Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
Kísértetkastély

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 7 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
66
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 12:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


A hatos ideérkezése óta talán még nem volt ekkora felfordulás a nappaliban, mint most, tekintve már csak azt a kicsit sem elhanyagolható tényt, hogy lassacskán lángokban fog állni az egész kóceráj. Na de mielőtt még előrerohannánk az eseményekben, vissza kell kanyarodnunk Ophilia nem éppen elegáns, ám annál hatékonyabb felfedezésére a fiók kapcsán. Zárat ugyan nem talál, amihez passzolónak tűnhetne az ódon kulcs, azonban jól érzi, ennek jelentősége van. Még az idejéből kitelik, hogy kiáltson a többieknek, de ha akarja, ha nem, a fénygömb bizony megjelenik.
Hízelkedése, nyugtató hangja ha nem is teljesen, viszont megállítja a pacát az őrült vágtában, s mintha még közelebb is araszolna a felé nyúló kézhez… Csakhogy elhangzik az ominózus kérdés, aminek nem kellett volna. A fényszmötyi hirtelenjében alakot ölt, a fiatal, gyönyörű nőét, és teljes erejéből képen veri Ophiliát. Az orra reccsen, vére élénk feketén spriccel elő.
- Hogy képzeled, hogy a házamban ilyesmivel fenyegetsz, te alávaló angyal? A te állhatatlan fajtád zárt be ide, még, hogy cukorka! - kel ki magából hisztérika módjára a nőszemély, miközben a komód lángra kap. Amennyiben nem próbál fellépni ellene senki, ismét fénygömbbé alakulva folytatja a megkezdett terrort, lökdösi a bentieket, nyilvánvaló szándéka őket kipaterolni a helyiségből az egyéb bántalmazó hajlamain felül.
Markan mindeközben lenyűgöző felfedezést tesz kölcsönzött testén, egy olyan végtagpáros meglétét, amelyről legfeljebb eddig csak álmodhatott. Akadnak még rejtélyei az ideiglenes porhüvelyének, például az is biztos, hogy nem az erőtlensége miatt nem jutott sikerre a támadása. Nyilvánvalóan nehéz ismeretlenül kitapogatni egy testben rejlő potenciált, de ha pusztán megízlelhetné, mennyivel nagyobb strapabírást képvisel egy vékonyka angyal, mint a saját fajtájáé… a végén még vissza sem kívánná a magáét. Egy szó, mint száz, a szárnyak számtalan dologra lennének használhatóak, rajta áll csupán, valóban vissza kívánja-e hajtogatni, vagy inkább munkába fogja őket, míg körülöttük szép csendben leég a nappali?
A komód után nem kell sok, hogy a félreejtett festmény is meggyulladjon, onnét pedig a sok-sok papír…

Az égéstermék gerjesztette, egyre erősebb szagot mostanra már a ház összes pontjában kitűnően lehet érezni. Az emeletieket is zavarhatja a koncentrációban, Calypsonak mégis eszébe jut a bezárt ajtóhoz érve - s amannak mágiáját érzékelve -, hogy összetegyék Athannal a sütnivalójukat. Milyen jól is tették! A csapatmunka olybá tűnik, kivétel nélkül gyümölcsöző, amint erőik összekapcsolódnak, és ráhangolódnak az ajtó energiáira, egy láthatatlan kis erőfonál kezdi őket húzni, lefelé. Bizonytalan, nehezen követhető, ám ha tippelniük kellene? A nappaliból érkezik, s köze nincs hozzá a lent randalírozó fénypacának.
A felfedezésüket követően a legifjabb leviatán a korláthoz siet, és már azon áthajolva is érezheti az égés szagát, láthatja a sötétbe ékelődő, narancsosan villanó fényeket, csakúgy a kormos füstöt, mi a nappali ajtaja felől szivárog. S akkor a tűz összetéveszthetetlen ropogásáról még nem is beszéltünk, noha talán az a legkevesebb, mi feltűnhet a fentről hallgatózóknak az óriási hangzavarból, odalentről.

A rögtönzött máglyarakó fesztivál tompa zajai a pincébe is leérnek, habár nem olyan kiélezetten, főként, hogy nekik egészen más megoldandó feladatuk akad. Reyna testének intuíciói kitűnőek, nem hiába torpant meg és gondolta újra azt az ajtó berúgást, bár, hogy mit tesz Seth javaslatának fényében, teljesen rajta áll. Egy biztos, nem a könnyebb és kézen - ez esetben lábon - fekvőbb megoldás tűnik a siker kulcsának, s ezt mintha a zsigereiben érezné. Ki tudja, miféle ösztönök csapnak még a felszínre a kölcsönzött teste képességei kapcsán, már ha a partnere nem avatja be előzékenyen.
Aki egyébként terepszemlére indul a szűkös pincében. A rúnákat, pecséteket, falfirkákat nehezen tudja kivenni a sötétben, egyeseket, például a plafonon lévőket sehogy, ám azért akadnak ínyencségek. Valóban igaza van, a felfestett szimbólumok mindegyikéről süt; egy angyal kezének munkái. Csapdaféleségek, vagyis arra hasonlító motívumok is felderengenek a sötétben, de közel sem angyalt voltak hivatottak gúzsba fogni. Vajon itt akartak valamit elzárni egykoron? Ha igen, hát minden bizonnyal addig tartott a móka, amíg a házat meg nem próbálta az idő vasfoga, netán Amara katasztrófái, merthogy a zömük törött, kopott, repedezett a falak sérülései végett.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 29, 2018 1:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


Nem fogom hagyni, hogy a testem megsérüljön. Tudom, hogy gyorsan gyógyul a démon kísérleteinek eredményeként, mégsem hagyhatom. Mégiscsak egy emberi test, vagy félig szörny, esetleg teljesen, de nem annyira, mint az, amiben vagyok, vagy azé, aki nemrég fénnyé alakult. Nehezebben viseli a sérüléseket. Arról nem is beszélve, hogy mi értelme egy medvében rekedni, ha erre se vagyok képes?
- Nem tudhatjuk. Szörnyek bárhol lehetnek – kezdenék bele, de azzal egyet kell értenem, hogy nem maradhatunk itt.
Vissza kell mennünk fentre, éppen ezért el is indulok saját magam előtt. Fura ez a helyzet. Sok fura dologgal találkoztam már, de ilyennel még nem. Nem is akarok többet. Kapjam vissza a testem és már itt sem vagyok. Az ajtó viszont nem mozdul. Hiába próbálom kinyitni én is, akkor sem.
- Ku? – fordítom kérdőn tekintetem magam felé.
Nem tudom, hogy kellene viszonyulnom a történtekhez. Itt vagyok én, meg én. Hogy lehet ezt kezelni? Egyáltalán hogy nevezzem magam? Reyna? Nem, az én vagyok. Nő? Ez is egy megoldás, de hosszabb ideig nem megfelelő. Odafent többen is vannak és ha melléjük érünk, zavaró lenne ha mindenkit nőnek vagy némbernek hívnék.
A kérdésre lábam megemelem, miközben egyik lapát tenyeremmel a falnak támaszkodok magam mellett, mielőtt azonban az ajtóba rúgnék, megállok, mint azok a hosszú lábú madarak. Valami nem stimmel. Valami árad a kijáratból, és semmi jót nem sejtet. Mi van, ha megrúgom és visszaüt? Vagy rúg?
- Valami van az ajtóval. Jön belőle valami, mint belőlem. Belőled nem – fordulok testem bitorlója felé.
Nem tudom, mit kellene tennem. Ha még mindig azt mondja, hogy rúgjam meg, hát megteszem. Ő egy démon, biztos tudja, hogy működnek ezek. Ha nem, akkor sincs más mód, mint kipróbálni, hogy mi lesz a vége, tehát ha nem tudja mit tegyünk is megpróbálkozom az ajtó berúgásával.
- Testrabló, mi a neved? – kérdezem mindezek után, eredménytől függetlenül.
Legalább ennyit kideríthetnék róla, ha mást nem is. Bár… Azzal tisztában vagyok, hogy most mire lehet képes. Valószínűleg sokszor megbánta már, hogy az én testemet vette el és nem mondjuk azét a medvéét, amibe engem taszítottak. Az, hogy minek véli ezt a helyet, érdekel ugyan, de nem értem. Fogalmam sincs, mit jelent az, hogy temető. Valószínűleg egy hely az is, és ha olyan, mint ez, nem lehet valami jó.
- Milyen hely az a temető? - érdeklődöm.
Remélem hajlandó elmagyarázni, miközben nézelődik. Én is csatlakozom, nem tétlenkedek. Mellette lépkedek és amíg ő az egyik oldalra figyel, én a másikra. Mellőle nem lépek el. Nem azért, mert félek, ami eleve szokatlan, hanem azért, hogy megvédhessem, ha valami előugrik a sötétből.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 2:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Miután a pincesuna fénypacává változva dühösen elröppen, egyedül maradok a gyér megvilágításban az öcsém testébe bújt lánnyal. Észreveszem a rúnákat, megtört pecséteket a falon, de nem jut időm közelebbről is tanulmányozni őket, mert érdekes fordulatot vesz a történet. Markan teste finoman letesz a földre és megkér, hogy fogjam meg a kardját és maradjak mögötte. Pislogok, mint szar a susnyásban. Ez most komoly? Ilyen élményben még soha nem volt részem. Elég bizarr. Ha nem tudnám, hogy kölcsöntestem tulaja hesszel öcsém porhüvelyében, akkor is tisztában lennék, hogy ez nem Markan. Nemhogy ennyire, de semennyire sem finomkodik. Főleg nem játszik hős megmentőt. Ráadásul még itt parancsolgat is nekem, jut eszembe miközben már nyúlok a kád széléhez döntött kardhüvelyért. Miért is engedelmeskedem neki? Megtorpanok a mozdulatban. Várjunk csak, a kardban van vas…Mondjuk nem igazán reagáltam rá eddig. Mélyet sóhajtva megfogom a kard hüvelyét, majd pucér derekamra szíjazom és a hős takarásában maradok. De nagyon nem kóser nekem a helyzet. Meg tudom védeni magamat még egy női testben is, főleg ha van fegyverem.
- És mitől is kellene tartanunk itt? Rajtunk kívül már nincs itt senki. Javaslom nézzük meg, mi van fent az emeleten. - hozom fel az ötletet a kicsikének. Hirtelen kialszik még az a kevés fényforrás is, ami eddig megvolt, csak az a pár gyertya marad meg a helyiségben, de így már szinte semmit sem látunk. Én ebben a halandó testben meg végképp nem. A francba! Hunyorogni kezdek, miközben elbotorkálok az egyik gyertya felé, amit felveszek és magammal viszem. Ha a javaslatomra nem indul el a lépcsősor felé, akkor elindulok magam. Ha elindul, követem. Fent azt tapasztalom, hogy az ajtó zárva. Hiába csapkodom, nem nyílik.
- Azt a piszkos ku…- kezdek el szitkozódni.
- Be tudod rúgni? - érdeklődöm, de gondolom nem sikerül még öcsém erejével sem kirúgni azt a fránya ajtót, így óvatosan lebotorkálok a nyirkos lépcsőn. A penészes, nyirkos falakon leledző rúnákat kezdem el tanulmányozni. Lekapargatom a felesleges mohát. Az egyik nagyon ismerős a számomra. Egy angyalcsapda.  Ekkor kezdem csak megérezni, amit eddig még nem igen éreztem hosszú életem során. A testem borzongani kezd, libabőrössé válik.
- Ez a ház...egy temető. - jelentem ki határozottan.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 8:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 7 2944700-20181015-8mzHkk   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Míg öcsém lelkesen matat a papírok között, én magamhoz veszem a piszkavasat és az ajtó közelébe állok. Erősen megmarkolom a vasrudat, és a fejem magasságig emelem, hogyha az a rohadt kis fénycsomó ideér csak lendíteni és ütni kelljen. Mindjárt itt van. Érzem a felénk süvítő negatív energiát, meg valami égés szagot, de utóbbival most nem foglalkozom. Athan kérdez, de válaszra már nem jut idő, mert a gömb a bejárathoz ér. Lendül a karom, sújtanék le, de a testem nem a megszokott módon mozdul. Basszus. Elvétem és a piszkavas az ajtófélfába szorul. Megpróbálom gyorsan kihúzni, de nem megy. Erőtlen ez a test. Már a saját testemhez képest. Nincs idő a vassal szórakozni. A fénykupac vad röpködésbe kezd felettünk. Nem vár sokáig, ránk is támad dühében. Dühös, pedig nekem lenne okom haragudni az emeleti jobb horog miatt. Először engem szemel ki, de ezúttal nem fejre megy. Gyomorszájon sikerül betalálni, mire hangos női nyögés kíséretében rogyok térdre.
Azt a rohadt...- kapkodom a levegőt. Nagy fájdalmak közepette lopva pillantok fel, keresem a fénypacát, ami felrepül a plafonig, hogy új lendülettel rontson nekem ismét. Ám ekkor valami szokatlant érzek a hátam tájékán. Viszket és bizsereg egyszerre, és egészen biztos, hogy nem a kellemetlen bögyfogó miatt van. Nem, ez valami egészen más lesz. Mire észbe kapok, betemet a fekete csirketoll. Nem látok tőle semmit.
Mi a fene ez? Hogy került ide? - óvatosan nyúlok hozzá, megfogdosom, majd kitépek egy tollat. Ekkor jövök rá, hogy az egész tollkupac a hátamból áll ki. Meglepődve állok fel, mire széltében kinyílt szárnyaimmal leverek mindent 3 méteres körben. Most mit csináljak ezzel? Letépjem? Ne tépjem? Egyáltalán letudnám? És ha visszagyömöszölném a hátamba? Így nem maradhatok.Tűnődöm, majd Athan teste felé pillantok, aki per pillanat elég elfoglaltnak tűnik, mintha a fénycsomót próbálná megszelídíteni. A levegőbe szimatolok és egyre erősebben érzem az égett szagot. A szikrákról lemaradok, de a lángra kapó bútort pont elkapom. A tűz terjedni kezd, miközben minden más fényforrás megszűnik.
Hé te, figyelj csak... - szólok oda az öcsém testében lévő nőnek, aki jó elébb a magáénak vallotta ezt a porhüvelyt. Ő biztos, tudja hogy működik ez az izé.
Ez hogy csukódik össze? - érdeklődöm, miközben próbálom összehajtani, akár egy kerti széket. Nem aggasztana annyira, ha nem terjedne a szobába a tűz, még a végén lángra kapok én is.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 7 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 1:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 397 • Credit:

 
- De disznó vagy, még nézzem is? – sóhajt csak csupán, a műsor elmarad, eleve  jobb dolga is akad, mint ilyesmit bámulnia vagy épp „segíteni” rajta. Ó nem, ez nem az a fejezet. A kutatási kedv őt le is köti, nincs semmi most a lába között. Így az nem mozgatja, csak a szoba vizsgálása, amely már nem kevésbé sikeres. Szerencse, hogy itt ez a muzsika, és minden idegszála kisimul tőle. Ha nem lenne más testben, ilyen körülmények között, leülne és csak hallgatná, amíg meg nem unja.
- Ühü, engem is. Bár szerintem ezek a te... emlékeid? Fura kicsit, de nem lettem sajnos előrébb – mégsem tud dühös lenni, mármint a képekre. Arra már igen, hogy a találat nemigen hoz semmit sem. Persze, a képen szereplő sor több, mint a semmi, sőt mi több, homlokát ráncolva ismétli el magában újra meg újra, még párszor átfutva a képen szereplő alakot, majd végül fivérnővérére tekint.
- Egy angyal nem attól angyal, mert glóriával mászkál a feje fölött, az csak az emberek idióta találmánya – legyint aprókat, hogy ne ezen akadjon már fenn, attól még akár lehet egy és ugyanaz. Főleg, hogy itt is angyalokról van szó, mármint abban az egy sorban, - Agla? - kap a szó után, kissé talán túl gyorsan. De nehezebb más fejével gondolkodni. - Mint a héberek szavai? Valami isten hálája vagy micsoda -  inkább hangosan elmélkedik, mint kész válasz lenne, egyelőre azonban jobbat nem tud mondani. Angyalok. Aztán épp más kötné le, épp beleolvas csak a sorokba, amikor visszaveszik tőle a könyvet. Aztán még meg is ütik. Szájából vékonyka hang tőr elő, arca sértetté válik.
- Te most komolyan megütöttél..? - azzal olyan erősen csapja mellkason, amennyire bírja. - Még egy ilyen, és megmutatom, mennyire fáj ha tökön rúgnak – fújtat és haladna tovább, de a többi helyiség már végképp hasztalan. Azonban a harmadik..
- Ez az én hangom volt! - gyúl fel benne a fény, és már menne is, de most ide szorítja a kötelesség. Mély sóhaj, és a másik kezét fogva kapcsolódik az ővével össze, bármire is készül, használja a kölcsöntest erejét. A lámpáknak annyi.
- Ezt nem te csináltad, ugye? - pislog körbe a sötétben. A szag a régi bolt emlékét idézi benne, ahol az áram csapta meg, de oly távoli. - Valami nagyon ég, az - és már lép is a korláthoz, hogy azon áthajolva leskelődjön. - Elment az eszetek odalent?!



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
- Maradj csak nem vagyok szégyellős. – válaszolom könnyedén, miközben zsebre vágom a bugyingót. Ez mind rendben is van, de ez az érzés nagyon frusztráló. Mivel sehol sem találok egy pohár vizet, de még egy poshadt vízzel teli vázát se, amelybe belelógatva lelohasszam, így megfordul a fejemben, hogy leszárítom neki. Elvetem ezt az ötletet is, valószínűleg nem örülne neki, ha egy száradt kóróval kapná vissza, ha visszakapja. Vagy, ki kéne tenni az ablakba, a hűs őszi levegő összeugrasztaná. De inkább elterelem a gondolataim, oly annyira, hogy még az a kellemetlen szag sem tánik fel, mely szép lassan kezd minket körbe lengeni. – De… olyan, mintha a múlt s jelen kapcsolódna össze. A kezdet s a vég. Engem mégis megnyugtat. Téged nem? – válaszolok neki, miközben a könyveket mustrálom a polcokon. Ami a könyvet illeti, sokkal figyelem felkeltőbb a címe, mint, amit benne találok. Egy kisebb bestiárium. Ennek ellenére is érdeklődve lapozgatom, míg öcsém a megoldást a földön keresi. Furcsa érzés látni magamat tudva, hogy nem én irányítom a testet. – Nem tudom. Talán nem is ő az, mert ott az lent egy angyal, még egy glória is lebeg a feje felett. – hangomban megvetés s még a szemeim is megforgatom. – Abba pedig belefestették azt, hogy Agla. Tudom, hogy jelent valamit, itt van a nyelvem hegyén… - Öcsém azonban hamar megunja a szolga munkát, s kikapja a kezemből a könyvet, s hogy nem örülök neki, az arcomra van írva. Egy atyai nyakas kíséretében vágom tarkón, s veszem vissza azt, ami az ÉN tulajdonom, s lépek ki immár azzal együtt az ajtón. Két szoba s nem lettünk okosabbak, míg a harmadik? Érzem a benne rejlő mágiát, amely talán elzárja előlünk. Ha hallom, öcsém hangját lentről: - Ide! – brummogok vissza. Egy próbát megér. Viszont, ha nem úgy, megpróbálkozom rákapcsolódni a láthatatlan fonálra. – Érzed, ezt a leheletnyi mágiát? Koncentrálj rá! – fogom meg Cathi kezét, megvan az erőm, de nem olyan erős, amilyen a saját testemben lenne. Sethttel korábban sikerült összekapcsolnunk az erőnket, legalábbis én úgy gondolom. Talán most is sikerül, ha öcsém partner lesz benne. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha lenne egy kis tündérporunk, mint a mesékben. De nincs, így ha ki akarunk innen jutni… legfeljebb kap még egy nyakast. Éppen csak kigondolom, mikor hirtelen újra sötétség vesz minket körül, s a ház árnyai újra megnőnek körülöttünk az utcai lámpák beszűrődő fényében. S hab a tortára, hogy még a szag egyre elviselhetetlenebb. – Mi lehet ez? – szimatolok bele a levegőbe.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
705
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
A fiók megadja magát, és a lendület hátracsapja a vállamat, karomat. Minden, mi benne van a földre kerül. Így hát nincs is más hátra, minthogy négykézlábra állva keressem meg a kulcsot.
- Az igen ám, de te hova való vagy? - rágcsálgatom meg alsó ajkamat majd újra körbenézek a szobába, hátha látok még valamit, ami be van zárva, ha nem… Akkor mély levegőt veszek, majd ahogy a torkomon kifér elkiabálom magam, remélem, hogy a lakásba mindenki hallani fogja: - Nem hiányzik valakinek egy kulcs egy zárt zárból? - majd pedig várok a válaszra… Várok, várok.
De nem várhatok az örökkévalóságig. Ezért is kutatok más utána. Festmény, széf, kód. Így jutok el az újságokig, majd ahhoz, hogy felismerjem magam.
- Tudom, hogy Az - mutatok a testre. - Én vagyok - majd mutatok magamra. - A kérdés csak az, hogy Te ki vagy? - mert, hogy én nem az is biztos. A lábam alatt finoman megremeg a föld, mintha…. földrengés lenne? Ilyenkor? Itt?
Lehetséges volna ez? Már magam sem tudom megmondani és nem tudom, hogy miért nem. Majd megint megérzek valamit. Valami erőt, valami… még mindig nem tudom, hogy mi ez. De… Pillanatokon belül kiderül, hogy mi is. A fénypaca visszajön. A testem bántalmazni akarja.
- Hé! - kiáltok rá, ha kaptam nevet tőle, akkor névvel, ha nem, akkor anélkül. - Ne bántsd, mert… - de időm nincs, hiszen engem is megtámad a galád. Kezemet védekezőleg húzom fel magam elé. De jó lenne egy kis védőpajzs… valahogy… gondolom ezt.
- Hé, hé, nyugiii - mondom a fénygömb irányába. - Nem akarunk bántani, elnézést! - teszem le a kezemet, hogy bizonyítsam felé. Ugyanis ez a valami él. Hiszen valami energiát sugároz felém. - Figyelj… - nyújtom ki felé a kezemet, ahogy az állatoknak szokták, ismerkedés szempontjából.
Csakhogy egy valamivel nem számoltam. Szikrát hány a széf, onnan a komód, ami meg…
- Hozz vizet! - utasítom a testemet. Na igen, ha nem menne el az áram. De a kandallóba rakott tűz és a… - Cukorka! Kész cukorkát? - fordulok a gömb felé, ha az még itt van közöttünk. A látomásban láttam cukorkákat. Hátha az mozgatja, nem igaz?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 7 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
66
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Calypso figyelmét megragadják a főbb motívumok. A képet könnyedén le tudja emelni a falról, és éppen olyan egyszerűen is pottyanthatja azt a kárpitra. A könyv megszerzésekor sem ütközik akadályba, legfeljebb az állapota végett szükséges vigyáznia. Régi, nagyon régi könyv, vélhetően ezért is lehet, hogy a címe oly’ megtévesztő. A férfi testbe zárt nő az átlapozása közben egyhamar rájöhet, hogy nem a kísértetek nagy lexikonját vette a kezébe, hanem egy lénytárét. Még a sellők is szerepelnek benne, aztán a tengeri kígyó (más néven leviatán), majd a trollok, igaz, annak a leírásnak a vége már hiányzik, hiszen az újabb lap ki van tépve a helyéről. A rákövetkezőn egy semleges befejezés olvasható - habár az apró termet kifejezés arra enged következtetni, ez már nem a trollokhoz kapcsolódott -, és az újabb cím a tűzmadárhoz (más néven főnix) tartozik. Hiába lapozná tovább, hátha a végén esetleg ott nyugszik a hiányzó oldal, Athan kikapja a kezéből az enciklopédiát.
S ha már a legifjabb leviatánról van szó… Mielőtt még elbitorolná a könyvet, és továbbállna a helyiségből, csakugyan megszemléli a családi képet. Amannak a hátulján pedig valóban akad írás, „Az angyalok óvjanak titeket az ártó szellemektől!” A könyvben egyébként újdonságot ő már nem talál, legalábbis, ami nyomra vezethetne.
A folyosóra visszaérve további három szobával szembesülhetnek. Amennyiben megpróbálkoznak a felderítésükkel, hamar felfedezhetik, hogy az első kettőben az égvilágon semmi sincsen, de a harmadik… Na, az meg nem nyílik. Érzékelhetik, hogy körbelengi az ajtót a mágia, s mintha az valamihez haloványan kötődne… Vajon megkísérlik együtt felderíteni a láthatatlan fonalat?

A nappaliban kezdenek érdekes fordulatot venni az események, már ami a furcsa tapasztalásokat illeti. Eddig még csak az emeleten érződött az a különös, égő szag, de mostanra a földszintet is kezdi áthatni. Annyira azért nem zavaró, hogy Ophiliát megakassza, lelkesen kutat tovább. A komód régi, elnyűtt fája egyébként az ütéseknek és a ráncigálásnak hála egész „könnyen” megadja magát, és a fiók kiszakad a helyéről. A lendület okán kiröppen belőle egy kulcs, illetve egyéb iratok, számlák, s néhány golyóstoll. A festmény mögött is kincsre lel, egy széfre és mellette a feliratra. A megoldás még távol, ám az agykerekei gőzerővel kezdenek kattogni. Az újságokat is szemlére veszi, habár a látása lehet, hogy nem a legjobb, a csupa márciusi újság között se februárit, sem más hónapból származót nem találhat.
Markan mindeközben jól érzi, a számára negatív és utálatot közvetítő jelenés ténylegesen feléjük tart. Bőszen és a víziók útmutatását követően harci készültségbe áll, az izmai megfeszülnek, vékony ujjai a vasra szorítanak, de ahogy beszáguld a fénygömb, hiába a kitűnő érzékek, későn lendíti a kezét, így sajnos nem tudja megütni a pofátlan létformát. Arra mondjuk éppen elég a támadása, hogy az amúgy is paprikás fénypacát még dühödtebbé tegye. Vadul kezd röpködni a szobában, Ophiliát és Markant is többször eltalálja érzékeny helyeken, s ha mindez nem lenne elég, az égő szag is egyre erőteljesebb. A káosz pillanatokon belül alakul ki. Míg a fénygömb bántalmazó és talán kikergető hadműveletbe kezd, addig a széf elektronikája, vagyis a panel elkezd szikrákat szórni, mígnem aztán kigyullad az egész. Az aláhulló szikrák okán persze lángra kap a komód is, és hopp! Az egész házban megszűnik mindennemű világítás.

Kész mázli, hogy a pincében az a néhány gyertya nem volt hamis, ugyanis az eddig gyéren világító lámpa is kialszik. Nem éppen fényes a helyzet, büdös van, por van, penész van, ám azt nem mondhatják, hogy nincsenek biztonságban. Egyelőre. Sajnos így már a környezetük alaposabb vizsgálata is nehézkes, noha lássuk be, azért eddig sem kapkodtak a felfedezésért, érthető okokból kifolyólag. Még. Ugyanis, ha netán arra vetemednének, felmenjenek a lépcsőn és megkíséreljék kinyitni az ajtót... Seth félelmei beigazolódnak, mivel hogy az zárva van. Ezt is áthatja a mágia, mondjuk kérdéses, Reyna képes lesz mindezt felismerni, s netán még az előnyére is fordítani?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


Meglepetten pislogok, amikor a némber hátra repül. Azt éreztem, hogy ez a test erősebb, mint az enyém. Nagyobb, nyilvánvaló, hogy erősebb is, de azt nem sejtettem, hogy ez lesz az eredménye. Gondoltam megrogy egy kicsit, esetleg elesik, az viszont, hogy berepül a korábban általa kínált ételek és italok közé… Gondolom azok, különben nem kínálta volna evésre és ivásra. Nem baj, így legalább biztosan távol marad tőlem. Úgy kell annak a gonosz szörnynek. Tovább megyek dolgomra, hagyva, hogy összeszedje magát, ha akarja. Nekem egyéb elintézni valóm van, főleg, miután meglátom testemet a vízben. Remélem, hogy víz és nem más.
Annyira sietek kikapni onnan, hogy meg sem hallom, mit mond. Az én hangomon. Később tudatosul bennem, de akkor sincs sokkal több értelme. Gőzöm sincs, mi az a markan. Vagy az egy név lenne? Úgy hangzik… Ezé a testé? Ki másé lenne, az én nevem Reyna. Nem mintha ezt tudná, nem mondtam el neki. Persze az is lehet, hogy a testemmel együtt a nevemet is elvette. Akkor az én nevem mostantól Markan kell, hogy legyen? Nem, szó sem lehet róla! Egyébként sem maradok ebben a nem nőben sokáig. Az idegen által megszállt testemet el nem engedve fordítom fejem a nő felé. Nő? Sokkal inkább szörny. A fogai emlékeztetnek valamire… Egy állatra. Igen, arra. Már nem tudom, melyikre, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen állatra.
Ettől eltekintve, nem tűnik kevésbé félelmetesnek. Ha önmagam lennék, már a sarokba húzódtam volna, hogy minél kevesebb irányból legyek védtelen. A kardomat magam elé emelném, és… Tényleg, a kardom! Vagy az ollóm, mert jelenleg azom van. Lepakolva önmagamat, kezem ügyébe veszem és heggyel előre a szörny felé dobom, mielőtt azonban eltalálnám, átváltozik. Fegyverem a fény alatt suhan el, meg sem közelítve a világító alakot. Utána pedig minden elsötétedik. Tekintetem jobbra-balra forgatom. Hiába tűnt el az a folt a lépcső felé, nem lehetek biztos abban, hogy nem jön vissza, vagy nem jön helyette valami más. Az én testem pedig itt van, mögöttem. Vigyáznom kell rá, nehogy komolyabb baja essen!
- Fogd a kardot és maradj mellettem – dörmögöm.
Legalább azzal meg tudja magát védeni. Én meg erős vagyok. Ketten majdcsak boldogulunk valahogy.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


A frissítő fürdő jót tesz, máris tisztábbnak érzem magam. Bár a pincesuna rejtélyeskedett, nem a saját nevét árulta el, de nem izgat a dolog különösebben. Feltűnnek kölcsöntestem sebhelyei, ujjaimmal végigszántok a begyógyult bőrön. Hirtelen egy fura alak képe jelenik meg lelki szemeim előtt, amibe egy pillanatra beleremeg a test és libabőrös lesz. Elhessegetve a gondolatot tovább mosdatom. Nem tetszenek ezek a hirtelen jött reakciók, igyekszem nem gondolni semmire. Éppen azon tűnődöm, benyúljak e az intim helyekre, avagy sem, mikor dulakodás és csörömpölés hangja üti meg fülemet. Pórbálok kikukucskálni a leplen keresztül.
- Helen, mi tö...- tenném fel  a kérdést, de egy hatalmas alak közelít a gyér fények között. Bakker! Felállok a kádbam, de addigra már oda is ér a benga alak.
- Markan? Én va…- úgy látszik, manapság bennakad a szó. Felhúzott szemöldökkel nézem mutatványát. A derekán az általam levedlett retkes csuha. Szavaira felsóhajtok. Szóval Markan sem egészen önmaga. Ha az lenne, már a káddal együtt csapódnék a falnak. Ott lógok a levegőben, a pucér testről folyik le a hab, csöpög a víz, kellemetlenül érzem magam öcsém bizarr ölelésében. És a test is ódzkodik ettől az érintéstől. Sikítana, ha tudna. Ilyen sem történt még velem.  Ám mielőtt még bármit is tehetnék, a pincesuna hangjára leszek figyelmes. Oldalra fordítom a fejem. Barátság? Örök élvezetek? Megremeg alattunk a föld, ahogy egyre dühösebbé válik. A fények kialusznak, szinte vaksötét borul ránk, minden megváltozik körülöttünk, igazi pincehangulat kezd el eluralkodni a helyiségben. Dohos, büdös, nyirkos. Hisztérika Helen kimutatja előttünk a foga fehérjét, de nem szarom össze magam a cápafogas vicsorítása után. Az én pofám tud ennél rusnyább is lenni. Csak meg kéne találni. A nő valami fénypacává alakul át és drámaian elviharzik, fentről még hallom az ajtó csapódását is. Remélem azért nem zárta ránk. Visszafordulok Markan pofája felé.
- Sejtettem. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Letennél a földre és elengednél? - érdeklődöm tőle és amennyiben magától lerak és elereszt, úgy nem lengetem meg a lábaimat, hogy öcsém lába közé rúgjak vele izomból. Ha viszont keménykedik, akkor borítékolt az ágyéktáji fájdalom.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 6:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 7 2944700-20181015-8mzHkk   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Magukra hagyom testvéreimet. Az emeleten ért kellemetlen élmények után, amit részben a fénycsóva agresszív arcba támadása, részben fivérem tolakodó közvetlensége okozott, kisebb-nagyobb testi és szellemi károkkal veszem célba a biztonságot ígérő nappalit. Útközben különös zajokat, pontosabban suttogást hallok. Először úgy tűnik, mintha a hangok a falak mögül szűrődnének ki, de azok a földszintig követnek. Megtorpanok a lépcsőfordulónál és figyelmesen körbenézek. Sehol senki. Két pillanattal később rájövök, hogy a nevek a fejembe ismétlődnek: Rachel, David, Chris, Anabelle, Thomas és Agla. Mire leérek a lépcső aljára és belépek a szobába, a hangok elcsendesülnek és valami egészen más lép a helyére. A sutyorgás helyett váratlanul pofán csap egy kép, amolyan látomásféle, amiben van egy piszkavas, egy ablak, némi cukor és egy bosszankodó alak. Zavaros az egész. Lehet, hogy kezdem elveszteni a józan eszem? Tűnődöm el egy fél pillanatra, majd rövid töprengés után arra jutok, hogy ez is Seth hibája lehet. A hiányzó és a pluszba kapott testrészeket leszámítva, semmi bajom nem volt addig, míg mögém nem tolta a képét. Ennyit erről. Odalent felfedezem öcsémet, a kanapé tetején ácsorog és valami festményt birizgál. Megszólítom és épp felém fordulna.... "Végre, valaki normális", fogalmazódna meg bennem ez a gondolat, amikor hangos sikoltásba kezd. "Vagy nem." Nem tiszta mi baja, de az biztos, hogy nem az örömtől kiáltotta el magát. Ezután megpillantok egy egeret kifelé iszkolni a helyiségből. Ez akár szolgálhatna magyarázatul az előbbire, bár nem gondoltam, hogy öcsémet ilyen könnyen elkapja a sikongatás pár szőrös sajtrágó jószág láttán. Röviddel ezután egy újabb sikoly tőr elő belőle. Ezúttal akkor, amikor felpillant és a szemembe néz. Egyértelműen én rémisztettem meg. Értetlenül döntöm oldalra a fejem és vonom fel a szemöldököm, miközben Athira nézek. Én vagyok az... - nyögném oda neki, amikor újfent bevillan, hogy nem a saját testemben vagyok. A picsába, így nem ismer meg. Mellkasomra tekintek, pontosabban a domborulatokra. Ekkor merül fel bennem először a kérdés - mióta felfedeztem a melleim: Hová lett a saját testem? De nincs ezen időm gondolkodni, mert mezítelen talpam alól váratlan bizsergést érzek és mintha a ház is megremegne egy pillanatra. Aztán feltűnik a nyomasztó erő, ami nemrég fénypacaként verődött az arcomba. Érzem, hogy felénk tart. Na most elkapom. Nem szarozom, felkapom a kanapén heverő piszkavasat és a küszöb mellé, háttal a falhoz simulva várok. Karom lendítésre készen. A terv az, ha erre talál repkedni, akkor ezzel üssem agyon.  

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 7 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 12:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 394 • Credit:

 
Eléggé szürreális élmény azt látni, ahogy a fivére bugyit szagolgat, ráadásul igencsak elégedett fejjel. Sőt mi több. Hogy is van a mondás? Ha szemmel teherbe lehetne ejteni... No de nekik ettől nem kell félni, mégis.
- Egyedül hagyjalak azzal a rongydarabbal vagy bírod még? - ő tök kegyesen felajánlja, de marad a szoba kutatása. Elsőre kicsit hunyorog a hirtelen jött fényre, igaz az, hogy ami túl egyszerű és előtte van, nem mindig jut az eszébe. Meg aztán ez a hang... noha kölcsöntestét nem zavarja, azt, aki benne él, igencsak hidegrázás fogja el, és fejét csóválva fordul el a kapcsolótól, és kezd a keresgélésbe. Hát... komolyan többet várt ettől a helytől, és nem is leplezi egyre jobban feltörő csalódottságát. A papírok unalmasak, a bútorok se rejtenek semmit, de még alattuk betapogatva sem rejtőzik kulcs vagy bármi, de patkány se, amely ujjába haraphatna. Persze, fejben még mindig jobban köti le a látomás, és mivel a zene nem halt el, mintha újra meg újra lejátszaná a képeket.
- Neked... nincsenek fura.. Mármint, ettől a zenétől olyan érdekességek jutottak az eszembe, mint a vízi nőstények, vagy épp egy erdő... Vagy nem? - érdeklődik, két kotorászás között, tenyere és talpai szép lassan válnak a portól munkáskézzé, és amit hanyagul, mármint tenyereit oda törli, amikor épp egy papírkupacba olvas bele. Hát, ez nem egy olyan rejtvény, amelyben elszórva hevernek a megoldások. Kissé dühödten fújtat, mert abban egyetért kölcsöntestével, ez hülyeség és csak időpazarlás. No meg...
- Hát köszönöm szépen – les azért hátra, hogy mennyire formás is az, hümmög párat elégedetten, hogy ebben lehet egyet is értenek, bár az ő részéről hátsó szándék nélkül. De hogy miért tolta akaratlanul kicsit ki azt a tomport... Nem, nem, azért sem. Feláll inkább és a kép felé pillant.
- Lent? Miért lenne képük egy háttérben járkáló valakiről? - ő azért felveszi a képet, közelebb tartva pislog rá, hátha valami megbújik még a háttérben, vagy épp annak hátulját keresi meg, akad-e rajta bármi, akár egy betű. Ha van elraktározza, ha nincs, akkor visszakerül a porba. Még egy kicsit keres-kutat, majd felpillant fivérére, aki úgy döntött, olvasószakkört nyit, míg ő átmozgatja a szobát. Na még mit nem! Már oda is libben, és ki is kapja a kezéből a könyvet.
- Ez micsoda? - és már lapozza is, aprókat hümmögve, sőt, még az ajtó fele is megindul. - Itt már úgy sincs semmi. Mehetünk is akár.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Felvonom a szemöldököm, amikor az én drága… khm kim is? Mindegy, a zsebembe landol egy vörös csipkés sunatakaró. Miféle szó ez? Ezen se érek rá gondolkodni, mintha a bika előtt lengették volna meg a vörös lepelt, szinte bizsereg, feszít s legszívesebben utána lódulva pakolnám me… fel a korlátra. De csak kihúzom a finom kis kelmét a zsebemből, s mélyet szippantok az anyagba, s az illata? Mint a méz, szinte érzem a nyelvem hegyén a hársfavirág édes ízét. Térj már észhez te férfiállat! Csapom magam arcon, még mielőtt pilácsot gyújtanék, s előadnám tervemet húgomnak. Azért emléknek elrakom. Körbe nézve a szobán, csak szétszórt papírok, könyvek néhány bútordarab. Egyetlen kellemes dolog a háttérben halkan szóló dallam, mely még mindig csiklandozza fülem. Az öcsém. Na de, mégis kié? Az enyém vagy az övé? Nekem csak egy van, míg ő hármat is tudhat magáénak. Végig futtatom a lehetőségeket, míg saját formás faromat nézem, s próbálok nem ágaskodó hancúrlécemre koncentrálni. Ruben nem lehet eleve itt sem volt, Markan pedig, nos kétlem, hogy bemászott volna az asztal alá, szóval a kérdésre már meg is kaptam a választ. – Khm… oh nem, de igazán formás. – furcsa dolog így kívülről szemlélni a saját se…testem, s furcsa az a érzés is, amit magam iránt érzek. Inkább elfordulok, s a falon lévő képet veszem szemügyre. – Az az alak ott hátul… - veszem le, ha tudom, de ha nem hát így mutatom Athan felé. - … őt már láttam, lent a nappaliban. – közlöm vele a tényeket. Majd hajítom le a földre a képet, több jelentőséget nem tulajdonítok neki. Szememmel s dorong ujjaimmal simítom végig a könyvek gerincét a polcokon elolvasva címeiket, a fiókba turkálást a szekrény nyitogatást meghagyom öcsémnek. Engem jobban lekötnek ezek esetleg egy-egy széttépett, összegyűrt papíros, s ahogy érzem bátyám is egyetért velem, noha ő valószínűleg alantasnak találja az efféle kutakodást, szereti, ha más végzi helyette a piszkos munkát. Végül a dolgozóasztalhoz sétálok s mindkettőnk számára érdekes könyvet fedezek fel az asztalon. Végig simítok a borítón, s a kemény fedelet félre hajtom. Ritkaság az ilyen, s minden bizonnyal tiltott is bár engem, mindig is érdekeltek az ilyen dolgok. Nem most van ideje, hogy olvasgassak viszont amennyire csak lehet átlapozom, szamárfüleket, bejegyzéseket, bármilyen jelzést keresni benne. Nem véletlen hever itt, célja volt vele annak, aki ezt a szobát használta. S míg én olvasok, az öcsém csak játsszon kincskeresőset. Aztán mintha az eddig nyugodt erőtérben újra lágy hullámok kezdenének fodrozódni. Felkapom fejem, s figyelek, nem tetszik ez nekem, egyáltalán nem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
705
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Régi újságpapírok. Ezen talán meg sem kellene lepődnöm, tekintve, hogy mióta… Várjunk, hogy ez mi is? Újra kezembe veszem a lapokat. Próbálok visszaemlékezni, hogy ehhez hasonlót mikor láthattam. Emlékszem könyvekre. Meg valami… robottal? De ez… Emlékszem hírverőkre, nagyon régi időkből. Amikor még minden büdös volt, az emberek lótrágyától illatoztak. Forgatom a lapokat, akaratlanul is beleszagolok.
Furcsa ez. De miért is lenne furcsa?
Ahogy pedig tovább kutakodok egy egér fut ki a szobából. Sikoltva tekintek utána. Miért ijedek meg egy egértől? Furcsa ez a test. Pihés, mégis sercegő arcszörzetemen végigsimítok. Nem baj, kutakodjunk tovább. Egy fiók nem nyílik. Na majd akkor fog. Hiszen ez férfi test, nem? Hát akkor nosza. Öklömmel először ráverek a komód tetjére, majd onnan az elejére. Talán sikerül eltörnöm a zárat, nem? A terv fejemben nagyon szép, de ahogy az öklöm találkozik a fával…
- Hogy a mennykő vinné el! - rázom le a kezemet. Ez nem lesz okés. Megpróbálom még egyszer, rángatom is. Hátha az egyik ütéstől sikerült meglazítanom az illesztést.
Ha nem, hát akkor a festményt szedem le - vélhetőleg ezt amúgy is megteszem, legfeljebb később a komód az egész megmondhatója.
Szóval a festmény, mely mögött egy széf terül el. Alatta pedig szavak. Ezek megfogják elmémet. Család. Hét testvérből áll.
Miért is hétből?
Leszállok a kanapéről, megfordulva gondolkozok, amikor is…
Meglátom önmagam. Újabb férfias sikoltás.
- Na jó, ez nagyon para. Főleg, hogy ez a test tudja a nevem - ha látnék egy tükröt, talán én is tudnám az övét. Újra végigtekintek magamon. Fejemet kissé félrehajtva egyezek bele egy távoli mondatba. - Ramiélnek igaza volt. Tényleg a legszebb csillag vagyok - vonom meg a vállam.
Az utóbbi időbe mintha az önbizalmammal nem lenne baj. S ez a test csak rátesz egy lapáttal. Na de sebaj.
Piszkavas, cukorka. Család, ellenség. Nyolc testvér. Nyolc ellenség. Miért épp nyolc? Majd újra megpillantom az újságpapírokat. Mintha az vezetne valamihez… Újra átnézem őket, a dátumokat is. Február, március. Mindegyikbe belelapozok. Jár az agyam. Újra ránézek a széfre. Majd a lapokra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 7 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
66
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling



Calypso nem teketóriázik, nem bonyolítja túl a sötétség megoldását. S lássanak csodát, működik a kapcsoló! A fény felgyúl, igaz, mintha kicsit berozsdásodott volna; ingatagon pislákol, zizeg, és egyébként meg valami szag is felsejlik mellette. Mint amikor égni kezd valami, de ez nem olyan, mintha fa kapott volna lángra. Athan bizony már találkozott a különös jelenséggel egy megrázó élmény formájában…
Így vagy úgy, ám a helyiséget elkezdik felhánytorgatni. Egy dolgozószoba volt hajdanán, a bútorzat még hellyel-közzel épségben, viszont az egyéb tárgyak, könyvek, papírosok szerteszét szórva. A falon egy családi kép nyugszik, rajta a két szülővel és a három gyerekkel, a háttérben pedig egy elhaladó alak. Nyilván véletlen került oda az utcát járva, bár egészen hasonlít a lenti festményen szereplő angyalhoz. Hát még ha az arca sem lenne kisatírozva… Ezen kívül nem sok hasznosra lelnek, akadnak könyvek mindenféléről, noha az egyik kicsit kitűnik a kalandregények és természettudományos gyűjtemények közül. A dolgozóasztalon megviselten hever Az ártó szellemek enciklopédiája.

Markan idő közben hátrahagyja testvéreit, és enged a nappali hívásának. Amíg halad lefelé, mintha suttogást hallana. Talán meg is áll, hogy füleljen, s habár a leheletnyire erősödő hang nem szűnik meg, rá kell döbbennie, az bizony a saját fejéből jön. Amennyiben koncentrál, kiérthet neveket; Rachel, David, Chris, Anabelle, Thomas és legvégül Agla. Nem társul hozzájuk arc vagy egyéb vízió, pusztán a nevek ismétlődnek újra és újra, amíg el nem ér a nappalihoz. Akkor elcsendesülnek, igaz, az elméje még nem szabadulhat fel. Az Ophiliát már megkörnyékező látomások őt is elérik; a piszkavas, ahogy átszúródik egy alakon, és a kiszórt cukor, mely felett valaki rendkívül bosszankodik. Aztán amilyen hamar jött, olyan hamar is szűnik meg a furcsa tapasztalás.
Másik kézről a leviatán testbe bújt angyal már bőszen ténykedik a szobában. A padló és a kanapé tele szerteszét szórt újságokkal, melyeken kivétel nélkül ’91 előtti dátumok szerepelnek - pontosan március hónapjából -, ám az utóbbi rejt magában mást is. Ahogy másodszori próbára felhánytorgatja a párnákat Ophilia, bizony egy egér rohan ki alóla, pottyan le a földre, majd iszkol, amerre lát. Semmi különös. A komód, amely a festmény szomszédságában áll, már érdekfeszítőbb, hiszen a felső fiókja egyáltalán nem nyílik. A leszakadt alsóban ezzel ellentétben nem sok minden van a döglött bogarakon és egérürüléken kívül. Tény ami tény, jól teszi, hogy visszatér a festményhez. Ugyan nem könnyű művelet leemelni a méretes példányt, de ami mögötte rejtezik, az megér minden fáradtságot. Egy széf, rajta nullától kilencig terjedő panellal. A széf mellett a falon halovány krétával felmázolt írás is rejtezik, sorban egymás alatt a következők; Család, Ellenség, Szerencseszám. Van ennek bármi értelme?

A pince csapat kalandjai egy ideig még idillben folytatódnak. A nő kedvesen invitálja a kádhoz Seth-et, noha, mikor a nevéről érdeklődik, megtorpan és csalafinta mosolyra húzza ajkait.
- Az igazit nem árulhatom el, de hívj csak Helennek! - feleli töretlen lelkesedéssel, nyoma sincs rajta a sértettségnek, mit a neve firtatásával kapcsolatban érez. Botor halandók, s halandó testbe zárt szellemek, nem ismerhetik már a régi legendákat… Gondolatban legyint. - Remélem kedvedre tesz a fürdő - s ezzel ott is hagyja a férfit, hogy újdonsült vendégéhez libbenjen. Igen ám, de amaz kevésbé örül a kéretlen vendégszeretetnek. Meglepi, amint kezei közül kiszakadnak a méretes tenyerek, habár arra még úgy sem számít, hogy ilyen aljasul megtámadják. A levegője bennreked, ahogy hátrazuhan az asztaloknak, leborítva róluk a habosbabos süteményeket, ízletes gyümölcsöket. Elkél neki néhány másodperc, míg felocsúdik a hápogásból, de akkor…
- Hálátlan… - szólal meg eleinte csöndesen, miként visszatápászkodik két lábára. - Vendégül látlak titeket, a barátságomat kínálom és az örök élvezeteket, erre ez a hála! - csattan fel hisztérikusan, amibe hirtelenjében még a ház is beleremeg. A pince fényei többségével kialusznak, a kellemes légkör a kád melegével egyetemben tovarebben, s az ízléses falak megtört pecsétekkel teli, mohás, penészes valójukat mutatják immáron. A nő arca eltorzul, fogai tűhegyesen villannak, akár az egymásba akasztott fésűk.
- Nem baj… Előbb utóbb elfogadjátok - s ezzel a nő helyét ismét a fénypaca veszi át, amely eltűnik a lépcsők irányában egy hangzatos ajtócsapódás kíséretében.
A mágiát érzékelők bizony felismerhetik, a házban uralkodó erő megint mozgásba lendült.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


A lépcsőn lefelé haladva nem történik semmi különös, leszámítva a recsegést. Amint leérek, megyek tovább, amíg meg nem pillantom az újabb idegent. Őt nem láttam fent. Nem volt ott, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy ő volt az a fény az előbb? Enyhén félre billent fejjel méregetem a nőt. Furcsa, de nem érzem a szokásos félelmet, ami el szokott árasztani az ismeretlenekkel szemben. Mielőtt bármi egyebet tehetnék, elém lép. Kezeim már övéiben is vannak, én azonban egy határozott mozdulattal rántom ki mancsaim ujjai közül. Egyek és igyak? Eszemben sincs! Nem hihetek neki! Biztos vagyok benne, hogy ő csak egy újabb szörny, talán pont ahhoz hasonló, mint aminek a testébe kerültem. Vagy amilyen elvette az enyémet.
Ahelyett, hogy felszólítanám, maradjon tőlem távol, egyet hátra lépek, majd megemelve lábam, megpróbálom gyomron rúgni a kellemetlen alakot. Kedvesnek tűnik, hiszen étellel kínál, de pont ez az, ami felkelti figyelmem. Ez a jóság csak egy gonosztól jöhet, aki megpróbál csapdába csalni. Akár sikerül a rúgás, akár nem, az ollóért lépek. A kardom nincs velem, az a testemmel maradt, ezért szükségem van fegyverre. Tudom, hogy ez az, hiszen régen pont ilyennel szúrt a démon oldalamba. Megtekerte benne, majd vigyorogva figyelte, miként folyik ki a fém mentén fekete vérem. Akkor már fekete volt.
Ha a némber nem állja utamat, tovább megyek a víz felé. Nem tudom honnan, de tudom, hogy van a közelben. Furcsa ez az egész. Ami pedig még furcsább, hogy saját magam látom meg benne ücsörögni. Elkerekedett szemekkel nézem alakomat. Sebhelyeim egyesével tűnnek fel, ahogy eltűnik a testemet borító koszréteg. Amennyiben az előbbi idegen utamat állná, hát félre lököm. Ő most nem érdekel. Meg kell mentenem saját magamat!
- Azonnal szállj ki abból a vízből és a testemből! – mordulok fel.
Magam mellé lépve, hónom alá nyúlok medvemancsaimmal és ha még nem mozdult volna, kiemelem onnan. Eleinte csak próbálnám, de rá kell jönnöm, nagyon erős lettem. Meglepően erős. Vajon ezt az erőt megtarthatom ha visszatértem a bőrömbe?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 7 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 1:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 398 • Credit:

 
Nagyszerű! Örvendezik, hisz a kattogásnak immáron annyi, legalább már ennyivel sikerült könnyíteni a helyzeten. Ha másnak ez nem sikerült... ahogy észleli. Fejét csóválva sóhajt egyet, miközben testvére, vagy annak bőrébe búj bitorlója szabály szerint ostromolja a számára ismeretlen szőkeséget, aki, hát nem is értem miért nem ugrik neki rögvest, tépi le róla a ruhát, és a folytatást már tudja mindenki. Hopp-hopp, Seth valamely formában kosarat kap? Na, ezt tudja meg a család, és még két szép szemével látni is vélte. Nem tudja nem elnevetni magát, kárörvendő, csilingelő kacaja lengi be a muzsika mellett az emeletet, majd komorodik el, mert a szőkeség egy búcsúajándékot hátrahagyva már lép is lefele. Na ez már nem szerencsés helyzet.
- Könnyen jött, könnyen ment – néz utána, majd aztán fújtat egyet. Pár képkocka bukkan fel kölcsönelméjében, legalább már azt tudva, mit hiányol olyannyira. Hogy ez mennyire nem lepi meg...
- Az akkor volt, változnak az időt, de legfőképp én – paskolja meg a vállát, mintha valóban ez állna a dolgok mögött, nem pedig az, hogy itt csücsül nővére bőrében, és nem ugrik egyből a hosszas smárolásra vele. Hallatlan!
- Én többnyire nem értem őket – elégedetten szemléli, hogy helyette csinálják meg a piszkos munkát, és már libbenne ő is be, hogy így tekintsen körbe, de a lelki szemei előtt táncoló képek túlságosan lekötik, így szinte lépés közben ácsorog a küszöb előtt, és lehunyt szemmel követi a sellők, a fák és levelek libbenéseit, majd a kis táncoló pontokat közöttük. Nem olyanok mint az előbbi...? Ezek szerint több is létezik?
- Kicsoda? - rezzen össze és kapja fel fejét, mert nem figyelt másra, csak arra, ami megjelent előtte. Tovább akart menni, és megzavarták, így a kellemes léptek helyett csak a kelletlen csoszogás marad, és a türelmetlen tekintetek körbe. Nem, itt csak a zenedoboz volt eddig érdekes.
- Bőrödből? Ohh... hát már értem – nem Seth volt az, aki begörcsölt a lányok láttán, de elment annak az alakítás. Meg is tévesztette kissé.
- Én már totál kivagyok ettől a helytől – panaszolja, miközben mindent áttúr, kezdve a maradék bútorokon át, még a komód alá is bekukkantva, hátha. Ha nincs itt semmi, most majd lesz: rendetlenség.
- Amúgy idebent.. - néz fel rá, mert épp a földön guggolva keresgél – meg az öcséd van, és kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát. Remélem nem a seggem nézed csak, és hasznossá teszed magad! - azzal keres tovább. Azok a fénypontok...



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 12:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Leviatán vagyok, szeretem a vizet. Ha nem fürdök, annak nyomós oka van. Úgy érzem magam eme halandó testben, mint azután, hogy Amara kirázott a ládából és sokkos állapotban elindultam felkeresni az angyalom, aki válaszokkal tudott szolgálni. Egy hónapba telt, mire véletlenségből ráakadtam. Azidő alatt nem fecséreltem az időt fürdéssel. Épp csak annyira álltam meg, hogy pihenjek, új erőre kapjak vagy vadásszak valami ehetőt. De ez! Már túl sok nekem. Hiába telepedett rám valami részleges nihil állapot, mielőtt lebukdácsoltam ide, de azért tudatomnál maradtam. Szinte már irritálni kezd a pincelakó suna mézes-mázos mosolya, levakarhatatlan, mint annak a műanyag kerti udvari bolondnak. Hiába csodaszép, a tényeken, hogy felettébb furán érzem magam, ez mit sem változtat. Folyton az jár a fejemben, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Nemcsak a nő, maga a helyzet is. A fejem búbján terpeszkedő koszfészek már úgy viszket, hogy dobbantva kádért imádkozom. A pincesuna széles mosollyal kéri, hogy kövessem. Elgondolkodom egy pillanatra, majd tétován indulok meg utána. Ha rendbe szedtem ezt a kancatestet, utána jöhet az enyém!
- Egyébként te ki vagy? - érdeklődöm hátborzongatóan szívélyes házigazdámtól, aki két lepelt felhúzva egy nagy kádhoz vezet. Egyik szemöldököm vészesen megemelkedik. Mi a tököm?
- Ez most komoly? - érdeklődöm, miközben a kádra bököm a kölcsönfejemmel. Míg én lezongorázom magamban, miféle veszélyeket rejthet ez a kád, addig a pincesuna már el is suhan mellőlem. Belegondolva, hogy ki tudja még meddig kell ebben a testben dekkolnom, gyorsan megváltoztatja  a mérleg állását. Sebesen ledobálom magamról a retkes és büdös göncöket és a sötét sarokba hajítom, majd belemászom a kádba és elmerülök benne. Máris jobban érzem magam, elégedett sóhaj tör fel apró torkom mélyéről, amint a fejem búbja ismét felbukkan a víz felszínén. Valami számomra ismeretlen dallamot kezdek el dúdolni, miközben nekiállok lecsutakolni a kölcsöntestet. Már félig meg is vagyok a művelettel, mikor meghallom, hogy más is jár a pincében. De nem zavartatva magam, a melleket is jól átdörzsölöm a szivaccsal. A lábaim közötti résnél azonban megállok. Hmm…Ilyet még soha nem csináltam. Hogy kell ezt kimosni? Nyúljak be vagy ne nyúljak?
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 9:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 7 2944700-20181015-8mzHkk    ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A lejátszó beindul és megszólal egy különös dallam. Másoknak kellemesnek tűnhet, de engem a hideg ráz tőle. Hasonlatos érzésem támad, mint amikor a debil bohóc megjelent.
A nappaliba kell mennem, méghozzá most azonnal. - erősödik bennem újra ez a késztetés. Nem értem miért pont oda vágyom, de valamiért úgy érzem, ott biztonságban leszek. El is indulnék a helyiség felé, de fivérem feltart. A semmiből tűnik fel, elszabadul a keze, újdonsült testem fenekét tapogatja, majd odabúgja, hogy mossam meg a hátát. Mindeközben élveteg vigyor ül ki a képére. Mi a franc? Küldenék felé egy kiadós nyakast, térjen már észhez, de túl jók a reflexei. Menetben elkapja a csuklóm és levakarhatatlan vigyorral benyögi, hogy foggal szedné le rólam a bugyimat. Szemöldököm újfent a mennyekig szökik a meglepettségtől. Életemben nem volt még ilyen beszédes az arckifejezésem és Sethet sem kívántam még ennyire, hogy térjen vissza anyánkba. Ugyanakkor fél pillanat erejéig felötlik bennem a gondolat. Valami itt nem stimmel. Ez még fivéremtől is túl erős. Vagy valóban ilyen beteg állat lenne, aki foggal tépkedi a női bugyikat...vagy megeshet, hogy ő is a testcserés támadás áldozata lett és most valaki egész más van az ő testében is. Ki tudja, lehet Athi szállta meg. Ártalmatlannak tűnik, de....gyorsan elvetem a gondolatot.
Elkap egy enyhe...hányingerszerű érzés, amikor fivérem szopkodni kezdi az ujjamat. Bugyirágás? Ujjszopás? Ez már sok. Seth olyan oldala, amit soha nem akartam látni. De ha a bugyi kéne? Végülis. Megkaphatja.

Kísértetkastély - Page 7 2954016-20181024-J8wRGt

Mielőtt ellépne mellőlem kirántom a bögyeim közé dugott csipkés piros darabot és a zsebébe gyűröm a sátortábor mellé. Legyen jó napod testvér! Azzal a lendülettel el is hagyom a szobát, elvégre engem szólít a nappali. Nincs időm Seth hülyeségeire. Mezítlábas léptekkel sietek lefelé, kócos szőke hajzuhatagom leng utánam. Kapkodom a lábam a hideg padlón. A nappali ajtajához érve kellemes meleg fogad. És biztonságérzet. Úgy érzem ott vagyok, ahol lennem kell. Még annak ellenére is, hogy egy női testben rekedtem. Annyira leköt a nappali aurája, hogy először észre sem veszem, hogy más is tartózkodik a helyiségben rajtam kívül. Jelenlétét csak akkor fedezem fel, amikor árnyéka a látóterembe vetül és egy kisebb zajt hallok jobbom felől.
-Athi? Te mit csinálsz? - döntöm oldalra a fejem, mikor felfedezem öcsémet egy kanapén állva, miközben egy képet próbál leszerelni a falról.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
705
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Különös történések zajlanak körülöttem. Először az a furcsa látomás. A ballonkabátos férfi, ki úgy néz ki, mint egy perverz, aki most szabadult valami elmegyógyintézetből. Valamiért mégis ismerős. Akaratlanul is kellemes emlékek fűződnek hozzá? Vagy csak kellemes beszélgetések?
Nem akarom elhinni, hogy a testé lehet, amibe belecsöppentem. Ugyanis, ez… Valahol hihetetlen. Persze az agy tárolja az emlékeket és mivel nincs lelkem ezért… De akkor mégis mim kerülhetett át? Egyáltalán ez lehetséges?
Nincs értelme ezen gondolkozni. Nincs, mert a hirtelen fellobbanó tűz valami új dolgot is hoz magával.
A festmény. Kezeimet felemelve hessegetem el a szemem elől, de a képek nem tűnnek el. Nem, most a szobába járok. De sose voltam még itt.
Pergő cukorkahangok, ahogy egyesével a padlóhoz verődnek. Minden annyira… bizarr.
- Na jó, elárulná valaki, hogy mi a fészkes fene folyik itt? - tekintek körbe a szobába, ahol egyedül vagyok. Mégis érzem, nem. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Felemelem a piszkavasat, és azzal keresem tovább azt a valakit.
- Tuti valami gyerek jutott be ide és az szórakozik velünk… - de mégis ki lenne képes egy ilyen gaztettre? Egy nephilimből kinézem. Megállok egy pillanatra. Talán a kanapé párnái alatt lenne? Nem tudhatom, megnézem, újra felhánytorgatom a szobát.
Szabad kezemmel végigsimítok arcomon. Puha, gyermeknyi borostán simítok végig. Elhúzom a számat. Haladok tovább a szobába, benézek az asztal alá, felnyitom a zongora tetejét. Valaki van itt.
Végül a kép előtt állok meg. Ha tudom, akkor odatolom a széket elé, vagy egy kanapét. Cipős lábammal ráállva tekintem meg a képet. Megnézem el tudom e mozdítani a helyéről, esetleg a kép mögött van-e valami. Addig a piszkavasat leteszem a kanapéra. Valamiért érzem, hogy ez még fontos lehet a későbbiekben.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3