We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Katonai központ
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
296

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:41 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Pént. Márc. 09, 2018 9:05 am
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Nem tudom, hogy mi várhat ránk odalent, mégsem hinném, hogy ez gátolhatna minket bármiben is.  Meg kell szerezünk a fegyvert a Sötétség ellen. Még egy testvéremet nem szippanthatja be. Világunkat nem teheti egyenlővé a semmivel. Ahhoz túl fontos ez Atyánk számára. Szárnya végül lassan kezd gyógyulni, kevésbé kókad lefelé. Szelíd mosollyal az ajkamon lépek el tőle és vezetem tekintetem megfertőzött angyalunkra. Nem akarok szavaira gondolni, a hangra, mely a fejembe szól újra és újra.
- Rendben - felelem, mosolyogva fordulva immár az ark felé. Aztán lázas keresésbe kezdek. Lényegében bármi jó lehet most számomra, mellyel véremet tudnám ontani, ama kis időre, amíg újra felrajzolom a csapdát.
Választékom van bőven. Több is, mint szeretnék, így nincs nehéz dolgom, csak egy enyhé rozsdás kés veszek kezembe.
- Talán az a legjobb, ha senki sem tud róla. Minél kevesebb angyal látja, annál kevesebb az esély. Nem tudjuk, hogy a sötétség, mely megfertőzte veszélyes-e. De szeretném megtalálni a módját annak, hogy a folyamatot visszafordítsuk - fáj a gondolata annak, hogy végezzünk egy testvéremmel, csak mert egy felsőbb hatalom megfertőzte elméjét.
Fejemmel utána fordulva mosolygok rá.
- Tájékoztatni foglak folyamatosan - tudom, hogy veszélyes játékba kezdek és nem tudom, hogy egyedül mire fogok jutni Donnal szembe. Igaz, először meg kellene találni. Nem, nem csapda útján, úgy biztos ne árulná el… aztán ki tudja. De nem kockáztatnék. De mégis… miként mérjem be?
Ölelése már nem lep meg annyira, mint az első alkalmaink közül bármikor. Mégis tétován viszonozom ölelését. Homlokomat vállgödrébe simítom. Némán bólintok, de tán nem is látja, nem is érzi.
- Köszönök mindent - felelem végül. Sokszor érzem, hogy egyedül maradtam a világba. Hogy mindenkire, kire számíthatnék eltűnt, elveszett, elárult. Becsapott. Mintha egyedül harcolnék az egész világ ellen, holott én csak a régi dicső fényt szeretném visszahozni. Atyánk jóságát és szeretetét. A természet egészséges rendjét.
Talán Ramiél az egyetlen, ki nem ellenségként tekint rám, ki bármikor szívesen segít nekem, ki… Kire bármikor számíthatnék, ha hívnám. Továbbra is bennem él a hiearchiánk szabályai. Ő mégis csak egy ark, miért törődne egy egyszerű angyal apró problémáival.
Öleléséből kibontakozva mosolygok alakja után. Fejemet egy pillanatra lehajtva figyelem a kezembe szorított kést. Megrázva búrámat, térek dolgomra, rajzolom fel a csapdát, hogy mielőbb kutatásba kezdhessek. Túl sok minden van, túl sok dolgot kell egyszerre elintéznem és az időnk túl kevés.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
129

Utolsó Poszt Szer. Márc. 07, 2018 11:56 pm
Következő oldal


to Ophilia
Ophilia megkerül engem, míg én még az előzőeken gondolkodom, aztán a válaszai más vizekre terelnek, ismét a csapdáknál vagyunk és grimaszt vágok a pokolkutyák emlegetésére. Ők gyenge ellenfelek, ám ha másfajta lények is oda szabadultak, akadhat köztük olyan, amivel meggyűlik a bajunk. Hagyom hogy megérintse a szárnyamat, néhányszor megrándul az arcom és amikor eléri a törés helyét, összerezzenek, de kínosan tűröm míg bekeni. Vele ellentétben csupa kosz vagyok, ugyan a ruházatom és a hajam megszáradt, ezzel együtt rászáradt a kosz is, nem pazaroltam arra az erőmet, hogy a megszokott ábrázatomat varázsoljam vissza. Hamarosan szabadulok, ő kuncogva fordul el tőlem, én meg felállok, elrugaszkodva az asztaltól.
- Köszönöm.
Zephyr nevére odafordulok a pórul járt testvérünk irányába.
- Igen. Menjünk biztosra.
Nem lesz időnk arra hogy őt vigyázzuk, noha Mihálytól kérhetek őröket ide. Várok egy kicsit, majd az eljövendő teendőinket kezdem sorolni, közben megrökönyödve tapasztalom a szédülés milyenségét. Kikerekedett szemekkel pislogok a falra, aztán Zephyr-re, de tartásomon ez egyáltalán nem látszik meg, mert hozom a szokásos karót nyelt komornyik szálegyenességét.
- Szorít minket az idő. Beszélnem kell Mihállyal, mert ha már szövetséget kötött Luciferrel, akkor szüksége lesz rám. De talán megtudok tőle néhány dolgot az ügyünkkel kapcsolatban is, bár elmondani nem fogom neki. Zephyr egy jó darabig egyedül lesz itt.
Teszek egy félkört a mozgásommal, majd Ophilia arcára tekintek. Tudom, nem mehetek vele, egyedül marad Abaddon-nal.
- Amint lerendeztem a kötelességeim a bátyám felé és lehetőségem lesz rá, csatlakozom hozzád!
Közben megmozgatom a karjaimat és így már megvan az egyensúly. Más egyebet nem tudok neki mondani, még az sem biztos hogy olyan fene nagy segítség leszek. Megbízom benne, szerintem mindent el fog követni hogy megtudja az ereklye helyét, éppen emiatt aggódom. Csak annyit lépek közelebb hozzá hogy átölelhessem.
- Nagyon vigyázz magadra!
Kit győzködök jobban? Őt, vagy magamat? Találékony, ebben rejlik az ereje, nekem pedig hinnem kell benne hogy túl fog járni Abaddon eszén. Mégis nehezemre esik elengedni, de megteszem, rendre rá hátat fordítok neki és elindulok kifelé. Közben megint felpattannak a szemeim, mert ez a fránya szédülés csak nem akar elmúlni, mégsem olyan erős az intenzitása hogy ne tudjak elkullogni a bátyám rezidenciájáig. Kicsit szórakoztat, nem egyszerű rajta felül kerekedni, ilyen érzés lehet az is, amikor egy ember részeg. Egy pillanat erejéig inog meg a tartásom, köszönhetően a hirtelen megfordulásnak, aztán folytatom az utamat.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Kedd Márc. 06, 2018 8:45 am
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Halvány, szelíd mosoly kúszik ábrázatomra. Arcom immár nyoma sincs a parkban történő dulakodásnak. Egy árva mészfolt sem tétlenkedik sem ruhámon, hajamat is könnyedén szabadítottam meg fehéres vakolatrétegtől is. Felületi sérüléseimnek nyoma sincs már, kezemet övező vágás még enyhén rózsállik tenyeremen. De nem zavar már.
Tekintetem csak lopva vezetem le a föld irányába, majd tétován mozdulok meg. Nem adott oly nagy engedményt arra, hogy segítsek neki, mégis megtette. Testem mégis mozdul, lassan vezetem lépteim mögé, szárnya felé. Egyelőre mégsem nyúlok hozzá, csak zöldesen csillogó lélektükreimmel figyelem meg, merre is fájhat számára a legjobban.
Az izmok akaratlanul is elárulják az angyalt. Apró rángások, melyek még annyira észrevehetetlenek sem. Mégsem feltétlenül érezzük azokat.
Kérdésére  Ramiél szárnyáról arcának élére siklik pillantásom.
- Nem tudom - válaszolom őszintén. - Nem tudom, hogy az emberek mily földi csapdákat voltak képesek állítani, bár sejtéseim vannak. Ahogy azt sem tudom, hogy démoni erők is közrejátszanak mily lényeket tartalmaz a katakomba. Talán démonkutyákat. De azok és egyéb lényeik elszabadultak a pokolból. A földet járják, beeszik magukat minden létező helyre. Így talán odalent is találkozhatunk velük - tippelek. Azonban a démoni teremtmények mindegyikét nem ismerem, még én sem. Fogalmam sincs, hogy odalent a pokolba mily lényeket keltettek életre a démonok és Lucifer. Melyek most akár szabadon garázdálkodnak a Földön.
Végül ujjaim megmozdulnak. Először csak szárnyamból merítek néhány csepp olajat. Ahogy nézem a legnagyobb felületi sérülése a szárnyának törése. Emlékszem, hogy számomra mily kínokat jelentett a gyógyulása.
Azzal a pár cseppel az ujjamon lépek közelebb hozzá, és amilyen finoman csak tudom, simítom végig törött végtagján. Szeretnék a lehető legkevesebb fájdalmat nyújtani neki.
S talán, ha nem is annyira, de gyorsabban begyógyul törött végtagja. Akár egy szárnyaszegett madár. Gondolatomon halkan kuncogok egyet, végül elfordulok a férfitól. tekintetem a még mindig béklyóiban élő Zephyre fut. S jókedvem máris tovaillan.
- Persze, felületi sérüléseim voltak csak - mosolygom őket. - Volt már rosszabban is részem és azok is elmúltak - tekintek rá vállam felett. - Fessek fel még egy csapdát, hogy biztosra menjünk? - utalok itt Zephyre.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
129

Utolsó Poszt Kedd Márc. 06, 2018 12:00 am
Következő oldal


to Ophilia
Csendben követem a gondolatmenetét, látom az arcán hogy szavaim súlya alatt elgondolkodott, ami azt jelenti, nem volt süket rájuk. Aprót bólintok a köszönetére, aztán a lekonyuló arcát figyelem. Most már sokadjára helyezi a kezét a nemlétező szíve helyére és sejtelmesen motyog maga elé. Kezdem azt gondolni hogy van valami, ami eltér a megszokottól, ami miatt a földet bámulja. Szólásra is nyitom a számat, kérdezni akarom erről, közben azonban megzavar. Még az előbbi kérdésemre válaszol.
- Nem is tudom. Alapesetben magamtól is meggyógyulok, a segítségeddel talán gyorsabban...
Persze ő is jól tudja, erre nincs garancia, nem feltétlen gyorsul be a gyógyulás csak azért, mert ő is rásegítene. És én sem szeretem ha hozzám érnek, nem szoktam meg, ahogy az ilyen sérülések sem történnek meg velem gyakran. Bár a fájdalom mint olyan, nem ismeretlen a számomra, hiszen bajlódtam már ennél sokkal súlyosabb sérüléssel is.
- Szerinted a csapdák ellenében még őrzik is? És ha igen, akkor miféle lények?
Hangomban némi kétely csendül a kiváncsiság társaságában. Mit tudnak odaállítani, ami megizzasztana egy magam fajta teremtményt? Úgy gondolom a csapdáktól jobban kell tartanunk. Ha közben idejönne hozzám, úgy engedem hogy megérintse a szárnyam, még ha fájdalmat is okoz vele. Sikerrel járhat és ha hamarabb összeforr, akkor én sem kínlódom itt. Most én kezdem el a padló repedéseit elemezni és közben eszembe jut egy momentum, egy villanásnyi idő, akkor, mikor Ophilia elől félre sodortam Zephyr-t. A tekintete kétségbeesett volt, ugyan azt csinálta, mint az előbb is és félelem költözött az ábrázatára. Lehetséges hogy ugyanaz történt vele, ami velem is a zuhanás előtt? És ha igen, akkor miért hazudott? Hiszen akkor már ő is találkozott Amarah-val. Megfordul a fejemben hogy rákérdezek, de az túl egyértelmű lenne és ha titkolni akarja, akkor ennél nem is lehetne egyszerűbb dolga.
- Te rendben leszel? Begyógyultak a sérüléseid?

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Pént. Márc. 02, 2018 8:21 am
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


- Ezt tudom, csak… - még is hol kezdhetném el a magyarázatot? Egykor ezek az információk megszerzése nem okozott túl nagy gondot. Még ha voltak is titkos megállapodások a Mennyben, valamilyen úton, módon mindig tudomást szereztem róla. Hiszen ez volt a dolgom. Ez a dolgom. Hogy tudjak mindenről és ezeket leírjam. - Furcsa, hogy szinte semmiről sem tudok. Tudom, hogy csak egy rangtalan vagyok - kezdek bele a magyarázkodásba, mielőtt még azt hinné, hogy ennyire öntelt vagyok. - Csak régen mindenről tudtam. Mindent láttam és mindent hallottam. Most semmit. Olyan, mintha egyszerre vesztettem volna el látásomat és hallásomat - húzom el enyhén számat.
Olyannak érzem magam mint egy sérült versenyló, mint egy szárnyaszegett madár. Mint egy oroszlán, kit megfojtottak ragadozó mivoltától. Szörnyű ez, mégis hozzá kell idelent ehhez szoknom. Nincs más kiút ebből.
- Van olykor, hogy a tettek többet elárulnak a szándékunkról, mint a szavak - hajtom le a fejem csendesen. Figyelem sáros cipőinket, melyeken megmaradtak az átalakított rendőrintézet fehér mészpora. Az emberiség nagy részét elpusztította Gabriel. Mi ez, ha nem az emberek végzetének akarása?
- Épp ettől különlegesek - jegyzem meg az emberekkel kapcsolatban. - És esendők. Sose lehetnek olyanok mint, mi, ahogy fordítva is igaz. Atyánk számukra megadta a legnagyobb kincset, mit adhatott csak nekik: a szabad akaratot - ezért sem leszünk soha képesek embermód érezni, cselekedni, gondolkodni. Mi csak egy szabályt követünk, amint Urunk parancsol nekünk. Nélküle pásztorát vesztett nyáj vagyunk.
S szemmel láthatóan olykor még az arkok is tehetetlennek bizonyulnak. Nem igazán tudják, hogy mikor és mit kellene tenniük. Ha ők nem tudják, akkor én? Semmi tapasztalatom nincs a földi létet illetően. A materiális világ teljes mértékben megzavarja érzékeimet. Más minden, mi odafent volt. Ott… minden olyan egyszerű és tökéletes volt.
Hiányzik otthonunk. Egyre többször érzem, s még ha lopva fel is akarnék menni, immár nem tehetem meg ezt.
A Sötétség elvette tőlünk otthonunkat, ki tudja, hogy mivé változtatta át.
- Köszönöm a tanácsodat Ramiél - pillantok szemeibe, fejemet enyhén félrehajtva. Ajkamon szelíd mosoly bujkál. - Mindenképpen így fogok tenni. Tudom, hogy esélytelen vagyok vele szemben. Sokkal erősebb és leleményesebb. Szeretném hinni, hogy többet tudok nála és ezáltal túljárhatok az eszén - felelem, noha még azt sem tudom, hogy merre is keressem meg Őt. Furcsa. Minden mit mondd a démonokról alapesetben igazat is adnék neki. Viszont Don… Valamiért nem így viselkedik. Az is lehet, hogy ezzel csak engem akar megtéveszteni, s be kell látnom, lassan sikerül neki. Minden mit eddig tett értem, nekem… Őszinte volt. A maga pökhendi, egoista módján.
Szemöldökömet enyhén vonom össze újabb szavai hallatán.
- Köszönöm - suttogom szinte, hálásan. - A végsőkig megkívánok maradni Atyám szolgálójának. Mégis erőm sose volt nagy, a Sötétség eljövetelével ez csak még jobban megcsappant - dobogtalan mellkasomra helyezem kezemet. Nincs szükségünk szívre, hogy éljünk ezt tudom. Mégis furcsán tapasztalom, hogy üresen kong szívem helye. - Csak remélni tudom, hogy sosem kell találkoznom vele - szólok csendesen fejemet újra lehajtva.
Elgondolkozom a szavain, megrágom őket és talán jobban is tudnám értelmezni, ha nem tenné fel kérdését.
- Ami azt illeti igen - emelem fel újra fejemet, pillantásom törött szárnyára siklik. Mozdulnék, hogy segítsek neki… - Nincs szükséged segítségre a gyógyuláshoz? - szakítom meg elkezdett mondatomat, de aztán gyorsan folytatom is. - Ha elmondja, ha nem, akkor is rá fogok jönni idővel, hogy hol a mag. Biztos vagyok benne, hogy őrzik azt. Mint az előbb is mondtam, az én erőm gyenge. Egy harcos erejére mindig szükség van ilyen kalandoknál - mosolygok rá újra szelíden, de egyszerre aggódó pillantásom sem tűnik el íriszeimből.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
129

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 01, 2018 5:57 pm
Következő oldal


to Ophilia
A visszakérdezésére igenlően bólintok, majd szavakba öntöm a magyarázatot.
- Nekik nagyobb szükségük van az emberekre, mint nekünk. A legtöbb démonnak elengedhetetlen a munkájához hogy az emberek testét vegyék birtokba. Lucifer egyértelműen szembe menne mindezért a Sötétséggel, Mihály pedig hajlamos rá, hogy megegyezzen vele. Mivel Atyánk nincs jelen, úgy gondolja nem érvényesek már a régi szabályok, jó ideje nem követi a protokollt, amit a Mennyekben megszokhattunk.
Szomorúan ejtem ki ezen szavakat, de sajnos igazak. Gabriel, tettei ellenére, és jövőbeni tettei ellenére még mindig követi ezeket a szabályokat és tűzzel, vassal betartatja minden követőjével. Sokszor elgondolkodom ezen, de mindig arra jutok, amire Ophilia is, vagy Cassael. Ezért segítem még mindig a bátyámat, annak ellenére hogy nem nézem jó szemmel a döntéseit, a cselekedeteit. De Lucifer esetében is belátom, szükség van a szövetségre. Bár magam valószínűleg teljesen más megoldást kerestem volna. Most már azonban kifutunk az időből, nincs idő a tétlenkedésre.
- Sosem kívánta fennhangon.
Jegyzem meg halkabban a szavaira, aztán megvárom míg befejezi ezt a részét a mondandójának.
- Hidd el, én sem szeretném az emberek pusztulását végignézni, noha néha úgy gondolom megérdemelnék. Aztán mindig találkozok egy olyan bárgyú halandóval, aki rácáfol erre.
Haloványan elmosolyodom. Igen, rengeteg érdemtelen rohangál odakint köztük, akiknek a helye a Pokol kénköves bugyrai között lenne és talán idővel valóban odakerülnek majd, azonban a kisebb részük Atyánk tökéletes teremtményei. Az ő vonatkoztatásukban pedig hasonló véleményt fogalmaztam meg magamnak, mint Ophilia. Ezt a részét ő nagyon jól szavakba öntötte. Gabriel-ről nem akarom győzködni sem őt, sem magamat, úgyhogy a téma hamar Abaddon felé evickél. Bágyadtan támasztom a falat, fejemet a hűvös köveknek hajtva, miközben fájó szárnyamra koncentrálok, legalább annyira gyógyuljon be, hogy ne kelljen ezzel bajlódnom. Enyhén érzem a sebláznak hívott emberi nyavalyát, de talán fél óra és nyoma sem lesz.
- Egy démon ellenében legjobb ha úgy mondasz igazat, hogy a fontosabb részét elhallgatod. Mindenképpen megpróbál majd kiforgatni önmagadból, szóval ha ezt ki akarod védeni, akkor adj neki olyan információt, amiről azt hiszi, ez az út hozzád. Nem csak az embereket szokták megkísérteni és bár kiemelkedő intelligenciával, adottságokkal rendelkezel, neki veled szemben évezredes tapasztalata van a mások kihasználásában, megtévesztésében és átverésében.
Valaha odafent nem foglalkoztunk egymással, ritkán jártam Ophilia privilégiumában, bár azt be kell vallanom, akkor is nagyon kedveltem, csak sosem mutattam ki neki sehogy, mert mindig más dolgom volt. Csupán félszavakat váltottunk, néha pár mondatos beszélgetést ejtettünk és akkor az a ritka pillanatok egyike volt. Én odafent nagyon magamnak való, mogorva alak voltam, ami sokszor idelent is megmutatkozik. Amióta rátelepedett a világra a káosz, egyre inkább felcsillannak a Mennyek legjobbjai, ahogy azok is porba hullanak, akikről valaha azt gondoltam, bárcsak olyan lennék, mint ők. Mondhatnám neki azt is hogy összetörne a nemlétező szívem, ha a levéltárosunkat a bukottak sorai közt látnám, de akkor ezzel már befolyásolnám, s mint olyan, Atyánk útját neki kell szem előtt tartania, nem másnak kell rávezetnie, vagy figyelmeztetnie.
- Hiheted azt hogy áldozat nélkül nincs győzelem, de ha ez felmerült benned, akkor gondold újra át! A jelenlegi helyzetünkben nincsenek győztesek, és az áldozatot már rég meghozta mindenki. Ne akard hát saját magad pengeélre helyezni, mert a Sötétség közeleg, a vele való konfrontáció pedig elkerülhetetlen. A tudásod miatt rád mindenkinél nagyobb szükség van.
Muszáj vagyok neki elmondani ezt, de aztán egy ideig csak a falat bámulom. Bizonyára már megvan a terve, az előbb elmondta mit akar megvalósítani Abaddon ellenében. A mostani szavaim pedig vagy új értelmezést adnak ennek a tervnek és átvariálja, vagy azt fogja gondolni rólam, teljesen vak vagyok az elképzelésére.
- Akárhogy is lesz...tudok valamelyik részében segíteni?
Mély hangom szelíden töri ketté a teret egy nagyobb lélegzetvételnyi szünet múltán.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 12:42 pm
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Ajkamba harapva várom reakcióját. Tudom, hogy nagy dolog, mit kérek tőle. Hiszen a démonokkal mindig is harcban álltunk. S ezután is abba fogunk. Mégis… Sötétség nélkül nincs fény, jó nélkül nincs gonosz. Ez a két pólus vagyunk mi a világba, még ha az ark nem is értene ezzel egyet. Olyan vagyunk, mint a Jin és a Jang. Nem lehetünk csak és kizárólag feketék és fehérek. És mégis azok vagyunk. Összetartozunk velük. Én ezt látom bennük a sok gonoszság mellett, melyet elkövettek az emberiség ellen.
De kérdem én, ha ez is Atyánk akarata volt, a Pokol maga is, akkor miért viselkedjünk…
- Luciferrel? - kapom fel a fejemet? Új információ ez számomra. A mennyben hozzászoktam már, hogy mindenről tudok mindig. Most mégis furcsa számomra, hogy alig tudok valamit, csak apró elszólalásokból. Mégis hogy végezzem így a munkám? Ha semmit sem tudok?
Fejemet rázom meg a valóságban.
- Mégis az emberek pusztulását akarja ő is, ahogy a Sötétség is… Még ha ideiglenesen is, de az ő szándékaik is megegyeznek - jegyzem meg halkan, óvatosan. Aztán újra ajkamba harapok és fejemet hajtom le. Persze, én nem ismerem az arkot. Nem tudom, hogy mik a valódi szándékai Gabrielnek, talán közöm sincsen hozzánk.
A magam részéről csak nem akarom elveszni hagyni mindazt, melyet Atyánk oly sok évezreden át épített, finomított. Mely az övé. Nem akarom, hogy elvegyék tőle.
Megállva előtte, fejem enyhén hajtom félre, szemöldököm pedig enyhén összevonom.
- Sose cselekednék önző módon. Még ha a Földön is vagyok jelenleg, akkor is Atyánk kívánságát tartom szem előtt, ő pedig nem akarná, hogy az emberek elvesszenek. Hogy a munkája semmivé váljon - közlöm határozottabban, mint eddig bármit. Emiatt… Emiatt…
Amiatt mert Atyánkat képviselem kell egyelőre annyi szenvedést és fájdalmat elviselnem testvéreim felől. Amiért nem álltam be az egyik oldalra sem. Még ha Ramiél igen, tudom, hogy ő sem osztozik teljes mértékben Mihály véleményét. Ő még sincs kitéve az angyali kegyetlenségnek. Akaratlanul is körbenézek a szobába, testem enyhén megremeg… Nem csak démonokon használják ezen eszközöket.
Fejemet újra lehajtom és minden rossz emléket kizárok onnan. Nem érdekel, hogy mi történik velem, mindaddig, amíg megőrizhetjük mindazt, mi az övé.
- Az igazat - emelem fel újra fejemet. - Nem tudok, de nem is tudok hazudni és nem vele szeretném ezt elkezdeni. Tudja, hogy tudok a magról. Vagy ha nem is, legalább sejti, valamiért több információja van rólam, mint azt gondoltam volna… - már a kezdetektől tudja, hogy mily információk birtokában vagyok valójában. - Ő nem tudja felhasználni, de én tudom, hogy miként kell.  Egyszerűen csak kölcsönösen kihasználjuk egymást - habár érzem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. - Ha nem is segít, mégis elszólhatja magát. De hanem, idővel rájövök, hogy merre van. Végignéztem a mag útját, ott van elmém legmélyén. Tudja, hogy vele vagy nélküle, de fel fogjuk használni a Sötétség ellen - összegzem végül mit agyaltam ki nagy hirtelenjében. Nem bízok abban, hogy segítene, mégis hiszek benne, hogy belátja. Furcsa, de egykoron épp ő látta be, hogy a két fajnak szüksége van egymásra. S így… legalább a lekötelezettje leszek. S ez az, amit ő el akar érni.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
129

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 17, 2018 10:50 am
Következő oldal


to Ophilia
Csendben figyelem a közeledtét, végig hallgattam az emlékei töredékét. Nem hangzik jól az a része hogy az emberek is felhasználhatják, ahogy az sem, hogy Abbadon kénye kedve szerint alakíthatja a történéseket. Hiszen a magra szükségünk van Amarah ellen, ez világos. A démonunk sem lehet annyira merész hogy figyelmen kívül hagyja ezt. De ettől függetlenül tartok tőle, másra is felhasználná. Amit utána közöl velem, az megint meglep. Nagyot nézek rá utána, aztán összeszedve magam megköszörülöm a torkom.
- Ha Atyánk szemében ez hatalmas bűn, úgy mind elvesztünk rég. Mihály már biztosan lepaktált Luciferrel, ismerem. Csak idő kérdése hogy az oldalán megjelenjenek a démonok. Gabriel pedig egyedül marad ellenünk, és bár sokan azt hiszik a Sötétség mellé szegődik, én ismerem őt. Nem fog. Mindegyikünk Atyánk akaratát képviseli a maga sajátos elképzelésében.
Ó, ha valamit, akkor a Sötétséget Gabriel jobban rühelli, mint az embereket. Az viszont szomorúsággal tölt el, hogy Ophiliának ez egyáltalán az eszébe jutott. Ő sem kivétel, pedig reménykedtem benne. Most még is mit vár tőlem? Tanácsot? Azzal nem szolgálhatok. Beleegyezést? Miért, vagy minek? Egy ideig nagy szemekkel pislogok rá, az arca vonalait figyelem, mintha elbizonytalanodott volna.
- Tedd, amit jónak látsz. Ha Atyánk érdekeit képviseled, elbukni nem fogsz. Ha a sajátjaidat, akkor a sorsod megpecsételődött.
Szerintem ebből lejött neki, ne tőlem kérjen tanácsot, vagy megerősítést, mert az nekem nem megy. Én mindig aszerint cselekszem, amit jónak látok, szem előtt tartva Atyánk érdekeit. Legalább is amióta eltűnt, mert előtte csak követtem a parancsait. Számomra ennyire egyszerű volt a történet. Ez alól csak Nasargiel volt a kivétel. Akkor elbukhattam volna vele együtt, de ehelyett Atyánk vissza adta a szárnyait, mert a Lelkek Őrzője bebizonyította hogy érdemes rá. De kanyarodjunk vissza Ophiliához.
- Mit mondanál neki? Mi lenne a terv?
Gondolok itt Abbadon-ra és arra, hogy segíteni akar neki, cserébe a mag rejtekének kiderítésére. És utána hogyan tovább? Engem ez érdekel. Talán Ophilia nem arra a sorsa kárhozott hogy elbukjon, én legalább is bízom benne.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Csüt. Feb. 08, 2018 8:29 am
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Szinte kimerülten caplatunk végig a kaszárnyán. Valóban egy lélek sem jár erre, legfeljebb az a férfi, kit magam cipelek. Nem gondoltam, hogy ily eszközöket, melyek megtalálhatóak a pántos vasajtók mögött még használják manapság. Elavult és brutális eszközök. Végignéztem az emberek, angyalok és démonok háborúját, az erőszak… Mégsem az én asztalom. Teljesen más nézni azt és részesévé válni. Mégsem hátrálok meg, nem ijeszt meg. Ez nem. A parkban történtek annál inkább, de azt majd csak akkor gondolnám át, ha majd egyedül leszek. Az utóbbi időben ez úgyis túl sokszor fordul elő.
- Kevesen maradtak, kik így gondolják - jegyzem meg halkan, parányi félmosolyra futja már csak tőlem. Az angyalok már egy negyed évszázaddal ezelőtt elvesztették eme fonalat. Gabriel vagy Mihály oldalán mészárolják nem csak az embereket, egymást is. Nem csak Gabriel angyalai fanatizálódtak el… Mihályéi is…
Nem, ebbe most inkább ne menjünk bele. Tudom, hogy ő kit képvisel és eszem ágában sincs, még gondolati úton is ezt megsérteni. Hiszen meg tudom érteni döntését. Mindkét oldalt meg tudom érteni. Kár, hogy az enyémet ritkán tudják. Talán ő és Cassael az egyetlenek, kik tiszteletben tartják ezt.
A szoba melybe érkezünk, talán a legbizarrabb mind közül. Talán itt van a legtöbb és legkegyetlenebb eszközök. Mégis igyekszem nem foglalkozni velük. Mint mondottam már, ezek a gyakorlatban teljesen máshogy tűnnek, mint a mennyek magasságából, ahol számtalan emberkínzást végigfigyelhettem már. Akkor semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem.
Most sem kellene.
A fal mellé támasztott alvó mellett állok, hátam a kőfalhoz simul. Gondolataim elterelése végett kezdek bele újabb beszédbe, elmesélve, melyeket útközben jutottak eszem. Persze részletek csak most ugranak be, de tán nem oly fontosak ezek.
- Nem, dehogy. Az emberek is fel tudják, ha arról van szó. Egyszerűen, csak az Ő dolga volt, hogy megakadályozzák a felhasználását, egészen addig, amíg eljő a sötétség és világunk pusztulását nem akarja. És nem, a mag fizikálisan nincs nála. Sokáig Egyiptomba volt, de régészek elvitték. Eszembe fog jutni hova, de feljegyzéseim nélkül erre időre van szükségem. A magot tartalmazó ládát számos rúna ékesíti, annak kinyitása átkokat is vonhat maga után. Nem kockáztatták meg - de hogy eme átokszórás, rúnázás Don műve lenne, nem lehetetlen. Jobb lesz ha vigyázunk vele.
Ahogy rám tekint, akaratlanul is ajkamba harapok. Egy gondolat motoszkál a fejembe.
- Mi lenne - kezdek bele, sejtvén, hogy mit is fog rá reagálni. Két tenyeremmel lököm el magam a faltól és sétálok lassan az arkhoz közelebb. - Donnak szüksége van rám. Mármint a tudásomra - legyintek gyorsan, mielőtt félreértené. - Nekünk viszont a magra, hogy úgy használja fel, ahogy mi akarnánk. Mi lenne - érek elé, közben pedig újra visszanyerem régi formámat. Bőrömről a vér eltűnt, sebeim begyógyultak, hajam sem áll kócosan, rendezett fürtökbe omlik hátamra. - Ha megpróbálnék vele beszélni? Nem érdeke, hogy ártson, célunk egy, tudom, hogy számodra is és Atyánk számára ez a legnagyobb bűn, melyet elkövethetek, de… - mondatom nem fejezem be, inkább várom a dorgálásokat, miket rám mér, előtte állva. Valami különös oknál fogva bizalmam tettem a démon kezébe, de ezt ő is megtette felém. Ha akarhatott volna rég megölhetett volna, hagyhatta volna, hogy a démonkutya felfaljon… Mégsem tette. Utána sem… Kevesen egyike, ki nem akarja vérem látni.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
129

Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 7:14 pm
Következő oldal


to Ophilia
A kaszárnyákba beérve először végig megyünk néhány termen, mindegyiket vasajtó zárja el egymástól, aztán az egyiktől kiinduló folyóson kanyarogva egy lépcsősorhoz érünk. Itt felmegyünk, összesen egy emeletet, mert maga az építmény is csupán kétszintes. Odafent aztán balra kanyarodunk, megint átmegyünk néhány termen, amikben Ophilia szörnyülködve megjegyzést tesz. Egy kicsit megállok erre, annak ellenére hogy szédülök, fáj a sérülésem és nem tett jót nekem ez a cipekedés Zephyr-el.
- Tévedsz. Mi Atyánkat képviseljük.
Komolyan tekintek rá.
- A fény csupán egy jelenség, semmi több ennél.
Fűzöm még hozzá komor szájízzel, aztán elindulok, gondolataimba merülve. Ophilia számomra egy nagyon kedves, aranyos, őszinte angyal, de tele van idealista elképzelésekkel, naiv hóbortokkal, csacska ábrándokkal, amit valahol megértek, hiszen ő burokban élt. Sosem kellett neki Atyánk döntéseit érvényre juttatnia, amik bizony sokszor igazságtalannak és kegyetlennek tűntek még számunkra is. Közben végig érünk a következő termen, ahonnan megint egy folyósora jutunk. Itt is kanyargunk egy keveset, de a végállomás a következő terem, melynek ajtaját becsukva, először végig megyek a másik felébe, lerakom Zephyr-t a fal mellé. Ophilia pedig lerakja az embert. Fény gyúl. Idebent is van egy két furának mondható eszköz, melyek ugyanúgy a vallatást szolgálták valamikor, de láthatóan a többségük rozsdás, régen nem használták már őket. Hanyagul oda vannak dobálva az egyik sarokba. A szobában van néhány ütött, kopott bútor, mint például egy nagyobb asztal, ez a szoba bal oldalánál van a falhoz húzva. Három fotel, több szék, egy L alakú kanapé, de ebből kiállnak a rugók a bal oldalánál. Én felülök az asztalra, fejemet a falnak hajtva, Ophilia elkezd mesélni. Csendben hallgatom, kezeimet az ölembe pihentetve, próbálok a gyógyulásra fókuszálni. Mire ideértünk, már minden felületi sebem begyógyult, leszámítva a szárnyam. Egy angyal szárnya ha megsérül, az a többihez képest lassan gyógyul és teljesen biztos vagyok benne, hogy engemet is utolért az emberekre jellemző nyavalya. Számomra érthetetlen megjegyzéseket is tesz közben, de a lényeg átjön, nagyjából kiderül miért Abbadon lett a mag őrzője. Ebből megint csak azt derült ki, hogy az emberek össze kutyulták a dolgokat. Neith pedig ugyan jól tette hogy megátkozta a démonunkat, de ezzel egyúttal megnehezítette azt hogy a prófécia kiteljesüljön. Abbadon ugyanolyan, mint a többi démon, makacs, öntörvényű és hatalom mániás.
- Szóval csak ő tudja felhasználni? Ezek szerint akkor a mag nála van?
Csak ez a két kérdés jutott az eszembe elsőre.
- Nem hiszem hogy mi kellünk neki ehhez. És ez szerintem semmi jót nem jelent ránk, angyalokra nézve. És úgy gondolom, a lovasok és maga Lucifer is nagy bajba kerülhet általa.
Jelentem ki keserűen, aztán Ophiliára emelem a tekintetem, kíváncsi vagyok ő miként látja? Mert abban biztos vagyok, teljesen másként, mint én.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 05, 2018 6:41 pm
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Fejem hirtelen kapom fel. Igen, ezt én magam is gondoltam, ezért is akartam felkeresni. Jelen állapotban azonban már azt sem tudom, hogy segítene-e nekem. Meglehet sok mindentől függ jelen állapotunkban. Legfőképp, hogy meg fogom e tudni győzni, arról, melyet gondolok. Eszembe jut, hogy miként reagált a démonokra odakint, s erre vajmi kevés esélyt látok. De egy próbát megér, nem igaz?
Ő ark, harcos. Nyilvánvaló, hogy máshogy vélekedik róluk, mint én. Fentről végignéztem az életüket, oly dolgokat is tudok róluk, melyeket még az arkok sem. Ezáltal én nem tudom őket csak ellenségként kezelni. Hiszen nélkülük semmik vagyunk, ahogy ők is nélkülünk.
Reménykedve figyelem, ahogy Zephyr kilép a pecsétemből és… Továbbra is nyugodtként viselkedik. Halkan sóhajtom el magamat, megkönnyebülten.
- Az egeknek hála - jegyzek meg ennyit, de még nem indulunk el. Ramiél, okkal, előbb tudni szeretné, hogy mégis mire jöttem rá és hogy miért is van az Éden egy fája az emberek között. A tudás ott motoszkál agyam rejtekében, de egyelőre csak zavaros emlékek, melyeket látok magam előtt.
- Időre van szükségem, amíg minden eszembe jut - felelem neki végül, fejemet rázva. Nem, nincs nála, de… Tudni fogom, hogy merre kell keresnünk. Csak idő kell. - Évezredes história ez - szabadkozok számat elhúzva. Ily messzi időre irattáram nélkül nem tudok oly egyszerűen válaszolni.
- Ott újra tudom festeni a pecsétet. Talán kicsit pontosabban, így tartósabb is lehet. Addig legalábbis csak kitart, amíg ki nem találjuk, hogy miként hozzuk vissza - tekintek újra a Zephyrre, s végül csak bólintok.
Lassan indulunk ki, felveszem mázsás terhemet. Mivel nem tudom, hogy miként fogjak hozzá, így egyszerűen csak hátamra dobom, kezeit kulcsolom össze nyakam körül. Az ember magasabb mint én, lábai a földön húzódnak, de mit sem zavar engem.
Csendben folytatjuk az útunkat, most nem töröm meg a csendet. Magamban szedem elő a régmúlt emlékeit, s kezd egyre teljesebb képet is kitölteni, hogy mi történt akkor. Az emberek egy része bölcs volt, ez nem vitás. S lám, még egy démont is rá tudtak venni, hogy őrizzenek meg egy ily tárgyat. A kérdés már csak az, hogy merre van. Kizárt, hogy Don elmondja nekem, hacsak…

Alig egy óra múlva megérkezünk a központhoz. Beljebb haladva megkönnyebülten sóhajtom el magam, ahogy megszabadulok terhemtől. Sebeim immár begyógyultak, s egyikük sem zavart meg minket út közben. Mégis térdeimen támaszkodva pihegek, körbenézve láthatom a valóban bizarr dolgokat. Kelletlenül húzom el a számat.
- S mi képviselnénk el a fényt - jegyzem meg az orrom alatt. Nem arról van szó, hogy sajnálom a démonokat, de, hogy… Mi ilyenekre vetemedjünk? Értem én, csak… Ezt így látva, élesbe. Taszít.
- Több mint négyezerévvel ezelőtt… Mint tudod, Egyiptomban éltek az akkori leghatalmasabb mágusok. Ők… emberek is voltak és nem is. Feledésbe merült létezésük, legfeljebb a mitológia tartotta meg őket. Annyi különbséggel, hogy bár istenként tisztelték őket, valójában az összes mágust Ré-t tartotta annak, ki… valójában Atyánk volt. Mindenki más az ő szolgálója. Mindjárt megérted, hogy miért mondom ezt most el. Ezen mágusok iskolákat alapítottak, seregekeik voltak, tanítványaik. De persze nem csak eme földön létezett a mágia. Az arab világba is dúlt a hasonló képességű emberek harca. Főhőseink Don, ki egykoron egy arabtól tanult, hogy nem vettem ezt eddig észre? Most kezd csak összeállni a kép. S egy szolgálólány, kit Neithnek hívtak. Ő Anubis és Bastet szolgálója volt. Feladata nem más volt, mint a Gízai piramisok építésének felügyelete. Ezen belül is a Fény és a Sötétség termének megépítése. Eddig még tudsz követni - kérdezem nekidőlve a falnak, egyelőre nem aggódok Zephyr miatt, hisz Ramiél vére elég időre elzárja. Egy kis pihenőre pedig szükségem van. A következő percekben meglehet, hogy csapongani fogok.
- Don, úgy döntött, hogy meglátogatja a hatalmas építményt, sejtve, hogy ott nem csak emberi erők lakoznak, hanem olyanok is, melyek túlmutatnak a pokol erőin. Csakhogy azt nem tudhatta, hogy a két terem Atyánkat és Amarát testesítette meg. Elől helyezkedett el a Fény terme. A hieroglifák által oly rúnákat helyeztek el a falakon, mely eltüntette az átjárót, ami egyenesen a Sötétség termébe vezetett. Itt rejtették el az egyiptomi bölcsek a fa magját. Tudták, hogy nagyhatalmú, hogy ereje hatalmas. Egy prófécia megjövendölte, melyet nem tudom, hogy Atyánk adott-e nekik, avagy sem, hogy egy napon eljön a Sötétség. S megállításához kulcsfontosságú lesz a mag. Eme építkezésbe csöppent bele Don. Azonban a piramist Seth serege támadás alá vette, magának akarta megszerezni a magot, hogy ezáltal hatalmát növelje. Neith és Abaddon csapdába megmenekültek a Sötétség termében, azonban a szolgálót megmarta Seth egyik lénye. Az élet lassan párolgott ki fekete füst formájában testéből. Utolsó akaratával megtette a mag őrzőjévé Dont, elmondva a történetet és elkárhozott lelkére kötve, hogy ne engedje, hogy az emberek felhasználják. Hisz ha eljön a Sötétség, megszűnik minden létezni, a démonok maguk is. Hogy biztosra menjen, hisz nem bízott a démonban, szívét elátkozta. Ha bárkinek is egy szót szólt volna a történetekről pusztulás áldozata lesz. De nem akármilyennek. Annyi pusztítást kap vissza, melyet ő adott másoknak. Évezredeken keresztül őrizte, követte útját és nem engedte, hogy felhasználják - ami azt jelenti, hogy ő tudja merre van és fel is tudja használni. Akár nélkülünk is. A kérdés, hogy ez érdeke-e. Röpke történetem végén sandítok Ramiél felé, ajkamba harapva újra. Tartok tőle, hogy mit fog ehhez szólni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Raiden
avatar



I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand

☩ Reagok :
56

Utolsó Poszt Kedd Feb. 07, 2017 12:31 pm
Következő oldal


• Raven && Raiden •

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.t [ Lejátszás ]

Mai nap nem volt könnyű. Sofiel valahova elment, fogalmam se volt róla, hogy hova ment. Egyedül voltam már 3 napja. Sofiel soha nem vallja be, de én tudom, hogy Michael, és Cartelle kikészítik idegileg. HOgy lehetnek a nők ilyenek?
Pakoltam, hiszen a mai edzésnek vége lett, nagyon sok embert kellett ma is kiképezni, de persze ide nem emberek kellenek, hanem angyalok, de ők nem hajlandóak harcolni, akik itt élnek álltalában menedéket kérnek.
Ahogyan pakolok, egy fiatal lány hangja csapja meg a fülem a hátam mögül, megfordulok, s látom, hogy ki is az. Az apját jól ismertem.
- Nem láttam, kislány. - Mondom, majd vissza fordulok, hogy tovább pakolhassak, és majd egy is vizet vehessek magamhoz. Ugyan nincs szükségünk ilyenekre, de valahogyan az emberi szokások nem csak Michael-len, de rajtam is kezdenek jelentkezni.

credit && comment: lesz ez több is ígérem. Very Happy



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side



Utolsó Poszt Szomb. Feb. 04, 2017 4:37 pm
Következő oldal


Raiden & Raven
-
Hogy miért is vagyok egy katonai kiképző központ kellős közepén? Igazából magam sem tudom, de ha az ember fiat az apja parancsolja ide, akkor kérdezés nélkül jön. Legalábbis ma reggel mikor a kávés csészém mellé egy levél is társult melyben az állt, hogy legyek itt délre, akkor nem kérdeztem és nem kételkedtem. Egyből jöttem.
Ha anya még élne akkor mindent megtenne, hogy kibékítsen minket apával még akkor is, ha kedvesek vagyunk és aranyosak, de mégis érezhető a köztünk lévő feszültség. Talán most akar megbocsájtani, amiért a lakásunkból búvó központot hozott létre? Fogalmam sincs mit akarhat, de annyi tény: azért nem rossz, hogy eljöttem ide. Nagyon rég láttam már tisztességes férfiembereket, akiknek megjelenése tetszetős is számomra. Legalábbis már nem emlékszem olyan alkalomra, amikor csak úgy, időtöltésből mentem el valahová egy számomra szimpatikus férfival és éreztem jól magam. Szerintem már nem is emlékszem azokra az időkre, pedig nem kerülöm én őket… inkább ők kerülik az én társaságomat. Meg az igazság abban rejlik, hogy mostanában az autók bütykölgetése igazán lefoglalja a figyelmemet és kikapcsolja az elmémet. Normálisnak érzem így magam, még akkor is, ha nem kéne ezt csinálnom.
Rápillantok az órámra, majd körbenézek és nagyot sóhajtok. Merre lehet vajon az apám? Lassan több, mint fél órája késik nekem pedig fontosabb dolgom is lenne. Vagy csak képletesen fontosabb. Az is biztos fontos, hogy apa miért tölt itt annyi időt, de nekem nem igazán jött még le. Oké, mentsük meg minél több embert, legyen újra béke és szeretet meg miegymást, de akkor is van egy nagy kérdésem. Hol a fenében van Isten? Segíthetne… Na, mindegy.
Felkapom a táskámat a földről, majd miután jól leporoltam a nadrágomat indulok meg az egyik embertömeg felé, hogy megkérdezzek valaki nálam okostól pár dolgot.
- Elnézést, helló. – állok meg egy nálam jóval magasabb férfi háta mögött, aki ha nem figyelne simán eltudna taposni. – Bocsánat a zavarásért, az apámat keresem. Esetleg nem látta valamerre? – lehet, hogy hülye kérdés, sőt nagyon, de akkor is…



Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Kedd Jan. 24, 2017 11:44 pm
Következő oldal



Lucifer & Michael
A testvéri gonoszság roppant undorító tud lenni.


Közelebb lép, én pedig olyanná válok, amit nem szeretek, idegessé. Ökölbe szorítom a kezemet, és igyekszem lehiggasztani magamat. Hogy lehet, hogy más senki más nem képes kihozni a sodromból, csak Gabriel, s Lucifer. Bukása óta nem láttam, és most itt van? Mit akarhat?

Miért pont most jött ide, hogy lerója tiszteletét előttem?
- Mit akarsz Lucifer? - Emelem égnek tekintettem, miközben engem gúnyol bár, jó maga se büszkélkedhet lélekkel, sőt talán az embereken kívül másnak nincs ilyen kiváltsága. Néha bárcsak lenne, többet éreznék, többet hinnék. Kezemet a cigarettára irányítom, amibe már beleszívott, s telekinetikus erővel el lököm tőle.
- Ne játszadozz! - Mondom.

Elmosolyodom, és két kezem közé veszem az arcom, majd rá pillantok.
- Honnan veszed, hogy kell nekem a segítséged? És miért pont én? Had találjam ki. Én biztosítsak nektek a kis pokol ivadékaidnak, még több porhüvelyt? - Nézek rá, majd szét tárom kérdően karjaim. Most érezzem magam megtisztelve, hogy a nagy Fényhozó engem választott?




[/quote]


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'


Utolsó Poszt Szomb. Jan. 21, 2017 12:39 am
Következő oldal



Michael & Lucifer


A kezemet zsebre teszem miközben nézem a fivérem tekintetét, és hallgatom ahogy beszél. Elmosolyodom az üres fenyegetésén és még közelebb is sétálok hozzá, hogy a fejünk körülbelül két centire legyen egymástól.
- Na mi az? Meg sem öleled a testvérkédét, ó nagy Michael? Kérdezem tőle suttogva, majd hátrébb lépek tőle és felnevetek.
- Mindketten tudjuk, hogy nem tudnál megölni engem. Nem vinne rá a lélek. Bár nincs lelked, akkor mondjuk úgy, hogy a szíved. Igen, az találóbb. Kacsintok rá, miközben előveszek egy szál cigit és a számhoz emelem, majd meggyújtom azt. Ahogy végigpillantok az arcán, felidézem a régi emlékeket. Nem azt, amikor agyonvert ok nélkül, hanem azt, amikor foglalkozott velem. Amikor felkarolt, amikor szomorú voltam és megvigasztalt. Akármennyire próbálja játszani a sziklát, akinek nincsenek érzelmei, nem tudja. Előttem és a többi testvére előtt nem. Mi ismerjük őt, tudjuk, hogy a legemberibb angyal aki valaha létezett.
Szépen lassan kifújom a füstöt, szinte egyenesen az arcába és elfordulok tőle s az ablak felé sétálok, hogy kinyissam azt.
- De nem csak azért jöttem, mert hiányoztál. Összeült a tanácsunk, és úgy határoztunk, hogy melletted fogunk állni a harcokban. A Pokol seregének létszámát megszámolni nem lehet, és ott van az a hat lény, aki bármikor elhozhatja a pusztulást a világra. A négy lovas, és a két lord. Most, ők is a tieid. Szóval, van valami terved vagy azt is én találjak ki?
Mikeeee k76k   §§ ...  §§

Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Kedd Nov. 29, 2016 2:58 pm
Következő oldal



Lucifer & Michael
A testvéri gonoszság roppant undorító tud lenni.


Éppen egy újjab napot töltöttem el harcos angyalaimmal. Raiden, Sofiel azok, akikért tűzbe teném a kezem, hiszen leghűségesebbek. Raiden szerelme Sealiah se téríthette át a sötét oldalra őt, hiszen annak idején, a lány Gabriellt választotta. Sofiel, pedíg csak az igaz jóért harcol. Ma is olyan fura vol, mostanában mindig az, és nem értem mi válthatta ki benne ezt az ellenszenvet irányomban.
Jó, hogy új katonákat toborozzunk, hiszen nem rég a városunkban kaptak el egy démont. Az emberek félnek. Nem értem az okát. Félnek attól, hogy megszállják őket, de hát egy pokolban született nem igazán hagyná el saját kis jól megformázott Lucifertől kapott testüket.  Érdeklődve várom, mit mond ha ki hallgatják, ha egyálltalán beszél.

Kifele siettem, hogy mehessek lefeküdi. HOsszú nap volt, és ennyi izgalom számomra elég volt.
"Helló, testvér. Gyere, beszélni akarok veled. " szólt egy hang a fejemben, de nem ismertem fel. Ki lehet az, és hogyan jutott be? Gabriel lenne? Követtem hát a sötét alakot.A fényből elő lép, s majdan megpillantom fényhozonkat.
- Lucifer. - Suttogom ki nevét. HIányzott igen valóban, szeretem minden testvérem, mindenkit szertek, de vannak akik rossz útra tértek.
- Mit akarsz itt? És, ami a legfontosabb halálod kívánod? - Kérdezem. Bár szeritnem tudja, hogy nem lenne lelkem megölni őt, hiszen mikor elvesztettem a mennyből szeretett fivérem a lelkemet vitte magával. Csak pillantok rá, végig mérem mi változott öcsémen, s lehunyom egy másodpercre a szemem, majd ismét rá pillantok. MI lett velünk? Miért lettünk ilyenek? Miért lett az, hogy mindenki szét széledt?






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'


Utolsó Poszt Pént. Nov. 25, 2016 12:41 pm
Következő oldal



Michael & Lucifer


New Orleans-i tetőtéri lakásomban ülök a fotelba egy whiskyvel a kezemben és gondolkozok. Menjek el hozzá? Megérné? Úgy viselkedne, mint régen? Fattyúnak nevezne, egy szörnyetegnek, mint Fent? Vagy most már változott a véleménye rólam?  A történtek után, talán jobb szemmel nézne rám? A testvéreim közül vele lesz a legrosszabb találkozni. Mihállyal. Nem, nem félek tőle. Csak tartok attól, hogy ha meglátom, elborul az agyam és nem fogok tudni józan ésszel gondolkodni és megtámadom, már ott SF város középpontjában. Nem lenne bölcs döntés, mert azzal aláírnám a halálos ítéletemet. Akármilyen erős vagyok, egy sereg katonát és egy arkot legyőzni lehetetlenség egyedül. Vagy küldjem valamelyik démonomat? Nem lenne értelme, rá nem hallgatna. Csak nekem fog hinni. Muszáj vagyok én menni, el kell neki mondanom azt, hogy a Tanács megszavazta, hogy mellette fogunk állni a harcokban és egy tervet kell készítenünk. Meg kell állítanunk Gabrielt.
Persze ő is ugyanúgy meg fogja kapni a büntetését, mint a többi Arkangyal, sőt ő fog a legtöbbet szenvedni. De erről nem kell tudni, hogy ilyen terveket szövögetek magamban. Erről senki nem tud, és nem is kell, hogy tudjon. Egyedül fogom ezt véghez vinni, és ha sikerült az összes a lábaim előtt fog heverni és bocsánatért fog esedezni. Mert mind az én világomban fog kikötni. A Pokolban. Ott pedig gúnyosan fogok lenézni rá, és én fogom azokat a szavakat mondani neki, mint egyszer régen, ő nekem. "Szörnyeteg", "Fattyú" . A szerepek fel lesznek cserélve, és most én fogom őt letaszítani. Csak én a Pokol felső rétegéből, a legmélyebb bugyrába, ahol olyan démonok élnek, akik bármit megadnának a bukott angyalok húsáért, s ott olyan kínzómesterek léteznek, akiknél egy másodperc is örökkévalóságnak tűnik. Ez vár rád, fivérem. Kín.
Lehúzom az italomat, majd a poharat leteszem az asztalra és feltámaszkodom a fotelból, s egyenesen a lift felé veszem az irányt. Amint leérek, beülök a kocsiba és indítom is a járműt.
- SF-be megyek, mire visszaérek a rangos démonok itt legyenek. Nézek a jármű mellett álló démonra, majd el is indulok a célom felé. A zene bömböl és úgy vezetek, egy cigi lóg a számból miközben az egyik kezem a kormányon, a másikkal pedig kopogok az ajtón. Néhány óra utazás után, oda is érek a kapuhoz, majd valóságferdítéssel az őrökkel azt láttatom, hogy senki nem jött be. Leállítom az autót, az egyik épület előtt, az energiámat elrejtem így még Mihály sem tudsz észrevenni. Kiszállok, és felveszem a csuklyámat, s úgy sétálok be a Katonai központba. Látom, hogy a fivérem ott áll néhány méterrel előttem.
- ~ Helló, testvér. Gyere, beszélni akarok veled. ~ Küldöm neki az üzenetet gondolatban, majd ha hátrafordul a férfi, akkor még láthat egy köpenyt elsuhanni az egyik falnál. Egy olyan helyiségbe megyek, ahol csak ketten vagyunk, majd ha követ és belép az ajtón, leveszem a csuklyámat, hogy láthassa az arcomat és elmosolyodva nézek rá.
- Hiányoztam?  

Mikeeee k76k   §§ 471  §§

Raiden
avatar



I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand

☩ Reagok :
56

Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2016 4:44 pm
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ruben
Yesterday at 9:27 pm
☽ Mission Dolores Park

Seth
Yesterday at 9:05 pm
☽ Seth me on fire

Ramiél
Yesterday at 7:43 pm
☽ Don's Place




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
6