• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Elhagyatott kastély
SzerzőÜzenet

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 02, 2017 7:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Én is megkapom azt a vallomást, melyet már többször hallottam tőle, s minden alkalommal kellemes érzéssel töltött el, de csak most értékelem igazán. Régen nem így volt, nem értettem az egészet. De lassanként kitisztult a kép és most nem tudna ennél nagyobb örömet okozni nekem. Mellkasára támaszkodva gyorsítok mozgásomon mikor arra ösztönöz, hangomat nem fogom vissza, hagyom hogy az övével együtt megtöltse a fürdőt, akár a gőz. Érzem, ahogy Kéj energiái változnak. Továbbra is erősen érzem, de már nem csak húzza az agyamat, hanem tényleges gyönyört okoz a férfivel együtt. Nem kell sok, hogy elérjem a beteljesülést én is, és megállva, rádőlve behunyjam a szememet. Talán ki is esik pár másodperc, de végül kinyitom a szemeim, első pillantásom a nyugodt vízre esik. Kissé szédülve támaszkodom fel és nézek a férfire, egy nyugodt mosollyal. Fémkarommal támaszkodva - az a biztosabb támasz jelenleg -, balommal simítok arcára, amit szerelmes pillantással fürkészek.
- Nagyon hiányoztál. - mondom halkan. Hangosabban talán ha akarnék se tudnék beszélni a sok nyögdécselés miatt. Fejemet még visszahajtom egy kicsit a mellkasára. Ennél többet még egy-két percig úgy sem fogok tudni mozogni. Minden tagom reszket az előbbi energiáktól, mozgástól, gyönyörtől. A halovány mosolyt sem tudom lemosni magamról, ha akarnám se. Boldognak érzem magam, hogy újra itt van és végre ismét együtt vagyunk. A kimondhatatlan fájdalom, amelyet eltűnése okozott, már csak egy rossz emléknek hat. Egy rémálomnak, amiből mintha most ébredtem volna fel. Háború egyik rémálma... Gyakran okoz nekem ilyeneket, de már hozzászoktam. Vízbefúlással ébreszt reggel, harccal ébreszt, ha bajt érzékel. Eddig csak egyszer aludtam Asmodeus mellett, de akkor az egy alkalommal máshogy ébredtem. Talán a kötelék miatt ébreszt azzal, hogy őt fenyegetik, mert ő érte lassacskán jobban aggódom, mint magam miatt.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 02, 2017 7:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Bárhogyan képes lennék magamévá tenni, vele minden póz egy beteljesült álom, de vigyorából arra merek következtetni, hogy már ismeri a gyenge pontomat. Ezt kár volna tagadnom, így én is elmosolyodom. Így láthatom és érinthetem is őt egyszerre, minden gond nélkül. Imádom lágy bőrét, ami egy harcosra ugyan annyira nem jellemző, de neki különösen jót tesz, hogy kedvenc időtöltése az órákig való forró fürdős áztatás. Éppen ott kerekedik, ahol szükséges és nyúlt teste, magassága különösen tetszik nekem. Sosem volt egy kifejezett alkat, hajszín vagy egyéb, amit egy nőnél előnyben részesítettem de ő éppen olyanra lett formálva, amit én tökéletesnek mondanék. Minden hegével, mit a háborúk során szerzett. Ezek a győzelem és a dicsőség emlékei.
Elkezd ölemen mozogni, hangom pedig még hangosabban tör fel belőlem. Kéj is kedveli ezt a pozitúrát, érzem tovább erősödő energiáit. Levegő után kapkodok, mert Kéj már olyan erővel tör ránk, ami egészen fojtogatóvá válik, ennek ellenére még mindig élvezhető, sőt... Kicsit mintha a határainkat kezdené feszegetni, vagy egyszerűen csak élvezi amit én is. Hogy végre itt lehet, végre használhatja erejét és megéli mindazt, amit én is.
Még mindig szinte hihetetlen számomra ezt a szót a nő szájából hallani. Nem, mert nem gondolnám igaznak, hanem mert régebben elképzelhetetlennek tűnt idáig jutnunk. Kitartottam kettőnk mellett, de mindig úgy éreztem, csúfos véget érhetünk. Hirtelen senkit nem tudnék mondani, aki támogatott volna minket, mikor a pletykák elindultak. Egyikünknél sem volt példa, ami miatt bízhattak volna bennünk és valahol mindenkét oldalt megértem. Ashtaroth a háború lovasa és élete a harc. Én pedig ha jó harcos hírében is állok, még mindig csak kéjdémon maradok, ki a háremével tölti szabadidejének kellemes részét. Még én sem gondoltam volna, hogy ennyire beleszeretek.
- Szeretlek Ashtaroth. - Tör ki belőlem szinte egy nyögéssel egy időben. Sosem gondoltam ennyire komolyan, de ennyire biztos sem voltam még benne. Hiszem már, hogy ketten bármire képesek lehetünk. Régióink megállíthatatlanok, erőink páratlanok. Ahogyan a köztünk kialakult kötelék is.
Hirtelen érzem, minden gyönyör és kín egyszerre tör rám és már tudom, hogy Kéj megkegyelmez rajtunk. Addig húzhatja a dolgokat, míg már teljesen elgyengít minket ereje és mozdulni sem leszünk képesek, de talán ő is látja, hogy két nap hosszú idő. Megmarkolom mindkét oldalon fenekét és adok egy gyors ritmust mozgásának. Fokozatosan erősödik a gyönyör érzése bennem, erejétől már szinte ordítani tudnék, végül elérek a csúcsra, igyekszem rántani magammal a nőt is. A gyönyör pillanatában mintha kiütnének, minden elsötétül és állatias nyögésem is csak tompán hallom, mintha nem is saját testemben lennék.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 31, 2017 7:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
A szemeimet becsukva élvezem az érintéseket, azt, ahogy bőrömbe mar, ahogy bennem mozog. Nem ez volt az első, ami vele kapcsolatban mindig eszembe jutott. Inkább a szemei. Azok a feketébe hajló, barna szemek, amelyek beszédesebbek voltak a szavainál, vagy bármely tetténél. Elboríthatta düh, álcázhatta közömbösséggel magát, azokból még is könnyen tudtam olvasni. Mozdulataiból is, ha nem palástolta őket, és most is olvasok belőlük. Emlékszem, hogy régebben, sőt, nem is olyan régen még minden partnerem megöltem aktus alatt. Soha nem tudtam, miért. Talán nem éreztem őket méltónak, elég erősnek, vagy fenségesnek. Nem kötődtem hozzájuk semmilyen módon. Ő viszont épp ilyen. Egy "katonaállam" büszke, félelmet nem ismerő vezére, akit a magam módján mindig is kedveltem. Talán pont azzal hívta fel magára a figyelmem, hogy köpve a rangomra és arra, hogy egyszerűen csak megölhetném, mindig képes volt veszekedni és verekedni velem. Túlságosan élveztem ezt, nem volt indokom tényleg megölni, még ha néha túl is ment a határokon. A jelenre nézve ezt egy jó döntésnek könyvelem el. A jövőről nem sokat tudok mondani. Szeretem előre tervezni a lépéseimet, de olyan hirtelen változik minden... Először eltűnik, majd visszakapom, ellök magától, végül karjaiba ölel. Először az alapot kellene biztossá tenni, hogy építkezni tudjunk rá. De erről csak később beszélek vele. Egyelőre élvezem a szenvedélyes együttlétet, látványát, ahogy ismét megfordít. Szorosan köré fonva lábaim veszem fel vele a ritmust, egyik kezemmel a nyakába, másikkal a karjába kapaszkodva. Mosolyát, pillantását viszonozva húzom közelebb egy apró csókra. Legutóbb kéj energiái inkább intenzívek és erősek voltak, hajtottak minket. Most inkább érzem úgy, mintha frissebb lennék tőle. A férfi végül újra helyezkedik, a medence mellett elfeküdve az ölére ültet. Kénytelen vagyok elvigyorodni ezen, hiszen általában ebben a pózban szoktuk befejezni, és tudom, hogy mennyire szereti ezt. Érzem, minden egyes alkalommal, rajta is és Kéjen is. Egy apró csókért lehajolok hozzá, még mielőtt felegyenesedve rajta az előbb általa diktált tempóval kezdenék mozogni. Egy pillanat nem sok addig se tudom levenni róla a pillantásom, kezeimmel pedig végig simítom és karmolom a megfeszülő izmokat, bőrt. Ismét az eszembe ötlik, amit mondtam neki nem is olyan rég. De még az sem volt az igazi, úgy kimondva. Azt akarom, hogy ne csak egy elszólásnak érezze, hanem hogy tudja, én is tudom, hogy érzek.
- Szeretlek... - nyögöm halkan, miközben kezeimet arcára futtatva oda hajolok egy újabb csókért.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 31, 2017 4:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Hiába ostromol minket Kéj szinte kíméletlenül, ezúttal nem érzem azt, hogy teljesen szétfeszítene belülről. Mintha energiái finomodtak volna, vagy érzéseinkre hangolta volna magát, teljesen mindegy. Ő is tanul tőlünk, ahogy mi tőle és az előző élményhez képest ugyan kevésbé intenzív, még sem annyira fárasztó.
Szemeimet hol összeszorítom, hol a nő előttem terülő látványára tapasztom. Utoljára lázálmaimban láttam őt így, fogva tartásom alatt. De még emlékeim sem képesek elrontani ezt a pillanatot. Szokták mondani, hogy amire sokat kell várni, azt jobban értékeled, mikor végre a tiéd lesz és hát... Nem tudom, hogyan szerethetném, vagy értékelhetném jobban a nőt.
Kezdetben talán dacból akartam vele lenni. Sok-sok éven át csak piszkálhattam a felszínt, mélyebbre sohasem engedett s mikor végre megtörtént, büszke voltam magamra. Ez a büszkeség hajtott tovább, hogy még többet kihozzak belőle s mindeközben észre sem vettem, milyen mélyre zuhantam ebben az egészben én is. Mire bajba került és utána rohantam, hogy segítsek, már menthetetlenül szerelmes voltam belé, pedig nyomós indokom nem lett volna rá, hisz ellökött magától amikor csak tehette. Én még is mellette akartam lenni, kényeztetni és megmutatni, milyen lehet az élet a munkán kívül... Viszont álmodni sem mertem volna arról, mennyire megszeretem őt valójában. Kezdetben nem voltak terveim, sodortak minket az események egymás felé, de egyszer sem ültem le és beszélgettem el saját magammal arról, mennyit is jelent Ashtaroth maga. És mikor kínok közepette semmi mást nem akartam, csak látni őt és hallani hangját, akkor megértettem. A világot jelenti nekem.
Mosolyogva fordítok rajta ismét. Kéj energiái simogatnak, libabőrt okozva minden egyes kis porcikámon és ha még nem is enged a csúcsra jutni, ha húzza is mindkettőnk agyát, talán a két napra való tekintettel megkímél majd minket és pihenni is fogunk tudni. Milliónyi kérdésem van, amikre választ szeretnék kapni és feltételezem, hogy ő is így van vele. Hat hónap hosszú idő, rengeteg mindent be kell pótolnunk és ha valaki be tud avatni a jelenlegi helyzetekbe, akkor az ő. De a lelkének világa mindennél jobban érdekel.
Ahogy szemben áll velem, lábait csípőm köré fonom és visszaültetem a medence szélére, egy rövid időre. Továbbra is mozgok benne, derekánál húzva őt közel magamhoz. Soha többet nem akarok ennyi időre elszakadni tőle, s minden mozdulatom erről árulkodik. Hiába a szótlanság, testem szinte beszél, talán mesél is. Imádatomat fejezi ki minden érintés és simogatás. Erős kezeimmel tudatni akarom vele, hogy mostantól vigyázok rá, még ha erre nincs is szükség, hisz erős és meg tudja védeni magát. Pillantásom szerelmemről árulkodik. Kéj pedig azt bizonyítja most, hogy a nőn kívül már senkire nincsen szüksége... Megtalálta örök életének és fiatalságának forrását.
Nem bírok magammal, ezért ölembe kapva őt úgy, hogy véletlenül se csússzak ki ülök én magam fel a medence szélére, hamar el is fekszem a víz mellett a kövön. Mélyen belé hatolva hangos nyögést hallatok, tekintetem gyönyörű testén mereng. Kezemmel folyamatosan simogatom, markolom, karmolom porcikáit. Imádom őt így látni, ezt ő is nagyon jól tudja. Annyira hiányzott már ez, hogy Kéj ismét erősebben "gyötri" testemet és mindezt a nő is ugyan így érezheti. Levegő után kapkodok, közben minden lélegzetvételnél nyögéssel préselem ki tüdőmből a levegőt.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 25, 2017 11:42 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Hihetetlenül hiányzott a férfi. Soha nem éreztem semminek a hiányát. Ha belegondolok, nekem mindig is tökéletes életem volt. Olyan, amiről még egy démon is csak álmodhat. Erősnek teremtettek, hatalmasnak. Egy vezetőnek, már előre fektetett régióval. Nem kellett tanulnom sem a harcot, sem a mágiát. Nem volt szükségem senkire ahhoz, hogy jobbá váljak, így nem is kötődtem soha semmihez és senkihez, ami, vagy aki hiányozhatott volna.
Aztán évezredekkel később megjelent Ő, és bebizonyította nekem, hogy a tökéletes élet közel sem az. Hogy a pohár, amit telinek gondoltam, valójában félig üres. Eleinte felfogni, vagy elfogadni sem akartam ezt a dolgot. De a sóvárgás, a kíváncsiság és a vágyak mindig visszavezettek erre az útra. Egészen addig, míg nem engedtem neki, hogy félig üres poharamat megtöltse. Aztán eltűnt, én pedig a félig ürült poharammal már nem éreztem teljesnek magamat, és ennél rosszabb érzést soha nem éreztem még.
És most végre itt van, ölel, csókol, s egybe forrva velem súgja nekem minden porcikája, hogy szeret és sehol máshol nem lenne szívesebben. Próbálom ezt én is szavak nélkül, minél egyértelműbben a tudtára adni. Simogatom, karmolom, csókolom és harapom. Testem majd szét veti energiája, ahogy átjár vele együtt. Látványa elmosódik, s már nem is igazán figyelek oda erre az érzékszervemre. Behunyom a szemem, bizalmam, élvezetem mutatva, átadva magamat neki. Élvezem érintését, ahogy végig futtatja tenyerét testemen, a mozgását, ahogy szenvedélyesen magáévá tesz. Kéj feszült energiáitól talán egy apró vakolat darab hullik le a kövezetre tőlünk nem messze, de észre sem veszem. A nyögések, zilálások elnyomnak minden más zajt.
Hagyom neki, hogy úgy helyezzen, ahogy akar. Mindig én voltam az, aki irányított. Én szabtam a feltételeket, én adtam meg a helyet és időt a találkozásokra. Visszagondolva már emiatt is szégyellem kicsit magam, mert ennél többet érdemelt volna. Mostantól minden másképp lesz. Hátammal mellkasához simulok, mikor hátulról hatol belém. Élvezettel feszítem bőröm az övének, de végül előre dőlve csak rátámaszkodom a kőre. Ismét érzem, hogy Kéj összekapcsolva minket feszíti a húrt, ahogy csak tudja, de nem enged még elmenni. Ez pedig kimerítő, még ha nagyon élvezetes is. Remegő balommal nem is tudom rendesen megtartani magam, így leengedem mellkasomat a hideg, vizes kőre. Fejemet kezemre hajtom, arcomon néha egy boldog mosoly jelenik meg, két élvezkedő arckifejezés között. El tudnám viselni ezt ebben a két napban folyamatosan, míg itt vagyunk, de valószínűleg nem bírnám ki. Pihenni jöttem ide, mert nem sikerült már jó régóta. Ha ebben a két napban sem sikerül legalább egy kicsit, akkor ki tudja, mikor lesz rá alkalmam újra.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 25, 2017 10:31 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


A legutóbbi együttlétünk során megváltozott bennem valami. Illetve ha rendesen akarom illetni őt, akkor valaki. Kéj valóban létrehozott közöttünk egy érzelmi hidat és így energiái nem korlátozódnak már felesleges, semmitmondó kielégülésre, sokkal fontosabb dolgot talált magának. Belegondolva, a démoni történelem során nem olvastam még olyan kéjdémonról, akinek ilyesmi sikerült volna, bár lévén, hogy egyike vagyok azon keveseknek, akiket nem csak Kéj boldogít, talán Haraggal vegyítve ez még sem annyira meglepő. Még valahogy szívesen utánanéznék mindennek. Bathym talán segíthet nekem ebben.
Kéj pedig teszi a dolgát, de érzem, hogy mindezt már arra alapozza, amit én érzek Ashtaroth iránt. Ráhangolódott erre az érzelmi hídra közöttünk és teljes mértékben együtt dolgozik velünk. Ez pedig azt idézi elő, hogy életemben talán második alkalommal szerelemből hálok egy nővel. Csak a gondolat is tovább gerjeszti bennem ezeket az energiákat és bár sok minden megkérdőjeleződik bennem energiáimat illetően, sehol máshol nem lennék szívesebben.
Ez a kastély most már nem csak régi hercegi életem emlékeit őrzi. Olyan, mint egy mesés könyv, amit ha értő kezek nyitnak ki, szinte beszél hozzá a kastély. Otthonomnak érzem, sokáig uralkodtam itt. Ahogy Első Választott lettem, Északra kellett mennünk, de a palotát nem hagytam sem elfoglalni más hercegnek, sem lerombolni, vagy átépíttetni. Így kellett maradnia azért, hogy visszatérhessek a gyökereimhez, ha elbizonytalanodnék. Most is gyökerekhez tértem ide vissza, a mai este. A nőhöz fűződő kapcsolatom szinte itt kezdődött el és itt virágzik majd ki újra.
Mintha csak belülről követném az eseményeket, annyira eltompul minden érzékszervem. Csak foltokat látok, ha kinyitom szemeim, hallásom, mintha egy koncerten a hangfal mellett órákat buliztam volna. Belülről azonban, az apró kis porcikáim mindegyikében többszörösen ér el hozzám minden inger, amit én generálok és a nő közvetít felém.
Mozgásom abba nem hagyva távolodom el tőle kissé, hogy tekintetem időzhessen gyönyörű idomain. Nála tökéletesebbet biztosan nem teremthetett volna Nagyurunk, ebben egészen biztos vagyok. Egyik kezem még mindig fenekét markolja, másikkal azonban nyakának vonalától csúsztatom végig tenyerem, hogy érezhessem bőrét. Alhasáig meg sem állok, s mintha nem is kezeimmel érezném tökéletes bőrét, sokkal inkább elmém rakja össze a képet fejemben, ahogy Kéj minden érzékemet tompítja, de közben felerősíti. Imádom ezeket az erőket, bár meglehetősen fárasztóak, hisz még mi démonok sem vesszük észre, mennyi energiánkba telik valójában ezeket a vizuális képeket megalkotni elménkben és közben testünket is ostromolja egy erő. És ez az erő okozott már háborúkat is. Veszedelmes egy jószág.
Ajkáért kapva csókolom hosszan, szenvedélyesen, s mikor eltávolodom tőle, gyorsabb mozgásra váltok. Ekkor Kéj ismét, mintha csak az élete múlna rajta, megrázza testünket és a környéket erőivel, hogy egészen megremeg tőle a kastély, bár én ebből nem sokat veszek észre. Fejemet hátravetem, szemeim mintha feketébe fordulnának, ezúttal azonban nem Harag miatt. Félig-meddig Kéj irányítja mozgásom, de ha ráteszek egy lapáttal, ugyan olyan hevesen reagál, ahogy én is teszem.
Itt egy pillanatra megszakítom az aktust, hogy nekem háttal nekitámaszkodhasson és úgy hatolok ismét belé. Erős kezemmel hol csípőjét markolom, hol hátába marok, hogy a fájdalom tovább korbácsolhassa ezeket az őrült energiákat.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 21, 2017 11:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Nem tudom, hányszor gondoltam erre, vagy álmodoztam róla ébren. Az érintésére, a csókjára, forró bőrére, szuszogására, szívverésére, a megfeszülő izmokra, erős fogására emlékeztem. A szavaira, amelyek áttörték a páncélom, hogy szívembe olvadhassanak. Eleinte nem tudtam, milyen értéket kaptam. Nem becsültem meg őt eléggé. Nem foglalkoztam vele eleget. Nem mutattam ki, mennyire szükségem van rá. Igaz tehát a mondás: csak akkor jövünk rá, mennyire értékes is számunkra valami, ha elveszítjük azt. Én tényleg csak az után jöttem rá, mit is jelentett nekem, mikor elvesztettem. És most, hogy visszakaptam, sokkal jobban megfogom őt becsülni. Úgy fogom kezelni a kapcsolatunkat, ahogyan azt illik. Ahogy megérdemli. Ez a férfi az életét adta volna az enyémért. Minden alkalommal, mikor hozzá fordultam, segített. A minimum, hogy megadom neki a tőlem telhető legtöbbet. Egy pillanatra elgondolkodok azokon a szabályokon, amelyeket fél éve lefektettem. Kapcsolatunk lassan nyílt titok a Pokolban, szinte közszájon forog, pletykaként súgják a démonok egymás fülébe. Nem akarok örökké bujkálni... Persze az nem változna, hogy a munkát el kell végezni és hogy a Pokol kárára nem mehet a kapcsolat. A kötelességeink megmaradnak.
Ezek a gondolatok azonban nem sokáig nyomják a szívem, mert Kéj szinte ajtóstól tör rám, mindenféle egyéb gondolatot tisztára mosva bennem. Ha akarnék se tudnék most mással foglalkozni...de nem akarok. A medencének hátrálva húzom magamhoz a férfit, aki ösztönözés nélkül is úgy közeledik, mint egy szagot fogott ragadozó. Pár pillanat és érzem elmerülni magamban, ami hangos nyögést eredményez. A férfi energiái önmagukban is képesek lennének arra, hogy a gyönyörökbe emeljenek, de így csak hab a tortán. Szerelmes pillantással simulok hozzá és ölelem át nyakát, mikor magához szorít, nyögdécselve élvezem mélyre hatoló mozgását. Démoni, állatias morgása szinte zene füleimnek, bár alig ér el hozzám. Mintha csak tompulna a hallásom, viszont érintéseit különösen erősen érzékelem. Talán a kapcsolat miatt, amelyet Kéj múltkor is generált köztünk. Erős, finoman fájdalmas szorítása combomon kellemes érzésekkel tölt el, s hogy viszonozzam, körmeim ismét végig szántanak a hátán. Hangomat visszafogva hajolok nyakához, csókolok rá, majd harapok bele. Nem tudok betelni érintésével, bőrének, ajkának ízével. Úgy érzem, szét tudnám most tépni.

BreatheOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 21, 2017 3:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Nagyon azt veszem észre, hogy Ashtaroth egyáltalán nem tart attól, amit Kéj művelhet. Sőt, biztosra veszem, hogy legutóbb, mikor elszabadult, mindkettőnkben maradandó, kellemes élményeket hagyott. Valahol az én fantáziámat is izgatja, hogy fog most Kéj viselkedni, de nekem kell rá figyelnem. Az én felelősségem.
Azonban ahogy hozzáér férfiasságomhoz, minden akaraterőmnek annyi. Kéj veszett energiákkal tölti be a teret, sőt, a kastélyon kívülre is utat tör magának, de a két test összefonódásában a legmeghatározóbb az ereje. Ahogy hátrálni kezd, nagymacska módjára mozdulok utána és kérdések, vagy várakozás nélkül bújok annyira közel hozzá, hogy probléma nélkül belé tudjak hatolni.
Újabb veszett vágyhullám rázza meg a fürdőt, nem csak minket én pedig hangosan felnyögök. Szorítom magamhoz a nőt, talán fél percig is. Tekintetem teljesen elhomályosul és utat engedek Kéj őrült energiáinak. Testem forró, bőröm ég, minden érzékszervem mintha háromszor akkora teljesítménnyel működne, mint azelőtt. A nő minden érintése rázza bennem ezt az energiát.
Feneke alá nyúlva, minden lökésnél magamhoz húzva kezdek el benne mozogni. Nem kímélem, s bár mozgásom nem gyors, minden lökésnél mélyen hatolok belé. Erőmtől a víz fröcskölve távozik a fürdő kádjából ki a csempére. Szabad kezemmel hajába túrok és úgy húzom magamhoz, még közelebb. Semmilyen távolságot nem akarok köztünk.
Mindezt érzelmek irányítják, szerelemből akarom közel tudni magamhoz. Már fel sem tudnám idézni, milyen érzelmek nélkül, üresen, csak a kielégülést hajszolva együtt lenni valakivel. De mindez nem csupán ezek miatt fontos. Az Ő személye az. Mindene, amiből összegyúrták. Jelleme, szavai, kisugárzása, minden egyes mozdulata. Több ezer év után az első nő, ki magát Kéjt köti gúzsba úgy, hogy ezzel neki semmilyen problémája nincsen.
Kéj sokszor volt hajlamos hajszolni engem, akár a kiégés pillanatáig is, hogy végül visszavonulva magamra hagyjon és átadja a teret Haragnak. Ebből állt a létezésem. Kéj és Harag is mindig határaimat feszegetve rugdostak előre, s bár sokszor nem az ő szabályaik szerint játszottam, megvárták a pillanatot, hogy én húzzam meg a ravaszt. Türelmesen figyeltek, hogy egy szó, mozdulat vagy bármi vagy kihozzon a sodromból, vagy felébredjen bennem a vágy. Onnantól pedig mindig kihasználtak.
Most is, ahogy magamévá teszem a nőt, egyesülök vele, Kéj zabolázatlan energiái szinte megsemmisítenek. Folyamatos nyögések kúsznak fel torkomból. Van, hogy gyengén, kéjesen bújnak elő, de ahogy egyre mélyebbre hatolok a nőben, már-már állatias morgós tör fel belőlem. Combjára erősen rámarkolok, hogy később kék-lila foltjain időzhessen majd tekintetem. Két nap hosszú idő és nem tervezem, hogy gyengéden bánok majd vele. Úgy érzem, sosem lesz elég. Bármeddig és akárhányszor egymáséi lehetünk, mindig Ő lesz nekem a mindenem. Borzasztóan hiányzott, teste és lelke is. Annyi mindent akarok neki mondani, ha épp Kéj nem borítaná el teljesen az agyamat. Arcát alig látom, ahogy tekintetem rá emelem, annyira ködössé válik minden.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 2:15 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
+18
Ha egy pillanatra kételkedtem is, hogy szavaimra keserű lesz, vigyorát látva ez megszűnik. A gondolat neki is tetszik, a bosszú és a kéj egyaránt. Érzem és látom rajta, így elmosolyodva csókolom újra, hevesen. Jobbommal inkább csak ölelve nyakát kapaszkodom, bal tenyeremmel pedig bejárom hátát, oldalát, míg az ő ajkai lekúsznak rajtam nyakamra, mellemre. Az érzés hangos sóhajt vált ki belőlem, majd mikor megérzem kezét combjaim közt, fel is nyögök, míg az ő hangja kellemesen cseng fülemben. Fémkezem ökölbe szorítom, hogy még véletlenül se bántsam, de balommal nyugodtan marok bele bőrébe, akár vérzésig karmolva azt. Az apró fájdalom neki is és nekem is szokott tetszeni, így nem félek addig harapni, vagy marni őt, míg vére serken. Egy embernek jobban fájna, minthogy élvezni tudja, de mi az évezredes harcok és sérülések után hozzászoktunk az ennél nagyobb kínokhoz.
Amint kiegyenesedik, hogy ajkam csókolja, elengedem balommal hátát, hogy az izmos testen, mellkasán, hasán lesimítva elérhessek az ágyékához. Hangosan zilálva, kis nyögésekkel keze munkája miatt kezdem dörzsölve izgatni őt. Kissé ködös, vágytól fűtött pillantással nézek rá. A kezdeti gyengédségem tovaszállni látszik. Nem érdekel hogyan, romantikus finomsággal, vagy szenvedélyes hévvel, de magaménak akarom, most rögtön, Kéj energiái még tovább korbácsolják vágyaim.
Elhúzom kezét lábaim közül, majd újra nyakát ölelve mind két kezemmel, hevesen csókolva hátrálok óvatosan, magammal húzva őt egészen addig, míg fenekem neki nem ütközik a medence szélének. Akkor elengedem annyira, hogy felülhessek annak szélére, majd karjánál fogva már húzom is hamar magamhoz, s ha elég közel van, lábaimmal is átkulcsolom csípőjét, jelezve, hogy eleget vártam és most rögtön a magaménak akarom. Remélem, hogy Kéj nem fog az őrületbe kergetni, a legutolsó alkalommal majdnem sikerült neki és férfinek, mikor próbálta visszafogni magát. Az emlékre felpillantok rá, szerelmesen nézek rajta végig, tekintetemet bal kezem simítása követi, míg a jobbommal inkább hátra támaszkodom. Soha nem tudnék betelni ezzel a látvánnyal. Habár akkor imádom igazán, mikor ellenségeinek vére pettyezi, a párától nedves bőre is épp oly gyönyörű, legyen rajta bármilyen heg, seb, bárkitől szerezve.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 1:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
+ 18


Észreveszem a nő karját, de egyáltalán nem zavar. Felszínes lenne részemről, ha emiatt bármilyen változás menne végbe bennem. Ha a fél teste fémből állna, az sem zavarna. Most már semmivel nem tudja eltántorítani attól, hogy vele legyek. Ha valakit okolhatok a karja miatt, az még mindig csak én vagyok.
Széles vigyor ül ki arcomra. Angyalvérben fürdőzve csinálni ugyanezt... Az lenne lenne az igazi megtorlás. Kéj energiái mellé bosszúvágyam is társul, amitől még inkább begerjedek. A nő szavaira egyáltalán nem szégyenérzetem kerül elő, sokkal inkább az a felüdülés ad energiát, hogy ha nem is most rögtön, de előkerítjük majd a felelősöket és együtt kivégezzük őket.
Ahogy Ashtaroth vágya is növekszik, ahogy többet akar testemből, érintéseimből, úgy kezd elszabadul maga Kéj is. Eddig lehetett őt érezni, reagált csókjainkra és arra, ahogy bőr a bőrnek feszül, de most, ahogy egyre tüzesebben csókoljuk egymástól, kezdi az egész teret betölteni. Nem siettetnék semmit, de ahogy minden porcikámat átjárja a vágy, halkan belenyögök a csókba. Erősebben szorítom magamhoz, s ahogy ajkaink elszakadnak azonnal nyakára csókolok, közben kezeim markolják fenekét és oldalát. A forró vízben állva, a gőztől teljesen elvesztem az eszemet. Adtam már át magam Kéj energiáinak, de most még nem akarom. Tudatomnál maradok, ha megtörténik, de egyelőre én akarok irányítani. Rendelkezni akarok a testem felett, én diktálni a szabályokat és a tempót, ameddig csak lehet.
A víz közepén állva ajkaim a nő nyakáról levándorol egyik mellére, gyengéden csókolok bele, hogy kissé eltereljem a figyelmét. Közben egyik kezem a fenekéről egy pár pillanatra a vízben elveszik, de a nő lábai között köt ki. Az érintésre Kéj még több energiát szabadít fel. Ha kinyitnám szemeim, csak ködösen látnék csak. Kéj mindig ilyen hatással van rám, képtelen vagyok látásomat és hallásomat is rendesen használni. Olyan, mintha minden más érzékszervem erősödne föl és lángolna még több és több élvezet után.
- Ash.. - Nyögöm neki halkan. Ő is érint engem, én pedig kezdem elveszíteni a fejem. Nehezebb Kéjt visszafognom és bár jobb esetben semmi kedvem nem is lenne hozzá, fél év után nem tudom, mire számíthatok tőle. Mikor először átvette felettem az irányítást sokkal gyakoribbak voltak az együttléteink. Most egy komolyabb érzelmi megrázkódtatást követően egyesülhetünk, a kihagyott időről nem is beszélve. Itt szó szerint még elszabadulhat a pokol. Bár Kéj nem erőszakos fajta. Értékeli a fájdalmat, de komoly sérüléseket nem okoz. Csak olyasmire vesz rá, ami élvezetet okoz. Harag pedig ilyenkor csendben malmozik. Ez nem az ő terepe. Most nem dühből szexelünk.
Ajkaim ismét a nőire tapasztom. Szükségem van csókjára minden pillanatban. Tovább is hajtja vágyaimat és közelsége megnyugtat. Úgy csókolom, mintha nem akarnám elhinni, hogy ismét együtt lehetünk. Ujjaim közben odalent kényeztetik megállás nélkül. Mikor egyik ujjam utat talál magának befelé, meleg víz kíséretében tesz azt. Szemeim összeszorulnak erre a forróságra. Percekig tudom még türtőztetni magamat, nem tovább.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 12:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Érzem Kéj simogató, kellemes energiáit, ahogy felszabadulnak a férfiből lépteink közben. Izgatottan lépek be vele a fürdőbe, csókolom és vetkőztetem. Az ő kezei sem restek megszabadítani felsőruházatomtól, teljesen felfedve neki felső testem és fémkarom, amely az emberi eszközökkel ellentétben nem pántokkal van a testemhez rögzítve, hanem egy alap van vállamba, csontjaimba fúrva, s arra van rátéve. Harchoz csak így tudom biztonságosan használni. Nem tudom, a férfi mit gondol erről. Valahogy szégyellni kezdeném előtte, mert "szépségem" lehet ettől megcsorbult a szemében. Ettől tartva levenni sem nagyon merem, mert úgy még feltűnőbb, bár azért kissé féltem új testrészem karmaitól a férfit. Ha a mostani is olyan lesz, mint a legutolsó, lehet lesz rajta egy-két seb, mert érzékek nélkül nehéz megmondanom, éppen mennyire szorítok vagy karmolok valamit.. vagy valakit.
Lassan a falnak hátrálok, ahogy oda vezet. Nem zavar, hogy "sarokba szorít", a hideg kő és az ő forró bőre simul hozzám. Vigyorát látva kénytelen vagyok én is elvigyorodni.
- Ha úgy, mint legutóbb, nem lesz baj. - suttogom vissza. Az emlékekre egy kis sóhaj tör fel belőlem. A férfi energiái olyan szinten és intenzíven kényeztettek, hogy a végén pár másodpercre el is ájultam. Most is számítok erre és Háborúra, aki akkor is addig pofozgatott, míg magamhoz nem tértem. Suttogására, hogy álmodott rólam, vágyott rám és hogy csak engem akar, kellemes, meleg érzéssel tölti el a testem. Megpróbálhatja tagadni, de Háborúnak sem kell más. Valahányszor megpróbálkoztam túl esni a férfin és behívtam valakit a lakrészembe, hullaként távozott. Asmodeust már meg sem próbálja megölni, a vérvágy elkerül mellette.
Egy újabb hosszú csók. Elmélyítve viszonozom, hagyom, hogy a férfi kezei bejárjanak és megszabadítsanak a ruháktól. Magam sem várok sokáig, amint alkalmam van rá, megszabadítom a maradéktól. Átölelem nyakán, mikor felkap és besétál velem a medencébe. Amint a vízbe enged, újabb csókot ad, amelyet szenvedélyes hévvel viszonozok is. Karjaim nem engedik el, húzom magamhoz, hogy egy pillanatra se kerülhessen távolabb. Bal kezemmel simítok végig hátán, óvatosan, ott is megérezve a hegeket.
- Hamarosan ezt angyalok vérében fürödve fogjuk csinálni. - suttogom ajkára. Nem csak ő akar bosszút, engem is sért és dühít, hogy elragadták. Soha nem éreztem feléjük gyűlöletet: az angyalok egy nagyobb játék bábui, ahogy mi, démonok is. De sokadszorra próbálkoznak elvenni tőlem azt, akit szeretek, ez pedig feléleszti bennem ezt az érzést. A mészárlás és kéj vegyes gondolatára Háború elégedetten dörzsölgeti a kezét a háttérben, én pedig újra megcsókolom, kissé hevesebben a férfit, mint eddig. Türelmes voltam, kiélveztem bőrének érintését, de úgy érzem, nem tudok betelni vele.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 11:05 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Nem firtatom tovább bal kezének ügyét. Hálás vagyok, amiért kiszedett abból a lyukból, de természetesen ha legközelebb találkoznánk minden a rend szerint fog menni. Jezebeth keményebb dió ennél. Ő az utolsó démon, ki képes véka alá rejteni a véleményét. Mivel a terméketlenség démona, energiái különösen gyomorforgatóak. Néha még engem is képes hányinger közeli állapotba keríteni. Haragtól azonban kifejezetten tart, így én is kordában tudom őt tartani.
Látom, ahogy felcsillan a szeme, Kéj energiái pedig kissé felszabadulnak. Mintha csak tudná, mi fog következni, vidáman tapsikol, miközben Harag fogja a fejét. Általában egymásnak ellentmondásosak, gyakran összekapnak, akár a gyerekek, kivéve, ha az életemről van szó. Ragaszkodnak ehhez a testhez és hozzám. Csak akkor vannak egyensúlyban, ha nagyon meleg a helyzet.
Elfogadom a nő karját és felállok. Ahogy közeledünk a fürdőhöz, egyre izgatottabb leszek. Azelőtt is megvontam magamtól a gyönyöröket valamilyen szinten, elég csak a hárememre gondolni, hol a nők már bőven kiszáradtak az elmúlt hónapok során. De az az én döntésem volt, mikor viszont elfogtak bele kényszerítettek ebbe a megvonásba. Kezeim remegni kezdenek a gondolattól, mi fog most következni. Forró fürdő, csupasz testünk összeforr és ami a legszebb... nem fog zavarni minket senki sem.
Megérzem rajta is vágyait, Kéjnek köszönhetően ezek olyan energiák, mik sosem kerülik el a figyelmemet. Ezt Kéjt is tovább hajtja előre.
Amint a víz folyni kezd Ash ajkaimra tapasztja sajátját. Érzem rajta a nyugalmat és hogy nem siet most sehova. Ki akarja élvezni minden pillanatát az együtt töltött perceknek, testem pedig szinkronban reagál. Hiába korbácsol a vágy, hiába tépném őt szét legszívesebben, felveszem szíve dobbanásának ritmusát és lágyan csókolom őt. Közben fekete felsője alá nyúlok, érzem, mennyire forró már bőre ettől halk sóhaj hagyja el ajkaimat. Túl sok ruha van rajta.
Mikor már megszabadítottam a felsőrésztől, egy pillanatra elhúzom a fejemet. Szemeibe nézve lépek előre, ezzel őt hátrálásra késztetem. Addig teszem ezt, míg háta és forró bőre a hideg, díszes csempéhez nem ér, de ekkor még nem állok meg. Addig nyomom őt a falhoz, így testünk egybeforrhasson. A legkisebb távolság és túl nagy lenne most közöttünk. Egyik kezemmel támasztom a csempét, másikkal derekánál ölelem őt ölemhez. Apró vigyor jelenik meg arcomon és úgy festhetek, mint egy izgatott gyerek, aki először próbál ki egy játékot.
- Fel vagy készülve? Fogalmam sincs, Kéj hogyan reagál majd. - Figyelmeztetésnek hatnak, de vigyorom arról árulkodik, hogy fájni biztosan nem fog, így nem is lehet probléma. Nálunk ez amúgy is pluszt ad csak hozzá mindenhez. A fájdalmat helyén kezelve, tudva, milyen helyzetben mi a célja igenis lehet élvezni. Nagyon is.
- Rengeteget álmodtam rólad. Érintésedről. Tested forróságáról. Csodás ajkaidról. Én vagyok a legszerencsésebb, amiért rám esett a választásod. - Súgom őszintén, közben derekáról kezem lefelé halad, combját simít végig.
-Kéj már csak téged akar. És meg sem kellett győznöm róla. - Közelebb hajolok hozzá, hogy ajkaink összetapadhassanak. Követelőzően, de nem durván csókolom, hosszan el is nyújtom. Ha két napig csak az enyém lenne, most az sem lenne elég.
Megszabadítom ruháitól, lassan, egyesével. Közben a hatalmas fürdőrész, mi a régi hagyományokhoz híven római stílusban épült, kezd megtelni vízzel. Illóolajok és füstülő illatát is érzem, forró pára leng minket körbe.
Hirtelen veszem őt ölembe és elindulok a lépcső felé. Meztelen bőrömet fokozatosan éri a forró víz, mi emberi bőrt azonnal lehántana csontjáról, de mi démonok ezt szeretjük. Beengedem a nőt is a vízbe és magamhoz ölelve csókolom meg ismét.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 12:16 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Mélyen egymás szemébe nézünk és én nagyon élvezem már ezt is. Ilyen közelről nézni íriszeit, arcát, ajkát. Fél évig nem láttam, majd miután visszatért, alig pár percekre, max egy órára került elém, akkor sem ilyen közel. Azt hiszem, egy ideig nem fog tudni levakarni magáról, legalább is ebben a két napban, ha marad. Az ötletemre elvigyorodik és egyetért, mire elégedetten elmosolyodva élvezem tovább a közelségét. Amikor a kiszabadításáról beszél, kissé megforgatom a szemeim.
- Nem is ő lenne, ha nem szólt volna be. De neki is csak azért ilyen nagy a szája, mert tudta, hogy fogalmad sem lesz róla, kicsoda ő és valószínűleg soha nem is fogtok újra találkozni. Ha még is, gondom lesz rá. - persze nem jelenti azt, hogy egyetértek Leviathannal. Ha legközelebb még is találkozna a férfivel, elfogom várni tőle a tiszteletet, vagy legalább is annak tettetését, mint ahogy azt Jezebeth is szokta tenni. Amikor a férfi a láncokról mesél, kicsit elkomorodom. Én már zártam el hosszabb-rövidebb időre magamban Háborút, de félév még nekem is sok lenne. Főleg, ha a paranoiámat is számba vesszük. Háború nagyon sokat segít nekem abban, hogy nyugodtan alhassak. Leviathan elhozott nekem egy angyalt, egyet, aki Asmodeust is fogva tartotta, de eddig nem volt időm kikérdezni. Talán majd ezután a pihenő után lemegyek hozzá a várbörtönbe és ki kínzom belőle a válaszokat.
Végül csak meg kérdezem a démont, hogy nem maradna-e itt velem két napot. A szavaira elvigyorodom, huncut csillogással a szememben.
- Nagyon is eltudom képzelni, mit tennél velem. - kuncogok halkan ajkára. Amikor azt mondja, addig marad, amíg óhajtom, legszívesebben rá vágnám, hogy el se menjünk innen, de sajnos kötelességei mind a kettőnknek vannak. Viszont mikor a fürdőt említi, felcsillan a szemem. Az a fajta vagyok, aki imád ázni egy jó forró fürdővízben. Kikapcsol, ellazítja az izmaimat. Így több sem kell nekem, egy gyors csókot nyomok az ajkára és már kelek is fel róla. Nyújtom jobbom, hogy fel segítsem, s ha elfogadja, akkor segítek neki felállni. Nem akarok tőle egy lépésnél távolabb lenni, így tovább fogva kezét indulok meg a fürdő felé. Persze fejemben már az jár, hogy oda bent mi fog történni. Kettesben, forró vízben, meztelenül egymáshoz simulva. Apró sóhaj hagyja el a testem, ahogy borzongató érzés fut végig rajtam a gondolatra. Nem fogom elfojtani a vágyaimat, vagy leplezni őket és tudom, hogy a férfi megérzi rajtam: hiszen félig ebből gyúrták. Mindenféle szinten kívánom a démont. Testét, lelkét, szívét, eszét. Enyhíteni akarom fájdalmát, kezét fogni bosszújakor: semmi kétségem afelől, hogy egyszer elfog jönni az a pillanat, mikor megakarja majd torolni mindazt, amit vele tettek és teljesen megértem.
Ha követett a fürdőbe, ott azonnal be is izzítom a mágikus szelepeket, hogy megtöltsék a nagy kádat, míg én felé fordulva ismét ajkáért kapok. Nem vagyok heves, sőt, egészen lágy és türelmes minden mozdulatom, mert minden egyes másodpercet ki akarok élvezni vele. Heves szívveréssel, halk zihálással nézek szemébe, mikor elkezdem lefejteni róla felsőjét. Addig nem nyugszom, míg csupasz bőrét meg nem látom újra. A pillantásom hegeire terelődik, s mintha csak azt remélném, hogy ettől begyógyulnak, finoman végig csókolok rajtuk, magamhoz ölelve őt testénél fogva.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 9:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Hosszasan nézem szemeit, szinte figyelem őket. Még mindig meg tud lepni. Nem volt velem még sohasem ennyire őszinte. Vagy ennyire ellazult. Szavai elérnek hozzám, mélyen és már hiszek bennük. Pedig néhány órája meg mertem volna esküdni rá, hogy élete legnagyobb tévedése vagyok. Hogy minden lépésemmel közelebb juttattam őt végzetéhez, miben semmilyen dicsőséget nem láttam.
Azon kapom magam, hogy elmerengek ebben az érzésben. Biztos vagyok benne, hogy bár ez nem mindig lesz így, mint ebben a pillanatban, ha kitűzzük célnak mindazt, amit megfogalmazott, komolyan baj már nem lehet. De arra akkor is fel kel lelkiekben készülni, hogy odaveszhetünk a háborúban. Magamról el tudom mondani, ha meg is halok, annyi angyalt viszek majd magammal amennyit sosem szégyellnék.
Nem fogom felemlegetni, mert érzékeny téma számomra, de egyre csak növekvő gyűlöletem különös érzéseket váltott ki belőlem az elmúlt pár nap során. Mint mikor ő ment az angyalok közé.. Legszívesebben én is San Franciscoba, vagy Vegasba vetném magam, hogy minél több életét vegyem. Ez a gondolat burjánzott el bennem, de igyekszem gondolat szintjén megtartani.
- Remek gondolat. Ebben bármikor az oldaladra állnék. - Vigyorgok a nőre. Emlékszem még, mikor először egymáséi lettünk s mikor távoztam, egyik saját katonám suttogását hallottam a tömegben. Fogalmam sincs, hogy mit mondott pontosan, szimplán Ashtaroth nevét véltem kivenni szavaiból. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy letépjem a fejét. Azóta katonáim között ez nem téma, példát statuáltam és megértették. Bár azok után, amit Gráinne a Földön mesélt, a kincstárnokom száját össze kellene varrnom.
Csak mosolyogni tudok a hallottakon.
- Egyik kezed sem kedvel túlságosan. De Phelgor legalább nem tiszteletlen. - Jegyzem meg egyenesen, de hamar hozzáfűzök még valamit.
-De tartozom neki. Kiszabadított, még ha közben nem is feltétlenül értettünk egyet annak módjáról. - Elmeredek egy pillanatra. Most már, hogy Harag és Kéj velem vannak, normálisnak érzem magam. De el voltak zárva és az az időszak szörnyű volt.
- Tudod, hogy nem értek a mágiához. De a lánc, amin lógattak annyi hónapon át, teljesen elnémította Haragot és Kéjt. Szólítottam őket, de nem feleltek. Gyenge voltam és tehetetlen. Az a démonnő pedig nem akarta levenni rólam a bilincseket, hogy mészárolni tudjak. Végül csak sikerült rávennem. - Fel is nevetek, a nő elképzelheti, milyen mészárlást hajtottam végre. Még csak nem is voltak sokan, sőt, kevés volt, nem voltak elegen, hogy tökéletesen kielégüljek a megölésüktől. Viszont minden ismerős arcot sikerült kivégeznem. Azokat, akik kínozni jártak. De nem titkolt célom kideríteni, ki szervezte meg az elrablásom. Elégtételt csak akkor vehetek. Ebbe később A nőt is be akarom avatni, bár biztosan nem fog örülni a tervemnek.
Kiélvezem közelségét, ahogy homlokát az enyémnek dönti, vagy ahogy játékosan ajkamba harap. Figyelem rezdüléseit, élvezem nyugalmát. Újra egymásra találtunk és elképzeléseim miatt ez lehetetlennek tűnt. És a gondolat, hogy már sosem leszünk ilyen közel egymáshoz, csontig marta húsomat.
- Van fogalmad róla, mit művelnék veled két teljes napig? - Somolygok vigyorogva, majd bólintok.
- Minden percet kihasználok most. Addig maradok veled, amíg úgy óhajtod. - Súgom neki halkan, majd szemeitől elszakadva felnézek, az előszoba felé.
- Ennek a kastélynak hatalmas fürdőrésze van. - Utalok rá, hogy kihasználhatnánk a hosszú időt. Azelőtt éjszakákat töltöttünk együtt, hogy ne legyen feltűnő. Igaz a saját régiómban én senkinek sem szóltam távozásomról, de ha fél évet kibírtak nélkülem, két nap senkinek sem árt. Egyedül Jezebeth néz majd rám csúnyán. De azt hiszem, ahhoz már hozzászoktam.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 4:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Végre ő is őszinte. Már nem játssza az eszét, nem néz hülyének sem. Ahogy én is, úgy ő is megnyílik. Valahogy könnyebbnek érzem a terhet, méghozzá sokkal. Remegni érzem a testem, szinte szétvet a boldogság, az a kellemes érzés, amelyet régebben is okozott. Látom rajta, hogy ő is így érez, hiszen a közelemben marad, karjaival sem enged el. Még is kételkedő szavakkal fordul felém, én pedig ezúttal jobb kezemmel, a fémmel érintem meg arcát.
- Akkor megmutatjuk nekik, hogy méltóak vagyunk egymáshoz, hogy erősek vagyunk. A leghangosabbat kiemelve a tömegből levágjuk, mint egy disznót. Utána már a többi is csendben lesz. Idővel pedig hozzászoknak és elfeledkeznek arról, hogy valaha is járt a szájuk. - mondom, valamiféle különleges csillogással a szememben. Ölni tudnék a férfiért, és fogok is, ha ez kell ahhoz, hogy köztünk minden jól legyen. A démonok megpróbálják majd gyengeségünket felhozni, kibillenteni a magabiztosságból. Ha megmutatjuk nekik, hogy továbbra is kemény vezérek maradunk, csak épp sokkal jobb összhangban, le fognak csihadni.
Amikor a fogságról beszél, halkan sóhajtok. Még mindig rosszul érzem magam, hogy nem küldtem el érte előbb Leviathant. Halványan elmosolyodom, mikor hozzá hasonlít.
- Olyan mint Jezebeth, csak alattam szolgál. Még velem is képes néha feleselni... ő a bal kezem. - elmondom neki, pár másodperc csend után. Tudom, hogy a Pokolban az a pletyka terjed, hogy valami férfi és próbáljuk is a látszatot fent tartani. Eddig rajtam és Phelgoron kívül senki sem tudta, hogy valójában ki a bal kezem. Azt hiszem, itt volt az ideje, hogy be avassam Asmodeust.
- És nem, nem igazán kedvel téged. Mielőtt elküldtem volna érted, tőle kértem tanácsot, mit tehetnék a gyötrelmemmel. Ő ajánlotta, hogy fordítsam gyűlöletbe a szerelmemet. Megpróbáltam és nem ment. - mondom halkan, homlokom az övének döntve, szemeimet lehunyva. Élvezem a közelségét, bőrének melegségét, ahogy az enyémhez ér. Ajkaimmal az övére simítok, finoman ajkára harapok. Az elmúlt időszakban olyan ideges és feszült voltam, hogy most kifejezetten jól esik ez a nyugalom. Eleinte neki estem volna, a szó mindenféle értelmében, de most, hogy végre zakatoló szívem is lenyugodott egy kicsit, jobban értékelem a szoros ölelést, az apró érintéseket. Élvezem meleg leheletét arcomon, bőrének illatát mélyen magamba szívom. Nem akarom elengedni és nem is fogom.
- Egy-két napra terveztem itt maradni. Inkább kettő. - mondom, rá emelve kék pillantásom, mélyen szemébe nézve.
- Itt maradsz velem? - kérdezem halkan. Nem tudom, ő mennyi időre jött, vagy hogy tényleg vár-e valakit. Lehet, megint csak beszélgetni akar azzal a nővel és valahogy a féltékenység is elfog, ha rá gondolok, hogy esetleg ide hozza beszélgetni. De ilyet nem tenne... Annál jobban szereti ő is ezt a helyet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 4:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Apró sóhajt engedek meg magamnak. El sem hiszem, hogy végre vége van. Még mindig hiszem, hogy nem a legszerencsésebb számára, hogy pont velem van, ahogy abban is hiszek, hogy ezt nekem kellett volna előre látnom. Mások sohasem fognak méltónak tartani hozzá, rangja és ereje miatt is, én viszont tudom, hogy ha van olyan férfi, aki méltó lehet hozzá, akkor az én vagyok.
Szemeit fürkészem, miközben beszél. Jó érzés ilyen közel tudni most őt és nem tudom, mikor akart távozni, de most nem fogom hagyni, hogy csak úgy elmenjen. Reggelre vissza akartam térni, de addig maradok majd, ameddig el nem kerget. Vissza akarom kapni a perceket, órákat, napokat, amiket külön kellett tőle töltenem. Talán nem véletlen, hogy kezem ügyébe akadt korábbi levele és most itt hozott minket össze a sors. Talán csak valakinek a játéka mindez és most nevet rajtunk, mert látja a jövőnket.
- Mi lesz a kételkedőkkel? Akik szerint nem vagyok méltó? Meddig harcolnál az igazadért? Mikor unnád meg? - Teszek fel neki néhány kérdést. Mint a fekete bárányok, vagy a számkivetettek. Többen tudnak rólunk, mint azt egyébként gondoljuk és a legtöbb démon ezeket az érzéseket mélyen megveti. Pedig ugyan úgy életünk részei, mint az emberekének, csak mi kétszer-háromszor olyan erősen megéljük, főleg, mivel fajunk java része ezekből épül. Nem lennék én sem ennyire vehemens és kiszámíthatatlan, ha egy részem nem Harag lenne és a szexualitás is csak fele akkora jelentőséggel bírna az életemben, ha Kéj nem lakozna bennem. És ugyan miből állna a szerelem, ha nem kettejükből?
Végigsimítok arcán és egy halovány, ám fáradt mosoly jelenik meg arcomon. Harag nem szabadult el már jó ideje, egészen elfáradtam benne. Vad, zabolázatlan energiái, főleg, ha elhatalmasodik rajtam, igen fárasztó tud lenni.
- Borzasztó volt a hiányod. - Nézek rá kissé komolyan, de vonásaim már bőven ellágyultak. Nem igyekszem már a maszkot tartani, vagy másnak tűnni, mint ami vagyok vagy amit érzek.
-Azt hittem elmegy az eszem. De akkor az a pimasz nőszemély a te embered volt. - Elvigyorodom, halkan fel is nevetek.
- Hasonlítotok. Habitusra. Sikerült kihoznia a sodromból. - Vigyorodom el.
- Bár nem úgy tűnt, mint aki kifejezetten kedvel, sőt. -






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 3:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Asmodeus előtt valahogy sose esett nehezemre őszintének lennem. Kimondani a kétségeimet, a kérdéseimet. Egyenes voltam hozzá, pedig alapjáraton nem tartom magamat becsületesnek. De ő ezt hozta ki belőlem. És most teljesen őszintén elmondom neki, hogy miért éreztem magam ennyire rosszul. Hogy miért estem szét. Hogy miért törtem pontosan úgy szét az asztalt a falon, mint ahogy ő az előbb a kanapét. Szeretem őt. Látom arcán az érzelmek kavalkádját. Nehezen hisz a fülének, de még is megnyugvást látok rajta. És nem utasítja el a csókot sem, közelebb húzva, felülve viszonozza azt. Mintha egy kő esne le a szívemről, ahogy forró ajkai az enyémre simulnak. Szorosan átölelem a nyakát. Most kicsit sajnálom, hogy jobbommal már soha nem érezhetem bőrét, testét, így a ballal próbálom bepótolni az érzést, vállait simítva. Megérzem kéjt és a régi ismerős érzés, a boldogság mintha kezdene visszatérni belém. Eddigi fásult, gyötrődésem kezd elmúlni. Ő a gyógyír minden fájdalmamra.
Nem tudom, mennyi ideje csókolózunk, de nem is érdekel. Egész éjjel képes lennék erre, és amikor kissé elhúzódik, szinte éhesen hajolok utána. Nem engedem, hogy messzebb kerüljön tőlem pár centinél. Szavaira egy újabb apró csókot adok ajkára, aztán arcára, állkapcsára, egészen végig, míg füléhez nem jutok. Utána visszahajolok ajkához, s arra suttogom rá halkan a következő szavakat:
- Megpróbáltalak gyűlölni és nem tudtalak. Nem fogok szenvedni, ha nem hagysz el. Azt akarom, hogy mellettem legyél. Hogy vállvetve harcoljunk és vágjuk le az ellenségeinket a harc mezőn, és egymásba forrva csókoljuk egymást az ágyban. - mondom ki minden vágyam szemeibe nézve. Tényleg nem vágyom másra. Mellette harcolni és szeretni őt. Vele lenni. Megmondtam neki, hogy nem adom fel, s ha úgy is tűnik, hogy nehéz idők járnak rám, nem érdekel. Mindenkinek vannak könnyebb és nehezebb időszakai. Mi most éltük át a mélypontunkat, de ez azt jelenti, hogy innentől csak felfelé vezet az út... ha hagyja.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 2:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Arcomon továbbra is kavargó, nyughatatlan érzésekkel figyelem őt. Melegséggel tölti el a szívem, ahogy idiótának nevez. Fogalmam sincs, hogy miért. Talán azt érzem, hogy törődik velem és fontos vagyok neki, mert akkor nem venné erre a fáradtságot. Figyelem őt, minden rezdülését, szavainak súlya most kellemes nyomást gyakorol a mellkasomra. Egyik pillanatban hiszek neki, a másikban képtelen vagyok elhinni szavait. Ha mindez, mit most mond is nekem igaz, akkor sem jelent felhőtlen boldogságot. Most sem egyszerű, talán sohasem lesz az. Esélyt akartam adni neki, hogy most szálljon ki, míg még talán annyira sem fáj, mint a jövőben, az idő előrehaladtával bármikor fájhat.
Szinte rám kiabál, hogy szeret engem, nekem pedig elkerekedik a szemem. Elgondolkozom egy pillanatra, homlokomat ráncolni kezdem értetlenségemben. Ki mondta ezt ilyen formában valaha? Mertem hinni benne, hogy szeret engem. Szavaitól mellkasom ismét szaporán elemelkedik, süllyed. Mi a jó franc történik velünk?
Nem feltétlenül hiszek neki, mikor azt mondja, hezitálás nélkül ismét erre az útra lépne. Nem lehetek mindig mellette és ő sem mellettem. Életünk végéig titokban kell ezt tartanunk és a közeledő háború során simán benne van a pakliban, hogy elesem. Minden háborúnál benne van. Akkor mi történik majd vele? Mert onnan nem térhetek vissza, mint most a fogságomból.
De nincs az az ördög, vagy isten, ki mindezek ellenére rávenne, hogy ellökjem magamtól. Hat hónap, majd másfél hét szenvedés. Nem akarok többet távol lenni tőle. Ahogy látom őt közeledni, derekáról egyik kezem végigfut gerince mentén. Tarkójánál fogva húzom magamhoz, félig meddig fel is ülök, hogy ajkaimat az övéire tapasszam és Kéj felszabadult energiáit hagyjam örvényleni körülöttünk. Ő csak erre várt. Talán én is.
Hosszú percekig nem engedem őt el, még ha el is akarna távolodni. Érintése, hogy karjaimban lehet, csókunk mind a régi érzéseket hozzák vissza bennem. Mikor még kockáztattunk, vállaltuk a következményeket és megéltük az új szerelem varázsát. Azóta csak fekete felhőket nézhettünk, ahogy eltakarják boldogságunk napsugarait. De most, mintha újjászületnék.
Mielőtt azonban Kéj előreszaladna és megállíthatatlanul felperzselné a bennem szunnyadó vágyakat, eltávolodom tőle.
- Te vagy a mindenem Ash. - Nézek rá, tekintetem kissé már kezd elködösülni. Nem feltétlenül akarok bármit ma este, de mivel senki más nem tudja már Kéjt felébreszteni, ő él a lehetőséggel. Egyelőre igyekszem annyira elnyomni őt, amennyire csak lehetséges.
-De nem akarom, hogy szenvedj miattam. Azt akartam, hogy gyűlölj. Gyűlölni sokkal könnyebb, mint szeretni és szenvedni miatta. - Nézek fel szemeibe és azt veszem észre, hogy nem távolodtam el. Ajkaink épp, hogy nem érnek össze és csupán közelsége, hogy érezhetem bőrének melegét olyan nyugodtsággal tölt el, amihez nagyon régóta nem volt szerencsém. Szívverésem egyenletessé válik légzésemmel együtt és elveszni szemeiben olyan érzés, mint egy hosszú büntetés utáni jutalom.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 2:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Szerencsém van... Talán. Megérdemelném, hogy harag ellenem forduljon. Hogy üssön, ahogy csak tetszik neki. De amint leterítem a férfit, meggyengül annyira, hogy visszavegye az irányítást. Látom arcára kiülni ugyan azt, amit a tükörbe nézve én is látok. Mind a ketten a saját félelmeinkkel, démonainkkal küzdünk, csak épp más okból. Szavaira halkan sóhajtok. A fém kezemre pillantok, majd vissza arcára, amelyet bal kezemmel meg is érintek. Kezei testemre fognak, amely kellemes érzettel tölt el.
- Ostoba tulok vagy! Egy idióta! Nem azért mondtam azokat, amiket, mert így van. Hanem azért, mert hülyének néztél. Fájt, amit mondtál és viszonozni akartam. És nem azért veszítettem el a kezemet, mert érzelmeket hoztál ki belőlem! Harcos vagyok, Asmodeus. Ez csekély ár volt az életemért, erről Háború döntött. A csatát tényleg azért vívtam meg, mert fájt, hogy nem vagy mellettem. Mert szeretlek! - mondom keserédesen, arcát fürkészve. Nem emlékszem, hogy valaha is kimondtam volna hasonlóképp az érzéseimet. Rájuk kérdeztem "Ez volna az?" de sosem voltam biztos abban, hogy mi az, ami összeszorítja a gyomrom, a torkom. De most már biztos vagyok benne. Halálosan. Halkan szusszanva, hüvelyk ujjammal megsimogatva arcát, ellágyult pillantással nézek rá.
- Életet adtál nekem. Kaput nyitottál egy új világba. Nélküled soha nem tudtam volna meg, mi az a boldogság. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Senki sem mondta, hogy egy csapásra minden rendben lesz. És igen. Küzdöttem magammal. Harcoltam a boldogságomért, ahogy minden egyes csatában az életemért. De boldogan tettem, tudva, hogy ott leszel majd. Hogy mikor minden lecsendesedik, melletted fogok elaludni és felébredni. - mondom halkan, szinte suttogva. Nem azért tettem meg ezt a nagy utat, mert nem bírom. A hiánya... az tényleg kibírhatatlan.
- Ha lehetőségem lenne visszaforgatni az időt és eldönteni, erre az útra akarok-e lépni, hezitálás nélkül megtenném újra. Nem az a fajta vagyok, aki feladja. Ha kell, újra, és újra, és újra megküzdök Háborúval. Érted megéri küzdeni..! - suttogom a végét és ajkára pillantok. Meg akarom csókolni. Át akarom ölelni. Végre itt van, nem akarok vele harcolni. Érte, és mellette küzdeni egy dolog. De ellene... Bátorságot merítve hajolok lassan, óvatosan közelebb. Félek, hogy elutasít. Rettegek tőle, hogy ellök, elfordítja a fejét. De meg kell próbálnom. Ha most megint engedném elúszni a lehetőséget, mint a szabadítását illetően, ezt sem bocsátanám meg magamnak soha.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 1:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Nem bírok magammal. Annyira elcseszett ez az egész és annyira nem bírom már elviselni ezt az egész gyötrődést, hogy Harag irányításával elkezdem tönkretenni ezt a helyet. És igen, még mindig felgyújtanám, hogy emléke se maradjon ennek az egésznek. Mert ha nem lenne mihez visszatérni, akkor csak elmúlna.
Közben bármit megtennék azért, hogy mindig a közelében lehessek. A kettősség pedig szétszakít. Semmim nincs, amibe most már kapaszkodhatnék, elmémet teljesen elborította ez a bocsánatkérés. Mintha bármiről is tehetne. Én romboltam szét biztosnak hitt világát, én mutattam meg neki az érzelmeket, amiktől ennyire bizonytalan lett. Az egyetlen nőt, akit kincsként akartam dédelgetni tönkretettem. Elbuktam mint férfi, mint társ és még ő kér tőlem bocsánatot.
Semmi köze az eltűnésemhez sem. Ha félt, hogy halálhíremmel találkozik és emiatt nem jött utánam, semmilyen csalódást nem okoz ezzel. Ez is mind arra vezethető vissza, amit én tettem vele. Én csak magamat tudom okolni.
Épp öklömet a falba akarom mélyeszteni, hogy lyukat formáljak belé, mikor kiabálni kezd, pánikszerűen ledönt a lábamról én pedig földet éréskor beverem a fejemet. Ez a kis, tompa fájdalom elég ahhoz, hogy bár az energiáim folyamatosan távoznak belőlem, szemeim visszanyerik gesztenyebarna színüket. Hagyom, hogy lefogjon, Harag már nem tart irányítása alatt. Szemeimet lehunyom, zihálva veszem a levegőt, mintha meg akarnék forduljon. Nem merek ránézni, gyávának, egy senkinek érzem magam. Hónapok óta ez az első alkalom, hogy bőrének érintését érezhetem. A legnagyobb gát köztünk eddig ez volt.
Mikor kinyitom szemeimet, érezni akarom bőrét. Ahogy tekintetünk szembetalálkozik már kevésbé pánikolok, bár mellkasom továbbra is egyenletlenül, gyors ütemben emelkedik és süllyed. Ahogy vállamat lefogja, alkaromat mozdítom és derekára fogok, hogy legalább érezhessem közelségét. Csak nézek rá, arcomon düh, csalódottság és gyötrelem keveredik.
- Tönkre tettelek. - Szakad fel belőlem. Sírni nem fogok, még is csak démon vagyok, férfi és herceg is. De szemeimből mindent kiolvashat. Elég volt az álarcokból, a kimondatlan szavakból. Nem akarok szenvedni. Szükségem van rá.
- Miattam vesztetted el a karod. - Ujjbegyeimet bőrébe próbálom mélyeszteni, ha ruhája nem lenne útban. Még mindig nehezen kapok levegőt, Harag nem akar nyugodni bennem. Nem fulladozom, de nehezemre esik oxigénhez jutni.
- Ha nem lennék, még mindig boldog lennék. Nem kellene az érzelmeiddel és magaddal háborúznod. -
Érezheti, hogy izmaim kezdenek elernyedni, lassan kezdek megnyugodni. Tisztul szépen lassan az elmém is, Harag ugyan még mindig érezteti erejét, de kezd visszahúzódni. Már kapok levegőt is, a pánik lassan, fokozatosan múlik el. Fogalmam sincs, hogyan jutottam el idáig, vagy miért nem tudtam magamon uralkodni.
Lehunyom talán egy fél percre szemeimet. Próbálok koncentrálni, mert mintha a sírás kerülgetne, minden erőmmel azon vagyok, hogy az előző szétesésem után összeszedjem magam. Erős vagyok, annak kell látszódnom és annak is akarom érezni magam. Mert amit most lát, egy érzelmileg szerencsétlen és zavarodott férfi, egyáltalán nem méltó hozzá. Sosem volt.
- Nem vagyok méltó hozzád. - Ismétlem meg saját szavait, mik futótűzként égettek végig egy héttel ezelőtt. Megsemmisültem, s bár megérdemeltem, képtelen vagyok kiverni a fejemből. Sosem voltam hozzá méltó, így fogalmazott. És teljesen igaza van. Rangban alatta állok, nem vagyok olyan erős, mint ő és ezen sosem változtathatunk.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 12:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Furcsa. Azzal kezdtem, hogy fájdítani fogom a szívét. Hogy bántani akarom. Megmutatni neki, én mit érzek. De végül az egész valami teljesen másba fordult. Egy vallomásba. Egy bocsánatkérésbe. Szégyelltem magam és bűntudatom volt azért, mert nem kerestem őt, pedig biztos vagyok abban, hogy ellenkező esetben ő már egy hét után utánam küldött volna valakit. Féltem szembe nézni a halálával. Rettegtem a biztos tudattól, hogy nincs már. Önmagamat büntettem talán mind emiatt? A karom nem más, mint egy középkori büntetés? Végül is... "loptam" az idejét. De én csak ültem, ölbe tett kézzel. Pedig ha nem teszem, ő már hamarabb itt lett volna. Karjában ejtőzhettem volna, ajkát csókolhattam volna. De nem tettem.
Ha valamit, ezt soha nem fogom már megbocsájtani magamnak.

A szavaim a végére már nem is a karomról szólnak. Hanem arról, mennyire sajnálom. Valószínűleg egy csalódás vagyok a szemében és még csak észre sem vette. A megjelenő Harag talán ezt jelenti. Rájött, hogy ha csak a kisujjamat megmozdítottam volna. Fekete szemeit figyelem, kiabálását hallgatom, aztán elkerekedik a szemem. Reflexszerűen hajolok előre, hogy a kanapé véletlenül se érhesse a fejemet. Szilánkjai hátamra pattannak, hajamba akadnak. És még is, fáj, mintha csak eltalált volna.
- NE! - kiáltok fel. Harag tombolni akar és ezért a szobának esik neki, de nem akarom hagyni. Nem, egy ujjal sem érhet itt már máshoz! Szinte kétségbe esetten rohanok oda és már terítem is le a lábairól. Fölé térdelve próbálom lefogni kezeit, míg továbbra is kétségbe esett arccal nézek rá.
- Hagyd a kastélyt! Hagyd a szobát! Nem maradt már semmim! Nincs semmim ezen kívül! Nem engedem, hogy tönkre tedd! Inkább üss engem, megérdemlem! Engem! ENGEM! - kiabálok rá. Végre nyugalmat találtam valahol. Aludtam. Éreztem őt magam mellett. Olyan számomra ez a hely, mint függőnek egy újabb adag abból, amire rászokott. Ha most elpusztítja mindezt, és továbbra sem fordul felém...
Nem tudom, mit tennék. Mindig úgy érzem, hogy már így is túlcsordul a pohár, hogy nem bírok többet elviselni és most megint ezt érzem, de ezúttal pánikolok is mellé. Ha kell, könyörögni is elkezdek mellé, mert bántani amúgy sem tudnám. Háború ugyan figyel, hogy az életem mentse, ha kell, de azon kívül, hogy nézi Harag tombolását és az én félelmemet, nem tesz semmit. Neki már elege van, csak azt akarja, hogy így vagy úgy, de véget érjen ez az egész, hogy ismét felépülhessek és 100%-osan a munkára tudjak figyelni, ahogy eddig is.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 10:22 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Szavaimra arca eltorzul, mintha fel lenne háborodva, pár pillanat múlva energiahullám tör fel belőle, mi rajtam is áthalad. Harag azonnal felemeli fáradt fejét, rá sem volt az elmúlt pár nap jó hatással. De nem válaszol a hullámra, én sem akarnám, hogy így tegye.
Arra számítok, hogy vagy üvöltözni kezd velem, vagy azt mondja takarodjak innen. Mindkettő megfelelt volna, mert az azt jelentené, hogy hisz nekem és gyűlöl már minden miatt, amit tettem vele. Végtére is ezt akartam, akarom elérni. Aztán valahogy mesélni kezd. Csevegni akar, én pedig ráncolnám a szemöldökömet, de nem teszem. Leül azzal a kanapéval szemben és hol rám néz, hol elmereng, míg elmeséli karja elvesztésének történetét.
Ahogy halad előre a történetben egyszerűen nem hiszek a fülemnek. Ha eddig össze voltam zavarodva, most már teljes a káosz az elmémben. Még is mi történik? Nem kell pár percnél több, hogy rájöjjek, tisztában van, mi történt velem. És ezek szerint az a pimasz nő alatta dolgozik. Phelgort még sem küldhette.
Próbálom elnyomni Haragot, de ahogy állok értetlenül, tehetetlenül nem messze a nőtől és hallgatom, ahogy Ő kér tőlem bocsánatot, némi energia utat tör magának legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is. Úgy érzem, szétrobban a fejem és ez már arcomon is bőven meglátszik. Szavaira már képtelen vagyok bármilyen álarcot fent tartani, mert nem sok választ el attól, hogy az egész kibaszott palotát a földdel tegyem egyenlővé.
Ő elhallgat, nekem pedig el kellene sétálnom. Harag viszont úgy tűnik, mostanra lett képes megérteni azt a fajta dühöt, amit a nő iránt, szerelemből vagyok képes táplálni, hisz remek szinkronba került vele és most úgy táplálják egymást, mintha olajat fröcskölnének a tűzre. Mély levegőket veszek, mert úgy érzem, most elég. Eddig bírtam. Ennyi volt az álarcom. Ez már túltesz rajtam, fölém nő és én képtelen vagyok nyugodt maradni.
Eddig őt semmiért nem hibáztattam. Az elrablásom és az ott eltöltött idő nem az ő hibája. Ő még is bocsánatot kér érte. Bocsánatot! Megtámaszkodom a kanapé tetején, ahol pár hónappal ezelőtt a lelkem egy darabját itt hagytam és elvesztem a kontrollt. Bár megérdemlem, hogy kihozzon a sodromból és végre bőrömet égesse ügyünk súlya, hogy én is hibásnak érezzem magam, végre érzek némi haragot iránta.
- Még is miről beszélsz Ashtaroth...? - Morgom egészen halkan, lassan tagolva a mondatot, közben szemeimet lehunyom, de Harag energiái lángnyelvekkel csapdosnak a nő felé.
- Hogy mersz tőlem bocsánatot kérni?! - Szakad fel belőlem egy ingerültebb hang. Végem van. Nem bírom tovább. Ezer és ezer érzés, gondolat és emlék támad hirtelen. Igyekszem egyenletesen levegőt venni, de azért érzem, megfulladok.
Megragadom a kanapét, két kezemmel erősen rá markolok, majd a nő feje felett elhajítva az a szemközti falon csattan. Mintha csak végső elkeseredésemben az emlékét akarnám elpusztítani az itt történteknek és igen... Ahogy a fa megadja magát az erőnek és a kanapé darabjaira esik szét úgy érzem fel akarnám gyújtani az egész helyet. Talán meg is teszem.
Harag közben egyre nagyobb töltetekben szabadul fel belőlem. Ha nem borult volna el az agyam, teljesen megérteném őt is. Hónapokig el volt zárva és mikor lehetőségem lett volna kitombolni magam és Háborúval összeereszteni, megtagadtam tőle. Mikor Kéjnek lehetősége lett volna a nővel egyesülni visszatértemkor, megtagadtam tőle. Így energiáim ellenem fordulnak és én nem tehetek semmit. Ha nem mozdulok, meg fognak fojtani. Ha nem tombolok, felemésztik testemet.
Kezeimbe temetve arcom próbálok küzdeni ellenük. Nyakamon és halántékomon ereim megtagadnak, izmaim testemen megfeszülnek. Már hiába próbálnék hazudni a nőnek, láthat rajtam mindent. De a tény, hogy még ő kért tőlem bocsánatot útjára eresztett bennem valamit. Harag igyekszem átvenni felettem az irányítást, célpontja pedig a nő lenne, egyértelműen. Ha hagyom neki, hogy sikerrel járjon, neki fog esni Ashtaroth-nak. Az én testemmel...
Ezt megakadályozva a bútorzatnak esek neki. Gyorsan mozgok, minden berendezési tárgy repül. Vagy puszta kezemmel töröm össze, teljesen mindegy. Igyekszem megelőzni, hogy Harag a nőre támadjon. Időközben energiái teljesen elszabadulnak, nem tudom kontroll alatt tartani. Hat hónap és az elmúlt egy hét, pár nap feszültsége jön ki rajtam. Szemeim feketébe fordulnak s mikor az egyik falnak esek neki, üvöltés hangját hallatom. A nőre nem is merek nézni.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 11:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Elmerültem az emlékekben. Úgy voltam vele, hogy ha eltemetem az érzéseimet, akkor nem szűnnek meg. Így ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörtem volna mindent, más taktikát választottam. Addig merengtem rajtuk, míg hozzájuk nem szoktam, ahogy a gondolathoz is. Legalább is, ezt akartam csinálni. Egyedül. Itt.
Azt hittem, ez sikerülni is fog. Már éppen aludtam -sok ideje először nyugodtan-, mikor Háború felébresztett egy betolakodó miatt. Mindketten meglepődtünk, mikor a férfi megjelent. Háború szinte karba tett kezekkel várta, mi fog történni, én pedig vegyes érzésekkel néztem rá.
A haragomba bűntudat is vegyült, és öröm, amely így egészében valami keserű masszává változott. Kérdésemre két szóval felelt. Az a két szó elég is volt ahhoz, hogy úgy nézzek rá, mintha meglepetésszerűen bemosott volna nekem egyet. Összeszorítva fogaimat vicsorítottam el magam, s kis energia löket hagyott el, mire minden ajtó és minden ablak becsapódott, a fáklyák némelyike ki is aludt a várban. Még ha viccelne, akkor is mérges lennék. Hogy merné bemocskolni ezt az emléket valaki mással?! Még is, vettem egy hosszú, mély levegőt. Nem, nem... Emlékszem a szavaira, ez csak átverés. Megint hülyének néz! Legszívesebben feltörölném vele a padlót, de az túl egyszerű volna. Azt akarom, hogy neki is úgy fájjon, mint ahogy nekem fáj: a lelke mélyén.
- Tudod, hogy vesztettem el a karomat? - kérdezem szinte már-már csevej szinten, leülök az egyik fotelbe, amely szemben van azzal, amin szeretkeztünk. Hideg, kék szememet metszőn, szinte pislogás nélkül vájom az ő gesztenye barna íriszeibe és nem engedem el őket. Mintha csak ezen keresztül akarnám közvetíteni a fájdalmam, amit átélek.
- Miután eltűntél, nyugtatgattam magam. Az első pár napban azzal, hogy dolgod van. Az első pár hétben azzal, hogy Lucifer valamilyen fontos küldetést adott. De aztán kiderült, hogy nem így van.. Hogy Jezebeth kerestet téged, a katonáid pedig kérdőjelek között álldogálnak. - kezdem enyhén feszült hanggal, de továbbra sem eresztve a férfi pillantását.
- Soha nem féltem a haláltól. - mondom, kissé előre dőlve, könyökeimre támaszkodva, hogy hangsúlyt adjak a szavaimnak.
- De nem találtak sehol, jelet sem adtál magadról. Féltem attól, hogy Astarte kaszája elragadott. Hogy a Pokol tüzén égsz. És féltem ennek utána is járni. - ebben a pillanatban elveszem róla a pillantásom és bűntudatosan magam elé meredek.
- Megvoltam győződve arról, hogy nem élsz, hol ott erre semmilyen bizonyíték nem volt. Olyan fájdalommal járt, amelyet nem bírtam elviselni a mindennapokban. Csak a vérszomj nyomta el. Először a katonáim közt mészároltam. De túl rövid volt az érzés. Több kellett... Hosszabb csata. Erősebb ellenfél. - mondom, továbbra is az emlékeimbe merülve.
- Hamar kiderült, hogyha hosszú csatát akarok, akkor angyalok közé kell mennem. Szerencsémre... - sóhajtok és dőlök hátra, ismét ráemelve jeges pillantásom.
- ...az egyik katonám dezertált. Fegyvereket adott el halandó vadászoknak a raktáramból és San Franciscoba menekült. Küldhettem volna a bal kezem. Mehettem volna jobb kezemmel. De úgy túl egyszerű lett volna. Besurrantam, megöltem a démont és útban kifelé találkoztam is egy angyallal. Feltartott. Méltó ellenfélnek bizonyult. Képes volt feltartani és levágni a karomat. - azért a csata emlékére egy halovány félmosoly húzódik az ajkamra.
- De hiába, megölni ő sem volt képes. - mondom és végül felállok, járkálni kezdek a szobában.
- És akkor híreket kaptam.. Rosszakat. Olyasmit, ami miatt lehet, hogy ide lent is csatába kell szállnom. - Abaddon gondolatára kissé megfeszítem állkapcsom és az ablak felé lépek, hogy háttal legyek a férfinek, hogy ne lássa az arcomra kiülő keserű érzést. Talán az ablak tükrében még is haloványan észreveheti, de azt én nem veszem észre. Ismét az emlékeimben tengek.
- Jezebeth-el azóta se jöttünk ki jól. Kellett a szövetséges. Tudnom kellett, immár biztosra, hogy élsz-e. Így elküldtem érted az egyik legjobb démonom. - hangom olyan halkká változik, mintha csak ki se akarnám mondani őket. Mar a bűntudat. Bal kezemmel hátra túrom fekete tincseimet, aztán mély levegőt véve felé fordulok. Szemeimben szomorúság és az előbbi érzelmek keveréke csillog, arcom fájdalmas.
- ...És ő megtalált. És kiszabadított. - suttogom, megtörten állva előtte.
- Minden az én hibám... Ha miattam nem dühítetted volna fel őket, talán nem vadásznak rád. Ha előbb küldöm el őt érted, nem szenvedtél volna ennyit... Ha nem lettem volna ennyire önző, ha szembe nézek akár a lehető legrosszabbal, ahelyett, hogy csak beképzelem, te soha nem töltöttél volna fél évet fogságban. - mondom halkan, remegő, elcsukló hangon. Pillantásom bocsánatkérő és szomorú. Nem azért tomboltam akkor, mert rá voltam dühös. Azért tomboltam, mert magamra voltam dühös.
- Megértem, hogy soha nem fogod megbocsátani nekem ezt a hibát. Sajnálom... - nem bírtam tovább. El akartam neki mondani. Beszélnem kellett róla, mert ha neki van is, számomra nincs, akivel erről beszélhetnék. Phelgor elfogult... Ő is szeret, ezt sose tudta előttem rendesen palástolni. Leviathan tanácsot adott, de túl emberi. Nem tudnék soha arra az útra lépni, amit ő végig járt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 8:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than soul can hope or mind can hide)


Magam sem tudom, hogyan kellene most éreznem. Ennyi éves létezés után vannak gyökerek, ahova mindketten visszatérhetünk. Mintha mentéseink lennének, korszakok, akkori állapotok. Ahogy benézek a tágas, díszes, ám valamennyire már megkopott terembe, hol a kanapén egymáséi lettünk elmosolyodom. Visszatérhetnék a régi énemhez, a hárememhez, a csapongó és vehemens démoni létemhez, mi Ashtaroth előtt jellemző volt rám. De már nem akarok. Pedig amíg ezt nem teszem meg, palotámban senki sem fogja elhinni, hogy rendben vagyok. Mintha hirtelen vágták volna el. Jött Ashtaroth és minden megváltozott körülöttem. Eddig azt hittem, csak őt változtattam meg, de rá kell jöjjek, be kell látnom, hogy már én sem vagyok a régi.
Ezért is élhetem meg ezt annyira rosszul. A nagy Ő. Mekkora csöpögős baromságnak hittem mindig is. Értelmetlen baromságnak. Igyekszem felidézni mi lehetett a pont, mikor minden átfordult. Mikor már csak Őt láttam a szemeim előtt. De nem találok választ.
Egy ideig csak támasztom a terem bejáratának falát, majd indulnék tovább, mikor is az előszobában őt látom magam előtt. Szigorú tekintetét szegezi rám, mintha csak fegyver lenne. Meglepődök, de védekező mechanizmusom azonnal kapcsol és semmi nem ül ki arcomra. Igen, ez mostanában remekül megy nekem. A kifejezéstelen, közömbös arc. Persze elmémet több kérdés is bombázni kezdi. Miért van itt? Mert ha rám még jellemző is lehet a szentimentalizmus, hogy emlékekért visszatérek valahova, a nőről ezt nem tudom elképzelni.
Itt lehetne az esélyem, hogy színt valljak. Kettesben vagyunk. Azelőtt sem okozott gondot teljes barmot csinálni magamból a nő előtt. Elmondhatnám, mennyire sajnálok mindent. De nem azt, hogy hazudtam. Ezt még mindig a legjobb meghozott döntésemnek tartom. Mert amíg a bennem létrejött változásokat akár érésnek is betudhatom, az övét nem. Azonnal lelki szemeim előtt látom, ahogy az asztalt a falhoz vágja, ahogy elönti a vérvágy, aztán tehetetlenül térdre esik, mert viszont lát. Szavai pedig, miszerint nem vagyok méltó hozzá biztosít arról, hogy továbbra is tartanom kell a számat.
- Várok.... valakire - Megnyomom az utolsó szót, hogy azt hihesse, nőre várok. Ködösítek, bántani akarom őt ezzel a lehetőséggel, mert mi sem döfhetne nagyobbat, mintha pont erre a helyre valaki mással szerveznék meg találkozót. Állom pillantását, álarcom egy percre sem törik meg. Pedig gondolataimban csak az jár, mennyire gyönyörű. Hogy nála tökéletesebbel sosem hozhatott volna össze a sors.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 12:57 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Az elmúlt napokban szó szerint megállás nélkül dolgoztam. Éjjel és nappal, mert próbáltam elterelni a figyelmem mindenről, amely a régiómon belül történt. Asmodeus megjelenését, és szavait. Háború kemény vállára borulva sírattam magamban kapcsolatom, és az alig elkezdődött életem. Akkor, ott, abban a percben úgy éreztem, a férfi el vett tőlem valamit, amit soha nem kaphatok vissza. Máig nem tudom, mi lehetett az, de olyan mélyről jövő bánatot keltett bennem, amelyet nem tudtam kezelni. Talán a bizalmam tört meg. Talán a hűségem. Talán az a mag, amely általa jött létre. Nem voltam más, csak egy nagy, járkáló, páncélozott seb. A régiónak könnyű volt ismét Háború arcát mutatni, mert a munkában az ő döntéseire volt szükség. Azonban a magányos éjszakákon, mikor ő visszahúzódva relaxált, én szenvedtem. Minden egyes együtt eltöltött percet újra éltem éber álmaimban. A réges-régi játékos verekedésektől kezdve a veszekedéseken és egymás bosszantásán át a csatákig, kapcsolatig. A múlt távoli pontjától elérkeztem a jelenbe. A régebben kellemes emlékeket komor gyász árnyékolta be.

Pár nappal ezelőttig legalább is. Akkoriban találkoztam újra a démonnal. Nem volt kellemes ismét elé állni és a szemébe nézni mindazok után, hogy tudom, hazudott és úgy csinál, mintha teljesen vak vagy ostoba lennék. Sértett az, hogy ennyire hülyének néz és még sem tehettem ellene semmit, mert nem akartam hivatalos időben rá zúdítani semmit. Még is, mikor megláttam a találkozó után valami nőcskével, feltudtam volna robbanni. Éreztem ahogy elönti az agyamat a szar, de nem akartam berontani és agyon verni őket. Illetve de, pontosan ezt akartam. Gyilkos vágyat éreztem, bár Háború óvatosságra intett. Nem tudhattam, hogy miért találkoztak, de nem bírtam magammal. Ismertem már Asmodeus lakásának helyét, könnyedén nyitottam egy akkora kis kaput, amelyen át hallgatózhattam.
A beszélgetés rövid volt, de annál tartalmasabb. A kinevezés része nem érdekelt a dolognak, azonban Asmodeus szavai valahogy... Elértek. Az eddigi gyilkos feszültségem arc csapkodós hitetlenkedésbe változott. Hogy lehetett ilyen ostoba? Hogy gondolhatta, hogy jót tesz nekem azzal, ha elhagy...
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy felkeressem-e. Elrabolták, megszégyenítették, majd visszatér és úgy hiszi, az lesz a legjobb a fájdalmamra, ha többet okoz.. Hol ebben a logika?! Miért volna jobb nekem, ha miatta már legyűrtem Háborút is?
Annyira képtelen voltam kiverni a fejemből ezt az egészet, hogy kellett pár nyugodt perc, távol a munkától és mindenkitől. Átadtam Phelgornak a régiót, kiadtam a parancsokat és fogva néhány cuccot eltűntem keletről észak-keletre. Ez volt az egyetlen hely, amiről tudtam, hogy nem fognak keresni. Kellemetlen volt most Abaddon területén járni, tudva, hogy valamiben mesterkedik. Azonban a kastély biztonságos, én pedig elbújtam a világ és a gondok elől, ha nem is sok időre.
Fél év elég volt, hogy a mocskos kis impek ismét beköltözzenek. Beletelt egy órába, mire az összeset megtaláltam és kihajigáltam a várból. Vegyes érzésekkel figyeltem a szobát ahol találkoztunk, és ahol aludtunk. Egyszerre érzek megnyugvást és szomorúságot. Még is, az, hogy látok egy ilyen helyet valahogy azt az érzetet kelti bennem, mintha itt lenne.

Sikerült aludnom egy kicsit.. ott, ahol valamikor ő feküdt, kimerülten, elégedetten. Szinte éreztem teste melegét az ágyon, ahogy rajta feküdtem. Egész nyugodtan aludtam, egészen addig, amíg Háború hirtelen nem ébresztett egy rémálommal. Szemeim felpattantak, s láttam, hogy a fáklyák égnek. Azonnal felkaptam balomba a kardom és nesztelenül az ajtóhoz lépve, óvatosan ki is lestem az előtérbe, aminek a sarkában cuccaim, és polcain nem is olyan rég eloltott gyertyacsonkokat hagytam. Amikor megpillantottam a férfit, először arra gondoltam, talán álmodok, de Háború nem keltet volna fel, ha nem érez betolakodót a kastélyban közeledni. Csendben álltam és figyeltem, ahogy körbe néz, vártam, hogy meglásson. Közben elgondolkodtam azon, miként kéne viseltetnem iránta. Valahogy örültem is, hogy itt van, és valahol nem is tetszett.
- Mit keresel itt? - kérdezem, mikor már meglátott, olyan hangon, mintha semmi joga nem lenne itt lenni. És nem is érzem úgy, hogy van. Ő volt az, aki ellökött. Aki megfosztott a boldogságomtól. Semmilyen joga nincs ide visszatérni, és úgy nosztalgiázni, mintha csak én rúgtam volna ki... Tudom, hogy eltúlzom. De bántott, elárult és sértett vagyok, kardomat is tartom még... Mérges vagyok rá.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Elhagyatott kastély
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: