Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
Kísértetkastély

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Kísértetkastély Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 05, 2019 12:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ What am I doing

Ruby & Cara
zene: Halloween  szószám: 414 • Credit:

 


A percek kínos lassúsággal teltek. Olyan érzés volt, mintha már órák óta a ház foglyai lennénk, de nyilvánvalóan még csak pár perce estünk csapdába. Ennek köszönhetően egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam a kétségbe esés, hogy talán sohasem fogok innen kijutni. A lány jelenléte egy kicsit javított az esélyeimen, de sajnos tény, hogy a természetfeletti lény, ami csapdába csalt már a fejembe is belemászott. Ebből következően elég nagy volt az esély arra, hogy a lány elméjét sem hagyta érintetlenül.
További aggodalomra adott okot, hogy a lány azt mondta, ő nem látja a bohócot. Ez két dolgot jelenthet. Jobbik esetben azt, hogy a bohóc is csak egy hallucináció volt, mint az anyám. Rosszabbik esetben viszont csak én érzékeltem a bohócot, és akkor a lány nem tud végezni vele. Tudni illik, hiába van csicsás bökőd, ha nem tudod hova kell szúrni vele. Elég volt, hogy ezt a gondolamenetet végig futtassam, ismét elöntött a pánik. A bohócoktól való félelmem, még a gyerekkoromba nyúlik vissza, és mint az ilyen mélyen gyökerező fóbiáknál lenni szokott, nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Az egyetlen bíztató dolog az volt, hogy a lány határozottan és haraggal telve lépkedett előre és úgy tűnt van egy terve. Nagy kár, hogy a terve nem volt túl átgondolt.
– Valószínűleg? Nem öltél még ilyen lényt?  
Nem tudom, hogy a kérdésem zökkentette ki, vagy a lény játszott az ő elméjével is, de mintha egy kicsit megváltozott volna a lány hozzáállása. Azt hittem őt nem lehet majd megingatni, amíg el nem éri a célját, de úgy láttam, mintha nem lenne túl jó állapotban mentálisan.
– Minden rendben? Jól érzed magad?  
Nyilvánvalóan ostoba kérdés, volt, mert láthatóan nem érezte jól magát, de ilyen helyzetben nem igazán lehet mást kérdezni. Ezen kívül kezdtem még jobban kétségbe esni, mert úgy tűnt, hogy az én eddig megdönthetetlennek hitt bástyám szépen és finoman de omladozni kezdett. Nem igazán volt lelki erőm, hogy az ő gondjaival foglalkozzak, amikor nekem is megvolt a magam baja. Minden alkalommal mikor lehunytam a szememet egy pillanatra a bohóc képe kísértett. Viszont be kellett ismernem, hogy a természetfellettihez egyszerűen nem értek, és ha életben akarok maradni, akkor muszáj a lányra támaszkodnom. Ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy rend legyen a fejében, és a túlélésünkre tudjon koncentrálni.
– Segíthetek valamiben? Vagy szükséged van valamire?  
A pengéjét úgy markolta, mintha az élete függene tőle. Valószínűleg ez így is volt. A probléma az volt, hogy az én életem is az ő finom kezeiben volt. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon nem tetszett.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Inferno


Kísértetkastély Tumblr_pib7wuJOgS1wcpipoo2_250
☩ Reagok :
14
☩ Képességem :
Valóság elferdítése
☩ Play by :
arctalan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 03, 2019 1:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Paranormal activity




A bohóc szempárja bele égett Cara agyába. Előtte van még mindig, ahogyan rá mered hatalmas szemekkel. Hiába a védelem, ha lehunyja a szemét ugyan úgy fel-fel villan majd. Anyja viszont már nem hatotta meg ennyire, talán a szellem nem látott be elégé a fejébe?
Ruby rosszul tudja, talán nem figyelt a szellemórákon. Hova is mehetnének? Be vannak zárva.
Ruby félelme nem múlt el, sőt erősödött. Félélelme, hogy megtudják, hogy nephilim eluralkodik rajta. Képzeletben látja, ahogyan Cara el kezd ordibálni, hogy felfedje a titkát, képzeletében az idegen elárulja mindenkinek, hogy Ruby nephilim. Elönti a nőt a gyűlölet, s talán Cara ellen fordul majd. Cara mit sem tud ebből. Cara annyit lát, hogy Ruby szenved. Mit tehet majd ő egy védtelen ember egy vadász ellen?
Rubyt megfertőzte gyűlölettel a szellem, s képtelen helyesen gondolkodni, csak azt látja maga előtt, hogy Cara felfedi a titkát. Teljesen kezd kifordulni magából. Angyal penge a kezében erősen hívogatja arra, hogy az emberbe mártsa.
Halk kacagás lesz úrrá a házon ismét, hiszen a szellem érzi, hogy beférkőzött a kis Nephilim agyába, kinek képességei a rúnák miatt még mindig nem működnek, így az ellenállás most nem megy neki. Az embernek kell most észhez térítenie a vadászlányt.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Kísértetkastély 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
62
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Kísértetkastély D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 7:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Halloweeni Buli
Ruby & Cara  • Credit:

Haladtunk előre és mikor megszólalt, hogy vigyázzunk a padlóra is, megfordultam és a szemöldököm felszaladt. Teljesen komolyan mondta, belőlem meg kitört a visszafojtott kacaj, ami után köhécseltem kicsit, mert hát egy ilyen kísértet lakta házban ki gondolná, hogy nem fog beszakadni bármikor alattunk az a fránya padló? Amúgy meg a tartó szerkezet is elég hülyén hangzott, de visszafordulva előre haladtam tovább és nem mondtam inkább semmit neki erre. Nyilván óvatosan lépkedtem, nem akartam zuhanni, persze engem az sem annyira hatott volna meg, mert vannak szárnyaim, amit persze inkább eltitkolnék. 
A lépcső teteje felé haladva valami furcsát éreztem. A szárnyaim kinőttek és észre sem vettem, de mikor hátranéztem, nem tudtam mozgatni és a másik nő is elég furcsán festett. A legnagyobb félelmem, hogy kiderül, hogy nephilim vagyok, ő még is valami bohócot emleget, hogy harapjam meg vagy öljem meg. Elnézek arra, de nem látok semmit.
- Nincs itt semmi bohóc. A szárnyaim sem nőttek ki igazából, mert akkor nem tudna így a hátam mögé jönni. Az a szemét belemászott a fejünkbe, hát ez remek...
Utána anyámat láttam meg, vérben úszva, vért köhögve elég ördögi mosollyal, hogy segítsek neki. Nem, ez nem ő, ő sosem nézne így rám és nem kérne segítséget, még ha az élete is múlna rajta. Ő mindig mindent egyedül akart megoldani. A másik lány hangja ránt vissza a valóságba és nézek morcosan magam elé. Nem, ez nem ő és nincs is ott senki, csak szórakoznak velünk.
- Nálam is. Óvatosan haladok tovább előre a lépcsőn, mert van egy olyan érzésem, hogy tuti be fog szakadni alattam vagy alattunk és pottyanunk vagy pedig felérünk és jöhetnek a szobák, amiket át kell fésülni.
- Rá kell jönnünk, hol halt meg ez a szellem vagy mi és utána tudunk vele végezni valószínűleg. Jegyzem meg hátrafelé, de közben előre figyelek végig, a kezemben a fegyverem markolva. 


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Kísértetkastély Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 27, 2019 11:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ What am I doing

Ruby & Cara
zene: Halloween  szószám: 526 • Credit:

 


Rá kellett jönnöm, hogy még nem is tudom a lány nevét, akire tulajdonképpen rábíztam az életem. Mondjuk nem igazán volt más választásom vagy ő, vagy az az ismeretlen lény. Nem kellett sokáig gondolkodnom rajta, hogy kinek a csapatába szálljak be. Jobban belegondolva viszont nem is érdekelt, hogy ki ő. Részemről Husikának is hívhatják, a lényeg, hogy kijussunk innen.
Figyelmeztetett, hogy a lény biztosan szét akar majd választani minket. Végül is logikus, mert együtt nagyobb esélyünk van a túlélésre. Annyira komolyan vettem a dolgot, hogy szíven szerint megfogtam volna a lány kezét, de azért az már tényleg vér ciki lett volna. Már így is beégtem, mert sajnos meghallotta, amit csak magamnak mormoltam, arról, hogy én az életem elvesztését nem ezen a helyszínen akartam abszolválni. Kellemetlen, de ez volt a legkisebb problémám. Majd a renomém helyreállításán ráérek később gondolkozni.
Nem teljesen értettem, hogy miért is lesz az jó nekünk, ha felfedezzük a helyet, de nem vitatkoztam. Ha úgy gondolja, hogy ez a helyes megoldás én követem. A repülő tárgyak kérdése, viszont komoylan elgondolkodtatott. Miközben lépdeltem a lány után, folyamatosan a környezetemet figyeltem. Nem akartam, hogy fejbe találjanak valamivel. Micsoda blamázs lenne, ha az lenne a sírfeliratomon, hogy fejbe találta egy antik kakukkos óra. Továbbá nem hagyhattam, hogy teljesen amatőrnek nézzen, ezért megpróbáltam valami okosat mondani.
– A padlóra is figyeljünk, nem lenne túl jó, hogyha beszakadna alattunk.  A tartó szerkezet komolyan meggyengült a tavalyi év során.
Gondolatban hátba veregettem magam, hogy végre valami hasznos gondolattal is előálltam. Mondjuk, hogy milyen tartó szerkezetről beszéltem, azt magam sem tudom, de blöffölni tudni kell. Reméltem, hogy nem mondtam valami oltári hülyeséget. A pillanatnyi hangulat javulás hamar szertefoszlott, amikor valami szörnyű dolgot láttam meg a lépcső tetején. Ugyancsak egy másodpercre, de felvillant, egy bohóc képe. Annyira megijedtem, hogy elbújtam a lány háta mögött, és az arcomat mélyen beletemettem a hátába. A jobb kezemmel a bohóc korábbi helyének irányába mutattam, és kissé magasabb hangon a szokásosnál a lányhoz szóltam.
– Ott egy bohóc. Harapd meg, öld meg vagy csinálj vele valamit.
Nos ennyit a szépen, évek szorgalmas munkájával felépített renomémról. Talán egy percbe is beletelt, mire kimertem nézni a lány háta mögül. Megnyugtató érzéssel töltött el, hogy a bohóc már nem volt ott. Talán eltűnt, vagy a lány csinált vele valamit, nem is érdekelt. A lényeg, hogy már nem volt ott. A pulzusom, mely korábban az eget verdeste már éppen csitulni kezdett, amikor valami szintén borzasztót láttam. Anyám jelent meg előttem, és szokásos stílusában az elért eredményeimet ecsetelte.
Két dologra jöttem rá. Egyrész, nyilvánvalóvá vált, hogy csak hallucinálok, mert az anyám nem lehetett itt ebben az épületben. Reménykedtem benne, hogy akkor a bohócot is csak a képzeletem vetítette ki elém. A másik dolog, hogy a terror, amiben anyám tartott, már nincs akkora hatással rám, mint régen. Azt hittem, hogyha újra látom majd egyszer az arcát, akkor újra az a szégyenlős kislány leszek, aki csak sírva játszott a babáival a sarokban, míg az anyja gusztustalan dolgokat vágott a fejéhez. Ehelyett, ahogy megláttam az arcát, és meghallottam a hangját éktelen haragra gerjedtem. A kezem ökölbe szorult, és éreztem, hogy szinte felrobbanok.
– Na most kihúzta nálam ez a szar a kibaszott gyufát.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Inferno


Kísértetkastély Tumblr_pib7wuJOgS1wcpipoo2_250
☩ Reagok :
14
☩ Képességem :
Valóság elferdítése
☩ Play by :
arctalan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 6:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Paranormal activity




A rúnák sikeresen megégetik Ruby ujját, míg a másik hölgy inkább bölcsen nem ér semmihez sem. A női hang mindenkinek máshogyan lehet ismerős, mindenkinek más régi fájó emléket idéz fel. Hiába minden drága Ruby képességeid még nem ilyen fejlettek, hogy ez sikerülhessen, és persze a nő gondolataiba nem is tudna bemászni. De ha be is tudna, csak fájdalmat és erőszakot látna semmi mást. A tükörben töltött hosszú idő megkeserítette a benne lakozó emberi lelkeket. Ha Ruby megpróbálna Cara gondolataiba is bele mászni a rúnák ezt megakadályoznák! Nem csak benntartja őket a ház, de a ternészetfeletti képességeket nem engedi használni, így emberi megoldások kellenek.

A vadászlánynak igaza van, valóban szét akarja választani őket. Cara idegessége egyre jobban szembetűnő szeretett szellemünknek, s ki is használja ezt. Ha felmennek a lépcsőn minden félelmük valóra válik. Házigazdájuk most az elméjükbe akar bemászni! Mindenkinek a legnagyobb félelmét mutatja be egy egy másodpercekre felvillanni. Legyenek azok pókok, vagy magasság, akármilyen félelem is.

Majd hallucinációkkal kezdi őket összezavarni, Rubynak a hallott anyát mutatja, ahogyan véresben úszva ördögien mosolyog rá. - Segíts! - Üvölt rá a hallucináció, szavai közben vért köp ki.
Caranak megjelenik ugyan csak anyja. - Ugye tudod miért mentem el? Mert egy csődtömeg vagy, egy senki. Néz magadra! - Hangosan nevet.
Minden lány a saját illúzióját látja csak. A szellem az emlékeikben turkál s próbálja megőrjíteni őket.






Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Kísértetkastély 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
62
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Kísértetkastély D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 1:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Halloweeni Buli
Ruby & Cara  • Credit:

- Csak remélem, hogy előttünk sem voltak sokan és utánunk már nem lesz senki! Jegyzem meg, mert bármi csalt be ide, azt mindenképpen el kell pusztítani. Démon vagy szellem a franc tudja, de minden ellen van nálam valami, ami talán segíthet. Mondjuk, az utóbbi már egészen más dolog, de olvastam régen sok ilyen könyvet, amiben természetfeletti lények voltak.
Nem tudom honnan ismerős a nő, de nem is érdekel jelenleg. Az ajtó becsapódása mind a kettőnket megijesztette nyilván, meg hát elég baljós érzetet is ad. A legfontosabb ilyenkor is megőrizni a nyugalmat, mert csak úgy lehet rendesen gondolkozni.
Az ablaknál felvillanó rúna és hogy megégettem az ujjam hegyét arra enged következtetni, hogy itt valami vagy valaki nagyon meg fog halni.
- Biztos megpróbál majd szétválasztani minket, szóval szólj, ha megállnál. Nem olyan könnyű mindig együtt maradni, láttam jó pár ilyet már, hogy a tapasztalt megy elől a követőjét meg más irányba terelik és ennyit a maradjunk együtt-ről. Bár biztos nem látszik, de nem vagyok annyira fiatal, mint amilyennek kinézek és erősebb is vagyok. A kabátom is ledobom a földre, mert csak akadályozna. Az izgalom miatt úgyis melegem van kicsit és így könnyebb menekülni is. Nem tetszik a kacagás és a suttogás sem. Kiteszem oldalra a kezem, hogy álljunk meg kicsit.
- Nem is fogunk. Nem egy ilyen fogok meghalni az is biztos. A helyzet komikumán, hogy beszól ennek a valaminek, na meg hogy miként, akaratlan is kuncogni kezdek. A terv, hát azt még nem dolgoztam ki, csak a terepet szeretném felfedezni.
- Felfedezzük a helyet és vigyázunk a repülő tárgyakkal, amihez nem ártana találni valamit, ami megvédhet, mondjuk egy edény fedője vagy bármi. De lehet, hogy nem szellem, hanem más szóval még rá kéne jönni, pontosan mivel van dolgunk, de ahhoz kicsit bele kell menni a játékába. Körülnézek, hogy amúgy látok-e valamit, ami jól jöhet, akár egy esernyő is jó lenne a telekinézis okozta repkedő dolgok ellen. Erről jut eszembe, hogy kiterjesszem a képességem és megkeressem a gondolatait ennek a valaminek, már ha vannak. Ha nem látok semmit, akkor szűkülhet a lista, hogy mivel van gondunk. Ha megtudom mit akar, fel tudunk készülni ellene és ha kiálljuk a próbáit és ideges lesz, hát akkor biztos megjelenik és jöhet a harc.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Kísértetkastély Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 1:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ What am I doing

Ruby & Cara
zene: Halloween  szószám: 568 • Credit:

 

Azért nem vagyok annyira beszari, mint amennyire elsőre gondolhatnák rólam. Nem csak az ajtó miatt ijedtem meg, nem bizony.  A hirtelen előttem megjelenő szőke eltakart arcú hölgy is a frászt hozta rám. Biztos ninja és ezért tudott mögém lopakodni. Semmi kétség, ez lehet az ok, és nem az, hogy mentem előre, mint egy tank figyelmen kívül hagyva a mögöttem hangzó lépteket. Ahogy megszólít a lány enged egy kicsit a feszültségem, és a kezem - ami korábban ökölbe szorult valamikor az adrenalin fröccs hevében - enged a szorításból
– Szia – Mondtam neki kissé bizonytalanul, majd tovább folytattam. - –  Legalább az megnyugtató, hogy nem csak én halottam.
Próbálok egy mosolyt erőltetni az arcomra, de valószínűleg csak egy bamba vigyorra futotta. A lány levette a sálat az arcáról. Valahonnan ismerős volt nekem. Más körülmények között biztos, hogy azon gondolkodnék, hogy hol láthattam, de a magától bezárult ajtó, egy kicsit jobban foglalkoztatott. Oda is mentem az ajtóhoz jómagam is, hogy kinyissam, és gyorsan leléphessek innen, de nem volt szerencsém. A kilincs úgy égette meg a kezemet, mintha tüzes vashoz nyúltam volna. Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne káromkodjam el magam. A lány az ablakkal is próbálkozott, én inkább nem akartam már erőltetni. Nem igazán értek a természetfeletti dolgokhoz, de annyit én is tudtam, hogy ez a helyzet nem normális, és a pár pillanatra felvillanó rúnák csak megerősítették azt a tényt, hogy tisztes mélységű kaksiban gázolunk.
- Maradjunk együtt? Részemről rendben van.
Adtam a lazát, mintha minden rendben lenne. Semmi pénzért nem kötöttem volna az orrára, hogy annyira bevagyok majrézva, hogyha akarná, sem válnék el tőle. Bár nem úgy nézett ki a lány, mintha akár pusztakézzel is meg tudná ölni az a lényt, ami csapdába ejtett minket, de az nekem bőven elég, ha lefoglalja, amíg én kidumálom magunkat a szituációból. Sajnos csak ehhez értek.
A lány rámutatott, egy tárgyra, hogy hozzam magunkkal. Gondolkoztam róla, hogy szólok neki, hogy valaki mást utasítgasson, de ezután elővett egy angyal pengét. Lélekben csaptam egyet a homlokomra, hiszen rá kellett eszmélnem, hogy a lány vadász. Hát így már egészen más a helyzet. A túlélésem a kezében van ezek szerint. Ezért ahelyett, hogy a szokásos bunkó stílusomban vissza szóltam volna neki, inkább kedvesen rámosolyogtam, és tettem azt tettem, amit mondott. Ha azon múlik én még habfürdőt is csinálok neki később, csak vigyen ki engem erről a helyről, de nagyon gyorsan. A megnyugtató érzés, hogy legalább egy vadász társaságában vagyok viszont hamar elillant, amikor ismét suttogást hallottam. Majd a suttogást egy ördögi kacaj váltotta. Hát én baromira nem nevettem.
- Én bizony nem fogok itt megdögleni. – mormoltam szinte csak magamnak. Valószínűleg a velem lévő lány nem is hallhatta, mert mögötte mentem. Úgy voltam vele, hogy én követem ahova csak kell és követem az utasításait is, ha kell. Szégyen vagy nem, de egészen biztosan rutinosabb a természetfeletti eseményekben, mint én.
A hang, amely becsalt minket ide megint rákezdett, és nem túl bizalomgerjesztő stílusban közölte velünk, hogy menjünk csak. Biztosan várt már minket. Tekintve, hogy pánik helyzetekben, gyakran beszélek hülyeségeket, úgy döntöttem válaszolok neki.
– Jövök már mucikám, csak saras a cipőm, előbb megtörlöm a lábamat. – mondtam bele a nagy semmibe amilyen hangosan csak tudtam. Ezután rögtön a vadész lányhoz fordultam.
– Nos, mi a terved, mihez kezdjünk?  
Mélyen bíztam benne, hogy kitalál valamit, és nem kell az én eszköztáramra hagyatkozni, mert ha igen, akkor sokkal nagyobb bajban vagyunk, mint az bárki gondolhatná.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Inferno


Kísértetkastély Tumblr_pib7wuJOgS1wcpipoo2_250
☩ Reagok :
14
☩ Képességem :
Valóság elferdítése
☩ Play by :
arctalan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Paranormal activity




PUFFF...Az ajtó becsapódott, s a rúnák aktiválódtak. Kis villanás jelzi aktívságukat. Hölgyeink pedig csapdába estek, amire hamarosan maguktól is rá fognak jönni.  Mihez fognak kezdeni? Ruby képes lesz vadászi ismereteit bevetni ahhoz, hogy legyőzhessék? És a kis törékeny ember? Vajon most igazi bestiává válik, vagy beleörül a szellem kínzásaiba?
Ha hozzáérnének a falakhoz, vagy a kijáratokhoz az akár a tűz égetni kezdené bőrüket, s egy pillanatra megjelenne ott a rúna maga, de csak egy pillanat lenne. A hang ismét suttogni kezd. Először nem lehet kivenni mit is mond, majd egy halk kacagás tölti be a házat. Majd újra megjelenik, s azt suttogja.
- Gyere...gyeree csak.. -. Hiába minden csel, a nő bosszút akar! Olyan fájdalmakat akar okozni, amit ő szenvedett el a tükörbe bezárva. De miért pont ezeket a lányokat pécézte ki? Miért nekik kell szenvedniük majd, hiába nincs közük hozzá. Tudja, hogy ölni nem lesz képes, de kínt annál szívesebben okoz majd.
A hölgyeknek minden lépésükre figyelni kell, hiszen bármikor, bármi történhet. A halál ugyan nem opció, de a szenvedés annál inkább.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


Kísértetkastély 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
62
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Kísértetkastély D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Halloweeni Buli
Ruby & Cara  • Credit:

Nincs kedvem hazamenni, így a bázisról elindulok, amerre a lábam visz császkálni a városban. Elég jól felöltöztem, mert elég csípős hideg van mostanában, egy sállal takarom el az arcomat is. A felszerelésem, az angyalpenge és a tőröm, meg a táskámban egy ostor. Van nálam só, szentelt víz is, de csak megszokásból, mert hát sose lehet tudni! Persze elég nyugodtan sétálok, nem hinném, hogy bármi érdekessel találkozom egészen addig, amíg a kísértetházhoz nem érek. Valami van odabent és látok valakit, aki szintén hallja és elindul befelé. Halkan követem, nem akarom rá hozni a frászt, de nem tűnik vadásznak és van egy baljós megérzésem a hellyel kapcsolatban. Reménykedem, hogy csak valami tini csapat próbálja a frászt hozni a járókelőkre. Kicsit gyorsítok a lépteimen, mert hát nehogy elhappolja a legjobb arcokat előlem, már ha lesz olyan.
Amint belépek az ajtótól csak egy lépést megyek és az emelet felé pillantok, onnan jönnek a hangok. Ekkor vágódik be mögöttem az ajtó, amitől megugrok, hiszen erre nem számítottam és még a szelét is éreztem a hátsómban. A lány most vehet észre engem. Már látásból ismerős, de hogy honnan nem jut eszembe, meg nem is lényeges.
- Hellóka, én is a hangok miatt követtelek. Mosolyodom el, remélem nem bánja, hogy nem egyedül van. Leveszem a sálat az arcom elől és megfordulok, ez az ajtó nem fog kinyílni, ahogy gondoltam is. Az ablakokhoz sétálok, amik szintén zsákutca, szóval kénytelenek leszünk körbenézni és felmenni.
- Szerintem előbb nézzünk szét itt lent, utána menjünk fel és ha lehet maradjunk együtt. Nem tudom mi szórakozhat velünk, de kinyírom! Legalábbis ez az elképzelés. Keresek valami gyertyát vagy lámpást, amit magunkkal vihetünk, nem szeretnék sötétben tapogatózni.
- Azt hozd te. Előveszem az angyalpengém és felrajzolok pár rúnát, a gyorsaság, élénkség és hasonlókat, amik jól jöhetnek.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Kísértetkastély Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 6:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ What am I doing

Ruby & Cara
zene: Halloween  szószám: 487 • Credit:

 


– Rendben Phil, akkor holnap a lakásomon találkozunk. Legyen szép estéd. – integettem a kedves asszisztensemnek, aki egy rövid biccentés után már távozott is, és elindult bizonyára hazafelé. Mondjuk egy ‘szép estét neked is’-t, azért oda böffenthetett volna nekem, de már megszoktam, hogy a modora nem a legjobb. Nem morfondíroztam sokat elindultam inkább én is hazafelé. A halloween már itt volt a nyakamon nem akartam sokáig az utcán időzni, csak az otthon meleg kis kuckójára vágytam mindennél jobban.
Az utam, a kísértetkastély mellett vezetett el. Valamikor igazi kis nevezetességnek számított New Yorkon belül. Különösen halloween idején volt népszerű a kalandvágyó fiatalok körében. Mára minden vonzerőjét elvesztette, köszönhetően annak, hogy tavaly szinte teljesen megsemmisült az épület. A helyreállítási munkálatok ugyan megkezdődtek, de még tilos volt belépni az épületbe. Nekem nem kellett kétszer mondani. Amúgy sem vagyok az a típus, aki saját magát sodorja félelmetes helyzetekbe, hogy felpörgesse az adrenalin szintjét. Nekem bőven elég, hogy napi szinten üzletelek ostobákkal, hatalomra vágyókkal, perverzekkel és még sorolhatnám. Én ennél több adrenalinra nem vágyom.
Ahogy elhaladtam az épület mellett, egy picit kirázott a hideg. Az időjárás már egyre inkább előrevetítette, hogy a tél közelít ezért nem volt meglepő, hogy egy kicsit csípős az idő. Szóval megálltam és begomboltam a fekete szövet kabátomat. Már éppen indultam is volna tovább, amikor egy hangra lettem figyelmes. Egy ismerős női hang csilingelését hallottam. Nem tudtam meghatározni, hogy kinek a hangja, de biztosan hallottam már. Pár másodpercembe beletelt, de végül beazonosítottam, hogy az épületből jön a hang. Nem akartam foglalkozni a dologgal, csak minél előbb haza akartam jutni. Már mozdítottam a jobb lábamat, hogy ismét útnak indulhassak, amikor ismét hangot hallottam, szinte csak suttogás volt, de tisztán halottam mit mondott:
– Segítség
Újból megtorpantam. Kétségkívül az épületből jött a hang. Normális esetben ilyenkor csak mennék tovább és nem foglalkoztam volna a dologgal. De itt valaki segítséget kért. Nem léphettem le szó nélkül, még ha az is lenne a leglogikusabb és legbiztonságosabb lépés. Közelebb mentem az épülethez egészen az ajtóig, amit egy szalaggal akartak megvédeni az illetéktelen behatolóktól. Nyilván ez nem működött, mert határozottan volt valaki az épületben, aki segítségért kiáltott. Az ajtóban vártam, egy kicsit, hátha hallok még valamit, de már csak elfojtott suttogást hallottam, nem tudtam kivenni, hogy mit mond. Nem tűnt túl bíztatónak a dolog. Haboztam. Nem nekem való az ilyesmi, de nem lehetek mindig én a gyáva nyuszi. Sóhajtottam egy nagyot, majd kinyitottam az ajtót, és átbújtam a szalag alatt. Nagyon reméltem, hogy nem ez lesz életem legrosszabb döntése.
Az épület belülről is ugyanolyan szörnyen festett, mint kívülről. De legalább már ház formája volt, ami lényeges haladás a tavalyi évhez képest. Lépteket hallottam magam mögül, de nem pillantottam hátra. A suttogásra figyeltem csak. Kicsit bizonytalan voltam, de úgy véltem, hogy az emeletről jön a hang. Már indultam volna felfelé, amikor hatalmas csattanást halottam magam mögül. Az ajtó, amit korábban nyitva hagytam, immáron csukva volt. Mondanom se kell a nacim egy pillanat alatt megtelt.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
63
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 12:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Paranormal activity




New York legfőbb halloweeni látványossága a tavalyi évben teljesen romba dőlt, s most mégis, mintha az ócska, rozoga falak újdonsült életerőre kaptak volna; az épület már-már kezdi visszanyerni eredeti „pompáját”. Nyilvánvalóan munkálkodtak a megmentésén az utóbbi egy év alatt, de a tervek szerint idén még nem nyitották meg a kúriát a nagyközönség előtt. Ajtaján „belépni tilos” tábla csüng, és az utcán lődörgők zöme ha nem is túl nagy lelkesedéssel, ám tiszteletben tartja a tiltást.
Valószínűleg a közelben tévelygő Cara és Rubina is hasonlóan továbbállna, ha odabentről nem ütné meg a figyelmüket valami egészen különös zaj. Először mintha hívogató, édesgető női hang dalolászott volna, viszont ahogy a fülüket hegyezik, inkább suttogásokra lehetnek figyelmesek. Szinte esélyt sem látnak arra, hogy ne lenne odabent valaki... Talán néhány elkanászodott tinédzser, akik magasról tesznek a város szabályaira? Ki tudja, melyiküket mi vezeti arra, hogy a tornácon fellépve és az ajtót átívelő szalagot letépve besétáljanak az épületbe, de végül mindketten odabent találják magukat.
Szürkeség uralkodik az előszobában, a kültéri, haloványan pislákoló lámpák fénye éppen, hogy csak be tud kukucskálni a homályos, a munkálatoktól megporosodott ablakokon. A lábaik alatt nyikordul a padló, ahogy közelebb mozdulnak a középütt helyezkedő lépcsőhöz, ugyanis a viháncolásba átcsapó sutyorgás határozottan az emeletről hallik. Mihelyst pedig előrébb moccannak, a bejárati ajtó éktelen zajjal vágódik be mögöttük, s legyen ember a talpán, aki képes lenne kinyitni!
Mintha a levegő meghűlt volna, és talán az elméjük játszik velük, azonban az egyik oldalsó falon ékeskedő tükörben akárha egy árny suhanna el…

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kísértetkastély Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 2:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 4:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 691 • Credit:

 
- Igyekszem – rebegteti meg kölcsönpilláit a dicséretre, és még az apró rosszat se figyeli, igazából valóban így szokott lenni. Kevésszer egyesen, mindig van valami, de nem szégyelli. Olyasmi dolog ez, ami hozzá tartozik, még ha épp másik testben is kényszerül ücsörögni. Az a szerencse, hogy nem esett messze, így nem olyan idegen mindez. Örvendetes, hogy nem kell tovább könyörögni vagy épp kéregetni, már unta ezt a játékot, úgymond, már nem volt mit mondania, csak ismételni magát, újra és újra. Vagy épp veszekedni a másikakkal azon, mit kellene tenni. Azt tudja, ha itt egynél több van fajtájukból, teljes egyetértés nem fog születni, mindenkinek mások az érdekek, a vélemények és persze a tapasztalatok is. Nem mondaná ő sem, hogy megbízik ebben a lényben, nem fektetné az életét a kezébe és nem is kell, másokkal alkudozik és köt biztosítékot, ő amit tudott, megadta és megtette, más meg nem adódik. Sőt, talán ezért is, vagy épp az idegen test kíváncsisága az, amely kivezeti onnan, és nem száll be a buliba. Megérzi az erőt, amely végigárad a házban, majd megerősödve szinte már meg is ragadja azt, és szorongatva roppantja meg az régi gerendákat és falakat. Tekintetét a mennyezetre szegezi, a repedésekre, a hangokat füleli, amelyek nem csak a tündérnek számít végszónak, hanem talán nekik is. Lepillant magára, de egyelőre még nem saját maga, hanem nővérének domborulatai pillantanak vissza rá, tehát, a történet még mindig nem ért véget, türelmetlen sóhajtással rázza meg a fejét.
Érdekes hely ez a terem, kicsit bánja, hogy nem előbb és nem nagyobb kíváncsisággal állt hozzá előtte, hanem inkább az emeletre fókuszált, de ami történt, megtörtént. Ujjait egy közelben álló tükörfelületen húzza végig óvatosan, majd a végszó, vagyis azoknak repedése készteti a visszahúzásra, nem hiszi, hogy kellemes lenne szanaszét vagdosnia magát a szilánkkal, ki tudja, miféle mágia van ezekben és miképp hatna. A többiek megtették, amit kellett, az erő immár a ház végét kívánja. Nem is csoda, de mire beszállna, már késő.
- Nos, legalább a kívánságom teljesül és összedől ez a nyomorult lak – mert hát, mióta ez történt, csendben jó párszor kívánta a pusztulást és a szidalmakat, aztán a tündérnek és a játszadozásának. Eláll az ajtóból, pontosabban ki, hogy a többiek is képesek legyenek elhagyni a helyet tolakodás nélkül, mondani sem kell, itt a mese vége. Azonban, mire tényleg bármit tehetne, egy pillanat alatt bukkan fel a konyhában, mintha csak kámforrá vált volna és itt bukkanna fel. Lelkesen pillant le, és ismerős kezek, ruhadarabok fogadják. Immáron a helyén van minden, ujjait átmozgatva, kezét kinyújtva szisszen fel, hiszen a korábbi, ideiglenes vendége kapott hideget benne, nem is keveset.
- Kicsit berozsdált, de lehetne rosszabb is – morog kicsit, pár pillanat az egész, és arcát törölgetve pillant a kijárat felé, megpróbálja kifele menet maszatmentesíteni ábrázatát. Nem visz magával semmit sem és nem is indul keresni akármit, nem kíván az emlékeken kívül mást is vinni magával, bár odafent biztos akadna kedvére való ereklye a könyvön kívül, de nem ostoba, hogy az ingatag emeletre másszon. Lemond róla, és a szabad levegőt választva lép ki oda. A furcsa érzetre kaparja meg a pontot, mintha keresne valamit, végül aztán vállat vonva hátrál el a háztól, és azokra tekint, akik még nem szeleltek el messzire. Éééés igen, megint a vita. Jellemző. Szemeit megforgatva rázza meg a fejét.
- Felesleges ezen morognotok, idekint akár szét is téphetitek már – sóhajt, mert hát, a vészmadár és a bizalmatlanság. Úgy tűnik, ő tényleg csak menteni akarta magát, és nem vett fel semmit sem. Tény, hogy az erő érdekelte és érdekli most is, reméli, egyszer még összefut vele és valamennyit kaparinthat belőle, vagy akár tanulhat. De ez a jövő zenéje, testvérei lassan távoznak, ki épp morogva, ki épp szórakozottan.
- Ha egy ilyen dög széthúz, akkor a nagyobb gonosz mit fog tenni. Egymás ellen állít minket? - ez inkább csalódott, mint kíváncsi kérdés. Elindul maga is, de már csak akkor, amikor a ház megadja magát, kiélvezi azt, ahogy összedől. Aztán pedig, elindul a maga útjára, annyiban mégis igazat adva az idősebbeknek, hogy ennek talán itt nem ért vége. Legközelebb inkább Kínáig rohan, mintsem idegen házakba lépkedjen. Nem haragszik egyikükre sem, mintha a legnyugodtabb maradt volna mind közül. Vagy csak jól álcázza?

((csak elértem ide is, szóval: Köszönöm nektek a kalandot, Pitének a mesélést, az internetnek pedig, hogy nem ette meg a reagjainkat. Köszipuszi  k76k  ipippipi ))



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély 2944700-20181015-8mzHkk    ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A közös érdekünk a szabadulás, a közös ellenség a cápaképű tünci...ez épp elég ok rá, hogy kivételesen megbízzak fivérembe és együtt működjek vele - félretéve a köztünk lévő ezeréves nézetkülönbségeket. Úgy látszott van egy használható terv a tarsolyában. Ráadásul rúnákról volt szó, amihez átkozottul jól ért. Nem mellesleg...többször is nyilvánvalóvá tette az ittlétünk alatt, hogy nem hagyhatjuk innen meglépni a fényasszonyt. Veszélyes, később még bajt hozhat ránk. Egyet értek vele, mert én is így gondolom. Nem véletlenül zárták el annak idején. Ezért nem volt nehéz kilogikázni bátyám miben mesterkedik. Még a fénykupac is tisztában volt vele, hogy a vesztét akarjuk. Hallottam, ahogy szóvá is teszi a konyhában lévőknek, mikor a tollcsomó a nevünkben ígérgetett.
Míg a többiek a tüncivel egyezkednek és nagyban megy a szájtorna, mi a tükörszobában vérrel rúnákat mázolunk a tükörre. Azzal a céllal, hogy segítségükkel újra fogságba ejtsük a fénytündért. A csapda mondhatni készen áll, már csak egy dolog marad hátra. Idecsalni és elintézni a fénycsomót. Ha a rúna fogja lenne, Reyna kardjával vagy a piszkavassal szíven döfhetnék. Mivel nem sokat tudni a lényről, én biztosra mennék és meg a fejét is lecsapnám. Biztos, ami biztos. De erre nem kerül sor, mert a ház hirtelen omladozni kezd. Bármitől is kezdenek berepedni a falak, egészen biztos nem mi voltunk. Az a fura tükörnek álcázott ajtó, ami eddig elrejtve a szoba poros tükrei között lapult összetörik, mihelyst egy nagyobb darab hullik rá a mennyezetből. A rúna megtörik és a cápafogú némber kiszabadul. Mielőtt elhagynám az angyali testet még hallom, ahogy a tündérpofa örömében tapsikol a konyhába maradt páros sikeres produkciója láttán.
Na, csodás...kiengedték. - mordulok fel elégedetlenül. A rengés és a fénygömbnő szabadulása húgunk és az angyal műve.
A következő pillanatban a saját testemben találom magam, de nincs idő elmélkedni, az épület perceken belül a földdel lesz egyenlő. Sietős léptekkel indulok el én is a többiek után. Menetben valami fura érzés kap el, de ennek sem tulajdonítok nagy jelentőséget. A konyhán keresztül távozom, ám mielőtt a kijárat felé vezetne utam, egy percet szánok és megállok a pince lejáratánál. Az sem zavar, hogy tőlem két lépésnyire landol egy fél gerenda és a vakolat folyamatosan a nyakamba hullik. A pisztoly még ott van valahol a víz alatt. Már akkor eldöntöttem, hogy magammal viszem, amikor először a kezembe került. A víz nagy eséllyel használhatatlanná tette, de nincs jelentősége. Arra a célra, hogy reprodukáljam és tanulmányozzam a működési elvét, még mindig alkalmas. Telekinézissel magamhoz vonzom a fegyvert, ahogy korábban a piszkavassal is tettem. Mihelyst a kezembe kerül a tárgy a zsebembe dugom...nincs tovább maradásom. Távozom én is az épületből. Odakint látom Seth-et szétveti az ideg és nem rejti véka alá a véleményét. Calyt és a tollast vádolja, jó okkal. Nekem nincs mit mondanom ezzel kapcsolatban. Gratulálni pedig nem fogok, még nem éreznék ki az iróniát és a végén azt hinnék, valami jót tettek. A rúnarajzolással kapcsolatban csak vállat vonok. Ez van. Ha másra nem volt jó, legalább egy-két rúnával bővítettem gyér rúnatudásomat. Ez is valami.
Seth, osztom a véleményedet...- fordulok fivérem felé. A magam szájából is elhangzott hasonló még odabent. Legyen az ő bajuk.
..de úgy vélem mégsem lesz ilyen egyszerű a helyzet. Az angyal ígért neki valamit, és mi vagyunk rá a biztosíték, hogy be is tartsa azt. - vetek egy pillantást a távozó szárnyasra. Aki képes elsétálni anélkül, hogy egyáltalán a tudomásunkra hozta volna, mit egyezkedett a fénycsomóval és mi várhat ránk. Sunyi kis......
Remélem betartod, amit ígértél neki. - szólok oda kimérten, míg hallótávolságban van. Nem bízok az angyalokba, benne meg különösen. Az emlékein keresztül láttam magam, találkoztunk nem is olyan régen, én mégsem emlékszem erre a találkozásra. Különös. Fogadni mernék csinált velem valamit, belekotort a fejembe vagy ilyesmi. Most pedig biztosítékok lettünk miatta. Nem tetszik ez a helyzet, de jelenleg ezzel nem tudok mit kezdeni. Mélyet sóhajtok, majd köszönésképp intek a többieknek, mielőtt hazafelé venném az irányt. Ezek után jó ideig a színemet sem fogják látni. Hosszú időre magamra csapom a műhelyajtót.


(Én is köszöntem.)
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 2:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling


Markan és Reyna segítségével csapdákat próbálunk kreálni. Józan paraszti ésszel is bele lehet gondolni abba, mi lenne, ha a szerencsecsomag kikerülne a világba. És nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjön az ember a hatalmas tükör funkciójára. Mi másért kreáltak volna egy tükörtermet? Nem azért, hogy elrejtsék a valódi arcunkat. Sokkal inkább azért, hogy elrejtsék, jobban mondva beolvasszák a többi közé azt az egy tükröt, ami az ajtót mutatja. Sajnos nem mindenki osztja az észjárásunkat. A ház hirtelen megremeg, a plafon megreped pontosan Reyna feje felett.
- Reyna! - figyelmeztetem, majd a kezét magammal húzva arrébb ugrom. A plafonról egy hatalmas darab szakad le és egyenesen arra a bizonyos tükörre esik.
- A jó büdös francba! - szitkozódom. Egy pillanat sem telik el, máris a konyhában találom magam. Letekintek, és minden olyan ismerőssé válik. Visszakaptam a saját testem. De nem hagy nyugodni a különös érzés, amit érzek. És az nem az omladozó épület miatt van. Ahogy jön az érzés, úgy távozik. Egy könyvet tartok a kezemben és pár papiros van benne. Rúnák. Ezek még jól jöhetnek későbbre.  A könyvet  összecsapom a rúnákkal együtt, mert nincs időm most olvasgatni. Kilépek a konyhából, addigra már mindenki kint tartózkodik. Haragosan nézek a tollasra, de nincs időm megkérdezni, mi a francot műveltek itt húgommal, mert mint aki jól végezte dolgát, távozik. Komolyan, az angyalokat sem az eszükért szeretik. Már tudom, miért rühellem őket annyira. De nem gondolom ezt tovább, mert az épület lassan összedőlni látszik. Felkapom az emberlányt, nem hagyom itt pusztulni, ő is segített nekem, ráadásul megkedveltem a rövid idő alatt. És a vére…különleges. Amint kiérünk a romos épületből, lerakom őt, majd leporolom magam. Közben húgom úgy gondolja, hogy a könyv nála jobb helyen lesz, telekinézissel kaparintja meg azt, majd rám vigyorog. Vigye ha akarja…Nem küldök felé válasz vigyort, mert k*rva mérges vagyok rá. Összeállt egy angyallal, ahelyett, hogy a testvéreinek segített volna. Amikor fent voltam, rám se bagózott, félvállról megjegyezte, hogy ja csak Seth van itt, de a figyelmét annyira lekötötte a magyarázás, hogy az üzenetem nem jutott el hozzá. Bezzeg az angyalra hallgatott és mi lett a vége…Meg kellett volna ölnünk azt a pincesunát, de nem, ki kellett ereszteni a világba. Legyek ezért hálás nekik? Hát kösz nem.
- Remélem, most boldog vagy drága húgom! De ha az a dög bajt okoz a jövőben, akkor a ti felelősségetek lesz. Engem hagyjatok ki belőle, majd az újdonsült tollasoddal megoldjátok ketten! - azzal hátat fordítok neki, hagy menjen a dolgára. Mindig is az összefogásról papolt nekem, de ő tojt rám nagy ívben fent az emeleten, mikor először és utoljára üzenni próbáltam neki. No meg Athannak. Őt sem értem. De legalább ő nem viselkedik úgy, mint aki kiszarta a spanyol viaszt. Ehelyett egy ismeretlen halandó lány volt az, aki bízott az ítélőképességemben. És Markan. Aki úgy utál engem, hogy jobban örülne, ha a föld alatt lennék 30 méterrel. De velük érdekes módon össze lehetett dolgozni. Bár miért is? Hiába törtük magunkat.
- Köszönöm a segítségeteket! Mégha hiábavaló is volt. - biccentek Reyna és Markan felé.
- Vigyázz magadra kislány! Viszlát! - köszönök el öcséimtől és finoman megpaskolom még Reyna feje búbját, mielőtt távozom. Már így is késében vagyok, el kell jutnom Kaliyohoz. Még nem is sejti, mit zúdítok majd a nyakába. Miközben úton vagyok, és a sok szemetet, amit összeszedett húgom, míg a testemben volt, kihajítom a szemétbe, balsejtelmet érzek magamban. Úgy érzem, lesz még foganatja annak, hogy az a nő kiszabadult. De aztán elhessegetem. Majd Calypso és a tollcsomó megoldják. Nem az én gondom…

//Köszönöm a játékot! És Pitének a kitartó mesélést! Smile //
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 1:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
A fejemre hulló apró törmelék s a még apróbb porszemekből néhány perc elteltével villámként csap belém a felismerés, az angyal már- már kétségbe ejtő próbálkozása. Mivel ennél többet úgysem veszthettek, rámarkolok öcsém vékony, csontos kezére. Nem Ophilia gondolataiba kapaszkodok, hanem az erőbe, abba mely belőlem is sugárzik a kötelékbe, mely Leviatánokká tesz minket. Átjárja testem, s mintha erőm megsokszorozódna, hallom, ahogy megrepednek a gerendák, ahogy karcosan elcsúsznak egymáson a kövek. Helen nyihogása késztet arra, hogy kinyissam szemem, s szembesüljek egy gyermekinek is nevezhető örömujjongással. Gyorsan elillan, persze azért még figyelmeztet, hogy a tartozásunk ezzel még nem róttuk le. Éppen csak annyi időm marad, hogy felfogjam, ahogy fénygömbbé alakul s az omladozó falak közül szélsebesen távozik… - Szzzz…- dörzsölöm meg a pontot, ahol a fájdalmat érzem, de ennél többre nincs is időm, a kis akciónk úgy tűnik túlságosan jól sikerült, ez a pillanat nem csak a tündér új életének, de egyben a ház halának napja is. – Kifelé! – szólítom fel a bentieket, bár azt nem várom meg, míg szépen libasorban kivonulnak előttem. Annyira azért nem féltem a testi épségüket, annál jobban érdekel a sajátom.  Ahh, ha mindenkinek ilyen könnyen menne…, de annyi időt még szánok, hogy a aranyhajú angyal felé biccentsek,s fordulok is sarkon, majd kint megnézem hiányzik-e valaki a leltárból. Kint az ég halotti lepelként borul rám, néhány fakó csillag s pár pislákoló utcai lámpa adja vonja körbe alakom s a többiekét. Leseprem a vállamról a rátelepedett kőport s ígéretemhez híven megszámlálom a „kalandorokat”. Hiánytalanul megvan mind, viszont… körbe tapogatom zsebeimet, hiányzik valami, melyet a szemem sarkából fivéremnél pillantok meg. Vannak hátrányai, ha valaki túlbuzgón segít egy tündérnek. Míg lehetőleg van elfoglalva, addig telekinézishez folyamodok ismét, s kezéből kirántom a könyvet a benne lévő rúnákat ábrázoló papírokkal. Sajnálatos, de az önzőségemet nem temette maga alá, a kúria kövei, az még az enyém, ahogyan ama könyv is, melyet Seth testében szereztem. Egy mosolyt küldök felé, amolyan „bocsi” arckifejezéssel, miközben megvonom a vállam. – A mai nap tanulsága: sose lépj be idegen házba és az angyalok sem szentek. – vetek még egy utolsó pillantást az omladozó falakra, s elindulok arra, amerről jöttem. Van mit feldolgozni.
* Én is köszönöm mindenkinek a játékot és Pie-nek pedig a kalandot. * khjg.g

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Kísértetkastély Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 12:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling
Hogy mi igazságos és mi nem az maradjon meg mindenkinek a saját véleménye. Mégis fejet hajtok a tündér előtt egyelőre. Ki akarok jutni innen. Szükségem van a testemre. Túl sok még a dolgom. A Sötétség napról napra erősebb, de még mindig vannak hiányosságai. S milyen báb, szolga lennék én, ha nem akarnám, hogy a leghatalmasabb legyen?
Eleinte nem érzem azt, hogy menne amit akarok. A plafonról peremtezve hull alá a vakolat, fehérré varázsolva a hajamat. Majd pedig segítséget kapok, a férfi testbe zárt Szépségtől.
Megremeg a lábam alatt a ház. Ha feltekintenék talán látnám miként repedeznek meg a falak. A finom vonalak miként haladnak végig cikázva.
Az amerikai házak gyérek, bármily régiek is, nem olyan erősek, mint az európaiak. Hiszen ezt fából és gipszkartonból építették főleg. Ritkán használtak téglát. De ez még kivétel is lehet ebben a házban, ha igaz,hogy egy angyal vigyázta és egy tündért kellett eltüntetni…
A ház még egyszer megremeg, a tündér tapsolására viszont kinyitom a szememet. Hallgatom és válaszolnék is, mielőtt fénygömbbé változna.
Még egy pislogás és…
Rögtön más helyen vagyok, de a különös érzet, melyet éreztem eddig megszűnik. Mely pont a tükörterem irányából, a tesetem és a kígyók testéből éreztem. Megszűnik. Látom, hogy itt van Marcus, az ember lány és Calypso is. A testem pedig ide sétált…
Letekintek a kezemre, égő cigarettát eldobom, nem méltó ehhez a testhez, mely… Furcsa. Majd ha lesz egy kis időm, akkor sorra veszem, hogy mi is történt itt - és erről miért is nem tudtam.
De ezen túlleszek. A ház kezd omladozni.
- Ideje távozni - mondom ezt úgy, mintha nem rajtam és a szőke Szépségen múlt volna, hogy idáig jutottunk.
Ennyi baj legyen, ha nem jött volna ez össze, maradt volna a megölése, kérdés, hogy abban kaphattam-e volna segítséget? Szerencsére ez már mind a jövő zenéje marad.
~Calypso…~ Szólítom meg a nőt a fejébe, miközben a remegő házban rátekintek. Másodperceink maradtak hátra. ~Nemsokára megszerzem neked…~ Mondok csak ennyit, hiszen pontosan tudja, hogy mire is gondolok és mire is célzok. Mások fülére amúgy sem tartozik.
Felsőtestem kissé meghajtom a többiek előtt.
- Viszlát… - közlök még ennyit, majd a teret meghajlítva tűnök is el innen a város egy távolabbi pontjára. Még dolgom van itt.
Még meg kell szereznem valamit, az időmet pedig nem vesztegethetem. Kevés van és… Hogy is  hangzott a démon szájából? Ne fecséreljem el. Hát nem is fogom...
Credit •• Köszönöm mindenkinek a játékot! ^^


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kísértetkastély CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
63
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 01, 2018 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

Helen • Credit:


A tündér uralja a házat, s révén, a rúnák, melyek a tükrökre kerülnek, még inkább ahhoz tapasztják, úgy a rálátása, behatása is jelentősebbé válik. Jól tudja, miféle spekulációk, diskurációk zajlanak elméletileg hallótávolságon kívül, habár még maga sem érti, ha ennyire a vesztét óhajtják, miért nem cselekednek? Rejtélyes lényekkel keveredett össze, az hét szentség, ám Agla ígérete érdekfeszítőbbnek bizonyul az itteni szórakozásánál s annál, tovább várakozzon holmi leszámolásra. Tény és való, eredendően az angyal zárta be, vele van elsősorban elintézni valója.
Pillantása Athanra siklik, mosolya terebélyesedik.
- Okos vagy. Kedvellek a sunyiságod ellenére, használod az eszedet - kocogtatja meg mutatóujjával a saját halántékát. - Legyen, nem kell jót állnotok a többiek nevében. De - emeli meg ezúttal az előbb említett ujjat, és alaposan körbenéz a jelenlévőkön. - Addig nincs semmi csere, amíg a pecsét meg nem törik. Történetesen addig képtelen lennék rá - vallja be, megvonva a vállait. Mielőtt azonban ismét a szavahihetőségét kezdenék méregetni, pedzegetni az alkutársai, sietősen hozzáteszi: - Az ígéretemet adtam. Én is tartozom nektek, és ti is nekem, ez így igazságos - magyarázza, aztán Ophiliára veti a tekintetét, aki láthatóan rosszban sántikál. Félrebiccentett fejjel várja a fejleményeket, ami holmi leheletfinom rengés képében mutatkozik meg. Semmi különös, a gerendákról aláhulló por és némi puha törmeléken kívül különösebben nem hatja meg a régi, ámde masszív házat a nő próbálkozása. Kivéve a nappali egyébként is megviselt falát, ott bizony komoly repedések és omlások indulnak meg. A hangok és a lehulló porcicák elég jelzésként szolgálhatnak Calypso számára, aki betársul, hogy segítségét, erejét kínálja a terv kivitelezéséhez. Egészen érthetetlen, Athan a siker fényében miért hagyja hátra a próbálkozókat, de egy szó, mint száz, a másodszori próbálkozás, és a kettejük ereje bizony már kifejezettebb rengést okoz a házban. A tartógerendák alaposan meginognak, ezt pedig a tükörszobában is megérezhetik a jelenlévők.

A szomszédos helyiségben lázasan folyik a munka, a Seth emlékezetébe vésődött rúnák hasznára vannak a csapatnak, egyelőre. Markan közben alaposan kihallgatja a konyhai beszélgetést, így érthető mód tudomást szerez a pecsétről, viszont kérdéses, Seth hogy lehet ilyen biztos a dolgában egy teljesen elvarázsolt házikóban? Reyna jól teszi, hogy felhívja a figyelmét a különös tükörre, és voltaképpen a férfi is tökéletes következtetésre jut, habár a nála lévő információk fényében inkább tűnik hasraütésnek és összeesküvés elméletnek, mint igazságnak. A halandó lány emiatt a tapasztalás útjára lép, elnyúl a tükör felé, már ha nem torpan meg Seth felszólítására. Ha változatlanul kíváncsi, hát bizony nem a hűvös felületet tapinthatja, hanem valami másét, ami egészen hasonlít a fához. És ohh, az mintha egy kilincs lenne, amibe a keze ütközik, csakhogy a felfedezést megszakítja a ház előbb aprónyi, majd kifejezett rengése.

Nos, bármennyire is csekély volt az összetartás a csapatok között, s bármennyire nem támaszkodtak a kommunikáció erejére, Ophilia és Calypso akciója a tündér rejtett közreműködése mellett pontot tesz az ügy végére. Nem kell nagy erő a tartógerendák megrongálásához, ám azok sérülése éppen elég ahhoz, hogy beüssön a krach. A tükörteremben elkezd repedezni a plafon az ominózus tükör felett, Seth-nek és Reynának pont van még ideje arra, hogy elugorjon onnét. Egy tekintélyes méretű darab hullik alá, s a tükör azzal a lendülettel ripityára törik. A konyha sem ússza meg szárazon, a ház több pontján is omladozni kezd a plafon, azzal együtt pedig az emelet is instabillá válik. Mázlisták a bentiek, senkit nem temet maga alá az aláhulló törmelék, de kétségtelen, mihamarabb menekülniük kell. Feltéve, ha nem szeretnék a napjuk maradék részét önmaguk kiásásával eltölteni.
A tündér lelkesen tapsol a konyhában lévő nőszemélyeknek.
- Pompás! Ne feledjétek, Aglát el kell hoznia az angyalnak. Ti, többiek lesztek a biztosíték arra, hogy beváltsa az ígéretét. Örvendtem! - azzal fénygömbbé válva már tovább is áll az omladozó épületből. Persze az ígéretét megtartotta, egyszeriben mindenki a saját testébe csöppen. Seth és Athan a konyhában találják magukat, míg a többiek az üvegcsörömpöléstől hangos tükörteremben, honnét nem kérdés, tovább kell állniuk. Miután mindenki helyben van, ismét azt a furcsa, hátborzongató érzést tapasztalhatják, mint a belépésükkor, és egy kellemetlen nyilallást a szegycsontjuk magasságában. Mintha csak... megjelölték volna őket? Ki tudja, tán a test visszakapásának az utóhatása. A furcsa érzet és a kellemetlenség aztán pikk-pakk megszűnik, és mindenki szebb, mint újkorában. Megközelítőleg…

Seth hirtelen egy bestiáriummal, néhány kelta rúnákat ábrázoló papírral, egy adag sóval és egy üres ékszeres ládával lett gazdagabb. Reyna az egykor itt élt férj naplóját találhatja magánál, meg cigarettát és némi cukrot. Ophilia szintén cukrot lelhet a kezeiben, egy piszkavasat, és egy égő… cigarettát? Calypso a zseblámpát örökölte, ahogyan Markan is, és Athan? Nos, Ophilia sem volt nagy gyűjtő, habár a ház kifosztása körülbelül tíz percig még adott, mielőtt teljesen felmondana a tartószerkezet, és összeomlana az egész épület.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 11:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Changeling

────────────  Kísértetkastély 2944700-20181015-8mzHkk   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Követem bátyámat egy szobáig, ami tele van poros tükörrel, majd előáll egy ötlettel. Rajzolgassunk rúnákat rájuk, így szép kis csapdát készítünk a fényasszony számára. Ritkán értünk egyet Sethtel, de most mindketten úgy gondoljuk, a cápafogú fénytündérnek nem kéne innét kikeverednie. Ki tudja miért zárták ide be annak idején, de bizonyosan nyomós oka lehetett. Nem mellesleg az angyal koncentrálós ötletét is kipróbáltam a kijutás reményében, miért ne adhatnék egy esélyt Seth vérfestős-csapdaállítós tervének. Felnyesem a karom a piszkavassal, amit észrevétlenül csempésztem magammal a pincetócsából. Van mivel festenem, de megjegyzem Sethnek, ne várjon sokat, az angyal állítása szerint az égi vérnek nincs olyan hatása.
Ki tudja. - rántom meg érdektelenül a vállamat kérdésére. Nem értek az angyalokhoz. A testembe rekedt lány sebet ejt a tenyerén és elegendő vért ad Sethnek, hogy felmázolja az első jeleket. Mihelyst saját véremet keverem az angyaléval követem a példáját, leutánzom fivérem rúnáit és a tükörre kenem. Nem tudom, ettől erősebb vagy jobb lesz-e, de nem is érdekel. Mázolás közben újra hallani kezdem a hangokat, ami a szobán kívül hangzanak el. Bosszantó ez a mindenthallás, de egy biztos, nem nevezhető haszontalan képességnek. Meghallom, ahogy az angyal a nevünkben ígértek és azt is, hogy ez a tündérlény elengedne mindannyiunkat, ha megtörünk neki egy pecsétet. Eközben Reyna a tisztogatás közepette különös felfedezést tesz. Rátalál egy különleges tükörre, ami inkább olyan, mint egy ajtó. Én is vetek rá egy futó pillantást, miközben belép húgunk testébe zárt öcsénk.  Szavaira összevonom a szemöldököm. Athan is érzi...tudja, hogy valami nem stimmel ezzel a fénylénnyel, mégis kiengedné. Mert ha a pecsétet megtörjük, már nem lesz, ami itt tartsa. Hát nincs odakint elég bajunk? Még az erőnket sem kaptunk vissza, és Amara is bármikor bezuhanhat az életünkbe, hogy benyújtsa a számlát. Miért tetéznénk még ezt?
Nem tartom jó ötletnek kiengedni őt, de....- hagyom félbe a mondatomat és megvonom a vállaimat. Véres kezem a szoknyám szélébe törlöm, ezután bátyámhoz lépek és belenyúlok a zakóm zsebébe, ami rajta függ. Kiveszem a cigim és az öngyújtóm, majd távolabb, pár lépésnyire tőlük rágyújtok. Hátamat nekitámasztom az ajtófélfának. Innestől kezdve beveszem a leszarom tablettát. Tegyenek amit akarnak. Már nem érdekel.
Ha ez a fénydög kiszabadul és bajt okoz, rám ne számítsatok. - teszem hozzá mihez tartást végett, majd mélyet szívok a bagómból, miközben tekintetem végigfut a szobán, a tükrökre mázolt rúnákon.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Kísértetkastély Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 30, 2018 10:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☠️ Changeling

Rémálomföld lakói
•  szószám: 399 • Credit:

 
- Semmit, elkalandoztam fejben – rázza is meg azt, nem kell itt mindent túlbonyolítani, annyi szent. Már egészen jól veszi az ilyeneket, bár, ha legközelebb hasonló kalandban lesz része, a saját bőrében élné meg inkább.
- Ó igen, az erdők, mezők, és a többi. Így már értem – bólintva határolja be most már, felidézve azon sorokat, amiket a könyvlap is említett, lehetséges helyszínekként. Az pedig nem elképzelhetetlen, hogy maga a ház állhat egy régi vidék helyén, vagy épp a gerendák állnak abból a fából, melyek élőhelyét adták egyszer, bár, lehet még ennél is egyszerűbb a válasz. Nem érdemes megrágnia, immáron lecsökkent kis csapatukhoz ismét csatlakozik teljes formájában, így, beljebb sétálva telepedik meg az asztalnál, és dől annak neki, miközben hallgatja őt.
- De attól még ugyanúgy ki szeretnének jutni, az meg hogy mit akarnak és mit érnek el, már más kérdés. Lehet semmit, de ugyan mitől tartasz? Ebbe a házba vagy bezárva, jobban úgyse tudnak – vagy hát de, csak inkább nem hozza fel azt, még a végén érzékeny pontra tapint, bár az akár most is megtörténhetett. Tény, ő sem rohan elrángatni a ténykedőket a helyükről, ahogy, elnézni, más sem. Ha olyan nagy gond lenne, most tuti nem itt cseverészne velük, nincs ok az aggodalomra, nekik meg főleg nem.
- Ez egy tisztességes ajánlat, köszönjük szépen – biccent felé, majd a többiekre pillant. Elkapja a saját arca pillantását, egy röpke, kérészéletű pillanatra meg is ragadja, majd elengedi. Arcára mosoly ül ki, ellöki magát az asztaltól és miközben megindul az erő és ha történik valami, a nő felé fordul.
- Át is adom nekik az üzenetet, meg hát, a pecsétet is illendő megnézni – egy pillantás feléjük, majd már ki is lépked. Ha remeg a ház, ha nem. A tükörszoba felé sétál, majd ismét belépkedve pillant körbe. A vér szaga igencsak elég ahhoz, no meg a felfirkált rajzok látványa is igen szembetűnő. Elismerően hümmög, majd, mivel még a zseblámpa nála van, körbevilágít.
- Ha megtörjük a pecsétet, visszakapjuk a testünket és még mindenkit el is enged. Gondoltam szólok – mintha csak az időjárást jelentette volna be, miközben egy tükörhöz sétál, amelyben már a saját bőre mutatkozik, nem a kölcsön. Persze, közben mindenki ténykedik, ő egyelőre csak figyel, a sokadik kerék, de azért mozdul, és Seth mellé lép.
- Nyugalom, valami nem kerek vele. Egyszer azt mondja engedjük ki, máskor meg, hogy ide tartozik. Ha veszélyes, kint is el lehet kapni.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3