Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
London és környéke, Nagy-Britannia
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 9:59 pm
Következő oldal


Ismerös Ismeretlen

Abaddon x Seth


Miféle fura világot élünk! Egy leviatán egy démonnal italozik a lepusztult London egyik még épen maradt pubjában. Gondoltam volna ezt párszáz évvel ezelőtt? Aligha. Ezzel gondolom ő is ugyanúgy lehetett, mint én. Viszont ebben az újfajta játszmában fontos az erőnlét. Már San Franciscoban is láttam benne potenciát, tökösebben viselkedett, mint maga a Pokol ura. Most is éreztem az őt körüllengő erőt, energiát. Nem lehetett egy gyenge démon. Pont ilyen szövetségesekre van szükségem. Kell az erő, a hatalom, a tudás. Mindegyiket megszerzem valahogy, mindegyik birtokába juthatok a jó szövetségek köttetésével. Felhörpinettem a whiskeyt, hogy leöblítsem a keserűségem. Újdonsült ismerősöm hasonlóképpen tett, és máris rendelte a következő két adagot. Kérdésére felsóhajtok. A ládában?
- Nem igazán. Csak a kopár pusztulat. - feleltem kérdésére egy sóhajt megeresztve és még igazat is mondtam. Míg vártam a következő adag piára, rágyújtottam egy cigire. Páran érdekesen néztek rám, hogy bent szívtam, de nem leszartam?
- Nekem pont a jövő miatt kell visszatérnem a múltba. A múlt megismerése a jövő kulcsa. - a csapos odagurította a következő két adagot. Mielőtt még kiszolgálta volna az újonnan betévedőket, intettem neki.
- Még kettőt, de valami erősebbet! - magyaráztam, miközben közel hajolt, hogy a csehóban lévő zajhalmaztól halljon is valamit. Miután visszament végezni a dolgát, ismét a démon felé fordultam és  a poharam a magasba emeltem.
- Cheers! - koccintottam vele ismét, majd jól meghúztam a pohár tartalmát. Aztán újabb slukkot szívtam, közben ujjaim között kezdtem forgatni az üveget.  
- Nem, de van velük egy lezáratlan ügyem. Náluk van valami, ami nem őket illeti. - feleltem a démonnak két slukk között. Magyarázata felkelti az érdeklődésem. Szóval még a kapcsolatai is jók. Helyes! Azon nyomban támadt is egy ötletem.
- Valóban? Szívesen megismerném az ismerősödet, hátha tudna hasznos információkkal szolgálni róluk. Vagy arról a tárgyról, amit keresek. Mit szólnál, ha együtt indulnánk útnak? Talán közös erővel többre jutunk, mint egyedül. Elvégre mindkettőnk érdeke most már, hogy megleljük azt az illetőt, aki informálhat bennünket. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy minket a szerencse hozott össze Don. Használjuk ki, ha már mellénk állt! - vetettem fel az ötletemet, majd kiürítettem a poharam tartalmát. Egy csepp, annyi sem maradt belőle. Csodálkoztam azon, hogy az apokalipszis után maradtak még ilyen helyek a világban. Az alkoholnak mindig nagy keletje volt és nagy keletje lesz, míg világ a világ. Miközben válaszára váltam, a pultos valami fekete löttyöt rakott elénk. Elszívtam a cigim, a csikket a hamutálba nyomtam.
- Ez ütni fog! - vigyorgott ránk, majd tovább állt. Hmm…ha te mondod! Azzal meglötyögtettem a fekete löttyöt, mely a vérem színéhez hasonlított.
- Akkor egészségünkre! Ismét! - koccintottam a poharához az enyém, és belekóstoltam. Az arcom csak egy másodpercre rándult össze, ahogy elérte a torkomat és marni kezdte a folyadék.
- Mi a szar ez? - húztam fel az egyik szemöldököm. Érdekes íze volt. Jobbára semmihez sem hasonlított, amit eddig kóstoltam. De azért lehúztam egy húzóra.
- Fúúú…ez kemény volt. - csaptam le a poharam az asztalra, majd rágyújtottam még egy cigire. Hirtelen jött megjegyzése meglepett. Nem vágtam mi az a családfakutató, de nem adtam jelét értetlenségemnek. Próbáltam összerakni a képet a fejemben. Családfa??? Az valami növényzet? De azt minek kutatni? És miben lehet segítségemre, hogy megismerjem a Rockefellereket? Nem akartam idiótának tűnni, aki nem ismeri ezt a modern világot, meg a sok vele járó szarságot, ezért úgy tettem, mintha tudnám, mi is az a családfakutató. Biccentettem.
- De hol találhatnánk ebben a pusztulatban egy családfakutatót? - érdeklődtem tőle, miközben szívtam a bagómat. Valamit még mondani akartam neki, de nem jutott rá időm, mert azok, akik eddig ferde szemmel néztek rám, szlalomozva odacammogtak hozzánk. Az egyik elázott tag kiverte a kezemből a cigit, ami a földre esett és lazán eltaposta. Felhúztam az egyik szemöldököm. Ez meg ki a tököm?
- Ez itt nem dohányzó zóna. - csuklás -  Az kint van az udvaron. Takarodsz magadtól vagy kirugdossalak? - kezdett bele a keménykedésbe, de a szemei jóformán már keresztbe álltak. Értetlenül néztem rá Donra. Az arcomon körülbelül az alábbi kifejezés ült ki: Mi van? Ez most komolyan idejött hozzánk pattogni?

avatar



☩ Reagok :
203
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 4:49 pm
Következő oldal


Ismerős Ismeretlen
Seth & Abaddon
The Devil Inside •  • Credit:

A balhé mely kitört, ugyanolyan pillanatok alatt rendeződik mint ahogy kirobbant. A kocsmárosné képében állítom egy Balrogot tisztelhetünk, úgy tesz rendet saját portáján, ellentmondást nem tűrve. Küldöncei azonnal rendezik a keletkezett károkat, már legalább is próbálják orvosolni a kitört üveg problémáját. S nagyjából eddig is tart érdeklődésünk a történés iránt, koccannak a poharak s legurul az első adag. Haszna nem sok, de az íze, azért még lehet jó nemde? Körülnézek válaszára. - Ahonnan jöttél nincsenek kocsmák tán? - Fordulok végül vissza viccelődve, el is vigyorgom a végét. A folytatás már annál érdekesebb. - Szóval kutató vagy, netán történész? Érdekes egy szakba ezekben az időkben a múltat kutatni. A jövőt tervezni hasznosabb volna. - Emelem meg szemöldököm amolyan "nemde?" jelleggel. - No persze sok hasznos leledzik a múltban is. Az információ hatalom. - Mondom magam elé, majd folytatom. - Legalább is így tartják. - Fordulok felé ismét. Jobbját elfogadom. - Üdv Jethro, Don. - Ismétlem meg az övét s mondom a magamét is. Don Smith, ezt a nevet szoktam használni a halandó világban. - Rockefellerek, hát ismerek valakit Ő is nagy rajongója a történelemnek, biztosan tudna róluk mit mondani... Igazi könyvmoly. De miért oly fontos ez, így, a múltból? Csak nem valami örökösük volnál? - Vetem fel a logikus ötletet hiszen mi másért kutatná őket? Ha csak nem valóban valami történészféle a fickó. - No nem mintha bármit is számítana a mai világban az örökség, s a vagyon. - Csóválom meg fejem amint poharam ismét emelem és magam is ürítem poharam. - Az igazat megvallva Jethro, én magam is keresek, de engem a mitológia jobban mozgat. Sokra nem jutottam, ezért inkább az illetőt keresem immár kit említettem. De előtte gondoltam kortyolok egyet. - Emelem meg az immár üres poharat s mutatom is a Balrognak (Biztosra veszem, hogy az, ne akarjátok bemesélni, hogy nem...) a pult mögött, hogy még kettőt legyen szíves. Az ajtó nyílik s újabb látogatók térnek be egy jó nedűre. Pillantásom végigfut rajtuk, egy férfi és egy nő. A férfi azonnal a pulthoz lép, a nő közben végigméri a bent lévő közönséget. Pár szó a pultossal majd helyet is foglalnak két korsó sörital társaságában egy asztalnál. - Családfakutatók - Jut eszembe közben s fordulok vissza felé, tovább nem törődve az igenekkel. - Bizonyára akadnak itt is még olyanok kik foglalkoznak ilyesmivel, még ezekben az időkben is. Egy családfakutató biztosan szolgálna információval. - Vetem fel, meg lehet evidens, de abból kiindulva, hogy "Messziről jött és nem ismeri ki magát az ilyen helyeken" lehet még sem annyira evidens...

avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Kedd Szept. 18, 2018 11:40 pm
Következő oldal


Ismerös Ismeretlen

Abaddon x Seth


Igaz, nagy keresésben, kutakodásban voltam, de néha nem árt lazítani és számba venni az eddigieket. Nagyon furcsa egy világot élünk manapság, a fene se gondolta volna, hogy egy szakrális pecséttel lezárt ládában poshadva majd lemaradunk egy apokalipszisről, illetve a világ akkorát fordul, hogy angyalok gyilkos hadjáratokba kezdenek az emberek és egymás ellen, illetve a szerencsétlen halandó nem tud már úgy beülni egy nyomorult sörre se, hogy a mellette ülő ne egy démon legyen a példának okáért. De ez a démon ismerős volt. Miután elléptem a két szerencsétlen mellett, akik az utolsó sós mogyorószem miatt kaptak össze és repültek ki az ablakon keresztül, helyet foglaltam mellette. Így közelebbről megnézve eszembe jutott, kivel is akadtam én össze. Abaddon. Ott volt az utcai harcokban, elég keményen odapörkölt a kutyáimnak, jobban remekelt, mint maga a Sátán, akinek csak a szája járt és eltűnt, mint szürke szamár a ködben, miután a helyzet nem úgy alakult, ahogy azt tervezte. Halvány mosolyféleség kúszott a szám sarkába. Nem tudom, ki küldte ezt a démont az utamba, de jól tette. Nem érdemes lebecsülni, sok potenciát láttam benne azon a végzetes éjjelen. Jobban teszem, ha megpróbálok vele valami szövetségfélét kialakítani. Miután a kocsmárosné finoman tudatta a bár vendégeivel, hogy nem érdemes vele packáznia senkinek, mert úgy kettébe hajlítja, mint a botot, eltrappolt és kiküldött két kölyköt, hogy foltozzák be az ablakot. Ismét a mellettem ülő démonra tekintettem. Közben kikaptuk az italunkat. Az arcberendezéséből ítélve neki sem lehetett túl jó napja. De rajtunk az alkohol se sokat dob. Elég sok kell ahhoz, hogy megrészegüljek. Felvedelhetném a fél kocsmát, talán akkor éreznék egyfajta euforikus állapotot. Mostanában jól jönne. Kérdeztem tőle, mert valahogy mindent el kell kezdeni. Válaszára bólintottam.
- Elég messziről érkeztem. Nem ismerem ki magam az ilyen helyeken. - válaszoltam, miközben a csapos kiadta a piánkat. Koccintottam vele angol módiban.
- Cheers! - azzal belekortyoltam a pohárba. Feltette azt a bizonyos kérdést, amit általában én szoktam feltenni másoknak, a testvéreimnek jobbára. A mosolyom szélesebbé vált.
- Egy információ. Kutató vagyok és információkat gyűjtök a Rockefellerekről. Úgy hallottam, errefelé is voltak érdekeltségeik. Nem is kevés. - feleltem és igazából nem is hazudtam neki. Közben a reakcióját tanulmányoztam. Démon volt. Talán tudhatott az almamagról is, mégha ezzel a névvel nem is találkozott. Viszont én még a sötétben tapogatóztam a név kapcsán is, ezért is akartam a könyvtárba eljutni. Nehéz 700 évet pár hónapba belesűríteni. És hiába szívja az agyam szivacsként magába az új információkat, azokat össze is kell rakni, mint a kirakós darabjait. Ismét meghúztam a poharat, kiittam belőle a maradék whiskeyt is. Nem vártam meg, hogy elolvadjon benne a jégkocka.
- A nevem Jethro. És te? Mi szél hozott a britek földjére? - nyújtottam felé a jobbomat. Úgy gondoltam jobb lesz bemutatkozni, de érthető okokból nem a saját nevemen. Ha nem is hozták szóba a nevem San Franciscoban testvéreim, akkor is jobb, ha nem árulom el senkinek sem, míg úgy nem látom, érdemes lesz tudnia, kiféle, miféle szerzet vagyok. Ahogy 700 évvel ezelőtt, úgy ma sem bízom senkiben sem. Ebben az új világban meg végképp nem. Nem mondom, hogy nincs benne pozitívum, de egyre jobban kezdem kiismerni a negatívumait. És harmatgyenge erővel nem akarok hőst játszani, hogy feleslegesen purcanjak ki, mégha csak egy rövidke időre is. Kellenek a szövetségesek. Jelenleg jobb az oszd meg és uralkodj elvét követni, mint bármi mást.

avatar



☩ Reagok :
203
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 30, 2018 8:19 pm
Következő oldal


Ismerős Ismeretlen
Seth & Abaddon
Zene linkje •  • Credit:

Félhomály, dohányszag és egy állandó, kivehetetlen moraj, nagyjából ez vesz körbe ha betér az ember egy ivóba. Itt sincs ez másként. Megannyi ok vezeti ide a lépteket. Ki feledni akar, ki bátor lenni, vagy épp csak nagyobbat mondani a másiknál. Hűs poharammal a halántékomnál mélyedek saját gondolataimba, nem igazán érdekel a körülöttem lévő duruzsolás jelenleg. Az a fránya mag, meg a szőke tincsek amik ugye kéz a kézben járnak jelenleg, hiszen Ő a kulcsa mindennek. Még a vesztem is okozhatja a kis balga, de a főbb gond, hogy ha az enyémet akkor nagy eséllyel mindenki másét is. Persze akkor már nekem speciel teljesen tök mindegy lesz. Ahogy ezeknek a marháknak is akik nem sokkal errébb pattannak fel és mennek ölre, hogy csörömpölések közepette nyissanak új ajtót az utcára. Hát, egészségükre. Én pediglen nem vagyok rest meginvitálni az első jött mentet, mert hát végtére is miért ne, nemde? Ő pedig nem is rest elfogadni, mert az Ő szemszögéből is, miért ne? Úgy, hogy ezt a kört hamar le is tudtuk. - Kettőt! - Jelzem miután kiürítettem saját poharam és az asztalra koppantottam. Nincs ezeknek semmi hatása ránk, nagy valószínűséggel csak az ízük miatt kortyolgatjuk néhanapján. Az a fránya "miért ne?" ugye. Kérdésére elnézek mellette érdeklődve pillantok az éppen zajló folklór műsor felé. Végül megvonom a vállam és fordulok vissza felé. - Gondolom, csak nemrég jöttem. De Te sem tűnsz idevalósinak. - Nyúlok a pohárért. - Cheers. - Emelem meg felé aztán kortyolok is egyet. - Mi szél hozott a szürkeség városába, Idegen? - Érdeklődöm miután elemeltem a poharat a számtól. Nem tervezek soká maradni, de addig is miért ne dobhatnék be egy kérdést, sosem lehet tudni kivel hoz össze a sors keze...

avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Pént. Aug. 24, 2018 10:53 pm
Következő oldal


Ismerős Ismeretlen

Abaddon x Seth


Már meg sem lepődtem, milyen csodálatos változáson ment keresztül a világ, hogy aztán Isten köpjön rá és a dugájába dőljön! Ezt nevezem! A hajdanán zsúfolásig megtelt utcák, a nyüzsgő negyedek mára kihaltak, pár éhenkórász és csőlakó tengett csak az utcarészen, amerre az utam vitt. Elgondolkodtam azon, vajon a könyvtár épülete megvan e még egyáltalán, vagy totálisan felesleges köröket teszek azzal, hogy keresem. Egyszerre a semmiből egy kéregető lépett elém elzárva az utat előlem. Még így is föléje magasodtam, arcomon semmiféle érzelmi rezdülés. Könyörögni kezdett pár apróért, egy kis kajáért és bagóért. Lenéztem a szerencsétlenre.
- És ezen én ugyan mit nyernék? Semmi sincs ingyen. - feleltem neki a cigimet szívva, mire elcsodálkozó szemekkel nézett rám, hirtelen azt sem tudta, mit feleljen. Nem értettem, miért akadt ki a válaszomon, elvégre totálisan jogos volt. Minek adjak oda bárkinek is bármit ingyen? Még csak nem is a családom, fajtám képviselője.
- Ha nem tudsz cserébe semmit sem felajánlani, ami számomra kedvező lenne, akkor nincs alku. Na menj szépen arrébb! - taszítottam egyet a szerencsétlenen a vállammal, hogy továbbmehessek.
- Hogy az Isten verje meg a pöcsöd csalánnal te rohadék! - hallottam a csöves káromló szavait, mire visszafordultam és halvány mosolyféleség jelent meg a szám sarkában.
- És hol van most a te drágalátos Istened? Ha előette a fene, majd szólj! - reagáltam le, majd visszafordultam és füstölögve tovább indultam, mit sem törődve a mellette kereszteket vető hibbant nőszeméllyel. Épp csak befordultam a következő sarkon, mikor hirtelen megtorpantam. A testem jelzett. Egy pislogással később két alak vágódott ki az egyik kocsma ablakán és egyenesen előttem csapódtak a betonba. Az egyiküknek a nyakába állt az ablak egyik üvegdarabja, mire felcsapott a vérgejzír. Ám hiába rúgta az utolsókat, a másik hörögve püfölte tovább. Felvontam a szemöldököm. Tisztára Spártára emlékeztetett az az élethelyzet, csak épp a Taigetosz hiányzott. Az a hegy milyen jó szolgálatot tett annak idején! Ám nem sokáig kötött le a műsor, mert megéreztem a démoni energiát. Olyan ismerősnek tűnt. Elég erős volt, bár azért annyira nem, hogy pofán csapjon, de ezekben az erőtlen időkben ez már olümposzi nektárnak számított. Egy pillanatig csak szótlanul néztem farkasszemet az idegen démoni entitással és nem tudtam mire vélni, hogy ismerős az őt körbelengő energia, ám aztán biccentettem felé. Pont kapóra jött ez a kis kocsmai „baleset”. Ha minden jól megy, márpedig miért ne menne, akkor tán még ma megszerzem újvilági első szövetségesem. Elengedtem a csikket, a vértócsába esett, majd rezzenéstelen arccal léptem át a kifáradt pároson. Az ajtón belépve megcsapott a pia szag. Helyet foglaltam az idegen démon mellett, majd leintettem a pultost, aki épp nem az ablak irányába pislogott, hanem még dolgozott is.
- Egy dupla whiskey sok jéggel! - kértem ki az italom, majd a mellettem ülő tagra néztem.
- Minden napos ez errefelé? - érdeklődtem tőle, ám a bájcsevejt a kocsmárosné zavarta meg, aki egy hatalmas fakanállal a kezében rohant el mellettünk, a nyakán rendesen kiduzzadtak az erek, eléggé fel volt paprikázva. Miután meglátta, mi maradt az ablak helyén, fújtatva vágódott ki az ajtón, majd lendítette otromba fakanalát, ami az elvérző tagot püfölő tarkóját találta el, aki csillagokat látva dőlt el a vértócsás betonon.
- Tudjátok mennyibe kerül manapság egy üvegablak??? Majd kiverem én belőletek az árát! - a fakanál töretlenül csapódott a jajveszékelő alak egyes testrészeihez, az asszony ájulásig ütötte. Dolga végeztével kizsebelte mindkét tagot, bár nem lehetett túl elégedett, mert csak egy 100-ast sikerült összekaparnia, az apróval nem vesződött, majd a zsákmánnyal az egyik és a vértől csöpögő kanállal a másik kezében visszatért a kocsmába. Kemény fegyver az a nők kezében, jegyeztem meg magamban.

avatar



☩ Reagok :
203
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Kedd Aug. 21, 2018 9:30 pm
Következő oldal


Ismerős Ismeretlen
Seth & Abaddon
Zene linkje •  • Credit:

London. Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins, London. Mintha már hallottam volna valahol egykoron a múltban. De hogy mit keresek a világ legdepressziósabb időjárásával büszkélkedhető városban? Nos erre a válasz: rathi. Igen, a szó melyet a szőke angyal a nekem címzett levelében fedeztünk fel. Pontosabban annak a második fele. A mag helyére utalhat valahogyan és rá kell jönnöm hogyan. Így hát ide vezetett utam, miután utalást találtam arra, hogy ez a szó a norvég mitológiához köthető így hát a British múzeum ezen szekciója logikus választásnak tűnt a kutatáshoz. S miután jól végeztem dolgom hát betértem egy kocsmába, melyet a helybéliek nemes egyszerűséggel Pub ként emlegetnek. A pultnál támasztom kobakom italommal míg elmém járatom. S kezd is végre tisztulni a kép, legalább is azon része, hogy jó úton haladom. Hogy miért is fogyasztunk alkoholt vagy bármi egyebet? Forgatom meg magam előtt a poharat elgondolkodva az élet nagy problémáján. Nos, igazság szerint semmi értelme. De már annyi időt töltöttünk idefent, hogy megannyi szokást átvettünk és lássuk be, vannak köztük egészen kellemesek is. Olykor nekünk is kijár egy kis szórakozás. Idilli lenne nemde? Nem... A tökünket lógatva a világ majd szépen felemészti magát, Amara pedig a hüvelykujját tolja fel a fenekünkbe búcsúzul. Nos én abból köszönöm de nem kérek, hajtom le italom miután levontam a konklúziót. Minden lépésem célzott és tudatos, most épp teljesen tudatosan emelem meg újra poharat, hogy kortyoljak. Egy pillanatra villan csak elmémbe egy múló gondolat, egy sziget látképe. De a következő korttyal tova is száll az éterbe. Persze az események egy ilyen helyen igencsak hevesek olykor. Hangos szó a dallamok közé, majd csattan is az első pofon. Mit persze még jó pár követ. Két marha összeszólalkozott valami hihetetlen fontoson. Egy lomha pillantást vetek oda majd vissza is a pultosra. - Még egyet. - Mutatok a pohárra majd kiiszom az utolsó kortyot és teszem is a pultra, hogy tölthessen. A dulakodás tovább folyik egészen a bejárati ajtó melletti ablakig ahol is sikeresen eltévesztik a kiutat, az ablak szimpatikusabb. Hangos csörömpöléssel vágódnak át rajta az agyasok, hogy az utca kövére csapódjanak vélhetően az arra járók lába elé pottyanva, némi üvegtörmelékkel karöltve. - Két hely felszabadult idebent, a vendégem vagy egyre idegen! - Szólok ki, és emelem poharam az ott álló felé invitálva, mert miért ne. Legyen egy jó napja. Ha az idegen az ami, nos akkor érezheti erőmet, ami mostanra igencsak megszaporodott hála Astharothnak. Persze erről én magam mit sem tudok.

avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 18, 2018 2:09 pm
Következő oldal


Ismerős Ismeretlen

Abaddon x Seth


A fene egye már meg, komolyan! Rohadt mód mérges voltam. Eltűnt. Az értékes kincs, amit 700 éve is megfeszített tempóban kerestem. Nyoma veszett. Pedig már oly közel jártam hozzá! Felvertem az egész tetves sivatagot, feldúrtam egykoron szentnek hitt sírhelyeket és mégis. Elnyelte a rohadt homok! A dühöm kezdett hasonló méreteket ölteni, mint egykoron, csak akkoriban a kis házi dögeim lettek tombolásom végeredményei, legalább félig-meddig elégedetten dőlhettem hátra, hogy legalább teremtettem valamit, ha arra a nyomorult kincsre nem leltem rá. De most? Teremtés? Anyám a pokoli lángsírjából biztosan kárörvendően röhög rajtam. Nemhogy teremteni nem vagyok képes, de az erőm nagy részét sem használni. Cseszett egy helyzet. Legalább annyi haszna volt a Szaharában száradni, meg fél Egyiptomot körbejárni, hogy megtudtam, amit ott keresek, már nincs is a sivatagban. Kemény. Hiába zárták el előlem, még az is elhagyta, akire rá lett bízva. Szar ügy. Ha jól vettem ki a hadarós szavaiból, valami Rockefeller nevű milliárdos família kaparintotta meg és azt tervezte, hogy a brit szigetországba viszi. De az is lehet, hogy ezek a Rockefellerek egy szekta volt. Számomra lényegtelen, náluk van, volt, ami nekem kell. Ez a lényeg. Mivel tisztában voltam vele, hogy a forrásom pontos, hisz megvannak a magam módszerei, hogy infókhoz jussak, így elindultam, hogy találjak egy oázist, ami elvisz majd Londonba, ahol tovább folytathatom a kutatómunkát. Vegyük annak, az kevésbé hozza rám az instant agyfaszt. A szerencse csillaga rám kacsintott, a terep is megvolt ahhoz, hogy mindent a legnagyobb titokban végezzek, hogy a háttérbe beleolvadva tegyem, amit tennem kell. Hisz körülöttem nem volt más, mint káosz és pusztulat. Isten felszívódott, mint egy vakbéltünet, Amara mindeközben azt hiszi, ha elfingja magát, mi majd ugrunk neki és bevédjük a hátsóját, de inkább zárjanak vissza a ládába, minthogy neki ugráljak, mint valami hű szolga. Lucifer pedig. Nos, ő szóra sem érdemes, maradjunk annyiban. Szóval igyekeztem ebből a káoszból kihozni a maximumot. Amara megteremtette, én meg kihasználom. Mást úgysem tehetek. A Temzéből kilépve először egy könyvtárba vezetett az utam, hogy utána járjak ezeknek a Rockefellereknek. Miközben London poros és sötét utcáit jártam, azon gondolkodtam, hogy ideje lenne szövetségeseket is magam mellé gyűjteni, mert se a mindenható Vén róka, se a Halálmadár húga, se a Pokol idilli világban tengődő ura nem pusztul ki magától. Mindegyik oldalnak megvan a maga sleppje, ahonnnan szerezhetek egy-két szövetségest a magam erősítésére és ősi ellenségük kiiktatására. Rágyújtottam egy cigarettára. A letűnt modern kor csodái! Érdemes volt egy félig még épen maradt dohánygyárba botlanom, miután kiszabadultam abból az átkozott ládából.

avatar



☩ Reagok :
72
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 11:22 pm
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2