Külvárosi motel

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 14, 2019 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
Már amikor a földön feküdt sejteni véltem némi turpisságot, bár még sikerül lábon lőnöm, a teste azonban már korántsem mozog. Az meg nem képezte a terv részét, hogy elfoglalja Rubina testét, pedig pont ez történik. Éreztem én ezt, túl sokáig húztuk az időt. Éppen közelebb lépkedek a démon testéhez, szándékomban áll beleereszteni egyet a fejébe is, amikor felcsendül Ruby hangja. A kérdésénél már egyértelmű a számomra, hogy nem ő beszél hozzám. Megfordulok a nyílpuskát így pont rá szegezem. Szörnyülködve figyelem a mozgását, és hallgatom a hülyeségeit.
- Mi van? Te!
Éppen ott tartunk hogy a melleire fog, engem meg a gutaütés környékez meg. De lelőném, csak nem lehet, még a végén Ruby issza meg a levét és azt nem akarom. Éppen azon voltunk hogy elkerüljük ezt. Erre tessék!
- Befejezed!
Ruby helyett a démonunk élettelen testére vándorol a nyílpuska célkeresztje, úgy, hogy lefelé engedem a karom.
- Már mi a bánatért jönnél a saját lábadon?!
Az az érzésem az egész egy játék. Dehogy akarna ő bejönni velünk és a gyors történésekből arra következtetek, hogy jobb vigyázni vele. Ez nem egy kispályás démon, még ha most nagyon arra hajt. Aztán mintha már mindketten beszélnének, és bár Ruby arra kér lőjem le, az teljesen biztos hogy nem fog menni! Egymással beszélgetnek, én meg hápogok egy sort, mert nem jön értelmes gondolat a fejemben erre. Viszont amikor arra kér hozzam a testét, felvillan egy ötlet.
- Aha.
Nem szeretném hogy aljas dolgokat műveljen vele, bár tegyük hozzá hogy ezektől még nem fog meghalni és a testének cipelése adott egy kiskaput.
- Nah, ide figyelj! Ha nem mászol ki belőle most azonnal, akkor sokkal rosszabbul fogod végezni annál, minthogy bezárlak egy cellába!
Most már üvöltök, mérgesen, felb@szta az agyam és aggódom Ruby miatt, de szerintem ennek a démonnak fontos a saját teste. Különben nem akarná velem cipeltetni. Nézzük reálisan. Most kapott egy másikat, szóval miért akarná ezt is vinni, ha nem ragaszkodna hozzá?
- Telelyuggatom nyilakkal a porhüvelyed, miszlikbe aprítom angyalpengével és utána még fel is gyújtom! Kurv@ra, de azonnal gyere ki onnan!
Az idegeim pattanásig feszülnek, a nyakamon kidüllednek az erek, a kezemmel ösztönösen a vadászkésem markolatára fogok. Nem alaptalan ez a fenyegetés, és tudom az ő részéről sem. Neki a füst alakja fenttartásához sokkal több energia kell, ha pedig nem tud visszaszállni a testébe, úgy bentragad Rubiéban. Ha nem akarja magát tökön szúrni, akkor nem fogja bántani, különben annak ő is megissza a levét. Noha elgusztustalankodhat vele még sokáig, ami nekem sincs az ínyemre, hát még Ruby-nak, ha már most le akarja lövetni magát! Ha pedig kiűzzük belőle, nos, sakk-matt. Ennyire egyszerű a történet. Kérdés mennyire gurul el a gyógyszere, mert láttam már olyan démont, aki inkább képes volt saját magát is megöletni a testével együtt. Ezzel pedig engem szoríthat sarokba.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
66
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 13, 2019 5:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan & Zagar
Motelszoba  • Credit:

Megegyezünk Zagarral, hogy kiterítem a szőnyeget és utána rálépek és védve leszek, nem száll meg Athlan és mindenki boldog. Csak hát én féltem rálépni a szőnyegre és egy pillanatig hezitáltam, mikor rám szólt az elit vadász és emiatt olyasmi történt, amit nem gondoltam volna. A démon testére nézek, ahogy elernyed és nem tartja, majd a füst gomolyog, a számon át a testembe és hirtelen már nem is vagyok a magam ura, háttérbe szorul a tudatom. Nem így képzeltem el, hogy valaha egy férfi belém hatol az is biztos.
~Athlan mit csinálsz velem?~ Érzem, ahogy dobbantok és nevetni kezdek. Olyan régóta nem nevettem már, hogy kínosan érzem magam és amint visszakapom az irányítást a számhoz érintem a kezem és abbahagyom a röhögcsélést. A teste felé fordulok, majd kicsit kétségbeesetten nézek Zagarra, ami hamar elmúlik, mert ismét háttérbe szorulok.
El sem hiszem, hogy a saját kezeimmel képes rámarkolni a melleknek csúfolt kis domborulatokra. Persze az én kicsi kezemben nagyobbnak tűnik az is tény. A nadrágba benézve már égne a fejem, még jó, hogy mire visszakapom az irányítást, addigra ez elmúlik.
- Zagar, kérlek lőj le, ha valami rosszra használná a testem! Már így is elég kínos a dolog, mert röhécselek és magam tapogatom, bár az jó érzés, hogy nem az én tudatom teszi ezt, de mégis nagyon kiszolgáltatottnak érzem magamat, nem tudom erre mi szükség volt, de legalább biztonságban van a démonom, elvégre biztos vagyok benne, hogy nem fog lelőni senki sem.
- Hová akarsz menni? Bukik ki belőlem a kérdés, amint visszakapom az irányítást és a teste felé fordulok és megigazítom a ruhám, nem szeretem mutogatni magam, főleg nem olyannak, aki az apám lehetne. ~Nem így képzeltem el, hogy belém hatolsz, de kérlek a szárnyaim segíts visszafogni.~ Ez az egész helyzet ijesztő és bizsereg a hátam, elő akarnak törni az angyali szárnyak, ami nem lenne jó ötlet. Viszont eszembe jut, hogy most nem ártana Zagar fejébe is belelátni, hogy mit tervez. Nem akarom, hogy Athlan megszívja, persze szívesebben látnám a saját testében.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 4:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Zagar & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Ugyan tökéletesen nem hallom, hogy ezek ketten miről sugdolóznak, de tisztában vagyok vele, hogy tervet ötölnek ki épp ellenem. Pedig aztán én mondtam, hogy némi alkudozással nem lenne velem bajuk! Ajánlanának valami izgalmasat, cserébe pedig én a saját lábamon sétálnék a kis börtönükbe úgy, hogy nem okoznék közben nekik gondot. Könyörgöm, mégis melyik az a nyomorult démon, aki ilyen nagylelkű lenne? Ugye, hogy ugye! Ám nem, ehelyett túlkombinálnak és terveznek mindent, nem véletlenül kezdem én magam is bontani azt a bizonyos kört, ami még azelőtt sikerül, hogy Ruby kiterítené a szőnyeget. Sok pokolbéli most revansot venne, hogy egy mocskos halandó mégis hogy emelhette magát olyan magas szintekre, hogy lezár egy démont... Tombolnának és gyilkolnának, mesés vérfürdőt rendezve a falakon belül... Ám az én koromban már nem ez az elsődleges cél. Én nem egyszerűen ölni akarok, engem már nem elégít ki, ha eltörök egy nyakat, vagy éppen kitépek egy szívet. Magasra nőttek az igényeim, s talán most ez a szerencséje ennek a kettőnek.
A szőnyeg pedig szép lassan a földre kerül, s érzem, hogy a húr kezd pattanásig feszülni, nem véletlenül terülök hát el a padlón, hiszen nem akarok nagyot koppanni, ha sikerülnek a terveim. Így pedig abban a pillanatban, mikor Ruby felteszi a kérdést, hogy ráléphet-e a szövetre, én azonnal elengedem a porhüvelyem, elhagyja az élet a végtagjaim, melyek erőtlenül hullnak a földre épp úgy, ahogy a fejem is. Ám nem menekülök, ugyan! Egyenesen a szőkeséget célzom meg, mielőtt még léphetne. Sikerült annyit leszűrnöm, hogy ő bizony egy felettébb tapasztalatlan lányka, így hála annak a sok gyakorlásnak ezalatt a több évszázad alatt, viszonylag könnyedén környékezem őt meg. Szinte egy szempillantás alatt úszok ki füst képében ajkaim közül, hogy Ruby vöröslő ajkain át belemászhassak. Ha valami oknál fogva nem sikerülne - amit jelen körülmények között kétlek -, akkor csak keringek a plafonnál, mint valami borús felhő. Ám ha sikerül...
- Hú, a mindenit neki! - szólal fel a vékony hang, immáron nem a magas, tetovált testből, hanem bizony Rubyból, az ő dallamos hangján. Annyi különbséggel, hogy ezt most nem ő irányítja.
- Zagar bácsi, úgy unatkozok! Nem lovagolhatnám meg ezt a csúnya, ronda démont? - dobbantok hisztisen a padlóra, de végül elröhögöm magam. Nem tudni, hogy a leányzót láthatta-e Zagar valaha így röhögni, de most bizony mindent beleadok. Ám nem lenne teljes a szórakozás, ha csak én irányítanék, így ezek után kissé visszahúzódok, s hagyom Rubyt beszélni és cselekedni, ha akar. Közben az eredeti testem ott fekszik a földön, amit a vadász barátunk bizony kedve szerint lőhet, lyuggathat, megronthat, bármi, amit csak szeretne. Pár percnyi szünetet tehát hagyok a lánynak, aztán újra átveszem az irányítást.
- Én mondtam, hogy szívesen elsétálok a saját lábamon a bázisra, de nem, nektek szervezkedni kellett... - rakom csípőre a kezeim - illetve a szőkeség kezeit -, mire egy váratlan ötlettől vezérelve rámarkolok a domborulatokra. Hümmögve tapogatom meg őket, sőt, még a nadrágot is kicsit elhúzom elől, hogy belessek rajta.
- Ritkán szállok meg nőket, de ez... Hogy tudsz ezekkel élni, nem zavarnak, ha hason fekszel? - kérdem hangosan, s megpaskolom a kebleket, de végül megint csak elröhögöm magam, s újra hagyok pár percnyi szünetet a lánynak, hogy beszélhessen és cselekedjen, ha akar. Utána azonban megint én jövök, visszaveszem az irányítást, s a porhüvelyem felé bökök.
- Nos, mehetünk? Vagy órákig fogunk még itt ácsorogni? Egyhamar nem fogom elhagyni Rubyt, és ha tovább húzzuk az időt, akkor... - megragadom a felsőjét, s egészen a domborulatai alá húzom azt, s aljasan elvigyorodok. - Felettébb aljas dolgot fogok művelni vele... Szóval, ha kicsit is fontos neked ez a lány, akkor kapd fel a testem, aztán nyomás! - pislogok a vadász felé, aztán ismét visszahúzódok, s teret hagyok a szőkeségnek. ~ Na, milyen érzés, hogy benned vagyok? ~ Kérdem odabent a leányzótól, amit persze Zagar odakint nem hallhat.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 26, 2019 9:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
Nehéz figyelmen kívül hagyni Athlan-t, ha másnem a folyamatos magyarázása miatt. Miközben Ruby-nak beszélek, ő többször is félbeszakít, vagy belekotyog, sokszor tekintek felé. Főleg amikor a szőnyegbe tekerés miatt panaszkodik, aztán meg szerelmet vall Ruby-nak. Mikor az én nevem is elhangzik, a pillanat erejéig behúzom a nyakamat. Már csak az hiányzik hogy nekem is szerelmet valljon! Ez a végeláthatatlan duma roppant idegesítő. Viszont hiába tekintgetünk felé, egyikünk sem veszi észre hogy idő közben lassan, alattomosan meg fogja törni a só körét. Ruby egyértelműen vele van elfoglalva, szó szerint kellett odább húzni, én pedig a tervemet vázolom neki. Úgy tűnik megértette, csinálni fogja, amit kértem. Akkor már csak a démont kell kiiktatni és már szállíthatjuk is a börtönbe. Hát, ez egyszerűen hangzik, de tudom hogy nem lesz az.
- Mehet.
Jelentem ki a kérdésre, még látom amikor Ruby a szőnyeget leteríti, készen arra hogy minél gyorsabban a csapda közepére álljon, így védve lesz. Elfordulok, Athlan felé lépek két lépést és meglepetésemre pont fekszik, ami nem jó. Elvileg nem tudna feküdni.
- Ruby, most!
Intek a lánykának, ugorjon a szőnyegre iziben, azután a célkeresztbe Athlan kerül. Nem közelítek feléje, úgy vagyok vele, hogy így fekve bár nem tudom becélozni a fejét, akkor belelövök párat, majd feláll. Szóval az első lövés, ha a lábai felém néznek, akkor vagy lábon, vagy rosszabb esetben s@ggbe találhatja. Egy embernél azért ezt meggondolnám, de ő nem az. A ravasz meghúzása után nem is állok meg nézelődni, ha betalált, ha nem, jöhet a következő, így ismét felhúzom az ideget és belehelyezem a következő nyilat. Az egész maximum fél perc, addig nyilván ő is tud mozogni, jajgatni, vagy akármi mást csinálni, ám ha nekem támadna, akkor piszok gyorsnak kell lennie. Mikor célzok, már láthatom a lövésem eredményét, ha netán áll, úgy most a feje kerül a célkeresztbe -főleg ha még mozog is felém-, ha nem, akkor megint csak ellövöm a testére a nyilat. Utóbbi esetben ismételten felhúzom a lövést követően az ideget és egy másik nyilat rakok az idegre, remélve hogy legalább a harmadikkal végre elhallgat a démonunk egy időre.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
66
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan & Zagar
Motelszoba  • Credit:

Nem tudom Zagarnak miért kellett utánam jönnie, Athlan direkt szemétkedik és persze én nem tudok nem rá figyelni jobban, mert annyira tetszik. Félmeztelen is, meg hát mikor mondja, hogy jó mélyen szereti is. Tudom, hogy a meg nem történt felvázolt együttlétünkre utal vissza, ami talán megtörténhetett volna, ha nem rúgják ránk az ajtót. kicsit zavarba jövök, szóval Zagarnak úgy kell a kezemnél megragadva félrevonnia, mert nem nagyon figyelek rá. Nekem az élő helyes félmeztelen pasi fogja meg a szemem, amiért igazán nem hibáztathat. Ha lenne barátom, nem kacsingatnék más felé, még ha démon is az illető. Miközben beszél is néha félrepillantok a szemem sarkából figyelve őt. Valamiben sántikál, nem véletlen sétál fel-alá és persze én tudom, hogy egy idősebb démonról van szó, aki erős és hát leleményes is.
- Értem, hát akkor lődd le, úgyis magához fog térni, de addigra körbetekerjük. Közben elmosolyodom, mikor elhangzik, hogy ugye ez csak egy rossz vicc, hogy magára hagyjuk és elvonulunk beszélgetni, őt semmibe véve. Én azért figyelem és mikor szerelmet vagy mit vall, szinte olvadozom, bár tudom, hogy hazudik, hiába az az ártatlan arc, ami nem illik hozzá. Visszafordulok Zagar felé, mert van egy jobb ötlete, amit meg is oszt velem.
- Legyen így. Sóhajtok, majd mikor Zagarhoz beszél elkuncogom magam, mert hát azt mondja, amit tőlem tud és ez mulattat valamennyire. A kör mellett fektetem le a szőnyeget és tekerem ki, majd mikor lefekszik a körben Athlan kicsit sajnálom, még hogy nem szeretem, mekkora hülyeség, másra sem vágyom. Megfordulok és Zagar felé pillantok.
- Mehet? Kérdezem, majd ha kapok választ, csak akkor lépek rá a szőnyegre, nagyon remélem, hogy démoncsapdán kívül nincs rajta angyali is, mert akkor én is megszívom, nem kicsit.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Zagar & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
- Már elnézést! - intek a szőkeség felé. - Mi lenne, ha nem licitálnátok a testemre? Nem vagyok egy tárgy, akit csak úgy vagdoshattok! - teszem karba a kezeim sértődötten, de aztán megint felnevetek. - Nem ám, nyugodtan vagdossatok. De jó mélyre, úgy szeretem... Te is Ruby, nem igaz? Na és te, Zagar? Ugyan, beszélgessünk már! - sóhajtok unottan a levegőbe. Minden bizonnyal nekem vannak nagy igényeim, de hát megérdemlek egy kis beszélgetést ennyi Pokolban töltött év után, mely alatt bizony nem sokszor sanyargattam az embereket, úgyhogy még köszönetet is érdemlek, hogy nem vagyok olyan, mint a többi fattyú. Egész békés tudok lenni, ha olyan napom van. Sőt! Szívesen megpályáznám a legbékésebb démon címet...
- Ha annyira divatos darab, miért nem tekerünk be inkább téged? - vonom fel a szemöldököm feléjük, aztán ezek ketten félrevonulnak sugdolózni. Félrebiccentett fejjel követem őket a tekintetemmel, s értetlenül integetek feléjük.
- Ugye ez csak valami rossz vicc? - s csak beszélek, forgolódok, elégedetlenkedek. Látszólag. Azonban míg ezek ketten távolabb tőlem sugdolóznak, én kihasználom a helyzetet arra, hogy miközben adom itt az ostoba, nagypofájú démont, aki mást sem képes csinálni a "démonkodáson" kívül, addig közben ahogy haladok újra és újra a sóból szórt kör egyik szegletéhez, addig mindig aprót roppantok a padló egy felettébb apró részén.
- Ruby drágám, be kell vallanom neked valamit. Csak azt akarom mondani, hogy... - megállok, s tenyerem a szívemre helyezem egy pillanatra. Próbálok úgy pislogni a lány felé, mintha én lennék a legártatlanabb férfi a világon.
- Szeretlek. - súgom felé érzékien. - S erre gondolj akkor is, amikor becsavarsz abba a szőnyegbe, és amikor majd fel akarsz vágni ki tudja hány ember szeme láttára. - ekkor búsan megfordulok, majd járok egy kört ismét, hogy az a bizonyos apró repedés még nagyobb lehessen, s szép lassan potyogjanak le rajta a sószemecskék. Mikor újra megfordulok, akkor viszont a tekintetem már Zagart keresi, akire hasonló ártatlan íriszekkel pislogok.
- Zagar, be kell vallanom neked is valamit. Csak azt akarom mondani, hogy... - nagyot és mélyet sóhajtok a levegőbe. - Bár nem szívesen vallom be magamnak, de elkaptál, s ez eddig senkinek nem sikerült. Te vagy a legjobb vadász, akivel valaha találkoztam, őszinte elismerésem. - bólintok határozottan, ha figyelnek, ha nem. Hú, azt hiszem több mocsokra emlékszek az emberektől, mint kellene, de hát a szövegeléssel legalább elütöm az időt! Újra járok egyet, s mikor megérzem, hogy egy kicsiny ponton lecsusszant az összes só, és sikerült megbomlasztanom kört - már ha időközben nem szólt közbe valamilyen módon egyikőjük sem -, úgy váratlanul leülök a földre, majd elterülök a kör közepén.
- Hogy éljek úgy, hogy egyikőtök sem szeret engem? Ahh, inkább öljetek meg! Így semmi értelme a létezésemnek! - mély letargiába esek, s búsan kezdem fürkészni a plafont, mintha elengedtem volna az életem. Bár kétlem, hogy olyan ostobák lennének, hogy elhiggyék. Úgyis csak arra várok, hogy a kisasszony közelebb lépjen hozzám, s olyat tegyek, amit nagyon régen csináltam...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
Elhúzom a számat a démon válaszán, mert harminc éve én biztosan nem voltam New Orleans-ban, még a közelében sem, bár a szavakkal lefestett körülményekre való tekintettel dézsávű érzésem lesz. Igen. Akárhányszor ott járok, hát mindig hasonló bulikat tartanak. Úgyhogy ez igaz. Még meglehet a többi is az. De akkor miért ismerősek ezek a tetoválások? A jó ég tudja! Közben visszaér Ruby a szőnyeggel, amire az erősebb démoncsapda lett felrajzolva. Az előbb elégedetlenkedett és fújtatott a kijelentésemre, de szerintem ő is tisztában van a ténnyel, hogy még csak tanuló. Lehetne ős-zseni, akkor sem fognak egy több száz éves démont rábízni, ellenben egy tapasztalt vadász oldalán ott lehet és figyelhet, akár még mást is megengedhetnek neki, bár ez attól függ hogy kire bízzák. Athlan pedig lázadni kezd a szőnyeg ellen, bár egyik fülemen be, a másikon meg ki. A nyílvessző elől félre mozdulok, azután kezdek kiakadni Ruby válaszán. Bólintok neki kettőt, hogy jöjjön velem félre, hogy négyszemközt beszéljek vele, így biztosan eljutunk az ajtóig, távolabb a nyekergő démontól.
- Nézd! Ahhoz hogy bele tudjuk csavarni, először is ki kell iktatnom és ha csak fejbe vágom, akkor szempillantás alatt magához fog térni. Úgyhogy le kell lőnöm, de még ez sem veszélytelen. Óhatatlanul megtörhetjük közben a kört. És ha egy kicsit is eszméletéhez kerül, vagy netán lesz annyi ereje hogy elhagyja a testét, megszállhat téged. Ezt meg nem akarom!
Vázolom a lehetőségeinket és közben egy megoldáson agyalok. Mondanám hogy ötleteket várok, bár egy elképzelésem nekem is akad.
- Mi lenne ha leterítenéd ezt a szőnyeget és a közepébe állnál? Úgy nem tud megszállni. A csapda elnyomja a képességeit. Én lelövöm, odavonszolom.
Velem nem tud szórakozni, maximum agyonütni, de ezt már nem teszem hozzá, mert én sem adom olyan olcsón a bőrömet. Hagyok egy kis szünetet, hátha neki is felvillan egy ötlet.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
66
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 11:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan & Zagar
Motelszoba  • Credit:

Athlan jól szórakozik, hogy a testén nincs rúna, majd azt mondja hogy tényleg az, majd megkérdőjelezi, hát ez remek. Nem sokat segít nekem, de mindegy is, a lényeg, hogy én kapjam meg őt, elvégre én találtam rá és persze azért is , mert nagyon tetszik nekem. 
- Miért ne nekem kellene? Én találtam rá és lehet új vagyok, de nem hülye meg kezdő, akire ne lehetne ilyesmit rábízni. JMorgok elindulva kifelé, mert hát nem vagyok kisgyerek már és ő is ilyen korban már rég vadászhatott mindenfélére. Attól, hogy éles harcban nem volt részem, attól még elméleti dolgokban nagyon is jó vagyok. Mikor az ajtóhoz érek pont egy célzás hangzik el és persze rám sandít a démon mindene. Hát megbízni nem lehet benne az már biztos, de remélem nem jár el a szája, mert nem szeretném, hogy kiderüljön a nephilim létem, amíg nem tudom miként reagálnak rá.
Mikor leveszi a felsőjét Athlan, akkor Zagar gonosz megjegyzése zökkent ki a bámészkodásból. Csak sóhajtok egyet és elfordulok.
- Nem, kösz. JInkább elhagyom a szobát és besétálok a sajátunkba, ahol a démonfogó csapdával ellátott szőnyeget gyorsan feltekerem, majd bemegyek vele vissza a fiúkhoz. A szőnyeg, akkora mint én, szóval elég nevetséges lehet a látvány, szinte érzem, hogy Athlan valami oda fog szólni nekem, de igazából nem veszem magamra, örülök, ha megfogtam a  figyelmét.
- Ellenezte a tetoválásokat és ezért csak egy van rajtam. JAmi nem az. A ruhákba varrta bele általában, csak hát most nem olyanban vagyok, mert nem gondoltam, hogy szükségem lenne ilyenekre, a démon amúgy sem fog bántani engem, szóval kétlem, hogy belém akarna szállni, főleg mikor a saját teste vagy a porhüvelye teste sokkalta erősebb és nagyobb is.
- Pedig ez egy igen divatos darab! Jegyzem meg  a szőnyegre, majd Zagar felé pillantok, hogy mi legyen.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 11:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Zagar & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Muszáj mélyet sóhajtanom a levegőbe, hiszen évtizedek óta talán Ruby az első, akinek meghallgattam a személyes gondjait. Nem különösebben érdekeltek mások problémái, s őszintén szólva ez sem életem története, a szegény angyalvérű lány s a fura vadászcsalád... Mégis azok a tollak felértékelik kissé az egészet, ezért vagyok még itt, s nem álltam odébb. Mondjuk a kíváncsisága s a naivsága megmosolyogtat, bár nem éppen egy démonnak kellene lennie az elsőnek, akit "tanulmányoz", vagy pont fordítva, de hát ki vagyok én, hogy vadászokkal ellenkezzek?
- Rúna? Hol? - pillantok lefelé magamon értetlenül. - Örülök, hogy így felértékeltek, de ez csak egyszerű tinta. - aztán hamar megrázom a fejem és korrigálok. - Neem, hazudtam, ezek tényleg rúnák. - kérdőn pillantok a plafon felé, majd vissza a többiekre. - Vagy mégsem? Hmm, hát azt hiszem, tényleg tanulmányozni kell, hátha találtok valami... Izgalmasat. - egy kacsintást megeresztek Zagar felé, s mikor Ruby elhalad előttem, enyhén összecsettintem a fogaim felé, mintha csak meg akarnám őt harapni. Ám az eddigi szórakozott él hamarosan kicsit komolyabbra vált, mikor négyszemközt maradok végre egy igazi vadásszal.
- Ha már itt tartunk, azt is kerestem... - apró, gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon. - Athlannak neveztek el sok száz... Akarommondani pár éve. - sóhajtok ábrándosan és halkan a levegőbe. Néha hirtelen ül rám, milyen rengeteg is az a majd' hétszáz év.
- Gondolom, tisztában vagy vele, hogy se le, se fel. S ha rajtam múlott volna, itt sem lennék most... Nem csak itt a motelban, de ezen a világon sem. - vonom meg kiábrándultan a vállam. - Csak tudod, megéreztem valamit a levegőben, ami most idevonzott. - sejtelmesen sandítok Ruby felé egy pillanatra, ám nem fűzök hozzá több magyarázatot, hogy miért is érdekelhet egy magamfajtát egy átlagosnak tűnő fiatal lány. Egy átlagos halandót nem érzékelek, de ez a szőkeség kissé más. S bár eleinte fogalmam sem volt, ki ő, mi ő, csupán ott emésztett az elmémben az a kegyetlen érzés, mely nem hagyott nyugodni, s melyet muszáj volt kielégítenem. Ilyen ez a kíváncsiság, démonoknál sokkal rosszabb.
- Hogy találkoztunk-e? - húzom összébb a szemeim, ahogy jobban az arcára fókuszálok. Megeshet, hogy találkoztunk, bár az ő életében csak egyszer.
- Utoljára harminc éve jártam itt. - s ezzel le is buktatom magam, hogy nem csupán egy pár éves tapasztalatlan, senkiházi, semmitérő démon vagyok, mint az újak. Fel kellene koncolni az összeset, annyit sem érnek, mint a halandók. Harminc éve sem jó kedvemből jöttem közéjük, hanem Atyám utasítására. Tökéletesen meg lettem volna a társaságuk nélkül, azt meg kell hagyni.
- New Orleans melletti kis falu. Egy fogadó. Sok ember. Vérfürdő. Bár nem én okoztam, de azért szépen belekevertek a dologba... - forgatom a szemeim sóhajtva, hiszen az az eset éppen olyan volt, amiben "friss" démonok próbáltak tombolni, s azt hitték, hogy övék ez az egész nyomorult világ s az összes szerencsétlen, aki benne van. Hát, tévedtek. Nagyon tévedtek. Bár akkor még kölyök lehetett ez a vadász, ám én akkor is pontosan ugyanígy néztem ki. Könnyedén lehet, hogy felismert, de bennem annyi az emlék, hogy még egy kicsit kell kutakodnom, hogy ráleljek az arcára. Aztán hamarosan visszatér a leányzó a kezében a szőnyeggel, de én csak a fejem csóválom.
- Komolyan egy szőnyegbe akartok becsavarni? Ez annyira rohadtul kiábrándító! - azzal lehajolok, s felszisszenve kitépem a nyilat a lábamból, mely után egy kisebb vértócsa keletkezik a talpam alatt, aztán visszadobom azt a gazdájának. A kérdését persze mintha meg sem hallottam volna, ám a lelki szemeim nagyon is felcsillantak a megszállásos dolog hallatán.
- Komolyan mondtam, hogy elsétálok a saját lábamon is. Úgyse tudlak titeket legyőzni, s valószínűleg így is, úgy is el fogtok vinni, szóval köszönöm, de nem kérek abból a rongyból, jók lesznek a lábaim. - vonom fel a szemöldököm dacosan, s csípőre teszem a kezeim.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
Abban biztos vagyok hogy látna újat, mivel én is a magam 45 évével mindig látok valami újat, elég csak arra a két nőre gondolni a szomszédban. A démon mintha Ruby-t akarná befolyásolni, gondolom, mert engem nem tud. Ha nem démon lenne, jót röhögnék a hülyeségein, így viszont kicsit sem találom viccesnek. Elkönyveltem a szokásos tapló démon fiókba és becsuktam. Jó! Ez addig dumálni fog, amíg le nem lövöm! És a legrosszabb az egészben hogy még élvezi is, bár mi mást várhatnék egy démontól! A figura a legjobb összeállításban kapott napvilágot az alkotójától. A szavait úgy elengedem a fülem mellett, mintha csak egy gyerek fütyülését hallgatnám és inkább Ruby-ra figyelek. Furcsán viselkedik.
- Ha azok valóban rúnák, akkor sem neked kellene tanulmányoznod!
Nem tudom miből gondolja hogy majd a Tanács, vagy bármelyik vadász pont rá bízná? Ha logikusan végig gondolom, és azok olyan rúnák, amiket fel tudnánk használni és Ruby ezt akarta a tudomásomra hozni, akkor sem egy tanuló csitrinek fogják kiadni, hanem olyannak, aki már tapasztaltabb. De aztán a nyekergését hallgatva, megrázom a fejem.
- Kérek majd neked engedélyt hozzá!
Vágom rá morogva. Ha ennyire ezt akarja, minden bizonnyal a hasznára válna, bár jobb lenne, ha inkább a sulis dolgaival foglalkozna. Már most biztosra veszem hogy megkapom a dorgáló hegyi-beszédet ezért, mert a ház ura ezt nem engedte volna meg neki. És egyébként ő a gyámja, nem én, szóval lehet semmi sem lesz az egészből. Mit ad ég, a démonunk folytatja a műsort, most már engem is bevenne harmadiknak. A pucér felsőtestének látványa valakit megérint, mert ahelyett hogy egyből menne a szőnyegért, még jól megbámulja itt nekem.
- Igényled a távcsövet?!
Idegesen vakkantok rá. Nem mintha lenne nálam, csak így próbálom meg kizökkenteni a nyálcsorgatásból. Aztán hamar kapcsol, elsiet érte.
- Nah, amíg visszaér! Kiböknéd hogy hívnak és mi a f@szt keresel itt?
Fordulok a démonhoz, bár nem várok túl sokat. Már fel sem hívom a figyelmét a gazdájára, mert hát Lucifer tapasztalhatóan lesz@rja őket nagy ívben, nem mintha ő kellene ahhoz hogy megöljem akármelyiket. Folytatni fogja a műsort, de talán csak elkotyogja magát és kapok némi használható információt. Elég csak ránéznem ehhez, itt élvezkedik, játszik, miközben veszélyben a léte.
- És miért olyan ismerős a képed? Találkoztunk már?
Úgy gondolom, valahol láthattam. Valószínűleg úgy, hogy nem is tudtam róla hogy démon, különben emlékeznék rá. Bár lehet erre sem kapok választ. Közben újabb nyíl került az idegre, én pedig felegyenesedek. Kevés ideig elszórakoztatjuk egymást itt, aztán hamar visszatér Ruby is, kezében a szőnyeggel.
- Anyád varrt rád megszállás elleni tetoválást?
Rajtam van, de nem tudom hogy rajta van-e. Közben végig fut az agyamon, hogy a démonunkat még is csak le fogom lőni, mert ahhoz hogy rákötözzük a szőnyeget, több kell néhány másodpercnél. Ha csak leütném, abból pillanatok alatt felkelne, de ha lelövöm, akkor egy két perc, vagy több, az kellene. Utána pedig a csapda aktiválódik, egyszerű halandó ember erejével bírna, azt meg már könnyű leszerelni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
66
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 29, 2019 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan & Zagar
Motelszoba  • Credit:

- Bajom? Az anyukám távol tartott tőlük egész életemben és azt szajkózta születésnapom óta, hogy senki sem tudhatja meg, hogy nephilim vagyok, szerinted mi bajom lehet? Csak tartok tőlük, elvégre egy tisztavérű vadászcsaládról van szó és én nem illek a képbe. Még ha ha vadász is lehetek, ki tudja mikor ment életet, hogy van szárnyam és kénytelen leszek felfedni, de ha már van kellő hírnevem és elismerés a hátam mögött, talán elnéznék. De most mire felé és hunynának szemet efelett? Egy fattyú vagyok, nem tartozom sehová sem igazából.
- Amikor megjelent a képességem és akaratlan is mindenki fejébe láttam egész nap, azt hittem megőrülök és csendre vágytam, ami nem történt meg, mert bármerre mentem, mindig voltak a közelemben, ez eléggé lefárasztott meg fájt is mentálisan, a fizikai meg hát pár zúzódás, mert általában tudok magamra vigyázni. Nem tudom ez miért olyan fontos, de hát velem nem történtek nagy dolgok. Anyám halálában nem hiszek teljesen és még nem engedtem el, szóval az annyira nem tört meg, hogy megemlítsem. Igazából nem is emlékszem, hogy bármi más bajom lett volna, hiszen boldog voltam és a rosszat hamar elfelejtettem.
- De a teste tele van fura jelekkel vagy rúnákkal, amiket tanulmányoznék! Mutatom magam mögé, már ahol lehúzta a pólóját, hogy célozzanak, ott is látszik egy, meg a kezén is azért láttam már. Nem vagyok benne biztos, hogy az egész testén vannak ilyenek, de azért megkockáztatom, amúgy is tartozik nekem a testnének a látványával.
- Akkor legyen a börtön! De szeretném tanulmányozni! Kérlelem Zagart és inkább ignorálom a meghágásost történetet, mert egy csók volt csak és elég hamar kiderülne, hogy mennyire szűz vagyok, ha elvinnének dokihoz.
- Nem akarom egyből megölni, nem fogom angyalpengével vágdosni! Meg utána sem, de az lényegtelen. Valahogy kiszabadítom majd onnan és szabad lesz ismét, csak azt nem tudom, hogy miként oldom meg, de lesz rá időm, hogy kigondoljam. A kérdésre, hogy nem volt elég egy menet hátrafordulok és kérdőn nézek rá. Nem értem miért lett ekkora a szája, nem segít magán. Visszafordulok Zagar felé, aki lábon lövi Athlant. Követem a nyílvessző útját és a démont figyelem mit reagál erre. Nos, nem erre számítottam. Mikor letépi a felsőjét az ajkaimba harapva csillogó szemekkel nézem a meztelen felsőtestét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire izmos lesz és hát hű. Teljesen izgalomba jövök, szóval igyekszem összeszedni magamat. Lehunyom a szemem és valami nagyon undorító és csúnya dologra gondolok, majd utána fordulok csak Zagar felé. A szárnyaim ma már elégszer előjöttek, szóval most még könnyebb visszafogni egyelőre.
- Jó megyek a szőnyegért. Válaszolom és már teszem is, bár nem értem annyira az elképzelését, de mindegy is. A lényeg, hogy belement és elvisszük Athlant élve.
- Tényleg össze kellene varrni a száját, hogy ne szövegeljen ennyit. Jegyzem meg és Zagar mellé állok a szőnyeggel a kezemben. Igyekszem nem megbámulni a túlságosan is sexy démont, elvégre komoly vadásztanonc vagyok.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 28, 2019 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Zagar & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Azt várnám ettől az ártatlan arctól, hogy megpillantok rajta megtört vonásokat, ám olyan határozottsággal és higgadtsággal vélekedik egy szerettének az elvesztéséről, hogy az még engem is meglep. Eszembe juttatja a kísérletezős időszakom, azokat a különleges tanulmányozni való egyedeket, akiknek a látszat ellenére felettébb érdekes volt az elméjük. Volt, akit elengedtem, ám volt, akit a halál torkáig hajszoltam hogy lássam, meddig lehet egy elmének feszegetni a határait. Ruby is megérne egy jó alapos feszegetést, az már biztos!
- Mi bajod velük? - mert hogy eddig túlságosan pozitív dolgokat nem hallottam arról a bagázsról. Ám sosem biztos, hogy azt az utat kell bejárni, amit kitapostak előttünk már. Talán Rubynak sem azt a sorsot szánták, hogy vadász legyen. Ki tudja?
- Mi volt a legnagyobb fizika fájdalom, vagy éppen szellemi megterhelés, aminek részese voltál? - hiszen a "nem biztonságos" kifejezés túlságosan tág fogalom. Ki tudja, egyszer eltörne valami bennem, s abban lelném örömöm, hogy az alkunkat megkerülve olyat teszek vele újra és újra, ami egy idő után felettébb borzalmas tud lenni, főleg egy nőnek. Főleg egy ártatlan nőnek...
Talán azok a bizonyos mélyről felzubogó sugallatok nem vezettek tévútra, s mikor megérkeztem a motelba, ugyan még nem gondoltam volna, hogy ilyen kis izgalmak kerekednek ebből a helyzetből, ám be kell látnom, nagyon is kedvemre van a helyzet.
- De, édesem, látnál újat! - súgom oda Ruby felé hangosan, persze úgy, hogy a mérges figura is meghallja. A tetoválásnak tűnő rúnák bizony fura dolgokat rejtenek, s ha egy ponton megszúr, akkor megeshet, hogy nem éppen úgy reagál a testem, mint egy egyszerű halandóé. Különösen azért, mert mágiával tartom fent, hogy ne rohadjon szét mindenem a pestistől. Ha legyengülök, s a koporsóm mélyére szegődök - nem, nem az a vérszopó szenny, ez egy rúnákkal ellátott fadoboz -, akkor sokszor megesik, hogy elsápadok, s feketés foltok jelennek meg a bőröm, az ajkaim szürkévé lesznek, a tekintetem üveges és halott lesz. Hiába, van ára annak, hogy ez a mérges kis dög velem van, s hogy emberinek tűnjön a külsőm, ne pedig egy elfajzott, fertőzött szörnyetegének.
- Úgy-úgy. Meghágtam. És egy démoni bébi növekedik ott bent. - vigyorodok el sejtelmesen Zagar felé, aztán bólogatok hevesen az értetlen pillantásokra, bár a mocskos szavaimat úgy tűnik, hogy megelégelte a kisasszony, hiszen hamarosan csattan rajtam az ostor vége. Hamar felhasítja a bőrömet, s ugyan pár pillanat erejéig egy gyilkos pillantást küldök a szőkeség felé, de végül muszáj felnevetnem, főleg az újabb fenyegetőzésre.
- Hát nem volt elég egy menet, mi? - morgom felé, azzal letörlöm a vöröslő fátylat ajkaim szegletéből, s elveszejtem bennük az ujjam. - Csak egy kicsit legyél türelmes! Hamarosan kirágja magát belőled a fattyam, aztán jöhet a következő! Chh, nők... - csóválom meg a fejem, majd újra visszaemelem a tekintetem a vadász felé, s elmosolyodok. Jó. Jó?! Na, azért többet néztem ki nyilas barátunkból, hát így odadobna egy kislánynak, hogy tanulmányozzon? Ez azért eléggé... Hízelgő! Dobbantok hát egyet, meg kettőt is, persze sokat nem érek el vele, de hát nem is célom egyelőre túlságosan megbontani a kört. Valóban be tudnám szakítani magam alatt a padlót, de hát az kinek lenne jó? Ugyan. A harmadik dobbantásomnak viszont megérkezik a jutalma is, s úgy fúrja keresztül a lábam a nyíl, mintha egy puha emberi lábat fúrna keresztül. Mert hogy az. Ja.
- Ahh, te... - szisszenek fel élvezettel, s egyből odakapok, ám ahelyett, hogy kihúznám magamból, egész egyszerűen csak végigsimítok rajta. Ám a mozdulat végén, ahogy kiegyenesedek, úgy kapaszkodok bele a felsőmbe, amit egy mozdulattal leveszek magamról, s a földre hajítom.
- Nem vagytok ti rokonok véletlenül? Hát már te is fel akarsz izgatni? Oké, csinálhatjuk hármasban is... TE leszel középen! - mutatok Zagar felé, aztán megkapaszkodom az övemben önelégülten. - Mit kapok azért, ha hagyom magam, és nem ellenkezek, hogy elvigyetek? Velem lehet ám alkudozni... - vonom meg a vállam egy aljas vigyorral, s letörlöm a maradék vért ajkaim szegletéből. Próbálok ostoba démonnak tűnni, aki nincs tisztában a következményekkel, s akinek nem számít semmi, ám ha ilyen méregzsákok vannak azon a bizonyos akadémián, akkor muszáj egy kicsit körülnéznem ott, s elhintenem pár magvat. A földekben, a vízben, vagy épp a többi vadász testében... Ki tudja?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 24, 2019 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
- Pofa be!
Abszolút nem vagyok kíváncsi a pokolfajzat szövegelésére, bár nem kétlem hogy hiába szólnék így rá még többször. Ezek semmiből sem értenek! Szerencsére így első nekifutásra nem jár sokat a szája. A szőrös mellkasára meg végképp nem vagyok kapatos, tudom hogy csak elterelné vele a figyelmem. Úgyhogy marad a szája mozgása, és közben Ruby felemelt hangja.
- Mi a t@kömet akarsz rajta megnézni? Megszállta egy ember testét. Semmi újat nem látnál!
Ha meg is fordult a fejemben hogy Ruby nem Ruby, még az ajtó előtt, most már biztos vagyok benne hogy ő az. Eleve egy démon nem tudná sóval körbeszórni a másikat és tudná azt is, amit most mondtam. Bevinni az Akadémiára meg bőven őrültség.
- Az Akadémia nem annyira őrzött, mint a börtön.
Egyszer sem tekintek rá, végig a démon sunyi képét figyelem, amin játékos és egyben fölényes mosoly terebélyesedik. Mivel megkérdeztem mi történt, leginkább Ruby válaszára várok, de borítékolható volt hogy nem lesz egyszerű bekussoltatni pokoli foglyunkat. Morgok egyet magam elé, viszont hagyom, hadd mondja végig. Valójában azt se hiszem el, amit kérdez. Csak játszik.
- Ha csak nem akarod angyalpengével boncolni, akkor ezt felejtsd is el!
Morgok rá Ruby-ra, a pillanat erejéig rá tekintve, így láthatja, egyetlen szavát sem hiszem el ennek a kriptaszökevénynek. Nincs sok értelme boncolni, nem is értem miért szajkózza ezt. Angyalpengével meg főleg nem, különben ennyi erővel itt azonnal meg is ölhetnénk. Minek túráztassuk magunkat, ugye? Felhorkanok az angyal megevésének emlegetése kapcsán. Nah jah. Tegnap én is megettem egy angyalt. Kicsit rágósak...f@szom, miért kell ezeknek mindig ennyit pofázniuk?! Még szép hogy ezt sem hiszem el, nincs valóság alapja. Azt viszont el tudom képzelni hogy volt eggyel csörtéje, azért a tollak itt szanaszét ezt támasztják alá. Bár ha elmenekült, akkor több kérdés is nyitott a hol létét tekintve.
- Jó!
Bólintok igennel Ruby-nak, mert vigyük. Az ostorral viszont vigyázhatna, ha sokat hadonászik vele, azzal fogja megtörni a só-kört. Aztán meg a démon dobbant. Azt hiszem ahhoz, hogy az a kör a dobogástól megtörjön és szétnyíljon, be kellene vetnie a démoni erejét, de elég szűkös a hely ehhez. Nem biztos hogy menne.
- Nesze!
Lefelé kúszik a nyílpuska, becéloztam a jobb lábának fejét és a kijelentésem után rendre el is lövöm a nyilat. Ő akart vérfürdőt! Nem fog tudni eldőlni, a kör miatt, láthatatlan falat képez neki. Nekem nem. Persze egy ilyen sérülésből percek alatt kigyógyul! Meg se kottyan neki, noha fájni, piszkosul tud.
- Figyelj! Hozd ide a szőnyeget! Azzal el tudjuk vinni!
Mindezt Ruby-nak mondom, de most már nem fordulok felé. Várok hogy elinduljon, egyébként marha gyorsan kéne, mielőtt ugrabugráló démonunk megszökik, vagy ami rosszabb, nekem esik miután kijött a körből. Ó, tudatában vagyok annak, hogy ez nem betonbiztos védelem. A legtöbbször kijönnek belőle, van amelyik gyorsan, van amelyiknek több idő kell hozzá.
- Ugráljál még, én meg adom a talpalávalót!
Morgom később a pokolfajzatnak, komoly hangvételben, mert úgy is gondolom. Ha kell tűpárnának nézem és tele pumpálom nyilakkal, ez csak rajta múlik. Közben lehajolok és felajzom a fegyverem, egy újabb nyilat húzva az idegre.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
66
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 23, 2019 9:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan & Zagar
Motelszoba  • Credit:

- De megvisel, de nem fogok a szobámban gubbasztva sírni emiatt, mert attól nem fog visszajönni. Nem ő az első, aki ezt szóvá teszi, de hát én már korábban is találkoztam a halállal, a boncolószobában és tudom, hogy ez az élet rendje. Sokan meghalnak és csak az erősek maradnak hosszabb ideig élve mondhatni. Nem érzem úgy, hogy az önsajnálat, hogy egyedül maradtam megoldana bármit is, de biztos nem fogom neki ezt elmagyarázni. Az is lehet, hogy nem halt meg, csak eltűnt és halottnak nyilvánították. A teste nem került elő.
- Nem gondolom, hogy biztonságosabb melletted, de veled jobban kijövök, mint velük és legalább mindig láthatnám ezt a cuki pofid. Az ujjammal körbe is rajzolom a levegőben az említett részt mosolyogva. Van valami ebben a démonban, ami megfogott és nem szeretnék lemondani róla. Lehet ostobaság, de engem annyira nem érdekelnek a következmények.
- Jó legyen úgy, de foglalkozni fogok ez ellen, hogy én uraljam és ne az érzelmeim hevében törjön elő. Kitalálok valami rúnát, ami lezárja és amíg nem oldom fel, addig őrzi majd a titkomat.
- Ah. Sóhajtom a csók végén, mennyire jó volt és hát érezhette, hogy a szívem majd kiugrott a helyéről, gyorsan dobogott a helyén, de persze mindennek Zagar hangja vet véget és ideje felöltöznöm, na meg a szárnyak. Úgy örülök, hogy időben sikerült elrejtenem őket.
- Jól vagyok nyugi! mindjárt... Még odanézek a ciccegő megjegyzésre. Igaza van, így tényleg nincs nehéz dolga, hiszen elég egyértelmű, hogy mennyire tetszik nekem és ilyen közeledésekkel hamar kibújnak a tollak a hátamból. A felsőmet húzom meg lefelé magamon, amikor az ajtóhangos robajjal landol a földön és megjelenik a megmentőm. Nem értem mit keres itt és miért kell a dolgaimba beleavatkoznia.
- Fogtam egy démont és szeretném elvinni az akadémiára, hogy felboncolhassam és megnézzem magamnak közelebbről is. Válaszolok diplomatikusan, ám miért is beszélnék csak én, a hangomat elnyomja Athlan hangja. Elég szellemesen válaszol, hogy kinek nem a farka, amit akaratlanul és a számba harapva visszafogottan próbálom visszafogni a nevetésem. Hát ez jó volt. De mielőtt még lelőnék az én védencemet, a nyílpuska elé lépek.
- Ne lődd le, nekem szükségem van rá még. A tollakra nézek a földön, oh egek. Persze mielőtt megszólalhatnék, Athlan belekezd egy kis mesébe, amire felé fordulok és az ostorom markolatát szorosabban markolom. Már az angyalkánál nem tetszik, amit mond, majd jön, hogy megrontott, amire értetlenül vonom fel a szemöldökömet és nézek felé, majd Zagar felé, hogy remélem nem hiszi el, amit mond. mikor már a meghágásnál tart nem bírom tovább és meglendítem a kezem, hogy az ostor csattanjon. A szája bal szegletét találom el, amit felhasítja a húst ott. Röhögjön csak, de ez már egyáltalán nem szép. Emberként még tényleg lehetne bármi ilyesmit csinálnunk, már pedig ehhez kellene ragaszkodnom, hogy ember vagyok.
- Nincs itt semmi angyali, de tele volt tollakkal, amikor ideértem már akkor is. Mutatok magam mögé. Nem tudom, hogy mennyire hihető, hogy egy démon angyalokat öl, de szerintem teljesen elfogadható, a megevés részét már nem tudom.
- Kérlek vigyük el a bázisra, hogy tanulmányozhassam! Nézek Zagar felé kérlelően. Egy ideig ott kínozhatnánk, amit még élvezne is a beteg állatja, majd véletlen megszökik majd, figyelmetlenség miatt. Jó kis tervnek tűnik szerintem.
- Hallgass már vagy összevarrom a szádat és utána mikor boncolunk, a saját véredben fürödhetsz. Válaszolom a vállam felett hátrafelé gonosz mosollyal. Úgyis ez izgatja fel, én meg még többet akarok belőle csak. Egy kis betekintést nyer a vadászok élőhelyén, ami később a beszámolóimnál még jó lehet.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Zagar & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Nehezen tudom értelmezni a "stílus" szócskát, s nem is igazán tudom, hogy mire érti a leányzó. Öltözködés? A fekete az én színem, mindig is az volt, a mindent elnyelő, árnyékokba rejtő, sejtelmes szín. Halandóként azt viseltem, amit rám aggattak, s az leginkább olyan gönc volt, mely egyértelművé tette mindenki számára, hogy különbözök tőlük. Hogy én egy mocskos, átkozott kölyök voltam csupán, aki rejtélyes módon túlélt több hónapot az erdőben alig hat napos csecsemőként. Furcsa volt abban a közegben létezni is egyáltalán, ahol mindenki úgy tartotta, hogy boszorkányság áldozata lettem, holott csupán a közelben tanyázó tündérek akartak egy saját babát maguknak. Nem elég, hogy én voltam öt év után az első gyermek, aki megszületett, tetejébe még hófehér bőröm, fehéres, szőkés hajam volt, s kékes íriszem halovány piros árnyalatokkal. Igen, kellemetlen egy betegség volt, a mostani külsőmmel pedig talán kompenzálom az akkori énem. Ami pedig a jellemem illeti, talán nem is igazán ez a valós, mint amit Ruby felé mutatok. Kell valami, ami nem riaszt el mindenkit, amitől nem akar sarkon fordulni az első velem szemben lépkedő, hiszen ha már itt ragadtam, ebben a posványban, akkor megpróbálom hasznosan tölteni az időt, s nem bezárkózni a kunyhóm rozoga falai közé. Ehhez viszont vissza kell mélyre tolnom az igazi énem, azt a démont, aki hosszú évtizedekig képes elmerülni a saját magányában és sötétségében. Ez a valami, ez a beszélgetős, ismerkedős még nagyon alakul, nagyon alakítható, kicsit sem kiforrott személyiség. Ám alapnak nagyon is tökéletes, s ha ezen a sémán haladok tovább, erre építek, talán még begyűjthetek pár szépséges tollpihét. Vagy kígyóbőrt. Ki tudja?
- Miért tűnik úgy, hogy nem visel meg nagyon a hiánya? Ennyit változott volna a világ azóta, mióta utoljára itt jártam? - töprengek el egy pillanatra, felelevenítve a képeket, milyen volt, mikor szörnyetegként elragadtam el valakit a családjától. Talán minden évszázadban más volt. Volt, ahol hónapokig keseregtek, volt, ahol egyből a keresésére indultak, s csak akkor adták fel, mikor visszadobtam a szétcincált tetemet. Mostanság lehet, hogy olyan világot élünk, ahol a beletörődés és túllépés a legjobb megoldás.
- Képes lennél ott hagyni a családod azért, hogy egy démon mellé szegődj? Miből gondolod, hogy mellettem nagyobb biztonságban lennél? Talán nem épp pozitívak az eddigi tapasztalataid velük? - hadarom el a kérdéseket, s kíváncsian oldalra biccentem a fejem. Olyan lánynak tűnik, aki nagyon keresi még a helyét, s nem is tudom, hogy meg tudja-e találni ebben az új, lepusztult világban, ahol olykor veszedelmesebb összeakadni egy angyallal, mint egy démonnal. Engem nem űz a sötétség, le vagyok láncolva a rúnák által, s jobb is, mintha őrült tombolásba kezdenék. Megint. Ám a szárnyasok nem olyanok, mint a nagykönyvben. Lényegében senkiben sem lehet megbízni már, még talán önmagunkban sem.
- Ha elárulnám a módszerem, talán előre szőnéd magadban a terveket, hogy ellenkezz. Így viszont majd a pillanat erejével tudok lecsapni rád. - vonom meg a vállam önelégülten. Erőszakhoz talán nem is kellene folyamodnom, hiszen most is olyan szépen bukkantak elő a hátából, hogy öröm volt őket nézni. S mi van, ha a családja előtt törnek elő? Szívesen megnézném azokat a meglepett arcokat, az már biztos!
A vérpettyes csók hamar omlik szét köztünk, s halkan sóhajtok ajkainak mélyére, mikor újra előbukkannak azok a tollak. Muszáj elmosolyodnom a látványra s a lágy szellőre, melyet a szárnyak okoznak.
- A pillanat ereje, látod-látod... - ciccegem felé, majd megperdülök, s hagyom, hogy egy kisebb börtönt szórjon körém. Meneküljek? Új lakhely? Élvezettel nézek végig ezen a naiv lányon, s alig bírom visszafogni magam, hogy ne nevessek fel hangosan. Lám, tényleg komolyan gondolná. S úgy tűnik, hogy egy tapasztalatlan, fiatal démonnak gondol, akit menekíteni kellene. Hiába vagyok erőm teljében az új légkörben, s ha akarnám a földdel tenném egyenlővé ezt a helyet... Mi szórakozás lenne abban? Miért ne játszhatnék rá egy kicsit a dologra? Miért ne adhatnám el mindenkinek, hogy gyenge vagyok? Micsoda ötletek! Ahogy pedig ez megfogan bennem, aljas mosolyra húzom ajkaim, s karba teszem kezeim. Nem reng a föld, nem törik a padló, nem történik semmi. Illetve de, Ruby kis barátja hamarosan igen csak hatásosan köszön be.
- Helló, Zagar bácsi! - integetek felé szempillarebegtetve, Rubyt utánozva. - Már elnézést! - emelem fel a hangom végül színpadiasan. - Senkinek sem vagyok a f@sza, nem is értem... Miért lennék...? Ahh mindegy, mindegy. - legyintek értetlenül, s innentől a sápadt, méregzöld íriszeim csak a vadász tekintetében vesznek el, tébolyult mosollyal tartva a szemkontaktust. Na, így mindjárt más a helyzet! Amíg Ruby beszél hozzá, addig én lassú mozdulatokkal lejjebb húzom a felsőmet a nyakánál, odabökök a sötét vonalakkal szőtt mellkasomra, s a Zagar nevezetű alak felé tátogom, hogy "Ide célozz, itt fáj a legjobban", hacsak időközben nem repít a koponyámba egy nyilat. Nem lenne jó, kell az előjáték!
- Hogy mi történt? Ohh, épp csak szerepjátékoztunk a te kis angyalkáddal. - válaszolom egyből, akkor is, ha a szőkeség már belekezdett a magyarázatba. - Én voltam a ronda démon, aki elsőként rontott meg egy ártatlan lányt. Ruby drága pedig eljátszotta, hogy élvezi, hogy egy pokoli fattyat tettem a hasába. - simítok végig elmerengve az államon. - Nagyon jól játszotta a szerepét, elég hitelesen adta, hogy élvezi, ahogy egy démon meghágja. - röhögöm el magam végül aljasan, csak hogy egy kicsit oldjam - vagy inkább szítsam - ezt a roppant feszült - és szórakoztató - helyzetet. A kérdésére, már ha eddig még nem fúrta keresztül semmimet a nyíl, lassan eresztem le a kezem, mintegy jelezve, hogy én ugyan nem készülök semmire, csak mutatnék valamit. Ha eljutok idáig, akkor előhúzom a zsebemből kikandikáló tollat, s lassan ajkaimhoz emelve  illatozom meg nagy sóhajjal.
- Már nincs angyal. Megettem. - elveszejtem ajkaim közt a pihét, ami egyből eltűnik onnan, mikor végignyalok a fogaimon. - Az embereket szolgálom, ölöm a szárnyas patkányokat, és ezt érdemlem? - biccentek a fegyvere felé. - Nem ám, csak vicceltem. - röhögöm el magam. - Próbáltam megölni ezt a kislányt, de hát kicselezett. Nincs mit tenni. Elkapott. - beletörődve sóhajtok, ahogy a sóból készült körre pillantok. - Démon vagyok, nem tudom átlépni, úgyhogy... - feltartom a kezeim. Van még mit tanulnom a színészkedésről, az már biztos. Nem mintha annyira megerőltetném magam, de ha már csak elültetem Zagar fejében a magvakat, hogy valami nem stimmel, már megérte az egész szövegelés.
- Nos, mi lesz? Mikor kínoztok már meg végre, meddig kell még várnom? Ruby vérfürdőt ígért, mikor kapom már meg? - elégedetlenül dobbantok a lábammal, mire enyhén megremeg a padló. Ha nem történik semmi, úgy egy aljasabb mosoly kúszik az arcomra, s dobbantok egy újat, hogy megbomoljon körülöttem a kör. Nem célom megölni senkit, s ezt talán ezek ketten is érzékelhetik, hiszen minden vagyok, csak agresszív és dühös nem, inkább mintha szítani akarnám csak a tüzet. Aztán ki tudja, hogy a leányzó "bácsija" mifélékkel találkozott rajtam kívül. Ő már tapasztaltnak tűnik, nem is kicsit, biztosan izgalmas történetek lapulnak ott a fejében! Ó, ha megszerezhetném őket...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
Hosszú másodpercekig nem történik semmi, pedig várok, hátha csak valaki ugyanúgy részegen fetreng odabent, mint az előbbi két nőcske. Az ajtóval szembe helyezkedve berúgni készülök azt, amikor Ruby hangja megtöri a csendet. A térdem felemeléséig jutok, aztán a hangját hallva meglepetten trappolok a földre vele.
- Mi van?!
Bár első nekifutásra leesett a kő a vállamról, mert kezdtem azt hinni, hogy elrabolták vagy baja történt, és még is az ő hangját hallottam. Most inkább csapdának érzem az egészet. Ne hamarkodjuk el! A lakásukban volt egy patkány, amit egy démon idézett meg. Akár lehet a démon is az ő hangját utánozva.
- Hé! Jól vagy?! Mi történik odabent?! Nyisd ki ezt a rohadt ajtót!
Rendbe szedi magát? Miért kell neki rendbe szednie magát? Idegesen járkálok fel le az ajtó előtt a kezemben a fegyveremmel, megteszek kettő oda vissza rövidtávot, aztán egyszer csak hangos robajjal adja meg magát az ajtó a rúgásomtól. Berontok. Ruby alakja a szoba közepénél, egy picivel előrébb egy ismeretlen alaktól, aki mögötte pislog felém. Látva Ruby izgatottságát és a tényt, hogy sóval szórta körbe, én már egészen biztos vagyok benne, hogy ő a démonunk. Körülötte tollak.
- Bácsi a nénikéd térgye kalácsa! Mi történt?
Egyből a démonra célzok a fegyverrel, de közben Ruby-hoz beszélek.
- Ez meg ki a f@szom?!
A szabad kezemmel teszek egy félkört beszéd közben. Remeg a kezem a ravaszon. Már le kellett volna lőni, de ha megteszem, akkor a büdös életben nem tudjuk meg hogyan jutott be a falon túlra. És mivel látok esélyt rá, hogy élve elkapjuk, hiszen Ruby ezt félig már meg is tette, így csak akkor fogom meghúzni a ravaszt, ha nem bír magával.
- Van egy angyal is az épületben?
Csak azért nem tekintek Ruby-ra, mert a démon bármivel próbálkozhat. A sót nem tudja átlépni, de ettől még a képességeit nem gátolja. A helyzetét tekintve viszont szorosak a határok, szó szerint. Jobban szemügyre véve, mintha ismerős lenne az arca és azok a jellegzetes tetoválások rajta.
- Hé, s@ggfej! Ha csak megmozdulsz, én keresztül lövöm azt a dinnye fejedet, aztán odamegyek és darált húst készítek belőled!
Üvöltöm neki morogva. Nem hal meg tőle, ezzel ő is tisztában van, de ha eltalálom, az kiüti egy kis időre. Kérdés mennyire, mert ha idősebb démon, azok hamar felkelnek egy ilyen fejlövésből. Mondjuk annyira csak kidől hogy aztán én zavartalanul suhanjak hozzá, belemártva az angyalpengét. Igen, latolgatom a lehetőségeket. Feszülten koncentrálok rá, de közben várom hogy Ruby eljöjjön tőle és ha nem is élménybeszámolót, de röviden a történteket elmondja nekem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
66
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 7:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan& Zagar
Motelszoba  • Credit:

- A stílusod is tetszik. Meg persze ő az első fiú, akivel flörtöltem, szóval már az is eleve rányomta a bélyegét arra, hogy most itt van és nem zárkózott be és távozott egyéb módon a motelból. Olyan határozottan beszél, hogy ő maga is elhiszi, hogy elég erős, hogy megvédje magát, persze tisztában van vele, hogy a démonok erősebbek tőle, főleg ha idősebbek ki tudja hány évtizeddel vagy évszázaddal.
- Igen, nem olyan régen és csak összepakolni jöttem igazából. Nem küzdök az ellen, hogy ne mondjak igazat, elvégre a bizalmába szeretnék férkőzni, hogy legyen egy igen helyes és rossz barátom, aki felkészíthet a pokolra is, ahová zöld utat kaptam a szárnyaimmal.
- Akkor ideje beolajozni téged. Mondom egy félmosollyal, mert ez most elég kétértelműre sikeredett, de nem bánom. Én még mindig itt állok felül meztelenül, mert nem mentem el a ruhámért azóta sem, nem is terveztem, kezdem megszokni, hogy így vagyok és kevésbé vagyok talán szégyenlős is miatta.
- A puding próbája az evés, de szerintem még mehetne is. Nem tudom milyen lehet egy démon mellett élni, de kipróbálnám az már biztos, sok olyan helyen megfordulhatnék, mint az ő kis játékszere, ahová vadász biztos be nem tenné a lábát.
- Nem lehetsz biztos benne, hogy ami egyszer sikerült, az másodjára is akkora hatást fog gyakorolni rám, hogy összejöjjön. Amúgy még én magam sem tudom teljesen kontrollálni, akkor a te módszered miben lenne jobb? Az érintése végigbizserget és egy kicsit le is hunyom a szemem és mélyen beszívom a levegőt. Persze jobb lenne, ha folytatnánk, de nyilván nem fogjuk, mert ehelyett  inkább azt ecseteljük, kit hogy kínoznánk meg. Kicsit zavarba is jövök, hogy ő ezt élvezné is. Rajtam nem múlik, szívesen megnézném alaposabban, mint boncolás tanonc, de előbb látnám a testét egészben, mint daraboknak és holtan.
- Ezen segíthetünk, hogy ne csak szavak legyenek, ha ennyire élveznéd. Talán utána én is kapnék valamit, amit élveznék, de ebbe inkább nem mennék most bele, mert nem akarom a szárnyaim előcsalni, jó helyen vannak azok ott, ahol vannak elrejtve.
- Aj, a francba! Beharapom a számat, persze, hogy ilyenkor jön ide, hogy elrontson mindent Zagar. miért nem tudott otthon maradni, miért is jött utánam? Athlant nem hatja meg a dolog, engem meg láthatóan bosszant. Tényleg nem vártam senki felbukkanását. A felsőm után pillantok, aztán felkapom a földről, hogy magamra vegyem, de ehelyett csak a mellkasomhoz szorítom.
- Az nem jelent semmit, hogy őszinte voltam veled? Morgom felé, mire előkerül megint a tőre és sebet ejt magán egy vágást és bekeni a vérével az ajkait, amikre már találkozásunk óta vágyom. Úgy tűnik mégis megkötjük az alkut, meg sem mozdulok, mert ez a kis jelenet leköti a figyelmem és nem nagyon zavar, hogy ennek a szobának az ajtaján kopogtat már Zagar. Az idő lelassul mikor megcsókol Athlan, végem van, elolvadok. A szárnyaim úgy törnek elő és ágaskodnak, mintha csak erre vártak volna, de most még ez sem tudatosul bennem, mert ez életem első csókja és kiélvezem minden pillanatát. Ösztönösen jön a viszonzás és nehezen szakadok el tőle. A helyzet miatt most még ezt sem élvezhetem ki, mert már ajtóbetöréssel fenyegetőzik Zagar.
- Egy pillanat, csak rendbe szedem magam! Szólok ki, remélem ez elég lesz, hogy ne nyisson be azonnal, kell nyernem egy kis időt, már a szárnyak miatt is, amik most tudatosulnak bennem, hogy megint előjöttek, a fenébe! most legszívesebben azt kívánnám, hogy tépje le rólam, de jelenleg más problémám van.
- Egy kis időre szerzek neked új lakhelyet, amit élvezni fogsz. Mosolygok Athlanra és a zsebembe nyúlva kiveszem a sót és körbeszórom magunkat, majd kilépek a körből és felveszem a felsőrészemet, örömmel konstatálva, hogy sikerült a szárnyaim eltüntetni. Van pár toll a földön, de hát majd rákenem, hogy Athlan valami galambbal szórakozott, ha téma lenne.
- Menekülj egy emelettel lentebb és a lépcsőforduló utáni kis szobában találkozunk! Most megmutathatja mennyire erős, érdekel, hogy omlasztja be maga alatt a talajt. Én a kezembe veszem az ostorom és az ajtóhoz lépve kitárom azt.
- Helló Zagar bácsi, nem éppen a legjobbkor jöttél! Köszöntöm nem túl kedvesen, mert jól belerondított az ismerkedésembe, pedig kezdett izgalmasabb lenni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Külvárosi motel Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 10:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Zagar & Athlan

"Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet."
Úgy tűnik számomra, hogy ez a leányzó egy álomvilágban él, s talán nem is a sajátjában, hanem abban, amit teremtettek neki. Erős - bár bátor - kijelentés az, hogy meg tudná védeni magát, de úgy csillog a tekintete, ahogy ezt kimondja, hogy majdnem elhiszem neki. De csak majdnem.
- Csak a külsőm miatt? Ohh, ez fájt. - jegyzem meg, miközben a szívemhez kapok, de hamar felnevetek. Mindig is furcsák voltak azok az emberek, akik egy démon iránt éreztek vonzalmat, főleg azok, akiknek elég volt csupán maga a tény, ismeretség nélkül, hogy az adott személyt a Pokol köpte ki magából. Most más világot élünk, mint amikor utoljára voltam itt, nem csodálkoznék, ha többen csábulnának el a sötét oldal felé. Ott a barlangban úgyis sikerült meg tudnom, hogy az angyalok nagyon jó úton vannak efelé.
- Eddig csak anyáddal voltál kettecskén? Talán meghalt? - nincs a hangomban együttérzés, vagy bármi, úgy kérdem ezt is, mint az előbbieket, kíváncsisággal. Megismerni, behálózni, megfertőzni, s hagyni szárnyalni. Micsoda tervek!
- Sok rettegő halandót láttam már, de nem tartozol közéjük. Nem mintha okot adtam volna rá... - húzom egy apró félmosolyra ajkaim. - Nézd el nekem, kissé berozsdásodtam a Pokolban. - némi gúny ül a hangomra, nem mintha vissza kellene fognom bármit is, vagy erőltetni. Úszok az ösztöneim folyóján, s azok most nem az ölés vizei felé haladnak. Sokan hiszik azt, hogy ha megjelenik egy démon, akkor ott valaki biztosan meg fog halni. Ugyan, ez leginkább a fiatalok játékszere. Az idősebbek, mint jómagam is, már nem lelik örömüket abban, hogy kitekernek egy nyakat, vagy betörnek egy koponyát, hiszen ez már unalmas. Több kell, élvezetesebb, kalandosabb. Ez a szőkeség visz némi fényt az egyhangúnak tűnő felvilági napjaimba, s ha most megölném, akkor kezdhetném elölről a keresést. Kár lenne érte. Azért egy kis fenyegetőzés mindig feldobja a hangulatot!
- Vagy itt vagyok én... - ismétlem meg a szavait. - Úgy gondolod, hogy tudnál mellettem boldogulni? - villannak fel kérdőn a szemeim. Eddig is ugyan tapasztaltam már, hogy mellém akart szegődni ember, de azok inkább segélykiáltások voltak. Elszakadni egy borzalmas életből, újat kezdeni, mást, mással, egy erősebbel, aki nem fél vért áldozni érte. Majdnem még romantikus is, egyem a lelküket!
- Miből gondolod, hogy nem tudom előcsalogatni őket? Vannak módszereim, amiatt ne félj. - kacsintok felé, miközben mutatóujjam sejtelmesen végighúzom arcélén. Jó móka a vallatás, s ha kiterjesztjük ezt a szárnyakra is, még jobb móka lehet. Bár most nem csupán erőszakra gondolok itt, azok a bizonyos módszerek sokkal izgalmasabbak az egyszerű erőszaknál.
- Ahh, ezek a szavak... - sziszegem élvezettel. - Teljesen felizgatsz velük... - sóhajtom hosszasan. - Ha erre kerül a sor, kérlek, ne legyél kíméletes, hadd élvezzem minden pillanatát a szenvedésnek! - csillapodj, csillapodj! Hiába, nem tehetek róla, imádom, ha egy nálam gyengébb ilyen komolyan és őszintén fenyegetőzik, hiszen még a rúna sem aktiválódik, ami pedig innentől már halványodik, s percek múltán eltűnik. Szeretem a fájdalmat, másokét és a sajátomét, hiszen ez az egész, ami én vagyok, pontosan ebből született. Fájdalomból és szenvedésből.
- Talán most is megmutatnám azokat a tetoválásokat... - ám ennek nem jutunk a végére, hiszen közbeszól a sors. Izgalmas fordulat vesz a játék, ám az arcom nem azt sugallja, hogy tartanék a kinti alaktól, vagy akár Rubytól, sokkal inkább azt, hogy szívesen vetem bele magam a bonyodalomba, még ha az számomra balul is sülhet el.
- Előbb bizonyíts, aztán kötünk alkut. - megmosolyogtat a tény, hogy ennyire elkönyveli a halálom, s bár akadtam már össze erős vadásszal, de azért korai a feltételezés, hogy nekem annyi, ha ő belép ide. Hamarosan dörömbölni kezd az ajtón, én pedig elgondolkodva pillantok felé. Majd a szőkeségre emelem a tekintetem, aztán újra vissza az ajtóra, s mire újra Ruby felé néznék, már ott pihen a kezemben a tőr.
- Végül is... Miért ne? - súgom halkan, aztán gyorsan ejtek egy vágást az ujjamon, s miközben odalépek e leányzóhoz, végighúzom a vérpettyes ujjbegyem az ajkaimon. - Nem bántalak, cserébe leszel a fülem, a szemem, a szám, s az őrangyalom. - mosolygom aljasan, s ha nem támad rám vagy nem nem ellenkezik, úgy váratlanul a vöröslő ajkaim közelebb kúsznak hozzá, s az ő ajkaira simulnak rá. Érezhet némi bizsergés mindenfele cikázni a testében, hiszen én a kezdetektől fogva csókkal pecsételtem meg az alkukat. Ugyan nem önszántamból, s voltak ebből kellemetlenségek... Ám ez már olyan módszer, ami a lassan hétszáz évem alatt már egészen kialakult. Ha sikerül a csók, úgy végül megállok mellette, s hagyom, hogy kitaláljon valamit. Ahogy ő mondta, "megvédjen". Kis híján még a szívem is meglágyul attól, hogy egy nephilim a védelme alá akar helyezni egy démont... Abszurd, ám most már érdekel, hogy is akarja ezt véghez vinni. Én innentől úszok az árral, lesz ami lesz.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Külvárosi motel 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Külvárosi motel Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 15, 2019 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & Ruby
Miközben tovább haladok, még mindig hallani a pasas ordítását, szóval egyre inkább biztos hogy nem démon. Ez túl nagy színészkedés lenne egy démontól, mert eléggé felhívja magára a figyelmet vele. Előbb utóbb bekussol, ha nem, akkor visszamegyek és rárúgom az ajtót! Végül is be nem néztem, nem volt rá időm. A következő ajtóhoz érve dörömbölök, megint csak a nevet szajkózva. Itt is kinyílik az ajtó és két részeg nőcske nyit ajtót. Az egyik vörös, a másik szőke, mind a kettő fel van öltözve, de láthatóan a szemeik körmérkőzést játszanak a bent maradásért, dől belőlük a piaszag és nehezen állnak meg egy helyben az ajtóban.
- Nem kértünk szobaszervizt!
Rikácsolja a szőke, de annyira akadozva, hogy ez már inkább böfögés, krákogás, vagy a kettő együtt. Közben sikerül előrefelé dőlnie, már attól tartok hogy le akar fegyverezni és ez egy csapda. De aztán kiderül hogy nem az! Ők pont azok, amiknek látszanak.
- Kussoljááááál!
Torkolja le a másik felemelve a kezét az égnek, és közben elkezd hátrafelé dőlni. Egy ideig morogva figyelem őket, ám ezek láthatóan nem hogy Ruby-t nem tudták volna elintézni, de még egy legyet sem a jelen állapotukban. Az ajtót meg gyakorlatilag szélesre tárták, belátok. Nem érzek késztetést rá hogy lerakjam a fegyverem és megfogjam, a másik meg akkor fordul és kap utána, amikor már a szőnyegre huppant. Szóval történik egy kisebb karambol. Szerencséje van. Annyira közel hajolt hogy majdnem meghúztam a ravaszt. Csak azért időzöm az ő ajtajukban, mert ha én is részeg lennék, ez egész jó időtöltés lenne úgy estefelé, hármasban. Egyik rondább, mint a másik, főleg ezekben a zöld trutyikban az arcukon, de hát sötétben azt ki nézi? Pasit sem látok velük, csak ketten vannak, ki tudja mivel múlatták az időt odabent. Bekenték egymás arcát hányással? Veszek egy mély levegőt és megyek tovább, rá sem hederítve a két nőre, akik most a földön fetrengenek. Poénnak jó volt, de egy hangyaf@sznyit sem vonzanak, egyre büdösebb szag terjeng ki a szobájukból és nem hullaszag hogy pánikolnom kéne Ruby miatt. Viszont nagyon mehetnékem lett tőle! Következő ajtó. Ezen is dörömbölök hármat az öklömmel, utána a nevet mondom. Várok az ajtóra szegezett fegyverrel, de nem történik semmi. Még egy kör dörömbölés. Aztán megint csend. Hm.
- Ha nem nyitod ki, betöröm!
Üvöltöm befelé és az sem érdekel ha történetesen nincs itt senki és üres a lakás. Akkor is befogom rúgni, mert addig nem nyugszom, amíg bizonyossá nem válik a tény, hogy Ruby nincs itt. Ezen kívül van még legalább húsz lakás és mind rám vár.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Külvárosi motel 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
66
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Külvárosi motel D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 15, 2019 7:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ruby & Athlan
Motelszoba  • Credit:

 - Nem gondolom, meg tudom magam védeni, ha nagyon akarom, de egyelőre az utóbbit érzem. Elmosolyodom magabiztosan, tudom, hogy veszélyes de hogy mennyire, talán el sem tudom képzelni és eddig is folyamatosan csak fenyegetett, mégsem tett semmit. Tetszik neki valami bennem és jól szórakozik, nem hinném, hogy ezt csak úgy eldobná, na meg a lehetőséget, hogy a besúgója legyek a vadászok között és persze mindenhol, ahová ő nem merészkedne, mert számára veszélyes.
- Hát az anyám biztos, hogy ember volt, szóval apám csak angyal lehetett, talán valami bukott és bűnös angyal, ki tudja? Amúgy meg nem érdekel, hogy mi vagy, csak a külsőd miatt örülök neked. Válaszolom őszintén, nem fogok egy ilyen teszten megbukni, hogy nem hazudhatok. Nem is szokásom, csak ha muszáj vagy a szavam adom valamire, mint hogy eltitkoljam, hogy nephilim vagyok.
- Semmi szükség arra, hogy rám támadj, nem szeretnélek bántani. Láthatóan nem ijedek meg tőle, eddig csak a szárnyaim miatt féltem, mikor azt meglátta, de mástól annyira nem félek, bízom magamban és a képességeimben, amik ha kevesek, akkor így jártam, úgy sem hiányzok senkinek valójában.
- A család ezen része, akiket eddig nem ismertem, ők engednek érvényesülni, csak anyám nem engedett, de már sajnos nincs sok beleszólása mikor, hol és mit csinálok. Nekem nem fogja senki bemagyarázni, azt, amit még én sem tudok. Ha tudnám miként reagálnának egy nefilimre, akkor könnyebb lenne, de ahhoz még kell találnom valakit, aki az és megtudni mit gondolnak róla.
- Ha tényleg így érzed, akkor tudod, hogy nem ijedek meg tőled olyan könnyen. Emelem meg a szemöldököm és én is suttogásra váltok, majd a másik kezem, ami szabad a zsebembe csúsztatom.
- Igen, az borzasztó lehet, de nem fogok ottmaradni, ha olyanok lesznek, keresek hozzám hasonlókat, mert biztos akadnak szép számmal, vagy itt vagy te. Na igen, ez az, ami leginkább kellene neki, egy helyes barát, akivel együtt lóghat és többnek érezheti magát, mint ami valójában.
- Ez elég kegyetlenül hangzik, de hogy téped ki a szárnyaim, ha nem tudod előcsalogatni? Teszem fel a kérdést, amire kíváncsi vagyok mit válaszol. Ha elszúrok valamit, azt én is tudni fogom és ha úgy játszunk, nos én sem fogom kímélni őt.
- Csak hogy tisztázzuk, vadász vagyok és lehet nem voltam még terepen, de hidd el, ha hibázok és veszélybe érzem magam, én magam vadászlak le és zárlak el egy olyan helyre, ahol eleinte otthonosan érezhetnéd magad, mert a végtagjaid fürdőjében lehetsz, tisztára, mint a felém vetített képen és te fogsz könyörögni, hogy engedjelek el és nem bántasz. Hajolok közel és súgok vissza gonosz mosollyal, én is tudok kegyetlen lenni. A boncolások után hamar hozzászoktam az ilyesmihez és néha elképzeltem, mit hogyan csinálhattak. Olyankor mindig én voltam az elkövető. Mivel nem hazudok, ezért a rúna sem izzik fel.
- Odalenn még meg akartad mutatni a tetoválásaidat. Lehet, hogy kihúzom nála a gyufát, de itt még mindig úgy érzem, hogy én vagyok előnyben, hiszen úgy ismerem a motelt, mint a tenyeremet, ellenben vele.
- Valami baj van? Megfogom a vállamra tett kezét, majd hallom Zagar hangját, ami meglep. Mit akar és miért jött utánam? Mindent elront itt nekem.
- Pedig senkinek sem szóltam, hogy idejövök. Beharapom a számat, mert most elszóltam magam, hogy eleinte nem mondtam igazat, senki sem várt rám és senkit sem vártam otthon. Mikor hozzám simul hátulról, talán még élvezhetném is, ha nem a lapockáimba mélyesztené bele a körmeit.
- Ő nem a barátom, ahogyan te sem, amíg nem kötünk alkut. Honnan tudjam, hogyha megvédelek, akkor te is megfogsz engem? Mikor meglök előrelépek és a másik kezem is a zsebembe rejtem, hogy felmarkoljam a sót, amit beleszórtam.
- Kössünk alkut és bízz bennem.Tudja, hogy démon van itt és nem nyugszik, amíg meg nem öli, hogy is segíthetnék rajtad? Ő a legjobb vadászok egyike, szóval én csak annyit tehetek, hogy élve megúszd. Mutatok kifelé az ajtón, majd pedig rá. Ha Zagar megöli gondolhatja, hogy nem fogok félni a bosszújától, szóval vagy belemegy, vagy pedig megöl és megölik, nem sok választása van az én általam felvázolt kép alapján.

  
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3