Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
• Kísértetkastély •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 20, 2018 10:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


Abban, amit a gyertyás férfi mond, van valami. Én sem láttam még sose átváltozni a démont, leszámítva, hogy néha másik testben jelent meg, de ilyen fénygömbbé semmiképp. Ennek ellenére, biztos vagyok benne, hogy valami hasonló lehet. Angyal nem tehet ilyet. Miért tenne? Jó, lehet, hogy vannak gonosz angyalok, de ők is csak ölnék az embereket, nem játszanának velük. Na meg… A legtöbben itt nem emberek. Senki, rajtam kívül.
Biccentek én is, amikor átveszem a gyertyát. Az ajtóban állva tartom a fényt biztosító lángocskát, miközben nekidőlök az ajtónak. Nem lenne jó, ha az újra bezáródna. Arra ügyelek, hogy még véletlen se sérült vállamnál támaszkodjam. A fájdalom lassan kezd alább hagyni, már azt sem érzem, hogy folyik belőlem az élet. Óvatosan mozgatom meg, várva, mi történik, de szinte semmi. Alig érzek valamit. Kellemetlen, ahhoz hasonló, mint amikor szögekkel szurkálnak. Tűkkel! Ez az! Mintha tűvel bökdösne egy démon a seb környékén.
Miután befejezem a seb vizsgálását, körbenézek. Mindenki teszi a dolgát, én viszont… Ekkor tör rám az az érzés... Tenni akarok valami hasznosat, hogy minél hamarabb kijussunk innen, itt viszont aligha tehetek. Azokhoz a foltokhoz a papíron nem értek. Nem tudom őket… Hogy is mondják? Elolvasni. Itt nem tehetek semmit. Mennem kell. Ki innen, hátha van még olyan hely, amit a többiek nem néztek át. Azt viszont megvárom, hogy a lekószáló alak visszaérjen.
Amint visszatér, a gyertyát leteszem az asztalra és elveszem helyette a lámpát. Az még fegyvernek is használható. Akár egy kalapács. Azzal kezemben indulok meg arra, amerre az orrom vezet. Jobban mondva, az ösztönöm. Sosem volt gond vele, mindig jó irányba vezetett. Remélem, hogy az megmaradt a sajátom és nem ezét a testét követem, mert akkor akár bajba is kerülhetek. Azért gondolom így, mert Seth is rosszul gondolkodott. Egyáltalán nem figyelt a testemre. Ez pedig az ő testvére. Lehet, egyformán buták. Persze ezzel egy időben okosak is. Néhány dolgot jobban tudnak, mint én. De hogy lehet valaki egyszerre okos és buta? Biztos azon múlik, mit kérdezünk tőlük.
Kis idő múlva egy ajtó előtt találom magam. Óvatosan megpróbálom kinyitni, és ha sikerül, még véletlen se lépem át a küszöböt. A lámpával befelé világítva nézek szét előbb.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 19, 2018 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
A helyzet egyre feszültebb, ahogy a tündér- ha valóban az- is, nevezzük nevén, ha már tudjuk mi.  S én is, mivel a kérdéseimre nem kapok választ, üres beszéd s kitérés csak. De talán másként kellene fogalmazni, elvégre, ha hinni lehet a leírtaknak nem képes hazudni. – Tündér vagy? – ábrázatomon megremeg néhány izom, kezdek türelmetlenné válni. Ha kapok választ mielőtt elsuhan, az teljesen más szemszögből is megvilágíthatja a helyzetet. Vagy ugyan itt fogunk tartani vagy előrébb. – Igen, Seth szoknyát kapott, ahogyan Markan és te is. – mosolyodom el, hisz ha elvonatkoztatok a kellemetlenségtől, vicces is lehetne. – Nem szép dolog hallgatózni. – fordulok felé, amint rajta kapott minket. Kifinomult érzékek, ha lesz egy másodpercem, feljegyzem a többi jellemző közé. – Átverni? Te átversz minket? – vonom fel a szemöldököm, a gondolat is sértő már. – Ebben sincs semmi, egyszerű gyermekmese. – lemondóan sóhajtok fel, miután átlapoztam a könyvet. – Szedjük össze mit tudunk. – megdörzsölöm a homlokom, most, hogy ki tudja hová ment, talán van néhány nyugodt pillanatunk, hogy átpörgessük az információkat. – Van egy család, a szülők és a három kölyök és egy őrangyal. Egy Agla nevű szavunk, egy bestiáriumunk, amiből kiderült, hogy ez a cikázó fénylény egy tündér, nem szereti a cukrot, de nem tudjuk miért. És az a fura zene odaát. Seth azt mondta, a pincében rúnák és pecsétek, amik valószínűleg ezt a valamit zárták el odalent. Nem sok. – összegzem azt, amit én tudok majd Athanara pillantok. Akadhat valami, amivel ki tudja egészíteni, hisz ő fent több időt töltött el kettecskén a pacával. Ha tart beszámolót, ha nem, megpróbálkozok valamivel, egy bűbájjal a hiányos lapon. A tervem az, hogy, ha csak egy pár percre is, de az elmosódott vagy hiányzó darab feltűnjön előttem. „ Az óra körbe jár, az idő feletted eljárt már. Mutasd meg hát régi arcod, hagy olvassam minden sorod. „ Vagy sikerül, vagy nem. Ezek után, ha az öcskös felhívja rá a figyelmem, hogy bizony újra rabok lettünk, felállok és az ajtó hűlt helyéhez sétálok. – Mi van, ha ez is csak illúzió? – tapogatom körbe az ajtó helyét, hacsak már testvérem meg nem tette helyettem. – Az illúzió az érzékek becsapása… - magunk is bírtuk ezen képességgel, igaz, hogy mostani erőnkkel csak rút külsőnket tudjuk elfedni. - … ha valóban az és erősen koncentrálunk, talán… - vonom meg a vállam, s megpróbálkozom az illúziónak vélt fal mögé látni. Ha nem sikerül? Keressünk más megoldást, hisz Leviatánok lennék vagy mi fene.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 19, 2018 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Tény, igaza van, miért ne tudná forgatni a fegyvert. Szkeptikus vagyok, nem sokkal rohangálnak manapság az emberek, démonok. De ez nem azt jelenti, hogy nem is lelhetőek fel. Még ha csak korlátozottan is… Számtalan fegyverraktár van még a világon érintetlenül, miért ne ő lehetne az, ki rábukkant egyre is?
Kérdésére azonban egyhén összevonom a szemöldökömet.
- Ez a porhüvely… - kezdek bele. - Az ő emlékei, az utolsó emlékei II Vencel korából valók. Amikor királlyá koronázták Lengyelországba. Majd az azt követőek, itt New Yorkban, közte semmi… Bárhogy számolom, dúrván az hétszáz év, nem? - kérdezem, noha kétségem nincs efelől. Azok nem az én emlékeim.
Soha nem jártam ezelőtt az emberek között, soha nem is… azok a viszonyok. Meg az a sötét, ami olyan, mintha több ezer évig tartott volna, holott a számításaim igazak. Igaznak kell lenni, de tán ez nem is fontos.
- Vas… Rúnák… Mintha… Nem, démon nem tud ilyenné válni, még illúzióval is csak angyal lenne képes - közbe már nyújtom is a gyertát és a lőtt sebű férfi át is veszi tőlem. Hálásan biccentek felé, ő legalább segít.
Így nincs is más dolgom, mint a naplótól megszabadulni átmenetileg, miben amúgy sincs semmi hasznos továbbá. Talán igazuk van és nem a fickó rajzolta fel a rúnákat - noha nem kizárás, hisz megtaníthatta rá akár angyal, akár démon.
De inkább a pince irányába tartok, ahol a rúnákat szemlélem. Néhány ismerős, de rengeteg nem. És rengeteg sérült… Noha… Nem lehetetlen, hogy visszaállítsam…
Pillanatokon belül visszaérkezem a pincébe és ha a testembe zárt férfi ott van, felé fordulok - vagy vizesen, vagy nem, mert nem tudom, hogy egy ilyen vizi kaland után, miként nézhetek ki.
- Szükségem lenne a testemre és a képességére. Talán tudom, hogy miként tudhatjuk meg, az eredeti rúnákat és ezt újra fel tudnánk vésni. Az a valami az emeleten van igaz? - fordulok a lányba zárt valaki felé, fejemmel felfelé bökve. - Mert ha lecsaljuk onnan, a lépcső álljába újra tudnám alkotni az egészet. De ahhoz a testem erejére van szükség előbb odalent - ezúttal visszaforuldok magam felé és a pince irányába bólintok.
Ha jön, ha nem én visszatérek, és megjegyzem azokat, amik most épek. Ha pedig jön velem, akkor odalent a vízbe fordulok felém. Víz, még ha hideg sem árt meg a testemnek egy percre sem.
- Csak hunyd le a szemed és koncentrálj. Arra, hogy milyen lehetett régen ez a hely, hogy nézhetett ki. Csak próbáld elképzelni, lehet nem is fog menni, de talán sikerül annyira visszafordítani az időt, hogy láthassam az igazi rúnákat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 4 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
71
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 11:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

Helen • Credit:


Az elátkozott ház eseményei meglassulnak, de így is van ez rendjén. Rengeteg mindent felfedezett már a pórul járt hatos, ki többet, ki kevesebbet, ám itt az idő, hogy összedobják a tudásukat, s vegyenek egy nagy levegőt az utóbbi óra(-ák) eseményeit követőn. Míg odafent Calypso és Athan, illetve rövid ideig Seth a tündérrel alkudozik, trécsel, addig a konyhában lezajlik a rögtönzött műtét, s a történet másik felét kezdik el felgöngyölíteni a napló segítségével.
Ophilia határozott kérésére ha kissé késve is, ám ezúttal érkezik reakció Reyna részéről, így már meg tudja oldani a felfedező túrát odalent. Amire máskülönben szükség van, hisz hiába lapozgatja a naplót, mely a feléig van megtöltve írással, bizony semmiféle rúnát, pecsétet, egyéb szimbólumot nem találhat benne. Nincs mese, le kell mennie.
A napló Markanhoz kerül, Ophilia pedig engedve a víz hívásának, lesétál a rozoga, nyikorgós lépcsőkön a rögtönzött, süllyesztett medencébe. Odalent éppen azzal szembesülhet, amivel korábban Seth és Reyna. Kétség kívül angyal alkotta rúnák, pecsétek nyugszanak a dohos, nyirkos falakon, csapdaszerűségek, de se angyal, se démon ellen nem ismertek. Egy-kettő van már csak épségben, a többi megtört, némelyik annyira, hogy fel sem lehet ismerni eredeti vonalaikat.
A napló az idő közben megjelenő Seth markát üti, míg Markannal a tapasztalataikat, megfigyeléseiket vitatják. Ugyanazt olvashatja, mint Ophilia, az aggódó férj bejegyzéseit, ki a felesége megszállottságát kívánta megfejteni, vagy inkább megoldani. A neje a környéken eltűnt csecsemők, és a tettes után nyomozott, valamilyen oknál fogva az újszülöttjét rendkívüli módon féltette. Ha tüzetesebben beleolvas, kiderül, hogy a felesége szerint egy őrangyal vigyázott a családjukra, akit Aglának hívtak, és aki ígéretét tette, a gyermek biztonsága felett is kezeskedik majd a környéket rettegésben tartó, ártó szellemtől. A férfi szkeptikusan ír sokáig minderről, ám akad egy bejegyzés, hol látványos fordulatot vetett a hite. Az angyal megjelent nekik, és arra intette őket, a pincét többet ne nyissák fel, s ne is kíváncsiskodjanak, mi lakozik odalent. A továbbiakban még itt-ott felmerül Agla, azonban egyértelműen átvették a férfi gondolatai felett az irányítást a mindennapok nehézségei és kihívásai. A munka, a gyereknevelés, aztán a napló véget ér, még az apokalipszis kirobbanása előtt.
És amíg Seth olvasgat, illetve Markannal diskurál, Ophilia pedig a pincében vizsgálja a szimbólumokat, addig a fényt biztosító Reyna érezheti, az iménti golyókiszedés bizony sikeres volt. A vérzés elállt, a fájdalom kezd múlni, éppúgy a sebe összeforrni. A karját is szabadabban mozgathatja, habár mintha apró, tűszúrásnyi kis fájdalmat itt-ott még tapasztalna. És ha már tapasztalások... Furcsa késztetés fogja el, hogy ott hagyván csapot-papot, kisétáljon a konyhából, át a lezárt helyiségek egyikéhez.

A tündér figyelmét nem kerüli el, hogy a felhozott vádakra Seth mit sem reagál. Hallgatás, beleegyezés, tartja a mondás. Érzi persze azt is, hogy a vágyai felfokozódnak a kijutás iránt, csakhogy… Egyelőre nincsen oka arra, eleget is tegyen bármilyen óhajnak, hisz abban neki mi a haszon? Korábban társaságot, barátokat szerezhetett volna a pincében, elbájolt étkeivel örökérvényűen, de jelenleg eszében sincs teljesíteni Seth akaratát. Csendben elpillant utána, majd tekintetét az idő közben lelkes csivitelésbe kezdett páros irányába fordítja.
- Tudjátok, hallom, amit beszéltek - sóhajt fel, közelebb lépdelve hozzájuk. - Egyébként igaza van a szőkének. Érdekel az embernő, különleges, az angyal pedig… - vonja meg a vállait, hisz Athan már kimondta az igazságot. Na de Calypso kérdései nem apadnak, amire újfent a szemeit forgatja a lény. - Éppen úgy tartanám őket itt, mint most titeket. Micsoda bugyuta kérdés - dünnyög az orra alatt, miközben mutatóujja köré csavarja a haját.
- Nem tetszik a viselkedésetek. Át akartok verni, és a mágiám is kellene? Nem vagyok megőrülve, ti vagytok ostobák, hogy azt hiszitek, alku nélkül kiszabadulhattok - mosolyodik el negédesen, mielőtt fénypacává nem változna ismét, s sietősen el nem szelelne a közelükből. Calypso immáron nyugalomban lapozgathatja át a másik könyvet, ami egy közönséges gyerekmese. Lapjai sárgultak, ellenben makulátlanok, legfeljebb a sok-sok lapozgatás, ami meghagyta a nyomát rajtuk, de semmi különös vagy használható nem akad benne. A legifjabb leviatán sem jut sokra a kutakodás közepette, vagyis... Azért egy jelentős különbséget felfedezhet. Hova is tűnt a szoba ajtaja?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 7:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 399 • Credit:

 
- Talán erre célzott, meg a természetre. Ők az erdőben éltek. Nem lehet, hogy valamelyik kedves testvérünk ténykedése ő? Mármint... tudom, Isten meg a tettei, de ki tudja, ha azok a dögök megmaradtak Seth-től, talán ők is – pislant a lény felé, persze, ez mind csak vad találgatás. A test kíváncsi, és igazából ezzel nem ellenkezik, noha ő mindig tudta vagy remélte, hogy tudomása volt arról, mi a határ, ez a féktelen kíváncsiság azonban legyűri, és persze össze-vissza beszél ő is. - Hagyd, fura a fantáziám most – legyint inkább magának, és hagyja, hogy beszéljen. Addig van ideje emlékeket kutatni, vagy épp fegyvert, de egyik sem akad kezébe, most elhagyta a szerencséje. Több szoba már nincs, rejtekajtó sem simul ujjai alá – legalábbis, eddig nem – így nem marad más, csupán hallgatni őket. Csapda. Akkor nem csak ő gondolt rá, ez jó. Ahol többször felbukkan egy gondolat akár, abból igaz is lehet. De csupán sóhajt egyet, és úgy figyeli mind a mozdulatokat, mind azt, ahogy reagál a dolgokra. Egyik sem néz ki biztatónak.
- Az emberek szórakoztatják, az angyalt meg nyilván jól meg akarja kínozni. Tudod. Mi sem örülnénk a bezáró személynek, gondolom egy kis elégtételt akar – látványos, hogy jobban szívleli azt, ha neki adnak igazat, mintsem az, hogy kérdésekkel bombázzák. Akkor így játszik, szavak lesznek a fegyverek. - Ne kérdezz ennyit, mert megint bedühödik – sziszegi a másiknak, bár azt nem mondja, hogy nem helyesli ezt. Csak úgymond taktikát vált, ha nem lepleződik le. Azt nem tudhatja, mennyire hatásos, ugyebár, de próbálkozni szabad.
- Seth?! - csattan fel, de most széles vigyorral, miközben visszahúzza a fedezékbe. - Valamit mintha mondott volna, de nem egészen értettem, biztos elment a nagy hangja – sunyít a teste felé, amiben nővére ül. Na igen, egy vékonyka női hang és egy erős orgánum között van némi különbség.
- Lehet mi tényleg sehogy – itt ragadtak, így ismét kutatni kezd, keresgélni, miközben a másik leül olvasni, de fülel. - Nem, a hideg ráz ki tőle. Szerintem beleőrült ebbe a helybe és nem tudja hogy kezelni. Képes az illúzióra, írta a papír, de ez több annál, így a helyzet nehezebb. Talán... ha elszívnánk tőle némi mágiát... - gondolkodik hangosan, majd a keresésben megállva pillant testvérére. Talán nem is olyan hülye ötlet, csak épp nem tudni, beválik-e. - Mondjuk a te bőröd egész kényelmes, ha benne kellene maradnom – nevet, ez csak egy jó vicc.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 7:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


Első ütésem célt talál, többel azonban nem is próbálkozom. Főleg azért nem, amit mond. A vas miatt. Már más is szólt róla, tehát biztosan fontos, hogy távol maradjak tőle. Most viszont bennem van, úgyhogy el kell távolítani. Amikor ezzel megvagyunk, a fegyvert testem eredeti tulajdonosára bízom. Én nem tudom, hogy kell használni. Csak a kardom van, amit tudom, hogyan forgassam, az viszont Sethnél volt, amikor utoljára azzal a fegyverrel foglalkoztam. Remélem még mindig ott van nála és vigyáz rám.
A hétszáz évre felkapom fejem. Olyan sokáig bezárva… Tudtam, hogy nem emberek. Éreztem magamon is, de az rengeteg idő. Én tizenhét évig voltam a démon kísérleteinek célpontja és már az is sok volt. Igaz, én ember vagyok. Valami olyasmi.
- Mi van, ha csak megjátssza? Az a démon… Senki nem akarná felfedni gyengeségeit, ha van más lehetősége. Attól nem lett volna baja, ha elmegy mellette, akkor meg miért kerülte meg? A démonok sajnos okosak. Lehet, hogy csak el akarja hitetni velünk, hogy a vas az ő gyengéje is – gondolkodom.
Főleg egy olyannál, aki szeret kínozni másokat, nem lehet tudni. Kevés annál rosszabb van, mint amikor az ember azt hiszi, van esélye megtenni valamit, aztán kiderül, hogy cseppnyi sincs. Azért, mert a rossz eszközöket akarta használni. Ennek ellenére az sem kizárható, hogy nem figyelt oda erre és ösztönösen kerüli a vasat. Nem zárható ki teljesen ez se, de ez így túl egyszerű. Megtanultam már, hogy semmi nem lehet ilyen könnyű. Nem akkor, ha szörnyekről van szó.
Összeszedve magam, továbbra is lógatva testem mellett sérült végtagom, a pince felé tartó alakhoz ballagok. Tartva némi távolságot, megállok nem messze tőle, és ha még mindig szüksége van segítségre, úgy megfogom neki a gyertyát. Amennyire tudtam, figyeltem korábban, és bár a legtöbbet nem értem, azt felfogtam, hogy pecsétek és rúnák vannak odalent. Vagyis… rúnák, és a több rúna pecsétet alkot. Mintha így magyarázta volna Natalie. Azért is figyeltem fel erre, mert ismerem a szavakat. És azt is tudom, hogy ezekkel lehet olyanokat csinálni, amik csapdába ejthetik a démonokat. Ha ez igaz, akkor elfoghatjuk őt.
Nyelek egyet. Annak gondolata, hogy bezárjak valakit, megrémiszt. Tudom, milyen rossz érzés, amikor valaki képtelen szabadulni. A tény, hogy én készülök ezt tenni mással, olyan, mintha egyre inkább szörnyeteg lennék. Nem akarok olyan lenni, viszont azt sem hagyhatom, hogy itt maradjunk, más testébe zárva. Meg kell tenni, amit tudunk, bár… Nem! Az nem lenne jó, ha az a fény is szabadon elmehetne!


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 2:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 4 2944700-20181015-8mzHkk   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Különös az angyali test, nem értem működését. Az ima, amit fivérem intéz felém....előbb még kristálytisztán hallom ki szavait, ám üzenete hirtelen válik érthetetlenné. Összevonom a szemöldököm a zavaros szavak hallatán, majd úgy döntök nem törődöm velük. Imával vagy anélkül, de szándékomban állt, hogy megkérem a testemben rekedt lányt, adja nekem a fegyvert, hisz jelenleg olyan testben vagyok, aminek nincs félnivalója a vastól. Biztosítom arról, hogy értem a pisztoly működést, de az angyal valamiért kétségbe von. Kérdésére felvonom a szemöldököm.
Számít ez a jelenlegi nyomorult helyzetünkben, hogy honnan tudom, ha le tudnám lőni vele a némbert? - kérdezek vissza válasz helyett.
Amúgy is, te honnan is tudod hogy 700 évig bezárva voltam? - nézek rá gyanakvóan. Nem számít választ ad-e. Bizalmatlanság ébred bennem az irányába, miközben ő hangos töprengésbe kezd. Kérdéseire leginkább maga a fénygömb adhatna választ, hisz csak sejtjük a szándékait. Viszont amikor a vasra kérdez, értetlenül nézek vissza rá.
A piszkavasat is kerülte...elég látványosan. Nem lehet véletlen. - lengetem meg a nálam lévő tárgyat. Nem tudhatom, hogy ez akkor feltűnt-e neki, mikor széles ívben kikerülte, de én láttam. Amúgy is a nappali óta érzem, hogy ennek a vaskaparónak jelentősége van, ezért tartom azóta is magamnál.
Abban a fura látomásban is benne volt. Te is láttad...vagy tévedek? - dereng fel, hogy korábban, még a nappaliban szót ejtett valami derengésről. Igaz, nem fejtette ki,  mit látott pontosan, de ha jól sejtem, akkor előtte is az ablak, a piszkavas, a cukrok és a bosszankodó alakja jelenhetett meg.
Seth női mivoltában váratlanul visszatér közénk, úgy tűnik nem járt nagy sikerrel.
Fogjuk rá. - felelem, és mikor a fénylényről kérdez úgy döntök megosztom vele, amit tudok. Nehezen jövünk ki egymással, most mégis hajlandó vagyok félretenni a nézeteltéréseinket. Közös a cél: visszakapni a testünk és kijutni innét.
Tart a vastól, a piszkavasat kerülte. A cukorral is gondjai vannak. Amikor angyalöcsénk kínálta, kissé hisztérikussá vált és akkor nyomta orrba... - pillantok a pince felé masírozó "öcskös" felé, aki elindult rúnákat vizslatni.  Nem érzek nagy késztetést, hogy kövessem őt, ezért inkább folytatom a mondanivalóm. Megosztom bátyámmal a látomásom, a fejemben ismétlődő hat nevet, melyből egyikük az angyal neve. Agla. Ő ejtette fogságba a fénykupacot, nem csoda, hogy nem szívleli a tollasokat. Majd említést teszek a fent látott családi fotóról és a nappaliban látott festményről is. Ha az angyal a kezembe nyomta a naplót, úgy odaadom Sethnek tanulmányozásra. Ha nem, úgy a könyvátadás nem történik meg.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 17, 2018 9:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Az ígéretem után visszakapom emberi testem egészségét.
- Köszönöm. - jegyzem meg, miközben a legkedvesebb mosolyomat erőltetem a pofá…arcomra. Ebben a testben ez nem is olyan nehéz. Testvéreim megzáporozzák kérdéseikkel a fényasszonyt, aki kezdi a türelmét elveszíteni. Nem tetszik neki a faggatózás. Talán emiatt is, de nem kapok választ a kérdéseimre. A fényasszonytól még meg sem lep. De hogy a két testvérem nem reagálnak arra, amit mondok nekik, az igen. Elvannak a maguk kis dolgával. Legalább Calypso felvilágosítja öcsénket, ki is lapul az emberi testben. Taktikát váltok a fénylény megjegyzései miatt. Már lent is feltűnt, hogy olyan, mint egy kib*szott dzsinn, a kívánalmaidat teljesíti. Most pedig bizonyosságot is adott róla. Nem lát a fejedbe, de érzi a vágyaid. Érdekes. Tetszik az ereje. Megkaphatja, amit akar. Felerősítem a testem és a kijutás utáni sóvárgást, hiszen való igaz, szeretnék már visszakerülni és kibújni ebből az erőtlen porhüvelyből. Talán két legyet is üthetek egy csapásra. Miután összeszedem magam és elindulok lefelé a lépcsőn. Nincs sok értelme maradni úgy, hogy konkrétan semmiféle reakció nem érkezik megjegyzéseimre. Ha fent nem érek célt, talán majd a lentiekkel sikerül szót értenem. Míg lebattyogok a lépcsőn, azon gondolkodom, hogy ilyen erőt nem szabad csak úgy a világra ereszteni. Nekünk jól jönne a nő, de a világnak nem. Ki tudja, mikor szökne el és kinek a kívánságát teljesítené legközelebb. Nem játszunk ilyen veszélyes játékot. Ez az asszony nem kerülhet ki innen élve. Egyáltalán hogy lehetséges egy csettintésre meggyógyítani valakit? Nem Isten ő. Nagyon gyanús ez nekem. Még a boszorkányaink sem tudtak csak egy csettintéssel gyógyítani. Leérek a lépcsőn és befordulok a konyhába. Látom, ahogy a tollcsomó testébe zárt öcsém épp a saját testéből piszkálja ki a golyót. Odasétálok melléjük.
- Hmm…szerencsére egyben maradsz, maradtok. - jegyzem meg mindkettejüknek. Elnézve Calypso művét néha nem értem a családom néhány tagját, mintha a józan paraszti észnek híján lennének egyes napokon. De inkább el is engedem.
- Mit tudtál meg a fénylényről? Hallottad az…imámat? - érdeklődöm Markantól, miközben látom, ahogy az öcsém testében feszítő angyal a naplót lapozgatja.
- Ez nem is kérdés, hogy az angyal műve volt. Egy ember miért is rajzolna rúnát a falakra, főleg ha nem is hisz a felesége szavahihetőségében? Értelme sem lenne, mert nem tudta volna elzárni a nőt. Márpedig ez a valami el volt zárva. - intézem szavaim Athan porhüvelyéhez.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 17, 2018 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Arrogancia, rá is éppen annyira jellemző, ahogyan az angyalokra – éppen barátok is lehetnének- vagy más halhatatlanra. Halhatatlan egyáltalán? Ez egy jó kérdés és az öcskös által kezembe nyomott papíron erről nem esik szó. Meg lehet, hogy az ő végleges megszűnése is hasonlatos a miénkhez, talán a cukorban lehet a megoldás, de sajnos az a rész sérült. Szavai nem mentesek az igazságtól, viszont ő is oly keveset tud a kinti világról, ahogyan még mi szabadulásunkkor. Viszont az, hogy a szőkeséget nem hagynám magam mögött, az éppúgy lehet sötét tervem része, ahogyan ő azt jótékonysági megmozdulásnak gondolja. Az ember sorsa meg… – Sokáig voltál bezárva, s kint túl sok minden megváltozott. Ha tudnád, lehet szívesebben maradnál bezárva. – közlöm vele a rideg tényeket. – Benne s bennünk? Azon kívül, hogy bebörtönöztek minket? – nézek végig az öcsém uralta testemen és a tündér királykisasszonyon. Persze még ott van az illúzió és a vas iránti gyengeség, hacsak menet közben nem siklottunk el valami felett. – És mégis hol van itt a csapda? – nézek a nőre. – Nem tudok elsiklani felette, hogy mi szabadulást kínálunk neked, te pedig ezzel a két jelentéktelen lény sorsával foglalkozol. – az angyalt még megértem, hisz egy hozzáhasonló zárta be. De az ember? – Kint kényedre – kedvedre tehetnéd azt, amit szeretnél, most senki se foglalkozna veled. – fonom most hozzáhasonlóan karba a kezem mellkasom előtt. – Mégis miként tartanád itt őket, ha kiengedünk börtönödből? – talán mégis maradna. Na de miért? Meg lehet, én vagyok túl paranoiás, de nekem ez nagyon bűzlik, túlságosan nagylelkű az ajánlata ahhoz, hogy igaz legyen. S hogy faggatózásunk ennyire irritálja, ha nem lenne valami titkolni valója… - Lehetnél egy kicsit megértőbb, kérdéseink jogosak, a helyzet és te is újdonság vagy. – billentem oldalra a fejem. Majd megjelenik a Reynába bújt fivérünk, s a figyelem elterelődik rólunk. – A bátyánk, Seth. – húzódom vissza az ajtóból a falak védelmébe. Finoman fogom meg öcsém karját, s vonom őt is magam után. – Szerinted, hogy cserélhetnénk vissza a testünk? – nem kerülte el figyelmem, amit mondott, s bármi is legyen, az egy próbát megér, talán ő többet tudott meg, mint én. – Csak számomra furcsa, ez a nőszemély? – kérdem miközben egy székre leülve, előveszem a másik könyvet, melyet a zongoráról csórtam el. Jobb lábamat a másikon átvetve csapom fel, beleolvasok, egy megjelölt bekezdést keresek, egy aláhúzott szövegrészletet, egy szamárfület, ami felett lent elsiklottam. Mindeközben hallgatom öcsém elképzelését, hogy miként is lendülhetünk túl az első akadályon, az idegen testeken.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 16, 2018 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
A párafoltra írt feliraton töröm a fejemet. Rúnák. Ehhez legalább értek, úgy vélem. Talán menne is. De ahhoz le kell mennem a pincébe, nem igaz?
Tétován állok a kezembe a gyetyával, sérült karomnak hóna alatt nézek a két idegenre. Vagyis én nem vagyok magamnak, de ezen túlteszem magam. Az Nem én vagyok. Nem úgy viselkedik ahogy én, nem úgy gondolkodik ahogy én. Ugyan ez igaz, erre a porhüvelyre is, mibe kerültem. Elengedem. A pincelejáró tetején állva észlelnem kell a vizet odalent. Mintha egyszerre vonzana is, meg… Nem is. Halvány emlék, melyben látom, hogy miként tudok közlekedni a vízben. Szemeimet összevonom. Újra a két idegenre nézek.
- Valaki, fogja meg. Kérem - nyomatékosítom, miközben feléjük nyújtom a gyertyák. - Ha rúnák vannak odalent, az azt jelenti, hogy a férfi rajzolta fel. Megszállott volt a felesége, meg akarta menteni. Bármi is az, mi megtámadta őket, el kellett zárnia. Ez meg az ő háza, szóval, ha nem is ő, hanem Agla volt, az látnia kellett. Vagyis van esély arra, hogy ezekről van feljegyzés a naplóban.
A karom már nem fáj annyira. Nem állítom, hogy könnyedén és szisszenések nélkül tudom tartani, de annyira igen, hogy épp kezemmel átlapozzam őket. Most nem a szövegre koncentrálok, hanem a rajzokra, ha van benne hasonló.
Ha van, akkor talán nem kell lemenni. Ugyanúgy fel tudjuk vésni, csapdába tudjuk ejteni. S talán ha megöljük, akkor a testünket is visszakapjuk? Képlékeny.
Viszont ha nincs benne? Akkor viszont nincs más lehetőségem, minthogy lemenjek a pincébe. Ám előtte még a testemnek adom a naplót. S ahogy a vízhez ér a lábam… Szinte elmerülök benne, ahogy ennek a fajnak tennie kell. Különös érzés, mégis… Bár a vak sötétbe mit láthatok? Felbukkanva - ha fel tudok - csak van itt valami száraz, melyet a korábbi erővel meg tudok gyújtani.
De ha nem kell lemennem, nyilvánvaló, hogy ezt nem fogom megtenni. Akkor tanulmányozom a naplót.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 4 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
71
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 15, 2018 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

Helen • Credit:


A napló valahogy a feledés homályába vész a konyhában, habár ebben nincsen semmi meglepő egy váratlan lövést követően. Reyna ösztönei - hiába a nagyobb, masszívabb test - nem hagyják cserben a lányt, ellenben Markant? Pusztán az első, arcába csapódó ütést követően tudja összpontosítani figyelmét a szárnyaira, hisz mindeközben a tudatát megállás nélkül ostromolják a fentről szűrődő hangok, néha-néha még a pincéből felsejlő vízcsöpögés is. Tehát Reyna első karlendítése célt ér, utána azonban legfeljebb a fekete szárnyakat tudja sorozni a menekvése reményében. Céltalan küzdelem, szerencse, hogy időben felismeri a másikban rejlő segítő szándékot. A golyó, ha nem is precízen, minden törmeléke és apró része kíséretében, de kikerül a vállából.
Ekkor éri el Markant az állandó nyüzsi mellett valami egészen halovány, alig hallható foszlány. A női hang okán lassan összeáll a leviatánban a kép; Seth próbál szólni hozzá. Igen ám, de a szavai közé néha-néha beékelődnek a másik beszélgetésből eredő nyikkanások, s révén, nem olyan könnyű ezt sem kihallani, hát azt már képtelenség megmondani, közbeszólt-e más, vagy végig a fivérét hallgatja?
"Ó, szőke tollas testébe ragadt öcsém, folytasd csak a tárgyalást, ki a konyhában lófrálsz, ne vedd magadhoz a testedhez passzolt fegyvert és tartogasd későbbre a vasgolyót, mert szükség lehet a kérdezz-felelek ellen, kit nem engedhetünk ki élve a házból. A kölcsön testtől kell nekünk, az ereje velünk legyen! Ámen!"
Legyen leviatán a talpán, aki ki tudja hámozni az igazságot. Persze Markan azt már láthatta a vízióban s tapasztalhatta is a nappaliban, a fénylény valóban nincs köszönő viszonyban a vassal, tehát következtetései a zavaros üzenet ellenére is helytállóak. Csakhogy nem pusztán ő üzenget a lenti brigádnak, Calypso is megpróbálkozik, s tekintve, a trükk saját fajtája képességeit követeli, nem nyúl igazán mellé vele. A füst, a pincéből szállingózó vízpára adnak helyt az üzenetnek, így Ophilia megindulhat a kevés támpontot adó szavak láttán. Egy bökkenő(?) van csupán, a pince java része a törött csöveknek köszönhetően megtelt vízzel, odalent már nem világít az égvilágon semmi. Vajon Ophilia ennek ellenére megkísérli felfedezni? Vagy inkább összedobja a sütnivalóját a másik kettővel a hátrahagyott napló alapján? S ők? Téblábolnak tovább a konyhában, vagy maguk is az emeletre mennek inkább?

Odafent egész családias légkör alakul ki, a lény láthatóan megbocsát Calypsonak, a hízelkedés a kedvére tesz. Nem ostoba ő, hogy megvezethessék ezáltal, ám szereti a meghunyászkodást, főként, ha embereknél érheti el, hisz bennük igazán rossz érzéseket szokott kelteni a hamis mézes-mázoskodás.
- Miért érdekel téged két jelentéktelen lény sorsa? A vágyaitok egészen sötétek, s most a szabadulás helyett megmentőset játszanátok? - vonja fel a szemöldökeit, ugyanis meggyőződése volt, a megfelelő személyeket találta meg az ajánlatával, főként, hogy első körben azok kínálkoztak alkuval. A kérdéseknek ráadásul nincsen vége, ő pedig kezd veszejteni a türelméből. - Nem tudom, én hosszú ideig bezárva voltam, s mire kijutottam? Ez a rozoga valami fogadott - csóválja meg a fejét, figyelve, amint Athan a mellei közül előhalászva a hiányzó papírdarabot, átnyújtja Calypsonak. - A testeiteket csak én adhatom vissza nektek - csavarja meg az egyik tincsét végezetül, mielőtt szinte szárnyra kapva rebbenne Seth-hez. A lány testben ragadt férfi könnyedén adja ígéretét, a fénylénynek viszont nem is kell több, hogy csettintsen, és visszaadja a halandó test egészségét. Leszámítva a bogyók okozta hasi fájdalmat, az már nem az ő sara. Úgy végkép, a rókamóka éppen őt éri el... Szerencse, hogy lakoznak trükkök a tarsolyában a megtisztuláshoz.
- Olyan kíváncsiak vagytok! De nem szívlelem a faggatózást - sóhajt fel, mielőtt Athanra vetné üveges szemeit. - Ne utasítgass… Meglesz, ha megígéritek, tartjátok magatokat az alkuhoz, és semmilyen úton-módon nem próbáljátok kijátszani azt. Az angyal és a halandó marad. A testeitek a tiétek lesznek, ígérem - mormogja, az egyik lábával dobolva. Láthatóan unja, ilyen sokáig húzódik ez az egész, vagy netán ideges lenne? Kijátszás szagot érez a háttérben, máskülönben miért nem bólintanának, és mennének dolgukra végre? Érthetetlen. Ráadásul személyes kedvence, Seth felől furcsaságokat érez.
- Érdekes vágyaid vannak, ha nem tudnám jobban, azt hihetném, a halálomat kívánod - mosolyodik el negédesen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 15, 2018 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Általában nagyon gyorsan összeállnak számomra a dolgok, de most valahogy mégsem. Csendesen hallgatom a körülöttem folyó diskurálásokat. A nő mellém áll, felcsapja a naplót, de már el is megy. Én pedig egyedül maradok, a gyertyát szorongatva. Pislogva tekintek utána. Sóhajtva fordulok vissza a pult irányába. A fájdalom már nem olyan vészes. Mégis praktikusabb megoldást találok. Viaszt csepegtetek a pultra és a kellő mennyiség után helyezem a gyertát rá. Remélem műkdöik.
Közben hallgatom a testem és a férfi sebkezelését. Csak szemöldököm vonom fel, hogy miért is nem telekinézist használnak, de most nincs időm erre.
Figyelmesen olvasom a naplót. Furcsa egy bejegyzés.
- A nő megszállott volt. A férje segítette volna… De… - nem világos, hogy most ellopták a gyerekeket? Gyerekeket.
Gyermekeket raboló lények. Ismerhetek én ilyet? Láthattam vajon valaha ilyet? Talán igen, talán a testemmel együtt tudnék rá választ is adni. Fel kellett volna, hogy tűnjön… Oh, hacsak nem akkor történt, amikor már nem néztem le a földre.
Közben ha megjelenik a párafolt, akkor összevont szemöldökkel nézek rá. Rúnák, ahogy a női testbe zárt valaki is mondta.
Majd újabb érdekes mondat üti meg a fülemet.
- Te mégis honnan tudnád, hogy kell vele bánni? Hétszáz évig bezárva voltál - vonom össze a szemöldököm, ahogy a másik kettőre nézek. Gyermekeket elraboló. Pince. Rúna. - Mit akar a mi testünktől? Mi nők vagyunk, de nem csak mi ketten vagyunk. Azonban ő egy ember, én angyal, mi köze lehet ehhez? - őrangyal... emberi nő. Van kapocs a kettő között. Elsőként démonra tippelnék. - Talán a nő nem tudta, hogy mik azok a rúnák, én tudhatom - kezembe veszem újra a fénygömböt. - Honnan tudod, hogy nincs a vassal barátságba? - kezd egyre zavarosabb lenni a helyzet. De a rúnák. - Rúnákkal csapdába lehet ejteni. Tudok üzenni ezzel a testtel bárkinek? - Mily kényelmes, amikor a sajátommal tudnék?
Bárhogy is van, a pince irányába kell indulnom. Valami ezt súgja. A rúnák, a pince. A vas? Bár ez képlékeny, nem alapozénk erre amíg nem tudom, hogy honnan van. A gyertyák a kezembe veszem és elindulok a pince irányába, hónom alatt a naplóval. Hátha odalent okosabb lehetek a rúnák terén. Hátha, amikor már ott állok a sötétbe feltűnhet, hogy ezek milyen rúnák. Ha addig nem jön közbe semmi és simán le tudok menni a pincébe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 15, 2018 4:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 4 2944700-20181015-8mzHkk   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Meglehet a tény miatt, hogy vállon talált egy vasgolyó és hogy eléggé vérzek, vagy csak a szoba gyér fényviszonyai teszik, de elsőre nem veszem észre a fegyvert, ami a kezeim közt lapul. Csak akkor tűnik fel az ottléte, amikor testem birtoklója a zseblámpa fénye miatt az arcához emeli a karját. Ha ez nem lenne épp elég veszélyes, még hadonászni is kezd vele. Párszor istenesen meglegyint, de a szárnyaimmal megvédem magam, tompítva az ütéseket.
Hé-hé, csak óvatosan azzal, még a végén újra elsül. - figyelmeztetem, mielőtt átlyukasztja az angyalbőröm, vagy rosszabb esetben magába ereszt még egy golyót. A vas említésére kicsit lehiggad. Kiderül, hogy nem először hall róla, korábban már bátyám is óvatosságra intette ez ügyben.
Igen, abból. - bólintok, majd még közelebb lépek hozzá, és amint lehetőségem nyílik rá a sebbe mélyesztem ujjaimat. Egyáltalán nem kellemes, sőt, kimondottan fájhat, de nem finomkodom. Minél gyorsabban kiveszem, annál hamarabb gyógyul és lesz jobban., mert hát jelenleg elég vacakul fest. Angyaltestem vékony, nőies ujjaival könnyedén megtalálom a lövedéket. Szerencsére egyben és nem darabokra törve, vagy csontba fúródva ért a találat. Így viszonylag elég gyorsan sikerrel járok. Angyali éles hallásomnak hála nem maradok le semmiről, hallok minden fenti szót, köztük azt is, hogy az angyalnak és az embernek nincs kiút. Meg valami mást is. Ez valami új. Mintha egy ima lenne, hozzám, méghozzá fivéremtől. Elég gáz lehet a helyzet, ha Seth imára vetemedik. Bátyám megüzeni, hogy vegyem magamhoz a fegyvert, mert még szükségünk lehet rá. Láthatóan neki egészen mások a szándékai, mint másik két testvéremnek. Hát legyen. Ha ez segít kijutni innét. Bár ha nem kéri, valószínűleg akkor is megkísérelném magamhoz venni a vascsúzlit. Rossz nézni, ahogy a lány a kezében tartja, a végén még ellövi valaki fejét. Talán pont az öcskösét. Amennyiben képes vagyok rá, úgy visszaüzenek neki, hogy "rendben".
A fénygömb nem tervez elengedni mindannyiunkat. - pillantok a testembe rekedt lányra.
A te tested és az angyalét itt tartaná. - osztom meg a fentről szerzett infókat, végülis jobb ha tudják.
De ő sincs a vassal barátságban. Add ide a fegyvert, én tudom hogy kell használni. Ha kell, lelövöm a "démont". - nyújtom felé a kezem, és remélem, hogy belátja, hogy annak jobb helye lesz nálam. Én szemrebbenés nélkül vasat eresztek a fénytündér szemei közé, ha ettől kinyílna a kastélyajtó és visszatérnénk a saját porhüvelyünkbe. Közben figyelmem angyalöcsémre terelődik és a naplóra. Ha talál benne valami hasznosat, úgy figyelemmel hallgatom szavait.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 15, 2018 9:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 376 • Credit:

 
- Most pedig testeket. Áhh, mindent értek! - de végül csak megcsóválja a fejét, mert oké, érti ő, hogy az unalom sok mindenre képes, csak épp azt nem szereti, ha ennek ő vagy épp ők a tárgya. Persze, kíváncsisága azért még él, és ki is szedne mindent belőle, amit csak lehet, de nem sikerül. Megzavarja őket a harmadik fél, és bár őt nem, a nőt valamelyest mégis. Szusszanva emeli tekintetét a plafonra, amikor csattan és kikéri magának, mégis mit lehet és mit nem az ő engedélyével. Hát persze, az láthatóan nem zavarja, hogy majd fel lett gyújtva, de ha valaki kicsit követelőzőbb... Ki érti ezeket a fura népségeket manapság, és mire visszapillant rá, addigra a méreg egy része el is szállt, és ismét az alku ideje jött el. Hagyja Calypso-t is felfedezni, bár a papírost a fal helyett ő adja át gyorsan, miután kihalászta rejtekhelyéről és odébb lép, hogy elférjen és elérjen mindent, amit csak kíván.
- Áhh, már a tárgyalásnak nagyjából vége, most inkább... kérdezz-felelek játékot űztem – legyint egy aprót, és mit se moccan arra, ami a háttérben történik, és amit egy pillanatra megérez. Sőt mi több, még feltűnő sem akar lenni, így továbbra is csak ácsorog és figyel, de a történtek további részei nem jönnek. Kár.
- Azt mondta amúgy, van közös benne és benned. Vagy bennünk – pillant fel Seth arca mögött megbúvó nővérére, csak úgy félmegjegyzéssel. Egyelőre ő nem talált olyan emléket, ami ide való, persze, most, míg a másik beszél, keresgél, nem kint, hanem a fejben. Hátha.
- Csak előbb rakd vissza őket is a bőrükbe, az egyiküknél van a sajátom és kell – fonja karba a kezeit, nehogy már azok maradjanak hoppon és persze vele együtt ő. Leselkedésből nincs hiány, annyi szent, és mikor megérkezik a lépcső tetejére a félig alélt lányka, ő is az ajtóban állva figyel. Te jó ég.
- Benne ki is van? - érdeklődik, majd az ajtófélfának dőlve. - Én sejtem a választ, hogyan – bár ez inkább irónia, amit ő sejt, az nem épp kellemes. Megvonva a vállát, visszalép a szobába, és az eddig nem nézett szekrényt kezdi átkutatni. Ha ez a valaki infókat gyűjtött róla, talán fegyver is akad erre, amely nem árt, ha ismét hisztisebb hangulatra váltana, vagy meggondolná azt a segítséget.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 15, 2018 9:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


Én sem örülök annak, hogy lelőttek, nem csodálom, hogy a test eredeti tulajdonosa sem. Amikor visszakapja majd, biztosan fájni fog neki, pont úgy, ahogy én is rosszul lehetek azok után, ahogy Seth a testemmel bánik.
- Észlény? Az, aki Seth testében van – felelem.
Én pedig mennék a saját porhüvelyem… ha jól emlékszem, így nevezik a démonok testét… Jelenleg azt hiszem, mindannyian ilyet birtoklunk… Szóval mennék a saját porhüvelyem után, ha nem vakítana el a lámpa fénye. Megmaradt kezem a benne maradt fegyverrel együtt emelem úgy, hogy alkarommal takarhassam szemeimet. Akkor eresztem lejjebb, amikor a világítás lejjebb megy.
Sokat hallott mondat jut el tudatomig. Számtalanszor mondta már ezt a démon, miközben vigyorogva közeledett felém. Most is jön. Felém tart, karját már nyújtva irányomba, én pedig hiába hátrálnék, falba ütközöm. Pontosabban… bútorba. Sajgó karom nem engedelmeskedik akaratomnak. Csüng tovább, mintha nem lenne jobb dolga, holott van. Távol kell tartania tőlem ezt a nőtestbe bújt férfit. Kénytelen vagyok épnek mondható végtagomra hagyatkozni. Arra, amelyikben ott van a durranó fegyver, csakhogy fogalmam sincs, hogyan kell azt használni. Nincs időm végiggondolni, miként fogta Natalie, vagy hogy Seth teste hogy használta. Ha lenne rá idő, biztosan sikerrel járnék, most viszont nincs. Ujjaimmal rászorítok kezemben lévő végére, majd jókorát lendítek, és akárcsak ököllel tenném, úgy ütök a némber felé. Még azelőtt, hogy elérnének hozzám szavai.
Meglepetten pislogok, akár sikerül őt megütni, akár nem. Karom is megáll a levegőben, mielőtt lejjebb engedném. Érzem, ahogy apránként fogy belőlem az erő. Épp úgy, ahogy korábban növekedett, ez viszont nem igazán a mágia. Most nem az fogy. Sokkal inkább az, ami bennem is van és valahányszor megsérültem és sokáig véreztem, éreztem. Ezt az elgyengülést.
- Azt már Seth is mondta, hogy vigyázzak a vassal. Az a valami is abból van, ami bennem van?
Amíg nem kapok rá választ, nem hagyom, hogy hozzám érjen, viszont amint érkezik, hagyom, hogy tegye, amit akart. Csendben tűröm, összeszorított fogakkal. Nyikkanást sem hallatok. Ez igazán semmiség ahhoz képest, amikkel régen szembe találtam magam.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 14, 2018 7:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Ilyen nyomorultul se éreztem még magam, még a ládafogság után sem. Túl sokan voltak a konyhában, nekem pedig friss levegő kellett és válaszok, ezért leléptem. Kint hiába is botorkálok, hiába is rángatom a kilincseket, nem nyílnak. Remek! Ezért felfelé veszem az irányt, minden egyes lépcsőfok egy merő szenvedés. Kövér izzadtságcseppek csorognak le a homlokomról, mire a legtetejére érek. Elkapom a fényasszony hangját, ahogy közli valamelyik testvéremmel, segít a kijutásban, de az angyal és az ember marad. Szóval a lenti szőkeség angyal. Még szinte fel sem érek, a cápafogas fényluvnya máris hozzám szalad, mint valami aggódó nyanya, tapizni kezd és felajánlja a segítségét. Talán a lépcsőzés tehet róla, vagy nem, de előre görnyedve kiadom gyomrom tartalmát. A csandázás után kicsit megkönnyebbülök, ha minden igaz. Talán jobban is tudok figyelni a környezetemre. Meggyógyít, ha nem veszek vasat a kezembe? Ugyan miért? Tán ő is allergiás rá?
- Megígérem. - felelem, miközben leülök a fal tövébe. Persze azt nem ígérem neki, hogy más nem fogja kézbe venni. Bizonyosan még nem láttam minden trükkjét, de azt már most tudom, hogy eszemben sincs kiereszteni a világra, van éppen elég bajunk a tollasokkal, villásfarkúakkal és a sötét Nagyasszonnyal. Nem hiányzik még egy bosszantó sakkfigura. Inkább megehetnénk a szívét, hátha elnyerjük az erejét, vagy legalábbis egy részét.
- Milyen lény vagy és hogyan bűvölted meg az ajtót, mintha élőlény lenne? - érdeklődöm tőle és felfelé remeg a szám sarka. Olyan kedvesnek tűnök, amilyennek még talán senki sem látott mindezidáig. Bár a mosolyom elég bárgyú lehet, lévén, hogy ramatyul vagyok és festhetek. Nem tudom, a nő érti e az ősi nyelvünket, de úgy szólítom meg húgom és öcsém. Amennyiben felfigyel és fülelni kezd, nem folytatom, de ha értetlenül néz rám, üzenek testvéreimnek.
- Nem szabadulhat ki! - integetek feléjük mosolyogva, mintha csak köszönteném őket. Ekkor eszembe jut valami. Öcsém a tollcsomó testében ragadt. Kaliyo révén pedig tudok egy, s mást az angyalokról. Itt van az ima ideje…Remélem, gondolatban is működik. Ilyet se csináltam még. Főleg nem imádkoztam Markanhoz. De bízom benne, hogy meghallja. Míg a lény testvéreimmel beszélget, addig én bágyadt mosollyal figyelem őket, de közben gondolatban próbálom Markangyalt elérni.
"Ó, szőke tollas testébe ragadt öcsém, ki a konyhában lófrálsz, vedd magadhoz a testedhez passzolt fegyvert és tartogasd későbbre a vasgolyót, mert szükség lehet a fényluvnya ellen, kit nem engedhetünk ki élve a házból. A szíve kell nekünk, az ereje velünk legyen! Ámen!"
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 14, 2018 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Szeszélyes egy entitás az már egyszer biztos. Valahol megértem, hisz én sem örülnék, ha a menedékemben számon kérnék tetteim. De a tényen mit sem változtat, hogy ez a bőr már túl nagy nekem és ki akarok jutni belőle, ahogyan a házból is, és jelenleg az ide-odacikázásával csak hátráltat. Vagy… - Igazad van, ez a te házad. Ne haragudj, de csak segíteni szeretnék. – vágok bűnbánó képet, amennyire fivérem ábrázatával ez lehetséges. Hízelgés még sose ártott, s talán kissé megnyugszik. - Átérzem a helyzeted.- körbe járva a szobát, akasztom le a papírost a falról, ha már Athan felhívta rá a figyelmem. – Lent? Történt egy kis baleset, de semmi komoly. – gondolok itt az elsült fegyverre, melynek áldozata Markan teste lett. Hogy az övé milyen állapotban van, nem tudom, hisz nem vettem a fáradságot, hogy még a nappaliba is benézzek, mielőtt felvágtattam ide. – Bocsáss meg Öcsém, folytasd csak a tárgyalást. – bólintok beleegyezően, miközben a hiányzólapot a könyvbe helyezve végig olvasom azt. Remek miért is ne a cukor? Persze, mert egy kiló sót tartogatok a zsebembe.  Míg öcsém lehetőleg szóval tartja, addig nekem teljesen más fogalmazódik meg a fejemben, az olvasottak alapján. Eddig úgy tűnt a mágiánkra nincs befolyása, így ahhoz folyamodok. Mivel még fogalmam sincs, hogy a bebörtönzött bátyám éppen felfelé igyekszik a lépcsőn, a konyhába küldöm az üzenetem. Egy pillanat. – Mi a terved velük? Bebörtönözöd őket a házba, ahogy veled tették? – fordítom felé fejem. Hol is tartottam? Reménykedem benne, hogy a konyha ablaka vagy az üveges szekrény ajtaja vagy csak egy fazék oldala elég párás ahhoz, hogy üzenetem elérjen azokhoz, akiknek szánom. HA sikerül nem mást olvashatnak ki belőle, mint „láda, pince, rúnák „. Se időm, se erőm nincs meg hozzá, hogy hosszabb magyarázatot fűzzek a dologhoz, de bízom fivérem képességeiben és eszében, hogy maga is rájöjjön. – Mi lett az itt lakókkal? – érdeklődöm tovább, ha célba ért üzenetem talán, szükségük van némi időre. – Hogy szabadulhatunk meg a kölcsön testtől? – ráncolom össze szemöldököm, miközben olykor-olykor egy - egy asztalon heverő dologgal babrálok. A nő után kidugom én is a fejem, hogy mégis ki az új jövevény. Azt mondtam bízom Seth eszében? Bíztam, míg úgy gondoltam ő is lent van.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 4 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
71
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 13, 2018 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

Helen • Credit:


Calypso tetteinek nyomai s káoszt szító öröksége nem vész el, Reyna, kit lelőtt, maga gazdagodik a rettegett fegyverrel, amely nem feltétlen biztos, hogy az ő kezében van a legnagyobb biztonságban. A fájdalma erős, noha egy szinte egész életében kínzott lélek könnyedebben viseli a megpróbáltatásokat. Viszont a sebe nem kezd el gyógyulni, lüktet belőle a vér, ami előbb-utóbb érezhetően meg fogja terhelni a szervezetét. Markan mindeközben felfedezi, hogy az ő testét érte a lövés, így érthető reakcióként szalad a helyzet orvoslására. Kérdés, Reyna engedni fog neki? Talán nem ártana vigyáznia, nehogy ismét elsüljön az a pimasz kis fegyver. Nyilván, ha a testében rekedt lány engedi s nem ellenkezik, sikerrel kiszedheti a golyót, ám egyéb esetben nem árt a körültekintés.
Seth sincs rózsás állapotban, a naplót még felcsapja, de sajnos nem tud belőle mit kihámozni. Kitántorog a konyhából a folyosóra, ahol lázas kutakodásba kezd. Két oldalt még egy-egy szoba, mit felfedezetlenül hagytak korábban, csakhogy ajtóikat nem tudja kinyitni. Megeshet, hogy zárva vannak, vagy éppen beragadva? Az sem lehetetlen, hogy pont a rossz irányba húzza, ilyen ködös elmével a rálátása nehézkes. Felkapaszkodik hát az emeletre.
A konyhapulton felejtett naplóra immáron az enyhülő fájdalmaival küszködő Ophiliának van gondja egyedül. Seth legalább válaszol neki a pincét illető kérdésére, de a gyertya problematikájával magára maradt, amit egyébként sikerrel meggyújtott. Biztosan ki tud ötleni valami alternatívát, ám ha megpróbálja sérült kezébe fogni, azzal sem lőne mellé, hiszen a fájdalom enyhülésével a csontja is szépen kezd beforrni. Bárhogyan is legyen, a napló felcsapott két oldalára rálát, és minő véletlen, mintha Seth ösztönnel a kellő információkhoz vezette volna őt. Persze a szövegben akad töménytelen felesleg. Az apuka írása, ki felesége megszállottságáról panaszkodik. A nő az eltűnt csecsemőket övező nyomozásáról, akiket valamilyen nem emberi lény lopkodott el a környékről, s akitől a saját újszülöttjét is félti. Az adott napi bejegyzésben egy angyal is említésre kerül, a férfi szkeptikusan ír róla, kit a neje Aglának nevezett és akit a családja őrangyalának tartott. Süt az írásból, hogy egy árva szavát sem hitte el a feleségének, sőt, aggódott a mentális egészségéért. Aznap inkább dolgozni sem ment, hanem otthon maradt a zaklatott asszonnyal és három gyermekükkel.

Az emeleten tovább zajlik a traccsparti.
- Nem, te butus! Amióta elzártak, semmit nem tudok tenni, csak szórakozni az ide betévedőkkel. Régen gyerekeket cseréltem el, most pedig…? - vonja meg a vállait, hiszen csak rádöbbent már Athan, mire kíván célozni a szemérmetlen lény. Talán többet is csicseregne, ha nem toppanna be Calypso. Voltaképpen várt rá a nőszemély, ám a szavait hallva sértődöttség ül ki az ábrázatára.
- Ez az én házam, itt én döntöm el, mikor mi történik! - morran fel karba tett kezekkel, a következő momentumban meg lelkesen fülel, mit motyog Athan a másiknak. Közben persze kattognak a fogaskerekek a fejében is az alkut emésztgetvén, s amennyiben kitárgyalták egymás közt a lenti eseményeket, újfent megszólal.
- Segítek nektek, amennyiben kijuttattok. Kivéve az angyalnak és az embernek - közli, kijjebb lépvén a szobából, s ahogy elpillant oldalvást, észreveszi az utolsó lépcsőfokon felkapaszkodó Seth-et. Aggódón fut oda hozzá.
- Ó, jaj nekem… Mit tettél magaddal? - sóhajt fel, a fejét csóválva, míg végigtapogatja nyirkos, forró arcát. - Meggyógyíthatlak, ha megígéred, vasat nem veszel a kezedbe! - ajánlkozik készségesen, nem különbül fejtegetve a furcsa és légből kapottnak ható kérését.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 13, 2018 11:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 365 • Credit:

 
- Az úgy jóval kellemetlenebb – bár ő a ládában folyamatosan ezt kívánta, lenne inkább egyedül, mégsem olyan jó az hosszas idő után. Így valahogy megérti, miért annyira kellemetlen neki az, hogy nem azonnal nyitották ki neki az ajtót, és törhetett ki a szabadság felé. Ó, ha az olyan könnyű lenne, de a bezárás okkal történik és persze okkal nem egyszerű. Sorstársak ebből a szempontból, de többől nem. Nem tud róla semmit sem, csak annyit, amiket a lapon olvashat. Átfutja azt, mielőtt még eltenné, és bár sokkal okosabb nem lett tőle, úgy véli, egyelőre ennyi információ elég volt róluk, egyelőre nem az a téma, hogy bánjon el velük, hanem elsőnek megértse, hogy mit követhetett el, vagy épp mire készül velük ezzel a kis akcióval. Persze. Benne van egy kis sértettség azért, amiért így megkeverte őket testben és „lélekben”, de kezdi legyűrni, nem ez mozgatja, nem fognak így maradni örökre. Ebben biztos. Ő sem tudja, kikkel kezdett ki.
- Szimbólumokkal. Vagy úgy! Akkor már értem, hogy volt rá képes – bólogat párat, sejtve, hogy ha pontosan milyenek azt nem, de mihez hasonlók lehetnek azok, amik képesek elzárni. És amely miatt most bosszankodik. Türelmesen várja a választ, és valahol meg sem lepi az, sőt mi több, elsőre rosszabbra számított, miszerint megeszi azokat, vagy... hát feláldozza. Oké, elborult elmével bír néha.
- Tehát, te kapsz egy társat ide, ők meg egy gyereket? De akkor hol a többi? - értetlenkedik, hogy az előbb egyedül volt, kiket és mit cserél, mert ezek a gyerekek eltűntek és talán sose kerültek elő. Lehet van valami turpisság benne, csak nem veszi észre azonnal. Hmmm. Inkább járkálna még kicsit, ha lentről nem hallatszana a világvége muzsikája.
- Azok, tényleg szórakoztatóak, ebben igazat adok neked – most ő is vidámabban szól, de valamiért ott van az is, hogy a hideg rázza. Nem, valami itt akkor sem stimmel. De a felmentősereg úgymond megérkezik, nem mintha valamitől meg kellene menteni éppen.
- Épp ez is szóba került már, csak még nem jutottunk el oda. Viszont lehet... - lépked testvéréhez közelebb. - ...hogy megvan a könyvecskéd utolsó darabja. Mi van odalent amúgy? - ezt már halkabban jegyzi meg, mellékesen, a figyelem még mindig a nőé, bármit is tesz.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 12, 2018 4:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Már azelőtt is furán érzem magam, mielőtt bekapom a bogyókat. Semmi figyelmeztető leírást nem olvasok egyiken sem, így nem tartom veszélyesnek. De valószínűleg valami elhomályosította a látásomat, mert még furábban kezdem érezni magam, miután begyógyszerezem magam. Nem veszem észre, hogy a Calypso által kilőtt golyó eltalálja öcsém testét. Talán még azt se vettem volna észre, ha a kölcsöntestem találja el. Csak annyit fogok fel, hogy szarul fest, ezért megkínálom a gyógyszerekkel, hátha segítenek. De ő nem kér belőlük. Mire kettőt pislogok, Calypso eltűnik, helyette pedig a szőkeség testébe szorult Markan kerül elő és az Athan testébe szorult valaki, aki kizárásos alapon a szőkeség lehet. Ők is eléggé szarul festenek, amit azt hiszem meg is jegyzek hangosan. Vagy csak gondolatban? Ki tudja már. A gyomrom zuborogni kezd. Szóba kerül valami napló, ami le is kerül az asztalra. Felcsapom, de szerintem a látásommal valami bajok lehetnek, mert még mindig nem tiszta, nem tudom kivenni a szavakat, mondatokat, hiába is hunyorgok. Úgy döntök, másra hagyom a megfejtést, vannak rá elegen.
- Markan, figyelj! Lent a pincében. Zárhatták el. A fényasszonyt, aki itt garázdálkodik. Tele van a fal megtört pecsétekkel, rúnákkal, de nem mindegyik világos a számomra. Mi lehet a nő? Ja, és figyeljetek nagyon, mert itt talán a falnak is füle van, szó szerint! - figyelmeztetem őket. A gyomrom egyre jobban csikar, lehet az éhség is rátett egy lapáttal, plusz a bogyók, de nem érzem rózsásnak a helyzetet. Míg Markan azon van, hogy a sérült Reynát ellássa annak ellenére, hogy nem kér a segítségből és az idegen nő is elkezd kutakodni, meglépek a helyiségből. Valami nem kóser, úgy érzem. Nem hagy nyugodni a tény, hogy a ház, mintha élne. Mintha egy élő személyt zártak volna be a bútorzatba. Ki kell derítenem, mi folyik itt. Szédülni is kezdek a csikaró gyomrom mellett. Benézek valami nappali szerűségbe, ahol minden csupa víz és sötét. Semmi meleg. A homlokomról kövér cseppekben folyik az izzadtság, ám nem vagyok hajlandó megválni a meleget adó zakótól, mert egyik pillanatban ráz a hideg, a másikban meg úgy érzem, kirobban a testem, mint egy vulkán. A lépcsők mögötti sötétségbe veszem az irányt, már amennyiben van ott valami és benyitok minden egyes ajtón. Ha nyitva vannak. Ha találok egy budit, ott maradok és magamra csukom az ajtaját. Ha nem találok ott semmi érdekeset, elkezdem megmászni a lépcsőt, igazából a korláton húzom fel magam, mert nehéznek érzem a lábaimat.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6