Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
Kísértetkastély
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling

────────────      ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A közös érdekünk a szabadulás, a közös ellenség a cápaképű tünci...ez épp elég ok rá, hogy kivételesen megbízzak fivérembe és együtt működjek vele - félretéve a köztünk lévő ezeréves nézetkülönbségeket. Úgy látszott van egy használható terv a tarsolyában. Ráadásul rúnákról volt szó, amihez átkozottul jól ért. Nem mellesleg...többször is nyilvánvalóvá tette az ittlétünk alatt, hogy nem hagyhatjuk innen meglépni a fényasszonyt. Veszélyes, később még bajt hozhat ránk. Egyet értek vele, mert én is így gondolom. Nem véletlenül zárták el annak idején. Ezért nem volt nehéz kilogikázni bátyám miben mesterkedik. Még a fénykupac is tisztában volt vele, hogy a vesztét akarjuk. Hallottam, ahogy szóvá is teszi a konyhában lévőknek, mikor a tollcsomó a nevünkben ígérgetett.
Míg a többiek a tüncivel egyezkednek és nagyban megy a szájtorna, mi a tükörszobában vérrel rúnákat mázolunk a tükörre. Azzal a céllal, hogy segítségükkel újra fogságba ejtsük a fénytündért. A csapda mondhatni készen áll, már csak egy dolog marad hátra. Idecsalni és elintézni a fénycsomót. Ha a rúna fogja lenne, Reyna kardjával vagy a piszkavassal szíven döfhetnék. Mivel nem sokat tudni a lényről, én biztosra mennék és meg a fejét is lecsapnám. Biztos, ami biztos. De erre nem kerül sor, mert a ház hirtelen omladozni kezd. Bármitől is kezdenek berepedni a falak, egészen biztos nem mi voltunk. Az a fura tükörnek álcázott ajtó, ami eddig elrejtve a szoba poros tükrei között lapult összetörik, mihelyst egy nagyobb darab hullik rá a mennyezetből. A rúna megtörik és a cápafogú némber kiszabadul. Mielőtt elhagynám az angyali testet még hallom, ahogy a tündérpofa örömében tapsikol a konyhába maradt páros sikeres produkciója láttán.
Na, csodás...kiengedték. - mordulok fel elégedetlenül. A rengés és a fénygömbnő szabadulása húgunk és az angyal műve.
A következő pillanatban a saját testemben találom magam, de nincs idő elmélkedni, az épület perceken belül a földdel lesz egyenlő. Sietős léptekkel indulok el én is a többiek után. Menetben valami fura érzés kap el, de ennek sem tulajdonítok nagy jelentőséget. A konyhán keresztül távozom, ám mielőtt a kijárat felé vezetne utam, egy percet szánok és megállok a pince lejáratánál. Az sem zavar, hogy tőlem két lépésnyire landol egy fél gerenda és a vakolat folyamatosan a nyakamba hullik. A pisztoly még ott van valahol a víz alatt. Már akkor eldöntöttem, hogy magammal viszem, amikor először a kezembe került. A víz nagy eséllyel használhatatlanná tette, de nincs jelentősége. Arra a célra, hogy reprodukáljam és tanulmányozzam a működési elvét, még mindig alkalmas. Telekinézissel magamhoz vonzom a fegyvert, ahogy korábban a piszkavassal is tettem. Mihelyst a kezembe kerül a tárgy a zsebembe dugom...nincs tovább maradásom. Távozom én is az épületből. Odakint látom Seth-et szétveti az ideg és nem rejti véka alá a véleményét. Calyt és a tollast vádolja, jó okkal. Nekem nincs mit mondanom ezzel kapcsolatban. Gratulálni pedig nem fogok, még nem éreznék ki az iróniát és a végén azt hinnék, valami jót tettek. A rúnarajzolással kapcsolatban csak vállat vonok. Ez van. Ha másra nem volt jó, legalább egy-két rúnával bővítettem gyér rúnatudásomat. Ez is valami.
Seth, osztom a véleményedet...- fordulok fivérem felé. A magam szájából is elhangzott hasonló még odabent. Legyen az ő bajuk.
..de úgy vélem mégsem lesz ilyen egyszerű a helyzet. Az angyal ígért neki valamit, és mi vagyunk rá a biztosíték, hogy be is tartsa azt. - vetek egy pillantást a távozó szárnyasra. Aki képes elsétálni anélkül, hogy egyáltalán a tudomásunkra hozta volna, mit egyezkedett a fénycsomóval és mi várhat ránk. Sunyi kis......
Remélem betartod, amit ígértél neki. - szólok oda kimérten, míg hallótávolságban van. Nem bízok az angyalokba, benne meg különösen. Az emlékein keresztül láttam magam, találkoztunk nem is olyan régen, én mégsem emlékszem erre a találkozásra. Különös. Fogadni mernék csinált velem valamit, belekotort a fejembe vagy ilyesmi. Most pedig biztosítékok lettünk miatta. Nem tetszik ez a helyzet, de jelenleg ezzel nem tudok mit kezdeni. Mélyet sóhajtok, majd köszönésképp intek a többieknek, mielőtt hazafelé venném az irányt. Ezek után jó ideig a színemet sem fogják látni. Hosszú időre magamra csapom a műhelyajtót.


(Én is köszöntem.)

avatar



☩ Reagok :
82
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 2:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling


Markan és Reyna segítségével csapdákat próbálunk kreálni. Józan paraszti ésszel is bele lehet gondolni abba, mi lenne, ha a szerencsecsomag kikerülne a világba. És nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjön az ember a hatalmas tükör funkciójára. Mi másért kreáltak volna egy tükörtermet? Nem azért, hogy elrejtsék a valódi arcunkat. Sokkal inkább azért, hogy elrejtsék, jobban mondva beolvasszák a többi közé azt az egy tükröt, ami az ajtót mutatja. Sajnos nem mindenki osztja az észjárásunkat. A ház hirtelen megremeg, a plafon megreped pontosan Reyna feje felett.
- Reyna! - figyelmeztetem, majd a kezét magammal húzva arrébb ugrom. A plafonról egy hatalmas darab szakad le és egyenesen arra a bizonyos tükörre esik.
- A jó büdös francba! - szitkozódom. Egy pillanat sem telik el, máris a konyhában találom magam. Letekintek, és minden olyan ismerőssé válik. Visszakaptam a saját testem. De nem hagy nyugodni a különös érzés, amit érzek. És az nem az omladozó épület miatt van. Ahogy jön az érzés, úgy távozik. Egy könyvet tartok a kezemben és pár papiros van benne. Rúnák. Ezek még jól jöhetnek későbbre.  A könyvet  összecsapom a rúnákkal együtt, mert nincs időm most olvasgatni. Kilépek a konyhából, addigra már mindenki kint tartózkodik. Haragosan nézek a tollasra, de nincs időm megkérdezni, mi a francot műveltek itt húgommal, mert mint aki jól végezte dolgát, távozik. Komolyan, az angyalokat sem az eszükért szeretik. Már tudom, miért rühellem őket annyira. De nem gondolom ezt tovább, mert az épület lassan összedőlni látszik. Felkapom az emberlányt, nem hagyom itt pusztulni, ő is segített nekem, ráadásul megkedveltem a rövid idő alatt. És a vére…különleges. Amint kiérünk a romos épületből, lerakom őt, majd leporolom magam. Közben húgom úgy gondolja, hogy a könyv nála jobb helyen lesz, telekinézissel kaparintja meg azt, majd rám vigyorog. Vigye ha akarja…Nem küldök felé válasz vigyort, mert k*rva mérges vagyok rá. Összeállt egy angyallal, ahelyett, hogy a testvéreinek segített volna. Amikor fent voltam, rám se bagózott, félvállról megjegyezte, hogy ja csak Seth van itt, de a figyelmét annyira lekötötte a magyarázás, hogy az üzenetem nem jutott el hozzá. Bezzeg az angyalra hallgatott és mi lett a vége…Meg kellett volna ölnünk azt a pincesunát, de nem, ki kellett ereszteni a világba. Legyek ezért hálás nekik? Hát kösz nem.
- Remélem, most boldog vagy drága húgom! De ha az a dög bajt okoz a jövőben, akkor a ti felelősségetek lesz. Engem hagyjatok ki belőle, majd az újdonsült tollasoddal megoldjátok ketten! - azzal hátat fordítok neki, hagy menjen a dolgára. Mindig is az összefogásról papolt nekem, de ő tojt rám nagy ívben fent az emeleten, mikor először és utoljára üzenni próbáltam neki. No meg Athannak. Őt sem értem. De legalább ő nem viselkedik úgy, mint aki kiszarta a spanyol viaszt. Ehelyett egy ismeretlen halandó lány volt az, aki bízott az ítélőképességemben. És Markan. Aki úgy utál engem, hogy jobban örülne, ha a föld alatt lennék 30 méterrel. De velük érdekes módon össze lehetett dolgozni. Bár miért is? Hiába törtük magunkat.
- Köszönöm a segítségeteket! Mégha hiábavaló is volt. - biccentek Reyna és Markan felé.
- Vigyázz magadra kislány! Viszlát! - köszönök el öcséimtől és finoman megpaskolom még Reyna feje búbját, mielőtt távozom. Már így is késében vagyok, el kell jutnom Kaliyohoz. Még nem is sejti, mit zúdítok majd a nyakába. Miközben úton vagyok, és a sok szemetet, amit összeszedett húgom, míg a testemben volt, kihajítom a szemétbe, balsejtelmet érzek magamban. Úgy érzem, lesz még foganatja annak, hogy az a nő kiszabadult. De aztán elhessegetem. Majd Calypso és a tollcsomó megoldják. Nem az én gondom…

//Köszönöm a játékot! És Pitének a kitartó mesélést! Smile //

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 1:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling
A fejemre hulló apró törmelék s a még apróbb porszemekből néhány perc elteltével villámként csap belém a felismerés, az angyal már- már kétségbe ejtő próbálkozása. Mivel ennél többet úgysem veszthettek, rámarkolok öcsém vékony, csontos kezére. Nem Ophilia gondolataiba kapaszkodok, hanem az erőbe, abba mely belőlem is sugárzik a kötelékbe, mely Leviatánokká tesz minket. Átjárja testem, s mintha erőm megsokszorozódna, hallom, ahogy megrepednek a gerendák, ahogy karcosan elcsúsznak egymáson a kövek. Helen nyihogása késztet arra, hogy kinyissam szemem, s szembesüljek egy gyermekinek is nevezhető örömujjongással. Gyorsan elillan, persze azért még figyelmeztet, hogy a tartozásunk ezzel még nem róttuk le. Éppen csak annyi időm marad, hogy felfogjam, ahogy fénygömbbé alakul s az omladozó falak közül szélsebesen távozik… - Szzzz…- dörzsölöm meg a pontot, ahol a fájdalmat érzem, de ennél többre nincs is időm, a kis akciónk úgy tűnik túlságosan jól sikerült, ez a pillanat nem csak a tündér új életének, de egyben a ház halának napja is. – Kifelé! – szólítom fel a bentieket, bár azt nem várom meg, míg szépen libasorban kivonulnak előttem. Annyira azért nem féltem a testi épségüket, annál jobban érdekel a sajátom.  Ahh, ha mindenkinek ilyen könnyen menne…, de annyi időt még szánok, hogy a aranyhajú angyal felé biccentsek,s fordulok is sarkon, majd kint megnézem hiányzik-e valaki a leltárból. Kint az ég halotti lepelként borul rám, néhány fakó csillag s pár pislákoló utcai lámpa adja vonja körbe alakom s a többiekét. Leseprem a vállamról a rátelepedett kőport s ígéretemhez híven megszámlálom a „kalandorokat”. Hiánytalanul megvan mind, viszont… körbe tapogatom zsebeimet, hiányzik valami, melyet a szemem sarkából fivéremnél pillantok meg. Vannak hátrányai, ha valaki túlbuzgón segít egy tündérnek. Míg lehetőleg van elfoglalva, addig telekinézishez folyamodok ismét, s kezéből kirántom a könyvet a benne lévő rúnákat ábrázoló papírokkal. Sajnálatos, de az önzőségemet nem temette maga alá, a kúria kövei, az még az enyém, ahogyan ama könyv is, melyet Seth testében szereztem. Egy mosolyt küldök felé, amolyan „bocsi” arckifejezéssel, miközben megvonom a vállam. – A mai nap tanulsága: sose lépj be idegen házba és az angyalok sem szentek. – vetek még egy utolsó pillantást az omladozó falakra, s elindulok arra, amerről jöttem. Van mit feldolgozni.
* Én is köszönöm mindenkinek a játékot és Pie-nek pedig a kalandot. * khjg.g

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 12:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling
Hogy mi igazságos és mi nem az maradjon meg mindenkinek a saját véleménye. Mégis fejet hajtok a tündér előtt egyelőre. Ki akarok jutni innen. Szükségem van a testemre. Túl sok még a dolgom. A Sötétség napról napra erősebb, de még mindig vannak hiányosságai. S milyen báb, szolga lennék én, ha nem akarnám, hogy a leghatalmasabb legyen?
Eleinte nem érzem azt, hogy menne amit akarok. A plafonról peremtezve hull alá a vakolat, fehérré varázsolva a hajamat. Majd pedig segítséget kapok, a férfi testbe zárt Szépségtől.
Megremeg a lábam alatt a ház. Ha feltekintenék talán látnám miként repedeznek meg a falak. A finom vonalak miként haladnak végig cikázva.
Az amerikai házak gyérek, bármily régiek is, nem olyan erősek, mint az európaiak. Hiszen ezt fából és gipszkartonból építették főleg. Ritkán használtak téglát. De ez még kivétel is lehet ebben a házban, ha igaz,hogy egy angyal vigyázta és egy tündért kellett eltüntetni…
A ház még egyszer megremeg, a tündér tapsolására viszont kinyitom a szememet. Hallgatom és válaszolnék is, mielőtt fénygömbbé változna.
Még egy pislogás és…
Rögtön más helyen vagyok, de a különös érzet, melyet éreztem eddig megszűnik. Mely pont a tükörterem irányából, a tesetem és a kígyók testéből éreztem. Megszűnik. Látom, hogy itt van Marcus, az ember lány és Calypso is. A testem pedig ide sétált…
Letekintek a kezemre, égő cigarettát eldobom, nem méltó ehhez a testhez, mely… Furcsa. Majd ha lesz egy kis időm, akkor sorra veszem, hogy mi is történt itt - és erről miért is nem tudtam.
De ezen túlleszek. A ház kezd omladozni.
- Ideje távozni - mondom ezt úgy, mintha nem rajtam és a szőke Szépségen múlt volna, hogy idáig jutottunk.
Ennyi baj legyen, ha nem jött volna ez össze, maradt volna a megölése, kérdés, hogy abban kaphattam-e volna segítséget? Szerencsére ez már mind a jövő zenéje marad.
~Calypso…~ Szólítom meg a nőt a fejébe, miközben a remegő házban rátekintek. Másodperceink maradtak hátra. ~Nemsokára megszerzem neked…~ Mondok csak ennyit, hiszen pontosan tudja, hogy mire is gondolok és mire is célzok. Mások fülére amúgy sem tartozik.
Felsőtestem kissé meghajtom a többiek előtt.
- Viszlát… - közlök még ennyit, majd a teret meghajlítva tűnök is el innen a város egy távolabbi pontjára. Még dolgom van itt.
Még meg kell szereznem valamit, az időmet pedig nem vesztegethetem. Kevés van és… Hogy is  hangzott a démon szájából? Ne fecséreljem el. Hát nem is fogom...
Credit •• Köszönöm mindenkinek a játékot! ^^


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar


If you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Reagok :
37

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 01, 2018 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling

Helen • Credit:


A tündér uralja a házat, s révén, a rúnák, melyek a tükrökre kerülnek, még inkább ahhoz tapasztják, úgy a rálátása, behatása is jelentősebbé válik. Jól tudja, miféle spekulációk, diskurációk zajlanak elméletileg hallótávolságon kívül, habár még maga sem érti, ha ennyire a vesztét óhajtják, miért nem cselekednek? Rejtélyes lényekkel keveredett össze, az hét szentség, ám Agla ígérete érdekfeszítőbbnek bizonyul az itteni szórakozásánál s annál, tovább várakozzon holmi leszámolásra. Tény és való, eredendően az angyal zárta be, vele van elsősorban elintézni valója.
Pillantása Athanra siklik, mosolya terebélyesedik.
- Okos vagy. Kedvellek a sunyiságod ellenére, használod az eszedet - kocogtatja meg mutatóujjával a saját halántékát. - Legyen, nem kell jót állnotok a többiek nevében. De - emeli meg ezúttal az előbb említett ujjat, és alaposan körbenéz a jelenlévőkön. - Addig nincs semmi csere, amíg a pecsét meg nem törik. Történetesen addig képtelen lennék rá - vallja be, megvonva a vállait. Mielőtt azonban ismét a szavahihetőségét kezdenék méregetni, pedzegetni az alkutársai, sietősen hozzáteszi: - Az ígéretemet adtam. Én is tartozom nektek, és ti is nekem, ez így igazságos - magyarázza, aztán Ophiliára veti a tekintetét, aki láthatóan rosszban sántikál. Félrebiccentett fejjel várja a fejleményeket, ami holmi leheletfinom rengés képében mutatkozik meg. Semmi különös, a gerendákról aláhulló por és némi puha törmeléken kívül különösebben nem hatja meg a régi, ámde masszív házat a nő próbálkozása. Kivéve a nappali egyébként is megviselt falát, ott bizony komoly repedések és omlások indulnak meg. A hangok és a lehulló porcicák elég jelzésként szolgálhatnak Calypso számára, aki betársul, hogy segítségét, erejét kínálja a terv kivitelezéséhez. Egészen érthetetlen, Athan a siker fényében miért hagyja hátra a próbálkozókat, de egy szó, mint száz, a másodszori próbálkozás, és a kettejük ereje bizony már kifejezettebb rengést okoz a házban. A tartógerendák alaposan meginognak, ezt pedig a tükörszobában is megérezhetik a jelenlévők.

A szomszédos helyiségben lázasan folyik a munka, a Seth emlékezetébe vésődött rúnák hasznára vannak a csapatnak, egyelőre. Markan közben alaposan kihallgatja a konyhai beszélgetést, így érthető mód tudomást szerez a pecsétről, viszont kérdéses, Seth hogy lehet ilyen biztos a dolgában egy teljesen elvarázsolt házikóban? Reyna jól teszi, hogy felhívja a figyelmét a különös tükörre, és voltaképpen a férfi is tökéletes következtetésre jut, habár a nála lévő információk fényében inkább tűnik hasraütésnek és összeesküvés elméletnek, mint igazságnak. A halandó lány emiatt a tapasztalás útjára lép, elnyúl a tükör felé, már ha nem torpan meg Seth felszólítására. Ha változatlanul kíváncsi, hát bizony nem a hűvös felületet tapinthatja, hanem valami másét, ami egészen hasonlít a fához. És ohh, az mintha egy kilincs lenne, amibe a keze ütközik, csakhogy a felfedezést megszakítja a ház előbb aprónyi, majd kifejezett rengése.

Nos, bármennyire is csekély volt az összetartás a csapatok között, s bármennyire nem támaszkodtak a kommunikáció erejére, Ophilia és Calypso akciója a tündér rejtett közreműködése mellett pontot tesz az ügy végére. Nem kell nagy erő a tartógerendák megrongálásához, ám azok sérülése éppen elég ahhoz, hogy beüssön a krach. A tükörteremben elkezd repedezni a plafon az ominózus tükör felett, Seth-nek és Reynának pont van még ideje arra, hogy elugorjon onnét. Egy tekintélyes méretű darab hullik alá, s a tükör azzal a lendülettel ripityára törik. A konyha sem ússza meg szárazon, a ház több pontján is omladozni kezd a plafon, azzal együtt pedig az emelet is instabillá válik. Mázlisták a bentiek, senkit nem temet maga alá az aláhulló törmelék, de kétségtelen, mihamarabb menekülniük kell. Feltéve, ha nem szeretnék a napjuk maradék részét önmaguk kiásásával eltölteni.
A tündér lelkesen tapsol a konyhában lévő nőszemélyeknek.
- Pompás! Ne feledjétek, Aglát el kell hoznia az angyalnak. Ti, többiek lesztek a biztosíték arra, hogy beváltsa az ígéretét. Örvendtem! - azzal fénygömbbé válva már tovább is áll az omladozó épületből. Persze az ígéretét megtartotta, egyszeriben mindenki a saját testébe csöppen. Seth és Athan a konyhában találják magukat, míg a többiek az üvegcsörömpöléstől hangos tükörteremben, honnét nem kérdés, tovább kell állniuk. Miután mindenki helyben van, ismét azt a furcsa, hátborzongató érzést tapasztalhatják, mint a belépésükkor, és egy kellemetlen nyilallást a szegycsontjuk magasságában. Mintha csak... megjelölték volna őket? Ki tudja, tán a test visszakapásának az utóhatása. A furcsa érzet és a kellemetlenség aztán pikk-pakk megszűnik, és mindenki szebb, mint újkorában. Megközelítőleg…

Seth hirtelen egy bestiáriummal, néhány kelta rúnákat ábrázoló papírral, egy adag sóval és egy üres ékszeres ládával lett gazdagabb. Reyna az egykor itt élt férj naplóját találhatja magánál, meg cigarettát és némi cukrot. Ophilia szintén cukrot lelhet a kezeiben, egy piszkavasat, és egy égő… cigarettát? Calypso a zseblámpát örökölte, ahogyan Markan is, és Athan? Nos, Ophilia sem volt nagy gyűjtő, habár a ház kifosztása körülbelül tíz percig még adott, mielőtt teljesen felmondana a tartószerkezet, és összeomlana az egész épület.

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 11:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling

────────────     ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Követem bátyámat egy szobáig, ami tele van poros tükörrel, majd előáll egy ötlettel. Rajzolgassunk rúnákat rájuk, így szép kis csapdát készítünk a fényasszony számára. Ritkán értünk egyet Sethtel, de most mindketten úgy gondoljuk, a cápafogú fénytündérnek nem kéne innét kikeverednie. Ki tudja miért zárták ide be annak idején, de bizonyosan nyomós oka lehetett. Nem mellesleg az angyal koncentrálós ötletét is kipróbáltam a kijutás reményében, miért ne adhatnék egy esélyt Seth vérfestős-csapdaállítós tervének. Felnyesem a karom a piszkavassal, amit észrevétlenül csempésztem magammal a pincetócsából. Van mivel festenem, de megjegyzem Sethnek, ne várjon sokat, az angyal állítása szerint az égi vérnek nincs olyan hatása.
Ki tudja. - rántom meg érdektelenül a vállamat kérdésére. Nem értek az angyalokhoz. A testembe rekedt lány sebet ejt a tenyerén és elegendő vért ad Sethnek, hogy felmázolja az első jeleket. Mihelyst saját véremet keverem az angyaléval követem a példáját, leutánzom fivérem rúnáit és a tükörre kenem. Nem tudom, ettől erősebb vagy jobb lesz-e, de nem is érdekel. Mázolás közben újra hallani kezdem a hangokat, ami a szobán kívül hangzanak el. Bosszantó ez a mindenthallás, de egy biztos, nem nevezhető haszontalan képességnek. Meghallom, ahogy az angyal a nevünkben ígértek és azt is, hogy ez a tündérlény elengedne mindannyiunkat, ha megtörünk neki egy pecsétet. Eközben Reyna a tisztogatás közepette különös felfedezést tesz. Rátalál egy különleges tükörre, ami inkább olyan, mint egy ajtó. Én is vetek rá egy futó pillantást, miközben belép húgunk testébe zárt öcsénk.  Szavaira összevonom a szemöldököm. Athan is érzi...tudja, hogy valami nem stimmel ezzel a fénylénnyel, mégis kiengedné. Mert ha a pecsétet megtörjük, már nem lesz, ami itt tartsa. Hát nincs odakint elég bajunk? Még az erőnket sem kaptunk vissza, és Amara is bármikor bezuhanhat az életünkbe, hogy benyújtsa a számlát. Miért tetéznénk még ezt?
Nem tartom jó ötletnek kiengedni őt, de....- hagyom félbe a mondatomat és megvonom a vállaimat. Véres kezem a szoknyám szélébe törlöm, ezután bátyámhoz lépek és belenyúlok a zakóm zsebébe, ami rajta függ. Kiveszem a cigim és az öngyújtóm, majd távolabb, pár lépésnyire tőlük rágyújtok. Hátamat nekitámasztom az ajtófélfának. Innestől kezdve beveszem a leszarom tablettát. Tegyenek amit akarnak. Már nem érdekel.
Ha ez a fénydög kiszabadul és bajt okoz, rám ne számítsatok. - teszem hozzá mihez tartást végett, majd mélyet szívok a bagómból, miközben tekintetem végigfut a szobán, a tükrökre mázolt rúnákon.

avatar



☩ Reagok :
145
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 10:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 399 • Credit:

 
- Semmit, elkalandoztam fejben – rázza is meg azt, nem kell itt mindent túlbonyolítani, annyi szent. Már egészen jól veszi az ilyeneket, bár, ha legközelebb hasonló kalandban lesz része, a saját bőrében élné meg inkább.
- Ó igen, az erdők, mezők, és a többi. Így már értem – bólintva határolja be most már, felidézve azon sorokat, amiket a könyvlap is említett, lehetséges helyszínekként. Az pedig nem elképzelhetetlen, hogy maga a ház állhat egy régi vidék helyén, vagy épp a gerendák állnak abból a fából, melyek élőhelyét adták egyszer, bár, lehet még ennél is egyszerűbb a válasz. Nem érdemes megrágnia, immáron lecsökkent kis csapatukhoz ismét csatlakozik teljes formájában, így, beljebb sétálva telepedik meg az asztalnál, és dől annak neki, miközben hallgatja őt.
- De attól még ugyanúgy ki szeretnének jutni, az meg hogy mit akarnak és mit érnek el, már más kérdés. Lehet semmit, de ugyan mitől tartasz? Ebbe a házba vagy bezárva, jobban úgyse tudnak – vagy hát de, csak inkább nem hozza fel azt, még a végén érzékeny pontra tapint, bár az akár most is megtörténhetett. Tény, ő sem rohan elrángatni a ténykedőket a helyükről, ahogy, elnézni, más sem. Ha olyan nagy gond lenne, most tuti nem itt cseverészne velük, nincs ok az aggodalomra, nekik meg főleg nem.
- Ez egy tisztességes ajánlat, köszönjük szépen – biccent felé, majd a többiekre pillant. Elkapja a saját arca pillantását, egy röpke, kérészéletű pillanatra meg is ragadja, majd elengedi. Arcára mosoly ül ki, ellöki magát az asztaltól és miközben megindul az erő és ha történik valami, a nő felé fordul.
- Át is adom nekik az üzenetet, meg hát, a pecsétet is illendő megnézni – egy pillantás feléjük, majd már ki is lépked. Ha remeg a ház, ha nem. A tükörszoba felé sétál, majd ismét belépkedve pillant körbe. A vér szaga igencsak elég ahhoz, no meg a felfirkált rajzok látványa is igen szembetűnő. Elismerően hümmög, majd, mivel még a zseblámpa nála van, körbevilágít.
- Ha megtörjük a pecsétet, visszakapjuk a testünket és még mindenkit el is enged. Gondoltam szólok – mintha csak az időjárást jelentette volna be, miközben egy tükörhöz sétál, amelyben már a saját bőre mutatkozik, nem a kölcsön. Persze, közben mindenki ténykedik, ő egyelőre csak figyel, a sokadik kerék, de azért mozdul, és Seth mellé lép.
- Nyugalom, valami nem kerek vele. Egyszer azt mondja engedjük ki, máskor meg, hogy ide tartozik. Ha veszélyes, kint is el lehet kapni.


avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling
A lábamat járatva hallgatom a további diskurációt, kicsit unottan, kicsit elmélázva a következő lépésen, ha az angyal nem tudja meggyőzni fogva tartónkat. Én nem sok reményt fűzök hozzá, de csodák márpedig vannak. Bár ennyire bonyolultan nem fogalmaztam, de tény Agla barátunkat nem ajánlottam fel, gondoltam, ha már kijut innen maga is megoldja, de a szabadság … nos mindegy. Hogy netalán a helyhez való „ragaszkodás” tette érdektelenné és korlátozza bosszújában… lehetséges, bár én akkor is azt mondom legyen az ő gondja, s most már Ophiliáé. Talán egykor itt egy nagy erdő áll vagy egy bazi magas hegy, melyet a folyamatosan fejlődő emberiség tett tönkre, s tüntette el, először kunyhókat, házakat, villákat, égig érő monstrumokat, büdös gyárakat emelve helyére. Mindenesetre úgy vélem fiatalabb faj lehet, mint mi, hisz nem emlékszem rájuk vagy csak ennyire megkopott tudásom a bezártság alatt. De mindegy is, hisz az alkuba belemegy s ennek örömére egy mélyet sóhajtok. Összeráncolt homlokkal tekintek Ophiliára, hisz ködösen fogalmaz, egyelőre nem tudom mire készül. Félre billentem fejem úgy figyelem, ahogy öcsém könnyed pillái sírhantként borulnak a barna szemekre. HA megérzem a ház moraját először csak arra gondolok, hogy ismét a tündér, de ha a mennyezetről, gerendáról apró darabok hullnak a fejünkre s erre az angyal nem figyel fel, gyanakodni kezdek mire is utalhatott az imént. Megfogom a kezét, hisz most mégis csak Athan erejét birtokolja és bár nem tudom, hogy szükség van-e a testi érintkezésre erőnk összekapcsolódásához, de fent hátrányunkra nem volt. Ha mégsem érzékelek semmiféle jelet, úgy csak értetlenül bambulok a leviatán bőrbe bújt angyalra. Megunva a várakozást: - Keressük meg akkor azt a termet!  - állok fel, de mielőtt kilépnék a konyhából megállok börtönőrünk mellett. – Huncut Helen, biztos ez a teljes neved, fent még nem így szólt a mese, elengedtél volna minket, rúnáról szó se volt. Szavadat jobban elhinném, ha előlegként öcsém és én visszakapnánk testünk, az angyalt pedig bezárnád ebbe. – mutatok magamra, azaz a kölcsön kapott testre. Ha visszakozna, engedek neki, legyen egy jó napja. – Rendben, megtörjük a pecsétet, az angyaltól megkapod Aglát, ha él, s még barátok is lehetünk, de ha nem adod vissza a testünk, olyan kicsi helyre zárlak, ahol még nyújtózkodni sem tudsz, nem hogy repkedni.HA sikerül megfagyasztom az arcához érő levegőt biztos legyen benne, nem csak a semmibe pufogtatom a szavakat, aztán kiindulok megkeresni azt a tükörtermet, bár valószínű hamar megtalálom a hangokat követve.  

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 6:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling
Vesztét akarják. A vidékhez kötődik. Mit jelent azt, hogy a vidékhez kötődik? Persze a démonoknak ott a pokol, számunkra a menny. De a kígyóknak? A víz, már amennyit Calypso fejében láttam egykor. De az sem egy konkrét hely, hanem a végtelen világ.
Hely, ahonnan nem tud elmenni. Ez szöget üt a fejemben. A beszélgetésről újra csak lemaradok. Hümmögve emelem fel fejemet, amint meghallom Agla nevét. Elmenni nem akar, de a testünket sem adja vissza. Persze azért törjem fel a pecsétet.
Kényelmetlenül mocorgok a testembe.
- Ebben akkor lehet segítségre lesz szükségem… - szólalok meg. - A testem nélkül nem tudom kontrollálni azt, amit akarok… - jegyzem meg végül. Végül is ez a test is alkalmas lehet rá.
Lássuk csak, akkor mennyi erőm maradt hátra. Előbb a szőke hajú Szépségre, majd annak a testére nézek - mily egyszerű így! Remélem a sokatmondó pillantásom elég lesz ahhoz, ahogy megértsék. Pillanatokon belül megtudják, hogy mire is készülök… Remélhetőleg.
Szemeimet behunyom. Előbb csak a piszkavasra gondolok, ám ama képet gyorsan ki is törlöm az emlékezetemből. Előbb a testemre van szükség.
Felidézem a fejembe a ház alaprajzát, már ha sikerül. Az amerikai házak bár téglából épültek nem annyira masszívak. Az alapzata mindnek ugyanúgy néz ki. Magam elé képzelem. S megpróbálom megmozgatni - telekinézissel. Bármennyire erős is, bármennyire is kell koncentrálni remélem sikerül. Ebbe a ház némileg beleremeghet. A tartógerendákra kell koncentrálni. Azokat mozgatom meg, próbálom őket. Ha el is mozdulnak a falak megrepedhetnek, szerte a házba. Bárhol is lenne rúna, el kell érnem, hogy elég repedés legyen a házhoz ahhoz, hogy megtörje azt. Most fittyet hányok arra, hogy össze is omolhat a ház, csak egy dologra koncentrálok… Hogy megremegtessem a házat. Semmi többre.
Remélem sikerül, ha nem, akkor sóhajtva nyitom ki szemeimet és vonom meg a vállamat. Fogalmam sincs, hogy a másik szobába mi zajlik - honnan is lenne? - de remélem, hogy Ha sikerül az akcióm idő előtt észreveszik és tudnak védekezni ellene...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
82
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling


Észreveszem, hogy a helyiségben lévő tükrök mindegyikében a saját pofámat látom és nem a halandó lányt. Eszembe jutott egy ötlet és ehhez öcsém vérére volt szükségem. Megkérem a lányt, hogy tartsa nekem a markát. Miután felvágom a tenyerét, a vért a tenyerembe csöpögteti. Elkezdem felfesteni a tükrökre a rúnát emlékezetből és Markannak is meg akarom mutatni, ám ő közli, hogy a tollcsomó azt mondta neki, az ő vére nem elég erős a rúnafestéshez. Nem értem.
- Ő is angyal, mint Agla volt. Vagy különbség van angyal és angyal vére között? - gondolkodom el egy pillanatra, de Reyna a segítségünkre siet öcsém vérével.
- Kösz! - felfelé remeg a szám sarka és biccentek a kicsikének, majd ismét Markant veszem célba a tekintetemmel.
- Mixeld össze a véred a tollas vérével, kíváncsi vagyok, úgy vajon miképp működik a dolog. Már ha működni fog egyáltalán. - jegyzem meg, majd tovább festegetek. Jobb dolgom úgysincs. Észreveszem, hogy a tükörképeink torzulni kezdenek a rúna felfestése után. Minden egyes tükrön, amit megfestettünk. Közben fél szemmel látom, hogy Reyna tovább kutat a szobában.
- Valami itt van, a tükörképek érdekesen mutatnak. - bökök a fejemmel az egyik torz kép felé, mire meghallom a saját nevem. Megfordulok, majd Reyna mellé lépek. Észreveszem, amit ő is, a mögötte lévő tükör egy ajtót mutat a mellette lévő tükör helyén.
- Hmm...A tükrök a valóságot mutatják. Tehát ha az összes tükör annak mutat minket amik valójában vagyunk, akkor ez melletted lévő valójában nem is tükör. Hanem egy pecsét. Egy trükkös fajta. - közben Reyna megpróbálja kinyitni. Fogalmam sincs, hová vezetne a feltörése, lehet a szabadsághoz, de ha mi kijutnánk, kijutna az irritáló tündérke is.
- Várj! Mi van, ha ez tartja itt a recefogú asszonyt? Te szeretnéd, hogy ez a kívánságkosár kiszabaduljon a világba? Talán többet ártana, mint használna. - próbálom megfékezni a lányt, de úgyis azt csinál, amit akar. Én már figyelmeztettem mindenkit, hogy ezt nem kéne, senkinek sem használna, ha ez a tök ismeretlen lény még pluszban a világra szabadulna. De mindenki csak alkudozni akar, mert ki akar jutni. Mindenki a könnyebb megoldást választaná. Ha Reynának sikerül kinyitnia az ajtót, akkor vállat vonva hátrébb lépek, nyomok egy marék cukrot Markan tenyerébe és feladom. Én többé nem fogom törni magam, akkor eresszük rá a világra a luvnyát, hátha majd Amara rabigába hajtja, hogy a kívánalmait lesse. Aztán majd pisloghat mindenki…

avatar



☩ Reagok :
42

Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 9:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling


 


Én vagyok. Akárhány tükröt törlök le, eltávolítva róla a koszt, ugyanaz néz vissza rám, ami a víz felszínéről, ha rá nézek. Saját magam. Újra és újra megtapogatom arcomat, arra várva, hogy talán visszaváltozik enyémmé, de hiába. Az még mindig olyan, mint előtte. Olyan, amilyenné vált azután, hogy beléptem ebbe a házba, amit akár börtönnek is nevezhetnék.
Amikor Seth és jelenlegi testem tulajdonosa visszatérnek, egy kis időre felhagyok a további tisztításokkal. Még van néhány tükör, de már nem sok. Valaminek lennie kell itt, és lehet, hogy erre a még koszos tükröknél bukkanok.
- Tessék – nyújtom tenyeremet Seth felé.
Nem gond, ha megvágja. Nem fáj túlzottan, annyira semmiképp, mint amikor lelőttek. Ennyit kibírok, ha használ. Akkor is, ha nem. Legalább próbálkozunk. Viszont nem áll szándékomban mellette ácsorogni. Ezúttal nem. Egy szobában vagyunk, látni fogom, ha valami vész közeledne testem felé. Na meg… biztosan zavaró lehet, ha valaki mindig az ember nyomában lohol. Inkább keresgélek tovább. Seth nem rajzoló kezét megfogva, fölé tartom sértett mancsom és összeszorítva markába csepegtetem vérem. Annyit, hogy tudjon vele rajzolni egy ideig. Ugyanezt hajlandó vagyok megtenni az angyalnak is. Az ő tenyerébe is juttatok véremből, mivel ahogy hallom, szerintük az hatásosabb. Hát legyen. Csak ezt követően térek vissza a tisztogatáshoz.
Talán a legnagyobb tükrök lehetnek, legalábbis vannak olyan magasak, mint jelenlegi testem. Egy ilyennel már találkoztam a másik oldalon, le is töröltem, ez itt az utolsó az összes közül. A port reménykedve törlöm róla a rajtam lévő ruha ujjával, majd lesek bele akkor, amikor már látni is, mit mutat. A nálam lévő lámpával rá világítok. Az alja, avagy a lábam felé, hogy ne vakítson el a rá vetülő fény.
- Seth! – szólítom testemet, amint megfordulok és látom, mi van a szemközti tükörben.
Egy ajtó. De ha az azt mutatja, akkor a mellettem levőnek kellene az ajtónak lennie, az mégis úgy néz ki, mint egy tükör. Fejem oda-vissza forgatom a kettő között, hogy megbizonyosodjak arról, nem változik semmi a két képen. A szemközti képet nézve, amin látszódik az ajtó, a mögöttem lévőre teszem a kezem. Végigcsúsztatom rajta, arrafelé, amerre az ajtón lévő zárnak kellene lennie, majd valamivel feljebb, a… hogy is hívják… kilincs. Hátha sikerül kitapogatni. Ha nem, akkor talán a másik oldalon kellene próbálkozni.



avatar


If you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Reagok :
37

Utolsó Poszt Szer. Nov. 28, 2018 9:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling

Helen • Credit:


Helen üvegszerű tekintetében feléled az érdeklődés Ophilia ígéretét hallva, habár még nem teljesen biztos abban, vágyait, terveit nem nyomja el magában, nehogy lebukjon az alku előtt. Szívesen felelne, ám idő közben beront Seth, kérdéses persze, maga előtt tartva a tükröt hogyan láthat rá a nőszemély valódi alakjára? Érzékeit tán megint megcsalják a körülmények, révén, az Athan testébe ragadt angyal sem próbált semmit sem a falba vésni, a porszemek közel láthatatlan táncát még a tündér sem tudta kiszúrni, maga. Mindennek ellenére felgyullad a lámpás a fejében, és miként Helen úgy dönt, előbb kifaggatja Athan indítékait, ezzel együtt pedig eltűnik, Seth is úgy ítéli, ideje máshol gyakorlatba ültetni az elméletét.
A fénypaca nem nézi jó szemmel a tömeges kivonulást és a kiszabadulása ellen táplált, mélyen húzódó vágyakat sem. Nagyon nem, fagyos hangulata kihat a helyiségre.
- Trükk? Mit értesz alatta? - billenti oldalra a fejét ismételten, mélyrehatón vizslatva az ajtóban ácsorgót. Kutatja, miféle érzések lapulnak a hús és a bőr alatt, azonban semmi különlegeset nem észlel, azon felül, a helyzethez képest arcátlanul semleges és értelmetlen dolgokat kíván a másik. - Nem a házról beszéltem, hanem a vidékről. Mindünknek akad vidéke, ahol él - sóhajt fel, láthatóan unva a magyarázkodást. Szerencsére hamar a tárgyra térnek, Athan pedig biztosítja arról, amit hallani akart. Tekintve, a szobában már csak olyanok maradtak, kik hajlandóak vele egyezkedni, ismét láthatóvá válik a szemnek. Igaz, Calypso a szemfülessége révén már korábban észrevehette a helyéről meg sem mozduló Helent, s azt, a testében lavírozó fivére nem a semmibe beszélt eddig.
- Nos, úgy látom, ti valóban egyet akartok, és az angyal biztosítékot is kínál - pillantása Ophiliára fordul, arca elkomolyodik. - De ne beszélj a többiek nevében, ők, a többiek a vesztemet akarják. Pontosan tudom, épp be akarnak zárni - vonja meg az egyik szemöldökét, mintha a szárnyastól várna magyarázatra, ám Calypso és Athan sem marad ki a várakozó tekintetből. Bár láthatóan a tengerek úrnőjére változatlanul orrol, jobb kedveli a körülményeskedő beszédet, mint a nyers fogalmazást.
- Ha valóban egyet akartok, hajlandó vagyok lemondani rólad és a halandóról - bök fejével az angyal felé. - Cserébe megtöritek az utolsó, legerősebb pecsétet, ami itt tart, s aztán elhozod nekem Aglát. Ha él - teszi hozzá. - A testeiteket kizárólag a pecsét megtörése után adhatom vissza, illetve, ha a másik hármat jobb belátásra térítitek. Ígéretemet adom, az ígéreteimet pedig mindig megtartom - mosolyodik el bájosan. - Ohh, és a pecsétet a tükörszobában találjátok - teszi hozzá lelkesen, tovább lógatva a lábait a konyhapultról. Egyértelmű, hogy ő nem fog loholni a megoldásért. Vajon a kényelem, vagy egészen más tartja vissza?

A tükörszobába lépve Reyna több időt szentel a környezete feltérképezésének. Sorra veszi a tükröket, letörölgeti róluk a port, és bizony azt tapasztalja, mindegyikben a valódi alakja néz vissza rá, nem a kölcsön testé. A tükrök változatosak, nagyobbak, kisebbek, habár annyi azért nincs a helyiségben, hogy hadseregnek lehessen őket nevezni. Seth és Markan közben megérkezik, lelkesen nekiállnak festegetni, legalábbis abban az esetben, ha Reyna az engedélyét adja erre. Máskülönben nincs mivel firkálni, úgy pedig Markan sem láthatja, mit kellene a saját vérével pingálni. Amennyiben Reyna úgy dönt, belemegy a tükörfestő akcióba, bizony azzal szembesülhet, a pecsétek torzítanak a tükörképeken. Egyébiránt használnak is, egyetlen tündérfogóval így több, ami Helent a házban tartja, bár ennek kézzel fogható, érzékelhető nyoma nincsen. Persze ez is csupán akkor, ha Reyna nem ellenkezik.
Amúgy Seth és Markan is ugyanazt tapasztalhatja, bármelyik tükörbe is nézzenek a szobában, a valódi énjük pillant vissza rájuk, nem úgy, mint odakint.
Reyna közben bármiképpen is döntsön, a kitartó kutatásának meglesz az eredménye. Egy ódon, magas tükörrel szemben állva észreveheti, abban egy ugyanolyan, pontosan szemben helyezkedő, másik tükör „integet vissza”. Ha megfordul, a régi tükör párját valóban ott találhatja, csakhogy abban nem az első tükröződik vagy ő maga, hanem egy ajtó. Vajon a kijutás kulcsára lelt éppen?

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling
Bár mindent megteszek, annak érdekében, hogy alkut kössek, a tündért nem érdekli, sőt még a kérdéseimre se válaszol. Vagy nem az akinek mondja magát vagy a leírás nem pontos. Még a nevével kapcsolatban sem lehetek biztos, hisz Seth átvéve a helyemet, minden lében kanált játszik. Hagyom játszadozzon a tükörrel, bár fogalmam sincs mit látnak, én csak a tükör hátát látom és nem pofátlankodom senki arcába bele. Leülök az asztalhoz, jelenleg nincs mondanivalóm, hallgatom, ahogyan Ophilia próbálja meggyőzni arról Helént, amiről korábban én. Sok sikert hozzá. Talán neki jobban hisz. Remélem. Végül szinte mindenki jelen van, kivéve Markan testében rekedt Reynát, de ez is csak múló állapot, hisz a tündér királykisasszony után a két bátyám is eltűnik. Szívesen integetnék utánuk, de hagyom is, talán valami okosabbat találnak ki. Viszont a szemem elől eltűnt a kis némber, de vajon a mágiája is? Vagy még mindig itt van? Vagy csak az tűnik fel, hogy Athan teljesen összefüggéstelen dologról beszél vagy az sem? Mindenesetre, ha az energia vagy öcsém viselkedése furcsa, a lábamat lógatva próbálok most egymagam átlátni a színházi függönyön, mindeközben két mondat kattog a fejemben folyamatosan „ A rúnáidat pedig felejtsd el, nem vagytok elég erősek ellenem. Képtelenek vagytok túllátni magatokon.” Mi van, ha pont az a célja, hogy ne értsünk egyet, hogy elterelje a figyelmet, arról, hogy mi is a valódi célunk? Szétválasztotta az elménket a testünktől, ezzel is meggyengítve minket. Önzőek vagyunk és képtelenek az összefogásra. Egy pillanatra behunyom a szemem és megpróbálom megtalálni magamban a … békét? Visszapörgetve az időt, a házba belépésig… már a bohóc mellett elhaladva elkezdődött valami… mintha egyszerre akarná, hogy maradjunk, de lehetőséget is kínálna a szabadulásra. Vagy ő vagy van még valaki a házban, aki még nem mutatta meg magát. Vagy csak ez az egész egy illúzió és az apró nyomok, az is mind félrevezetés vagy a játék része, hisz unatkozik szegény pára. Kinyitva a szemem reménykedem benne, hogy új megvilágításban látom a dolgokat, de gyanítom senki nem fog megerősítést adni. – Mi lenne, ha összeszednénk a többieket és együtt járnánk körbe újra a házat? Több szem, többet lát. Megosztva talán nem vagyunk erősek, de együtt? Ha test és elme együtt van. Mit gondoltok? – nézek először Ophiliára majd Athanra.

avatar



☩ Reagok :
71
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling

────────────     ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Kicsit még zsong a fejem a pincében történtek után. Nem érkezem megkérdezni, jutottunk-e előrébb, mert a fénycsomó feltűnik a konyhában és nem tűnik valami jókedvűnek. Húgom szavai felbosszantották. Annak ellenére, hogy rühelli a testet, amibe zárt, választ ad a kérdésemre. Ennyi lenne? Csak bele kell egyeznünk? Elgondolkodva nézek rá. Ez mégis mire jó? A következő pillanatban Seth rongyol be egy tükörrel a kezében és tolja azt a fényasszony képébe. Ha mást nem is, de annyit elér, hogy fogva tartónk megvillantsa valódi külsejét. Fehér bőréről és recés fogairól egy cápafogas négyhetes vízi hulla jut eszembe. Nem hiszem, hogy valaha láttam volna hozzá hasonlót. Míg az állítólagos tündér nem figyel kihasználva angyaltestem képességeit, a pince aljáról, a víz alól magamhoz csempészem a piszkavasat. A lőfegyverrel nem foglalkozom, mivel nagy eséllyel a víz miatt használhatatlanná vált. Amint Athi belép, a cápaképű asszony eltűnik a szemünk elől, de egészen biztos nem ment messzire. Bátyám kérdésére csak legyintek, majd észreveszem, hogy felém int, jelezve, hogy kövessem őt. Valószínűleg támadt valami ötlete. Mivel úgy látom, hogy itt a konyhában nincs semmi, ami előrébb vinne a kijutásunkhoz, ezért jobb híján fivérem után megyek. Az ajtóig követem őt, majd megállok a küszöb előtt és bedugom a fejem, hogy meglessem, mi van odabent. Tükrök. Rengeteg tükröt látok. Aztán észreveszem a testemet, ahogy tükröt tisztogat. Na ez bizarr! Seth megosztja a tervét, miközben beljebb merészkedem.
Szóval rúnarajzolásra hívtál? - állok az egyik nagy darab előtt. Nem tudom mit vár ettől, de ha ez segít a kijutáshoz, hát legyen. Kettőnk közül ő ért a rúnákhoz. Egy esélyt ez az ötlet is megér, veszteni valónk nincs.
Rendben, de az angyali vérem nem lesz túl erős hozzá...legalábbis a szárnyas ezt állította nemrég... - ennek ellenére a piszkavassal felsértem a karomat. Nem mélyen, csak hogy eleredjen angyalvérem. Belemártom két ujjamat és felrajzolom azokat a jeleket, amiket fivérem a másik tükörre festett. Meglátjuk mire lesz jó.

avatar



☩ Reagok :
145
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 9:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 398 • Credit:

 
Figyelmesen hallgatja a többieket, már amire odaér és elkapja. Persze, mindenki mindent tudni, ismerni akar, fölénybe kerülni és aztán zsarolni. Tényleg egyszerűbb lenne, sokkal jobb, ha lenne valami akkora aduász a kézben, amit meglengetve lerövidíteni a szájkaratés időszakot. De legalább a nevét hallani, vagy legalább azt, amit használni szeret, nem mintha könnyebb lenne ezzel, viszont könnyebb hivatkozni rá a fénypaca helyett. Innen ugyan nem látja a tükröt pontosan és azt sem, milyen részleteket rejt, viszont nem olyan fából van faragva, hogy a csúf külső miatt remegjen minden porcikája. Szerencsére. A rúnák említése meglepi, csak egy pillanatra kapta el az erőt, azt nem tudta behatárolni, mégis mit cselekszik vele, legalább azonban használja, ha már az ő testében ücsörög. Persze, kényelmesebb lenne neki ott lennie, de nem egyszerű, ha mindenki mást mond és akar, más alku, más szemszög, baromira nem lehet így előre haladni sem. És azzal se, ha a kis fejében terveket szövöget, ezek szerint. Megérzi a vágyakat, vagy gondolatot olvas? Melyik is volt? Nem pontos most ez, azonban tudja, hogy bár még mindig szívesen csipegetne az erejéből, vagy bármi másból, el kell terelni a saját gondolatait, persze nem feltűnően, mert akkor meg az szúr szemet. Így a jelenre, az elhangzottakra gondol felszínesen, vagy épp ártalmatlan vágyakra, mint akár a teázás, egy kellemes fürdő, vagy épp, hogy már kijutna szívesen. Mondhatni, igyekszik „kitakarítani” minden gyanús elemet, főleg, ha már így neki szenteli a figyelmét. Arca barátságos mosolyra nyúlik, mintha csak azt mondaná, hol találja a teáskészletet hozzá.
- Igyekeztem, azt hiszem. Nem egy egyszerű eset ez, te is tudod – pillant körbe. Maguk vannak, vagy a többiek is látják azt, ahogy ő cseveg vele? A pamacs belőle is kireppen – kivéve ha nem -, a levegő hűs, kissé összébb is húzza magát, mintha fázna, pedig bőrének elsőre üdítő a hűvösség. -Ejnye. Én is amolyan férfi-cafka vagyok jelenleg, de értem mire célzol. Kicsit hűvös lett, vagy csak ez is csak trükk? - löki el magát az ajtófélfától, de nem moccan onnan, figyel a nőre.
- Nem mehetsz, vagy nem akarsz kimenni? Mármint, többen is vagytok, nem? Vagy minden tündér odaveszett? - érdeklődik ismét, de neki kedvezően, nem támadóan. Ha már azt mondta, megérti, húzzuk elő az empatikus kártyát. Ha látja, hogy a többiek mozognak, akkor rájuk pillant, ha nem, keresi őket a tekintete, de nem sokáig időzik el.
- Megmondtam, csak a testvéreim érdekelnek és az, hogy kijussunk innen, egyben.


avatar



☩ Reagok :
82
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 6:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling


A nálam lévő tükör a lények valódi kinézetét mutatja, így gondoltam lecsekkolom már, hogy néz ki az állítólagos tündér. Nem zavartatva magam besétáltam a konyhába és megvillantottam a tükröződő felületet. Furamód le se szarja a kicsike, sőt, elkezdi igazgatni magát benne. A külseje nagyon hajaz Calypso húgom egyik szirénjére, csak épp a pikkelyek és a halfarok hiányzik róla. Kezd irritálni, hogy azt hiszi, ő itt a Sötét nagyasszony, de semmi jelét nem mutatom. Én sem most jöttem le a falvédőről, nem fogom hagyni, hogy ez a cápafogú illúziómester legyőzzön minket, leviatánokat. A nő szájkaratéba és kemény alkudozásba kezd húgommal és a tollcsomóval mindaddig, míg a Calypso testébe nem zárt öcsém meg nem jelenik. Ezután se szó, se beszéd eltűnik a szemünk elől. Rohadt mód unom már a helyzetet, így a földön fekvő, megviselt külsejű Markan felé fordulok.
- Jól vagy? Mi történt veled a pincében? - érdeklődöm tőle, miközben a tükörrel a kezemben mellé lépek. Közben elgondolkodom azon, ugyan mi a tökömért vannak egy szobába rejtve a tükrök, ha szart se érnek, mert nem reagál rájuk a cápaasszony? Lennie kell itt valaminek! Támad egy ötletem. Az angyal rúnát akart vésni a falra. Én is emlékszem az egyik általam látott rúnára és bár megkopott, de talán használható. Ha nem, akkor is jobb firkálni, mint itt magyarázni, nosztalgiázni meg alkudozni egy ilyen lénnyel. Nem tudom, mit tervez az angyal, de ha rajtam múlik, biztosan nem lépi át a küszöböt élve a tündérke. Pont leszarom, kivel milyen alkut köt. Senki sem járna jól, ha kieresztenénk ezt a tüskefogút. Markannak intek titokban két ujjammal, hogy kövessen, mert úgy érzem, mintha a rohadt fényasszony még mindig a közelben lenne, ki tudja, honnan leskelődik. Visszasétálok a tükörszobához, Reyna éppen bent tisztogatja a tükröket. Remélem Markan követ, ha nem, akkor igyekszem egyedül megoldani.
- Van egy ötletem. Rajzolni fogok. Tartsd ide a kezed, kérlek! - kérem a halandó lányt és amennyiben engedi, megvágom a tenyerét, majd a vérével elkezdem felfesteni a pincében látott csapdaszerű rúnát a tükrömre. Ha sikerül befejezni, úgy egy másik, nagyobb tükörre is elkezdem felfesteni a rúnát. Amennyiben Markan megérkezik, kérem őt is, hogy kövesse a példámat. Megmutatom neki a rúnát és kérem, hogy az angyal vérével kezdje el felfesteni a tükrökre. Valami majdcsak történik. Ha semmi, akkor van még egy utolsó ötletem, de az nem mindenki számára lesz kellemes...

avatar



☩ Reagok :
42

Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 2:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling


 


Alig várom, hogy kiérjek a tükrökkel teli szobából. Fogalmam sincs, miért hívják ezeket a valamiket tükröknek. Addig nem, amíg sikeresen bele nem nézek abba, amit én tisztítok meg, amíg Seth a másikkal foglalkozik. Egy férfi teste néz vissza rám. Arca vonásai érzéseim szerint változnak, miként medvemancsa akkor emelkedik, amikor enyém. Ez én vagyok? Talán. Mikor azonban a másikba nézek, amit testem birtoklója tart elém, valóban magamat látom. Az igazit. Mint amikor a víz felszínén látom magamat.
Miért mutat eltérő képet? Nem mindnek ugyanazt kellene mutatnia? Mintha az egyik a testet, a másik pedig a lelket mutatná. Vagy… fogalmam sincs, mi az az illúzió. Jó lenne, ha valaki elmagyarázná, csakhogy mire erre rákérdezhetnék, a két nő, merthogy most azok, odébb állnak. Magamra maradtam. Nem, én nem megyek oda vissza. Nem hiába éreztem úgy, hogy ide kell jönnöm, valaminek lennie kell. Ennyivel még nem mehetünk sokra. Mindenki láthatja ugyan, hogy ki van a testbe zárva, de ez akkor sem elég. Nem hiszem, hogy a szörny azért dobta be ide a tükröket, mert attól tartott, hogy meglátjuk önmagunkat.
Visszamegyek. Abba a szobába, ahol a többi van. A kisebbek és nagyobbak, amiket nem vittem ki magammal. Ha Seth hátra hagyta az egyik tükröt, azzal megtámasztom az ajtót. Pontosabban az ajtó fájának döntöm, hogy ha a nyitható része becsapódna, ne tudjon rám záródni. A tárgy ott lesz, hogy megakadályozza ebben.
Egyesével kezdem letörölni a bent maradtakat. Mindbe belenézek lámpám fényében, hogy megnézhessem, mi néz vissza rám. A sok között talán van egy, ami fontos. Ha pedig a többiek találnak megoldást, amíg én itt keresgélek, az sem gond. A lényeg, hogy kijussunk innen.



avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
500
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 8:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling
Az események gyorsan felpörögnek és úgy néz ki, hogy mindenki összegyűl a konyhába. Van aki tükörrel jön... de ezt már két perccel hamarabb kifejtettem. Így nem is marad más, mint csendesen hallgatni a lény szavait. Szinte mindenkire reagál, mindenkinek mondd valamit.
Az én turpisságom is felismeri. Vállaimat felvonva hagyom abba a rúnák összerakását. Mintha hátul is lenne szeme?
A szépséges lény szavai - mert lássuk be, amíg nem nyitja szóra a száját, tüneményes egy teremtés - szöget ütnek a fejembe. Nem mozdulhat a helyszínről.
Én pedig elé hoznám Aglát? Igazából miért nem? Mitől lennék rosszabb, mint Gabriel, vagy Michael, ha az egyik testvérem halálát okoznám? Semmivel. Amúgy sincs senki, ki ítélkezzen felettem.  
S amíg ezen gondolkozom, tökéletsen nem figyelek arra, hogy miről is beszél továbbiakban. Elkalandozó tekintetem újra a tündérre kapom. Meglehet mások válaszolnak neki, vagy beszélgetnek, de ha akad is egy fél percnyi csend megszólalok.
- Bármilyen csapda is ül a házon, feltörhetem neked. Megvan hozzá az erőm. Oly hatalmat szolgálok, kinek ereje kiapadhatatlan, ki miatt az én erőm is nőttön nő - hogy ez így van-e? Az maradjon az én titkom. - Ha elengedsz mindenkit, mindannyiunkat, és amint visszakapom a testemet, megtehetem neked. Megtörhetem a pecsétet, mely itt tart. Hisz az tart itt, nem igaz? A ház? Abban lenne? - puhatolózom. - Nem akarunk neked ártani, nem akarjuk a veszted, mi sem szeretnénk, ha te a vesztünk okozz. Nem áll szándékunkba, nem áll szándékomba téged rabságba tovább itt tartani - az utóbbi időben, úgyis szabadító vagyok. Még egy lény, ide vagy oda? Aztán még Amaranak is hasznára válhat, már ha akarna ezzel valamit kezdeni. A döntés rajta áll.
- Egyébként meg igen. Idehoznám neked Aglát - vonom meg a vállam. - Persze ha még él...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar


If you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Reagok :
37

Utolsó Poszt Vas. Nov. 25, 2018 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Changeling

Helen • Credit:


A nőszemély félrebillentett fejjel, fintorogva hallgatja Calypsot, majd sóhajtva megforgatja a szemeit. Nem felel a kérdésre, mely nevére irányul, többé nem tartja méltónak rá a másikat, bármiféle közelebbi kapcsolatba kerülhessenek.
- Komolyan megpróbálsz kioktatni? Ragaszkodsz az angyalhoz, talán ez nem elég ostobaság? Amúgy is hallottam, átvernétek mindenképpen - csóválja meg a fejét fennkölt ábrázattal, mielőtt felhorkantana a tengerek úrnőjének újabb kérdését hallva. - Pont elmondom… - somolyog, majd pillantását az ébredező Markanra veti. Nem tetszik neki a test, amiben jelenleg lakozik, ám képes elvonatkoztatni egy lehetséges alku érdekében.
- Mindössze bele kell egyeznetek, az angyalt és a halandót itt hagyjátok nekem. Nem érdekel, mi minden van odakint - rántja meg a vállait, hiszen ez a móka azonnali, a jelenben létező, és jelenleg ő jobban szórakozik, mint a csapdába ejtett áldozatai. Akkor sem inog meg, mikor Seth felbukkan, és hirtelen egy tükröt tol elé.
- Igen, Helen vagyok - rendületlen mosollyal igazítja meg barna haját, s ezúttal hagyja, valódi küllemét lássák meg a hívatlan vendégek. Bőre sápadt, akár a fagyos hold fénye, arcán és ajkai mentén repedések húzódnak, fakó, mélybordó színnel jelezve útvonalaikat. Fogai recések, fésűszerűen kapaszkodnak össze, miként bájos vigyorra rándítja a száját. Íriszei halovány szürkén, szinte üvegesen rebbennek Ophilia felé, ki rákövetkezőnek szólal meg.
- Aglát? Mit tudsz te róla, szárnyas? Talán elém hoznád, felkutatnád? Én a vidékről nem mozdulhatok - vonja meg a tükörkép szerint nem létező szemöldökeit, miként végigsimít oldalának vonalain, hol a bordák csupaszon rajzolódnak ki az aszott bőr és a szálkás hús öleléséből. - A rúnáidat pedig felejtsd el, nem vagytok elég erősek ellenem. Képtelenek vagytok túllátni magatokon - kuncogja, mielőtt a helyiségbe lépne Athan. Érdeklődése ezennel felé fordul, olyannyira, hirtelen eltűnik mind a tükörről, mind a többiek szeme elől, pusztán a női testbe ragadt leviatán, ki láthatja alakját.
- Ez egy remek ötlet - szólal meg kedveskedőn, változatlan a bájos, vonzó küllemében. - Te megértettél odafent, úgy hiszem, az a férfi-cafka térített el a helyes belátásodról. Veled hajlandó vagyok alkut kötni, tengerek bölcs fia - suttogja, szavai nyomán pedig ködpamacs rajzolódik ki a levegőben. Mintha kissé leesett volna a hőmérséklet a helyiségben. - Mit mondasz? Mented magadat, netán a véredet az angyalért és a halandóért cserébe? - kíváncsiskodik, megkapaszkodva a konyhapult széleiben, és érdeklődőn dől előre, farkaszemezve az ifjú leviatánnal.

avatar



☩ Reagok :
145
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 24, 2018 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 397 • Credit:

 
Ez már egy jó hír, kezd egészen pozitívra fordulni a mai este. Talán még jól is kijöhetnek belőle, ámbár erre nem fogadna olyan könnyedén, szerencsére, nem is kell. Ahogy az ablakra sem, mert valahogy sejthető volt az, hogy nem lehet csak úgy kiugrálni. Csak egy lemondó sóhajjal illeti a nyílászárót.
- Remek. Így már kicsit előnyben vagyunk – persze, ész nélkül nem lehet semmit, mert még ők járnak pórul, és mindent a maga idejében, addig marad a csendes akció, csak az már kezd kissé hosszúra nyúlni. És ennek a végén is egy lámpást kap a kezébe, amit a bemutató alapján rögtönzötten sajátítja el a használatát. Jó gyerek módjára kapcsolja ki és be párszor, mikor visszakapja, majd sóhajt.
- Ennyi? Mondjuk súlya van, fejbe verni is lehet vele akárkit – végezetül ezért is tartja magánál, miközben elhagyják az emeletet. Egy pillanatra néz csak vissza, nem-e változott a terep, vagy épp változik, de ha meg is történne, ő már odalent van, hogy ténylegesen észlelje. Most nincs mi csalogassa ide-oda, ő dönti el, melyik irányt választja, és szétválnak. Mondjuk még mindig jobb, mintha megint karon fogva cibálná ide-oda, no de, azon is túltette magát. Talán a lámpáska az, amely elvakította, vagy épp a sok gondolat a fejében, hogy elsőre nem szúr neki szemet senki, vagy épp az, hogy fivére most épp törékeny asszony képében nem tűnik fel neki. Így, másodszorra, mikor már lát is, nem csak néz, rápillant, de elsőre nem esik le neki a dolog. De aztán Calypso szavai jutnak az eszébe, hogy Seth épp ebben a bőrben rostokol. Nem tud mit tenni, akaratlan vigyorodik el a láttán.
- Még mindig jól nézel ki! - nem megy tovább egyelőre. Ő valamivel okosabb a tündér mivoltával, hisz ott volt a könyvlap, de arca elé két tükör kerül. Meglepve pislog, és hol saját arca, hol nővéréé néz vissza rá, még meg is tapogatja azt, de minkét kép ugyanazt csinálja.
- Mocskos illúzió, az. Fent ez volt egy ajtóval is, ezt is biztos elbűvölte – okoskodik egy sort, majd követi a konyhához, úgy néz ki, a csapat most ott gyülekezik. Kicsit lemaradva, a háttérből szemlélődők és hallgatja őket, mindenki úgy néz ki, tettre kész, neki pedig van egy zseblámpása. Minden tök remek. Az ajtófélfának dől és csóválja meg a fejét. Megint a kérdések hada, és megint be fog pipulni, de most vajon mit tüntet el?
- Lassan teát is főzhetünk akár.



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3