Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Loch Ness, Skócia
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
76

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 5:24 pm
Következő oldal


Calypso & Markan
Secrets of the LakeThe Onrush Of Events  • Credit:
Amíg az öreg beszél, addig Calypso nem tétlenkedik. Mágiáját kiterjeszti és próbálja letapogatni, hogy vajon talál-e itt még valakit. Van e bármi, mit megérezhetnek. De csalódnia kell. Vagy túl gyenge, vagy nem hat olyannyira ki ez a kör, hogy megérezzen bármit is, oh de várj!
Egy pillanatra!
De tényleg érezte volna? Nem csak a képzelete játszott vele? Egy nüansznyi másodperc erejéig egy láthatatlan erő ér el hozzá, megérinti bőrét, de ahogy ezt megérezte volna, úgy is tűnik el. Ezért lehet az, hogy nem biztos abban, valóban érezte-e. Vagy esetleg már annyira azt akarja, hogy egy idegen mágia megérintse, hogy képzelné?
Bárhogy is van, az öreg kérdése, na meg a bátyjának nem túl finom kérdése rántja vissza a valóságba.
Az öreg hangosan nevet fel a kérdésre, mely tragikus köhögésbe csap át. Mélyről jövő és karcos. Karját szája elé tartja, kabátjába köhögi ki a lelkét az öreg.
- Ugyan már, fiatalember! Ez csak egy legenda - legyint, majd a kortól megőszült bajsza elé teszi a kezét. - A halak nem szeretik a zajt - igaz, az előbb épp ő röhögött fel. De újra csak legyint.
- Tudják, épp a háború zajlott, nagy volt a kavar. Egy bombát, még ide is ledobtak a nácik! Fel kellett volna robbannia, de elsüllyedt a vízbe. Mindenki csodának hívta, vagy épp Nessinek. Gyerekként napi szinten kijártunk, hogy meglessük, hátha meglátjuk őt, de hát… - újra csak legyint. - Na persze egyszer azt hittem, de nem volt az más, mint egy angolna, ki épp kiugrott a vízből. Persze bolondnak is néztek rögtön. Volt idő, mikor hittem, hogy amit láttam, az az volt. De gyermekeim, itt élek már ősidők óta… Higgyék el nekem, hogy ha lenne itt a tó mélyén valami, arról tudnék...



avatar



☩ Reagok :
137
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 9:13 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Mark és Caly
Mint eddig oly sokszor, most is látszik, hogy nem egy oldalon állunk fivéremmel. Legalábbis, ami a nézőpontokat illeti. Míg engem csalinak akar használni, ő boldog fütyörészés közben álldogálna a móló szélén. – Tudod, akár cserélhetnénk is. Mondjuk te úszol be a tó közepére, én meg itt várok míg felbukkan. Hiszen nem valószínű, hogy belehalnál. – közönyösen vetem fel az én ötletemet, ami semmiben sem különbözik az övétől csupán, a főszereplő más. Elvégre, ha még létezik is ez a dög, nem tudjuk kiféle miféle. Igazából semmit sem tudunk róla. Holmi képregényekre hagyatkozunk, amiben semmi lényegi információ, s egyetlen könyv lapjaiból merítette bátyám a tudást. Épp úgy lehet egy békés halakat zabáló teremtmény, ahogyan egy brutális bestia. Persze, ha létezik. – Na de rendben, az ügy érdekében, minthogy nekem is érdekem fűződik hozzá, hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot. – adom be végül a derekam, bólintok rá a tervére. Elvégre „nagylelkűségnek” is nevezhetném tőle, hogy egyáltalán a kisujját is megmozdítja értem, s csak remélni merem, hogy ez mind azért van, hogy a lehető legjobbat tudja a kezembe adni. Nini! Még sem annyira elhagyatott ez a hely, mint gondoltuk, s amennyire mutatja magát. Fivérem oldalán kaptatok fel a stégre, hogy váltsunk néhány szót az öreggel. – Köszönöm. – mosolyintom el magam egy pillanatra, a kedves bókot halva. Miközben beszél, olykor-olykor rápillantok, hogy lássa bizony figyelek arra, amit mond, de igazából, a tájat fürkészem, mely olyan baljóslatúan ölel minket körbe. A szürkeség mely felettünk lebeg, a köt foltok a víz felszínén… megpróbálom kiterjeszteni a mágiám a környékre. Volt idő, mikor képes voltam rá, így feltérképezni a környezetem, akad-e rajtam s bátyámon kívül más nem természetes létforma a vidéken. Míg én udvariaskodom, addig bátyám szinte, mit szinte, berúgja azt a láthatatlan ajtót, s Nessiről faggatja. Így már válaszolnom sem kell az öregnek, maga is rájöhet, hogy mi járatban is vagyunk.

avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 4:02 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Hogy húgomat csónakra tegyem és beeresszem egy tó közepére élő csaliként, inkább volt egy komolyabb gondolat, mint nem. De nem is ő lenne, ha nem kötne bele rögtön valamibe és ne tenne megjegyzéseket. Fura egy nőszemély. De mivel ezúttal őt tervezem szörnymágnesnek használni, így valahol érthetőek a fenntartásai. A víziszonyra inkább nem mondok semmit. Természetesen semmi gondom nincs a vízzel, pusztán kényelmi szempontok miatt hanyagolom. Ha nem muszáj, nem vetem bele magam.
Nem értem mi ezzel a gondod. - pillantok rá kétkedő szavait hallva útban a vízpart felé.
Kicsit talán előreszaladtál. - jegyzem meg, mivel én még csak az előcsalogatásról beszélek, de ő már a nyakazásnál jár. Amúgy sem a móló szélén állva tervezem lenyesni a dög fejét, hacsak ő maga nem jön oda. Hosszúak a karjaim, de nem annyira, hogy átnyúljak velük egy tavon. Az ilyen művelethez elkerülhetetlen, hogy testközelben legyek hozzá, bár magához a vadászathoz nem feltétlen kell közelébe mennem.
Természetesen onnét sehogy, de arra jó, hogy megmutassa magát. - vonom meg a vállamat. A fejlecsapás majd egy következő lépés lesz. Előbb meg akarok bizonyosodni róla, hogy létezik és valóban ebben a tóban tanyázik. Bár ha a Curruid sem az élénk emberi képzelet szüleménye volt, aminek a koponyájából anyánk lándzsáját, csontvázából páncélját kovácsoltam, úgy nagy eséllyel Nessi sem puszta kitaláció. Másfelől látnom kell, hogy tudjam, mekkora és eldöntessem, mivel ölöm le. Meglehet, hogy anyánk lábszárpengéinél nagyobb fegyver kell majd. Remélhetőleg, Caly elég érdekes lesz számára, hogy kidugja a fejét a tóból, még ha egy fél pillanatra is. Ha nem, akkor én értékeltem túl húgom vízi lényekkel kapcsolatos képességeit. Caly viszont egy dologban nem téved, a könnyeresztés nem az én műfajom. Még hogy párásodjon egymás miatt a szemgolyónk, hogy is ne.
A családunkban tudod, hogy nem szokás az ilyesmi. - felelem, miközben a víz felé tekintek.
Egyébként sem valószínű, hogy belehalnál. - ennél azért életrevalóbbnak gondolom Calyt, minthogy egy nagyobbra nőtt vízi gyík elbánjon vele.
A távolban egy alakot pillantok meg. Azt hittem csak ketten vagyunk ezen a kihalt, isten háta mögötti helyen, erre kiderül, hogy nem. Egy vénember tanyázik a mólónál. Nem tudom húgom mennyire gondolja komolyan, amikor benyögi, lehet a Isten lógatja itt a lábát. De a környéket elnézve ideális búvóhely lehetne a számára. Itt a kutya sem keresné. Akár Isten, akár nem, Nessiről kérdeznék tőle. Elindulok felé, nyomomban Calyval remélve, hogy kapok valami hasznos iránymutatást, de húgom udvariaskodni kezd és a halakról kérdez, aminek az lesz az eredménye, hogy a vén halászra rátör a nosztalgia és egy kisebb mértékű szófosás. Remek, most hallgathatjuk az öreg életútját. Ami elsőként feltűnik, hogy a férfi nagyon érdekes nyelvjárásban és stílusban beszél, nem is teljesen értem a szavait. Majd figyelmem a kivénhedt ebre, Bodrira téved. A dög fáradtan hunyorog ránk, miközben gazdája még a levegővételt is erősen hanyagolva, lendületesen beszél. A kutya meg csendben fekszik pár lépésnyire mellette. Olyan zavartalan nyugalommal hever ott, mintha bármelyik pillanatban kimúlhatna. Látszik rajta azért, hogy legszívesebben elkapná a nadrágom szárát, talán meg is tépázná, de ahhoz sincsen ereje, hogy tisztességesen megugasson, vagy legalább rám morogjon.
És a vízi szörnyet? Nessit! Látta errefelé? - kérdezek be közben, hogy haladjunk. Nagy meglepetést nem okozhat a kérdésem. Helybéli az öreg, tisztában kell lennie a helyi legendákkal és teszem fel, nem én lennék az első, aki a tóbeli vízigyík felől kérdezi.

avatar



☩ Reagok :
76

Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 7:56 pm
Következő oldal


Calypso & Markan
Secrets of the LakeThe Onrush Of Events  • Credit:
Az öreg nem sokáig foglalkozik velük, hiszen fontosabb dolga van. Ma bizony! Halat fog fogni! Hazaviszi szépen a finom halacskát, lerántja róla a pikkelyeket, feltűzi egy nyársra és a tűz fölött finom ropogósra fogja sütni. Szinte már érzi a szájában a hal ízét, ajkait körbenyalja, bajuszát a szájába véve rágcsálgatja.
Eleinte fel sem tűnik neki, hogy a két alak közeldik felé. Miért is tűnne fel? Évtizedek óta egy embert sem látott itt a környéken. Nincs itt senki más, csak ő és a kis újfunlandija. Az is öreg már, legyint rá. Eléldegélnek ők szépen kettecskén, nincs szüksége más emberekre.
- Áh! - eszmel fel hirtelen és vízenyős tekintetét emeli fel a jövevény nőre. - Jaj hát kegyed micsoda szépség! Nem láttam már ilyet… - áll fel görnyedt háttal, kissé bizonytalanul. Halászsapkáját leveszi, illedően ahogy tanulta. - Régen - legyint újra csak.
- Milyen, milyen, mint mindig is. Persze kegyed és a férje nem tudhatja, tudja nem járt már erre, nagyooon nagyon régóta senki - vonja meg a vállát. - A fogás hol, ilyen hol olyan. Néha jó napom van és kifogok több halat, aztán napokig, hetekig semmit, de ez így van rendjén. Idő kell, amíg a tó körforgása helyre áll. De hát… Nem haragszik, ha leülök? Nem, nagyszerű - meg se várja valójában a választ. Látszik rajta, hogy alig bír már állni.
- Áh, hát kukacra! Mire másra! - neveti el magát, majd szemét újra visszaemeli a nyugodt tóra. - Nem lesz ma kapás, de hát - vonja meg a vállát újra csak. Mindkettőt. - Valamit csinálnia kell az embernek, hiszen a semmittevéstől csak megőrül, nincs igazam? Kegyed és a férje mit keres erre, ahol már senki sem jár? Az emberek eltűntek. Egyszer csak - rázza meg a fejét kelletlenül. - De hát engem és Bodrit már akkoriban sem érdekelt, amikor itt voltak. Egészen elvoltunk, hármasban a feleségemmel. Tudja, maga nagyon hasonlít rá - emeli fel egyik kezét, s mutatóujját rázogatva mutogat Calypsora. - Jaj, milyen bájos egy teremtés volt. A fene rák vitte el. A tüdejében volt, tudja? Oh, a drágám annyira szerette ezt a tavat, nem akart innen elmenni. Inkább megfulladt a partján, minthogy elszakítva tőle, kórházba haljon meg - rázza meg a fejét. Régi emlék, nem fáj már neki. Elfogadta ezt akkor. Eltemette a tóba.



avatar



☩ Reagok :
137
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 10:32 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Mark és Caly
- Azt mondtam talán… nem azt, hogy így van. – hívom fel a figyelmét arra az aprócska szóra, amely elkerülte a figyelmét, s még a végén megvádol valamivel. – Megérzés vagy nevezd, ahogy akarod. – rántok egyet a vállamon újfent, kár lenne bármit is magyarázni. Süket fülekre találna, s az egyoldalú beszélgetés nem az én műfajom. Így inkább, hagyom kikúszni a kezeim közül a láthatatlan kötelet, mely ott tartotta. Fontosabb most az, hogy mégis miért is rángatott ide, s mégis mit akar kezdeni a döggel. – Megannyi a lehetőség. – bólintok, miközben kilépek az ajtón. A táj komorsága semmit sem vesztett magából, sőt mondhatni még sötétebb lett, mint érkezésemkor. Az időjárás kiszámíthatatlan, de ennyire? Talán Isten eltűnése, Amara megjelenése, az angyalok háborúja, szóval a túl sok természetfeletti jelenléte a földön okozott ekkora változást a természetben. Baljós felhők, a nád zizegése és még minden más, rossz érzéssel tölt el, kilépve a házból. De élesen kanyarodjunk is vissza… nem tudom miként tudná egy koponyának bármely részét is hasznosítani egy általam elképzelt tőrben, de ő a mester, nekem csak az a dolgom, hogy elhiggyem, hogy ért ahhoz, amit csinál. Máskülönben meg terveim szerint, hamarosan úgyis megtudom. Szemöldökömet összeráncolva fordulok vissza egy pillanatra, majd letipegek a lépcsőkön. – Ha nem tudnám, hogy a testvérem vagy, s leviatán vér csörgedezik az ereidben, ezt hallva, azt hinném félsz a víztől. – indulok határozottan neki, a egyszer volt kitaposott ösvényen. Cipőm sarka mély lyukakat hagy a fellazult talajban, hamar rájövök, hogy ez így nem lesz könnyű menet. – S te onnan a móló széléről, miként is csapnád le a fejét? – érdeklődöm, mert valahogy a két elképzelés üti egymást. – Bár gondolom, nem hullajtanál értem könnyeket, ha véletlen balul sülne el a dolog. Ráadásul mire újra szalonképes állapotba hoznám magam, még a tőrömet is megcsinálnád. – torpanok meg, s adom tudtára mit is gondolok a tervéről. S még New Yorkba zokon vette, hogy azt feltételezem róla, hogy a halálomat kívánja. Na ezért akarok ott lenni, mikor a véremet veszi. Nem kellenek ellenségek, ha a leviatánnak ilyen családja van. Nem is replikázom tovább azon, hogy bővebbre is ereszthette volna az üzenetét, talán akkor most Krokodil Dundee női változata feszítene most itt előtte. Mert az „Anyagbeszerzésen vagyok, ne fáradj a csomagolással, inkább gyere ide ” az elég rövidke meghatározás volt, sőt tovább megyek semmilyen. Anyagot beszerezni lehet akár a sarki IKEA-ban vagy a MÉH telepen is, bár az utóbbi meredekebb kalandtúrának bizonyult volna. – Én is. – egyenesedem ki, s meglepetten integetek vissza a aggastyán korú embernek. – Lehet Isten. – böködöm meg a könyökömmel testvérem. Magam sem tudom, miért suttogom, de így teszek, mert, ahogy megpillantom az öreget, a vénember jut eszembe róla. Azt mondják szabadságolta magát, s ez jelenleg elég elhagyatott helynek tűnik, pont ideális a horgászathoz, kikapcsolja az embert. Mezítelen tappanccsal trappolok fivérem után, hogy beérjem, majd lépest tartsak vele, mert ám nem könnyű egy olyannal, akinek gólyaláb hosszúságú lábai vannak. S amúgy is hideg a talaj. – Üdvözlöm, milyen a fogás mostanában? – kérdezem az öreget, amint odaérek hozzá. Közben szétnézek körülötte, milyen szerszámokkal is dolgozik. – Mire harapnak a halak? – még egy kérdés, csak nem kezdhetem azzal, hogy „Hello, nem látta ma véletlen a Loch Ness-i szörnyet?”  

avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 10:58 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Érdekesnek találom húgom szavait, ahogy a kiszámíthatatlanságról és az akaratgyengeségről beszél. Mintha bármit is tudnánk egymásról.
Ezt mégis miből szűrted le? - kérdezek vissza érdeklődve. Meglehet, hogy igazat beszél. Nem tudom. Nem fordítottam sok időt a megismerésükre sem a láda előtt, sem a ládában töltött évek alatt. A hatalmaskodókat pedig mindig is messziről elkerültem.
Megosztom húgommal, hogy mik a szándékaim a vízi döggel, és amikor a fejlevágást hozom szóba, némi meglepettséggel a fotót kezdi szemlélni. Még hogy oltár meg fürdőkád. Szavait halványan megmosolygom, miközben elhagyjuk a házat, hogy kisebb felfedező túrát tegyünk a környéken.
Ez is lehet egy opció. - veszem fontolóra az ötletét, de nem titkolom előtte, hogy nekem egészen más elképzeléseim voltak. De semmi nincs kőbe vésve.
Inkább beeresztenélek egy csónakon a tó közepére, és a móló széléről figyelném, mikor csap le rád Nessi. - magyarázom a tervem húgomnak. Abból indulok ki, hogy Caly úgyis nagy vízimádó, talán képes és bevonzza a nagyhalakat is. Ki tudja, egy próbát mindenképpen megér. Ugyanakkor szavaimból egyértelműen lejön, hogy könnyedén vetném oda őt csaliként a cél érdekében. Tulajdonképpen halhatatlanként nincs is benne nagy kockázat. Ha netalán mégis rosszra fordulnának a dolgok, úgyis újraéled. Ennyi áldozat belefér. De nem gondolnám, hogy Nessi megenné őt.
Alig hogy elindulunk Caly pár lépés után besüpped a földbe. Burkoltan utal rá, hogy az én hibám, amiért nem szóltam előre, hogy terepre öltözzön. Sejtettem, hogy ezt is rám fogja majd, bár tény, hogy nem túloztam el az üzenetet. Húgom lerúgja magáról a cipőit, miközben a karomba csimpaszkodik, majd az orrom elé lógatja őket. Úgy szemmagasságba, hogy még csak véletlenül se kerülje el a figyelmemet, miről is van szó. Látom, hogy van rajta némi sár meg odatapadt nedves falevél, kicsit talán föld(láb)szagú is, de nem tűnik vészesnek a helyzet. A két kis keze és egy cipőkefe csodákra képes. Mégis úgy érzem valamire utalni próbál ezzel. Nem véletlenül emelgeti az orrom elé. Értetlenül vonom fel a szemöldököm. Remélem nem azt várja, hogy én takarítsam meg neki, vagy mi több, kerítsek neki egy újat ezek helyett.
Valóban, fogalmazhattam volna pontosabban. - ismerem el, hogy az anyagbeszerzés címszó alatt futó vízi gyík vadászat nem elég pontos. Én, részemről le is zárom a cipőkérdést. Caly mezítláb folytatja az utat. Végülis. Nem olyan vészes az idő. Épp csak egy kis hűvös szél fújdogál. Alig teszem meg magamban ezt a megállapítást, az időjárás egy csapásra rosszra fordul. Fekete fellegek kúsznak fölénk. Feltámad a szél is. Nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan esni fog. Ám ez sem tart vissza attól, hogy körbeszaglásszunk a környéken.
Azt hittem rajtunk kívül nincs itt senki. - jegyzem meg, mikor nem is olyan távol tőlünk a stégen egy alakot vélek felfedezni. A mozdulataiból ítélve, épp horgászni próbál. Egy másodpercre felénk is pillant, int köszönésképp, majd visszafordul a víz felé. Elgondolkodva nézem a pecást, majd lassan elindulok felé. Nem tudom helybéli-e vagy csak egy idetévedt horgász, bárhogyis, egy kérdést megér.

avatar



☩ Reagok :
76

Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 5:20 pm
Következő oldal


Calypso & Markan
Secrets of the LakeThe Onrush Of Events  • Credit:
A ködös reggel abban az időben, amíg a két testvér a kis viskóba volt, borult, őszi idővé változott. Vaskos, szürke fellegek feszítik az eget, fenyegetve a térség lakóit, hogy itt bizony eső várható. Vagy épp csak megijeszteni kívánja őket? A pára mégis magasabb, mint bármikor máskor. Beeszi magát a két testvér ruhája alá, bőrébe.
Beszélgetésük közepette pedig szürke gomolypárát lélegeznek ki. Szemmel láthatóan lehűlt az idő. Meglehet, hogy a víz sem kecsegtet kellemesebb hőmérséklettel.
A nedves időszaknak hála lehet az, hogy Calypso cipője egyre mélyebbre süpped az egykor mocsaras területen.
Ettől függetlenül a víz felszíne sima. Néha egy-egy hal felcsap, fodrozódik körülötte a víz. Majd az is elhal. Csendes és nyugodt az egész, mintha soha nem is lett volna itt senki. Mintha nem egy túrista látványosság lett volna.
Nem messze a két bátor kalandortól több stég is bekúszik a tóba. Legalább 10-15 méterre. Az egyik rozoga, lyukacsos stég közepén pedig egy férfi ül. Azt hitték, hogy egyedül vannak? Úgy tűnik, hogy mégsem annyira kihalt ez a hely?
Az öreg ősz haja leér egészen a válláig, szakállával egyetembe. A kettő összenőtt már az idők során. Barna szemeiben még ott csillog a gyermeteg lélek, arcát mégis számtalan ránc barázdálja. Az élet kegyetlenségét hivatott viselni, mégis rendületlenül emeli magasba a kezét. A pecabot zsinórja mögé huppan, majd ahogy egyenesen előre lendül, úgy is csobban halkan a vízbe.
Egy pillanatra szentel csak figyelmet a két alakra. Halász-sapkáját a magasra emeli előttük, majd, boldogan nevet rájuk, majd vissza is fordul. Fontos feladata van. Halászik. S itt bizony minden fogásra oda kell figyelni.

Mindezeken kívül semmit sem érzékelhetnek. A tükörsima víz már-már feletébb gyanús. Feletébb misztikus. Vagy ezt az egészet a táj szépsége adná számukra?



avatar



☩ Reagok :
137
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 18, 2018 3:43 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Mark és Caly
- Pedig néha érdekes dolgokra lelhetsz ott. – nem meggyőzni akarom. Talán ő az egyetlen, akinél ilyennel próbálkozni hiába is való. Néha az az érzésem, hogy egy burokban él, s oly sok mindent enged el maga mellett. Bár nem tagadom, talán nem ez a legjobb időszak arra, hogy tágítsa tudását, hisz lehet nem is sokáig fogjuk élvezni a szabadság ízét. Tehát, mint mondtam nem meggyőzni akarom, azt hiszem inkább magamnak jegyeztem meg. – Hmm… nem tudom nekem túl… markáns. – forgatom meg az italt a pohárban, miután elemeltem számtól. Mondjuk, a vodkát se preferálom, de akkor ott más nem volt, s itt sem tároltak könnyedebb, kellemesebb italt. Érjük be azzal, ami van. – Nem tudom. – vonom meg a vállam, miközben újabbat kortyolok, s a maszatos üvegen keresztül próbálom meg a külvilágot szemlélni. – Jelenleg kiszámíthatatlan, talán ő az, akit a legjobban összezavart helyzetünk, szabadulásunk. S igazából, ezt fel se róhatjuk neki. De úgy hiszem, akad köztünk nála sokkalta akaratgyengébb. De valóban, te nem közéjük tartozol. – veheti akár bóknak is, ha úgy tartja kedve. Még ha nem is kötöm az orrukra sokszor, s inkább állok az utálkozók sorába, elismerem őket. Bólogatok, mikor felhozza a new york-i találkozásunk. Valóban említett valami ilyesmit, no de nem gondoltam, hogy egy legenda nyomába fogunk eredni, amely vagy igaz vagy sem. Nos persze furcsa lehet számára, hogy most pont én vagyok az aki szkeptikusan áll hozzá. Ennek csupán egy oka van, az, amit korábban említettem is. Jó magam is kerestem ezt a fenevadat, igaz inkább a célból, hogy megszelídítsem, de nem találtam nyomát sem, így csak maradt a szóbeszéd. – A fejét? Elnézve… - veszem a kezembe a képet, melyen talán a lény látható. - … ennek a fejéből akár fürdőkádat vagy oltárt is csinálhatnál. Vagy páncélt. – ejtem vissza az asztalra a fényes papírt, amely mint egy megsárgult falevél siklik végig annak lapján. – Jól van, nehogy agyvérzést kapj itt nekem. – simítom végig hátát, persze arcomon ott játszik az a csalárd mosoly. – Ah, szóval akkor én csak állok a hátad mögött, hogy nehogy véletlen egy nagyobb harcsa feje kerüljön a boncasztalra? De a munka nagyobb részét te végzed. Teljesen tiszta. – bólintok, nekem ez a felállás is megfelel, felügyelésben jó vagyok. – Vagy csak egyszerűen nem létezik. – vázolom fel neki a másik lehetőséget, melyet gyorsan elvetett, viszont én inkább gyanakszom erre, nem lehet, hogy bármi is elkerülte a figyelmem a múltban. Nem akarom elhinni, s míg magam nem látom ezt a szörnyeteget, nem is fogom. – Tételezzük fel, igazad van, de azért azt is vedd számításba, hogy ki tudja mióta nem járt erre senki, nem zargatta senki, nem volt ki elől rejtőzködnie. Talán már nem annyira szégyellős, mint eddig. – hörpintek még egy kortyot a poharamból, s teszem az asztalra, hogy indulhatunk is akár. Szóval a bátyámmal a hátam mögött veszem nyakamba környéket. Mivel nyirkos az idő magas sarkúm, hamar süpped a nádas puha földjébe, így néhány lépés után meg is szabadulok tőle. – Igazán szólhattál volna, hogy tereptúrára készülsz. – kapaszkodok belé, miközben földre dobom egyik, majd másik cipőmet, bár előtte azért jól láthatóan felemelem szemmagasságba, hogy biztosan értse a célzást. A föld hideg, s néhol kellemetlenül szúrja a talpam a gaz, de még nem vagyok cukorból, talán ezt még ki fogom bírni. Követve példáját húzom össze magamon a kabátot, s kötöm meg a derékbújtatóba csúsztatott megkötővel. – S mondjuk ,mégis hol akarod felkoncolni ezt a dögöt, HA esetleg megtaláljuk? – afelől nincs kétségem, hogy legyűrjük, maximum Markan fog vele úgy küzdeni, ahogyan Herkules küzdött a Lernaean Hydra-val. Hemperegnek egyet- kettőt a földön, majd Mark lecsapja a fejét. Inkább afelől vannak kétségeim, hogy megtaláljuk e, az,t amiért iderángatott.  De álljunk pozitívan a dolgokhoz, és keressünk valami alkalmasnak tűnő helyet.  
[/quote]

avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 3:36 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Húgomnak mindenre volt kész válasza. Ezúttal szemtelen mosollyal és laza vállrándítással közli be, hogy a csomagolás nem volt hiábavaló, mert a következő célállomás úgyis az én lakhelyem lesz. Közben a könyvtári könyv megfújt lapjait nézegeti és tesz néhány újabb megállapítást.
Való igaz, nem időztem ott túl sokáig. - ismerem el. De miért is tettem volna? Sohasem töltök több időt egy helyen, mint amennyi feltétlenül szükséges. Ez alól csak a láda számít kivételnek. A könyvtár nem nekem való hely, legalábbis ezek a modernkoriak egészen biztosan nem. Régen, gyakrabban kötöttem ki "könyvespolcok" között, ha meg akartam tudni valami fontosat, amit csak írott szövegekből lehet. De az még az agyagtáblák és a pergamenek idején volt. Hátradőlök a székben és belekortyolok az italomba, miközben húgom szavain mosolygok. Szórakoztató a tudat, mennyire keveset is tudunk egymásról. Noha sohasem játszottunk nyílt lapokkal, én meg különösen. Hagytam, hogy a látszat és a képzeletük alapján alkossanak véleményt. Elvégre mindenki azt gondol, amit akar, így a meglepetést is magunknak okozzák.
Nem is rossz ez az ital. - jegyzem meg úgy mellékesen, persze a vodkát semmi sem übereli. Caly néhány szó erejéig felemlegeti a "felejthetetlen" londoni találkozót és Ruben játékok iránti szenvedélyét.
Nem hiszem, hogy Rubennek bármelyikünkre is ekkora hatása lenne. - vonom meg a vállaimat, bár tény, hogy elvontsága ellenére van benne valami rokonszenves. De majd ha önszántamból felcsapok egy monopolyt és arra kérem Carlyt, játsszon velem, azt betudhatja Ruben ráhatásának. Viszont erre kevés esélyt látok.
Emlékszel, mikor nem is olyan régen azt mondtam, hogy valami különleges is kell a fegyveredbe? - kérdezek vissza utalva a new yorki beszélgetésünkre.
Nos, Nessi fejét szánom a tőrödbe vagy a bordáját, vagy valamelyik csontos részét. - mondom mindezt úgy, mint aki már képzeletben, fel is darabolta a dögöt. Talán így is van.
És NEM. Továbbra is tartozol. - jelentem ki, majd felhajtom a maradék italt poharamból és üresen teszem magam elé. A kis sunyi, azt reméli, ennyivel letudja.
Inkább vedd úgy, mint aki most is felügyel. - pillantok a bőröndjére, majd tekintetem lassan átvándorol őrá.
Nehogy még a végén átvágjalak. - teszem még hozzá. Persze nem állt szándékomban átverni őt, és igazán okom sem volt rá, hogy ilyet tegyek. Legalábbis eddig nem adott rá.
Igen. Ezt mondtam. - bólintok, mikor a szavaimra emlékeztet. - Nem pedig azt, hogy minden szava hazugság. - helyesbítek, elvégre, mindennek van alapja, így ennek is.
Egyébként ha nappali lény lenne, már réges-rég elfogta volna valaki és most kitömve állna valahol az egyik múzeumban. - vonok vállat. Nem mellesleg hatalmas dögről van szó, már csak termeténél fogva is problémás lenne nappali fényben akár a rejtőzködés, akár a vadászat. Az éjszaka viszont minden szempontból sokkal alkalmasabb időszak. Húgom nyughatatlansága meg sem lep. Már indulna is felfedezni a környéket, még annak ellenére is, hogy öltözéke nem terepjárásra való. De ezt is biztos rám kenné és az én hibám lenne, amiért nem szóltam neki, hogy öltözzön "alkalomhoz" illően.
Rendben. Nézzünk szét odakint. - kelek fel a székről, majd mikor Caly elindul a kijárat felé, ráérősen követem. Kilépve a fedél alól ismét hűvösnek érzem a levegőt, ezért összébb rántom magamon a kabátomat. Mielőtt nyakunkba vennénk a vidéket, még visszalépek egy lámpásért. Jól jöhet a pilács, ha leszáll a sötét. Errefelé úgyis hamar sötétedik.

avatar



☩ Reagok :
137
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 9:21 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Mark és Caly
Ha menni kell, hát menni kell, a család mindenekelőtt. Minden bizonnyal, ha másról lett volna szó, akkor vártam volna még néhány órát, talán napot mire tiszteletem teszem. Markan más volt. Nem azért, mert szorosabb kötelék fűzött volna hozzá, csupán az kettőnk közt köttetett üzleti részéről közelítettem meg a dolgot. Ígéretet tettem neki, hogy a szívességet viszonozom. Honnan tudhattam volna, hogy természetjáró kedvében van? – Nem baj, innen mehetek egyenesen hozzád. – vonom meg a vállam egy szemtelen mosoly kíséretében. Könnyeden foglalok helyet az asztalnál, s ugyanilyen könnyedén babrálok a papírokkal. – Ezt aligha nevezném könyvnek… - pergetem ujjam alatt azt a pár lapot, melyet ő annak titulál. - … lehet a többi részét is magaddal kellett volna hoznod. – jegyzem meg, hisz fogalmam sem lehet arról, milyen kiadványból lopta ki ezeket a lapokat. – Gondolom azelőtt kiléptél az épületből, még mielőtt az óramutató ugrott volna egyet. – körmeim halkan koppannak az asztalon, ahogy komponálni kezdek. – Sose voltál az a fajta, aki túl sokat foglalkozott volna elméje élezésével. – emlékeimben úgy él, aki inkább gyakorlatias volt, mintsem az elme bajnoka. Persze, ez nem jelenti azt, hogy kevesebbre tartanám bármelyikünknél, sőt biztosra veszem, sokkal több rejtőzik a tompa fényű tekintet mögött, mint, amit megmutat. Ettől függetlenül, mindezt neki nem kell tudnia. Pajkos ráncok gyűrődnek ajkam szegletében. – Miért vagy ebben olyan biztos? – érdeklődök, hisz olyan biztosan állítja, hogy még magam is elhiszem neki. A nosztalgikus érzés arra késztet, hogy keressek valami ihatót. Ahogy elhaladok bátyám mellett egy pillanatra megállok mellette s a vállára teszem a kezem. – Ide hívtál az Isten háta mögé, ahova még a madár is csak dögleni jár, s azt akarod, hogy barkóbázzunk? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Ezt szinte már mesterien csinálom. – Nagy hatással volt rád Ruben Londonban, átragadt rád a játék iránti a szenvedélye. Ennyit a fejlődésről. – lépek el mellette, s a pult mögé vetem magam. – Szóval mégis miért is kell neked Nessi? Vagy vegyem úgy, hogy ez a szívesség, mellyel lerovom neked a tartozásom? – próbálom kiugrasztani a nyulat a bokorból. Választására csak bólintok. Az üveg kupakja némi erőfeszítés után enged csak, a közel harminc év megtette hatását. Halk gurgulázással indul útjára a barnás ital, hogy falán hullámként forduljon önmagába. Kezemben a két félig töltött pohárral térek vissza mellé. – Szívesen. – mosolygok rá őszintén. Lazán forgatom meg az italt a pohárban mielőtt belekortyolnék. A szesz szinte felperzseli a torkom, még szemem is vizenyős lesz tőle… - hhüü .. – csuklok egyet tőle, a következőt pedig visszafojtom. Csak ezután szólalok meg. – Estig? Ezt mégis ki mondta neked? – fordítom felé a fejem. – Te magad mondtad, hogy ezeknek a papíroknak nem lehet hinni. – hajtom le fejem még jobban, hogy hajam előre bukik. Most komolyan, mit csinálnánk mi itt ketten estig? Két lehetőséget látok vagy halálra isszuk addig magunk vagy pedig halálra unjuk, mivel jelenleg a legkevésbé abban bízok, hogy fivérem történetekkel szórakoztatna. Az Amara kérdésről pedig már kinyilvánította a véleményét, feleslegesen hozakodnék elő vele. Prioritások. S így egyik lehetőség se nyerte el a tetszésem, semmi kedvem ennek a helynek a kabala csontváza lenni. – Miért is nem próbáljuk meg? Talán Nessi is úgy működik, mint a többi normális állat, napközben vadászik, meg úszkál, este meg alszik. – ha mégsem így lenne, ráérünk később is unatkozni. Mindenesetre egy újabbat kortyolok, s a poharat leteszem az asztalra, s kiindulok a tóhoz. Igazából talán előbb egy helyet kellene keresni, ahol érdemes próbálkozni. Bár idejövet láttam, hogy a tavat körbe nádas veszi körül, s kötve hiszem, hogy egy ilyen nagy dög, hason csúszva mászik ki a partra, csak a mi kedvünkért. Félek, hogy ennél beljebb kell mennünk. Szóval vele vagy nélküle, elindulok felfedezni a környéket, keresni valami stéget mely mélyen nyúlik be a vízbe. Mondjuk, hamar rá kell jönnöm, hogy egy gumicsizma nem ártott volna, de majd Markan számlájára írom a cipőm, melytől néhány lépés után megszabadulok.

avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Okt. 03, 2018 10:50 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Üzenetem gyorsan célt ért, mert húgom a következő fuvallattal meg is érkezett Skóciába. Hamarabb toppant be, mint vártam és nem egyedül jött, egy méretes bőrönd kísérte idáig, ami azonnal szemet szúrt. Előző találkozásunkkor említette, hogy egy időre hozzám költözne és felügyelné a munkavégzésemet, de ha emlékezetem nem csal csomagról nem esett szó. Főleg nem ekkoráról. Minek neki ennyi cucc?
Valóban nem. Feleslegesen cipelted idáig. - jegyzem meg, míg helyet foglal velem szembe, az egyik jobb állapotú széken. Elég nyilvánvaló volt, hogy ez a kóceráj nem az én lakásom, amúgy sem költöznék egy tóhoz sem ilyen közel. Rám néz és szentségtörést emleget. Ez úgy hangzik, mintha soha nem vennék könyvet a kezembe. Pedig előfordul, még ha nem is túl gyakran. És akkor is, ha nem látja.
Héé, azért ennyire nem kéne meglepődnöd. - jegyzem meg, miközben magához veszi a könyvtári kötetből kiszaggatott papírlapokat.
Hasznos információt reméltem, de pont azt kaptam, amire számítottam. - vonok vállat. - A nagy büdös semmit. - nem vitt előrébb Nessi előcsalogatásához. Nem is tudom mit vártam, mondjuk egy használati útmutatót a vízi döghöz.
Nem tartottam sokra a könyveket ez tény, de ennek meg is volt az oka. És nem azért, mert derogálna az olvasás. Csupán arról van szó, hogy nem bízom a leírt szavakban, a bennük lévő információk hitelességében. Ha Isten megmásította az emberek tudatát, miért ne tette volna ezt a könyvekkel is? Ki tudja, lehet ezt is egy átmosott agyú ember firkálta papírra. Az elmúlt 700 év a láda miatt kiesett. Erről az időről tapasztalatunk nincs, így a 7 évszázad írásos nyomaival kapcsolatban erős fenntartásaim vannak.
A sztorival szemben vannak kétségeim, de valami ősi dög biztos, hogy van abban a tóban. - felelem egy pillantást vetve a koszos ablaküvegen át a tóra. Közben elmondja, ő mit hallott a helyi legendáról, de az sem visz sokkal előrébb. Caly-t érdekli, minek nekem a szörny. Nem bírja ki, hogy ne tegyen utalást a szarvasokra. Mintha nekem csak az agancsosok és a csontok számítanának.
Elhiheted, nem házi kedvencnek szánom. - pillantok újra a fotóra, amin az állítólagos vízi gyík van. Túl ronda, túl nagy, kellene a halálnak. Még a hátsó kertem medencéjébe sem férne bele. Caly közben a pult mögé lép, valami szomjoltó után néz. Ezúttal húgom tesz úgy, mint aki otthon érzi magát. Házigazdát játszik. Keres, kutat a pult alatt, csörtet az üvegek és a poharak között. Egész nosztalgikus. Csak egy zörgős csontváz hiányzik a sarokból és tisztára New Yorkban érezném magam. Kérdésre halványan elmosolyodom. Ha igazak a leírások, Nessi épp elég termetes állat ahhoz, hogy ne érjék át nyakát a karjaim. Szóval fojtogatás kilőve, amúgy sem bajlódok ilyesmivel. Túl macerás, túl sok energiát és időt igénylő folyamat valamit ilyen módon kinyírni. Léteznek ennél sokkal hatékonyabb és egyszerűbb megoldások.
Úgy terveztem lecsapom a fejét és hazaviszem. - felelem a pult mögül kikukucskáló húgomnak. Anyánk lábszárából kovácsolt pengék úgy futnának végig a vízi gyík húsán, mint kés a vajon.
Legyen a whiskey. - választom a sötétebb italt. Kivételesen nem a vodka mellett döntök. Jó lesz az későbbre. Caly elém teszi a poharat és megáll mellettem.
Köszönöm. - fogadom el az italt.
Meg kell várnunk a sötétedést. Állítólag akkor merészkedik elő. - magyarázom, hogy ez valóban így van-e, hamarosan úgyis kiderül majd.

avatar



☩ Reagok :
137
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 10:39 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Mark és Caly
Nem vártam, hogy tárt karokkal fog várni, mégis, ha már ő hívott barátságosabb fogadtatást vártam. Követem tekintetemmel ujját, mely a megtermett bőröndömet vette célba. Nincs kétségem afelől, hogy legszívesebben szétrobbantaná, mint valami tollpárnát, végül ráfogná a koboldokra. – Ha ez a porfészek, az otthonod, akkor igen. – cipőm sarka halkan kopog a megkopott járólapon, ahogy közelebb sétálok az asztalhoz, melynél ül. – Bár nem illene hozzád.– nézek körbe a por lepte helységen, miközben bézs kabátom derékkötőjét megoldom, s helyet foglalok vele szemben.  Nosztalgikusérzés fog el, legutóbb is hasonló helyen bonyolódtunk kellemes testvéri csevejbe. – Mi lehet ennyire fontos, hogy ilyen szentségtörést hajtottál végre, s olvasnivalót vettél a kezedbe?– nyúlok az asztalra hajított papírokért, s húzom magamhoz közelebb. Arcomra valószínűleg kiülhet a megdöbbenés, mikor tömör válaszba kifejti, hogy miért is vagyunk itt. Majd fojtott nevetésbe török ki. Magam is hallottam eme lényről, de: - Most komolyan, hiszel ebben? – emelem fel a papírokat, ezzel is mutatva, hogy számomra nem oly hihető ez a mese. – Magam is hallottam Nessiről. Ahhoz a szenthez.. – forgatom meg szemeimet. -… kötik, hogy is hívták…- csettintek kettőt ujjammal. - … Kolumbán. Ez még az 500- as években vagy a 600-as évek elején történt, hogy megmentetett egy hegyi embert ettől az állítólagos szörnytől. Gondolhatod, hogy nekem sem kellett több, s idejöttem, de nem találtam semmit. És amiről én nem tudok, az nem létezik. – vonom meg a vállam, s a képet nézegetem a könyvből kitépett oldalon. – Bár azt nem tagadhatom, hogy korábbról találtam kőből faragott ehhez hasonló alakokat… - bökök a képen látható kígyószerű valamire. – Lehet apánk távoli unokatestvére. – jegyzem meg, bár nem tartom valószínűleg, amolyan kóbor gondolalat, de azért mosolyt csal az arcomra. Ha így lenne, az magyarázat lenne arra, miért is nem találtam korában. – S mégis mit akarsz Nessivel, tudtommal sose rajongtál, az állatokért, legalábbis azokért, amelyek nem hordtak agancsot. – felállok, s most én keresek valami ihatót a pult mögött. Leguggolva kutatok a pult alatt az üvegek között, persze azért szokásomhoz híven két csörömpölés között kérdezek. – És ha segítek, s elődugja a fejét a vízből, akkor mégis puszta kézzel akarod megfojtani? – dugom ki a fejem a pult mögül, mint nyuszi a kalapból, kezemben két üveggel. Az egyik vodka a másik whisky. – Melyik? – kérdezem, miközben kipakolom őket a pultra. Az előbbire szavaznék, de talán megkóstolja a helyi specialitást, ha már testvéri kiruccanásra jöttünk. Más aki lát, azt mondaná milyen kedves család. Még szerencse, hogy nincs olyan a közelben, aki ezzel vádolna minket. Egyetértésben dobnánk be a tóba. Kiöntve neki az italt a gondosan eltörölgetett pohárba sétálok vissza s teszem le elé a poharat, majd csak megállok mellette megtámaszkodva a széktámlán, várva, hogy melyik zsebéből rántja elő anyánkat.
[/quote]

avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Pént. Szept. 28, 2018 8:11 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A Loch Ness-tótól nem messze felfedezek egy elhagyott fogadót. Kívülről leélt és benőtte a gaz, ám a belsejébe lépve kiderül, hogy jobb állapotban van, mint azt kívülről sejtettem. Elidőzök a por és pókháló lepte szobában, miközben egy egész vízi gyík részleget fedezek fel. Keresek pár használható dolgot, amit magamhoz is veszek. Miután alaposan körbenéztem leülök az egyik asztalhoz, lábaimat felteszem a tetejére és kényelembe helyezem magam. Úgy futom át először a könyvtári könyvből kiszaggatott lapokat. Az egyik alján még látni is a new yorki könyvtár pecsétjét. Ahogy sejtettem, sok használható nyomot nem találok benne. Javarészt csak szemtanúk meséiről és tudósok elméleteiről firkálnak. Ennyit a könyvekről.
Megérzem húgom jelenlétét, már a környéken van, majd percekkel később meghallom az ajtóból a hangját is. Ez gyors volt. Biztos nem csónakkal csorgott el idáig. Felnézek a papírok közül, és azonnal feltűnik, hogy poggyásszal érkezett.
Az meg minek? - kérdezek vissza, mielőtt válaszolnék a kérdésére, közben fejemmel a lába mellett heverő táskára bökök.
Csak nem ide akarsz költözni? - veszem le a lábaimat az asztalról, a papírokat pedig a tetejére hajítom a kezemből. Bár nekem mindegy, ha arra érez vágyat, hogy idetelepedjen. A hely előző tulajai már rég tovább álltak, talán már nem is élnek, senkit nem zavarna, ha befoglalná magának a házat.
A Loch Ness-i szörnyet. - adok választ végül, majd rámutatok arra a falon lógó fotóra, ami állítólag a vízi gyíkról készült. Amikor korábban említettem neki, hogy valami különleges is kell a fegyveréhez, akkor valami ilyesmire gondoltam. Megfelelő alapanyag lenne a tőrjeihez anyánk csontjai mellett. Abban nem kételkedtem, hogy a vízi dög igenis létezik. Csak úgy mint a legtöbb mondabeli szörny. Nem az volt a kérdés, Nessi a tóban van-e, hanem, hogyan lehet őt előcsalni. Ahogy olvastam nem gyakran tűnik fel a vízfelszín felett.
Segíthetnél előcsalni. - teszem hozzá. Caly mindig is jól kijött a halakkal és a vízi lényekkel, ezért gondoltam, hogy hasznomra lehet. Több ötletem is volt az itt élők próbálkozásai alapján. Volt aki megpróbálta kidalolni a tóból, és olyan is, aki pecabottal akarta horogra akasztani. Nekem mindegy volt, hogy húgomat a horgászzsinór végére kötöm és belógatom a tóba, vagy a mólóra állítom kornyikálni, a lényeg, hogy Nessi kidugja a pofáját a vízből.

avatar



☩ Reagok :
137
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Szept. 25, 2018 10:23 pm
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Mark és Caly
Nap nap után virrad, s valóban úgy tűnt a világvége nem egyik percről a másikra fog eljönni. Ez némi megnyugvással töltött el, s némi türelmet tanúsítottam a dolgok iránt. Felfedező kismacskaként vetettem bele magam az újdonságok világába. S bőven volt, ami újat mutasson hétszáz év rabság után. Ophilia kisfilmje, sokat segített, hogy egyes részleteket a helyükre kerüljenek. Furcsa érzés volt, de annál hasznosabb és egy idő után már szinte megszoktam. Mindig vágytam a tudásra, anyám könyveit előszeretettel loptam ki szobájából, hogy olyan tudás birtokosa lehessek, melyet titkolt előttünk. Talán maga is sejtette, hogy egyszer túl növünk rajta, s ezt akarta késleltetni. Meglehet más lett volna a helyzet, ha kezébe akad egy „Hogyan neveljünk gyereket”, akkor talán még most is köztünk lenne. Szóval időm nagy részét az emberek közé beolvadva töltöm, már nem a színház kelléktárából öltözködőm, s pár csilingelő vacak kivégzése után már megbarátkoztam a külvilággal. Még élvezném, e fura idegenvezetést, s felfedezést, ha felettem nem fekete fellegeket sodorna a szél, emlékeztetve arra, hogy milyen nyakatekert világba tettem ki a lábam. így néha akarva, néha pedig akaratlanul tévedek be egy-egy könyvesboltba vagy könyvtárba, ugyanígy  keresve valami megoldást. Ostobaságnak tűnhet, s valóban talán az is, hogy könyvektől várom a megoldást. De oly sokszor leltem már meg bennük vagy vittek előrébb céljaim elérésében, hogy most is efféle csodára várok. Ezért fordulhatott elő, hogy egyik nap a hónom alatt a Bibliával s valami Nostradamus jóslataival foglakozó irománnyal léptem ki egy könyvtár ajtaján. Már meg sem tudom számolni, hogy mennyi és mennyi könyvet halmoztam fel, s újságokat a fürdő egyik átalakított termében. Ahogyan azt sem, hány éjszakát töltöttem a könyvtárakban, miután kiebrudaltak onnan, s tértem vissza zárás után. Most is éppen egy feljegyzést olvasok miközben egy kisebb gőzfürdőben áztatom magam, közben török csemegét majszolok. Nem tudom mióta viríthat ott az üzenet a tükrön, mely körbe fut a lepergett vakolatú falon, de ott van. ~Skócia? ~ - vonom fel a szemöldököm. ~ Mi a fenét keres ez ott? ~ - ez az első kérdés, amely az eszembe jut. Nos a válaszra nem sokat kell várnom. Ebben most biztos vagyok, annak ellenére is, hogy a kérdéseim melyet banyámnak szegezek, általában megválaszolatlanok maradnak. De teljesen tisztában kell lennie azzal, hogy eme kérdés nem maradhat válasz nélkül. Bár már majdnem elfeledkeztem arról, hogy hamarosan látogatást kell tennem nála. Félre teszem a könyvet, s kiemelkedve a vízből, szedem magam ráncba. Felkapom a bőröndöt mely a fal mellett áll, már másnap összepakoltam azt, amire úgy gondoltam szükségem lehet nála. Bármi is az mely miatt arra vetemedett, hogy üzenjen, de az egy hét letelt. Megspórolom magamnak a fölösleges utat. Kaput nyitok, melytől a fürdő párája egyé válik Skócia ködével. A tó vize vékony sugárban csurog végig a kapu peremén, s terül el tócsában a felrepedezett padozaton. Hajamba a kap a hűvös szél, s az érintésétől megborzongok. Átlépve a „küszöböt” a víz felszínén megállva nézek körbe, bátyámat keresve. Érzem jelenlétét, itt kell lennie a közelben. Távolban egy rozoga ház, melynek cserepei hiányosak, s a maradékot is benőtte a moha. Miért is gondoltam, hogy várni fog? Mindegy is, lassan indulok ki a part felé. Baljóslatú hely, komor, komorabb, mint New York vagy San Francisco, itt mindenhol az elmúlás szaga terjeng, állapítom meg a pár perces úton, míg a házhoz érek. Talpam alatt megnyikordul a lépcső, talán testvéremnek fel sem tűnik odabent, hisz a szél a hangosan játszik a megtépázott zsaluval. Kopogtatás nélkül nyitok be, s szinte a küszöbön már ejtem ki kezemből a bőröndöt, ahogyan körbe pillantok. Csodálkoznék, ha ez lenne az új lakhelye fivéremnek, de aztán sose lehet tudni. – Nos, mit is keressünk itt? – intézem felé kérdésem.

avatar



☩ Reagok :
61
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Vas. Szept. 23, 2018 10:17 am
Következő oldal


A vízi gyík nyomában
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Majdnem egy hét telt el azóta, hogy Calyval összefutottam New Yorkban és felelőtlenül ígértem neki egy tőrpárt. Pedig megfogadtam, hogy a családnak sohase, de úgy tűnik, már másodjára szegem meg a fogadalmamat. Mindegy, végül is ezúttal nem ingyen teszem.
Valami, a saját ikerpengéimhez hasonlatos eszközt szeretett volna, így ehhez is különleges alapanyagra volt szükség. Ezért arra gondoltam - ha már húgom mindannyiunknál jobban kötődik a vízhez - hogy anyánk alkarcsontjai mellé kerítek valami legendás vízi jószágot és annak egy darabját építem bele a fegyvereibe. Ez igényelt egy kis utánajárást, így még egy könyvtárba is bemerészkedtem egy kis plusz infóért. Pedig nálam már az is nagy szó, ha véletlen megállok egy könyves bolt előtt. Mivel nem vagyok túl járatos az efféle kellemetlen helyeken, jó ideig csak bolyongok a sorok között. Olyan érzésem van, mintha egy labirintusban járnék. Bár lehet még ott is hamarabb kiismerném magam, mint ebben a betűdzsungelben. Végül hosszas kanyargás után a mitológiai részlegnél kötök ki. Némi meglepettség ül ki az arcomra, amikor meglátom azt a több polcnyi tüzelőnek valót, amik szemmel láthatóan nagyobb károk nélkül vészelték át a világvégét. Bezzeg a kedvenc kocsmám romokban volt.
Kizárt, hogy ezt mind átlapozzam. Ez az első gondolatom, majd észreveszem, hogy tőlem nem messze egy emberkölyök lelkesen matat a kötetek között. Ránézésre egész értelmesnek tűnik, ezért megkérem, hogy kotorjon nekem is valamit tavi szörnyes témában. Kettőt sem pislogok, már a kezében egy vaskos darab. Felcsapja nekem Loch Nessnél. Vetek rá egy fél pillantást és gyorsan el is döntöm, hogy nem keresgélek tovább. Közben, mivel látja rajtam, hogy nem vagyok egy gyakorlott könyvtárba járó, elmagyarázza a kikölcsönzést menetét.
Kölcsönözni? Azt meg minek? - kérdezek vissza. Nem tervezem az egész papírcsomót magammal cipelni, ahhoz túl terjedelmes. Így egy laza mozdulattal megoldom a "kikölcsönzést". Egyszerűen csak kiszaggatom a Nessiről szóló oldalakat és ugyanilyen lazán vágom zsebre a kitépett lapokat. Aztán egy odavetett "kösz" kíséretében visszanyomom a könyvet a gyerek kezébe. A kiskölyök szeme-szája tátva marad, az arca szinte el is fehéredik. Úgy fest, kicsit sikerült lesokkolnom szerencsétlent. Reakciójából ítélve, úgy tűnik, az ilyesmi errefelé nem szokás, de nem törődöm a helyi illemmel, gyorsan tovább is állok. Egy perccel sem akarok több időt itt tölteni a szükségesnél.
Másnap Skóciába utazok, erre a Loch Ness nevezetű helyre, ami nem egy nagy szám, bár a világvége óta ez sok helyre elmondható. Csendes, szinte már kihalt. Mindent benőtt a gaz. Az utak majdhogynem járhatatlanok, pedig az ösvény mentén kihelyezett, korhadásnak indult táblákból arra következtetek, régen lehetett itt forgalom. Mindemellett hideg, csípős szél fúj, összébb is húzom magamon a kabátomat. A tó környékén még kevesebb az élet. Az ideúton volt időm elolvasni a feljegyzéseket, amit a könyvtárból szereztem és a képek alapján valahol itt kell lennie a vízi dögnek. Hacsak el nem költözött azóta. Ahogy a part mentén sétálok, rájövök, hogy ez a tó sokkal nagyobb mint gondoltam. Ekkora vízben egy kis gyíkot megtalálni? Bár senki nem mondta, hogy könnyű feladat elkapni egy mesebeli lényt.
Eszembe jut,  hogy eltelt egy hét, ezért gyors üzenet küldök Calynak, hogy még anyagbeszerzésen vagyok, szóval ne fáradozzon a csomagolással, a költözés odébb lesz, inkább jöjjön ide. Gondoltam akár hasznomra is lehet, ha másnak nem, legfeljebb csalinak használom. Azt nem tartottam fontosnak, hogy közöljem hol is vagyok. Hála a kis képességünknek, úgyis könnyen megtalál, ha akar.
Megállok a tópart azon pontján, ahol a feljegyzések szerint a legtöbbet látták feltűnni ezt a Nessinek nevezett vízi gyíkot. Nem messze áll egy rozoga épület. Alig látszik ki a vadnövényzetből. Jobb időkben valószínű, hogy fogadó lehetett. Gondoltam, míg a húgom elő nem csobban az egyik nagyobb pocsolyából, szétnézek ott.  Nem tévedek nagyot, valóban egy elhagyott fogadó bújik meg a susnásban, ami részben ajándékbolt is. A polcokon még találni bögréket meg faragott figurákat. Úgy tűnik, nagy biznisz volt ebben a Nessiben.

avatar



☩ Reagok :
76

Utolsó Poszt Pént. Szept. 21, 2018 10:18 pm
Következő oldal


Calypso & Markan
Secrets of the LakeThe Onrush Of Events  • Credit:
Álmos, őszi nap virrad skócia zöldellő mezőire. Egy veréb, egy bizonyos tó partján kétségbeesett énekével próbálja felhívni magára a figyelmet. Éhes és egy giliszta sem mászik elő a deres reggelen. Bárhogy kapargatja lábát, a kövek között nem talál semmi fellelhetőt. Apró szárnyát széttárva repül arrébb, hátha ott nagyobb sikerrel jár majd. Csalódnia kell. Testvérei régen útra keltek Anglia délebbi partjai felé, ő mégis kitartott, hogy a tó körüli életvilág tartogathat számára kincseket. Milyen balga is volt. Kétségbeesett énekét senki se hallja meg.
Szél borzolja tollait, a tavat fodrozza. Mégis a tó felszíne tükörsima. Néhány évtizeddel ezelőtti tábla jelzi csupán, hogy fürödni tilos a tóban.
Egy másik tábla egy érdekességre hívja fel az erre járók figyelmét. De mégis ki járna erre? Lakatlan a vidék, az ország. Nincs senki már, ki ide jöhetne. A természet lassan visszakövetelte azt, ami járt neki. A gondosan odatelepített padokat belepte az aljnövényzet. Egy fáról lógó hintát maga a fa ágai kebelezték be. A táblák megkoptak, az egykor fehérre meszelt jelzők mára a vas fogainak martalékává váltak.
Mégis minden oly nyugodtan tűnik, oly kellemesnek.
Újabb szél suhan végig a tájon. Az egyik fán lógó tábla végül megadja magát. Rozsdától terhes szege nyikorogva hanyatlik a fűbe, vele együtt a jelző is. Amin egy ovális alakú paca van áthúza piros karikával. Számos pletyka tárgyát övezi ez a hely.
Bizonyítékot mégsem talált még soha senki.
A tó nem lakatlan, úgy hírlik. Él benne valaki. Vagy inkább valami. Ha még élnének itt emberek számos dolgot mesélnének, bárkinek, aki ma erre jár.
De ki jár erre?
Ki lesz az a két idegen, ki ide merészkedik a hűvös őszi reggelen?
A tó felszíne sima, akár a tükör. Nem töri meg azt semmi.
De hogy mi van a belsejébe?
Valóban megnéznéd azt vándor?



avatar



☩ Reagok :
76

Utolsó Poszt Pént. Szept. 21, 2018 9:52 pm
Következő oldal


Pic':
 


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2