Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Mezopotámia, Uruk
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 9:47 pm
Következő oldal


A sumérok földjén
Kisa x Markan
──────────── ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Először azt gondolom, hogy nővérem új fegyvert akar, de hamar kiderül, hogy látogatásának célja ennél komolyabb. Ha beljebb merészkedik, úgy talál magának ülőhelyet, ahová kényelembe helyezheti magát a hosszú út után. Megmosolygom a szavait. Nem azért, mert nevetségesnek tartanám az elképzeléseit, - hiszen ha lemásolhatnánk, nagy előnyre tehetnénk szert - hanem mert kérése valahol anyánkat és a végzet lándzsáját juttatja eszembe.
Szükségtelen. Ezen már túl vagyok. - felelem, mikor arra kér, tüzetesebben vizsgáljam meg az égi pengét.
Lehetetlen, amit kérsz. - állítom határozottan, miközben újra a polchoz lépek és leveszek onnét valamit. Legalábbis jelenleg még lehetetlen vadi újakat készíteni. Hacsak...
Hacsak nem töröd be az égi kaput, és hozol egy zsákkal, ezekből. - teszek le az asztalra, a szeme elé egy szürkés-feketébe hajló kőszerű képződményt, amiben első ránézésre nincs semmi különleges, ugyanolyan mint bármelyik bányakavics. De ha jobban figyel érezhet rajta valami szokatlan, angyalok közelében érezhető mágiát. Az angyalpenge köztudottan a legerősebb fegyverek egyike, így előállításának gondolata már bennem is felvetődött - úgy négyezer évvel ezelőtt. Éppen ezért egy tucat pengét szedtem már atomjaira, hogy kiderítsem miből is készülnek pontosan. Ez a sötét kaviccsá szilárdult valami maradt végtermékként beazonosítatlanul. Bár gyanítom, mint a legtöbb anyag, úgy ez is nyers, fellelhető állapotában máshogy nézhet ki.
Ilyen anyag nincs a földön, de még hozzá hasonló sem. - osztom meg felfedezésemet nővéremmel. Úgy vélem a megoldás valahol az égben keresendő. Valószínűleg a fegyvereket is odafent kovácsolták és az angyalokkal együtt kerültek le a földre. Valahol logikus is. Ha olyan egyszerű lenne angyali eszközöket gyártani, boldog-boldogtalan pengével az oldalán rohangálna. A nehézségek persze nem vették el a kedvem attól, hogy tovább kísérletezzek és keressek valamit, ami pótolhatja ezt az anyagot.
Próbáltam mással helyettesíteni, de...nem lett tőle sokkal jobb. - vonom meg a vállamat. Pedig még attól sem riadtam vissza, hogy jó pár angyalt megfosszak a csontjaitól. A mágiákus lényekben sok a lehetőség. Kiindulva abból, hogy anyánk szíve révén erőt nyertünk és a csontjai is hasznomra váltak, érdekelt vajon az angyaloknál is működik-e ez a módszer. Működött, de sajnálatos módon angyalpengét így sem tudtam létrehozni. Így hát marad a beolvasztás és az átalakítás, jelenleg ez a leghatékonyabb módja a tollasfegyver felhasználásának.
Kisa közben a családi időrablásról kérdez, a véleményem érdekli. Kihúzom az egyik széket és leülök - ha nővérem korábban helyet foglalt, akkor vele szembe.
Nemrég szabadultunk ki, alig ismerjük ezt a világot. Fontosabbnak tartom előbb megtanulni kiigazodni benne...mielőtt bárki után is rohangálnék. - felelem ezzel osztva azok véleményét, akik feleslegesnek tartják Amara keresését. Majd felkeres minket ő, ha akar. Amúgy is a temető óta tudom, hogy szemmel tart minket. Nem volna nehéz dolga ránk akadni.
Ha itt az idő, elfog jönni hozzánk.... -  hátamat a szék támlájának támasztom, karjaimat keresztbe fonom mellkasom előtt, miközben egy fél pillantást vetek az oldatra és a benne lévő pengére.

avatar



☩ Reagok :
54
☩ Play by :
Eiza Gonzalez

Utolsó Poszt Vas. Nov. 04, 2018 5:34 pm
Következő oldal


Kisa & Markan
Csont és bronz  • Credit:
Teljes nyugalommal várom, hogy öcsém megvizsgálja az elé lökött fegyvert. Igen, egy angyalpengéről van szó, amit nem volt olyan nehéz megszerezni, mint az elsőt, tekintve, hogy ez egy bukottnál volt. Az állapotán meg is látszik. Ennek ellenére, egyszerű sem. Időbe telt begyógyítani a sebeimet. Nem sokba, de az a kevés is pazarlás, ez viszont már a múlt. A lényeg, hogy sikerült megszereznem, így felhasználhatjuk.
Ha fegyverekről volt szó, Markanban még sosem csalódtam. Ért hozzájuk, mondhatni a specialitása. Ezért jöttem hozzá és nem máshoz. Nem mintha manapság találni lehetne egy valamire való fegyverkovácsot. Valószínűleg évszázadokkal ezelőtt kihaltak azok, akik értékes kardok kovácsolására voltak képesek. Ha mostanra maradt is valaki, aki űzi a mesterséget, csak a selejt lehet.
- Helyes! – húzódnak mosolyra ajkaim.
Figyelem, miként lát munkához. Még én is tudom, hogy mit csinál. Még. A további folyamatokkal már nem lennék ennyire tisztában. Miért is lennék? Még ha ékszerek készítéséről lenne szó... Nem, akkor sem lennék. Többre tudom értékelni a szakembereket, ha én nem rendelkezem az adott képességgel. Egyébként is felesleges megtanulni ékszereket készíteni, és ismerek egy kiváló fegyverkovácsot, így azok elkészítését is. Neki is kell valami, amiben kiemelkedhet.
- Azt hiszem, mégis félreértettél, Öcsém. Azt szeretném, hogy tanulmányozd. Próbáld meg lemásolni a fémet, amiből készült. Ha sikerülne angyalpengéket gyártanunk, az előnyünkre lenne. Ennek ellenére, azt sem bánom, ha ezt rendbe hozod – intek a rozsdamentesítés alatt álló vasra – Olyan alakot választasz neki, amilyet akarsz. A tiéd, a továbbiakban – teszem hozzá.
Nekem már van. Ha jól emlékszem, legkisebb testvérünk is rendelkezik már egyel, Seth felől pedig nincs kétségem, hogy még a múltban beruházott rá valahogyan. Lehet, hogy Markan is, ki tudja. Ha így is van, a kutatás kedvéért nem kellene tönkretennie sajátját. Viszont ha már eljöttem idáig, akár értekezhetnék is vele egy keveset. Most épp ráérek, egyébként sincs még kedvem visszamenni a kinti porba, hogy nyeljem a homokot a folyóig.
- Mit gondolsz a múltkori találkozóról? – érdeklődöm.
Fontos tudni, ki mit gondol. Főleg most. Talán vagyunk olyan viszonyban, hogy el is árulja nekem a véleményét. Miért ne tenné? Tudja, hogy közös érdeket kell most szolgálnunk, mégis, múltkor nemigen volt lehetősége véleményt formálni a nagy sziszegés közepén. Vagy a végén? Talán inkább a végén, hiszen érkezésük után nem sokkal vége lett.



avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 6:44 pm
Következő oldal


A sumérok földjén
Kisa x Markan
──────────── ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Kérdésem értelmét veszti, amint elhangzik. Hiszen erre a kihalt vidékre maguktól azok jönnek, akik valami különleges fegyvert keresnek, ritkább esetben, hogy békében haljanak. Másokat inkább hoznak, de ők csak ritkán távoznak saját lábaikon, élve. Még egy ok, hogy ne keressek másik helyet. Ideális, minden szempontból. Elég barátságtalan ahhoz, hogy nyugtom legyen. A közelben kitett "Vigyázat aknaveszély!" feliratú tábla - jelentsen bármit is az az akna - csak rásegít, hogy ne járjon ide boldog, boldogtalan.
Ezen az átlagosnak tűnő napon Kisa állít be fegyverért, ismét a közös érdekre hivatkozva. A londoni kis családi összeröffenésen egyértelművé tette, hogy fontosnak tartja a fegyverkezést. Tekintve, hogy erőnk jelentős részét ládába menet vagy ládából kifelé jövet félúton elvesztettük, és meggyengülve vagyunk kénytelenek boldogulni idekint, nem elvetendő gondolat. Mellkasom előtt keresztbe font karokkal csendben figyelem, ahogy nővérem helyet keres a cuccainak és lepakol, majd elém dob egy pokrócot, ami fémes csattanással zuhan a lábaim elé. Nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy kitaláljam, mit csomagolt bele. Árad belőle a mágia. Érdeklődve emelem fel a fejem és dőlök előrébb. Cipőm orrával megpiszkálom annyira, hogy a vászon közül elővillanjon a markolat és a penge egy része. Ahogy sejtettem. Egy angyalpenge. Már első pillantásra látszik, hogy kivételes munka. Bár ez a legtöbb égi vasról elmondható. Tenyerembe vonzom a tárgyat, hogy közelebbről szemügyre vegyem. A belé vésett név már alig olvasható, csak néhány betű vehető ki tisztán, de nincs is jelentősége. A tulajdonosa nagy eséllyel már úgyis halott, többé nem lesz szüksége rá. Kisa kérdésére igenlően bólintok. Tudom mit akar. Sok minden változott az utolsó találkozásunk óta. Azóta, hogy Iszkander számára fegyvert kért tőlem. Tömény bronzból kovácsoltam neki kophatatlan élű pengét, ami úgy hasított végig az emberi testeken, mint kés a vajon. Akkoriban az volt a legerősebb fegyver, amit készíteni tudtam. Azóta sok víz lefolyt az Eufráteszen. Népek jöttek, mentek és hozták magukkal az új technológiát. Az égi penge pontos előállítása mindmáig rejtély számomra, de felolvasztása és az ötvözése már nem okoz nehézséget.
Azt hiszem, nem lesz probléma. - felelem halvány mosollyal, miközben végighúzom ujjaim a pengén. Életlen. Jó ideje nem használták, de ez semmit nem vesz el az érdemeiből. Viszont feltűnik, hogy nyomokban foltos, pontosabban rozsdás. A benne lévő vasat megkezdte az idő. Teszek pár lépést közben a polcok felé, leemelek egy ókori köcsögöt és az asztalra pakolom. Fedelét megemelve szúrós szag csap fel. A foszforsav szaga. Elmerítem benne a tőrt, majd hagyom, hogy a vegyszer végezze a dolgát.
És milyenre gondoltál pontosan? - érdeklődve emelem tekintetem Kisára. Kérdésemmel az eszköz kinézetére célozok, hiszen a lehetőségek tárháza végtelen.

avatar



☩ Reagok :
54
☩ Play by :
Eiza Gonzalez

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 2:30 pm
Következő oldal


Kisa & Markan
Csont és bronz  • Credit:
A makedón királyt számos néven emlegették. Nagy Sándor, III. Alexandrosz, Iszkander… Nem csoda, hisz hatalmas területet hódított meg és vált urává, egészen haláláig. Én pedig mellette voltam, kísértem útján, suttogtam fülébe, s fegyvert adtam kezébe. Egy kardot, amit öcsém kovácsolt és amilyen nem volt másik a földön. A penge még mindig megvan, egykori rejtekhelyemen. Legalábbis ott volt, csakhogy valaki elvitte onnan. Ha fogadhatnék, azt mondanám, az angyal volt az, akit akkoriban sok ügyembe beavattam. Azokba, amiket egy szárnyas gyomra elbírt anélkül, hogy másként tekintett volna rám. A kardot is megmutattam neki, számos más kincsemmel együtt, melyeket birodalmak bukásakor mentettem meg a káosz közepén. Mindegy, vissza fogok szerezni, mindent. Az összes eltűnt értékemet. Ha még ezen a világon vannak, megtalálom őket.
- Közel sem tűnt olyan hosszúnak, mint az a múltkori családi sziszegés – jegyzem meg.
Épp ellenkezőleg, én azt mondanám, meglepően hamar ideértem. Vagy csak sok volt a látnivaló szemeimnek és fel sem tűnt, hogy halad az idő. Azt azért nem mondanám utazásnak, hogy a vízen keresztül átjőve erre a kontinensre, kimásztam a legközelebbi folyóból.
- Mint legutóbb, a közös érdek hozott ide – kezdek bele mondandómba.
Korábban ledobott csomagomat megemelem. Scimitarom kiveszem belőle és hátamra teszem, a másik bebugyolált fegyvert viszont öcsém lábai elé dobom ruhástól. Majd kicsomagolja, ha úgy látja jónak, a pokróc meg még jó lehet itt törlőrongynak. Azt kezd vele, amit akar. Ha megvizsgálja az elé vetett tárgyat, hamar rájöhet, mi az. Tudom, hogy nem foglalkozik szívesen vassal, vagy azt tartalmazó anyagokkal, most viszont remélem, hogy hajlandó lesz kivételt tenni. Mindannyiunk érdekében. Az angyali fém még hasznunkra lehet, ha rájövünk, hogyan tudjuk létrehozni, vagy átvinni ezt az istenverte mágikus tyúkgyilkos tulajdonságot bronzfegyverekre, hogy ránk ne legyen nagy hatással használatuk.
- Sejted már hogy mit akarok? – kérdem, aprócska mosollyal.
Gondolom, igen. Mi mást akarhatnék tőle, mint fegyvereket? Azok készítéséhez ért, így láthatjuk legnagyobb hasznát, egyelőre. Később lehet, hogy más képességeire is szükségünk lesz. Attól függ, mi hogy alakul. Most viszont eszközök kellenek, amikkel megvédhetjük magunkat a tervezési folyamatok alatt. Nem mászkálhatunk védtelenül, közönséges fegyverekkel, amikkel ha megkarcolunk egy démont, vagy egy tollseprűt, azonnal begyógyul a seb. Ide hatásos módszerek kellenek és az sem megoldás, ha lemészárolunk pár angyalt. Egy részt a jelenlegi erőnkkel bár megoldható, kockázatos. Másrészt ha hirtelen eltűnik nyolc angyal valamelyik térfélről, annak utána járna valaki és csupán idő kérdése lenne, mikor akadnak a nyomunkra. Magamban meg Sethben még bízom annyira, hogy képesek vagyunk elrejteni nyomainkat, ha a tudásunkról van szó. Vannak azonban olyan családtagjaink, akikben kételkednék ezen a téren.



avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 1:48 pm
Következő oldal


A sumérok földjén
Kisa x Markan
──────────── ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Idejét sem tudom már mikor jártam itt utoljára, de jóval a ládába börtönzésünk előtt lehetett. Az utolsó idelátogatásom óta szemmel láthatóan sokat változott a vidék. Kihaltabb, mint valaha. Warka. Így nevezik a hajdanán Uruk néven emlegetett várost. A várost, amit annyi évezreden át lakhelyemül választottam. Kötődtem ehhez a helyhez. Itt megvolt minden, amire szükségem volt. Talán ezért sem keltem útra, ahogy testvéreim tették. Nem vágytam bebarangolni a világot. Csak akkor mentem, ha a feltétlen szükség vagy a háborús helyzet megkövetelte, de akkor is csak városokkal odébb költöztem át. Ritkán hagytam el Mezopotámiát, és ha tehettem mindig visszatértem Urukba.
Az idő nem volt kegyes ezzel a térséggel sem, de meglepő módon a zikkurat még mindig állt - fogjuk rá -, több mint 4000 év után is. Jó látni, hogy nem tűnt el minden nyomtalanul. Ez azért az elmúlt korok emberének szakértelmét is jól mutatja, tudtak építkezni. A romos külvárosban járok és megállok a helyen, ahol valaha a műhelyem állt, és ahol voltaképp ma is áll. Az emberek számára nem több, mint egy üres tér. Elszórtan kőmaradványok, amik azt jelzik, egykor itt egy épület emelkedett. A föld az istennő oltalma alatt áll és leviatán mágia rejti el titkait a kíváncsi szemek elől. A rúna bevégezte a feladatát. Őrizte és rejtette ezt a helyet visszatértemig. Sebet ejtek a kezemen és véremmel megtöröm az erejét, hogy újra beléphessek műhelyem ajtaján. Nem változott semmi, minden úgy áll itt, ahogy annak idején hagytam. Nanse gondoskodott róla, hogy így legyen. Fel is tűnik a hiánya. Azt hittem itt találom majd, főleg, hogy idejövet az Eufrátesz környékén sem láttam őt. Igaz, több mint 700 év telt el azóta, meglehet, hogy a démon is elhagyta már ezt a szellemjárta vidéket. Ha majd túl leszek mindenen talán megkeresem őt. Amúgy is, még él az egyezségünk. Sem ő, sem én nem teljesítettük még teljesen az ígéretünket. Körbejárom a műhely belsejét. Kellemes meleg van, a kovácskemence tüze még mindig ég. Egy átlagos kovácsműhelyhez képest meglehetősen üres. Az évezredek alatt készített fegyverek javarészt már nincsenek itt, ahogy az eszközeimé sem. Még a nagy perzsa roham előtt elvitettem biztonságba, mégis bőven elég szerszám maradt itt, hogy dolgozni tudjak, míg vissza nem szerzem a cuccaimat. Érzem valaki jelenlétét, de nem Nanse az. Az egyik testvéremet fújta erre a déli szél. Már akkor tudomást szerzek érkeztéről, amikor feltűnik a folyóknál. Kis idő és Uruk romjainál lesz, műhelyem ajtajában.
Hosszú utat tettél meg. Mi járatban erre? - érdeklődöm Kisa felé fordítva figyelmemet. Rég volt, mikor utoljára itt járt. Emlékszem még arra a bronzkardra, amit legutóbb tőlem kért. Szokatlan könnyedséggel bólintottam rá a feladatra. De akkor közös volt az érdek. Kisának fegyver kellett Iszkander kezébe, nekem meg jól jött, ha valaki jön és szétrúgja a perzsák seggét. Bosszantó egy népség volt. Öröm volt látni a Birodalom bukását. 

avatar



☩ Reagok :
54
☩ Play by :
Eiza Gonzalez

Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 5:43 pm
Következő oldal


Kisa & Markan
Csont és bronz  • Credit:
Régen többnyire csak átutazóban jártam ezt a vidéket. Igyekeztem elkerülni a testvéreim otthonául szolgáló területeket, s csupán látogatóban megjelenni, esetleg rövid ideig maradni, ha történt valami érdekes. Ugyanez volt Mezopotámia térségével és Uruk városával. Az egykorival, tekintve, hogy már egyiket sem úgy hívják, ahogy régen. Valami Irak, vagy mi lett az ország neve. Elkeserítő, hogy ennyire nem tisztelték a múltat, holott nem kevés ember vére folyt ezeken a földeken. Egy kicsivel több, mint akkor folyt volna, ha Markan nem itt tölti el idejét.
Nem ez az első eset, hogy meglátogatom őt annak reményében, hogy elvállal egy általam adott munkát. Régen jól végezte dolgát, évezredekkel ezelőtt, amikor a makedón király, III. Alexandrosz kardját kovácsoltattam. Most sem lenne sokkal másabb dolga, esetleg egy kicsit nehezebb. Talán nagyon, de biztos vagyok benne, hogy megoldja, hiszen ő is egy közülünk. A leviatánok közül.
Örülhetek, hogy Markan erre a térségre költözött és nem egy hatalmas sivatag kellős közepére. Itt azért akadnak folyók nem túl messze, melyek közlekedésemet elősegítik. Utána meg… Jöhet a por és kosz, na meg a séta, ami kivételesen nincs ellenemre. Szeretem felmérni, miben változtak a tájak a régihez képest. Rendszerint arra jutok, hogy kopárabbak és sivárabbak, mint egykoron. Ez nem mondható egyedül az alászálló tollas had hibájának. Nagy szerepet játszott benne a felelőtlenné váló emberek élete. Amióta megszűntek létezni a rendes uralkodók és nem irányítják normálisan a halandókat, elfeledkeztek a régi értékekről. Önzővé váltak és lustává, megszűnt bennük a birodalmakat összetartani képes erő.
Öcsém egykori műhelyéhez vezet utam. Értesüléseim szerint itt munkálkodik tovább, bár ez érthető. Miért keresnénk új helyet, ha a régiről mindenki megfeledkezett? Időpazarlás lenne, arról nem is beszélve, mennyi macera lenne a dolgaink átköltöztetésével.
- A gyűlés óta nem láttalak, Markan – szólok mosolyogva, amint megpillantom őt.
Ezt veheti akár köszönésnek is. A tőlem elvárttól ellentétben most meglehetősen sok rajtam a ruha azért, hogy az út pora ne bőrömön kössön ki. Egy kicsit megpaskolom kabátom, a kendőt lehúzom arcomról, úgy nézek rá újra, miután leveszem kalapom is. Hátamról leakasztom anyagba bugyolált csomagom. Az kisebb zörrenéssel landol csizmám mellett, minek színe jelenleg inkább barna, semmint fekete.



avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 11:03 am
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2