Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Road to the North Pole - scary merry christmas?
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
37
☩ Play by :
Joseph Gilgun

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 6:51 pm
Következő oldal


Christmas time is killing us

Athan & Ruben
zenei aláfestés • szószám: 1815• Credit:

 
Tudjátok mit tartok a legunalmasabb dolognak az emberek kismillió értelmetlen szokásai között? A szobafogságot. Persze, értem a nevelési célzatát, mégsem lehet a lurkó kezét levágni, hogyha elcsent engedély nélkül egy plusz csokoládét a konyhából, vagy összetörte véletlenül a legszebb ünnepi tálat és a nyelvét sem lehet már kivágni, hogyha hazugságon kapták, az otthoni börtön pedig sokkal barátságosabb és fájdalommentesebb, de annál unalmasabb. Szolidaritásból fekszem már az ötödik végtelennek tűnő napja Lea rózsaszín, rojtos, bojtos, kissé piszkos plüss szőnyegén, amin heverni olyan érzés, mintha magába akarna szippantani a padló és hallgatom, hogy Barbie és barátnői merre csavarognak az apokalipszistől mentes, képzeletbeli városokban, milyen apróságokon vesznek össze, hogy például Barbie haja borzalmasan nézett ki hátulról, de nem szólt neki senki, Ruth diétás keksz helyett rendeset kapott, Charlie szerint még divatos a flitter, de a többiek szerint nem, pláne akkor nem, ha lila és kék, akkor pedig duplán eretnekségnek számít, hogyha még mindez egy rózsaszín felsőn is van. Uram ég, Lea, minek kellett hazudni arról, hogy focizás közben ki rúgta be az ablakot? Szemhéjaim már attól rángani kezdenek, hogyha Lea akárcsak megemlíti a babarózsaszín kocsi használatát, hogy egyik helyről a másikra abban utazzanak, mert az egyik kereke minden egyes gördülésnél fülsüketítően csikorog, nyikorog, nyöszörög, de a babák nem sétálhatnak át Párizsból Rómába, mert azt a valóságban sem lehet megcsinálni, amiben az ember palántának tökéletesen igaza van, mégsem érzem azt, hogy Barbienak és barátainak hosszú perceken keresztül kéne brummogva utazniuk egyik kifutótól a másikig.
'Rubi bácsi...' - kezd bele a kisember mondanivalójába, bár be sem kéne fejeznie, mert öt nap alatt megtanultam, hogy az a mondat, amelyik a nevemmel kezdődik és még becézni is próbál, mindig úgy végződik, hogy vagy vegyem kezembe a Ken nevű szőke, jól fésült, mindig mosolygós úriembert, akiért főként Barbie szíve dobban meg, vagy vegyem a kezembe az egyik gyűrött rózsaszín magazint, amin a szőke műanyag baba mosolyogva integet és olvassam fel neki a hölgyemény legújabb kalandjait, ahol vagy szörfözik éppen, vagy hegyet mászik, vagy idegeneknek segít megkeresni az eltűnt állataikat, vagy elmegy műkörmöshöz. Minek a műköröm? Sokáig magából a szóból kiindulva sejtettem csak, hogy mi is lehet az, de végül Lea kapcsolta fel a fényt az alagút végén, mind a hat évével, hogy a műköröm minél hosszabb és díszesebb, annál szebb és jobb. Persze amikor megkérdeztem, hogy ezt a hölgyek önvédelemből szereltetik - e fel magukra, akkor kinevetett, de a vak is tisztán látja, hogy ezekkel akár emberi életeket is ki lehetne oltani, mert olyanok, mint a démonok karmai. De még mielőtt bárki azt hinné, hogy ebből kiindulva elkezdtem tovább bonyolítani a dolgot és titkos műkörmös szektákat hoztam létre a fejemben, ahol a démonok összegyűlnek és egymás körmei szépítik, azt ki kell ábrándítsam. Van amikor a dolgok egyszerűbbek annál, mint amilyennek tűnnek.
'Olvassak vagy hozzam Ken úrfit?' - ülök fel vontatottan és karjaimat a magasba emelve ropogtatom ki minden egyes porcikámat deréktól fölfelé, majd tekintetem elszakítva a fehérben táncoló balerina fényképétől pillantok az egy szem gyermekre az életemben, aki éppen Charlie bronz haját fésülgeti nagy gonddal és odafigyeléssel.
'Olvass kérleeek!' - csukja be a szemeit és fordul felém fogatlan, de annál vidámabb és kérlelőbb mosolyával. Hogyha bedughatnám a fülem olvasás közben még nem is lenne bajom az egésszel olyan nagyon, vagy ha félig lehunyt szemekkel kéne néznem a képeket a rajzolt giccs parádéról, de az élet sajnos nem egy kívánság műsor. Halkan szusszanva tápászkodom fel a szőnyegről és szelem át a szobát pár lépésből, vigyázva, hogy ne rúgjam fel a babák londoni teázó asztalát és az Eiffel - tornyukat, mert akkor nem tudnak hová utazni. Szemeimet kissé megmasszírozva nézek végig a könyvespolc mai napi Barbie újság kínálatán, amikor egy hosszúkás kék gerincű könyvön akad meg a szemem. A varázslatos Mikulás, írják a fehér, kövér betűk. Miklulás? Mi az a Mikulás, vagy mi az? Homlokomat gondolkozva ráncolom össze, miközben kihúzom a helyéről és kissé lefelé görbülő szájjal lapozom fel a javarészt kék és fehér könyvet, hogy kiderítsem mi az a Mikulás és mitől olyan varázslatos.
'Hallod, babszem. Mi az a Mikulás?' - fordulok Lea felé kezemben a könyvvel, Lea pedig felnőtteket megszégyenítő, gondterhelt sóhajjal teszi le a babáit, mintha nyolcadjára kellene nekem elmagyaráznia egy teljesen egyértelmű dolgot.
'Nem tudod ki az a Mikulás? Az hogy lehet? Ő hozza az ajándékokat minden évben a karácsonyfa alá a nagy szánkóján, amit repülő rénszarvasok visznek körbe az egész világon, hogy mindenhová eljusson egyetlen éjszaka alatt és a jó gyerekeknek ajándékot, a rosszaknak pedig szenet és virgácsot vigyen. Ki kell rakni neki tejet meg süteményt, hogy nehogy rosszul legyen az úton, mert ez fárasztó munka ám és várni kell reggelig. Mindig csak télen jön, addig alszik, meg a manókat felügyeli a varázs gyárában, hogy rendesen csinálják az ajándékokat, a krampuszoknak pedig szól, hogy járják körbe ősztől kezdve a házakat és figyeljék a gyerekeket, hogy nem rosszalkodnak - e. Nagyon naaagy és nagyon kövér, nagy a szakálla és piros a ruhája és mindig vidám meg jó a kedve, biztos mert az Északi Sarkon lakik és ott van sok jegesmedve meg pingvin és tud velük játszani és mindig úgy csinál, hogy ho - ho - ho - ho - ho és... baj van Ruben bácsi?' - hagyja abba az erős gesztikulálást és heves magyarázást Lea, valósínűleg azért, mert arcom annyira csodálkozóvá vált a mesélés közepette, amilyet még sosem látott tőlem. Repülő szarvasok és szánkó? Egy éjszaka alatt járja be az egész világot? Ez még nekem is lehetetlen! Gyára van és manói és figyel mindent? Biztos nagyon erős varázsló lehet, és nagyon erős varázslónál lehet, hogy vannak nagyon erős és hasznos fegyverek. Bingó!
'Nekem most ki kell mennem, de majd jövök vissza nemsokára. Te itt maradsz, neked büntetés van!' - szögezem le, mielőtt felajánlaná, hogy velem tart, de akkor sem jöhetne, hogyha nem lenne büntetésben. Lélekszakadva, hónom alatt a könyvvel rohanok ki a szobából és szelem át az üres házat egészen a fürdőszobáig, ahol az ajtót magam mögött bevágva engedek meg egy kád vizet, miközben üzenetet küldök Athannak, hogy azonnal ide kell jönnie, mert a közös problémára lehet találtam megoldást. Várakozás közben lehajtom a toalett fedelét és a fehér műanyagra ülve nyitom ki a képekkel teli könyvet, ahol valóban leírnak mindent erről a kövér öregemberről, pont úgy, ahogy Lea elmondta. De hogyha ő ilyen nagy varázsló, akkor miért adja ki a titkait? Nem fél, hogy valaki elveszi őket tőle és bajba kerül? Orrom hegyét gyengéden vakarászva tanulmányozom tüzetesen a képeket, amikor a kád felől érkező hangos csobogás és halk morgolódás kizökkent a piros ruhás körül forgó gondolataim közül. Athan! Szinte le sem rázta még magáról rendesen a vizet, nem is köszönt, meg sem kérdezhette, hogy mit akarok tőle, mi olyan sürgős, máris ott termek mellette és leengedem a kádból a kissé piszkos, rozsdás vizet.
'Te hallottál már a Mikulásról? Szia egyébként, köszönöm, hogy gyorsan jöttél. Lea most mesélte el, hogy mekkora hatalma van és ezt ilyen képes könyvekben mesélik el a gyerekeknek, hogy a Mikulás hatalmas és erős. Repülő szarvasai vannak és manói! Az Északi Sarkon lakik, el kell mennünk hozzá és segítséget kell kérnünk, hátha tud adni valamit, vagy tudja a megoldást. Leának viszont szólni kell, hogy elmegyek itthonról, gyere bemutatlak neki.' - nyitom ki a fürdőszoba ajtót és lépnék ki rajta, amikor az apró emberi lény teljes nádszélnyi szélességével utamat állja.
'Ő meg kicsoda Ruben bácsi?' - mutat drága öcsémre, szemei akkorára kerekedtek, mint két hatalmas krumpli.
'Ő itt Athan, az öcsém és...' - kezdenék bele a magyarázkodásba, mert az emberek nem hisznek el könnyen mindent és még attól is megijednek, amit végül elhisznek, ezt már megtanultam nagyon jól, ezért finoman bánva a szavakkal el kell nekik magyarázni, hogy mi harap és mi nem, ami eddig számukra ismeretlen volt.
'És a vécénkben él?' - mindenre számítottam, erre viszont nem, ennek köszönhetően röhögök fel hangosan és nézek Athanra, aki remélhetőleg értékelni fogja Lea gyermeki őszinteségét és nem akarja megenni.
'Imádom az apróságot, nagyon vicces. Nem, nem él a vécében, én kértem meg, hogy... hooogy másszon be az ablakon és jöjjön a vécébe, meg kellett beszélnünk valamit. Ja igen, Athan Lea, Lea, Athan. Figyelj csak, babszem, nekünk most el kell mennünk egy kis időre, de sietek vissza, te meg addig legyél bent a szobában, azért szobafogság a neve.' - mutatok a szobája felé, sima homlokán pedig azonnal összeszaladnak a ráncok és újra gondterhelten sóhajt.
'De már annyira unooom, már nem is akarok babázni sem, veletek akarok menni!' - dobbant egyet, most pedig rajtam a sor, hogy az ég felé emeljem tekintetem és sóhajtsak egyet. Nem szeretem ezt csinálni, de muszáj lesz. Kezem szó nélkül a homlokára teszem, mire a két dühös szempár lecsukódik és úgy terül el a földön, mint egy zsák széna.
'Most nem fogunk vitatkozni.' - adom testvérem kezébe a könyvet és veszem karjaimba a kislányt, hogy visszavigyem a szobájába és az ágyába fektetve takarjam be. A gyerekeknek amúgy is jót tesz a délutáni alvás, nem baj az, hogyha ezt egy kicsit kitoljuk másnap reggelig. Becsukva az ajtót magam után, egyáltalán nem ügyelve a hangerőre megyek vissza Athanhoz a fürdőszobába és engedek meg egy újabb kádnyi vizet, bele sem gondolva abba, hogy lehet nem jó ötlet, hogy minden előzetes tervezés és megbeszélés nélkül az Északi Sarkon akarunk kikötni. Lehet tényleg nem egy jó ötlet?

'Miért van itt ilyen hideg?!' - ordítok bele a végtelen fehérségbe és vacogva ölelem át saját magam, mintha ez segítene bármin is. Testtartásom meggörnyed, leheletem szinte azonnal fehér felhővé alakul, orromban a szőr, illetve minden más testtájamon is azonnal megfagy. Na ezért nem volt jó ötlet azonnal indulni! Reszkető lábakkal fordulok meg tengelyem körül a szinte térdig érő, frissen roppanó, érintetlen hóban, amin megcsillannak a csillagok és a Hold fényei, amikor nem is olyan messze a félhomályban meglátok egyetlen egy magasba nyúló oszlopot, aminek a végén sárga lámpa fénye izzik. Egyetlen oszlop, de mintha az egész kis falucskát beragyogná. Házak! Ha van ház, vannak lakók, ha vannak lakók, vannak meleg ruhák.
'O - o - ott vannak há - há - házak!' - mutatok reszkető ujjammal a falu felé és Athan karját megragadva indulok el az egyébként néptelennek tűnő furcsa házak felé. Égnek a lámpák, nem vitás, de miért nem látni mozgást? Miért nincs kint senki? Lehet ők sem bírják a hideget és inkább bent vannak? Ha aludnának nem lennének égő villanyok, de most... hol lehetnek a lakók?


avatar



☩ Reagok :
37
☩ Play by :
Joseph Gilgun

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 5:19 pm
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2