☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Elhagyatott kastély

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Ápr. 02, 2017 7:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Én is megkapom azt a vallomást, melyet már többször hallottam tőle, s minden alkalommal kellemes érzéssel töltött el, de csak most értékelem igazán. Régen nem így volt, nem értettem az egészet. De lassanként kitisztult a kép és most nem tudna ennél nagyobb örömet okozni nekem. Mellkasára támaszkodva gyorsítok mozgásomon mikor arra ösztönöz, hangomat nem fogom vissza, hagyom hogy az övével együtt megtöltse a fürdőt, akár a gőz. Érzem, ahogy Kéj energiái változnak. Továbbra is erősen érzem, de már nem csak húzza az agyamat, hanem tényleges gyönyört okoz a férfivel együtt. Nem kell sok, hogy elérjem a beteljesülést én is, és megállva, rádőlve behunyjam a szememet. Talán ki is esik pár másodperc, de végül kinyitom a szemeim, első pillantásom a nyugodt vízre esik. Kissé szédülve támaszkodom fel és nézek a férfire, egy nyugodt mosollyal. Fémkarommal támaszkodva - az a biztosabb támasz jelenleg -, balommal simítok arcára, amit szerelmes pillantással fürkészek.
- Nagyon hiányoztál. - mondom halkan. Hangosabban talán ha akarnék se tudnék beszélni a sok nyögdécselés miatt. Fejemet még visszahajtom egy kicsit a mellkasára. Ennél többet még egy-két percig úgy sem fogok tudni mozogni. Minden tagom reszket az előbbi energiáktól, mozgástól, gyönyörtől. A halovány mosolyt sem tudom lemosni magamról, ha akarnám se. Boldognak érzem magam, hogy újra itt van és végre ismét együtt vagyunk. A kimondhatatlan fájdalom, amelyet eltűnése okozott, már csak egy rossz emléknek hat. Egy rémálomnak, amiből mintha most ébredtem volna fel. Háború egyik rémálma... Gyakran okoz nekem ilyeneket, de már hozzászoktam. Vízbefúlással ébreszt reggel, harccal ébreszt, ha bajt érzékel. Eddig csak egyszer aludtam Asmodeus mellett, de akkor az egy alkalommal máshogy ébredtem. Talán a kötelék miatt ébreszt azzal, hogy őt fenyegetik, mert ő érte lassacskán jobban aggódom, mint magam miatt.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Ápr. 02, 2017 7:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Bárhogyan képes lennék magamévá tenni, vele minden póz egy beteljesült álom, de vigyorából arra merek következtetni, hogy már ismeri a gyenge pontomat. Ezt kár volna tagadnom, így én is elmosolyodom. Így láthatom és érinthetem is őt egyszerre, minden gond nélkül. Imádom lágy bőrét, ami egy harcosra ugyan annyira nem jellemző, de neki különösen jót tesz, hogy kedvenc időtöltése az órákig való forró fürdős áztatás. Éppen ott kerekedik, ahol szükséges és nyúlt teste, magassága különösen tetszik nekem. Sosem volt egy kifejezett alkat, hajszín vagy egyéb, amit egy nőnél előnyben részesítettem de ő éppen olyanra lett formálva, amit én tökéletesnek mondanék. Minden hegével, mit a háborúk során szerzett. Ezek a győzelem és a dicsőség emlékei.
Elkezd ölemen mozogni, hangom pedig még hangosabban tör fel belőlem. Kéj is kedveli ezt a pozitúrát, érzem tovább erősödő energiáit. Levegő után kapkodok, mert Kéj már olyan erővel tör ránk, ami egészen fojtogatóvá válik, ennek ellenére még mindig élvezhető, sőt... Kicsit mintha a határainkat kezdené feszegetni, vagy egyszerűen csak élvezi amit én is. Hogy végre itt lehet, végre használhatja erejét és megéli mindazt, amit én is.
Még mindig szinte hihetetlen számomra ezt a szót a nő szájából hallani. Nem, mert nem gondolnám igaznak, hanem mert régebben elképzelhetetlennek tűnt idáig jutnunk. Kitartottam kettőnk mellett, de mindig úgy éreztem, csúfos véget érhetünk. Hirtelen senkit nem tudnék mondani, aki támogatott volna minket, mikor a pletykák elindultak. Egyikünknél sem volt példa, ami miatt bízhattak volna bennünk és valahol mindenkét oldalt megértem. Ashtaroth a háború lovasa és élete a harc. Én pedig ha jó harcos hírében is állok, még mindig csak kéjdémon maradok, ki a háremével tölti szabadidejének kellemes részét. Még én sem gondoltam volna, hogy ennyire beleszeretek.
- Szeretlek Ashtaroth. - Tör ki belőlem szinte egy nyögéssel egy időben. Sosem gondoltam ennyire komolyan, de ennyire biztos sem voltam még benne. Hiszem már, hogy ketten bármire képesek lehetünk. Régióink megállíthatatlanok, erőink páratlanok. Ahogyan a köztünk kialakult kötelék is.
Hirtelen érzem, minden gyönyör és kín egyszerre tör rám és már tudom, hogy Kéj megkegyelmez rajtunk. Addig húzhatja a dolgokat, míg már teljesen elgyengít minket ereje és mozdulni sem leszünk képesek, de talán ő is látja, hogy két nap hosszú idő. Megmarkolom mindkét oldalon fenekét és adok egy gyors ritmust mozgásának. Fokozatosan erősödik a gyönyör érzése bennem, erejétől már szinte ordítani tudnék, végül elérek a csúcsra, igyekszem rántani magammal a nőt is. A gyönyör pillanatában mintha kiütnének, minden elsötétül és állatias nyögésem is csak tompán hallom, mintha nem is saját testemben lennék.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Márc. 31, 2017 7:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
A szemeimet becsukva élvezem az érintéseket, azt, ahogy bőrömbe mar, ahogy bennem mozog. Nem ez volt az első, ami vele kapcsolatban mindig eszembe jutott. Inkább a szemei. Azok a feketébe hajló, barna szemek, amelyek beszédesebbek voltak a szavainál, vagy bármely tetténél. Elboríthatta düh, álcázhatta közömbösséggel magát, azokból még is könnyen tudtam olvasni. Mozdulataiból is, ha nem palástolta őket, és most is olvasok belőlük. Emlékszem, hogy régebben, sőt, nem is olyan régen még minden partnerem megöltem aktus alatt. Soha nem tudtam, miért. Talán nem éreztem őket méltónak, elég erősnek, vagy fenségesnek. Nem kötődtem hozzájuk semmilyen módon. Ő viszont épp ilyen. Egy "katonaállam" büszke, félelmet nem ismerő vezére, akit a magam módján mindig is kedveltem. Talán pont azzal hívta fel magára a figyelmem, hogy köpve a rangomra és arra, hogy egyszerűen csak megölhetném, mindig képes volt veszekedni és verekedni velem. Túlságosan élveztem ezt, nem volt indokom tényleg megölni, még ha néha túl is ment a határokon. A jelenre nézve ezt egy jó döntésnek könyvelem el. A jövőről nem sokat tudok mondani. Szeretem előre tervezni a lépéseimet, de olyan hirtelen változik minden... Először eltűnik, majd visszakapom, ellök magától, végül karjaiba ölel. Először az alapot kellene biztossá tenni, hogy építkezni tudjunk rá. De erről csak később beszélek vele. Egyelőre élvezem a szenvedélyes együttlétet, látványát, ahogy ismét megfordít. Szorosan köré fonva lábaim veszem fel vele a ritmust, egyik kezemmel a nyakába, másikkal a karjába kapaszkodva. Mosolyát, pillantását viszonozva húzom közelebb egy apró csókra. Legutóbb kéj energiái inkább intenzívek és erősek voltak, hajtottak minket. Most inkább érzem úgy, mintha frissebb lennék tőle. A férfi végül újra helyezkedik, a medence mellett elfeküdve az ölére ültet. Kénytelen vagyok elvigyorodni ezen, hiszen általában ebben a pózban szoktuk befejezni, és tudom, hogy mennyire szereti ezt. Érzem, minden egyes alkalommal, rajta is és Kéjen is. Egy apró csókért lehajolok hozzá, még mielőtt felegyenesedve rajta az előbb általa diktált tempóval kezdenék mozogni. Egy pillanat nem sok addig se tudom levenni róla a pillantásom, kezeimmel pedig végig simítom és karmolom a megfeszülő izmokat, bőrt. Ismét az eszembe ötlik, amit mondtam neki nem is olyan rég. De még az sem volt az igazi, úgy kimondva. Azt akarom, hogy ne csak egy elszólásnak érezze, hanem hogy tudja, én is tudom, hogy érzek.
- Szeretlek... - nyögöm halkan, miközben kezeimet arcára futtatva oda hajolok egy újabb csókért.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Márc. 31, 2017 4:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Hiába ostromol minket Kéj szinte kíméletlenül, ezúttal nem érzem azt, hogy teljesen szétfeszítene belülről. Mintha energiái finomodtak volna, vagy érzéseinkre hangolta volna magát, teljesen mindegy. Ő is tanul tőlünk, ahogy mi tőle és az előző élményhez képest ugyan kevésbé intenzív, még sem annyira fárasztó.
Szemeimet hol összeszorítom, hol a nő előttem terülő látványára tapasztom. Utoljára lázálmaimban láttam őt így, fogva tartásom alatt. De még emlékeim sem képesek elrontani ezt a pillanatot. Szokták mondani, hogy amire sokat kell várni, azt jobban értékeled, mikor végre a tiéd lesz és hát... Nem tudom, hogyan szerethetném, vagy értékelhetném jobban a nőt.
Kezdetben talán dacból akartam vele lenni. Sok-sok éven át csak piszkálhattam a felszínt, mélyebbre sohasem engedett s mikor végre megtörtént, büszke voltam magamra. Ez a büszkeség hajtott tovább, hogy még többet kihozzak belőle s mindeközben észre sem vettem, milyen mélyre zuhantam ebben az egészben én is. Mire bajba került és utána rohantam, hogy segítsek, már menthetetlenül szerelmes voltam belé, pedig nyomós indokom nem lett volna rá, hisz ellökött magától amikor csak tehette. Én még is mellette akartam lenni, kényeztetni és megmutatni, milyen lehet az élet a munkán kívül... Viszont álmodni sem mertem volna arról, mennyire megszeretem őt valójában. Kezdetben nem voltak terveim, sodortak minket az események egymás felé, de egyszer sem ültem le és beszélgettem el saját magammal arról, mennyit is jelent Ashtaroth maga. És mikor kínok közepette semmi mást nem akartam, csak látni őt és hallani hangját, akkor megértettem. A világot jelenti nekem.
Mosolyogva fordítok rajta ismét. Kéj energiái simogatnak, libabőrt okozva minden egyes kis porcikámon és ha még nem is enged a csúcsra jutni, ha húzza is mindkettőnk agyát, talán a két napra való tekintettel megkímél majd minket és pihenni is fogunk tudni. Milliónyi kérdésem van, amikre választ szeretnék kapni és feltételezem, hogy ő is így van vele. Hat hónap hosszú idő, rengeteg mindent be kell pótolnunk és ha valaki be tud avatni a jelenlegi helyzetekbe, akkor az ő. De a lelkének világa mindennél jobban érdekel.
Ahogy szemben áll velem, lábait csípőm köré fonom és visszaültetem a medence szélére, egy rövid időre. Továbbra is mozgok benne, derekánál húzva őt közel magamhoz. Soha többet nem akarok ennyi időre elszakadni tőle, s minden mozdulatom erről árulkodik. Hiába a szótlanság, testem szinte beszél, talán mesél is. Imádatomat fejezi ki minden érintés és simogatás. Erős kezeimmel tudatni akarom vele, hogy mostantól vigyázok rá, még ha erre nincs is szükség, hisz erős és meg tudja védeni magát. Pillantásom szerelmemről árulkodik. Kéj pedig azt bizonyítja most, hogy a nőn kívül már senkire nincsen szüksége... Megtalálta örök életének és fiatalságának forrását.
Nem bírok magammal, ezért ölembe kapva őt úgy, hogy véletlenül se csússzak ki ülök én magam fel a medence szélére, hamar el is fekszem a víz mellett a kövön. Mélyen belé hatolva hangos nyögést hallatok, tekintetem gyönyörű testén mereng. Kezemmel folyamatosan simogatom, markolom, karmolom porcikáit. Imádom őt így látni, ezt ő is nagyon jól tudja. Annyira hiányzott már ez, hogy Kéj ismét erősebben "gyötri" testemet és mindezt a nő is ugyan így érezheti. Levegő után kapkodok, közben minden lélegzetvételnél nyögéssel préselem ki tüdőmből a levegőt.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szomb. Márc. 25, 2017 11:42 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Hihetetlenül hiányzott a férfi. Soha nem éreztem semminek a hiányát. Ha belegondolok, nekem mindig is tökéletes életem volt. Olyan, amiről még egy démon is csak álmodhat. Erősnek teremtettek, hatalmasnak. Egy vezetőnek, már előre fektetett régióval. Nem kellett tanulnom sem a harcot, sem a mágiát. Nem volt szükségem senkire ahhoz, hogy jobbá váljak, így nem is kötődtem soha semmihez és senkihez, ami, vagy aki hiányozhatott volna.
Aztán évezredekkel később megjelent Ő, és bebizonyította nekem, hogy a tökéletes élet közel sem az. Hogy a pohár, amit telinek gondoltam, valójában félig üres. Eleinte felfogni, vagy elfogadni sem akartam ezt a dolgot. De a sóvárgás, a kíváncsiság és a vágyak mindig visszavezettek erre az útra. Egészen addig, míg nem engedtem neki, hogy félig üres poharamat megtöltse. Aztán eltűnt, én pedig a félig ürült poharammal már nem éreztem teljesnek magamat, és ennél rosszabb érzést soha nem éreztem még.
És most végre itt van, ölel, csókol, s egybe forrva velem súgja nekem minden porcikája, hogy szeret és sehol máshol nem lenne szívesebben. Próbálom ezt én is szavak nélkül, minél egyértelműbben a tudtára adni. Simogatom, karmolom, csókolom és harapom. Testem majd szét veti energiája, ahogy átjár vele együtt. Látványa elmosódik, s már nem is igazán figyelek oda erre az érzékszervemre. Behunyom a szemem, bizalmam, élvezetem mutatva, átadva magamat neki. Élvezem érintését, ahogy végig futtatja tenyerét testemen, a mozgását, ahogy szenvedélyesen magáévá tesz. Kéj feszült energiáitól talán egy apró vakolat darab hullik le a kövezetre tőlünk nem messze, de észre sem veszem. A nyögések, zilálások elnyomnak minden más zajt.
Hagyom neki, hogy úgy helyezzen, ahogy akar. Mindig én voltam az, aki irányított. Én szabtam a feltételeket, én adtam meg a helyet és időt a találkozásokra. Visszagondolva már emiatt is szégyellem kicsit magam, mert ennél többet érdemelt volna. Mostantól minden másképp lesz. Hátammal mellkasához simulok, mikor hátulról hatol belém. Élvezettel feszítem bőröm az övének, de végül előre dőlve csak rátámaszkodom a kőre. Ismét érzem, hogy Kéj összekapcsolva minket feszíti a húrt, ahogy csak tudja, de nem enged még elmenni. Ez pedig kimerítő, még ha nagyon élvezetes is. Remegő balommal nem is tudom rendesen megtartani magam, így leengedem mellkasomat a hideg, vizes kőre. Fejemet kezemre hajtom, arcomon néha egy boldog mosoly jelenik meg, két élvezkedő arckifejezés között. El tudnám viselni ezt ebben a két napban folyamatosan, míg itt vagyunk, de valószínűleg nem bírnám ki. Pihenni jöttem ide, mert nem sikerült már jó régóta. Ha ebben a két napban sem sikerül legalább egy kicsit, akkor ki tudja, mikor lesz rá alkalmam újra.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Márc. 25, 2017 10:31 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


A legutóbbi együttlétünk során megváltozott bennem valami. Illetve ha rendesen akarom illetni őt, akkor valaki. Kéj valóban létrehozott közöttünk egy érzelmi hidat és így energiái nem korlátozódnak már felesleges, semmitmondó kielégülésre, sokkal fontosabb dolgot talált magának. Belegondolva, a démoni történelem során nem olvastam még olyan kéjdémonról, akinek ilyesmi sikerült volna, bár lévén, hogy egyike vagyok azon keveseknek, akiket nem csak Kéj boldogít, talán Haraggal vegyítve ez még sem annyira meglepő. Még valahogy szívesen utánanéznék mindennek. Bathym talán segíthet nekem ebben.
Kéj pedig teszi a dolgát, de érzem, hogy mindezt már arra alapozza, amit én érzek Ashtaroth iránt. Ráhangolódott erre az érzelmi hídra közöttünk és teljes mértékben együtt dolgozik velünk. Ez pedig azt idézi elő, hogy életemben talán második alkalommal szerelemből hálok egy nővel. Csak a gondolat is tovább gerjeszti bennem ezeket az energiákat és bár sok minden megkérdőjeleződik bennem energiáimat illetően, sehol máshol nem lennék szívesebben.
Ez a kastély most már nem csak régi hercegi életem emlékeit őrzi. Olyan, mint egy mesés könyv, amit ha értő kezek nyitnak ki, szinte beszél hozzá a kastély. Otthonomnak érzem, sokáig uralkodtam itt. Ahogy Első Választott lettem, Északra kellett mennünk, de a palotát nem hagytam sem elfoglalni más hercegnek, sem lerombolni, vagy átépíttetni. Így kellett maradnia azért, hogy visszatérhessek a gyökereimhez, ha elbizonytalanodnék. Most is gyökerekhez tértem ide vissza, a mai este. A nőhöz fűződő kapcsolatom szinte itt kezdődött el és itt virágzik majd ki újra.
Mintha csak belülről követném az eseményeket, annyira eltompul minden érzékszervem. Csak foltokat látok, ha kinyitom szemeim, hallásom, mintha egy koncerten a hangfal mellett órákat buliztam volna. Belülről azonban, az apró kis porcikáim mindegyikében többszörösen ér el hozzám minden inger, amit én generálok és a nő közvetít felém.
Mozgásom abba nem hagyva távolodom el tőle kissé, hogy tekintetem időzhessen gyönyörű idomain. Nála tökéletesebbet biztosan nem teremthetett volna Nagyurunk, ebben egészen biztos vagyok. Egyik kezem még mindig fenekét markolja, másikkal azonban nyakának vonalától csúsztatom végig tenyerem, hogy érezhessem bőrét. Alhasáig meg sem állok, s mintha nem is kezeimmel érezném tökéletes bőrét, sokkal inkább elmém rakja össze a képet fejemben, ahogy Kéj minden érzékemet tompítja, de közben felerősíti. Imádom ezeket az erőket, bár meglehetősen fárasztóak, hisz még mi démonok sem vesszük észre, mennyi energiánkba telik valójában ezeket a vizuális képeket megalkotni elménkben és közben testünket is ostromolja egy erő. És ez az erő okozott már háborúkat is. Veszedelmes egy jószág.
Ajkáért kapva csókolom hosszan, szenvedélyesen, s mikor eltávolodom tőle, gyorsabb mozgásra váltok. Ekkor Kéj ismét, mintha csak az élete múlna rajta, megrázza testünket és a környéket erőivel, hogy egészen megremeg tőle a kastély, bár én ebből nem sokat veszek észre. Fejemet hátravetem, szemeim mintha feketébe fordulnának, ezúttal azonban nem Harag miatt. Félig-meddig Kéj irányítja mozgásom, de ha ráteszek egy lapáttal, ugyan olyan hevesen reagál, ahogy én is teszem.
Itt egy pillanatra megszakítom az aktust, hogy nekem háttal nekitámaszkodhasson és úgy hatolok ismét belé. Erős kezemmel hol csípőjét markolom, hol hátába marok, hogy a fájdalom tovább korbácsolhassa ezeket az őrült energiákat.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Márc. 21, 2017 11:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Nem tudom, hányszor gondoltam erre, vagy álmodoztam róla ébren. Az érintésére, a csókjára, forró bőrére, szuszogására, szívverésére, a megfeszülő izmokra, erős fogására emlékeztem. A szavaira, amelyek áttörték a páncélom, hogy szívembe olvadhassanak. Eleinte nem tudtam, milyen értéket kaptam. Nem becsültem meg őt eléggé. Nem foglalkoztam vele eleget. Nem mutattam ki, mennyire szükségem van rá. Igaz tehát a mondás: csak akkor jövünk rá, mennyire értékes is számunkra valami, ha elveszítjük azt. Én tényleg csak az után jöttem rá, mit is jelentett nekem, mikor elvesztettem. És most, hogy visszakaptam, sokkal jobban megfogom őt becsülni. Úgy fogom kezelni a kapcsolatunkat, ahogyan azt illik. Ahogy megérdemli. Ez a férfi az életét adta volna az enyémért. Minden alkalommal, mikor hozzá fordultam, segített. A minimum, hogy megadom neki a tőlem telhető legtöbbet. Egy pillanatra elgondolkodok azokon a szabályokon, amelyeket fél éve lefektettem. Kapcsolatunk lassan nyílt titok a Pokolban, szinte közszájon forog, pletykaként súgják a démonok egymás fülébe. Nem akarok örökké bujkálni... Persze az nem változna, hogy a munkát el kell végezni és hogy a Pokol kárára nem mehet a kapcsolat. A kötelességeink megmaradnak.
Ezek a gondolatok azonban nem sokáig nyomják a szívem, mert Kéj szinte ajtóstól tör rám, mindenféle egyéb gondolatot tisztára mosva bennem. Ha akarnék se tudnék most mással foglalkozni...de nem akarok. A medencének hátrálva húzom magamhoz a férfit, aki ösztönözés nélkül is úgy közeledik, mint egy szagot fogott ragadozó. Pár pillanat és érzem elmerülni magamban, ami hangos nyögést eredményez. A férfi energiái önmagukban is képesek lennének arra, hogy a gyönyörökbe emeljenek, de így csak hab a tortán. Szerelmes pillantással simulok hozzá és ölelem át nyakát, mikor magához szorít, nyögdécselve élvezem mélyre hatoló mozgását. Démoni, állatias morgása szinte zene füleimnek, bár alig ér el hozzám. Mintha csak tompulna a hallásom, viszont érintéseit különösen erősen érzékelem. Talán a kapcsolat miatt, amelyet Kéj múltkor is generált köztünk. Erős, finoman fájdalmas szorítása combomon kellemes érzésekkel tölt el, s hogy viszonozzam, körmeim ismét végig szántanak a hátán. Hangomat visszafogva hajolok nyakához, csókolok rá, majd harapok bele. Nem tudok betelni érintésével, bőrének, ajkának ízével. Úgy érzem, szét tudnám most tépni.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Márc. 21, 2017 3:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Nagyon azt veszem észre, hogy Ashtaroth egyáltalán nem tart attól, amit Kéj művelhet. Sőt, biztosra veszem, hogy legutóbb, mikor elszabadult, mindkettőnkben maradandó, kellemes élményeket hagyott. Valahol az én fantáziámat is izgatja, hogy fog most Kéj viselkedni, de nekem kell rá figyelnem. Az én felelősségem.
Azonban ahogy hozzáér férfiasságomhoz, minden akaraterőmnek annyi. Kéj veszett energiákkal tölti be a teret, sőt, a kastélyon kívülre is utat tör magának, de a két test összefonódásában a legmeghatározóbb az ereje. Ahogy hátrálni kezd, nagymacska módjára mozdulok utána és kérdések, vagy várakozás nélkül bújok annyira közel hozzá, hogy probléma nélkül belé tudjak hatolni.
Újabb veszett vágyhullám rázza meg a fürdőt, nem csak minket én pedig hangosan felnyögök. Szorítom magamhoz a nőt, talán fél percig is. Tekintetem teljesen elhomályosul és utat engedek Kéj őrült energiáinak. Testem forró, bőröm ég, minden érzékszervem mintha háromszor akkora teljesítménnyel működne, mint azelőtt. A nő minden érintése rázza bennem ezt az energiát.
Feneke alá nyúlva, minden lökésnél magamhoz húzva kezdek el benne mozogni. Nem kímélem, s bár mozgásom nem gyors, minden lökésnél mélyen hatolok belé. Erőmtől a víz fröcskölve távozik a fürdő kádjából ki a csempére. Szabad kezemmel hajába túrok és úgy húzom magamhoz, még közelebb. Semmilyen távolságot nem akarok köztünk.
Mindezt érzelmek irányítják, szerelemből akarom közel tudni magamhoz. Már fel sem tudnám idézni, milyen érzelmek nélkül, üresen, csak a kielégülést hajszolva együtt lenni valakivel. De mindez nem csupán ezek miatt fontos. Az Ő személye az. Mindene, amiből összegyúrták. Jelleme, szavai, kisugárzása, minden egyes mozdulata. Több ezer év után az első nő, ki magát Kéjt köti gúzsba úgy, hogy ezzel neki semmilyen problémája nincsen.
Kéj sokszor volt hajlamos hajszolni engem, akár a kiégés pillanatáig is, hogy végül visszavonulva magamra hagyjon és átadja a teret Haragnak. Ebből állt a létezésem. Kéj és Harag is mindig határaimat feszegetve rugdostak előre, s bár sokszor nem az ő szabályaik szerint játszottam, megvárták a pillanatot, hogy én húzzam meg a ravaszt. Türelmesen figyeltek, hogy egy szó, mozdulat vagy bármi vagy kihozzon a sodromból, vagy felébredjen bennem a vágy. Onnantól pedig mindig kihasználtak.
Most is, ahogy magamévá teszem a nőt, egyesülök vele, Kéj zabolázatlan energiái szinte megsemmisítenek. Folyamatos nyögések kúsznak fel torkomból. Van, hogy gyengén, kéjesen bújnak elő, de ahogy egyre mélyebbre hatolok a nőben, már-már állatias morgós tör fel belőlem. Combjára erősen rámarkolok, hogy később kék-lila foltjain időzhessen majd tekintetem. Két nap hosszú idő és nem tervezem, hogy gyengéden bánok majd vele. Úgy érzem, sosem lesz elég. Bármeddig és akárhányszor egymáséi lehetünk, mindig Ő lesz nekem a mindenem. Borzasztóan hiányzott, teste és lelke is. Annyi mindent akarok neki mondani, ha épp Kéj nem borítaná el teljesen az agyamat. Arcát alig látom, ahogy tekintetem rá emelem, annyira ködössé válik minden.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Márc. 14, 2017 2:15 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Ha egy pillanatra kételkedtem is, hogy szavaimra keserű lesz, vigyorát látva ez megszűnik. A gondolat neki is tetszik, a bosszú és a kéj egyaránt. Érzem és látom rajta, így elmosolyodva csókolom újra, hevesen. Jobbommal inkább csak ölelve nyakát kapaszkodom, bal tenyeremmel pedig bejárom hátát, oldalát, míg az ő ajkai lekúsznak rajtam nyakamra, mellemre. Az érzés hangos sóhajt vált ki belőlem, majd mikor megérzem kezét combjaim közt, fel is nyögök, míg az ő hangja kellemesen cseng fülemben. Fémkezem ökölbe szorítom, hogy még véletlenül se bántsam, de balommal nyugodtan marok bele bőrébe, akár vérzésig karmolva azt. Az apró fájdalom neki is és nekem is szokott tetszeni, így nem félek addig harapni, vagy marni őt, míg vére serken. Egy embernek jobban fájna, minthogy élvezni tudja, de mi az évezredes harcok és sérülések után hozzászoktunk az ennél nagyobb kínokhoz.
Amint kiegyenesedik, hogy ajkam csókolja, elengedem balommal hátát, hogy az izmos testen, mellkasán, hasán lesimítva elérhessek az ágyékához. Hangosan zilálva, kis nyögésekkel keze munkája miatt kezdem dörzsölve izgatni őt. Kissé ködös, vágytól fűtött pillantással nézek rá. A kezdeti gyengédségem tovaszállni látszik. Nem érdekel hogyan, romantikus finomsággal, vagy szenvedélyes hévvel, de magaménak akarom, most rögtön, Kéj energiái még tovább korbácsolják vágyaim.
Elhúzom kezét lábaim közül, majd újra nyakát ölelve mind két kezemmel, hevesen csókolva hátrálok óvatosan, magammal húzva őt egészen addig, míg fenekem neki nem ütközik a medence szélének. Akkor elengedem annyira, hogy felülhessek annak szélére, majd karjánál fogva már húzom is hamar magamhoz, s ha elég közel van, lábaimmal is átkulcsolom csípőjét, jelezve, hogy eleget vártam és most rögtön a magaménak akarom. Remélem, hogy Kéj nem fog az őrületbe kergetni, a legutolsó alkalommal majdnem sikerült neki és férfinek, mikor próbálta visszafogni magát. Az emlékre felpillantok rá, szerelmesen nézek rajta végig, tekintetemet bal kezem simítása követi, míg a jobbommal inkább hátra támaszkodom. Soha nem tudnék betelni ezzel a látvánnyal. Habár akkor imádom igazán, mikor ellenségeinek vére pettyezi, a párától nedves bőre is épp oly gyönyörű, legyen rajta bármilyen heg, seb, bárkitől szerezve.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Márc. 14, 2017 1:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Észreveszem a nő karját, de egyáltalán nem zavar. Felszínes lenne részemről, ha emiatt bármilyen változás menne végbe bennem. Ha a fél teste fémből állna, az sem zavarna. Most már semmivel nem tudja eltántorítani attól, hogy vele legyek. Ha valakit okolhatok a karja miatt, az még mindig csak én vagyok.
Széles vigyor ül ki arcomra. Angyalvérben fürdőzve csinálni ugyanezt... Az lenne lenne az igazi megtorlás. Kéj energiái mellé bosszúvágyam is társul, amitől még inkább begerjedek. A nő szavaira egyáltalán nem szégyenérzetem kerül elő, sokkal inkább az a felüdülés ad energiát, hogy ha nem is most rögtön, de előkerítjük majd a felelősöket és együtt kivégezzük őket.
Ahogy Ashtaroth vágya is növekszik, ahogy többet akar testemből, érintéseimből, úgy kezd elszabadul maga Kéj is. Eddig lehetett őt érezni, reagált csókjainkra és arra, ahogy bőr a bőrnek feszül, de most, ahogy egyre tüzesebben csókoljuk egymástól, kezdi az egész teret betölteni. Nem siettetnék semmit, de ahogy minden porcikámat átjárja a vágy, halkan belenyögök a csókba. Erősebben szorítom magamhoz, s ahogy ajkaink elszakadnak azonnal nyakára csókolok, közben kezeim markolják fenekét és oldalát. A forró vízben állva, a gőztől teljesen elvesztem az eszemet. Adtam már át magam Kéj energiáinak, de most még nem akarom. Tudatomnál maradok, ha megtörténik, de egyelőre én akarok irányítani. Rendelkezni akarok a testem felett, én diktálni a szabályokat és a tempót, ameddig csak lehet.
A víz közepén állva ajkaim a nő nyakáról levándorol egyik mellére, gyengéden csókolok bele, hogy kissé eltereljem a figyelmét. Közben egyik kezem a fenekéről egy pár pillanatra a vízben elveszik, de a nő lábai között köt ki. Az érintésre Kéj még több energiát szabadít fel. Ha kinyitnám szemeim, csak ködösen látnék csak. Kéj mindig ilyen hatással van rám, képtelen vagyok látásomat és hallásomat is rendesen használni. Olyan, mintha minden más érzékszervem erősödne föl és lángolna még több és több élvezet után.
- Ash.. - Nyögöm neki halkan. Ő is érint engem, én pedig kezdem elveszíteni a fejem. Nehezebb Kéjt visszafognom és bár jobb esetben semmi kedvem nem is lenne hozzá, fél év után nem tudom, mire számíthatok tőle. Mikor először átvette felettem az irányítást sokkal gyakoribbak voltak az együttléteink. Most egy komolyabb érzelmi megrázkódtatást követően egyesülhetünk, a kihagyott időről nem is beszélve. Itt szó szerint még elszabadulhat a pokol. Bár Kéj nem erőszakos fajta. Értékeli a fájdalmat, de komoly sérüléseket nem okoz. Csak olyasmire vesz rá, ami élvezetet okoz. Harag pedig ilyenkor csendben malmozik. Ez nem az ő terepe. Most nem dühből szexelünk.
Ajkaim ismét a nőire tapasztom. Szükségem van csókjára minden pillanatban. Tovább is hajtja vágyaimat és közelsége megnyugtat. Úgy csókolom, mintha nem akarnám elhinni, hogy ismét együtt lehetünk. Ujjaim közben odalent kényeztetik megállás nélkül. Mikor egyik ujjam utat talál magának befelé, meleg víz kíséretében tesz azt. Szemeim összeszorulnak erre a forróságra. Percekig tudom még türtőztetni magamat, nem tovább.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Márc. 14, 2017 12:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Érzem Kéj simogató, kellemes energiáit, ahogy felszabadulnak a férfiből lépteink közben. Izgatottan lépek be vele a fürdőbe, csókolom és vetkőztetem. Az ő kezei sem restek megszabadítani felsőruházatomtól, teljesen felfedve neki felső testem és fémkarom, amely az emberi eszközökkel ellentétben nem pántokkal van a testemhez rögzítve, hanem egy alap van vállamba, csontjaimba fúrva, s arra van rátéve. Harchoz csak így tudom biztonságosan használni. Nem tudom, a férfi mit gondol erről. Valahogy szégyellni kezdeném előtte, mert "szépségem" lehet ettől megcsorbult a szemében. Ettől tartva levenni sem nagyon merem, mert úgy még feltűnőbb, bár azért kissé féltem új testrészem karmaitól a férfit. Ha a mostani is olyan lesz, mint a legutolsó, lehet lesz rajta egy-két seb, mert érzékek nélkül nehéz megmondanom, éppen mennyire szorítok vagy karmolok valamit.. vagy valakit.
Lassan a falnak hátrálok, ahogy oda vezet. Nem zavar, hogy "sarokba szorít", a hideg kő és az ő forró bőre simul hozzám. Vigyorát látva kénytelen vagyok én is elvigyorodni.
- Ha úgy, mint legutóbb, nem lesz baj. - suttogom vissza. Az emlékekre egy kis sóhaj tör fel belőlem. A férfi energiái olyan szinten és intenzíven kényeztettek, hogy a végén pár másodpercre el is ájultam. Most is számítok erre és Háborúra, aki akkor is addig pofozgatott, míg magamhoz nem tértem. Suttogására, hogy álmodott rólam, vágyott rám és hogy csak engem akar, kellemes, meleg érzéssel tölti el a testem. Megpróbálhatja tagadni, de Háborúnak sem kell más. Valahányszor megpróbálkoztam túl esni a férfin és behívtam valakit a lakrészembe, hullaként távozott. Asmodeust már meg sem próbálja megölni, a vérvágy elkerül mellette.
Egy újabb hosszú csók. Elmélyítve viszonozom, hagyom, hogy a férfi kezei bejárjanak és megszabadítsanak a ruháktól. Magam sem várok sokáig, amint alkalmam van rá, megszabadítom a maradéktól. Átölelem nyakán, mikor felkap és besétál velem a medencébe. Amint a vízbe enged, újabb csókot ad, amelyet szenvedélyes hévvel viszonozok is. Karjaim nem engedik el, húzom magamhoz, hogy egy pillanatra se kerülhessen távolabb. Bal kezemmel simítok végig hátán, óvatosan, ott is megérezve a hegeket.
- Hamarosan ezt angyalok vérében fürödve fogjuk csinálni. - suttogom ajkára. Nem csak ő akar bosszút, engem is sért és dühít, hogy elragadták. Soha nem éreztem feléjük gyűlöletet: az angyalok egy nagyobb játék bábui, ahogy mi, démonok is. De sokadszorra próbálkoznak elvenni tőlem azt, akit szeretek, ez pedig feléleszti bennem ezt az érzést. A mészárlás és kéj vegyes gondolatára Háború elégedetten dörzsölgeti a kezét a háttérben, én pedig újra megcsókolom, kissé hevesebben a férfit, mint eddig. Türelmes voltam, kiélveztem bőrének érintését, de úgy érzem, nem tudok betelni vele.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Márc. 14, 2017 11:05 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Nem firtatom tovább bal kezének ügyét. Hálás vagyok, amiért kiszedett abból a lyukból, de természetesen ha legközelebb találkoznánk minden a rend szerint fog menni. Jezebeth keményebb dió ennél. Ő az utolsó démon, ki képes véka alá rejteni a véleményét. Mivel a terméketlenség démona, energiái különösen gyomorforgatóak. Néha még engem is képes hányinger közeli állapotba keríteni. Haragtól azonban kifejezetten tart, így én is kordában tudom őt tartani.
Látom, ahogy felcsillan a szeme, Kéj energiái pedig kissé felszabadulnak. Mintha csak tudná, mi fog következni, vidáman tapsikol, miközben Harag fogja a fejét. Általában egymásnak ellentmondásosak, gyakran összekapnak, akár a gyerekek, kivéve, ha az életemről van szó. Ragaszkodnak ehhez a testhez és hozzám. Csak akkor vannak egyensúlyban, ha nagyon meleg a helyzet.
Elfogadom a nő karját és felállok. Ahogy közeledünk a fürdőhöz, egyre izgatottabb leszek. Azelőtt is megvontam magamtól a gyönyöröket valamilyen szinten, elég csak a hárememre gondolni, hol a nők már bőven kiszáradtak az elmúlt hónapok során. De az az én döntésem volt, mikor viszont elfogtak bele kényszerítettek ebbe a megvonásba. Kezeim remegni kezdenek a gondolattól, mi fog most következni. Forró fürdő, csupasz testünk összeforr és ami a legszebb... nem fog zavarni minket senki sem.
Megérzem rajta is vágyait, Kéjnek köszönhetően ezek olyan energiák, mik sosem kerülik el a figyelmemet. Ezt Kéjt is tovább hajtja előre.
Amint a víz folyni kezd Ash ajkaimra tapasztja sajátját. Érzem rajta a nyugalmat és hogy nem siet most sehova. Ki akarja élvezni minden pillanatát az együtt töltött perceknek, testem pedig szinkronban reagál. Hiába korbácsol a vágy, hiába tépném őt szét legszívesebben, felveszem szíve dobbanásának ritmusát és lágyan csókolom őt. Közben fekete felsője alá nyúlok, érzem, mennyire forró már bőre ettől halk sóhaj hagyja el ajkaimat. Túl sok ruha van rajta.
Mikor már megszabadítottam a felsőrésztől, egy pillanatra elhúzom a fejemet. Szemeibe nézve lépek előre, ezzel őt hátrálásra késztetem. Addig teszem ezt, míg háta és forró bőre a hideg, díszes csempéhez nem ér, de ekkor még nem állok meg. Addig nyomom őt a falhoz, így testünk egybeforrhasson. A legkisebb távolság és túl nagy lenne most közöttünk. Egyik kezemmel támasztom a csempét, másikkal derekánál ölelem őt ölemhez. Apró vigyor jelenik meg arcomon és úgy festhetek, mint egy izgatott gyerek, aki először próbál ki egy játékot.
- Fel vagy készülve? Fogalmam sincs, Kéj hogyan reagál majd. - Figyelmeztetésnek hatnak, de vigyorom arról árulkodik, hogy fájni biztosan nem fog, így nem is lehet probléma. Nálunk ez amúgy is pluszt ad csak hozzá mindenhez. A fájdalmat helyén kezelve, tudva, milyen helyzetben mi a célja igenis lehet élvezni. Nagyon is.
- Rengeteget álmodtam rólad. Érintésedről. Tested forróságáról. Csodás ajkaidról. Én vagyok a legszerencsésebb, amiért rám esett a választásod. - Súgom őszintén, közben derekáról kezem lefelé halad, combját simít végig.
-Kéj már csak téged akar. És meg sem kellett győznöm róla. - Közelebb hajolok hozzá, hogy ajkaink összetapadhassanak. Követelőzően, de nem durván csókolom, hosszan el is nyújtom. Ha két napig csak az enyém lenne, most az sem lenne elég.
Megszabadítom ruháitól, lassan, egyesével. Közben a hatalmas fürdőrész, mi a régi hagyományokhoz híven római stílusban épült, kezd megtelni vízzel. Illóolajok és füstülő illatát is érzem, forró pára leng minket körbe.
Hirtelen veszem őt ölembe és elindulok a lépcső felé. Meztelen bőrömet fokozatosan éri a forró víz, mi emberi bőrt azonnal lehántana csontjáról, de mi démonok ezt szeretjük. Beengedem a nőt is a vízbe és magamhoz ölelve csókolom meg ismét.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Márc. 14, 2017 12:16 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Mélyen egymás szemébe nézünk és én nagyon élvezem már ezt is. Ilyen közelről nézni íriszeit, arcát, ajkát. Fél évig nem láttam, majd miután visszatért, alig pár percekre, max egy órára került elém, akkor sem ilyen közel. Azt hiszem, egy ideig nem fog tudni levakarni magáról, legalább is ebben a két napban, ha marad. Az ötletemre elvigyorodik és egyetért, mire elégedetten elmosolyodva élvezem tovább a közelségét. Amikor a kiszabadításáról beszél, kissé megforgatom a szemeim.
- Nem is ő lenne, ha nem szólt volna be. De neki is csak azért ilyen nagy a szája, mert tudta, hogy fogalmad sem lesz róla, kicsoda ő és valószínűleg soha nem is fogtok újra találkozni. Ha még is, gondom lesz rá. - persze nem jelenti azt, hogy egyetértek Leviathannal. Ha legközelebb még is találkozna a férfivel, elfogom várni tőle a tiszteletet, vagy legalább is annak tettetését, mint ahogy azt Jezebeth is szokta tenni. Amikor a férfi a láncokról mesél, kicsit elkomorodom. Én már zártam el hosszabb-rövidebb időre magamban Háborút, de félév még nekem is sok lenne. Főleg, ha a paranoiámat is számba vesszük. Háború nagyon sokat segít nekem abban, hogy nyugodtan alhassak. Leviathan elhozott nekem egy angyalt, egyet, aki Asmodeust is fogva tartotta, de eddig nem volt időm kikérdezni. Talán majd ezután a pihenő után lemegyek hozzá a várbörtönbe és ki kínzom belőle a válaszokat.
Végül csak meg kérdezem a démont, hogy nem maradna-e itt velem két napot. A szavaira elvigyorodom, huncut csillogással a szememben.
- Nagyon is eltudom képzelni, mit tennél velem. - kuncogok halkan ajkára. Amikor azt mondja, addig marad, amíg óhajtom, legszívesebben rá vágnám, hogy el se menjünk innen, de sajnos kötelességei mind a kettőnknek vannak. Viszont mikor a fürdőt említi, felcsillan a szemem. Az a fajta vagyok, aki imád ázni egy jó forró fürdővízben. Kikapcsol, ellazítja az izmaimat. Így több sem kell nekem, egy gyors csókot nyomok az ajkára és már kelek is fel róla. Nyújtom jobbom, hogy fel segítsem, s ha elfogadja, akkor segítek neki felállni. Nem akarok tőle egy lépésnél távolabb lenni, így tovább fogva kezét indulok meg a fürdő felé. Persze fejemben már az jár, hogy oda bent mi fog történni. Kettesben, forró vízben, meztelenül egymáshoz simulva. Apró sóhaj hagyja el a testem, ahogy borzongató érzés fut végig rajtam a gondolatra. Nem fogom elfojtani a vágyaimat, vagy leplezni őket és tudom, hogy a férfi megérzi rajtam: hiszen félig ebből gyúrták. Mindenféle szinten kívánom a démont. Testét, lelkét, szívét, eszét. Enyhíteni akarom fájdalmát, kezét fogni bosszújakor: semmi kétségem afelől, hogy egyszer elfog jönni az a pillanat, mikor megakarja majd torolni mindazt, amit vele tettek és teljesen megértem.
Ha követett a fürdőbe, ott azonnal be is izzítom a mágikus szelepeket, hogy megtöltsék a nagy kádat, míg én felé fordulva ismét ajkáért kapok. Nem vagyok heves, sőt, egészen lágy és türelmes minden mozdulatom, mert minden egyes másodpercet ki akarok élvezni vele. Heves szívveréssel, halk zihálással nézek szemébe, mikor elkezdem lefejteni róla felsőjét. Addig nem nyugszom, míg csupasz bőrét meg nem látom újra. A pillantásom hegeire terelődik, s mintha csak azt remélném, hogy ettől begyógyulnak, finoman végig csókolok rajtuk, magamhoz ölelve őt testénél fogva.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Márc. 13, 2017 9:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Hosszasan nézem szemeit, szinte figyelem őket. Még mindig meg tud lepni. Nem volt velem még sohasem ennyire őszinte. Vagy ennyire ellazult. Szavai elérnek hozzám, mélyen és már hiszek bennük. Pedig néhány órája meg mertem volna esküdni rá, hogy élete legnagyobb tévedése vagyok. Hogy minden lépésemmel közelebb juttattam őt végzetéhez, miben semmilyen dicsőséget nem láttam.
Azon kapom magam, hogy elmerengek ebben az érzésben. Biztos vagyok benne, hogy bár ez nem mindig lesz így, mint ebben a pillanatban, ha kitűzzük célnak mindazt, amit megfogalmazott, komolyan baj már nem lehet. De arra akkor is fel kel lelkiekben készülni, hogy odaveszhetünk a háborúban. Magamról el tudom mondani, ha meg is halok, annyi angyalt viszek majd magammal amennyit sosem szégyellnék.
Nem fogom felemlegetni, mert érzékeny téma számomra, de egyre csak növekvő gyűlöletem különös érzéseket váltott ki belőlem az elmúlt pár nap során. Mint mikor ő ment az angyalok közé.. Legszívesebben én is San Franciscoba, vagy Vegasba vetném magam, hogy minél több életét vegyem. Ez a gondolat burjánzott el bennem, de igyekszem gondolat szintjén megtartani.
- Remek gondolat. Ebben bármikor az oldaladra állnék. - Vigyorgok a nőre. Emlékszem még, mikor először egymáséi lettünk s mikor távoztam, egyik saját katonám suttogását hallottam a tömegben. Fogalmam sincs, hogy mit mondott pontosan, szimplán Ashtaroth nevét véltem kivenni szavaiból. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy letépjem a fejét. Azóta katonáim között ez nem téma, példát statuáltam és megértették. Bár azok után, amit Gráinne a Földön mesélt, a kincstárnokom száját össze kellene varrnom.
Csak mosolyogni tudok a hallottakon.
- Egyik kezed sem kedvel túlságosan. De Phelgor legalább nem tiszteletlen. - Jegyzem meg egyenesen, de hamar hozzáfűzök még valamit.
-De tartozom neki. Kiszabadított, még ha közben nem is feltétlenül értettünk egyet annak módjáról. - Elmeredek egy pillanatra. Most már, hogy Harag és Kéj velem vannak, normálisnak érzem magam. De el voltak zárva és az az időszak szörnyű volt.
- Tudod, hogy nem értek a mágiához. De a lánc, amin lógattak annyi hónapon át, teljesen elnémította Haragot és Kéjt. Szólítottam őket, de nem feleltek. Gyenge voltam és tehetetlen. Az a démonnő pedig nem akarta levenni rólam a bilincseket, hogy mészárolni tudjak. Végül csak sikerült rávennem. - Fel is nevetek, a nő elképzelheti, milyen mészárlást hajtottam végre. Még csak nem is voltak sokan, sőt, kevés volt, nem voltak elegen, hogy tökéletesen kielégüljek a megölésüktől. Viszont minden ismerős arcot sikerült kivégeznem. Azokat, akik kínozni jártak. De nem titkolt célom kideríteni, ki szervezte meg az elrablásom. Elégtételt csak akkor vehetek. Ebbe később A nőt is be akarom avatni, bár biztosan nem fog örülni a tervemnek.
Kiélvezem közelségét, ahogy homlokát az enyémnek dönti, vagy ahogy játékosan ajkamba harap. Figyelem rezdüléseit, élvezem nyugalmát. Újra egymásra találtunk és elképzeléseim miatt ez lehetetlennek tűnt. És a gondolat, hogy már sosem leszünk ilyen közel egymáshoz, csontig marta húsomat.
- Van fogalmad róla, mit művelnék veled két teljes napig? - Somolygok vigyorogva, majd bólintok.
- Minden percet kihasználok most. Addig maradok veled, amíg úgy óhajtod. - Súgom neki halkan, majd szemeitől elszakadva felnézek, az előszoba felé.
- Ennek a kastélynak hatalmas fürdőrésze van. - Utalok rá, hogy kihasználhatnánk a hosszú időt. Azelőtt éjszakákat töltöttünk együtt, hogy ne legyen feltűnő. Igaz a saját régiómban én senkinek sem szóltam távozásomról, de ha fél évet kibírtak nélkülem, két nap senkinek sem árt. Egyedül Jezebeth néz majd rám csúnyán. De azt hiszem, ahhoz már hozzászoktam.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Hétf. Márc. 13, 2017 4:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Végre ő is őszinte. Már nem játssza az eszét, nem néz hülyének sem. Ahogy én is, úgy ő is megnyílik. Valahogy könnyebbnek érzem a terhet, méghozzá sokkal. Remegni érzem a testem, szinte szétvet a boldogság, az a kellemes érzés, amelyet régebben is okozott. Látom rajta, hogy ő is így érez, hiszen a közelemben marad, karjaival sem enged el. Még is kételkedő szavakkal fordul felém, én pedig ezúttal jobb kezemmel, a fémmel érintem meg arcát.
- Akkor megmutatjuk nekik, hogy méltóak vagyunk egymáshoz, hogy erősek vagyunk. A leghangosabbat kiemelve a tömegből levágjuk, mint egy disznót. Utána már a többi is csendben lesz. Idővel pedig hozzászoknak és elfeledkeznek arról, hogy valaha is járt a szájuk. - mondom, valamiféle különleges csillogással a szememben. Ölni tudnék a férfiért, és fogok is, ha ez kell ahhoz, hogy köztünk minden jól legyen. A démonok megpróbálják majd gyengeségünket felhozni, kibillenteni a magabiztosságból. Ha megmutatjuk nekik, hogy továbbra is kemény vezérek maradunk, csak épp sokkal jobb összhangban, le fognak csihadni.
Amikor a fogságról beszél, halkan sóhajtok. Még mindig rosszul érzem magam, hogy nem küldtem el érte előbb Leviathant. Halványan elmosolyodom, mikor hozzá hasonlít.
- Olyan mint Jezebeth, csak alattam szolgál. Még velem is képes néha feleselni... ő a bal kezem. - elmondom neki, pár másodperc csend után. Tudom, hogy a Pokolban az a pletyka terjed, hogy valami férfi és próbáljuk is a látszatot fent tartani. Eddig rajtam és Phelgoron kívül senki sem tudta, hogy valójában ki a bal kezem. Azt hiszem, itt volt az ideje, hogy be avassam Asmodeust.
- És nem, nem igazán kedvel téged. Mielőtt elküldtem volna érted, tőle kértem tanácsot, mit tehetnék a gyötrelmemmel. Ő ajánlotta, hogy fordítsam gyűlöletbe a szerelmemet. Megpróbáltam és nem ment. - mondom halkan, homlokom az övének döntve, szemeimet lehunyva. Élvezem a közelségét, bőrének melegségét, ahogy az enyémhez ér. Ajkaimmal az övére simítok, finoman ajkára harapok. Az elmúlt időszakban olyan ideges és feszült voltam, hogy most kifejezetten jól esik ez a nyugalom. Eleinte neki estem volna, a szó mindenféle értelmében, de most, hogy végre zakatoló szívem is lenyugodott egy kicsit, jobban értékelem a szoros ölelést, az apró érintéseket. Élvezem meleg leheletét arcomon, bőrének illatát mélyen magamba szívom. Nem akarom elengedni és nem is fogom.
- Egy-két napra terveztem itt maradni. Inkább kettő. - mondom, rá emelve kék pillantásom, mélyen szemébe nézve.
- Itt maradsz velem? - kérdezem halkan. Nem tudom, ő mennyi időre jött, vagy hogy tényleg vár-e valakit. Lehet, megint csak beszélgetni akar azzal a nővel és valahogy a féltékenység is elfog, ha rá gondolok, hogy esetleg ide hozza beszélgetni. De ilyet nem tenne... Annál jobban szereti ő is ezt a helyet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Elhagyatott kastély
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: