─────────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ───────────────
« Comment; Köszi a játékot! :'D • Szószám; 182 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]A testem egyre kevésbé bírja a gyűrődést… Eddig meg mertem volna esküdni, hogy minimum hányni fogok a verseny közben, netán a végén, ám elbizonytalanodottan tapasztalom, rókamóka helyett egyre lejjebb száll a hasamban az a kényelmetlen, fájó érzés. Banyek… Egy idő után már egyetlen falat sem akar legördülni a torkomon, amihez hozzátesz a mellettem ülő férfi szökőkútszerű mutatványa is. Az egyedüli elégtétel, hogy a gyomra tartalma azon az idegesítő, köpcös bunkón landol, meg a féltve őrzött cipellőjén. Ezt neked, bugriskám! Viszont a végeredmény ennek köszönhetően hamar eldől, a nő kerül ki győztesen. Nem mintha bánnám, nem ér meg annyit egy elcsalt verseny, hogy aztán hetekig küszködjek a gyomorrontással. Megvárom, amíg kikötözik a kezeimet, és mély levegőket véve, felszegett fejjel végigszenvedem a rövidre szabott eredményhirdetést is. Érzem, ahogy a küszködés hatására lever a víz, a hasam meg egyre jobban zubog, szóval van egy olyan halovány sejtelmem, nem fogok nagyobb ismertséget szerezni a vetélytársaimmal. A férfi paskolását halovány, kényszeredett mosollyal fogadom. - Gratulálok nektek…! Nos, talán később találkozunk - hadarom el falfehér képpel, aztán a hasamat fogva lódulok meg a legközelebbi mosdó irányába. Boldog Halloweent…
Kitörő lelkesedéssel és örömmel tölt el, hogy rókázni látom a társulat felét, de magát a porondmestert is megszorongattam. Nah, ezt neked! Ez kezdetben még nem látszik rajtam, ott szédelgek és émelygek az asztal mellett, miután telibe trafáltam őkelmét. Végül is, közben kihirdetik az eredményt. Kicsivel utána már felállok az asztaltól egy elégedett mosoly kíséretében és a hölgy asztalához cammogok. - Tudtam én, hogy csalnak! Fintorgok egyet a kukacok látványán, hát ez sem szebb, mint a rókázás. Ő meg lazán bepuszilta! - Hölgyem! Minden rendben? Mellesleg gratulálok! Jó, én már kirókáztam magam, de ha azt látom hogy ő is mindjárt erre készül, akkor furfangosan eltűnök mellőle, mint a kámfor. Ha nem, úgy csak a kezemet nyújtom neki, ha már befejeztük a versenyzést! - Hát! Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én most elmegyek, iszom egy sört, mert ezt le kell öblíteni! Jelentem ki kicsivel később. Ha a fiatalúr is ott van mellettünk, úgy atyáskodóan megpaskolom a vállát, aztán hamar fordulok egyet és elindulok kifelé ebből a kócerájból.
[You must be registered and logged in to see this image.]A verseny folytatódik, de nem mindenki oly lelkes tőle. Van ezen mit csodálkozni? Mintha valami rossz helyre tévedtek volna. Mintha nem éppen azt kapták volna, amit megérdemeltek volna. Amiért jelentkeztek! Hiszen hogy is hangzott a hirdetés? Kit érdekel az most, amikor épp az esemény közepén vannak? Pedig sokukba megfordul ez most jelenleg. A lánykérés sikertelenül zárul. A porondmester ajkát biggyesztve lép tovább. De hát… - Még egy ilyen dalia, mint én, sem képes elrettenteni a kisasszonyt, hogy megegye a pitéjét! Hát… Micsoda lelkesedés ez! - morzsol el egy könnycseppet a szeme sarkába. De már lép is tovább, hogy helyzetjelentést adjon. De ami történik, az túl gyors. Hiába beszél ő Alexandernak, az inkább nem reagál rá. Próbál enni, még annak ellenére is, hogy gyomra egyre jobban zuborog. Mégsem feltétlen a hányinger kerülgetni. Fejben nagyon gyorsan ki kell számolnia, hogy merre is van a legközelebbi toalett, mennyi idő alatt ér oda, na meg, hogy lesz e egyáltalán ideje megennie a pitét. Vajon a reggelije kutyoroghat ennyire? De azért lelkesen eszik tovább. Szélétől széléig. Egyre csak beljebb haladva. Bárhogy is van, Tom megadja magát. Félig áthajolva (?) az asztalon adja ki gyomra tartalmát. Sajnos a pite túl forró volt az égi jelenségnek és nem tud vele megbirkozni? - Jaj nekem, a Práda cipőm! - sipítozik a porondmester és egyet ijedtében hátraugrik. Arcára különös fintor ül ki, a gyomra bukfencet vet. - Az ördög rújga meg, takarítót! - kiáltja el magát, de bizony nem minden nézőnek vannak kötélből az idegei. Viszont a zenésznek? Na annak a gyomra sem. Átbukik a sátor alján és hangos öklendezésbe kezd. Ilyen ez a róka látványa is sok embernél elég… De várjuk csak! Mi történik itt sunyiba? Hiszen Neriah! - Atya világ! - csap a homlokára a porondmester. - Hát nézzék meg! Nem elég, hogy… Mh, azokat a kukacokat senki sem látja a tányér alján - teszi hozzá, nagyoooon gyorsan elhadarva. - De nézzenek oda! Hiszen ez! - hüledezve néz végig a két férfit, a nézőkön, majd újra végig a nőn. - Hiszen! Ő megnyerte! Megette az összes pitét! Ráadásul elsőre! - nem is vár tovább, már megy is, hogy felállítsa a lányt. Kezeit kikötözi, de a többi versenyző is megszabadul a kezeiket bilincsben tartó kötéltől. A lány nyakába pedig rögtön egy érmét akaszt. - Hát Kisasszony, azt hiszem, hogy még sűrűn látjuk egymást, hiszen, hölgyeim és uraim! Egy évig ingyen ehet nálunk! Az elgyötört arcok tán gratulálnak nekik, de lássuk be, a férfiakat eléggé megviselte ez a pite. Ami hát… kétséget von maga után, hogy mennyire is szakértő kezek készíthették el…
Viszont az első párbaj véget ér. Rengetegen mennek gratulálni a maszatos arcos lányhoz, neki is van ideje reagálni, sőt a versenytársainak gratulálni is. Bárhogy is lészen, egy éremmel a nyakába térhez haza, és immár büszke tulajdonosa lehet a Tökös Piteevő titulusnak is.
A konferanszié pont az a fazon, akit normális ember, már rég megfejelt volna, csak úgy. Ez az inger bennem is megvan, főleg, amikor az asztal túloldaláról vigyorog a képembe. Szerencse, hogy messze van… - Kérészéletű házasság lenne… - vigyorgok vissza töktöltelékes ábrázattal. Elnézve a két szomszédot, az ő pitéjük se olyan, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, szóval egy biztos, ezt nem egy kedves nagyi készítette. Az elfehéredett vagy éppen zöldült ábrázatok, cseppet sem bizalom gerjesztőek, félő, hogy itt a tökön kívül más töltelék is kerül abba a pitébe. – Ki nem dobjátok nekem a kis sunyit… - vonom össze a szemöldököm. Bár amikor látom miként fröccsen szét a porondmester nyálbombája… nem mondom, hogy az én belemnek árthatna bármi is, de azért szegény kölyköt sajnálom. De már annyit beszéltem, hogy szinte porzik a szám, szó szerint. A nyelvem alatt érdes kis… homokszemek? Valami turpisság van itt, túlságosan bűzlik… megfordul a fejemben, hogy új pitét kérek, vagy inkább cserélek valamelyik tökössel. Na de inkább megrázom magam, s arra gondolok, hogy ez nem más csak porcukor, még a szemem is behunyom és tovább nyalom a tölteléket, míg el nem fogy, egyszer elfogy, ugye?
Már szinte nyerő szériában érzem magam, egészen addig, amíg a házigazdánk bele nem köp a levesembe. Ekkor kis időre feladom a pite evést és feltekintek mellőle. Bűzlik valami. Fintorogva figyelem miként nyáladzik a fiatalúr étkébe és ettől engem is a hányinger kerülget. Ó, te drága, Klementina... Ki tudja az enyémbe mennyi ment ebből a fincsi adalékból. Jól jön hogy elmúlt a gőz erő, de az nem, hogy a róka gusztival kínlódom. Egyébként egyre inkább úgy érzem, hogy a konferansziénk csal! Az előbb a kő a nő pitéjében, bár azzal nem foglalkoztam, mert haladni kellett ugye. De most ez. Kezd összeállnia kép. Direkt szívózik velünk! Az előbbi undor átcsap bosszúságba, de jó lenne képen dobni ezzel a pitével, meg még egy tucattal! És bár magamban fortyogok, visszatérek a pitémhez. Néhány harapás után azonban rádöbbenek, újfent igazam vala. Majdnem megégetem megint a számat. No és a róka sem akar visszabújni az odvába. Egyre rosszabb, már öklendezem, főleg, amikor meglátom megint magam mellett a pasast. Fújni kéne azt a pitét, ehelyett itt forgok a széken, mígnem lefelé hajolva remélem sikerül becélozni a pasas cipőjét, vagy nadrágját!
─────────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ───────────────
« Comment; ~o~ • Szószám; 204 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]Mondtam már, hogy bosszantó ez az alak? Vetekszik egy démon irritáló viselkedésével, ám éppen elég erre emlékeztetnem magamat ahhoz, hogyha komoly nehézségek árán is, de kizárjam a köpcös manust. Ha egy pokolfajzat szövegelését túl tudom élni, akkor egy félkegyelmű csivitelését is. Több-kevesebb sikerrel, mert azt csak meghallom, amikor jóformán szerelmet vall a nőnek. Felhorkantok a kérdésre, majd sietősen rendezem a vonásaimat, és folytatom az evést. A rágást igyekszem minimálisra csökkenteni, habár a nyúlós sajt miatt kénytelen vagyok tüzetesebben végigmajszolni a falatokat, félő, máskülönben a ragacsos forróság megtapadna a torkomon, és itt fulladnék meg szégyenszemre. A-a, annyira azért nem fontos a győzelem. Tehát így folytatom a pite befalását, a kihűlt szélein lavírozva, de amikor már azt hihetném, a legnagyobb akadályt átvészeltem, vagyis a sajttal töltött peremet, akkor a töltelékes mezsgyén elkezd a gyomrom morogni. Nem, lássuk be, szenvedni. Nyűgössé válik az ábrázatom, hisz a hamburgerevő versenyeknél még soha nem hagyott cserben a belem, erre éppen most? Vonakodva, azonban megemberelem magamat, és folytatom az evést, imádkozva valami felsőbb hatalomnak, vagy inkább a hasamnak, hogy ne bukjon elő a rókamóka. Ami elég kemény kihívás, főleg, hogy a levegőben éppen észreveszem a felkonferáló nyálcseppjeinek büszke és lágy keringőjét, amelyből egészen biztos vagyok, az én tálamba is jut. Fincsiiii…
[You must be registered and logged in to see this image.]Szemmel láthatóan a porondmestert nem zavarja, hogy vannak, akik szúros szemmel néznek rá. Nem bírja a nyomást? Helyes, akkor még jobban Alex fölé hajol. Közben pedig folyamatosan csak beszél és beszél és beszél. Eközben pedig a pite csak fogy és fogy és fogy. Nem is akárhogyan! - Nocsak, nocsak nézzenek oda! Minek ide a kő, ha még így is a legjobban a nő teljesít. Mondja csak kisasszony - áll meg az asztal túlsó végén Neriah-val szemben. Féltérdre ereszkedik. - Ha megnyeri, hozzám jönne feleségül? - pillog rá, mint egy szerelmetes férfi. Lehet érte hibáztatni? Mennyi nő lenne erre képes? Vélhetőleg elég sok éhes száj, de egyelőre csak neki volt mersze ezt megtenni. - És végre a Pom-pom is elkezdett enni! - érkezik meg Tom fölé a férfi. - Mit ne mondjak érdekes egy taktika, így sem láttam még enni senkit - rázza meg a fejét. Alexnek pedig… Sikerül megforgatnia a tányélrt. Láthatják, hogy senkié sincs az asztalhöz szögezve, de ragasztva sem. Így ő halad tovább a szélét rágcsálva. - Mekkor taktika! Hiszen így mindig a kihűlt részét eszi és nem ég meg a szája! - neveti el magát a porondmester. És igen… Némi nyál jut Alex hajára is, talán még a pitéjére is. Senki sem mondta, hogy higénikus egy verseny ez, vagy igen? Azonban a meglepetéseknek még most sincs vége. A forróság érzete Tomnál minden harapással csak nő. Mintha jelenleg is sütnék a pitét. Forró, mint az olvadt sajt. Égeti a száját, a nyelvét. Alex pedig érezheti, hogy gyomra furcsán viselkedik. Beszél hozzá, kavarog, kutyorog. Néha még bukfencet is vet. Neriah pedig? Ő sem maradhat ki a jóból. Foga az előbb nem tört ki ugyan, ám most mintha valami megcsikordulna alatta. Mintha port enne, vagy… Mintha homok került volna a foga alá? De hát miként?
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg
- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt ∞ Pént. Nov. 02, 2018 12:58 pm
Tökös-Töktelen-Tökönke
Tom & Neriah & Alexander
─────────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ───────────────
« Comment; ~o~ • Szószám; 226 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]A felkonferáló valahogy eddig sem lopta be magát a szívembe, és nem segít a helyzetén a közvetlen közelről való mustrálása sem. Legalább hallgatna, de miért is tenné… S őszintén? A néha-néha felcsapó, kellemetlen égő érzés a számon közel sem tudja kiváltani belőlem azt a „megsemmisítelek” pillantást, mint amit a köpcös alak felé küldök a figyelmeztetéséért cserébe. Mindenesetre tény és való, azért óvatosabban haladok, legalábbis minimálisra csökkentem a forró tányérral való érintkezést, amíg a pite szélét harapdálom. Amikor pedig az utolsó elérhető falathoz jutok? A leharapása előtt inkább belekapaszkodok a fogaimmal, és úgy fordítok egyet a tányéron, már amennyiben nincsen az odaszegezve. Nem lepődnék meg semmin, főleg azután, hogy megszólal mellőlem az egyetlen női versenyző. Fintorogva pislogok az asztalon végigkoppanó kavicsra, aztán egy együtt érző pillantást követően folytatnám az evést, csakhogy… A következő harapásnál valami egészen furcsa, krémes, nyúlós terjed szét a számban. Sajt?! Eddig nem volt benne! Vagy így lett kitalálva ez az egész, vagy… a sajtmágia áldozatává lettem. Ezek után gyanakodva eltekintek a másik oldalamra is, megnézve, a férfi hogyan áll, és bár a feje körülbelül alig látszik a felcsapódó gőzből, azért szemlátomást megy neki a szekér. Megemberelem tehát magamat, és legyűrve az édes és a sós íz keverékéből fogant enyhe hányingeremet, folytatom a pite szélével, amíg el nem fogy. Akkor az addig már kihűlt (?), újabb kört veszem kezelés alá, kitartva a széle mellett.
Csalárd módon lestem ki a két fickó taktikáját, s kovácsoltam belőle egyet. A leleményeseké a világ, nem igaz? Még valamiféle tapsot, s dicséretet is kaptam a közönségtől s a konferálótól, s magam is úgy éreztem haladok azzal a pitével. Egészen addig míg fogam alatt valami élesen nem nyikordult. – Ah… - nyögök fel, s a számban megforgatva az idegen anyagot köpöm ki az asztalra. Pattog néhányat, míg végül megállapodik valahol. – A szakács félrenyúlt… - jegyzem meg a két férfinak s egy villám gyors pillantást vetek a játékmesterre. A hajamat mely közben az arcomba hullt egy fej dobálással próbálom legalább az arcomból elkergetni. A számat harapdálva veszem számításba a lehetőségeket, nem szeretnék igazából még egy kellemetlen meglepetést, de talán, ha a tölteléket nyalogatom le előbb a tetejéről, akkor látni fogom, rejt e még valamit az a puha meleg tészta. Igen, ez lesz a nyerő taktika.
Jó sokáig azzal múlatom az időt, hogy fújom a pitét, hátha kihül. Bár akárhányszor az általam kifújt levegő éri, annyiszor csap az arcomba a gőz. Gondolkodni kezdek azon hogy haladjak a széléről befelé, vagy álmodjak egy merészet..de amikor az egyik oldalamra tekintek és meglátom a nőt, arccal előre a pitében, hát nem is tudom. Jó, meghalni nem fog tőle, nekem viszont nincs kedvem kipróbálni ezt. Sorra kerül a másik oldal, ott meg a fiatal úr kívülről halad befelé. Amin én is törtem a fejemet az előbb. Talán nem kellene folytatni ezt a sormintát, mert lassúnak tűnik..no de nálam gyorsabb jelenleg. A saját pitém alsó részéhez hajolok, elkezdem enni, először a szélét, de én nem a szélén haladok tovább, hanem a tetején végig. Azt már érte a levegő, ott nem olyan forró és mire a végére érek, a következő réteg sem lesz forró. Akkor haladjunk rétegesen.
[You must be registered and logged in to see this image.]- És már el is kezdték, Hölgyeim és Uraim! Lássuk csak, hogy mi történik! - tolja fel a köpcös férfi a homloka közepére a szemüveget, mintha ettől jobban látna tőle. De ez nem jön össze. A piteevők nem láthatják, de szinte már derékszögbe dőlt be, ahogy nézi, hogy ki mit is csinál. Ez azonban semmit sem old meg. Ezért is száll le az aprócska pódiumáról és sétál az asztal mellé. - Na igen, így máris jobb! Ahogy látom, mindenki teljesen máshogy kezdett bele. Arexmander rögtön a szélével kezd! Vigyázz, mert a tál széle, azonban zsizsi! - figyelmezteti a vadászt, és bizony, ha nem vigyáz, akkor érezheti, hogy az alsó ajka kissebb égési sérülést szerez, de több figyelmet nem is nagyon szentel most a fiúnak. Inkább csak tesz egy lépést, és Fom fölé hajol. - Uraim, Fom, azt hiszi, hogy ez ki fog hűlni! Uram, jobb ha elkezd enni, mert, ooooh - és ekkor figyel csak fel, hogy mit is csinál az egyetlen női versenyzője. - Na, így kell ezt - mutat a lány felé, közben a lófarkát véletlenül megüti. De tán erre sem figyel most oda. Torkát köszörüli. - Szóval, a verseny a kezdetek kezdetén úgy áll, hogy Lomha teljes erőből a pitébe vágta az arcát! Reméljük, hogy nagyon maradandó károsodást nem okoz, hiszen… Upsz, nem mondtam volna, hogy most jött ki a sütőből? - vakargatja meg az állát. Aztán már vállat is von. Az igen ám, csakhogy a verseny mégsem folyhat teljes nyugalomba. Ugyanis Neriah érezheti, ahogy az egyik falatnál a forró tök, nem teljesen tök. Mintha egy kavics darab lenne, mire ráharap. Tom pedig azt veheti észre, hogy minél jobban fújja, annál nagyobb gőzpára száll fel belőle. Mintha ez nem hűlne, hanem folyamatosan melegedne. Lehet, hogy az a ludas ebben, hogy titokban a tányérok alja folyamatosan melegíti a pitét? Alex viszont szemlátomást halad a szélével, mibe… Sajtot töltöttek bele? Bármi is az, a forró massza a szájába olvad szét.
