Piszkos Fred kocsmája
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Ohó, úgy tűnik, hogy egy igazán morcos, sőt, egészen dühös példányba botlottam. Máris a torkomat akarná vagdosni, milyen kedves. Mintha az olyan egyszerű lenne. Tudtommal én vagyok az, aki mások Halálát jelenti, és nem fordítva. Az meg elég valószínűtlennek tűnik, hogy egy mezei kis angyal, akármilyen izgága és haragos is, a vesztemet okozza. Persze teljesen elbízni magamat nagy ostobaság lenne, főleg ebben a mai, fejére fordult világban, amely még egy lovast is képes szinte nyomtalanul elnyelni, és a drága új barátom bármilyen bolondnak néz is, nem vagyok az. Csak megvannak a magam tapasztalatai.
- Ó, te mindig ilyen harcias vagy, vagy csak az itteni agyatlan bagázs van rád ilyen elbűvölő hatással? - mosolyodom el jókedvűen, és láthatóan lepereg rólam minden mogorva szava. - Pontosan tudom, hogy mi vagyok, Kékszemű – jelentem ki egy szelíd vállvonással. - Te viszont nem gondolod, hogy egy kissé túl... - egy röpke pillanatig még a megfelelő kifejezést keresem, ami csak pont annyira sértő, amennyire kell – szűk látókörű vagy? Hiszen itt a világvége, a főnökötök vakációzni ment, a testvéreid halomra gyilkolják egymást és az embereket... Lássuk be, a Pokol Csapat a legpasszívabb mostanában, mindössze annyit teszünk, hogy hátra dőlve figyeljük a műsort. És neked még sincs jobb dolgod, mint démonokat fenyegetni egy isten háta mögötti, békés kis kocsmában? - vonom fel a szemöldökeimet kérdőm. Tényleg ráférne még egy ital, hátha attól ellazulna, mert egyelőre nagyon görcsös. Azt sem értem, melyik kifejezésemtől forr fel hirtelen az agyvize, de bevallom, elég szórakoztató, ahogy szinte paranoiás aggodalommal fürkészi a vadászcsürhét, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban nekünk ronthatnak. Na és akkor mi van? Legalább levezethetnénk ezt a sok feszültséget. Jó buli lenne. Szinte máris kedvet kaptam egy kis mókázáshoz.
- Vigyázzak a számra? - arcomon máris ismét gunyoros mosoly játszik. - És mégis melyik kifejezés nem nyerte el a tetszésed? A „magadfajta”? Mi van, ha úgy gondoltam, hogy „egy magadfajta, magányosan iszogató, morcos különc”? Vagy egy „magadfajta, bánatos szemű, árva fiú”? - Biggyesztem le ajkaimat. Szegény kicsi angyalok, elhagyta őket apuci, ezért mindnek egy picit elment az esze. Drámaian sóhajtok, de nem akarom túl sokáig feszíteni a húrt. Még elijeszteném, mielőtt bármi lényegeset nyernék ebből a társalgásból. Bár számomra már az is győzelem lenne, ha igazán kihoznám a béketűréséből, hisz láthatóan igen komoly önkontrollt gyakorol. Ám egyelőre inkább maradok a nyugodt, könnyed puhatolózásnál, ahogy ez neki is feltűnik, de ez engem nem tart vissza.
- És te miből gondolod, hogy a te keresetted még életben van? - fordítom vissza a kérdését összébb húzott szemekkel, anélkül, hogy én magam ezt megválaszolnám. A következő válaszára azonban nem számítok. Az Úr szolgálója? Nem tehetek róla, egyszerűen kitör belőlem a nevetés, főleg azt látva, hogy mennyire komolyan is gondolja.
- Bocsánat, de ugyanarról az Úrról beszélünk, aki huszonöt éve leugrott cigiért, és azóta sem talált térerőt, hogy legalább hazatelefonáljon? - kérdezek rá csodálkozva, mégis nagy mosollyal. - Vagy esetleg te tudsz valamit, amit a világ maradék kilencvenkilenc-egész-kilencvenkilenc-kilenc százaléka nem tud? - billentem kissé oldalra a fejem, őszinte érdeklődéssel. Bár nem is annyira arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudhat a Nagyszakállúról, inkább arra, hogy megvan-e mind a négy kereke, hogy ilyen komoly „küldetésre” indult.
- Nem ütjük mi az orrunkat semmibe. De ha egyszer véletlenül valaki meg találná kérdezni, hogy mi a véleményünk az égi háborúról, hát nyilván egyértelmű, hogy nem az emberiség kipusztítását szorgalmazó Gabrielt kezdenénk dicsőíteni – vonom meg a vállam, aztán egy kicsit elhallgatok, amíg megízlelem az italomat. Hmm... szerencsére nem valami olcsó löttyel szolgáltak ki. Kinéztem volna az ízléstelen vadászokból, meg a koszos kis kocsmából, hogy a minőséges whisky fogalmát itt még hírből sem ismerik. Végül ismét az angyalka felé fordítom a tekintetem.
- Na és, drága „nem-túl-barátságos-barátom”, mondd csak, mégis mi a neved? „Mogorvael”? - kérdezek rá sunyin felfelé kunkorodó ajkakkal.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 23, 2016 8:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Astarte & Cassael
Ajkaimat enyhén egymásnak szorítva, szemeimet pedig összehúzva hallgatom a démon méregtől csöpögő szavait. Igazán nem érek rá a sületlenségeire, még akkor sem, ha jelenleg nincs magasztosabb feladatom, mint ezt a barna löttyöt kortyolgatni temérdek, gyilkolásra szomjazó vadász társaságában.
- Démon vagy, te ostoba, örvendj a szerencsédnek, hogy nem másutt találkoztunk, mert hamarább vágtam volna el a torkodat, minthogy szólni tudnál - vetem oda neki barátságtalanul, persze suttogva a környező lelkek nyugalmáért s a magam biztonságáért, merthogy az elkárhozottat nem félteném. Mégis miféle testvéries szereteten osztozhatnék romlott fajtájával? Hát Lucifernek tűnök neki? Tény, hogy sohasem voltak a racionalitás bálványai, hataloméhségük és a pusztítás iránti sóvárgásuk elvakítja őket, azonban siralmas, ha az angyalokat már magukkal keverik. - Mi soha nem leszünk barátok - zárom le ennyivel a képtelen gondolatot, majd bosszúsan leöblítem a torkomat a fermedvénnyel. Iszonytató íze ellenére a sokadik kör után kimondottan furcsa, mégis kellemes bizsergést hagy maga után ez az ital, tehát némi csalódottsággal nézek a pohár fénylő aljára, mert bizony kifogyott, de a várt hatásnak még nyoma sincs. Meglehet, ma már nem is lesz, mert ennek a démonnak a társasága egyáltalán nem hat előnyösen a küldetésemre, vagy pusztán az inkognitómra.
- S miből gondolod, hogy még életben van? - vonom meg az egyik szemöldökömet, ámulva kiapadhatatlan önhitettségükön a legyőzhetetlenségüket illetően. Bár az meglepő, hogy egyáltalán foglalkoznak egymással, ami felveti a lehetőségét, hogy a keresett démon fontos tagja lehet a fajtájuknak. Megnyugtató tudni, hogy elveszett, hiszen manapság senki nem követi nyomon ezeknek a Pokol szökevényeknek a mesterkedéseit, pedig bizonyosra veszem, hogy előbb-utóbb megmérgezik még ennek a háborúnak a talaját. Így legalább egyel kevesebb miatt fog fájni a fejünk.
Igen csak elmerengek gondolataim tengerén, mert legközelebb már csak az italt illető kérdése jut el hozzám, s hogy előtte mondott-e bármit? Tulajdonképpen lényegtelen. Ennek fényében végül óvóan odébb húzom üres poharamat, mielőtt még lecsaphatna rá, s fenntartva barátságtalan arckifejezésemet, némán figyelem, hogy mit művel.
- Vigyázhatnád a szádat jobban is - figyelmeztetem, ugyanis nem kívánnám megtapasztalni egy csapatnyi vadász haragját, márpedig most nem vagyunk elég óvatosak. - Máskülönben értelmetlen a próbálkozásod a lekenyerezésemre, „nem-barát” - tudatom vele némi fölényesség érzettel elegyedve, amint görnyedt hátamat enyhén kihúzom a kényelmetlen széken. Noha attól kell tartanom, az újabb ital jól fog jönni.
- Hát éppen veled osztanám meg? Annyit elmondhatok azonban, hogy én is keresek valakit - felelem, igaz, magam sem tudom, hogy miért. Talán, mert ennyi ellenséges halandó között még egy démon is jobb társalkodó partnernek bizonyul, persze nem tervezek túlzásokba esni. Ezért is telik némi habozásba megválaszolnom a kérdése másik felét, de végül úgy ítélem, hogy a semlegességem tényéből nem fog tudni hasznot húzni.
- Egyik sem. Én az Urat szolgálom - jelentem ki, mintha elvárható lenne a maga fajtájától, hogy ezt természetünkből eredendőnek tartsa. Bár ítéletet nem mondhatnék felette, megannyi nővérem s fivérem bizonyítja létünk igaz valójának ellentétét. - S miféle tudomásod van Mihályról? Nem mintha meglepne, hogy ebbe is bele ütitek az orrotok - tekintek magam elé immáron nyugodt ábrázattal, mielőtt még a felszolgáló eltakarná a kilátásomat önnön magával, amiként elénk csúsztatja a két pohárnyi italt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2016 1:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Való igaz, Mammon miatt vagyok a városban, és kezdtem saját nyomozgatásba, készen rá, hogy akár egy ilyen lepukkant, átlagosan vadászoktól hemzsegő lebujban is körülszaglásszak, de miután felfedezem, hogy milyen lényt is fújt ide a szél, úgy döntök, egy picit félretehetem a munkát. Végül is Ragály immár hónapok óta az eltűntek listáján szerepel, akármit is csinál most éppen, néhány órát már igazán várhat az ügye, amíg én új ismertségekre teszek szert.
Már első pillanattól érdekesnek találom, és főképp viccesnek az angyal azon erőfeszítéseit, hogy megpróbál itt elvegyülni, és úgy tenni, mintha maga is ember lenne. Haha! Mintha ez tényleg lehetséges volna! Ha nem érezném róla ilyen egyértelműen az angyali erőt, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy más, mint a többi jelenlevő. Nagyjából annyira illik ide, mint egy darab krumpli egy tál körte közé. Na jó, legyen édesburgonya, hiszen annyira édesnek tűnik.
- A sárból? Áucs, ez fájt – biggyesztem le az ajkam sértődötten a nekem szegezett sértését hallva. - Ki gondolta volna, hogy az angyalok ennyire gorombák és bunkók tudnak lenni valakivel, aki épp barátkozni próbál velük? – ingatom a fejemet csalódottságot és meglepettséget színlelve. Aztán lassan csábos mosoly húzódik az ajkaimra, jól leplezve a gúnyt, amit idebent érzek. Őszintén? Én ma már bármit el tudok képzelni a fajtájáról. Az emberek sokáig tökéletesnek, szentnek, jóságosnak hitték őket, imádkoztak hozzájuk. Hát nézzék meg a kedvenceiket most! Vérszomjasak, bosszúállók, kegyetlenek, nem utolsó sorban hataloméhesek. Lassan akár példát is vehetnénk róluk, ha nem irtóznék valamennyitől. Kivéve persze a teremtőnket. De így egyenként néha egész szórakoztatóak, főleg az esetlenebbjei, akik minden próbálkozásuk ellenére is szánalmas módon kirínak az emberek közül. Azok meg hihetetlenül vakok, ha mégsem veszik észre őket.
- Azért vagyok itt, mert egy régi barátomat keresem, aki már egy ideje eltűnt a radarról – árulom el az igazat teljesen nyíltan, hisz nincs nagy jelentősége, hogy tud-e róla. Aztán meg talán az őszinteségem őt is hasonlóra gesztusra bírja. Közben egy intéssel jelzek a pultosnak, hogy rendelni szeretnék.
- Hmm... mit is iszunk? - pillantok angyali ivócimborám pohárára. - Whisky? Nem is rossz választás egy magadfajtától – kacsintok rá, majd visszafordulok a kiszolgáló felé. - Én is azt kérek, és hozz is mindjárt még egy kört az új barátomnak is, drága. - Közlöm vele az óhajom, aztán pár pillanatig figyelem a srácot, amint dolgozik, végül visszafordulok az égi felé.
- Szóval? Mi az az irtó fontos küldetés, ami magába foglalja, hogy a pultot támaszd egy koszos kis kocsmában? - vigyorodom el, majd pillanatnyi habozás után még hozzáteszem. - Egyáltalán melyik arkangyal az, aki ilyen parancsot ad? Mihály? Távolról elég érdekes figurának tűnik... - Puhatolózom a magam módján, hogy ugyan kinek az oldalán is áll, hiszen ha feladatot teljesít, akkor valakinek bizonyára elszámolással is tartozik.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 16, 2016 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Astarte & Cassael
Miután rádöbbentem, hogy nem óhajtok részt venni fivéreim s az emberek közötti hadakozásban, kioltván ezáltal sokak becsülendő életét, Isten mesteri alkotásai megismerésének szenteltem hosszadalmas életem ezen aprónyi szegmentumát. Megjártam megannyi várost, országot, hogy kivételes rálátást nyerhessek a halandók különös szokásaira, életmódjára, azonban közel húsz év elteltével sem állíthatnám azt, hogy már mindent láttam.
New York is a kimaradt területek közé tartozott egészen ma reggelig, mikor is bátorkodtam a városba tolakodni. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon itt miért választották a teljes elszigeteltséget valamelyik oldal helyett? Mihály vagy a semlegesség, ám ők egy harmadik ösvényt teremtettek maguknak; az utálat útját. Elítélik az angyalokat, kik az emberek védelmére keltek, elítélik az embereket, kik az angyalok segítségére támaszkodtak, az okokat viszont még nem sikerült megfejtenem.
Persze, ez az érem egyik fele. Ittlétemnek egyéb oka is leledzik, méghozzá Isten. Ha van hely az általa teremtett világon, ahol szívesen töltené az idejét, szerintem az egy New Yorkhoz hasonló, szinte kivétel nélkül emberek lakta övezet volna. Akad még ilyen szép számmal a Földön, azonban valahol meg kell kezdeni a kutatást, s ez a hely tűnt a legkézenfekvőbbnek.

Máskülönben, tettem egyéb megfigyeléseket is a halandókkal kapcsolatban… Közkedvelt találkozási pontjaik ezek a kocsmák, bárok, tavernák, ivók, ki miképpen nevezi. Sokan csupán az adott nap fájdalmát és fáradtságát próbálják lerázni magukról néhány pohár etilalkohol formájában, mások információt remélnek, egyeseknek pedig nemes egyszerűséggel jól esik a társaság. Ám ez a hely már akkor más volt, amikor beléptem, s nem azért, mert tüstént megérezték angyal mivoltomat, egyszerűen valami nem volt a helyén… Aztán lassacskán rádöbbentem, az ivó hemzseg a vadászoktól, akiknek még Isten sem lenne szent, s mivel még bennem is van hajlam a túlélésre, félretettem eredeti elgondolásomat a körbekérdezéssel kapcsolatban.
Hanem, amennyire egy angyal hétköznapian viselkedhet, én megkísérlem. Tán egy bő tíz perce kortyolgathatom a tömény alkohol molekula-ízű voltát, mikor egy női hang ér a bal oldalam irányából. Szavai aggodalomra adnak okot, de még mindég kitartok az álcám mellett, s hogy mutassam, nincs mit titkolnom; közvetlenül felé fordítom az arcomat. Egyedül az ábrázatomat felejtem helyretenni, amelyen változatlanul az értetlenség és gyanakvás ráncai vernek éket.
- Nem tudom, mire célzol… - állapítom meg, noha a hazugság nem lett egyhamar az erényem, voltaképpen sohasem. De miként rádöbbenek, hogy egy démonnal - nem is akármilyen démonnal - nézek szembe, tárgytalanná válik gyenge próbálkozásom az inkognitóm megőrzésére. - Ez a kimondott hely még hozzád sem idomos. Mit keresel itt? - szegezem neki a kérdést, lélekben már készülve, ha netán a pengémet kellene alkalmaznom vele szemben. Amennyiben viszont elkerülhető a vérontás, nem szívesen zaklatnám fel a helyieket a felismeréssel, miszerint nem rendelkeznek akkora védelemmel ellenünk.
- Nem bujdosok, komoly küldetést teljesítek - felelem, becsületemet megóvandó. - Tehát? Miért merészkedik elő a sárból egy magadfajta? - ismétlem meg a kérdésemet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 15, 2016 11:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Évtizedekkel ezelőtt New York volt a világ egyik legizgalmasabb városa. A fény, a csillogás és nyüzsgés mögött megbúvó mocsok, rothadás, bűnözés és az a sok értelmetlennek nevezett halál. Nos, igen, bőven szolgáltattak nekem munkát és szórakozást egyaránt. De az utóbbi években teljesen szürkévé és unalmassá vált a földi sík eme szeletkéje, leginkább amióta az emberek vették át itt az irányítást, azoknak is egy nevetségesen vakmerő és elszánt csoportja, a vadászok. Valószínűleg meggyőződésük lehet, hogy démonok és angyalok egyaránt rettegnek erre járni, ami láthatóan nem igaz. Inkább csak nem verjük nagy dobra az ittlétünk. Bár ez éppen elég ahhoz, s hogy jelentéktelenné és lényegtelenné váljon ez a hely, pláne olyanok fényében, mint San Francisco, Las Vegas és New Orleans, amerre a valódi csaták és valódi események folynak.
Ma sem váratlan izgalmak reményében tettem be ide a lábam. Ittlétem egyetlen valódi oka az, hogy a legújabb híresztelések szerint errefelé hallottak legutóbb Mammonról. Démonbátyámat hónapokkal ezelőtt nyelte el a föld, miután állítólag volt olyan őrült, hogy egyedül nézzen farkasszemet nem is egy, hanem két arkangyallal. Egyesek szerint beleköltözött egy emberi halandóba, ami már csak azért is nevetséges, hiszen nekünk nincs szükségünk porhüvelyre ahhoz, hogy idefenn tartózkodjunk. Ám mivel nincs jobb ötletem, úgy döntöttem, magam jövök ide, és nyomozgatásba kezdek, hátha sikerül valami kézzelfoghatót is megtudnom. Vadászok között állítólag mindig gyorsabban terjednek a hírek, ezért nem is habozok, amikor a közelbe érkezve megpillantom Piszkos Fred kocsmáját. Ez a koszos kis hely már jóval azelőtt is törzshelye volt az önkéntesen halálba menetelő vadászkáknak, hogy Isten felvette volna a nyúlcipőt, tehát úgy vélem, érdemes lenne itt kezdenem a puhatolózást. Meglepetésemre azonban a pultnál a szokásos szablyaforgatók helyett nem mást pillantok meg, mint egy angyalt. Mivel manapság minden a fajtájukból kinyerhető információmorzsa legalább olyan értékes, mint a begyűjtött pengéik, nem tudom megállni, hogy ne keveredjek vele szóba.
- Ez nem éppen olyan típusú hely, ahol a magad fajták általában iszogatnak és tétlenül lebzselnek, nem igaz, szépfiú? - villantom rá az egyik legszélesebb, legelragadóbb mosolyomat, miközben helyett foglalok a mellette álló bárszéken. - Talán csak nem meguntad a csatározást, és úgy döntöttél, elbujdokolsz a világ végén? - Teszek fel egy újabb provokáló kérdést ugyanolyan elbűvölő ábrázattal. Oh, milyen pokoli izgalmas befejezése lenne a mai napomnak, ha a halálba bosszanthatnék egy tollas kis angyalt.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 15, 2016 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3