Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
Elhagyatott temető
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
avatar



☩ Reagok :
106
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Yesterday at 10:22 am
Következő oldal


HALLOWEEN
A töketlen, a tökös és a tökcsősz
Az elmúlt napokban lázas készülődés tört ki a városban s ahol s ahogyan csak lehetett az ember arcába tolták a közelgő ünneppel járó parádét. Számomra teljesen ismeretlennek tűnt ez az egész kavalkád, bár tudtam a következő nap a holtaké lesz. Maga a szó, hogy Halloween nem mondott semmit, de miután nem sajnálva az időt kissé utána néztem, nagyon sok hasonlóságot láttam felfedezni azon idők ünnepeiben, melyekben még én is értem valamit. Egyes hiedelmek szerint a sötétség kezdete, a holtak eljövetele s minden elképzelhető rossz megtörténésének napja. Ezért is álltam értetlenül az újkori hagyomány előtt, régebben sokkal Isten félőbbek voltak az emberek. Mégis azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy a Sötétség Asszonya nem lehet ennyire kiszámítható, hogy éppen a mai nap tegye fel íz i-re a pontot, a Pokol s a Menny bezárult a lelkek se fentről se lentről nem jelenthetnek ránk veszélyt. S az elhantoltak… belegondolni sem akarok. Azt hiszem, éppen elégszer szajkóztam el magamnak, hogy mire a Nap utolsó sugara is eltűnik a horizont mögött, elhiggyem. Átlépve menedékem küszöbét, otthagytam kétségeim foszlányait. Elhagytam, s szinte fájdalmas szemekkel bámult utánam. De nem foglalkoztam vele. Az elhagyatott utcákat elhagyva, ahol szinte csak a Hold fénye követte lépteim, s rajzolt rémisztő árnyékokat a falakra, kiléptem a nyüzsgő városi forgatagba. Próbáltam elvegyülni közöttük, ahogyan régen is tettem.  Az utcai lámpák csak némelyike világított, hogy a köztük kifeszített színes lampionok, s a kifaragott rémes pofázmányú töklámpások derengő fénye adja a földöntúli érzést az embereknek. Maskarába bújt tinédzserek, gyermek palánták szaladgáltak s rémisztgették a járókellőket, felvigyázó szülők óvó tekintette követte őket, miközben forró teát, kávét, bort vagy más fajta italt szorongattak. Fából készült „vérrel” írt utcatáblák mutattak irányt a rendezvény különböző helyszíneire. Pillanatra megállok egy színpad előtt, ahol Jack O'Lantern történetét adták elő. Letörölhetetlen halvány mosoly ült arcomra, kezdet rám ragadni a körülöttem lévők jó kedve. Vékonyka hang ütötte meg fülem. – Csokit vagy csínyt! – kerestem a hang forrását. Letekintve egy földből éppen csak kinőtt gomba vigyorgott rám unikornis szarvval a fején, hófehér kezeslábasban melynek végén szivárványszínben pompázó farok lógott, s haja hivatott a sörényét illusztrálni, melyben szintén színes csíkokat húztak. Piciny zsákját tárta előttem szét, melyben mindenféle finomságot rejtett. Értetlenül pislogtunk egymásra. Míg végül kabátom zsebeit kifordítva jeleztem neki, hogy nincs nálam semmi, amit adhatnék neki. Összevont szemöldökkel, s torz ajakkal pillantott rám, majd belenyúlt a kis zsákjába, s kisimult arccal nyújtott át nekem egy marék cukorkát. – Neked is legyen. – mondta, s gyermeki ártatlansággal mosolygott rám. Visszamosolyogtam, de hang nem jött ki torkomon, csak egy furcsa gondolat fogalmazódott meg bennem, s köszönetképen megsimogattam sörényét. Néhány másodperc, s már tovább is szaladt. Tovább indultam a kijelölt útvonalon, s olvastam a táblákat. piteevő verseny, Bajnokság s még sok színes unaloműző program várta a kilátogatókat. Végül egy szellem foszforeszkáló alakja fogta meg tekintetem, mely mellé „tökfaragás” ezt írták fel. A keskeny út amelyre mutatott, még az eddigieknél is sejtelmesebb volt, de még így is sokan koptatták rajta cipőjük talpát. Finoman megvontam a vállam, s magam is ráléptem a murvával leszórt útra. Talán máskor egy elhagyatott temető, ma estére azonban több benne az élő, mint a holt. Először csak figyeltem, miről is szólhat ez az egész, aztán kedvet kaptam magam is hozzá. Beálltam a tökosztáshoz. Van az a tök, ahol nem számít a méret, inkább… de ez nem az a tök volt, így amit nekem szántak, egy laza mozdul dobtam vissza az embernek, s léptem a kaloda mellé, hogy magam válasszak egyet magamnak, mellé pedig egy jóval kisebbet. Még nem is tudom, mit fogok vele kezdeni, csak úgy megtetszett. Annyira nagyot sikerült választanom, hogy kis híján görcsöt kapott a karom, mire sikerült a legközelebbi helyre cipelnem. Próbáltam nem eldobni, és mint egy hímes tojást lehelyezni a kialakított helyre letenni. Sokat akar a szarka, s nem bírja a tököt. Hangosan fújtatva ráztam ki a karomból, a fájdalmat. Legközelebbi szomszédom egy fiatal barna hajú fiatal nő, akinek veres köpenyét ide-oda libbentette az őszi szél. Körbe tapogattam, hátha valamiféle különös egyed, de nem ember volt, egy egyszerű ember. Valamint egy másik, na az nem volt nő, s nem is közönséges kölyökképű tökös. Hallgatom a szócsatát, melyet a lány replikázása váltott ki. – Hello! – intek oda nekik.  De egyelőre, csak a szerszámaimat veszem szemügyre.

avatar



☩ Reagok :
21
☩ Play by :
Tom Riley
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 5:38 pm
Következő oldal


☽ Tökfejek helyett tökök faragása

Haloween
szószám:- • Credit:

 
Rég várt ünnep, New York városa rég készült az eseményre. Ez az ország egyik legnagyobb ünnepére kerül sor. Vlad olvasott róla, hogy a kelták is ünnepeltek ezen a napon, és sok legenda fűződik hozzá. New Yorki népen csodálkozik Draculea, furcsa neki az emberek felfogása, még így a világ végén - mikor Amara pusztít - is képesek mulatni.
A régi ünnepeiket most is megülik, ám sokszor más értelmet nyernek. Bizony, más lett az emberek értékrendje, tekintve a tényt, minden nap ajándék, mikor nem akarják elpusztítani a fajukat. Márpedig ez mostanság ritka, ha valaki nem védi az embereket, az el akarja őket pusztítani, és – legyünk őszinték – nem is akkora csoda ez.
A meghirdetett verseny felhívta a figyelmét, mindig értékelte a művészet minden formáját, márpedig a tökfaragás is nevezhető művészetnek. Bizony, egy növényt késsel egy lámpássá alakítani könnyűnek tűnik, ám valóban kihívás tud lenni.
Nem is tétovázott soká, fogta a kedvenc kését és megbűvölte, így sokkal effektívebb lesz. A kér ultraélesre varázsolta, könnyebb lesz vele dolgozni.
A démon kisvártatva odaért a megadott címre. Oldalra billentette a fejét, felvont szemöldökkel pásztázza a lepukkant temetőt, majd enyhe kuncogásba kezdett. Viccesnek találta, hogy egy ünnepi eseményt pár ember oszladozó teteme felé rendeznek. Valahogy tetszett a morbid és beteges humorának.
Sietősen szedte a lépteit a sírok között, és a kis tisztásra ért, ahol a szervezők és az alapanyagok voltak.
A szervezők lefektették a szabályokat, miszerint tilos a gyilkosság, feldarabolás, felgyújtás, robbantás és nyúzás.
Ezek szerint akkor mérgezni szabad? – merült fel benne a kérdés, de nem tette fel, érezvén feleslegességét. Eleve nem életet jött kioltani, pláne úgy, hogy az emberek nem is igazán hajlandók a földön maradni, miután meghalnak.
Egy fiatal nő is ott volt, mire a herceg befutott, éppen akkor kezdett el sápítozni, mikor odafáradt a szomszédos asztalhoz. Ránézett, majd a költőien feltett kérdésre válaszolt is.
- Félreeső helyen van, és itt el tudnak kapni, hogy kibelezzenek és eladják a szerveid. Biztosan ez az indok – kacsint rá, és kihúzza a zsebéből a dobozát, és előre csúsztat egy szál cigarettát, megszorítja picit az oldalát, így az nem csúszik vissza, és a nő felé nyújtja. Ha vesz a nő, akkor magának is kihúz egyet, és öngyújtóval tüzet ad a nőnek, majd magának gyújtja meg a dohányárút. Ha a nő nem él a lehetőséggel, akkor csak a saját magának végzi el a procedúrát.
- Illetve, minden fakó, gondolj bele, egy temetőben vagyunk, és ki tudja, hány halott lelke bolyong, hányan ragadhatnak a földön. Tudod bogaram, a temető estefelé minden, csak nem színes - Majd, mikor a nő a keresztet veti, undorral átitatott grimaszt vág. -  Ha Istent érdekelné az ilyesmi, nem itt tartanánk, nem gondolod?
Majd ezután a kérdés után, a kését kivonta hüvelyéből, és ellenőrizte az élességét az újával, éppen, hogy hozzáért, már vágás is keletkezett rajta, mely pikk-pakk be is gyógyult, tekintve a kés kicsinységét, és hogy nem angyalpenge. Egyetlen acél penge, amit magánál tart, a többi vagy angyalpenge, vagy varázslat által halálos a természetfelettire. Ekkor Vlad elkezdett agyalni, milyen tököt is fog alkotni.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
58
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 15, 2018 7:24 pm
Következő oldal


Spooky pumpkins
Some citizen
──────────── ────────────
« Scary cementery; ide • Szószám; 549• Zene; Santa Muerte»
« Life ask Death
Why do people love me,
but love you?
Death responded:
Because you're a beautful liar
And I'm a painful truth.»
Az év legjobban várt eseménye! A város hónapokon keresztül készült, kiválasztani a tökéletes helyszín, annak a biztonságát biztosítani. Őszbe fordult már az idő, a falevelek megsárgultak, a földet nyaldossák. Napról, napra egyre több. Hamarosan előkerülnek a melegebb ruhák, az éjszakák már hűvösek, de a nappalok? A napfény melege finom, őszi illattal párosul, melyet most is mélyen szívok le a tüdőmbe.
Nehéz anyagból varrt, piros köpenyem csuklyáját hátrahajtom. Hajam frissen mosva, egy-két tincsét fonatba dolgoztam. Vastag köpenyem alatt, nehéz ruha, fehér régi stílusú hosszúujjú ing - azért hideg van - és bőrből készült fűző húzza össze derekamat. Persze, Alex meghúzta. Nem is kicsit, lassan nem kapok levegőt.
Ez jár annak, aki mindig ugyanazt viseli ezen a napon igaz? Viszont a piros farkas kiszabadult a városból és ebből a hagyományból nem adok alább.
- Legközelebb kérlek három számmal kisebb cipőt is csináltass nekem - sóhajtom elgyötörten. De nem fogja elérni az eredményt. Mert akkor is boldogan fogok így flangálni a városba és a legtöbb eseményre eljutni! Mert végigeszek, iszok, rajzolok ma mindent!
Kezdve a tökfaragó versennyel, melynek lapját épp a kezembe tartom. Kissé gyűrötten. Nehezen megy a légzés.
- De azért ne, is válaszolj nekem, tényleg luxus… - fordulok a fiú felé, aki… Hatalmasakat pislogok hatalmas pilláimmal a hűlt helyére. Félig visszafordulva, leengedett karokkal állok és keresem őt a tömegbe. Mondanom sem kell, hogy milyen sikerességgel. Jaj, minek is öltözött be?
Sóhajtva nézek még egyszer szét és… Látom, ahogy alakja eltűnik egy sátorba. Számat elhúzva rázom meg öklöm felé. Ennyit a megbízható Hercegről, nem igaz?
Visszafordulva haladok a hely felé, melyet bejelöltek a térképen, ám ez…
- Tényleg? Egy temető? Ennél közhelyesebb nem is lehettek volna? - nyelek nagyot. Ugyanis évek óta nem nagyon voltam köztemetőbe. Másba igen, de csak mert ide nem engedtek temetni. Nem állítom, hogy rettegek a temetőktől, de azért…
Jobb a halottakat nem háborgatni. Főleg manapság, amikor meg sem halnak. Ki tudja, hogy legközelebb nem a sírből akarna egy előmászni. Na persze!
Nagyot nyelve, remegő inakkal indulok meg a kapu felé. Nagyot fújtatva előtte átkozom el Alexet, amiért nem támogat. A hálátlan itt kellene, hogy legyen! De tényleg, ilyenkor lesz éhes? Nem is szereti az édességet! Hogy egy imp rágná ki a beleit.
Újabb nagyobb sóhaj, mikor belépek a kapun. Ahol már várnak, egy tököt nyomnak a kezembe és tessékelnek át a temetőn keresztül a közepén elhelyezett térre.
Nagyot nyögve indulok lassan útnak. Vagy inkább gyorsan kellene, hogy túllegyek rajta? Csizmába bújtatott lábamat készenlétbe tartom, ha valami meg akarna támadni, tudjak rúgni.
- De miééééééért? - hangzik kétségbeesett kérdésem. - Nekem tűnik csak úgy, hogy itt minden sokkal… fakóbb? - sírom tovább, mímelve, noha rettegésem valódi.
- Santa Muerte - vetek keresztet, úgy ahogy Noah-tól tanultam. Bezzeg a mexikóiak ünnepeltek a temetőbe. Valahogy nehezen tudom elhinni.
Fel sem tűnik, hogy ahogy haladok előre egyre kisebbre és kisebbre húzom össze magam. Ezt nem máshogy hozom össze, minthogy térdeim hajlítom egyre mélyebbre. Mikor észreveszem magam, kiegyenesedve köszörülöm meg a torkom. Inkább keresek egy helyet, vagy…
Hirtelen megfordulva úgy döntök, hogy inkább mégsem akarok tököt faragni.
Az igen ám, de mögöttem meg már jönnek be. Elsőnek egy szőke hajú hölgyemény. Keserű pirulát nyelek le. Nyilván nem mutatkozhatok a városlakók előtt gyávának, nem igaz? Ha már elit vadász vagyok.
Hogy az imp rágja át a bokám.
Akkor fordulás vissza. Nagy levegőt véve haladok újra csak előre, remélve, hogy valahova leültetnek, békében hagynak és sírhatok magamba.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:33 pm
Következő oldal


Az üzemen kívüli temető megrongálódott sírjai, kriptái között legfeljebb azok szoktak mászkálni, akiknek az égvilágon jobb dolguk nincsen, vagy éppen az egyik mauzóleum állandó lakói. Halloween estéjén azonban ide is visszatér az élet - remélhetőleg a holtak nem - a Tökfaragó verseny formájában.
A temető közepén egy kisebb park nyugszik, melynek kusza, elszáradt növényei egykor díszesen ölelték körbe a mára már darabkáira hullott szökőkutat. A magas peremű építmény alapja viszont még most is ott áll rendületlenül, tökéletes, kör alakú munkapultként szolgálva a tökök kifaragásához. A versenyt egy termelő két fia szokta felügyelni és ellátni a fogyasztásra alkalmatlan faragni-valókkal.

Helyszínen zajló verseny: Tökfaragás
Mesélő: CherryPie


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2