Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
Kísértetkastély
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
- Maradj csak nem vagyok szégyellős. – válaszolom könnyedén, miközben zsebre vágom a bugyingót. Ez mind rendben is van, de ez az érzés nagyon frusztráló. Mivel sehol sem találok egy pohár vizet, de még egy poshadt vízzel teli vázát se, amelybe belelógatva lelohasszam, így megfordul a fejemben, hogy leszárítom neki. Elvetem ezt az ötletet is, valószínűleg nem örülne neki, ha egy száradt kóróval kapná vissza, ha visszakapja. Vagy, ki kéne tenni az ablakba, a hűs őszi levegő összeugrasztaná. De inkább elterelem a gondolataim, oly annyira, hogy még az a kellemetlen szag sem tánik fel, mely szép lassan kezd minket körbe lengeni. – De… olyan, mintha a múlt s jelen kapcsolódna össze. A kezdet s a vég. Engem mégis megnyugtat. Téged nem? – válaszolok neki, miközben a könyveket mustrálom a polcokon. Ami a könyvet illeti, sokkal figyelem felkeltőbb a címe, mint, amit benne találok. Egy kisebb bestiárium. Ennek ellenére is érdeklődve lapozgatom, míg öcsém a megoldást a földön keresi. Furcsa érzés látni magamat tudva, hogy nem én irányítom a testet. – Nem tudom. Talán nem is ő az, mert ott az lent egy angyal, még egy glória is lebeg a feje felett. – hangomban megvetés s még a szemeim is megforgatom. – Abba pedig belefestették azt, hogy Agla. Tudom, hogy jelent valamit, itt van a nyelvem hegyén… - Öcsém azonban hamar megunja a szolga munkát, s kikapja a kezemből a könyvet, s hogy nem örülök neki, az arcomra van írva. Egy atyai nyakas kíséretében vágom tarkón, s veszem vissza azt, ami az ÉN tulajdonom, s lépek ki immár azzal együtt az ajtón. Két szoba s nem lettünk okosabbak, míg a harmadik? Érzem a benne rejlő mágiát, amely talán elzárja előlünk. Ha hallom, öcsém hangját lentről: - Ide! – brummogok vissza. Egy próbát megér. Viszont, ha nem úgy, megpróbálkozom rákapcsolódni a láthatatlan fonálra. – Érzed, ezt a leheletnyi mágiát? Koncentrálj rá! – fogom meg Cathi kezét, megvan az erőm, de nem olyan erős, amilyen a saját testemben lenne. Sethttel korábban sikerült összekapcsolnunk az erőnket, legalábbis én úgy gondolom. Talán most is sikerül, ha öcsém partner lesz benne. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha lenne egy kis tündérporunk, mint a mesékben. De nincs, így ha ki akarunk innen jutni… legfeljebb kap még egy nyakast. Éppen csak kigondolom, mikor hirtelen újra sötétség vesz minket körül, s a ház árnyai újra megnőnek körülöttünk az utcai lámpák beszűrődő fényében. S hab a tortára, hogy még a szag egyre elviselhetetlenebb. – Mi lehet ez? – szimatolok bele a levegőbe.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
A fiók megadja magát, és a lendület hátracsapja a vállamat, karomat. Minden, mi benne van a földre kerül. Így hát nincs is más hátra, minthogy négykézlábra állva keressem meg a kulcsot.
- Az igen ám, de te hova való vagy? - rágcsálgatom meg alsó ajkamat majd újra körbenézek a szobába, hátha látok még valamit, ami be van zárva, ha nem… Akkor mély levegőt veszek, majd ahogy a torkomon kifér elkiabálom magam, remélem, hogy a lakásba mindenki hallani fogja: - Nem hiányzik valakinek egy kulcs egy zárt zárból? - majd pedig várok a válaszra… Várok, várok.
De nem várhatok az örökkévalóságig. Ezért is kutatok más utána. Festmény, széf, kód. Így jutok el az újságokig, majd ahhoz, hogy felismerjem magam.
- Tudom, hogy Az - mutatok a testre. - Én vagyok - majd mutatok magamra. - A kérdés csak az, hogy Te ki vagy? - mert, hogy én nem az is biztos. A lábam alatt finoman megremeg a föld, mintha…. földrengés lenne? Ilyenkor? Itt?
Lehetséges volna ez? Már magam sem tudom megmondani és nem tudom, hogy miért nem. Majd megint megérzek valamit. Valami erőt, valami… még mindig nem tudom, hogy mi ez. De… Pillanatokon belül kiderül, hogy mi is. A fénypaca visszajön. A testem bántalmazni akarja.
- Hé! - kiáltok rá, ha kaptam nevet tőle, akkor névvel, ha nem, akkor anélkül. - Ne bántsd, mert… - de időm nincs, hiszen engem is megtámad a galád. Kezemet védekezőleg húzom fel magam elé. De jó lenne egy kis védőpajzs… valahogy… gondolom ezt.
- Hé, hé, nyugiii - mondom a fénygömb irányába. - Nem akarunk bántani, elnézést! - teszem le a kezemet, hogy bizonyítsam felé. Ugyanis ez a valami él. Hiszen valami energiát sugároz felém. - Figyelj… - nyújtom ki felé a kezemet, ahogy az állatoknak szokták, ismerkedés szempontjából.
Csakhogy egy valamivel nem számoltam. Szikrát hány a széf, onnan a komód, ami meg…
- Hozz vizet! - utasítom a testemet. Na igen, ha nem menne el az áram. De a kandallóba rakott tűz és a… - Cukorka! Kész cukorkát? - fordulok a gömb felé, ha az még itt van közöttünk. A látomásban láttam cukorkákat. Hátha az mozgatja, nem igaz?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 7 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
63
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Calypso figyelmét megragadják a főbb motívumok. A képet könnyedén le tudja emelni a falról, és éppen olyan egyszerűen is pottyanthatja azt a kárpitra. A könyv megszerzésekor sem ütközik akadályba, legfeljebb az állapota végett szükséges vigyáznia. Régi, nagyon régi könyv, vélhetően ezért is lehet, hogy a címe oly’ megtévesztő. A férfi testbe zárt nő az átlapozása közben egyhamar rájöhet, hogy nem a kísértetek nagy lexikonját vette a kezébe, hanem egy lénytárét. Még a sellők is szerepelnek benne, aztán a tengeri kígyó (más néven leviatán), majd a trollok, igaz, annak a leírásnak a vége már hiányzik, hiszen az újabb lap ki van tépve a helyéről. A rákövetkezőn egy semleges befejezés olvasható - habár az apró termet kifejezés arra enged következtetni, ez már nem a trollokhoz kapcsolódott -, és az újabb cím a tűzmadárhoz (más néven főnix) tartozik. Hiába lapozná tovább, hátha a végén esetleg ott nyugszik a hiányzó oldal, Athan kikapja a kezéből az enciklopédiát.
S ha már a legifjabb leviatánról van szó… Mielőtt még elbitorolná a könyvet, és továbbállna a helyiségből, csakugyan megszemléli a családi képet. Amannak a hátulján pedig valóban akad írás, „Az angyalok óvjanak titeket az ártó szellemektől!” A könyvben egyébként újdonságot ő már nem talál, legalábbis, ami nyomra vezethetne.
A folyosóra visszaérve további három szobával szembesülhetnek. Amennyiben megpróbálkoznak a felderítésükkel, hamar felfedezhetik, hogy az első kettőben az égvilágon semmi sincsen, de a harmadik… Na, az meg nem nyílik. Érzékelhetik, hogy körbelengi az ajtót a mágia, s mintha az valamihez haloványan kötődne… Vajon megkísérlik együtt felderíteni a láthatatlan fonalat?

A nappaliban kezdenek érdekes fordulatot venni az események, már ami a furcsa tapasztalásokat illeti. Eddig még csak az emeleten érződött az a különös, égő szag, de mostanra a földszintet is kezdi áthatni. Annyira azért nem zavaró, hogy Ophiliát megakassza, lelkesen kutat tovább. A komód régi, elnyűtt fája egyébként az ütéseknek és a ráncigálásnak hála egész „könnyen” megadja magát, és a fiók kiszakad a helyéről. A lendület okán kiröppen belőle egy kulcs, illetve egyéb iratok, számlák, s néhány golyóstoll. A festmény mögött is kincsre lel, egy széfre és mellette a feliratra. A megoldás még távol, ám az agykerekei gőzerővel kezdenek kattogni. Az újságokat is szemlére veszi, habár a látása lehet, hogy nem a legjobb, a csupa márciusi újság között se februárit, sem más hónapból származót nem találhat.
Markan mindeközben jól érzi, a számára negatív és utálatot közvetítő jelenés ténylegesen feléjük tart. Bőszen és a víziók útmutatását követően harci készültségbe áll, az izmai megfeszülnek, vékony ujjai a vasra szorítanak, de ahogy beszáguld a fénygömb, hiába a kitűnő érzékek, későn lendíti a kezét, így sajnos nem tudja megütni a pofátlan létformát. Arra mondjuk éppen elég a támadása, hogy az amúgy is paprikás fénypacát még dühödtebbé tegye. Vadul kezd röpködni a szobában, Ophiliát és Markant is többször eltalálja érzékeny helyeken, s ha mindez nem lenne elég, az égő szag is egyre erőteljesebb. A káosz pillanatokon belül alakul ki. Míg a fénygömb bántalmazó és talán kikergető hadműveletbe kezd, addig a széf elektronikája, vagyis a panel elkezd szikrákat szórni, mígnem aztán kigyullad az egész. Az aláhulló szikrák okán persze lángra kap a komód is, és hopp! Az egész házban megszűnik mindennemű világítás.

Kész mázli, hogy a pincében az a néhány gyertya nem volt hamis, ugyanis az eddig gyéren világító lámpa is kialszik. Nem éppen fényes a helyzet, büdös van, por van, penész van, ám azt nem mondhatják, hogy nincsenek biztonságban. Egyelőre. Sajnos így már a környezetük alaposabb vizsgálata is nehézkes, noha lássuk be, azért eddig sem kapkodtak a felfedezésért, érthető okokból kifolyólag. Még. Ugyanis, ha netán arra vetemednének, felmenjenek a lépcsőn és megkíséreljék kinyitni az ajtót... Seth félelmei beigazolódnak, mivel hogy az zárva van. Ezt is áthatja a mágia, mondjuk kérdéses, Reyna képes lesz mindezt felismerni, s netán még az előnyére is fordítani?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


Meglepetten pislogok, amikor a némber hátra repül. Azt éreztem, hogy ez a test erősebb, mint az enyém. Nagyobb, nyilvánvaló, hogy erősebb is, de azt nem sejtettem, hogy ez lesz az eredménye. Gondoltam megrogy egy kicsit, esetleg elesik, az viszont, hogy berepül a korábban általa kínált ételek és italok közé… Gondolom azok, különben nem kínálta volna evésre és ivásra. Nem baj, így legalább biztosan távol marad tőlem. Úgy kell annak a gonosz szörnynek. Tovább megyek dolgomra, hagyva, hogy összeszedje magát, ha akarja. Nekem egyéb elintézni valóm van, főleg, miután meglátom testemet a vízben. Remélem, hogy víz és nem más.
Annyira sietek kikapni onnan, hogy meg sem hallom, mit mond. Az én hangomon. Később tudatosul bennem, de akkor sincs sokkal több értelme. Gőzöm sincs, mi az a markan. Vagy az egy név lenne? Úgy hangzik… Ezé a testé? Ki másé lenne, az én nevem Reyna. Nem mintha ezt tudná, nem mondtam el neki. Persze az is lehet, hogy a testemmel együtt a nevemet is elvette. Akkor az én nevem mostantól Markan kell, hogy legyen? Nem, szó sem lehet róla! Egyébként sem maradok ebben a nem nőben sokáig. Az idegen által megszállt testemet el nem engedve fordítom fejem a nő felé. Nő? Sokkal inkább szörny. A fogai emlékeztetnek valamire… Egy állatra. Igen, arra. Már nem tudom, melyikre, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen állatra.
Ettől eltekintve, nem tűnik kevésbé félelmetesnek. Ha önmagam lennék, már a sarokba húzódtam volna, hogy minél kevesebb irányból legyek védtelen. A kardomat magam elé emelném, és… Tényleg, a kardom! Vagy az ollóm, mert jelenleg azom van. Lepakolva önmagamat, kezem ügyébe veszem és heggyel előre a szörny felé dobom, mielőtt azonban eltalálnám, átváltozik. Fegyverem a fény alatt suhan el, meg sem közelítve a világító alakot. Utána pedig minden elsötétedik. Tekintetem jobbra-balra forgatom. Hiába tűnt el az a folt a lépcső felé, nem lehetek biztos abban, hogy nem jön vissza, vagy nem jön helyette valami más. Az én testem pedig itt van, mögöttem. Vigyáznom kell rá, nehogy komolyabb baja essen!
- Fogd a kardot és maradj mellettem – dörmögöm.
Legalább azzal meg tudja magát védeni. Én meg erős vagyok. Ketten majdcsak boldogulunk valahogy.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


A frissítő fürdő jót tesz, máris tisztábbnak érzem magam. Bár a pincesuna rejtélyeskedett, nem a saját nevét árulta el, de nem izgat a dolog különösebben. Feltűnnek kölcsöntestem sebhelyei, ujjaimmal végigszántok a begyógyult bőrön. Hirtelen egy fura alak képe jelenik meg lelki szemeim előtt, amibe egy pillanatra beleremeg a test és libabőrös lesz. Elhessegetve a gondolatot tovább mosdatom. Nem tetszenek ezek a hirtelen jött reakciók, igyekszem nem gondolni semmire. Éppen azon tűnődöm, benyúljak e az intim helyekre, avagy sem, mikor dulakodás és csörömpölés hangja üti meg fülemet. Pórbálok kikukucskálni a leplen keresztül.
- Helen, mi tö...- tenném fel  a kérdést, de egy hatalmas alak közelít a gyér fények között. Bakker! Felállok a kádbam, de addigra már oda is ér a benga alak.
- Markan? Én va…- úgy látszik, manapság bennakad a szó. Felhúzott szemöldökkel nézem mutatványát. A derekán az általam levedlett retkes csuha. Szavaira felsóhajtok. Szóval Markan sem egészen önmaga. Ha az lenne, már a káddal együtt csapódnék a falnak. Ott lógok a levegőben, a pucér testről folyik le a hab, csöpög a víz, kellemetlenül érzem magam öcsém bizarr ölelésében. És a test is ódzkodik ettől az érintéstől. Sikítana, ha tudna. Ilyen sem történt még velem.  Ám mielőtt még bármit is tehetnék, a pincesuna hangjára leszek figyelmes. Oldalra fordítom a fejem. Barátság? Örök élvezetek? Megremeg alattunk a föld, ahogy egyre dühösebbé válik. A fények kialusznak, szinte vaksötét borul ránk, minden megváltozik körülöttünk, igazi pincehangulat kezd el eluralkodni a helyiségben. Dohos, büdös, nyirkos. Hisztérika Helen kimutatja előttünk a foga fehérjét, de nem szarom össze magam a cápafogas vicsorítása után. Az én pofám tud ennél rusnyább is lenni. Csak meg kéne találni. A nő valami fénypacává alakul át és drámaian elviharzik, fentről még hallom az ajtó csapódását is. Remélem azért nem zárta ránk. Visszafordulok Markan pofája felé.
- Sejtettem. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Letennél a földre és elengednél? - érdeklődöm tőle és amennyiben magától lerak és elereszt, úgy nem lengetem meg a lábaimat, hogy öcsém lába közé rúgjak vele izomból. Ha viszont keménykedik, akkor borítékolt az ágyéktáji fájdalom.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 6:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 7 2944700-20181015-8mzHkk   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Magukra hagyom testvéreimet. Az emeleten ért kellemetlen élmények után, amit részben a fénycsóva agresszív arcba támadása, részben fivérem tolakodó közvetlensége okozott, kisebb-nagyobb testi és szellemi károkkal veszem célba a biztonságot ígérő nappalit. Útközben különös zajokat, pontosabban suttogást hallok. Először úgy tűnik, mintha a hangok a falak mögül szűrődnének ki, de azok a földszintig követnek. Megtorpanok a lépcsőfordulónál és figyelmesen körbenézek. Sehol senki. Két pillanattal később rájövök, hogy a nevek a fejembe ismétlődnek: Rachel, David, Chris, Anabelle, Thomas és Agla. Mire leérek a lépcső aljára és belépek a szobába, a hangok elcsendesülnek és valami egészen más lép a helyére. A sutyorgás helyett váratlanul pofán csap egy kép, amolyan látomásféle, amiben van egy piszkavas, egy ablak, némi cukor és egy bosszankodó alak. Zavaros az egész. Lehet, hogy kezdem elveszteni a józan eszem? Tűnődöm el egy fél pillanatra, majd rövid töprengés után arra jutok, hogy ez is Seth hibája lehet. A hiányzó és a pluszba kapott testrészeket leszámítva, semmi bajom nem volt addig, míg mögém nem tolta a képét. Ennyit erről. Odalent felfedezem öcsémet, a kanapé tetején ácsorog és valami festményt birizgál. Megszólítom és épp felém fordulna.... "Végre, valaki normális", fogalmazódna meg bennem ez a gondolat, amikor hangos sikoltásba kezd. "Vagy nem." Nem tiszta mi baja, de az biztos, hogy nem az örömtől kiáltotta el magát. Ezután megpillantok egy egeret kifelé iszkolni a helyiségből. Ez akár szolgálhatna magyarázatul az előbbire, bár nem gondoltam, hogy öcsémet ilyen könnyen elkapja a sikongatás pár szőrös sajtrágó jószág láttán. Röviddel ezután egy újabb sikoly tőr elő belőle. Ezúttal akkor, amikor felpillant és a szemembe néz. Egyértelműen én rémisztettem meg. Értetlenül döntöm oldalra a fejem és vonom fel a szemöldököm, miközben Athira nézek. Én vagyok az... - nyögném oda neki, amikor újfent bevillan, hogy nem a saját testemben vagyok. A picsába, így nem ismer meg. Mellkasomra tekintek, pontosabban a domborulatokra. Ekkor merül fel bennem először a kérdés - mióta felfedeztem a melleim: Hová lett a saját testem? De nincs ezen időm gondolkodni, mert mezítelen talpam alól váratlan bizsergést érzek és mintha a ház is megremegne egy pillanatra. Aztán feltűnik a nyomasztó erő, ami nemrég fénypacaként verődött az arcomba. Érzem, hogy felénk tart. Na most elkapom. Nem szarozom, felkapom a kanapén heverő piszkavasat és a küszöb mellé, háttal a falhoz simulva várok. Karom lendítésre készen. A terv az, ha erre talál repkedni, akkor ezzel üssem agyon.  

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 7 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 12:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 394 • Credit:

 
Eléggé szürreális élmény azt látni, ahogy a fivére bugyit szagolgat, ráadásul igencsak elégedett fejjel. Sőt mi több. Hogy is van a mondás? Ha szemmel teherbe lehetne ejteni... No de nekik ettől nem kell félni, mégis.
- Egyedül hagyjalak azzal a rongydarabbal vagy bírod még? - ő tök kegyesen felajánlja, de marad a szoba kutatása. Elsőre kicsit hunyorog a hirtelen jött fényre, igaz az, hogy ami túl egyszerű és előtte van, nem mindig jut az eszébe. Meg aztán ez a hang... noha kölcsöntestét nem zavarja, azt, aki benne él, igencsak hidegrázás fogja el, és fejét csóválva fordul el a kapcsolótól, és kezd a keresgélésbe. Hát... komolyan többet várt ettől a helytől, és nem is leplezi egyre jobban feltörő csalódottságát. A papírok unalmasak, a bútorok se rejtenek semmit, de még alattuk betapogatva sem rejtőzik kulcs vagy bármi, de patkány se, amely ujjába haraphatna. Persze, fejben még mindig jobban köti le a látomás, és mivel a zene nem halt el, mintha újra meg újra lejátszaná a képeket.
- Neked... nincsenek fura.. Mármint, ettől a zenétől olyan érdekességek jutottak az eszembe, mint a vízi nőstények, vagy épp egy erdő... Vagy nem? - érdeklődik, két kotorászás között, tenyere és talpai szép lassan válnak a portól munkáskézzé, és amit hanyagul, mármint tenyereit oda törli, amikor épp egy papírkupacba olvas bele. Hát, ez nem egy olyan rejtvény, amelyben elszórva hevernek a megoldások. Kissé dühödten fújtat, mert abban egyetért kölcsöntestével, ez hülyeség és csak időpazarlás. No meg...
- Hát köszönöm szépen – les azért hátra, hogy mennyire formás is az, hümmög párat elégedetten, hogy ebben lehet egyet is értenek, bár az ő részéről hátsó szándék nélkül. De hogy miért tolta akaratlanul kicsit ki azt a tomport... Nem, nem, azért sem. Feláll inkább és a kép felé pillant.
- Lent? Miért lenne képük egy háttérben járkáló valakiről? - ő azért felveszi a képet, közelebb tartva pislog rá, hátha valami megbújik még a háttérben, vagy épp annak hátulját keresi meg, akad-e rajta bármi, akár egy betű. Ha van elraktározza, ha nincs, akkor visszakerül a porba. Még egy kicsit keres-kutat, majd felpillant fivérére, aki úgy döntött, olvasószakkört nyit, míg ő átmozgatja a szobát. Na még mit nem! Már oda is libben, és ki is kapja a kezéből a könyvet.
- Ez micsoda? - és már lapozza is, aprókat hümmögve, sőt, még az ajtó fele is megindul. - Itt már úgy sincs semmi. Mehetünk is akár.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Felvonom a szemöldököm, amikor az én drága… khm kim is? Mindegy, a zsebembe landol egy vörös csipkés sunatakaró. Miféle szó ez? Ezen se érek rá gondolkodni, mintha a bika előtt lengették volna meg a vörös lepelt, szinte bizsereg, feszít s legszívesebben utána lódulva pakolnám me… fel a korlátra. De csak kihúzom a finom kis kelmét a zsebemből, s mélyet szippantok az anyagba, s az illata? Mint a méz, szinte érzem a nyelvem hegyén a hársfavirág édes ízét. Térj már észhez te férfiállat! Csapom magam arcon, még mielőtt pilácsot gyújtanék, s előadnám tervemet húgomnak. Azért emléknek elrakom. Körbe nézve a szobán, csak szétszórt papírok, könyvek néhány bútordarab. Egyetlen kellemes dolog a háttérben halkan szóló dallam, mely még mindig csiklandozza fülem. Az öcsém. Na de, mégis kié? Az enyém vagy az övé? Nekem csak egy van, míg ő hármat is tudhat magáénak. Végig futtatom a lehetőségeket, míg saját formás faromat nézem, s próbálok nem ágaskodó hancúrlécemre koncentrálni. Ruben nem lehet eleve itt sem volt, Markan pedig, nos kétlem, hogy bemászott volna az asztal alá, szóval a kérdésre már meg is kaptam a választ. – Khm… oh nem, de igazán formás. – furcsa dolog így kívülről szemlélni a saját se…testem, s furcsa az a érzés is, amit magam iránt érzek. Inkább elfordulok, s a falon lévő képet veszem szemügyre. – Az az alak ott hátul… - veszem le, ha tudom, de ha nem hát így mutatom Athan felé. - … őt már láttam, lent a nappaliban. – közlöm vele a tényeket. Majd hajítom le a földre a képet, több jelentőséget nem tulajdonítok neki. Szememmel s dorong ujjaimmal simítom végig a könyvek gerincét a polcokon elolvasva címeiket, a fiókba turkálást a szekrény nyitogatást meghagyom öcsémnek. Engem jobban lekötnek ezek esetleg egy-egy széttépett, összegyűrt papíros, s ahogy érzem bátyám is egyetért velem, noha ő valószínűleg alantasnak találja az efféle kutakodást, szereti, ha más végzi helyette a piszkos munkát. Végül a dolgozóasztalhoz sétálok s mindkettőnk számára érdekes könyvet fedezek fel az asztalon. Végig simítok a borítón, s a kemény fedelet félre hajtom. Ritkaság az ilyen, s minden bizonnyal tiltott is bár engem, mindig is érdekeltek az ilyen dolgok. Nem most van ideje, hogy olvasgassak viszont amennyire csak lehet átlapozom, szamárfüleket, bejegyzéseket, bármilyen jelzést keresni benne. Nem véletlen hever itt, célja volt vele annak, aki ezt a szobát használta. S míg én olvasok, az öcsém csak játsszon kincskeresőset. Aztán mintha az eddig nyugodt erőtérben újra lágy hullámok kezdenének fodrozódni. Felkapom fejem, s figyelek, nem tetszik ez nekem, egyáltalán nem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Régi újságpapírok. Ezen talán meg sem kellene lepődnöm, tekintve, hogy mióta… Várjunk, hogy ez mi is? Újra kezembe veszem a lapokat. Próbálok visszaemlékezni, hogy ehhez hasonlót mikor láthattam. Emlékszem könyvekre. Meg valami… robottal? De ez… Emlékszem hírverőkre, nagyon régi időkből. Amikor még minden büdös volt, az emberek lótrágyától illatoztak. Forgatom a lapokat, akaratlanul is beleszagolok.
Furcsa ez. De miért is lenne furcsa?
Ahogy pedig tovább kutakodok egy egér fut ki a szobából. Sikoltva tekintek utána. Miért ijedek meg egy egértől? Furcsa ez a test. Pihés, mégis sercegő arcszörzetemen végigsimítok. Nem baj, kutakodjunk tovább. Egy fiók nem nyílik. Na majd akkor fog. Hiszen ez férfi test, nem? Hát akkor nosza. Öklömmel először ráverek a komód tetjére, majd onnan az elejére. Talán sikerül eltörnöm a zárat, nem? A terv fejemben nagyon szép, de ahogy az öklöm találkozik a fával…
- Hogy a mennykő vinné el! - rázom le a kezemet. Ez nem lesz okés. Megpróbálom még egyszer, rángatom is. Hátha az egyik ütéstől sikerült meglazítanom az illesztést.
Ha nem, hát akkor a festményt szedem le - vélhetőleg ezt amúgy is megteszem, legfeljebb később a komód az egész megmondhatója.
Szóval a festmény, mely mögött egy széf terül el. Alatta pedig szavak. Ezek megfogják elmémet. Család. Hét testvérből áll.
Miért is hétből?
Leszállok a kanapéről, megfordulva gondolkozok, amikor is…
Meglátom önmagam. Újabb férfias sikoltás.
- Na jó, ez nagyon para. Főleg, hogy ez a test tudja a nevem - ha látnék egy tükröt, talán én is tudnám az övét. Újra végigtekintek magamon. Fejemet kissé félrehajtva egyezek bele egy távoli mondatba. - Ramiélnek igaza volt. Tényleg a legszebb csillag vagyok - vonom meg a vállam.
Az utóbbi időbe mintha az önbizalmammal nem lenne baj. S ez a test csak rátesz egy lapáttal. Na de sebaj.
Piszkavas, cukorka. Család, ellenség. Nyolc testvér. Nyolc ellenség. Miért épp nyolc? Majd újra megpillantom az újságpapírokat. Mintha az vezetne valamihez… Újra átnézem őket, a dátumokat is. Február, március. Mindegyikbe belelapozok. Jár az agyam. Újra ránézek a széfre. Majd a lapokra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 7 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
63
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling



Calypso nem teketóriázik, nem bonyolítja túl a sötétség megoldását. S lássanak csodát, működik a kapcsoló! A fény felgyúl, igaz, mintha kicsit berozsdásodott volna; ingatagon pislákol, zizeg, és egyébként meg valami szag is felsejlik mellette. Mint amikor égni kezd valami, de ez nem olyan, mintha fa kapott volna lángra. Athan bizony már találkozott a különös jelenséggel egy megrázó élmény formájában…
Így vagy úgy, ám a helyiséget elkezdik felhánytorgatni. Egy dolgozószoba volt hajdanán, a bútorzat még hellyel-közzel épségben, viszont az egyéb tárgyak, könyvek, papírosok szerteszét szórva. A falon egy családi kép nyugszik, rajta a két szülővel és a három gyerekkel, a háttérben pedig egy elhaladó alak. Nyilván véletlen került oda az utcát járva, bár egészen hasonlít a lenti festményen szereplő angyalhoz. Hát még ha az arca sem lenne kisatírozva… Ezen kívül nem sok hasznosra lelnek, akadnak könyvek mindenféléről, noha az egyik kicsit kitűnik a kalandregények és természettudományos gyűjtemények közül. A dolgozóasztalon megviselten hever Az ártó szellemek enciklopédiája.

Markan idő közben hátrahagyja testvéreit, és enged a nappali hívásának. Amíg halad lefelé, mintha suttogást hallana. Talán meg is áll, hogy füleljen, s habár a leheletnyire erősödő hang nem szűnik meg, rá kell döbbennie, az bizony a saját fejéből jön. Amennyiben koncentrál, kiérthet neveket; Rachel, David, Chris, Anabelle, Thomas és legvégül Agla. Nem társul hozzájuk arc vagy egyéb vízió, pusztán a nevek ismétlődnek újra és újra, amíg el nem ér a nappalihoz. Akkor elcsendesülnek, igaz, az elméje még nem szabadulhat fel. Az Ophiliát már megkörnyékező látomások őt is elérik; a piszkavas, ahogy átszúródik egy alakon, és a kiszórt cukor, mely felett valaki rendkívül bosszankodik. Aztán amilyen hamar jött, olyan hamar is szűnik meg a furcsa tapasztalás.
Másik kézről a leviatán testbe bújt angyal már bőszen ténykedik a szobában. A padló és a kanapé tele szerteszét szórt újságokkal, melyeken kivétel nélkül ’91 előtti dátumok szerepelnek - pontosan március hónapjából -, ám az utóbbi rejt magában mást is. Ahogy másodszori próbára felhánytorgatja a párnákat Ophilia, bizony egy egér rohan ki alóla, pottyan le a földre, majd iszkol, amerre lát. Semmi különös. A komód, amely a festmény szomszédságában áll, már érdekfeszítőbb, hiszen a felső fiókja egyáltalán nem nyílik. A leszakadt alsóban ezzel ellentétben nem sok minden van a döglött bogarakon és egérürüléken kívül. Tény ami tény, jól teszi, hogy visszatér a festményhez. Ugyan nem könnyű művelet leemelni a méretes példányt, de ami mögötte rejtezik, az megér minden fáradtságot. Egy széf, rajta nullától kilencig terjedő panellal. A széf mellett a falon halovány krétával felmázolt írás is rejtezik, sorban egymás alatt a következők; Család, Ellenség, Szerencseszám. Van ennek bármi értelme?

A pince csapat kalandjai egy ideig még idillben folytatódnak. A nő kedvesen invitálja a kádhoz Seth-et, noha, mikor a nevéről érdeklődik, megtorpan és csalafinta mosolyra húzza ajkait.
- Az igazit nem árulhatom el, de hívj csak Helennek! - feleli töretlen lelkesedéssel, nyoma sincs rajta a sértettségnek, mit a neve firtatásával kapcsolatban érez. Botor halandók, s halandó testbe zárt szellemek, nem ismerhetik már a régi legendákat… Gondolatban legyint. - Remélem kedvedre tesz a fürdő - s ezzel ott is hagyja a férfit, hogy újdonsült vendégéhez libbenjen. Igen ám, de amaz kevésbé örül a kéretlen vendégszeretetnek. Meglepi, amint kezei közül kiszakadnak a méretes tenyerek, habár arra még úgy sem számít, hogy ilyen aljasul megtámadják. A levegője bennreked, ahogy hátrazuhan az asztaloknak, leborítva róluk a habosbabos süteményeket, ízletes gyümölcsöket. Elkél neki néhány másodperc, míg felocsúdik a hápogásból, de akkor…
- Hálátlan… - szólal meg eleinte csöndesen, miként visszatápászkodik két lábára. - Vendégül látlak titeket, a barátságomat kínálom és az örök élvezeteket, erre ez a hála! - csattan fel hisztérikusan, amibe hirtelenjében még a ház is beleremeg. A pince fényei többségével kialusznak, a kellemes légkör a kád melegével egyetemben tovarebben, s az ízléses falak megtört pecsétekkel teli, mohás, penészes valójukat mutatják immáron. A nő arca eltorzul, fogai tűhegyesen villannak, akár az egymásba akasztott fésűk.
- Nem baj… Előbb utóbb elfogadjátok - s ezzel a nő helyét ismét a fénypaca veszi át, amely eltűnik a lépcsők irányában egy hangzatos ajtócsapódás kíséretében.
A mágiát érzékelők bizony felismerhetik, a házban uralkodó erő megint mozgásba lendült.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


A lépcsőn lefelé haladva nem történik semmi különös, leszámítva a recsegést. Amint leérek, megyek tovább, amíg meg nem pillantom az újabb idegent. Őt nem láttam fent. Nem volt ott, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy ő volt az a fény az előbb? Enyhén félre billent fejjel méregetem a nőt. Furcsa, de nem érzem a szokásos félelmet, ami el szokott árasztani az ismeretlenekkel szemben. Mielőtt bármi egyebet tehetnék, elém lép. Kezeim már övéiben is vannak, én azonban egy határozott mozdulattal rántom ki mancsaim ujjai közül. Egyek és igyak? Eszemben sincs! Nem hihetek neki! Biztos vagyok benne, hogy ő csak egy újabb szörny, talán pont ahhoz hasonló, mint aminek a testébe kerültem. Vagy amilyen elvette az enyémet.
Ahelyett, hogy felszólítanám, maradjon tőlem távol, egyet hátra lépek, majd megemelve lábam, megpróbálom gyomron rúgni a kellemetlen alakot. Kedvesnek tűnik, hiszen étellel kínál, de pont ez az, ami felkelti figyelmem. Ez a jóság csak egy gonosztól jöhet, aki megpróbál csapdába csalni. Akár sikerül a rúgás, akár nem, az ollóért lépek. A kardom nincs velem, az a testemmel maradt, ezért szükségem van fegyverre. Tudom, hogy ez az, hiszen régen pont ilyennel szúrt a démon oldalamba. Megtekerte benne, majd vigyorogva figyelte, miként folyik ki a fém mentén fekete vérem. Akkor már fekete volt.
Ha a némber nem állja utamat, tovább megyek a víz felé. Nem tudom honnan, de tudom, hogy van a közelben. Furcsa ez az egész. Ami pedig még furcsább, hogy saját magam látom meg benne ücsörögni. Elkerekedett szemekkel nézem alakomat. Sebhelyeim egyesével tűnnek fel, ahogy eltűnik a testemet borító koszréteg. Amennyiben az előbbi idegen utamat állná, hát félre lököm. Ő most nem érdekel. Meg kell mentenem saját magamat!
- Azonnal szállj ki abból a vízből és a testemből! – mordulok fel.
Magam mellé lépve, hónom alá nyúlok medvemancsaimmal és ha még nem mozdult volna, kiemelem onnan. Eleinte csak próbálnám, de rá kell jönnöm, nagyon erős lettem. Meglepően erős. Vajon ezt az erőt megtarthatom ha visszatértem a bőrömbe?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély - Page 7 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 1:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 398 • Credit:

 
Nagyszerű! Örvendezik, hisz a kattogásnak immáron annyi, legalább már ennyivel sikerült könnyíteni a helyzeten. Ha másnak ez nem sikerült... ahogy észleli. Fejét csóválva sóhajt egyet, miközben testvére, vagy annak bőrébe búj bitorlója szabály szerint ostromolja a számára ismeretlen szőkeséget, aki, hát nem is értem miért nem ugrik neki rögvest, tépi le róla a ruhát, és a folytatást már tudja mindenki. Hopp-hopp, Seth valamely formában kosarat kap? Na, ezt tudja meg a család, és még két szép szemével látni is vélte. Nem tudja nem elnevetni magát, kárörvendő, csilingelő kacaja lengi be a muzsika mellett az emeletet, majd komorodik el, mert a szőkeség egy búcsúajándékot hátrahagyva már lép is lefele. Na ez már nem szerencsés helyzet.
- Könnyen jött, könnyen ment – néz utána, majd aztán fújtat egyet. Pár képkocka bukkan fel kölcsönelméjében, legalább már azt tudva, mit hiányol olyannyira. Hogy ez mennyire nem lepi meg...
- Az akkor volt, változnak az időt, de legfőképp én – paskolja meg a vállát, mintha valóban ez állna a dolgok mögött, nem pedig az, hogy itt csücsül nővére bőrében, és nem ugrik egyből a hosszas smárolásra vele. Hallatlan!
- Én többnyire nem értem őket – elégedetten szemléli, hogy helyette csinálják meg a piszkos munkát, és már libbenne ő is be, hogy így tekintsen körbe, de a lelki szemei előtt táncoló képek túlságosan lekötik, így szinte lépés közben ácsorog a küszöb előtt, és lehunyt szemmel követi a sellők, a fák és levelek libbenéseit, majd a kis táncoló pontokat közöttük. Nem olyanok mint az előbbi...? Ezek szerint több is létezik?
- Kicsoda? - rezzen össze és kapja fel fejét, mert nem figyelt másra, csak arra, ami megjelent előtte. Tovább akart menni, és megzavarták, így a kellemes léptek helyett csak a kelletlen csoszogás marad, és a türelmetlen tekintetek körbe. Nem, itt csak a zenedoboz volt eddig érdekes.
- Bőrödből? Ohh... hát már értem – nem Seth volt az, aki begörcsölt a lányok láttán, de elment annak az alakítás. Meg is tévesztette kissé.
- Én már totál kivagyok ettől a helytől – panaszolja, miközben mindent áttúr, kezdve a maradék bútorokon át, még a komód alá is bekukkantva, hátha. Ha nincs itt semmi, most majd lesz: rendetlenség.
- Amúgy idebent.. - néz fel rá, mert épp a földön guggolva keresgél – meg az öcséd van, és kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát. Remélem nem a seggem nézed csak, és hasznossá teszed magad! - azzal keres tovább. Azok a fénypontok...



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 12:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Leviatán vagyok, szeretem a vizet. Ha nem fürdök, annak nyomós oka van. Úgy érzem magam eme halandó testben, mint azután, hogy Amara kirázott a ládából és sokkos állapotban elindultam felkeresni az angyalom, aki válaszokkal tudott szolgálni. Egy hónapba telt, mire véletlenségből ráakadtam. Azidő alatt nem fecséreltem az időt fürdéssel. Épp csak annyira álltam meg, hogy pihenjek, új erőre kapjak vagy vadásszak valami ehetőt. De ez! Már túl sok nekem. Hiába telepedett rám valami részleges nihil állapot, mielőtt lebukdácsoltam ide, de azért tudatomnál maradtam. Szinte már irritálni kezd a pincelakó suna mézes-mázos mosolya, levakarhatatlan, mint annak a műanyag kerti udvari bolondnak. Hiába csodaszép, a tényeken, hogy felettébb furán érzem magam, ez mit sem változtat. Folyton az jár a fejemben, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Nemcsak a nő, maga a helyzet is. A fejem búbján terpeszkedő koszfészek már úgy viszket, hogy dobbantva kádért imádkozom. A pincesuna széles mosollyal kéri, hogy kövessem. Elgondolkodom egy pillanatra, majd tétován indulok meg utána. Ha rendbe szedtem ezt a kancatestet, utána jöhet az enyém!
- Egyébként te ki vagy? - érdeklődöm hátborzongatóan szívélyes házigazdámtól, aki két lepelt felhúzva egy nagy kádhoz vezet. Egyik szemöldököm vészesen megemelkedik. Mi a tököm?
- Ez most komoly? - érdeklődöm, miközben a kádra bököm a kölcsönfejemmel. Míg én lezongorázom magamban, miféle veszélyeket rejthet ez a kád, addig a pincesuna már el is suhan mellőlem. Belegondolva, hogy ki tudja még meddig kell ebben a testben dekkolnom, gyorsan megváltoztatja  a mérleg állását. Sebesen ledobálom magamról a retkes és büdös göncöket és a sötét sarokba hajítom, majd belemászom a kádba és elmerülök benne. Máris jobban érzem magam, elégedett sóhaj tör fel apró torkom mélyéről, amint a fejem búbja ismét felbukkan a víz felszínén. Valami számomra ismeretlen dallamot kezdek el dúdolni, miközben nekiállok lecsutakolni a kölcsöntestet. Már félig meg is vagyok a művelettel, mikor meghallom, hogy más is jár a pincében. De nem zavartatva magam, a melleket is jól átdörzsölöm a szivaccsal. A lábaim közötti résnél azonban megállok. Hmm…Ilyet még soha nem csináltam. Hogy kell ezt kimosni? Nyúljak be vagy ne nyúljak?
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 9:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 7 2944700-20181015-8mzHkk    ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A lejátszó beindul és megszólal egy különös dallam. Másoknak kellemesnek tűnhet, de engem a hideg ráz tőle. Hasonlatos érzésem támad, mint amikor a debil bohóc megjelent.
A nappaliba kell mennem, méghozzá most azonnal. - erősödik bennem újra ez a késztetés. Nem értem miért pont oda vágyom, de valamiért úgy érzem, ott biztonságban leszek. El is indulnék a helyiség felé, de fivérem feltart. A semmiből tűnik fel, elszabadul a keze, újdonsült testem fenekét tapogatja, majd odabúgja, hogy mossam meg a hátát. Mindeközben élveteg vigyor ül ki a képére. Mi a franc? Küldenék felé egy kiadós nyakast, térjen már észhez, de túl jók a reflexei. Menetben elkapja a csuklóm és levakarhatatlan vigyorral benyögi, hogy foggal szedné le rólam a bugyimat. Szemöldököm újfent a mennyekig szökik a meglepettségtől. Életemben nem volt még ilyen beszédes az arckifejezésem és Sethet sem kívántam még ennyire, hogy térjen vissza anyánkba. Ugyanakkor fél pillanat erejéig felötlik bennem a gondolat. Valami itt nem stimmel. Ez még fivéremtől is túl erős. Vagy valóban ilyen beteg állat lenne, aki foggal tépkedi a női bugyikat...vagy megeshet, hogy ő is a testcserés támadás áldozata lett és most valaki egész más van az ő testében is. Ki tudja, lehet Athi szállta meg. Ártalmatlannak tűnik, de....gyorsan elvetem a gondolatot.
Elkap egy enyhe...hányingerszerű érzés, amikor fivérem szopkodni kezdi az ujjamat. Bugyirágás? Ujjszopás? Ez már sok. Seth olyan oldala, amit soha nem akartam látni. De ha a bugyi kéne? Végülis. Megkaphatja.

Kísértetkastély - Page 7 2954016-20181024-J8wRGt

Mielőtt ellépne mellőlem kirántom a bögyeim közé dugott csipkés piros darabot és a zsebébe gyűröm a sátortábor mellé. Legyen jó napod testvér! Azzal a lendülettel el is hagyom a szobát, elvégre engem szólít a nappali. Nincs időm Seth hülyeségeire. Mezítlábas léptekkel sietek lefelé, kócos szőke hajzuhatagom leng utánam. Kapkodom a lábam a hideg padlón. A nappali ajtajához érve kellemes meleg fogad. És biztonságérzet. Úgy érzem ott vagyok, ahol lennem kell. Még annak ellenére is, hogy egy női testben rekedtem. Annyira leköt a nappali aurája, hogy először észre sem veszem, hogy más is tartózkodik a helyiségben rajtam kívül. Jelenlétét csak akkor fedezem fel, amikor árnyéka a látóterembe vetül és egy kisebb zajt hallok jobbom felől.
-Athi? Te mit csinálsz? - döntöm oldalra a fejem, mikor felfedezem öcsémet egy kanapén állva, miközben egy képet próbál leszerelni a falról.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Különös történések zajlanak körülöttem. Először az a furcsa látomás. A ballonkabátos férfi, ki úgy néz ki, mint egy perverz, aki most szabadult valami elmegyógyintézetből. Valamiért mégis ismerős. Akaratlanul is kellemes emlékek fűződnek hozzá? Vagy csak kellemes beszélgetések?
Nem akarom elhinni, hogy a testé lehet, amibe belecsöppentem. Ugyanis, ez… Valahol hihetetlen. Persze az agy tárolja az emlékeket és mivel nincs lelkem ezért… De akkor mégis mim kerülhetett át? Egyáltalán ez lehetséges?
Nincs értelme ezen gondolkozni. Nincs, mert a hirtelen fellobbanó tűz valami új dolgot is hoz magával.
A festmény. Kezeimet felemelve hessegetem el a szemem elől, de a képek nem tűnnek el. Nem, most a szobába járok. De sose voltam még itt.
Pergő cukorkahangok, ahogy egyesével a padlóhoz verődnek. Minden annyira… bizarr.
- Na jó, elárulná valaki, hogy mi a fészkes fene folyik itt? - tekintek körbe a szobába, ahol egyedül vagyok. Mégis érzem, nem. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Felemelem a piszkavasat, és azzal keresem tovább azt a valakit.
- Tuti valami gyerek jutott be ide és az szórakozik velünk… - de mégis ki lenne képes egy ilyen gaztettre? Egy nephilimből kinézem. Megállok egy pillanatra. Talán a kanapé párnái alatt lenne? Nem tudhatom, megnézem, újra felhánytorgatom a szobát.
Szabad kezemmel végigsimítok arcomon. Puha, gyermeknyi borostán simítok végig. Elhúzom a számat. Haladok tovább a szobába, benézek az asztal alá, felnyitom a zongora tetejét. Valaki van itt.
Végül a kép előtt állok meg. Ha tudom, akkor odatolom a széket elé, vagy egy kanapét. Cipős lábammal ráállva tekintem meg a képet. Megnézem el tudom e mozdítani a helyéről, esetleg a kép mögött van-e valami. Addig a piszkavasat leteszem a kanapéra. Valamiért érzem, hogy ez még fontos lehet a későbbiekben.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 3:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
- Köcsög. – ennyi csak a válaszom, bátyám reakciójára. De sebaj, fent már sokkal kellemesebb élmény fogad. Mármint, ami a látványt illeti. A fogadtatás már korán sem olyan, mint amire vártam. KalOph kecses kis kacsóját még a levegőben kapom el, finoman szorítok rá, érezze csak, ki az ÚR. Bent csendben figyelek, miként kerekedik felül rajtam, fivérem uralkodó, ellentmondást nem tűrő ösztöne. S hogy az ellenkezés megnyitotta a tűzoltócsapot, mely miatt lent a slag duzzadni kezd… Ez így együtt megrémiszt s arra késztet, hogy megvédjem az előttem álló angyalt, valami azt súgja, nem hagyhatom, hogy bántódása essen. – Grrr… majd még ezért számolunk... foggal tépem le rólad a bugyit. – duruzsolok mély hangomon, ahogy a méhecske döngi körbe a beporozandó virágot, s veszem ajkaim közé egyik ujját. Még mindig ott van a kettős érzés, az összemosódott emlék, a két angyal. Ezután fordulok csak magamhoz, búcsúzóul mégis ott hagyom a „Jól vigyázz, mit teszel” tekintetem. Bárki is uralja a testem, nem igazán értékeli finom közeledésemet. S hogy ez sérti e büszkeségem? Nos igen. – Na te is, milyen rideg lettél, pedig még pár héttel ezelőtt… - kénytelen vagyok engedni, mivel eltaszít magától. – Bezzeg erre jó vagyok. Nők, ki érti őket? – lépek beljebb. Mint valami olcsó költségvetésű horrorban, csak állnak a sötétben, s senkinek se jut eszébe, hogy felkapcsolja a villanyt. – Megteszi? – csapom fel a kapcsolót, s reményeim szerint lőn világosság. Besétálok, a szoba közepére és onnan fordulok a szőkeségek felé, s alattomos kígyó mosolyt küldök feléjük. Még mindig elképedek, milyen jól nézek ki. De ez a halk zeneszó, csiklandozza belsőmet, fodrozódó tenger, mely a szikláknak csapódik, sellőim csilingelő hangja… az ősz illata, a nesztelenül pergő sárga s vörös fallevelek, mint a hóesés. Könnyed kérész táncuk, míg el nem érik a rideg talajt, lenyugtatják háborgó lényemet, s egyre jobban vágyom testem után. – Gyere csak ide! – mutató ujjammal csalogatom közelebb magamhoz testem. – Igazán tudnám értékelni, ha kibújnál a bőrömből. – ölelem át vállát. – De azt hiszem, nem lesz ez olyan egyszerű, de valami azt súgja itt lesz valahol a megoldás. – mutatok körbe a szobán, miközben én is szemügyre veszem a helyet, s annak berendezését. – Keressünk valamit… valami nem ide illőt. – vonom meg a vállam, s engedem a testem, hogy ő is hasznossá tegye magát. Ki is? – Ki is vagy te? – csapom csípőre kezem, lábam oldalra csúsztatva. Nem, ezzel mindent lehet, csak kecsesnek lenni nem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély - Page 7 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
63
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 12:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling



Az emeleten kisebb tömegszaporulat, és rögtönzött édeshármas alakulgat Calypso, közel sem tőle származó késztetéseinek hála. Azonban nem az ő viselkedése az egyedüli furcsaság, Athannak sikerül éppen úgy helyezni a lejátszófejet, hogy sistergés, egyéb bosszantó hangok helyett a kellemes dallam szólaljon fel. Már akinek kellemes… Markan ugyan a maradás mellett dönt, de érezheti, mióta ez a muzsika megnyikkant, a hideg futkos a hátán. Éppen azt tapasztalja, mint a bohóc és a fénygömb kapcsán. Ez a valami akárkihez is tartozik, nem kedveli a jelenlétét. S ott van még a késztetés, menjen a nappaliba, vissza, a biztonságba, az ott felejtett valamiért vagy valakiért. Ezúttal vajon enged a hívásnak, vagy dacosan ellenáll, hátha megint a bohóccal fog összefutni?

A hármas fénypontja, avagy Calypso ugyan lent még be tudott volna surranni az ajtón, ha eléggé koncentrál, s nem vonja el a figyelmét az emeleti zajongás, azonban mostanra már cseppet sem bánja a döntését. Két bájos hölgy a társasága, és ez a varázslatos zene! Mintha minden porcikáját ellazítaná, a gondolatait távolabbi vizekre evezné, melyek között dicső, egykori teremtményei, a sellők bukkannak fel, aztán az ősz színeiben pompázó erdőségek, csilingelő kacaj, bohókás érzések… Ez érezheti, nem a kölcsönzött testnek szól, hanem a saját lényének. Athan is hasonlóképpen merül el a dallam hatásaiban, az ő tudatában felsejlő képek szinte ugyanazok, amelyek a nővéréjében fogannak, csakhogy az ő erdőségeiben repkedő kis fénypontok is megjelennek, mintha a elméje egy egészen bolhányi szeglete többet engedne láttatni a számára.

Míg eddig fent uralkodott viszonylagos békesség, most odalent hat nyugodtabbnak a helyzet. Ophilia hátramarad, enged az őt némán szólítgató késztetésnek, s élvezheti a kandallóban ropogó tűz melegét. Körülnéz közben, kutat-matat, de csupán akkor érezheti, hogy célt ért, amikor a festmény előtt megállapodik. A rajta foglalt részleteket ezúttal ő is megszemlélheti, s mintha mézes ízt érezne a szájában… Felettébb kellemes. A selymes, finom érzettel együtt felsejlenek benne különös víziók, mintha azok… emlékek volnának. Az övéi? Nem, biztosan nem. Lehetséges, hogy a teste elméjében őrzött titkok kezdenek kiszivárogni? Nem lehet ebben sem biztos, abban viszont igen, hogy egyik pillanatról a másikra egészen más látomásai kélnek.
Mintha a festmény kinyúlna az agya felé láthatatlan ujjaival, s azok gerjesztenék a lepergő képeket. A kandalló melletti piszkavas, aztán, amint az áthasítja valakinek a testét, majd egy alacsony alak, amint bosszúsan pislog az előtte kiszórt cukorra. S ezzel véget is ér a bizarr tapasztalás, visszatér tudata a valóságba.

Egy szinttel lejjebb a bizarr fogalma egészen más köntösbe öltözik. A gyönyörű nő nem sértődik meg az elutasítástól, az ollót félreteszi, persze úgy, az szem előtt maradjon.
- Óó! Ne bosszankodj egy percre sem, kövess! - szólítja fel lelkesen Seth-et, s amennyiben nincs ellenvetése a női testbe bújt férfinek, úgy megkerülve az asztalt, a szoba hátsó részébe sétál. Amaz eddig úgy festett, mintha a lágyan omló függönyökkel mindösszesen a csupasz falak lettek volna eltakarva, csakhogy, miként a nő elhúzza azokat, szépen megmunkált porcelánkád bukkan elő az óvásukból. Egy csettintés, és a köröttük nyugvó gyertyák fellobbannak, így könnyebb észrevenni, bizony habos, csábítóan gőzölgő víz várja Seth-et. - Végy fürdőt, ha ez az óhajod - mosolyog rá a hölgy, ám a figyelme hamar elterelődik a legújabb vendégre. Vidáman szökken oda hozzá, kezei közé fogja a férfi tenyereket. Mintha neki még jobban örülne.
- Te is megérkeztél! Kérlek, érezd otthon magad. Egyél, igyál, mit megkívánsz, nincs bennük méreg, ezt megígérhetem. Az ígéreteimet pedig mindig megtartom!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Kísértetkastély - Page 7 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 9:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


 


A továbbiakban igyekszem nem figyelni arra, milyen szörnyű testbe zártak engem. Úgyis vissza fogom szerezni a sajátom és megszabadulok ettől a borzalomtól. Így kell lennie, nincs más út. Ha kell, levágom azt a fénylő valamit. Nadrágomat igyekszem úgy igazítani, hogy a rajta lévő lyuk ne legyen túlságosan látható. Ez nem sikerül túl jól. Még mindig érzem, ahogy szellőzik, levenni viszont nem fogom. Minél több réteg rongy takarja azt a növekvő micsodát, annál jobb. Miközben elindulok, lábam korábban eldobott ruháimba botlik. A fekete valamit, amit felülről vettem le, gyorsan magam köré csavarom derekamnál. Így mindjárt más, ez majd takar. A cipők továbbra sem érdekelnek.
Most már mehetünk a fény után. Követem azt, s egyre erősebbnek érzem azt a fura érzést, amihez hasonlót mások felől is érzek. Meg magamból. Korábban felfelé erősödött, most azonban arra, amerre megyek. Biztos az a démoni fény a hibás. Belőle jöhet, hiszen az jött fentről erre.
Egy újabb alakba botlok. Ő is lapos felül, a haja rövid… Tényleg, a hajam! Gyorsan megtapogatom fejem búbját, próbálva végighúzni ujjam egyik hosszú hajszálamon, de az meglepően rövidre sikerül. Megpróbálok egy másikat, de az is. Az összes! Eltűnt a hajam is. Tehát, ezekből kiindulva már biztos, hogy az a valaki, aki itt van, az hozzám hasonló. A fény viszont az ajtó felé ment, érzem. Odalépek mellé, amennyiben viszont az idegen közelebb lépne hozzám, odébb lököm egy határozottnak tűnő mozdulattal. Én tudom, hogy nem az, mert azért tenném, hogy távolabb legyen és ne jöjjön közelebb, nehogy könnyen megtámadjon.
- Maradj távol tőlem! – dörmögöm.
Lassan hozzászokik fülem ahhoz, hogy ilyen a hangom. Az ajtót kinyitom, nem is értem, miért nem tette ezt eddig a másik. Lehet, hogy ő is fél? Igen, biztosan így van. Megindulok előre, de mielőtt utánam léphetne, becsapom magam után az ajtót, ezzel nyerve némi időt, hogy előrébb mehessek. Így ha utánam is jönne, nem ér utol olyan gyorsan és fel tudok rá készülni, ha hallom a lépteit. A lépcsővel óvatosan bánok. Két tenyerem a falra, vagy ha van, hát korlátra tapasztom és úgy indulok meg óvatosan. Az egész úgy nyikorog alattam, mint azok a kis erdei állatok, amik nem nagyobbak a tenyeremnél és mindenféle magokat meg növényeket rágcsálnak. Túl feltűnő így, és szinte biztos vagyok abban, hogy ennek a nehéz medveméret testnek a hibája. Hogy lehet ilyen nagy valaki? Biztosan nem ember! Különben nem érezném azokat a dolgokat, nem tudnám, merre menjek, miután a fény lehagyott.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Sajnos nem érzem a zavart az éterben. Egyrészt a halandó test miatt. Másrészt az a rohadt kísértés vagy mi a fene annyira elvette az eszem, hogy nem a saját testemet indultam el megkeresni, hanem inkább holmi pincéket vélek felfedezni a ház alagsorában édes ételt keresve. Pedig ha tudnám, odafent húgom mit parádézik a testemmel, olyat kapna, amint visszacserélődnének a szerepek, hogy azt nem tenné zsebre. Imádkozhat, hogy ne tudjam meg! Szóval, míg a farkam odafent az emeleten haptákban áll és egy ismeretlen angyalMarkant taperolnak kezeim, illetve CalypsoAthant ölelem forró ölelésembe, addig én ennek a csőlakó nőnek a testében szorulva szedem a rozoga lépcsőfokokat lefelé lassan, óvatosan, mert ez a haszontalan még lezúgna és nem lenne szerencsés egy összetört testben vegetálni. Közben próbálom meggyőzni magamat, hogy csak rémeket látok, nem lesz itt semmi gond. Miután leérek, megszűnik a nyúzott egér hangjához hasonlatos nyikorgás is. Csak egy süketnek nem tűnne fel érkezésem. Lent meglepődve és kíváncsian tapasztalom, hogy egy rendezett kis szobába csöppentem. Nagy szemekkel pislogok a barátságos és elbűvölően szép nőre. Óvatosan közelebb lép kölcsöntestem, és ellazul a sok kedvesség láttán. Én viszont éber maradok, nem tetszik nekem a dolog, valami nem kóser. Vékony ujjaim már épp marokra fognának egy szelet habos süteményt, mikor rácsapok a kezemre. Te balga lány, mi van ha mérgezett? Mikor a nő mézes mázos mosollyal felém nyújt egy szalaggal átkötött ollót, megemelkedik az egyik szemöldököm. Ez túl szép, hogy igaz legyen! Egy pillanatra lemerevedek, nem tudom, mi tévő legyek. Egyvalamit nagyon jól megtanultam hosszú életem során, mégpedig azt, hogy semmi sincs ingyen, mindennek ára van. Nem hiszem, hogy ez alól ez a rémbarlang is kivételt képezne.
- Köszönöm, de nem fogadhatom el ezt a kedvességet. - felelem szelíd kis bárány képében. A gyomrom ismét csak megkordul és viszketni kezdek egyes helyeken.
- Áááá, ez rettentően bosszantó! Miért nincs itt egy meleg vízzel teli kád? - dobbantok ismét egyet lekonyult szájjal és vágyakozóan nézek a megterített asztal felé. Lassan a nyálam is kifolyik, de még küzdök a kapott test szükségleteivel, itt én vagyok az úr!
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély - Page 7 2944700-20181015-8mzHkk    ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Lekerül a bugyi, lépek kettőt és megszűnik az a szorongató érzés. Kimondottan szabadabbnak érzem magam odalent. Talán túlságosan is. A hűvös légmozgás, ami a kereszthuzatba lépve ér, sunyin besüvít a szoknyám alá és átfúj hosszú combjaim között hideg érzetet hagyva. Bele is borzongok. Ha lenne lábszőröm, most bizonyára az is égnek állna. A szellő hatására a testem ösztönösen rezdül, összébb szorítom a lábaimat, miközben a kezeim ruhám oldalára simulnak, mintha attól tartanék, hogy a fuvallat felrepíti az anyagot és belátást engedne a szoknyám alá. Pedig már nincs itt senki, aki elől a pucér seggemet rejtegetnem kéne. Ketten maradunk idefent és a kattogó hang, ami az ajtó mögül szűrődik kifelé. Lassan, nyikorgó hanggal kísérve tárul ki a szoba ajtaja. Odabent tátong a sötétség. Az a kis fény, ami a koszos ablakokon át szűrődik be, szóra sem érdemes. Fejemet oldalra döntöm, mire világos loboncom oldalra bukik. Kicsit kócos, megviselte már az ittlét. Kíváncsian, sajgó jobb szemmel pislogok befelé, majd beljebb merészkedek én is. Lépteim könnyedek, légiesek, még mindig meglep, mennyire könnyű ebben a testben a mozgás. A gyér látási viszonyok ellenére körbetekintek, s megtudom, hogy a kattogás egy régi, poros lemezlejátszóból jön. Rejtély megoldva. Hirtelen újra fura késztetést érezek, mely arra biztat, hogy forduljak a nappali irányába. Úgy érzem van ott valami és én tudni akarom, mi az. Lépnék hátra, de nagy ólomkezek nehezednek rám, amik hamar a derekamra csusszannak és végigtapogatnak.
-Mi a szar? - tör elő belőlem a kérdés meglepettségemben. Szemöldökeimet könnyedén felvonom, és azok szabályosan a homlokom tetejére kövülnek, mikor a szemem sarkából meglátom felajzott fivéremet. Az arcára is valami szokatlan vigyor telepszik...kimondottan perverznek mondanám. Halkan prüszkölök nem tetszésem jeléül. Vetek rá egy kóbor, egész alakos pillantást, de női szemmel sem jobb a helyzet. Ráadásul szemet szúr az is, hogy a gatyája durva sátrazásba kezd közöttünk, mintha egy kisebb kempingtábor költözött volna oda.
-Remek, nem elég hogy bögyöm nő, még ezt is elkapja itt a kangörcs. - elégedetlenkedve fújtatok gondolatban. Követve az előző példát, én is gyorsan kitörök a kéretlen ölelésből.
-Uralkodj már magadon! Nem otthon vagy! - keverek neki le egy sallert, bár legszívesebben ököllel mennék az arcának, de a női öklösöm is kb. pont ennyit érne most, mint egy jól irányzott tarkós. Fivérem megkapja a lehetőséget, hogy taperolás helyett ő induljon neki a szoba sötétjének. Én viszont nem mozdulok, csak a lépcsők irányába pillantok, ami a nappali felé vezet.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3