Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Mexikói-fennsík, az egykori Azték birodalom területe
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Vas. Nov. 11, 2018 11:18 pm
Következő oldal


Se Veled, Se Nélküled

Kisa x Seth


Meglepő módon nem is kezdődött rosszul ez a délután. Mármint rosszabbra számítottam. De Kisa felettébb együttműködő volt. Más helyzetben valószínűleg gyanúsnak tartanám ezt az összhangot, de ebben az új helyzetek elé állító új világban már semmin sem csodálkozom. Nem azt mondom, hogy egy apokalipszis kellett ahhoz, hogy végre teljesen közös nevezőre jussunk, de az is lendített a dolgokon. Legalább most nem kapott el tőle az instant agyfasz. Bár úgy voltam vele, nem iszom előre a medve bőrére, hisz hosszú még ez a délután és ott van még az éjszaka. Ő is beismerte, hogy taktikai szempontból mindig is jó voltam. Nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ugyanaz. Felfelé kezdett ívelni a szám sarka, megeresztettem egy félmosolyt. Felvázoltam neki a gondolataimat, majd hagytam, hogy ő is kifejtse az ő nézőpontját. Félszemű José felettébb nagy érdeklődést mutatott nővérem teste iránt, szinte kifolytak a szemei a szemgödrökből, annyira feltűnően megbámulta őt. Körbe sündörögte, megkérdezte, kér e még valamit, nem nagyon akart elmenni. Megköszörültem a torkomat.
- Várjuk a piánkat! - néztem rá én is jelentőségteljesen. Tekintetem azt üzente, hogy húzzon már el a 'csába végre. Vette a lapot, mert mire egyet pislogtam, már ott sem volt. Végre ismét rátérhettünk a családi ügyekre.
- Én is ezen a véleményen vagyok. De azért a sok szájharc között elhangzott pár hasznos információ is. És Athan megemberelte magát végre. Ez kell nekünk! Én azon leszek ismét, hogy meggyőzzem testvéreinket, hogy utat mutassak nekik. Mert egyesek nagyon el vannak kényelmesedve, nem tetszik az a hozzáállás, amit a családi találkozón mutattak. Már meg is fogalmazódott bennem egy-két dolog ezzel kapcsolatban. Majd oda csapok, ahol a legérzékenyebb. Kiderítem, mire ugranak, és azt fogom felhasználni, hogy cselekvésre bírjam őket. - válaszoltam. A félszemű komolyan vette a dolgát, mert mire elhangzott az utolsó mondat, már ismét az asztalunknál ette a fene. Mindent lepakolt az asztalra, majd még egyszer jó mélyen belenézett Kisa dinnyéi közé, aztán a száját nyalogatva távozott, hogy ismét a bárba álljon poharakat törölgetni. Nővérem átlátszó üvegére azért megemelkedett az egyik szemöldököm, miközben lehúztam a konyakot egy húzóra. Mi a szar ez? Üveges víz? Mellé még két kis miniatűr pohár is dukált. Nővérem beleszagolt a palackba, de az a másodpercre feltűnő fintor, ami utána az arcára telepedett, megfizethetetlen volt. Elvigyorodtam.
- Ennyire rossz? - érdeklődtem, majd én is beleszagoltam. De csak az szesz szagát éreztem ki, semmi mást.
- Fogalmam sincs mi ez. És mik ezek a kölök poharak? Miért nem rendeset adott hozzá a félszemű? - gondolkodtam hangosan, miközben a kicsike teletöltötte mindkettőt.
- Igyunk a leviatánokra! - koccintottam a poharam az övéhez, majd lehúztam az ismeretlen szeszt. Egy kissé kaparta a torkomat, de nem volt vészes. Ha valaki azt mondta volna nekem 1000 évvel ezelőtt, hogy majd a jövőben egy apokalipszis után egy mexikói kocsmában fogok italozni a nővéremmel tökéletes összhangban, a nyakára tapostam volna. És lám…Vannak még csodák. Elregéltem neki, hogy mi lesz a következő program a kocsmatúra után és tudtam, hogy vevő lesz az ötletemre. Benne is ugyanúgy kellemes élményeket ébresztett ez a térség, ahogy bennem is. Mekkora csatát vívtunk egymással anno. És felettébb élveztem. Visszatérve a jelenbe a kezdés jogát a kezébe adtam. Nem is volt rest kihasználni. És bár kellemetlen témára tapintott rá, mégis válaszolnom kellett.
- Nem, a kőnek más szerepe volt. Maga a hely egy szakrális hely. Az Alcatraz egy ősi temetőn fekszik. Elég volt annak idején egy rúna és a mágiám, plusz a föld ereje és lám, megtörtént az erőblokkolás. Csak az a gáz Kisa, hogy a láda nem csak az erőmet szívta el, hanem a tudásom egy részét is. - vallottam be neki kelletlenül, megfeszült az állkapcsom és most én töltöttem magunknak az átlátszó italból.
-  Te mire jutottál London óta? Milyen információk birtokába kerültél? - tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott, majd ismét lehúztam a kisméretű pohár tartalmát. Egész kellemessé vált a légkör, sikerült teljes mértékben ellazulnom. Rég éreztem már így. És nem Kisa közelében. Az esélytelen lett volna.

avatar



☩ Reagok :
54
☩ Play by :
Eiza Gonzalez

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 3:09 pm
Következő oldal


Kisa & Seth
Se veled, se nélküled  • Credit:
A fotel meglepően kényelmesnek bizonyul. Annak ellenére, milyen öreg darabnak tűnik, egyetlen rugó sem áll hátamba vagy hátsómba. Már ez is valami. Gondolom ha valamire, hát legalább erre odafigyel a tulaj. Mégiscsak többe kerül, mint egy átlagos szék, ráadásul nem hiszem, hogy vannak még olyan gyárak, ahol ezeket egykor gyártották. Az emberek most rákényszerülnek arra, hogy megbecsüljék tulajdonukat. Épp úgy, miként mi is. Be kell osztanunk az erőnket, élnünk kell a lehetőségeinkkel, különben végünk.
- Ilyen szempontból még te sem okoztál nekem csalódást – teszek némi engedményt azzal, hogy elismerem.
Való igaz, ha taktikázásról volt szó, vagy fajunk túléléséről, mi voltunk azok, akik. Mindig és mindenkor, és ahogyan a múltban, szerintem most sem lehet gond azzal, hogy félretegyük az öcsém által kreált nézeteltéréseket. Öcsémmel ellentétben nyugodtan hallgatom végig szavait. Egy hónapja még sokkal dühösebb lettem volna. Annyira, hogy nyomát mutassam érzelmeimnek a külvilág felé, azóta viszont rájöttem valamire. Arra, hogy kár azon gondolkodni, mit veszítettünk. Az egyetlen hasznunk ebből az, hogy újra és újra ösztönöz minket, viszont bennem már megvan az elhatározás. Innentől kezdve nincs szükségem emlékeztetőre, nekem eszközök kellenek, amikkel változtathatok ezen a helyzeten. Előre kell néznünk, nem keseregnünk.
- A kezdetektől fogva korainak ítéltem azt a gyűlést. Athan túlságosan sietett, egyesek még túl sem léptek azon, ami történt. Nem volt más, mint értelmetlen egymásra sziszegés, mintha a ládában lettünk volna még mindig. Amikorra pedig eljutottunk volna némi értelmesebb szóváltáshoz, mindenki megunta – mondom, amíg várjuk, hogy a pultos odaérjen hozzánk.
Amíg körülöttünk koslat, nem vagyok hajlandó az öcsémmel közös ügyünkről beszélni. Még szerencse, hogy gyorsan sikerül lezárni ezt a rendelést és visszatérhetünk korábbi témánkhoz. Amint az öreg befejezi a dekoltázsom kémlelését. Nem mondom, hogy ezúttal ellenemre lenne. Nem vagyok ilyen kétszínű, amíg közben teszi a dolgát, a tétlen, nézelődő téblábolást azonban nem szeretem. Kis híján kicsúszik egy epés megjegyzés ajkaim közül, de úgy tűnik, a férfi észreveszi magát, amikor rá emelem tekintetem és sarkon fordul, hogy teljesítse óhajunkat.
- Számomra is a család van az első helyen. Ennek érdekében máskor is félretettük a problémáinkat, most sem lehet nehéz. Részemről nem érzem annak, annak ellenére, hogy néha kölcsönösen levágnánk egymás fejét. Ez még belefér, amíg nem veszítjük el az önuralmunk – mosolyodom el.
Rendelésünk megérkezik. Seth megkapja a konyakját, én meg az üveg… fogalmam sincs, mimet. A címke már lekopott. Az is lehet, hogy más van az üvegben, mint ami eredeti tartalma volt, tekintve, hogy túl sok italgyár sem lehet már üzemképes. Mostanra vélhetően vagy a készletek legvégénél tartanak, vagy házi kotyvasztású szesszel keresik kenyerüket az ehhez hasonló kocsmákban. Az üveg átlátszó lötty mellé két kis méretű poharat is kapunk. Ezek szerint nem hiszi ez az ember, hogy egymagam megbirkózom vele. A kupakot letekerem, beleszippantok az üvegből kiszálló szagba. Illatnak semmiképp nem nevezném. Orrom szúrja, köze sincs ahhoz az édeskés aromához, ami Seth konyakos poharából árad.
- Szerinted mi van benne? – kérdem, enyhén oldalra billentett fejjel, de azért kitöltök magunknak egyet-egyet.
Ha már itt van, akár ihat belőle ő is, csak hogy más is a gyomrába kerüljön a konyakon kívül. Közben figyelmesen hallgatom, mit mesél. Érdeklődésem felkeltése nem kerül neki sok energiába, ahogyan sok szóba sem. Már akkor felpillantok rá, amikor azt említi, elvisz valahová. Ez meglehetősen gyanúsnak tűnik, de azok után, hogy megbeszéltük, félre hajítjuk viszályunk a leviatánok közös jója érdekében, nem hiszem, hogy csapda lenne. Amikor pedig az ősi kultúra maradványára tér rá… Azonnal az jut eszembe, hogy menni akarok. Mikor is volt? Több mint egy évezrede már, hogy elbúcsúztam a maják birodalmától. Megelégelve a sok egy helyben létet, újabb vándorútra mentem, utána viszont a skandináv területeken telepedtem le és elkezdtem a boszorkányokkal foglalkozni. Na meg a pestissel, de hát ki kellett szűrni a megfelelő alapanyagot.
- Az Alcatrazban az ott tárolt köved tette a halhatatlanokat erőtlenné, vagy valahogyan máshogy érted el? – vágok azonnal a közepébe.
Minek kezdenék olyan kérdéssel, aminek nem vehetem hasznát? A kérdésre adott válaszban azonban ott bújhat a tudás, amire szükségünk lehet. Még nem volt időm arra, hogy ezen alaposabban elgondolkodjak. Egy használható eszköz a halhatatlanok ellen. Kíváncsi lennék, Amara ereje hogy viselkedett volna akkor, azon a helyen. Meglehet, ha ott lett volna, már rég véget vethettünk volna rémuralmának.



avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 11:32 pm
Következő oldal


Se Veled, Se Nélküled

Kisa x Seth


A drága nővérem belépője nem maradt nézősereg nélkül. Hogy ez engem miért is nem lep meg? Élvezte a kis szuka, hogy körbecsodálják. Csak én voltam az egyetlen, aki tudta, mi rejlik a tökéletes külső mögött. Ha Kisát kifordítanánk, elveszne a varázsa, bezárnák valami lyukba, hogy ne is lássák többé. Én legalább tudtam magamról, hogy kívül sem vagyok szebb, mint amilyen belsővel megáldott az élet. De ő legalább a külsejét is fegyverré tudta kovácsolni. Én inkább megfélemlítésben mozogtam otthonosan. Ásítani kezdtem. Gyűlöltem őt, megvetettem. És mégis. Kellett nekem. Szükségem volt rá. És neki is rám. Faramuci egy helyzet. Olyanok voltunk, mint a dominó két oldala. Hasonlóak, mégis rohadtul különbözőek. És sajnálatos módon kiegészítettük a másikat.
- Ezúttal más a helyzet. Más világot élünk. - feleltem első megjegyzésére, amit hozzám vágott, miközben helyet foglalt az általam felkínált bőrfotelban. Jól állt neki a bútorzat, szépen belesimult a bőrülő alkalmatosságba, mit ne mondjak, de ezt a világért se említettem volna neki. Az egoja már ígyis jóval nagyobb a megengedettnél. Rezzenéstelen arccal időzött el rajta tekintetem, végigmértem, majd megállapodtam a szemeinél. Néha nem értem a miérteket vele kapcsolatban, de nem ma fogok rájönni, azzal is tisztában vagyok. Viszont, ha kell, akkor elég jól együtt tudunk működni egymással. Ha ez most is sikerülni fog, akkor jó úton haladunk majd afelé, hogy kiismerjük ezt a világot, az új alapokon nyugvó sakktáblát, és ami javunkra fordítsuk a játékot.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Taktikai, túlélési szempontból soha nem okoztál még csalódást. Mindketten tudjuk, hogy bár megvan a magunk harca, most az a legkisebb gondunk. Nekem fontos, hogy fajunk fennmaradjon. Nemzeni nem tudunk, a boszorkányainkat megsemmisítette a vén szaros, az erőnket megcsonkították. - ökölbe szorult mind a két markom saját szavaim hallatán, az állkapcsom megfeszült. Gyűlöltem ezt az állapotot és Istent, aki tönkretette testvéreimmel közös csodámat, a teremtés gyümölcsét. Csak az nyújtott némi vigaszt, hogy az ő gyümölcsét, Kánaánját is megbolygatták és felforgatták az évek során.
- Mi maradt hát számunkra? A vérkötelék. Meg kell erősítenünk Kisa, mert a dolgok jelenlegi állása szerint az örökös széthúzásunk csak a bukás felé taszít. Jó példa erre a londoni találkozónk. Hatalmas kudarc. Tudod, hogy mit gondolok rólad, hogy hova kívánlak és miért. De mi vagyunk a legidősebbek, nekünk kellene most példát mutatni a többieknek. Ha kettőnknek sikerül valami részleges békét kicsikarnunk magunkból és megosztani egymással a gondolatainkat, ötleteinket, ha képesek vagyunk valami használhatóval előrukkolni, akkor nem hiábavaló az, hogy egy lyuk szült minket a világra. - vezettem fel neki, mire is gondolok, ám kiszáradt a szám. Szerencsére Kisa gondoskodott arról, hogy legyen utánpótlás, odacsicskáztatta félszemű Josét, aki mint a birka rohant is ki a pultból, hogy közelebbről is betekintést nyerhessen nővérem dekoltázsába.
- Igen, konyakot. - közben sóhajtva csóváltam meg a fejem. Tipikusan Kisa. Neki az sem mindegy, mit iszik. Volt egy olyan érzésem, hogy a nyakamba fogja varrni a számlát is. Még szerencse, hogy a ház vendége vagyok Don Patron jóvoltából. Erről jutott eszembe!
- Miután kiterítettük lapjainkat és megtárgyaltuk a továbbiakat, elviszlek egy helyre, ami neked is tetszeni fog. Még mindig fellelhető errefelé elvétve pár ősi kultúra maradványa. Egy háborítatlan indián törzs él a közelben, akik kígyóisteneket imádnak. Pontosabban van egy kígyó istenük és istennőjük, akiknek áldozni is szoktak. Érdemes lesz őket meglátogatni, hátha csurran-cseppen valami nekünk is, ha beadjuk, imáik meghallgattattak. - hoztam szóba az ötletet és egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy felkelti az érdeklődését. Ismertem már annyira. Sajnos jobban is, mint kellett volna.
- Nos, tiéd az első kérdezés joga! Válaszolni fogok, ezen az estén nem lesz titok, a lapjaim készen állnak arra, hogy felfedjem őket, cserébe, ha a tieid is. - fordítottam fel előtte mindkét tenyerem, mint valami kártyalapot, miközben vártuk, hogy félszemű José tegye a dolgát és kihozza az italunkat.

avatar



☩ Reagok :
54
☩ Play by :
Eiza Gonzalez

Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 9:03 pm
Következő oldal


Kisa & Seth
Se veled, se nélküled  • Credit:
Elégedetten veszem tudomásul a rám vetülő tekinteteket. Minél több féltékeny szempárral találkozom, annál magabiztosabbá formálódik mosolyom. Emberek… Legalább néhányuk még tudja, mi az a szépség és képesek megirigyelni azt. Persze ez csupán a kinézetre igaz. A régi korok gyönyörű emlékeit már sokkal kevesebben képesek értékelni. Ugyanez igaz az angyalokra és a démonokra is. Ebből a szempontból tudtam értékelni öcsém alcatrazi játékát. Igazán elragadó odút alakított ki ott magának, az a rózsa pedig egyszerűen gyönyörű volt. Főleg, amikor vérem feketére festette szirmait.
- Emlékeim szerint nem szoktak olyan sokáig tartani a találkozóink, hogy helyet kelljen foglalnom, de legyen – mondom, miközben helyet foglalok.
Tartásom a megpróbáltatások ellenére mit sem veszített régi fényéből. Királynők tanulhatnának ennek példáján, ahogy hátam egyenesen simul a fotel háttámlájához és lábaim keresztezik egymást térdeimnél. Tudom, régen nem ez volt a szokás, csupán a bokánál volt illendő, ám a kor változik. Egy kicsit én is módosítottam. Karjaim a fotel karfájára helyezem, akár valami utolsó simítás, közvetlen azután, hogy fegyverem megtámasztom térdeim mellett.
Ábrázatom mit sem változik, annak ellenére, hogy belül egyfajta elégedetlenség kezd rajtam úrrá lenni. Miért kell az öcsémnek pont úgy gondolkodnia, ahogyan én? Talán erre mondanák, hogy két dudás egy csárdában képtelen megférni. Meglehet, ezért van köztünk ez az ellentét, amellett, hogy Sethnek agyára ment, hogy már anyánkban is a hátsómat bámulta. Mégis, azt kénytelen vagyok elismerni, hogy számunkra nem volt akadály, ha képesek voltunk leküzdeni ellentéteinket. Leküzdeni? Inkább félretenni és az ellentétek helyett is jobb lenne a hasonlóságokat emlegetni.
- Sajnálatos, de ezzel egyet kell értenem. Jelenleg olyan helyzettel kell szembenéznünk, amihez egymagunk kevesek vagyunk. Együtt megoldhatónak kell lennie – mondom, csakhogy ez olyan, mintha a méregfogaimat húznák.
Legszívesebben köpnék minden egyes szót, ha eszem nem fékezné nyelvem és moderálná hangszínem diplomatikusabbá. Lágy tónusban mondom, mint bármely más társalgásnál. Kezemmel intek egyet, magunkhoz hívva a csapost. Látszik rajta, hogy elgondolkodik, de mégis fogja magát és elindul. Valószínűleg nincs hozzászokva ahhoz, hogy ugráltassák, én viszont nem fogok odaballagni a pulthoz azért, hogy rendeljek magamnak egy üveg italt.
- Még egy… konyakot? – fordulok Seth felé, poharára sandítva, hogy megtudjam, mi lehetett benne.
Amíg válaszára várunk, én rendelek egy üveg piát. A legdrágábbat, bármi is legyen az, kivéve, ha borról van szó. Fogadni mernék, hogy errefelé nem ismerik a minőségi borokat. Abban is kételkedem, hogy termesztenek még olyat, vagy van valahol elfekvőben. Ha már egyszer kártyázunk, nem árt, ha ital mellett tesszük. Még jobban is viseljük majd, ha hat egy kicsit az alkohol.



avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 01, 2018 10:54 pm
Következő oldal


Se Veled, Se Nélküled

Kisa x Seth


Akadnak az életben olyan helyzetek, mikor mérlegelned kell, mi a fontosabb. Nekem most az életben maradás. Többek között. De ez csak együttes erővel működik. Ha minden leviatán beleteszi a tudását, az erejét. Egyet kellett értenem Calypsoval, jelenleg az összefogásban van az erő. És ehhez le kellett nyelnem egyes dolgokat. Felkerestem Kisát. Elvégre ő is a család része, és bár kettéroppantottam volna kecses kis nyakát vaskos ujjaim között, és térdre kényszerítettem volna, hogy végezze is be a dolgát a lábaim között, de a jövőm, jövőnk érdekében igyekeztem félre tenni a nézeteltéréseket és egyéb nem kívánatos dolgokat vele kapcsolatban. Igazából annyira kívántam találkozni vele jelen helyzetemben, az Alcatrazban történtek után, mint egy kiütéssel a hátam közepén, de azzal is tisztában voltam, hogy az információk nem fognak csak úgy maguktól a fülembe repülni. Ha kiterítjük egymás előtt egyes lapjainkat és összedugjuk a fejünket, az nem árt néhanap. Mivel ismertem már annyira a drágalátos nővéremet, hogy tudjam, nem fogja elsietni a megjelenést, így már négy órával a tényleges találkozó előtt küldtem neki egy üzenetet a helyszínnel. Míg a kis vipera azt hitte, hogy engem várat, addig nekem jutott bőven időm mindenre, amit aznap elterveztem. Miután feltöltöttem magam energiával, vettem egy zuhanyt is, majd összekészültem, és még arra is maradt időm, hogy a kocsmában lenyomjak egy sakkpartit Don Patronnal, a tulajjal, aki elmondása szerint azért kapta ezt a becenevet, mert itt hősként tekintenek rá, annyiszor védte már be az ide tévedők seggét a tollasoktól vagy épp a pokolszökevényektől. Azt is tőle tudtam meg még a jómúltkorában, hogy élnek még a fennsíkon nomád indiánok, akik többszáz éve ugyanúgy élik az életüket és nemhogy a civilizációból, de az apokalipszisből is kimaradtak.
- Még pelyhes állúként találkoztam velük először, az apám vitt magával, és ajándékokkal halmozta el őket, cserébe védelmet kért a családunkra. Sokszor ellátogattam hozzájuk, cserekereskedelmet folytattam velük, még a békepipát is megszívtam, de rendesen ám! De mára már nem bírja a hátam és a derekam. Fene ebbe az öregkorba, az ember tisztességgel meg sem degelhet, mert mindjárt újra feltámad! De nem ám, mint a főnix, hanem ugyanígy, vénségesen. - csalódottan mutatott végig magán ráncos ujjaival. Ó, ha tudnád öregem, hogy én soha nem tapasztalom meg azt, milyen elszottyosodni. Mondanám, hogy sajnálom őt, de akkor hazudnék. Mindaddig nem igazán izgatott a pofázása, míg érdekes részhez nem ért benne.
- Tudod fiam, tisztelem a kultúrájukat, habár tudom, hogy pogány véráldozatokat mutatnak be. Valami vérszomjas kígyó istenben és istennőben hisznek. Én is hittem eddig az egy Istenben. De ő elhagyott bennünket. Most már nem hiszek másban, csak a fegyverem erejében! - simogatta meg az ölében fekvő winchestert. Gyorsan áttért a fegyverhitre. De az legalább megvédte. Szóval kígyók, mi? Váráldozat? Ez nem lehet véletlen. Oda kellett menjek. És mivel Kisára vártam, gondoltam viszem őt is magammal.
- És mondja csak Don Patron, merre élnek ezek az indiánok? - érdeklődtem tőle, mire elregélt nekem mindent, amit csak tudott róluk és még egy térképet is kaptam. Azt mondta, hogy az idegenekkel szemben csak addig barátságosak, míg nem érzik, hogy támadó szándékkal közelednek feléjük, ami akár egy rossz mozdulat is lehet. Félszemű José, a pultos volt rá a még élő példa. Mire elregélt mindent, sakk-mattot adtam neki a játékban. Azt mondta, hogy rég játszott már ilyen jót, és közölte, hogy a ház vendége vagyok. Az órámra pillantottam. Lassan Kisának is be kellett esnie. Kikértem a konyakomat, majd helyet foglaltam és vártam, hogy megjelenjen. Még fel sem hörpintettem az egészet, mire belejtett és a szokásához híven nem tolta túl az öltözékét. Mindenki szeme rátapadt a csehóban, kinek ezért, kinek azért. Akiknek farkuk volt, azért, akiknek meg nem, azok meg irigy tekintettel mérték végig. Az én tekintetem azonban a szokásos módon üres volt, egy arcizmom sem rezdült, még akkor sem, mikor jött a szokásos szövegével. Imádta kihangsúlyozni, hogy ő pottyant ki először a pokolszuka lukából és nem én. De ez már lepereg rólam, mint sok minden más is.
- Kisa. Helyet se foglalsz? - mutattam a szemben lévő bőrfotel felé, majd felhörpintettem a maradék konyakot és belefogtam.
- Van pár dolog. De kezdjük az elején. Mit szólnál hozzá, ha félretennénk a közöttünk lévő ellentéteket és összedugnánk a fejünket? Te is nagyon jól tudod, hogy együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint egyedül. És ebben a csodálatos új helyzetben nem sok választásunk van. Vagy az összefogás, ami előrébb visz, vagy a széthúzás, ami hátráltat és a vesztünket okozza. Hajlandó vagyok kiteríteni egyes lapjaimat, feltéve, ha ezt te is megteszed. Nos? MI a válaszod? - érdeklődtem tőle. Mertem remélni, hogy ezegyszer hátra hagyja a fölényeskedését és hajlandó velem összejátszani. Az ő érdeke is, nemcsak az enyém igazándiból.

avatar



☩ Reagok :
54
☩ Play by :
Eiza Gonzalez

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 27, 2018 11:52 am
Következő oldal


Kisa & Seth
Se veled, se nélküled  • Credit:
Elragadtatva figyelem a kezemen végigfolyó, meleg, vörös nedvet. Megemelt kézfejemtől könyököm felé halad a ragacsos folyam, hogy aztán cseppenként hulljon a padlóra, meztelen lábaim előtt. Ajkaimon örömteli mosoly díszeleg, miközben újra és újra megszorítom az utolsókat verdeső szervet. Akár egy leölt állat, úgy rúgja végsőit, míg ki nem jut belőle az összes vér. Ezt követően már képtelen működni a markomban tartott szív, mi nem is olyan régen még egy ember bensőjében tevékenykedett. A számomra oly kedves színt öltő folyadék szaga árasztja el a pincét. Tulajdonosa nem tudta, mi vár majd rá, amikor készségesen beinvitált és elkezdte bemutatni a házat. Támadásom hátulról érte őt, gyorsan, kegyetlenül. Innen nehezebben érzik majd meg a kintiek a szagot, főleg, ha rázárom az ajtót. Előtte azonban kiélvezem a látvány minden egyes édes pillanatát.
Nyelvem végigfuttatom alkaromon, ízlelve az ember maradékát. Rég volt már, hogy ilyet tettem. Általában sikerül leküzdenem a rám törő vérengzési hajlamot, most azonban nem állt szándékomban gátat szabni neki. Ezúttal nem érdekelnek a silány következmények, főleg, hogy a halandó aligha marad sokáig halott.
Utam a lépcső felé indítom. Kígyó fogaim a kezeim közt szorongatott szervbe mélyesztem, kiharapva belőle egy falatot anyánk emlékére, majd a maradékot hátam mögé vetem a vérben fürdő test mellé. Itt az ideje egy kellemes fürdőnek, mielőtt ez a vörös ragacs teljesen bőrömre szárad. Utána sokkal nehezebb levakarni.
Fürdőm közben talál rám az üzenet. Kezeim ökölbe szorulnak, mikor rájövök, ki keres ezúttal. Körmeim feltépik bőröm, fekete vérem vörössé vált fürdővizemmel keveredik. Kisöcsém és köztem sosem volt vihartalan a kapcsolat. Valószínűleg azért, mert túlontúl hasonlítunk egymásra, egyetlen dolgot leszámítva. Mindig én voltam az első és én is leszek, neki pedig agyára ment a második hely. Ennek ellenére, bármily csábító a lehetőség, hogy feleslegesen várakozzon rám Mexikóvárosban, tudom, hogy el kell mennem. Beszélnem kell valaki olyannal is, akinek esze is van, rajtam kívül, az pedig alighanem ő. Az utánam következők közül legalábbis neki van a legtöbb. A fürdőm azonban befejezem. Ennyit várhat az a kis görcs.
Egy fekete, testhez álló topban és egy bőrnadrágban libbenek be az általa említett lebujba, néhány órával később. Mit mondhatnék, szeretek hosszan fürdeni, főleg, ha nem kedvelt program következik utána. Az kicsivel megnyújtja az időtartamot. Nagyjából száz százalékkal. Tekintetemmel nem tart sokáig megtalálnom elmúlt anyánk egykori játékszerét. A legidősebb fiút, aki minden áron helyemre kíván törni. Valószínűleg csak a kinyírásom nem jutna eszébe. Az nem okozna számára oly örömet, mint amire vágyik. Akkor nem érné el a célját. Nem lehetne ő az első nyolcunk közül.
Mint minden valamire való lény a mai világban, én sem közlekedek fegyvertelenül. Scimitarom jelenleg is nálam van. Jobb kezemben pihen, hüvelyében, jelenleg még teljes nyugalomban, annak ellenére, hogy szívesen elővenném, hogy lenyessem öcsém fejét. Nem lenne tőle túl nagy baja.
- Seth – biccentek felé, mikor asztala mellé érek – Miről akarsz beszélni, Öcsém? – kérdem, szándékosan hívva őt így, miközben szokásos, nyugodt mosolyom magamon hagyom.
Talán egy kicsit szélesedik, annak örömére, hogy kihangsúlyozhatom második helyét a sorban. Ez még semmi ahhoz képest, ahogy régen martuk egymást. Mondhatni meglehetősen kultúrált.



avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 18, 2018 2:11 pm
Következő oldal


Se Veled, Se Nélküled

Kisa x Seth


Se veled, se nélküled. Leginkább ez jellemzi a Kisával való kapcsolatomat. Mindig is vetélytársak voltunk, már attól kezdve, hogy kipottyantunk anyánk méhéből. Ő azt hiszi, több, jobb nálam, de mélyen legbelül már ő is rájöhetett, hogy tévedésben él. Erre születtünk. Örökösen egymást marjuk, legszívesebben darabokra szakítanám, hogy aztán tökéletesre megformált testét újra összeragasztva az akaratom alá hajtsam. És mégis, együttes erővel mindig hatalmasabbak voltunk, grandiózus dolgokra voltunk képesek. Most, hogy egykoron gigászi erőnk szinte a semmivé lett, be kell látnom, hogy nem vezet sehova, ha le akarom nyomni őt. Ennél lejjebb már hova? Félre kell tenni a nézeteltéréseket, van elég időm, hogy megtörjem őt. Ezekben a nyomorult időkben jobb, ha összedobjuk, amink van. Az elménk. Az mindig is jól működött együtt. Jól átgondolva az elmúlt hónapok eseményeit úgy döntöttem, hogy kiterítem előtte egyes lapjaimat, márha ő is hajlandó lesz erre. Rákapcsolódtam, elmémben őt szólítottam. Először azt gondoltam, hogy titkos üzenetet hagyok neki, hagy fejtse meg, de nem volt erre időnk, és elég fejtörést okoztam már neki az elmúlt egy hónapban, azt hiszem, így jött a kevésbé stílusos, ám lényegre törő üzenet.
"Kisa! El Diablo kocsma, Mexikóváros, várok rád! Seth"
Nem túloztam el, azt kell mondjam. Valószínűleg a halál faszára kívánt engem, de biztos voltam benne, hogy ő is tisztában van azzal, hogy most szükségünk van egymásra. Nem aggódtam egy pillanatig sem azon, vajon eljön, vagy inkább figyelmen kívül hagyja hívásomat. Nem voltam soha egy szívbajos. Mindig van egy B tervem. És ha nem jelenik meg, akkor hosszútávon ő fog rosszabbul járni, nem én, erre akár mérget is vehet a kicsike. Haláli nyugalomban ücsörögtem a megbeszélt helyen egy kényelmes bőrfotelben, miközben egy pohár konyakot ízlelgettem a gyér fények megvilágításában. Nem rossz. Temérdek előnyt, kiaknázatlan kincset rejt ez az új világ és az Amara által teremtett sötét káosz. Igaz, mindenki próbál előnyt szerezni és megy a taktikázás, de ez az én terepem és roppant mód élvezem ezt a játékot. Így 700 év után újfent a világot járva rá kellett döbbenjek, hogy senki sem értékelte a kezében lévő hatalmat, senki sem tudott bánni vele, a kedvére formálni, magasztosabb célokra használni. Most sem nagyon sikerül nekik. És mindenki csak gyengül. A mindenható vén róka is ráunt az irányításra és ahelyett, hogy valakit kinevezett volna a maga helyébe, egyszerűen se szó, se beszéd, kámforrá vált, megfutamodott, hogy hegyi jetit játsszon valahol vagy csak kipihenje a "teremtés és fenntartás" fáradalmait. Talán azért nem nevezett ki mást a helyébe, mert berezelt, hogy más jobban csinálja majd helyette a dolgokat, jobban irányít, jobbat teremt. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ez mennyire szánalmas. Minket is semmibe nézett, korcsoknak tartott, csak mert nem az ő tökéletes teremtményei voltunk. Mi nem vakvágányok vagyunk. Mi vagyunk a jövő. Nem tudtam eldönteni, hogy melyikük a szánalmasabb, ő, vagy Lucifer, aki a hírek szerint azt bizonygatja, hogy ő csak egy meg nem értett lélek. Mélyet sóhajtottam. Jelenleg Amara jelentette a legnagyobb veszélyt rám és családomra, mert őt tartottam valamire valónak a hármas fogatból és ő bizonyosan tudott a létezésünkről. Hisz ő eresztett ki bennünket, mint azt Egyiptomi forrásokból megszereztem. Elég sok minden világossá vált számomra, miközben az elveszett ereklye után kutattam. Érdekes egy világ köszöntött ránk. De szerencsére a leviatánok a szarból is tudnak várat építeni.

avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 11:19 pm
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Az álom "elmélete(i)"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2