Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
Kísértetkastély
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
10

Utolsó Poszt Today at 9:11 am
Következő oldal


Changeling


 


Fogalmam sincs, mi folyik itt. Ez a ház tele van olyan dolgokkal, amiket még életemben nem láttam, bár most ez aggaszt a legkevésbé. A gond az, hogy a testem nem az én testem. Elvette egy démon. Tehát ha egy szörny megszáll egy embert, akkor az ember lelke máshová száll. Ezt így már kezdem érteni, de akkor is vissza kell szereznem magamat.
Lépteimet megindítom, de a cipő ami a lábamon van, túl nehéz. Ez a sok gúnya is. Hiába van rajtam több réteg általában, ha köpenyemet is beleszámoljuk, ezek a ruhák nagyobbak, éppen ezért nehezebbek is. A mozgást sem könnyítik meg. Először cipőmet rúgom le, miután megküzdök vele. Utána leveszem magamról ezt a sötét valamit, amihez hasonlót egy másikon is láttam az imént. Egy másik nem nőn.
- Nekem van lelkem. Add vissza a testem, démon! – mordulok fel, olyan hangon, akár azok a nagy, szőrös, erdei állatok.
Nem az enyémen. Elindulok saját alakom felé, ám mielőtt megragadhatnám, hogy kirázzam belőle azt, aki elfoglalta, megtorpanok. Érzek valami… furcsát, mindenfelől, kivéve magamból. Az eredeti magamból, mert a mostaniból szintén árad valami és az nem a szag. Bár az is fura. Körbe pillantok, hátha más is észreveszi, na meg közben megbizonyosodom róla, hogy tényleg mindenkit beleng valami, kivéve az én emberi testemet. Mi a fene ez? Ha pedig nem lenne elég, egy újabb fajta csatlakozik az egészhez, ami a lépcső felé mintha töményebb lenne.
A kattogás is arról jön. Most, hogy másra is képes vagyok figyelni, már hallom azt is. Csupasznak nem nevezhető lábaimon elindulok az arra induló után, de csak miután megbizonyosodom róla, hogy senki nem akar közvetlen mögöttem felmenni. Ha mégis, úgy kivárom a sor végét, nehogy valaki hátba támadjon. A szörnyekben nem lehet bízni. Addig, amíg várok, egy helyben állva megmozgatom anyagba bújtatott lábujjaimat. Meleg és puha ez a valami, amit az emberek a cipő alá húznak. A démon annak idején nem mondta hogy mi ez, úgyhogy fogalmam sincs. Még mást sem hallottam erről beszélni, az viszont biztos, hogy kisebb bűzt áraszt magából. Sebaj, az én orrom hamar megszokja, a démonok meg legalább nem jönnek a közelembe.



Online
avatar



☩ Reagok :
44
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 7:34 pm
Következő oldal


Changeling


Mikor lenézek magamon, nem éppen a szokásos domborulatok köszönnek vissza. Aminek lent kellene lennie, az kicsit felcsúszott. Megtapogatom a mellkasomat, puha, húsos. Kissé ugyan lapos, de mégis határozottan női emlők ezek a kemény izmaim helyett. Mi a tököm? Hol a tököm egyáltalán? És hova tűnt az öltönyöm? Tán elveszett az éterben? Az állkapcsom megfeszül, majd körbenézek a helyiségben és kisvártatva meglátom a saját testem. Vissza kell szereznem! A buké sem szűnt még meg, tovább irritálja orrlukaim. Már épp elindulnék a saját testem felé, ám hirtelen megtorpanok, ugyanis ismeretlen, fura érzések kerítenek hatalmukba. Az arcom égni is kezd, ezért lefejtem magamról a legfelső réteg rongyot, így mindjárt szebb az élet. Pislogok egyet-kettőt, majd kedves mosoly szökik arcomra és beleszagolok a levegőbe. Valami megváltozott, ám mégsem értem mi. Mézes-mázos, édes illat szökik orromba, behunyt szemmel mélyeket szippantok a levegőből. Habos sütemény lesz ez! Fogalmam sincs az mi, de a képe elég élénken tanyát ver elmémben, hamar rá is izgulok.  Megkordul a gyomrom, mit megkordul? Úgy korog, mintha égi háború dúlna benne. Megpördülök a tengelyem körül, majd keresni kezdem az illat forrását. Akarom, kell nekem, éhes vagyok, édes, habos-babos finomságra éhezem. Anyám, mit művelek én? Mintha nem is az én gondolataim lennének. De követem az illatfelhőt, nem bírok neki ellenállni, elcsábulok, mint valami hormonok láncára vert Romeo. Egészen egy oldalsó ajtóig vezet a szimatom. Megvakarom a fejem búbját, nehéznek és kényelmetlennek érzem a fejemen trónoló hajköteget. Benyitok a rozoga ajtón és reményeim szerint a konyhában találom magam, ahol várnak a habos süteményeim.

Online
avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 10:28 am
Következő oldal


Changeling

────────────      ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Valami van a levegőben. Már odakint is érezni lehetett,  de a házba lépve ez a szokatlan érzet csak tovább erősödik. Valami földöntúli árad a falakból, a tárgyakból, mindenhonnan. Mintha egy elátkozott helyre érkeztem volna. Nem tudom, ki hogy van vele, de kezdem magam elég kényelmetlenül érezni a bőrömben. Mintha nem lennék egészen önmagam, és ezért nem a ház rideg hangulata tehető felelőssé. Sokkal inkább a mellkasomból kidudorodó két kitüremkedés, ami váratlanul a látóterembe kerül. A gyér látási viszonyok miatt a lábam beleütközik valamibe, letekintek és lám, ott vannak az ikrek. Egyszerre ül ki meglepettség és értetlenség az arcomra, néhány szitokszó kíséretében, de azért a tenyerembe veszem őket és kicsit megmarkolom. Valódinak tűnnek. De ezt mégis hogyan? Nem vágom mi történik itt. A kattogó hang továbbra sem hagy nyugodni. Nagyon idegesít. Más esetben hagynám és nem vennék róla tudomást, talán odébb is állnék, de rám tör valami szokatlan érdeklődés. Amolyan kíváncsiságféle, ami nem hagy nyugodni. Tudni akarom mi ez a zaj. Tudni akarok mindent. Ezért a mellvizsgálatot felfüggesztve, könnyed léptekkel indulok felfelé a lépcsőn, majd pár lépés után megtorpanok. Mi az ördög? Egy kellemetlen érzés nyíllal belém, amikor valami hirtelen bevág a fenekem közé. Bizonytalanul nyúlok hátra és egy lazább mozdulattal rántom ki onnét az anyagot. Ekkor tudatosul bennem, hogy a ruházatom is megváltozott. Benézek a szoknyám alá, és meglátom, hogy valami női bugyinak aligha mondható valami feszül rajtam az alsóm helyett. És még a lábaim is csupaszok. A fenti plusz is értelmet nyer, a hiányzó tökeim láttán.
-Mi a fene folyik itt? - szólalok meg és zuhanok egyúttal újra döbbenetbe. A hangom is megváltozott. Mire felvergődöm a lépcső tetejére túljutok a kezdeti sokkon. Ha nem volna az a kattogó hang, első dolgom lenne valami tükröződő felületet keresni, hogy megnézzem benne magam. Van egy sejtésem, mi történhetett, de inkább próbálok nem rágondolni. Már az emeleten járkálok és keresem a hangforrást, ami egyre hangosabb. Az ütemes kattogás az egyik ajtó mögül jön. Légiesen surranok a folyosón, miközben párszor újra hátranyúlok, hogy megigazítsam magam. Bosszantó ruhadarab, állandóan bevág. Fontolóra veszem, hogy megszabadulok tőle.

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 1:23 am
Következő oldal


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 394 • Credit:

 
Szép lassan betéved mindenki, még az is, aki nem akart. Egész jól összegyűlt a kígyócsalád egy része, meg olyanok, akiket hírből sem ismer. Futólag látja csak őket, látta, mert mire bármit is kérdezhetett volna, valami megváltozott. Egyik pillanatban minden oké, aztán...
Kik előre mentek, már nem szólhatnak, de akik utána lépkedtek be, azok láthatják, ahogy a szoba közepén áll, mintha odaszögezték volna lábait, és arca a sírás, a dühroham és valahol az idegösszeroppanás közelében járhat. Mély levegőket vesz, mellkasa hullámzik, és az extra domborulatokra letekintve cseppet sem lesz könnyebb elviselni, vagy épp feldolgozni.
- Hogy a jó bánatba nőttek melleim?! Most komolyan! - nem, ez csak valami illúzió, biztosan. Lehet itt ül egy kedves kis alak, és jókat röhög a sarokban, ahogy ujjaival megböködi a kebleket, amelyek puhák és valódiak. Rapid plasztika. No de akkor...
- Te jószagú – majdhogynem lesápad, mert hát eleve nem a megszokott felállásban, vagyis ruháiban tiporog, egy olyan pontig, ahol úgy véli, láthat is valamit. Egy ablak maradványa, de akárhogy illeg-billeg, hajol közelebb, vagy dörzsöli, csak egy pacát lát, semmi többet. És morog, vagy inkább, ezzel a bájos hangocskával dorombol. Csüggedt sóhajjal fordul vissza a többiek felé, hessegeti el a tincseket arca elől, és realizálja, hogy nem emlékszik, hogy ők jöttek utána. Hát..
- El ne ájuljatok, ez valami beteg... öhm... nincs lelkünk, nem lehetünk más bőrében, szóval. Ugye? - elvékonyodik a hangja, bizonytalan. Most aztán végképp illik rá az, hogy cuki. Nem, amint felfújja az arcát, és csípőre tett kezekkel, lábával dobogva néz el a szalon, és a lépcsők felé. Hallja a kattogást, látja a roncsokat, azt, hogy ez egy pokolian szétvert hely, csak épp túlságosan pörög az agya, és mondjuk úgy, egyelőre lekaparná a bőrét. De tovább veszi a mély levegőket, ahogy azt egyszer hallotta, és ha lenne zacskója, még azt is használná. Csak el ne ájuljon.
Legjobb lenne kirohanni, de fél, hogy így marad, mert hát, valahol ott van az a fele is, amit ismer és amit tapogatott eddig, aki az arcát viseli, ha el nem tűnt végleg... Maradni kell. Így, kihúzva magát, nagyot nyelve, tétova lépésekkel indul meg a lépcsősor felé. Valami arra nem kerek, a kattogás, vagy csak tippel. Semmiben se biztos.
- Jöttök vagy sikítoztok még egy sort? - nincs túl a sokkon, de nagyon jól eljátssza. Laza mozdulattal dobja hátra haját, és elindul felfele, akár ringó csípővel is, ha úgy szebb látvány.


Online
avatar



☩ Reagok :
106
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 11:32 pm
Következő oldal


Changeling
Bizsereg minden tagom, de nem úgy, ahogy eddig. S szokatlanul más perspektívából látom s érzem a dolgokat. Ismerős, de mégis ismeretlen. De úgy látszik, nem csak én vagyok az, aki ma már a pohár fenekére nézett, sőt ahogy elnézem testvérem valami komolyabb dolgot is magához vett. Nem igazán pereg a nyelve. Csak elismerően vigyorgok rá. Szokás mondani a vér nem válik vízzé. Próbálok szokásomhoz híven kecsesen átsiklani a termen a képhez, hogy annak szakadt részeit, hacsak egy pillanatra is, de összerakjam. Kíváncsiság. Igen, a próbálok, pontosan megfelelő szó erre, menne is, ha légiességemet, mely akár a pillangó nem egy feszített mellű pitbull darabos mozgása váltotta volna fel. Kezdem kellemetlenül érezni magam a testemben, de a rokon vijjogása eltereli a figyelmem. – Na mi van, rájöttél, hogy a kis kígyó nagyobbra is tud nőni? – sandítok át a vállam felett szemtelen vigyorral a képemen. – Khmm..krrr… - na nem egy szőrcsomó akadt a torkomon, csak mintha az őszi hideg nem tett volna jót a torkomnak. Még a végén kiderül, hogy nem csak az erőnk, de az immunrendszerünk is oda lett a ládában. Ezért előkapok a zsebemből egy mentolos cukorkát, s dobom máris a számba. Legyünk felkészülve mindenre, sose lehet tudni mikor jön szembe, az, amit akarunk. Megmustrálva a képet, már libbe… lépkedek, mint egy birodalmi, a zongorához tovább. Hozzám nem méltóan lapozom át a könyvet. Hacsak nincsenek benne képek, kelletlenül dobom vissza a tetejére, hogy hangtalanul csússzon tőlem a legmesszebbre. ~ Micsoda vétek!~ tiltakozok saját cselekedetem ellen, mintha nem is önmagam lennék. Szórakozottan húzom végig az ujjam a zongora billentyűin. Mindig is kedveltem a zenét, ha akad kis szék melyre formás hátsómat helyezhetem, úgy meg is teszem, s lenyomok rajta néhány billentyűt. Ahogy elnézem a szalont évek óta nem volt, aki behangolja. Sebaj. Furcsa indíttatásból vagy csak, ha akad ott kotta, arra pillantok fel. A sokk biztos az az oka, hogy először szólni sem tudok. Aztán: - Mi a jó büdös ku… - kuvikolok akár az óra, amelyik éjfélt ütött.
[/quote]

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 7:35 pm
Következő oldal


Changeling
A válasz azonban nem arról jön, amerre a lányt látom. Hanem teljesen máshonna. És más hang irányából. Persze közben feltűnik, hogy Marcus is itt van. Szegénykém nem emlékezhet rám, de…
Miért egy férfi válaszol nekem?
- Elnézést, de… - kezdenék bele, viszont mégsem megy… Ez a hang. Vajon a falakkal történt valami? Hiába is nézek szét a tépett fesményen kívül semmi sem ragadja meg figyelmemet. Hajamat újra fülem mögé simítanám - kényszerű mozgása ez az elmémnek - ám újra nincs mit…
Gyanakodva fordulok vissza, hisz valami nagyon furcsa érzés kerít hatalmába. Valami, amit eddig nem tapasztaltam még, ami új. Valami… nem is tudom, hogy mihez hasonlíthatnám. Mintha egy meleg kályha forrósága áramlana felém. De amit látok az...
Én..
Első reakció, mely kibukik a számon nem más, mint egy éles sikoltás… Lenne, ha épp nem újra valami egészen vékony, mégis férfinak mondható hang jönne ki a torkomból.
Összezárt lábakkal, mégis hosszúra nyúlt lépésekkel indulok meg, de…
Az első lépés után fájdalom szökik ölembe.
- Mi a… - bukik ki belőlem a kérdés két tenyeremet letapasztva az érzékeny helyre, ahol… Megfogok valami nem odaillőt. S hiába markolászom, az ott van. Fáj és… ruganyos, mégis… golyós. Mégis…
Csillagok fájdalmai közepette tekintek le de… nem azt a ruhát viselem, amit szeretnék. S nem az a kéz fogja azt a valamit, aminek nem kellene ott lennie, amit már megszoktam.
- Mi a… - úgy tűnik ennél többet nem jön ki belőlem. - Ugye nem...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar


If you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Reagok :
16

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 7:12 pm
Következő oldal


Changeling

Qué sera sera • szószám: 297 • Credit:


A házba lépők mind furcsa tapasztalások elszenvedőivé válnak. Egyesek még csak a látószög változását, netán oda nem illő hajszálakat vettek észre, megint mások már ennél komolyabb test-élményekkel gazdagodhattak.
A környezetüket inkább felfedezni vágyók, avagy Ophilia és Calypso a nappaliba érve az egész épületre jellemző felfordulást és kuplerájt realizálhatnak. Bal kéz felől két ablak ékesíti a tapétázott falat - rajtuk elnyűtt, szürke függönyökkel -, míg jobb oldalt egy hatalmas olajfestmény. Valaha egy őrangyalt ábrázolt, ám szárnyainál és glóriájánál érdekes szakadások figyelhetők meg. Mintha valaki dühből nekiesett volna a szerencsétlen képnek. Amennyiben elszakad tőle a tekintetük, kicsivel odébb egy komódot pillanthatnak meg, melynek egyik fiókja még épen, csukva, a másik pedig félig kiszakadva támasztja a rozoga padlót. Akad egy könyvespolc és kandalló is a szalonban, no meg a zongora. Ha közelebb merészkednek hozzá, tetején egy poros, tépázott könyvet találhatnak; Pán Péter a Kensington Parkban címmel.
Azért a kint maradók sem maradnak ingerek nélkül, mindazok, akik leviatán testtel rendelkezhetnek, érezhetik a házat átitató, furcsa mágiát. Nem hasonlítható az övéjükhöz, az angyalokéhoz vagy a démonokéhoz, de még a félszerzetekéhez sem. Ez valami egészen új, egészen más - persze, sokaknak alapvetően a mágia érzékelése is az! -, csakhogy amíg a bejáratnál érzett eddig a legerősebbnek, most mintha az emelet környékére lenne tájolható a gócpont. Az a kattogó hang sem akar alábbhagyni, s mintha szavak nélkül szólítgatná Markant, gyere, gyere ide…
A testvérét, Seth-et is érdekes késztetés keríti hatalmába, de míg Markan hátán a hideg borsódzhat, addig az ő lényét vajmi kedves, szeretetteljes aura öleli körbe. Az imént tapasztalt bűzt apránként elkezdi felülírni valami igazán kellemes ételé, süteményé, vajon honnét jöhet? A láthatatlan illatfelhő a jobb oldalról érzik, talán a leghátsó ajtó irányából? Még nem egészen tudja biztosan behatárolni, ám kétsége sem lehet afelől; ő ezt akarja, engedelmeskedni kíván a néma akarat óhajának.

avatar



☩ Reagok :
10

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 11:39 am
Következő oldal


Changeling


 


Egy romos ház előtt állok, néhány furcsa szerzettől nem messze. A távolságot tartom tőlük, hiszen nem tudhatom, hogy démonok-e, vagy sem. Köpenyemet összehúzom magamon. Kezem kardom markolatára csúszik arra az esetre, ha szükségem lenne rá. Furák, de úgy tűnik, egyiküket sem érdeklem. Szerencsére. Pont emiatt, és azért, mert érdekesnek találom ezt az épületet, követem őket. Jó pár lépésnyire lemaradva, az utolsó már mondhatni beért, mikor én megindulok. Az első, aminél megtorpanok, az a fura alak az ajtóban. Vigyora rémisztő, akár egy démoné. Arca színe sem normális, de még mielőtt bármit tehetne velem, képébe húzok egy nagyot.
Talán emiatt, talán más miatt, de valami furcsa. Érzékeim azt suttogják, azonnal forduljak meg és menjek. Így is teszek, ekkor azonban már valami furcsa. Távolabb vagyok a bejárattól, mozdulatomkor pedig az egyik fallal kerültem szembe. Minden sokkal alacsonyabbnak tűnik, mintha összement volna. Ugye nem? Félve tekintek körbe, figyelve a teret, attól tartva, tényleg kisebb lesz. Aztán orromig eljut az, ami nincs. Olyan szag, ami nem belőlem szokott áradni. Nekem többnyire a földhöz hasonlít, mert azon alszom. Meg egy kis por, meg ilyenek, de ez más. Lapátnak tűnő kezem magam elé emelem. Mintha megnőtt volna. Lehet nem is a szoba lett kisebb, hanem én nagyobb?
Testemet kezdem tapogatni, hogy észrevehessem a változásokat. A ruháim is mások. Még soha nem láttam ilyen öltözéket közelről, csak a távoli embereken, ugyanakkor azokon is ritkán. Több réteg, ahogyan én öltözködöm, csakhogy ez is… tisztább. Szám elhúzva szimatolok még, hogy bebizonyosodjak róla, majd folytatom a változások feltérképezését. Mellkas tájon mintha laposabb lennék. Ruhám előre húzva, belesek alá, majd tátott szájjal emelem fel tekintetem. Eltűntek… Újra és újra ellenőrzöm, de semmi. Ennek a tényétől úgy megrémülök, hogy egyelőre elhalasztom a további kutakodást. Helyette az előttem besétálókat figyelem, hogy ők észrevettek e valami szokatlant. Lesem őket, és magamat. Legalábbis azt az alakot, akit a vízben szoktam látni. Ez biztosan egy rossz álom. Nem olyan rossz, mint máskor, de sokkal jobbnak sem mondhatnám.



Online
avatar



☩ Reagok :
44
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 15, 2018 7:40 pm
Következő oldal


Changeling


New Yorkba utaztam Kaliyohoz. Van egy két dolog, amit le kell tisztáznom vele. A város utcáit róvom, körülöttem a világ kifordulva önmagából. Emberkezdemények rohangásznak mindenféle bugyuta és nevetséges jelmezekben és édességért kuncsurogva zargatják a környékbelieket, akik rendre ajtót nyitnak és engedelmesen teleszórják őket minden szarral. Annak idején egészen máshogy értelmezték az álarcos mulatság fogalmát. Őszintén nem értem, mi értelme ennek a Halloweennek, vagy mi a tökömnek, az ijesztgetések éjszakájának, mikor Amara már ígyis elég sötétséget és rémeket eresztett a világra. Például kapásból minket. De az embereknek úgy látszik, az se volt elég, a hagyomány az hagyomány, még akkor is, ha túléltél egy apokalipszist. Talán már nem jut elég izgalom a számukra, mert lassan a démonok is elvesztik eredeti funkciójukat. Az angyalok meg bediliznek. Megértem őket, hogy vágynak egy kis terrorra. Ráadásul még élvezik is a mesterségesen keltett félelmet és minden velejáróját. Egy ügyetlen sárkányjelmezbe bújt kölyök szalad nekem, mivel nem előre, hanem hátra figyel, majd visszapattan rólam és seggre pottyan. A szorgosan összegyűjtött kincsei a földön landolnak, cukorkái szanaszét gurulnak. Rám néz nagy, csillogó szemekkel, vár valamire. Csak tudnám mire! Közelebb lépek hozzá, majd lenézek rá érzelemmentes arccal és megvillantom kígyó szemeimet. Aztán rátaposva a még épen maradt zacskójára lazán tovább sétálok. A kölök bőgni kezd az anyjáért. Szánalmas! Abban a pillanatban tekintetem egy már szebb napokat is látott épület felé szegezem, megérzem testvéreim jelenlétét. Calypso, Athan és Markan. Vajon mi szél hozta őket erre? A romhalmazhoz érve Athan értetlen arcát pillantom meg. Valamit nagyon nem ért.
- Ki érti? - kérdezek vissza. Nemcsak mi, mások is kerülgetik a házat, egy szőke nő épp előttünk lép be az épületbe, nem messze tőlünk meg valami csőlakó asszony álldogál, talán kinézte magának ezt a helyet hajlékul.
- Mit keresünk mi itt ezen a pusztulat helyen? - érdeklődöm testvéreimtől, miközben követem őket a bejárat felé. Mit akarnak ezek, szeánszot tartani, mint a bolondok? Nem mintha nem követném őket én is birka módjára. Felettébb furcsa nekem ez az egész. Egy irritáló pofájú modern udvari bolond mellett sétálok el, legszívesebben leütném. Még szerencse, hogy csak egy bábu. Amint belépek a romhalmazba még jobban elfog a különös érzés. Mintha könnyebb lennék, mintha megszabadultam volna a vállaimat nyomó terhektől, mintha nem lennének annyira beállva az izmaim. És mintha minden megnyúlt volna körülöttem. Beleszagolok a levegőbe, valami rohadt büdös. Ránézek testvéreim értetlen arcára.
- Itt egy hullát re…- rejtegetnek? Kezdek bele kérdésembe, de nem fejezem be a mondatot, mert a torkomból előtörő hangot egy mutáló kölyök is megirigyelhetné.
- Mi a tököm? - nézek le magamra és nem hiszem el, amit látok. De azt se, amit hallok.

Online
avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 15, 2018 5:57 pm
Következő oldal


Changeling

────────────      ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Mióta kivetett magából a láda, próbálom felvenni a lépést ezzel az új világgal. Nem egyszerű, mert minden napra jut valami. Itt a következő: Halloween. Így nevezik a halandók ezt a felfordulást, ami most a városban zajlik. Kényelmes esti sétára indulok a belváros felé. Kezemben egy szál cigi. Mélyet beleszívok miközben figyelem, ahogy az utcákat jelmezbe öltözött emberek és cukorért kuncsorgó, vödrökkel rohangászó kölykök lepik el. Innen-onnan, a házak oldaláról pókhálók és csontvázak lógnak, a kertekben ijesztő síron túli figurák. Na meg ott vannak még azok a furán kivájt, világító tökök is. Tök értelmetlen. Hirtelen megállok egy romos épület előtt. Látszólag nem különbözik a többitől. Nem tudnám megmagyarázni, de valamiért mégis megragadja a figyelmemet. Talán az az ocsmány vigyorgó bohóc az oka, ami az ajtó mellett hever. Talán nem. Viszont nem én vagyok az egyetlen, aki a ház előtt köt ki. Néhány testvérem is feltűnik itt. Mint egy szűkebb körű családi találkozó. Páran belépnek az épületbe. Nem sokkal később én is közelebb merészkedek. Közelebbről sem bizalomgerjesztőbb ez a hely, fel is merül bennem, miért akarok én oda bemenni? Egy újabb kérdés, amire nincs válasz. Csak egy megérzés. Abszurd gondolat, mintha maga a ház akarná, hogy a belsejébe lépjünk. Ám legyen. Még beleszívok egy utolsót a bagómba, miközben egy pillantást vetek a bohócra. Van benne valami természetellenes, de lehet, hogy csak a képére száradt debil vigyor miatt gondolom ezt. Amint átlépem a küszöböt, különös érzésem támad, amit a hely nyomasztó hangulatára fogok. Teszek pár lépést, és érzem, hogy valami megváltozott. A lépteim rövidebbnek tűnnek, a mozgásom könnyedebbnek, a tér magasabbnak. Közben idegesítő kattogó hangra leszek figyelmes, körbenézek keresve a zaj forrását. Valahonnan fentről jöhet. A hátam mögé nézek és ahogy fordulok, valami váratlan az arcomba csapódik.
-Mi a franc? - mordulok fel magamban, és seprem ki az arcomból a pókhálót, de gyorsan rájövök, hogy nem az. Ami a képembe simult, az a hajam.

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 15, 2018 9:46 am
Következő oldal


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 385 • Credit:

 
New York megőrült. Ezt tudja megállapítani akkor, mikor utcára lépve abban a fergetegben találja magát, amely a ma estére oly jellemző. Maskarák, dekorok, lámpások hada került ki, és a járókelőkre, vidáman csacsognak és édességeket próbálnak gyűjteni, hátha még akad valami, amit annak neveznek. Arcán némi döbbenet mellett, értetlenség lakozik, ahogy elnézi ezt az egészet. Azt hitte, sokat olvasott már, vagy épp látott eleget, de ez azok közé tartozik, amit vélhetően átlapozott. Tisztában volt olyannal, hogy létezett számukra karácsony, ahol fenyőfákat díszítettek ki – és ami biztos, hogy nem ez -, illetve hogy születésük napját családostól ünnepelik serényen, vagy épp valami hálás dolog, ami nem jut az eszébe. De ez? Nem rémlik semmi sem, így ezzel a kavarccal a fejében indul meg előre, és keresni, érezhetően többen vannak itt most a kígyók, mint bárhol máshol. Áldás vagy átok, majd eldönti valaki. Így, talán a szerencséje okán leli meg az épületet, ahol összegyűltek és ahol meglelheti testvéreit is, és talán némi választ erre az egészre.
- Én már semmit sem értek ma – sóhajtja oda fivéreinek, futólag, amint a közelükbe ér, és ahogy a lányok előre vonulnak, úgy vonja fel szemöldökét. Miért akarna bárki ilyen helyre bemenni? Biztosan elment az eszük. Kérdő pillantás a többiek felé, hátha ők már tudják az okot, miért kell ide betérni, de úgy látja, ez talán nekik is olyannyira talány, mint neki. És, mintha egy láthatatlan kéz óvatosan tessékelné befele, ösztönözné, megindul. Egy utolsó pillantás a felbolydult városra, majd átlépi az ajtót.
A bohóc... Ritka rusnya egy népség, meg kell hagyni. Talán ettől borzong meg, rázza a hideg vagy épp az undor, gyorsan maga mögött kívánja hagyni, egy kicsit lábfejjel még lehet bele is rúg, de talán csak a szél játszik ilyesmit. Az érzés elhal, cserébe marad más, furcsa, mint a nyakát csiklandozó hajszálak, vagy épp egyéb apróságot, amelyek eltörpülnek a ház romos mivolta mellett. Kezét zsebre vágná menet közben, de nem leli a kabátja rejtekeit, csak oldalát sikerül tapogatnia, mintha elvesztett volna valami fontosat, és közben meglel valami mást. Homloka ráncolódik, arcába egy tincs tódul, amit dühösen hesseget el, és szemei nagyra tágulnak.
- Mi a jó... - elakad a szó, magába fojtva ér be a többiekhez, néz maga mögé hátra, és toporog kissé. Talán csak egy rossz tréfa, gondolja, és nagy levegőt vesz. De hajaj... Kár volt. Él a pánik.


Online
avatar



☩ Reagok :
106
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 8:13 pm
Következő oldal


Changeling
A mai éjszaka más, rémeknek öltöző ember kezdemények járnak kelnek a sötétségben, s cukrot kunyerálnak, minden házba becsengetve. Közben pedig elfelejtik, hogy az igazi szörnyetegek köztük járnak. Olvastam egy házról, melyről az a hír járja, hogy borzasztó dolgok történnek ott ilyenkor. Gondoltam, megnézem magamnak ezt a helyet. Három meglehetősen ismerős arc, s talán egy negyedik, kinek csak karcsú alakját látom belibbenni az ódon kapun. De a másik három közül, csak az egyik látványa kelt bennem valamiféle meleg érzést, míg a másik kettő… hogy is mondjam, még mindig fenntartással kezelem őket. Azért valami mosoly félét megeresztek feléjük, bár nem eresztem bőlére. Ennek csak két oka van, az egyik a viszontlátás a másik pedig a negyedik, egy eddig nőnek mondható alany, bár nehéz megmondani annyi kosz van rajta, s a szaga? Hogy stílusos legyek, mint a rohadt töknek. Nem is sokat szórakozok, belépek az ajtón, de előtte kiöltöm a nyelvem az őrt álló, mázas pofázmányú bohócra. A hatalmas csarnok, a maga kopott fényével is megfogja a Leviatán lányát, olyannyira, hogy a hideg is végig fut a hátamon. Furcsa érzés kerít hatalmába, olyan lazának érzem magam, de talán csak az a néhány pohár puncs tehet róla, a közeli bárban..  Elsőnek végig járom ezt a termet, majd bekukucskálok az ajtó nélküli szalonba. Végül mégis csak úgy döntök, ott is körül nézek, ezért jöttem ide, nem? Csak az ajtóból fordulok vissza, mikor valaki a nevemen szólít… - Hmm? - fordítom kérdőn a fejem a hang irányába, miközben megvakarom a tököm.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 7:06 pm
Következő oldal


Changeling
Különös, hogy mi mindent képesek megtartani az emberek, ha a hagyományokról van szó. Vagy inkább csak a megszokás lenne? Hiába a másfél éves földi pályafutásom, be kell vallanom, hogy sose vettem részt még ilyesfajta mulatságon.
Ahogy járom a város utcáit rá kell jöjjek az emberek kitettek magukért. Egy kis jutalom nem is árt nekik, mégpedig azáltal, hogy ma békében alhatnak tőlem. Sőt mi több, magam is betérek a forgatagra.
Betérnék, ha nem fordítana máris rettentő kíváncsiságra egy régi kúria romos állapota. Szomorú látvány, hogy mivé lesz az a művészet, melyen több tized ember is dolgozott. Viszont van valami az ajtajában. Egy fehérre kikent, hatalmas orrú, fekete szemű… Bohóc? Úgy rémlik, hogy az emberek így hívták őket. Kíváncsian lépdelek egyre közelebb és közelebb az épülethez. Nyílt titok, hogy vonz minden, mi számomra ismeretlen és vonz minden, minek egy picit is köze van a történelemhez. Ez a ház pedig ennek tűnik.
Emlékeimbe kutakodva hamarosan rá is jövök, hogy kihez tartozott egykor ez a kúria. A Smith család, nem voltak különlegesek. Divattervező volt a férj, a feleség pedig háziasszony. Szeretetben neveltek fel három gyermeket. Az egyik átvette a családi vállalkozást, ám az hamar befuccsolt, a lányuk légiutaskísérő volt, a legkisebb fiú meg sajnos börtönbe végezte. Szomorú az élet.
Köröm cipőm sarka halkan reccsen meg a lépcső alatt. Azt hinném, hogy könnyű vagyok, hát igen, a látszat sokszor csal. Fel sem tűnik, hogy mások is nézegetik eme hajlékot. A magam részéről elvonulok a bohóc mellett, hogy egyenesen a házba érkezhessem.
Mintha mindig is itt laktam volna, egyenesen a nappali helységébe igyekszem. Hallom, hogy hátam mögött léptek surrannak el. Majd egy szőke hajkorona is.
S hogy valami túl furcsa.
Megfordulva viszont semmi különöset nem látok. Csak idegen embereket.
Viszont… Mintha az ajtófélfa mellé akasztott fali lámpa alacsonyabban lett volna. Szememet szűkítve lépek egyet…
S a cipőm sarka nem koppan. Letekintenék a lábamra, ám fentről hangokat hallok. S még egy Szőke hajzuhatagot.
- Calypso - mosolygok rá kedvesen, hisz felismerem a leányt. Nemrég hívott el egy randevúra. Lépek még egyet… S újra nem kopog a cipőm. Kezemet emelve orromat piszkálom, majd hajamat simítanám fülem mellé, ám az… Köhintek egyet. S ez a köhögés is furcsa.
- Mh… - jegyzem meg egyelőre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar


If you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Reagok :
16

Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 2:03 am
Következő oldal


Changeling
☽ Qué sera sera • Szószám: 351  • Credit:
New York mintha átalakult volna… No nem a legutóbbi árhullám által megtépázott falakra és épületekre kell gondolni, hanem a számtalan dekorációra, és az esti órákra kevéssé jellemző, maskarákba bújt tömegszaporulatra az utcákon. Ha valaki nem ismeri halloween ünnepét, az bizony most teljes tanácstalanságban ácsoroghat a nyüzsgő forgatagban, éppen, mint a szellemház környékén toporgó hatos. Akár egy vicc is kezdődhetne így; van négy leviatán, egy angyal és egy feketevérű világtalan, akik egy ódon épület szomszédságában várakoznak megilletődötten. Tán az angyalnő már szembesült éltének hosszasan nyúló folyamán a szokással, de a bőrén még nem tapasztalhatta. Vajon emiatt veszi elsőként a bátorságot, hogy fellépjen a romos, nyikorgó tornácra, melynek ajtajában egy szélesen vigyorgó bohóc várja? Ki tudja, mindenesetre ő teszi meg az első lépést befelé.
Hogy ki követ kicsodát, azt csupán az érdeklődés és izgatottság mértéke határozza meg, ám egy biztos, mindenki, aki Ophiliát követőn átlépi a ház küszöbét, furcsa érzést tapasztalhat - a bohóc tekintet-tapasztó ocsmányságán és különös auráján felül, természetest. Egyesek mintha más perspektívából látnák a világot, másoknak a ruha válik szűkössé, netán a haj szokatlan súlya tűnik fel a fejen… Mégis, a ház kiváltképp megragadja a figyelmet ahhoz, ne legyen olyan fontos rögvest fellelni a furcsaságok magyarázatát.
A bejárati ajtó egy valaha hangulatos, jelenleg lerobbant, terebélyes előtérbe vezet, melyet rozzant, töredezett oszlopok szegélyeznek két oldalról. Szemben egy lefele szélesedő, tölgyfából faragott lépcsősor nyugszik, rajta kopott, poros, tépázott vörös szőnyeggel, már amennyire a színét meg lehet állapítani. Jobb és bal kéz felől két-két ajtó található, bal oldalt az elsőnek inkább csak a helye, hisz tökéletesen belátni az egykori szalon tágas helyiségébe. Akadnak fények az épület egészében, de csekély a világosság, mit nyújtanak, azonban ennél is érdekesebb, hogy hiába a tükrök vagy tükröződő felületek megléte, mintha hamis lenne mind; mattak, fénytelenek.
Az egyedüli működőképes reflektáló az bizony a léleké, egymás tekintete. Esetleg az idegen megszólítás… Bizonyosan elment a másiknak az esze, a hely rendkívüli hangulata tehet róla, és ez a bosszantó kattogás a háttérből. Várjunk, honnét is jön ez? Mintha az emelet felől hallatszódna. Na és ezek az olykor felreppenő, különös gondolatok a fejükben, akárha nem is az övéik lennének… Ki érti ezt?

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:32 pm
Következő oldal


New Yorkban nehéz kísértetházról beszélni, mikor az épületek zöme lepusztult és lakatlan, ez a külvárosi kúria valahogy mégis megnyerte magának a becses címet. Év közben is kedvelt helye a vállalkozó szellemű kísértetvadászoknak, dideregni vágyóknak, ám a holtak éjszakáján mondhatni övé a főszerep.
A rémisztően feldíszített és kivilágított ház vaskos tölgyfaajtaja engedékenyen nyikordul a betévedő óhaja nyomán, a küszöbön viszont képtelenség átlépni anélkül, hogy ne szúrna szemet az ember - vagy egyéb szerzet lányának/fiának - az ezer wattos vigyorral felszerelkezett, megtépett külsejű bohóc...

Helyszínen zajló játék: Changeling
Mesélő: CherryPie


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2