2011 - New York - Hopeless war

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 11, 2019 7:53 pm
Következő oldal


I'm always here when you really need me
Drake & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 368 • Zene; New Beginnings»
TRUE TEAMS ARE MADE
WHEN YOU PUT ASIDE INDIVIDUAL WANTS
FOR
COLLECTIVE GOOD
Az események hirtelen gyorsulnak fel, mozdulataim mégis ösztönösek. Elég éven keresztül verték belém ezeket, hogy ne felejtsem csak úgy el. Ahogy az adrenalin végigfolyik ereimen úgy veszi át testem felett az uralmat a robotpilóta. Minden, mit régen tanultam, minden, amin régen estem át, úgy tér vissza, mintha egy másodperc erejéig sem lettem volna távol.
Furcsa, hogy mennyire megbízók Wallenbergbe a harctéren. Tudom, hogy számíthatok rá, hogy nem fog cserben hagyni. Leolvasom kézjeleit, mintha csak múlt héten tanultam volna meg, hogy mit is jelentenek. Fülemben lüktet a vér, kezemben megcsúszik a vascső, több hibát mégsem ejthetünk.
Rögtönzött harctérünkön a trió a legveszélyesebb. A többivel, tán a többiek is tudnak boldogulni, de amíg eme hármas összedolgozik? Vajmi kevés esélyünk van. Ezt ő is látja és én segítek megvalósítani a tervét.
Én, leköpném magam a tükörbe emiatt? Bármit is tett…
Összegörnyedve osonok a kettős háta felé. Hangja dörren, akár a villám, mintha maga Zeusz jött volna le a földre közénk, hogy harcoljon értünk, velünk. De hát hol az egy igaz Isten? Kit érdekel? Itt az időnk, hogy megmutassuk nélküle is boldog a világa, rohadtul nincs rá szükségünk. Ezt a háborút meg kell nyernünk!
Megmutatjuk neki, még ha magasról tesz is ránk.
“Pajzsom” hátat ér, legördül róla, talpam a térdhajlatba.
A sikoltás visszhangzik, de nincs időm ezzel törődni. Most fontosabb dolgom van, a másik alak.
Hirtelen emelkedek, a landolásnál ügyelek, hogy oldalamra essek, onnan guruljak tovább. Rögtönzött fegyverem elhagytam, a másiknak pedig nem kell sok, hogy magához térjen. Betontörmelékeket dobál felém. Nem messze futok el Jacksontól, ki… az ott Spence? Azzal a Spence-szel harcol, ki engem tanított harcolni? Kivel megosztottam titkaimat, ki… Mi a fene folyik itt?
Töremlék száguld sebesen felém. Becsúszok alá és elhemperedek balra, még mielőtt rám ejtené. A fizika törvényeinek nem mondhat ellen, nem tudja ilyen gyorsan változtatni az irányt.
Kátyúba lépek, látom az alak mögött nem messze Drake-t. Lehajolok és egy félfordulatos rúgással szélzom meg csípőjét, csak annyira, hogy hátratántorodjon, Drake irányába. Amíg én vagyok a csali, addig nem tud rá figyelni.
Bárhogy is legyen, felé lépek.
- Mi a fészkes fene folyik itt? - kiáltok, tán még élő nőre, ha nem, akkor egykorvolt társam felé. Nekem mindegy, melyikük ad választ, csak valaki mondja meg.
Mégis mi történik New Yorkba?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


2011 - New York - Hopeless war Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 03, 2019 10:14 pm
Következő oldal


I'm sorry for the
blood in your mouth...
Natalie & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; 596 • Zene; counting bodies like sheep»
...I wish it was mine.
A világ összeesküvés teóriáin agyalni nem volt időm, lélegzetvételem se. A tudatalattimban, az események árnyékában nőtt a gyűlöletem. Egyre jobban és jobban. Bizonyos tekintetben a máig hívőket sem különböztettem meg azoktól, akikbe hitüket fektették. Minden céllal történik. Minden rosszban van valami jó. Minden és mindenki egyenértékű. A jó győzedelmeskedik a rossz felett. Bla. Bla. Bla. Kibaszott halandzsa, ami többek közt ezt eredményezte: káoszt. Hol van a magasztos, hogy segítsen? Vagy a seregének tagjai? A szövetségeseink? Elvileg szövetségeseink. A szándékaikat nagyban bizonygatták a szavaikkal. Tettekben nem jeleskednek. A mészárszék egy órája se kezdődött, de nem ők a szélsebesek? A nagyhatalmúak? Megfeszült állkapoccsal, a haragomat minden egyes cselekedetembe belevegyítve teszem a tőlem telhetőt. …ami véges és korlátozott. Önmagában, mások nélkül nem jelent sokat.
A meglepődést Natalie váltja ki. A személye. Pont itt. Pont most. Pont ő. Ironikus az évekkel ezelőtt történtek fényében. A gondolatot gyorsan levedlem, ami a logikus utasításra adott válaszommal bólintás képében ölt formát. Régóta nem dolgoztunk össze. A mozdulatait már nem ismerem igazán. Hogyan változtak, ha változtak. Miket használ, preferál, a gyorsaságuk, mennyire emlékszik a gyakorlatokra… főként az izmok, ha nem gyakorolt. Mindkettőnk érdekében ügyelek rá ne csússzunk el az információközlésen, tisztán menjenek el és érjenek át a jelek. Haladás közben, amennyire csak lehetséges lekövetem az övét. Nem rohanok előre, figyelek rá ne hagyjam le vagy fordítva: ő ne tegyen hasonképpen és megjegyzem érdemes számolnom a magához vett vasrúddal, mint fegyverrel. Ahogyan a hátára vett fedezékkel is.
A jelezést a figyelem felhívása előzi meg, anélkül az idézőjeles boszorkákét is magamra vonnám. Teljesen nem búvok el, húzódok a falrész mögé, hogy csak sejtse merre tartózkodom az eddigiekhez képest. A körülöttünk zajló átrendeződések, a levegőben reptetett törmelékek miatt fontos tudnia, nekem, pedig viszont. Az egyértelmű visszajelzésére kezdem meg a visszaszámlálást az ujjaimon, azt követően lépek ki a helyemről és emelem fel a hangom. Az övem hátulsó részén pihent, kisebb méretű kést az alkaromra fektettem. Közvetlenül nem látható senki számára, aki szemből található, egyedül a nagyobbik példány. Az elégedettség nem ül ki a vonásaimra a tekintetük rám emelésekor. Nyílt céllal tartok feléjük, mintha az ég egy adta világon semmivel sem árthatnának a létszámbeli fölényük ellenére nekem. A magasba emelésemnek csekély esélyt adnék. Kevesekkel tették meg. Az emlékeim közt kutatva nem tudnék visszaidézni akárcsak egyet is… ami nem zárja ki ne tehetnék meg. Megérzés mindössze. Meg egy adag szerencse belekalkulálása ezúttal. Kivételesen. Az időnyerés. Ennyi a lényeg. …és bevált.
A közbelépésre azonnal reagálok. Sprintbe vágom magam, hogy mielőbb odaérjek és az ide-oda kapkodott figyelmet kihasználjam. Amíg a hozzá közelebb eső szélsővel és a középsővel foglalkozik, a harmadikra összpontosítok. Ahogy moccan, amerre néz, abból ki tudom következtetni nem fogja egy helyben állva végignézni a társaival való bánásmódot. Elébe megyek a tetteinek és célba veszem a kezemben nyugvó pengével, a rohanó lépteim lassítása után. Fizikailag nem tűnnek erősnek, a megállapítással egyidejűleg feltételezem a fájdalomtűrő képességük nem túl jó. A nagyobb, védetlen felületű mellkast céloztam és ha nem lépett volna félre, előkészülve a következő lépésére, akkor a szegycsontnál mélyedt volna a húsba, egészen a csontig koccanva. Ehelyett a jobb válla alatti, inas területen fúródott belé és az ordítása azonnal végighasított a környéken. Pontosan úgy, ahogy a többieké tette. Majdhogynem azonos időben tör fel a torkukból.
A gyilok elhagyta a tenyerem melegét, de nem vártam meg hol ér találatot. Senki számára nem az volt a vég momentuma, a záróakkord. A nő a beléhasító kín ellenére összeszedi magát olyannyira a láthatatlan erejével elkapja valamelyest Nat-ot. Pár méter választ el tőle, amikor határozottan a szíve felé célozva vágom be a kezemben lévőt. A folyamat megszakad, lehet nem ér biztosan talajt az elmozdított helyzetéből a társam.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 23, 2018 6:58 pm
Következő oldal


I'm always here when you really need me
Drake & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 425 • Zene; New Beginnings»
TRUE TEAMS ARE MADE
WHEN YOU PUT ASIDE INDIVIDUAL WANTS
FOR
COLLECTIVE GOOD
Korán sem professzionális, mégis életmentő menőverem sikerrel zárult. A vasajtó nem messze mellettünk landol a törmelékbe. Felveri a port, néhány betondarabot, elvágja egy holt társunk karját, vére színezi a szürke aszfaltot. Nagy levegőt veszek, mellkasom mégis fel-alá járkál. A harc közepén vagyok, innen már nincs visszaút. Minden mozdulatunk a túlélésért mozdul. Egy apró hiba és oda minden. Minden, amiért valaha küzdöttünk, amiért valaha is kiképeztek minket. Az éltünk, melyet óva féltettünk.
Karom lendül, hogy ne oly vaktába, az egyik félvért - vagy démont - vegyem célba. Hiába a lövés, golyómat megállítják a levegőbe. Helyes, nem pazarolhatok többet. Drága tanulólecke volt ez most? Talán, még magam sem tudom. Az események pörögnek, minden, mi lejátszódik a fejembe, mik perceknek tűnnek, hamis csupán. Másodpercek vagy még csak azoknak is a töredékei.
Szívem összetörője csak bólint és én tudomásul veszem. Ezúttal egy oldalon harcolunk. Ezúttal egy a célunk. Megvédeni a várost, megvédeni az embereket, a civileket. Akik a házakban ragadtak, az étteremben, esetleg a föld alatt. Bárhol is vannak jelenleg, rémületük határtalan lehet.
És ezt honnan tudom? Onnan, hogy az enyém is az. Soha nem gondoltam volna, hogy ez, még egyszer megtörténhet velünk. Hogy valaha is még egyszer beköszönhet a végítélet. Életünk véges, az időnk pedig kevés.
Azt hittük, többé már nem köszönthet ránk, hogy nincs már mitől tartani, ha eddig nem ártatottak nekünk, ezután sem fognak.
Hibáztunk.
Ezzel most mégsem foglalkozhatok.
Nagy levegőt veszek.
A fegyvert elteszem, övembe csúsztatom. Egy beton darabból kiálló vasrúddal szemezek. Gyenge a kötés körülötte. Lehajolva fogom meg és rántanám ki. Ám a lendületem visszaveszi, pár másodpercem eltelik, amíg azt ráncigálva, végül a kötés enged az anyagon. Vaskosabb, de jobb mint a fegyver, még ha nem is kés, kard, szablya, bármi, amivel harcolnak. Vas.
S elvileg ezek ellen ez hat.
Wallenberget kutatom a tekintetemmel. Nehezen találom meg, közben pedig elhajolok még egy repülő épületdarab előtt. Egy félbe tört szekrényt “kapnék” fel magam elé. Kissé nehéz, de pajzsnak jó lehet.
Megtalálom hű társamat, ahogy mutogat. Későn veszem a lapot, később indulok el. Nem messze a trió mögött vagyok.
Hallom érces, mély hangját.
Kezem gyorsan mozdul. Az ajtót a hátára dobom az egyiknek és azzal a mozdulattal taposok is bele térdhajlatába. Fenébe a lovagi kódex-szel és a hátbatámadással.
Azonban a sorozatom itt nem ér véget. Ha féltrérde is ereszkedett, a vasrúddal csapok a hátára, közbe a mellette lévő társát vágom pofán a rúd másik végével. Végül pedig a földön fekvő szájába állítom a rúdat.
Éktelen sikítást hallok magam mellől. Majd pedig, hogy a testem emelkedik a magasba. Méterekkel arrébb érek földet...
- A rohadt életbe...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


2011 - New York - Hopeless war Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 11, 2018 11:43 pm
Következő oldal


I'm sorry for the
blood in your mouth...
Natalie & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; 627 • Zene; counting bodies like sheep»
...I wish it was mine.
Nem voltak előre látható jelei. Nem olyanok, amikre felkaptuk volna a fejünket. Szar alaphangulat, kedvtelenség, bal lábbal kelés, az az általános hitehagyottság, ami több, mint huszonhét éve tart? Semmi új vagy kirívó. Ugyanaz a szar, ami eddig. Néha hullámzik, néha nem. …és néha egészen az ember szeméig felcsap.
A fal északi felén, egy tisztogatásról érkeztünk vissza. Egy démon jelenlétéről kaptunk fülest. Hatan mentünk a környék biztosítása érdekében. Egy súlyosabban sérülttel, három könnyebbel tértünk vissza. A fiával volt. …fiaival. Áldozatnak hittük őket és pont erre vártak a hátba támadáshoz. A célzó, előre mutató megjegyzésekkel nem volt időnk foglalkozni. A meglepődésből fájdalmasan ocsúdtunk fel, szerencsénk volt ilyen jól ki tudtunk jönni a szorult helyzetből, a szűk folyosókkal teli épületből. Kevésen múlott ne omoljanak ránk a felettünk húzódó emeletek. Kenny szarul festett az üvegdarabbal a combjában, amit szándékosan nem távolítottunk el; kivesszük, elvérzik és meghalt volna a kapu elé érve. Helyette két lépéssel beljebb vált üvegessé a tekintete. Az odakint álló egyik srác volt. Mélyebbre fúrta a szilánkot, roncsolta az artériát, szélesebbre vágta a seb széleit.
Gondolta volna bármelyikőnk is mivé lesznek a démon által köpött szavak? …cseszett gúnnyal festett figyelmeztetéssé növik ki magukat? A káosz egy pillanat alatt hatalmasodott el a városban. Megosztottak minket. Kivártak, míg a legtöbbünket kiküldetéssel bíztak meg vagy járőrözéssel a falon kívül, belül. Kivárták a momentumot egy tökéletesebb mészárszék felállításához, ahol egyenként vághatnak le minket, mint mit sem sejtő marhákat. Nem hagytak lehetőséget a kommunikációra, felkészülésre, a készletek feltöltésére… szervezetten munkálkodtak a háttérben.
Kurva sokan vannak és mindenhonnan előbukkannak. Váratlanul, gyanútlanul. A lőszert tartogatom és jelzem Jackson-nak is, aki mostanra velem maradt. A legszükségesebb esetekre kell tartogatni, ahol nem elegendő a penge, túl nagy a távolság, túl gyorsan pörögnek az események, hogy a túlterhelt agyunk felfogja mozzanatról mozzanatra. Az alkar hosszúságú vadászkést pont belemártom az egyik tizenéves forma kölyökbe, aki előtte szintén a könnyebb üvegszilánkokkal játszadozott, számos sérülést okozva általuk másoknak. Az egyik idősebb nőt szemen találta, két férfinak a nyakába állította bele, a többi… gondolkodás nélkül állítottam a bordái közé. Hallottam a következő mozdulatnál a reccsenést, éreztem a test ernyedését és épp azon voltam lelökjem a penge végéről, egyúttal kihúzzam a lüktető húsából a fémet, amikor a dörrenés hangja eléri a fülem, ám személyt nem kötök hozzá. Nem nézek körbe. Szokatlan lenne…? Jackson-t keresném a tekintetemmel, rendben van-e, ha nem érezném meg a taszajtást, a lökést, melynek hatására pár lépéssel előrébb tántorodom. Őt feltételezem mögötte végrehajtóként és a meglepődés azonnal ivódik a tekintetemben Nat, a mellettünk elsüvöltő ajtó nyomai láttán. Csak bólintok. Röviden. Maximális egyetértéssel. Nem a legkedvezőbben váltak szét az útjaink, de a hátam bármikor rábíznám. A civilek felé tekintek, kutatom a soraikat, hogy rájöjjünk ki a következő, akivel számolnunk kell. Bassza meg. A levegőmet velős káromkodásra sem tudom pazarolni jelenleg. Az ujjaim megfeszülnek a markolaton, jobbra sorolok és próbálom kiszűrni a bábjátékost játszó szarházit, ügyelve rá a mozgásképtelen, de életben lévőket se hagyjam figyelmen kívül, ha… ha lennének olyanok, akiken nem az látszódna több, mint fél lábbal állnak a sírban. Hullák, félholtak minden négyzetméterén ennek az utcaszakasznak.
Az együtt álló trióra jobb rálátásom lesz és az egyik ajtó beugróhoz húzódom, míg előveszem a csizmaszárba helyezett, kisebb méretű kést. Dobásra alkalmas. Mivel hárman is vannak jobb biztosra menni, előbb kiiktatni, amelyiket ki lehet. Nat alakját keresem meg ezt követően. Elsőként a mutató-, majd a középső- és hüvelykujjamat tartom fel visszaszámlálás gyanánt, mielőtt leadnám az indulási jelzést a következő nagy megmozdulások előtt. Szemmel láthatóan szükségük van némi koncentrációra előtte. Időre. …és a közbelépésre megvan a tökéletes megoldásom;
- Hé. Elfogyott a szufla? – …a figyelemelterelés formájában. Ha rám irányul a figyelmük, Nat-nak több az esélye és mire észreveszik össze fognak zavarodni melyikőnknek is szenteljenek többet belőle. Jackson-ról nem beszélve, akit nem féltek, ha a közelben van ő is be fog csatlakozni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 15, 2018 8:00 pm
Következő oldal


I'm always here when you really need me
Drake & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 431 • Zene; New Beginnings»
TRUE TEAMS ARE MADE
WHEN YOU PUT ASIDE INDIVIDUAL WANTS
FOR
COLLECTIVE GOOD
Idegesen futok át az utcán. Felém egy roncs autó repül, elhajolok az irányából, kezemet óvón emelem fejem fölé. Figyelem a jármú irányát, majd azt, aki nekem vágta. Ám nem látok semmit. Szívem zakatol a mellkasomba. Az adrenalin dübörög vérembe. Félve tekintek hátra, az étterem irányába. Az üvegajtóba látom Abigail sápadt, fájdalmakkal teli arcát. Maga mögé tuszakolja a riadt embereket. Kezébe puska. Bólintok irányába, hogy nincs miért aggódnia.
Hajmat idegesen túrom hátra, az első felét volt csak időm felfogni. Fogalmam sincs, hogy mi történik. Fogalmam sincs, hogy mi történt, túl gyorsan… Megtámadtak minket. Nem tudom, hogy ki, nem tudom, hogy hol, még csak azt sem tudom, hogy miért. Azonban a saját városomat nem fogom hagyni elveszni. A pult alól vettem elő a fegyvert, mi sose volt használva.
Azóta nem, hogy a világ majd kipusztult. Az öregé, most mégis megteszi.
Repülő autó. Démonok vagy angyalok.
Az utca néptelen.
Kukától, kapualjakig szlalomozok. Kezembe a csőre töltött fegyver. Minden apró nesz hallatán fedezékbe vonulok. Óvatosan kukkolok ki, de semmi.
Nem is olyan messziről, viszont emberek sikoltására leszek figyelmes. Fegyver dördülésére. Harc zajára.
Szívem újra hevesebben dobog a mellkasomba. Van még ebben a városban olyan, akiért megéri harcolnom. Ki nem érdemli meg a halált. Ezzel tüzelve magamat mély levegőt véve indulok meg abba a hang irányába.
Tűz lobban fel, ahogy a sarokra érek. A vadászbázis elé. Szemem elé borzalmas látvány tárul. Egykori emberek, kiket valaha társaimnak hívtam. Civilek. Halotti maszk lepi arcukat, szemük üvegesen tekintenek az ég irányába. Arcukat por és mocsok, vérpettyek borítják. Hitetlenkedve tekintek szét. Kezeimet leengedem magam mellé. A látvány elborzad.
Egy kidőlt villanyoszlop a magasba emelkedik és egy közeli épülethez csapódik. Három nő áll nem messze ettől, koncentrálnak. Telekinézis. Felettem ablakok törnek be, szilánkjai hull a mélybe, hajamara, körém. Sikoltás felettem.
A tömegbe pedig Wallenberg harcol. Szívembe nem lobban fel a gyűlölet szikrája, ahogy az elmúlt években bármikor, amikor rá gondoltam. Nem. Figyelem a komoly arcát, mozdulatait, ahogy küzd. Egy társammal, kivel tán együtt képeztek ki.
Mögötte nem messze…
Testem hirtelen mozdul magától. Átlépek egy hallot felett. Egy égő kuka gurul el előttem. Léteim sietősek, a végén már futósak.
Egy alak nem messze tőle, egy kitört, tömör vasajtót emel a magasba, egyenesen szívem széttörője felé. Őt figyeli, nem engem. Kezemet feltartva, dördül el a fegyverem, nem messze Wallenbergtől. Két lépés. A maradékot már ugorva teszem meg. Megtaszítom testét, én nem messze tőle lépek ki a zuhanó ajtó elől.
Zaklatott tekintettel nézek fel rá, de nem mondok semmit.
Nem, mert…
- Fedezlek, tied a jobb oldal - adok apró parancsot, majd visszafordulok abba az irányba, ahol lelőttem egy… Démont? Azok ellen nem hat a fegyver.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
2011 - New York - Hopeless war Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 15, 2018 7:28 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3