• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Elhagyatott kastély
SzerzőÜzenet

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 9:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Ismét eltelt egy hét. A fenti seregszemlét követően még pár napig a városban maradtunk, mert ugyan minden rendben volt, fent táborozó embereimnek is szükségük volt rám. Jezebeth-el végül visszatértünk palotámba, én pedig majd egy egész napot végigaludtam. Végre sikerült kipihennem mindazt, mi fogva tartásom közben elveszett és álmok sem gyötörtek.
Valamikor az éjszaka közepén ébredek, palotámat néma csend övezi. Ha pihenőre térek általában mindenki ügyel csendesnek maradni, pedig nem lenne szükséges. Kikelek ágyamból és dolgozószobámba veszem az irányt. Egészen éber vagyok, ezért úgy döntök, papírmunkára szánom az időmet. Mikor napközben Jezebeth a fülembe duruzsol, nehezebben tudok rá koncentrálni, ezért kihasználom az időt, míg ő is pihen.
Leülve asztalomhoz átnézek néhány pergament. Régi papírok közül egy üres kerül a kezembe, ami néhány másodperccel érintésem után felfedi tartalmát.
Ashtaroth.
Tisztán emlékszem a titkos találkára, ami ennek az elvarázsolt lapnak köszönhetően jöhetett létre. Meg is feledkeztem róla, hisz elvileg az én érintésemre fedi csak fel a ráírt, titkos szöveget, ezért nem is nagyon erőlködtem elrejtésében. Némán, rezzenéstelen arccal figyelem, majd úgy döntök, ideje friss levegőt szívni.
Egyetlen nyugvó szolgámat sem ébresztem fel, hogy nyergeljék fel a lovamat. Így legalább távozásom titokban maradhat és Jezebeth lesújtó pillantásaival sem kell szembenéznem. Csak egy gyors látogatás. Mire felkel a nap már az asztalom mögött fogok ülni és teszem a dolgom.
Néhány órán át lovagolok, míg elérem Észak-Keleten régi kastélyomat. Nagyon sok emléket őriz ez a hely, régi és új időkből egyaránt. Lovamat a kastély előtt hagyom, úgy sem jár erre senki, senkinek nem is fog feltűnni, hogy erre jártam.
Belépve, ahogy mindig, a kastély régi jó ismerősként köszönt. Minden fáklyában egy régi mágiának köszönhetően tűz lobban, így nem kell a sötétségben járkálva felidéznem az emlékeket.
Szinte látom lelki szemeimmel a régi nyüzsgést. Fiatal hercegként sokkal több élet volt palotámban, mindenki sürgött és forgott, velem egyetemben. Száműzetésemből visszatérve egy sokkal kidolgozottabb rendszer szerint kezdtünk működni, az emlék még is kedves, még ha ifjonti hibáimra is mutat rá.
Persze tagadni sem tudnám, mi volt idelátogatásom fő oka. Saját palotámban semmi nyoma sincs a nőnek, ez a kastély azonban legszebb pillanataink egyikét őrzi emlékként. Szabadon járkálok fel s alá és bár néhány bevillanó kép kifejezetten őröl, szorongat, még is szükségem van most rájuk.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 25, 2016 3:01 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 25, 2016 2:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus

Credit - It's been a while...

Mivel belementem a szabályokba, sejtem, mi fog következni. Elalszunk, másnap felébredünk és mindenki megy a dolgára. Fontosak a kötelességeink, nem is akarnám elvonni figyelmét sajátjairól, de szívesen tartanám karjaim között akár napokig. Ismerem viszont már annyira, hogy nem fogja elkapni valamiféle szentimentális hóbort, hogy velem akarjon lenni.
Miután megcsókol, s feláll, nagy nehezen én is feltápászkodom, hogy követhessem. Ekkor ötlik elmémbe, hogy még sosem aludtam Ashtaroth-al azelőtt. Háltunk már, nem ez volt az első alkalom, de nem zárhattam karjaimba és pihenhettem vele nyugodtan, semmitől sem tartva. A gondolattól izgatott leszek, mintha mellkasomban, mélyen belül valami piszkálgatná kíváncsiságom, egészen bizsergető az érzés. Testem új életre kél tőle, bár tagjaim továbbra is sajognak. Az élmény intenzíven él bennem és ahogy követem a nőt, néha a légzés sem ugyan olyan egyenletesen, mint azelőtt. Elemeimben rázott meg a mai nap, de a lehető legpozitívabb értelemben.
Befekszem mellé az ágyba és ahogy karjaimba zárom és magamhoz ölelem, hogy együtt pihenhessek vele, elégedettség érzése járja át minden porcikámat. Hiába van hatalmam, régiót és hadseregem, ennyire sosem éreztem még, hogy jó úton járok. Sem az idevezető út, sem az innen induló nem volt, vagy lesz egyszerű számunkra, de azt hiszem, érte bármire képes lennék. Lehet ezt valaki gyengeségnek fogja fel, de unalmas hétköznapjaim értelmet nyertek, s engem ez fog vinni előre. Még akkor is, ha a feltételek nem tetszenek annyira. Az idő mindenre megoldást nyújthat.
Annyira élvezem a démonnő testének melegét, hogy hamar elnyom mellette az álom. Mivel engem Harag vigyáz, mindig képes vagyok mélyen aludni, sosem tartok tőle, hogy álmomban a vesztemet okozhatná bárkit. Erre pedig maga a nő az élő példa. Jól megtervezett rajtaütéséből pont ezt a fontos elemet hagyta ki. Harag lesben állt és nem hagyta, hogy elvesszek. Mivel testem még mindig az, amit Nagyurunk teremtett, magam sem tudnám, mi történne Harag és Kéj energiáival, ha kilehelném a lelkem.
Ritkán álmodom, akkor is kesze-kusza, értelmetlen, kibogozhatatlan álmok ezek. Rémisztő képek, melyek nem ijesztenek meg engem, hisz nem félek semmitől sem, de tudom, hogy egyszerű démon vagy ember álmát igenis zavarnék. Mintha emlékek lennének. Régi, elmúlt, mocskos csaták képei, kínzásoké, szenvedésé, főleg abból az időszakból, mint emberként más emberek lemészárlása jelentette gladiátorként a túlélést.
Most sem kivehető, értelmes álom ez, viszont annál nyugodtabb. A képek nem felismerhetőek, de nem ábrázolnak vért, kihullott beleket vagy elhullott fejeket. Egyszerű, hétköznapi képek az életemről. Itt-ott Ash alakja is megjelenik, de még nem egészen tiszta, vagy világos. Csak egy árnyék, mi követ.
Felébredve az álom hirtelen halványodik elmémben, de annál világosabb lesz számomra, hogy a jelenlegi helyzetünk tárult elém alvás közben. Nyugodt vagyok, elégedett, de Ash, mivel titokban tartjuk a kapcsolatot, csak egy árnyék lehet, mi hol megjelenik, hol eltűnik. Ettől meglehetősen komoran ébredek, még ha a nő látványa és a tény, hogy nem hagyott magamra meg is nyugtat valamelyest.
Nem állítom meg őt a készülődésben, s bár Kéj egyértelműen tudtomra adja, hogy akarna folytatást és kívánja a nőt, sőt, rám akarna parancsolni, hogy tartsam őt ott napokig és megállás nélkül tegyem magamévá, nem teszek eleget kérésének. A történtek után szükségünk van egy kis távolságra, nekem legalábbis biztosan. Magamra kapom én is ruháimat, bár nem tervezem, hogy azonnal visszaindulok. Meg akarom várni, míg elég távol kerül lovával a régi palotámtól. Igyekszem eleget tenni kérésének.
Szenvedélyes csókját addig nyújtom, míg méltóságom azt nem mondja, elég. Elengedem őt, bár semmi kedvem hozzá. Kéj és én egy véleményen vagyunk ezzel kapcsolatban... Napokig tudnám őt és minden porcikáját szeretni.
- Jól mondod. Nem vagyok a mágia híve. De meg fogom oldani. - Mondom kissé elfojtott hangon. Menjen, maradjon... Szétvet a kettősség, de végül elhitetem magammal, hogy jót fog tenni a távolság. Még is nehezemre esik elengedni őt. Mielőtt felülne lovára, ismét ajkai után kapok, s úgy csókolom, mintha jó időre be kéne most osztanom az érzést. Majd elengedem és végig nézem, ahogy lovát kihajtva eltűnik a feljövő vérvörös nap árnyékában.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 21, 2016 8:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
Vegyes érzések vannak bennem. Soha nem fogom tudni Háborút teljesen kizárni a döntéseimből, ahogyan ebből se, de tény, hogy bármelyik oldalt nézzük, jó indokaim vannak. Háború gyenge pontot nem akar, én pedig valószínűleg megőrülnék, ha a férfinek miattam esne baja. Ezen a kettősségen soha nem fogok tudni változtatni, még ha ez Asmodeusnak láthatóan nem is tetszik. Ennél jobban nem fogom tudni magam alá rendelni Háborút, több évezrede ő irányított és most ingoványos terepen sétálok, teljesen magamtól. Ő attól tart, hogy bele fogok esni ebbe a mocsárba, és magammal együtt őt is elrántva a vesztünket okozom. Kellemetlen érzések fognak el, ha arra gondolok, hogy többé nem piszkálhatom fel a férfit, Haragot és Kéjt. Ha csak eszembe jut a rajtaütés estéje, és amikor majdnem meghalt. A mérgem az angyalok irányába még mindig nem múlt el teljesen, bár csillapodott azóta.
Végül a démon bele megy abba, hogy titokban tartsuk. Míg én kicsit megkönnyebbülök, Háború elégedetté válik. A kérdésre felpillantok rá és aprót bólintok, miközben lassan felülök.
- Egyetértek. Azóta az éjszaka óta nem aludtam rendesen. - mondom halkan sóhajtva. Pár másodpercig még fekszem, de nem kívánok itt és így elaludni, mert egy idő után kényelmetlenné válna mindkettőnknek. Alig egy perc után azért fölé támaszkodva feltápászkodom. Még egy apró csókot adok ajkára, mielőtt lemásznék róla. Nem gyakran jártam Asmodeusnál, mikor még itt élt, de mivel én raktam rendbe egy-két helyiséget, tudom, hogy merre találom a hálót. A ruhákkal nem bajlódok, ahogy vagyok, meztelenül indulok meg az említett szoba felé, ám azért az ajtóban megvárom a férfit, visszapillantva rá. Amint elindul utánam, már haladok is tovább, a kastélyhoz illő nagy ágyig, amelyben el is fekszem. Amint Ő is befekszik mellém, már kúszok is közelebb hozzá, hogy nagyjából úgy hozzá bújhassak, mint a kanapén, mert jól esik a közelsége. Fura, mert soha nem voltam az a fajta, aki ölelt, simogatott, vagy csókolt valakit, de ezeket tenni vele valahogy kellemes érzéseket vált ki belőlem. Most még eszembe jut az is, hogy újabb hosszú, szenvedélyes csókokat lopjak tőle, de testem és elmém is már pihenésért kiált.
Igazából alig hunyom be a szemem, már alszom is, méghozzá mélyen, a biztonság érzetből adódóan, csak úgy felületesen, mint általában.

Az éjjel egyszer sem kelek fel és talán csak akkor nyitottam volna ki a szemeimet, ha ránk támadnak... Valahogy így ébredtem reggel, bár ez nem egy külső, harmadik személy miatt volt. Hallottam a lépteket, éreztem a veszélyt, Asmodeus csendesen aludt mellettem, én pedig nem tudtam megmozdulni. A kiszolgáltatottság érzése miatt idegessé váltam. Minden erőmmel küzdöttem, hogy megmozdulhassak, még mielőtt a sötét alak lecsapna, de nem bírtam. Összerezzenve pattannak fel a szemeim a rémálomtól, zilálva kutat kezem a párna alatt, ahol általában szoktam tartani egy tőrt, ám jelenleg semmi nem volt ott. Felkönyökölve gyorsan végig fürkésztem a szobát, de ez csak egy álom volt... Háború üzenete, hogy óvatlan vagyok, vagy hogy fel kellene kelni. Talán mind kettő. Egy mély levegőt véve nyugtattam meg magam, miközben lepillantottam a mellettem ébredező férfire. Az arcát fürkésztem egy ideig, végül felkeltem és az ablakhoz lépve kipillantottam rajta, a hegyormok mögött látszódott a Lélek-tenger izzása, amely jelezte nekem, hogy még korán van. Addig fürkésztem a kihalt tájat, míg Asmodeus is felkelt. Nem nagyon akartam pár lépésnél távolabb kerülni tőle, pedig tudtam, hogy hamarosan szét válnak útjaink, legalább is egy időre. A társalgóban magamra kaptam ruháimat, plusz a szoknyát és a kabátot. Elraktam a tőröket, majd elhagytam a várat vele együtt. Még a kapuban megállva, átölelve nyakát egy szenvedélyes, hosszú csókot változtattam vele. Pillantásom már most vágyakozó és türelmetlen volt, mert már most alig vártam, hogy ismét ilyen kötetlenül, rangok nélkül, egyedül láthassam őt itt.
- Nem volna jó, ha rendszer lenne a találkozásokban. Feltűnő lenne. Tudom, hogy nem vagy a mágia híve, így ha gondolod, holnap alkotok valamit, amivel jelezheted, hogy találkozni akarsz velem. Amint jelzel, éjjel eljövök ide, akárcsak tegnap. - mondom, miközben kabátom zsebéből előveszem a medált, amely a titkos járatok kulcsa a váramban, lepillantok a kezemben lévő kerek, hideg tárgyra, melynek közepén egy egyszerű ékkő díszeleg.
- Valami ilyesmit készítenék. - pillantok fel rá. Válasza után búcsút veszek tőle, majd a lovamért lépek, hátára szállok és vágtázva haza indulok a Keleti régióba.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 21, 2016 7:15 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus

Credit - It's been a while...

Élvezem, ahogy a nő helyezkedik rajtam, de szemeimet nem akarom lehunyni.. Egy az, hogy élvezem pőre testünk ölelkező látványát, másik pedig tartok tőle, hogy azonnal magával ragadna az álom. Fáradtnak, elnyűttnek érzem magam, de ez most kielégítő érzés számomra. Sehol máshol, semmi mást nem csinálnék ennél szívesebben.
Ha egy pillanatra engedek is a kísértésnek és szemeim lehunyva tartva pihenek, azonnal kinyitom őket, ahogy meghallom hangját. Szóval nem úsztam meg.. Nem mondanám, hogy szép dolog volt tőlem vágyainkat előtérbe helyezni, mert fontos számára átbeszélni a feltételeit, izmaim még is kissé megfeszülnek szavaira, pedig nem leszek tőlük ideges. Harag és Kéj hangosan horkolva szunnyadnak szobáikban, zárt ajtók mögött. Évezredek óta először érzem azt, hogy önszántukból bezárkóznak és pihennek. Nekik sem lehetett egyszerű az elmúlt néhány óra, de ők legalább visszavonulhatnak. Nekem még beszélgetnem kell.
De még is csak Ashtaroth-ról van szó. Neki rengeteg mindent megtennék, hogy boldog lehessen. Szüksége van rám, ezt be is vallotta nekem, ha pedig ezt az oldalát nézzük a dolgoknak, akkor jogosan érvel. De Ash rafinált és az is benne lehet a pakliban, hogy a saját védelmemben akarja titokban tartani, közben pedig csak szégyellné, hogy Háborút elérhette a szerelem szele és elkötelezte magát egy másik démon mellett.
Végül úgy döntök, teljesen mindegy az indítéka. Ha erre vágyik, így szeretné, ám legyen, de talán arcomra kiül kissé az elégedetlenségem.
- Akkor legyen így. -
Válaszolom fáradt hangon, épp csak az ásítás nem tör rám. Furcsa, de Kéj nélkül is érzem, még mindig kívánom a nőt... Sejtettem, hogy belőle sosem lesz elég, de hiába kívánom őt, egyetlen porcikámat sem tudnám rávenni most, hogy megmozduljon, s szerintem Ash is pihenni szeretne. Nosztalgikus érzések fognak el a régi ágyam gondolatán, hisz sokáig éltem itt. De kell még néhány perc, hogy összeszedjem magam és képes legyek felvinni álmaim nőjét az ágyba.
- Ránk férne egy kiadós alvás. Mit gondolsz? -
És fürdés is, de ha most beülnék vele egy kád vízbe, azonnal el is aludnék. Frissen, ha felébredtünk, szívesen meg is mosom bármelyik porcikáját, bár nem tudom garantálni, hogy nem kívánom meg őt ismét, ha visszanyertem energiáimat valamelyest.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 19, 2016 9:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
Testem még mindig zsibbad és bizsereg Kéj eltűnő energiái után is. Csendesen pihegek a férfi mellkasán, bőrére simuló fülemmel hallgatom heves szívdobogását, forró teste az enyémmel együtt kezd lehűlni, ahogy lassan a környezet is, amelyet Kéj átmelegített. Gyötör az álmosság. Az elmúlt kettő hétben körülbelül, nem igazán aludtam rendesen, vagy jól. A rajtaütés után a férfi álmát ügyeltem éjjel, később New Orleansban az egyedüllét és a bezárhatatlan ajtó miatt voltam csak félálomban. Háború betörésekor mindennapossá váltak az éjjeli rémálmok, amelyek folyamatosan felkeltettek, utána visszatérve a Pokolba a munka miatt nem tudtam rendesen kialudni magam, s ez az éjszaka is elég mozgalmasra sikerült. Kimerült voltam, nyúzott, még is örültem, hogy itt lehetek és hogy Ő is itt van velem. Gondolatok cikáznak a fejemben, s mikor megszólalok, Asmodeus kicsit feljebb ül velem, hogy rám tudjon pillantani. Őt is fáradtnak látom, az is megfordul a fejemben, hogy a "feltételek" megtárgyalását elnapoljam. Vagy legalább elhúzzam pár órával, amíg kipihenjük magunkat. Annyit minden esetre elmondok neki, hogy szükségem van rá, s látom rajta, hogy meglepődik.
Kissé elsápadó arcát fürkészem, csillogó, gesztenyebarna szemeit, amelyek most olyan lágyan méregetnek, mint még soha. Végül döbbent vonásai ellágyulnak, elmosolyodik s közelebb húzva csókot ad a homlokomra. Vállára hajtom a fejem, csak picit helyezkedem, bal karom és lábam teste és a kanapétámlája közé csúsztatom, másik lábam picit felhúzva fektetem el rajta, jobb kezem ujjbegyei pedig apró köröket járnak be mellkasán. Olyan kényelmesen elhelyezkedem így, hogy fel se akarok kelni egy ideig. Szerencsére nem is kell, nem hajt minket jelenleg semmi fontos, ami miatt fel kellene pattannom, magamra kapni a ruhákat. Beszélgetni így is lehet, s engem nem zavar meztelenségünk. Szavaira halványan elmosolyodom. Sejtem, hogy ez mit jelenthet számára, valami olyasmit, mint nekem: nem csak a harcmezőn egészítjük ki egymást teljesen.
Képtelen vagyok nyitva tartani a szemeimet, hiába akarom. A kényelmes helyzet, védelmező ölelése, a tudat, hogy most senki nem találhat ránk egyszerűen olyan nyugalommal áraszt el, amely az álmok mezeje felé kezd rángatni. Még Háború is noszogat, most még saját gondolataim is nehezen szedem össze.
- Mindig is féltem attól, hogy közel kerüljek valakihez. Háború miatt inkább azért, mert attól féltem, hogy elgyengítene. De most, hogy veled vagyok, inkább attól félek, hogy bajod esik. Túl sok ellenségem van, Asmodeus. - mondom halkan és résnyire nyitom a szemeim, erőt véve magamon.
- Ha csak azért történne veled valami, mert engem próbálnak rajtad keresztül elérni, soha nem bocsátanám meg magamnak. Ezért akarom titokban tartani. - magyarázom halkan, ismét visszacsukva a szemeimet. Tudom, hogy erős harcos, és test test elleni csatában megállja a helyét. De nem tudok nem gondolni azokra a veszélyekre, amely a mágiahasználókat foglalja össze. Borzasztó tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban, noha a férfinek még nem meséltem róla. Talán egyszer majd eljön annak az ideje is.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 19, 2016 7:28 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus +18

Credit - It's been a while...

Mély levegőket veszek, szinte szomjazom az oxigént. Ahogy mindketten átlendülünk az élvezet határán és elér minket a gyönyör, Kéj energiái lassan kezdenek elpárologni, de percekig nem tűnnek el. Végül, mikor úgy érzem, már képes vagyok mozogni és saját energiáim is helyre állnak, Kéj száját nyaldosva, mintha csak valami finom ételt ehetett volna, hirtelen eltűnik szobájában és magára zárja az ajtót. Hálás vagyok neki ezért, mert ha életem messze legjobb szexuális élményében volt is ma részem, már kissé terhes volt ez a rengeteg, fullasztó energia. Nem úgy örülök, mintha csak a végét vártam volna, de határozottan megkönnyebbülök. Már nem tépnek szét feszítő energiái, csak egy kielégült, harmonikus nyugalom járja át testem, ehhez pedig a nő is sokat hozzátesz.
Zihálásom elmúlik és mellkasom egészen egyenletesen emelkedik, majd süllyed, szívverésem is csak azért gyors még, mert néhány perce még a Kéj által nyújtott bődületes orgazmus rázta egész testemet. Néhány sóhajjal igyekszem nyugtatni magam, közben kezem folyamatosan a nő hátát simogatja, látom rajta, őt is megviselte kissé az együttlét. Az is nyugalommal tölt el, hogy nem történt különösebben bajunk, én magam sem tudtam, mire számítsak tőle. Haraggal már tisztában vagyok, bár az is tény, hogy maximum ötszáz évente hatalmasodik el rajtam, többször nem hagyom magam annyira kihozni a sodromból.
Mikor a nő megszólal, kissé hátrébb csúszok vele együtt a kanapén, hogy fejemnek legyen támasza, mert most biztos nem tudnám csak úgy tartani. Szavaira először mintha megfagynék, nem is mondok semmit, barnás bőröm mintha el is fehéredne. Valahol szégyellem magam, amiért ennyire ostromoltam őt a saját nézeteimmel és akartam ráerőltetni őket, hogy végül belássa, mire is van szüksége... Másrészről pedig alig akarok hinni a fülemnek, mert amióta csak először együtt voltunk, ezekre a szavakra vágytam. Nagyon mély jelentőséget tulajdonítok most annak, hogy kimondta őket, holott egy hónapja a saját nyelvét vágta volna ki, ha ezeket a szavakat a szájára kellett volna vennie. Arról nem is beszélve, hogy biztosíték ez számomra, mert rám van szüksége és nem másra... Én tudtam ezt neki megadni sok évezred után és nem más. Nem kis túlzással a férfi egóm most az egekbe szállt.
A sápadást követően sikerül elmosolyodnom. Boldognak érzem magam, erősebbnek, mint valaha, legyőzhetetlennek, pótolhatatlannak... Régóta nem éreztem ennyi mindent egyszerre. Közelebb őt, hogy feje a vállamon pihenhessen, miközben fekszik rajtam, közben nyomok egy csókot homlokára és tovább simogatom.
- Tudod... Nagyon sokat jelent ez nekem. -
Kezdem kissé rekedtes hangon én is, a sok nyögéstől, szinte üvöltéstől, amit kiadtam most magamból, egészen elment a hangom is.
- Harag pár száz évente elborítja az agyamat. Tőle ez már megszokott. De Kéj... Ő még sohasem. Társam, ha kell, szex közben felerősíti az érzékeket, de sohasem vette még így át az irányítást. Nem is akarta... -
Nem fejezem be, a nő értheti, hogy ez kettőnkre nézve mit jelent. Úgy tartom karjaimban most is, hogy sosem akarom majd elereszteni. A mai nap többet jelent nekem, mint több ezres életemben eddig bármi.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 19, 2016 6:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
+18
Azt hiszem, soha nem gondoltam volna, hogy valami is képes lenne elvenni a józan eszemet. Még a vérvágy is csak időszakos őrület nálam, addig tart, amíg ellenfél akad, aztán megnyugszom és eltűnik, de az, amit a férfi és Kéj művelnek velem... Ezt az éjszakát soha nem fogom tudni kiverni a fejemből, no nem mintha ki akarnám. Ebbe az emlékbe foggal, körömmel fogok kapaszkodni, bármi legyen is velem a következő évszázadokban, évezredekben. Engem nem zavar, hogy jelenleg Kéj irányítja. Tudom, hogy sokszor mondta nekem, hogy nem az erőnek kellene irányítania, s talán most ezért harcolt vele az elején, mert szégyellte volna, ha átveszi az irányítást, de számomra ez nem gyengeség. A két irányítás, amelyről beszélünk teljesen más. Én hagytam, hogy Háború meghatározza az életemet, míg neki ezek csupán az érzelmek által okozott kitörések. Igazából most, hogy tudom, Kéj mennyire is erős, csodálattal pillantok a férfire, amiért sikerült addig visszafognia őt. Egy ekkora hatalom előtt úgy érzem, még nekem is tényleg illik fejet hajtani. Háború persze nem értene egyet velem. A két erő teljesen más téren mozog és a maguk nemében elég erősnek mondhatóak.
Most azonban Kéj dominál, lesöpör a pályáról minden más érzelmet, s emiatt mintha valami távoli világban járnék.
A karmolásaim, harapásaim épp úgy érzem, mint a férfi heves mozgását, csókját markolását. Mintha egyszerre éreznék a magam és az ő bőrével, mintha csak megosztanánk démoni lényünket. Nem nagyon tudok gondolkodni ezen, de most nem is kell. Most kivételesen nem akarok előre tervezni, látni, csak élvezni a pillanatot, mert ilyet még soha nem éltem át, pedig nem vagyok mai démon. A férfi félkézzel magához húz, lábaim szorosan kulcsolom csípőjére és tartom meg magam. Tarkómra kúszó keze magához húz, én pedig szorosan átölelve a nyakát simulok hozzá és olyan éhesen, hevesen viszonozom a csókot, mintha évek óta erre vágytam volna. Amint újra a díványra érkezünk, elengedem és felülve lepillantok rá fátyolos tekintettel, noha valójában még mindig nem érzékelek látványt, túlságosan lefoglalnak az energiák és az érintések.
Egyik kezemmel a kanapé háttámláján kapaszkodom, a másikkal izmos hasát karmolva kezdem őt hevesen meglovagolni. Kezével rá segít, s én csak most kezdem el érezni, hogy az eddig stagnáló felfokozott gyönyör kezd egy új szintre lépni. Nem tudom, mennyit mozoghattam ölén, mikor éreztem, hogy izmai megfeszülnek, s szinte ordítva élvez el alattam. Amint megéreztem a kapcsolat által azt amit ő, magam is szinte utána repültem. Nem hallottam, hogy adtam-e ki hangot vagy sem, egyszerűen csak azzal a testemen végig nyilalló kéjes és már-már fájdalmas élvezettel foglalkoztam, amely megtöltött. Megfeszült testem hirtelen ernyedt el, remegő kezeim nem tartották meg testem súlyát. A férfi hevesen emelkedő és süllyedő mellkasára feküdtem. Szédültem, de rendesen forgott velem a világ, s ahogy oldalt a szobát figyeltem, egy pillanatra minden elsötétült.
Talán pár másodpercig lehettem csak eszméletlen, mert Háború olyan mentális pofont adott nekem, hogy szinte a bőrömön éreztem annak nyomát. Kellett párat pislognom, hogy kiélesedjen a látásom, de még így is szédülgettem. A férfi mozdult és csókot lehelt ajkaimra, amit gyengén viszonoztam. Úgy éreztem, mintha csak minden erő kiszállt volna belőlem, annyira sem tudtam megmoccanni, hogy a mellette lelógó kezemet felhúzzam magam mellé mellkasához. Talán percek teltek el, mire végre megtudtam annyira mozdítani magam, hogy kezem felhúzva hozzá bújhassak. Nem mertem becsukni a szemem, mert attól tartottam, hogy most rögtön elalszom, ha megteszem. Halkan sóhajtottam, s a friss emlékeket egy "közeli polcra" tettem elmémben.
-Tudod egy hónapja... - kezdtem bele halkan, rekedt hangon. Meg is köszörülöm kicsit, hogy érthető legyen, mint mondok.
- Csak részben volt igazad. Nem csak egy igazi férfire volt szükségem. - mondom, majd mellkasán tartva fejemet kicsit megemelem azt, hogy rá nézhessek. - Csak rád volt és csak is rád van szükségem. - mondom a tőlem telhető legkomolyabban, barna szemeit, fáradt arcát fürkészve.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 19, 2016 3:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus +18

Credit - It's been a while...

Hangosan nyögök fel, szinte úgy, mintha kínoznának, mikor fogaival és körmeivel húsomba váj. Akarom ezt, akarom őt és még többet. Sosem zavart a fájdalom, most pedig különösen kellemes része az együttlétünknek. Reakcióiból arra merek következtetni, hogy ugyan úgy érzi a köztünk kialakított kapcsolatot, mert ahogy szétkarmolja a hátam, ugyan olyan hangosan nyögdécsel tőle, ahogyan én. Csókjára mordulok, izmaim már pattanásig feszülnek, Kéj pedig minduntalan ontja magából energiáit, mitől a pokoli forróság és bőröm égető melege ellenére is libabőr futkos gerincem vonalán, majd terjed ki egész testemre.
Az élvezet egészen addig fokozódik bennem, míg egy egészen új szintre nem ér, s elfog egy érzés, ami az orgazmus közeledtét szokta jelezni nekem, de ez sokkal erősebb, szinte zubogó, mindent elsöprő energia, ami legalább annyi fájdalommal jár, mint amennyi élvezettel. Összeszorítom szemeim és sejteni merem, hogy ha elélvezek, a hirtelen megszűnő energiától akár el is ájulhatunk, mert egyikünk teste sem volt még kitéve neki. Inkább ez, minthogy megőrüljek teljesen, bár a nőért még erre is képes lennék.
Egyik kezemmel erősen combjába markolok, másikkal tarkójánál fogva húzom magamhoz egy csókért, közben pedig hátrálni kezdek, hogy ismét elfeküdhessek a kanapén. A nőt erősen tartom, hogy férfiasságomtól semerre se kerüljön, magamban akarom érezni, amíg csak lehet. Ahogy elfekszem és ajkaink elválnak, hangos zihálás és nyögéssor tör rám, látásom pedig annyira elhomályosul, hogy a nőnek már csak az alakja rajzolódik ki előttem. Saját, szapora szívverésem dübörög a dobhártyámon, a nő nyögéseit éppen, hogy csak hallom. Szemeimet összeszorítja mozgatom durva, gyors tempóban a nő csípőjét ágyékomon, s megint megérzem, hogy közel járhatok a csúcshoz, jelentsen ezen a szinten ez bármit is.
Percekig egy kicsit sem hagyom őt pihenni, hangosan élvezem, ahogy lovagol rajtam és nem csak az érzés, de maga a gondolat is rettentően kielégítő, hisz erre a pillanatra vártam közel egy hónapig. Rengeteg gondolat és érzelem kavarog bennem a süvítő, perzselő energiával együtt, de egyetlen érzés van, ami a legfontosabb: Szeretem őt és ez boldoggá tesz. Az öröme, a gyönyöre, hogy átadta végre magát mindennek és nekem is. Nem is értem, hogyan tudtam enélkül ennyi ezer éven át élni. Felfoghatatlan, de még is nagyon jó.
Az előbb említett érzés fokozódik, nekem pedig amint elérek a csúcsra, a szavam is benn akad, mert mintha 10 orgazmus erejét élném meg egyszerre. Aztán hirtelen szakad fel torkomból egy állatias üvöltés, ahogy élvezet, gyönyör és fájdalom keverékében elélvezek. Kéj miatt amúgy is hosszabb orgazmusom szokott lenni, mint egy átlagos démonnak vagy embernek, most megközelítőleg egy egész percen keresztül rázza minden porcikám, én pedig igyekszem a nőt magamhoz ölelve, körmömet a hátán bőrébe állítva kapaszkodni benne. Sosem éltem még át ilyesmit, de az érzés semmivel sem hasonlítható össze, főleg azért, mert a nővel élhettem át.
Mikor testem kissé megnyugszik, igyekszem kinyitni szemeimet. A nő arcát fürkészem, erőteljes fáradtság tör rám, s akkor sem tudnék most megmozdulni, ha kötelező lenne. Nyomok egy csókot ajkaira, majd hátravetem a fejem és lehunyt szemekkel, kissé zihálva próbálok pihenni, de Kéj jelenléte nem teljesen szűnt még meg. Kezemmel a nő hátát simogatom, szavak most nem jönnek ajkaimra. Szám kiszáradt, tüdőmben mintha nem lenne elég oxigén.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 18, 2016 3:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
+18
Ha most nem vette volna el teljesen az eszemet a férfi, megkérdőjelezhetném, hogy meddig fog tartani ez a játék. Nem azért, mert nem élvezem, nem is tagadhatnám, de ezeknek általában az orgazmus szokta a végét jelezni, amely érzéseim szerint talán mindkettőnket -de engem legalább is- percek óta ostromol. Mi lesz a vége, ha nem ez? Az ismeretlen egyszerre tenne kíváncsivá és óvatossá, ha egyszerűen nem az járna a fejemben, hogy mit művel jelenleg velem a férfi. Testemben izmaim itt-ott megrándulnak, folyamatosan remegek, hangom kissé bereked a sok nyögdécseléstől. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes..? Bátran állítom, ha Kéj nem csak szinten tartana, hanem hagyná, hogy hullámzóan újra és újra elérjem a csúcsot, akkor már valószínűleg ez lenne a harmadik orgazmus, amit megélnék, nem pedig folyamatosan érezném. Amikor ismét elhúzódik, megint szinte könyörgésbe kezdenék, de aztán arra gondolok, hogy ennek még úgy sincs vége, míg Kéjt érzem, már pedig ő nem gyengült egy cseppet sem. Hangosan zilálva kapaszkodom meg benne, mikor felemel és arrébb cipel, majd nyakába kapva ismét megérzem magamon ajkait és nyelvét. Hangomat kiengedve dőlök neki a hideg kőfalnak, amely szinte jegesnek hat forró bőrömhöz érve, de még ez se zökkent ki.
Újra, illetve tovább élem a gyönyört, és közben mélyen magamban kezdem érteni, miért is imádja minden testvérem annyira ezt a fajta élvezetet. Nem csodálom, hogy többen akár addikciót is érezhetnek a kéj felé. A nagy élvezetben alig veszem észre, hogy ismét megmozdul, hogy újra belém hatolhasson. Markolása kellemes fájdalommal jár át, s ahogy átölelem és hátába karmolok, hasonló érzés jár át, mintha csak ő is épp ezt tenné. Rá csodálkoznék a dologra, de eltereli figyelmem a durva mozdulatsor, amellyel magáévá tesz. Azt hittem, nem lehet hova fokozni ezt az eufóriát, hát most kiderült, hogy tévedtem. Ez a kapcsolat, amely kialakul csak rá tesz még egy lapáttal az egészre. Úgy élem meg heves mozgását, ahogy még soha, szemeim behunyva adom át magam neki. Nem tudom körbe írni az érzést, de nem is érdekel már, csak élvezni akarom, minél erősebben, hevesebben. Hirtelen mozdulva hajolok oda és nyakába harapok, ismét véresre karmolom hátát, hogy újra és újra érezhessem a kéjes fájdalmat, amit az előbb. Szinte szét tudnám tépni a férfit, s nem úgy, ahogy a vérvágy diktálná. Hangjára rá pillantok, oda hajolva hevesen csókolom meg, ám fogaim ajkába is bele marnak, s csak akkor engedik el, amikor egy újabb nyögés tör fel belőlem a fájdalom és élvezet édes keverékére.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 18, 2016 2:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus +18

Credit - It's been a while...

Akárhányszor kiejtettem a számon, hogy Kéj erősebb Haragnál, de még Háborúnál is, ha Ash nem is válaszolt rá, láttam arcán a hitetlenséget. Sosem uralkodott még el rajtam, de enélkül is láttam, mikre képes. Emberi viszonylatban pedig legtöbbször halált, öngyilkosságot, mészárlást hozott magával. Ha túlságosan szabad kezet kap, képes az őrületbe sodorni bármilyen lényt, nem csak embereket. Veszélyes hisz akkor is képes elvenni a józan eszed, ha be van zárva és akkor is, ha szabadon ereszted. Kiszámíthatatlan, sunyi, még is gyönyörrel kecsegtet és lefegyverez. Mindezt egy időben. Talán ha Kéj megunja a játékot - ki tudja, hogy mikor lesz ez -, s képesek leszünk tisztán gondolkodni, akkor végre elhiszi nekem. És abban is biztos vagyok, hogy már nem látja haszontalannak. Erre a gondolatra el is vigyorodom.
Minél jobban ostromlom őt odalent, Kéjből annál több energia szabadul fel és ha az őt hordozó test nem lenne az épületben, valószínű, hogy erejétől már ránk dőlt volt a márványpalota. Veszett állat módjára, pihenés vagy levegővétel nélkül kényeztetem őt, s habár nagyon is jólesik érezni, mennyire remeg kezem között és, hogy legalább annyira élvezi az együttlét minden pillanatát, ahogyan én is, már nem uralom Kéjt, ezért csak követem kívánságait. Mintha ő egy trónuson ülve diktálná parancsolatait, én pedig pergamenre vetném őket. Az sem utolsó szempont, hogy képtelen vagyok betelni a nővel, hisz ő váltotta ki belőlem ezeket a reakciókat és miatta ült rá fejemre Kéj is, ezért mindent akarok vele egyszerre csinálni.
Hosszú percek múltán húzom el ajkaimat lábai közül, s ahogy megtörlöm a számat, Kéj meglep egy sunyi energiahullámmal, amitől hangosan nyögés tör fel torkomból. Azonnal a nőért nyúlok, semmi másra nem tudok gondolni, csak, hogy ismét benne lehessek. Felkapom őt derekamra és úgy sétálok a közeli falhoz. Izmaim megfeszülnek, de nem súlyától, hisz Asht cipelve meg sem szoktam érezni. Először úgy ültetem őt nyakamba, hogy velem szembe nézzen, s ahogy a falhoz nyomom, ismét belenyalok. Percekig nem eresztem, s hiába van, hogy egy ideje már nem érezhettem magam benne, ugyan úgy ostromolnak Kéj energiái, mintha csak ugyan azt élném át, amit a nő is. Nem kizárt, hogy így is van, mert mikor nyög, vagy jólesik neki valami, az én testemet is átjárja a gyönyör egyik hulláma... Lehet Kéj alkot köztünk elszabadulva egy kapcsot, s ezért ilyen intenzív az egész.
Hirtelen engedem el, hogy leessen nyakamból, de mikor derekamhoz ér, ismét a falhoz szorítom, hogy lábai átkaroljanak. Ahogy beléhatolok, kezemmel combjába marok, ami nekem is fájdalmat okoz, de a jóleső, tüzelő, izgató fájdalom járja át testem. A felvetésem tehát nem biztos, hogy hülyeség, de ahogy mélyen, durván mozogni kezdek benne, szinte a falhoz préselve őt, hamar kimegy a fejemből minden és nem is akarok tovább gondolkozni. Érezni, élvezni akarom, ha már ilyen sokáig megvontam magamtól. Folyamatosan nyögések hagyják el ajkaimat, mintha nem is élvezném, hanem inkább fájna valami. Mozgásom gyorsul és durvul is egyszerre és még mindig ugyan az az érzés járja át minden porcikámat: Mintha folyamatosan orgazmusom lenne, de percről percre intenzívebb, szűnni nem akaró és tébolyító.
- Ash.. -
Hallatszik tőlem hosszú percek óta bármilyen megnyilvánulás, de csak ennyire vagyok képes. Tartok tőle, hogy Kéj most az én eszemet fogja elvenni.. Nem történt még ilyen, nem tudom, mire számítsak. Fájdalom, gyönyör és élvezet az, mit egyszerre érzek, de bármit teszek, nem csillapodik, nem érek a csúcsra, csak folyamatosan fokozódik, szinte szétvet az energia. Közben pedig olyan bódultságot érzek, mint soha azelőtt, nem is nagyon tudok gondolkodni, csak enyhén motoszkál elmém is sarkában a gondolat, hogy csak baj ne legyen belőle.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 18, 2016 1:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
+18
Nem vagyok az a fajta, aki az élvezeteknek él és ez köztudott rólam. A lovasok között már szinte mindennapos azzal viccelődni, hogy csak 500 évente engedek valakit az ágyamba, még ha ez meg sem közelíti a valóságot. Nem mondanám, hogy gyakran vágynék ilyen élvezetekre, mert eddig senki sem volt képes ezt átadni nekem. Számomra eddig az együttlét valakivel mindig inkább csak egy próbálkozás volt, aminek aztán az lett a vége, hogy az illető többé-kevésbé egybe maradt hulláját kicipeltettem a lakrészemből. A próbálkozások gyakorisága pedig valóban ritka, hiszen én már elfogadtam, hogy hozzám nem illik ez a dolog.
És most, sőt, nem is most, hanem egy hónappal ezelőtt kezdtem azt gondolni, hogy ez megváltozik. Hogy vágyok erre a dologra, hogy tényleg szükségem van rá. Aztán ahogy teltek a napok, minél több időt töltöttem együtt vele, éreztem, hogy a társaságát is legalább annyira szomjazom. Meg lennék a testiségek nélkül, ha csak mellette lehetnék, és elégedett lennék, ha tudnám, hogy ő is az, sőt, talán még boldogságot is éreznék. Azt hiszem, most is azt érzek. Örülök, hogy láthatom a férfit, hogy érinthetem, hogy ő így érint engem, örülök szerelmes pillantásának, csókjainak. Ezektől mindig úgy érzem, mintha szétvetne valami, emberi kifejezéssel élve "pillangók repkednének a gyomromban".
 Ha eddig bármilyen kétségem volt afelől, hogy mit érzek, hát már nincs. Azt hiszem, tényleg bele bolondultan. A férfi pillantásait, érintéseit akarom viszonozni, s reakcióit látva ez sikerült is eddig. Azt akarom, hogy ő is boldog legyen, nem nem nézhetem sem komorságát, sem a sebeket, és most már egyértelmű, hogy nem bírnám ki nélküle a Poklot sem.
Szavaimra most hamarabb reagál, mint az előbb, s habár Kéj eddig is jelen volt, érzem, hogy elszabadul, ugyan azt a bódultságot látom Asmodeus tekintetében, amely valószínűleg most engem is jellemez. Alig rá pár másodpercre a férfi felkel, s derekam alá nyúlva felhúz, én pedig az ő mozdulatainak hevességével helyezkedem, ahogy kívánja, bele kapaszkodom a kanapé faragványdíszes támlájának tetejébe. Zilálva pillantok hátra vállam felett, míg ismét el nem merül bennem, hangommal adom tudtára, hogy mennyire örülök ennek. Szinte nem is érzékelek mást csak Kéj bizsergető energiáit, ahogy testem ostromolják kívül-belül, meg a férfi érintéseit. Elvesznek az általunk kiadott hangok, a a szoba látványa, az illatok. Hátam markolása nélkül is ívbe feszíteném, hogy csípőmmel kellemesebb szöget adhassak neki, de a szelíd erőszak is ismét rá dob az élvezetre. Mozgásával olyan gyönyörökkel ostromol, amelyek az eddigiekhez képest sokkal erősebbnek hat. Olyan erősen szorítok rá a háttámlára, hogy az ropogni kezd ujjaim alatt. Most még az se tűnne fel, ha összetörném a tárgyat.
Leírhatatlan az érzés. Mintha már ismét a csúcson járnék, még sem olyan, mint az, nem egy átléphető határ, amely után gyönyör megkönnyebbülés fog el, hanem mintha csak egy következő állomás lenne valami nagyobb volumenű érzés előtt. Nem tudom, hova lehetne fokozni ezt a kéjt, amely remegő testem ostromolja, de nem is gondolkodom túl sokat rajta. Hirtelen abba marad a mozgás és zilálva pillantok hátra, szinte könyörögnék, hogy ne álljon meg, ne hagyja abba, ám mielőtt megszólalhatnék, a démon megmozdít és ismét másik pózba helyez. Zilálva figyelem, ahogy lábaim közé hajol, nyelvének érintésére szemeim elkerekednek, pillantásom a plafon felé emelve nyögök hangosan. Nem mondanám, hogy sokszor kényeztettek így, nem is nagyon voltam híve ennek, de amit csinál, egészen más, mint ahogy eddig megéltem. Egyik kezemmel erősen karjába kapaszkodom, szét vetett, felhúzott lábaimmal a kanapé támlájára támaszkodom, hogy ne csak ő tartson, de én is magamat. Másik kezemmel hajába túrok és markolok, hihetetlen, hogy Kéj tényleg mire képes. Soha nem gondoltam volna, hogy Asmodeusnak igaza lehet vele kapcsolatban, pedig tényleg. Most még az se érdekelne, ha megnyílna a föld és veszélyben lennénk. Ha nem lennék ennyire bódult, még rémisztő is lenne, hogy milyen hatást képes gyakorolni rám.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 18, 2016 12:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





Ashtaroth & Asmodeus +18

Credit - It's been a while...

Minden érintésével tovább tüzeli bennem Kéjt és érzem, hogy hamarosan át fogja venni felettem a hatalmat, hiába küzdök ellene. Máskor, ha rossz pillanatban, rossz helyen és rossz emberrel szemben akarta erejét fitogtatni, gond nélkül el tudtam őt zárni elmémben és általában sikerült is, hiába visított sérült dögmadár módjára. Most viszont sem a hely, sem a személy, sem a pillanat nem rossz és talán ezért is akar ennyire elszállni bennem. Tudja ő is, amit én... Ennél tökéletesebb nem is lehetne.
Gyorsan történik minden és időm sincs reagálni túlzottan. Egyik pillanatban vérem serken nyakam vonalán és karomon, ahogy körmeit és fogait belém mélyeszti, majd teste az élvezettől görcsösen remeg meg karjaim között és ahogy kibukik belőle az a nyögés, mi a csúcsot jelenti most számára, belőlem állatias morgás szakad fel. Kérlelni kezd, hogy engedjem el és én már csak egy pillanatig vagyok képes habozni, mert én sem tudom, mi fog történni és mennyit fogok megélni belőle... Sosem adtam még oda teljesen Kéjnek a testem, de nincs választásom. Energiái olyan súllyal nehezednek rám, hogy amennyire élvezem, legalább annyira fáj is... Fizikai fájdalmat okoz, valószínűleg szándékosan, hogy adjam be a derekam. Végül a nő szavai mintha elindítanák a folyamatot, Kéj elszabadul és már nem is próbálom őt megakadályozni. Energiája végigsöpör rajtam, a nőn és az egész kihalt környéken. Szemeim már nem szorítom össze, hangon nyögésem nem akarom lenyelni, izmaim nem az ellenállástól hanem az élvezettől feszülnek meg.
Egészen másként élem meg én magam az érzést, mint mikor Harag veszi át felettem az irányítást. Kezeim, lábaim mozognak, szemeimmel ha nem is tisztán, de látok, érzékelésem pedig legalább a tízszeresére nő. Megpróbálok megszólalni, hang azonban nem jön ki ajkaimon, mintha benn rekedne a szó, de végül nem is bánom. Azt akartam mondani a nőnek, mennyire szeretem őt, de Kéj egyetlen dologra tud most gondolni, egyetlen dolgot szeretne, én pedig nem vagyok ellenére, hisz ezt még nekem is fel kell fedeznem, sosem uralkodott még el rajtam. Az viszont hamar feltűnik, hogy érzékeim hiába élesedtek ki, tompán hallok, mintha be lenne dugulva a fülem és csak a saját nyögéseimet hallanám kristálytisztán.
Nem vesztegetek el több időt Kéjre, csak a nőre akarok figyelni és neki megadni azt a gyönyört, amit ma egyszer már sikerült. Reménykedem benne, hogy nem gondolja, hogy ezzel itt véget is ér a történet... Én napokig képes vagyok csinálni, s ezt az ütemet most úgy sem én diktálom. Ha Kéj megunja, úgy is visszavonul, de az nem most lesz. Addig pedig nem eresztem őt.
Hirtelen fordítok a történéseken, minden mozdulatom ösztönösen jön belőlem, Kéj energiáitól viszont türelmetlenek, talán kissé durvák is, de fájdalmat azért nem okozok. Elkapva Ashtaroth derekát fordítok rajta úgy, hogy a kanapén térdeljen, egészen közel a támlájához, így én is mögé tudok térdelni. Fenekére fogva húzom szinte rá férfiasságomra, s egy gyorsabb tempóban kezdek benne mozogni, hangomat egy percig sem fogom vissza. Egyik kezemmel derekát fogva erősítem fel mozgásomat, másikkal hajába túrok, hogy azt hátrahúzva feszítsem ívbe hátát.
Testének látványa megőrjít, főleg, hogy egészen másként élek most meg mindent. Máskor is izgatna ez a látvány, most viszont úgy érzem, mintha percek óta már orgazmusom lenne, de nem... Ez még nem az. A gondolatra kikerekednek szemeim, de hamar le is hunyom őket. Kéjnek ezzel az oldalával még nem találkoztam, de el kell mondjam, semmit sem élveztem még ennyire. És ösztöneim azt súgják, egy ideig még nem is fogok elmenni, hanem Kéj fog minden érzékemmel játszadozni. Vajon a nő is ezt érzi? Ugyan ezek az őrült energiák járják át?
Erre a gondolatra elvigyorodom, mert most már úgy érzem, meg tudnék szólalni, de inkább kipróbálnám. Hirtelen mozdulok ismét, szinte feldobom őt a kanapé tetejére, hogy arcommal lábai közé tudjak bújni, s kíméletlenül, minden előzetes figyelmeztetés nélkül nyalok bele nedves szemérebe. Mint aki éhezik - egy hónapja, hogy pontos legyek - úgy falom őt, kezeimmel tartva hátát, s közben minden reakcióját érezni, tudni akarom. Most, hogy Kéj teljesen elszabadult, mindketten olyan gyönyör részesei leszünk, amivel még én sem találkoztam soha.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 17, 2016 5:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
+18
A fülébe suttogtam, hogy mire vágyom. Azt mondtam neki, hogy ne fogja magát vissza, még is, mintha csak az ellenkezőjét parancsoltam volna neki, meg sem mozdul egy percig, csak zilál. Meglepetten pillantok arcára és úgy nézem, mintha csak ki akarnám olvasni a választ a kérdésemre: miért? Mi a baj? Akarom őt, jobban, mint a háborút, a lételememet, ennek oka pedig nem csak Kéj mardosó és bizsergető energiái, hanem a férfi szerelme. Vágyakozom ő rá, az örömére, az elégedettségére. Végül csak megmozdul végre. Lerúgom csizmáim, ahogy tudok, segítek neki megszabadítani magamat a nadrágtól, majd szinte türelmetlen pillantással hagyom, hogy elfektessen. Készségesen engedem nedves combjaim közé, miközben oldalra fordítva fejem engedem nyakamhoz, kezeim a vállára, majd hátára simítanak. Amint megérzem ajkait és fogait nyakamon, halkan felsóhajtok, s mikor csatlakozik hozzá a kéjes, feszítő érzés férfiassága nyomán, egy nyögés is kiszalad belőlem. Lassan merül el bennem, én pedig úgy érzem, hogy megveszek ettől az érzéstől. Körmein vért fakasztva marnak a hátába, és körülbelül úgy kezdek zilálni, mint ő az előbb. Az érzés majd szét vett, először görnyednék, majd hátamat ívbe feszítve hajtom hátra fejemet.
Szinte egy örökkévalóságnak tűnik, míg testünket szorosan egymásénak simítva megáll. Ajkaim, torkom kicsit kiszáradt a zilálástól, fátyolos tekintettel nézek fel a férfire, majd egy halk nyögéssel behunyom szemeimet, amint elkezd ismét mozogni. A lassú, mély mozdulatokat valahogy úgy viselem, mint azt, ahogy elmerült bennem. Egyik kezemmel felsimítok a tarkójára és hajába markolok, másikkal lapockájára fogva húzom magamhoz szorosan. Szinte az őrületbe kerget, legszívesebben rá kiáltanék, hogy mit és hogyan tegyen, mert rögtön elveszítem a fejem, de visszafogom magam, nem fordítok a dolgokon. Azt akarom, hogy ő vezessen. Végül a mozdulatai változnak, noha nem ritmusukban, csupán erejükben, ami további hangos zilálást és egy-egy elejtett hangos nyögést von maguk után. Ködös pillantással nézek fel rá, mikor meghallom motyogását, s tudom, hogy azért érzem ezt az őrületbe kergető érzést, mert Kéj ellen küzd. Úgy érzem, megfogok tébolyulni, ha nem áll be valami változás a dologban, s ezt tudtára is adom azzal, hogy körmeim mélyen húsába állítom, s olyan erősen harapok vállába, hogy a már meglévő vágás mellett most már ebből is folyik a vér, de rendesen. Tudom, hogy ez a fájdalom meg se kottyan neki, de végül elengedem fogaimmal, testemmel pedig hozzá simulok. Forró vére felhevült bőrömre csepeg, az ajkaimon lévő foltot le is nyalom, mikor ismét mozdul. Megemelve magát támaszkodik meg fejem mellett, s fog a nyakamra, majd egy gyorsabb tempóba kezd. Az őrületbe kergető vágy csökken, az élvezet nő, még a finom szorításra a nyakam körül a vérvágy sem tud előtörni belőlem, sőt. Hangosan nyögdécselve markolok az oldalára, fejemet ismét hátra dobva feszül ívbe testem, s mikor visszaengedem, lábaimmal átkulcsolom a csípőjét. Combomra markol és ismét gyorsít, úgy érzem, hogy ha így folytatja, elfogok menni. Kezét elveszi a nyakamról, én pedig pár másodperc után lábaimat megfeszítve, kéjes nyögés mellett élvezek el. Tudom, hogy ő talán még messze jár, de nincs szégyenérzetem. Egyszerűen nem tudok ellenállni a démoni energiáknak, s az, hogy ilyen hamar elértem ezt az állapotot csak bók lehet a férfi számára. Egész testem lüktet, s még is úgy érzem, hogy ez nem elég, Kéj energiái tovább ostromolnak, talán maga Asmodeus is mozgásával. A fejem teljesen kiürül, mást sem akarok, csak ismét érezni ezt az érzést, minél többször átélni a férfivel. Kéj teljesen hatalmába kerít, fél kézzel felkönyökölök, másik kezemmel szinte magamhoz szorítom a hajába túrva és markolva a férfit és heves csókot váltok vele, míg csípőmet ritmusosan tolom az övéhez.
- Engedd el... engedd el... - nyöszörgöm szinte könyörögve a férfi ajkaira olyan pillantással, mint aki nem is ezen a világon van.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 17, 2016 3:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus +18

Credit - It's been a while...

Igyekszem jófiú lenni, mert ha Kéj energiáival szét is feszíti bensőmet és majd megőrjít, tisztában vagyok vele, mekkora szüksége van a nőnek arra, hogy felfedezze testem, ezért hagyom is, hogy tapogassa bőrömet. Mikor férfiasságomhoz ér, épp csak visszafojtok egy hangosabb nyögést. Szemeimet összeszorítom s bár legszívesebben magamévá tenném, képes vagyok még néhány percig visszafogni magamban Kéjt. Az elmúlt egy hónapban is sikerült, hisz már két héttel az első együttlétünk után alig bírtam őt kordában tartani. Kéj mindent elkövetett, hogy elvegye az eszemet, de be akartam bizonyítani magamnak is, hogy nem irányíthat ő engem. Ettől függetlenül magányos éjszakáimon bírtam vele a legnehezebben. Olyan is volt, hogy napokig nem aludtam.
Mondania sem kell, mennyire vágyik ő is rám, végül épp akkor, mikor már eljutnék a se nem látok, se nem hallok szintre, hangja üti meg fülemet és kér, hogy tegyem magamévá. Feltámaszkodom könyökömre féloldalasan és tekintetét kezdem fürkészni, viszont megszólalni nem tudok, csak veszett zihálásba kezdek. Kéj, ahogy látja a fényt az alagút végén, a továbbiakban nem hajlandó hallgatni rám, energiái hirtelen öntik el testem és én habozom. Átfut elmémen, hogy beszélgetni akart velem, de hagytam, hogy Kéj elterelje figyelmemet a fontos dolgokról, mikre szavakat kellene fecsérelnünk, ezért jogosan feltételezheti a nő, hogy nekem csak erre van szükségem tőle és nem is akarok semmi mást, csak testiséget. Pedig tudom, hogy másokkal nem akarna ilyen intim helyzetbe kerülni, vagy kezükbe adni az irányítás jogát és éppen ezért még jobban becsülöm őt.
Talán egy percig agyalok mindezen, végül mozdulok. Lehúzom róla nadrágját úgy, hogy fehérneműje is csússzon vele együtt, majd zihálva átfordítom őt hátára és szétfeszítem lábait, hogy közéjük tudjak mászni. Mielőtt beléhatolnék, magamhoz ölelem szorosan, nyakának vonalába harapok és ezzel egy időben lassan hatolok a nőbe. A mozdulat egészen elnyúlik, mintha egy örökkévalóságig tartana, s mikor teljesen a nőben lehetek, nagyobb nyögés szökik ki belőlem. Látásom teljesen elhomályosul, eszemet mintha már el is vesztettem volna, képtelen vagyok kezelni Kéj feltörő energiáit, melyek szinte fojtogatnak.
Lassan, őrjítően lassan kezdek el mozogni benne, ami tovább korbácsolja bennem Kéj energiáit, szinte már ő is visít, de úgy érzem, ha gyors tempóra váltok, olyan történik, ami ezelőtt sohasem: Kéj átveszi felettem a hatalmat. Ez inkább Haragra szokott jellemző lenni, most viszont határozottan érzem, hogy a hónapos önmegtartóztatás miatt most Kéj akar felülkerekedni rajtam, hogy azt tehessen, amit akar. Éppen ezért a lassú mozgást nem tempós váltja fel, csupán erőteljesebben mozgok, mitől még inkább kívánom és úgy érzem, semmi sem elég és még többet akarok.
- Nem..Ne..m -
Nyögöm halkan, mert nem akarom hagyni, hogy Kéj eluralkodjon felettem. Nem egy szentbeszédet tartottam már a nőnek arról, hogy mi irányítjuk őket, s nem ők minket... Haraggal pedig erre már rácáfoltam. Közben egyik kezemmel támaszkodom a kanapé karfáján, másik kezem pedig, mintha csak Kéj akarná így, a nő nyakára siklik, s enyhén szorítja azt, de nem fájóan, épp csak egy kis nyomás gyakorlok rá. Tempómon gyorsítok, s ahogy érzem Kéj erejét egyre jobban elterjedni, szinte ránk telepedni, s a környékre, kezemet inkább elveszem nyakától, hogy ha még is átvenné felettem az uralmat, ne történjen semmi baj... Bár tény és való, hogy Kéj a kielégülésre hajt, Harag inkább bántaná a nőt, ha átveszi az irányítást, de ha nem tudok magamról, jobb megelőzni a bajt. Idegen számomra ez a helyzet, mert sosem volt még olyan, hogy Kéj ilyesmire vetemedjen...Ebből is látszik, hogy mekkora hatással van rám a nő.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 17, 2016 2:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
+18
Érzékelem energiáin, látom arcán, érzem tenyerem alatt megfeszülő izmain, hogy egyszerre élvezet teljes és őrjítő számára mindaz, amelyet teszek. Ez biztossá tesz abban, hogy annak ellenére, hogy soha nem voltam ennyire intim és kedves senkivel, még is képes vagyok rá. Jó tapasztalattal szolgál ez az alkalom arra, hogy ezt a részemet felfedezhessem, no meg a férfi minden porcikáját. Nyugodt pillantással figyeltem csukott szemeit, élvezetről árulkodó arcát, hallgatom morgását, miközben tenyeremmel ágyékára simítok. Jó érzés látni a reakcióit, mert sose gondoltam volna, hogy akár egy átlagos férfit is boldoggá tudnék tenni, nem hogy Őt. Kezeim határozottan szabadítják meg végül az utolsó gúnyájától is, amely utamba állhat. Lepillantva érintem kezem újra férfiasságához, határozott mozdulattal simítok végig rajta. Tudom mennyire kíván, de igényeltem ezt a pár percet, s látva, hogy milyen türelmes annak ellenére, hogy azt mondta "nem fog kímélni" ismét elterjed mellkasomban egy kellemes érzés. Visszapillantok rá, mikor megmozdul, kezét nézem, ahogy vállamra simít, majd kék szemeim visszavezetem arcára, ahogy forró tenyere végig siklik hátamon, majd a fenekembe markol.
Szavaira halványan elmosolyodom. Egyszer, valamikor régen kaptam már hasonló bókot mástól, noha akkor úgy éreztem, hogy jobb szeretek félelmetes lenni. Most, ebben a pillanatban örültem, hogy Asmodeus nem a rémisztő Háborút látja, hanem valami mást, amely elnyerte tetszését. Azon gondolkodom, hogy én mit mondhatnék neki, de aztán rájövök, hogy nem vagyok a bókolás mestere. Az egyetlen dicséret, amellyel valaha mást illettem, az általában a "jól harcoltál" volt... Az most ide egyáltalán nem passzol. Pedig jó volna, ha legalább a szavait viszonozni tudnám, de úgy tűnik, ezt most buktam, még ha tudom is, hogy nem azért mondta, hogy feleljek rá. Ennek ellenére szeretném, ha neki is olyan kellemes érzés lenne a mellkasában mint nekem, s ennek azt hiszem a legegyszerűbb módja, ha megadom végre neki, amit kér, akar. Oda nyúlok nadrágomhoz, kibontom, majd ugyan azzal a kezemmel ráfogva az övére úgy irányítom magamon, hogy elkezdje letolni rólam a ruhadarabot, miközben hozzásimulva füléhez hajoltam.
- Tegyél magadévá. Azt akarom, hogy ne fogd vissza magad. - suttogom bele, majd szavaimat egy finom harapás követi fülén. Talán másoknak az, amit mondok nem nagy dolog, de az én helyzetemben ez más. Általában szeretek vagy egyenlő fél lenni, vagy dominálni, de már az első mondatból is látszik, hogy alárendelem magamat a férfinek, ami lássuk be, nagy szó, ha rólam van beszélünk. Még is, ő az, aki jobban ismeri önmagát és vágyait, ha pedig beakarom teljesíteni őket később is, ahhoz az kell, hogy ő irányítson és megmutassa mit szeret.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 17, 2016 2:19 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus +18

Credit - It's been a while...

Ha eddig millió és egy dolog kavargott a fejemben, Kéj sikeresen eltüntette elmémből az összes dolgot, mi aggodalmat szülhetne bennem. Üresnek érzem magam, de ez sokkal több annál... Kéj tölti ki elmém minden egyes kis eldugott részét és ebből a transzból most semmi nem lenne képes kizökkenteni... Maximum ha a nő ismét az életemre akarna törni, amit kötve hiszek. Képek azonban felbukkannak innen és onnan is, fantáziám járatja velem a bolondod, ahogy már előre elképzelem, milyen lesz a nőben lenni, elmerülni és ezt legalább hányszor...
Érzékeimmel alig tudok követni, ahogy lesöpri a kanapén pihenő ruhákat, vagy a padlóba állítja pengéjét. Hirtelen fekszem el, ha nem is volt túl gyengéden fektet hátamra, nem sokat érzékelek belőle. Mikor kinyitom szemeim, már látom őt, ahogyan mellkasomra hajol és a következő pillanatban már forró csókját érzem bőrömön, ami így is épp, hogy nem gyullad meg. Szemeimet kénytelen vagyok összeszorítani, hangom visszább kell fojtsam, mert így is, úgy is ki fog törni belőlem az állat, nem biztos, hogy a legelején már ennyire el kellene vesztenem a fejemet. Erről is a nő tehet... Felébresztett bennem egy ősi ösztönt és most minden porcikám, a nap minden percében erre vágyik. Rá vágyik...
Torkomból morgás szerint hang tör fel, mikor férfiasságomat kutatja és meg is találja. Tudom, mire vágyik, miért csigáz fel ennyire, de a sok önmegtartóztatás teljesen kikezdte idegeimet.. Nem fogom tudni magam sokáig visszafogni, főleg, ha ennyire játékosan közelít testem felé, ahogyan eddig is. Legszívesebben széttépném őt, de nem vérvágy útján.. Kéj olyan hévvel magáénak akarja, amivel én sem tudok vitatkozni... De hagyom, hagyni akarom, hogy felfedezzen rajtam mindent, ha ő most erre vágyik.
Egy kis koncentrálást követően képes vagyok kinyitni szemeim, Kéj kíváncsisága elnyomja tomboló energiáit. Felemelem kissé fejem, hogy lássam a nőt, kezemmel vállát érintem és onnan indulva simítok égig hátán, míg el nem érem ismét fenekét, melyben belemarkolok. Hagyom, hogy kezével játsszon, ha szeretne. Most, hogy Kéj is inkább figyelni akar tombolás helyett, képes vagyok annyira uralkodni magamon, hogy türelmesen megvárjam, míg fordul a kocka és én irányíthatok, tehetek azt a nővel, ami csak kedvem tartja. És teszek is majd.
- Gyönyörű vagy Ashtaroth. -
Hallatszik dörmögő, férfias hangom és ha rám is tekint most, csak bódult, teljesen elalélt tekintetemmel kerülhet szembe.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 14, 2016 6:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
+18
Testem már szinte most bizsereg, ahogy nő közöttünk a feszültség. Máshogy élem meg ezt a játékot, mint legutóbb. Akkor főleg Háború voltam, akinek csak egyszeri használatra kellett a férfi, s még is valami sokkal mélyebb dolog lett belőle. Most másként állok hozzá. Nem kapkodom el, kiélvezem minden pillanatát, mert ez sokkal bensőségesebb lesz, mint az első. Az heves volt és hamari, mindenki füle hallatára, itt viszont, az eldugott kastély egyik eldugott kis szobájában, kettesben nagyságrendekkel intimebb a dolog. Jobban is tetszik így, nem érzem úgy, hogy bárkinek köze lenne ahhoz, hogy mit csinálunk. Elég távol vagyunk mindentől ahhoz, hogy Kéj messze nyúló energiái elvesszenek a semmiben, anélkül, hogy bárkinek felhívnák a figyelmét, és nem tagadom, hogy részben ezért is választottam ezt a helyet. Sóhajtása elégedettséggel tölt el, ahogy férfiasságának nyomása lentről, majd mikor megragadja a kezem, hogy megcsavarva elhúzza a nyakától zilálva húzom el a fejemet is, hogy hagyjam tovább mozdulni. Az erős fogásra a vérvágy nő bennem egy kicsit, de szinte el is halványul, ahogy a démon mellemre hajol ajkával.
Ennek hatására most belőlem szökik ki egy sóhaj, nadrágomba kúszó, markoló kezének érintésére kellemes borzongás jár végig. Halkan zilálva hallgatom szinte búgó hangját, ahogy nyakamhoz hajol. Akaratlanul is elmosolyodom a szavaira, mert emlékszem, hogy első alkalomkor is hasonlót mondott nekem. Kedveskedésnek, bóknak fogom fel, bár más nem is lehetne.  A harapására mintha egy pillanatra nagyobbat dobbanna a szívem és megállna a világ pár másodpercre. A szelíd erőszakra érzem, hogy a vérvágy majdnem átveszi felettem az irányítást, pedig annyira élvezem, hogy egy félhangos nyögés is kitör belőlem. Zilálva borzongok meg újra, ahogy a belőlem fakadó vörös nedvet lenyalja rólam. Ekkor már tudom, hogy jobb, ha a kés tőlem távol van, mielőtt a következő lendülettel át esek a ló túloldalára és akaratomon kívül megint megpróbálom eltenni láb alól. Kéjvágy-vérvágy... Francért hasonlítanak az én esetemben ennyire..? Noha Kéj kordában tudja tartani, tudom, ahhoz hasonlóan erősnek kell lennie, mint legutóbb. Semmi kétség hozzá, hogy idővel elérünk oda, addig pedig megpróbálok uralkodni az érzésen.
Hirtelen húzom ki csuklóm markából, s ha elenged, akkor a kést lendületesen ledobom a földre, hogy az hegyével a padlóba állhasson. Ezután rögtön rá is markolok elfekvő ruháimra mellettünk, s mivel jelenleg csak zavarnának, azokat is lesodrom a földre. A következő mozdulattal türelmetlenül, s nem túl gyengéden fektetem el a férfit a kanapén, úgy helyezkedve, hogy továbbra is ölén maradhassak. Csak egy pillanatra nézek végig rajta, aztán kiengedett hajam egyik oldalra dobva oda hajolok mellkasához és forrón rá csókolok. Míg egyik kezemmel megtámaszkodok, a másikkal végig követem ajkaimat párhuzamosan, s ahogy lejjebb haladok, erősen végig is karmolom mellkasát, hasát. Edzett hasába egy aprót harapok is, mielőtt felemelkednék és oda hajolva az eddig vállából csordogáló vérpatakhoz testén, megszakítanám annak vonalát egy apró nyalintással. Kezem eközben lesiklott ágyékára, tenyerem felfedezte magának a duzzadó férfiasságát, még mielőtt neki állna kibontani. Nem mondanám, hogy gyakran tettem ilyesmit. Sőt. Igazából soha nem voltam még ennyire intim senkivel, hogy testét csókoljam és simítsam, de nem vagyok az a félős kisleány, aki ne merné megtenni azt, amely az eszébe ötlik. Mert hiába vagyok több ezer éves, a férfihez képest még tapasztalatlan vagyok ebben, főleg ha ekkora odafigyeléssel tesszük.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 14, 2016 4:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus

Credit - It's been a while...

Hallom szavait és tudom, hogy még beszélne, tárgyalna a minket körülölelő helyzetről, de nem tudok és nem is akarok mit tenni Kéj ellen. Gondolhatja, mennyi elfojtott vágy lappanghatott bennem, végtére is Kéj démon lennék, vagy mi... Ezelőtt egyszerű démon nőcskékkel csillapítottam vágyaim, mik mindennaposak Kéjnek köszönhetően, erre palotámban egy egész hárem nyújtja a megoldást, a lányokat pedig Jezebeth szokta kiválasztani nekem, mikor épp úgy érzi, szükségem van a kikapcsolódásra. Ezek a nők terméketlenek, mint a legtöbb démoni nő, mert nem nemzenék gyenge, kiszolgáltatott rabszolgáknak utódot. Persze nem lehet okok panaszra, elkülönített lakrészükben mindent megkapnak a szép ruháktól kezdve a finom ételekig és ha ez a feladat számukra már nem testhezálló, akár el is mehetnek. Nem nehéz elképzelni, hogy a rang és kilátás nélküli démonnők jelentkeznek ilyen jellegű feladatokra, mert így még hihetik magukat értékesnek... A kéjdémon herceg ágyasának lenni kiváltság.
Ez az egyetlen dolog, ami Jezebeth figyelmét felkelthette az elmúlt hetekben kialakult, érdekes helyzetre... Akárhányszor hívatni akart lányt hozzám, elutasítottam. Első alkalommal még az amúgy is általánosan ingadozó kedvemnek tudta be, még második alkalommal is elnézte nekem, mert amúgy sincs túl sok joga beleszólni, azonban harmadik visszautasításomra a szokásos szemöldökvonást kaptam reakcióként, ami nála már szinte számonkérésnek minősül, de nem adtam választ. Mert megtehetem. De még ha démoni létem miatt nem is feltétlenül tartottam volna helytelennek Kéj vágyainak kielégítését a nő távollétében, nem kívántam őket és Kéj sem. Egyetlen démonnő után sóvárgott, de ő egy hónapig váratta. Ezért sem célom most visszafogni őt tovább, hisz elveheti a józan eszemet, ha továbbra is megvonom tőle azt, amit igazán akar.
Energiái lángnyelvekként csapdosnak, mikor is Ash a tőrével sebet ejt vállaimon, de vértem így is hamar lekerül felsőtestemről. Mellizmaim egy bent tartott levegővétel hatására megduzzadnak és keményednek, ahogyan ágyékom is. Szemeimet összeszorítom, ajkaim sóhajtásra formálódnak és elvezem, ahogy meleg vérem folyni kezd vállam vonalán lefelé.
Mintha csak kínozni akarna, a nő őrjítő csípőmozgásba kezd ölemben, mire férfiasságom nem bírja tovább a harcot és teljesen megkeményedik, hogy azt ő is érezhesse. Természetesen sok anyag nem választja el tőle, szokásos, gladiátor harci öltözetemet vettem magamra. De bár csak meztelen lehetnék teljesen és magamban érezhetném őt.
Tekintetem teljes bódulatról ad tanúbizonyságot, gesztenyebarna szemeimben egész másfajta, szürkésen fátyolos csillogás jelenik meg. Kéj sosem veszi át az irányítást fölöttem, ahogy Harag tenné, csak erejével támogatja és élvezi azt, amit a testem és a tudatom is.
Kezemmel a tőrt szorító keze után kapok, hogy kissé oldalra csavarja messzebb tudjam magamtól, mert hirtelen mozdulok és túlságosan nem akarok megsérülni. Volt már kettőnknek része abban is...
Ajkaimmal mellbimbója jután kapok, szabad kezemet nadrágjának anyagába csúsztatom felülről, hogy fenekébe markolhassak és nem fogom vissza magam. Legszívesebben azonnal magamra ültetném, de valahol vonz a gondolat, hogy ő ül az ölemben és ő tegye meg a következő lépést. Azt sem bánnám, hogy önző módon birtokolni akarná testemet és azt tenne vele, amit jónak lát.
- Sosem kívántam senkit ennyire.. -
Bújok nyakához, hogy egy erősebb harapás kíséretében kiserken finom bőrén át a vér. Élvezettel nyalom le, talán ez az első alkalom, hogy ilyen helyzetben megízlelhetem.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Okt. 13, 2016 9:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
Nem tudom, hogy a férfi fejében mi jár. Látom rajta, hogy gondolkodik a hallottakon, a feltételeken, de egyelőre nem mond semmit. Végül csak halk szóra nyitja száját. Nem tudom, talán valamiféle csalódottságot hallok ki szavai mögül, még ha arca olyan is, mint valami szobor. Kérdésére összeráncolom a szemöldököm. Ő nem látja azt, amit én..? Nem látja a veszélyt abban, amit mi jelentünk? És nem másokra, hanem egymásra, mások által. Két harcos, két vezér, kinek eddig soha nem volt gyengéje, most szerez egyet. Hány árnyban leselkedő, a lordhoz hasonlatos démon várhat egy ilyen alkalomra..? Én nem kívánom, hogy a férfi áldozatául essen egy ilyennek.. vagy akár én.
- Az egyetlen amit akarok, az a biztonság! - mondom határozottan válaszként, aztán halkan sóhajtva félre pillantok.
- Nem mintha bárkinek bármi köze lenne ahhoz, hogy mi van kettőnk között. De tartok a veszélytől, attól, hogy kihasználnák az adódó alkalmat a démonok... tudom, mert.. én is ilyen vagyok. Én is kihasználnám. - mondom, aztán visszapillantva rá, látom, hogy most már nem egészen "jár" ezen a világon. Kissé ráncolom a homlokom, elengedve kezeit fel is ülök rajta.
- Figyelsz te rám egyáltalán..? - kérdezem, de aztán látom elkalandozó tekintetét, s egy pillanat múlva a férfi már neki is áll, hogy megszabadítson a fűzőtől.
Megállítanám egy pillanatra, de tekintete miatt habozok... Vagy talán eleinte azért haboztam. Én is kívánom őt, bár én tudok uralkodni ezen az érzésen, míg ő láthatóan már alá vetette magát neki. Kéj energiája szinte ostorként csap meg újra, én pedig kissé zilálva pillantok a földre kerülő bőr után. Háború feladva a harcot szemet forgatva húzódik vissza. Tudja, hogy hamarabb újra előkerül a komolyabb téma, ha engedve vágyainknak kielégítjük azokat.... és egymást. Felkelek róla, mikor ő is neki áll feltápászkodni. Leül az egyik díványra, egyenesen a kabát és a szoknya mellé, engem pedig magával szembe az ölébe húz, noha úgy is ezt tettem volna ösztönözés nélkül is. Hagyom neki, hogy a fűző után szürkés ingemtől is megszabadítson, ezzel pedig feltárja felső testem meztelen bőrét előtte. Kezeim mellkasára simítanak, tekintetem követi őket, egészen addig, amíg átkarolva karjaival magához nem húz egy szenvedélyes csókra, amelyet aztán ugyan olyan hévvel viszonozok is. Végül megérzem ujjait a hajamban, s hátra húz, mire szét nyílt ajkakkal, zilálva nézek rá. A kis erőszakra Háború picit megmoccan bennem, de marad a helyén.
- Soha nem volt szükség arra, hogy kímélj. - mondom szinte egy ragadozó mosolyával és pillantásával, miközben lenyúlok magunk mellé, hogy a kabátom alól előhúzhassam a második tőrt is. Hüvelykujjammal feszítem le róla a hüvelyt, aztán már emelem is meg a fegyvert a férfi vállához, ahol habozás nélkül vágom el a vállvértet tartó bőrszíjakat alájuk nyúlva a pengével, cseppet sem tartva attól, hogy ezzel őt is megvághatom, s meg is vágom egyik, majd másik oldalon. Szabad kezemmel először megszabadítom ezektől a kelletlen dolgoktól, majd én is a hajába markolok, hogy oldalra húzhassam fejét, s a kissé véres pengét ezután élével simítsam a torkához. Oda hajolva végig nyalok a tőr hosszán, ám nyelvem egyszerre fut bőrén és a véres fegyveren is. Testemmel eközben egy finom, ringatózó mozdulatot teszek ölén, mintha csak fel akarnám piszkálni az "alvó oroszlánt".



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Okt. 13, 2016 4:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus

Credit - It's been a while...

Hagyom, hogy átfordítson ugyanis a kép, ahogy rajtam ül, egészen kellemes emlékeket idéznek fel bennem... Sosem jártam még annyira mélyen nőben, mint akkor és mint benne. Azóta sóvárgok akár csak érintése után is és ha csak belegondolok, mennyi minden történt velünk az elmúlt egy hónapban, miket az együttlétünk generált, hamar képes lennék a gondolatok mezején megszédülni.
Figyelmesen hallgatom őt és ha nem próbálná béklyók közé szorítani a kapcsolatunkat, nem is róla lenne szó. Mindezt azért is hozza fel, mert ha még is kitudódna, hát lenne kit hibáztatnia érte és esetlegesen indoka is meglépni. Nem tudnám megmondani, milyen érzéseket vált ez ki belőlem, de sejthettem volna, mik is a feltételek valójában. Az első tényező az elvarázsolt levél volt, majd a távoli, kietlen, elhagyatott helyszín. A többi részét meg már ismerem. Ashtaroth és Háború egyvelegét teszik ki a nő szavai. Minden előtt a munka, a munka előtt pedig semmi.
Nehezemre esik tiszta gondolatokat megfogalmazni, ezért egyelőre csendben maradok. Tegyem ismét azt, amit a nő akar? Játszunk végig az ő szabályai szerint? Elégítsem ki vágyait, amiért végül is mit kapnék? Az én vágyaim is kielégülésre találnának. Egy bizonyos fokig. Valahogy úgy érzem, mintha szeretői státuszba akarna engem. Halkan szólalok meg, dörmögő hangomon, mikor az első gondolat végre megfogalmazódik bennem.
- Tehát felpakolnál egy polcra és levennél, mikor kedved tartja és senki sem figyel? - Nézek rá kérdően, s ha szavaimnak van is élük, hangom nyugodt, arcomon nem látszanak érzelmek. Igyekszem csodálatomat és szerelmemet nem túlságosan kimutatni. Rendesen meztelenre vetkőztem lelkemet a nő előtt, de ha feltételei nem elfogadottak számomra, akkor akár mehetek is. Nem ínyemre való szavak ezek, de ennek egyelőre nem adok hangot.
- Ez az amit akarsz, Ashtaroth? - Kérdem tőle, miközben tekintetem minden porcikáját végigméri, igyekszem falni a látványt. Ha felém görnyed, hát két tenyeremmel ívet formálok hátából, hogy kiegyenesedjen. Látni akarom testét, de a ruhába öltözött látvány nem egészen elég, szemeimet sem laktatja jól, nem, hogy férfiasságom, vagy Kéjt magát. Erős karjaimmal határozottan kezdem vetkőztetni felsőtestét, tekintetem ezúttal ellentmondást nem tűrő. Hiába kérdéseim, a válasz a legkevésbé sem izgat most már, Kéjtől egészen elhomályosodik tekintetem és az eddigi önuralmam foszlányokban elégve szűnik meg bennem. Tárgyalnunk kellene, hangoztatnom kellene nem tetszésem, kompromisszumra jutni esetleg, vagy elfogadni kezdetnek a feltételeit. Ilyesmiken kellene agyalnom, de egy hónapja olyan kincset kaptam, amiért azóta küzdöttem is, így idejét látom annak, hogy Kéj kiszabaduljon börtönéből. Elég volt.
Ahogy engedem neki, hogy szabad legyen, az energia hirtelen nyögést vált ki belőlem, ahogy megcsap. Mondtam már Ash-nek, hogy Kéj még Háborúnál is erősebb energia, hamarabb térdre kényszerít bárkit, mint Háború és Harag egyszerre, még is alábecsülik őt. Most, mintha az önuralmam és akaratom lett volna térdre kényszerítve. Hirtelen mozdulva ülök fel egy díszesebb kanapéra, hogy Ash az ölemben legyen, mert még mindig imádom, ha ott van. Addig ügyködöm rajta, míg felsőteste szabaddá nem válik előttem és Kéj a látványra újabb energiahullámmal ostromol, tehát lépnem kell. A nő ajkaiért kapok, forrón és szenvedélyesen csókolom. Egyik kezemmel tarkójánál, másikkal háta közepén tartom, hol csupasz bőrét érinthetem végre.
- Nem foglak kímélni. - Markolok hajába, hogy azt kissé hátrahúzva távolodjunk el egymástól. Tekintetem komoly és kábult egyszerre és komolyan is gondolom. Előző alkalommal nem ismertem a nő határait és javarészt ő irányított, ezúttal meg akarok kapni mindent, ami csak éppen eszembe jut majd.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 11, 2016 2:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
Észrevehető volt, hogy tetszik neki ez a kis játék, s kicsit úgy éreztem, hogy nem is nagyon hiányzik még a régi verekedés, amelyben Haragot szítottam. Az inkább Háború játéka volt, mint az enyém. Igen gyorsan, harc nélkül terül el alattam, én pedig kényelmesen támaszkodva felette kezdek bele a mondandómba. Szavaimat először mosoly és halk nevetés követi, bár nem tudom, miért, mert teljesen komolyan gondolom. Néha azt kívánom, bárcsak olvashatnék a férfi fejében, csak hogy tudjam, mivel szórakoztatom ennyire. Egyértelmű, hogy nem kinevet, csak megnevettettem, de... na mindegy. Később talán megértem majd. Forró csókomat követően megérzem Kéj kissé erősödő energiáit, s az ismerős bizsergés miatt alig bírok visszafojtani egy sóhajtást. Egy mozdulattal végül átfordul, és az a sóhaj, amit bent tartottam az előbb, most ki is szökik, miután lábaim közé furakodva hozzám simul és ismét megérzem Kéj energiáit, ahogy bőröm simogatja. Most valahogy sokkal jobban hat rám, mint a legutóbbi alkalommal. Hetekkel ezelőtt Háború miatt visszafogtam magam, hiszen igen csak ellene voltam bármiféle kapcsolatnak, kötődésnek, most azonban megváltozott a helyzet köztünk. Míg akkor kifejezetten koncentrált energiák kellettek, hogy megadjam magamat, most már ezek az apróbbak és a férfi mozdulatai is elegek ahhoz, hogy majd megőrjítsenek. Felhúzom lábaim, bár nem kulcsolom át velük a férfi csípőjét. Azt hiszem az volna az utolsó csepp a pohárban, úgy hogy inkább csak halkan pihegve fürkészem megkomolyodott arcát, ahogy rá kérdez a feltételekre, na meg arra, mi lesz, ha nem fogadja el őket.
A válasz a második kérdésére egészen egyértelmű: ha nem megy bele a dologba, nem lehetünk együtt. Nem látok sok esélyt arra, hogy elutasítsa a szabályokat, de még is meg van rá egy aprócska esély és ez az érzelmei miatt lesz, ha úgy lesz. Eddig ködösült tekintetem kicsit kitisztul, majd kezeim szorosan rá simulva az izmos, támaszkodó karokra, elindulnak felfelé.
- Ha nem fogadod el a feltételeimet, akkor nem lehetünk együtt és akkor most külön is válnak útjaink. - mondom halkan, majd mikor karjaim felértek vállaihoz, kibillentem az egyensúlyából, hogy ismét fölé kerekedhessek. Ölébe ülve pillantok le rá, tenyerembe fogva csuklóit nyomom le őket a padlóra feje felett, tekintetemmel arcát fürkészem.
- Először is titoktartást kérek. Ha együtt leszünk, arról senki se tudhat, csak te meg én. Se tanácsadók, se lordok, se Lucifer, senki. - alapjáraton nem szokásom titkolózni jobb kezem előtt, de ez olyan dolog, amelyről még neki se szólnék és nem is fogok, ha végül Asmodeus dönt.
- Továbbá azt kérem, hogy válasszuk szét a munkát és a magánéletet teljesen. - hangsúlyozom ki az utolsó szót. Mivel ez a legfontosabb pont és úgy érzem, hogy erről kicsit másképp gondolkodunk, neki is állok kicsit kifejteni.
- Tehát Háborúként kell kezelned mások előtt és csaták alatt. Nem vezérelhetnek az érzelmeid, ahogy engem sem. Nem húzhatnak keresztül egy ésszerű döntést az egymás iránt táplált érzelmek. Akkor se, ha egyikünk veszélyben van, vagy meg fog halni. - mondom teljesen komolyan a szemeibe pillantva.
- Azt akarom, hogy legyőzd a félelmeid és engedd el a kezemet. - itt most pontosan tudja, hogy mire gondolok. Amikor megtámadtak minket az angyalok, eljött erősítésként és önfeláldozóan közém és egy lándzsa közé állt. De nem azért, mert így lett volna helyes, hanem mert elmondása szerint rettegett attól, hogy elveszít. A végkimenetel ugyan az lett volna akkor is, ha nem az érzelmei vezetik, igen, de egy másik helyzetben, egy másik időben, egy másik helyen, ha hagyja, hogy ismét ezek vezessék, akkor nagyobb baj is történhet. Tudom, hogy magam is képes lennék arra, hogy ezek az újdonsült, felfedezett érzések irányítsanak, főleg most, hogy nem Háború irányít, hanem én... De a feltételek rám is vonatkoznak, nem csak rá.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 10, 2016 9:26 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus

Credit - It's been a while...

El akarnék vigyorodni, de inkább belemegyek a játékba, amit Ash kezd el. Sőt, el is vonja a figyelmem, ahogy észreveszem reakcióit Kéj jelenlétére. Most már úgy érzem, nem kell visszafognom magam, majd egy hónapnyi önmegtartóztatáson vagyok túl, ezért engedem, hogy Kéj úgy játszadozzon, ahogy akar. Sokkal inkább a részemnek érzem őt, mint Haragot, ha őszinte akarok lenni, jobban is élvezem jelenlétét a hétköznapokban. Harag sokszor inkább nehezíti a dolgomat, bár eleinte Kéjjel is ez volt a helyzet, ha csak a nőre gondolok. Kettejükkel ez a nagy helyzet, versenyeznek a másikkal, ki tudja inkább felforgatni az életem, de ezúttal Kéj volt a befutó és Harag alulmaradt... Mert a viszonyok megváltoztak, a régi játék Háborúval egészen új értelmet nyert magának és átalakult egy olyan viszonnyá, amiben Kéj sokkal dominánsabb lehet. Haragnak pedig megmaradnak a csatározások.
Hagyom neki, hogy a földre terítsen, nem is akarnám másként mert szerintem már ő is tudja, mennyire szeretem, ha ő van felül. Számomra ez nem erőfitogtatás kérdése, élvezem testét nézni, ahogyan elmerül bennem, tőlem akár irányíthat is, mert a kocka úgy is fordulhat olyan irányba, hogy megint én kerüljek felülre. Mert ez egy ilyen jellegű játék.
Tárgyalni kezd, erre már nem tudom visszafojtani mosolyom, talán nevetés is kitör belőlem. Ashtaroth már csak ilyen. Ha nyíl egyenesen a szemembe kelleni mondania, minden kerítés nélkül, hogy velem akar lenni, az valahol túl egyszerű is lenne, illetve el kellene engednie magából rengeteg kételyt, de ezekre egyelőre nem képes, ezért inkább így vezeti fel. Abból is meglátszik mindez, ahogy az utolsó szavakat követően benn akad a levegő és nem folytatja, ismét nem mondja ki, mire kellene felesküdnöm, mint ahogyan a fürdés során sem fejezte be gondolatait.
Mielőtt válaszolna, egyetlen mozdulattal kerekedek fölé és ahogy elnyúlik a márványpadlón, szemtelenül két lába közé csúszok, egészen annyira, hogy hajlított lábaival körbe tudja ölelni testem, ha akarja. Közel hajolok hozzá, arcom az előbbi vigyorgás után komolynak tűnhet, de ha már tárgyalunk, ne legyek egy szórakozott szerelmes szintjén, még ha jól is esne.
- Mik lennének a feltételek? - Súgom dörmögő, férfias hangomon, Kéj pedig pofátlanul ismét energiát szabadít kettőnkre, mitől enyhe zihálás lesz rajtam úrrá. Legszívesebben letépném róla összes ruháját, pőre testének látványa úgy hiányzik nekem, mint egy falat étel másfél hét koplalás után. De a játék sokkal izgalmasabb elnyújtva, ezzel tisztában vagyok. Nem is akarnám ezt elrontani, de szeretem feszegetni a határokat. Látni szeretném, a nő mennyit bír, mikor kezdené el ő rángatni le a ruháimat. Bódult tekintetéből merek arra következtetni, nem kell sokat várnom rá.
- És mi történik abban az esetben, ha nem egyezem bele a feltételekbe? - Feszegetem tovább a határokat, de sejtheti, hogy nem lesz ilyesmiről szó. Tisztelem a nőt és nem csak nőként, de Háborúként is, tudom kötelezettségeit és, hogy ezek mennyire fontosak számára. Mondanám, hogy nekem végül is mindegy, mert nem azért akarnám magaménak tudni, hogy aztán a pokol összes bugyrában szétkürtöljem és társaim előtt menőnek tűnjek, amiért betörtem Háborút. A heves csókra, mit tőlem lopott Kéj kezd megvadulni bensőmben és bár még csak energiájának töredékét engedte el, ha hamarosan nem kapja meg, ami jár neki, akkor a régió egésze fog tőle sóhajtozni.


Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Okt. 08, 2016 7:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ego desidero tu... ❞
Kellemes érzéseket váltott ki belőlem a férfi jelenléte. Megnyugtató volt, még is valahogy úgy éreztem, hogy majd ki tudnék ugrani a bőrömből. Ismét éreztem azt az izgalmat, amit akkor, mikor rá gondoltam, csak sokkal erősebben. Megfordul a fejemben, hogy vajon ő is így érez-e, vagy mások, mikor olyasvalakivel találkoznak, aki jelent is nekik valamit. Hiába kérdeztem volna a hatalmat bennem, rá nem számíthattam. Ő még annál is kevesebbet tudott, mint én. Ez az izgalom azért kis szorongással is eltöltött. Vajon ez normális? Ennek így kell lennie? Figyeltem az izmos, széles vállakat, ahogy elém lépett, aztán a kés hidegen üdvözölte őt. Tudtam, hogy nem veszi majd komolyan, de így akartam. Egyrészt azért, mert nem vagyok az a fajta, aki mosollyal üdvözöl mást, másrészt pedig azért, mert ha van vele valaki, nem akartam gyanút kelteni benne a találkozás okáról. Szerencsére egyedül jött. Bár miért is ne tette volna? Elég erős ahhoz, hogy megvédje magát. Nem tudtam megállni, hogy ne érjek hozzá, s végül vállára is simítottam. A kérdésemet mély hangja nem követi, hanem egyből mozdul. Egy pillanat múlva megérzem alkarját a nyakamon, felfegyverzett kezem a márkával a falnak szorul. Elvigyorodom a férfit nézve, s Kéj energiái nélkül is úgy érzem, hogy kívánom őt, de Háború megköszörüli a torkát. Mindennek eljön az ideje. Kérdésére a vigyorom picit megszelidül, szemeit kezdem fürkészni.
- Tárgyalni jöttem, ha úgy tetszik. - felelem, miközben agyamban több szabadulási lehetőség is felrémlik. Végül hagyom, hogy mozdulataim Háború irányítsa. Szabad kezem felemelve könyökömmel oldalra, lefelé taszítom karját, mellyel torkom tartja, eközben eldobom a kést, de nem azért, mert feladnám. Egyik lábamat felhúzom és neki támasztom a falnak, hogy ezáltal erőteljesen ellökhessem magamat tőle, ezzel talán ki is billenthetem Asmodeust egyensúlyából, s ha a földre kerülünk, nekem az csak jó. Látni akarom magam alatt, ám ezúttal édes élmények emléke is ösztönöz az alapjáratú verekedés mellett. Elég egy kis távolság a faltól, hogy a csuklóm a markoló kézből kicsavarhassam. Talán soha nem is volt olyan alkalom, hogy pusztakezes harcba bonyolódtam a férfivel, de most erre vágyok. Az én fegyverem inkább a kard, de jól eső volt az a gondolat, hogy testközelben legyen, hogy birkózzon velem. Nem hagytam magam könnyen és igazából én is elkövettem mindent, hogy két vállra fektessem.
- Sok közös van bennünk. Köztük az is, hogy vágyunk a másikra. Érzünk egymás iránt valamit. - kezdek bele két mozdulat között. Ez alatt persze figyeltem őt, néha hagytam, hogy domináljon, aztán "visszavágtam", ha bele ment ebbe a játékba. Általában bele szokott menni. - Mert ez alatt a másfél hét alatt többet gondoltam rád, mint bármi másra. De...- zilálok egy kicsit megállva a mozdulatokban.
Mély levegőket véve fürkésztem barna szemeit. Nem tudtam, hogy hogyan folytassam, mert bizonytalan voltam a válaszában. Azt akartam, hogy elfogadja a felállított szabályokat félteleket, amelyekkel hajlandó lenne még Háború is megbékélni az együttlétünkkel. Ha mozdult és ismét fölém kerekedett, már nem harcoltam. Közel akartam érezni őt, amennyire csak lehet, s ennek érdekében nem engedtem kartávolságon kívül, légzésem közben lassult. Végül mély levegőt vettem, mintha valami nehézre szánnám el magam.
- Sokat gondolkodtam azon, hogy mit érzek. Végül elfogadtam, hogy valami miatt nem csak egyszerűen bajtársként tekintek rád... Magamnak akarlak. A te oldaladon akarom felfedezni az érzelmek ezen oldalát, de a kötelességeink előbbre valóak. Még is... Ha megesküszöl néhány dologra akkor... - itt ismét megakadok. Nem tudom, hogyan fejezzem ki magam, mert a szavak nem az én világom. Nem is értem, miért próbálkozom ezekkel, mikor amúgy is mind a ketten a tettek emberei vagyunk. Oda hajolva hevesen, éhesen csókolom meg, épp úgy, ahogy ő szokott engem. Közben testemmel az övéhez simulok, és ismét mintha elveszteném a koncentrációm. Akarom őt, szinte birtoklóan, csak magamnak, minden pillanattal egyre erősebben, mintha nem tenne elégedetté közelsége, csak egyre szítaná a tüzet bennem. Zilálva nézek rá, ám ezúttal nem a dulakodás, hanem a vágyak azok, amelyek felpörgetnek és erre kényszerítienek.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Okt. 08, 2016 11:24 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online





  Ashtaroth & Asmodeus

Credit - It's been a while...

Mindennek van kezdete és vége, ez pedig örök igazság, mely alól egyetlen élő, lélegző lény sem tud menekülni. Különbséget teszünk azonban démon és ember között például, mert míg nekik az életük száz éven belül lecseng, nekünk az csak egy időszak. Ebből is látszik, hogy a rég látogatott palota valamikor kezdet volt, de azóta ezer évek suhantak tova, a testem pedig nem öregedett. Sőt, erősebb lettem, nagyobb ranggal viseltetek és jobban is tisztelnek társaim. Nem jellemző rám, hogy a múltban éljek és emlékekből táplálkozzak, de látva a márvány folyosókat, hatalmas lépcsőket és porosodó csillárokat, magukkal ragadnak percekre az emlékek. Mindig fontosnak tartottam tudni és érezni, honnan származunk, mik a gyökereink. Voltam egyszerű démon, azt követően rabszolga. Mikor Lucifer megkegyelmezett nekem, akkor kaptam meg az ötödik hercegi rangot és ez volt a palotám. Most pedig, hosszú évezredekkel később már fontos régió felett uralkodom, létfontosságú hadsereget vezetek és erőmmel az egyik legfontosabb Lovast támogatom. Phelgor helyett simán lehetnék a jobb keze is akár...
Nem vagyok óvatlan, merengésem közepette figyelek környezetemre, bár ha lesből támadnának rám, legyen is az bárki, igazán jóleső lenne. Biztosan nem tudna bennem kárt tenni, Harag azonnal visít, ha olyan helyről támadnak, amit íriszeimmel éppen nem figyelek. Ezért sem félek semmitől. Harag azonnal kihúz a szarból, ez is fontos dolga. Úgy döntök, ha már a levél írója nem mutatkozik meg, nem fogom szólítgatni, mint egy idióta. Körbejárom a kastély és mikor össze kell találkoznom a titkos idegennel, úgy is lesz.
Talán a harmadik nagyobb, földszinti szobába lépek be, mikor is két lépést követően kést szegeznek hátulról a torkomhoz. Egyetlen másodperig tart a felismerés, mindezalatt végigfut elmémen az egyetlen lehetőség arra, Harag miért nem visított a fenyegető mozdulatokra. Mert a nő, alakuljon akárhogy is, legyen bármi is Háborúval, nem jelent már veszélyt rám. Harag pedig érzi a támadóm szándékait, így ha valóban bántani akarna Ashtaroth, bolond módjára üvöltött volna a fejemben.
Elmosolyodom játékosságára, a kérdésre pedig megforgatom szemeimet. Valahol sejteni mertem, hogy ő kéretett ide, bár arra kíváncsi lennék, miért épp a régi palotámba. Talán még a végén őt is magával ragadja a nosztalgia. Valahol a mi kapcsolatunk is itt kezdődött. Pár ezer évvel ezelőtt, mikor is az ötödik herceg lettem és ide helyeztek ki, akkor kezdtünk el együttműködni a csaták alatt. Itt kezdődött el a piszkálódás, itt bunyóztunk először. Már, ha még emlékszik erre.
Mielőtt válaszolnék hirtelen lépek hátra egyet, kissé kibillentve egyensúlyából. Fordulok a mozdulattal együtt, hogy alkarommal nyakánál fogva a falhoz nyomjam őt, szabad kezemmel pedig kezéért nyúljak, melyben a tőrt szorítja. Nem csavarom ki belőle, csak a falhoz nyomom azt is, hogy minél távolabb legyen tőlem.
Vonásainak láttán Kéj azonnal izgatott ugrálásba kezd, ez pedig energianyalábokat gerjeszt köztem és a nő között. Vártam, hogy egészségesen újra láthassam végre.. Az önmegtartóztatás nem illik egy Kéjdémonhoz. Én sem tudtam eldönteni, hogy büszke legyek magamra, vagy szégyelljem, amiért visszafogom Kéjt. Ha jó hírekkel szolgál, akkor többet nem is fogok így tenni.
- Kitalálhatod magad is. - Vigyorgok rá, jólesően hat, hogy kimondhatom nevét és ha nem is szerelmes ölelésben egyesültünk, egyáltalán nem zavar. Mindenből a legjobbat hozzuk ki, a régi felállásból és az újból is. Erre a gondolatra felcsúsznak szemöldökeim és hirtelen tudni akarom, mi van a nő fejében. Két indokkal is hívathatott és nekem ebből csak az egyik kellemes.
- Mi lenne hívatásod oka Ashtaroth? - Teszem fel a konkrét kérdést, amire szeretnék gyors választ kapni.


Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Elhagyatott kastély
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: