☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Elhagyatott kastély

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Ápr. 13, 2017 11:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
szabad a játéktér

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Ápr. 13, 2017 10:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Kevés olyan dolog van, amiben teljesen egyet szoktunk érteni a férfivel, ez most még is olyan, ez pedig megkönnyebbülté tesz. Valami miatt mindig összetudunk kapni, de hát ez történik, ha a, brutális nyers erő találkozik a türelmes megfontoltsággal. Eleinte ez a két erő egymásnak feszül, de amint sikerül elérni az egyensúlyt, remekül kiegészítik egymást. Ez történik velünk. Ezért érzem jól magam a férfivel, és ha valaki régen azt mondja nekem, hogy itt, a karjaiban, ajkát csókolva fogok kikötni, miközben szó szerint érezni fogok, méghozzá szerelmet iránta, akkor egyszerűen felvágtam volna ágyékától a torkáig. Nem hittem volna el, sőt, talán személyes sértésként éltem volna meg. Ezért is kezdődött minden olyan nehezen közöttünk, és most... mintha elsimultak volna a hullámok.
Kéj energiái minden gondolatot kimos a fejemből. Kissé bele bazsalyogok a csókba, hiszen nem is olyan rég fejeztünk be egy igen hosszú menetet. Mohó. De nem tudom neki felróni, mikor fél évig ki volt láncolva angyalok közt. Hagyom, hogy felemeljen, becipeljen, majd oda bent az ágyra téve újra egymásba forrunk, hangunkat, energiáinkat csak a kinti vihar képes felülmúlni.
Annyi időt töltök vele, amennyit csak lehet. Ébren, éberen. Nehéz nem elaludni egy ilyen nap után, pedig az éjjel legszívesebben mást se csináltam volna, csak figyeltem volna. Egy ideig így is volt. Néztem arcát, ahogy alszik, míg karjai szorosan öleltek engem, majd én is elaludtam.
Másnap még annyi időt töltöttem vele, amennyit lehetett, még mielőtt indulnunk kellett volna. Nehéz volt kiszakadni a karjai közül, vagy egyáltalán elhagyni ezt a kastélyt, de az a tudat élt bennem, hogy ha legközelebb találkozunk, azt már nyíltan tesszük, és ez izgalommal töltött el. Nem tudom, miért, de kellemes volt erre gondolni, és arra is, hogy nem kell külön összeszervezni, hogy a titkos találkozó jó legyen mindkettőnknek. Átjön és én is átmegyek, mikor csak lehet, mikor hiányzunk a másiknak. Ez pedig valahogy energiával tölt fel, életre kelt. Felöltözve, összeszedve azt az egy-két dolgot, amelyet magammal hoztam ide, elé állok.
- Találkozunk majd. Tudod merre találsz. Ha felmennék a felszínre, vagy elhagynám keletet, mindenképpen szólok. Akkor jössz, amikor jól esik. - mondom arcát fürkészve, átölelve nyakát. Egy búcsúcsók, majd még egy. Nehéz innen elszabadulni, de muszáj. Még egy utolsó, halvány mosoly a szeretett férfi arcára, aztán tényleg elindulok haza.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Ápr. 13, 2017 9:14 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
For she had eyes and chose me
- William Shakespeare


Ebben talán nem feltétlenül értünk együtt a nővel. Ha csak egy kicsit jobban átgondolom a régiók működését találnék bennük bőven kivetnivalót. Amíg minden rendben működik és nem történik hiba a gépezetben, ami miatt magunkra haragíthatnánk Nagyurunkat, addig végül is úgy járunk és kelünk, ahogy az nekünk tetszik. Kevés a felügyelet és ahhoz képest a papírmunka is. Bár a nőnek nyilván több teher és felelősség van vállain.
Figyelem minden szavát. Sok bizalmat szavaz bal kezének, de nem tudok belekötni. Kihozott Vegasból is. Kevesen lettek volna rá képesek, de ő megoldotta, viszonylag gyorsan. Ashtaroth azonban sosem volt naiv, még kevésbé ostoba. Leviathan joggal érdemelte ki bizalmát, így nem túl valószínű, hogy egyhamar felsülne. Addig is reménykedem, hogy minél hamarabb minél többet tudunk meg. Ha Abaddon kijátssza a rangos démonokat, csúnyán meg fogja ütni a bokáját.
- Nagyurunk az arcunkba nevetne, ha nem szembesítjük kézzel fogható, valós tényekkel. Jobb, ha csak akkor keresed fel, mikor többet tudunk. Olyasmit, ami elől már a herceg sem tud árnyékok közé elbújni. - Megengedek magamnak egy utolsó sóhajt és igyekszem a jelen pillanatban elengedni ezt. Holnap, mikor a nap felkel és megindulunk dolgunkra, máris többet tehetünk. Még is szüntelen motoszkál bennem a gondolat, hogy az ő földjén vagyunk most is. Hogy kettőnk között uralkodik, még sincs akkora kontrollunk vagy rálátásunk a dologra, hogy saját kérdéseinket könnyedén megválaszolhassuk.
Ahogy érinti mellkasom, közel lépek hozzá, átölelem. Halovány mosoly jelenik meg arcomon.
- Számíthatsz rám. Hamar megoldjuk majd ezt is. - Mintha ezzel lezárnám mára a témát, hajába markolva húzom még közelebb, hogy az ő figyelmét is szenvedélyes csókommal, s Kéj vad energiáival eltereljem erről. Amit tudtunk, megbeszéltünk, biztosítottam arról, hogy itt vagyok és segítek, ha szüksége van rám.
Felkapom karjaim közé, s ahogy a vihar megérkezik a régióba, mivel egészen közel vagyunk a határhoz, fejünk felett villámlás és moraj üti fel fejét. Az ágyra helyezem őt, s ajkait egy pillanatra sem engedve, testét simítva, domborulatait markolva engedem Kéjt útjára, hogy ha úgy kívánja, egész éjjel mámorban fürdőztessen bennünket.
Reggel egészen máshogy ébredek, hosszú idő óta először úgy érzem, mindenem megvan, amit egy démonherceg kívánhat. Őt ölelve nyitom ki szemeimet s ha csak ennyim lenne a világon, még mindig boldog férfinak mondhatnám magam. Nem szívesen szakadnék most el tőle, de őt és engem is vár a munka. Amit megbeszéltünk, ahhoz tartani fogom magam... Nem fogok hetekig várni arra, hogy találkozzunk, hanem ha kell, belovagolok régiójába és együtt töltöm vele az estét. Izgalommal tölt el, hogy megismerjem Keletet jobban, ahogyan az is, hogy ő Északon érezze magát otthonosan. A gondolat, hogy kastélyomnak úrnője lehet régebben a frászt hozta rám, ám most büszkeséget érzek.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Ápr. 13, 2017 12:21 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Csendben figyelem a komor felhőket, villámokat, amelyek akár lángra is gyújthatnák a vihart. A férfi szavaira megingatom a fejem.
- Nagy szabadságot kaptunk, de a szabályaink is elég szigorúak ehhez mérten. - nem gondolom, hogy ez a szabadság túl nagy. Szerintem éppen elegendő, de ez is csak abból fakad, hogy nem viselem el bárki társaságát. Ha rá lennék kényszerítve, hogy olyannal találkozzak rendszeresen, akit nem kedvelek, egy idő után vér folyna, ebben biztos vagyok. A munkám anélkül is tudom végezni, hogy rendesen ismernék minden herceget, vagy főbűnt, ezt pedig rangomnak és a híremnek, hatalmamnak köszönhetem. Ennyi nekem bőven elég. Minden másra ott vannak a kémeim, ahogy ebben a helyzetben is. Nem tudom, hogy Abaddon mire készül. De megfogom tudni, így vagy úgy. Szépen, csendben, ez volna a legjobb.
- Leviathan a legjobb. Bízom benne, a döntéseiben és abban, hogy jó munkát végez. Mást pedig nem avattam még be, te vagy az első, akinek erről beszéltem. Egyelőre még a Nagyúrnak sem jeleztem semmit. Nem szeretek a levegőbe vádaskodni. - mondom, miközben átölelő karjaiba simulok, bal kezemmel végig simítom bőrét a mellkasán, csak hogy érezzem melegét, izmait.
- Időbe telik, de kiderítjük, hogy melyik helyzet áll fent. Hogy a saját feje után megy, vagy a Nagyuram parancsolta neki. Azon se lepődnék meg, ha ez egy "teszt" volna. - mondom elmerengve, s eszembe jut az a majd 25 évvel ezelőtti eset, mikor az ark magához hivatott, hogy próbára tegyen, hogy megbüntessem. Visszatekintve se mondanám azt, hogy rossz döntést hoztam, vagy megbántam.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Ápr. 13, 2017 11:23 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
For she had eyes and chose me
- William Shakespeare


Sóhajtok, megint csak fejemet rázom. Tekintetemmel a közelgő vihart lesem, mintha csak baljós sugallatot hozna magával. Rosszat sejtek, túl sok sebből vérzik mindez. Visszanézek a nőre, fejem egészen belesajdul a hallottakba. Ismét egy helyzet, miben tehetetlennek látszunk, de meg fogjuk oldani. Kijár ezekből mostanság nekünk.
- Túl nagy mozgásteret kapunk. És ezt magamra is mondom. A hercegek pedig mit sem törődnek egymással. Bár érthető, hogy ha hatalmi tervei vannak Abaddonnak, más hercegek nem avat be. Még is, ha nem lennénk ennyire távol egymástól, vagy jobban ismernénk a másikat, tudnánk most következtetni valamire, bármire. - Sóhajtok ismét.
- De ötletem sincs jelenleg, mit tervezhet. Nem ismerem őt eléggé. - Azt azért belátom, hogy a harmadik herceg mindig is furcsa figura volt. Mosolya mögött sosem tudhatod, éppen mi jár fejében, de valahogy érzi az ember, hogy nem vesz számításba másokat, már ami a rangokat illeti. Lucifer tűnik az egyetlen irányítónak, ki szemei előtt lebeg, túl a hierarchikus berendezkedésünkön. De ez is csupán látszat, feltételezés.
- Remélem Leviathan kész a feladatra. Sok minden múlhat azon, mennyi mindent derít ki és mennyi bizalmát ad a herceg a kezébe. Másokat egyelőre nem kellene bevonnunk. Még gyanakodni kezdene. - Közelebb lépek a nőhöz, arcán végigsimítok, magamhoz húzom. Nem várt híreket kaptam most, mi ismét aggódásra adhat okot, de hiszem, hogy új szövetségünk segít megoldani bármilyen helyzetet.
- Amint van kézzel fogható bizonyítékunk bármi ellen, mi sérti a pokol hiararchiáját, vagy rendszerét, lépnünk kell. Egy herceg önkényesen nem hozhat meg döntéseket. Ha pedig valóban Nagyurunk adott neki parancsot, kikerülve lovasait és az Abaddon felett álló hercegeket... - Elgondolkozom egy pillanatra, arcom nem tetszést fejez ki.
- ... Az megint egy másik helyzet. -





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Ápr. 12, 2017 4:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Figyelem őt, ahogy mesélek és látom arcára kiülni pontosan azt az értetlenséget, amely bennem is van. Amely az én arcomra is kiült, mikor Leviathan először mesélt arról, miket tudott meg. Aprót bólogatok arra, hogy semmi értelme ennek az egésznek.
- Én is így gondolom. Épp ezért olyan furcsa ez az egész. Lucifer egyszer sem említette, hogy egyéb megoldást is keresni akar Gabriel ellen. Hogy nem háború, hanem apró kapuk által akarja megöletni... Már ha tényleg képes lenne rá. - ebben bizonytalan vagyok. Nem tudom, Lucifer gyűlöli-e a testvéreit. Sose tett erre utalást és a harcok során is mindig maga állt ki ellenük, nem engedett minket a közelükbe. Nem tehette, hiszen rájuk is szükség van, ahogy ránk is. Éppen ezért is furcsa a fegyver... Halkan sóhajtva könyökölök kezeimmel ismét a korlátra, hogy szemeimet a távoli, villámló viharra emeljem.
- Nem tudom, bízik-e benne. Szerintem nem. Abaddon nem ostoba. Leviathan azért a keze alá dolgozik. Megteszi amit kér, és jelent nekem. Figyel, hátha talál, lát, vagy érzékel bármiféle dolgot, amely jelezheti, mik a választott szándékai. Az is meglehet, hogy csak rövidre akarja fogni ezt a Háborút, és megkerül minket, de az is lehet, hogy tényleg Lucifer kérte fel. Nem tudom... Amíg nincs semmi a kezemben, nem cselekedhetek nyilvánosan, mert ha vaj van a füle mögött, valószínűleg leáll, eltűnik, vagy úgy folytatja, hogy lehetetlen végig követni. - halkan sóhajtok. Nem tudom, mi járhat a férfi fejében, mármint Abaddonéban. Nem ismerem őt annyira, hogy kisakkozhassam, merre és hogyan akar lépni. Milyen babérokra tör. Lehet, hogy bosszúhadjárat, vagy csak unalom űzés. Zavar ez a tudatlanság.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Ápr. 12, 2017 3:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
For she had eyes and chose me
- William Shakespeare


Őszinte érdeklődéssel figyelem minden szavát. Tudnia és éreznie is kell, hogy bár gyengéd szálak fűznek minket egymáshoz, még ha, ha szükséges akkor figyelek rá és képes vagyok hercegként viselkedni, a régiónkat és a poklot érintő problémákkal foglalkozni, még ha teste és kisugárzása hatással is van rám. Derekát ölelem, de csak azért, mert holnap elválunk majd egymástól, még ha nem is tervezem, hogy hosszú időre, így magányunkat és utolsó óráinkat, míg csak mi tudunk kettőnkről, ki akarom használni.
Történetét hallgatva arcom értetlenséget tükröz. Tisztában vagyunk a harmadik herceg erejével, minden benne rejlő potenciával, ám sosem került annyira előtérbe, hogy ne lepődjek meg mindezen. Kissé el is komorodok, mikor mondandója végére ér. Derekát eleresztve lépek a korláthoz, hogy rátámaszkodjak mindkét kezemmel. Tekintetemmel a skarlátvörös horizontot bámulom egy ideig, igyekszem összeszedni gondolataimat, de annyi kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy nem sikerül.
- Túl nagy bizalmat adsz a Nagyúr kezébe. Ha valóban ő áll a háttérben, nem meglepő, hogy nem kürtölte szét. Még a hozzá legközelebb álló, leghűségesebb embereibe sem vet korlátlan bizalmat. - Mondom neki komolyan, tekintetem visszaterelem a nőre. Egyik kezemmel továbbra is a korlátot támasztom, ám testemmel felé fordulok.
- Akkor ezek szerint Leviathan beépült? És bízik benne a herceg? - Nézek rá kérdőn, de tekintetemben más érzelmek is észrevehetőek. Nem is az zavar, hogy úgymond bűzlik ez az egész, hanem a körülmények. Látszik is rajtam az értetlenség.
- Ennek semmi értelme Ash. Ha valóban Nagyurunk kérte meg erre, miért a harmadik herceget? Belénk nem vet akkora bizalmat, csak eszközök vagyunk, hogy a pokol rendben működjön. Erre a legalkalmasabb személy Lucifer szempontjából Agramon volna. - Megrázom a fejem, ismét a horizontra tapasztom tekintetem. Kissé feszült leszek a hallottaktól, ez látszik is rajtam. De Ashtaroth előtt nincs takargatni valóm, ő tudhat érzelmeimről, mélyebb gondolataimról.
- Tervezel valamit? - Nézek rá ismét.
- Tudok segíteni bármiben? -





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Ápr. 11, 2017 9:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Munka. Ez valahogy mindig is fontos volt nekem, sokáig fontosabb, mint bármi. Erről az évek, a megszokás, a rangom, az energiám tehet. Pedig ha az életben egyszer hallgattam volna a szívemre, a vágyaimra, akkor nem kellett volna fél évig sínylődnie se neki, se nekem. Államat felemelve kényszerít, hogy a mély, barna szemekbe pillantsak és elmondja, hogy Ő ezt nem rója fel nekem, sőt, megkér, hogy én se rágódjak rajta. Kissé megkönnyebbülök, hogy nem neheztel. Nem tudom, más lenne-e ennyire megértő velem egy ilyen eset után, valószínűleg nem. Hálás vagyok ezért.
- Köszönöm... - mondom halkan, egy apró, halovány mosollyal, aztán halkan sóhajtok és elmerengek, összeszedem a gondolataim.
- Hol is kezdjem... Én magam nem figyeltem volna fel rá. Nem találkoztunk már jó ideje. De a bal kezem egyik nap tájékoztatott, hogy mágust keresett magának, és ő elment, hogy jelentkezzen. Egy olyan fegyvert csináltatott magának, amely... legyengít. És nem is ez volt a legfurcsább az egészben, hanem az, hogy állítólag Lucifer parancsára csináltatta volna, Gabriel ellen. De egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a Nagyúr ne avatott volna be minket, a Tanácsot, vagy legalább engem, hogy mit tervez. Az egész... Bűzlik. Semmi jót nem sejtek ebből és tudni akartam magam mellett egy biztos, erős szövetségest. Ezért is kerestettelek meg. Tudom, hogy rád számíthatok. - mondom hol magam elé meredve, hol az arcát fürkészve. Nem ő az egyetlen, akiben sziklaszilárd bizalmam van, de ő az első... mindazok után, amit átéltünk, azt hiszem ezt teljesen joggal mondhatom.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 11, 2017 7:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
For she had eyes and chose me
- William Shakespeare


Még mindig döbbenten állok a tény előtt, hogy milyen hatással van rám a nő. Ilyen mély érzelmeket senki iránt nem tápláltam még. Nem mondanám kapcsolataimról, hogy felszínesek, de nem is dédelgetek akárkit lelkemhez. Ez nem védelmi mechanizmus, szimplán csak sosem volt szüksége arra, hogy ha baj van, akkor rohanjak valakihez, akinek elsírhatom. Talán ezért szűkölködöm barátok terén, de ez soha nem is zavart.
A nők pedig világ életemben unalmasak voltak számomra. Pillanatnyi élvezetek nem juttattak el odáig, hogy komolyan érezni is kezdjek irántuk valamit. Emlékszem, mikor a legeslegelső csatában, mit együtt vívtunk, felfigyeltem a nőre. Ahogy sokan, először én is úgy gondoltam, hogy férfi. Teljes páncélzatában alakja a legkevésbé sem volt kivehető, arcát sisak takarta, energiái pedig félelmet keltőek, fojtogatóak és sokkal erősebbek voltak, mint azt valaha képzeltem. De már az első közös csatában Háború és Harag remekül megértették egymást és közös munkájuknak köszönhetően meg is nyertük az angyalok elleni véres küzdelmet. Emlékszem döbbenetemre, mikor lerántotta sisakját fejéről és arca megmutatkozott.
Teltek az évek és én figyeltem őt. Minden csatát élveztem, míg ő is az oldalamon harcolt, de mivel hűvös volt, szigorú és ellentmondást nem tűrő, sokáig kerültem a vele való találkozást. Addig is élveztem, amit Kéj adhatott nekem, ott volt a háremem, más démonnők. Emberrel elvből sem lettem volna hajlandó hálni, így ez az élmény ugyan kimaradt, de nem hiányzik. Viszont Őrá vágytam. Inkább csak vágyakoztam utána, kihívást jelentett, hogy lenézte Kéjt. Más démonnők, vagy a háremem tagjai imádták, volt, aki szinte könyörgött energiáiért. Ashtaroth viszont haszontalannak érezte, ebből kifolyólag pedig engem is. Ez sértette büszkeségem, s néhány ezer év után már meg akartam védeni. Mai napig úgy vallom, Kéjnél erősebb, vagy veszedelmesebb energia ritkán fordul elő. Talán most már ő is látja.
Most pedig, a sok veszekedés, verekedés és ellentétes nézőpontok után olyan beteljesülésben lehet részem, ami pár száz évvel ezelőtt merész képzelgés lehetett csupán. Karjaimban tudhatom, szerelmesen egyesülhetek vele, Kéj pedig olyan összhangot képez közöttünk, mint soha senkivel azelőtt.
S most nem is hagy minket nyugodni. Egész álló nap hajt minket a csúcs felé, nem is egyszer, vagy kétszer. Mire nyugovóra tér, izmaimat láz égeti, érzékeim megtompulnak s fáradtságot érzek minden porcikámban. Arra számítok, hogy pihenni fogunk, ám néhány perc múlva Ashtaroth felpattan és az erkélyre sétál. Megértem, nekem is szükségem lenne friss levegőre, ám néhány percig még pihentetem megfáradt izmaim.
Az erkélyre lépve, mintha soha nem lenne elég belőle, muszáj ismét bőrét érintenem. Csodás látványt nyújt meztelen teste, ahogy háttal áll nekem, így derekától simítok mellének irányába, hogy magamhoz ölelhessem. Dorgál érte nevetve, mint egy kamaszfiút, ki nem bír magával, aztán mosolya halványodni látszik, én pedig rosszat sejtek.
Kérésére ugyan kezeim nem veszem le puha bőréről, ahogy nyakamat átkarolja én úgy derekát, de bólintok jelezve, hogy figyelek rá. Szavai közben gondterheltnek tűnik, kerüli pillantásomat. Gyengéden állához érve emelem fel fejét, hogy azt tekintete kövesse és láthassam azokat a csodás, jéghideg szemeket, mely annyi démonban kelt félelmet.
- Ne őröld magad emiatt tovább. Inkább mesélj, mi furcsa van a démonherceg viselkedésében. - Mondom neki gyengéden, tekintetem határozott. Abaddon mindig egy magánvaló alak volt, bár úgy sejtem, ő is ugyan így kategorizál be engem, ahogy én őt. Ő örökölte régiómat, miután északra kerültem, most is az ő területén vagyunk, de ennyi. Személyes kapcsolatot nem ápolok vele, néha pergamen érkezik tőle, hogy elmesélje a határainkon történő, fontos dolgokat.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Ápr. 11, 2017 2:12 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Eddig csak enyelegtünk az ágyban. Simogattuk, csókoltuk egymást és terveztük a jövőt. Az elképzelés tetszett, az, hogy immár nyíltan találkozgassunk. Nem tudom, miért, vagy mitől változott meg ennyire a véleményem. Régen inkább eltávolodtam volna tőle, semmint felvállaljam magunkat. Aztán elteltek a hónapok, fájdalmas, gyötrelmes hónapok, nélküle, miközben azt hittem, hogy halott. Sok dolgot megbántam akkor, annyi idő alatt. Hogy nem találkoztam vele többet. Hogy megakartam ölni, hogy küzdöttem ellene. Nem láttam magunkban az erőt, csak a gyengeségeket. De most változott minden. Nem a gyengeségekre, hanem az erősségekre koncentrálok. Rég megtanultam már, hogy a háborúhoz egy indok és fegyver elegendő. De a legjobb harcosokat általában az teszi ki, hogy harcolnak valamiért. Vagy valakiért. A vágy, hogy újra láthassák szülőföldjüket, szerelmüket. Soha nem foglalkoztam ezzel. Soha nem kellett. Most még is magamon kell alkalmazni, mert már van kiért küzdenem. Már vannak céljaim.
Nem csak simító karommal, de lábaimmal is magamhoz szorítom, ezzel pedig egészen más hangulatot teremtek. Érzem, hogyan indul be tőle a férfi, hogy válik csókja hevessé, szorít az ágyhoz. Kéj energiáira halkan felsóhajtok, kezeim tovább karmolják, ajkaim tovább csókolják őt, vallomása után.
- Én is téged... - Fölé kerülve nyakára, mellkasára csókolok, bőrét marom, ölén ringva izgatom, míg át nem adom magamat ismét neki és Kéjnek. A tegnap esti együttlét mintha csak bemelegítés lett volna ehhez képest. Kipihenten, ugyan úgy vágyva a másikat, mintha csak először estünk volna egymásnak valaha, az egész sokkal tartalmasabb és hosszabb volt, mint eddig.
Nehéz volna pár szóban összefoglalni, mert egészen beesteledett, mire Kéj elégnek találta kettőnk szerelmes játékát. Hagytam, hogy vezessen, mint mindig, megmutassa, mennyire szeret, s közben a magam módján én is próbáltam ezt kimutatni. Energiái megtöltöttek engem, a teret, a kastélyt, talán túl is nyúltak azon. A férfi minden egyes érintése fokozta az örömöket és a boldogságomat, míg be nem teljesedett.
Pár perc kényszerpihenő után azonban felkelek. Adok egy csókot ajkára, majd az erkélyre lépek, kell a "friss" levegő. Nem zavar a meztelenség, ezen a környéken szinte csak pokolkutyák és impek járnak. A távolban egy villámló, vörös vihar gomolyog, s vonul el lassan, port kavarva maga alatt és mögött. A tájat fürkészve eszembe jut, hogy kinek is a területén vagyunk jelenleg, majd az is, hogy tulajdonképpen miatta kerestettem meg Asmodeust. Halkan sóhajtok, ahogy a korlátra könyökölök. Kerülgethetem a témát, húzhatom, ahogy akarom, de előbb utóbb beszélnünk kell majd róla. Megérzem jelenlétét, majd pár másodperc múlva kezének érintését is magamon, ahogy oldalamon megindulnak kezei felfelé és előre kebleim felé. Halkan elnevetve magam fogom meg kezeit és fejtem le őket magamról.
- Asmodeus... - fordulok felé kis mosollyal, mintha csak dorgálnám, de aztán a mosoly kissé halványodik, ahogy rá pillantok. Most kell megbeszélnünk, amíg még lehet. Nem kerülhetem tovább a forró kását.
- Beszélnünk kell valamiről. Úgy mint Háború és démonherceg. - persze ez elég hamisan hangozhat a számból, miközben tapogató kezeit derekam köré fonom. Nem akarom, hogy túl hivatalos legyen a hangulat, még ha a téma komoly is. Nem akarom távolabb tudni magamtól pár centinél. Amíg még van időnk, nem.
- Magam miatt... féltem utánad küldeni a démonomat... - kezdem halkan, kerülve kissé a pillantását.
- De kénytelen voltam, mikor Abaddon furcsán kezdett viselkedni. - sütöm le a pillantásom. Nem tudok rá nézni, még mindig bánt a dolog, hogy minden sokkal jobb lett volna, ha nem zuhanok össze. Ha erős maradok, és kitartó. Asmodeus sok tekintetben erősebb nálam, úgy hiszem, ez ékes bizonyítéka ennek.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 11, 2017 12:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
For she had eyes and chose me
- William Shakespeare


Örülök, hogy lassacskán megnyugszik, mert így én is képes vagyok félretenni Agramont és minden lehetséges fenyegetést, amit a kapcsolatunk kiválthat másokból. A jelen pillanatra koncentrálva akarok most a nő mellett lenni, mert bár tudom, mit szeretnék a holnaptól, rangjainkból kifolyólag sok minden keresztezheti terveimet, terveinket. De már tudom, mit szeretnék a jövőnktől. Vagy tőle. Egy egész életet, annak minden velejárójával, legyen az düh, árulás, szerelem, szeretet, vagy maga gyűlölet. Vele bármit szívesen átélnék, mert legyen bármilyen a kapcsolatunk, sosem hagynám már magára.
Szavai édesen csengenek, ezek szerint úgy érez, ahogyan én is. Szélesen elmosolyodom s hagyom neki, hogy magához szorítson, szenvedélyesen csókoljon. Ez az a pillanat, amit pár hónapja még képtelen lettem volna elképzelni, hisz olyan erővel ragaszkodott hozzá, hogy titokban tartsuk kapcsolatunkat, hogy én is kénytelen voltam hozzászokni ehhez a gondolathoz, még ha rövid ideig is tartott ez az időszak. Visszatértem óta olyan, mintha világ életünkben együtt lettünk volna. Most pedig fejest ugrunk, hogy képesek legyünk felvállalni mindezt. Mintha minden álmom egyszerre teljesülne.
Ahogy lábait derekamra húzza, szinte azonnal felkorbácsolja bennem a vágyat és Kéj kellemes, bizsergető energiái végigfutnak gerincem mentén, ahol Ashtaroth karmolni kezd. Halkan nyögök a csókba, s ahogy lábai derekamat ölelik, feneke alá nyúlva passzírozom bele őt az ágy puhaságába, ajkait vadul követelve. Mikor egy pillanatra  elhúzom ajkaim, fátyolos tekintetemmel találhatja szembe magát, ahogy Kéj lassan elveszi ismét az eszemet.
- Szeretlek. -  Susogom halkan, ismét ajkai után kapok, s hirtelen fordulok át vele, hogy hátamon feküdhessek, ő pedig ölemen ülhessen. Két oldalán végigsimítok bőrén, itt-ott belemarva, hogy tovább gyarapíthassam zöld-kék foltjainak tárházát, miket büszkén figyelek. Izgalmamat már ő is érezheti, ahogy ölemen ül, de tekintetemről is leolvasható.
- Megőrülök tőled. - Nyögöm halkan, elveszve testének látványában. Sosem lesz, vagy lehetne elég, Kéj pedig ostromolni kezdi porcikáimat.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Hétf. Ápr. 10, 2017 2:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Lassanként, de megnyugszom. Csókjaitól, ölelésétől, közelségétől épp úgy, mint attól, hogy nem firtatjuk Agramon témáját. Nem is akarnék róla tovább beszélgetni, elrontani a pillanatot. Ő sem beszél tovább arról, hogy megakarja ölni és ez megnyugtat. Akkor is, ha tudom, hogy ő pont úgy gyűlöli és kívánja a halálát, akárcsak én. Rákérdezek, hogy végül is hogy legyen a dolog kettőnk között. Átjárjunk a másikhoz? Nyíltan ingázunk? Kérdésemre halványan elmosolyodik, ujjaival tincseim közé túr, én pedig tovább fürkészem arcát. Határozottan kijelenti, hogy nem fogunk bujkálni, akkor találkozunk amikor akarunk, hiányzunk a másiknak és nem egy előre megtervezett helyen, időpontban, titkosan. Az én ajkaimra is halvány mosolyt csal a dolog, főleg, ahogy elképzelem, hogy hálójába nem azért térek be, hogy leszúrjam, hanem hogy mellette alhassak. Halkan szusszanok a képzelt képre, mert sokkal kellemesebb, mint a régi emlék, amelyben meg akartam ölni. Ma már nem tudnám elképzelni, hogy gyilkos szándékkal emeljek rá fegyvert, vagy kezet. A suttogására, hogy ez búvóhelynek bármikor megteszi, halkan elnevetem magam. Igaza van. Nem szűnik meg ez a hely csak azért, mert máshogy akarjuk élni a magánéletünket. Forrón viszonozom szenvedélyes csókját, s hagyom, hogy fölém forduljon. Nyakát átölelve húzom szorosan magamhoz, tovább csókolva, amíg csak el nem húzódik, hogy újra szemeimbe pillantva megszólaljon. Szavain csak pár másodpercig gondolkodom, aztán bal kezemmel finoman végig simítok hátán, gerincének vonalát követve, majd vissza.
- Örömmel megismerem északot, ha te is keletet. - burkolt, de egyértelmű válasz. Én szívesen töltök vele időt északon, ismerem meg mindennapjait, sőt, talán még katonáit és szokásaikat is megismerem, ha ő is megteszi ezt értem. Nem tudok mindig északon lenni, a saját régiómat is irányítani kell, sőt, van hogy egyik helyen se lehetek ott, mert éppen a felszínen akad dolgom. De amikor csak lehet, vele szeretnék lenni. Ez az egész valahogy annyira elképzelhetetlennek tűnt pár napja, most pedig még is megtörténik. Soha nem éreztem magamat ennyire élettel telinek, boldognak. Mintha szét akarná feszíteni a testemet. Arcát, ajkait figyelve halkan sóhajtok. Magamhoz húzom, megcsókolni kezdem, lábaimmal átkulcsolom a derekát, kezeimmel végig karmolom hátát, mintha csak nem hinném el, hogy itt van, és érezni akarnám ahogy csak lehet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Ápr. 10, 2017 10:00 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
For she had eyes and chose me
- William Shakespeare


Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, még sosem láttam a nőt ilyennek. Mindannyiunkban lakozik félelem, még magát Lucifert sem kerülheti el ez az érzés, mert képtelenség, hogy ne törődjünk valamivel, ne dédelgessünk egy álmot, mit mások képesek lehetne összetörni. Így még a leghatalmasabb védelmezők, katonák és irányítók lelkét is átjárja ez az érzés. Ashtaroth viszont ezt vérvágyba szokta fordítani. Talán miattam van, hogy most remegve bújik hozzám, én pedig védelmezőn ölelem őt át. Az életemet is képes lennék feláldozni érte, így csak testemen keresztül érhetne hozzá az a féreg.
Szavaira csókolgatni kezdem arcának finom vonalait, orrát, homlokát, közben kezemmel gyengéden simítok végig karján, egymás után többször is, hátha melegségem és szeretetem megnyugtatja. Belőlem dühöt vált ki, félelmeimet viszonylag jól kezelem, de ez is vehemenciámnak tudható be. Bármilyen problémát úgy oldok meg, hogy fejjel a falnak rohanok, s még csak nem is remélem a legjobbakat, csak hiszek benne, hogy bármin átverekszem magam. Agramon hiába más, félelmet nem tud kiváltani belőlem. Gyűlöletet azonban igen. Azon pedig a legnagyobb démonok is el tudnának mélázni, melyik veszélyesebb érzelem.
Halovány mosoly szökik ajkaim szélére. Megrázom a fejem, s arcának oldala mentén simítok a fekete tincsek köze. Apró csókot nyomok ajkaira, mélyen szemeibe nézek. Bármeddig képes lennék elveszni ebben a szempárban..
- Nem, nem bujkálunk. Felvállaljuk egymást és ezt az egészet. És akkor találkozunk, mikor kedvünk vagy szükségünk van a másikra. Vagy amikor hiányzunk egymásnak. Nem pedig előre megtervezett időpontban és helyen, ahol senki sem láthat minket. - Mondom neki komolyan és így is gondolom. Toporoghatunk még évekig ebben az állapotban, nem is maga a rejtőzködés zavar. Most, hogy érzelmeimmel tökéletesen tisztában vagyok, már tudom, milyen jövőt tervezek kettőnknek. Pár héten belül pedig kiderül, mit szól majd hozzá a nő.
- Ide bármikor visszatérhetünk. Mindig egy kis búvóhely lesz számunkra. - Súgom halkan, mély hangomon, majd ismét ajkaira tapasztom sajátjaimat. Szenvedélyesen csókolom, hátára döntve őt, fölé magasodva. Mikor elszakadok tőle, ismét mélyen szemeibe nézek.
- Tölthetnél több időt Északon. Hamar megszeretnéd. Egészen más, mint a saját régiód, de megvan a maga varázsa. - Utalok ezzel arra, hogy rendszeresen látni akarom, nem csak lopva, egy-egy alkalommal, mikor épp ráérünk.
- Fontos a munka, de lépéseket akarok tenni annak érdekében, hogy ne csak akkor találkozzunk, mikor épp összejön. Úgy akarom alakítani a dolgaim, hogy fontos részét képezd a mindennapjaimnak. - Nyomok egy csókot homlokára és várom, mit felel erre. Talán ő még nem érez így, nem akar ennyi időt tölteni velem, vagy egymást ily módon belekeverni a másik régiójának életébe.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Ápr. 09, 2017 9:14 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
A démon említésére, emlékére máig összeszorul a gyomrom. Emlékszem a szavaira és érintéseire, mintha csak tegnap fogdosott volna össze. Reszketeg sóhajtással fúrom arcomat a férfi nyakába, mintha azt remélném, hogy a rémes emlék, a történtek hirtelen eltűnnek fejemből közelségére, érintésére. Nem akarom soha megismételni azt a pár percet. Sem megismerni a medál teljes hatalmát. A gondolattól is kiráz a hideg. Elvette a démoni büszkeségem, vezetőként megalázott... Háborúként másom nem is volt, de most itt van nekem Asmodeus és az a nőiesség, amit általa nyertem. Ha Agramon ezt is elvenné tőlem erőszakkal, nem maradna semmim. Nem bírnék ilyen gondolatokkal, érzéssel nyugodt, vagy ép elmével tovább létezni. Amikor a férfi Agramon "meggyilkolásáról" szól, egyszerre tölt el kellemes érzéssel és félelemmel.
- Ne mondj ilyet... Ne is gondolj rá, kérlek... Addig ne, amíg biztosak nem lehetünk abban, hogy nem érhet hozzánk... - kérem, ráemelve pillantásom, leplezetlen félelemmel a szemeimben, arcomon. Hiába mondja, hogy nem fél tőle, vagy a haláltól, nem ettől tartok. Attól tartok, hogy megszégyenítenek, és újra elragadják majd tőlem. Hogy nem láthatom, érezhetem őt többet, helyette más fog érinteni. Vágyódva, kihasználva élni rosszabb, mint meghalni, vagy maga a félelem. A vágyódást tapasztaltam.
Amikor az ellenségeket közöseknek hozza fel, egy halvány mosoly kerül az arcomra. Senkitől nem tartok. Senkitől nem féltem őt, sem magamat, csak attól a féregtől. Tőle is csak azért, mert ismerem a hatalmát. Ha miattam történne vele valami, soha nem bocsátanám meg magamnak. Halkan sóhajtva adok egy csókot az ajkára.
- Szóval innentől nem bujkálunk? Nem térünk ide vissza, hanem nyíltan, egymás régiójában találkozgatunk? Rendszeresen? - kérdezem halvány mosollyal. Fura elképzelni ilyesmit, de nem érzem lehetetlennek. Sok idegenkedő és értetlen pillantás fog minket övezni. Egyesek talán idegesek is lesznek, vagy lenézőek, de engem nem fog érdekelni.
- Tudod, Lustaság kifejlesztett nekem egy üzenési módot. Biztonságos és egyszerű. Érdekel a dolog? Arra az esetre, ha távol lennénk egymástól. - kérdezem arcát fürkészve. A könyv valóban hatásos, azonnali üzenési módot jelent, bár ha azt akarom, hogy 0-24-ben elérhető legyek, akkor magamnál kellene hordani. Talán egy kisebb, notesz méretű megfelelőbb lenne. Mind a ketten sokat mozgunk katonáink közt. Egyszerűbb egy kis övtáskába, vagy ruhazsebbe süllyesztve olyan hordani, mint egy vastagabb könyvet. Ám mindehhez a vérére lesz szükségem. Ha nem is sokra, pár cseppre, ezt pedig az ő engedélyével, akaratával szeretném elkérni, megszerezni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Ápr. 09, 2017 8:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ashtaroth & Asmodeus
For she had eyes and chose me
- William Shakespeare


Őszintén mosolyogva kezdem simogatni arcát. Furcsa, hogy fogalmazása talán kissé nyers arról, hogy lábai közé engedett, még is mennyi mindent elárul a kapcsolatunkról főleg azóta, hogy ez megtörtént. Mintha ezer évig csak erre vártunk volna, vagy várt volna a sors, mert így eljutottunk viszonylag rövid idő alatt idáig. Szerelmesen öleljük egymást, csókoljuk, féltjük...
Féltés. És ismét előkerül ez a téma. Tisztában vagyok vele, hogy Agramonról van szó. Harag mozgolódni kezd bennem, ennek pedig oka van. Nagyon kevés társam iránt éreztetek olyan fokú gyűlölettel, mint a második arklord irányában. Nem szoktam mondva csinált indokokkal ellenségeket kiáltani magamnak, de Agramon bőven kiérdemelte, hogy letépjem a fejét.
És bárcsak képes lennék rá. Sokat csorbít büszkeségemen, hogy az arklorddal szemben képtelen vagyok megvédeni az egyetlen nőt, aki számomra a legfontosabb. Sosem voltam jártas a mágiában, még egy kaput sem lennék hajlandó nyitni azért, hogy gyorsabban A pontból B-be jussak. Van lovam és elég türelmem, hogy akár egyik régióból viszonylag hamar a másikba jussak. Ráadásul gyorsan is lovagolok.
Izmaim a gyengéd érintések közepette hirtelen feszülnek meg. Szemeimmel szikrákat tudnék szórni és tagadhatatlan, mennyire idegesít ez a téma. Nem a nőre vagyok mérges, amiért felhozta, hisz való igaz, hogy ha felvállaljuk a kapcsolatunkat, vele is szembe kell néznünk. De ezúttal még ő sem lehet akadály. Sosem voltam egy gyáva féreg és nem most fogom elkezdeni.
Nem is kerülöm a nő tekintetét. Talán, ha szerencsém van, nem gyengülök Agramon miatt szemében.
- Egyszer szétverem Agramon fejét. Remélem tudod. - Sziszegem idegesen, muszáj volt ezt kimondanom. Kissé meg is nyugtat, hogy szitkozódhatom és nem kell magamban tartanom. Lassan fújom ki a levegőt, izmaim még mindig feszültek.
- Részemről Agramon nem akadály. Az angyalok hat hónapig kínoztak és nem törtek meg. - Célzok arra, hogy mivel Lucifer engedélye nélkül még ő sem ölhetne kénye kedve szerint meg egy herceget, kínzással nem menne semmire. Maximum jól szórakozna, de abból már így is kijutott neki, már ami Ashtaroth-t vagy kettőnket érintett.
- Nem félek tőle. Ahogy a haláltól sem. - Biztosítom a nőt arról, hogy ha emiatt fél Agramontól magától, hát felesleges. A fájdalom egy olyan szubjektív elképzelése az elmének, amit viszonylag könnyen lehet befolyásolni. Az angyalok esetében akkor éreztem legkutyábbul magam, mikor tompulni kezdett a fájdalom. Eszközként használva a fájdalmat zártam ki mindent és pontosan az ellenkezőjét érték el tervüknek. Nem beszéltem.
Kicsit ernyednek izmaim, így ismét végigsimítok a nő karján.
- Nem állíthat meg semmi. Mindig voltak és lesznek ellenségeink. Hogy a jövőben közösek lesznek... - Elvigyorodom.
- ...akkor sem nagyon változik majd meg semmi. -





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Elhagyatott kastély
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: