Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Temple of the Sun - Peru Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 08, 2019 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 22, 2019 10:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Nem húzódok el érintése elől. Finoman simítom bele arcomat tenyerébe, még ha ez egy akaratlan mozdulat is számomra. Szemeim lehunyva rázom meg végül a szememet.
- Nem is igazán voltunk soha egymás pártján, nem ez volt a feladatunk. A világtörténelem folyamán nem 27 éve történt meg először, hogy angyalpenge, egy angyal húsába mártódott. Atyánk eltűnésével kitágult a világunk, hisszük, hogy szabad akaratunk van - mosolyogva hajtom le a fejemet. Eszembe jutnak a démon szavai. Ő nem ismeri a világunkat, csak a sajátját. Ő azt hiszi, hogy van szabad akaratunk, hogy szabadon cselekedhetünk, de ez nem így van. Nem érti meg, hisz soha nem is tapasztalta, milyen a mi világunkba. - De ez más. Így soha nem fordulnánk egymás ellen - rázom meg végül a fejemet, arcomra ezúttal komolyság kúszik. Nincs rendjén. Nem is volt, nem is lesz. Ezután mégis inkább a sebével próbálok foglalkozni, hogy mihamarabb begyógyítsam azt.
- Elnézést - szólalok meg, hallva miként veszi a levegőt. - De tudod, hogy ezután hamar elmúlik majd - mosolygok rá biztatóan. Harcos, tudja, hogy mivel jár a fájdalom, de maga a gyógyulás is. Nem emberek vagyunk, akiket egy ilyen seb vagy örökre eltesz, vagy hosszabb időre mozgásképtelenné. Angyalok vagyunk, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy akár napokra is kidőljünk.
- Raguel meghalt, a többiek pedig… Érdektelenek - ez a legjobb kifejezés rájuk. Mosolyom szomorú, ám nem tudok többet kezdeni ezzel. Ezek a tények, melyeket nem cáfolhatják meg. Még én sem tudom, a másik Én sem. Nem érdekli őket, az egyetlent, akit igen…
Az vélhetőleg miattam érdektelen már. Nem létező szívem helyére fájdalom költözik. A lelkiismeretfurdalás kínzó fájdalma, még ha lelkem sincs. Sebe lassan begyógyul, ő pedig elhelyezkedik. Vérével borított kezemet ruhámba törlöm, nem figyelek rá egy pillanat erejéig és már azon kapom magamat, hogy átölel. Egy pillanat erejéig hökkenek csak meg, hogy aztán könnyedén viszonozzam.
- Tudod, hogy sohasem hibáztatnálak ezért - nevetem el magam halkan. - Sem pedig semmiért. Harcos vagy, megvan a magad kötelessége Gabriel oldalán. Nem várom el senkitől, hogy velem tartson eme világba - engedem végül el. Mosolyom felhőtlen, mint régen is volt. Kedves és szelíd. Jó újra beszélni nővéremmel, mégis tartok elmondani neki, ami szívtelen mellkasom mélyén gyötör. - Örülök, hogy számíthatok rád. Kevesen maradtatok - sok angyalt ismerek, de még kevesebben ismernek engem. Ez így van rendjén, csak sokszor itt tudatosítanom kell magamba.
Figyelek a képekre. Más perspektívából mutatja, mint amit én láttam fentről. Idővel tudom, hogy össze fog állni, talán pár perc múlva is, most azonban csak engedem, hadd pörögjenek. Kezeit gyengéden szorítom meg.
- Köszönöm, nővérem - ölelem át újra. Még egyszer. - Köszönök mindent - suttogom ezúttal én. Tekintetem az Ég irányába emelem.
~Kérlek Atyám. Segíts rajta.~
Gondokkal küzd, látom rajta. Ahogy én is. Látja rajtam. Mégsem akarjuk a másikat terhelni saját bajainkkal.
- Mennem kell - búcsúzom el tőle, majd felállok mellőle. - Pihenj még egy darabig, amíg teljesen be nem gyógyul a sebed - szárnyaim szétbontom. Könnyedén emelkedek a magasba. A sötétség újra úrrá kezd lenni rajtam. Nem láthat meg így. Nem láthatja már az olajfeketévé váló szemeimet. Nem kellett volna elmondania, vegy megmutatnia. Ő is tudni fogja. És ebből még baj lehet…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 19, 2019 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Csendben nézem végig azt, amit megmutat. A látvány nem szép. Annak ellenére, miket műveltem a múltban és miket láttam, még engem is elborzaszt. Egy angyalnak sem kellene így kinéznie. Nem kellene… Mégis megtörténik. Elnyeli őket a sötétség. Szemeim lehunyom, amíg feldolgozom a látottakat. Elzárom magamban, hogy ne zavarjanak. Emlékezni fogok rá. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer eszembe fog jutni. Kezem húgom felé emelem. Ha nem húzódik el, gyengéden végigsimítok arcán, miközben szomorú mosollyal nézek szemeibe.
- Rég egymás ellen fordultunk, Ophilia.
Mancsom visszahullik ölembe. Onnantól kezdve, hogy Gabriel elrendelte a halandók irtását és fellépett ellenünk egy másik ark által irányított angyalsereg. Az első pillanattól, hogy testvéreink vérét ontottuk. Itt persze nem ezekre az apró, gyakorlások közben szerzett sérülésekre gondolok. Azok előtte is előfordultak. A mostani pedig mondható az én hibámnak, vagy akaratomnak. Semmi köze ennek az előttem lévő angyalhoz, akit most már nem állítok meg. Engedem, hogy kezét oldalamra simítsa, s még csak meg sem nyikkanok közben. Orromon lomhán szívom a levegőt, tűrve a pillanatnyilag erősödő fájdalmat.
- Vannak még arkangyalok rajtuk kívül. Biztos vagyok benne, hogy találsz egyet, aki majd segít.
Azt nem mondom, hogy Gabrielre számíthat. Valószínűleg az utolsók között lenne a sorban. Én meg sem kérdezném, csak ha nincs más választásom. Nekem viszont vannak… kapcsolataim. Fel tudok állítani néhány angyalt, bukott testvért, vagy épp démont, hogy nyitva tartsák a szemüket és szóljanak. Ezt viszont nem említem meg. Nem, amíg Ophilia a segítségem nem kéri.
Sebem folyamatosan gyógyul, amióta húgom ellátta. Lábaim összehúzom, majd egy rövid guggolással átbillenek másik oldalukra, hogy sarkaimra ülhessek egy kis időre, amíg új erőre kapok. Akkor térdeimre nehezedve dőlök felé, hogy ölelésembe zárjam az angyalt. Ebből sajnos csak annyi sikerül, hogy  átkarolom nyakát, viszont ezzel a lendülettel hanyatt is borítom, ha nem figyel, vagy tesz ellene.
- Biztosan nehéz volt… Kibírni mindezt egyedül. Sajnálom, hogy egyszer sem voltam melletted! – suttogom füle mellett – Ezután sem lehetek ott. Továbbra is egyedül kell boldogulnod, de ha nem sikerül, vagy csak beszélnél valakivel… hívj.
Amint elhallgatok, képeket kezdek neki mutatni. Apró nyomokat, amik alapján eljuthat valahová. Csatákról, különböző időkből és más történésekről. Egy városról. Akkoriban még figyelt a világ eseményeire. Biztos vagyok benne, hogy ezek alapján megtalálja rejtekhelyemet.
- Ha nincs hová menned, vagy el kell rejtőznöd, menj oda. Tudni fogom, ha ott jársz. Nem ígérem, hogy azonnal oda tudok majd menni, de megpróbálok.
Bízom benne, ezért is mutatom meg neki. A menedéket, ami nem egyszer volt már segítségemre, ha magányra vágytam. Ha el akartam szakadni a világtól.
- Egyetlen kérésem van. Ne vigyél oda magaddal senkit.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 10, 2019 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Már kértem tőle. Bizalmat és hitet.
Bizalom. Ritka kincs ez a mi körünkbe manapság. Ki az, kiben tényleg meg tudok bízni? Ki nem árulna el? Ki elhinné a szavaimat és segítene nem pedig ellenem fordulna? Lelki szemeim elé beúszik egy jégkék szempárt, egy pimasz mosoly. A bizalmat ki kell érdemelni, mint mondták. Ő lehet az, ki segíthet nekem.
Érzem, miként próbál újra úrrá lenni rajtam a sötétség. Szemeimet lehunyva küzdök ellene. Próbálom elzárni elmém rejtekébe, ám nehezen megy. Mégsem engedek neki. Nem tehetem! Még nem. Még… Még dolgom van. Sok és rengetget.
~Kérlek Atyám, adj erőt neki, nem csak hogy bennem bízzon, hanem az ösztöneibe is. Kérlek téged. Te osztottad ki a sorsunkat, te tudod, hogy mi a célod velünk, mégis kérlek téged, mentsd meg Őt.~ Imádkozok egy pillanat erejéig nővéremért, kinek sebe bár nem mély, mégis egy testvére ejtette neki.
Kezem félúton áll meg, hallva szavait. Megállítja a mozdulatom. Méregzöld szemeimet reá emelem, ajkamon a mosoly most halványul el először.
- Különbség van a tudatosság és az állati ösztönök között Jaesa - felelem neki halkan, mégis szelíden. S ha már hozzámért, akkor megosztom vele az emlékeimet. San Francisco ködös napján, a parkba, amikor egy gyilkos elől menekítettem meg két gyermeket majd belefutottam Ramiélbe. Miként tette ártalmatlanná, kapta fel a vállára és mentünk a rögös úton a parki rendőrség felé. Hol nem más fogadott minket csak vér és testrészek. Fekete szárnyait kibontott Zephyr állt háttal nekünk, fejét lassan fordította felénk. Szája habzott, szemei akár a démonoknak. Keze vérben fürdött, szája sarkából egy szív cafatja fickándozott.
Önkívületében támadt ránk, próbálunk úrrá lenni rajta, de nem. Engem a falnak vágott, Ramiélnek pedig a vízvezetékkel támadt…
A látomást itt ér véget. Fejemet megrázom.
- Nincs ez rendjén. Nincs rendjén, hogy szívünkbe sötétség férkőzzön és egymás ellen fordítson minket - nem, nincs rendjén. Akaratomat nem tudja megállítani. Amint engedi kezem óvatosan simíton végig ujjaimat a sebe körül, angyali olajjal gyógyítva azt meg. Nem idegenkedek a vér látványától, vagy érintésétől. Rosszabb is történt már. Majd felsóhajtok.
- Vélhetőleg egy ark segítségével meg lehetne menteni, valakivel, kinek van annyi fénye, hogy kiűzze az ártó sötétséget. Urielt nem találom sehol, Raguel pedig… - a harmónia halott és ez érződik az arkok között. Miatta még tartották magukat, ám most?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 10:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Nem tartom magam annak a nyámnyila fajtának, aki az első sikertelen próbálkozás után feladja. Ha valami nem válik be, hát kell találni más megoldást, ha az sem, hát tovább kell keresni. Az más kérdés, hogy végül megélem-e azt a pillanatot, amikor ráakadok a főnyereményre, avagy sem. Amennyiben Amaráról van szó, nagyobb az esélye az utóbbinak. Akkor legalább emelt fővel esek el. Az is valami. Harcoshoz méltó, vagy mi a szösz. Persze… a szánkat jártatni könnyű, cselekedni sokkal nehezebb.
Nem így van, Ophilia… Legszívesebben ezt mondanám. Számtalanszor ellenkezem saját ösztöneimmel. A parancsot követem a megérzésem helyett, amikor választanom kell a kettő közül. Ez az utóbbi években már sokkal ritkábban fordul elő. Rassilon mellett szabadabban cselekedhetek, mint előtte. Megváltozott a helyzet, egy fokkal… könnyebb is lett, talán. Persze nem a munka, abból akad bőven. Sokkal inkább a terhe.
- Ha nem kérsz semmit, mire mondhatnék nemet? – húzom el a szám.
Nem fogja elmondani, most már tudom. Bármi is az, azt akarja, hogy kitaláljam. Vagy talán nem is akarja… Távol akar tartani tőle, azt hiszem. Persze ettől még zavaros. Na meg dühítő. Azt, amit mond, a tőlem telhető legnagyobb figyelemmel hallgatom. Ettől sem lesz jobb kedvem. Próbálom kiszűrni a lényeget, hátha előmozdít valamit azzal kapcsolatban, amit nem mond el nekem, de egyetlen mondat körül forognak gondolataim. „Számos embert ölt meg.” Nincs ezzel egyedül. Sokan vagyunk így, mégis, most úgy hangzik, mintha hatalmas bűn lenne. Ezt ugyan én is jól tudom, mégis… Ennek az angyalnak a szájából hallani, sokkal rosszabb. Akár egy arcon csapás, ahol a várt tenyér helyett egy görög oszlop csapódik a képembe.
Némán figyelem ténykedését. Mondhatnám, hogy nem szükséges, mert mindig hordok magamnál olajt és hamut, mégsem teszem. A kis fiolák nyugodtan pihennek zsebemben tovább. Felém nyújtott tenyerét hosszasan figyelem, mire bólintok. Vagy valami olyasmi, mire azonban hozzám érhetne, megragadom csuklóját és megállítom.
- Én is rengeteg embert öltem meg, Ophilia. Valószínűleg még jó párral végezni fogok, amíg követem a parancsokat. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Megmentheted őket… tőlem – mondom komoran.
Szorításom gyengül keze körül. Kezem ölembe ejtem. Tegyen, amit akar. Elmondtam, hogy mire számíthat. Akkor sem haragszom meg, ha magamra hagy. Akkor saját magam látom el. Nincs ebben semmi új.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 5:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
- Sosincs olyan, ami ellen ne lehetne harcolni. Legfeljebb gyengék vannak, kik képtelenek ezt megtalálni -mosolygok rá gyengéden. Én gyenge vagyok. Itt van bennem, érzem, hogy próbál újra előmerészkedni. Mégsem adhatok neki utat, még nem. Harcolok az elmémmel ellene, ám ez nem elég. A sötétség, melynek utat engedett bennem… Gyenge vagyok. Ezt tudom, mégsem kérhetem nővérem segítségét. Nem kérhetem, hogy harcoljon értem. Helyettem. Ezt a terhet nem tehetem rá az ő vállára is. Már így is túl sok társamnak okoztam gondot.
Szavaimat mégis komolyan gondolom. Amara ellen is lehet harcolni, vannak ellene fegyverek, melyeket Atyánk elrejtett a nagyvilágba. Az arkok. Ők lehetnének a kulcsok, ám Ramiél… Elveszett ő is velem együtt és nem tudom, hogy miként rángathatnám vissza, ha mellette sem vagyok önmagam. Ha ő sem Önmaga. Magammal rángattam és… Nem. Nem teszem meg ezt Jaesaval.
- Rajtad áll, hogy nemet mondasz-e - mosolyodok rá szelíden. Őszintén. Mint annak idején. - Bárki másnál jobban ismersz. Rengeteget beszélgettünk, vitatkoztunk. Tudom, hogy az ösztöneidre fogsz hallgatni, a megérzéseid mindig helyesek - még velem szemben is. Még akkor is, ha ennek az lesz a következménye, hogy ártania kell nekem. Jelenleg azt mondom, hogy rendben van. Nem érdekel és nem zavar, hiszen megérdemlem. Valahol megérdemlem. Az, hogy a Másik mit fog tenni? Attól jobban tartok. Nem akarok ennél jobban, önszántamból ártani nővéremnek. Valahogy ezt benne is tudatosítanom kell ám nem tudom még, hogy miként.
Követem lassú léptekkel, hiszen már hagyja, hogy segítsek rajta. Szárnyaimat magam elé emelve, tollaim tövét kezdem el dörzsölni. Szelíden pillantok fel rá, mosolyom továbbra is változatlan. Kérdésére gondolkozás nélkül tudok válaszolni, anélkül, hogy hazudnom kellene neki.
- Mikor megtámadott… Ha nincs ott Ramiél, akkor nem tudom, hogy mi történt volna velem. Ő segített harcolni ellene, ami azért nem teljesen igaz, hiszen csak ő harcolt, elterelte figyelmét, hogy addig felállítsak neki egy csapdát, ám ha egyedül lettem volna? Képtelen lettem volna harcolni ellene Jaesa. Számos embert ölt meg - ejtem ki szomorúan a szavakat. Nem akartam volna ellene harcolni, az embereket mégis miként védhettem volna meg?
- Miatta is akarnék megtanulni megvédeni az ártatlanokat, kik nem érdemlik meg azt a sorsot, amit ő osztott ki másnak - rázom meg a fejemet. Amint pár csepp olajat sikerül kiserkentenem, tenyerem nyújtom nővérem felé.
- Szabad? - kérdezem tőle, felpillantva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 05, 2019 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Amara nevének hallatán olyan érzésem lesz, mintha egy hegyet omlasztottak volna a fejemre. Már megint ő. Mostanában túl sokszor hallom a nevét, ha pedig ez nem lenne egyszerűen elég, a főnökömnek is köze van hozzá. Ami pedig legutóbb történt… Akaratlan kezemre nézek. Szemeim lecsukva emlékszem vissza, miként szippantott magába, amikor Rassilon utat adott neki. Mintha még most is érezném ereimben azt a lüktetést. Azt hiszem, akkor és ott, megadtam magam annak a látomásnak. Képes lettem volna miatta lemondani a szárnyaimról, az életemről…
- Az Ő erejével nehéz szembeszállni. Megtalálja a legapróbb rést, de ha az nem sikerül, hát csinál magának egyet, csak hogy eluralkodhasson az angyal elméjén.
Ez jött le abból, amit Rassilon mondott. Én ebből alig kaptam valamit, benne viszont ott van, és én azzal az erővel hagytam magára. Abba az irányba nézek, amerről ide repültem. Vissza kellene térnem hozzá, de előbb Ophilia. Vele sem stimmel valami, az pedig, hogy Amarát említi, olyan, mintha egy harangot kongatna bennem. Kár, hogy a nagy zajtól alig hallok valamit. Fogaim összeszorulnak. Most nem szólalhatok meg. Ezt nem mondhatom el neki. Senkinek! Ahogy azt sem, hogy mit ígértem Rassilonnak.
- Kérhetsz, Ophilia! Nem csak azért, mert számtalanszor segítettél nekem a múltban… Nyugodtan kérhetsz tőlem többet. Legfeljebb nemet mondok – erőltetek magamra egy mosolyt.
Nem tetszik, ahogy beszél. Mondjon, vagy tegyen bármit… Ez a része cseppet sincs kedvemre, mégis nehezen állnak össze a darabok. Egyszer így viselkedik, majd teljesen máshogy. Saját szavait cáfolja, mintha hirtelen meggondolná magát. Aztán ott van Amara… Miért kell az ő nevének mindig felbukkannia? Az egy dolog, hogy Zephyrt elkapta, de hogy jutott ez az eszébe? Miért pont most beszél róla? Teljesen belefájdul a fejem.
Egy romig hátrálok, hogy annak mentén lecsúszva a földre üljek. A kardot ekkor magam mellé ejtem, és felszabaduló mancsomat homlokomra tapasztom. Nem mintha segítene. Tudjuk, hogy semmi haszna.
- Amara… Miért kezdtél el hirtelen olyasvalakiről beszélni, akit legyűrt a Sötétség? Értem, hogy segíteni akarsz neki, de az egész olyan volt, mintha csak kimondtad volna, ami eszedbe jutott – nézek az angyalra.
Nem makacskodom tovább. Ha akarja, elláthatja a sebemet, ha nem, úgy megteszem magamnak. Kezdem azt hinni, hiba volt eddig hagynom, hogy vérezzek. Nem tudok tőle rendesen gondolkodni, pedig most kellene. Biztos vagyok benne, hogy kellene. Ha ez nincs, talán már rá is jöttem volna arra, hogy mi van itt.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 05, 2019 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Igen én mondtam ezeket a szavakat. Pontosan igaza van, mégis… Ez nem ennyire egyszerű. Igaza van és mégsem. Igaza van a másiknak, mégsem értek vele egyet. Nem akarok másoknak ártani, nem akarom, hogy bármikor, bárkivel, bármi is történjen. Tudom, hogy mire akart célozni az előbb a harccal és annak módszereivel. Azokkal Én is egyet értek, ezt maga is tudhatja.
- Tudom, hogy mit mondtam, de ez… - nem ilyen egyszerű? Mégis hogy mondjam el neki? Miként fejezzem ki, amit valóban akarok, anélkül, hogy ártanék neki? Ha elmondom a Másik vadászni fog rá, hiszen ismerem nővéremet. Segítségemre sietne, mégsem… Okozhatok neki, neki végképp nem. Nem, Ophilia.
Kedvesen mosolygok rá. Nem fogom veszélybe sodorni, Amara közelébe engedni, azzal, hogy tudja. Már így is túl sokan. Ramiélt teljesen bekebelezte.
~Atyám, kérlek segíts rajta~
Hunyom le újra a pilláimat, imádkozva a Mindenhatóhoz. Abaddon, ki fejébe vette, hogy visszaránt, de félek, mi történik vele és az egyetlen, kire ezt rá merném bízni? Nem találom sehol. Mégis… Nővéremet elég gond gyötri nélkülem is. Elegedet szenvedett Gabriel szolgálata alatt, miért súlyosbítanám a terhét?
Tekintetem hirtelen kapom fel, hallva testvérünk nevét.
- Amara… Amikor bezárta a mennyeket a világba több helyen is érezni lehetett az erejét. Nem tudom, hogy Las Vegasba miként csapódott le, de New Yorkot egy furcsa, fekete füst árasztotta el. Kihatással van mindenkire, angyalra is. Zephyrt teljesen megfertőzte, San Franciscoba Ramiélre és rám támadott. Nehezen, de pecséttel gátolni tudtuk a mozgását - teljesen kikelt magából. Nem akarok ilyenné válni, küzdök ellenne, ameddig csak lehet… Mégsem tudom, hogy miként segíthetnék rajta. - Ő egy Jó angyal - hajtom oldalra a fejemet. - Nem érdemel ilyen sorsot, nem ölhettük meg - rázom meg a fejemet. Nem akarom, hogy több testvérem vérét is kioltsák. Meg akarom menteni. Igen. Meg akarom menteni. - Segítségre van szüksége. Cassael ismeri a legjobban a rúnákat… - harapok bele ajkamba. Ezzel sok mindent nem árultam el. Szükségem van Cassaelre, hogy segíteni tudjak rajta. Mégis miként érhetném el őt?
Figyelem miként távolodik el tőlem én pedig megtorpanok. Látom miként komolyodnak meg vonásai.
- Jaesa - ejtem ki a nevét, mosolyom azonban nem lankad. Inkább csak halkan sóhajtok egyet hozzá. Teljes mértékbe meg kell értenem őt. - Kérlek bízz bennem, nem kérhetek tőled többet. Bízz és higgy az ösztöneidbe. Évezredek óta ismersz, nem fogok egy-két év alatt megváltozni - azóta vagyok a földön. Ha máshogy nem tudom, hát most figyelmeztethetem. - Számtalanszor megvitattuk már a nézeteinket, számomra Atyám tanításai lesznek Mindig a legfontosabbak. Mondjak, vagy tegyek bármit is - mégis viselni fogom annak a következményeit, amit a Másik tesz. Még eggyel közelebb lépek hozzá.
- De most el kell látni a sérülésedet - súlyos, hiszen angyali pengével vágtam meg. Ez rá nagyobb kihatással van, mint egy közönséges halandó fegyver. Csak remélni tudom, hogy enged a segítségemnek.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 7:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Meglepetten pislogok néhányat, amikor meghallom, hogy mit mond. Azt hiszem, kezdem nem érteni a dolgot. Komoly volt korábban, ebben biztos vagyok. Azokat a szavakat teljes elhatározással mondta nekem, ahogyan a karddal is hasonlóképp csapott. Mondhattam neki bármit, nem mutatta megingás jelét, amíg ki nem serkent vérem. Most pedig… Olyan, mint régen? Közelebb áll ahhoz az angyalhoz, mint akivel ma találkoztam.
- Te magad mondtad, hogy a harc mások védelmének eszköze, és hogy meg akarsz tanulni harcolni – emlékeztetem.
Abban azért nem vagyok biztos, hogy ezen a világon léteznek még ártatlanok. Védtelenek, igen, de ártatlanok… Nem állnék neki keresgélni, hogy találjak egyet, az biztos. Túl sokáig tartana és túl sok nyűggel járna. Az egész csak bosszantana, mint ahogy az is, hogy értetlenül állok Ophilia előtt. Már az is furcsa volt, hogy arra kért, amire, erre most teljesen mást mond. A vérveszteségem még nem lehet ok arra, hogy ennyire lassan járjon az agyam. Ahhoz többnek kell kifolynia. Néhány perc múlva már ráfoghatnám, de most… Elhallgatva figyelem húgomat. Nagy csendességemben szinte hallom ahogy nyikorognak fejemben a fogaskerekek.
- Mi van Zephyrrel? – döntöm oldalra fejem.
Most már tényleg nem értem. Egyik kezem közben oldalamra szorítom, nyomva a sebet. Ez valamennyit talán segít a helyzetemen, ha másképp nem is, hát a fájdalomból tudom, hogy még mindig a valóságban járok.
Elviseli a csapásokat? Nem arról volt szó, hogy elege van belőlük és ezért akar tanulni? Itt valami nagyon nem stimmel! Vele, vagy velem, vagy egyikünkkel sem, azonban valami határozottan abnormális. Nem mintha létezne még normális dolog a bolygón.
Amikor Ophilia kikerüli a kardot, azt egyszerűen hagyom a földre hullani. Gondolom, részéről ennyi volt a gyakorlás, akkor pedig részemről is. A sebem viszont nem engedem. Úgy érzem, tovább kell makacskodnom. Legalább addig, amíg megtudom, hogy mi folyik itt, a véremen kívül. Olyan jó lenne vele nevetni, csakhogy nem tudok. Nagyot szusszanok, majd hátrébb lépek egyet, tartva egy kis távolságot. Azt hiszem, még akkor is vidámabb fejet vágtam, amikor rájöttem, hogy megsebesített. Igen, határozottan. Tőlem ritkán látott módon komolyodom meg.
- Mi folyik itt, Ophilia? Nem szoktál ilyen… ellentmondásos lenni – próbálom megtalálni a jó szót.
Ha közeledne, én azzal egy időben távolodom tovább. Amennyiben kell, úgy egészen addig, amíg bele nem ütközök a romok valamelyik részébe. Onnan ugyebár nehéz lenne tovább hátrálni. Jó, nem, de nem akarok pusztítani. Annak most nem lenne értelme. Persze máskor sincs sok.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 4:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Hatalmas szemekkel tekintek nővéremre. A szavaira, amiket mondd. Pontosan tudom, hogy miért mondja, mégsem értek vele egyet. Fejemet könnyedén rázom meg, ellenkezve velük.
- Egy pillanatig sem akarok harcolni. Eszembe sincs, viccelsz? Ártani nem tudnék egy árva léleknek sem, nem hogy egy testvéremnek - szólok hitetlenkedve. Tudom, hogy mit mondtam, az… Mégsem teljesen én voltam. Én voltam, nem tagadhatom, soha nem is fogom, hiszen én ejtettem ki a szavakat. - Csak… - keresem azt, amit valójában Én akarok, nem pedig Ő. Szavaim igazak voltak, mégsem abban a formában, amikben kiejtettem őket. - Én csak megvédeni akarom az ártatlanokat, kik senkinek sem ártottak, kik védtelenek - kiket jogtalanul bántalmaznak Michael és Gabriel katonái egyaránt. Érdekes, hogy ebben is épp a démonok vannak jobban a segítségemre. Nekik lételemük, hogy védjék az embereket, nekünk?
Fejemet lehajtom. Eszem ágába sem volt, soha, hogy ártsak neki, hogy önszántamból megtámadjam. A sötétség napról-napra egyre mélyebbre ránt és félő, hogy nem sokat tehetek ez ellen. Ritka józan pillanataimra kell támaszkodnom.
~Cassael. Cassael, hol vagy? Kérlek segíts~ Hunyom le a szemeimet és keresem gondolatban bátyámat. Ő és… Zephyr…
- Zephyr… - ejtem ki halkan testvérünk nevét. Michael angyala, tudhatja nővérem is. Még mindig elzárva raboskodik. Még mindig nem tudom, hogy miként szabadíthatnám meg az elméjét uraló sötétséget. - Katonai bázison - ejtek még ki ennyit, majd fejemet megrázom.
Gondolataimat összeszedem, mikor újra megszólal Jaesa.
- Inkább elszenvedem a rosszat, mint elkövetem, inkább velem tegyenek rosszat, mint én tegyek rosszat más emberrel - idézem egy híres filozófus szavait, amit mindig is ezt vallottam. Ezen nem akarok változtatni. Nem ártani akarok másoknak, megvédeni őket. Továbbra sem tudnék úgy viselkedni, még ha jelenlegi tetteim nem is ezt bizonyítják. - Majd ha olyan helyzetben leszek, akkor majd elviselem a csapásokat, melyeket rám mérnek. Tudod, hogy mindennek mindig megvan a maga oka. Most pedig, engedd meg, hogy ellássam a sérüléseidet! - határozott hangom még engem is meglep. Nem fogom meg a kardot, kitérve sétálok Jae elé, megérintve karjait, mosolygok rá.
- Ne légy ennyire makacs - nevetek rá kedvesen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Azt nem mondanám, hogy rég éreztem ilyesfajta fájdalmat. Alig néhány napja volt, hogy végighasították a hátamat, mondhatni épphogy begyógyult, erre tessék. Saját magamat szeleteltetem apró darabokra. Jó, olyan messzire nem áll szándékomban elmenni, valami viszont változik. A penge megremeg testemben. Fogaim összeszorítva tűröm az újabb fájdalmat emiatt, na meg azt, amikor kiszedem magamból az angyali fémet. Most már azt is elmondhatom, hogy a saját fegyverem vágott meg. Remek! Még jó, hogy nem látta senki rajtunk kívül.
Nem engedek Ophilia húzásának. Felőlem lehet rám mérges emiatt, az sem számít. Még nincs vége, a kérdésére viszont azért egy választ még adok.
- Mert kíváncsi voltam. Részben. Másrészt szükség volt rá. Ha harcolni akarsz, meg kell tapasztalnod ezt az érzést. Utána pedig meg kell tanulnod kizárni azt – nézek rá.
Sok angyal úgy gondolja, hogy könnyű nekünk, hiszen erre lettünk teremtve. Nem. Nem azért létezünk ezen a világon, hogy testvéreinket kaszaboljuk. Ez a része új volt számunkra. Nehezebb volt elviselni, mint bármi mást. Inkább száz démon, vagy ezer halandó, mint egy angyal. Én legalábbis így vagyok ezzel. Mások talán nem. Sőt, egyesek biztosan nem.
- Most ne foglalkozz a sebemmel, Ophilia. A harcosok még ilyen sérüléssel is küzdenek, ha kell. Rád fognak támadni, főleg, ha az úgynevezett büszkeségük csorbát szenvedett és emiatt feldühödnek.
A kardot, amit korábban leejtett, elé emelem erőmmel. Előtte lebeg a levegőben, csak meg kell fognia. Azt akarom, hogy megtegye. Nem, valójában nem akarom, de ha tanulni akar, meg kell tennie. Jobban örülnék annak, ha meggondolná magát, ugyanakkor azt is tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb megoldás számára.
Emlékszem az első alkalomra, amikor egy testvéremet kellett elintéznem. Az embereken mondhatni megedződtünk előtte, ki tudtam zárni az érzelmeimet. Meg kellett tennem. Egy egyszerű ellenfelet kellett benne látnom, más helyett. Olyan voltam, mint egy gép. Mint amilyennek lennem kellett angyalként. Később viszont előjött minden. Akkor, amikor egyedül voltam, amikor senki más nem látta és megengedhettem magamnak.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 2:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Ez csak természetes. Nem ez volt a feladata. Ennél sokkal több, esetleg magasztosabb? Nem hinném, nem tudom, hogy tudom-e hinni, hogy így van. Mégis képtelenek voltak rendes munkát végezni. Annyi embert öltek meg, annyi embernek ártottak, mégis ezzel a pár millióval már képtelenek voltak? Elgyengültetek volna a végére Jaesa? Mi történt valójában? Meg tudnád mondani? Mert bárkit kérdezek, csak a kifogásokkal jönnek, hogy miért nem csinálták meg. Gabriel maga is. Legalább is, amikor találkoztam vele.
Meglehet, hogy ez most nem is fontos, nem is számít. Csak egy futó mosolyra futja tőlem. Olyan mosolyra, melyből láthatja, számítottam erre a válaszra. Csalódott? Meglehet, hogy így fejeznék ki az emberek. Eme érzésekkel továbbra sem vagyok tisztába. Egyedül a harag az, melyet képes vagyok megérteni. Ehelyett inkább a harcra koncentrálok.
Vagyis arra, amit tanítani akar nekem. Így hát nem is nagyon hezitálok. A teret lágyan hajlítva jelenek meg mögötte.
Kardját emelem, vízszintesen vágok vele. Érzem miként nem állít meg, csak áll egyenesen. Hajam lebben, még ideje sem volt, hogy alább hulljon de az éles penge a húsába vág. Érzem, szemeim kikerekednek, kezemben először megremeg a kard. Vele együtt állítom meg a mozdulatom. Szinte egyszerre, talán nem is tudom megmondani, hogy az ő lándzsájának hatására állítottam-e meg vagy sem…
Amint húsát elhagyja a penge, remegve ejtem ki a kezem közül a gyilkos eszközt. Ijedten tekintek fel nővéremre.
- Jae… - ejtem ki gyengéden a nevét, mint régen. Szemeim könnybe lábadnak, majd letekintek oldalára. Mit tettem? Hallom hangját, ám szavai nem jutnak el elmémig. - Atyánkra, miért hagytad!? - pirítok rá, ijedten, majd közelebb lépve hozzá fogom meg a karjánál fogva és próbálom meg leültetni. Nem válaszolok kérdésére, nem akarok.
Nem, amíg a másik itt van a fejembe. Figyelmeztessem? Nem tudom… Nem tudom, hogy…
- Maradj nyugton - kérem, gyengéden, hajamat hátra seprem, tollaimat pedig előre hozom. Olajat préselek ki belőlük.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 02, 2019 12:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


A harc, egy eszköz… Ezzel egyet tudok érteni. Ez olyan válasz, amit Ophilia mondana, a mondata másik felével viszont nem tudok egyet érteni. Persze, akár az is lehet igaz, de minden nézőpont kérdése. Eszköz arra, hogy megvédjük a halandókat, vagy hogy megöljük őket. Használható testvéreink védelmére, vagy elpusztítására, ugyanez igaz a démonok kergetésére. Sok oka lehet, a valódi célját viszont nem hiszem, hogy manapság bárki tudná. Senki, Atyánkon kívül. Elvesztünk és mindenki a saját véleménye szerint dönt erről.
Olyan, mintha Ophilia szemrehányást tenne. Most először, igazán. Ez megmosolyogtat. Fogalmam sincs miért, de halványan elmosolyodom, miközben néhány pillanatra lesütöm szemeim. Igaza van, nekem pedig eszemben sincs ezt tagadni.
- Fogalmam sincs. Nem az volt a feladatom, hogy a halandókat védjem.
Ezt pontosan tudja. Valószínűleg még emlékszik arra, amikor utoljára nála jártam odafent. Amikor azon gondolkodtam, helyes-e szerencsétlen embereket halomra ölni. Végül pedig arra jutottunk, hogy a parancs, az parancs. A mi dolgunk annak követése, még ha nehéz is.
Figyelem, hogyan tartja a kardot. Nem remeg meg keze, miért is tenné? Ez is csak egy eszköz. Egy kis segítség a harcban. Még. Számomra már kicsit több annál. Az évezredek, vagy még többek során a társammá lépett elő fegyverem. Sosem hagyott még cserben. Néha viszont voltak olyan napok, amikor a közelébe sem akartam menni. Amikor irtóztam érintésétől, s valahányszor rá néztem, testvéreim vérét láttam rajta száradni, akkor is, ha előtte százszor megtisztítottam. Egy küzdelemben mégsem remeghet meg kezem. Ki kell zárnom mindent, ami nem oda tartozik és koncentrálnom kell.
Ophilia hirtelen tűnik el szemeim elől. Becsukom azokat, hogy ez ne zavarjon. Nem azzal kell keresnem őt, hanem más érzékeimmel. Hallom, mikor jelenik meg mögöttem, nála lévő pengém suhanásával együtt. Könnyedén szeli a levegőt, épp úgy, ahogy egy ember kettévágása sem okoz neki nehézséget, ha kellő erővel használják. Nem fordulok, nem is mozdulok. Továbbra is csukott szemmel várom, hogy az angyalfém húsomba marjon. Nem állt meg előtte. Néhány centire bevág, majd lándzsám nálam lévő részét függőlegesen elé emelem és megállítom vele a csapást.
- Alig hiszem el, hogy tényleg megvágtál, pedig piszkosul fáj! – nyavalygok.
Ha nem húzza ki belőlem a fémet, úgy megragadom a penge hegyét és kirántom magamból, nem törődve azzal, hogy kezem megvágom. Vérem szép mennyiségben kezd el távozni belőlem. Talán kicsit túlzásba estem. Hamarabb kellett volna megállítanom, de tudni akartam, képes-e rá. Na meg arra is kíváncsi vagyok, hogy viseli, ha megsebesít egy angyalt.
- Milyen érzés? Megsebesíteni egy testvéredet… Tudod, ha nem kezelem, bele is halhatok - fordulok felé.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 09, 2019 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Szemhéjaimat leheletnyit vonom csak össze mondandójára. Mire akar vajon utalni? Lent járok és? Azt hiszi, hogy ez mindenre magyarázatot tud adni? Hogy ennyi röpke időn belül képes vagyok saját véleményt alkotni? Hogy azt hiszi… Legyen hát. Kapd meg azt a választ, mit tőlem várnál.
- A harc, csak egy eszköz Atyánk kezébe, hogy megvédjük halandóit - rázom meg a fejemet, majd le is hajtom mintha rossz ötletnek tartanám ezt az egészet. Hiszen nem vagyok harcos, ezt ő is tudja, s talán el is hiszi nekem. - Mit jelent számomra a harc? Semmit - vonom fel az egyik vállamat. - Tényleg Jaesa. Számomra semmit sem jelent, egy eszköz? Hogy ne ártsanak nem csak nekem, de a környezetembe lévőket sem. Tudod milyen érzés, amikor a halandókat saját testvéreimtől kell megvédenem? S mi történik akkor, amikor erre képtelen vagyok? De persze… Honnan is tudhatnád, nem igaz? - vonom össze újra csak a szememet, fejemet könnyedén oldalra bökve.
- Lehet, ez rossz ötlet volt - emelem fel kezemet. Mit vártam tőle? Hogyha kérek valamit megteszi? Persze nem vagyok ostoba, hisz tesztel. Azt hiszi, hogy még a mennybéli énem van itt vele. De túl sok minden változott és elhiheti, hogyha valakinek ezt egyedül kell átvészelnie, annak a személyisége elferdül.
A kardot mégis felemelem kezemmel. Tekintetem leveszem nővéremről és a kardra emelem. Nem remeg meg benne, nem… érzek semmit annak hatására, hogy fogom. Egyszerűen csak… fogom. Egy eszköz, semmi több.
Figyelem minden érzékszervemmel. Hallom, miként változik meg hangszíne. Harcos. Ez Ő. Ez valójában Ő, nem az, akit nekem mutogatott a mennybe. Hiszen én csak egy ócska angyal voltam, kit könnyű volt kihasználni, de mit is mondhatnék. Ez volt a munkám.
Nem fogok siránkozni miatta.
- Legyen hát… - ejtek ki ennyit, majd hirtelen tűnök el. A térmeghajlítást hívom segítségül. Eltűnök a szeme elől, hogy egy pillanattal később a háta mögött jelenjek meg, kardomat vízszintesen emelem, úgy vágok az irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 06, 2019 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


A belőle áradó dac meglep. Azt hiszem, Rassilon erre mondaná, hogy gyerekes… Szerintem nem az, bár… Jó, van benne valami. Arra jó, hogy kirángasson haragomból egy kis időre. A kérdésem teljesen komoly. Nem mellesleg jogosnak is vélem, hiszen arra kért, hogy tanítsam meg harcolni. Ettől az ötlettől még mindig nem ugrálok örömömben. Fejem enyhén megingatom a felsorolást hallgatva. Tudom, hogy minderről tud. Végig figyelte az említettek útjait, ahogy sok más emberét vagy angyalét. Azt is elhiszem, hogy belefáradt abba, hogy mindig megsérül. Annak idején nekem is elegem volt belőle. Igaz, sokáig tartott. Valószínűleg azért, mert bár megsérültem, én oda tudtam csapni. A kérdésemre mégsem kaptam választ.
- Egy ideje már lent vagy a halandók között, Ophilia. Mostanra kialakulhatott a saját véleményed. Ha nem így lenne, nem kérnél arra, amire. A harcnak sok módja van. Ha nem tudom, hogy számodra mit jelent, azt sem tudom, mit akarsz megtanulni.
Nem fog neki tetszeni, hogy ennyire ragaszkodom ehhez, én viszont már rég túlvagyok azon, hogy ilyesmin agyaljak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem próbálok meg javítani a képességein. Nem tetszett, ahogy elfordította a fejét. Így még azt sem képes észrevenni, honnan jön a támadás, vagy épp mivel. Puszta kézzel, esetleg fegyverrel? Mi van, ha angyalfémmel akarják felnyársalni?
Hajamba túrva sóhajtok egyet. A kard már nála van, mégsem tesz vele semmit. Az nem volt rossz döntés, hogy erejével vette fel. Én is így tettem volna. Hogy miért? Azért, mert így nem kell lehajolni vagy azt figyelni, hova nyúlok a kezemmel. Helyette szemmel tarthatom az ellenfelemet. Persze mindez mit sem ér, ha odatartom neki az arcom, amikor nekem esik.
- Mire vársz még? – billentem oldalra fejem – A fegyver már nálad van, használd! – szólítom fel.
Kíváncsian várom, hogyan kivitelezne egy támadást. Már ha egyáltalán képes rá. Türelmes vagyok, egyelőre. Azt nem mondom, hogy sokáig az maradok, bár sose lehet tudni. Attól függ, mi lesz ezek után.
- Támadj rám, Ophilia!
Újra várok. Elég egyértelmű, hogy mit várok el tőle. Ha még mindig nem áll szándékában nekem jönni, úgy én indulok meg felé. Szinte kilövök helyemről, most viszont nem állok meg. A kardot tartó kezével ellentétes oldalon torpanok meg, miközben öklöm megindul gyomra felé. Valamikor el kell kezdeni.
Ha rászánja magát a támadásra, akkor nyugodtan, képemen kisebb mosollyal állok. Nem védekezem, azt figyelem, hova menne támadása, aztán úgy helyezkedem, hogy ha meg is sebesít, ne súlyos helyen álljon belém saját kardom.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Már nem tudom, hogy az én dühöm ragad-e rá, vagy az övé énrám. Érzem. Érzem a bőrömön, az ereimbe, a velőmbe. Érzem, ahogy rabláncként tartom fogva, ahogy a vad vergődik bensőmbe. Érzem, hogy nem sokáig fogom tudni féken tartani, mégis mélyet sóhajtva próbálom elnyomni. Vele ellentétbe nem szorítom kezemet ökölbe, csak lehunyom szemeimet. Koprsót vonok lélektükröm köré, elrejtek mindent.
A maszkot újra felszem, nem engedhetem meg magamnak, hogy az álarc mögé lásson. Elég ennyi tudnia rólam. Csak egy elveszett lány vagyok, ki…
- Tényleg? - nevetem el magamat kedvesen, mikor újra kinyitom a szemeimet. A korábbi dac, kétkedés, harag már nincs bennem. Már nem láthatja. Csak a sugárzó, mosolygó arcomat. Fejemet kissé oldalra hajtom ismét csak. - Pontosan tudom, hogy mit jelent a harc Szun-ce számára, Marcus Aureliosnak, Alfonso Cruznak, Churchillnek vagy épp Theodor Rooseveltnek. Tudom mit jelent Disraeli számára, Nietzsche miként szónokolt róla. Ha most azt várod tőlem, hogy megalkossam a saját, hangzatos véleményem, azok alapján, ami történt velem, akkor csalódnod kell. A szavak angyala vagyok, de mások szavait szónoklom csak - nem kicsinlem le magamat, egyszerűen ez így van. Ezt ő maga is tudhatja. Saját gondolataim Isten gondolatai. Nem az enyémek, de ezzel soha nem is volt gondom, ezt neki is tudnia kell. - De egyszerűen, már belefáradtam… - remeg meg hangom, ahogy ajkam is. Ujjaimat behajlítom és újra szóra nyitom a számat, ám hang nem jön ki.
Egy magam fajta mégis miként fogalmazhatná ezt meg?
- Belefáradtam, hogy én legyek a préda, hogy én legyek a zsák, amit mindenki üt. Egy célkereszt. Tudod, hogy az önvédelem és a harc között minimális különbség van. Hajszál, még annyi sem. Hát olyannak ismersz, aki harcot kezdeményezne? De attól az még harc, nevezhetjük bárhogy… - tekintek rá komolyan. Igen, annak ellenére, amit kértem, még mindig többet jártatom a számat, mint cselekednék, hisz egyhelyben állok csak. - Nem akarok démonoktól segítséget kérni ebbe. Ebben már nem szeretnék - ejtem ki végül. Félő, ha nem megy bele a taníttatásomba, akkor nem lesz más választásom.
Megkérem a Pusztítót, hogy segísen. Tanítson meg. Évszázadokon át túlélt, tud harcolni. Tudja, hogy miként kell és nem használja csak úgy. Amikor szükséges, de egy eszköz számára, nem a cél. Nem ezzel akarja elérni, mit akar.
Zöldes lélektükreimet az elém dobott fegyverre vetem. Nem hajolok le érte, erőm segítségével emelem fel és fogom kezembe. Olyannyira leértékelik az erőnket. Annyira nem használjuk őket, pedig…
- Sokan annak születtek, te is jól tudod. Vannak mások, kik harcos ösztöneiket az életben szerezték. A legtöbbjükben a közös, hogy fiatalon kezdték el. Az ösztönök ott voltak bennük, mikor mát tudatosan kezdték el tanulni. Előre ki tudták számítani az ellenfél lépését - mintha folyton magyarázkodnék, holott nem. Csak arra kérem, hogy lássa, miért is kérem tőle. Öreg vagyok még az angyalok körébe is. Az ösztönöket nem lehet olyan könnyen megszerezni, mint bárki hiszi, de…
Nem adom fel. Elszánt vagyok, s ezt láthatja rajtam. Meg akarom tanulni. Meg akarok tanulni harcolni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


A düh újra elragad. Elménk összekapcsolódása során érezhet ebből valamennyit, hiába próbálom elzárni előtte. Amiatt van, amit nekem mutat. Lám, hiába tanultam meg visszafogni magam, hiába tanultam meg ésszel küzdeni, még mindig meglehetősen lobbanékony vagyok. Ez a dolog nem fog változni, azt hiszem. Nem is kell változnia. Az alapján viszont amit mutat, nem nevezném a vele történtek eredményét túlélésnek. Szerencsének annál inkább.
Szavaim mintha nem érnének célt. Mintha nem értené szándékomat. Tudom, hogy nem harcos, ezért sem szeretném, ha csatákba kezdene. A baj mégis megtalálja, én pedig nem lehetek ott mindig mellette. Ösztönök… azok képezhetők. Kifejlesztheti a saját reflexeit, ha akarja. Ezzel kellene kezdenie.
- Mit jelent számodra a harc, Ophilia? – érdeklődöm, némiképp színtelen hangon.
Fegyvereim egy részét megmutatom neki. Leveszem róluk a leplet, melyet erőmmel alkottam. A két kardméretű penge oldalaimon lóg. Az egyiket lomhán húzom ki hüvelyéből, miközben hallgatom válaszát. Nem, nem akarom megtámadni. Karddal semmiképp. A pengét lábai elé dobom. Azt akarom, hogy felvegye. Azt akarom, mutassa meg, hogy számára mit jelent harcolni.
Se nem támadás, se nem védekezés… A kettő együtt, miközben zökkenőmentesen váltják egymást. Számomra ezt jelenti igazán, ehhez viszont olyan ellenfélre is szükség van, akivel lehet harcolni. Akkor lehet csak élvezni, más esetben értelmét veszti az egész.
- Mitől lesz valaki harcos? Harcos angyalnak neveznek, mert erre a célra lettem teremtve, de nem csak közöttünk vannak azok. Az emberek közül jó párat illettek ezzel a jelzővel. Mit gondolsz, mitől lettek azok? Annak születtek, vagy azzá váltak?
Neki, aki egész életében a halandókat szemlélte, tudnia kell. Hangom most közel sem olyan kedves, mint korábban. Nem kiabálok, sőt… Mintha valamivel csendesebbé is váltam volna. Komorabbá. Olyasmi ez, mint amikor Rassilonra rátelepszik a vészjósló nyugalom, csak épp nyugalom nélkül. Talán nem épp ez a legjobb megoldás. Fogalmam sincs. Egy részem úgy érzi, hogy nem tudok neki segíteni. Sosem tudtam, miért pont most lenne ez másként? Lehet, hogy régebben kellett volna lépnem. Huszonhét évvel ezelőtt. Tudtam, hogy nem képes lenézni, hogy kerüli feladatát, mégsem tettem semmit. Mellé kellett volna állnom és lenéznem vele, amíg meg nem szokja valamennyire a látványt. Segíts, Ophilia! Áruld el, hogy segíthetnék rajtad! Bökd ki végre, mitől nyugodnál meg! Legszívesebben ezt kiáltoznám felé, de semmi értelme nem lenne. Talán még ki is nevetne. Én is magamat.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Ütése nem ér el, mégsem mozdulok. Teljesen megdermedek, mint máskor is. Ellenben az eddigiekkel, nem viselem szelíden. Dühös vagyok és haragos, amiért a megfelelő védekező mechanizmus nincs meg bennem. Ajkamat összehúzom és hátrébb lépnék, ám ekkor hirtelen mozdul és átölel.
Tehetetlenül állok, nem viszonzom, ellenben karjára simul tenyerem, mellyel finoman követelem, hogy engedje el. Nem teszi, viszont képeket mutat nekem.
Képeket, melyeket láttam. Végigkísértem az útján, láttam mindig is, hogy miként küzdött az első időkbe. Mennyire vad volt, eleven, akárcsak egy vad. Rémült oroszlán, mindig ez jutott róla eszembe. Nehéz idők vártak rá, a mennybe, amíg kiképezték. Tudom, mert azt is figyelemmel kísértem, de miért… Miért mutatod ezt most meg nekem?
Mégsem kérem tovább tetteimmel, hogy engedjen el. Sőt, mintha… mintha még viszonoznám is számára. Gyengéden, röviden. Hasonlót nem éreztem már hosszú ideje. Már ha képes lennék érezni, de mivel nem… Furcsa ez és… Szokatlan.
- Túlélnem? - ismétlem szavait. Talán itt lenne az ideje, hogy viszonozzam kedvességét. Csak pár képpel. A Colosseumben álló énemről, ki segítséget kért testvérétől, hasonlót kértem. Tanítson, helyette kardját mélyesztette belém és hagyott ott elvérezni. Megmutatom neki Bartholomew arcát, ahogy a las vegasi könyvtárban állunk.
Mezei pengéjét fúrja először a hasamba, habzó szájjal, miért? Mert nem mentem el, mert rájöttem egy titok nyitjára, melyet nem hallgatott meg. Önkívületben volt, amiért ott talált még, ezt pedig nem tűrhette. Nem hallgatott a szép szóra. Kése előbb hasamba végezte, majd torkom metszette. Mégis azzal búcsúztam el tőle, hogy mindig is hinni fogok benne.
Végül Beliallal való csúfos találkozásomat mutatom meg. Amikor a lovas csapdába ejtett, gerincemre taposva kényszerített a földre.  Térdét fúrta bele, minél nagyobb fájdalmat generáljon vele. Erejével próbálta szívemet kitépni.
- Azon már rég túlvagyok - rázom meg a fejemet. Számtalan egyéb képet láthat. New York és San Francisco utcáin, ahol testvéreimbe botolva, a fájdalom és a vér fogadott csak. Bántalmazásaik… Zephyr, ahogy Ramiellel nem tudtuk leküzdeni, ahogy a falnak csap, miközben csak segíteni kívántam neki…
- Tudod, hogy nem vagyok harcos - kezdek bele nehezen. Ezeket a képeket még nekem is nehéz elviselnem. - Bennem nincsenek meg a védekezéshez kellő ösztönök - hajtom a fejem oldalra, szemeimet lehunyom. - Sose akartam, hogy arra kényszerítsenek, hogy ezt megtanuljam… Hogy ezen változtassak.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Temple of the Sun - Peru Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ophilia & Jaesa


 


Miért kellene választani? Az élet választásokból áll. Nem így van? Régen nem választottam. Tettem, amiért megalkottak. Megbántam. Ahelyett hogy ténylegesen elhatároztam volna magam valamelyik ügyért, tovább lépkedtem az előttem kivilágított úton. Gabriel útján. Aztán jött Rassilon. Idővel… őt választottam. Nem is esik nehezemre mellette maradni.
- Fogalmam sincs – felelem tömören.
Fogalmam sincs, mi maradna tartós és mi nem. A leviatánok feltűntek, mi pedig egyáltalán nem emlékszünk arra, mit műveltek a múltban. Ez igaz. Létezésük viszont nem lett eltörölve, csupán emlékeink. Azok pedig nem tértek vissza azóta sem.
Egyfajta sajgást érzek bensőmben, miközben húgomat hallgatom. Már nem az, aki egykor volt. Mintha kifordult volna önmagából és meglepő, hogy mindezt csak most veszem észre. Ennek ellenére, még mindig az én szeretett testvérem. Az, akivel számtalanszor beszéltem a múltban, akihez fordulhattam, ha segítségre volt szükségem. Akinek nem tudtam segítséget nyújtani, amikor szüksége volt rá…
Megállított csapásom szele megmozdítja Ophilia szőke tincseit. Tudatomban visszhangzanak szavai. Látom magam előtt, miket műveltem más angyalokkal. Akár én is lehettem volna. Olyan, mintha én tettem volna vele azokat a szörnyűségeket. Mintha én taszítottam volna ebbe az állapotba. Karom leeresztem, de a következő pillanatban magamhoz ölelem testvéremet. Erősen tartom, akkor sem eresztem, ha szeretné. Még nem.
Ahelyett hogy megszólalnék, képeket mutatok neki. A múltamról, arról az időről, amikor első küldetéseimet végeztem a földön. Azt a vadnak mondható önmagamat, ami alig várta, hogy laposra verhessen néhány démont. Aki számtalan sebet szerzett azért, mert nem tett mást, csak támadott. Felsorolni is nehéz lenne, hányszor sebesültem meg komolyabban. Egészen addig, amíg valaki rendre nem utasított. Egy angyal, aki megelégelte, hogy állandóan vágásokkal teli lát. Nem volt hajlandó leengedni, amíg nem tanultam meg rendesen védekezni. Azt hittem sokszor, hogy a kiképzése lesz a vesztem, de amikor végre elégedett lett teljesítményemmel, megláttam az eredményét.
- Ahhoz hogy harcolhass, előbb túl kell élned – suttogom fülébe, majd eleresztem.
Eltávolodom tőle, míg hátam bele nem ütközik a helyreállított romba. Ajkaim halvány, szomorkás mosolyba húzódnak, ahogy őt figyelem. Még mindig nem akarom, hogy harcoljon, de azt sem akarom, hogy meghaljon, amint megpróbálkozik vele. Ennek ellenére… Kezem gondolkodón emelem magam elé. Fogalmam sincs, hogy képes vagyok-e őt megütni. Elkeserít a gondolat, hogy meg kell tennem. Talán más módot kellene találni. Egy másik megoldás, ami mindkettőnknek megfelel.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Temple of the Sun - Peru Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 6:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Szemem sarkából figyelem, ahogy szólásra nyitja ajkait. Felé fordulok, nem csak a fejemet, de az egész testemet. Elrúgom magam a romhalmaztól, szembe állok vele. A tájat felesleges kémlelnem, választ nem fogok tőle kapni semmire. De tőle? Már magam sem tudom. Senkitől sem várok válaszokat, sem megértés. Alázatot pedig végképp nem. Ő csak egy testvérem, ki sokszor látogatott meg tanácsokért. Keserű ízt érzek a számba, ha belegondolok, hogy nem viszonozná. Az ő szemeiből is sütne a megvetés, mint mindenki máséból.
Senkiben sem bízhatok ebben a világban már.
Nem maradt senki…
- Félreértesz. Ahogy hallom, én is téged. Mindig van másik út, mit válaszhatunk. Sőt, nem is kell választanunk, miért kellene? Emlékeinket nem vehetik el örökre, erre tökéletes példa a leviatánok. Vízi szörnyek, melyek létezését elfeledtük és lásd, most itt vannak, körülöttünk élnek. Ha el is feledtük őket, nem tudták kimosni a Földről őket. Mit gondolsz, ha emlékeinket, szárnyainkat vennénk, mindez tartós maradna? - sétálok hozzá közelebb. Már magam sem tudom, hogy mit is szeretnék ezzel mondani neki. Fejemet mégis lehajtom közbe, ajkamra halvány mosoly fut. - Mindig van másik út. Nem kell beletörődnünk abba, ami vár ránk, amit hiszünk, hogy vár ránk - emelem fel tekintetem, szemöldökeimet némileg összeráncolom.
Mégis ha választhatnénk a hatalmam és az emlékeim között az előbbit választanám. Könnyebb lenne. Most könnyebb lenne számomra. Azt hiszik, hogy nekem oly egyszerű, nem igaz? Feláldozni mindent? Egyáltalán nem az. Könnyebb lenne… Könnyebb lenne, ha nem emlékeznék.
- Atyánk sem mindenható - hajtom fejemet oldalra, sokatmondóan. Neki eszébe sem jutna harcolni ellene, én épp ezt teszem. Mennyit változtunk. Változtam.
Csak most döbbenek rá, amikor vele szemben állok, vele beszélek. Keserűség fog el, mélyen lappangó düh. Hibáztatom érte Istent, Amarat. De be kell látnom. Ez én vagyok. Nem bújhatok amögé, hogy ilyennek teremtettek, hogy Amara tette ezt velem. Volt választásom. Én teszem ezt magammal.
- Én pedig nem szeretnék még egy tőrt a hasamb kapni. Nem szeretném, ha még egyszer átvágnák a torkomat, Jaesa - tekintek rá komolyan. A szelídség eltűnik arcomról, komolyság költözik a helyére. - Védekezhetek a végsőkig, tudod jól, hogy ez nem lesz elég. Belefáradtam abba, hogy tűrjek - könny szökik a szemembe. Egy pillanat alatt végigélem mindazt, amit idelent kaptam az állítólagos testvéreimtől. Fejemet enyhén megrázom, eltekintve mellette. - Harcolni akarok tudni, nem védekezni. Pontosan tudom, hogy mi a különbség, ezt az utat akarom választani.
Beszéd közbe mégsem figyelem mozdulatát. Csak arcom fordítom el. Tudom az elmélet, melyet nem tudok gyakorlatba ültetni. Nincsenek meg bennem a védekező reflexek…
Az ütés mégsem ér el. Megáll az arcom előtt. Szemem sarkából tekintek fel testvéremre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3