Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Hatshepsut temploma •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Hatshepsut temploma VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
809
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amara


Hatshepsut temploma SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
34
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return

Rezzenéstelen csendben követem figyelemmel a testvérek tanakodását. Mellkasom egy milliméternyit sem emelkedik, a levegőre, mi eme föld lényeit élteti, egyáltalán nem kényszerülök hagyatkozni; fölötte állok hiszen mindannak, amelyet univerzumnak neveznek fivérem cirkuszi bohócai. Bohócok ugyanis, éppen, mint az előttem nyüzsgő félszerzetek. Az apró kis tudatukban pár ezer évnyi uralkodás okán meggyőzték magukat arról, hatalmasabbak ők nálam is, holott még a világegyetem működését sem képesek átlátni, netán holmi indokkal előhozakodni, amiért a hasznomra lehetnének. Egy megfontolt válasszal, mely valódi hatalomvágyból fogant s nem ostoba büszkeségből vagy dacból… S mire az egyik fejet hajt, a másikuk megtalálja a hangját ahhoz, hogy kioktasson olyasféle dolgokról, melyek a legkevésbé érintik meg sötétellő bensőmet.
- A céljaimról kívánnál hallani, tengeri kígyó? Miként más eszköz nem áll rendelkezésedre, érdemeld hát ki - felelem színtelen hangon, melyet úgy vélem, az unalom érzetével azonosítanának a bolygó lakói. És csakugyan semmi érdekeltségemet nem lelem a faggatózása megválaszolásában, mégis, ahogy a módszereim kerülnek megkérdőjelezésre általa, fagyos alig-mosoly költözik a szám sarkaiba. Szavakkal ugyan nem felelek, ám úgy vélem a tanult mimika kellően kifejezi a kérdésével kapcsolatos véleményemet.
Néhány kérészéltű momentummal később végigfuttatom érzéketlen tekintetemet a többieken, kik lassacskán, a maguk módján fejet hajtanak az óhajom előtt. Valódi vagy színlelt hűségből, azonban elfogadják a feltételeimet, s hogy láthassák, az általam kínált hatalom igazi, hát megkínálom őket vele. Az egyetlen, ki még ezzel is elégedetlenkedik, természetest az eddig is legnagyobb hanggal felvértezett példány.
Kifejezéstelen ábrázatom ezúttal sem veszít rezdületlenségéből, amint összekulcsolom az ujjaimat magam előtt, és íriszeimet a férfire süllyesztem. A koromfekete füst még mindég ott dereng az alakjaik körött, ellenben a gőgös beszéd végére a hálátlan szavak gazdája friss levegővel telt térben találhatja magát; a kegyeim hátrahagyták, vele együtt az erő, amivel az imént felruháztam.
- Ha képtelen vagy a szavaim s a tetteim között neked megfelelőt találni, úgy puhatold ki a hűséged árát egymagad - állam enyhén oldalra biccen, majd szemeim a kisebbként titulált felé andalognak, mihelyst az megszólal. Köszönete nem talál feleletre, legfeljebb ujjaim észrevétlen jelzésére az irányában.
- Most, hogy ezzel megvolnánk, íme a feladatotok - szólalok meg ismét, kiegyenesítve az államat, míg pillantásomat ezúttal is mindnyájukon végighordozva. - Létezik egy könyv, amely mágiával van felruházva, s lapjain varázslatok pihennek. Hatalmát sokan szomjazták, s miként túl sok bajt okozott, hát egyes részeit a világ különböző pontjain csapdák közé rejtették. Fel kell őket kutatnotok és elém hoznotok, hogy ismét egyetlen egésszé tehessem - hangom közel sem cseng parancsolón, egyszerű tények, melyek alácsordulnak ajkaimról. - Amint újfent összeáll, visszanyerhetitek belőle az erőtöket - mellékes információ vagy éppen ösztönző erő, döntsék el maguk, miként viszonyulnak hozzá.
Az utolsó lépcsőfokot is hátrahagyom mindeközben, s kimért lépteim a közvetlen közelükbe egyengetnek. Mindössze egy méter választ el bennünket onnét, ahol végül megállapodok.
- A rejtekek három vidéken nyugszanak. Egy a szent földnek nevezett helyen, egy az örök tél hazájában, s a legutolsó a felkelő nap országában. A ti érdeketek is, hogy mihamarabb visszatérjetek ide velük - s ezzel magukra hagyom őket a templom sötétellő magányában. Alakom szempillantás alatt tűnik el előlük, míg a füst, mely eddig fenyegetőn keringett a lényeik körött, lassacskán elpárolog.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Hatshepsut temploma Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠ Bábok a sakktáblán

Amaramama & a kígyók
•  szószám: 706 • Credit:

 
- Kérlek, ne vedd a lelkedre... szívedre... bármid is van. Mohó népség ez, mindig csak a haszon és a haszon. Berögzült szokások – nem mintha az övé nem lenne és mégsem. Persze, vágyja a jót és a sokat, vágyja azt, amikor nem kellett megküzdeni azért, ami a lényege és amikor nem kell tartalékolnia, mégsem követelt semmit sem, sőt, ahhoz képest igen csendes, de hát mit is lehetne tőle várni. Nem egyszer kapta már meg, hogy ezzel talán még veszélyesebb, szeszélyesebb, mint aki hangos, sosem tudni, hogy kezet nyújt vagy már a kést feni az árulásra. Ez ugyan most elég életveszélyes dolog lenne, nem is fordul meg, kevergeti a lapokat és azt akarja kiteríteni, ami hasznos és ideillő. És persze közben egyet is ért a gyengeséggel és az eltiprással. Elég csak az angyalra gondolnia, kinek pengéje most már jó barátja, aki majdnem sikeresen kilapította és egyedül volt, emlékszik még azokra az időkre, amikor erre semmi szükség nem volt, sem harcra, sem időre, minden egy szempillantás alatt volt és fene enné meg az emlékezetet, ha tud fájni. Ruben húzza ma a rövidebbet, aprót szisszen, ahogy végignézi, persze, ugyanúgy semmit sem tesz, mint a többiek, érdemtelen lenne ezzel az erővel szembe is szállni, nincs közel hozzá, mégis szinte érzi, hogy az ő bőrébe is belemar, mintha csak az erő aurája elég lenne és elég is az elrettentésre, hazudna, ha azt mondaná, valahol nem ijesztő még számára is. Apró sóhajjal engedi ki a levegőt végül, Seth szavaira szemeit forgatja. Hát persze, a fölényeskedés, a mindennél jobbnak mutatkozás, hogyne nyomná el még így is őt, nem elégszer sütötték rá a legkisebb jelzőt, mintha amúgy sokat számítana és mégis, ezt olyan jól meg tudták jegyezni, akár a homlokába is belevéshetnék, mintha amúgy számítana, már nem hagyja magát, nem bólint rá, apró mosolyt húz arcára és csak épphogy felé pillant.
- Nekem legalább adtak észt, nem csak elvettek. Látod, minden rossznak van egy nyertese – aztán már mintha meg sem történt volna, úgy áll tovább, a szót visszaveszi az idősebb, hát még mindig nem esett le neki, vagy ha igen, próbál fölénybe kerülni a szavaival. Mintha egy apró kutya próbálna minél hangosabban ugatni, hogy ijesztőbb legyen, de ez a gőgösség mit sem ér, nem megy vele semmire. A nőről minden lepereg, látni a tekintetében, az egész lényéből süt, hogy akármit szájalhat akármelyik, nem éri el még a felszín apró rétegét sem. Neki ezek csak szavak, hangok, neki megvan már az, amit akar és akkor mondta ki, amikor a láda teteje kinyílt, ez csak formaság. Hagyja hát a többieket, próbálkozzanak, szórakozott arccal figyel, mintha csak egy családi ebéd lenne, a főfogás pedig anyjuk helyett talán lehetne ő is, csak épp túl nagy falat. Egyelőre. Nem kell aggódni, nem néz úgy rá, mint egy zaftos sültre, egyszerűen csak megfigyelő, amit akart, kimondta, bár neki is felmerültek ez a kérdések, amiket Seth ki is mond, nem kell hazudni, ebben itt most vigyék csak el helyette az egészet.
- Nincs mit ezen eldönteni. Meg kell tenni – nem fog ígérkezni, Delphinia felé pillant csupán miután a többiek mellett az ő hangját is hallani véli. - Elég csorba világ ez. A maradék. De romokra lehet jól építkezni, nemde? - ó, a világ túl nagy, majd talál magának olyat, ami elfoglalja. Vagy már talált is? Mégis, egy pillanatra megmerevedik, amikor az előbb szemlélt erő most őt járja át. Szemeit lehunyva azonban nem kínok kínja követi, inkább kellemes és leülepedik, valami új és minden porcikája belebizsereg. De mégsem teljes. Homloka ráncolódik, mert elér valamit, felkavar valamit, ami már leült rég és ott tanyázott, a ládában történtek, az angyal ténykedése, pedig már azt hitte, rég eltűnt, híre sincs. És mégis. A kettő együtt nem kellemes, egy pillanatra mintha meginogna aprón, mintha az és a benne tárolt valami apró csatát vívna, elillan azonban, furcsa kavargás marad csak, mintha ott sem lenne, de haloványan érzi. Homloka kisimul, arca nyugodttá válik, talán annyira pillanatnyi volt ez az egész, hogy senki sem vette észre, sőt, talán ő maga sem realizálta. Szemeit kinyitva pillant a nőre, arra, akinek ereje valamit adott és kicsit talán el is vett. Ez az ár, de egyben béklyó is.
- Köszönjük – egy pillanatra érezte csak a régi ízt, de ez is egyre kellemesebb. Egy kicsivel mindig több. Csak szép lassan.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 06, 2019 12:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return
Levik zene  • Credit:
Végig mérem a gyönyört tökéletes nőt, ki előttünk állt. Tökéletes arca, azonban nem csak szép, rémisztő jegyeket is visel. Földbe gyökerezett lábam nem mozdul, s a szívem kalapál. Miért érzek ekkora félelmet egy szinte törékeny nőtől? Miért érzem, hogy mindjárt helyben meghalok?
Valóban bezárt minket testvére, de most ő azzal, hogy kiengedett minket nem csak a szabadságot, de a rabságot is adta nekünk, amire én nem tudok ajándékként tekinteni.
Hirtelen fordítom oda a fejem Seth kissé meggondolatlan kijelentésere, amire én is gondoltam, de ajkaim nem akarnák kiejteni a szavakat.
- Te megakarsz halni? - Suttogom oda Sethnek, aki mindig is ilyen volt, de talán most csendben kellene lennie. Nem tudom mit tehetnénk, talán engedelmeskednünk kellene? Még is miért lenne rossz, ha engedelmeskednénk? Hatalmat kaphatnánk.
- Talán...- Kezdem bátortalanul.
- Talán igaza lehet. Miénk lehet az egész világ, s újra nagyok lehetünk. - Teszem hozzá, majd mérem fel testvéreim arcait. Hiányzok, mikor Egyiptomban éltem. Hiányzik maga a város, a kultúra. Már nincs az az emberekben amit tiszteltem, amit szerettem.
Hirtelen felkúszó füst nagyobb lesz, s érzem ahogyan át jár az erő, kiss félelmem még nagyobb lesz, s kezdem azt érezni mindjárt hányok. Mi ez? Miért érzem ezt?
Nem beszélek, hiszen Seth ezt megteszi helyettünk is. Én nekem nincs kedvem kikezdeni egy olyan lénnyel, mint Isten. Vagy is hát ha a testvére, akkor arra képes, mint ő nem? Teljes homály a nő.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Snakebite
Leviathans & Amara
become the beast • szószám: 1176 • Credit:

 


Az évszázadok óta tartó börtön után megváltás volt a szabadság. A friss levegő, a napfény, a csönd melyet testvéreim hiánya hagyott maga után maga volt a csoda amiért akár a fél karomat is odaadtam volna még odabent. Bár tény maga a Föld és lakossága gyökerestül megváltozott. Hamar jutottak fülembe a hírek miszerint a Pokol és Menny kapui bezáródtak ezzel kivetve minden förtelmet magukból. Ráadásul az a félkegyelmű tollas népség még az emberek többségét is kiirtotta a nagy csatározásaik közepette. S még tőlünk féltették ezeket a korcsokat.
Nem vesztegettem az időmet. Körbejártam minden ismert és ismeretlen helyszín amely közelében víz volt fellelhető. Szinte mindenhol ugyanaz a kihalt, üres táj fogadott. Elkeserítő.. legalábbis az emberek számára. Számomra csak egy újabb lehetőség a terjeszkedésre és a hatalom iránti vágyam csillapítására.
Végül, hogy kiélvezhessem a várva várt magányt Hawaiire utaztam. Az időm többségében a parton feküdve az eget kémleltem és azon agyaltam, hogy mégis hogyan kéne újra dicsővé tenni nevem és felemelkedni a több évszázadnyi tudatlanság alól. Ebben nagy szerepet játszott első körökben az erőm visszaszerzése, ami valljuk be túlságosan is megcsappant bebörtönzésem óta. Visszataszító.
A mai nap terveztem elhagyni Hawaiit. Eleget tétlenkedtem már és úgy döntöttem először is kiderítem mit tudnak rólunk az emberek. Mennyire maradt nyomunk a történelemben. Azonban még mielőtt a vízbe léphettem volna, hogy útnak induljak valami megváltozott. A környezet biztosan, a levegő is, a fényviszonyok is. Ráadásul már nem voltam egyedül. Egy ismeretlen női hangra leszek figyelmes. Mind? pillantok egyből oldalra ahol nem mások sorakoztak fel mit testvéreim, egytől egyig mindig vagyis majdnem ugyanis egyikünk nem jelent meg valamilyen oknál fogva.
- Hát ez remek…- morgok halkan miközben a többiek próbálják megmagyarázni, hogy az a bizonyos egy vajon miért nem jelent meg vagy éppen azt próbálják meg kideríteni, hogy mi történt. - Mi van akkor ha csak egyszerűen nemet mondott erre a kevésbé kellemes meghívásra? - tekintek fel a trónuson elhelyezkedő nőre. Biztos voltam benne, hogy Ő felelős az idekerülésért hiszen más rajtunk kívül nem is volt jelen ráadásul éreztem a belőle szivárgó mágikus erőt.  Tetszett és abban is biztos voltam, hogy nagy hasznát tudnám venni eme erőnek. De ezzel nem csak én voltam így, Kisa szemeiben is láttam a vágyat, hogy megkaparintsa azt a titokzatos erőt, ami elősegítette idekerülésünket és körbeöleli azt a szajhát. Katonáiként? Kapom vissza fejem a nőre, aki éppen az előbb nevezet haszontalannak minket és mintha azt akarná, hogy katonák legyünk. Hét idegesítő és unalmas testvéremmel együtt voltam összezárva szinte egész életem során ebből adódóan megedződött idegrendszerem. Azonban a katona szó hallatán hamar felszaladt bennem az a bizonyos pumpa amelyet idegességnek is csúfolnak. Nem azért akartam kiszabadulni, hogy ismét megint szolgáljam valami hülye fruska vágyait mint annak idején Anyánkat. Saját magamnak akartam azt a hatalmat amivel ez rendelkezik sőt még ennél is többet akarok nem holmi bábu akarok lenni egy sakktáblán amit más irányít éppen ahogy kedve tartja. Úgy kívánja. Akarva akaratlanul gúnyos vigyor terül el arcomon eme kijelentés hallatán. Sőt hangosan akartam kacagni addig míg levegő után nem kell kapkodni, de ezt a vágyamat magamban tartottam.
- Miként neked úgymond köszönhetjük szabadságunkat úgy tudnod kéne, hogy nem éppen élvezeti cikkek vagyunk a létezés polcán. - forgatom meg szemeimet miközben Őt vizslatom. S itt ezzel a kijelentésével a szabadság szó is elveszítette jelentését. Azáltal, hogy szolgálnunk kell Őt nem vagyunk szabadok. Kötne minket az Ő parancsa. Majdnem olyan mint a dobozban szenvedni ezzel a csapat idiótával karöltve. A további fennhéjázó kijelentését hangos sóhajokkal veszem tudomásul. Néha testvéreimre pillantok miként reagálnak a dologra. Engem személy szerint bosszantott és kezdett kihozni sodromból, de igaza volt azzal kapcsolatban, hogy jelenleg gyengék vagyunk. De ez csak a jelen. Az, hogy Ő akar erősíteni minket.. biztosan nagy árat kell érte megfizetni. Abból pedig kinőttem abban a percben amikor testvéreimet anyám ellen fordítottam, aki szintén használt minket.
- Hűséget fogadni? Nem holmi haszonállatok vagyunk, de gondolom ez azért rémlik. - morgom egyre ingerültebben. Nehezebben tudok artikulálni mert szívem szerint ordítanék vele amiért ennyire semminek néz minket. Tény gyengébbek vagyunk mint fénykorunkban, de az nem jelenti azt, hogy semmivé lettünk. Pláne én.
Eme hirtelen haragomat szertefoszlatják hőn utált testvéreim reakciói. Leginkább Ruben megnyilvánulása tetszik a legjobban még egy szelíd mosolyt is eleresztek irányába. Ezt követően jött Kisa az elsőszülött fruska, aki szintén ellenkezett, de legalább abban igaza volt, hogy nem éppen vagyunk egy alkudozó népség. Viszont Athan a drágának nem nevezhető kisöcsém rávilágított a lényegre. A kis sunyi egészen idáig kussolt… és láss csodát...értelmes mondat hagyta el száját.
- Nocsak az évszázadok némi észt is adtak kisöcsém? - szólok oda neki gúnyosan. - Viszont fáj beismerni amikor a kisebbnek van igaza, de így van. Egyszer már elbuktunk szóval itt az ideje felemelkedni. Részemről rendben a biznisz akárhogy is hívnak. - tekintetem egyből Kisára vándorol akire rá is kacsintok jelezve ezzel, hogy jó ha tud róla, hogy nem kell teljesen komolyan venni azt amit mondok és van valami tervem. Az pedig nem más mint az, hogy minden erőt elfogadunk amit csak ad majd ráveszem ezt a csürhét ismét ugyanarra a tettre amit anyánkkal követtünk el. Habár nem vagyok benne biztos, hogy egy isteni létformának oly könnyedén vehetjük szívét megelégszem azzal is ha sikerül ugyan úgy lezárnunk mint fivérének.
A kis műsor amit Rubennal csinált megerősített abban, hogy jelenleg muszáj lesz legalább látszólagosan engedelmeskedni számára.
- Nem csak a fivéred az akire haragszunk. Az egész világra. Elfeledettek lettünk holott mi formáltuk a történelem egy részét. - tárom szét magam előtt karjaimat majd Rubenra tekintek és biccentek neki, hogy maradjon, köteles maradni különben rosszul fog járni.
- Persze, hogy törjük a hasznon a fejünk. Te se mennél bele olyanba amiben nem bízol vagy éppenséggel nem lenne belőle nagy hasznod. S lássuk be… annak vagy a testvére, aki elzárt minket. Ráadásul pontos szándékot se tártál elénk mi a célod velünk csak azt akarod, hogy szolgáljunk. - váltok kifejezéstelen arcra miközben Amarához beszélek. Az, hogy egy kis erőmorzsát kapunk majd ki tudja milyen időközönként nem jelenti azt, hogy teljes mértékben megéri úgy ugrani ahogy Ő fütyül.
- S mond Neked miért éri meg az, hogy erőt adsz nekünk és azt akarod, hogy azt csináljuk amit korábban? Biztos vagyok benne, hogy a dologban van számos hátsó szándék csak éppen nem akarod kinyögni - lépek kicsit előrébb és nézek végig bugyuta rokonságomon. Mintha ez nekik meg sem fordult volna a fejükben. Leragadtak a hűségeskü résznél.
- Visszakerülünk a ládába. Azt akarod, hogy hűséget fogadjunk, de fenyegetsz. Biztos vagy benne, hogy ezen az úton a legjobb szövetségeseket tudod magad mellé gyűjteni? - vonom kérdőre a nőt majd meglepődött arccal figyelem ahogyan feljebb kúszik rajta a füst mely eddig csak körbevett majd érzem ahogy átjár egy ismeretlen erő, valószínűleg Amara ereje majd a műsor után olyan mintha egy kevés bennünk is maradt volna.  
- Szép mutatvány volt, de egyik szavaddal ütöd a másikat a tetteiddel pedig szintén. Így elég nehéz tényleges hűséget fogadni. Maradjunk annyiban, hogy megteszem amire kérsz, de amíg nem kérsz meg új dologra békén hagysz és hagyod had éljem az életem amiből jó pár száz év elveszett. - tárom elé saját magam álláspontját. Vagy elfogadja vagy nem ez már a jövő zenéje és biztos vagyok benne, hogy pillanatokon belül megkapom a választ rá.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Hatshepsut temploma Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 16, 2019 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathans, come to the Dark Side

Leviathans & Evil God
God is a girl (?) • szószám: 549• Credit:

Na - na - na - na - na! Ez most meg mi?! Ijedtemben ugorva egyet, akár egy óvodás kislány nézek le a körülöttem egyre vastagabban felgyülemlő fekete ködszerű képződményt, mely mintha életre kelne s mint egy idegen lény, kapaszkodna fel rám, ölelne körbe és akarna beborítani. Így legyenek önálló gondolataid és merj mellettük kitartani.
'Ez most... most vegyem úgy, hogy még egy nemleges válasz és én leszek a példa a többiek számára, hogy miért nem éri meg nemet mondani?' - fordulok vissza testvéreim és a nő irányába, miközben jobbomat kirántom a sűrű feketeségből és mutatok le a ködlepelre. Nagyon nehéz kihozni a béketűrésemből, azt mondanám, hogy még Athannál is türelmesebb vagyok és megértőbb, a problémákra szeretek rálegyinteni, hozzátenni valami tibeti szerzetesi szöveget a türelemről és a kitartásról, melyekkel előszeretettel indítanak lélek motiválására alkalmas, bár inkább alkalmatlan könyveket, ám ha megfenyegetik az embert, egészen más dolog. Nem beszélve az évek óta felhalmozódott családi és egyéb más problémákról, mint példának okáért, hogy a nagy szakállú, aki nem a Mikulás, bezárt minket évszázadokra egy ingerszegény környezettel ellátott ládába és ha tehette volna, akkor otthagyott volna minket amíg világ a világ. Ki csinál ilyet? Legalább fejezett volna le minket vagy valami ehhez hasonló, hogy hamar vége legyen a dalnak, minek kellett ez az értelmetlen ládásdi? Bezár minket, hogy abból megtanuljuk a leckét? Most persze nincs sehol, amikor szembe kéne néznie tettének következményeivel. Itt van a testvére! Őt is bezárta, kiszabadult, a bátyjának meg hűlt helye. Szép, mondhatom nagyon szép! De egyébként neki is gubancolódjon össze a haja egy kiadósabb alvás után, ugyanúgy, ahogy a többieknek. Karjaimat mellkasom előtt összefonva sétálok vissza a sorba a többiek közé, miközben ujjammal orrnyergemen ismét a helyére tolom szemüvegemet, majd lassan kieresztve a levegőt, fejemet kissé félre billentve figyelem, ahogy a nőszemély közelebb jön hozzánk, mégsem ereszkedik le a pórnép közé. Azt már nem.
'Rendben. Nem tudom, hogy ki hogyan dönt, végül is teljesen mindegy, mert vagy ő lesz az intő példa arra, hogy miért nem éri meg nemet mondani, vagy az összes bűnhődjön egy bűnéért elven mind visszakerülünk a ládába, amit szerintem egyikünk sem szeretne, na meg aztán ki tudja, hogy hány száz év múlva kerülnénk ki onnan megint, esetleg az is lehet, hogy soha többé nem látnánk meg a napvilágot. Én azt mondom, hogy kezemet a szívemre téve fogadom meg, hogy segíteni fogok neked, Amara.' - bár nem vagyok lelkes, nem vetem magam előtte térdre s nem hajbókolok, szavaimat komolyan gondolom, már amennyire kényszer hatására ezt komolynak lehet venni. Különben is, lenne más választásunk, amiből nem mi jövünk ki rosszul? Nem hinném.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amara


Hatshepsut temploma SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
34
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 26, 2019 12:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return

Noha ezeket a lényeket közvetetten keltette életre Fivérem, egytől egyig magukon hordozzák mindazt, amit megvetek az általa teremtett világban. Hatalmat kínálok nekik, szövetséget ajánlok anélkül, én magam ragadnám el az elméjüket s az érzéketlen bensőjüket a céljaim beteljesítéséhez, ennek dacára képesek tanakodni, faggatózni, nemet mondani. Mégsem ölel körbe a düh vagy a haragvás, miként elébb leheletnyire oldalra biccentettem a fejemet a férfialak nevetésére, ugyanazon pozitúrában méregetem az ábrázataikon átsuhanó idegességet vagy éppen mosolyt. Megfontolom a következő lépésemet, amely az akaratuk ellenére történő irányításuk volna egyéb esetben, ám velük kapcsolatban másként kell eljárnom. Egy dolgot el kell ismernem a Fivéremnek, amennyiben a lényei önszántukból cselekednek, sokkalta eredményesebben képesek aládolgozni az óhajomnak, márpedig a leviatánok esetében szükségem van a hatékonyságukra.
- A Fivéremre kellene haragudnod. Ő zárt be, hiszen, akár csak engem. Mondd, nem kívánod a bosszút és az azt követő szabadságot? - állam lágy mozdulattal billen vissza egyenesbe, amiként az imént kacarászó lábai körül sűrűbben kezd örvényleni a feketeség. Fel-felkapaszkodik a végtagjaira, felelevenít benne minden negatív és bosszús érzetet, melyet hosszúra nyúlt élete során megtapasztalhatott, azonban ennél többet nem tesz. Ártalmatlanul félemlít. Tekintetem átsiklik a korábban csakugyan mosolygó nőre.
- Tudjátok, hogy ki vagyok, s a hasznon töritek a fejeteket? - nem mellékelem a további kérdéseimet, habár az érdeklődésem egészen halovány csírát bont aziránt, hogy megtudjam, valóban ilyen ostobák, vagy csupán a szerencséjüket szeretik próbálni? - Gyengék vagytok, s előbb tiporna el titeket bárki, minthogy erőt gyűjtsetek magatoknak. Hatalmat kínálok, szövetséget. Azt akarom, hogy úgy tegyetek, ahogyan annak idején. Formáljátok a világot kedvetekre, én nem tartok igényt erre a szemétdombra - és ebben közel sem hazudok, viszont az indokaimról nem fogok szót emelni semmilyen alantas lénynek. Ha ilyesféle tudást szomjaznak, ahhoz nekik kell bizonyítaniuk. - A testvéretek jól beszél. A ládába is könnyen visszakerülhettek természetest - teszem hozzá, mielőtt felemelkednék a trónusról. Lépteim hangtalanul, ráérősen simítják a kőlépcsőket, az utolsó előtti fokon viszont megállapodnak.
- Ha nem kívántok mind hűséget fogadni, ám legyen. Azonban az erőtök maradéktalan visszanyeréséhez végül mindannyian kelleni fogtok. Ha nem én, úgy a testvéreid fognak kényszeríteni - vezetem vissza pillantásomat a jobbra-balra toporgó férfire, nem fűzve mellé, az üres szavaknál hatékonyabb eszközök állnak a rendelkezésemre egy-két hibás láncszem kijavításához. - Döntsetek hát - szólítom fel őket ismét, utoljára, mialatt enyhén megemelve a kezeimet, a köröttük gomolygó füstöt is feljebb mozdulni kényszerítem az alakjaikon. Érezhetik, hogy átjárja őket az erőm, melynek kicsiny szegmense egyelőre bennük is marad. Hogyan fogalmaznak ezzel kapcsolatban a Fivérem kis hangyái? A jóindulatom jeléül…


//A plusz erővel ismét képesek vagytok a küllemetekre vonatkozó teljes illúziókeltésre Wink//
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 07, 2019 4:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rizikó
Csak négy szabályt kell észben tartani. Készíts tervet, hajtsd végre a tervet, számíts rá, hogy valami baj lesz vele, és vesd el a tervet.
Az a higgadtság mely belőle árad már-már megnyugtató is, s mégis… Kinyújtotta karját a sötétség, s most, mint a folyondár szerelmesen csavar körbe minket. Énem egyik része riadt vadként szabadulna a kötelékből, s engedek is a hívó szónak. Eszembe jut a bársonykék látóhatár, melyet mára már a gyász színére festett a hűvös szél. Az elmére telepszik, s ki gyenge akarattal bír, azt a mélybe rántja. Csapda? Figyelemelterelés a kristályként csengő szavak? Hatalommal kecsegtet, s mire észbe kapunk a lábnyomát is megcsókoljuk? Akinek csak egy kicsi fogalma is van rólunk, az tudhatja, hogy néhány dolog mellett ez is a gyenge pontjaink közé tartozik. Mozdulatom nem hirtelen – de szinte biztos vagyok benne, hogy figyelmét nem kerüli el, még akkor sem, ha sötét íriszeit nem emeli rám- tétovának is mondható, ahogyan hátra lépek, mint aki attól fél, hogy a bilincs, egy szemvillanás alatt ránt vissza oda, ahova szerinte való vagyok. Próbálkozás, mely, ha sikerrel jár újabbat generál. Ruhám halk suhogása, árnyékom lassú tánca jelezhetik mozdulataim a hangok dallamában. Gondolom én. Csak annyira távolodom el, hogy helyet foglalhassak egy faragvány szélén, melyben egykor tavirózsák ringatóztak hűs vízén. Hasztalan a bolondos megjegyzés fivérem szájából, s ezt szerintem sejti ő is, ahogyan hallgatásunk tűzfürtű Delphiniaval, s a bölcselkedés, mely mégis szöget üt a fejemben.- A démon szavai, találkozásuk, hogy nem aratott felette sikert, nincs ereje teljében. Vajon nem erre a hullámra kellene felülni, s nemet mondani vagy tartsuk meg a látszatot, s végül hagyjuk, hogy a saját farkba harapjon? Rubennek egyben igaza van, át kell gondolni, de félek ez az, amit nem kapunk meg.  – Kérdezni pedig kérdez helyettünk nővérünk is, minek szaporítani a kérdések halmazát, amíg ajkai azt formázzák, amit mind hallani, tudni akarunk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Hatshepsut temploma Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 31, 2019 11:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Bábok a sakktáblán

Amaramama & a kígyók
•  szószám: 456 • Credit:

 
Lassan mindenki itt, mindenki bemutatkozik és a szavak elszállnak, nyomuk sem marad. Arca a semlegesség lágy vízén nyugszik, tekintete is, bár hazudna, ha azt kellene mondania, valahol nem tört fel benne feszültség, vagy bármely emberihez hasonlítható foszlány. Fura, hisz mióta ismét szabad, úgy érezte, kicsit övé a világ, egy nagy szelet, itt azonban, az elemi őserő és sötétség úgy telepedik köré, mint egy kényelmetlen, fojtogató szövet és nemhogy a szelet az övé, jóformán üvölt, hogy még az sem lesz soha, amekkora talpalatnyi földön jelenleg áll. De hadd mondják, hadd mutassák be, hogy ők nem egyszerű és nem támadható felületek, pöröljenek, ő nem teszi, ő ismét a sor végén áll, a legkisebb, az utolsó, de csak látszatra, már csak névlegesen, mert ó a csúnya önbizalom és más erők már rég mást duruzsolnak fülébe és engednek annak, hogy kényelmesen eleresztve magát, többé ne engedjen az árnyékban való lépkedésnek. Testvérei azonban kifogynak a szuszból, sőt mi több, talán még magukat is meghazudtolva maradnak végül a csend medrén, ezért nyúl ki azonban a nő, ragadja meg a pillanatot, a tekinteteket és a megannyi fület, hogy hangja birtokolja azt, szavai pedig az elméket. Apró, jelentéktelen pihék merednek égnek hátán, karján, mindenütt, gyomráig hatolva kavarva meg a feketeséget odabent, a lényt, amely megtudja az igazat és amely előtt elhúzzák a mézesmadzagot. De ő mindig más volt, mint a lény, nem harapott egyből az őt etető kézbe, mégis, tudja igaz minden és milyen könnyű lenne elfogadni azt. Túlontúl könnyű, ha a józan esze is beszáll a néma vitába önmagával.
Ruben.
Ruben szavaira apró mosoly ül ki szája szegletébe, kövéren, és már-már kedve lenne nevetni, azzal szemben, hogy mások esetleg gyiloktekintetet engednek meg felé. Nem várt mást, ez a fele más, nem vágyik semmire, ami közös és semmi másra sem, ami az újdonsült kényelme. Ó, igen, kérhet halasztást, de tudhatná, hogy igazából ezek nem kérdések, kérések. Elég az arcot, a tekintetet, az egészet figyelni. Noha nem készült fel, nem írt leckéket arról, mi vár itt rá, mivel kell szemben állnia, lassan, némasága alatt válik kissé bölccsé, engedi, hogy elvigyék a szavakat mások, ő évelődik, kis része akarja, de csak elenyésző, olyannyira, hogy amikor sóhajt, talán azt fújja el.
- Amelyik kéz ad, könnyen elvesz, kedves nővérem. Amilyen könnyen nyílt a láda teteje, úgy záródhat vissza. Erőnk vesztessége pedig csupán egy olyan alkalom, amivel könnyíteni lehet a válaszokat, vagy bármi mást. Egy előny számára, nekünk hátrány. Itt vagy elveszünk vagy felemelkedünk – talán megértik, talán nem. Ezek csak szavak. Tudja, mi lenne abból, ha belemegy, tudja, és mélyen elrejti, hogy nem akarja. Rettentő mélyre. A kígyók nem véletlen olyanok, amilyenek. Elrejtőznek az avarban, elrejtik mivoltukat, fogaikat. Bábut kért, így azt kap, csak színjátékot, amennyire tudja. Az apró bölcs, aki mintha bólogatna, csak szabaduljon innét. Ez itt nem alkudozás.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 18, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Amara
&
Leviatánok
Sakkfigurák  • Credit:
Töretlen mosollyal hallgatom szavait, mit úgy peregnek le rólam, mint bármely gúny, aminek nem látom alapját. Ő szabadított ki, tudnia kellene, hogy milyenek vagyunk. Miért törődnénk azzal, hogy merre jár egyikünk, amikor akkora bennünk az összetartás, mint egy marék hamuban amit szétfújt a szél? Ha akarunk valamit valakitől, megtaláljuk. Addig pedig eszünk ágában sincs keresni. Mindezt persze már nem teszem szóvá. Úgy sejtem, nem értékelné túlzottan. Helyette erejét fürkészem.
Egyáltalán nem lep meg, hogy használni akar minket. Bárki így tenne, akinek elég ereje lenne ahhoz, hogy igába hajtsa képességeinket. Milyen kár, hogy a kígyó akkor is kígyó marad? Etetheted, simogathatod, nézheted milyen szép nagyra nő, még alhatsz is vele, amíg egyszer meg nem fojt párnádon feküdve. Nem anyánk volt az egyedüli, aki így járt. A történelem folyamán számos alak végezte be hasonlóan. A legtöbb viszont csak gyengének hitt minket. Amara egészen más eset. Vele szemben tényleg azok vagyunk.
Ruben… Legszívesebben kitépném torkát hogy befogja, de ez a cselekedet feleslegessé vált abban a pillanatban, hogy megszólalt. Mosolyom egy pillanatra eltűnik, mialatt szemeim kígyószerű alakja megvillan. Nem több egy tized másodpercnél, talán még annyi sincs. Hamar úrrá leszek magamon. Hiába a vágy, hogy megszerezzem a sötétség asszonyának erejét, vagy a higgadtságot mutató görbület szám sarkában, ennek az elmeroggyantnak a meggondolatlan megjegyzése még bennem is feszültséget okoz. Nem mintha nehéz dolga lenne. Öcsém sajnos túl hamar képes felhergelni. Pont azért, mert úgy viselkedik, ahogy.
- Annak gondolata hogy melléd álljunk, akkor is megfontolandó lenne, ha nem segítettél volna a kijutásunkban. Ennek ellenére… a leviatánok nem egy esküdöző népség. Mi hasznunk lenne abból, ha megtennénk azt, amit még soha? – gondolok itt arra, hogy hűséget fogadnánk valakinek.
Erőt szereznénk, valószínűleg hamarabb, mint saját magunktól, de megérné ez nekünk? Ha nem úgy használjuk ahogy akarjuk, nem annyira. Ráadásul mindig tudná, milyen szinten állunk hozzá képest. Nem zavar, hogy az erőt kövessem. Üldözném, hajlonganék előtte ha kell, amíg meg nem szerzem azt. Ez a hűség viszont… számomra idegen. Nem tudom hogyan viselkednek azok az ostobák, akik alávetik magukat. Soha nem állt szándékomban megtenni és most sem akarom megtenni. Talán még neki sem.
- Mi lenne, ha nem fogadnánk neked hűséget? – kérdezem meg nyíltan.
Nem kellene? Talán, ha viszont Ruben megjegyzése után még élünk, akkor akár ezt is megengedhetem magamnak. Gondolom nem esik nehezére válaszolni.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return
Levik zene  • Credit:
Ijedt kislányként álltam ott, bár az arcomon igyekeztem nem ezt tükrözni. Még is a félelem minden porciámat átjárta, ahogyan a nőt láttam. Ruhája nyaldosta a padlót, s arca tiszteletet követelt, míg a tekintetében a tűz, a hatalom iránti vágy tombolt.Pillantásait bátyáimra szegezik, s visszatérnek az emlékek, mikor anyánk is így tett, s a lábaim szinte gyökeret vertek a megkopott padlóba.
Fel rémlett, az emlék kép, még mikor teljes pompájában láttam az épületet, s csodálhattam a nagyhatalmu nőt, kit Nefertitit elő szeretettel másolt, s ajnározott.

"Leviatánok" Rezzentem meg kissé. Én nem játszottam a harcos amazont, se nem köszörültem nyelvem a nőn. Szavait kényelembe helyezve mondta, s mit sem törődött azzal a nővel, kit tényleg megilletett az a trónus.   Végig mértem a nőt többször is, s egy hang sem hagyta el ajkaim, de figyeltem, s éreztem a hatalmát. Olyan volt, mint egy Fáraó, ki az istenek képviselője, de ő maga volt egy isten. Hiszen teremtésben ő volt az első nő, ki megjelent. Türelme meghökkentett, nem sietettet nem ráncolta homlokát, csupán teljes nyugalomban ült, s kémlelte szolgáit, s hangját rá bízta a teremre, mint egy ókori megafonra.

Ruben vicceskedésére odakapom fejem, s vörös hajam mardossa arcom, a hirtelen mozdulattól, pár száll ajkaimra ragadt, mint ujjaimmal választok el róla.
Össze vont szemöldökkel jelzem testvéremnek, hogy most fogja be! Tudom, hogy kellünk neki, de mi van akkor, ha elég pár is neki? Ha képes megölni minket? Hiszen oylan sokat nem tudunk még.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Hatshepsut temploma Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathans, come to the Dark Side

Leviathans & Evil God
God is a girl (?) • szószám: 655• Credit:

 
Ruben, miért kell minden kényelmetlen és komoly helyzetben röhögnöd? Áruld már el! A többiek arcát elnézve mindenkin feszültség uralkodik, indulataikon akarnak úrrá lenni, de akadnak, akik erőltettek egy kis érdeklődést az arcukra, meghallgatják ezt az udvariatlan nőszemélyt annak reményében, hogy utána mehetnek a dolgukra, és itt vagyok én, aki pofazacskóit ameddig csak lehet beszívja, ajkát csücsöríti, mintha kiszabadításunk hálájának jeléül csókkal szeretném jutalmazni a hölgyeményt, mégis egyszer - egyszer kuncogásra emlékeztető horkantások törnek elő belőlem, melynek hatására szemeimet összeszorítom és lehajtott fejemet ingatom ide - oda. Miért kell nekem minden ilyen helyzetben röhögő görcsöt kapnom? Persze, ha a hölgy egyedül engem engedett volna szabadjára, akkor valóban hatalmas csókkal jutalmaznám, de mivel a maradékot is szabadon engedte, nem jár a díjazás. Orromat megvakarva rázkódom meg kissé és emelem a kőtrónuson pihenő alakra a tekintetem, s valamiért már egyáltalán nincs kedvem mosolyogni és nevetni szavai hallatán, illetve van, mégis úgy érzem, hogyha egyenesen a szemébe röhögnék nagyon hamar belőlem is hasonló füst gomolyag lenne, mint ami körülöttünk tekereg, ó pedig mennyire tudnék most kacagni és a könnyeimet törölgetni, vagy legalább egy erőltetett nevetést szabadjára engedni.
'Hát... nagyon szépen köszönjük, hogy kiengedtél minket, a magam nevében annyit mondhatok, hogy nem haragudtam volna, hogyha a többiek bent maradnak, de gondolom mivel titokzatos tervedhez mindannyian kellünk, így ők sem maradhattak a ládában. Ruben viszont kicsit gondolkozna még ezen az elköteleződés dolgon, ha nem bánod. Nem a személyeddel van gond, félre értés ne essék, még csak a testvéred miatt sem haragszom rád, hiszen hiába vagytok egy család, senki nem tehet róla, hogy a többi tagnak hibádzik valami a fejében, lásd a többieket nálunk. Odázzuk el ezt a dolgot pár száz évvel, aztán majd leülünk és megbeszéljük, nekem jelenleg jó ebben az állapotban.' - mutatok végig magunkon, majd megvonom a vállamat és kihátrálva a sorból indulnék el a kijárat felé, hogyha tudnám, hogy merre is van. Tanácstalanul pillantok körbe a csarnokban, lépek egyet erre, lépek egyet arra, lépek egyet emerre, lépek egyet amarra, de mégis visszakerülök a kiindulási ponthoz. Vajon kijutok egyáltalán innen, vagy bosszúból amiért nemet mondtam a kérésére, illetve nagylelkű cselekedete miatti hála behajtásra, visszaküld a ládába vagy itt maradok ebbe a terembe bezárva, amíg világ a világ? Vagy csak egy maroknyi füst lesz belőlem. Mondanám, hogy azért az agyam mégis azt akarja, hogy gondoljam át a dolgokat, legyek okosabb ennél és egy picit tegyem félre a szabadság iránti vágyamat, az elkülönülést a többiektől, a gondolatot, hogy megelégszem ennyivel is a régi korok régi erejéhez képest, de az igazság az, hogy az agytekervényem ezen része most hallgat, meg sem szólal. Nem nyomta meg a nagy piros gombot, nem csinált vészriasztást, egyszerűen egyetért velem. Nem szeretném a harmadik csapatot erősíteni, ami a két testvér ökölharcába önkéntesen belegyalogol, én inkább a nézői széket preferálom egy hatalmas hegy szélén ücsörögve és a lábamat lóbálva. Ha újra megkérdezné, a válaszom újra ugyanaz lenne, bár motoszkál bennem az az apró sejtés, hogy tőle nem lehet ennyire egyszerűen megszabadulni és rám fogja erőltetni, hogy bocsánatáért esedezve válasszam azt, hogy elsőként rohanok érte harcba. Lehet könnyebb lett volna annyit mondani, hogy rendben, persze és elengedni javarészt mindent a fülem mellett a továbbiakban? Utólag könnyű okosnak lenni, mégis reménykedem benne, hogy elenged a hegy szélére.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amara


Hatshepsut temploma SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
34
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 11:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return

Az univerzum minden jelentéktelen pillanata az enyém. Nem halhatatlan, örökkön való létemnél fogva, s nem is, mert figyelmen kívül hagynám a tényét. Ennél jóvalta egyszerűbb a magyarázat; az idő fölött állok. Ennek tükrében ráérős nyugalommal hagyom végigringatózni kifejezéstelen tekintetemet az előttem felsorakozókon - kik látványos igyekezettel próbálják felmérni a helyzetet, mibe belecsöppentek -, nem hagyván figyelmen kívül az egyik hiányát. A felvetődő kérdésemre nem érkezik sok felelet, s azok még annál is értéktelenebbek, mintha meg sem szólaltak volna. Az elmosolyodó, vehemens fúria felszólalására leheletnyire oldalra billentem a fejemet, ízlelve szavait magamban, s amazoknak talaján realizálva, ennyi idő elteltével sem tudnak még rólam semmit.
- Remélhetőleg katonáimként nem bizonyultok ennyire hasztalannak - felelem egyszerűen, hagyva őket a tudatlanságukban senyvedni, révén, nem hiába érdeklődtem az utolsó felől.
Hideg íriszeim aztán az éles nyelvű, alul öltözött férfialakra siklanak, állhatatossága élő fáklyaként figyelmeztet az általuk alkotott, egybefüggő nyakék egyik hibás láncszemére. Minden bizonnyal akad majd néhány, amit szükséges lesz kijavítani.
- Leviatánok - szólok ezúttal mindannyiukhoz, egyesével ismét végigvezetve pillantásomat rajtuk. - Miként nekem köszönhetitek a szabadságotokat, tudjátok azt is, hogy ki vagyok. Úgy kívánom, hogy mostantól az én szolgálatomba álljatok - közlöm az egyszerű tényt, továbbra sem emelkedve fel a faragott kőtrónusról. Ujjaim rezzenéstelen simulnak mindkét oldalán, közel sincs rám hatással bárminemű ellenállásuk vagy éles szavuk. Egy entitás érzelmeire hatni, mely mindazokkal nem rendelkezik, s soha nem is fog, a legostobább elképzelés volna a részükről.
- Jelenleg gyengék vagytok, ereje vesztettek. Fivérem gondoskodott arról, hogy hosszú időre senyvedjetek az általa alkotott börtönben, ám nem végzett hibátlan munkát a kis játszóteréből való kitörlésetekkel - folytatom a magyarázatomat kimért, hűvös hangon, mit a leghaloványabb mértékben sem emelek fel. Jól hallanak, melyhez köze sincs a csarnok akusztikájának vagy éppen kitűnő hallásuknak, ellenben a köröttük örvénylő sötétségnek, mely élő szócsőként visszhangoztatja minden kiejtett mondatomat. - Tudatában vagyok annak, miképpen erősödhettek, célom is titeket fejleszteni, de nem anélkül, hogy hűséget fogadnátok nekem. Mindannyian, egytől egyig - teszem hozzá, mielőtt a többség ismét gyáva némaságba burkolózna. Várakozón függesztem rájuk íriszeimet, noha közel sem türelmetlenül. Mint említettem, az univerzum minden jelentéktelen pillanata az enyém.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 03, 2019 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rizikó
Csak négy szabályt kell észben tartani. Készíts tervet, hajtsd végre a tervet, számíts rá, hogy valami baj lesz vele, és vesd el a tervet.
Halálfaló. Ha J.K. Rowlingnak sikerült volna megírnia a Harry Pottert és elhintenie a fogalmat a köztudatban ekképpen nevezném magam, akit a Sötét Nagyúr szólít magához, annyi különbséggel, hogy nem Úr, hanem Asszony, nevét mégis különös misztikum itattja át, s remegő ajkakkal ejti ki az egyszerű halandó. Nem saját akaratomból engedelmeskedek az ismeretlen erőnek, erőszakkal robbantja szét testem atomjaira, tudatom pedig árnyként követi. Kezemből kihulló penna hangtalanul érkezik, sűrű tintapacát hagyva a hideg kőpadlón. Nem marad utánam csak a lebbenő függöny, táncoló gyertyalángok és a harapható csend. Utazásom gyors és kontinenseken átívelő. Az éjszakát bevilágító utcai lámpák elmosódott fénye, tompán átszűrődő gyerekzsivaj, az alattam elterülő kékség, hófehér süvítés, a lenyugvó Nap narancsos fénye, pillanatról – pillanatra váltakozó képek, de ennyi, amit fel tudok fogni, mielőtt ugyanilyen gyorsan újra összeolvadnak anyagi részecskéim, lábam körül pedig fekete füstkígyó tekeredik. Megilletődésem talán nem meglepő, egy pillanatra még talán a kétségbe esés is elfog, a történelem nem ismételheti meg önmagát. Szemem sarkában ismeretlen női alak sziluettje az emelvényen, körülöttem testvéreim. Itt van mindenki, vagy nem? Hát nem, mint egy szabálytalan fogsorban ott az öt perces szünet, pont Nia és köztem. A bal hátsó hatos hiányzik. Mindenki aránylag hozza a formáját- én is csak a szemöldökömet húzom magasra- s a nőn kívül kevesünket izgat ez a tény. Elnézve a tanácstalan arcokat, hallva a kérdés köntösébe öltöztetett választ, amúgy se tudna rá felelni senki. S hogy ki ő? Nem oly nehéz rájönni, tudtuk, hogy eljön, vártuk ezt a napot. S most egy csettintésre állunk itt előtte, hogy kinyilatkoztassa óhaját várva, hogy fejet hajtsunk előtte. Jöjjön, aminek jönnie kell.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 03, 2019 3:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return
Levik zene  • Credit:
Ez a világ még számomra ismeretlen. Minden megdöbbenéssel kezelek. Erőm hiányában úgy érzem magam, mint ha mindig beteg lennék. Fáradt vagyok, s nem találom a helyem. Mióta utoljára láttam őket Londonban azóta kerülöm is testvéreimet. Sethet is, nem keresett így én sem. Nem érdekelnek. Magány viszont nem olyan édes számomra mint gondoltam. A harc után a városban maradtam, és sikerült egy kis helyen meghúzódnom. Könyvekbe temetkeztem, hogy megtaláljam Amara ellenszerét, hogy hogyan is nyiffanhatna ki a szuka úgy, hogy mi ne keveredjünk vissza. Csatlósokat gyűjtök, vagy is remélem tehetem. Amint éppen üldögélek, s nyúlnék egy újabb mitikus természetesen lopott könyvemért, hirtelen puffanok a márvány padlón. Ülő helyzetem nem volt a legkényelmesebb ehhez az utazáshoz. Felpillantok, s látom a kívánt, de egyben nem kívánt embereket.
Ajkam csücsörít, szememet megforgatom, s magamban káromkodok. Ahogyan felállok látom meg őt, kilétében nem vagyok bizonyos.
Végig mérem őt, s majd utána testvéreim, Seth naná, hogy lengén öltözött, ami megmondom nem esett rosszul szememnek, de félelem költözött a szívembe. Hiába mutattam arcommal a bátor katonát, lelkem legmélyén ugyan azt élem meg, mint anyánkkal.
Pillantásaim a termet kémlelik. Hatshepsut! Eszmélek rá a nőre ki régensként uralkodott, s tiszteletemet övezte Nefertiti mellett. Szerencse, hogy nem Kleopátra valami fürdőjébe keveredtünk, akkor pipa lennék. Gyűlöltem a szukát.

Hang nem jön ki számon, csak a szemem kúszik sokszor végig a nőn, szépséges, és egyben roppant ijesztő.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 02, 2019 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Amara és a kígyótesók

────────────  RIP   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A szarvas a földön hever és homlokából egy nyíl áll ki. A jószág még liheg párat, megvárom míg rendesen kimúlik. Percekkel később gondolataimba mélyedve, ráérősen sétálok az erdei ösvényen fél kézzel magam után húzva a tetemet. Sikeres vadászat volt. Már közel járok a faházhoz, alig párszáz méter a bejáratig, amikor hirtelen megtorpanok. Valami egészen furcsa, már-már rossznak mondható érzésem támad. Körbenézek, de nem látok semmi szokatlant. Aztán...
Szinte fel sem fogom olyan gyorsan történik. Valami ismeretlen erő ragad meg a vállaimnál fogva és ránt magával a semmibe. Mire észbe kapok egy egészen más helyen találom magam. Mintha a világ egy másik pontjára kerültem volna. Kicsit megemelem a szemöldököm a hirtelen jött élmény után, majd megigazítom az utazástól félrecsúszott nyakkendőmet. Erre nem számítottam, de nem esek kétségbe. Végtére történt már velem ilyen. Hasonló volt, mint amikor a láda magába szippantott. Egyik pillanatban még a műhelyemben tákoltam, a másikban meg egy dobozban találtam magam 700 évre a testvéreim körébe. Mint most is. Testvérek. Feltűnik, hogy ezúttal sem vagyok egyedül. Andariel többi kölyke is ide keveredett. Egy újabb családi találkozó? Tűnődöm el egy pillanatra, de elnézve a meglepődött fejeket, nem valószínű. Seth is kényelmes, otthoni viseletben érkezett.
Bal kezemben még mindig görcsösen szorongatom az agancsot, vagyis inkább egy darabját, ugyanis az állat már nincs mellettem, csak egy része. Valahol fél úton elhagyhattam a többit. Kár érte. Kicsit távolabbra emelem a tekintetemet és meglátok egy ismeretlen nőt. Sosem láttam ezelőtt, mégis a kisugárzása ahhoz a halálfejes kapával csápoló tökfejlovaséhoz hasonlatos, akit nem is olyan rég a temetőben láttam és aki megsúgta, hogy vigyázzunk, mert kukkol minket. Ha nem tévedek nagyot, ő lehet Amara.
A nő kérdéséből bebizonyosodik, hogy ez a rögtönzött találka nem családi szervezés. Amíg nem említi, hogy nem teljes a létszám, nekem fel sem tűnik, hogy valaki hiányzik közülünk. Nem szokatlan, ha egy-két hétig nem látom a tesókat, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy léteznek. Ugyanakkor ezzel az egy mondatával kiderül, hogy a sötét nagyasszony sem mindenható. Úgy néz ki, hogy egy legyengült levinek sikerült kicseleznie a Sötétséget. Ledobom a lábam mellé az agancsdarabot, mellkasom előtt keresztbe fonom a karomat és türelmesen várom, hogy kinyögje miért rángatott ide.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 02, 2019 12:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Sötét Nagyasszony

X

Leviatánok

It Looks Like We've Drawn The Unlucky Card Again
Bár rühellem a tollasokat, azért jó, ha van egy saját, külön bejáratú glóriásod. Még akkor is, ha már szárnyaszegett. Kaliyo segítségével tökéletesen be tudtam illeszkedni ebbe a modern, mai világba. Többek között megtanította, hogyan kell megborotválkozni azokkal a vékony pengékkel ellátott borotvának nevezett tárggyal. Egy-két húzás és oda az arcszőrzet. Az elején még jó párszor szétkaszaboltam a pofámat, de a sebeim gyorsan begyógyultak. Mostanra már profi beretvahasználó lettem. Éppen a szokásos napi rutinommal foglalatoskodtam, mikor hirtelen elhomályosult körülöttem a világ és magába szippantott a sötétség. Szó szerint. Igencsak kellemetlen érzés volt, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor kinyírnak. Mikor a halál kiragad az életből. Két pislogással később értetlenül szemléltem a körülöttem lévő környezetet, mert a napnál is világosabb volt, hogy nem a fürdőmben álltam, hanem valami lepusztult, ősi templom közepén. A díszelemek, az építészeti stílus ismerősnek tűnt. Egyiptomban lennék? Mi a tököm? Először a pulpituson terpeszkedő női alakon akadt meg a szemem és egyszerre világossá vált minden. Bár nem tűnt ismerősnek, mégis zsigerből elkapott egy érzés vele kapcsolatban. Sejtettem, kivel állok szemben. Abból, ahogy odakerültem, ahogy ott trónolt, mint egy királynő és az őt körüllengő sötét energiákból nem volt nehéz rájönni, hogy bizony ő a Sötét Nagyasszony. Remek! Égre emeltem a tekintetem. Nem elég, hogy nemrégiben egy cápafogú tündérsuna szórakozott velünk egy lepukkant házban, nem elég, hogy egy halandó testébe kerültem, most még a sötét luvnyát is el kell viseljem? Ez sem lesz életem legjobb napja, úgy látszik, sőt! Kérdését hallván felszaladt az egyik szemöldököm.
- Úgy nézek én ki, mint aki tudja? - feleltem kérdéssel a trónon terpeszkedő Amarának, majd lenéztem magamon. Mondjuk úgy, nem voltam túl tárgyalóképes állapotban. Egy szál alsó volt csak rajtam, a fele pofámon még ott feszített a borotvahab, a kezemben a borotva. Kicsit hamarabb jött a meghívás, mint gondoltam. Elgondolkodtam azon, hogy kérek tőle egy tükröt, hagy fejezzem már be legalább a pofám másik oldalát is, de aztán ismét rászegezve a tekintetem inkább úgy döntöttem, hanyagolom ezt a kérdést. Nem tűnt jó szamaritánus léleknek. A tekintetéből is sütött a mély sötétség, és itt most szó szerint, nem átvitt értelemben értem. A nyakamban lógó törölközővel letöröltem a habot, majd oldalra sandítottam. Kisával néztem farkasszemet. Láttam a szemeiben azt a fajta csillogást, mint annak idején, mikor valamit nagyon meg akart kaparintani. Gondolom őt is vonzotta Amara sötét ereje, ami nem jönne rosszul nekünk, de nem leszünk olyan félkegyelműek és meggondolatlanok, hogy most megtámadjuk őt, mert rendesen pórul járnánk. Erről jut eszembe! Körbenéztem és valóban ott volt minden testvérem, egy kivételével. Elgondolkodtam azon, vajon merre kószálhat és hogy sikerült túljárni a sötét luvnya eszén.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 1:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Amara
&
Leviatánok
Sakkfigurák  • Credit:
Akarom. Magamévá akarom tenni ezt a sötét erőt, mi elnyel és darabokra tép, akár egy örvény, hogy aztán valahol egészen máshol dobjon ki, mint valami csomagot. Könnyedén, bármiféle gond nélkül, oly gyorsan, hogy időm sincs alaposabban megismerni, hát még elnyelni belőle egy keveset. Az sem érdekel, ha csak a nyolcada jut, miután testvéreimmel megosztozunk rajta, a családi béke fenntartása végett. Úgy érzem, legalább annyira erőteljesek lennénk utána, mint bezárásunk előtt voltunk. Hatalmasok a halhatatlanok között.
S mintha csak megidézném őket szavaimmal, megjelennek mellettem. Szépen sorban, kicsitől a nagyig, csakhogy ez nem az én művem. Ráadásul, egy hiányzik, ez pedig nem csupán nekem tűnik fel. Annak is, aki idehozott minket. Tekintetem előre szegezem, a trónuson ülő nőre. Képtelen vagyok megállni a mosolygást. Ereje előcsalja belőlem, mint mikor cukrot tartanak egy gyerek elé. Ennek ellenére tudom, hogy türelmesnek kell lennem. Jelenleg kevesek vagyunk ellene, ezzel pedig nyilván tisztában van.
Mellettem lévő öcsémre sandítok. Úgy gondolom, Sethnek ugyanolyan sejtelme van a nő kilétével kapcsolatban, mint nekem. Ő nem az a szaros Isten, aki minket bezárt egykoron. Ő más. Sokkal sötétebb, sokkal vészjóslóbb, és pont emiatt, sokkal izgalmasabb. Idő kérdése volt, hogy felbukkanjon. Az sem lep meg, hogy felkeresésünk helyett egyszerűen maga elé parancsol, kérdés nélkül. Nem várakozik, nem szólongat, ha akarja, bármikor maga elé állíthat minket. Teljesen más súlycsoport, mint anyánk volt.
- Te voltál az, aki ide hozott minket. Ha te nem tudod, hogyan lehetséges, mi hogy tudnánk?
Ötletem azért akad, méghozzá több is. Először is, lehet, hogy nem volt nyolcunk iderángatásához elég ereje, éppen ezért, csak a hozzá legközelebb levőket hozta ide. Másodszor, lehet, hogy hiányzó testvérünk olyan helyen van, ahol nem működik a Sötétség mágiája. Ebben az esetben jó lenne megtudni, hogy hol ez a hely. Harmadszor pedig, megeshet, hogy csak azokat hozta ide, akikre szüksége van. Meglehet, hogy húgom nem tartozik az Amara által használhatónak vélt katonák közé. Persze… mindez csak felvetés.
Még abban sem lehetek teljesen biztos, hogy ez a nő az, akinek hiszem. Az a sötét erő viszont… Soha nem találkoztam hasonlóval sem. Mintha mindazt tartalmazná, amit Isten kispórolt az angyalokból. A világ minden szennyét. A hatalommal bíró érzelmeket, mint a düh és gyűlölet. Amiből bennünk akad elég. Talán pont emiatt van ránk szüksége. Akárhogy is, hamarosan kiderül. Végre megtudjuk, mit akar.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Hatshepsut temploma Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathans, come to the Dark Side

Leviathans & Evil God
God is a girl (?) • szószám: 626• Credit:

 
'Boldog szüüüliiinaaapooo...' - hamis hang megállj! És minden más is. Az utolsó elnyújtott szó még visszhangozik a rég kiürült, lassankénti omlásra és pusztulásra ítélt csarnok oszlopai között a sötétségben, majd lassanként elhal, megnémul. Vastag, fekete keretes pápaszememet levéve orromról fogok bele a lencsék komótos, ráérős törölgetésébe, hátha csak annyi a probléma forrása, hogy bepárásodhatott valahogy, ezért változott meg az egész környezet, ezért tűnt el Lea és az egész családja és baráti köre, tehát mondhatni az a fél Jeruzsálemnyi ember, akik a házukban vendégeskednek, ezért szívódott fel a gyönyörű és nagy gonddal elkészített több emeletes, kissé talán ferde torta, aminek a felszeletelését jobban vártam, mint maga az ünnepelt és tessék.
'Nem, nem lett jobb.' - rakom vissza a szemüveget az orromra és nézek körbe hunyorogva, miközben tarkómat vakarászom, hátha ki tudom a választ vakarni a koponyámból mindenféle segítség nélkül. De az sem utolsó kérdés, hogy hogyan kerültem ide egyáltalán. De hol az az ide? Magamban haragosan zsémbelve indulnék előre, amiért az a - gondolom - sürgős dolog nem várhatott még tíz nyavalyás percet, amíg felvágjuk a tortát és megeszem a magam kis szeletkéjét, viszont a torta képe hamar elillan, helyét pedig a gyűlöletes érzés veszi át, amikor a tarkódon felborzolódik kissé a haj és a hátadat bámuló tekintet már szinte lyukat fúr beléd, majdhogynem könyörög, hogy fordulj meg, nézz rá, vedd észre, vagy csak egyszerűen nem kéne háttal állni a lényegnek. Meg fogom én ezt még bánni, biztos vagyok benne. Összeborzolva tarkómon borzas hajam, hogy legalább csillapítsam ezt az igencsak frusztráló érzést, fordulok az eddig csak a hátam által megcsodált terület felé és lemondó sóhaj kíséretében nézek végig terebélyes rokonságomon, akik ha jól sejtem szintén tanácstalanok lehetnek hollétünket illetően, így nem célszerű rögvest nekik szegezni az idegeket lassan tépegető kérdést, mert a válasz egy határozott és igencsak hangos Honnan a fenéből tudnám?! lenne. És mi füstöl a bokánk környékén? Szemüvegemet följebb tolva orrnyergemen vételezem jobban szemügyre a tőlünk nem is olyan messze lévő oszlopot és az azt díszítő motívumokat, miközben agyamban a gondolat igen - igen érik, hogy Egyiptomtól minél távolabb kellene költöznöm, mondjuk a Sarkvidékre. Lehet, hogy kicsit hideg és havas, a víz sem olyan jó meleg és egy jégtömbben kell laknom, viszont ott a kutya sem keresne egy percig sem. Amúgy is mindent meg lehet szokni, idő kérdése az egész. De lám, kérdéseim bőséges listájához hozzáadhatok még egy tételt, mert az egyetlen nyugodt személy a teremben, a trónon békésen, türelmesen üldögélő alak, aki, ha jók a sejtéseim, felelős azért, hogy mi most itt állunk tanácstalanul, a fel nem tett kérdéseinkre tőle várunk válaszokat, amiket amúgy is megkapnánk, de akadnak közöttünk türelmetlenek is. Ki ez a nő? Rendben, a füst tőle ered, ezt a kérdés kihúzhatom, nem is feszegetem tovább a dolgot. Kérdése viszont jogos, hiszen Helené nem tette tiszteletét közöttünk, bár mindenbizonnyal jobban is jártunk ezzel a ténnyel, van itt elég lepcses száj, amelyik azonnal visongásba kezd, hogyha valami olyasmit hall, ami nem tetszik neki. Hagyjuk most a dolgot a két legidősebbre, a harmadik majd akkor kér szót, hogyha minden kötél szakad.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Hatshepsut temploma Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Bábok a sakktáblán

Amaramama & a kígyók
•  szószám: 436 • Credit:

 
A kellemetlen meglepetések nem fogytak ki a világból, ahogy a hétköznapok ritmusa sem. A család szétszéledve, a maga uradalmát építve pihen a világban. Egyikünk sem hívta a másikat, vagy ha igen, őt biztos nem, így kényelmesen fürdőzhet legújabb játszóterén, San Francisco városában, ahol egyre kényelmesebben mozog. Egyszeri vendégadóját nem zaklatva, csendben húzta meg magát egy közeli lakásban, igyekezve belesimulni a város lüktetésébe, és mindent megtudni, amit csak lehet, beleértve azokról is, akik vezetőkként működve védik a törékeny békét. Van minden, amit csak kívánni lehet, amennyire embereket kívánnak, úgy érzi, hogy minden más is helyett kapott a színpadon, így talán neki sem kell magában szabadkoznia amiatt, hogy egyelőre, úgy néz ki, itt telepedett le. Ha nagy tetteket nem is, valamifélét elkezdett, és segédkezni kezdett abban, hogy az élelemellátás zavartalan működjön, némán, irgalmas álcával tevékenykedik, emberi nevet öltve magára, addig, ameddig a játék engedi. De talán épp jó pillanat volt az, amerre indult, a raktárba, hogy egy dobozt kihozzon, így senki nem lehet tanúja annak, hogy egyszeriben csak köddé válik, és kezdetleges álcáját, alteregóját nyomban le is rombolná.
Olyan, mint egy kéz, amely a sötétből, a semmiből ér el hozzá, és ragadja meg őt, de nem fizikai lényét, hanem bensőjét, a sötét masszát, amely alkotja őt. Nem tágít, nem egyik testvére mágiája ez, ahhoz túlságosan beleborzong mindene, ámbár, meglepetések mindig akadnak. De ennyire nem. Semmit nem tud tenni ellene, csendben sem küzd, igazából, ideje sincs rá. Türelmetlen hívója nem aprózza el, és amint felfogja, mi történik, már vége is. Újra összeáll, sötét felleg öleli körbe, majd süllyed le lábai köré. Hűs mégis forróságot ígérő levegő, por, és az idő tagadhatatlan aromája forog körben, ezt kavarta fel megjelenése, majd a többieké is. Szemeit kinyitva, maga köré, körbetekint, amikor észleli, nincs egyedül. Testvéreit is idehozták, felsorakoztak és ki a maga módján fogadta ez, vagy épp csodálkozik most is. A terem néma, kivéve, ha valamelyikük hangot ad a nemtetszésének vagy annak, amiből kirángatták. Az ő figyelme immáron előre, az emelvényen pihenő alakra téved, és zsigerei, mint az előbb, csomóba rándulnak. Bolond, aki nem fogja fel, csendes figyelme minden apró mozdulatot figyel, mintha épp születőben lenne az új áhítatos rajongó, ámbár, nem mondhatja, hogy valahol nem csodálja azt, ami. Mert páratlan, abban biztos. Ennyit még ő is megérez.
- Mi? Egyvalaki? - halkan motyogja maga elé, és kissé előredőlve szemléli meg a sort, mégis ki nem jelent meg. Eddig félig-meddig nyugodt arca változik értetlenre, ő sem érti, hogyan. Hisz ha baj lenne, érezte volna. De ha mégsem? Visszalépve, az idősebbekre hagyja a szót, mindig villognak az előjogokkal, akkor érvényesüljenek, ő jobb megfigyelő. Emelt fővel pillant ismét rá. Végül is, várható volt mindez.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/3
Leviatán
8/2
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6