Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Izrael, Jeruzsálem
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Joseph Gilgun

Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 5:48 pm
Következő oldal


Minek ellenség, ha vannak testvéreid?

Seth & Ruben
zenei aláfestés • szószám: 1620• Credit:

 
Áh, kezdek elszédülni! Összeszorított szemekkel hagyom abba a pörgést Jeremiah apró irodájának körbe - körbe forogni tudó gurulós székén és az ócska, kopott, itt - ott már megrepedezett faasztalra könyökölve temetem arcomat tenyereimbe és várom, amíg elmúlik a közel negyedórát körbeölelő pörgés, forgásom szédületes eredménye. Még röhögni sem tudok a saját idiótaságomon! Óóó, csak le ne hányjam az asztalát, mert akkor soha többé nem jöhetek be ide, hanem kint kell végighallgatnom az istentiszteletet! Ez most rosszul jött ki, tudom, de valójában az égegyadta világon semmi bajom nincs a zsidókkal és a vallásukkal, sőt. Kifejezetten érdekesnek találtam őket mindig is, ahogy kis csoportokban összegyűlve húzódtak meg egy - egy rejtekhelyen és ülték körbe a nyolc ágú gyertyatartójukat, imádkozva, könyörögve a szebb és jobb napokért, és hiába fogadott be egy egész közösség és osztják meg velem mindennapjaikat, ahogy azt egy idegennel nem tennék, mégsem érzem helyénvalónak, hogy ott kint legyek közöttük, amikor a saját vallási elgondolásuk szerint imádkoznak az Úrhoz és Jeremiah felolvassa a tanmeséket. Pedig még kaptam kis kalapocskát is! Jó, azt kötelező viselni, hogyha belépsz a zsinagógába, férfi csupasz fővel nem léphet be, még látogatni sem és nyilván ez egy újabb olyan dolog, amire szükségem van, hogy a közösség el - és befogadjon, arról nem beszélve, hogy minél jobban bíznak bennem és a városka életének részévé válok, annál inkább testvérüknek tekintenek, így egy esetleges rosszindulatú keresgélés esetén nem fognak mind egy ujjal mutogatni rám, hanem segítségemre lesznek. Ez a beolvadás része. Ajkaimra viszont halovány mosoly kúszik, ahogy nézem Jeremiah asztalán az olajzöld, puha anyagból készült, kissé drótos tapintású anyagot, aminek köszönhetően a papír nem csúszik el a sima felületen, ha írsz. Olyan mint a smirglipapír vagy a tépőzár, ami a gyerekek cipőjén is szokott lenni, akik még nem tudnak cipőfűzőt kötözni. Kényelmetlen és szúrós, de most lassan kieresztve a beszívott levegőt piszkálgatom a zöld anyag sarkát, gyűrögetem, szorongatom, próbálom hajtogatni, miközben azon jár az eszem, hogy kit akarok én átverni, magamon kívül. Elfogadnak és befogadtak, mert a rabbi családja mondta azt, hogy maradjak velük, segítenek rajtam, de ők is csak emberek és az emberek ha félnek, akkor mindent megtesznek, hogy félelmük tárgya odébbálljon, gondolkodás nélkül mutatnák meg, hogy merre kell utánam szaladni. Láttunk már erre ellenpéldát, nem tagadom, kisebb csoportoknál, na de egy egész városnyi embert nem tudsz erre rávenni, mert mindig lesz egy zokogó nagymama - ugyan mondd már ki, hogy öregasszony -, aki az unokája, gyereke, bármilyen rokon - kivételt képez ez alól, az a okon, aki egyszer leszólta a főztjét - érdekében, ordítva fogja elárulni másoknak a szükséges információt, hogy mindenki jól hallja és ne kelljen még egyszer elmondania, mindig lesz egy alamuszi féreg, akinek nem vagy szimpatikus és már csak azért is vágja alattad a fát tovább, hátha kidől, mindig lesz olyan, aki megtörik a kínok alatt és az életét jobban féltve kileheli magából a szavakat, és mindig lesz olyan, aki a fejét lehajtva, suttogva árulja el a titkodat. Mindig lesznek ilyenek, mert a világba több ilyen ember született, mint ezeknek az ellentéte, akik tartják a hátukat  a másikért, történjék vele onnantól kezdve bármi. Ma már nem számítanak a kötelékek, de mikor számítottak? Brutus a saját apját leszúrta, Neroról pedig inkább ne is beszéljünk.
'Szóval ne reménykedjek abban, hogy egy kipa, rengeteg segítség és a városka biztonságban tartása bármikor meg fog menteni attól, hogy a kör közepére lökjenek és azt mondják, hogy 'Itt van, akit keresnek!? Fantasztikus!' - dőlök hátra a székben és kulcsolom össze ujjaimat a hasamon, miközben a rabbi asztalán lévő fényképeket nézegetem bambán. Azért nincs minden veszve na! Idáig volt itt már pár zűr, egyszer sem árult el senki, bár lehet azért, mert nem én voltam a célpont, hanem az esztelen pusztítás és rombolás, de akkor is. Ajánlhattak volna alkut, cserét, megvásárolhatták volna velem a nyugalmukat, bár lehet két sikongatás közben nem igazán jutott eszükbe a dolog. Fejemet rosszallóan megcsóválva próbálom kiüríteni ezeket a gondolatokat a fejemből, mert teljesen fölöslegesen traktálom magamat velük, pláne amikor tudom, hogy még a saját családom is képes az őrületbe kergetni, csak azért, hogy két lépéssel odébb menjek, másoktól sem várhatok sokkal többet. Család...
'Nem a legszebb dolog az életben.' - vakarom meg a homlokomat és körbenézek a szerényen berendezett szobában, mint már oly sokszor eddigi itt töltött óráim alatt. Bár a zsinagóga hatalmas még mindig, mintha a huszonhét évvel ezelőtt kezdődő események sorozata nem lett volna rá hatással, belülről ráférne legalább egy újrafestés, ahogy erre a szobára is. A márványszínű falak kopottak, foltosak, a festék több helyen megrepedt már, vékony erezetű vonalakkal elindult a végtelenségbe világot látni, itt - ott pedig lepotyogtak a falról és kikandikál alóla a csupasz, egyszerű szürke fal. Az egész szoba padlóját szőnyeg fedi el, piros, arany, fekete díszítésű furcsa ábrázolásokkal teli, de már rojtosodik, néhány helyen ha jól látom, főleg a menóra alatt, ki is van égve, vagy lecsöpögött rá a gyertya fehér viasza. A baloldal a kedvenc oldalam, tekintettel arra, hogy tele van könyvekkel, amiket ugyan héberül írtak, viszont remekül haladok a héber nyelv és ABC elsajátításában a kis színes könyvekből okulva, de a képeket így is el tudom nézegetni hosszú ideig. Az asztalon különféle fényképek Jeremiah családjáról, nyilván Lea szerepel a legtöbb képen és Elizabeth, a felesége, egy - két képen felbukkan viszont a tekintélyes méretű család is, amit látva őszintén elcsodálkozom, hogy hogyan tud valaki elviselni ennyi embert egyszerre. Én már attól sírógörcsöt kapok, ha arra kell gondolnom, hogy bizony eljön majd a nap, amikor össze kell ülnünk mindannyiunknak és egymásra leszünk utalva, Jeremiah pedig telt házas családi összejövetelt szervez két vagy három havonta. Az egyetlen nagyobb méretű fényforrást a szék mögötti hatalmas kétszárnyas ablak jelenti, esténként fényt a meggyújtott menóra gyertyái és az asztalon lévő kislámpa adja. Összességében nem egy fényűző hely, de otthonos. Az asztalon ketyegő órára nézve nagyot nyújtózva roppantom ki elgémberedett tagjaimat és kelek fel kényelmesen kiült székemből pontosan a végszóra.

'Drágám, megjöttünk!' - lép be előttem a házba Jeremiah, míg én hajamból nagy nehézségek árán kiszedem egyszerű fekete kipámat és sziszegve, pár hajszállal kevesebbel a zsebembe gyűröm, amiről biztosan el fogom felejteni, hogy hol hagytam és mire megtalálom már kaptam is egy másikat, mondjuk itt ez nem egy olyan ritka dolog, hogy körbe kelljen érte mindent járni, körülbelül minden második standon lehet venni színesebbnél színesebbet és díszesebbnél díszesebbet.
'Ó remek, ugyanis vendégünk van! Ruben, miért nem mondtad, hogy vannak testvéreid és hogy az egyik lehet ellátogat hozzánk? Kellemetlenül ért, amikor csak úgy felbukkant az ajtóban, nem sütöttem előre semmit.' - lép ki Elizabeth a konyhából és pár lépés után már csókot is ad férjének, az én arcom viszont olyan torz grimaszba fordul át, hogy lefesteni sem lehetne félelmetesebbet. Miért nem mondtam, hogy vannak testvéreim? Lássuk csak, érdekes a kérdés. Ó tudom már! Mert azért maradtam itt az isten háta mögött, hogy egyik se találjon meg! Mért nem szóltam, hogy ide jön az egyik? Mert én sem tudtam róla, de hamarosan az ajtón kívül fogja magát találni vagy így vagy úgy. A lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy ez egyszer el fog jönni, de túl korán van még ehhez, túl hamari a dolog. De éreztem, még mielőtt beléptünk a házba, sőt már akkor amikor bent ücsörögtem az irodában, a beleimben érezni kezdtem a megvető undort, amit táplálok irántuk és ahogy ballagtunk haza egyre erősebb lett, egyre gyomorforgatóbb, s lám, nem az ebéd volt az oka.
'Én... én...' - ennyit tudok kikönyörögni magamból, miközben Elizabeth hátát bámulva nézem ahogy távolodik beteg lánya szobája irányába egy nagy tányér csokoládé darabos keksszel és két pohár tejjel. De... az én kedvencem ez a keksz! Lábaim a földbe gyökerezve állnak egy helyben, nem tudok mozdulni onnan, bárhogy szeretnék és csak hallgatom az ember gyerek csilingelő, kissé talán erőtlen nevetését, Elizabeth kedves, gondoskodó hangját, az ismét közeledő lépteket és Jeremiah hangját, ahogy mond valamit, de föl sem fogom, hanem inkább kimozdítom lábaimat mozdulatlan állapotukból és sietve haladok a gyerekszoba irányába. Lea egyre hangosabban kacarászik, biztos, hogy nem Athan van nála, ő nem érti a gyerekeket, amúgy sincs túl jó humorérzéke, a lányok inkább olyanok, mint az anyjuk, mindenre alkalmasak, csak ne legyenek ezeknek az apró lényeknek a közelében, mert abból csak a baj lenne, maradt még ezen kívül kettő. Ha Markan lesz az, akkor első sorban fogok legközelebb ülni az istentiszteleten, erre megesküszöm itt és most. De nem. A 'Hogy van az én nagy betegem?' kérdés helyett egyetlen mondat csúszik ki a számon.
'Te meg mi a jó büdös francot keresel itt?!' - Seth. Lea elképedve kapja kis kezeit a szája elé, mégis inkább röhögnék a helyzeten, ha tudnék, mert ez a nagy tökfilkó igazán groteszk látványt nyújt a rózsaszín kisszéken ülve a rózsaszín teázó asztalnál, hatalmas kezében eltörpül a mályvaszínű, csillagokkal bőszen tarkított teáscsésze és szeretném lefotózni ezt az alkalmat, ahogy koncentráló tekintettel fújja a csészében lévő teát. szeretnék csak nekidőlni az ajtónak és üvöltve nevetni, csapkodni a földet, fogni a hasamat és addig röhögni, amíg el nem vörösödik a fejem és el nem pattan egy ér az agyam bármely szegmensében, de a düh sokkal erősebb ennél, helyette szeretném vele megetetni a csészét és az ablakon kidobni. Hiába, a férgek mindenhová befúrják magukat.



avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Joseph Gilgun

Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 3:30 pm
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2