⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Katonai központ
The devil's voice is sweet to hear.

Ramiél
'Cause we're hot like hell
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
91

Utolsó Poszt Yesterday at 10:50 am
Következő oldal


to Ophilia
Csendben figyelem a közeledtét, végig hallgattam az emlékei töredékét. Nem hangzik jól az a része hogy az emberek is felhasználhatják, ahogy az sem, hogy Abbadon kénye kedve szerint alakíthatja a történéseket. Hiszen a magra szükségünk van Amarah ellen, ez világos. A démonunk sem lehet annyira merész hogy figyelmen kívül hagyja ezt. De ettől függetlenül tartok tőle, másra is felhasználná. Amit utána közöl velem, az megint meglep. Nagyot nézek rá utána, aztán összeszedve magam megköszörülöm a torkom.
- Ha Atyánk szemében ez hatalmas bűn, úgy mind elvesztünk rég. Mihály már biztosan lepaktált Luciferrel, ismerem. Csak idő kérdése hogy az oldalán megjelenjenek a démonok. Gabriel pedig egyedül marad ellenünk, és bár sokan azt hiszik a Sötétség mellé szegődik, én ismerem őt. Nem fog. Mindegyikünk Atyánk akaratát képviseli a maga sajátos elképzelésében.
Ó, ha valamit, akkor a Sötétséget Gabriel jobban rühelli, mint az embereket. Az viszont szomorúsággal tölt el, hogy Ophiliának ez egyáltalán az eszébe jutott. Ő sem kivétel, pedig reménykedtem benne. Most még is mit vár tőlem? Tanácsot? Azzal nem szolgálhatok. Beleegyezést? Miért, vagy minek? Egy ideig nagy szemekkel pislogok rá, az arca vonalait figyelem, mintha elbizonytalanodott volna.
- Tedd, amit jónak látsz. Ha Atyánk érdekeit képviseled, elbukni nem fogsz. Ha a sajátjaidat, akkor a sorsod megpecsételődött.
Szerintem ebből lejött neki, ne tőlem kérjen tanácsot, vagy megerősítést, mert az nekem nem megy. Én mindig aszerint cselekszem, amit jónak látok, szem előtt tartva Atyánk érdekeit. Legalább is amióta eltűnt, mert előtte csak követtem a parancsait. Számomra ennyire egyszerű volt a történet. Ez alól csak Nasargiel volt a kivétel. Akkor elbukhattam volna vele együtt, de ehelyett Atyánk vissza adta a szárnyait, mert a Lelkek Őrzője bebizonyította hogy érdemes rá. De kanyarodjunk vissza Ophiliához.
- Mit mondanál neki? Mi lenne a terv?
Gondolok itt Abbadon-ra és arra, hogy segíteni akar neki, cserébe a mag rejtekének kiderítésére. És utána hogyan tovább? Engem ez érdekel. Talán Ophilia nem arra a sorsa kárhozott hogy elbukjon, én legalább is bízom benne.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Csüt. Feb. 08, 2018 8:29 am
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Szinte kimerülten caplatunk végig a kaszárnyán. Valóban egy lélek sem jár erre, legfeljebb az a férfi, kit magam cipelek. Nem gondoltam, hogy ily eszközöket, melyek megtalálhatóak a pántos vasajtók mögött még használják manapság. Elavult és brutális eszközök. Végignéztem az emberek, angyalok és démonok háborúját, az erőszak… Mégsem az én asztalom. Teljesen más nézni azt és részesévé válni. Mégsem hátrálok meg, nem ijeszt meg. Ez nem. A parkban történtek annál inkább, de azt majd csak akkor gondolnám át, ha majd egyedül leszek. Az utóbbi időben ez úgyis túl sokszor fordul elő.
- Kevesen maradtak, kik így gondolják - jegyzem meg halkan, parányi félmosolyra futja már csak tőlem. Az angyalok már egy negyed évszázaddal ezelőtt elvesztették eme fonalat. Gabriel vagy Mihály oldalán mészárolják nem csak az embereket, egymást is. Nem csak Gabriel angyalai fanatizálódtak el… Mihályéi is…
Nem, ebbe most inkább ne menjünk bele. Tudom, hogy ő kit képvisel és eszem ágában sincs, még gondolati úton is ezt megsérteni. Hiszen meg tudom érteni döntését. Mindkét oldalt meg tudom érteni. Kár, hogy az enyémet ritkán tudják. Talán ő és Cassael az egyetlenek, kik tiszteletben tartják ezt.
A szoba melybe érkezünk, talán a legbizarrabb mind közül. Talán itt van a legtöbb és legkegyetlenebb eszközök. Mégis igyekszem nem foglalkozni velük. Mint mondottam már, ezek a gyakorlatban teljesen máshogy tűnnek, mint a mennyek magasságából, ahol számtalan emberkínzást végigfigyelhettem már. Akkor semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem.
Most sem kellene.
A fal mellé támasztott alvó mellett állok, hátam a kőfalhoz simul. Gondolataim elterelése végett kezdek bele újabb beszédbe, elmesélve, melyeket útközben jutottak eszem. Persze részletek csak most ugranak be, de tán nem oly fontosak ezek.
- Nem, dehogy. Az emberek is fel tudják, ha arról van szó. Egyszerűen, csak az Ő dolga volt, hogy megakadályozzák a felhasználását, egészen addig, amíg eljő a sötétség és világunk pusztulását nem akarja. És nem, a mag fizikálisan nincs nála. Sokáig Egyiptomba volt, de régészek elvitték. Eszembe fog jutni hova, de feljegyzéseim nélkül erre időre van szükségem. A magot tartalmazó ládát számos rúna ékesíti, annak kinyitása átkokat is vonhat maga után. Nem kockáztatták meg - de hogy eme átokszórás, rúnázás Don műve lenne, nem lehetetlen. Jobb lesz ha vigyázunk vele.
Ahogy rám tekint, akaratlanul is ajkamba harapok. Egy gondolat motoszkál a fejembe.
- Mi lenne - kezdek bele, sejtvén, hogy mit is fog rá reagálni. Két tenyeremmel lököm el magam a faltól és sétálok lassan az arkhoz közelebb. - Donnak szüksége van rám. Mármint a tudásomra - legyintek gyorsan, mielőtt félreértené. - Nekünk viszont a magra, hogy úgy használja fel, ahogy mi akarnánk. Mi lenne - érek elé, közben pedig újra visszanyerem régi formámat. Bőrömről a vér eltűnt, sebeim begyógyultak, hajam sem áll kócosan, rendezett fürtökbe omlik hátamra. - Ha megpróbálnék vele beszélni? Nem érdeke, hogy ártson, célunk egy, tudom, hogy számodra is és Atyánk számára ez a legnagyobb bűn, melyet elkövethetek, de… - mondatom nem fejezem be, inkább várom a dorgálásokat, miket rám mér, előtte állva. Valami különös oknál fogva bizalmam tettem a démon kezébe, de ezt ő is megtette felém. Ha akarhatott volna rég megölhetett volna, hagyhatta volna, hogy a démonkutya felfaljon… Mégsem tette. Utána sem… Kevesen egyike, ki nem akarja vérem látni.

Ramiél
'Cause we're hot like hell
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
91

Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 7:14 pm
Következő oldal


to Ophilia
A kaszárnyákba beérve először végig megyünk néhány termen, mindegyiket vasajtó zárja el egymástól, aztán az egyiktől kiinduló folyóson kanyarogva egy lépcsősorhoz érünk. Itt felmegyünk, összesen egy emeletet, mert maga az építmény is csupán kétszintes. Odafent aztán balra kanyarodunk, megint átmegyünk néhány termen, amikben Ophilia szörnyülködve megjegyzést tesz. Egy kicsit megállok erre, annak ellenére hogy szédülök, fáj a sérülésem és nem tett jót nekem ez a cipekedés Zephyr-el.
- Tévedsz. Mi Atyánkat képviseljük.
Komolyan tekintek rá.
- A fény csupán egy jelenség, semmi több ennél.
Fűzöm még hozzá komor szájízzel, aztán elindulok, gondolataimba merülve. Ophilia számomra egy nagyon kedves, aranyos, őszinte angyal, de tele van idealista elképzelésekkel, naiv hóbortokkal, csacska ábrándokkal, amit valahol megértek, hiszen ő burokban élt. Sosem kellett neki Atyánk döntéseit érvényre juttatnia, amik bizony sokszor igazságtalannak és kegyetlennek tűntek még számunkra is. Közben végig érünk a következő termen, ahonnan megint egy folyósora jutunk. Itt is kanyargunk egy keveset, de a végállomás a következő terem, melynek ajtaját becsukva, először végig megyek a másik felébe, lerakom Zephyr-t a fal mellé. Ophilia pedig lerakja az embert. Fény gyúl. Idebent is van egy két furának mondható eszköz, melyek ugyanúgy a vallatást szolgálták valamikor, de láthatóan a többségük rozsdás, régen nem használták már őket. Hanyagul oda vannak dobálva az egyik sarokba. A szobában van néhány ütött, kopott bútor, mint például egy nagyobb asztal, ez a szoba bal oldalánál van a falhoz húzva. Három fotel, több szék, egy L alakú kanapé, de ebből kiállnak a rugók a bal oldalánál. Én felülök az asztalra, fejemet a falnak hajtva, Ophilia elkezd mesélni. Csendben hallgatom, kezeimet az ölembe pihentetve, próbálok a gyógyulásra fókuszálni. Mire ideértünk, már minden felületi sebem begyógyult, leszámítva a szárnyam. Egy angyal szárnya ha megsérül, az a többihez képest lassan gyógyul és teljesen biztos vagyok benne, hogy engemet is utolért az emberekre jellemző nyavalya. Számomra érthetetlen megjegyzéseket is tesz közben, de a lényeg átjön, nagyjából kiderül miért Abbadon lett a mag őrzője. Ebből megint csak azt derült ki, hogy az emberek össze kutyulták a dolgokat. Neith pedig ugyan jól tette hogy megátkozta a démonunkat, de ezzel egyúttal megnehezítette azt hogy a prófécia kiteljesüljön. Abbadon ugyanolyan, mint a többi démon, makacs, öntörvényű és hatalom mániás.
- Szóval csak ő tudja felhasználni? Ezek szerint akkor a mag nála van?
Csak ez a két kérdés jutott az eszembe elsőre.
- Nem hiszem hogy mi kellünk neki ehhez. És ez szerintem semmi jót nem jelent ránk, angyalokra nézve. És úgy gondolom, a lovasok és maga Lucifer is nagy bajba kerülhet általa.
Jelentem ki keserűen, aztán Ophiliára emelem a tekintetem, kíváncsi vagyok ő miként látja? Mert abban biztos vagyok, teljesen másként, mint én.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 05, 2018 6:41 pm
Következő oldal


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Fejem hirtelen kapom fel. Igen, ezt én magam is gondoltam, ezért is akartam felkeresni. Jelen állapotban azonban már azt sem tudom, hogy segítene-e nekem. Meglehet sok mindentől függ jelen állapotunkban. Legfőképp, hogy meg fogom e tudni győzni, arról, melyet gondolok. Eszembe jut, hogy miként reagált a démonokra odakint, s erre vajmi kevés esélyt látok. De egy próbát megér, nem igaz?
Ő ark, harcos. Nyilvánvaló, hogy máshogy vélekedik róluk, mint én. Fentről végignéztem az életüket, oly dolgokat is tudok róluk, melyeket még az arkok sem. Ezáltal én nem tudom őket csak ellenségként kezelni. Hiszen nélkülük semmik vagyunk, ahogy ők is nélkülünk.
Reménykedve figyelem, ahogy Zephyr kilép a pecsétemből és… Továbbra is nyugodtként viselkedik. Halkan sóhajtom el magamat, megkönnyebülten.
- Az egeknek hála - jegyzek meg ennyit, de még nem indulunk el. Ramiél, okkal, előbb tudni szeretné, hogy mégis mire jöttem rá és hogy miért is van az Éden egy fája az emberek között. A tudás ott motoszkál agyam rejtekében, de egyelőre csak zavaros emlékek, melyeket látok magam előtt.
- Időre van szükségem, amíg minden eszembe jut - felelem neki végül, fejemet rázva. Nem, nincs nála, de… Tudni fogom, hogy merre kell keresnünk. Csak idő kell. - Évezredes história ez - szabadkozok számat elhúzva. Ily messzi időre irattáram nélkül nem tudok oly egyszerűen válaszolni.
- Ott újra tudom festeni a pecsétet. Talán kicsit pontosabban, így tartósabb is lehet. Addig legalábbis csak kitart, amíg ki nem találjuk, hogy miként hozzuk vissza - tekintek újra a Zephyrre, s végül csak bólintok.
Lassan indulunk ki, felveszem mázsás terhemet. Mivel nem tudom, hogy miként fogjak hozzá, így egyszerűen csak hátamra dobom, kezeit kulcsolom össze nyakam körül. Az ember magasabb mint én, lábai a földön húzódnak, de mit sem zavar engem.
Csendben folytatjuk az útunkat, most nem töröm meg a csendet. Magamban szedem elő a régmúlt emlékeit, s kezd egyre teljesebb képet is kitölteni, hogy mi történt akkor. Az emberek egy része bölcs volt, ez nem vitás. S lám, még egy démont is rá tudtak venni, hogy őrizzenek meg egy ily tárgyat. A kérdés már csak az, hogy merre van. Kizárt, hogy Don elmondja nekem, hacsak…

Alig egy óra múlva megérkezünk a központhoz. Beljebb haladva megkönnyebülten sóhajtom el magam, ahogy megszabadulok terhemtől. Sebeim immár begyógyultak, s egyikük sem zavart meg minket út közben. Mégis térdeimen támaszkodva pihegek, körbenézve láthatom a valóban bizarr dolgokat. Kelletlenül húzom el a számat.
- S mi képviselnénk el a fényt - jegyzem meg az orrom alatt. Nem arról van szó, hogy sajnálom a démonokat, de, hogy… Mi ilyenekre vetemedjünk? Értem én, csak… Ezt így látva, élesbe. Taszít.
- Több mint négyezerévvel ezelőtt… Mint tudod, Egyiptomban éltek az akkori leghatalmasabb mágusok. Ők… emberek is voltak és nem is. Feledésbe merült létezésük, legfeljebb a mitológia tartotta meg őket. Annyi különbséggel, hogy bár istenként tisztelték őket, valójában az összes mágust Ré-t tartotta annak, ki… valójában Atyánk volt. Mindenki más az ő szolgálója. Mindjárt megérted, hogy miért mondom ezt most el. Ezen mágusok iskolákat alapítottak, seregekeik voltak, tanítványaik. De persze nem csak eme földön létezett a mágia. Az arab világba is dúlt a hasonló képességű emberek harca. Főhőseink Don, ki egykoron egy arabtól tanult, hogy nem vettem ezt eddig észre? Most kezd csak összeállni a kép. S egy szolgálólány, kit Neithnek hívtak. Ő Anubis és Bastet szolgálója volt. Feladata nem más volt, mint a Gízai piramisok építésének felügyelete. Ezen belül is a Fény és a Sötétség termének megépítése. Eddig még tudsz követni - kérdezem nekidőlve a falnak, egyelőre nem aggódok Zephyr miatt, hisz Ramiél vére elég időre elzárja. Egy kis pihenőre pedig szükségem van. A következő percekben meglehet, hogy csapongani fogok.
- Don, úgy döntött, hogy meglátogatja a hatalmas építményt, sejtve, hogy ott nem csak emberi erők lakoznak, hanem olyanok is, melyek túlmutatnak a pokol erőin. Csakhogy azt nem tudhatta, hogy a két terem Atyánkat és Amarát testesítette meg. Elől helyezkedett el a Fény terme. A hieroglifák által oly rúnákat helyeztek el a falakon, mely eltüntette az átjárót, ami egyenesen a Sötétség termébe vezetett. Itt rejtették el az egyiptomi bölcsek a fa magját. Tudták, hogy nagyhatalmú, hogy ereje hatalmas. Egy prófécia megjövendölte, melyet nem tudom, hogy Atyánk adott-e nekik, avagy sem, hogy egy napon eljön a Sötétség. S megállításához kulcsfontosságú lesz a mag. Eme építkezésbe csöppent bele Don. Azonban a piramist Seth serege támadás alá vette, magának akarta megszerezni a magot, hogy ezáltal hatalmát növelje. Neith és Abaddon csapdába megmenekültek a Sötétség termében, azonban a szolgálót megmarta Seth egyik lénye. Az élet lassan párolgott ki fekete füst formájában testéből. Utolsó akaratával megtette a mag őrzőjévé Dont, elmondva a történetet és elkárhozott lelkére kötve, hogy ne engedje, hogy az emberek felhasználják. Hisz ha eljön a Sötétség, megszűnik minden létezni, a démonok maguk is. Hogy biztosra menjen, hisz nem bízott a démonban, szívét elátkozta. Ha bárkinek is egy szót szólt volna a történetekről pusztulás áldozata lesz. De nem akármilyennek. Annyi pusztítást kap vissza, melyet ő adott másoknak. Évezredeken keresztül őrizte, követte útját és nem engedte, hogy felhasználják - ami azt jelenti, hogy ő tudja merre van és fel is tudja használni. Akár nélkülünk is. A kérdés, hogy ez érdeke-e. Röpke történetem végén sandítok Ramiél felé, ajkamba harapva újra. Tartok tőle, hogy mit fog ehhez szólni.


Raiden
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
37

Utolsó Poszt Kedd Feb. 07, 2017 12:31 pm
Következő oldal


• Raven && Raiden •

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.t [ Lejátszás ]

Mai nap nem volt könnyű. Sofiel valahova elment, fogalmam se volt róla, hogy hova ment. Egyedül voltam már 3 napja. Sofiel soha nem vallja be, de én tudom, hogy Michael, és Cartelle kikészítik idegileg. HOgy lehetnek a nők ilyenek?
Pakoltam, hiszen a mai edzésnek vége lett, nagyon sok embert kellett ma is kiképezni, de persze ide nem emberek kellenek, hanem angyalok, de ők nem hajlandóak harcolni, akik itt élnek álltalában menedéket kérnek.
Ahogyan pakolok, egy fiatal lány hangja csapja meg a fülem a hátam mögül, megfordulok, s látom, hogy ki is az. Az apját jól ismertem.
- Nem láttam, kislány. - Mondom, majd vissza fordulok, hogy tovább pakolhassak, és majd egy is vizet vehessek magamhoz. Ugyan nincs szükségünk ilyenekre, de valahogyan az emberi szokások nem csak Michael-len, de rajtam is kezdenek jelentkezni.

credit && comment: lesz ez több is ígérem. Very Happy



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Szomb. Feb. 04, 2017 4:37 pm
Következő oldal


Raiden & Raven
-
Hogy miért is vagyok egy katonai kiképző központ kellős közepén? Igazából magam sem tudom, de ha az ember fiat az apja parancsolja ide, akkor kérdezés nélkül jön. Legalábbis ma reggel mikor a kávés csészém mellé egy levél is társult melyben az állt, hogy legyek itt délre, akkor nem kérdeztem és nem kételkedtem. Egyből jöttem.
Ha anya még élne akkor mindent megtenne, hogy kibékítsen minket apával még akkor is, ha kedvesek vagyunk és aranyosak, de mégis érezhető a köztünk lévő feszültség. Talán most akar megbocsájtani, amiért a lakásunkból búvó központot hozott létre? Fogalmam sincs mit akarhat, de annyi tény: azért nem rossz, hogy eljöttem ide. Nagyon rég láttam már tisztességes férfiembereket, akiknek megjelenése tetszetős is számomra. Legalábbis már nem emlékszem olyan alkalomra, amikor csak úgy, időtöltésből mentem el valahová egy számomra szimpatikus férfival és éreztem jól magam. Szerintem már nem is emlékszem azokra az időkre, pedig nem kerülöm én őket… inkább ők kerülik az én társaságomat. Meg az igazság abban rejlik, hogy mostanában az autók bütykölgetése igazán lefoglalja a figyelmemet és kikapcsolja az elmémet. Normálisnak érzem így magam, még akkor is, ha nem kéne ezt csinálnom.
Rápillantok az órámra, majd körbenézek és nagyot sóhajtok. Merre lehet vajon az apám? Lassan több, mint fél órája késik nekem pedig fontosabb dolgom is lenne. Vagy csak képletesen fontosabb. Az is biztos fontos, hogy apa miért tölt itt annyi időt, de nekem nem igazán jött még le. Oké, mentsük meg minél több embert, legyen újra béke és szeretet meg miegymást, de akkor is van egy nagy kérdésem. Hol a fenében van Isten? Segíthetne… Na, mindegy.
Felkapom a táskámat a földről, majd miután jól leporoltam a nadrágomat indulok meg az egyik embertömeg felé, hogy megkérdezzek valaki nálam okostól pár dolgot.
- Elnézést, helló. – állok meg egy nálam jóval magasabb férfi háta mögött, aki ha nem figyelne simán eltudna taposni. – Bocsánat a zavarásért, az apámat keresem. Esetleg nem látta valamerre? – lehet, hogy hülye kérdés, sőt nagyon, de akkor is…



Michael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
41
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Utolsó Poszt Kedd Jan. 24, 2017 11:44 pm
Következő oldal



Lucifer & Michael
A testvéri gonoszság roppant undorító tud lenni.


Közelebb lép, én pedig olyanná válok, amit nem szeretek, idegessé. Ökölbe szorítom a kezemet, és igyekszem lehiggasztani magamat. Hogy lehet, hogy más senki más nem képes kihozni a sodromból, csak Gabriel, s Lucifer. Bukása óta nem láttam, és most itt van? Mit akarhat?

Miért pont most jött ide, hogy lerója tiszteletét előttem?
- Mit akarsz Lucifer? - Emelem égnek tekintettem, miközben engem gúnyol bár, jó maga se büszkélkedhet lélekkel, sőt talán az embereken kívül másnak nincs ilyen kiváltsága. Néha bárcsak lenne, többet éreznék, többet hinnék. Kezemet a cigarettára irányítom, amibe már beleszívott, s telekinetikus erővel el lököm tőle.
- Ne játszadozz! - Mondom.

Elmosolyodom, és két kezem közé veszem az arcom, majd rá pillantok.
- Honnan veszed, hogy kell nekem a segítséged? És miért pont én? Had találjam ki. Én biztosítsak nektek a kis pokol ivadékaidnak, még több porhüvelyt? - Nézek rá, majd szét tárom kérdően karjaim. Most érezzem magam megtisztelve, hogy a nagy Fényhozó engem választott?




[/quote]


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Szomb. Jan. 21, 2017 12:39 am
Következő oldal



Michael & Lucifer


A kezemet zsebre teszem miközben nézem a fivérem tekintetét, és hallgatom ahogy beszél. Elmosolyodom az üres fenyegetésén és még közelebb is sétálok hozzá, hogy a fejünk körülbelül két centire legyen egymástól.
- Na mi az? Meg sem öleled a testvérkédét, ó nagy Michael? Kérdezem tőle suttogva, majd hátrébb lépek tőle és felnevetek.
- Mindketten tudjuk, hogy nem tudnál megölni engem. Nem vinne rá a lélek. Bár nincs lelked, akkor mondjuk úgy, hogy a szíved. Igen, az találóbb. Kacsintok rá, miközben előveszek egy szál cigit és a számhoz emelem, majd meggyújtom azt. Ahogy végigpillantok az arcán, felidézem a régi emlékeket. Nem azt, amikor agyonvert ok nélkül, hanem azt, amikor foglalkozott velem. Amikor felkarolt, amikor szomorú voltam és megvigasztalt. Akármennyire próbálja játszani a sziklát, akinek nincsenek érzelmei, nem tudja. Előttem és a többi testvére előtt nem. Mi ismerjük őt, tudjuk, hogy a legemberibb angyal aki valaha létezett.
Szépen lassan kifújom a füstöt, szinte egyenesen az arcába és elfordulok tőle s az ablak felé sétálok, hogy kinyissam azt.
- De nem csak azért jöttem, mert hiányoztál. Összeült a tanácsunk, és úgy határoztunk, hogy melletted fogunk állni a harcokban. A Pokol seregének létszámát megszámolni nem lehet, és ott van az a hat lény, aki bármikor elhozhatja a pusztulást a világra. A négy lovas, és a két lord. Most, ők is a tieid. Szóval, van valami terved vagy azt is én találjak ki?
Mikeeee k76k   §§ ...  §§

Michael
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
41
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Utolsó Poszt Kedd Nov. 29, 2016 2:58 pm
Következő oldal



Lucifer & Michael
A testvéri gonoszság roppant undorító tud lenni.


Éppen egy újjab napot töltöttem el harcos angyalaimmal. Raiden, Sofiel azok, akikért tűzbe teném a kezem, hiszen leghűségesebbek. Raiden szerelme Sealiah se téríthette át a sötét oldalra őt, hiszen annak idején, a lány Gabriellt választotta. Sofiel, pedíg csak az igaz jóért harcol. Ma is olyan fura vol, mostanában mindig az, és nem értem mi válthatta ki benne ezt az ellenszenvet irányomban.
Jó, hogy új katonákat toborozzunk, hiszen nem rég a városunkban kaptak el egy démont. Az emberek félnek. Nem értem az okát. Félnek attól, hogy megszállják őket, de hát egy pokolban született nem igazán hagyná el saját kis jól megformázott Lucifertől kapott testüket.  Érdeklődve várom, mit mond ha ki hallgatják, ha egyálltalán beszél.

Kifele siettem, hogy mehessek lefeküdi. HOsszú nap volt, és ennyi izgalom számomra elég volt.
"Helló, testvér. Gyere, beszélni akarok veled. " szólt egy hang a fejemben, de nem ismertem fel. Ki lehet az, és hogyan jutott be? Gabriel lenne? Követtem hát a sötét alakot.A fényből elő lép, s majdan megpillantom fényhozonkat.
- Lucifer. - Suttogom ki nevét. HIányzott igen valóban, szeretem minden testvérem, mindenkit szertek, de vannak akik rossz útra tértek.
- Mit akarsz itt? És, ami a legfontosabb halálod kívánod? - Kérdezem. Bár szeritnem tudja, hogy nem lenne lelkem megölni őt, hiszen mikor elvesztettem a mennyből szeretett fivérem a lelkemet vitte magával. Csak pillantok rá, végig mérem mi változott öcsémen, s lehunyom egy másodpercre a szemem, majd ismét rá pillantok. MI lett velünk? Miért lettünk ilyenek? Miért lett az, hogy mindenki szét széledt?






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Pént. Nov. 25, 2016 12:41 pm
Következő oldal



Michael & Lucifer


New Orleans-i tetőtéri lakásomban ülök a fotelba egy whiskyvel a kezemben és gondolkozok. Menjek el hozzá? Megérné? Úgy viselkedne, mint régen? Fattyúnak nevezne, egy szörnyetegnek, mint Fent? Vagy most már változott a véleménye rólam?  A történtek után, talán jobb szemmel nézne rám? A testvéreim közül vele lesz a legrosszabb találkozni. Mihállyal. Nem, nem félek tőle. Csak tartok attól, hogy ha meglátom, elborul az agyam és nem fogok tudni józan ésszel gondolkodni és megtámadom, már ott SF város középpontjában. Nem lenne bölcs döntés, mert azzal aláírnám a halálos ítéletemet. Akármilyen erős vagyok, egy sereg katonát és egy arkot legyőzni lehetetlenség egyedül. Vagy küldjem valamelyik démonomat? Nem lenne értelme, rá nem hallgatna. Csak nekem fog hinni. Muszáj vagyok én menni, el kell neki mondanom azt, hogy a Tanács megszavazta, hogy mellette fogunk állni a harcokban és egy tervet kell készítenünk. Meg kell állítanunk Gabrielt.
Persze ő is ugyanúgy meg fogja kapni a büntetését, mint a többi Arkangyal, sőt ő fog a legtöbbet szenvedni. De erről nem kell tudni, hogy ilyen terveket szövögetek magamban. Erről senki nem tud, és nem is kell, hogy tudjon. Egyedül fogom ezt véghez vinni, és ha sikerült az összes a lábaim előtt fog heverni és bocsánatért fog esedezni. Mert mind az én világomban fog kikötni. A Pokolban. Ott pedig gúnyosan fogok lenézni rá, és én fogom azokat a szavakat mondani neki, mint egyszer régen, ő nekem. "Szörnyeteg", "Fattyú" . A szerepek fel lesznek cserélve, és most én fogom őt letaszítani. Csak én a Pokol felső rétegéből, a legmélyebb bugyrába, ahol olyan démonok élnek, akik bármit megadnának a bukott angyalok húsáért, s ott olyan kínzómesterek léteznek, akiknél egy másodperc is örökkévalóságnak tűnik. Ez vár rád, fivérem. Kín.
Lehúzom az italomat, majd a poharat leteszem az asztalra és feltámaszkodom a fotelból, s egyenesen a lift felé veszem az irányt. Amint leérek, beülök a kocsiba és indítom is a járműt.
- SF-be megyek, mire visszaérek a rangos démonok itt legyenek. Nézek a jármű mellett álló démonra, majd el is indulok a célom felé. A zene bömböl és úgy vezetek, egy cigi lóg a számból miközben az egyik kezem a kormányon, a másikkal pedig kopogok az ajtón. Néhány óra utazás után, oda is érek a kapuhoz, majd valóságferdítéssel az őrökkel azt láttatom, hogy senki nem jött be. Leállítom az autót, az egyik épület előtt, az energiámat elrejtem így még Mihály sem tudsz észrevenni. Kiszállok, és felveszem a csuklyámat, s úgy sétálok be a Katonai központba. Látom, hogy a fivérem ott áll néhány méterrel előttem.
- ~ Helló, testvér. Gyere, beszélni akarok veled. ~ Küldöm neki az üzenetet gondolatban, majd ha hátrafordul a férfi, akkor még láthat egy köpenyt elsuhanni az egyik falnál. Egy olyan helyiségbe megyek, ahol csak ketten vagyunk, majd ha követ és belép az ajtón, leveszem a csuklyámat, hogy láthassa az arcomat és elmosolyodva nézek rá.
- Hiányoztam?  

Mikeeee k76k   §§ 471  §§

Raiden
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
37

Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2016 4:44 pm
Következő oldal


***

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Katonai központ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: