We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Piszkos Fred kocsmája
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Kedd Szept. 27, 2016 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Astarte & Cassael
Ha nem értékelném valamennyire igyekezetét az általam kényesnek vallott kifejezések elkerülését illetően, mély sóhajjal, és egy hosszú, türelmetlen pillantással ajándékoznám kérdését, így viszont a lefordított üvegpoharamat bökdösöm a mutatóujjammal csupán, vagy épp tologatom jobbra-balra.
- El sem tudod képzelni, mennyire - szavaimat hitetlen nevetés követné, de vállaim enyhe rázkódásán kívül nem történik több, legfeljebb egy jó adagnyi levegő préselődik ki belőlem fújtatás formájában. Egy démon semmit nem tesz vajmi alantas ok nélkül, miért éppen a Halál lenne ebben kivétel? _Pont_ a Halál… - Valóban? - vonom meg az egyik szemöldökömet, miközben a szemközti, üvegezett szekrénysorra fordítom pillantásomat, hol kétkedő és megfáradt arcképem tekint vissza rám jó néhány alkoholt tartalmazó üveg társaságában. - Nemrég mintha nem érdekelt volna annyira a feltűnés - jegyzem meg epésen, erőteljes kényszert érezve aziránt, hogy a pultos ugráltatása helyett magamhoz intsek egy whisky-s üveget, és annak tartalmán függjek, míg a démon a társaságomat képezi, ám tekintve, hogy ezzel a szó szoros értelmében szembeköpném a törekvéseimet a figyelem elkerülésére, inkább nyugton maradok. Legalábbis a szemérmetlen lopást illetve, merthogy törzsemet és lábamat megdöntve, lassan megfordulok a székkel, hogy szemközt helyezkedhessek a Vörössel. Nehéz szem elől téveszteni nyílt mustrálását, amelyet kivételesen nem fogadok értetlenkedéssel, láttam már hasonlót emberek között.
- S mit gondoltál, majd körbekérdezed őket? - billentem oldalra a fejemet, míg tekintetemet hagyom a környezetünkre siklani néhány kósza másodperc erejéig. Nincs gúny vagy cinizmus a hangomban, tényleg érdekelne, hogyan akar információt nyerni a vadászoktól anélkül, hogy idejekorán lebukna. Tán szégyen egy démon eszközeiből okulni, ám rajtuk kívül aligha ismerek jobb hazudozókat, hát még vallatókat.
- Nem ez lenne az első alkalom, hogy az Úr… nos, besokall - fordítom vissza pillantásomat a démonra, kinek ábrázatán leplezetlen a hitetlenség és a lekezelés. Önnön testvéreim sem képesek megérteni a törekvéseimet, hát nem az alvilág egy példányától fogom elvárni mindezt. Nem is lendülök azonnali magyarázatba, hanem a pultra könyökölvén támasztom meg tenyeremmel a fejemet, megtartva azt a kényelmesnek bizonyuló, félredöntött pozíciójában.
- Ha törekvéseimnek köze lenne az agymosáshoz, mások is úgy tennének, amiképpen én. De nem tesznek, szabadságukat olyasmire fordítják, mely minden taníttatásnak ellenében van - szusszanok egy halkat, mit sem törődve azzal, hogy a Halálnak panaszkodok éppen. Mintha nem lenne mindegy, talán még Isten sem vesz komolyan, azért nem hagyja, hogy végre megleljem őt. - Mit nem értesz? - kérdezek vissza halkan, nyugodtan figyelve közeledő alakját. Bosszantóan kellemes illattal rendelkezik, nyilván ez is a kitűnő megtévesztés része. - Mi? - húzom össze a szemeimet, éppúgy, mint a szemöldökeimet, amelyek érezhető barázdákat vájnak a bőrömben középütt. - Nem kell ahhoz tapogatóznom, és nem is kérdeznék végig mindenkit, hiába nem okozna gondot az idő - felelem, ám be kell látnom, hogy a többi kérdésének megvan minden létjogosultsága, én pedig nem rendelkezek válaszokkal. Néhány pillanat erejéig mereven figyelem az ábrázatát, majd átfordulok a másik oldalamra, ezúttal a hátamat mutatva a démonnak, hogy inthessek a pultosnak, aki még mindig nem hozta meg az újabb kör italunkat. Most is jobban lefoglalja egy szőke, telt formájú fehérnép, minthogy a munkáját végezze, s ez gyermeteg bosszússággal tölt el.
- Azt gondolom… - kezdek bele a feleletembe a háborút illetően, miközben visszapördülök hozzá. - Hogy ki fogjátok várni az utolsó pillanatig. Mihály helyzete már most sem kedvező, márpedig, ha Gábriel tovább töri a borsot az orrotok alá… nyilván nem fogjátok várni a sült galambot, vagy erre is legyinteni fogtok? - tekintek rá nyugodtan, igaz, nem teljes békében.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Hétf. Szept. 26, 2016 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Igazán meg is lepődtem volna, ha kér a segítségemből. Persze nagyjából az van, amit sejtettem. Nem magát félti, hanem a szánalmas kis embereket. Túl nemes a drága ahhoz, hogy ártani akarjon nekik, és minden bizonnyal ugyanezt érzi a testvéreivel kapcsolatban is. Így pedig érthető, miért is jár külön utakon, délibábot kergetve „különleges küldetés” címszó alatt.
- Hát tényleg ennyire elképzelhetetlennek tűnik, hogy kíváncsi lettem egy elveszett, kék szemű... an... szépfiúra, aki egyedül támasztja itt a pultot? - teszem fel a kérdést a kedvéért ezúttal még az angyal szót is mellőzve, teljesen hétköznapi hangsúllyal, mintha csak két ismerkedő fiatal halandó lennénk. - Van, hogy a dolgok pontosan azok, mint aminek látszanak. Jelenleg semmi előnyöm nem származna abból, ha bármilyen módon ártanék neked. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, de nem csak te szeretnéd elkerülni itt a túl nagy feltűnést – vonok vállat egyszerűen, és az utóbbi szavaim valóban teljesen őszinték is. Leginkább mivel valóban jobban örülnék, ha egymás próbára tétele helyett valami értelmesebbről is tudnánk végre beszélni. Hangosan ugyan nem reagálok a kikötött szabályaira, de azt hiszem, a magatartásom elég egyértelműen tükrözi, hogy nincs ellenük kifogásom. Főleg miután úgy érzem, hogy már ő sem zárkózik el annyira ettől a társalgástól. Valamivel biztos felkelthettem az érdeklődését. Csak így tovább, Astarte! Kétségtelenül szeretem megragadni mások figyelmét.
- Ami azt illeti, nincs semmi baj ezzel a példánnyal – pillantok végig rajta szenvtelenül, amikor magára utal, de aztán megrázom a fejem. - Ám ismét melléfogtál, mivel nem a társaid voltak azok, akik elkapták, hanem ők – vetek egy pillantást a kocsma másik felén lebzselő társaságra, a vadászokra utalva. - Ezért vagyok itt, és éppen ezért is nem hiányzik nekem sem, hogy lebukjunk – szögezem le, csak hogy egyértelmű legyen végre, nem fogom senki előtt villogtatni a démoni erőimet, sem máshogy leleplezni a kilétemet. Az egyetlen, amivel felhívnám magamra a figyelmüket, az egy csábos mosoly, miközben megpróbálok annyira emberi maradni, amennyire csak tőlem telik. Persze ha megszereztem a kellő információkat, már nem ígérhetem, hogy sokáig megmaradok az ártalmatlan halandó álcám mögött.
- Komolyan azt gondolod, hogy az Urad inkább töltené részeges aljanép között italozással a napjait egy kocsmában, mint hogy megmentse a temérdek halálraítélt testvéred és a nagy kedvencei életét a háborútól? - vonom fel a szemöldökeimet őszintén szánakozva. - És te még így is hű vagy hozzá, és őt kutatod... Hihetetlen, micsoda agymosást kaphattatok ti odafent – ingatom a fejem, és próbálok nem ismét Cassael képébe röhögni. - Igen, igen, kifürkészhetetlenek. Ezt már mintha hallottam volna valahol – forgatom a szemeimet. Vicces, hogy ezek a fanatikusok ezzel az egyetlen mondattal képesek kimagyarázni uruk minden baromságát.
- Tudod mi az, amit viszont még mindig nem értek? - hajolok ezúttal én közelebb megtartva ezt az igencsak szórakoztató, bizalmaskodó hangulatot. - Honnan fogod tudni, hogy megtaláltad? Ha tényleg ott lehet bárhol elvegyülve már huszonöt éve, és akár most is itt lehet, talán egy közülük – bökök hátra a vállam felett a társaságra. - Mégis hogy ismered fel? Megkérdezel mindenkit, hogy „te vagy az, uram?”, vagy letapogatod őket, hogy érzed-e az isteni erőt? - érdeklődöm ismét halkan kuncogva, mert egyszerűen nehezemre esik komolyan venni ezt az angyalkát, és az ő nagy küldetését. Egyáltalán miből gondolja, hogy az ura majd felfedi magát éppen előtte, amikor láthatóan jól elvan már negyed évszázada a bujkálásával?
- Valóban? És mit gondolsz még, ugyan mit tehetünk mi ebben a helyzetben? - fordítom vissza a dolgot felé, hisz úgy tűnik, már nagyon is megvan a véleménye a mieink leendő szerepéről a csatározásaikban. Szóval most igazán kíváncsi lettem, hogy mégis hogyan képzeli ő ezt a helyzetet a mi szemünkön át.



Utolsó Poszt Vas. Szept. 25, 2016 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Astarte & Cassael
A vörös démon kérdését követően felé fordulok, s bár szavaimat megtartom magamnak, tekintetemmel tudatom vele értetlenségemet a könnyelműségével kapcsolatban. Aztán jut csak eszembe, hogy neki igazán nincs aggódnivalója, ő itt legfeljebb egy csordányi, potenciális porhüvelyt lát a szemei előtt, s nem embereket, akiknek élete - függetlenül a háborúban elfoglalt helyüktől - bizony rendkívül értékes. Fájó belátnom, ám inkább szoktam hozzá eltévelyedett testvéreim likvidálásához, semmint a halandó lelkek kioltásához, és nem a mai napon óhajtanék változtatni a módszereimen.
- Nem kívánom a segítségedet - jegyzem meg ellenszenvesen, miközben elemelem róla a pillantásomat. Minél tovább figyelem önelégült ábrázatát, mely alatt csak én láthatom igaz, fertelmes valóját, annál nehezebb türtőztetnem magamat. - Rajtad kívül itt senkiben nem vágyok kárt tenni, félelemről szó sincs - világosítom fel, hátha tovább szeretné pedzegetni a témát, amelyet én már szívesen elfelednék. Nem mintha beszélgetésünk egyéb fonalai nagyobb örömforrásként szolgálnának, de talán kevésbé lennének bosszantóak.
Nos, tévedni még egy angyal is tévedhet.
- Belőletek bármi kitelik, és nem is hiszem, hogy a nem létező lelkemre fájna a fogad - tudatom vele megfáradtan, ugyanis rendkívüli módon degradál a jelenléte, vagy egyáltalán, ha megszólal. Isten tudhatná csupán, hogy miért nem kelek már végre fel a bárszékből, s hagyom faképnél a vörös Pokol Szökevényt. Meglehet, a bosszúságom ellenére engem is meglegyintett a kíváncsiság szele, persze ezt nem áll szándékomban tudatni idegtépő ivótársammal.
- Ha nem lennék óvatos, már sok egyéb testvérem sorsára kerültem volna. Amennyiben társalogni akarsz és kielégíteni a kíváncsiságodat, betartjuk a módszereimet, és kerüljük a feltűnést - fektetem le a szabályokat, amelyek rendkívül egyszerűek, mezei nyelvre lefordítva nem tesznek többet, minthogy; beszélj halkabban és kerüld az angyal, démon és Isten kifejezéseket. Persze abban igaza van, hogy kevés halandó rendelkezik olyan kitűnő hallással, ám meglepő fordulatokra lehetnek képesek, amennyiben felkelti valami az érdeklődésüket. Úgy vélem, sem én, sem a mellettem igen jól szórakozó démon nem nevezhető átlagos jelenségnek.

- A… mi fajtánk fogságába? - teszem fel óvatosan a kérdést. Így már érthető lenne, mit akar elérni nálam, bizonyára tőlem vár információkat az eltűnt társa megleléséhez. Mondjuk halovány sejtelmem sincs, hogy mit akarhatnának egy démontól fivéreim és nővéreim, de semlegességem révén nem mindig jutok hozzá a háborút érintő, fontos információkhoz. Nyilvánvalóan ők már tudhatnak valamit, amit én még nem. - Ebben az esetben rossz… uhh példánynál próbálkozol - teszem hozzá, visszafogottan keresgélve a megfelelő szavakat. Mióta tudattam a vörössel a feltételeimet, azóta állandó jelleggel az angyal s démon szavak akaródznak leugrálni a nyelvem hegyéről. Nem igazán segít rajtam a további faggatózása, amelynek során megfogalmazott kérdéseit az egyik szemöldökömet megvonva hallgatom.
- Nem tagadom, még nehéz megértenem bizonyos dolgokat a halandó világgal kapcsolatban - tekintek magam elé gondterhelten, majd visszaemelem pillantásomat a démonra. Ábrázata őszinteséget tükröz, ezért sem viszolygok a válaszadástól. Mielőtt azonban ezt megtehetném, bizalmasan közelebb hajolok hozzá, olyannyira, hogy bódító illata teljes töménységével tódul az orrjárataimba. - Jobb szereti nálunk az embereket… Ha valahol elvegyülne, szerintem az egy hasonló környék lenne. Nem feltétlen a kocsma… - pillantok oldalvást egy rövid momentum erejéig. - de akár még itt is megfordulhat - osztom meg vele a teóriámat, majd néhány centivel odébb húzódok tőle. - Az utóbbi kérdésedet illetően pedig… Isten útjai kifürkészhetetlenek - jelentem ki, mondatom végén pedig teljesen visszaállítom magunk között a tisztes távolságot.
- Szívesen, megjegyzem kívánalmadat - biccentek egyet, de ennél mélyebben vésem az eszembe a bemutatkozása során elhintett nevet. A kezdetektől egyértelmű volt, hogy nem egy mezei, gyönge démonnal állok szemben, azonban a Halálra kevésbé számítottam volna. Lénye viszont mit sem változtat a hozzáállásomon, előbb döfnék angyalpengét a szívembe, minthogy behódoljak „nagysága” előtt.
- Nehéz lenne elképzelni, hogy kimaradtok. Úgy gondolom, hogy nem fogtok - állapítom meg nyugodtan, hiszen jó ideje nem tapasztaltam komoly démoni tevékenységet, ám a Halál felbukkanása minden, csak nem elhanyagolható jelenség.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 5:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Legújabb angyali pajtásomat figyelve most már őszintén elgondolkodom, hogy valóban annyira tart-e pár mihaszna, halandó vadásztól, mint amennyire tűnik, vagy valami más van a dolog mögött? Az, hogy ilyen aggodalmas tekintettel leseget folyton a háta mögé, számomra igazán érthetetlen. Hiszen ezek csak emberek. Persze, elég elvetemültek, egyem a lelküket, és talán képesek is kárt okozni egyes fiatalabb démonokban és angyalokban, de mi nem tartozunk közéjük. Én biztosan nem, és szerintem a túl óvatos ivócimborám sem. Az újszülött kis tollasokban általában még nem szokott ilyen kifejlett, megedzett ellenszenv kialakulni irányunkban. Ez a már sokat tapasztalt szárnyasok sajátossága.
- Komolyan egy csapat tőrt meg kardot villogtató halandótól tartasz ennyire? - vonom fel a szemöldökeimet értetlenül. Persze az is lehet, hogy csak, sok más testvérével ellentétben, nem akarja bemocskolni a mancsocskáját. Vagy még mindig annyira hű a világgá ment atyjához, hogy akkor sem akarna ártani nekik, ha az élete a tét? - Ne aggódj, aranyom, majd én megvédelek – kacsintok rá jókedvűen, egy rövid kuncogással kísérve. Azt hiszem, ez lenne az első alkalom, hogy ilyennel próbálkoznék, bár valószínűleg előbb enne angyalpengét, mint hogy hagyja, hogy egy démon mentse meg a pelyhes kis életét. Nem mintha én annyira komolyan gondolnám. Micsoda kivételes história is kerekedne abból: A Halál megmentette egy angyal életét. Hé, sose kérdőjelezzétek meg a tetteimet! Jobban tudom, kinek mikor van itt az ideje, mint bárki más. És ennek a tollasnak bizony még várnia kell!
- Ajánlat? - ismét rövid nevetést hallatok. - Te meg miről beszélsz, csibém? Csak a kíváncsiságom hajtott hozzád. Nem szokásom angyalokkal alkudozni, csakis az emberekkel. - Oszlatom el az aggodalmát. Ezzel az ajánlat dologgal alaposan mellélőt, de abban nem téved, hogy hátsó szándékaim is vannak. Az információéhség viszont aligha lenne bűn, az meg megint más kérdés, hogy a pengéjére is szívesen rátenném a kezem, de ezt persze nem áll szándékomban elárulni neki.
- Kétlem, hogy a beszédtémánkat bármelyikük is hallaná ilyen távolságból. Még senki nem mondta neked, hogy túl sokat aggódsz? – forgatom a szemeimet ezúttal enyhén frusztráltan. Ha még egyszer ostobának nevez, muszáj leszek kivágni a nyelvét. Ami nem segítene túl sokat a „maradjunk észrevétlenek” törekvéseinek. Bár szerintem én aligha maradhatok bárhol is teljesen láthatatlan. Még a pokolban viselt csuklyám alatt is eléggé a középpontba kerülök, akármerre járok. A Halál egyszerűen nem lehet észrevétlen.
- Szóval megérzés... Nos... mondjuk úgy, hogy én is hasonlóképpen vagyok. Ha halott lenne, arról tudnék, hidd el. A legvalószínűbb, hogy fogságba esett – árulok el kivételesen én is valamit részben hangosan eltűnődve. Végül is azt már nem nehéz kitalálnom, hogy ő kit is kereshet. Az atyja iránti reményteljes hűsége és sóvárgása egyértelművé teszi. De ha tényleg az Urat keresi, még mindig nem értem, miért éppen itt kapirgál.
- Először is... a „leugrott cigiért” csak egy emberi kifejezés. Nem kell szó szerint érteni – sóhajtok egy újabb szemforgatást mellékelve. - Látszik, hogy nem vagy igazán jártas a világukban. Másodszor pedig... oké, feltételezzük, hogy Atyád nem egy másik univerzumba, csupán a földre tett kirándulást. Mégis mi a francot keresne éppen itt? - tárom szét a karomat erre az ocsmány helyre utalva. - És miért nem tesz semmit, hogy helyre állítsa a dolgok valódi rendjét végre? - vonom fel a szemöldökeimet ezúttal minden gúnyt félretéve, és egy komoly kérdést szegezve a Kék Szeműnek.
- Cassael... Szerintem még mindig én vagyok az, aki jobban eligazodik az emberi viselkedéstanban, köszönöm szépen, nem kell órákat adnod. - Felelem szinte suttogva, hasonlóképpen közelebb hajolva, hogy az orrunk csak centikre van egymástól. Aztán kihúzom magam. - A nevem Astarte, de ha úgy tetszik, szólíthatsz Halálnak is – jelentem ki ezt már a korábban is látott gunyoros, apró mosollyal ajkaimon.
- Hogy kimaradunk-e a háborúból? Hmm... ez titok. Legyen meglepetés – válaszolom sejtelmesen, majd ismét a poharam felé fordulok, és hamar el is pusztítom az italom maradékát. Ha ez a társalgás még egy ideig elhúzódik, kelleni fog az utánpótlás. Intek is a srácnak a pult mögött, hogy szeretnénk újratöltést kérni.



Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Astarte & Cassael
Nem éppen így terveztem ezt a mai estét. Már a helyszín is egy kellemetlen fordulat a maga temérdeknyi vadászával, de ez a démon több mint kedvszegő. Piszkálódása azonban mihelyst befurakodja magát az elmémbe, intő jelnek bizonyul a viselkedésemet illetően, persze nem azért, mert elszámolással s tisztelettel tartoznék a maga fajtájának. Dehogy, ellenben viszont könnyedén átbillenhetek a ló túloldalára, és magam okozhatom, amit görcsösen igyekszek elkerülni; avagy a kocsma további vendégeinek nem kívánt figyelmét.
Erőt véve magamon, megejtek egy halk sóhajt, s tudatom mélyére űzve az undort, amelyet iránta érzek, ismét nekiveselkedek ennek a kéretlen társalgásnak.
- Békésnek aligha lehet nevezni ezt a helyet - állapítom meg, elhatározásom ellenében továbbra is kitartva barátságtalan hangom és arckifejezésem mellett. - Mindketten tudjuk, hogy nem véletlenül szólítottál meg éppen engem, de előre vetítem, nem érdekel semmiféle ajánlat - tekintek magam elé, egyik szemöldökömet a magasba emelve, miközben előregörnyedek a pultra, s alkarjaimmal támaszkodom meg egyenetlen felszínén. Szavai mindettől függetlenül nem peregnek le rólam, sőt, szöget üt a fejembe, hogy vajon mit akarhat. Nem egy pipogya, a ranglétra alját kapargató démonnal van dolgom, akinek még újdonsült örömmel szolgál mások puszta idegesítése - főleg egy angyalé -, tehát van okom feltételezni, hogy a körítés valami konkrétumot rejt maga alatt.
- Ne tettesd magadat ostobábbnak - pillantok rá a szemem sarkából, amint újabb sértésekkel kísérel meg kihozni a béketűrésemből, mind haszontalan. - A beszédtémánk alapvető rizikóforrás - pontosítok, ha netán mindezek után sem lenne világos a számára, majd számat enyhén oldalra húzva dőlök vissza a bárszék vékony háttámlájának. Ezúttal nem kerülöm a tekintetét, arcomat is teljesen felé fordítom, kutatva vonásain a kérdése mögött rejlő komolyságot vagy éppen cinizmust. Úgy fest, valóban kerülni óhajtja a válaszadást, persze én sem fogok mély vallomásba elegyedni Isten meglétét illetően.
- Megérzés - felelem nemes egyszerűséggel, mielőtt még kitörhetne belőle a rosszmájú nevetés. Fejemet enyhén oldalra billentve várom, hogy felhagyjon nevetséges viselkedésével, noha a rá következő kijelentései sem érintenek nagyobb örömmel. Voltaképpen egy kevéssé meg is zavar az ostobaságaival. - Az Úr nem dohányzik, s biztosra veszem, hogyha talált voln- - itt megakadok, realizálva, hogy nem fogja megérteni. Jegelve a témát, ugrok is a következőre.
- Nem várom, hogy megértsd. De talán nem én vagyok szűklátókörű. A „világ maradék kilencvenkilenc-egész-kilencvenkilenc-kilenc százaléka” meglehet, egyszerűen csak nem néz oldalra a háborúról, amely annyira leköti a figyelmét - vetem fel őszinte komolysággal, s ezúttal mellőzve a lekicsinylését. Igaz, nem várok tőle semmi világrendítő felfedezést vagy egyetértést, ám a rendíthetetlen hitem alapját szolgáló tényeket nem mocskolnám be gyermeteg ellenségeskedéssel. S hogy ennek okán, vagy pusztán a szavai mögött rejlő igazság végett, de elkezdek töprengeni a démonok állásfoglalásán ebben a háborúban. Nyervén magamnak némi töprengési időt, én is megemelem a poharat, melynek tartalmát szinte tüstént eltüntetem az ajkaim mögött. Az üveg eztán tompán puffan a fa pulton, és addig le sem veszem róla a pillantásomat, míg el nem oszlik a számban az atomi jelenség.
- Cassael… - fordítom felé a fejemet ismét, mereven figyelve bosszantó mosolyát, és talán egy kissé előre is hajolok hozzá. - Itt most válaszolnod kell a saját neveddel - tudatom vele rendületlenül, és amennyiben méltóztatott válaszolni, kényelmesen visszahelyezkedem a székemben.
- Tehát, ha jól értettem, nem is terveztek részt vállalni a háborúban?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Ohó, úgy tűnik, hogy egy igazán morcos, sőt, egészen dühös példányba botlottam. Máris a torkomat akarná vagdosni, milyen kedves. Mintha az olyan egyszerű lenne. Tudtommal én vagyok az, aki mások Halálát jelenti, és nem fordítva. Az meg elég valószínűtlennek tűnik, hogy egy mezei kis angyal, akármilyen izgága és haragos is, a vesztemet okozza. Persze teljesen elbízni magamat nagy ostobaság lenne, főleg ebben a mai, fejére fordult világban, amely még egy lovast is képes szinte nyomtalanul elnyelni, és a drága új barátom bármilyen bolondnak néz is, nem vagyok az. Csak megvannak a magam tapasztalatai.
- Ó, te mindig ilyen harcias vagy, vagy csak az itteni agyatlan bagázs van rád ilyen elbűvölő hatással? - mosolyodom el jókedvűen, és láthatóan lepereg rólam minden mogorva szava. - Pontosan tudom, hogy mi vagyok, Kékszemű – jelentem ki egy szelíd vállvonással. - Te viszont nem gondolod, hogy egy kissé túl... - egy röpke pillanatig még a megfelelő kifejezést keresem, ami csak pont annyira sértő, amennyire kell – szűk látókörű vagy? Hiszen itt a világvége, a főnökötök vakációzni ment, a testvéreid halomra gyilkolják egymást és az embereket... Lássuk be, a Pokol Csapat a legpasszívabb mostanában, mindössze annyit teszünk, hogy hátra dőlve figyeljük a műsort. És neked még sincs jobb dolgod, mint démonokat fenyegetni egy isten háta mögötti, békés kis kocsmában? - vonom fel a szemöldökeimet kérdőm. Tényleg ráférne még egy ital, hátha attól ellazulna, mert egyelőre nagyon görcsös. Azt sem értem, melyik kifejezésemtől forr fel hirtelen az agyvize, de bevallom, elég szórakoztató, ahogy szinte paranoiás aggodalommal fürkészi a vadászcsürhét, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban nekünk ronthatnak. Na és akkor mi van? Legalább levezethetnénk ezt a sok feszültséget. Jó buli lenne. Szinte máris kedvet kaptam egy kis mókázáshoz.
- Vigyázzak a számra? - arcomon máris ismét gunyoros mosoly játszik. - És mégis melyik kifejezés nem nyerte el a tetszésed? A „magadfajta”? Mi van, ha úgy gondoltam, hogy „egy magadfajta, magányosan iszogató, morcos különc”? Vagy egy „magadfajta, bánatos szemű, árva fiú”? - Biggyesztem le ajkaimat. Szegény kicsi angyalok, elhagyta őket apuci, ezért mindnek egy picit elment az esze. Drámaian sóhajtok, de nem akarom túl sokáig feszíteni a húrt. Még elijeszteném, mielőtt bármi lényegeset nyernék ebből a társalgásból. Bár számomra már az is győzelem lenne, ha igazán kihoznám a béketűréséből, hisz láthatóan igen komoly önkontrollt gyakorol. Ám egyelőre inkább maradok a nyugodt, könnyed puhatolózásnál, ahogy ez neki is feltűnik, de ez engem nem tart vissza.
- És te miből gondolod, hogy a te keresetted még életben van? - fordítom vissza a kérdését összébb húzott szemekkel, anélkül, hogy én magam ezt megválaszolnám. A következő válaszára azonban nem számítok. Az Úr szolgálója? Nem tehetek róla, egyszerűen kitör belőlem a nevetés, főleg azt látva, hogy mennyire komolyan is gondolja.
- Bocsánat, de ugyanarról az Úrról beszélünk, aki huszonöt éve leugrott cigiért, és azóta sem talált térerőt, hogy legalább hazatelefonáljon? - kérdezek rá csodálkozva, mégis nagy mosollyal. - Vagy esetleg te tudsz valamit, amit a világ maradék kilencvenkilenc-egész-kilencvenkilenc-kilenc százaléka nem tud? - billentem kissé oldalra a fejem, őszinte érdeklődéssel. Bár nem is annyira arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudhat a Nagyszakállúról, inkább arra, hogy megvan-e mind a négy kereke, hogy ilyen komoly „küldetésre” indult.
- Nem ütjük mi az orrunkat semmibe. De ha egyszer véletlenül valaki meg találná kérdezni, hogy mi a véleményünk az égi háborúról, hát nyilván egyértelmű, hogy nem az emberiség kipusztítását szorgalmazó Gabrielt kezdenénk dicsőíteni – vonom meg a vállam, aztán egy kicsit elhallgatok, amíg megízlelem az italomat. Hmm... szerencsére nem valami olcsó löttyel szolgáltak ki. Kinéztem volna az ízléstelen vadászokból, meg a koszos kis kocsmából, hogy a minőséges whisky fogalmát itt még hírből sem ismerik. Végül ismét az angyalka felé fordítom a tekintetem.
- Na és, drága „nem-túl-barátságos-barátom”, mondd csak, mégis mi a neved? „Mogorvael”? - kérdezek rá sunyin felfelé kunkorodó ajkakkal.



Utolsó Poszt Pént. Szept. 23, 2016 8:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Astarte & Cassael
Ajkaimat enyhén egymásnak szorítva, szemeimet pedig összehúzva hallgatom a démon méregtől csöpögő szavait. Igazán nem érek rá a sületlenségeire, még akkor sem, ha jelenleg nincs magasztosabb feladatom, mint ezt a barna löttyöt kortyolgatni temérdek, gyilkolásra szomjazó vadász társaságában.
- Démon vagy, te ostoba, örvendj a szerencsédnek, hogy nem másutt találkoztunk, mert hamarább vágtam volna el a torkodat, minthogy szólni tudnál - vetem oda neki barátságtalanul, persze suttogva a környező lelkek nyugalmáért s a magam biztonságáért, merthogy az elkárhozottat nem félteném. Mégis miféle testvéries szereteten osztozhatnék romlott fajtájával? Hát Lucifernek tűnök neki? Tény, hogy sohasem voltak a racionalitás bálványai, hataloméhségük és a pusztítás iránti sóvárgásuk elvakítja őket, azonban siralmas, ha az angyalokat már magukkal keverik. - Mi soha nem leszünk barátok - zárom le ennyivel a képtelen gondolatot, majd bosszúsan leöblítem a torkomat a fermedvénnyel. Iszonytató íze ellenére a sokadik kör után kimondottan furcsa, mégis kellemes bizsergést hagy maga után ez az ital, tehát némi csalódottsággal nézek a pohár fénylő aljára, mert bizony kifogyott, de a várt hatásnak még nyoma sincs. Meglehet, ma már nem is lesz, mert ennek a démonnak a társasága egyáltalán nem hat előnyösen a küldetésemre, vagy pusztán az inkognitómra.
- S miből gondolod, hogy még életben van? - vonom meg az egyik szemöldökömet, ámulva kiapadhatatlan önhitettségükön a legyőzhetetlenségüket illetően. Bár az meglepő, hogy egyáltalán foglalkoznak egymással, ami felveti a lehetőségét, hogy a keresett démon fontos tagja lehet a fajtájuknak. Megnyugtató tudni, hogy elveszett, hiszen manapság senki nem követi nyomon ezeknek a Pokol szökevényeknek a mesterkedéseit, pedig bizonyosra veszem, hogy előbb-utóbb megmérgezik még ennek a háborúnak a talaját. Így legalább egyel kevesebb miatt fog fájni a fejünk.
Igen csak elmerengek gondolataim tengerén, mert legközelebb már csak az italt illető kérdése jut el hozzám, s hogy előtte mondott-e bármit? Tulajdonképpen lényegtelen. Ennek fényében végül óvóan odébb húzom üres poharamat, mielőtt még lecsaphatna rá, s fenntartva barátságtalan arckifejezésemet, némán figyelem, hogy mit művel.
- Vigyázhatnád a szádat jobban is - figyelmeztetem, ugyanis nem kívánnám megtapasztalni egy csapatnyi vadász haragját, márpedig most nem vagyunk elég óvatosak. - Máskülönben értelmetlen a próbálkozásod a lekenyerezésemre, „nem-barát” - tudatom vele némi fölényesség érzettel elegyedve, amint görnyedt hátamat enyhén kihúzom a kényelmetlen széken. Noha attól kell tartanom, az újabb ital jól fog jönni.
- Hát éppen veled osztanám meg? Annyit elmondhatok azonban, hogy én is keresek valakit - felelem, igaz, magam sem tudom, hogy miért. Talán, mert ennyi ellenséges halandó között még egy démon is jobb társalkodó partnernek bizonyul, persze nem tervezek túlzásokba esni. Ezért is telik némi habozásba megválaszolnom a kérdése másik felét, de végül úgy ítélem, hogy a semlegességem tényéből nem fog tudni hasznot húzni.
- Egyik sem. Én az Urat szolgálom - jelentem ki, mintha elvárható lenne a maga fajtájától, hogy ezt természetünkből eredendőnek tartsa. Bár ítéletet nem mondhatnék felette, megannyi nővérem s fivérem bizonyítja létünk igaz valójának ellentétét. - S miféle tudomásod van Mihályról? Nem mintha meglepne, hogy ebbe is bele ütitek az orrotok - tekintek magam elé immáron nyugodt ábrázattal, mielőtt még a felszolgáló eltakarná a kilátásomat önnön magával, amiként elénk csúsztatja a két pohárnyi italt.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2016 1:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Való igaz, Mammon miatt vagyok a városban, és kezdtem saját nyomozgatásba, készen rá, hogy akár egy ilyen lepukkant, átlagosan vadászoktól hemzsegő lebujban is körülszaglásszak, de miután felfedezem, hogy milyen lényt is fújt ide a szél, úgy döntök, egy picit félretehetem a munkát. Végül is Ragály immár hónapok óta az eltűntek listáján szerepel, akármit is csinál most éppen, néhány órát már igazán várhat az ügye, amíg én új ismertségekre teszek szert.
Már első pillanattól érdekesnek találom, és főképp viccesnek az angyal azon erőfeszítéseit, hogy megpróbál itt elvegyülni, és úgy tenni, mintha maga is ember lenne. Haha! Mintha ez tényleg lehetséges volna! Ha nem érezném róla ilyen egyértelműen az angyali erőt, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy más, mint a többi jelenlevő. Nagyjából annyira illik ide, mint egy darab krumpli egy tál körte közé. Na jó, legyen édesburgonya, hiszen annyira édesnek tűnik.
- A sárból? Áucs, ez fájt – biggyesztem le az ajkam sértődötten a nekem szegezett sértését hallva. - Ki gondolta volna, hogy az angyalok ennyire gorombák és bunkók tudnak lenni valakivel, aki épp barátkozni próbál velük? – ingatom a fejemet csalódottságot és meglepettséget színlelve. Aztán lassan csábos mosoly húzódik az ajkaimra, jól leplezve a gúnyt, amit idebent érzek. Őszintén? Én ma már bármit el tudok képzelni a fajtájáról. Az emberek sokáig tökéletesnek, szentnek, jóságosnak hitték őket, imádkoztak hozzájuk. Hát nézzék meg a kedvenceiket most! Vérszomjasak, bosszúállók, kegyetlenek, nem utolsó sorban hataloméhesek. Lassan akár példát is vehetnénk róluk, ha nem irtóznék valamennyitől. Kivéve persze a teremtőnket. De így egyenként néha egész szórakoztatóak, főleg az esetlenebbjei, akik minden próbálkozásuk ellenére is szánalmas módon kirínak az emberek közül. Azok meg hihetetlenül vakok, ha mégsem veszik észre őket.
- Azért vagyok itt, mert egy régi barátomat keresem, aki már egy ideje eltűnt a radarról – árulom el az igazat teljesen nyíltan, hisz nincs nagy jelentősége, hogy tud-e róla. Aztán meg talán az őszinteségem őt is hasonlóra gesztusra bírja. Közben egy intéssel jelzek a pultosnak, hogy rendelni szeretnék.
- Hmm... mit is iszunk? - pillantok angyali ivócimborám pohárára. - Whisky? Nem is rossz választás egy magadfajtától – kacsintok rá, majd visszafordulok a kiszolgáló felé. - Én is azt kérek, és hozz is mindjárt még egy kört az új barátomnak is, drága. - Közlöm vele az óhajom, aztán pár pillanatig figyelem a srácot, amint dolgozik, végül visszafordulok az égi felé.
- Szóval? Mi az az irtó fontos küldetés, ami magába foglalja, hogy a pultot támaszd egy koszos kis kocsmában? - vigyorodom el, majd pillanatnyi habozás után még hozzáteszem. - Egyáltalán melyik arkangyal az, aki ilyen parancsot ad? Mihály? Távolról elég érdekes figurának tűnik... - Puhatolózom a magam módján, hogy ugyan kinek az oldalán is áll, hiszen ha feladatot teljesít, akkor valakinek bizonyára elszámolással is tartozik.


Utolsó Poszt Pént. Szept. 16, 2016 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Astarte & Cassael
Miután rádöbbentem, hogy nem óhajtok részt venni fivéreim s az emberek közötti hadakozásban, kioltván ezáltal sokak becsülendő életét, Isten mesteri alkotásai megismerésének szenteltem hosszadalmas életem ezen aprónyi szegmentumát. Megjártam megannyi várost, országot, hogy kivételes rálátást nyerhessek a halandók különös szokásaira, életmódjára, azonban közel húsz év elteltével sem állíthatnám azt, hogy már mindent láttam.
New York is a kimaradt területek közé tartozott egészen ma reggelig, mikor is bátorkodtam a városba tolakodni. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon itt miért választották a teljes elszigeteltséget valamelyik oldal helyett? Mihály vagy a semlegesség, ám ők egy harmadik ösvényt teremtettek maguknak; az utálat útját. Elítélik az angyalokat, kik az emberek védelmére keltek, elítélik az embereket, kik az angyalok segítségére támaszkodtak, az okokat viszont még nem sikerült megfejtenem.
Persze, ez az érem egyik fele. Ittlétemnek egyéb oka is leledzik, méghozzá Isten. Ha van hely az általa teremtett világon, ahol szívesen töltené az idejét, szerintem az egy New Yorkhoz hasonló, szinte kivétel nélkül emberek lakta övezet volna. Akad még ilyen szép számmal a Földön, azonban valahol meg kell kezdeni a kutatást, s ez a hely tűnt a legkézenfekvőbbnek.

Máskülönben, tettem egyéb megfigyeléseket is a halandókkal kapcsolatban… Közkedvelt találkozási pontjaik ezek a kocsmák, bárok, tavernák, ivók, ki miképpen nevezi. Sokan csupán az adott nap fájdalmát és fáradtságát próbálják lerázni magukról néhány pohár etilalkohol formájában, mások információt remélnek, egyeseknek pedig nemes egyszerűséggel jól esik a társaság. Ám ez a hely már akkor más volt, amikor beléptem, s nem azért, mert tüstént megérezték angyal mivoltomat, egyszerűen valami nem volt a helyén… Aztán lassacskán rádöbbentem, az ivó hemzseg a vadászoktól, akiknek még Isten sem lenne szent, s mivel még bennem is van hajlam a túlélésre, félretettem eredeti elgondolásomat a körbekérdezéssel kapcsolatban.
Hanem, amennyire egy angyal hétköznapian viselkedhet, én megkísérlem. Tán egy bő tíz perce kortyolgathatom a tömény alkohol molekula-ízű voltát, mikor egy női hang ér a bal oldalam irányából. Szavai aggodalomra adnak okot, de még mindég kitartok az álcám mellett, s hogy mutassam, nincs mit titkolnom; közvetlenül felé fordítom az arcomat. Egyedül az ábrázatomat felejtem helyretenni, amelyen változatlanul az értetlenség és gyanakvás ráncai vernek éket.
- Nem tudom, mire célzol… - állapítom meg, noha a hazugság nem lett egyhamar az erényem, voltaképpen sohasem. De miként rádöbbenek, hogy egy démonnal - nem is akármilyen démonnal - nézek szembe, tárgytalanná válik gyenge próbálkozásom az inkognitóm megőrzésére. - Ez a kimondott hely még hozzád sem idomos. Mit keresel itt? - szegezem neki a kérdést, lélekben már készülve, ha netán a pengémet kellene alkalmaznom vele szemben. Amennyiben viszont elkerülhető a vérontás, nem szívesen zaklatnám fel a helyieket a felismeréssel, miszerint nem rendelkeznek akkora védelemmel ellenünk.
- Nem bujdosok, komoly küldetést teljesítek - felelem, becsületemet megóvandó. - Tehát? Miért merészkedik elő a sárból egy magadfajta? - ismétlem meg a kérdésemet.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Csüt. Szept. 15, 2016 11:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
WHAT A BEAUTIFUL DAY TO HAVE A DRINK WITH AN ANGEL
Évtizedekkel ezelőtt New York volt a világ egyik legizgalmasabb városa. A fény, a csillogás és nyüzsgés mögött megbúvó mocsok, rothadás, bűnözés és az a sok értelmetlennek nevezett halál. Nos, igen, bőven szolgáltattak nekem munkát és szórakozást egyaránt. De az utóbbi években teljesen szürkévé és unalmassá vált a földi sík eme szeletkéje, leginkább amióta az emberek vették át itt az irányítást, azoknak is egy nevetségesen vakmerő és elszánt csoportja, a vadászok. Valószínűleg meggyőződésük lehet, hogy démonok és angyalok egyaránt rettegnek erre járni, ami láthatóan nem igaz. Inkább csak nem verjük nagy dobra az ittlétünk. Bár ez éppen elég ahhoz, s hogy jelentéktelenné és lényegtelenné váljon ez a hely, pláne olyanok fényében, mint San Francisco, Las Vegas és New Orleans, amerre a valódi csaták és valódi események folynak.
Ma sem váratlan izgalmak reményében tettem be ide a lábam. Ittlétem egyetlen valódi oka az, hogy a legújabb híresztelések szerint errefelé hallottak legutóbb Mammonról. Démonbátyámat hónapokkal ezelőtt nyelte el a föld, miután állítólag volt olyan őrült, hogy egyedül nézzen farkasszemet nem is egy, hanem két arkangyallal. Egyesek szerint beleköltözött egy emberi halandóba, ami már csak azért is nevetséges, hiszen nekünk nincs szükségünk porhüvelyre ahhoz, hogy idefenn tartózkodjunk. Ám mivel nincs jobb ötletem, úgy döntöttem, magam jövök ide, és nyomozgatásba kezdek, hátha sikerül valami kézzelfoghatót is megtudnom. Vadászok között állítólag mindig gyorsabban terjednek a hírek, ezért nem is habozok, amikor a közelbe érkezve megpillantom Piszkos Fred kocsmáját. Ez a koszos kis hely már jóval azelőtt is törzshelye volt az önkéntesen halálba menetelő vadászkáknak, hogy Isten felvette volna a nyúlcipőt, tehát úgy vélem, érdemes lenne itt kezdenem a puhatolózást. Meglepetésemre azonban a pultnál a szokásos szablyaforgatók helyett nem mást pillantok meg, mint egy angyalt. Mivel manapság minden a fajtájukból kinyerhető információmorzsa legalább olyan értékes, mint a begyűjtött pengéik, nem tudom megállni, hogy ne keveredjek vele szóba.
- Ez nem éppen olyan típusú hely, ahol a magad fajták általában iszogatnak és tétlenül lebzselnek, nem igaz, szépfiú? - villantom rá az egyik legszélesebb, legelragadóbb mosolyomat, miközben helyett foglalok a mellette álló bárszéken. - Talán csak nem meguntad a csatározást, és úgy döntöttél, elbujdokolsz a világ végén? - Teszek fel egy újabb provokáló kérdést ugyanolyan elbűvölő ábrázattal. Oh, milyen pokoli izgalmas befejezése lenne a mai napomnak, ha a halálba bosszanthatnék egy tollas kis angyalt.


Utolsó Poszt Csüt. Szept. 15, 2016 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5