Hell or Heaven
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Welcome to Hell Or Heaven frpg
- Privát szerepjátékos oldal -


 

 

 
Gyümölcsös

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Hell or Heaven
Hell or Heaven
reveal your secrets
☩ Keresett személy :
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Vas. Júl. 25, 2021 12:09 am
***
Szabad a játéktér
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Kedd Júl. 13, 2021 7:28 pm
Lord of the wild
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.] Mily bosszantó lehet eme pompás, ereje teljében lévő, páratlan és független férfiegyednek, ha olyan személyes mélységekbe merülnek róla, mint azt Hathor teszi... A leviatán issza minden rezzenését, szinte szomjazik rá, hiszen bensőjében a rég szunnyadó éltető parazsat úgy fűti Fenrir jelenléte, hogy még a nő maga is meglepődik rajta. - Legyen ahogy szeretnéd. Amint lehet, elküldöm őket hozzád. - hajt fejet, mintegy (látszólag) behódolva a délceg félvérnek. Magabiztos, ha testvéreiről van szó, hiszen egyik sem lenne oly balga, hogy nővérük ellen forduljon - annál ők összetartóbbak. Na és persze, ha Hathor csupán csak a legapróbb kilengést, a legkisebb rést is megérezné sziklaszilárd szeretetükben, az ellen azon mód tenne... De nem gondolná, hogy szükség lesz hasonlóra. Elvégre ki választaná az önkéntes száműzetést némi ártatlan, fájdalommentes kozmetikázás helyett?

Pillantásai ölelésében lesi a másik minden szavát. Érdekes, minő hatással van rá ez a megátalkodott fattyú, pedig milyen cudarul indult kapcsolatuk, s mégis, mivé nőtte ki magát... Beleborzong a nosztalgiába, utal is rá, többször elhinti az apróságokat, melyek végül elérik Fenrir gondolatait akképpen, hogy foglalkozzon is a lehetőséggel, hogy ők ketten...
- Tán' olyan nehéz elképzelned, hogy te és én...   - bennreked minden további, még pupillái is kitágulnak, homloka pedig ráncokba szalad - s mindez a forma és hangsúly miatt, amit a dérhajú félvér intéz felé végül. - Nos... - gördül ajkairól, majd ott megállva egy pillanatnyit arra vár minden további, hogy még sejtelmesebbé varázsolják a nőt. - El kell szomorítsalak, de bizony a tiéd voltam, ígyhát nagy eséllyel vonzódtál is hozzám. - nyel egyet, s mintha szégyellené hirtelen, elpillant a férfiról. Felháborító, várlázító, már-már sértő, ahogy képzeletbeli lelkén sebet tépnek fel, és ebben voltaképpen Hathor szemszögéből nézve semmi túlzás nincs, hisz nehezen élte meg, hogy Fenrir nem került a ládába; az istenverte Isten elszakította tőle, pedig ennyi járt volna neki, ha már örök kárhozatra ítéltették...  Megfosztották a legkedvesebb játékától, örök tüskeszilánkként lapulva végeredményként - a többi sérelem mellett, amit nem feled.

Úgy vonzottuk egymást, mintha megírattatott volna a sors könyvében, s úgy néztél rám, mintha én volnék az egyetlen, kit méltónak találsz forró karjaid fogságára... Hányszor, hányszor kívántuk egymást pokolra, mégis valahol kiváltképp élveztük egymás éltét. Kivételes kapocs köt össze bennünket, érzed, tudom, hogy érzed, érezned KELL az ősi szenvedélyt, az nem múlhat el holmi emléktörlés hatására... Annyi mindent elvett tőled az az átkozott, de e felett talán nem volt hatalma...

Szemei aztán felcsillanva térnek vissza Fenrirre, hisz kedvére való válasszal örvendezteti meg – az első leviatánnak nincs ellenfele; nincs, kit félre kellene löknie hercegéért. Nem szívesen ugyan, de rezzenéstelenül távolítaná el az útjában álló, gátként szolgáló élőlényt, így viszont mint megtudja, csupán egy hátas szolgál társául a férfinek, azt pedig úgy hiszi, még megbocsáthatja.
- Ha ez vigasztal, hajdanán sem vallottad ezt sokkal másabban... Ahogy történetesen én sem vélekedtem túl eltérően. Aztán... valahogy minden más lett. - ametisztjei egy minutum erejéig a férfi ajkaira vándorolnak; a nosztalgia ennyi időre árasztja el a nőt úgy, hogy annak látszatot is adjon, habár nem akar túlságosan sok információt közölni, egyelőre legalábbis. Aprócska sóhaj hagyja el ajkait: lemondó, beletörődő. - De megnyugodhatsz, nincsenek hiú ábrándjaim, és nem fogok a nyakadra járni sem. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, nem fogom megragadni a lehetőséget, hogy a közeledbe kerüljek, ha útjaink netán kereszteznék egymást. Túl kicsi ez a város ahhoz, hogy elkerülhető legyen... Kérlek ne neheztelj rám. Idővel bizonyára megszokom, hogy idegen lettél. - tovább mereng a félvér szemeiben; ennyi jár majd neki!
Több is, természetesen.
Csakhogy minden vágyának, minden késztetésének elzárva kell maradnia, hisz majd annál édesebbek lesznek az apró lépésekből kapott ajándékok, melyeket eme pompás férfiegyedből kap. Így lesz. Ezt már eldöntötte.


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Vas. Júl. 04, 2021 5:05 pm
Lady of the woods
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]A homlokom közepére szalad a szemöldököm a kinyilatkoztatása hallatán, bár mihelyst megemlíti, annak idején is hasonló megütközéssel fogadtam a szavait, görcsösen rendezem a vonásaimat a közöny látszatába. Bosszant, amiért látszólag többet tud rólam, mint én róla, idegesít a tény, hogy afféle magabiztossággal állítja a közös múltunk emlékeit, mely megingathatatlannak tűnik, s a lehetőség, éppen ezért beszél igazat. A kiábrándult sóhaja is valósnak hat a mesterkélt kétkedésem oltárán, ennek dacára nem tervezek elégedett léhasággal legyinteni a felkínálkozó lehetőségre, miszerint ha úri kedvem úgy tartja, találkozhatok a vérrokonaival. Ostoba lennék s túlzottan bizakodó, ráadásul a saját valómat egyenesen meghazudtoló. Sosem voltam a levegőbe csaholó kutya, aki a fenyegetése ellenére sohasem harap. Túl fárasztó megformálni a szavaimat, hogy csak úgy szórakozásból fossam őket a világba.
- Kívánom. Hét testvért bizonyára nehéz lenne egyöntetűleg meggyőzni a közös hazugságról, ráadásként ha volnál oly körmönfont, hogy így tegyél, vélhetően köztük is akad egy éppen ennyire szórakozott példány, aki ellent mondjon neked. A testvérek már csak ilyenek – tekintek rá szórakozottan s némi elégedettséggel a döntésem okán, noha a lelki békém még közel sem biztosított.
A felelevenedő emlékek, a medáljaink egyformasága s egyformán simítása, a forró sóhaja, mely különös, ősi érzetet lobbantva bennem kuszálja meg a józan eszemet, amint hozzám ér, egyáltalán nem segítik a kiegyensúlyozottságom visszanyerését.
- Érdekesen hangzik. Általában a túlzott hatalommal bíró egyéneket elkerülöm, sok a gond velük és a megalomán életérzésükkel – jelentem ki cinikusan, oldalra billentve a fejemet. Persze a magabiztos pofátlanságom valahol megrendül bennem, amiként újabb konklúzióra jutok, de ennek jelét nem különösebben mutatom. Vagyis remélem, hogy nem mutatom. - Valószerűbbnek tűnik, hogy… máshoz vonzódtam…? - bököm ki a sületlen gondolatfoszlányt, mely lehetne bók is a nőszemély, Hathor szemrevalóságának, ha nem úgy nyögném ki, akárha a fogamat vésnék. Nem mintha a lehetőséget képtelen volnék elképzelni, elvégre nem szoktam megvetni az alkalmasint az ágyamba keveredő, csinos nők társaságát, de valamiként úgy érzem, a velem szemben álló több volt annál mint holmi egy éjszakára szóló kaland. Annak pedig megvan az oka, miért szoktam elkerülni, hogy egy nőhöz vagy bárkihez túlzottan közel keveredjek… A konstans fejfájás csupán a jéghegy csúcsa.
Azonban mindhiába, a kérdése és sokat sejtető viselkedése tovább erősíti bennem a feltételezést, valaha többek voltunk egymásnak, mint két idegen, akik néha-néha egy lepedőn osztoztak a feszültség levezetésének reményében. Bassza meg.
- Ha valóban ismersz, ismered a választ is – nem ágálok a kíváncsiskodása és a válaszadás ellen, főként, mert egyre inkább úgy érzem, ez a fehérnép közel sem a bolondját akarja járatni velem. Mély sóhaj szakad fel a mellkasomból. - Egy magamfajtának nincs értelme megállapodnia. Az a röpke éltűek kiváltsága, s egyébként is remek társaságot tudhatok a magaménak Merlin formájában. A hátasom – teszem hozzá faképpel.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 8:49 pm
Lord of the wild
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.] - Egyszerre foganó majd növekvő, tényleges vér szerinti testvérek.   - viszi tovább a szót hümmögve húgairól és öccseiről, fogantatásuk és az azutáni fejlődésükről, mégpedig nem véletlenül: - Hajdanán is megütköztél rajta.  - ad is mindjárt somolyogva magyarázatot e kiegészítésre, ugyanis egy kísérteties dejavu-t kell megéljen közben; hisz nem Fenrir fejébe lát, pusztán hajdanán is épp ily furcsa hanglejtéssel kérdezett vissza, mintha nem hitte volna, hogy létezhet vérkapcsolat természetfeletti lények között. Nos, úgy tűnik e hittelenség semmit nem kopott a félvérben.
Sóhajt, hisz az történik, amire számít: a félvér megragadja a lényeget, miszerint nincs, ki bizonyítsa az elhangzottakat. Persze Amarán, illetve a leviatánokon kívül... Az utóbbiakkal nincs gond, de az Isteni Sötétséget több okból sem vonná be a dologba (na, nem mintha az említett foglalkozna ily apró-cseprő dolgokkal, és nem mintha Fenrir közelébe engedné őt Hathor...). - Még nem tudom mindegyik tartózkodási helyét, de általában nem vagyunk messze egymástól, de ha kívánod szíves örömest bemutatom neked őket... Egyébként a hétből szinte minddel találkoztál egykoron; valakivel többet, valakivel kevesebbet. - s itt Hathor tárcán kínál egy lehetőséget, melyben a férfi azzal beszél közülük, akivel csak akar... Persze miután az elsőszülött egy kicsit eligazítja őket. Na és persze ha Fenrir minderre nem fog nemet mondani, a testvéri manipulációt indoknak előhozva.

Kecses kígyó mivoltom szinte már érzem is felsiklani tűzforró bőrödön.. Ahh, mit nem adnék, ha nem puszta képzelgés vezérelné tekintetem, s ujjaim felvezethetném markáns-makacs arcéled vonalán. Látom, hogy már messze jársz gondolatban, valahol régi századok mélyén kutatsz; hát mégis felelni akarsz a neked szegezett kérdésre?! Végig kísérem, ahogy kezed a nyakadban hordott ajándékomra siklatod, s mikor úgy hiszem, nem figyelsz reám én is épp így teszek saját medalionommal. ÖSSZETARTOZUNK, skandálja minden gondolatom. Hallod, ahogy átkozott szívem sebes morajlásra készteti száradtnak hitt vérem? Pedig azt hittem a ketyegőm már csupán kelletlen kelléke kevésbé fontos szerveim halmazának...

Forró sóhaj rekeszti mellkasát, nyakékét pedig elereszti, mielőtt Fenrir visszavezetné rá tekintetét. Gyanús, hogy ezúttal nem csillan gunyor a férfi szájának szélén, Hathor így lát némi reményt, hogy valóban beljebb jutott a kérgességen... - Mert félt, hogy hatalmasabbá válunk nála, őt pedig maximum csak a szárnyasai istenítik majd...   - noshát, ha nem fékezi meg őket az a "dicső" mindenható, a világ ma egy egészen más hely volna. Sokkal értékesebb, nem ez, egy fertő... - Megvolt hozzá az erőnk. Az erőnk, amihez te is vonzódtál. - Hathor szelíden, szerényen mosolyodik el: mondhatná, hogy nem csak az erőhöz, hanem hozzá is, azonban nyelve hegyén hagyja inkább, had olvadjon ott szét az édes mondat. Helyette mesterin süti le hosszú szempilláit, épp elég időre ahhoz, hogy szöget üthessen a férfi fejében, mily kapcsolat lehetett az övéké. Aztán Hathor újra felpillant, hogy fejét kissé oldalra döntve mélázzon el egy pillanatra Őrajta, majd hirtelen egy gondolatnak engedve így szól: - Most én kérdezek.   - ha esetleg e kijelentés nem tetszene Fenrirnek, a nő képes orrát felhúzva lepisszegni, hiszen roppant önző dolog volna egy férfiembertől figyelmen kívül hagyni a hölgy óhaját, tekintve a tényt, hogy eddig Hathor volt a felelő. - Még mindig magányosan járod a világot, vagy... - áll meg egy pillanatra - létezhet, hogy megállapodtál? - a leviatánt érdekli, mi történt Fenrirrel az évszázadok alatt. Hogy miként tengődött, hová sodródott, kivel osztozott, DE legfőképp az izgatja, van e kecses alakban járó riválisa, kit ki kell iktatnia. Hiszen nem tűrhetné, hogy más érintse azt, AMIHEZ CSAK NEKI VAN JOGA.


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 10:59 am
Lady of the woods
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Túlzottan hosszú ideje létezem már ahhoz, hogy eszem ágában sem legyen megvétózni a nő kijelentését, azonban nem hagy nyugodni a tény; a képtelenségek az emberekkel szoktak megtörténni. Nehéz elvégre felülmúlni az anyám személyét, az Istennel kötött egyezségét vagy pusztán a lényemet, ami minden törvényszerűség és józanság ellenére eltiporhatatlan csótányként járja a világot. Szürreális a gondolat, hogy ezúttal én keveredjek az elevenbe ható döbbenet túloldalára, éppen ezért nem is vagyok hajlandó egy sült bolond módjára elfogadni. Nem, ugyanis ha megtenném, megingathatóvá és talaj-nélkülivé válnék…
- Testvérek? - vonom meg az egyik szemöldökömet, noha a kifejezésnek nem kellene meglepnie. A szárnyasok is előszeretettel beszélnek fivérekről és nővérekről, sőt, még az elkárhozott fajtánk között is akad, ki romantikus családi idillt vizionál a kikényszerített, közös élethelyzet okán. Röhejes.
- Hmm… Tehát Isten, aki eltűnt, tehet az állapotodról, s történetesen nincs a Földön élő, ki igazolhatná a szavaid – összegzem merő szarkazmussal az állításait, megengedve magamnak a végén egy hitetlen horkantást is. - És hol vannak ezek a te testvéreid? Kitalálom, ők sem érhetőek el – pillantok rá szigorral, foggal-körömmel ragaszkodva a rendíthetetlenségemhez. Nem lehet másként…
Mégis, ahogy aranyszájjal hinti el bennem a kétkedés magvait, képtelen vagyok ellenállni a késztetésnek, hogy kutassak, valóban kutassak az emlékeim között. A tekintetemet még néhány kitartott momentumig rajta tartom, aztán a homlokomat ráncolva s a földet pásztázva kezdem el sietősen átfésülni a középkor derekát átszövő emlékfoszlányaimat. Persze ki a francot is áltatok? Mindig is akadtak olyan ködhomályban úszó részei a memóriámnak, amit a természetellenesen megélt korral magyaráztam meg magamnak. Előzmény nélküli gyilkosságok bizonyos templomokban, egy érzés, aminek nincsen gyökere se értelme, pusztán ott lengedezik a háttérben vagy éppen felelevenedő szavak, amelyekhez se hang, se arc, de még egy ajak sem társul…
Ösztönnel simítom a kezemet a nyakamban függő medalionra, ami mindezen érzésnek és tapasztalásnak a kézzelfogható szószólója volt mindeddig. S most ennek a nőnek a nyakában is ott pihen egy.
- Miért zárt el titeket Isten? - szegezem vissza rá a pillantásomat, nem adva hangot a felismerésemnek vagy bizonyosságot a felvetett kérdéseinek. A felhőtrónján csücsülő ritkán tesz bármit konkrét indok nélkül, az oknak pedig úgy gondolom, engem is aggasztania kellene.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Vas. Jún. 13, 2021 10:50 pm
Lord of the wild
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]A régi időkben Hathor különös élvezettel villantotta meg legincselkedőbb mosolyát, ha hallotta a férfi elégedetlenkedő felcsattanását, amikor is sikerült bosszúságot csalnia kemény ábrázatára. Most is élvezi az ismerős hangot, kedve lenne dorombolni az őt átjáró nosztalgia miatt, azonban nem mutatja ennek semmi jelét, hisz a múltban kontextusuk miatt más büntetést kapott a boszorkányvadásztól - ami a jelenben nyilvánvalóan kimerülne holmi mennydörgéssel párosított  nyers visszavágónak. Tán' még a torkát is megszorongatná, de lássuk be, egyik sem lenne hasznára a nőnek. Viszont a szerencse mellé szegődik, amikor az atyja által megbecstelenített leányról beszél; a sors kegyes hozzá, hisz megrepesztheti makacs ellenfele töretlen vázát, s míg szavakat formál, láthatja a karizmatikus arcon redőző felismerést. Talán még azt is sejti a nő, hogy Fenrir hitetlenségében az után kutat, olvasnak e koponyájában.  
Aztán lényegében színt vall, s a fogadtatás mindössze egy kinyögött "képtelenség", mely mögött a leviatán reméli, hogy eddigre harc cikázik a férfi bensőjében. - Túl sok képtelenségről derült már ki, hogy nem az... ezt ne feledd.   - szegi fel fejét s tartja meg a szemkontaktust, hogy megvédje szavait.

Nem bánnám, ha e kellemes estén visszaadhatnám azt, amit elvettek tőled. Az emlékeket, melyeknek hiányában íriszeid nem égnek oly tűzzel, mint azelőtt, ha rólam volt szó. Ó, ha azzal visszakapnálak, szívesen odaadnám  mások életét teérted cserébe... Szolgáim, teremtményeim mit sem értek melletted, bármelyikről lemondtam, ha rólad volt szó, s talán azt hittem, elfelejtettem az irántad érzett birtoklást, de újra megtenném; az ördögnek adnám a fél világot miattad. Persze nem tehetem meg, de nem csüggedek, az ENYÉM LESZEL ÚJRA, kétkedésed vastag páncélja hiábavaló, mert be fogok férkőzni alá, hogy újra testmeleg elevenedbe simuljak, mert OTT A HELYEM...

- Testvéreimmel együtt rab voltam idáig. - komorul tekintete, miként a ládára gondol, hol elzárva tartották. - Elzárásunkért pedig ugyanaz felel, aki memóriádban kutakodva megragadta az emlékeid, s egyszerűen eltörölte... Alapos volt, jó szokása szerint, hisz még szárnyas teremtményeiben sem bízott meg, így aztán a világon senki nem bizonyíthatja szavaim hitelességét, ő pedig úgy hallottam, egyszerűen hátat fordított és eltűnt.   - nem szép dolog az átkozottól, habár másként a leviatánok sem kaptak volna egy második esélyt. - Ó igen, jól sejted, Isten volt az. - jegyzi rögvest, megelőzve az esetleges találgatást, habár lehet, hogy Fenrir mostanra olybá meghökken, hogy fel se tenné a kérdést.
- Csaknem kétszáz évet töltöttél velem, Fenrir, és semmi nem maradt meg? Egyiptom sem? Nincsenek homályos foltok, nincs hiányérzeted? Nem érzed úgy, mintha valamit elvettek volna tőled? - kétségbeesetten próbál kapaszkodni a szempárba kérdései feltevésekor úgy, mint utána, mikor a válaszért eped.


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 12, 2021 7:33 pm
Lady of the woods
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Elégedetlen ciccenés gördül le a nyelvemről a lényét körüllengő sejtelmességgel éles kontrasztba kerülő bátortalansága hallatán, amelynek leplébe bújva - a nyakamat tenném rá -, szándékkal forgatja ki a szavaimat. Hosszú évszázadokat megéltem már, ám a fehérnépek jelentéktelen részleteknél való megakadását valamiként sohasem tudtam megfejteni. Viszont a letűnt korok előrelátó tapasztalattal ruháztak fel, így eszem ágában sincs belegabalyodni egy nő szövevényes, kibogozhatatlan hálójába.
Legalábbis addig a pontig, amíg meg nem válaszolja a kérdésemet, szakadatlanul hiszek a függetlenségemben és a helyzet feletti uralmamban, ám attól a momentumtól kezdve súlyos béklyókat érzek a lényemen kattanni. Nem pusztán a helyes név gördül le az ívelt ajkairól, hanem részletek, afféle emlékek, amelyektől kitartóan próbáltam megszabadulni, s amiket soha, eszem ágában sem volt megosztani senkivel.
Ki az ördög vagy és miért mondtam volna el neked bármit? Tudnám, ha a fejemben kutattál volna a válaszok után, nem tetted.
Szívem szerint még ezernyi kérdést vetnék az ébenhajú nő vonzó ábrázatának, és mégis, a torkomat ismeretlen, kellemetlen erő szorítja el. Képtelen vagyok szavakat formálni vagy egyáltalán értelmes sorrendet találni a gondolataimnak, így hát hagyom, hogy tovább beszéljen, tovább meséljen arról, ami elképzelhetetlennek tűnik s mégis oly valóságosnak.
- Képtelenség… - bököm ki elmésen mintegy összegzésként, ugyanis nem vagyok hajlandó vakon elfogadni a tündérmeséből kirángatott állításait. Azt a bosszantó sugallatot is a koponyám túlsó felébe űzöm, mely józan hangon győzköd, noszogat a hitre. Elvégre senkit nem láttam még ilyen vibrálóan élénk orgonaszín szemekkel, miként is lehetne egyszerű angyal, démon vagy más silány ivadék...?
- Még ha igazat is beszélsz, hogyan lehetséges mindez? Miért éppen most kerültél elő? Képtelenség, hogy ne legyen rólad egyetlen emlékem sem, ha valóban ilyen bensőségesen ismertük egymást – az orgánumomat megtalálva vetem neki a kérdéseimet, felhagyva a karjaim összefonásával. Készen akarok állni, ha mégis a pengémre szükséges tűznöm a boszorkányt.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Szomb. Május 29, 2021 10:53 pm
Lord of the wild
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Ládába zárása és szabadulása között a létét övező időtlenség kegyetlenül UNALMAS volt. És boszantóan nyomasztó, ugyanis bőven volt ideje kéretlen gondolatainak, melyben minden tagadása ellenére Fenrir is szerepelt. Hathor sosem félt, hiszen nem volt miért, tekintve, hogy jóformán Isten lesújtó keze előtt sérthetetlen és érinthetetlen volt, a ládában viszont egy időre megtört; ő sem volt több egy elítéltnél, kire örökké tartó retorzió várt, méghozzá igazságtalanul. Hisz minden történésnek - így a leviatánok megszületésének is oka kellett legyen... Ahogy annak is, hogy most e férfi és az ő útjai ismét egymáshoz közel haladnak.
- De hisz az épp előbb intettél csöndre, jóuram... - süti le ametisztjeit egy csekély időre, noha tán nem tesz jót a hektikus természetnek, melyet mindig is szeretett lángban tartani... Ó minő szeszélyes egy fajzat, az előbb még leinti, majd azzal vádolja, hogy rest magát felfedni - ahh, ezek a férfiak! Bosszantaná, ha újbóli felpillantása a makacs arcélre nem hódítaná olybá, hogy végül a bocsánatos bűnök közé sorolja e lépést.

Meredek útra téved, habár amint megkapja a hitetlen fejtörőjét, már tudja, hogy komoly esélye van megrepeszteni, és letörölni azt a bizonyos cinizmust. - Matilda. Matildának hívták a leányt.   - susogja, s még csak nem is hezitál, holott jócskán eltelt évszázadok állnak e információ mögött. Hathor emlékszik, ahogy minden szóra, amely elhagyta Fenrir száját és minden mozzanatra, mely megtörtént.  - Ő nem olyan volt, mint a többi, kit kardod élére kellett hánynod.  Ő csak... csak egy szerencsétlen, ártatlan lány volt, ki szabadulni akart atyjának poklából. Emlékszem azt mondtad, valószínűleg későn, én pedig azt reméltem, hogy az a fertőben fogant magzat halva született...

Egyetlen egyszer, palotám mélyén, borízű holdsütötte éjszakán meséltél e fiatal halandólányról. Talán túl sem élte, ha eljutott egyáltalán a kihordás végééig, de a te emberi feled mégis azt akarta hinni, hogy a megváltás, melyhez hozzásegítetted, nem volt hasztalan. Már el is feledtem ezt az oldalad, pedig voltaképp ez ragasztott minket össze...

- Nem vagyok démon, bár csak úgy, mint neked, akad közöttük felmenőm. - jegyzi csöndesen egy hallgatag pillanatban, hogy az akaratnak végre behódolhasson. - Angyal sem vagyok, sem más, ismert faj tagja. Az én fajom feledésbe merült, mintha sosem léteztünk volna, pedig mi leviatánok nem voltunk bűnösebbek a többinél. - az elfojtott sóhaj megrekeszti mellkasát, végül azonban csak vállat von. - A nevem pedig Hathor. És hiszed, vagy sem, ismerlek téged. - az első leviatán a deres hajú félvér újabb kutakodását fürkészi. Nem volna meglepve, ha még most sem tekintené másnak, mint holmi ügyes cselnek, de még ha így is van, azt a piciny bogarat már elültette benne, tetszik, vagy sem...


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Csüt. Május 27, 2021 10:49 am
Lady of the woods
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Meglehet, amennyiben negyed résznél többel osztoznék a lényemben a halandóakkal, úgy megrendülnék az orgonaszín tekintetű fehérnép felcsattanása hallatán, mely vörös vészjelzőként emelkedik ki az éjszaka homályából, vagy inkább az eddig mímelt bátortalanságából. Helyette azonban kérlelhetetlen ábrázattal várom a további magyarázatot, nem adva jelét a ténynek, rajta kaptam a foga fehérjének megvillantásán. Talán nincsen köze a családi drámáimhoz, viszont a hanglejtése, a megveszekedetten vonzó kiállása és tekintete, továbbá a páratlan szépsége egyértelműen „drámát kiáltanak”. Megeshet, végre megleltem a megőszülésem forrását.
- Tudod, kissé elbizonytalanít a tény, hogy még mindig nem válaszoltál egyenesen a kérdéseimre – emelem meg az egyik szemöldökömet, ezúttal karba-font kezekkel helyezve a testsúlyomat a jobb lábamról a balra. Még mindig nem tudom, ki ő pontosan és hogy micsoda is pontosan. - Ám legyen, nyilvánvalóan te is afféle fehérnép vagy, ki él-hal némi fejtörőért – bököm ki cinikusan, ami belátom, ezúttal nem alapkellékként szakad fel a személyiségem mélyéről, hanem egyfajta védekezési mechanizmusként ölt formát az előttem ácsorgó hatalmas, ámbár a szemet megkapó kérdőjellel szemben. Kitartott és elhatalmasodó fejfájást ígérnek a makacs íriszek és a lágyan ívelt ajkak, abból pedig az utóbbi időben bőven kijutott.
- Volt egy halandó, akit a körülmények és az utasítások ellenére megkíméltem. Ki volt ő? - billentem oldalra a fejemet, merő szkepticizmussal várva a feleletet, mely talán sohasem fog elérkezni. Tán éppen elkerült abban az időszakban, ha valóban ismertük egymást, vagy meglehet még nem is ismertem, de ez már az ő problémája legyen. Máskor ejtse meg pontosabban a rejtélyes és sejtelmes bemutatkozását.
A várakozás közben persze óhatatlanul elrévednek a gondolataim a fiatal lányra, akit még a középkor mocsokban és trágyában fürdőző derekán kaptam meg feladatul. Alig töltötte be a tizenhatodik nyarát, s az egyetlen bűne az volt, hogy egy saját gyermekét megkívánó féreg lányaként született a világra. Az ő torkát is a többi csótányhoz hasonlóan kellett volna átmetszenem pusztán azért, mert megszabadította magát az atyjának humorból sem billogozható férfitől… Őt is tömeggyilkosok és lelketlen söpredékek sorsára kellett volna ítéljem, de ez egyszer képtelen voltam rá. Hagytam elmenekülni, s révén, mindaddig bólogató öleb módjára lestem minden parancsát Mastemahnak, fel sem merült benne az árulás lehetősége. Balga módjára még azzal a nem létező lelkiismeretemmel is kénytelen voltam dacolni, pedig ha tudtam volna, mit fogok lépni néhány évszázaddal később, nyugodtan aludtam volna azokon az éjszakákon is.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Vas. Május 23, 2021 8:22 pm
Lord of the wild
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Fenrir azért volt oly vonzó Hathornak, mert megtörhetetlen szilárd makacssággal, annál nagyobb önfejűséggel és gyanakvással összerakott teremtményként funkcionált. Úgy tört a nő orra alá borsot, ahogy mások alázatos rózsaszirmokat szórtak talpa alá... Hathor tehát sejti, hogy az a tény, miszerint a drága mindenható megfosztotta a világot a leviatánok létezésétől, csupán a félvér emlékeit vették el, de tulajdonságai mit sem változhattak. Figyeli a férfi komor ábrázatát, míg sajátját puha vonásokkal ruházza fel, s beszélni kezd - s lényegében igazat is szól, habár ez csak addig lenne így, míg bele nem kellene mennie a részletekbe... Végül libbenni készül, de nem hagyják elmenni - inkább kérdést intéznek felé, ő pedig valahol élvezi, hogy nem csalódást él meg, hiszen borzasztó lesújtó volna a tudat, ha máris sikerrel járt volna.
Hathor szája elnyílik, szemei pedig kitágult pupilláit tükrözik vissza felhúzott, meglepett szemöldökei alatt, mintha sértené, hogy meggyanúsítják.

Anyád sosem környékezett meg, mit megvallok, talán bánok, hisz bizonyosan sok közös pontunk lett volna; kezdve veled, bár nem ér elbízni magad... Én magam nem ítéltem akkora elánt neki, hogy időt szánjak felkutatására, ő pedig talán szintén nem tartott érdekesnek, hogy rajtam keresztül kívánjon elérni hozzád. Vagy pusztán méregfogamtól tartott? Bárhogy is, tudom, hogy úgy gondolod, nincs nála nagyobb cselszövő, és ez most attól függetlenül hogy jól jön, sérti kicsiny "lelkem", ah...

- Nincs közöm a családi drámáidhoz! - csattan fel e különleges fehérnép, szemei szinte szikráznak, mígnem megrázva fejét, megadóan ereszt szabadjára egy piciny sóhajt. - Tégy hát próbára, ha ez az ára. - szegi fel fejét, makacsul, akárcsak az előtte álló. - Kérdezz olyat, mit ő aligha tud rólad, ÉN viszont majd' két évszázad alatt talán ismertem belőled. Máshogy nem bizonyíthatok...  - persze tudja a nő, hogy Fenrir bármikor úgy dönthet, hogy kardjával, vagy egyéb módszerekkel kívánja igazát bizonyítani anyjáról, ehhez viszont nem fűlik a foga, hisz legfeljebb élvezetből óhajtja összekaristolni a félvér hátát, nem azért, hogy megbüntesse.


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Vas. Május 23, 2021 2:51 pm
Lady of the woods
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Szigorú pillantásomat orgonaszín íriszek viszonozzák, s míg a fehérnép ábrázatára holmi ráismeréssel elegyedett megkönnyebbedés simul, addig az enyémen az összetéveszthetetlen megütközés ver éket.
Kíméletlenül ostromol a halandóak által deja vu-nek billogozott állapot a vonásai s különleges tekintetének láttán, noha ez utóbbi némi gyanakvásra és körültekintésre is ösztökél. A világban mindennek megvan a maga rendje, s ha a természetben egy élőlény félelmet nem ismerve, élénk színekben fürdőzve hirdeti a jelenlétét, annak bizton akad valami a tarsolyában, amivel a legveszedelmesebb ragadozókat is térdre kényszerítheti. A nyakamat tenném rá, hogy a páratlan, ametiszttel meghasonuló szemek gazdája is szívesen él a meglepetés erejével, éppen ezért gondosan elhúzom tőle a kezemet.
A kérdés tán nem is az, ki ő, hanem, hogy mi ő?
Nos, velem ellentétben ő nyilvánvalóan tisztában van a kilétemmel, amit egyelőre egy jelentőségteljes szemöldökvonásnál többel nem reagálok le. Hagyom beszélni, hagyom, hogy előadhassa a történetét, aminek az abszurditása révén feldereng bennem a lehetőség, valóban igazat mond, ugyanakkor túl jól ismerem az univerzum működését ahhoz, balga naivitással fogadjam el a szavait az őszintének ható hanglejtése és mimikája apropóján.
- Régi árnyék a régi időkből… Ezt sok mindenki elmondhatja magáról – jelentem ki szkeptikusan, mialatt megemelem előtte a karomat, egyelőre a finomabb módszert választva az olajra lépésének megakadályozásában. - Ettől még okosabb nem lettem. Nyilvánvalóan nem vagy ember. Démon? - találgatok elmésen, mielőtt azonban még válaszolhatna, leesik az a bizonyos kavics San Francisco romjairól… A felismerés okán képtelen vagyok elnyomni magamban egy hitetlen, cinikus prüsszögést, miközben megadóan a levegőbe emelem a karjaimat.
- Ne is mondj semmit, ne fáradj hazugságokkal. Mastemah küldött, ugye? Te vagy az anyám nem létező humorának legújabb magánszáma – szembesítem szórakozottan. - Azért meg kell hagyni, majdnem megfogtál – horkantok fel, tűnődve, vajon szeljem inkább keresztbe a nőszemélyt, vagy más úton üzenjek a félvérűek királynőjének? - Ki vele, mit akar már megint? Mit ígért neked azért, hogy előadd nekem ezt a kis mesét?
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt Szer. Május 19, 2021 8:24 pm
Lord of the wild
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.] • Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem tudja behatárolni, mióta nem érzett ily pezsgést hígfekete vérében. Bosszúságot és az elnyomás keservét jól ismeri, hisz ezekből táplálja létét, de ez az érzés most más. Fenrirrel mindig is szórakoztató volt egy közegben tartózkodni; egyszerre volt lenyűgöző és vérforraló, a szó minden vonatkozásban. Momentán Hathor úgy érzi magát, mint sivatagi vándor, ki forrásra lel, enged hát a játéknak, amiben a csoportokban lézengő, gondtalan emberektől távolabb kívánja csalni a hajdanról ismert félvért - így már semmi nem zavarhatja meg kettejük auráját, hogy aztán megengedhesse, hogy rátaláljon. Megengedi... tulajdonképpen semmi túlzást nem takar e szó, hisz annyi módon elrejtőzhetne előle, ha az volna célja...

Ó, ha emlékeznél arra az éjjelre, mikor nyakadba illesztettem a papnőm vérével díszített  holmit... Azt susogtam kevélyen, ha már annyi gyermekem vérét ontottad, hát ez a büntetésed... És ha emlékeznél, most tagadnád, s én tagadnám e gesztus valódi jelentőségét, pedig AZ ENYÉM VOLTÁL, mit így elismertél...  

Szíve mellkasában dübörögve sebesebb fokozatra kapcsol, mintha érezné, mily közel a másik. Lehunyt szemhéjai az elé lépő férfi érintésére megmutatják ametiszt tekintetét, s még egy kósza illetődött sóhajt is megenged, mialatt hagyja, hogy orcájára a viszontlátás felkavaró érzése kiüljön. - Csupán egy régi árnyék a régi időkből, herceg, melyre nem emlékszel már. - fúrja tekintetét a különleges szempárba. Tán' elméjét rögtön bomlottnak gondolja majd a férfi, lesüti hát pillantását, mintha így kívánna időt nyerni a szavak keresésére. - A medál pedig... családi ereklye, egyenesen Egyiptomból. - pillant fel újra, de szája vékonyra préselődik, mielőtt ismét megszólalna. - A tiédet én adtam neked, ajándékul, hosszú századokkal ezelőtt. Nem gondoltam, hogy azóta is őrzöd... Sem azt, hogy valaha is viszont látlak majd. - apró sóhaj hagyja el tüdejét, minden bizonnyal semmit nem ért a másik... - N-nem lett volna szabad eléd kerülnöm, bocsáss meg... - hadarja, mintha megbánta volna az elhangzottakat, s ha Fenrir időközben lazított a fogáson, meg is próbálna elsomfordálni tőle;
ha továbbra is útját állja, akkor is mozdít kecses testén, mintha bűnbánat nyomasztásának hevében jobbnak látná megpróbálni, hogy e ereje teljében lévő természetfeletti markából kitéphesse magát a szabadulás reményében. Izzik a teste, most, hogy szemtől szemben, ily közel láthatja, s végre beszívhatja illatát...





Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Gyümölcsös Empty
Utolsó Poszt
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hell or Heaven :: Spooky Town-
Ugrás: