Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
San Francisco környéke, romos település
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Hétf. Nov. 05, 2018 9:57 am
Következő oldal


I help you for a price
Phanuel x Volgan
Az ostobát nem tudom az öreg Luci mivel biztatta fel ennyire, hogy ne beszéljen, de ha itt végeztünk ígyis úgyis vége lesz. A tollas „barátom” nem is próbál megállítani. Nagyon helyes, vagy ő is így végezné. Nem vagyok túl jó kedvemben, megzavarták a sziesztámat, és még ez a nyomorult se mondta el amit tudni akartam. Úgy néz ki, hogy angyalka nem irtózik a vértől ami az arcára cseppent. Megcsóválja a fejét, és ilyen fura nézéssel pillant rám, mint aki fel van háborodva. Hát én nem tudhatom, hogy ő mennyire érzékeny az ilyenekre. Bár nem habozott mikor átadtam a stafétát. Kérdés nélkül vágta ketté a démont. Szavaira csak egy halk sóhaj jön ki szám nyílásából, de hangomat nem hallatom jobban. A köszönetkérését meg egy egyszerű kézmozdulattal jeleztem, hogy „nincs mit” . Majd elém állt, és idegesítő ridegséggel nézett szemeimbe, és feltette a kérdést, amire vártam.
- Jó tett helyébe jót várj, ha jól emlékszem van valami hasonló mondás... – kezdek bele – Nem tudom mennyire figyeltél mielőtt szétvágtad volna azt a nyomorultat... – de van egy olyan érzésem, hogy semennyire… - Belevágtam a mellkasába, a főnöke nevét, akiről fontos információkat tudhatott, amiket nem mondott el, és ez lett a vége. - fejezem be egy időre, miközben megindulok az egyik romos ház árnyékába, közben intek neki, hogy kövessen.
- Lehet még visszajönnek. - vetem oda neki miközben beérkezünk az épületbe. Ott leülök egy kupac törmelékhalomra.
- Ezek már csak ilyenek. Megfutamodnak aztán egy még nagyobb sereggel visszatérnek. Hogy lehettél ennyire ostoba, hogy csak így landoltál egy sereg démon közt? - teszem fel a kérdést értetlenül.


avatar



☩ Reagok :
114
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Vas. Nov. 04, 2018 9:48 pm
Következő oldal


☽ I'm sorry, wrong house number!

Zene • szószám: - • Credit:

 
Vérmocskos kezem a kardom markolatán pihent, miközben a felszögezett démont néztem. Többszöri felszólításra sem adja ki az információt, amit a másik kér, és ez a hűség olyan, amit vagy szimpátia, vagy a félelem generál. Démonok esetében az utóbbi jöhet szóba. A gúnyos nevetés – amit hallat még úgy is, hogy ki se látszik a vérből – gyomorforgató. Ahogyan a képébe röhög kínzójának nem bátorság, inkább botorság jele, esetleg valami csodát vár. Lehet éppen azt, hogy én fogom megállítani azt, ki rá veszélyt jelent? Engem nem érdekelnek a démoni viták, ám ez az információ még nekem is érdekes. Ha ilyen fontos lenne, akkor lehet nekem is hasznos. Ám ha a férfitől nem tart, tőlem se fog. Egyik kezemben fogom a kardot, mely forgatásra kap lángra. Az elemi mágia remek műve. Jó fegyver a természetfeletti ellen. Igazán nagy hasznát vettem volna San Franciscóban.
Addig fajul a helyzet, hogy egy gyors mozdulatot követően egy karral szegényebbé vált a fogoly. A kifröccsenő vér befestette az arcomat, de én rendületlen álltam ott egyenes gerinccel, mintha csak várakoznék valamire. Láttam már szörnyűbbet is. A kérdésre csak megcsóválom a fejem, hiszen mit gondol a démon, milyen harcos vagyok én? Olyan, aki nem bírja elviselni a vért? Milyen életképtelen lennék akkor, az alap funkciómat, amire teremtve lettem képtelen lennék elvégezni.
Végül át lett nekem adva az ellenséges idegen. Látszott, hogy belenyugodott a végzetébe. Megszorítottam a démoni kardot, két kézzel fogtam meg, meglengettem a fejem felett ahogy oda ugrottam és a lángoló karddal kioltottam életét.  Persze, ha meggondolná magát, akkor időben meg tudok állni, és gúnyos mosoly kúszik orcámra, ám eme végkimenetel esélye elég halovány.
Hátat fordítottam a félbevágott hullának, és a férfi felé fordultam.
– Kár, hogy vele veszett, amit tudni akartál – sóhajtottam, majd biccentve hozzáfűztem. – És köszönöm, nélküled felaprítottak volna.
Közelebb léptem hozzá, és a szemeibe néztem. A szemeim ridegséget sugároztak amint feltettem a kérdést, mi régóta fúrta oldalam.
– Miért segítettél nekem?



avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 2:42 pm
Következő oldal


Tollasom végzett az ellenfelek maradékával, és a háttérben figyelt. Figyelt engem, és régi cimborámat, aki krisztusi pózba tartózkodik a falon. Követeléseimre az volt a válasza, hogy egy adag vérrel leköpött. Megráztam a fejem, és letöröltem az undorító vérét. Vettem egy mély levegőt, majd széttéptem a felső ruházatát, és késemmel egy nevet írtam bele a mellkasába, jó mélyen, hogy biztosan érezze miről is akarok tudni. Ez a név nem volt más mint "LUCIFER?".
- Beszélj különben kitépem a karodat. - kezdtem ideges lenni. A démon ismét nem szólt semmit csak nevetett egyet vérrel telt arcából. Mérgemben a vállába állítottam a tőrömet, melyből a fér gejzírként tört elő, és a mögém lépő angyal arcán kötött ki. A démon már meg se érezte a kést. Ám mikor egy határozott mozdulattal jobb kezétől megszabadítottam, akkorát üvöltött a fájdalomtól, hogy akik elmenekültek még gyorsabban kezdtek el rohanni. Hátranézek a tollasra, akinek az arcán még mindig ott a vérfolt.
- Ha nem bírod a látványt nyugodtan elfordulhatsz. - közlöm vele majd visszafordultam, és a másik vállát céloztam meg. Ám most a falba vágtam nem a húsba. Szeme sem rebbent. Elfogadta a halálát. Visszafordultam az angyalhoz.
- Látod ez tud leginkább felidegesíteni. - mutattam hátra a falhozragadtra - azt csinálsz vele amit akarsz, de ha elengeded egyesével húzgálom ki a tollaidat! -vállon veregettem, majd elindultam a másik irányba. Pár lépés után az egyik hullából kihúztam a fegyverem, majd suhintottam egyet, hogy a vér lekerüljön róla.
- Egyébként jól küzdöttél - vetettem neki oda háttal miközben végignéztem a földön fekvő hullákon.

avatar



☩ Reagok :
114
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 9:22 am
Következő oldal


☽ I'm sorry, wrong house number!

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Néha odavetettem tekintetem a megmentőmre. Nem kell nekem elmagyarázni, hogy mekkora szolgálatot tett, tudom a sors ama kimenetelét, ami jött volna, látom magam előtt az élettelen porhüvelyem, és a tudást, titkot mely velem veszett volna. Sok fontos dolgot tudtam meg, veszélyes elvesznem.
A harcot lendületesen folytattam, az új karddal, amit szereztem, démoni munka, egyszerűen lenyűgöző. A lángoló penge a fegyvertáramban fog helyet foglalni minden bizonnyal, sőt bizonyosan használni is fogom. A szóban forgó kard megmártózik az egyik démon mellkasában, elpusztul, mint sok más társa előtte. A férfi elől kezelésbe veszi az előbb általam előre dobott démont. Meglehet ismeri, tekintve az ellenszenvet, mit iránta tanúsít. A démonok mindig marták egymást, nem meglepő tőlük, hisz ez a fajtájukból ered. Lucifer a saját keserűségéből, gyűlöletéből alkotta őket. Vajon képesek egyáltalán szeretni és békében lenni?
Szép apránként szétvertem a démonokat, nagyon alacsony rangúak voltak, így nem sok mindent tudtak velem kezdeni. Kaptam egy horzsolást, de cserébe lemetszettem a karját. A csapatot lassan elvertem, és a hullákat átlépve közelebb merészkedek a beszélgető pároshoz.
Valami titokról volt szó, valamit tudni akart, csak a háttérben maradva figyeltem, és lassan végig pásztáztam a halottakat.  Ismerős arcokat tallóztam, ám végső esetben nem találtam egyet sem. Kicsit pihegtem, hiszen a folyamatos harc és mágiahasználat kombinálása picit megizzasztott, ám még nagyon sokáig tudnék küzdeni, még vagy fél napig folyamatosan harcolhatnék, mágia nélkül. AZ a leggyengébb részem mára. Régen bezzeg, végtelen erősek voltunk.
Hideg arccal nézek végül két démon felé, majd odaállok a megmentőm mögé, és figyeltem miként húzza ki belőle a vágyott információt.



avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szer. Okt. 10, 2018 11:40 am
Következő oldal


A szárnyas megköszönte, hogy helyette az ellenfelét öltem meg, majd fölpattant. Kivédett egy támadást, majd a régi ismerősre vetette magát. A többi nyomorult csak figyelte őt ahogy a vezetőjüket a lábam elé hajította. Szájában kb két kiló por volt ami vérrel vegyülve köpködött kifele a lábam elé. Nem kellett több nekem se. Telekinézissel fölemeltem őt, és a fal felé vágtam, a következő mozdulattal utána dobtam egy kardot, és felszegeztem a falra. Még él, de mire itt végzünk meghal. Egy része a démonoknak el is menekült midőn ezt meglátta. A maradékot elkezdtem én is kaszabolni, A csapásaikat könnyedén hárítottam. Közben rá-rá pillantottam az angyalra, aki szinte ragyogott a hentelés közben. Ha nem mentettem volna meg biztosan nem így nézne ki. Gondoltam magamba, miközben az egyik démon nyakán keresztül döftem a kardomat. Az egyik menekülőre akarta fogni, de elé teleportáltam, és levágtam a fejét. Úgy látszik kezdik feladni. Egyre többen tűnnek el. Már csak alig egy maroknyi maradt akiket rábíztam a pelyhesre. Én közben foglyomhoz sétálok és életet pofozok belé. Szegény úgy lógott ott mint akit akasztottak. Majd felvettem két másik kardot és a kezeibe állítottam, mire ő egy hangos üvöltéssel válaszolt.
-Tetszik mi? - gúnyos vigyorral kérdeztem tőle. Sose voltunk jóban, és végre itt az alkalom, hogy mindent visszakapjon. Visszapillantok és látom, ahogy a "barátom" már végzett is a maradékkal. Legalább ezt rá lehetett bízni. Egy kisebb tőrt kapok elő, és a falra szegezett démon torkához helyezem.
-Mond el amit tudni akarok, és talán nem váglak darabokra. - folytattam hozzá szigorúan.

avatar



☩ Reagok :
114
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 6:50 am
Következő oldal


☽ I'm sorry, wrong house number!

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Igen hamar rájöttem, hogy nem sokra megyek az ördögűzés kísérletével. Mivel megszakítottak benne, egyből kardommal kezdtem harcolni. Tekintve, hogy egy Ipharem vagyok, rendkívül erőteljes is.  A hátam mögött található démont egy rúgással küldtem torkon, és utána jókora lendülettel hasítottam karddal, Ahogy tudtam, úgy harcoltam ellenük, mágiát bevetve, így nem egészen azt látták, amit én mozdulok, Teljesen más képet adtam magamról, ám ez csak egy ideig működött, féltem, hogy lemerítem magam.
Mikor majdnem legyűrtek, telekinézist használtam. A legutóbbi események óta letűnt, hogy nagyobb tárgyakat tudok felemelni kevesebb megterheléssel. Mindenképpen erősebb lettem az az előtti állapottól. A lökéshullám, amit generáltam megingatott mindenkit a lábán, és kapva az alkalmon a legvédtelenebb pontra sújtottam a még előttem álló démonoknál. Az egyik holtan rogyott össze, de a másik a földre vitt egy rúgással. A szúrása elől elforogtam, mire egy kard a semmiből repült elő és kaszálta le a támadóim kis részét.
Egy férfi lépett mellém, a külleme kellemes volt, éreztem rajta a sötétséget, és a megszólításból biztosan tudtam, miféle is ő. Nem foglalkoztam a sértőnek ható titulussal, csak biccentettem, ahogy felugrottam a helyemről.
- Remek, már több az esély. Köszöntem a segítséget – vetettem oda, és egyből hárítani is kényszerültem. Megpillantottam a vezetőjüket. Mágiámat hívtam segítségül, és felreppentem a szárnyaimmal, ám ők csak a pillanatot láthatták, amint elrugaszkodtam, majd a következő pillanatban becsapódtam a démonok mögé, ahol a vezetőjük volt. A Mellkasára álltam, eltörtem a szegycsontját, A sarkamat még direkt bele is vájtam az említett testrészbe.
~ Vezérnek elöl a helye, te erkölcstelen pokolfajzat. A legmegátalkodottabb démonok is előre vonulnak, ha csatába vezetik az embereiket, de te még náluk is gerinctelenebb vagy. - Zengtem a fejében telepatikusan, majd megragadva a testét előre hajítottam.
A kardommal folytattam a harcot., Majd rövidesen lefegyvereztem az egyik démont, a kardját kezembe kaptam, és azzal öltem meg. Egész érdekes fegyver, valami rúnák is voltak bele vésve, ám ezeket a csata hevében akkor fejtettem meg, mikor a kard elkezdett izzani. Suhogtattam a bal kezemben, és a kard hamarosan lángra is lobbant. A démoni harci mágia mindig is lenyűgözött.
Hárítottam, és ellen támadtam. A démonok láthatták végre igazi valómat, a mennyek erős harcosát, úgy küzdöttem velük, mintha nem tartanék semmitől, és tudnám, hogy túlélem a harcot. EZ elrettentő tud lenni a gyávább lények számára.




avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 4:48 pm
Következő oldal


San Francisco veszélyes hely a démonokra, ám az én utam mégis oda vezet egy-két plusz információ kapcsán. Első sorban távoli megfigyelést terveztem, aztán, ha ebből nem tudok meg semmit közelebb férkőzöm. Hosszú időt vett igénybe az utazás, és eléggé el is fáradtam. Egy romos településhez érve az egyik fal árnyékában lepihentem kicsit. Az eget bámultam, vajon mi lehet odafönt olyan jó, hogy minden ember oda akar kerülni? Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy hogyan nézhet ki a menny, mielőtt lerombolom, és felégetem az egészet. Egy csapatnyi erősebb démon közellétét éreztem meg, óvatosan a főtérre tekintek, és egy régi társamat vélem felfedezni aki ízig vérig Luciferista, ha tehetné még a seggét is kinyalná a nyomorult. Mindig is bosszantott, de ha akkor megölöm oda a pozíciómnak. Viszont most nem gátol ebben semmi. Úgy néz ki vezető pozíciót töltött be azóta. Nem értem, hogyan kerülhetett oda mikor egy imp is okosabb nála. Épp készülnék csatába ugrani mikor egy óvatlan angyalka pontosan a tömeg közepébe érkezik. Azt hihette, hogy majd valami ünneplő tömeg várja majd, hát ünnepeltek azok, csak nem azért amiért ő várta volna. Érezték a vérszagot. Egy darabig csak néztem ahogy a tollas harcol a démonokkal. Egészen jól teszi a dolgát. Egyik démon a mellettem lévő ablakon csattant be. Mielőtt még felfedezett volna kivégeztem. Majd megidéztem egy pokolkutyát, akit azonnal a tömegbe is küldtem. Szegényes varázsképességeimnek hála nem sokáig élt a dög, de egy pár démonnal kevesebb lett. Persze ez neki föl sem tűnt valamit elkezdett mormolni, de megzavarták benne ezért ki kellett, hogy térjen. Majd folytatódott a kardpárbaj. Esélye nincs. Gondoltam magamban, majd előkaptam fegyvereimet én is, de vártam. Vártam meddig is bírja nélkülem. Közben gondosan egy tűzgolyót készítgettem elő. Mely egy tökéletes pillanatban az ellenséges démon arcában végezte mielőtt az lesújtott volna a tollasra. Nem tudom miért segítettem neki egyáltalán. Hagynom kellene meghalni, de a tudat, hogy annak a balféknek a csapata megváltoztatta a felállást. A földre került. Szembe vele a végzetes csapás. Ez volt az a pillanat amikor a végső döntést meghoztam. Egyik kardom sebesen hasította át a távolságot, a kezem, és a démon nyaka közt. Hasonló sebességgel én is oda kerültem, majd kihúztam azt belőle. A halott szépen lassan esett össze. Ahogy eltűnt előlem egyenesen vele néztem farkasszemet. Mint mindig most is leghátul "harcol". Ez még jobban felbosszantott.
-Jól vagy tollas? - böktem neki oda, és várok. Vajon őt kell először megölnöm vagy a régi ismerőst?

avatar



☩ Reagok :
114
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 01, 2018 10:15 pm
Következő oldal


☽ I'm sorry, wrong house number!

Conquest • szószám: - • Credit:

 
San Francisco környékén jártam már, de nem terveztem bemenni a nagyvárosba. Inkább vándoroltam egy picit, szükségem volt időre, hogy pihenjek és gondolkodjak. Mostanában sok volt a dolgom, jeleztem hát Urielnek, hogy kicsit távol leszek. Persze az arkangyalom tudhatja, hogy nem vagyok elérhetetlen, csak egy imájába kerül, és ott leszek.
Jó érzés volt, hogy néha zuhanórepülésben kitártam szárnyaim, és magasabbra repültem, gondtalanul siklottam, minden gondtól messze. Magamban a testvéreimre gondoltam. A sok céltalanul tengő fivérem, akik elvonultak a semlegességbe, és várják Istent. Őket nincs, aki vezesse. Imádkoztam értük, hogy az idő, amit a várakozásra áldoznak, térüljön meg. Most a sötétség ellen ránk, semlegesekre is szükség lesz, és valakinek vezetnie kell minket. De ugyan, ki lesz az, aki összefog majd minket, most, hogy Raguel nincs?
Ahogy egy kis település felé érek, mozgást látok. Talán emberek azok? Leszállok a település főterére, ahol egyből több emberrel lett körülvéve. Végig mértem a népet, és feltűnt, hogy nem emberek. Egyből rám támadtak. Démonok voltak.
Kitétem a támadás elől, és kardot rántottam. Mind a két kezemben volt penge, és úgy támadtam az egyikre, de sokan voltak. Egyet sikeresen telekinézissel egy épület ablakán áthajítottam, és egy másikat megsebeztem, de még volt egy, aki hárította a csapásom.
Próbáltam kitartani, folyamatosan támadtam és védekeztem, majd elkezdtem hangosan énoki igézetet szavalni, egy ördögűző imát. De az egyik imától szenvedő démon a kardjával felém csapott, így azt kerültem ki, és az űzés abbamaradt.
Harcoltam a démonokkal, de tudtam, hogy menekülnöm kell, esélyem sincs ellenük, hacsak nem kapok segítséget valahonnan.




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2