We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Utcák
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 25, 2018 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Egy lélegzetnyi idő. Ennyi jut mindenkinek. Abaddon, amint észleli a fényt, mely oly gyorsan huny ki, mint ahogy megjelent, már el is tűnt… A démon is dolgára siet. Nincs itt maradása, bízik az angyalban annyira, hogy nem fog rajta egy “szektás” kifogni. Hisz ennek gondolja a démon, mi másnak gondolná?
Egy utolsó fordulóra mégis táncba hívja a leviatánt, csapdába ejti lábait.
A vízbe esik Helené, s amint ezt felfogja, mintha isteni sugallat támadt volna elméjébe. Pillanatok műve csak, Sariel is meglepődhet, ahogy eltűnik a vízbe. Egy lélegzetnyi idő.
Egy szempillantás. Eddig nyugodhatott meg mindenki, ugyanis Helené erőt szív el Tomtól. Elátkozott léleknek tekinti, esetleg félvérnek. Nem ismeri fel, nem ismerheti fel az ereje által, hogy kivel is áll szemben. Hogy ő az, ki egykoron bezárta őket. Ki miatt rabságban szenvedtek hétszáz éven keresztül.
Nem tudja, viszont az erejével nagyon is feltöltődik.
S mint egy felsőbb lény, úgy emelkedik fel Tom mögül Helené. A démont hiába vizslatja szemeivel, nem találja már itt. Az angyalt annál inkább. Hiába Sariel különleges képessége, a víz erősen csapódik neki, s bárhogy is figyel, akkor is a falnak csapódik.
A jegesedés ellen viszont vigyáznia kell. A víz megfagy körülötte, s ha észreveszi, akkor a testén megülő vízcseppek is enyhe fagyásba kezdenek.



Helené
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 12:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Nagy örömömre sikerül kizökkentenem az angyalunkat, így hamar megszabadulok fogságától. Az utolsó pillanatig küzdök, nem vagyok az a gyenge lény, aki feladja a küzdelmet. Hiszem azt, hogy egyszer még visszakapjuk erőnket. Lehet, hogy nem a mai napom, de egyszer ismét azok a leviatánok leszünk, akiket anno bezárattak. Akkor már nem fognak ilyen könnyen elkapni engem…. De tény puszta erőből így is sikerül kiszabadulnom, de nem sokáig élvezhetem szabadságomat.
Egy újabb csapda, ami elől nem menekülhettem, vagy nem voltam elég gyors hozzá. Azzal a lendülettel, hogy lábaim fogságba esne szinte hasra is esem. Kezeimmel felfogom az esést, de így is érzem ez még fájni fog pár napig.
Viszont ahogy a víz hozzám ér egy mosoly úszik arcomra és megnyugszom. Nem várok sokat, azonnal igyekszem erőmet összeszedve átjuttatni magam az ember mögé, ki úgy tűnik a sötétég rabjává vált, de teli van mágiával. Első körbe nem sikerült eljutnom hozzá a démoni csapdának köszönhetően, de talán éltető elemünk a segítségemre lesz.
Amennyiben sikerül az idegen fickó mögé kerülnöm nem hezitálok megérinteni őt, hogy végre újult erővel vehessem fel a harcot a megmaradt két ellenségem ellen.
Ha a terveim sikerültek örömteli hangulatban állok fel és pillantok először a démonra, majd az angyalra. Kezeimet felemelve irányítom a vizet, hogy azzal zárjam őket csapdába, hogy ne tudjanak mocorogni túl sokat, majd ugyanazzal a lendülettel vágom őket a falhoz és próbálom megfagyasztani az őket körülvevő vizet.



DragonLady
avatar



☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Az idő szinte megáll, vánszorog. Senki sem veszi észre, egyedül az Úr az, ki szabadon járkál az általa kreált világba. Ezernyi gondolat fut végig fején, miközben egyik kedvenc angyala felé közeledik. Tenni akar értük, tudatni akarja velük, hogy itt van, számíthatnak rá, mégis…
Ez az ő harcuk. Évezredeken keresztül irányította világát, most itt az idő, hogy a maguk urai legyenek. Elég erőt adott már számukra, hogy megküzdjenek minden akadállyal, mely az élet eléjük sodor. Mégis sóvárgón tekint Sarielre, tán bánná tettét? Számára egy örökkévalóság ez a pillanat, mindenki másnak csak egy szekundum. Semmit sem vesznek ebből észre.
A Pusztítás, amilyen gyorsan jött, mint aki jól végezte dolgát hamar tovább is áll. Végül még kiszabadítja Tomot a beton fogságából, ki mit sem veszített jókedvéből. Mégis erősen beüthette fejét, ha ennyire össze vissza beszél. De már senki sincs körülötte, ki figyelhetne rá, csak a cigarettát gyújtó démon, és a két harcoló amazon.
Helene nem esik kétségbe, nem tud mágiát csapolni? Legyen hát, akkor fizikai erőhöz folyamodik. Erre talán még a szépséges Hóhér sem számít. A kígyó feje hirtelen csattan arcán, orrán, betörve azt. Fizikai fájdalom borítja el elméjét, de az évezredek alatt nem ez lenne az első hasonló csapása. Ez mégis meglepi. Gyorsan fordul és ha ideje engedi, na meg persze Sariel reflexei késnek, erővel csap a nő arcába.
S már lépne is tovább, csakhogy a démon sem ma jött le a falvédőről. Obszidián sziklák nyúlnak fel a beton irányából, fogságba taszítva a kígyót. A lendülete mégis megvan, előre hajol, majdhogynem előre bukik. Csapdába ragadt egy ember - ki felől mégis mágiát érez - és egy angyal között.
A talajvíz újra ellepi a környező utcát, Helen lábát cirógatják, édesgetik, csalogatják.
Tom pedig hamar a bokáig érő vízbe csücsül. Szövegelésére senki sem reagál. Nincs rá idejük, de kedve mit sem vesztette el. Kelekótya fejjel is tud még okosságokat mondani és szórakoztatni a nézőközönségét. S amúgy is, ha telefonja nincs is, egy golyót még tartogat a fegyvere.



Helené
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Minden egyes próbálkozásom kudarcba fullad. Nem szoktam ehhez. Régebben minden működött azonnal, most meg olyan vagyok, mint egy járni tanuló kisbaba. Feláll, tesz egy lépést és már seggre is esik. De ezzel együtt a kitartásom is hasonló. Nem fogom magam olyan könnyen adni, ezt remélem ők is tudják.
Próbálok közel kerülni az angyalhoz, de nem olyan könnyű, mint azt hittem volna, ám mikor sikerül nem történik semmi. Nem érzek semmit, csak a kard pengéjét a hátamon, kezének szorítását a karomon. Meglepődöm, de titkolom előttük. Inkább csak egy mosoly kúszik az arcomra. Nem hezitálok túl sokáig. Amennyiben továbbra is lefog egy jól irányzott mozdulattal lendítem hátra a fejem, hogy megpróbáljam így betörni az orrát, elterelni a figyelmét. Ha sikerül és még időben, minthogy a démon rabságba akar ejteni, megpördülök és a jobbomat lendítve behúzok az angyalnak. Ha az mágia magára hagyott, akkor jöjjön a fizikai erő.
Nem válaszolok a kérdésre, hisz semmi köze nincs hozzá. Mondjuk felettébb különös, hogy tudja mivel próbálkoztam. Lehetséges, hogy rájött ki és mi vagyok? Emlékeznem kellene rá? Mégis honnan?
Amennyiben sikerrel járok és kiszabadulok Sariel fogságából, és nem esem bele egy újabba a gyenge kis ember felé veszem az irányt. Túl sok vizet eddig nem kavart, de a jelek szerint elég nagy ütést kapott. A mozdulataim gyorsak és egy pillanatra sem feledkezem meg ellenségeimről. Ha odaérek hozzá megpróbálom az ő energiáit elvenni. Nem kell sok, csak egy kevéske, hogy elhúzhassak innen, hogy megkeressem testvéreimet, hisz a családban az erő.
Ha sikerül nem időzöm el sokáig. A jeget hegyes darabokra törve irányítom az angyal és a démon felé, hogy utána a fénycsóva felé vegyem az irányt.


Isten
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
40

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 10:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Borostyán Csapat
Abban a pillanatban, amikor a leviathán akcióba lendül, tán vannak, akiknek felgyorsulnak az események, én azonban lelassítom saját magamnak. Megáll az idő, megáll körülöttem mindenki, még az anyagi lét részecskéi is tétlenül stagnálnak a térben, átlátszó masszájuk felnagyítja a közelükben leledző társaikat. No lássuk csak! Hol is tartottam? Én, mint az univerzum egyik legerősebb teremtménye, hát lazán véget vethetnék ennek, de akkor hol a móka? Tekintsük csak meg ezt az alantas, ám de felettébb szórakoztató démonfit. Sikerült pár perc alatt megörvendeztetnie. Lám, a Fényhozó jó munkát végzett. Kár hogy mindjárt lebetonozzák, velem együtt, de előtte még..Sariel. Az én szépséges, fényességes, jóságos teremtményeim egyike, ki napról napra változik. Miközben ezen agyalok, szórakozottan teszem meg a távot köztem és közte. Közben elhaladok a leviatán mellett, kit undorral az arcomon konstatálok. Nos, igen. Szerencsétlen balesetek mindig akadnak. Az ereje lenyűgöző, ugyanakkor önző és kicsinyes dolgokra használja, s amíg így tesz, sosem fog fejlődni, ahogy a testvérei sem. Ez valahol az én hibám. Véget vetni a létezésüknek, az olyan lenne, mintha felborítanék egy ganajtúrót a dolga végezte közben. Nem akarom. Lássuk mi lesz ezekből, hová fejlődnek? Tán megérdemlik egyszer a dicsőséget, vagy kiérdemlik önzőségükkel a büntetést? Aztán odaérek Sairel-hez. Csak egy pillanatra érintem meg a homlokát, de nem adok több áldást neki, már így is sokkal erősebb itt mindenkinél. De talán a leginkább örvendetes tény, hogy sokkal tisztább itt mindenkinél. És most megadatott a lehetőség, hogy emlékezzen. Ő az én haragom pallosa, a Halálhozó, a bűnösök Hóhéra, ki mindig alázattal viseltetett felém, és létezését mindezek mögé helyezte, ahogy a többi arkom is tette. Leszámítva Lucifert. Legörbült ajkakkal veszem tudomásul, hogy egy kissé elkalandoztam és szentimentális emlékekbe ragadtam magam. Aggódom értük, még az ördögért is aggódom, hiszen az én fiam. Annak ellenére hogy a fülem botját sem mozdítom értük, jelenleg. Valószínűleg csak ezért sétáltam ide, hogy lássam, mert jó látni újra. Veszek egy mély levegőt, aztán megfordulok. Oké, menjünk vissza, hagyjuk a betonnak hogy tegye a dolgát, bár talán Tomnak kifejezetten jó lenne, ha nem látványosan passzíroznák bele, hiszen azt egy ember nem éli túl. Ezért arrébb állok pár centivel és újra felgyorsulnak az események.
A tűz, a démon pusztítása megsemmisíti az ártó jószágokat, lassan én is előkeveredem a törmelékek alól, vérző fejjel, és úgy, mint aki tényleg agyrázkódást szenvedett. Abaddon kijelentésére lerázom magamról a szemetet, és értetlenkedek.
- Persze, nekik adtál tüzet!
Tettetett felháborodással konstatálom a humorát, aztán látva hogy Sariel elkapta a nőcske grabancát, már képletesen szólva, nagy kedvet érzek arra hogy elinduljak feléjük. Ez addig tart, amíg át nem bukdácsolok egy törmelék halmon, és ülő helyzetben tekintek utána körbe.
- Hölgyem! A mobilom a kocsiban maradt. Megtenné hogy előkeresi és hívja a rendőrséget, meg a sintéreket?
Nagy nehezen újra álló helyzetbe tornázom magam és újfent elindulok. Az utam szabályos S alakot ír le, közben folytatom a beszédet, és a ruhámat porolom. Utóbbi felér a halottnak egy pofonnal, de hát nah.
- Nem tudom mit tudnak a helyzettel kezdeni, de nagyon remélem hogy örökre rács mögé dugják ezt az őrültet!
Mutogatok Helené-re, vagyis akarok, de nem biztos hogy jól céloztam be.
- A kutyáit meg örökre altassák el! Sőt! El kell tiltani az állattartástól, hiszen fogalma sincs hogyan kell kihozni sétára egy ebet! A szájkosár meg a póráz luxus?!
Megállok, mert most jön az a rész, amikor Tom kifelé fúj némi por által koszos levegőt, aztán összeesik. Jah, hát szépen kupán vágta a beton, feltűnő lenne ha még órákig itt mászkálna betört fejjel.

Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Vas. Aug. 05, 2018 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Cage the Beast • Credit:
Fagyos penge karok villannak a törmelékkel teli utcán. Lassan közelednek, hogy bevégezzék feladatukat. Parányi mosoly a borostás arcon. A hevülő testem körüli levegő vibrálni kezd a gyűlő energiák hatására. Nem sietem el, hadd közeledjenek. S mikor a kör már kellően szűk, mikor karjuk csupán néhány lábnyira van tőlem s csak lendületet kéne venniük, hogy lesújtsanak, mikor már fagyos karmaikban érzik a győzelmet. Egyetlen pillanatnyi béke következik, múló, tán fel sem tűnő pillanat. Aztán, elszabadul a pokoli, perzselő hullám. Erőtlen próbálkozás még, ösztönös védekezési mechanizmus a rémektől, de mindhiába. A tisztító tűz ismét győzedelmeskedik s mire földet érek már csupán por s hamu hely körülvesz. - Porból lettél s porrá leszel... - Bukik ki belőlem magam elé ahogy fekete szemeim letekintenek a maradványokra. De a küzdelem még nem ért véget. Hirtelen kapom szem tekintetem amint szavakat hallok elmémben. Szemöldököm kissé összeszűkül jelezve értetlenségem. "Leviathan"? Ötletem sincs mi lehet az, de már másodszor hallom ezt a szót. De ezúttal sem lettem okosabb. A második mondat melynél fejem még kissé oldalra is fordítom, "...a többi is"?! Tehát van még több. Meg valami láda is, nagyszerű, a 2 mondatnak a 80% át nem értem, emlékeinket kitörölték gondos kezek ezzel a témával kapcsolatban így ez érthető is. Hát, legyen. Ekkor mozgást észlelek az utca másik oldaláról. Némi törmelék mozdul meg, apró beton darabkák peregnek le egymáson. Fejemmel oda fordulok miközben a két nő felé indulok. - De kitartó vagy ha cigiről van szó... - Jegyzem meg hihetetlen humorosan, amint realizálom, hogy vélhetően a rally bajnok lehet ott, hát még is túlélte? Szívós egy fajta meg kell hagyni. A telekinézist hívom segítségül, balommal mutatok felé és emelem meg a méretesebb köveket melyek nagyjából felette lehetnek majd vágom őket arrébb a falnak vagy épp ahova esik. Így már nagy eséllyel szabaddá válhat, már ha sikerül persze. Több időt nem pazarlok rá, mocorog, él még, ennyi épp elég, + 1 lélek aki megmaradt. S ha már így benne vagyok akkor azt a bizonyos szálat magamhoz is veszem melyet még az iménti szerencsétlen incidens előtt terveztem elszívni. Nincs is időm ezzel foglalkozni hiszen a következő pillanatban érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Méregzöld fénycsóva úszik az ég felé. Megállok egy pillanatra amint a fényoszlopot figyelem. Nabazdmeg, fut át a fejemen egy pillanatra amolyan teljesen semlegesen, de hát ilyen ez, "ha meg kell baszódni akkor meg kell baszódni" ahogy azt említettem. De már járatom is elmém a következő lépésen. Nem kell sokat sakkozni, hogy rájöjjek, ott is zajlanak az események, és ezek szerint ott rosszabb a helyzet. A két idegen nő felé folytatom utam és jobbom emelkedik meg ahogy mágia fogam fejemben. - Látom jól összebarátkoztatok, én nem is zavarom a turbékolást. - Jegyzem meg feléjük s a tenyerem ekkor összehúzom melynek hatására a betonból, az idegen nő (Helené) lába alól obszidián karmok nyúlnak fel és próbálják megfogni a nő lábát, hogy ne mozdulhasson. - Azért ne engedd túl messzire, Angyal. - Kacsintok az angyal felé, vélhetően Ő is tudni szeretné, hogy kiféle vagy miféle a velünk szemben álló idegen nőszemély. Függetlenül attól, hogy sikerül e vagy sem a varázslat én már meg is indulok. A lények elpusztultak ezen a részen, az angyal pedig immár tudja, hogy a tűz hatásos ellenük ha még is visszatérne néhány kóborló közülük. A fénycsóva, a park irányából jön, nagy sebességgel indulok meg, hogy hamar odaérjek. Lássuk hát mi zajlik ott...



DragonLady
avatar



☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A szörnyek lassan gyűlnek Abaddon köré. Kardjuk bármihez hozzáér megfagy. Eleinte csak a feltört betonhoz és a víz tökréhez érnek hozzá. Jégvirágok keletkeznek rajtuk, majd azok fagynak egyre tovább, mígnem vastag jégtömböket nem alkotnak.
A levegő is lehűl, a démon mégsem izgatja magát. Még egy pökhendi megjegyzést tesz a lányok felé, hogy aztán körbetekintve kezdjen el energiát gyűjteni magába.
Ahogy telnek a másodpercek, mielőtt véghezvihetné amit akar, egy pillanatra mintha megállna az idő. Száján keresztül fújja ki a levegőt, megtöri a körötte kialakult csendet. Egy pillanatra a környezetében minden olyan… Békés.
De ez egy pillanat alatt málik semmivé, ahogy robbanásként hatol végig a lényeket a tűz. Felordítanak fájdalmukba, jeges kardjukat maguk elé teszik, hátha… Egy elemi ösztön az sújga nekik, hogy az segíthet. A jég képes a tüzet megfagyasztani…
De nem…
Úgy mállanak szét, mint atomrobbanással olvad le a hús a csontokról. Az erőhullám ekkor éri el a démont is, elfújva a lények nyomait. Egy sem maradt már.

Sarielt régi emlékek kerítik hatalmába. De miként lehetséges ez? Hiszen senki sem emlékszik a leviatánokra. Atyja minden emléket kitörölt róluk. Az égi áldás hozta volna el elméjébe újra a tudást? Harcol a nővel, de egy pillanatra megáll. Minden emlék átpörög az agyán, leblokkolja egy pillanatra. Annyi időre épp elég, hogy Helené megmaradt erejét összeszedve egy nagyobb törmeléket hajít felé.
Az angyal azonban gyorsan mozog. Sebesen terem mögötte. Vívódik az emlékekkel, mi… Ahogy jött úgy is illan el. Egy ismerős érzés marad csak meg benne.
Egyszerűen csak tudja, hogy mi használ a lény ellen. Ismeri őket, hallotta már nem is olyan rég a nevüket, akkor még hihetetlen volt számára.
Most már nem tudja, hogy pontosan mivel áll szemben, miként zárták el a ládába, noha Abaddon fejébe még visszhangzik a láda szó. Sariel immár csak annyit tud, hogy mi a só hat ellene, valamint ki lehet fárasztani. Ezzel tud harcolni ellene. Nem tudja, hogy honnan tudja. Atyja mutatta volna meg neki a tudást? Ez igazolná neki, hogy még létezik és közöttük jár?
Bárhogy is. Immár Helené mögött terem, kardját hátának veti, de nem szújra még át rajta. A leviatán azonban hiába fogja meg. Nem érez semmit. Nem kap tőle semmilyen energiát, ezt pedig igazolják a nő szavai. De mégis miként lehetséges?
Sariel sajátos képessége lenne ez?

Amíg a felek harcolnak és amíg Helené következő lépésére várnak, addig a kőbörtön alatt Tom mocorog. Ezt a démon is észreveheti, ki immár nyugodtan figyelheti a történéseket. Hallja elméjében az angyal szavait - ha azt neki címezte.
Nyugyalom ül az utcára, egy pillanatra. Az ember próbálja magát kiszabadítani, vajon a démon segít neki ebbe? Vagy egy újabb szál cigarettát vesz elő? A lényektől ugyanis nem kell már tartani. S amint ez eljut elméjébe.
Néhány utcával arrébb méregzöld fényoszlop kúszik a magasba. Pont olyan színű, mint a nemrég megölt mágus szemei is voltak. Nem messze van tőlük, a Mission Dolores Park irányába. Pont arra, amerre amúgy is útja vitte. Ahol megtalálhatja a szőke angyalt.
Egy érzés keríti hatalmába. Vajon mit tenne egy hadvezér, ha látná máshol is folynak harcok a városban, nem csak a szeme előtt?



Sariel
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
7

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 6:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A mondás tartja: mindenre fény derül. Pontosan, ahogy mi  ketten eltáncolgatunk, ahogy ő vakon próbálkozik, de támadásai gyengék, még úgy is, hogy nem vagyok erőm teljében, még úgy is, hogy csak Atyám áldása irányít, minden mágiával szemben immunis vagyok, csakis karddal nyúlhatna hozzám, hogy megsértsen. A mágiája mit sem használ, ezért is különleges az Ellenálásom. Minden okkult tudás, manipuláció, belső energia hasztalan. Még ha az én szememben nem is valami hatalmas képesség, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot hogy érdemelné meg? Atyám alzatra és értéktudatra nevelt, ki tudhatná jobban, aki Hóhérként tevékenykedik?
A víz pont oly könnyedén válik a semmivé, ahogy a közelembe ér. Meg kéne ölni? Nem. Ki kéne deríteni,  hogy ki és mi ő, mire képes? De valahol, a zsigereim végén úgy érzem, én már találkoztam vele. És nem is kérdés, ahogy a kard felszántja bőrét, nem túl mélyen, de ahhoz eléggé, hogy egy pillanatra sötét vére kibugyogjon, mely oly fekete, mint az ében éjszaka, és oly folyékony, mint akár a víz. Láttam már ilyet, de az emlék oly halovány, oly régi már...
Felvillannak előttem a képek, ahogy lassan, mint egy lámpa, gyúlik meg elmém, felismerve a velem szemben lévőt. Hogy lehet?! De hisz emlékszem, ahogy testvéreimmel és Atyámmal egy ládába zártuk őket, és elbújtattuk őket az Isten háta mögé, hogy még csak megtalálni se lehessen őket, és itt áll előttem a nyolcból egy... Ez nem lehet! A megrökönyödés és a tény súlyként nyomja le vállaimat, mely csak ösztökél arra, hogy elpusztítsam a lényt. De nekem sosem volt feladatom a pusztításra... Oh, Atyám!
Ezzel egyetemben már tudom, mi a gyengesége és ereje. Nem kerülhetek hozzá közel, hisz kiszipkázna, ellenem fordítaná saját képességeimet.
Hol vagy démon?
Az erőhullám megráz, kibillent. Nem éppen számítottam rá, de nem is botlok meg, ahogy könnyedén visszanyerve az egyensúlyomat, egészen más szemmel nézek az ellenfelemre. - Ki szedett ki titeket a ládából? - nem hazudok, tudja meg, hogy tudom kivel állok szembe. Szememben ravaszkás és könyörtelen fény csillan, hasonló, ahogy azokra tekintek, kiknek szárnyait levágtam. Meghasonul bennem az a pillanat. Őt is csak élni hagyni szabad, nem pedig élni. Mozgásképtelenné tenni, de levegőt kaphasson, hogy aztán végül megkapja a büntetését! Eszembe jut a pecsét, amit Atyám felrajzolt a dobozra, meg tudnám ismételni bármilyen tárgyon, hogy ezt a kis lényt itt előttem bezárjam, csakhogy ne pusztítson tovább.
Az erőhullám az, amire felfigyelek, és azt is megértem, hogy a Nő és ez a sok förmedvény itt két szálon mozog, egyik sem függ össze nagy mértékben, csakhogy ne bántsák, de a lány nem irányítja pket, hiszen karjuk mikor...
A tűzrobbanás szinte megvakít, ahogy a Pusztító színre lép. A démonok az angyalok ellentetje, így sehogy sem tudnám kedvelni, de hálával tartozom, hogy védi a hátamat. Abbadon, jó ideig nem kell azzal számolnod, hogy a nyomodba érnék.
~ Leviathán ~ sugallom telepátia útján a démonnak többszörösen, remélve eljut hozzá. ~ A többi is valami ilyesmi lesz. Kissé talán nem ládára alakítva ~ Só, vas, szenteltvíz, tűz, kifárasztás, esetleg pár pecsét, akármi, ami pusztítja őket. "...Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött."
Tekintetemet továbbra is a lányon tartom, tudva, hogy mit kell tennem, már pedig abban nem biztos, hogy lesz köszönet, de legalább azzal nem ölöm meg. Aki eleget gyilkolt életében, tudja, mikor kell irgalmasnak lenni. Atyám irgalomra tanítottál, most jött el? Az ereje velem van, érzem, ahogy az áldása még mindig eltölt, de közben emlékszem, hogy törölte el őket az Úr a földről, hogy lett a nevük csak egy mese, hogy váltak semmivé ezek a förmedvények, kik saját anyjukat ették meg.
- Nem emlékszel rám jó magad sem... - suttogtam csak, hisz ott voltam a bezárásukkor, ahogy testvéreim is, pont ugyanúgy ott, ahogy Isten a saját testvérét is elzárta. A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz és az ember elkezd remegni. Pont így éreztem ahogy az ádáz vihar alább hagyott bennem, már csak annyit hagyva maga után, hogy ez a lény ne léphessen többé talajra, hisz halhatatlan, bár mily gyenge is ráadásul.
Meggörbült a tér-idő kontinuum, ahogy mögötte teremtem, elkapva két karját, ha nem nagyon ficánkol és harcol és van esélyem. A kardot hátának nyomtam. Csak át kéne hasítani a szövetet, és a penge elsüllyedne a húsában szaggatva inakat, ereket, csontokat, míg végül a kard hegye meg nem állna szívében. Abban a parányi, öklömnyi izomban, mely élteti, életben tartja. - Felesleges. - jegyeztem meg. - Ellenem nem használ semmilyen mágia, okkult tudás, energia, vagy manipuláció.  Nem tudod elszívni - jegyeztem meg, miközben mintha gondolatai között jártam volna. Ophilia, a könyvtáros által sok anyaghoz hozzájutottam régen és Atyám is mesélt, így nem veszendő homály, ami a leviathánokról valaha is megmaradt. Nekinyomtam kicsit a kardot, hátha erre a törmelék sereg is felébred, időt adva a démonnak és nekem is.

Ui.: bocsánat, hogy így kimaradtam és remélem megfelel. Írjatok, ha félrenyúltam



Helené
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 30, 2018 12:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Az angyal továbbra is a „fogságában” tart, de én továbbra sem félek tőle. állom a tekintetét, nem fordulok el, nem pillantok le. Amíg nem támad, addig én erőt gyűjtök…
Hirtelen valami a karom mellett száguld el, ami bele is mar a húsomba. Felszisszenek az apró fájdalomra, majd a vágásra pillantok. Ekkor újabb aprós szilárd törmelékek haladnak felém több sebet is ejtve a bőrömön. A vérem mindenhól előbújik, de egyik seb sem súlyos. hamar begyógyulnak majd.
A víz erejét próbálom segítségül hívni, bízva abban, hogy összegyűjtöttem már annyi erőt, hogy egy támadás még beleférjen. Ám csak Seth lényének köszönhetően sikerül megidézni a vizet. Még az is meglehet, hogy csakis az ő erejéből bújik elő a beton alól. Nem húzódom menedékben, ahogy a víz jéggé változik. érzem, hogy a levegő hűvösebb lett. Egy mosoly kúszik arcomra, ami hamar eltűnik.
Bátyám hangja csendül fel fejemben. Szinte teljesen ledermedek, ahogy a szörnyet nézem. Visszaszerezni az erőnket?... Erősebbek lenni mindenkinél!? Az emberek lelkét kéne használunk? Mágiát elszívni az emberekből?...
Nem hagynak nyugodni bátyám szavai, de nem sok időm marad ezen tovább agyalni. Az angyalunk máris támadásba lendül. Az erőm még gyenge, így nem tudok mágiával védekezni. próbálok kitérni támadásai alól. Természetesen a közelharc sem ismeretlen a számomra, de leginkább csak a védekezésre összpontosítok.
Segítségként a különféle törmelékeket használom. Felé hajítóm, igyekszem elterelni a figyelmét, kizökkenteni őt, hogy közelebb kerülhessek hozzá, hogy megérinthessem őt, hogy energiát lophassak tőle.
Eldobok felé egy nagyobb törmelék darabot, ha talál kihasználom azt és mellé érve megpróbálok behúzni neki egy erőset, hogy utána kényelmesen karjához, arcához érjek.



Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Vas. Júl. 29, 2018 9:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Cage the Beast • Credit:
Feketébe fordult szemekkel száguldok az erőt tápláló mágiatudó kutyarém felé. Érzékelem a környezetet, figyeltem mi zajlik körülöttem - a háború művészete, légy tisztában a környezeteddel, mindig tudd mi vesz körbe - az angyal az idegen nővel viaskodik, nem tartom túl nagy fenyegetésnek egyelőre, így az angyal gondjaira bízom, amúgy is el vannak láthatóan. Közeledésem nem állítja meg semmi, a tűzzel átitatott csapás ismét meghozza hatását. Immár bizonyos, a tűzzel szembe nem képesek oly mértékben védekezni mint a fizikai támadásokkal szemben, amelyek láthatóan hatástalannak bizonyultak. Pontosabban mellékhatásként megduplázták számukat. Az rém az enyészetté válik és mágiája megtörni látszik. A hirtelen támadt hideg érzet alább hagy és a feltörő víz sem munkálkodik tovább. De az öröm még korai volna, már ha volna ilyen. A föld hirtelen megremeg alattunk s hullám fut végig az utcán. Vélhetően mind keressük egy pillanatra egyensúlyunk melyet a harc hevében végül megtalálhatunk. Az utóhatás pedig látványos, a megmaradt lények változnak, karjuk helyére jégből nyújtott kardok kerülnek. Fejem forgatva realizálom amint lassan körém araszolnak. A távolban az angyal s az idegen továbbra is jól mulatnak. - Játszadozzatok csak bátran, a többit majd én megoldom, nem gond... - Legyintek szóban némi ironikus humorral. El kell valahogy fogjuk azt a nőt, mert továbbra is vallom, vagy totál bolond, vagy tud valamit és látva a varázserejét illetve a rémlény segítőkészségét irányába, inkább utóbbi felé hajlok. Egy kérdést pedig megér a dolog, még ha válaszolni valószínűleg úgy sem fog. No de, idő közben társaságom akadt ismételten amelyet, úgy döntök, egy elegáns megoldással végzek be. Orcámra mosoly ül amint látom, hogy szépen körém gyűlnek, gyűrűt alkotva lépésről lépésre. Hagyom pár pillanatig a manővert, s közben erőt gyűjtök magamban. A levegő vibrálni kezd s parányit a magasba emelkedem míg összehúzom testem. Parázs kel testem körül és egyre csak gyülekezik egyetlen pontban. Míg nem, kiengedem. Pusztító tűzgömbként száguld végig köröttem, hogy por s hamu legyen minden mi körülvett egy szép nagy körzetben. Eddig bevált a tűz, hát járt utat a járatlanért el ne hagyjak mondják, így hát nem teszem. Meglátjuk ezúttal, a jeges lényeg ellen milyen hatása lesz az ellentétnek, a tűznek. A lökéshullám energiája még tán a két viaskodót is elérheti de a tűz nagy erejű, koncentrált hatását csak körülöttem kapják a rémségek remélhetőleg. Ők már maximum egy lökést éreznek. Vagy még azt sem ha kellően messze vannak. Én pedig a sikertől függően folytatom a ténykedést, előbb ezeket kell rendezzem, a nővel csak utána foglalkozom, jelenleg a lények a nagyobb gond, ez a meglátásom.


DragonLady
avatar



☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Abaddon rugóként pattan, ahogy a mágikus szörny felé veti magát. Pajzs nem állja útját. Úgy tűnik, hogy egyszerre csak egy mágikus tudással bír a lény. Így nem nehéz elérnie a jegesedő vízbe. A tűzbe borult ököl előbb hátrataszítja a lényt, majd gyorsan ég el. Hirtelen múlik el a víz jegesedése, ám a feltörő áradat már közöttük marad. Nem támad már fel. Nem lesz újabb szörny belőle, sem pedig mágus. A méreg zölden izzó szempár és rúna eltávozik örökké.
Bokáig ér a víz. Tom a romok alatt maradt, ott vacog tovább.
Sariel és Helene pedig egymással szembe. A hóhér próbálja feltartani a leviatánt. Kardjával támad felé, az ereje még gyenge a másiknak. Így egyelőre nem tehet mást, mint kitér előle. A vizet próbálja használni, mely a lába alatt nyugszik. Mégis az angyali ark sem most kezdte a szakmáját. Szuszanásnyi időt sem hagy neki. Nem hagyja, hogy egy percig is gondolkozzon, pihenjen, készüljön a védekezésre, vagy viszont válaszra. Kardja csapkod körülötte. Erejét felhasználva hol előtte, hol mögötte jelenik meg. Ugyanez Helene is. A démon vajon elnézegeti, vagy a többi szörnyt győzi le?
Hirtelen csap végig egy erőhullám a városon. Egy újabb. A föld megremeg a lábuk alatt.
A megmaradt lények keze könyékig jegessé válik. Karjuk megnyúlik, karddá formálódik.  Az egyik szörny a földön húzza maga után. A láva lassan kialszik, minden, amihez hozzáér jégvirággá dermed, majd lassan fagy meg. Legyen az a beton, a ház fala, a talajt ellepő tóvá váló tócsa.
A lények felismerik ki az, ki rájuk az ártalmat hozta. A vérző démon. Vele kell végezniük, ha tovább akarnak menni. Ezért is állják lassan körbe őt. Nincsenek már sokan. Féltucatan maradtak. Ők jegesedő karddal állják körbe.



Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Cage the Beast • Credit:
A - vélt - jól végzett munka utáni megérdemelt bagónk jöhetne. De korai volt inni arra a bizonyos medve bőrre. Megkínálnám még az angyalt is, de a sors, vagy is pontosabban az idegen nő és a rémpofájúak másként rendelkeznek. Hirtelen kap fel egy idegen erő és ránt keresztül az utcán, hogy iszonyatos erővel csapjon a falnak, és vágjon hozzám mindent mit ér a környezetben, fémet, betont, bármit mi rabságba taszíthat. Démoni lényem ide vagy oda, egyetlen karcolás nélkül nem ússza az ember az ilyesmit. De ez cseppet sem érdekel. Kevés az ilyesmi, hogy gátat szabjon a Pusztítónak. Reflexből cselekszem, szabadulni akarok s úgy tűnik a robbanás sikerrel jár. Törmelék száguld mindenfelé, járulékos veszteség. A sofőrrel nem tudom mi lehet, betudom +1 halottnak a többi halandó közé. Arcomon sötétlő vérpatak úszik, szemem feketéje üresen ásít a semmibe amint az idegenre fókuszálok, az angyal a közelében van s mellettük egy kutyafattya ki színt váltva rúna izzik fel mely változik is. Valahogy segítik egymást. Nem érdekel hogyan, rövidre kell zárni a dolgot. - Egymást erősítik, de már nem sokáig! - Szólok oda az angyalnak, lévén Ő az egyetlen kit még talpon látok. Gondolom már neki is leesett a dolog s tán lesz oly eszes, hogy addig szóval - vagy karddal - tartja az idegen nőt míg én a másikat próbálom jobb útra téríteni. Majd nem is teketóriázok, izmok feszülnek hogy rúgóként lökjem el magam a faltól hova taszított. Arcom vonásai a harc hevét tükrözik, düh, harag, pusztítási vágy. A célpontja pedig jelenleg egyetlen: A fattyú lény ki a rúnát tartja. Amilyen sebességgel csak tudok száguldok felé, jobbom hátrahúzva készülök fel a csapásra. Nem cifrázom, ami a csövön kifér puszta kézzel, elemi erővel csapok egyenest a korcs szerű pofájába. Öklöm lángba borul menet közben, az előbb a tűz hatásos volt, hátha ezúttal is így lesz. Hogy rajta van e még a pajzs, nem tudom. Ha igen, akkor csúnyán felkenődök rá, de a környezet bizonyosan megérzi a csapás utószelét, már ha eljutok addig persze. A víz mely szivárog kikerül figyelmem alól, a szörnyre fókuszálok, már csak száguldásom közben realizálom, vélhetően későn amint a környezet fagyni készül. Az sincs kizárva, hogy mindjárt jégfalba ütközöm... Az angyal tán szerencsésebb lesz s időben észleli a dolgot, hogy hátrébb húzódjon. Nekem már nincs visszaút, de nem is szokásom, arcom megfeszülve vicsorba fordul ahogy még egy kis erőt préselek bele, hátha sikerül áttörnöm a rám váró nehézségeket, persze sok a ha, lássuk mi lesz.



DragonLady
avatar



☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A por és a tűz elültével Helenének azzal a szomorú ténnyel kell szembe néznie, hogy elfáradt. Régen hasonló sose esett meg volna vele. A lelketlen szíve mélyén tudja, hogy a lény segítsége nélkül meglehet, hogy ő is megpörkölődött volna a tűzbe. Meghalt volna? Nem. De csinyos kis külcsíne nem lenne az igazi. Így megőrzi hamvas frissességét és ha bár lihegve, de így néz szembe a szárnyas angyallal.
Eközben a fiúk sem unatkoznak. A beton fogságába a démon szabadul ki először. Robbanása darabjaira szaggatja a betont, a szélrózsa minden irányába repülnek belőle darabkák. Nem ússza ezt meg sem Sariel, háta, szárnya, sem Helené. De még a szörnyek is kapnak belőle. Ami nem lett a tűz és hamu martalékává azt most a betondarabok szaggatják ketté. Ablakok törnek be, sőt, még Tomnak is jól jön a fedezéke. Ha nem lenne, bizony ő is bajba lenne most.
De a történet itt még nem ért véget. A bűvkörőn lévő szörnyek mind egy szálig elpusztultak. Tom a beton fogságába rekedt, Helené és Sariel egymással szemben állnak. Az előbbi trükkös vízmágiát alkalmaz a Hóhér ellen.
Ekkor mozdítja kezét a mögötte álló szörny. A rúna színe élénkebben világít, alakja is megváltozott. Mintha összhangba lenne a leviatán akaratával. Előbb a pajsz, most pedig ez. A felrepedt beton alól előbb csak lassan, majd özönvízszerűen szakad fel a víz. De nem csak ennyi történik. Jégvirágok jelennek meg, a víz hőmérséklete pedig egyre csak csökken. Hideg fuvallat söpör végig a nyári éjszakán. Hideg, akár a leghidegebb tél, mit tapasztaltak valaha. A víz egyre csak hűl, jégpárák jelennek meg a tetején.
Helené fejébe bátyja hangja szólal meg, elvonva figyelmét a külvilágtól.~A város kincset takar. Az emberek lelkei mágiákat rejtenek. Erőnk hatalmasabb lehet bármi másnál, mint egykoron. Nem lesz szükségünk többé sem Amarára, sem senkire. A világ urai lehetünk.~ A mágikus rúnát formázó szörny pofája tátog. Hangot mégsem ad ki, a leviatán mégis pontosan hallja hangját. Képtelen másra koncentrálni ezidő alatt.



Helené
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 3:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Még magam sem tudom, hogy mi a lények célja. Egyelőre csak a pusztítást látom, de biztos vagyok abban, hogy nem ez a fő cél. Valami más oka van annak, hogy előbújtak és én minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek nekik. A testvérünk lényeiről van szó, ami egyenlő vele. A testvérünket meg meg kell védeni. Minden erőmmel azzal koncentrálok, hogy visszafojtsam a tüzet. Nem látom, de érzem, hogy egyikük besegít nekem. Együttes erővel elérhetjük a céljukat. Igaz nem tudunk mindenkit megmenteni, de úgy vélem a város más pontjain is elszaporodtak a drágák.
A por lassan kúszik alá. Mellkasom fel-alá jár ahogy mélyeket lélegzem. Régebben ennyit meg sem éreztem volna, de a bezártság elszívta erőnk nagy részét. Ha egyszer találkozom vele…
Az angyalka elkap engem, de a helyett, hogy harcolna beszélgetni akar. Annyi előnye van a dolognak, hogy addig én is pihenek és talán sikerül valamennyi erőt összegyűjteni.
-Tényleg ennyire fontos az, hogy ki és mi vagyok?-Tényleg azt gondolta, hogy majd elárulok magamról bármit is? Ennyi erővel azt is elmondhatnám, hogy hogyan tud megölni. Ostoba angyal. Halk szavakat hallok. Egy mosoly kúszik arcomra. Talán húzni kellene az időt? Elterelni az angyalunk figyelmét?
-És te ki lennél repkedő galamb?-Idő közben próbálom az erőmet összeszedni, hogy a víz erejével lephessem meg őt. Nem látom, hogy mi történik a többiekkel, de azt tudom, hogy a java még hátra van!



Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 07, 2018 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Fire! • Credit:
A rémlények közeledése nem különösebben zavartatja disputánkat a rally bajnokkal. - Amikor épp nem árnyakból született kutyámajmok szaladnak az úton mindenkit fel zabálva, akkor többnyire igen. - Válaszolom a kérdésre, hogy körül nézek e az utcán, persze, jó polgár vagyok én, ja nem. A tinifilmbe illő jelenet tesz csupán csavart közénk, szó szerint hiszen kicsavarodó nyakkal fordulunk az idegen nő után, ezek szerint mindketten. Eközben persze a csinos madarunk végzi a dolgát rendesen. Aztán jön a fekete leves. Lángra lobbantott szívvel lobbantok én is lángra mindent, mikor tudatosul a csalódottság érzése bennem. Persze csupán az irónia szól belőlem, a valósághoz semmi köze. Sorra csapnak fel a lángok, rángatva az utcát és fokozva a pánikot, de legalább az emberek még jobban szaporázzák lépteiket, hogy mihamarabb eltűnjenek még a környékről is. Így már szinte csak mi magunk maradunk. A tűz, a tisztító tűz ereje hatásosnak bizonyul. Ahogy a robbanások abba maradnak, szemeim feketéje visszavált a normálisra. - Tollasnak tűnik a hátam? - Érdeklődöm a repülés témával kapcsolatban, persze, hogy nem. De látva, hallva a hatást, s míg várjuk a fejleményeket a zsebembe nyúlok, előveszem a doboz piros Marlborot, igazi klasszikus, már csupán 5 szál van benne. Felé nyújtom a dobozt egy szállal kifelé. - De a szavam mindig tartom. - Vigyorodom el. Aztán ha vesz egyet akkor utána én magam is a számba csúsztatok egy szálat és közben az angyalunk is megérkezik. - Csak természetes, nem szeretek pazarolni. - Kacsintok rá viszonzásul. Ha már így alakult hát felé is nyújtom a papírdobozt. - Bátran, ma jótékony napot tartok. - Ezek után elteszem a kissé megviselt papírdobozt és a gyufát veszem elé, hogy tüzet csiholva lobbantsam lángra a kicsiny szálat mely majd körbe járva parázst csal a cigarettákra. De eddig nem jutok. Épp mikor feléjük nyújtanám a lobbanó gyufát, hirtelen száguldok keresztül az utcán és vágódok az egyik épület falának. A gyufa bizony apró lángocskájával perdül a földre ott ahol voltunk ahogy kirepül kezemből én pedig becsapódva még a bagót is kiköpöm, na EZ már pazarlás. Persze itt nem ér véget a műsor, a környezet megmozdul és lefogni készül, iszonyatos erővel köt béklyóba a fém, a beton és minden mi csak mozdulni képes. Csupán szemem sarkából veszem észre a fényt mely izzik miután a por elült. De időm nincs vele foglalkozni, saját gondom most nagyobb. Reflexszerű reakció következik: a börtönből a vad kitörni kényszerül, nagy erejű robbanást idézek, az epicentrum pedig én magam vagyok. Ha sikerrel károk akkor a törmelék a szélrózsa minden irányába szétrepülve hasítja a levegőt. Ha nem, akkor maradok a béklyóban. Hogy a többiekkel mi történt, lássuk be, nem tudom. Szabadulnom kell, hogy megtudjam első lépésben. Ha ez nem megy, majd próbálkozom mással.



DragonLady
avatar



☩ Reagok :
57

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Sariel újra lecsap egy szörnyre, tapasztalatai ugyanazok lehetnek, mint eddig. Kettő keletkezik belőlük. Nem tágítanak az utcáról és mintha egyre dühösebbek lennének azért, amiért útjukat állják. Megölték társukat - még ha azok újra is élednek - bosszúért kiált ez a tett. Nem vall Sethre ez a bosszúszomj, mégis valahol az ő lelki állapotát tükrözik a szörnyek. Ezt még Helené is észreveheti.
Ahogy Sariel kutat elméjében, miként tudna harcolni ellenük, különös érzés keríti hatalmába. Találkozott már a nővel. Nem tudja, hogy mikor és hol, de azt igen, hogy a történelem folyamán álltak már így egymással szemben. Halvány érzet csupán ez, nem több. Hiába kutat, semmit sem talál róluk, csak ezt. Látta már.
A démon éles hangja töri meg a szörnyek vicsorgó csendjét, majd hatalmas robbanás rázza meg az utcát. A házak fala is beleremeg, miközben a betont lassan áttöri a tűzcsóva. Helené sem rest cselekedni.
Megpróbálja elszívni a levegőből a jótékony oxigént, hogy legalább a közelében lévő szörnyek biztonságba legyenek. De nem csak ez történik. Mellette az egyik szörny szeme hirtelen méregzöldbe csap át. Tökéletes célpontot kínálva a két férfinak, úgy világít a sötétben tekintete. Egyik mancsát kinyújtva az ég felé emeli. Felette pár centivel méreg zölden feljsejlő rúna körvonalai jelennek meg. Hozzásegít Helenének a varázslatához. Levegőhiány miatt kapkod mindenki és egyfajta védőburkot képez tíz méteres hatósugarú körbe. A beton itt nem repedezik fel, enyhe forrosság érezhető alóla, de tűz lángja sem csap fel, nem úgy mint mindenhol máshol. Előtte és mögötte, két oldalán végig.
Velőtrázó sikolyok törik meg tűz robaját, a lények azok.
Ahogy lassan leülepszik a por és korom, ez a kép tárulhat a három harcoló szeme elé. Mindent elpusztított a tűz, kivéve a burok alatt lévőket. Kristálytiszta felületet hagynak maguk után. Az éjszakába a tűz fénye narancssárgává rajzolta az utakat. Lágy szellő szeli át a területet, a lények hamvait sodorja tova. De most nem keletkezik újra a massza. Most nem sokszorozódnak el. Elfújja őket a szél, a tenger irányába, az enyészetté lesznek.
Bámészkodni még sincs idő, a Hóhér nem is teszi meg. Illúziót varázsol Helené köré, még azelőtt, hogy ő támadásba lendülhetne. Érzi, hogy kifáradt, mellkasa fel-alá járkál. Szüksége van pár percre, hogy újra összeszedje erejét. Besegített neki testvére lénye, de még így is érzi: erejük nem a régi. Mégis egy hangot hall meg fejében. Nem, nem csak a nőét. Mintha fivére, Seth szólalna meg. De mégsem ő. Ez más, ősi nyelven kántál varázsigét.
A méregzöld szemekkel pásztázó szörny sem tétova. Kezének tartását megfordítja, a rúna immár lila színekbe tündököl. Ebben a pillanatban két férfit, mintha két láthatatlan kéz löki el két oldalra, egyenesen a ház falához csapva őket. A betondzsungel körülöttük életre kel. Béklyóként akarja kordába verni őket. Börtönt képezne körülöttük, hogy ne tudjanak mozogni. Sarielt egyelőre békén hagyja.



Helené
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 10:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Kettejük között sétálok el, nem is véletlenül. Egy hatalmas mosoly kúszik arcomra, ahogy elérem a célom. Érzem tekintetüket rajtam. Ostobák… Ilyenkor is hagyják, hogy más vezérelje őket. Seth lényei elé érve meg kell vallanom jól érzem magam.
Meglepődve veszem tudomásul, hogy bár tény nem bántanak engem, de nem cselekednek a szavaimra. Ezek szerint csak bátyám hangját hajlandóak elfogadni. No sebaj. Attól még kedvelem őket és célom lesz a védelmük. Amint megfordulok egy angyal kerül a látómezőmben. Legszívesebben megragadnám a nyakánál és egy gyors mozdulattal tépném ki szárnyait a hátából. Idegesítő kis jószágok ezek.
Az ellenségeink azonnal támadásba lendülnek és valamennyire sikerrel is járnak. Bár nem sikerül mindegyikükkel végezni, így is megtarkították a csapatot, de nem sokáig….
Jó magam is meglepődöm, mikor a porból ismét felveszi a szörnyformát, és nem csak egy, hanem kettő lesz belőle. Ezek szerint Seth erre is gondolt. Most már engem is érdekelnek a gyengepontjuk, de ennek ellenére is még mindig a védelmük a célom.
Lehunyva tekintetem állom meg egy pillanatra. Lassan emelem fel kezeimet, majd hirtelen mozdulattal a nő felé, majd a férfiak felé mutatok, aminek hatására egy-egy vízcsóva feléjük száguld. Akár eltalálja őket akár nem, nem állok meg. Mivel ezek a lényeg hatalmasak és sokan vannak valami nagyobb védelmet kell kitalálnom nekik.
Az egyikük nem tétovázik. Tűz tőr fel a földből és gyorsan közelít meg minket. Összeszedve erőmet újra próbálkozom. Megpróbálom az utolsó robbanástól, ami minket érne el, elvenni az éltető levegőt, visszafojtani, hogy ezzel megállítsam és megvédjem Seth teremtményeit. Amennyiben sikerül lihegve várom meg én is, hogy leülepedjen a por, a hamu… Egy újabb mosoly kúszik arcomra. Bár tudom erőnk jóval gyengébb, mint korábban még bízom abban, hogy maradt annyi energiám, hogy egy újabb támadásba kezdhessek. Az életető elemünket a vízet hívom segítségül. Egy nagyobb áramlattal próbálom őket elsodorni, hogy a lények tovább haladhassanak.  Talán ezt a tüzes "emberünket" is kissé lenyugtatja majd.

Amennyiben mind ez nem sikerül és az angyal áldozatául esem előbb meglepetten pislogok körbe a megváltozott környezeten. Azonnal tudom, hogy ez csak valami illúzió lehet. A kérdésre eleinte csak elmosolyodom, majd válaszolok is neki.
- A rémálmod!-Azzal bár nem látom őket, de ösztöneimre hagyatkozva próbálom kizökkenteni őt egy nagyobb vízsugárral, amit vélhetően feléjük irányítok.



Sariel
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
7

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 5:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A háború sokszor szólt megalkuvásról, szövetségekről, egyezményekről, ez is csak egy, ahogy a démon és ember oldalára kerültem. Egy és ideiglenes, ahogy a mondás tartja, ellenségem ellensége barát. Már pedig nagyobb problémát jelentenek ezek a förmedvények és közöttük a ledér öltözetű nőszemély, ki a legújabb célpontommá válik, ahogy soraik közé török be. Nem nehéz a védvonalukat romba dönteni, ahogy hamar észreveszem, áldozataimból nem marad más mint egy maroknyi sötét hamu. Porból lettél, porrá leszel te is csak.
A hév, a belső láng, a hit és remény visz tovább, mozgatja izmaimat, csontjaimat, ahogy felveszem a harcot. De egyszer csak... szinte lélegzetem is eláll, ahogy a félhomály felhasad, a sötéten átkúszik erővel a fény, és bevon melegével. Megrebegnek pilláim, ahogy úgy érzem magam, akár egy lemerült aksi, melyet áramra kötnek. Meghallott! Eljutott hozzá szavam, és segített az Úr. Atyám! Az áldással egyetemben nem csak képességeim bontakoztak ki, hanem szívem is csordultig telt kitartással, oly reménnyel, ami eddig csak pislákolt bennem. Még itt van! Még figyel ránk!
Érzékelem, ahogy az angyalpenge is egy pillanatra felragyog, ahogy bőröm mentén, mintha megmaradnának a fénypászmák, de erre nincs időm, ahogy a sötét ölelésében, megtörve a pillanat varázsát, azonnal, újult erővel és lehetőségekkel csapnák le, csakhogy látómezőmben megjelenik valami. Massza, megformázatlan anyag, nem lehet tudni, de alakul, mozog, mintha a réteg alatt valami születni akarna. És nem sokkal később két hatalmas lény fejlődik ki. Mindenkit, akit eddig megöltünk, újra talpon, megsokszorozódva. Mik az esélyeink? Égessük el a maradék port, zárjuk le pecséttel? Mik ezek? Még én, aki arkangyal, sem tudom megmondani, mik is ezek, démoniak, ez biztos, de... bárhogy kutatok elmémben valami fonal után, meg világosságot adna gyenge pontjukra, nem találom, már pedig rosszul áll a szénánk. Másodjára is összeállnak? Kardomat emelem, suhan a penge újabb lényen át, és szaladnék karmaik közé bátran és merészen, míg a démon szava el nem jut hozzám. Fel? Esélyeit vesztené el, ha most akarna kijátszani a játékból, ha harcolni akar ezek ellen, így ennyi bizalmat engedélyezek, és ahogy rezdül a talaj, máris lendül két hatalmas szárnyam, hogy felfelé vegyem az irányt.
Robbanás emeli meg a talajt, így is érzem, ahogy a törmelék utolér, miközben egyre csak felfelé nyargalok. Piros pont, démon! Talán, ha mindennek vége, nem is eredek oly gyorsan a nyomodba, hogy levadásszalak.
Finom ívvel fordulok vissza, hisz jó magam is látni akarom, hogy mi is lett a történések eredménye. Vajon, ez meggátolná őket az újra formába kerüléshez? És mi történt az ismeretlen nővel? Kellően felkeltettük az érdeklődését? Ha nem, ideje megállítani...
Földet értem, nem sokkal a páros előtt, rájuk pillantottam. Mily különösek...
- Leköteleztél, démon - feleltem hidegen, de egy halovány mosollyal a szám sarkában, megtartva azért azt a bizonyos távolságot, hiszen a démon a bűn szülötte, az angyalok ellentéte, még ha most egy oldalon is állunk, amúgy ellenfelek vagyunk.
Vállon veregettem az embert is, lehet a mi mércénkhez nézve, gyengének tűnik, de szerintem nem véletlen, hogy Istennek oly kedvesek. Túltekintve, látni, ahogy a Nő még nem tűnt el. Oh nem, ohh itt maradt, ohh úgy tűnik, nincs a legjobb kedvében. Csak az érdekelt, hogy maradjon. Megállt.
- Nem mész sehova - leheltem csak. Most, hogy megerősödtem, nem voltam rest képesség után nyúlni, eddig is szerettem hajlítani a valóságot, de most még jobban megtettem. Illúziót kreáltam köré, ahogy az utca eltűnik a házakkal egyetemben, a talaj egyenetlensége - mely Abbadon műve volt - elsimul, a homály feloszlik, mi személyeink is szertefoszlanak előtte. Vakká tettem, ha senki sem állított meg benne, és a kérdés az, mennyire van hatással rá, mennyire kell még nyomást gyakorolnom érzékszerveire. - Kicsoda és micsoda vagy?



Isten
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
40

Utolsó Poszt Kedd Jún. 26, 2018 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Borostyán Csapat
Zajlanak az események, hamarost megjelenik az egyik angyalom, úgyhogy a létszám teljes, noha Abaddon tán nem közvetlen a teremtményem, hanem közvetve, de szerintem jó párosítás. A Hóhér és a Pusztító.
- Jaj, kérlek, mondd hogy nem fogyott el!
Fakadok ki, mikor a tekintetét látom, meg kell valljam nem épp úgy néz ki, mint aki megszánt, mert nem is. A lényekre lövöldözöm, a hiedelmekkel ellentétben eltalálom őket, aztán a bugris démon közbe avatkozik. Nehezményezi a vezetői tudásomat. Na na!
- A felező vonalon sétálgatni cool?!
Elvégre ott mászkált, amikor befékeztem a kereszteződésbe.
- Körbe szoktál nézni, mielőtt átmész az úton?!
Folytatom, de lőni nem tudok, mert lefelé irányítja a stukkerem.
- Engedd már el a cerkám! Hogy végezzem a dolgomat, ha nem hagyod?!
Közben Sariel elindul, és mivel hozzám fohászkodik, ez meghallgatásra talál. Még szép! Csak válaszolni nem tudok neki erre rögtön, egyrészt Abaddon miatt, másrészt megjelenik egy nő a közelünkben, jobban mondva leviatán, amit valószínűleg rajtam kívül senki sem tud itt. A démonnal szinkronban fordulunk meg, látszatra abba hagyjuk a vitatkozást és minden szempár a nőcskére tapad. Hamar leesik a filléres, Abaddon elengedi a stukkerem, én pedig széles vigyorral az arcomon konstatálom eme tettét.
- Köszönöm!
Aztán mivel az is elér a tudatomig hogy adna cigarettát, már sokkal lelkesebben állok neki lövöldözni, büszkén kihúzva magamat.
- Esküszöm, meghálálom!
Üvöltöm, bár éppen kifogyóban van a táram, és hiába találtam el a dögöket, azok meg többszöröződnek. Közben Sariel-re fénysugár száll alá az égből, utat törve magának a sötétségben, melegséggel takarva be alakját és fénnyel. Érezni csak ő érezheti, hogy Isteni áldást kapott, mely felerősíti képességeit, állóképességét és erejét, bőszen hirdetve hogy az Atya vele van, s bár a fénysugár hamar tovaillan, az angyal körül még fényes aura körvonalazódik sokáig.
- Nem lehetne hogy mi is felszállunk Wonderwomen után?
Kérdezem Abaddon-t, látva az igyekezetét, miközben én is tárat cserélek, kihúzva az utolsó telit a farzsebemből. Kerek szemekkel meredek az előbbi történés nyomán az angyal nőre és mutogatok felé, gondolom ő is látta. Arra apellálok hogy Abaddon angyal. Persze tudom hogy nem, de ugye ezek a hülye keresztkérdések. Viszont újabb tárat nincs lehetőségem kiereszteni a dögökre. Hirtelen robbanások rázzák fel az utcát. Kis idő kell, míg alászáll a por és a törmelék, addig tétlenül állok a másik pasas mellett/mögött. Szemeim Sariel-t kutatják, s bár az aggodalom íródik ki arcomra, valójában nincs így. Ez egy angyalnak, főleg úgy, ahogy az előbb állt, meg se kottyan, akkor sem, ha történetesen nem tudott időben felrepülni, mint ahogy azt a démon kérte tőle. Attól viszont tartok, hogy mit fog lépni a leviatán, szerintem biztos hogy felcukkoltuk.
- Kisebbre gondoltam és csak egy szállra.
Fordulok később Abaddonhoz, kérlelő tekintettel. Ugyan, ne legyen már ilyen smucig, láttam, hogy bagózott az úton.

Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 25, 2018 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Fire! • Credit:
A rally bajnok kifakadásával mit sem törődöm, a riadt, menekülő tömeg részét képezi számomra. Gondolataimat teljesen leköti a kialakult helyzet és a rá megfelelő megoldás keresése, stratégia szemmel tekintek az előttem álló problémára. Ő még is lát valamit, ott mélyen belül, s ha mélyebbre tekint akkor meglelheti a forrását melyről tán én magam sem tudok, ismeretlen gondolat elmém mély, rejtett bugyraiban. A szőke angyal képe sejlik fel előtte amennyiben valóban mélyre tekint, tán egyfajta féltés volna? Jó kérdés, én bizonyosan nem tudom, tisztában sem vagyok vele, nem is tudom mi az a foszlány, s tudomást sem veszek róla lévén még csak a létezéséről sem tudok, oly mélyen leledzik az a parányi szikra. De ennyit is mellékvágányról hiszen erről én mit sem tudok, ezek csupán az éterben megfogant sorok melyek oda is szállnak tova.
Részemről továbbra is a helyzetre fókuszálok, már legalább is tenném, ha nem ballagna elém, a háttérben épp felnyársalom az egyik jómadarat. Ekkor kér tőlem egy szálat, felé fordulok és már nyitnám szóra számat elmagyarázva, hogy mennyire baromira de nem érek rá és pánikoljon 2 háztömbbel arrébb ha egy mód van rá. De meglátva a rémeket üvöltözni kezd és pisztolyt rántva lődözni, vaktában. Kezem mozdul és a pisztoly tetejét a föld irányába tolva szólalok meg végül. - Legalább lőni megtanulhattál volna ha vezetni nem sikerült... - De nagyjából eddig tart a műsor mert ekkor közöttünk lép át egy lenge öltözetű nőszemély. Cipője sarkától haladok végig rajta feketéimmel, meg lehet rögtönzött társam is hasonló képp cselekszik, igazán humoros látvány lehet a két idióta vizslatva a lassított felvételben ellép csinibabát a háttérben szörnyekkel kik trappolva haladnak keresztül mindenen. Aztán az idilli kép abban a pillanatban foszlik ketté amint az idegen nő szembe kerülnek a rémekkel beszélgetésbe kezd. Ahha, szóval vagy az agyára ment az apokalipszis, de látva, hogy a rémek őt nem támadják, csupán megkerülik és haladnak tovább. Mintha az oldalukon állna. Aztán a végső mondat ajkai közül "Azzal a kettővel meg… nyugodtan játszatok!" utal itt bizonyosan éppen ránk, ez a végső döfés fájó szívünkbe. Elengedem a pisztolyt, hogy ismét célra emelhesse (már ha egyáltalán sikerült az elsőnél is gátat szabnom lődözésnek majd rá sem nézve folytatom). - Akarom mondani, nagyszerű lövész vagy, folytasd csak. Sőt, még sárgát is kapsz mindjárt mellé, amennyit csak akarsz. -
Fogan meg fejemben ez esetben a Pusztító gondolatat. Most az Ő vagy is az Én stratégiámat követem. Szársuhogás és hozzá egy újabb női hang párosul. Felettünk repül át az angyal és veti magát a sűrűjébe, rossz ötlet, fut át agyamon, mármint az Ő részéről teljesen jó, én is ezt tenném, csupán az imént megfogant gondolat miatt fogalmazódik meg bennem eme tényállás. Na sebaj. Figyelem mozgását, látom ahogy száguld köztük és pengéje hasítja az egyiket. De sajnos, csak úgy mint az övé, a mesterlövészé avagy az enyém, nem várt hatást keltett, a rémek osztódnak. - Fasza. - Bukik ki belőlem, ez a látvány végképp megerősíti a következő lépésem. Az angyal nem tudom merre jár de Őt nem célom felperzselni így elkiáltom magam. - A magasba szárnyas! - Ha hallja hallja, ha nem nem. Én tökre megpróbáltam... A kátrányos szempár pillanatra lecsukódik, s mikor újra nyitom egy mélyről jövő robaj rázza meg az utcát. A távolban hatalmas robbanás szakítja fel a betont és fokozatosan záporoznak előre haladva a rémek alatt perzselő lángoszlopként robbanva a magasba, határozott tempóban felénk haladva. Csupán az utca egy rövid, felénk eső szakasza kerül lesz ilyen mód a tűz martaléka, nagyjából előttem/ünk néhány méterrel állnak meg a robbanások, minket épségben hagyva (már ha sikerül létrehoznom.) A gázvezetékek és egyebek hasznosak egy effajta manőverhez. - Remélem elég sárga. - Jegyzem még meg miközben a por s a törmelék lassan ülepszik, de nem veszem le tekintetem a helyről, várom, hogy végre ismét tisztuljon az utca, hogy meglássuk milyen hatást ért el a tűz, ha már a kaszabolás nem tűnt hatásosnak.




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Markan
Today at 5:25 pm
☽ Templomkert

Phanuel
Yesterday at 10:32 pm
☽ Rendelőintézet




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5