Az árulás - Las Vegas 2 éve

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Az árulás - Las Vegas 2 éve Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
703
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 20, 2019 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Lezárt játék


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 25, 2018 1:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jae, Rassi & Shari
az árulás  • Credit:
Apró biccentéssel jelzem, hogy megfontoltam és jóváhagytam Jaesa válaszát a táskára vonatkozóan; igaza van a pozíciómat illetően, így hát átvetem a vállamon a pántot és nem kérdezek többet róla. Rassilon persze rögtön kijavít, s bár nyilván nem arra gondoltam, hogy egy ráérős délutánomon majd belekukkantok a táska tartalmába, nem veszem magamra szúrós megjegyzését. Azért oldalra sandítok rá, enyhén megbillentve a fejem. Egy óra. - üzenem szótlanul, majd összeszűkülő szemmel hozzáteszem: Egy oldalon állunk. Néha hajlamos úgy viselkedni, mintha nem lenne egyértelmű számára.
A feszültség ismét felpattan köztük, mire halkan felsóhajtok. Nem értem, Jaesa miért provokálja Rassilont; hiába teszek meg mindent, hogy eloltsam benne a harag tüzét, a nő egyetlen megjegyzése újból fellobbantja a parazsat. Teljesen feleslegesen próbálok így békét teremteni.
- Ezért vagyok itt - szólok közbe, elvágva remélhetőleg kettejük párharcát. Hogy hiteles-e a táska tartalma vagy sem, azt pontosan az én dolgom eldönteni. Talán kaphattam volna több időt is, de egy óra elég lesz rá. Jaesa bocsánatkérésére odapillantok, de nem vagyok benne biztos, hogy kinek is szól pontosan.
Biccentek Rassilonnak, elkönyvelve az utasítást, és figyelem, hogyan tárja ki a szárnyát. Nem kell kérnem még csak telepatikusan sem, hogy vigyázzon magára, hiszen jól tudom, ismer annyira, hogy egyetlen pillantásomból lássa, féltem. - Szólíts, ha visszaértél. - Csak ennyit közlök, mielőtt elfordulnék tőle, hogy a nőhöz lépjek. Bár nekem kéne utasítanom, nem igazán tudom, mihez kezdjek vele ebben az állapotában.
- Egyedül vizsgálom át a táska tartalmát. Nem akarom, hogy befolyásolj. Addig szedd össze magad és pihenj... - Bár már nem fest olyan rosszul, szüksége lesz erre az egy órára. Közelebb lépek és leguggolok elé, hogy szemmagasságban lehessek vele. - Ha lejelentettem Rassilonnak, utána szeretnék beszélni veled. Meghallgatni, mi történt. - Előbb a tények, aztán a személyeskedés. A táska tartalma nem bizalmi kérdés, hanem a logikáé és a rációké, és ha ezek alapján felvázoltam a saját tényeimet, utána hagyom, hogy Jaesa finomítson rajta, ha akarja. Nem hiszem, hogy sokat számítana neki, hogyan vélekedek róla vagy a történtekről.



Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 07, 2018 11:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sharael érezheti, ahogy utasítására, miszerint csitítsam az elmém, képzeletben is csak a szemeim forgatom. És bár némi daccal, de mégis eleget teszek a kérésének. Egyenes utat adok a katonám számára, hogy összegyűjtse a szükséges információkat. Ám bármily zökkenőmentessé is próbáltam tenni útját, úgy tűnik még így sem megfelelő számára. Megrándulok, amikor olyan hirtelen lép ki elmémből. De ez az apró kellemetlenség jelenleg a legkisebb bajom, így még csak szóvá sem teszem. Azt már persze kétkedőbben figyelem, amilyen harmóniával a két harcos folyamatosan egymásra tekint. Valamiről lemaradtam? Mi ez a nagy elnézés Sharael részéről? Ám szavakkal ezt sem szólom meg, mindössze egy feszült szusszanással adok hírt róla, hogy nem barátkozni vagyunk itt. Ami tőlem nem feltétlenül megszokott, hisz fontos számomra az osztag, mint egység, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a beosztottjaim képesek legyenek együtt dolgozni. Optimális esetben pedig még kommunikáljanak is egymással „munkaidőn kívül”.
- Egy órád van átnézni. – Javítom ki nem túl elnézően Sharael szavait, miszerint elviszi és majd később átnézi. Úgy gondolom a táska tartalma többnyire felesleges számunkra, hisz ami kellett azt kinyertük Jaesa elméjéből. De akadhatnak ott többlet információk is, mindent át kell fésülnünk. Szóval persze, nézze csak át. De nem majd, hanem most. Jaesanak pedig igaza van, valóban nincs olyan helyzetben, hogy engedélyt kelljen tőle kérni, de erre sem szólok. Jaesa humorizálását azonban már nem tudom elengedni a fülem mellett.
- Folytasd csak a hasonló megjegyzéseket, ha azt akarod, hogy letépjem az arcod. – Hangom a legkevésbé sem emelem meg, az nem szokásom. De fogalmazásom és jeges tónusom igencsak árulkodnak róla, hogy valaki feszült. És hogy nem fogok olyan könnyen szemet hunyni Jaesa ballépése felett, mint egyébként szoktam. Az osztagban sajnos nyílt titok, hogy hajlamos vagyok engedékenyebbnek lenni vele, mint a többiekkel. Kérdés, hogy ez a szokás itt most befejeződött-e.
- Nem megyek egyenesen Scorpiel után. Épp ezt akarja. Más tervem van. – Ahogy válaszba kezdek Sharael kérdésére irányulóan, fekete szárnyaim is kitárom. Vagyis távozni készülök. – Tudod, mi a dolgod. – Futó pillantást vetek a kezében lévő táskára. Ha jól sejtem nem kell neki részleteznem, hogy merre induljon el. Sosem kellett. Sharael rendkívül éles eszű angyal. Ez után Jaesara tekintek, aki jóval meggyötörtebb állapotban van, hála a nem régi konfliktusunknak. – Te meg szedd össze magad. Sharael utasításait követed. – Megvárom még, hogy van-e bármi óhaj sóhaj megjegyzés. Ha pedig nincs, erőteljesen elrugaszkodva távozom a tetőlyukon át.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 04, 2018 9:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa, Rassilon & Sharael

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Szokatlan azt látni, hogy Rassilon megosztja valakivel elméjét. Nem azért, mert olyan ritkán szokta, hanem azért, mert általában az vagyok, akit beenged, vagy akinek tudatában turkál, nem az, aki kívülről szemléli. Valamiért ez most… zavar. Tekintetem leveszem róluk és ennek a furcsa érzésnek az okát kezdem kutatni. Zavar, az biztos, de miért? Nem is olyan nagy kérdés ez, ha jobban belegondol az angyal. Az én gondolataimat osztja meg. Úgy, ahogy ő akarja. Nincs azzal gondom, hogy Sharael belelásson emlékeimbe, de a tény, hogy ahelyett, hogy nekem kellene megmutatni, ő közvetíti felé, bosszantó. Rassilon most már annyira sem bízik bennem, hogy engedje, én magam osszam meg az információkat.
Akkor fordulok vissza feléjük, amikor az angyalnő elkapja kezeit. Kíváncsian figyelem, idegesít, hogy nem tudom, mit látott pontosan. Mi volt az, amiért így reagált? Jó, igaz, a szeráf gondolataira nem nehéz így reagálni. Néha olyan indulatokkal van teli, ami magával ránt, ha nem úgy reagálunk, mint Sharael. A nő pillantása viszont sokat mond. Szemeim lesütöm, miközben aprót biccentek jelezve, hogy egyetértek. Tudom, hogy hibáztam. Már akkor tudtam, amikor megtudtam, hogy mit tett Scorpiel.
- Nem vagyok olyan helyzetben, hogy engedélyt kelljen kérned tőlem, Sharael. Vidd, amire szükséged van! – fordulok vissza magam elé.
Hajlandó vagyok minden információt átadni, ami birtokomban van. Scorpiellel kapcsolatban, legalábbis. Azért nekem is kell, hogy maradjanak titkaim, de azok főként az informátoraimra vonatkoznak, vagy épp saját magamra. Akadnak még ezen felül, de azok terhét másokkal közösen viselem.
Valami azért motoszkál fejemben a nagy együttműködés ellenére is. Egy megjegyzés, mi szinte már marja nyelvem hegyét korábbi feszültségem miatt. Minél többet nézek főnökünkre, annál erőteljesebben akar kijönni belőlem, a táskába gyömöszölt papírhalommal kapcsolatban.
- Bízol abban, hogy a táska hiteles információkat tartalmaz? Hiszen én állítottam össze – mosolyodom el, egyenesen a szeráfra nézve.
Nem kellene ezt játszanom. Scorpiel pont azt akarja, hogy ne bízzon meg senkiben. Hogy láthassa, képes-e eldobni mindenkit a gyanakvás miatt. Képes lenne. Ami azt illeti, szerintem megtenné. Térdemre könyökölve tenyerembe temetem arcom. Ujjaim vége szőke tincseimbe fut, amik egy részét vörösre festette vérem.
- Sajnálom! – sóhajtom.
Szemeim lehunyva próbálok nyugalmat erőltetni magamra. Túl könnyen változik ma ingerültté a hangulatom. Nem mondanám, hogy hibáztatni lehet emiatt. Lehet, sőt, Rassilon minden bizonnyal közölné, hogy azért van, mert selejt vagyok. Régen minden sokkal könnyebb volt. Nem volt ennyi érzelem, csak a feladat… Aztán itt maradtunk a földön és minden megváltozott. Apránként, de biztosan. Az is valószínű, hogy ha csak főnököm lenne itt, nem kértem volna elnézést. Igaz, akkor azt a kérdést sem tettem volna fel, amit.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jae, Rassi & Shari
az árulás  • Credit:
A fejemben felcsendül Jaesa hangja. Épp csak a szemem sarkából pillantok felé, aprót biccentve, hiszen nincs ezen mit köszönni, természetes, hogy segítek. Összehúzom a szárnyam, hogy jobban elférjek, és mivel az angyalnő visszautasítja a hamut - kelletlenül húzom ugyan a számat a makacsságán -, ezért a bal tenyeremben lévő adagot is Rassilon sebére nyomom. Legalább biztosabb, hogy begyógyul, és nem kell olajat is használni rá.
Lerázom tenyeremről a maradékot, és a parancsot hallva közelebb lépek a férfihoz. A kezemre rászáradt itt-ott Rassilon vére, de nem zavartatom magam, kétoldalról közrefogom a halántékát és lehunyom a szemem. Nem szeretek egyesülni semelyik társammal sem, valahogy kellemetlen a fejükben vájkálni és átrágni magam indulataik kavalkádján, így most is csak arra az információra koncentrálok, amit meg óhajt mutatni. Csitítsd az elméd - kérem őt, s általa magamat is utasítom. Fel sem tűnik, hogy az elém vetített képekkel együtt gyorsul a légzésem, kapkodóvá válik, ahogy egyre inkább a kettejük közti történések hatása alá kerülök. Rassilon haragja túl sok nekem, úgy rántom el tőle a kezem, mintha égetne, a szemem viszont csak lassan nyitom fel, még elraktározom az utolsó képeket, elemzem az utolsó információkat, rögzítem az utolsó hangokat és benyomásokat.
Kétkedő, sokatmondó pillantásom egyből Jaesahoz vezet. Talán látja rajtam, hogy bár igyekszem pártatlan maradni, mégis egyet értek abban, hogy hibázott, habár sajnálom őt a büntetésért, amit kapott.
Halk, nehéz sóhaj szakad fel belőlem, ahogy a földön heverő táskához lépek.
- Ezt elviszem és később átnézem. - Kérdőn pillantok Jae-ra, szabad-e, mielőtt felvenném a táskát. Bár mindent láttam, amit szerintük kellett, jobb, ha alaposabban kivizsgálom ezt az egész ügyet. Talán sikerül visszaállítanom kettejük megtört kötelékét is, ha olyasmire bukkanok, ami enyhíthet Jae körülményein. - Senki sem számított Scorpiel árulására, Rassilon. Senki. - Nyomatékosan megismétlem az utolsó szót, még mindig a békítő hangszínemen maradva. Eszem ágában sincs Jaesát védeni, de ha sejtett is valamit, nem hiszem, hogy előre látta volna, mi fog történni. Ezt senki sem láthatta, a bizalom mindannyiunkat elvakított.
- És most? - Bármi is a következő lépés, talán bölcsebb nekilátni, mint tovább feszegetni ezt a témát.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nyilvánvalóan felzaklatott Scorpiel árulása és magamat hibáztatom érte. Részben okkal. Másrészt viszont itt van Jaesa, akinek mint kiderült több köze van hozzá, mint azt gondoltuk volna. A jelenléte pedig olaj a tűzre. Nem kellene ebben az állapotban egy levegőt szívnunk, ez most mégis elkerülhetetlen. Elvégre dolgoznunk kell. Ha nem tudjuk elkapni Scorpielt, legalább arra ügyelnünk kell, hogy tartani tudjuk a tempót és ne kerülhessen egy, vagy akár több lépéssel elénk. Mert erre most igazán nincs időnk, vagy erőforrásunk mindazzal, ami a világon történik. Elgyengült pillanatomban képes volnék a teljes épületet magunkra rántani - ami aggasztó, hisz sosem viselkedek ilyen szélsőségesen. Szeráf vagyok. Jó vezető vagyok. És lásd, most mégis - mikor Sharael megérkezik.
Szavaira mindössze a tőlem megszokott kifejezéssel reagálok. Szemöldököm némi arroganciával emelkedik homlokom felé. Érzelmek? Ugyan már, Sharael. Ezek legfeljebb indulatok. De ebbe a részletkérdésbe nem most fogok belemenni. Persze igazán remek vitapartner a nyugodt délutánokon, olykor kellemes egymáson élesítenünk elménket. Ez az idő azonban nem most van, ebben egyet érthetünk. Ám ahogy lenyesett jobb kezem eddig olaj volt a tűzre, úgy tűnik a másik harcos jelenléte egyenesen poroltó. Nála ősibb kapcsolatom talán csak Zhorriddal van. Ez pedig sokat számít. Sőt, olykor, ha a csillagok állása is úgy akarja, még mindig hajlamos vagyok úgy viselkedni, mintha Sharael felettem állna. Jó, ez így talán erős, de értékelem őt, még ha sokszor nem is úgy tűnik.
Így eshet meg, hogy a gyógyító hamuval telt kezét nem tolom el. Szemem sem rebben. Teljesen érdektelenül hagyom, hogy begyógyítsa angyalpenge okozta sérülésem, melyről én eddig nem vettem tudomást. Szúrós pillantását jegesen viszonzom, ez után pedig hanyagul Jaesara téved tekintetem. Képletesen kezd mínuszba menni körülöttünk a hőmérséklet. Különösen, mert sejtem, hogy Sharaelhez beszél. Ismerem ezt a tekintetet. Erre mondják a halandók, hogy társaságban nem illik sugdolózni.
Meggyötört bizalmasom hagyom leülni. Nem távozhat, de egyelőre nincs is vele dolgunk. Előttem egyszer már megnyitotta az elméjét, de jelenleg nem bízom benne annyira, hogy ezt még egyszer olyan hitelesen meg fogja tenni. Ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad.
- Lépj be az elmémbe. - Fordulok felszínes higgadtsággal Sharael felé és hagyom, hogy halántékom megérintve egyesüljön velem. Nem kószálhat persze bárhova, de nem is kell neki. Tudatosan vezetem végig azokon az eseményeken, melyeket nem rég Jaesa mutatott nekem, melyek évekre nyúlnak vissza. Elmémben a légkört haragom mérgezi, de tudom, hogy ezt ki tudja szűrni, el tudja különíteni, és arra figyel, amire kell. Láthatja ő is, hogy a falnál ülő harcos túl sok jelet látott ahhoz, hogy szemet hunyjon Scorpiel viselkedése felett, mégis így tett. És igen határozott indoklást kap arra is, hogy miért van Jaesa olyan állapotban, amilyenben. És hogy nagyon olcsón megúszta.
Hagyom neki, hogy elidőzzön, hogy elraktározza magának a kapott információkat, amiket később majd elemezhet. Igen, később, mert most még egyértelműen dolgunk van. Nem penderíthetek ki innen mindenkit, amíg ez a vita le nincs zárva.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa, Rassilon & Sharael

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor azt mondja, ne menjek közelebb, megtorpanok. Ha ezt akarja, ám legyen. Innen is el tudom mondani azt, amit akarok. Nem szükséges nekem pont elé állnom miatta. Tudom, hogy nem csak Scorpiel idegesíti. Én is. A tény, hogy képes voltam előle eltitkolni dolgokat. Olyanokat, amik most visszaütnek, és ezért minden joga megvan ahhoz, hogy hibáztasson. Az árulás mégis túlzás. Miért árulnám el? Mire mennék vele? Esélytelen, hogy feljebb lépjek bármilyen ranglistán. Az is csoda, hogy engedik, hogy Rassilon jobb keze legyek a múltam miatt. Vagy engedték. Kétlem, hogy ezek után az maradok.
Mondandóm elmondom, akár akarja, akár nem. A tény, hogy kiabálni kezd, nem állít meg ebben, sőt. Egyre bátrabban mondom azt, amit. Hogy miért? Azért, mert ki akarom próbálni, hogy neki ez használ-e. A kiabálás és a dühöngés. Ajkaim mosolyba fordulnak, amikor körülöttünk megremeg az épület. Magabiztosan állok továbbra is, állva az angyal dühét. Mit nekem egy mérges szeráf, nem igaz? Ó, valójában még ha meg akarnám akadályozni benne, ő akkor is képes lenne felaprítani. Nem azért, mert szeráf, a rangnak ehhez semmi köze. Erőben nem vagyok tőlük alább. A legtöbbtől. Neki viszont még ha nehézséget is okoznék, vagy ha nem történik csoda, végül sikerülne bevégeznie a dolgát. Vagy kivégeznie engem.
- Elment, hogy megkeresse a te agyad és visszahozza! – sziszegem tudatában, félre csapva kezét, amivel fejem kocogtatja.
Utálom, amikor ilyen lenézően viselkedik. Mintha ő lenne a világ legnagyobb esze. A képébe tudnám mondani, hogy szálljon a földre, mert nem így van. Talán meg is tenném, ha nem szűnne meg minden egy csapásra, pont, mielőtt Sharael megérkezik.
Ingerülten fújtatok egyet. Ez nem az érkező angyalnak szól, sokkal inkább annak, hogy neki hála Rassilon visszatért a mindent magába fojtó állapotába. Mindegy, ezen már nem tudok segíteni. Néhány lépést arrébb állok, kezeim pedig keresztbe fonom mellkasom előtt. Szemeim lehunyom néhány pillanatra, hogy nyugalmat erőltethessek magamra. Legalább egy kis ideig.
Hálás vagyok a nőnek, amiért kezeli Rassilon sebét. Én ezt aligha tehetném meg jelenleg. Nem engedné, hogy azzal foglalkozzam, csak felhúzná magát azon is. A csapatból Rassilon után talán őt tisztelem a legjobban. Meglehet, néha jobban, mint főnökünket. Attól függ, a szeráfnak mikor támad elviselhetetlen kedve. Tapasztalt és nem az a fölényeskedő, mint sokan mások. Valójában, ilyen szempontból talán pont az Angyalom ellentéte. Sok szempontból az. Most is.
- Köszönöm, hogy segítesz neki! – suttogom elméjében.
A megszólalást még mindig hanyagolom. Ezt egyébként sem kell hallania Rassilonnak. Elég, ha mi ketten tudunk róla. A nekem nyújtott hamut látva viszont megrázom fejem. Az a pár kis karcolás, amit angyalpenge okozott, nem okoz nagy nehézséget. Majd begyógyul egyszer, ha meg akadályozna, úgyis kezelem magam. A nyelvem pedig már gyógyul, bár ezt a részt aligha láthatja.
- Megleszek nélküle – mondom lágy mosollyal.
Ezúttal sokkal érthetőbben sikerül formálnom a szavakat. Azt hiszem, ezzel már megleszek, újra használhatom nyelvem a telepátia helyett. Jobb híján helyet foglalok a fal mellett, egy kisebb törmelékkupacon. Gondolom eljött az ideje annak, hogy Rassilon elmondja, milyen haszontalan vagyok és átadja a tőlem kapott információkat az angyalnak. Beleszólásom úgy sincs. Egyelőre.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jae, Rassi & Shari
az árulás  • Credit:
Harag, gyűlölet és fájdalom - tisztán érzem mindhármat. Alattomosan kúsznak be a bőröm alá, megtöltik üres vázamat. Ezek nem az én érzéseim. Lehunyom a szemem és koncentrálok, kezemben még ott az angyalkard, mozdulatlanná merevedek az utca közepén és Rassilon tudata felé nyúlok. Csendesen, határozottan kérem, hogy nyugodjon meg, hogy szedje össze magát és ne engedjen az indulatoknak, de bármi is történik közte és Jaesa közt éppen, szinte repülök kifelé a tudatából. A haragja engem is feszültté tesz, úgyhogy megrázom a fejem és elszakadok. Nem tehetek mást, minthogy várok.
Egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre szólít. Mondhatnám, hogy készenlétben álltam mindvégig, a jelre várva, de valójában épp készültem berontani az épületbe, mikor az elkezdett remegni és darabokra omlani. Talán nem véletlenül lett Jae a jobb kéz, nem pedig én, de vannak pillanatok, amikor igenis az én temperamentumomra volt szükség. Azt hiszem, ez épp olyan pillanat lehet.
A lyukon keresztül landolok, kissé durván és erősen, készen arra, hogy közéjük ugorjak, ha kell, de úgy látszik, épp egy nyugodtabb percet kaptam el. Félrefújok egy arcomba lógó tincset, ahogy felpillantok rájuk. Vér és pusztítás... A rombolás nyomai tisztán láthatóak rajtuk.
- Nézzetek magatokra... Mivé tesznek titeket az érzelmek... - Hangom halk és csitító, nem próbálok sem kioktatni, sem vitát generálni, a szomorúság beárnyékolja vonásaimat és kilopja az élt a hangomból. Egyszerűen csak sajnálom őket, hiszen mindketten fontosak számomra, mégis egymást sebzik a közös ellenség helyett.
- Mit tudtál meg? - érdeklődöm, de pillantásom Jaen pihen meg közben. Ha nem is tudom, érzem, hogy a válasz hozzá kapcsolódik. Figyelmem nem kerüli el a Rassilon hasából szivárgó vér - az angyalnő sérülése mellett fel sem tűnne, csakhogy azzal ellentétben az nem úgy néz ki, mint aki nagyon gyógyulni akar.
Közelebb húzódom, észrevétlen is közéjük próbálok lehorgonyozni, egyfajta békefalat vonva kettejük közé. Talán annyi is elég, ha az aurámmal kettévághatom a feszültséggel terhes levegőt köztük. Hátranyúlok, arcom épp csak megrezzen, ahogy kitépek egy-egy tollat. Halkan, gyengéden susogok nekik, mire fellobbannak és hamuvá égnek a tenyeremen. Jobb tenyerem céltudatosan Rassilon sebére nyomom, hacsak nem óhajt engem is kizárni, de ha már feláldoztam rá egy tollamat, a legkevesebb, hogy enged. Nem vagyok ellenség, üzeni szúrós pillantásom, ha ellenkezne, a balomban lévő hamu finom szemcséit pedig ellágyuló tekintettel Jae felé kínálom.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sérteget. Ketté tudnám roppantani és sérteget. Nem vagyok benne biztos, hogy a harcosomnak mi célja van ezzel, de kétlem, hogy sikerrel fog járni.
- Ne gyere közelebb. - Lépteire kinyújtom felé egyik karom és ujammal egyértelműen rámutatva adom ki a parancsot. Maradjon ott, ahol van. Nem akarom a közelemben tudni. Ha mégis megpróbálna tovább jönni, telekinetikus, láthatatlan falba ütközik. Utolsó figyelmeztetés, mielőtt beturmixolnám az agyát. Szavairól ítélve pedig nagyon el van tévedve a gondolatmenete. Itt most nem Scorpiel árulásáról van szó. Legalábbis nem csak az övéről, hanem Jaesaéról is. Minket angyalokat megteremtenek és szolgálunk az örökkévalóságig, hacsak angyal fémmel karóba nem húznak. Nem túl gyakori az előrelépés, ha nem arról van szó, hogy a felettesed elhullott és kell valaki a helyére. Nincs alaptermészetünkben az ambíció. Én viszont nem azért jutottam el oda, ahol ma vagyok, Gabriel balján, mert más nem volt. Hosszú évmilliók óta, rangos démonokat megszégyenítve tartom fél szemem szüntelenül a hátam mögött. Nem bízva szinte senkiben. A fondorlatom juttatott el ide, nem a szerencsém. Egy pokolfajzat egykor azt mondta mielőtt átdöftem a szívét, hogy a Pokolban uralkodhatnék, ha nem a Mennyben szolgálnék. Hogy mennyire volt igaza ebben, az vitatható és nem is számít. De fontos tulajdonságokra célzott, melyeket teremtésemkor Atyánk ültetett belém. Ám most először fontosabb dolgokra kellett összpontosítanom a figyelmem, míg a bizalmasomnak kellett volna hat óránál ügyelnie rám. Megtette? Nem. Ellenkezőleg.
Persze, Scorpiel azért árulhatott el, mert megadtam neki az esélyt. Őrlöm magam, elég láthatóan és nyilvánvalóan így teszek, miközben igyekszünk minél diszkrétebben kezelni a dolgot még a gabrielista angyalok előtt is. Hibáztam és ez a szárnyaimba kerülhet. Ám Jaesa is épp ekkorát hibázott az árulásával. Azzal, hogy információt tartott vissza. Elvégre mennyi erőfeszítésbe került volna neki időben szólnia? Megelőzhettük volna!
- FOGD BE! Szállj ki a fejemből, fogd be! - És végszóra eltörik a mécses én pedig lényegében üvöltözni kezdek vele. Elég volt a hegyibeszédből. Ezalkalommal nem rángatom semerre, egyszerűen fölé tornyosulok a folyosó közepén állva és tüzet okádok. Nem viselek magamon rejtő rúnát, nem tudom kizárni a gondolataim közül. Pedig megtenném a hisztéria helyett, ha ilyen egyszerű lenne. De kezdek kimerülni, dühös vagyok, eddig bírta az idegrendszerem. - Nem látod mit tettél?! Nekem beszélsz hibákról?! Hova lett az agyad a fejedből? - Nem csökken a hangerő, míg utolsó szavaimnál a homlokát kocogtatom meg ujjaimmal. A folyosó szinte már remeg körülöttünk. Talpam alól az égtájak minden irányába repedések futnak végig a padlón, a tetőn lévő lyuk egyre tágul, ahogy törmelék hullik belőle nem messze tőlünk a földre, és a falon is repedések sora fut végig. Képes lennék az elmémmel darabokra tépni ezt a helyet. Inkább a helyet, mint Jaesat. Pedig megérdemelné. Megérdemelné.
Majd hirtelen veszek egy mély levegőt és mindent elengedve hátra lépek. A falak remegése abba marad, minden elcsendesül. Érzem, hogy Sharael közeledik. A következő másodpercekben pedig ő is megérkezik az immár igen tágas tetőablakon át. Mire lábai földet érnek, már egyenes tartással, márványos tekintettel nézek irányába.
- Ideje volt, dolgunk van.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 4:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Legszívesebben nevetnék azon, hogy szerinte túlbecsült. Pont ő becsülne túl valakit? Aligha. Sokkal valószínűbb hogy alábecsül valakit, ha a csapatáról van szó. Nem hiába intéz annyi dolgot egymaga és nem hiába kell annyi idő, amíg valakinek hajlandó elismerni a teljesítményét és tudását. A lehetőséget meglátja, de onnantól kezdve sosem elég neki semmi. Mindig magasabb és magasabb elvárásokkal van, ha pedig úgy látja, valakinek bőven van ideje megbirkózni az ügyekkel, úgy nehezít az illető sorsán. Annak ellenére, hogy a fontosabb ügyeket maga intézi, mindig talál valami apró feladatot, vagy inkább százat, amit elvégeztethet másokkal, ha úgy látná, van egy órácska szabad idejük.
- Nem te vagy az egyetlen, aki túlbecsül másokat. Én is így jártam veled.
Hiszen bíztam benne, a tudásában és a képességeiben. Az angyalok megítélésének terén szintén. Nem hiába bíztam annyira Scorpielben sem, annak ellenére, hogy mutatott jeleket. És lám, most ez jelenti bizalmam vesztét. Vagy az övét? Mindkettőnkét. Jobban kellett volna kételkednem benne. A felettesemben. Észre kellett volna vennem a csapat tagjainak hibáit, nem csak az övét. Mert vannak neki. Ó, hogy mennyi… Kezdve az önérzetével. Nem baj az, ha van belőle, de nála már sok. A legrosszabb, hogy kezdem ezt én magam is átvenni. Mintha mellette az enyém is növekedni kezdett volna. Ezért is esik olyan rosszul, hogy árulónak titulál. Közös múltunk során nem először… Kezd ebből elegem lenni, hogy őszinte legyek.
- Tőled tanultam – szólalok meg újra gondolataiban, elhagyva a szavakat.
Jó volt megszólalni, de még nem az igazi. Amíg pedig így áll a helyzet, maradok ennél a módszernél. Érthetőbb és erőteljesebb. Na meg nem fáj úgy, mint nyelvem használata. Karambitomra szorított keze kiszakad enyéim közül. A penge hegye eltávolodik bőrömtől, vagy én tőle, ez már egy jó kérdés. Valószínűleg az utóbbi, hiszen Rassilon ütésének hála a folyosó végén találom magam, beágyazódva a falba. Szemem sarkából még látom a görbe kést. Közvetlen az előtt, hogy nyakam mellett a falba áll.
- Valóban… Megvágtad a nyakam – húzom el a szám.
A kés görbe felületének köszönhető mindez. Ahogy nyele a falba állt, az visszafordult egyenesen torkomnak. Hiába dobta mellém, tudjuk jól, hogy szándékosan, mégis elért. Nem mély, csupán felületes, de megkarcolt. Hogy ez hibának minősül, vagy nem, nem most fogjuk megvitatni. A falból kilököm magam, amint megkaparintom fegyverem. Mögöttem nagy lármával omlik kupacba a törmelék. A tőlem megszokott módon leporolom vállaim, ezúttal viszont hátsómnál is söprök egyet-kettőt, hogy ott se legyen rajtam annyi por.
- Ismerlek annyira, hogy tudjam, ilyen esetben nem szokásod hibázni – kezdek bele, miközben elindulok újra felé.
Ma már hányadszor? Sokadszor. Nem számoltam, ahogy viszont megpillantom, hova simul tenyere, megsürgetem lépteim. Még mindig nem gyógyul…
- Úgy tűnik, a háznyi méretű önérzeted most ellened fordult. Dühös vagy és sok angyalt hibáztatsz. Scorpielt, engem, talán másokat is a csapatból, de legfőképp magadat. Amiért nem vetted észre – magyarázom, fejében szólaltatva meg hangom.
Tépkedheti a nyelvem, de akkor is végig hallgat. Pillantásom kicsorduló vérére terelődik. Mintha a harag akarna kiszivárogni belőle, mert nincs már több hely a testében. Ahelyett viszont, hogy megszabadulna tőle ennek hála, az a testére ragad és ott növekszik tovább.
- Minél többet állsz egy helyen, annál jobban feszül a bőröd alatt a düh. Mindig próbálod magad higgadtnak mutatni. Még ilyenkor is a fagyos nyugalomba menekülnél ahelyett, hogy kitörnél, pedig néha pont az a megoldás. Egy épület ledöntése, valaki elpáholása… Ahelyett hogy kieresztenéd a gőzt és elengednéd, magadba zárod és forralod, mint egy fazék vizet.
Persze lehet, hogy ez csupán nálam megoldás, de nem úgy ismerem a szeráfot, mint aki képtelen a tombolásra. Sőt… Ha valami oknál fogva feldühödik egy küldetésen, vagy máshol, angyal legyen a talpán, aki képes megállítani. Aztán amikor már egy ellen sincs a környéken, megnyugszik, mint Hulk abban a régi filmben.
- Nem fogsz meggyógyulni, amíg így bünteted magad a hibádért. Nem fogsz leállni önmagad hibáztatásával, amíg dühös vagy. A dühödön viszont kénytelen leszel tovább lépni, ha előrébb akarsz jutni. Ideje lenne észhez térni és visszatérni a régi, taktikázni képes énedhez, Angyalom!
Bármit tesz velem, befejezem a mondandóm. Fojtogathat, tépkedheti a nyelvem, falhoz vághat, nem érdekel. Amint összébb szedem magam, folytatom fejében a magyarázatomat. Még akkor is, ha utána megütöm a bokám. Ami nagyon… valószínű.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Ostoba vagy, Jaesa. Magasan túlbecsültelek. - Mindössze ennyivel reagálom le azt, hogy én elárultam őt. Mégis mit képzel! Létfontosságú információkat tartott vissza tőlem. Hanyag volt. Ezt nem engedhette volna meg magának. Az információvisszatartás akár hanyagságból, akár valaki más érdekében - bele sem gondolok inkább, hogy Scorpielért tette - márpedig árulás. Ostoba voltam én is. Tudtam, hogy az áruló milyen szeszélyes angyal, mégis bevettem az osztagba, mert szükségem volt a képességeire. Szerinted miért ostorozom magam annyira, hogy még a legapróbb sérüléseim sem képesek gyógyulni? De még mindig én vagyok a parancsnok. Itt nem nekem kell „magyarázkodnom” az itt álló harcosnak, hanem fordítva. Legalábbis kellene, ha magyarázkodásra lennék kíváncsi. Azon már túl vagyunk, a kifogásai nem érdekelnek. Mindketten tudjuk, hogy valami itt most megtört és hogy nem lesz egyszerű újra bizonyítania és visszakerülnie a bizalmamba. Azon belül is arra a helyre, ahol eddig volt. Ettől függetlenül még itt van. És még én is itt vagyok.
Kimért, márványos tekintettel figyelem, hogy most mire készül. Láthatóan a lehető legkevésbé sem aggaszt, hogy épp mit akar azzal a karambittal, amit egykor valószínűleg egy hulláról rángatott le. Akkor sem változnak vonásaim, amikor ujjaim hanyagul már a fegyvert ölelik, a penge hegye pedig Jaesa mellkasát sérti. Arra nem számítottam, hogy ilyen hamar mondatokat lesz képest formázni, még ha esetlenül és halkan is. De ez sem érdekel.
- Mióta vagy te ilyen drámai? - Sziszegem felé lenézően. A fegyvert pedig elvonom tőle, ha még mindig a markom fogja, hát a kezei közül kitépve sajátomat. Másik tenyeremmel ezzel egy időben, erőteljesen mellkasára ütök, telekinézist sem kell használnom, hogy ezzel egyenesen a szemközti falig repüljön a nem csak magas hanem széles folyosón és fék nélkül belecsapódjon. A karambit pedig repül utána, egy másodperc késéssel. A legkevésbé sem alkalmas a formája miatt arra, hogy dobókésnek használják, angyali erőmmel mégis úgy vetem utána, hogy a sebessége miatt egy fél fordulatra sincs ideje a levegőben, már a tompa részével tövig a falba fúródik. Közvetlenül Jaesa nyaka mellett. - Oh. Félre ment. - Jegyzem meg épp csak az orrom alatt, valami mímelt csalódással. Pedig mindketten tudjuk, hogy én nem hibázom. Ahogy azt is, hogy sosem bántanám őt. Előbb nyesném le saját karjaimat. Jelen helyzetben persze rezeg a léc. A „jobb kezem” helyett másra fókuszálok inkább.
- Sharael, gyere ezekre a koordinátákra. Információim vannak számodra. - Telepatikusan nyúlok ki a harcosom felé. Ő többre fog menni a Jaesa által mutatott jelenetekkel, mint én. Őt ismerve, amúgy is tűkön ül, hogy végre közbe avatkozhasson. Apropó, Jaesa. Felé fordulnék, hogy mondhassa, ha még van mondani valója, mielőtt Sharael megérkezne. De a mozdulat közben megtorpanok és egy elnyelt morgással rántom egyik tenyerem a hasfalamra, ahonnan egy kevés vér még mindig szivárog. Erre most annyira nincs időm. Francba veled Scorpiel!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 31, 2018 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Támadásnak azért nem nevezném azt, amit csinálok. Egyszerűen így törtek elő belőlem az indulatok, amit tettei váltottak ki. Legszívesebben elkezdeném felöklendezni a lenyelt vért. Rengeteget kiontottam már, tapadt kezemhez, arcomhoz, és még sok más ponthoz bőrömön, s valóban, még nyelvem hegyéhez is, ha épp úgy jött ki a lépés, hogy ajkaim közt végezte néhány csepp. Ez mégis más. Túl sok egyszerre.
- Köszöni, még a helyén van – felelem gondolatban.
Szerencsére. Macerás lenne a démon kapcsolataimmal tárgyalni, ha nem használhatnám a nyelvem. Az értékem nagyot zuhanna a beszélőkém nélkül, ezzel talán még az angyal is tisztában van. Tisztában kellene lennie. A másik pedig, bár az nem lenne ellenemre, hogy agyában kiabáljak naphosszakat. Ó, megtenném én, ha ahhoz tartaná kedvem és ezzel bosszanthatnám. Ezek után, ha egy kicsit lenyugszik, talán meg is próbálkozom vele. Jó lenne, ha már ott tartanánk és nem itt. Jó lenne, ha biztos lehetnék abban, hogy lesz ilyesmire alkalmam és nem hajít el maga mellől, akár egy véres rongyot. Ó, micsoda találó megnevezés… Még a szám is elhúzom a gondolatra.
A vérözön lassan alábbhagy, ahogy nyelvem gyógyulásba kezd. Arra még nem jó, hogy értelmesen beszédre használhassam, de legalább nem kell minden tizedmásodpercben vértől öklendeznem. Az is valami. Elállok útjából, nem tartom fel, amikor arrébb állna. A célom nem az volt, hogy a falhoz szögezzem. Így átgondolva, tudom, hogy nem az volt, sokkal inkább az, hogy valahogy itt tartsam. Hogy beszélhessünk, a maga bizarr módján.
- Ahogyan te is engem, néhány éve. Mégsem volt egyik sem szándékos – suttogom, ismételten csak telepátiával.
Kezd idegesíteni, hogy nem hallom a saját hangom. Sokkal jobban érezném magam, ha beszélhetnék. Ha övé után saját hangom kúszna fülembe, nem csak fejemben hallanám visszhangozni szavaimat. Tényleg azt mondtam, hogy megérdemli? Azt hiszem, valami ilyesmit. Nem, eszemben sem volt ezt mondani! Egyszerűen így vette le az egészet. Persze… nem áll messze a valóságtól, de én csak azt akartam mondani, hogy nem sokan képesek elviselni azt, amit mi. Például, mint én. Ki más maradna itt beszélni vele azok után, hogy félig kitépték a nyelvét?
Újra elé kerülök. Egyenesen útjába állok, s ha elfordulna, nem hagyom. Jobban mondva, lépek utána, hogy szembe lehessek vele. Tekintetem övére emelem, miközben lassan előveszek csizmámból egy karambitot. Még a lassúnál is lassabban, hogy alaposan megnézhesse mit csinálok, nehogy fenyegetésnek vegye ezt is. Ha mégis annak ítéli, hát baj van az agyával. Ó, ez most nem meglepetés. Akár akarja, akár nem, egyik kezét megfogva a görbe késre helyezem ujjait, majd a pengével együtt vonom mellkasom közepére. A fegyver hegye át is lyukasztja bőröm, amint odaér. Nem kellene több, csak egy lökés és vége lenne.
- Ha mégis úgy gondolod, hogy elárulnálak, csak rajta… Egy árulóval kevesebb – mosolyodom el.
Tudom, azt mondtam, nem engedem, hogy levágja a szárnyaim. Ezt sem kellene hagynom, de ez újfent egy olyan helyzet, amikor hajlandó vagyok ítélőképességére bízni az életem. Rajta múlik. Ha nem bízik bennem, egyébként is mindegy, hogy létezem-e, vagy sem. A telepátia helyett ezeket már saját hangomon mondom. Suttogva, de legalább nem csak fejben. Ez is valami.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 31, 2018 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Általában nem vagyok ilyen, most mégis kedvemre tesz a harcosom szubmisszív viselkedése. Lehajtja a fejét, átadja az ítéletemnek magát. Ismer, legalábbis ennyire igen, hogy még egy ilyen helyzetben is rám bízza az életét. Ez engem most nem vigasztal. Scorpiel árulása mellett hátránynak tűnik, hogy Jaesa „ismer”, hisz segítette. Segítette azzal, hogy információt tartott vissza tőlem. Az ostoba! Mindig azt hittem, hogy több esze van. Csalódtam benne. Megérdemli hát, hogy pengém csontig nyomjam. Az angyalfém nyoma pedig - bár a sérülés nem halálos - nem fog olyan könnyen gyógyulni, mint az hogy félig letépem a nyelvét. De én bírom talpon a sérülésemmel, hát bírja ez a semmirekellő is.
Még az is kedvemre tesz, ahogy Jaesa küzd. Hogy képtelen szabadulni a szorításomból. Lassan csinálom, megérdemli. A tenyerem is a vérétől ázik, de nem adok utat sem vérnek, sem levegőnek. Egyedül akkor venném el megkínzott ajkaitól a kezem, amikor már a nyelvét tépem ki belőle. Idáig nem fajul el a dolog. Nem őrültem meg. Egyelőre megkapta, amit megérdemel. Egyelőre. Elsétálok tőle, ám ő nem hagyja annyiban. Mi mást is vártam, ugye.
Indulatos szavai visszhangoznak a gondolataim között. Mire megállok, és ha már ilyen jelzővel illet - nem mintha nem jönne amúgy is magától - arrogáns tekintettel fordulok vissza felé. Szemöldököm halványan megemelve tartom, állam pedig felszegve. Nehéz kitalálni, hogy kettőnk közül ki a szeráf.
Az az ostoba angyal nekem támad, ám szemem sem rebben. Fogadhatnám egy hanyagul erőteljes, visszakézből pofonnal is, hogy a fal adja a másikat. Helyette én csókolom háttal - vagyis szárnyakkal - a falat, arcvonásaimon mit sem változtatva. Mintha márványból faragták volna. Kékjeim persze nem kevésbé haragosak, mégis közbevágás nélkül hallgatom végig gondolataimban, szemeit nem engedve. Akkor jön csak az első reakció, amikor vérrel töltött szökőkutat csinál a szájából tőlem elfordulva.
Elmosolyodok.
- Telepátia? Na mi az, elvitte a cica a nyelved? - Szintén telepatikus úton szólok hozzá. Nem artikulálok, hangom mégis epés. Már megint, ez az egész annyira jellemző rám. Ahelyett, hogy értelmes megnyilvánulásom lenne, jó esetben teszek valami ide nem illő megjegyzést. Ha viszont valóban ismer, Jaesa is tudhatja, hogy gúnytól tocsogó gondolataim nem jelentenek mást, mint hogy épp mélyen magamba szállva elgondolkodom azon, amit mondott. Valószínűleg igazat adva neki. Pedig ha tudná, mennyire utálom ezt most épp tőle hallani. Végül szűkszavúan zárom a témát.
- Elárultál. - A hangom elmélyült, szigorú. Érzelemmentes. Én pedig ellépek a faltól, ha kell, vállal arrébb lökve a harcosom. - És azt mondod, megérdemlem, ami történt? Örülj, hogy még a szádban van a nyelved. Ha így folytatod, már nem sokáig. - A legrosszabb, hogy már valóban nem tükröződik sok a hangomon. Se harag, se indulat, se semmi. Csak valami fura fájdalom, amit eddig sosem érezhetett, hallhatott, vagy láthatott rajtam. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennék továbbra is paprikás hangulatban.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 31, 2018 2:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Fegyverének hegye tarkómat érinti, én pedig felhagyok fejem felszegett tartásával. Kék tekintetem lesütve, fejem némileg előre billentem. Hajam előre billenésével nyakam szabaddá válik. Íve jól láthatóvá válik a szeráf számára. Annak ellenére, hogy ennyire dühös, és láthatóan nem bízik már bennem, én még mindig képes vagyok bízni benne. Abban, hogy nem végezne ki itt anélkül, hogy rendesen átgondolná a helyzetet. Ezzel a hittel, mert ez talán már annak is nevezhető, akkor sem hagyok fel, amikor a penge hegye csigolyámnak ütközik. Érzem miként bök át bőrömön, kiserkentve némi vért.
Mire szemeim kinyitom, lábra „segít”, erejét használva. Ismerős ez a helyzet. Valami ilyesmit tett akkor is, amikor elhozott a vesztőhelyről, mégis, most sokkal durvább. Akkor érdekelte a látszat, most nem kell adnia rá. Itt nem, hiszen csak ketten vagyunk.
- Én is azt hittem – engedek meg egy kisebb mosolyt.
Szám széle hamar felhagy azzal, hogy felfelé görbüljön. Karjai erősen tartanak, ami még nem is lenne gond. A probléma akkor kezdődik, amikor szám is betapasztja. Fejem hátra fordítanám, ösztönösen ellenkeznék, holott fogalmam sincs, mire készül. Addig nincs, amíg bele nem kezd.
Előbb érzem meg a vér ízét nyelvemen, mint a fájdalmat és utána is az zavar jobban. Ahogy elárasztja szám belsejét, mint valami özönvíz. Szájpadlásom rá zárva próbálom elkerülni, hogy leússzon torkomon. Fogaim közt próbálom kifújni, ott viszont Rassilon vasmarkába ütközik. Ugyan néhány csepp lassan kifolyik szám szélén, mindez elenyésző a lassan szakadó nyelvemből érkező mennyiséghez képest. Újra és újra erőlködöm, hátha sikerül legalább kicsit lazítanom szorításán, mindhiába. Akár egy feleslegesen hánykódó hal. Végül nem marad más mód. Ahogy a fájdalom átveszi véremmel szembeni undorom helyét, úgy hagy alább ellenállásom. A fémes ízű, vörös folyadék lefolyik torkomon. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha valaki más vérét akarná leönteni torkomon.
A földre rogyva azonnal köpök egyet. Mondhatnám azt is, hogy hányok, de ezt túlzás annak nevezni. Egyszerűen hagyom, hogy a sebzett nyelvemből eredő vér a földre hulljon. Egy-két köhögés is belefér, majd letörlöm kézháttal az államnál lévő cseppeket. Felesleges, tudom. Ruhám vérem borítja, nem kis mennyiségben, ezzel viszont majd máskor foglalkozom. Előbb ideje lábra állni. Eleget csúsztam mára a szennyben.
- Ide figyelj, te arrogáns angyalszomorító! – szólok fel fejében, amint lábaimon állok és megindulok felé.
Nagy lendülettel rugaszkodom el, mintha kilőttem volna helyemről. Ha nem fordul meg elméjében felcsendülő szavaimra, úgy erőmmel fordítok rajta, hogy szemből ragadhassam meg és tolhassam egészen a falig.
- Nem mondom, hogy nem nagy ügy, hogy elárultak… Szar ügy! Üdv a klubban! Ha viszont így folytatod, egyenesen Scorpiel kezére játszol! Mit gondolsz, hányan maradnak melletted, ha meglátják, hogy viselkedsz azokkal, akikben állítólag megbízol? Addig nincs gond, amíg itt vagy, de mit fogsz művelni odakint? Mindenkiben az árulót keresed majd? Hány angyalnak esel majd neki út közben, ha lesz egy-két rossz megjegyzésük? – kérdem, egyenesen szemeibe tekintve, ám még mindig gondolatban.
Arra még nem vagyok képes, hogy megszólaljak, hála előbbi mutatványának. Aminek hála tovább nem is tudok rá nézni. El kell kapnom róla tekintetem. Szorításom, amivel a falnak nyomtam, gyengül, amint oldalra fordulok, hogy kiköphessem az újabb adag vért a számból.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem akartam megfosztani harcosom a szárnyaitól. Mentálisan büntetni azonban igen. Mégsem fogom erőszakkal rávenni arra, hogy nekem adja őket. Pengém tűhegyes végét a tarkójához tartom. Gondoskodom róla, hogy úgy is érezze márványos tekintetem, hogy a szemeivel nem lát engem. A hangulatom olyan, akár a hullámzó tenger. Minden dühöt jelképező hullám csalódottságba csap át és újra követi a düh. A halandók talán ezt nevezik vegyes érzelmeknek. Mindkettőt a harcosom felé sugárzom, akit ezen a ponton nem vagyok képes bizalmasomnak nevezni. Érezze csak a csalódásom. Számtalan miért-kérdést tehetnék fel. Kezdve azzal, hogy mi a francért nem adta tovább nekem ezeket az információkat? Az első gyanús mozzanatot? Ostoba angyal. Üvölteni próbál a fejemben, hogy hülyékkel vagyok körülvéve. Azonban tudom, hogy ez utóbbi mindössze az Áruló ráhatása. Jól tudom, hogy úgy akar elmenekülni, hogy megoszt minket. Mert másként nem tud elég idő alatt elég messzire jutni. Kivéve persze ha az erőforrásainkat fontosabb dolgok irányába kell fordítanunk és Scorpiel üldözése megmarad a nélkülözhető katonáknak. A pengém előrébb tolom, hagyom hogy a csigolyájába ütközzön, éppen csak megkoccintja. Ennyinél megállok. Egyre fagyosabb a levegő körülöttünk, ami máskor szinte szikrázik. A vihar előtti csend. Ám a vihar elmarad. Pengém hirtelen válik el a bőrétől és kerül a helyére, ám Jaesa teste már mozdul is. Telekinézissel rántom fel, koponyáját a magam mellé fejmagasságban tartott tenyerembe húzva. Ekkor pedig összezárom az ujjaim és a hajánál fogva tartom. Mondhatni hozzásimulok hátulról, hogy a fülébe fújtassam a szavakat, szinte suttogva.
- Azt hittem egy magad fajta angyal jobban megválogatja az ostoba szavait… - Szabad kezem ekkor már a mellkasán halad felfelé, az eddig haját markoló pedig lefelé indul meg. Utóbbival satuba szorítom erős karom és testem közé, míg előbbit a szájára tapasztom és telekinézissel kínzó lassúsággal kezdem kitépni a nyelvét a helyéről. Angyali érzékeimmel még én is hallom, ahogy a rostok szakadnak. Ahogy a vér kibuggyan és a torkán folyik le, mert ajkain a tenyeremtől nincs kiút. Ám nem okozok komoly sérülést. Fél úton leállok és a földre lököm. Nem akarom őt bántani. Megtehetném, de nem lenne túl szerencsés. Az osztagom egyik tagja elárul, a többit pedig elkezdem aprítani? Mégis hogy nézne az ki? Eleve a csapat többi tagja szemében is. Egyelőre Jaesa megkapta a figyelmeztetését. Ne felejtse, hol a helye.
- Úgy tűnik nem Scorpiel volt az egyetlen hibám. - Hűvösen szólok, ahogy elsétálok mellette és szárnyaim magasztosan kitárva közelítem meg gyalog a plafonon ékeskedő lyukat. Ám hiába a szavak, hiába a mentális büntetést, a tetteim még mindig inkább azt sugallják, hogy bízom benne. Hisz „fegyvertelenül” a hátamat mutatom neki. És elsétálok. Ahelyett hogy itt helyben az elbukottak közé lökném két jól irányzott mozdulattal a fegyveremmel a kezemben.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 9:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Eszemben sincs letérdelni, bármennyire erőteljesen cseng szava elmémben. Állam magasba szegve állok előtte, készen arra, hogy megküzdjek dühével. Tudom, hogy messzire mentem az imént, ugyanakkor azt is tudom magamról, hogy újra megtettem volna. Nem számít, hányszor kerülünk hasonló helyzetbe, megtenném. Viszont hiába ellenkezem, erejével térdre ránt. Térdkalácsaim koppannak a földön. Elfojtom a feltörő szisszenést, miközben tovább figyelem felettesem.
Rossz előérzetem van. Mintha visszajutottunk volna a múltba, mégis, ezúttal ő lenne a hóhér szerepében. Scorpiel ennyire megfertőzte az agyát? Rá haragszik egyáltalán, vagy magára? Melyikükre jobban?
Akár évtizedekkel ezelőtt, magabiztosan térdelek a porban. Hátam egyenes, amennyire lehet. Ezúttal karjaim szabadon vannak, azok viszont nem mozdulnak testem mellől. Egyelőre. Büszkén szegem fel állam. Nincs miért szégyenkeznem, épp úgy, ahogy akkor sem volt.
- Sajnálom, de ezt az egy parancsod nem teljesíthetem! – mondom, miközben végig előre fordulok.
Nem nézek rá hátra. Felesleges, az úgysem segítene. Meglehet, nem is hagyná, a legbiztosabb most az, ha így maradok. Térdeimen, előtte, szárnyak nélkül. Már korábban eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy levágja azokat. Ez nem az a pillanat, s mivel nem árultam el őt, nem is érdemelném meg. Eldönthetem én ezt? Igen, most el. Így érzem és kész.
- Ismerlek annyira hogy tudjam, később megbánnád, ha hagynám, hogy most levágd a szárnyaim. Ha viszont szerinted mégis ezt érdemlem a hibáimért, úgy te magad is. Te sem vetted észre, mit tervez Scorpiel – közlöm ridegen.
Ajjaj, már megint nem tudom befogni a számat. Ezt nem mondanám mentegetőzésnek. Ez egyszerű tényközlés, ahogy tőlem megszokhatta. Elő akartam csalni haragját, hogy kiadhassa magából legalább egy kis részét és higgadtabb legyen, de eddig közel sem megy úgy, mint szerettem volna. Túlságosan mélyen van most. Mélyebben, mint bármikor, amikor láttam. Mi a franc lesz ebből?


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ismét lepergetem magam előtt a Jaesa elméjéből kinyert információkat. Gyorsabban gondolkodunk a halandóknál, máshogy működünk. Így van rá időm, míg ő a lökéshullám jóvoltából távolodik tőlem. Ám arra, hogy alaposan végig járjam a momentumokat már nincs lehetőségem. Az elemzést egyébként is Sharaelre szoktam hagyni. Zseniális angyal, ilyen téren messze felül múl engem. A kapott emlékképeket megosztom majd vele. Mielőtt hívhatnám őt, a harcosom félbe szakít. Szóra nyitja a száját és valami olyan mocsok jön ki rajta, mely erősen késztet arra, hogy letépjem az állkapcsát és megetessem vele. Jól ismerem ezt az angyalt. Legalábbis olykor szeretem azt gondolni. Máskor nem vagyok benne annyira biztos. De most úgy érzem, hogy valami ostoba, kitekert módon próbál átbillenteni a haragon. Ha ez így van, már a ballépéséért büntetést érdemel. Hisz ennyire elszúrni valamit. Nem kezdek tombolni. Ellenben. Acélos hűvösség lesz úrrá rajtam. Tekintetemből pedig mintha sötét viharfelhők tükröződnének. Angyalpengém kezembe veszem, ahogy lassú, súlyos léptekkel indulok meg felé.
- Térdre. - Ajkaim nem mozdulnak, szavaim azonban mennydörögnek a gondolatai között, minden mást kiszorítva onnan. Ha nem térdel le magától, mire a közelébe érek, hát telekinézissel kényszerítem két térdre. Épp úgy, ahol aznap térdelt, amikor kiemeltem a leendő bukottak soraiból. Rá sem nézve elsétálok Jaesa mellett és megállok a háta mögött. - Tárd ki a szárnyaid. - Ezt már valós szavakkal ejtem ki. A hangom érzelemmentes, de nem monoton. Egyszerűen távoli, épp ahogy Nasmiel, vagy Bartholomew beszélne hozzá ha így állhatna mögötte ezzel a paranccsal.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Hát persze, hogy nem áll neki olvasni. Miért is tenné, hiszen ő Rassilon! Akárhogy is, a csomag még jól jöhet. Odaadhatja annak, akiket megbíz a Scorpiel utáni nyomozással, mert arra fogadni mernék, hogy engem ebből ki fog hagyni. Azért, amit az angyal mondott neki és azért, mert tulajdonképpen igaza van. Nem tagadom, felesleges lenne.
Közelítek felé, ám kezem megáll a levegőben, amikor hátrál. Ennyit a bizalomról, amit eddig építgettünk. Egy párszor már sérült a múltban, ugyanakkor ennyire még nem. Tudom, hogy így van. Az én bizalmam hamar visszatért, miután Rassilon újra közöttünk járt. Az övé sokkal ingatagabb. Eleve az volt, hát még most, hogy elárulták. Újra megpróbálom megérinteni néhány pillanatnyi szünet után, ezúttal viszont sikerül. Legyen hát, megmutatom neki, amit kell. Vagy megmutatja magának, mert alighogy beengedem, akaratosan kezd kutakodni elmémben. Ezúttal nincs más választásom, hagynom kell, arra viszont ügyelek, hogy azokat a részeket, amikhez semmi köze, elzárjam magamban. Erőteljesen, hogy még neki se sikerülhessen átjutni az elébe állított falon, feladva a teljes védelmet tudatom más szegleteiben. Csak ezt az egyet… Ezt nem hagyhatom, nem akarom hogy lássa, mit műveltem az idő alatt, amíg nem volt itt. Még mindig nem.
Fájdalma átjön a köteléken keresztül. Számomra sem kellemes ezt megtapasztalni, bár nem azért, mert ennek hála úgy érzem, mintha az én hasam is fel lenne hasítva. Azért van mindez, mert ő sérült meg így, és mert rám dühös. Nem indokolatlanul, nem azért, mert szándékosan feldühítettem, hanem okkal. Azért, mert joga van hozzá, így mégsem maradhat.
Ahogy ellök magától, a mögöttem lévő falnak csapódom. Eszemben sem volt ellenállni, ezért is lehet, hogy olyan messzire jutottam. Talpaimon érkezem a földre. Vállaimról lesöpröm a törmeléket, ez idő alatt pedig nem nézek rá. Ha ez kell neki, ám legyen. Jobb túlesni rajta, minél hamarabb, hogy még időben Scorpiel nyomába lehessen eredni. Amíg itt vagyunk, nem megyünk semmire. Amíg ennyire dühös, szintén nem.
- Mi a baj, Angyalom? Ennyire futja? Nem csoda, hogy Scorpiel így elbánt veled – kezdek bele a szándékos piszkálódásba, és még egy mosolyt is kerítek arcomra.
Megőrültem volna? Meglehet. Mi másért lennék élő bokszzsák egy szeráf számára? Nem is egy egyszerű szeráfnak, egyenesen Gabriel arkangyal bal kezének. Az előbb komolyan beverhettem a fejem. Ó, nem. Egyszerűen megint az ő érdekét nézem, és azt a tényt is képtelen vagyok elfelejteni, hogy megérdemlem. Szükségem van erre a büntetésre és neki is. Főleg neki.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jól teszi, hogy nem hátrál. Ha nem is végzetes, de nagy hiba lenne. Mintha egy egyébként is haragos oroszlán bajuszát kezdené el tépkedni. Az pedig a minimum, hogy hajlandó a szemeimbe nézni. Amúgy sem rá vallana, ha lesütött tekintettel állna itt előttem. De a felém rúgott táskát már nem értékelem ennyire. Afelé sem nézek, kékjeimet minden rándulás nélkül tartom a harcosomon. Az ignorancia itt már jelképes, hisz nem úgy nem nézek oda, hogy fogalmam sincs mi az. Már szemügyre vettem mit hozott, amikor leszállt a magas tetőn lévő lyukon át.
- Ugye nem képzeled, hogy olvasgatni fogok? - Dühösen sziszegem felé. Ez pedig lidércesebben, veszélyesebben hat, mintha üvöltözni kezdenék. Pedig nem sok választ el tőle. De ahogy Sharael mondta, ez nem én vagyok. Nem engedhetem most el magam. Vagy mégis? Majd kiderül. Attól függ, hogy mit tud virítani bizalmasom.
Ahogy felém nyúl, első reakcióm a hátrálás. Hirtelen húzom hátra egyik lábam egy fél lépésnyit, és fejem is hátrébb kerül. Mintha nem akarnám, hogy hozzám érjen. Vagy mintha hirtelen kiveszett volna a bizalom és tiltanám az egymás elméjébe való átjárkálást. De ez csak a kezdeti reakció. Nincs több hiszti, hagyom, hogy megnyissa előttem az elméjét. Amit pedig látok, rohadtul nem tetszik. Óvatosa lépek be, de minél többet látok, annál haragosabban szántom fel az emlékeit. Ezzel pedig eltűnik az a határ, ahol én visszatartottam a saját gondolataimat. Amíg én egyre inkább felhúzom magam a látottakon és ha kell erőszakkal tartom magam az emlékei közt, addig Jaesa érezheti a mentális és fizikai fájdalmamat is. Scorpiel árulásának az önérzetemen hagyott nyomától a hasfalamon lüktető sérülésig. Hiába mutatja az indoknak csúfolt mentegetőzéseit, azokkal nem törődöm, csak a tényekkel. Végül kilököm magam az elméjéből azzal, hogy őt magát taszítom el telekinézissel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Az árulás - Las Vegas 2 éve Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 29, 2018 10:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Jaesa & Rassilon

[You must be registered and logged in to see this link.]

 


[You must be registered and logged in to see this image.]Közelebb jön, egy részem pedig azt kiabálja, hátráljak, mielőtt karnyújtásnyira ér, mégsem teszem. Az hiba lenne. Ebben a helyzetben nem futamodhatok meg, mert azt nyilvánvaló árulásnak titulálná. Tudom az igazat, azt, hogy nem árulnám el őt, éppen ezért, nincs mitől tartanom. Persze nem mindig történnek a dolgok szándékosan. Ezúttal akaratlan vétettem ellene, ennek ellenére, mivel megtörtént, vállalom azt is, ha eltöri a nyakam. Nem számít. Megtehet szinte bármit. Azért vannak határok, amiket nem engednék meg, ami ellen tennék, még akkor is, ha most rossz néven venné.
A beszívott levegőt lassan eresztem ki magamból. Kékségeim újra az angyalra emelem, ezúttal sokkal közelebbről tartva szemmel vonásait. Hogy a francba kerültünk mi ilyen helyzetbe? Ja, tudom! Scorpiel miatt. És részben miattam, meg Rassilon miatt és még folytathatnám a listát. Ha úgy vesszük, mindenki elkövetett legalább egy aprócska hibát. Lábammal közelebb tolom hozzá ledobott zsákomat, benne a papírokkal. Abban azt hiszem, benne van minden, amit hirtelen össze tudtam szedni. Persze azok átnézése is időbe kerül. Többe, mint amennyibe megmutatni kerülne. Karjaim keresztbe fonom magam előtt és eleresztek egy sóhajt.
- Inkább megmutatom – mondom közben.
Közelebb lépek hozzá fél lépésnyivel. Ennyi elég ahhoz, hogy elérjem. Feleslegesen pakoltam magam elé mancsaimat, ez viszont lényegtelen. Ha engedi, kinyújtom felé egyik kezem. Arcára simítok, ujjaim végével halántékát érintve és megnyitom neki elmém. Megmutatom neki azokat az emlékeket, amelyekre most szüksége lehet. Kezdve azzal a nappal, amikor kihoztam őt az ellenség táborából.
Mielőtt elindultam, szóltam a csapatnak, vagy legalábbis Azmaelnek. Ezért sem zavart túlzottan, amikor észrevettem Scorpielt. Úgy voltam vele, biztos készenlétben áll arra az esetre, ha nem boldogulnék. Máskor viszont olyan helyeken tűnt fel, ahol nem kellett volna, vagy szerintem furcsa volt. Mégis… bíztam a Rassilon által kiválasztott angyalban. Elsöpörtem annak a tényét, hogy elárulhat, hiszen miért ne lehetne olyan küldetése, amiről nem tudok? Bármikor előfordulhatott, hogy a szeráf nem köt az orromra ezt-azt. Nem az lett volna sem az első, sem az utolsó alkalom. Megmutatom tehát az összes nyomot és az indokot, miért siklottam el a dolgok felett. Nem azért, hogy mentsem magam. Ennek ellenére még hibás vagyok. Még az előttem álló szeráfban sem kellene ennyire bíznom. Ő is egy angyal, bármikor véthet hibákat.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
3