Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Allegheny National Forest
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 8:01 pm
Következő oldal


☽ Erdő közepében járok..

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Az ember előttem láthatóan félt. Hogy miből vettem biztosra, hogy ember? Első sorban az, hogy félt. Nem igazán félnek a természetfeletti teremtések, nem az alaptermészetük része. Inkább túlélő ösztön, mint félelem.
Hiába emelem fel a kezeimet, hogy tiszta a kezem, hátrál és kardot fog. A kardnak a hegye megremeg a kezében, megcsóválom a fejemet. Nem elég stabil a fogása. Egyetlen mozdulattal fegyvertelenné tehetném, ha akarnám. Megállok, hogy ne hátráljon, majd a lány szemeibe nézek.
- A nevem Phanuel – jelentem ki neki, és széttárom terebélyes szárnyaimat. Ez a legjobb bizonyítéka a mivoltomnak. Ezzel a szárnyamat vissza is húztam a hátamba. – Nyugodj meg, nem bántalak, de…
Közelebb kerülök hozzá, és figyelmeztetem, hogy hozzá fogok érni, majd a kezeit úgy rakom a kard markolatára, hogyan azt a pengét meg kéne fogni.
- Így stabilabb a fogásod és nagyon magadat se darabolod fel. Hogy hívnak?
Érdeklődöm meg a nevét, ha már gyorstalpaló kardforgatásórát tartok neki. A tapasztalt ember felvetésemet ki is vertem a fejemből. Aki olyan sután tartja a kardot, nem lehet régóta kint vagy ha igen, piszok szerencsés.
- Mióta járod a vadont? Messze van a városod? Merre tartasz? – bombázom meg kíváncsian a kérdéseimmel. Lehet, hogy szegény lány csak kapkodja a fejét, és nem tudja melyikre válaszoljon, de türelmesen, barátságos mosollyal várom a feleletét.
Ha már így összefutottunk, rendkívül érdekel a kiléte. Csak Isten tudja, milyen lehetett a múltja, ám tekintve a reakcióit, ő is elszenvedte a háborút - mely nekünk köszönhető - mint mindenki más.



avatar



☩ Reagok :
10

Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 7:42 pm
Következő oldal


Reyna & Phanuel


 


Azért szeretem az ehhez hasonló helyeket, mert nem találkozom senkivel. Ha mégis, az jó nem lehet, úgy értem… A szörny is egy olyan helyen élt, aminek a közelében ilyen zöld volt minden. Messze van innen, nem itt, de akkor is ilyen volt. Éppen ezért ijedek meg, amikor meghallom a léptek zaját. A pataktól gyorsan eltávolodom és kardom előveszem, úgy nézek az idegen felé. Szabad kezemmel csuklyámat arcomba húzom, köpenyem összerántom magam előtt, majd hátrálok néhány lépést. Nagyjából úgy, ahogyan ő közelít. Látom felemelt kezeit, hallom hangját, ami közel sem olyan borzalmas, mint annak a démonnak, kinek hangja fejembe vésődött.
- Mi vagy te? – kérdezem azonnal.
Ha folytatja felém útját, én úgy hátrálok tovább, amennyiben pedig megáll, én magam is így teszek, megtartva a biztonságosabbnak vélt távolságot. Ezen a helyen nem kellene lennie senkinek, bár… én is itt vagyok. Nem, én más vagyok. Mindig hasonlókon jártam, bármerre mentem. Esetleg nem volt ennyi zöld, sokkal inkább szürke volt, vagy barna és felfelé vezetett az út. Néha fehér is volt és hideg. Nagyon hideg, levegőt pedig nehezen kaptam, ha nem álltam meg sokat pihenni.
Azzal, hogy felemelte mancsait, engem nem ver át. A szörnyeknek nem kellenek fegyverek, nagy erejük van. Képesek eltörni egy kart, vagy egy lábat, pusztán az ujjaikkal. Az, hogy néha mást használnak, talán azért van, hogy ne okozzanak akkora kárt szerencsétlen áldozatukban.
Miközben őt figyelem, nyelek egy nagyot. Államról letörlöm a rajta lévő víz maradékát, ezzel leszedve onnan némi koszt is. Amint ezzel megvagyok, kardom két kezembe fogom, hátha így megálljt parancsolhatok a remegésnek. Hegye ide-oda leng, nem nagyon, de láthatóan. Még sosem kellett szembeszállnom egy démonnal sem. Tudom, hogy kell, akarok is. Ők gonosz lények, veszniük kell, de tartok erejüktől. Nem is… Inkább attól, hogy újra bezárnak egy olyan kis helyre egy ajtó mögé a sötétbe. Aztán időnként kivonszolnak onnan és összevagdosnak, meg mindenféle folyadékot öntenek le a torkomon. Volt olyan is, ami égetett. Onnan tudom, hogy olyan érzés volt, mert a talpamat megégette a démon. Ahhoz hasonló volt, forró érzés, fájt is. Egy ideig nem tudtam beszélni utána.



avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Szer. Okt. 10, 2018 9:10 pm
Következő oldal


☽ Erdő közepében járok..

Conquest • szószám: - • Credit:

 
A fekete tollaimat sütötte a nap, A vándorlásom még mindig tartott, kellett a kikapcsolódás, hogy elmélkedjek a történteken, sok mindent újra kell gondolnom önmagamban. Már San Francisco környékén volt egy kis kalandom, persze mészárlásba torkollt az egész, de ők kötöttek belém. „Csak magamat védtem” ekképpen nyugtattam magam. Vajon elkerülhető lett volna a harc? Képes lettem volna békésen megoldani az egészet? Nem hiszem, ám legutóbbi időben sok minden fogalmazódott újra bennem.
Egy kis erdő felé értem, elkezdtem ereszkedni. A kiváló látásomnak hála feltűnt valaki. Mozgás, tekintettel arra, hogy nem akarom a frászt hozni rá, kicsit távolabb szállok le tőle, úgy jó tíz méterre. Egy fiatal lány, lehet, hogy szakadár? A levegőbe szimatolva megcsap a szaga. Erős érzékeim egyik hátránya, minden embernek megérzem a szagát, bár az övét lehet, hogy nehéz lett volna nem érezni, ami megérthető. Az ég tudja, mióta vándorolhat. Fegyverként csak kardot láttam nála, éppen a kis patakból ivott, ami elfolyt ott. A víz tiszta volt, sokat tisztult az utóbbi években, hiszen egy fokkal kevesebb lett a szennyezés, így a föld, Atyánk hatalmas műalkotása elkezdte önmagát gyógyítani. Bár ez a hely eleve nemzeti parknak számított, ha jól emlékszem, régen se volt túl szennyezett.
Lassan szedtem felé a lépteim, és még tisztes távolban megszólítottam őt.
- Hé, te! Üdv! – Kedvesen vigyorogtam, ahogy léptem hozzá még kettőt. Nem tudtam, hogy mit fog reagálni. A heves reakció elkerülése felemeltem a kezemet, jelezve, hogy nem fogok fegyvert.
Megfigyeltem az idegen lányt, bizony a feltevésem helyes, sok ideje van távol otthonától és a civilizációtól.
- Nyugalom, nem akarlak bántani! - biztosítom verbálisan is ártalmatlan szándékaim felől, ám még mindig talpig páncélzatban voltam. Nem is volt igazán semmilyen tervem a halandóval, egyszerűen csak kíváncsi voltam rá.




avatar



☩ Reagok :
10

Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 12:29 pm
Következő oldal


Reyna & Phanuel


 


Alvás közben ma is emlékeimmel küzdöttem. Az a démon megint ott volt, hogy szűnni nem akaró fájdalommal átkozzon. Vérem előbb vörösen, majd feketén folyt ki a karomon ejtett sebből. Azért vágott meg ott, hogy figyelemmel kísérhessem, miként változik meg a bennem lévő élet színe. Mint idővel megtudtam, az emberek számára a vér az, ami létéhez hozzájárul. Amint túl kevés lesz belőle, meghal az, akit megsebesítenek. Ezért ügyelt arra, hogy hamar gyógyuljak. Ezért nem kínzott szüntelenül, hanem megvárta, amíg a vérzés csillapodik.
Tekintetem kezemre emelem, miközben a földön ülök. Pillantásom végigszalad a rajta lévő vágáson, amit saját kardom okozott gyakorlás közben. Néha előfordul, hogy nem sikerül egy-egy csapás, de semmi gond. Ez is elmúlik, épp úgy, ahogy a seb begyógyul. Mancsomat a mellettem lévő patak vizébe nyomom, hogy csillapítsam a fájdalmat. A víz hideg érintése segítségemre van ebben, pedig nincs benne semmi különös. A szaga is olyan… vizes. Meg van itt még fű és föld is, na meg fák. Jó sok fa, amik eltakarják azt a fényes izét odafent, ami elrontja a látásom, ha rá nézek. Kicsit hidegebb van így, de ez ellen csak annyit kell tennem, hogy alaposan beletakarózom köpenyembe. Az mindig segít, na meg a levelek, amik közé bebújok esténként.
Amikor meglátom magam a víz felszínén, ki is veszek egyet hajamból. Nem mintha különösebben zavarna, hiszen elfér. Pont úgy, ahogy máskor is, egyszerűen csak nem akartam, hogy oda hulljon, ahol inni akarok. Kezem kihúzom a patakból, majd megtámaszkodok két mancsommal mellette arra az időre, amíg belemártom fejem és kortyolok néhányat. A számban lévő száraz érzés azon nyomban megszűnik. Fogalmam sincs miért, de tudom, hogy erre szükségem van. Az a démon számtalanszor panaszkodott miatta. Amikor elmegyek innen, még meg kell töltenem azt a tárolót, amiből annak idején ő a fejemre öntötte a folyadékot. Néha ehhez hasonló íze volt, néha rosszabb, mintha romlott lenne.



avatar



☩ Reagok :
10

Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 12:26 pm
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2