelmezek. Tudja, hogy démon vagyok, ennek ellenére mégis igazat szólhat. Miért?
- És hova költözöl? Akad manapság biztonságosabb hely egy lány számára, mint egy eldugott motelszoba? - némi irónia kiérződik a hangomból. Nem vagyok teljesen ostoba, tudom jól, hogy a nagyobb városokban bizony rendesen bevédték magukat az emberek. Nem is célom túlságosan behatolni a falakon túlra, hiszen az ilyen elkóborolt báránykák sokkal izgalmasabbak tudnak lenni, mint egy karót nyelt vadász, aki a második mondatomnál már kést repítene a koponyámba.
A következő szavai gondolkodóba ejtenek. Besúgó? Védelemre nincs szükségem, de egy információforrásra, aki hűségesen szállítaná nekem a városbéli suttogásokat... Nem is rossz ajánlat.
- Tehát lennél a besúgóm? Ilyen egyszerűen? Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? - nem átlagos. S ezt már ő is kimondja szavakkal, bár hogy mit jelent ez pontosan, azt még nem tudom. Ideje hát felpörgetni az eseményeket. Megállok a falnál, s váratlanul előhúzom a zsebemből azt az apró patkányt, amely elhozta a pestist oly' sok évszázada a falumra. Csókot lehelek a hátára, majd elengedem a földön, s pár perc múlva ott kezd kotorászni a szoba másik felénél az ablaknál. Így hát visszalépek az ajtóhoz, s pár lépésre megállok tőle.
- Ha megpróbálsz ott menekülni, és véletlenül sikerül megharapnia, akkor borzalmas kínok közt fogsz meghalni, szép lassan... Vagy választasz engem. Leellenőrzöm, hogy igazat beszélsz-e, s hogy miért érzékelek belőled különös energiákat. Majd te és én alkut kötünk. Nem foglak bántani. Cserébe pedig leszel a fülem, a szemem, a szám... Túl kegyes ajánlat, lássuk be. Na, mi lesz? - még mindig nyújtom a kezem felé, remélve, hogy elfogadja az ajánlatom.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 9:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

- Van még rengeteg más jelző is, ami rám illene, mint az angyali, amit annyit emlegettél! Nem szeretem magam beskatulyázni ilyennek vagy olyannak, elvégre hangulat függő is, hogy mikor milyen kedven van. Most szinte teljesen felpörögtem ettől a beszélgetéstől és még magam is meglepem mennyire jól megy a flörtölés vagy mi ez.
- Akkor jobb, ha a külsőd alapján ítéllek meg? Évezettel nézem, ahogy beletúr a hajába és hátrasimítja, ó bár egyszer lenne tényleg szerencsém! Ha csak játszadozik velem, akkor biztos megmutatom neki, hogy mennyire nem vagyok kedves.
- Mire célzol? Nem tartasz elég csinosnak? Nem tapogatom végig magam, tudom hogy milyen a testem és én elégedett vagyok magammal. Persze, az hogy eddig még senkim sem volt, mást is sugallhatna, de ilyen negatív gondolataim ritkán támadnak a saját irányomban.
- Oh, hát nem hinném, hogy az esetük lennél, de ha szeretnéd én is elrabolhatlak. Elmosolyodom és kicsit közelebb húzódom, hátha lecsapja a magas labdát. Sajnálatomra azonban nem ez történik és igazat kell adnom neki, hogy ne ítéljek előre, mert csak csalódni fogok, mint most is.
- Nem harcoltam komoly ellenfelekkel még, mert túlságosan féltenek, mint azt az ajtónál lévő gát is bizonyítja. Mikor már a képeket is eltettem, akkor egy pillanatra megállok beszélgetni vele még, nem tudom, hogy mi legyen, de ezt igyekszem bájos mosolyommal palástolni, általában be szokott válni.
- Itt laktam és most költözködöm, még szép, hogy tudják hol vagyok! Nem tetszik a szeme, ahogy engem nézeget. Akár a képekben amit a fejében láttam. Engem akar és ha megkapott onnantól feketeség, fogalmam sincs mit akarhat utána, de az biztos, hogy nem azt, amit én is.
- Hát ha nem, akkor nem! Szerintem egy besúgó mindig jól jöhet bizonyos helyeken, bárhová is tartozol. Megvonom a vállam és elfordulok tőle. Nem szeretném, hogy lássa az arcom, kicsit nyugtalanít, amit mond. Mi van, ha ő tényleg valami erős démon? Nem szórakozhatok az életemmel ennyire és az, hogy ártalmatlan, azt hiszem el a legkevésbé neki. Mikor rendezem az arcvonásaim utána fordulok meg és közelebb lépek az ajtóhoz, ahogy távolodik.
- Sajnálnám bántani azt a helyes képedet drágám! Nem vagyok átlagos ember, sokkal több vagyok. Hátat fordítok és elsétálok a konyhába, ahová nincs belátása. Felmarkolok egy kevés sót, amit a nadrágom első zsebeibe szórok, majd a cipőm szárába is szórok belőle, sose lehet tudni alapon. Leporolom a kezem és még bedobálok pár dolgot a táskámba, majd az ajtóhoz sétálok, hogy vajon feladta vagy még ott vár rám.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Ha nem vagy sem kedves, sem gonosz, akkor hát hogyan jellemeznéd magad? Közömbösnek talán? Mert azt kétlem. - nekem egyre jobban úgy tűnik, mintha egy elveszett virágszálat sodort volna elém a szél, akire hirtelen szakadt rá a nagyvilág. Persze lehet, hogy tévedek, de nem szimatolok túl sok tapasztalatot a szőkeség felől, ami számomra azért is lehet előnyösebb, mert ha ellenkezni támadna kedve, akkor talán nem kell nagy erőfeszítéseket tennem annak érdekében, hogy visszafogjam őt. Aztán ki tudja? Talán egy mozdulattal porrá tudna zúzni. Nem ő lenne az első, akinél félre mennek az első sugallatok, az már biztos.
- Jól van, bevallom, nem vagyok úriember. - sóhajtok színpadiasan, s beletúrok a fekete hajkoronámba nagy mosollyal. Lassan már zsibbadni kezd az arcom ettől a sok vigyorgástól.
- Ha már az összképről van szó, nálad sem stimmel valami, de azért még lefuttatok pár tesztet rajtad, hátha csalnak az érzékeim. - és kiderülne, hogy tényleg csak egy átlagos ember, s valamit nagyon benéztem? Ez esetben kár lenne életben hagyni, inkább adnék egy kis megváltást, ne kelljen elviselnie még több rosszat a csúnya, ronda apokalipszis idején...
- Valóban? Elküldenéd őket miattam? Talán tudniuk sem kellene arról, hogy itt vagyok a motelban. Hátha megtetszek az egyik barátodnak, és lenne olyan kegyetlen, hogy elrabol. Ha már te is rossznak tartasz, ugyebár... - sóhajtok mélyen, s kicsit közelebb húzódok az ajtóhoz. - Sose ítélj elsőre, nehogy a végén csalódnod kelljen. - hiszen esélyesen sokkal rosszabb vagyok annál, mint amilyennek gondol. Úgy nézek ki, mint aki mindig rosszban sántikál? Ez a sejtése nem csal, hiszen valóban, puszta szórakozásból nem indulok neki sohasem. Azt mindig úgy sodorják elém az áramlatok, sosem erőltetek semmit. Eleve ritkán adom a fejem arra, hogy kikapcsoljam az elmém kegyetlen körforgását, de hát én kissé más vagyok, mint a démonok többsége. Nem vagyok túlságosan kicsapongó, eléggé lecsökkentettem az ilyen kifordulásoknak a számát. Ám ha megtörténik, akkor bizony nagyot üt.
- És kivel szemben tudnád megvédeni magad? Ki volt a legkomolyabb ellenséged, akit legyőztél? - kérdem kíváncsian, s figyelem azt az ostort, ami hamarosan eltűnik a szemeim elől. Nem egyszerű fegyver, az már biztos.
- Én pedig azt hittem, hogy nem merészkedtek ennyire ki a városból. Vagy talán senki sem tudja, hogy itt vagy? Őszintén... - vonom fel egyik szemöldököm, s megkapaszkodok az ajtófélfában, lassan hintázva előre-hátra, miközben a szőkeséget figyelem, mint valami vad, aki épp becserkészik az áldozatát.
- Ugyan, kedvesem, hogy te védenél meg a vadászoktól? - muszáj felnevetnem, s az ábrázatom még aljasabbá válik. - Nincs szükségem védelemre. - ekkor hátrébb lépegetek szép lassan. - Mit szólnál inkább ahhoz, hogy kijössz ide, s talán nem öllek meg? Szerintem jó ajánlat... - ekkor nyújtom felé a kezem sóhajtva úgy, hogy nekidőlök az ajtóval szemközti falnak. - Ugyan, mitől tartasz ennyire? Azt mondtad, hogy meg tudod védeni magad... - azzal lépek egyet oldalra, mintha távozni készülnék, de még mindig nyújtom felé a kezem. - Én csak kíváncsi vagyok rád, hogy ki vagy valójában. Ha több vagy, mint egy egyszerű ember, miért nem mutatod meg magad nekem? Én csak egy ártalmatlan démon vagyok, nincsenek hátsó szándékaim... - hazudom, s lépek egy újabbat távolabb. - De ha csak egy átlagos ember vagy, akkor rosszak voltak a megérzéseim, úgyhogy talán megyek is... - blöff, egyértelmű. Ám sosem lehet tudni, hátha bejön, és ki tudom csalogatni valahogy.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

- Igazad van, de látszatra akkor is ugyanaz szinte. Válaszolok neki és úgy érzem, hogy szinte csak úgy izzik a levegő körülöttem. Nem voltam túl szerencsés sosem az ilyesmiben, talán pont azért, mert kitértem a téma elől és egy lenéző tekintettel sétáltam tovább, ezzel is ellökve magamtól az esélyt, hogy bárkivel is flörtöljek. Bevallom, nagyon jól esik most ez a kis kötetlen beszélgetés, de igyekszem nem beleélni magamat, elvégre nem szeretnék csalódni.
- Elrettenteni? Ugyan dehogy! Egyszerűen csak nem vagyok kedves, sem pedig gonosz. Megforgatom a szemem az ismételt kedves szócskán, nem fogok pont ezen összeveszni vele, ha annak tart hát legyen úgy, csak történjen is valami és ne maradjak parlagon. Anya belém akarta nevelni, hogy kerüljem a férfiakat és maradjak szingli. Nos, már nincs körülöttem többé, hogy elriassza a fiúkat és ciki dolgokat mondjon rólam, ami miatt békén hagynak. Szeretett hazudni és elhallgatni dolgokat, bár több időm lett volna a gondolatait látni, akkor jobban megértettem volna, miért ilyen.
- A kinézeted nincs annyira összképben a kedves, úriemberes viselkedéseddel. A nevetésében is van valami, ami teljesen ellent mond mindannak, amit mond. Persze nem is vágyom annyira az udvariaskodáshoz, a képzeletemben már a falhoz szoríthatott volna, hogy megcsókoljon és az érzelmeket meglovagolva már rég valamelyikünk szobájában lennénk. Persze a ruhákon túl még sose gondolkoztam ilyesmiben, talán én vagyok az egyetlen, aki húsz éves és még nem volt senkivel. Borzasztóan idegesítő tud lenni, mikor meg kell játszanom, hogy ja, én nagyon laza csaj vagyok és persze volt már jó sok udvarlóm.
- Vagy elküldöm őket, hogy jöjjenek vissza később! Megint beharapom a szám szélét és várom, hogy közelebb húzódjon és történjen valami. Persze miért is lenne olyan folytatása a forgatókönyvnek, mint amit én elképzelek. Mielőtt rám rúgta az ajtót éreztem, hogy nem rajong az emberekért, pedig én még mindig annak vallottam magamat. Úgy éltem, mint ők és úgy is éreztem magam mindig is, a születésnapomig legalábbis. Akkor történt meg, hogy egyik este álmomban előjöttek a szárnyaim, amivel ijedtemben csak úgy csapkodtam. Azóta is vannak elhullott tollak a szobámban, amik néha előkerülnek. A motel tulaja azt fogja hinni, hogy valami nagy párnacsata volt a szobámban az már biztos.
- Nos, igen meg tudom magam védeni ha kell. Inkább elteszem az ostort, úgy sem tud bejönni, én meg nem tudom még, hogy az ablakon távozzak vagy kockáztassak és merészkedjek-e a közelébe ezek után. Az aljasodó mosolya csak még helyesebbé tette, amit nem bírtam tovább nézni, így inkább nekiálltam pakolászni miközben beszélgetek vele.
- Azt hittem, nem merészkedtek be ennyire sem a városba. Nézek rá kicsit meglepetten, de legalább tudom, hogy miféle és mivel lehet legyőzni, de kár lenne érte. Nem kellene hinnem neki, nem is teszem, de közelebb sétálok, miközben egy pulcsit tömködök a táskámba. A kartávolságot azért megtartom, nem szeretném, ha kirángatna magához, majd ha akarok kimegyek.
- Ahhoz, hogy ismerkedjünk nem kell bejönnöd, most is azt tesszük. Felé pillantok, majd a plafonnak emelve tekintetem fordulok el. ~Ó mennyire csillognak azok a szemek! Valami rosszra készül.~ Elsétálok a képből ismét egy kicsit, majd leseprem a földre az összes képtartót, aminek az üvegei egyből összetörnek. A tartó kell a francnak, a képeket kiveszem belőle és a táskám egyik zsebébe teszem, ahol nem gyűrődik meg reményeim szerint annyira.
- Mit szólnál egy szövetséghez? Én megvédelek a vadászoktól, cserébe te bántasz engem. Lépek vissza az ajtóhoz, bár még ha meg is ígéri, nem gondolnám, hogy feltétlen be is tartaná, pedig ha jobban átgondolja, lehet megérné neki. Bejárásom van oda, ahová neki nincs és ha életben marad, az még nekem is jól jöhet.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 2:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Annyi különbséggel, hogy a tetoválásokat igen csak nehéz lenne letépni rólam, nem úgy, mint az említett ruhadarabot például rólad. - hümmögök halkan, s bár nem vagyok éppen jártas a modernebb női ruhákban, de azért akad egy kis sejtésem, hogy hogy nézhet ki az a bizonyos csipke. Így hát beszélek, épp azt, ami kijön belőlem a következő hullámmal, annak érdekében, hogy egy kicsit közelebb férkőzzek a leányzóhoz. Ezekben az időkben úgyis sok a magányos ember... Akiknek meghaltak a szerettei, a földdel vált egyenlővé az eddigi lakhelye, vagy éppen menekülnie kellett egyik helyről a másikra. Szinte érzem a levegőben a bút, a bajt, a bánatot, melyek együttes erővel szállnak a széllel. Talán ez a lányka is vágyhat egy kis figyelemre, ki tudja? Ha ezzel tudok közelebb kerülni hozzá, ám legyen. Ennyit megér, ha ki tudom elégíteni a kíváncsiságom.
- Nem gondolod magad kedvesnek? Miért is? Talán csak el akarnál rettenteni? Nem olyan könnyű az, előre szólok, kedves Ruby! - kekeckedve húzom mosolyra ajkaim, ahogy megnyomom egy kicsit a "kedves" szócskát. Természetesen ez is relatív, bár az én igényeim bizony nagyon lent vannak. Túl jó emberismerőnek nem mondanám magam, csupán abból tudok meríteni, amit az eddigi hétszáz éveim alatt begyűjtöttem. Meglepő, de az ártatlannak tűnő lánykák sokszor teljesen mások voltak belülről, s nem éppen egy puha, nyáladzó férfi járt a fejükben rózsákkal, csokoládéval, esetleg parfümökkel, hanem egy igazi állat, aki kész lett volna akár a pajtában, vagy a kocsma mögött meghágni őket kegyetlenül. Tudom jól, hiszen egy szakasza a démoni létemnek pontosan arról szólt, hogy számtalan halandó lelkébe fúrtam be magam. Ez persze nem telepátia volt, hiszen ehhez érintés is kellett, s csak azt láttam, amit engedtek. Néha mindent... Meglepő, néha milyen mocsokra lehet ott rábukkanni...
- Az én nevem Athlan, és ellenben a kisasszonnyal, végtelenül kedves úriember vagyok. Pont, mint amilyennek kinézek! - nevetem el magam. Azt hiszem, sosem tudtam tökéletesen álcázni magam, bár eddig nem is törekedtem azért, hogy túlságosan másnak tűnjek, mint amilyen valójában vagyok. Egy démonnak ne legyenek lágy vonásai még akkor sem, ha a porhüvelye egy szánalmas senki.
- Idejönnek a barátaid? Ó, akkor majd csapunk egy kis mókát... - vagy elrettentés, hogy neki bizony vannak ismerősei,  vagy pedig igaz, ám ez az jelentheti, hogy talán még több olyan lesz itt, mint ő maga. Mindegyik végkifejlet szerencsés lehet a számomra.
- Ezt pontosan úgy mondtad, mintha te már régen megtanultad volna, hogy kell megvédened magad. Ha így van, szerencsés lehetsz, nem mindenkinek adatik meg, hogy megfelelő kiképzésben részesüljön. Ezért hullnak úgy az emberek manapság, mint a férgek... - súgom halkan, enyhe sejtelmes és fenyegető éllel a hangomban. Aztán hirtelen jött hévvel próbálok rárontani, de az én hibámból hamar lebuktatom magam. Rúnák, só... Hát persze, gondolhattam volna.
- Mit akarsz kezdeni azzal az ostorral? Csak szólok, hogy nagyon csiklandós vagyok... - szélesedik és aljasodik a mosolyom, mikor újra az ajtóhoz rontok, persze bejutni nem tudok most sem. Csak figyelem minden mozdulatát a méregben ázott tekintetemmel, s mikor a kilétemre terelődik a kérdés, egyből nagyobb hévvel kezdek beszélni.
- Démon vagyok, egy mocskos démon, egyenesen a Pokolból... - súgom halkan, még mindig őt figyelve. - Na, beengedsz? Vagy inkább kijössz hozzám? Csak meg akarlak ismerni, ennyi az egész... Nem minden magamfajtának vannak hátsó szándékai, egyszerűen csak unom magam idefent... Nézz csak rám, még ártatlanul is tudok nézni! - bökök az arcom felé, s felveszek egy szomorú mimikát, miközben a szemeim úgy csillognak, mint az égbolton levő csillagok.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba • Credit:

Sokan talán kétségbeesnek, de én elfogadtam, hogy ilyen a világ amilyen. Ha folyton csak aggódnék és pánikban törnék ki, azzal csak magamat tenném tönkre. Általában jó kedélyű vagyok, anyukám halála sem visel meg annyira, hogy éjjeleket sírjak át miatta. Sajnos ez benne van a pakliban, ha terepre mennek a vadászok.
- Igen, nagyon csalóka tud lenni! Nagyon célozgat az angyalra most már, szóval kezdem úgy érezni, hogy sejt valamit, de akkor sem fogom elárulni, hogy micsoda vagyok, hiszen titokban kell tartanom. Persze így nehéz lesz, ha vannak lények, akik kiszúrnak az emberek között. Valahogy el kell rejtőznöm, de fogalmam sincs még hogyan oldom ezt meg segítség nélkül. Előbb vagy utóbb valakit be kell avatnom, ám ahhoz bizalom is kell, jó sok.
- Igen, de a tetoválások olyan, mint egy csipkeruha. Helyenként átlátsz rajta, de az összképet nem látod teljesen, mert a minták takarják. Még jó, hogy a fontos részek mentesek. Elmosolyodom, nem szoktam ilyen kötetlen senkivel sem beszélgetni, pláne nem ilyesmikről, de ha már ezt dobta fel témának, hát tőlem beszélgethetünk róla.
- Ruby, de nem vagyok kedves! Téged hogy szólíthatlak? Szögezem le felfelé haladva a lépcsőn azt, hogy nem vagyok kedves és megkérdezem az ő nevét is már. Aki évfolyamelső akar lenni, az nem kedves senkivel, mindenkin átgázol és persze kihasználja őket gyakorlásnál is, hogy jobb legyen tőlük. Sose adtam bele mindent olyankor, csak a vizsgán és volt ám meglepődés. Páran persze felszívták magukat és átvették az ötletemet. Na igen, nem vagyok valami népszerű az iskolában és általában a jóképű pasik sem nálam próbálkoznak. Nem csoda, hogy minden rossz érzésem ellenére belemegyek a kis játékocskába ezzel az angyalinak nem mondható férfival.
- Mert még csak most jöttem vissza, majd később biztos átugranak. Megvonom a vállam, amiből nem sok látszódhat az ajtó miatt, de nem érdekel különösebben, mert ezek olyan természetes reakciók csak.
- Igazad van, ezért kell már kiskorában megtanulnia az embereknek megvédeniük magukat. Vigyorodom el, mert nekem is erről szólt az életem, ezért sem félek a kelleténél jobban a veszélyes dolgoktól.
- Úgy festesz, mint aki valami rosszban sántikál állandóan. Mire a végére érek a mondatnak belöki az ajtót, amire én hátraszökkenek és összefutnak a szemöldökeim mérgesen. Na szép, rám akarja törni az ajtót. Előrántom a kabátom alól az ostoromat. Ám mikor bejönne, akkor megakad az ajtóban, ami engem is meglep. Hát akkor még működnek a csapdák a jelek szerint. Felnevetek, mert most jól megszívatta magát és kimutatta a foga fehérjét is. Visszateszem az ostort a derekamra és ledobom a kabátomat oldalra egy fotelra egy nagy sóhajjal.
- Hát ez kellemetlen, de ez nem az én művem. Mutatok az ajtó felé, az, hogy nem tud bejönni nem jelent túl sok jót számomra, de bármikor gond nélkül el tudok menekülni előle. Csak a szárnyaimra van szükségem és egy ugrás az ablakból kifelé. Persze nem szívesen árulnám el magam ilyesmivel. Az alkaromon jól látható egy vadászrúna, ahogy felemelem megvakarni a fejem. Na most mi legyen, én csak összepakolni akartam és szórakozni egy jót.
- Talán ha elmondod mi vagy, akkor meg tudom szüntetni az okot, ami miatt kint maradtál. Emelgetem meg a szemöldököm és közben felkapom a földről a táskámat, amivel errébb sétálok a látóteréből. Legalább a bepakolással legyek meg, utána ráérek gondolkozni a többin.  


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
79
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Egyre jobban meglepnek a lány szavai. Őszintén szólva arra számítottam, hogy majd ha emberek közé megyek, mást sem fogok látni az arcokon, csak a kétségbeesést és a félelmet. Hiszen apokalipszis idején ez lenne az elvárás, ha már annyi mindent és mindenkit ért el a pusztulás. Siránkozás a múlt miatt, az elesettek végett, ahelyett, hogy tovább lépnének. Ám az első személy, akivel szóba elegyedek hosszabban az itt tartózkodásom idején, jelét sem mutatja annak, hogy marná valami a lelkét. Nekem legalábbis őszintének tűnnek a vonásai, a kacaja pedig még inkább.
- Ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni, tényleg nagyon angyalinak tűnsz. Persze, a látszat néha csal, nem igaz? - erősen megtolom az "angyali" szócskát, enyhén célozgatva a kilétére. Könnyen lehet ugyanakkor, hogy tévúton járok, hiszen Athan előtt nem hallottam még a leviatánokról, holott ő is nagyon furcsa kisugárzással rendelkezett, ami számomra igen csak nagy újdonság volt.
- Azt leszámítva, hogy teljesen csupasz lennék? - érzékelem a reakcióit, s bár talán már száz év is eltelhetett azóta, mióta utoljára próbáltam valakit behálózni, úgy tűnik, hogy az effajta emberi viselkedés nem halt még ki az apokalipszis idején sem. Eléggé be vagyok rozsdásodva, szinte érzem, ahogy nyikorognak a fogaskerekeim, ám megpróbálok mélyre túrni az elmémben, s elővenni azt az Athlant, aki régebben nagy örömét lelte még abban, hogy másokkal szórakozhatott.
- Én nem tudom, de kíváncsi lennék a véleményedre, kedves...? - kérdem tőle, utalva a nevére egy mosollyal, mielőtt még felsétálok a szobámba. Vicces, hogy adok a formaságokra, hiszen démon vagyok, nincs szükségem se alvásra, sem pedig pihenésre. Csupán akkor szoktam aludni, ha bizonyos varázslatok teljesen leszívják minden erőm, hiszen így a porhüvelyemmel sem tudok mit kezdeni, ezért kénytelen vagyok az álmok világában regenerálódni. Ám most erősnek érzem magam. Sokkal jobban, mint eddig bármikor.
Egy percet sem akarok elszalasztani az új zsákmány-jelöltemből, ezért is viharzok hozzá egyből. Az ajtaja előtt megállok, s egyik kezemmel kitámasztom magam a falnál, úgy száll befelé a szobába a mélyen zengő hangom.
- És veled miért nincs senki sem elfoglalva? Én személy szerint nem engednélek egyedül kószálni errefelé. Nem olyan világot élünk, ami biztonságos lenne bárkinek is. Borzalmas dolgok történhetnek, ha nem elég figyelmes az ember... - mosolyodok el sejtelmesen, mikor kinyitja az ajtót. Jól van, édesem, gyere csak közelebb...
- Miért, milyen az arcom? Túl kedves? - kérdezek vissza, s tettetett nagyképűséggel felvonom az állam. - Átutazóban vagyok, eddig nem láthattál erre. - ebben a pillanatban belököm az ajtót, azonban ahelyett, hogy rárontok, váratlanul megtorpanok a küszöb előtt. Újra muszáj elmosolyodnom, hiszen úgy tűnik, hogy a lányka nem bízta a véletlenre.
- Hát, ez kellemetlen. Most mit csináljunk? - a rúnák kint tartanak, s bár talán valahogy meg tudnám törni őket, ám az lehet, hogy sok időbe telne. Túlságosan sokba. Azzal pedig előrébb lennék, ha egyszerűen megvárnám, amíg kisétál az ajtón a kis szőkeség.
- Pedig aztán próbáltam kedves lenni, erre az a jutalmam, hogy kizársz? Ejnye... - ciccegek halkan, azzal a hátam nekidöntöm a szemközti falnak, úgy figyelem őt tovább, tudatosítva benne a testtartásommal, hogy bizony nem tágítok innen.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
3