Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Temple of the Sun - Peru •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


A világ változása elkerülhetetlen, mégis… egykor arról beszéltünk, hogy végül mindig ugyanaz ismétlődik. Végül mindig harc a vége. A küzdelem pedig mindenkit megváltoztat. Eleinte nem hittem, hogy ránk túl nagy hatással lenne, elvégre az egész életem erről szólt. Démonokat kergettem, háborúkba avatkoztam be, mégsem történt velem különösebben semmi. Ugyanúgy követtem a parancsokat, nem éreztem úgy, hogy mást kellene tennem. Nem éreztem, hogy gond lenne velük. Amióta viszont lent vagyok, oly soknak tűnő éve már, annak ellenére, hogy életünkből az a huszonhét év vajmi kevés, sokat formálódtam. Ez a világ formált. Magukkal rántottak az események.
Ki az? Ha valóban az a kérdés, hogyan reagálunk a történtekre, ki mondja meg, hogy helyesen döntöttünk? Ki lesz az? Atyánk? Amara? Valaki más, akinek létezését sem sejtjük? Kinek van ehhez joga? Ajkaim szólásra nyílnak, de a kérdés helyett csak egy sóhaj hagyja el. Kár lenne ezzel fárasztani, erre ő sem tudhatja a választ.
- Tényleg azt hiszed, hogy semmin nem változtat? Ha nem emlékeznél arra, hogy Nasmiel mit tett, eszedbe sem jutna tartani tőle – hozok fel egy példát.
Az emlékeink tartalmaznak mindent. Döntéseink következményét, ami által tanulunk. Ilyen szempontból ugyanolyanok vagyunk, mint a halandók. A másokkal kialakított kapcsolataink is ezen múlnak.
- Nyugalom, csak annyit mondtam, hogy könnyebb lenne azokat elengednem! Azt nem, hogy nem harcolnék értük – mosolyodom el – Persze… a korlátaimmal tisztában vagyok. A teremtőnkkel még én sem tudnék szembeszállni. Valószínűleg bevégezném még az előtt, hogy eszembe jutna, futnom kellene – vált mosolyom vigyorba.
Hallom, miként áll össze hátam mögött a rom. Nem mintha én nem állítottam volna helyre, csak erre később került volna sor. Nem vagyok az a fajta, aki összedöntve hagyna ilyesmit. Jó, talán mégis, de csak abban az esetben, ha gyorsan távozni kell és nincs taktikai jelentősége. Helyemről felkelek. Karjaimmal végigporolom nadrágom, a tőlem megszokott módon.
- Nem szeretném, ha harcolnál – emelem rá tekintetem – Éppen ezért, nem is tanítalak meg rá. Arra tanítalak meg, hogy védheted meg magad.
Persze a kettő nem sokban tér el egymástól. A legfőbb eltérés a szándék. Aki harcolni akar, az kezdeményezni is, ezzel veszélybe sodorva magát. Más támadni és ellen támadni. Jobban szeretném, ha elkerülné a bajt, ha viszont az mégis rátalál, nem árt, ha meg tudja védeni magát. Talán már rég meg kellett volna rá tanítanom.
Öklöm figyelmeztetés nélkül indítom meg felé. Egyenesen arcának irányítom, előre lépve, de ha úgy látom, hogy nem képes kivédeni, megállítom a támadást, hajszálnyival orra előtt. Most az egyszer. Később meg kell tanulnia elviselni a fájdalmat.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 2:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Kihalt városaitól. Emlékeimbe idézem, hogy miként nézett ki a hely, amikor eljöttem. Sehol egy árva lélek. Egy kósza szárnycsapás. A házak falai üresek voltak, a Gihon partja néptelen. Nasargiel nem volt már ott, hogy őrizzen. Nem maradt ott más csak üresség és magány. Harag, Gabriel angyalainak haragja. A gyűlölet, mely szemükbe égett. Vagy a kétség. Néhányuknál a mélabú, kik tudják, hogy mit tesznek, tenni ellene mégsem akarnak.
- A hófehér lepelen megjelentek az első vércseppek. Bemocskolta a fényűző tisztaságot, mely hitet, szeretetet és békét nyújtott a legnehezebb időkben is - kétlem, hogy a pokolban hasonló események zajlottak volna végbe. Az már a valódi kifordulása lenne a mai világnak. Ennyie nem cserélődhetnek fel a szerepek, még akkor is ha démonokról beszélünk.
Tudom, hogy nem minegyikük szent de a legtöbben gyávák. Nem látják a fától az erdőt. Úgy vannak vele, hogyha nem foglalkoznak a Sötétséggel, akkor az erejük el sem érheti őket. Hogy nem lesz közük hozzá, hogy amikor eljön a világvége, ők életben maradnak. Mintha ezzel védenék magukat.
Ostobák.
De akárcsak az angyalok, kik ezt hiszik.
- Mint mondtam, sok dolog történt. Az angyalt megérinti a pusztítás szele, a folytonos szembeszél. A harcok. Nem hagy senkit érintetlenül. Változunk, ez az élet rendje. Meglehet ezt kellett megtanulnunk és a lehető legjobban reagálni rá - kérdés, hogy az én reakcióm mennyire tartozik a helyes irányhoz. Nem fogom neki elmondani, nem fogom felhozni neki. Nincs rá szükségem, hogy még valaki elítéljen miatta. Hallgatni a hegyi beszédet az irányából. Unom már.
Nem kell tudnia. Ez már az én titkom marad, mindaddig, amíg Bartholomew, vagy Gabriel el nem mondja neki. Amíg utánam nem küldi őt.
- Emlékeket újra szerezhetsz. Nem változtat rajtad semmit. Aki el is veszti az emlékeit, a vélmeénye a világ alakulásáról ritkán változik meg gyökeresen. A jelleme megmarad. Az embereknél, hisz a lélek az, mi megmutatja milyene is valójában, hogy nálunk? Gyávaság? Nem gyávaság belenyugodni abba, hogy elvesztesz valamint, mint harcolni értük? - fordítom meg a kérdést, reá emelve tekintetem. Nem vádló, de nem is tükrözi már a megnyugvást, mint egykor.
Üres. Fejemet enyhén megrázom.
- Mindig van más választás, mint a beletörődés - felelem, parányi mosollyal az arcomon. A nemrég összetört romdarabot erőmmel állítom vissza. - Elég pusztítást szenvedett már el az világ - igazolom tetteimet. - Megtanítanál harcolni? - tekintek újra nővéremre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


Talán túl optimista vagyok. Ez a jellemvonás sosem állt távol tőlem, mindig a kedvező kiutat kerestem az elém kerülő akadályok legyőzése során, ennek viszont köze van húgomhoz is. Ha valaha megingottam, ott volt, hogy megerősítse hitemet. Szokatlan számomra, hogy most pont ő az, aki elveszíteni látszik mindezt. A baj pedig az, hogy fogalmam sincs, hogyan segíthetnék.
- A Menny már megszűnt abban a formában létezni, ahogy mi ismertük. Jelenleg nem különbözik sokban a halandók kihalt városaitól.
Legalábbis szerintem. Ott is pusztítás ment végbe. Tudom, még ha nem is láttam saját szemeimmel. Nem is látnám szívesen, még akkor sem, ha most azonnal visszamehetnék. Az angyalokban viszont hiszek. Azokban, akiket nem mérgezett meg a halandó világ zűrzavara, vagy nem annyira, hogy már menthetetleneknek tűnjenek. Képesek lesznek talpra állni, feltalálják majd magukat.
Az oszlopszerű képződmény összetörése bár kicsit lenyugtat, közel sem annyira, mint szeretném. Legszívesebben porrá zúznám az egész helyet, majd visszaállítanám és újra megtenném, amíg el nem múlik a bőröm alatt feszülő harag. Mégsem teszem. Beérem most ennyivel.
- Sokat változtál, Ophilia – suttogom magam elé.
Én nem mondhatom el, hogy megérteném Gabrielt. Szerintem sokszor az arkangyal sem érti önmagát. Ráadásul most nem ő az emberiség legnagyobb baja. Sem a világé. Ott van Amara. Furcsa kettősség van bennem miatta. Zavar, hogy nem tudok róla semmit, azt leszámítva, amit Rassilon mesélt. Hatalmas ereje van, az nyilvánvaló. Atyánkéval vetekszik. Saját hatalmunk eltörpül övéhez képest, éppen ezért, nem értem. Fogalmam sincs mi a célja, és ez zavar. Pont úgy, ahogy Gabriel esetében is bosszantott. A különbség az, hogy a Sötétséget nem kell szolgálnom. Vagy mégis kellene? Rassilonban már megmutatkoznak befolyásának jelei…
- Az erő java a tapasztalásban rejlik. Ha törölnék emlékeimet, hiába lennék fizikailag erős, olyan lennék, mint egy újszülött. Ezzel ellentétben, még ha meg is gyengülnék szárnyaim elvesztésével, segíthetnék, hála az emlékeimben rejlő tapasztalatnak.
Karjaimmal megtámaszkodom hátam mögött és az égre emelem kékségeim. Kezdek lenyugodni, hála annak, hogy nem foglalkozunk tovább Nasmiellel.
- A szárnyaimat egyébként is elveszítettem már. Tudom, hogy csak addig lesznek hátamon, amíg utol nem ér a rám váró büntetés. Rég elengedtem őket. Az emlékek viszont… Sokszor nyújtottak menedéket a zűrösebb napokon. Visszaemlékezve, még ha rövid időre is, de elmenekülhettem a valóság elől. Elég gyáva lépés, nemde? – nevetek fel.
Talán az, talán nem. Kitartok amellett, hogy mindenkinek kell egy menedék, ahova megnyugodni járhat. Egy hely, egy világ, egy emlék, amibe kapaszkodhat, hogy kibírja azt, ami még rá vár. Még dolgom van ezen a földön, még segítenem kell neki… Egészen addig, amíg meg nem halok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Ajkamra parányi mosoly úszik. Szemeimet lesütve hallgatom nővérem naiv szavait. Vissza. Minek? Az egy dolog, hogy ő még hiszi, hogy vissza akarok. Az megint egy más, hogy ez mennyire nem igaz. Tudom, hogy ennek két végkimenetele lehet. A pusztítás vagy sikerrel jár és legyőzni Amarat - melyet kétlek, de amilyen erő és elszántság van benne… Nehezemre esik kételkedni benne. S ha ez így fog történni, tudom, hogy elpusztulok a Sötétséggel is. Nem, Isten nem fogja megkegyelmezni az életemet. Nem fogja elfogadni, hogy “ez nem én vagyok”. Hiszen sokan emögé bújnak. Nem ők tették, csak irányították őket.
Holott van választásunk. Harcolhatnék az akarata ellen, mégsem akarom. Mert tudom, hogy az a helyes irány, melyre vele együtt lépek. Nem fog életbe hagyni. Ahhoz ezek a gondolatok túl veszélyesek.
Azonban ha a Sötétség győzedelmeskedik és mindent megteszek majd, hogy ez így legyen, akkor nem marad ebből a világból semmi. Sem a menny, hova visszatérhetnénk, sem nővérem, sem én. Bárhogy is végződjék hát, a végére biztos vagyok abban, hogy nem maradok életben.
- Túl sok minden történt. Abban sem vagyok biztos, hogy a menny megmarad létezni abban a formában, amit mi ismerünk - s egyébként is minek? Ha Nasmiel valóban annyira bosszúálló, ahogy állítja, gyanítom, hogy irattáramból nem maradt semmi. Hogy porig égette volna?
Nem hinném, de kinézem belőle.
Szemem sarkából szemlélem, ahogy egy távolabbi romkupac felé közeledik. Ajakmra szomorú mosoly húzódik és inkább az alattunk elterülő tájat szemlélem.
- Nincs mit sajnálod, ahogy nekik sem. Gabriel teszi, amit tennie kell. Egyre jobban képes vagyok megérteni őt, ami azt illeti - az emberek romlottak. - Atyánk - keserű utóízt hagy a számban nevének eme említése - nem fog visszatérni. Ő talán tudja, hogy miért. Ha akart volna, megtette volna. Michael képtelen megvédeni az embereket, ahogy a többi ark is. Talán tényleg az a helyes út, amit ő kövezett ki maga előtt - hisz egykor is ezt beszéltük. Vele még talán beszélt Isten. Kapott tőle egy végső parancsot, melyet nem mondhat el senkinek. Melyet megtart magának. Derűs arccal tekintek felé.
Nem bánok semmit, mi velem történt. Minden csak tapasztalás volt, mely eldönti az utamat, melyen járni akartam.
- Szárnyaidat? Kárhoztatnád magad az örök létre, úgy, hogy végignézed mindenki más szenvedését, de segíteni képtelen lennél? Miért? - vonom össze a szemöldököm. Számomra logikátlan egy lépés lenne. Ha választanom kellene, soha nem választanám a bukásomat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 10:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


Én már abban sem vagyok biztos, hogy létezik még egyensúly. Ha lenne, nem lenne ekkora káosz a világon. Mindenki tudná, kivel kellene valójában harcolnia. Az pedig, hogy bőséggel akadnak olyan démonok, akik az angyalokhoz képest jótét lelkeknek számítanak, már ha lehet így nevezni őket, szintén egy bizonyíték erre. Persze… tudom jól, hogy régen sem volt minden fekete-fehér. Attól a pillanattól kezdve tudom, hogy először tettem lábam a halandók földjére.
Nasmiel felemlegetése dühöt vált ki belőlem. Igyekszem rajta uralkodni, addig sikerül is, amíg nem kezd el róla Ophilia mesélni. Az az angyalbőrbe bújt mészáros túl sokat képzel magáról. Túl sokat ártott azoknak, akikre még képes vagyok törődéssel tekinteni. Ezek szerint, a mellettem lévő angyalnak is. Kezem, amelyikkel nem övét fogom, ökölbe szorul hátam mögött. Szemeim lehunyva türtőztetem magam. El akarom tüntetni ezt az érzést. Nem akarom, hogy Ophilia előtt törjön ki belőlem.
Bárcsak megállítottam volna korábban azt a barbárt. Bárcsak engedtem volna a késztetésnek, ahelyett, hogy engedek Rassilon türelemre intésének. Igaz, Gabriel akkor is kiadta volna azt a parancsot. Akkor is vérontás lett volna a Mennyben, de legalább vele nem találkozik testvérem. Magamra is dühös vagyok. Nem sokon múlik, hogy kirobbanjon belőlem, hogy összezúzzak valamit. Csupán az állít meg, amit Ophilia mond. Az a hihetetlen állítás, mely szerint nem térhet vissza az otthonába. A helyre, ami egykor az én otthonom is volt.
- Biztos vagyok benne, hogy visszatérhetsz – mosolygok rá biztatóan.
Végtére is… Még ha követett is el bűnt, nem hiszem, hogy túl nagyok lennének. Valószínűleg meg sem közelíti a sok éve lent lévő angyalok bűnlajstromát.
Megváltozott… Eddig nem tűnt fel annyira, de most már biztosan állítom, hogy így van. Valami más. Mintha már nem hinne oly erősen, mint egykor. Persze érthető, azok után, ami történt vele. Kénytelen volt szembenézni a valósággal, most már nem fordíthatja el tekintetét a világtól. Benne él és mozog, nem maradhatott az egyszerű szemlélő szerepében, bármennyire szeretett volna. Bármennyire szerettem volna, hogy így maradjon.
Mikor elengedi kezem, eltávolodom tőle. Egy távolabbi rommaradvány felé lépkedem, immár mindkét kezem ökölbe gyűrve. Miért? Miért kellett azokat a borzalmakat átélnie? Gabriel miatt… Amiatt az arkangyal miatt, akinek a parancsait követem. Öklöm lendül, amint a rom közelébe érek. Egyetlen csapás, s az egész darabokra törik. Nem mintha meg kellett volna erőltetnem magam miatta, ennek ellenére oly erővel csapom meg, hogy a törmelék messzire száll. Na tessék… Már megint nem bírok magammal.
- Sajnálom! – mondom, miközben hajamba túrok.
Nem megyek vissza Ophilia mellé. Helyette leülök ott, ahol vagyok. Újra a földet kezdem nézni ahelyett, hogy rá emelném tekintetem. Talán tényleg jó lenne, ha Atyánk tisztogatást végezne. Ha kitörölné emlékeinket. Mégsem. Bár a kellemetlenektől szívesen megszabadulnék, még az elmúlt huszonhét évben is akadtak olyan pillanatok, amikre szívesen emlékszem vissza. Az előtte eltöltött időről nem is beszélve.
- Azt hiszem… Könnyebb lenne elveszítenem a szárnyaimat, mint az emlékeimet – gondolkodom, ezúttal hangosan.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Persze, hogy nem érdekük, hiszen…
- Ember nélkül nem marad gazdatestük. Nem tudnak kit megszállni, elfogy minden tartalékuk. A megszálló démonok megölése után, vajmi kevés démon maradna. Az egyensúly megtörne, noha kérdés, hogy épp milyen egyensúlyról beszélünk. Sokszor úgy érzem, hogy a démonok jobban betöltik az angyalok szerepét és fordítva is… - ez a világ teljesen kifordult magából.
Akkor hát miért. Miért lenne értelme bármit ebben az állapotában meghagyni? Miért nem lehetne akkor már mindent, újra elölről teremteni? Ahol a démonokat Amara teremtené, ahol meglenne a valódi egyensúly? Ahol ketten játszhatnák a bábmestert? Miért, mondd Jaesa, miért nem látja ezt be senki? Miért engem ért az az átok, hogy összefogó, egész képet lássak a világról és annak alakulásáról?
- Nasmiel - ejtem ki testvérem nevét. Nem ismeretlen előttem, pontosan tudom, hogy milyen megszállott lett. A vér. Nem, ő nem olyan, mint Bartholomew. Amíg tudom, hogy komolyabban nincs okom tartani az utóbbitól, úgy az előbbitől? Ő nem kérdezne. Gondolkozás nélkül mélyesztené angyalpengéjét nem létező szívem helyére.
Mégis, amit mond nővérem. Érzem, hogy a lappangó düh kezd eluralkodni rajtam, de ezúttal a célkeresztje nem a szőkeség. Oh nem.
- Tudom - felelem röviden, majd sóhajtva hajtom le újra a fejemet. - Ő jött hóhéromnak mielőtt leszöktem volna a Földre. Az egyik mennyei ajtót használtuk… -tuk? De kivel? Ki volt ott velem, nem emlékszem másra, csak egy démonra. - Nem áltatom magam. Láttam miket művelt a mennyekbe, láttam, miként ugrott volna akár Ramiélnek is, ha felfedezi… Felfedezte, csak épp bújtattam. Fogalmam sincs mit tett volna, ha megtudja… - előtte nem sok alkalmam volt beszélgetni az arkkal. Azóta pedig…
Egyik bizalmasommá nőtte ki magát. Ő az egyetlen kire ténylegesen, bármikor számíthattam. Ki ott volt mellettem a nehéz időkbe. Ki vigaszt nyújtott számomra, még ha tudtuk, hogy csalóka mindez. Nem szándékozom vele összefutni…
Legalább is nem így. Nem felkészületlenül, nem úgy, hogy ott vannak a katonái körülötte.
Tollait akarja. Engedném ezt?
A bennem eluralkodó sötétség súgja a választ. De miért akarom ezt ennyire erősen?
- Törvényeink szerint, szárnyaim levágása jár számomra. Ha akarnék sem térhetnék már vissza a mennybe - ha nem jön be. Ha képtelen vagyok segíteni neki, és ha visszatér - mit kétlek - ha ez történne, akkor bizony ez vár rám.
Oh, Ophilia, nem. Nem szárny levágás járna neked, hanem a halál. Így is, úgy is a halál jár számomra. A lényeg, hogy mi vár utána a világra. - Nem fogok visszatérni a mennybe. Egyébként meg ha vissza is jön, egyszerűen törli mindenki emlékezetét, tisztogatást végez körünkbe - vonom meg a vállam, mintha nem érdekelne. Kezét lassan engedem el, magam mellé teszem. Támaszkodom rajtuk, zöldes íriszeimmel pedig a távolt kémlelem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 10:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


- A démonoknak sem érdekük a folytonos pusztítás. Szükségük van az emberekre. Ahhoz, hogy ne marják állandóan egymást, talán még ránk is.
Épp úgy, ahogy nekünk nem érdekünk kiirtani minden démont. Szerintem legalábbis nem. Szükségünk van az úgynevezett gonoszra, hogy legyen értelme harcos életünknek. Más esetben meglehet, az elejétől fogva egymást öltük volna. Állandó versengésben lennénk a hatalomért és semmiben nem különböznénk tőlük. Valójában… talán jóval kevesebb dologban különbözünk, mint eleinte hittük.
- Mondtam, hogy nem sokáig bírtam magammal – nevetek fel ismét, majd újra elkomolyodom – Mikor megkérdőjeleztem az emberek kiirtásának értelmét, Gabriel azt egyfajta árulásnak vélte. Nasmiel szinte issza az arkangyal szavait. Akkor és ott, ő is árulónak könyvelt el. Az ő feladata volt azok felügyelete, akiket Gabriel szárnyvesztésre ítélt. Az ellenszenvét nem félt kimutatni a tömlöcökben sem. Arra azért odafigyelt, hogy a saját lábainkon eljussunk a vesztőhelyig. Azóta is a tollaimat akarja – mesélem.
Testvérem kezét finoman megszorítom. Tekintetem egyenesen rá vezetem, hogy belenézhessek szemeibe. Figyelnie kell arra, amit mondani fogok. Tudom, hogy egyébként is hallgat, de ez most fontosabb egy esti mesénél.
- Kerüld el őt, Ophilia! Nasmiel mindenkit árulónak vél, aki nem issza Gabriel szavait. Élvezi, ha lecsaphatja ezeknek az angyaloknak a szárnyait. Olyan… Mintha szomjazna rá. A vérükre. Kerüld el őt, amennyire tudod! – ismétlem.
Szavaival nem tudok vitába szállni. Szerintem is túl sokan vesztek már oda. Közülük túl sokan saját kezeim által, és tudom, hogy sokan fognak még, ha a világ sodrása abban a mederben folyik tovább, amiben jelenleg. Ahogy ő mondta, sosem tudni, ki fog minket hátba szúrni. Különösen igaz ez ránk, harcosokra. Azokra, akik oldalt választottak. Választottak? Ez azért túlzás. Egyszerűen követtük az arkangyalt, aki alá egykor beosztottak minket. Én legalábbis így voltam vele.
- Túl sok dolog történt ahhoz, hogy úgy csinálhassatok mindent, ahogy volt. Ezt el kell fogadnotok. Ennek ellenére… Ahogy az embereknek, úgy nektek is megvan az otthonotok, Ophilia. Ott van az otthonod. Akár lejössz újra az emberek közé, akár fent maradsz és tovább figyeled a világ alakulását, ez a dolog nem változik.
Szavaimat teljesen komolyan gondolom. Hiszek abban, hogy lesz ennél jobb, hogy visszatérhet a Mennybe, számos testvérünkkel együtt. Én pedig örülni fogok, ha ez megtörténik.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
- Na igen, tudod, hogy voltak démonok, kiket e mennyben is csodáltam. Persze a szakszerűség miatt. Már, amelyiket felismertem, hogy démon. Egy-kettő csodás életutat tudott véghezvinni. Nem mindig csak pusztítottak - a démonok is sokfélék.
Olyan a világ, mint a jin és a jang. Minden rosszban van valami jó, ahogy minden jóban van valami rossz. Ahogy bennem is ott a sötétség, meglehet, hogy Jaesaban is van egyfajta sötétség. Mint a démonokban is. Ott van bennük a jó, mégha nem is látják. Még ha nem is tudatos.
~Csupán magadat.~
Visszhangzik a hang a fejemben. Szemeimet lehunyva űzöm ki a jégszemű vad arcát, mosolyát a fejemből. Most nincs időm arra, hogy ezzel foglalkozzak. Most nincs időm arra, hogy elvonja a figyelmemet. Régen látott, szeretett nővérem van mellettem.
Mégha árulásnak is hiszem, amit művelt velem, akkor is a nővérem. Egy részem ragaszkodik hozzá. És ez dühít. Miért? Miért nem tudom csak úgy békén hagyni?
Érintése nem nyugtat meg. Még ha én azért is adtam a kezemet, most csak még jobban dühít, ám ezt mélyen magamba zárom. Nem foglalkozhatok vele.
Hallgatom a szavait, miket mondd.
- Miért akart Nasmiel téged? - teszem fel a keresztkérdést. Hiszen erre nem kaptam egyértelmű választ. Még ha sok mindent is megmagyaráz.
Nem, nem fogom felmenteni bűnei alól.
~Vágj vissza, ez is a szabad akarat része, Te döntesz.~
Igen, ezt kellene tennem. Visszavágnom. Visszavágnom neked Jaesa. Feltekintek nővéremre. Kitépett szívem helyét melegség tölti el. Mellkasomat ismeretlen erő szorítja, főként hallgatva a szavait.
- Ahogy mondtam, túl sokan vesztek már oda, egy értelmetlen háborúba - mondom halkan.
Ha visszamegyek. Nem, nem használ feltételes módot. Úgy véli visszamegyek. Persze a parancsokat követő angyal visszament volna. Ennek ismer, számára ez nem kérdés.
- Nem tudom, hogy vissza akarok-e, menni, mármint… - félve tekintek fel rá. Vállamat megvonva rázom meg a fejemet. - Az emberek tudnak rólunk, a démonokról… Mégis miként folytathatnánk mindent úgy, mint régen? - kétség. Régóta a hatalmába kerített már. Régen mindig volt egy frappáns válaszom ezekre, de most?
Most egy sincs. Mi lesz? Nem fog visszajönni. Isten nem jön vissza.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


Miközben testvéremet hallgatom, olyasmi jut eszembe, amit rég el akartam felejteni. Bár megtehetném. Elmémbe égtek bűneim, mintha Atyánk így büntetne azért, amit tettem. Azért, mert bukott angyalok parancsát követtem. Nem ostobaság így nevezni őket. Annak ellenére, hogy szárnyuk van, elbuktak, akárcsak én. Ezzel tisztában vagyok. A Mennybe való visszatérés éppen ezért nem is szerepel terveim között. Azóta nem, hogy először végeztem egy angyallal.
Csendben hallgatom Ophilia mondandóját. Nem érzem úgy, hogy jogom lenne közbeszólni, de ha lenne sem akarnék. Szeretném meghallgatni őt. Ha másra nem, hát erre képes vagyok. Raguel említésével furcsa keserűség fog el. Találkoztam vele régen. Egész lényéből áradt a béke, ami pillanatok alatt képes volt az angyalra telepedni. Engem is képes volt lecsillapítani a puszta jelenléte. Még most is, pedig csak rá gondolok. Aztán mindez átcsap valami haragfélébe, ahogy eszembe jut, mit művelhettek vele a démonok. Tisztában vagyok a pokolfajzatok kínzási módszereivel. Nem nehéz elképzelnem, mire volt kárhoztatva az ark. A démonok viszont démonok… Mondhatnák, de ez közel sem ennyire egyszerű. Ahogyan a mi fajtánkra sem mondható, hogy az angyalok, angyalok. Vannak köztünk sokkal nagyobb förmedvények.
Gond nélkül… Valóban így van. Amikor a feladatomra koncentráltam, nekem sem okozott sok problémát a tény, hogy valamelyik testvérem torkát kell elmetszenem. Utána sokkal rosszabb volt, mostanra pedig meg kellett tanulnom együtt élni vele. A bűnök elfogadása sokat segít. A tudat, hogy nem tartom magam ártatlannak. Képtelen lennék rá, annak ellenére, hogy számtalanszor azt hajtogatom, csupán parancsot teljesítettem. Úgy mondogattam magamban, mint valami mesebeli varázsigét.
Amint megérzem Ophilia érintését, megfogom kezét, mintha valami kapaszkodót keresnék. Talán így is van. Régen is előfordult. Akkor, amikor parancsba kaptuk az emberek leölését. Az utolsó találkozásunkkor. Akkor is belé kapaszkodtam. Előtte nem volt erre szükségem.
- A démonok lenézésének régen sem volt értelme.
Mindben volt valami kihívás, sőt, némelyikkel jól el lehetett beszélgetni. Persze ezt a nézőpontot nem sokan osztották, pedig egy démoni szövetséges, ha lehet így nevezni, nagy segítség volt régen is. Én segítettem neki feljebb lépni, ő pedig tudást adott cserébe. Meglehet, hogy már akkor is volt bennem valami… rossz? Nevetséges így nevezni. Nem is tartom annak.
- Miután aznap megnyugtattál… Valójában nem bírtam sokáig – nevetek fel – Nem sokkal később Nasmiel kínzókamrájában találtam magam, arra várva, mikor visznek a vesztőhelyre hogy levágják a szárnyaim – emelem fel tekintetem a földről és egyenesen az égre szegezem – Valami csoda folytán mégis sikerült megúsznom. Sok dolog történt. Valójában… a legtöbbet leírtam neked, ahogy régen tettem.  Majd egyszer, ha a kapu újra kitárul, odaadom neked, hogy magaddal vihesd, ha akarod – mosolyodom el.
Addig nem szeretnék többet mondani róla. Arról, mit tettem és hogyan. Elég, ha akkor szembesül a bűneimmel. Az angyalok bűneivel, hiszen nem csupán az enyéimet tartalmazza. Sok más testvérünkét is.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Mit nem tudsz? Oly sok mindent. Az utolsó, amikor láttalak… Tudtad, hogy nem tekintek le, tudtad, hogy nem fogom látni, amit idelent fogsz művelni. Nem tudtam, képtelen voltam rá. Ahogy arra is, hogy ártsak azoknak, akik feljöttek. Kik miért jöttek fel? Mert ez az otthonuk? Még akkor is az volt, amikor Gabriel azt hitte, hogy uralhatta.
Továbbra is háttal állva neki, harapok alsó ajkamba. Az a szomorúság, mely akkor eluralkodott rajtam szép lassan kezd el dühvé válni. A legtöbben senkinek sem ártottak, ők mégis megölték őket. Elkapták, megkínozták volna. Kidobták otthonukból őket. S ezek nem érdemelnek életet? Ezek érdemelnék meg az Öreg bocsánatát?
Nem.
Eszembe jut az összetört Raguel arca. Vak volt és tehetetlen. De még akkor is béke árasztotta el. Képtelen volt bárkinek is ártani.
- Túl sok… angyalnak segítettem fent - felelem a fel nem tett kérdésre. Tán a fejébe jártam volna? Meghallottam a felnem tett kérdését. Talán. - Raguel - fordulok vissza a harcos irányába, majd eltekintek mellette az ég irányába. Jobb vállamat felhúzva rázom meg a fejemet.
Keresem a szavakat, mik nem jönnek ajkamra. Ritka pillanatok az ilyenek, főleg az ő számára. Hiszen pont én nem találom őket?
- Menedékért jött fel. Vak volt és megtört. Évtizedeken keresztül kínozták a démonok. S még neki is ártottak volna, holott mindennél jobban szerette a testvéreit. Gabrielt is, de úgy Michaelt is - vonom meg végül a vállamat.
Meglehet az ő segítsége volt az utolsó csepp a pohárba azok számára, akik fenn maradtak. “Őrizni” a mennyeket. Vajon ha most újra megkeresném őket… Most mi lenne a válaszuk erre?
Nem kérem, hogy megértsen, hiszen nem érdekeltem. Egyszer nem jött fel. Tudta, hogy soha nem fogom Gabriel pártját fogni teljes mértékben. Jaesa is magamra hagyott, még ha ő erről nem is tudott. Még ha ez mostanáig nem is tudatosult bennem igazából.
Bármikor, bárkinek kellett segítség én ott voltam. De viszont? Ki hallotta meg segélykiáltásomat?
- Én is örülök neked. És hogy egyben vagy. Sok, túl sok testvérünket vesztettük el - mindenek ellenére szavaim őszinték. Tényleg örülök annak, hogy jól van. Furcsa kettősség ez, mely bennem él.
Mellé sétálva, ha tudom, megfogom a kezét, ha nem, akkor én csak leülök mellé és onnan tekintek fel rá. Karján mégis bátorítóan simítok végig, mint akinek nincs mitől tartania. Nincs kitől félnie.
- Voltak már kellemesebb éveim is - mosolygok rá szelíden. - Még ha a materiális világ furcsa is… Nehéz, hogy nem bízhatsz már senkiben. Ki egykor a nővéred vagy a fivéred volt, gond nélkül szúrja beléd a pengédet - hajtom le a fejemet. Túl sokan. Túl sok angyal tört az életemre és miért? Mert nem álltam egyik oldalt sem. - Irónikus, hogy épp a démonok azok, kik megkímélik az életem, holott őket kellene lenéznünk. Nem is tudom, talán hibásan gondoltam ezt egykor - emelem fel mosolyogva az arcomat. Ez az igazság. Démonok a szövetségemet keresik. Ők tudják, hogy a tudás, melyet rejtek értékes lehet. - De, ne is beszéljünk ezekről. Te hogy vagy? Mi történt ennyi idő alatt veled? - kedveskedek felé, őszinte, lágy mosolyommal. Tekintetemből a régi kíváncsiság tükröződik.
Valóban érdekel a hogyléte.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 6:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


Békesség? Igen, lehet annak nevezni. Talán pont erre vágytam. Egy kis csendre és nyugalomra, ennek ellenére, cseppet sem bánom, hogy belebotlottam az angyalba. Bármikor zavar volt elmémben, képes volt ott rendet tenni nyugalmával. Jó hatással volt rám, mondhatni.
- Mit nem tudok? – billen oldalra fejem.
Karjaim összefogom hátam mögött, úgy hátrálok addig a helyig, ahol érkezésemig Ophilia ücsörgött, majd egyszerűen neki dőlök. Mozdulataim a tőlem megszokott könnyedséggel hajtom végre. Valószínűleg csak azért, mert a tény, amit közöl, csak utána hangzik el. Őt sem? Miért? Mit ártott volna, ha Ophilia fent marad? Persze… végül minden angyal itt kötött ki, akár maradhatott volna, akár nem.
Hallottam dolgokról, amik fent történtek, de jobban lekötöttek a helyi ügyek. Ezekkel kellett foglalkoznom. Ide kötöttek a feladataim, márpedig azokból akadt bőven, hála Rassilonnak. Azokra koncentráltam, nem hagyva helyet a… feleslegesnek ítélt dolgoknak. Mintha azok feleslegesek lettek volna! Ez bosszantó. Már maga a tény, hogy valaki képes volna a Mennyben más vérét ontani. A testvére vérét. Persze pont én beszélek! Én, aki számtalan angyal gyilkosa lettem az arkangyal kedvéért. Aki olyasmit tett, amiket még papírra sem tudtam vetni. Amiket nem akarnék elmesélni még ennek az angyalnak sem, nem számít, milyen ígéretet tettem neki.
- Nem kaptam ilyen parancsot – jelentem ki.
Ha kaptam volna, magam sem tudom, engedelmeskedtem volna-e neki. Valószínűleg igen. Ő az az arkangyal, akihez teremtésem óta kötöttek, és bár ez a lánc már meggyengült, Rassilon miatt még köt engem. Az más kérdés, hogy miként teljesítettem volna feladatom.
- Örülök, hogy jól vagy!
Mondhatok én egyáltalán ilyet? Én is Gabriel katonája vagyok. Még az vagyok! Az egy dolog, amit az emberekkel tettünk. Nem értettem, hogy mi szükség rá, még most sem értem, miért kellett, de ők csak emberek. Ophilia viszont a testvérem. Ahogyan azok az angyalok is azok voltak, akiket megöltem… Néha… mosolyogva. Élvezve az általuk nyújtott kihívást. Parancs volt, mégis mocskosnak érzem magam.
- Hogy bírod idelent? - kérdem egy hosszabb hallgatás után.
Nem nézek rá. A földet nézem poros csizmáim előtt. A romok kaviccsá morzsolódott maradványait, ami épphogy akkora, hogy ne vigye el a szél. Már nem kell neki sok. Hamarosan könnyűszerrel felkapja majd a legkisebb szellő is.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Ritka kincs az ilyen alkalmak. Egy régi ismerős, egy kedves arc. Egy naiv lélektelen bábu, ki nem tudja még, hogy kivel is áll már szembe. Az ő emlékeibe a kedves és szelíd lány él. Megadom neki ezt. Hiszen értékes információkkal szolgálhat nekem, melyet nem kaphatom meg akkor, ha rájön, hogy ki oldalán is állok már.
Ezért is ölelem át. Mégis… Ahelyett, hogy idegenkedne ez… Meleg és jóleső. Hiányzott az érintése, lényének békéje, melyet felém tud árasztani. Mégsem hagyhatom figyelmen kívül a tényt, hogy pontosan tudom, hogy mikre is képes. Gyilkos, mint a legtöbb harcos.
Arcomon szelídség fut végig, mosolyom meleg, pont olyan, amilyen a mennyben is volt. Remélhetőleg nem fogja tudni megmondani, hogy mi a különbség.
- Friss levegő? - kérdezek vissza, ajkam nevetésre görbül. Végül mégis csak körbe nézek. Fejemmel bólintva jelzem, hogy valójában igaza van. A nap melegen süti arcunkat, a szellő kellemesen simítja bőrünket, hajunkat. Rátekintek a nőre. Kit az emberek a testvéremnek is hihetnének. De hisz azok is vagyunk.
Vajon Isten iróniája, hogy ennyire hasonlónak teremtett minket? A gyilkos és a feljegyzője? Mintha csak én lennék az, ki hitelesíti amit valaha is tett. Minden bűnt…
- Igazad lehet. Ritkán lehet már ehhez fogható békességet lelni a világba - tekintek fel lélektükreire. Melyeknek üresnek kellene lennie.
Mondd Jaesa, lelket növesztettél az utóbbi huszonhét évben?
- Hát nem tudod? - lépek egyet hátra, majd elfordulok tőle. Hajam lányan követi mozdulatomat, felemelkedik és lágyan omlik hátamra. Kezeimet tördelve sétálok vissza a törmelékhez, mely egykor hatalmas falt jelképezett itt. Hatalmas birodalom és kultúra, mely itt állt. Az emberek irtották ki. Egymást.
- Nem tűrtek tovább meg fent - mégis… olyannyira zavaros a körülmény. Volt ott valaki velem? Mintha nem lettem volna egyedül. Segítettem volna valakinek, emiatt száműztek? - Ha nem jövök el, Gabriel katonái megöltek volna… Ezért jöttél? - fordulok vissza. Aggodalom ül arcomon, melyet a régi szelíd mosollyal próbálok leplezni. Kényelmesen ülök vissza a romokra.
Azért jött volna, hogy valóban megöljön? Befejezze, amit a fenti katonák elkezdtek.
- Megszöktem Gabriel elől, nem volt más lehetőségem - hajtom le szégyenkezve a fejemet. Persze az arknak fogalma sem volt arról, hogy létezem és hogy mit tettem. De ez még nem jelenti azt, hogy nem küldi utánam a katonáit. A legjobbakat. - Már két éve… - teszem hozzá, hisz azóta vagyok idelent, de oh, miért?
Az emberek világa… Nem a mi világunk. Nincs helyünk itt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


Furcsán megnyugtató őt látni. Annyira talán nem is az, annak ellenére, hogy már huszonhét éve annak, hogy láttam őt. Az emberek világának megszállása közben még jártam nála. Sokat segített az akkori beszélgetésünk. Nem hiába bírtam addig, ameddig. Igaz, végül oda jutottam, ahova. A vesztőhelyre, ahonnan felettesemnek kellett kimenekítenie.
Már nem vagyok messze. Szárnyaimmal csapok még néhányat, majd könnyedén fogok talajt, nem sokkal az angyal előtt. Az ölelés egy kicsit… Váratlanul ér. Jó ideje nem volt ilyenben részem, ennek ellenére amint eszembe jut, mit is kellene ilyenkor csinálni, karjaim mozdulnak. Ideiglenesen még korábbi gondolataimat is sikerül elfelednem. Inkább háttérbe szorítanom.
Amikor eltávolodik, újra végignézek rajta. Alaposan szemügyre veszem, mondhatni aggódóan, de mivel még mindig nem látok rajta olyat, ami arra mutatna, hogy baja esett, egy kicsit megnyugszom. Kérdését hallva körülnézek. Erre már tényleg nem járnak emberek. Elég kevés hely van, ahol még igen, mégis, még mindig vannak ilyen területek. Na meg olyan merész halandók, akik meg merik kísérelni az utazást.
- A friss levegő – húzódnak mosolyra ajkaim.
Ez nem hazugság, tényleg így van. A városban úgy éreztem, mintha fuldokolnék. Túl sok minden történt ott, kellemes és kellemetlen egyaránt. Legutóbb pedig olyasmi, ami visszagondolva egy kicsit zavaró. Engem legalábbis zavar. Azt hiszem. Vagy mégsem. Fogalmam sincs! Azért vagyok itt, hogy erre rájöjjek.
- Mesélj! Mióta vagy lent és mi történt veled azóta, hogy nem láttalak? – kezdek kisebb faggatózásba.
Sötétlő szárnyaim engedelmesen húzódnak össze hátam mögött, majd tűnnek el teljesen. Nincs most rájuk szükség. Jelenleg fegyvereim sem láthatók. Nálam vannak, de a tőlem megszokott módon rejtve tartom őket, ferdítve egy keveset a valóságon. Mivel kis területre korlátozom, nem okoz nagy nehézséget. Mondhatni megszoktam. Az hiszem, jól esik majd valaki mással is foglalkozni felettesemen és saját magamon kívül, elhagyva a munkát. Alig várom, hogy hallhassam, mi történt a mellettem lévő angyallal az elmúlt években. Abban csak reménykedhetek, hogy semmi rossz. Persze... Kinek mi a rossz. Azért a tény, hogy a Menny kapuja bezárult, valószínűleg Ophilia számára sem túl kellemes.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 06, 2019 4:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Távoli suhogás. Ezernyi toll apró vibrálása a levegőbe. Nagyobb, mint egy átlagos madáré. Fejemet felemelve nem nézek abba az irányba, inkább hallgatom. Az emberek, de még az angyalok és a démonok is túl sok jelentőséget tulajdonítanak a látásnak. Más érzékeket ezzel teljesen kizárva. Zöldben játszó íriszeimet lehunyom. Hallgatom az ütemes csapkodást, a kellemes női hangot.
Vissza? Mégis hova?
Ismerős a hang, mégis oly távoli. Mintha ezer éve nem találkoztunk volna, holott csak alig 27 éve volt? Akkor még nem akarta ölni az embereket. De hát miből is lesz a cserebogár, nem igaz? Hallgatom, ahogy egyre lejjebb ereszkedik.
Emlékképek suhannak ágy agyamba. Hullámok moraja, madarak éneke. A békés természet, mely csak éli minden napjait. Körbeölelve az emberek haláltáncát. Sikolyait, ahogy menekülni próbálnak a mészárlók elől. A jéghideg tekintetek, ahogy halomra öltek milliónyi ártatlan embert.
Ártatlanok? Valóban azok lennének? Vagy csak Michael próbálja ezt elhitetni mindenkivel. Ugyan már, Isten is elhagyta őket, miért legyünk hát hozzájuk kegyesek? Gabriel azt mondta, hogy nem volt ideje befejezni a munkáját.
Igaz lenne ez?
Vagy teljesen máshogy gondolja?
Meghallom hangját, igen közelről. Egyedül jött.
Szemeimet lassan nyitom ki, a fény úgy tör át rajta, mint ahogy a katonái rúgták át az ajtókat. Fájdalmasan, mégis tisztán.
Fejem lassan fordítom felé. Számító, hazug mosoly ül arcomra, mikor megpillantom. Kicsi Jaesa. Hát mi lelt téged az utóbbi évekbe?
- Jaesa - köszöntöm, szelíd hangon. Fejemet felszegem, majd rögtön fel is állok. Elé sietve ölelem magamhoz törékenynek tűnő testét. De oh, ő nem az. Nem törékeny. Hitehagyott? Talán.
- Régen láttalak - hajtom oldalra a fejemet, elengedve őt, és egy lépést hátrálok tőle. - Mi hozott oda, ahol már ember sem jár? - tekintek körbe az egykori birodalom romjain. Szörnyű, mely az idővel történt. Mely az emberiséggel. Elvesztegettek oly sok lehetőséget, veszendőbe mentek a kultúrák hagyatékai. Miért nem fejeztétek be a mészárlást Jaesa?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 7:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Jaesa


 


A Rassilonnal történtek kicsit összezavartak. Ki kell szellőztetnem a fejem, ezt viszont semmiképp nem tehetem meg Vegas határain belül. Annál távolabb kell mennem. Nem azt mondom, hogy elrepülök a világ végére. Peru már elég távolinak tűnik, egyébként is, régen volt már, hogy arra jártam, még átutazóban is. Épp ideális alkalom egy kis nosztalgiára. Lenne, ha nem járna egészen máshol az eszem.
Amara, és az általa irányított sötétség, ami főnökömben felütötte fejét… Az erő, ami megmentette az életét, mégsem tudom úgy gondolni, hogy hasznunk van belőle. Milyen áron tette mindezt? A tény, hogy emiatt egyszer talán véget kell vetnem az Angyalom életének, tovább fokozza a bennem lévő zűrzavart. Ha pedig nem lenne elég, még ott volt az is… A csók. Jobban mondva, csókok.
Akkoriban megmondtam Rassilonnak, hogy nem kellene annyit együtt dolgoznunk. Veszélyt jelenthet a küldetéseinkre, vagy ami még rosszabb, rá, ha az én épségem helyezi sajátja elé. Egy részem örül annak, hogy így tenne, valahányszor veszély fenyeget, a másik viszont aggódik emiatt. Ez pedig a nagyobb, még gondolkodni képes részem. Még jó, hogy ez van előtérben és nem az utóbbi. Emiatt a véleményem miatt viszont talán nem lesz gond, hogy szó nélkül eljöttem idáig. Nem olyan nagy táv repülve. Úgy valójában semmi nem az. Mégis…
Újra és újra hátra sandítok, mintha azt várnám, hogy majd felbukkan mögöttem. Rossz érzés ilyen távol lenni tőle, főleg hogy tudom, bármikor problémája lehet Amarával és annak erejével. Pontosabban, a róluk szövődő gondolatairól.
- Talán jobb lesz, ha most visszamegyek – sóhajtom a levegőbe, két szárnycsapás között.
Meg is tenném, ha nem pillantanék meg egy ismerős alakot. Meglepetten pislogok néhányat, majd lejjebb ereszkedve közelítem meg a nőt. Nem is egyszerű nőt, egy angyalt, akit bár rég láttam, sosem tudnék feledni. A szállásomul szolgáló lyukban számtalan oldal van már megírva, készen arra, hogy átadjam neki őket. Feljegyzések az idelent történtekről. Sejtettem, hogy ő is idelent van valahol, hiszen minden angyal így járt, hírt mégsem kaptam róla azóta. Útjaim során sem botlottam még bele, hiába jártam nyitott szemmel, most viszont, amikor saját gondolataim még abban is akadályoznak, hogy tisztán lássam a világot…
- Ophilia! – köszönök neki hangosan, amint hallótávolságba érek.
Ajkaim lágy mosolyt formálnak, amint alaposabban megnézem. Nem úgy tűnik, mintha baja esett volna. Ennek örülök.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 21, 2018 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Fejem a nap felé fordítva hagyom, hogy meleg szellő simogassa az arcomat. Kellemes nyár eleji idő jár itt. Amíg az északibbi fennsíkon épp a közelgő télnek kedvez az időjárás, addig délen, a régi romok között kellemes hőmérséklet fogad. Nincs is okom arra, hogy vastagabban öltözzek fel, annak érdekében, hogy az emberek között vegyüljek el.
Nem, nincs rá szükségem.
Mélyet szívok le a levegőből, a fűszeres illat, leér egészen a tüdőm legmélyéig. Átjár az illat, szinte már megrészegít. Ezernyi világ ontja magából a hegy alján.
Kezem alatt néhány kavics koccan össze, ahogy végighúzom kezem a romon.
Könnyedén ülök fel az egyikre, lábaimat keresztbevetem.
Szemlélem az elém táruló látványt. A zöldellő fákat a lejtőn, ahogy a szellő megborzolja a leveleiket. Halk suhogásuk elér hozzám. Madarak vitatkozó csiripelése. Hiszen nem egymással beszélgetnek. Saját területeiket jelölik ki, és aki ezt átlépni? Kárognak, mint a varjak, az ostoba emberek pedig azt hiszik, hogy ez mind azért van, hogy őket gyönyörködtessék. Mit ne mondjak, a fecskék és cinegék éneke igazán kellemes a fülnek, de attól nem más, mint civakodás. Akár ha két angyal csinálná ezt.
Fejemet könnyedén fordítom hátra, tekintetemet a templom legmagasabb pontján felállított oltárára réved. Mennyi vér, mennyi élet ment kárba.
Mióta legutóbb Las Vegasba jártam, folyamatosan azon a maszkon jár az agyam. Vajon Bartholomew felfogta annak a jelentőségét? Nem hinném. A sámán, ki az arcán viselte, nem más volt, mint egy mocskos démon. Vajon mi mindent zárhatott el itt a föld mélyén? Mennyi ember lelkét vette el, és áldozta fel?
Az emberek fel sem fogták, hogy mi történik itt körülöttük. Hitték egy ostoba, de manipulatív démon szavait, ki évszázadokig zsarnokoskodott rajtuk.
Noha sokszor nem hiszem el, hogy ezt egy démon kezdte el. Túl sok minden történt az utóbbi időben, mely megkérdőjelezi a tudásomat.
De most nem azért vagyok itt. Egyszerűen kiélvezem a kellemes időt a Föld utolsó napjain, egyedül...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 21, 2018 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7