Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Élő kapcsolás a Ládából - Athan & Mammon
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 12:49 am
Következő oldal


***
Lezárt játék


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 10:05 pm
Következő oldal


☠️ Pokoli hely kísért

Mammon & Athan
szószám: 213 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Valamit eltalált. Félsiker? Meglehet, hacsak nem annak örül ennyire, amint elképzel valami szaftos és igencsak morbid jelenetet. Noha nem bánja, továbbra sem tart attól, hogy ebből a kis kalandból bármi problémája akadjon a jövőben, elvégre, úgy sejti, nem hat ki a valóságra az, amely idebent történik, de azért meg sem akar róla bizonyosodni, hogy ha eltörné a karját, az mennyire fájna mégis. Elhesseget minden ilyesmi gondolatot inkább és ismét értetlenkedés költözik az arcára, bár nem oly' pánikszerű, mint az első pillanatokban. Az első sokk már elszállt szerencsére, mintha nem is lett volna. Talán épp azon szavak nyugtatták meg, melyeket a démon mondott nemrég; nincs itt.
- Hát, valóban nem tudom, kire vágyna. Ezt meghagyom a fantáziának. Vagy esetleg másra céloztál? - érdekli, miért ne érdekelné? Ohh, hát ha erre megy ki a kis játék, akkor nem kell csalódnia, ha nem is kapkod, azért valamelyest lecsap a témára. Azt sejti, hogy az eltelt idő alatt mindegyikük változott, és ezek a szavak nem sejtetnek jót az angyal felől sem. Mi történhetett?
- Ismerem a neved már, ha ezen új arcodat nem is – biccent felé, persze semmiképp sem azért, hogy belefojtsa a szót. - Én Athan vagyok, és testvérem által talán azt tudva micsoda. Remélem csupa szépeket mesélt rólam, hisz én is hallottam rólad ezt-azt.


avatar



☩ Reagok :
14

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 7:19 pm
Következő oldal


Egy már-már elégedett mosoly kúszik az arcomra. Szembe köpni Istent? Milyen hízelgő ez a fiú. Látom hasonlóképp gondolkodunk. Noha nekem személyes problémám a főfőnökkel sosem volt. Közvetve, vagy közvetlenül, de mind tőle származunk. Amíg nem háborgat, addig legyen csak. Lucifert sokkal inkább megvetem. Sokkal inkább köpködném őt. De a kettő nem zárja ki egymást. Persze, hogy tetszetősnek találom már a feltételezését is. Az én teremtésem. Pedig mi démonok, hát inkább vagyunk a pusztító fajta, mint a bármit is teremtő.
- Ki mondta, hogy olyan kell neki, aki mellette áll? - Tekintetem, a benne felismerhető halovány elégedettséggel túl sejtelmes. Rosszat sejtő. Számára láthatóan tudok valamit Cassaelről, amit ő valószínűleg nem is sejt. És láthatóan a sem érdekel túlzottan, hogy milyen játékokba viszi bele az angyal. Itt a témát elengedem és hagyom, hogy a fiúban megvessék magukat a kétely magvai. Olyan lendületesen váltok témát, mintha még élvezném is, ahogy ki lesz használva.
- Másfél, de talán már két éve is van, hogy nem láttam senkit. A te szavaiddal élve, tegyük félre az első találkozás emlékét. A nevem Mammon. - Jön immár hűvösebben.

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 11:41 am
Következő oldal


☠️ Pokoli hely kísért

Mammon & Athan
szószám: 340 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát, bevallom, igen. Ez egy halott világ és te teremtettél valamit. Ez már erős szembeköpés Isten munkája felé, amit, valahol biztos megérted miért, jó dolog. Vagy épp érdekes – tódítja tovább, mintha úgy gondolná, azzal, hogy hízeleg neki, könnyebben tudhat meg akármit, ami csak felbukkan és amelyre csak kíváncsi lehet. Nemhiába, anyja módszere sem volt különböző ennél, és bár ő nem dörgöli magát senkihez, szavai lehetnek mézédesek, mosolya pedig egyenesen aranyos. Persze, nem hagyja sosem figyelmen kívül azt, kivel áll épp szemben, vagy épp magát a helyzetet, viszont így, hogy már odakint kicsit rehabilitálta magát, egyre gyorsabban kapcsol és kevesebbet pánikol. Fivérei biztos örömmel követnék azt, ahogy az ő szavaikkal élve megtanulta kihasználni az adottságokat és a kígyónyelv előnyeit, amelyre nem ragad nehezen a hazugság vagy épp bármi más.
- Félretéve az első találkozás kellemetlenségeit – miért kellene a múlton rágódni? Idebent sem kívánta, odakint pedig képtelen rá. Persze, meg lehet érteni, hogy mennyire nehéz ilyesmit „kérni”, amikor a csapda erősen tart és nem enged akkor sem, ha valaki feszegeti a tetejét. Üröm az örömben, akármennyire is próbálkozna, fogalma sem lenne arról, hogy a láda pontosan hol helyezkedik el, nem tudja bemérni. Így, ha ezzel akarna segíteni. Nos..
Tekintetét a bökés helyére szegezi, mintha csak azt várná, hogy bármely fájdalom érződik onnan és mégsem. Semmi. Szórakozott mosollyal pillant vissza, de korántsem örül annak, hogy a Láda ilyesmire képes. Vagyis képes lenne, ha ez lenne az indok.
- Ennek nagyon örülök – sóhajt végül, elengedve a mosolyt. Csak nem akarja majd itt tartani tudata egy részét? Már csak az hiányozna, kínozza más testvérét, szívesen átadja, most nem lesz irigy.
- Sosem hittem a mesékben. Megtapasztaltam, mennyire azok, elég járkál most odakint, a világ minden pontján. De nem hiszem, hogy Cassael épp engem „hívna” ide, ha képes lenne rá, van elég még azokból, akik mellette állnak – vonja meg a vállait. Persze, lehet örvendetesebb hír lenne, de ennek nem ad jelet. Vagy próbálkozik. Fogalma sincs, mennyire képes, be kell vallania. Vagy épp mire.
- Talán hasznos lesz valamire ez az egész.


avatar



☩ Reagok :
14

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 11:05 am
Következő oldal


- Égsz, mi? - Hangom egészen ércesen hat, hitetlenségemről árulkodva. Mintha nem hinném, hogy kicsit is érdekli a testem megalkotásának története. Erről persze szó sincs. Tónusommal lányos zavarom rejtem - illetve rejteném, ha képes lenné ilyen érzelmekre, de maga a feltételezés szórakoztató - fülemben cseng a szava: lenyűgöző. Nos, végre valaki elismeri. Eddig az egyetlen, aki munkám és haragom gyümölcsét megcsodálhatta, az az undorító tollas volt. Ő meg, hát… aligha díjazta. Hamarosan közelebb sétálok a leviatánhoz. Csodálkoznék, ha van fél méter a távolság, mely köztünk marad. Hűvösen, az arcába mászva szemérmetlenül figyelem őt. Tekintetemmel lassan végig szkennelve az arcát, majd a nyaka vonalát követve a vállait is. A bőrét, a ruháját. Mintha részben segítőkészen, részben elcsodálkozva én magam is a megoldást keresném, hogy hogyan kerül ide „szegény pára”. Végül elmosolyodom. Vonásaimon minden természetfeletti érzék nélkül is képtelenség lenne eltéveszteni a démoni jegyeket. A kisugárzást. Nem hazudtolom meg a fajtámat.
- Talán a Láda. - Szelíd, alig kirajzolódó mosollyal ismétlem a fiú szavait, miközben mutatóujjam felé emelem és egy kimért mozdulattal, megbököm a mellkasát. Ha nem tartja magát elég határozottan, néhány centit odébb is tolom vele, majd visszaengedem karom magam mellé. Az egésszel csak megbizonyosodtam arról, hogy mennyire erős is a kapcsolat. Hogy nem szellemként van itt. - Biztos vagy te ebben? Én képes voltam testet teremteni magamnak. Ki tudja a kis barátod mire képest. Tudod, az angyalok csak a mesékben szentek. - Nem vagyok benne biztos, hogy odakint mennyi idő telhetett el. Abban viszont igen, hogy a jómadaraktól kaphatott már ízelítőt az új világrendből. És szavaimat a jóságos angyalokról a saját tapasztalatai erősíthetik meg. Az egésszel pedig nyilvánvalóan arra a tényre célzok, hogy akár Cassael műve is lehet, hogy most itt van. Mert nem akar egyedül lenni. Mert a hely megőrjíti. Ezért elveszi azt, amire szüksége van. Feltételezésem követően figyelem már-már gyermeki vonásait. Vajon hagyja-e, hogy a kétely elüljön benne.

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 1:10 pm
Következő oldal


☠️ Pokoli hely kísért

Mammon & Athan
szószám: 293 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Finoman dönti oldalra a fejét, kutató tekintettel keresve a jókedv forrását, ami biztos valamelyik mondat, amit nemrég ejtett ki száján. Noha, nem sérti meg, de nem is viszonozza, arca továbbra sem tükröződik vidámságot, csak a magára húzott nyugalmat hagyja ott, és elengedi a dolgot. Igen, ez nem ismert dolog volt számára, meglepő, de mégiscsak arra tartozik, aki elkövette. Ő sem ment bevallani, mit beszélt és mit művelt idebent, de még odaki sem, hiába testvérek, mindenkinek megvan a saját, személyes tere, amelyben úgy mozog, ahogy neki kényelmes. Ebbe úgy néz ki, az angyal mellett bekerült ő maga is. Mint egy szép nagy pókháló.
- Biztosan kellemes beszélgetés lehetett, ha már az én látványom feleleveníti – egyengeti vissza minden tagját kényelmesbe és tekintete a „bemutatott darabra”, azaz arra a fizikai testre fókuszál, amelynek hiánya volt annak idején a lényeg, és aminek létezése most igencsak szembetűnő és amelytől kicsit talán még borsódzik is a háta. No nem azért, mert valami rémalak arca az, hanem maga a tudat. Ami semmi jót nem jelent.
- Előnyösebb sokkal, mint az az alak, amelyre emlékeztem. És valahol lenyűgöző, hogy mindezt idebent alkottad. Égek a kíváncsiságtól – biccentve követi lépteit, közeledését, és bár úgy érzi, nem a barátságosabb fajtából, nem egy kedves ölelést kíván átadni az érkezése örömére. Nem lép azonban hátra, és nincs tekintetében félelem. Nem támadni készült, és készülne akkor sem, ha valóban itt lenne, minden részletében.
- Ez egy olyan dolog, amelyre nem tudok egyértelmű választ adni. Talán a Láda akarja, hogy ennyi részem itt legyen, talán valami más. Azt sem tudom, meddig leszek még így, itt. Talán megzavartam valamit? - pillant körbe, pontosan hol is van az az „itt”, hátha olyan terepre lépett, amelyet távozásuk óta birtokba vett. Változott a légkör, érzi. És ez sem jelent jót.


avatar



☩ Reagok :
14

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 18, 2018 10:05 am
Következő oldal


Gyengéden elmosolyodok, a leviatán nem értő szavai hallatán. Szórakoztat a jó testvériség. Noha az cseppet sem meglepő, hogy Kisa nem említett meg engem. Nem annak a jellemnek tűnik, aki felfedné a néhai szövetségesei kilétét. Vagy ez esetben, azt, hogy hozzájuk szólt. Következő szavaira pedig szélesedik mosolyom. Végig vonulva arcomon, egészen addig, míg szabályos, emberi, mégis egy vadállat kisugárzásával bíró fogaim elő nem villannak. Ez… nem volt egy rossz felelet, kölyök. Talán még nevetnék is rajta és megpróbálnám elragadni a nem létező lelkét, ha jobb formában lennék. De nem vagyok. Ez a hely kiírt belőled mindent, szebb napokon csak a humorérzéket. Vagy annak egy részét.
- Oh, hogy ez. - Nézek végig az általam teremtett testen, kezeim enyhén magam elé emelve. - Tetszik, mi? - Bár szavaim önmagukban nem sejtetnek semmi rosszat, a kisugárzásomról, a tekintetemről, hipóval sem lehetne lesúrolni a veszélyt, az állatiasságot. Ez így is van rendjén, elvégre a Harmadik Lovas vagyok, nem holmi… várj, öklendezek egyet kettőt képzeletben, mielőtt kimondom. Nem holmi szeráf. Nem mintha a leviatánnak esetünkben lenne bármi félnivalóra oka. Hisz nincs is itt. Érzem. Lassú léptekkel felé indulok, egészen közel megyek, de a karnyújtásnyinál azért távolabb állok meg. Immár sehol a szórakozottság legapróbb jele sem, jeges, zord hűvösséggel méregetem őt.
- Nem vagy itt. Szóval, hogy kerülsz ide? - Emlékszel, hogy azt mondtam irigy vagyok? Hát erre szólt a gondolatom. Ő nincs itt. Talán elég időt töltött el itt, hogy rémálmaiban visszatérjen, talán csak az angyalt keresi, nem tudom. De egyértelműen nincs itt. Én pedig itt vagyok. Bezárva.

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 8:44 pm
Következő oldal


☠️ Pokoli hely kísért

Mammon & Athan
szószám: 326 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy ideig még marad úgy, ahogy, aztán lassan kapcsol. Hogy mutathat? Mint egy riadt gyerek, aki elvesztette a szüleit és nem mer lépni, mint aki épp fél valamitől és ott kell lennie, ami a fóbiát kiváltja. Annak a szánalmasan gyenge valaminek néz ki, amitől undorodik és ami ellen odakint küzd. Aprót ráz fején, miközben elengedi a törzset, elszakad a mentsvártól és kihúzva magát, más arcot ölt. Mintha csak színjáték volna, de belül tudja, hogy ezt nem tudja eladni annak, a démon tudja, milyen itt, mit érzett, amikor bekerült és hogy nem lehet elrejteni. Nem lehet.
Mégis, előrébb lépked, magabiztosan – vagy annak látszatával -, arca nyugodt, érdeklődő. De a tekintet. Csillan benne valami, a szabad világ szépsége vagy épp annak emléke.
- A nővérem? Sok van belőlük, de azt hittem, egyikük sem lépett kapcsolatba veletek. Micsoda meglepetések – tippje akad, ki lehetett az, de ki nem mondja. Nem is érdekes, ő akkor nagyon nem azzal foglalkozott, mit művelnek a testvérei, akár homokvárakat is építhettek. Nem rémlik neki semmi. - Akkor nagyon ügyesnek kell lenned – nem nevet, de látszik arcán, hogy ez a jó poén helye. Nem közelít tovább, meghagyja a tisztes távolságot tőle. Igazából, valahol lenyűgözi és megrémiszti az, amit lát. Testet öltött vagy olyan illúziót, amely becsapja őt. Talán fél?
- Ohh ez igazán sajnálatos, hogy a testvérem illeti a legjobb kegyet. De tudod, a másik félnek sem kedves az, ha nagyon nagyon hosszú idő után végre valaki új van a közelében, és az.. finoman mondva kellemetlenkedik – nem szívta mellre, vagyis, akkor igen, de már nem. Lekötötte más, és persze végül a világ, ahova ők nem kerültek ki. És ahonnan nem ő rángatta ide.
- Ketten vagytok idebent, sok mindenkit nem várhatok – vonja meg a vállát, és bár csalódott, nem ad hangot neki. Majd megkeresi. Reméli. - Értem és nem csodálom. Elvégre, neki köszönheted a kis  börtönöd. De... előnyödre vált, úgy tűnik – közelebb lép, de mégse. Csak pillantás, és semmi több.


avatar



☩ Reagok :
14

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 11:29 pm
Következő oldal


Bár önmagam nem látom, a zsigereimben érzem, hogy az ismeretlen ismerős arcáról a saját kifejezésem tükröződik vissza. Kimérten, tudatosan figyeljük egymást. Ám mindez nem más, mint egy gyenge álca. Azt tette vele ez a hely, amit most velem próbál tenni. Figyelem, ahogy esetlenül a haldokló, mégis oly életteli fába kapaszkodik. Nem tudom mire méltatni a cselekedetet. Tőlem aztán maradhat, nem leszek a mankója. De hiába is szórakoznék rajta, láthatja, hogy vonásaimon erős ellenérzés játszik. Talán irigység. De erről majd később.
- Démon, démon. A nővéred is ezzel jött. - Sóhajtok nagyot. - Bu-húú, mi lesz most, elviszem a lelked. - Az epés megnyilvánulásom nem személyes. Meg nem mintha lenne tőle mit elvennem, hisz nem halandó. De megbántják a kis virágéltű érzelmeimet ezekkel a bélyegekkel. Szipp-szipp.
- Valóban nem volt túl maradandó az első találkozásunk. De hát tudod hogy van ez. Aki nem fogad el a legrosszabb napomon, az nem érdemel meg a legjobbon sem. - Azon a napon elvettek tőlem mindent. A testem, a szabadságom, a hatalmam. Sajnálom, hogy nem voltam túl közlékeny. De most itt van és nem tervezem elengedni egyhamar, ha rajtam múlik.
- Hidd el, ha valakit idehozhatnék az nem te lennél. - Hiába a flegmammon jellegű szavak, tudom, hogy elég idős ahhoz ez a lény, hogy felfoghassa, nincs most részemről semmi bántó. De had ne csókoljak kezet, mint az a nyomorult tollas. Akit nem mellesleg a minap kissé megkopasztottam.
- Na mi az, vársz valakit? - Nem tudja elkerülni a figyelmem, ahogy körbe körbe rebegteti a pilláit. És most először már egészen empatikusan szólalok meg. Hűvösen. - Nem fog idejönni. Amíg én itt vagyok nem. - Talán nem is tud. Azt hiszem eltörtem néhány csontot a szárnyaiban.

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 11:08 pm
Következő oldal


☠️ Pokoli hely kísért

Mammon & Athan
szószám: 297 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán az őrület szele fut át rajta, talán legszívesebben saját hajába markolva tépné ki azt, üvöltene és mégis, csak áll és kapaszkodik a fába, mintha az a valóság utolsó vára lehetne. Lassan rakosgatja maga elé a képkockákat, ezzel nyugtatja magát, de persze ott vannak a fel-felbukkanó apróságok, amelyek tovább karcolják elméjét. Mindig a kérdések, mindig a válaszok kutatása. Mintha azt remélné, megjelenik valamely testvére, vagy, ha már ez az átok hely kísérti, az angyal és választ kap. Bár lehet, hogy ez most más, ez most csak az övé. Nem keveset kutatott és olvasott mesteri illúziókról, olyan börtönökről, amelyekből nem volt kiút. Csak ha azt a teremtője úgy akarta. Persze, majd pont most történik meg vele!
Mély sóhaj, majd, egy apró kiáltás. Ez már a meglepetés ereje, hiszen a semmiből feltűnő portál, a sötét kapu minden, csak az nem, amit ide el tudott képzelni. Volt és van is itt mágia, de sosem tudta úgy használni, ahogy annak működnie kellett. És valaki megteszi. Talán pont az, aki miatt itt kell lennie? Vagy csupán, kósza véletlen.
- Te meg... - ki a fene. Ez akart kiszaladni ajkain, de csendben marad végül. Az arc ismeretlen, az energia nem, egy kis idő, mire felhúzza az emléket a többi közül, hiszen odakint annyi az inger, hogy a benti szenvedést igyekszik eltemetni vele. - .. démon. Hát nem így emlékszem rád – homlokán apró ráncok jelennek meg, mert ez itt jóval több, mint egy füstpamacs. A fene viszi, meg tudja érinteni! Itt valami bűzlik.
- Ezt szeretném én is megtudni – pillant körbe, mintha várná a második arcot is, vagy csak ismét realizálná ezt a pokoli helyet. Szinte minden zsigere reszket, és mikor tekintetük találkozik, azon pillantás köszön vissza, amelyet túl sokszor látott. Amely elbánt velük is. Kezdődik.
- Te voltál aki valahogy idehozott..?


avatar



☩ Reagok :
14

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 10:51 pm
Következő oldal


A hangulatom erősen hullámzó. Immár két napja teljesen egyedül vagyok. Cassaelnek nyoma sincs, de bevallom, nem is vágyok a társaságára. Szeretnék egyedül lenni nyomoromban, összeszedni az energiáimat. Mentálisan. Mert kezdek rájönni, hogy ezen az átkozott helyen semmi másra nincs szükség, hogy túlélj. De ha már az energiáknál tartunk. A közelben járok, amikor valami különöset érzek meg. Távolit, valótlant… mégis valamit, ami itt van. A jövevény előtt hamarosan portál nyílik meg, melyen én lépek ki, a fekete legsötétebb árnyalatait öltő szemekkel. Ismerős nekem, de jelentéktelennek tűnik. Noha tudom, hogy nem jelentéktelen, ha egyszer itt van.
- Hogy kerülsz ide, madárka? - Duruzsolom felé egyszerre tenyérbe mászó és rémisztő démoniassággal. Úgy sétálok elé, mintha a birodalmamban járna, ahol én vagyok az úr. Valahol így van. Hogy is mondta az angyal? Ez a mi szemétdombunk. Felismerem az erőt, ami körbe járja. Leviatán, ahogy Kisa. Ahogy a többi is. Kezd tudatosulni bennem, hogy mikor is találkoztunk. A tényen pedig, ami az aznapi viselkedésemet illeti, elmosolyodok.
No de hiába a látszólagos nagy magabiztosságom. Minden vonásomon tükröződik, hogy szenvedek. Hogy a hely felemészt. Hogy visszakékülő szemeimben remény lángol fel a kijutásra. És hogy sokkal több idő telt el, mint azt a leviatán gondolná. Bár azt hiszem, ezt épp neki nem kell elmagyaráznom. Hisz átélte. Csak hogy ő nem volt egyedül.

Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 10:32 pm
Következő oldal


☠️ Pokoli hely kísért

Mammon & Athan
szószám: 263 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Rémálom.
Egy apró érzés, egy apró rándulás. Zsigereiben érzi és mégsem. Hogy mégis hogyan történik mindaz, ami épp az őrületbe kergeti. A világ kegyetlen, nem kíméli a sok év után szabadult szörnyeket sem és a sebezhetőség, ő a sebezhetőség. Kimerült, menedéket keresett és megragadott egy olyan fonalat, amit nem arannyal szőttek és ami nem vezeti kincshez sem pedig mesés gazdagsághoz. Olyan, amikor zuhansz álmodban, és mikor tested rándul egyet, felébredsz, csak nem épp úgy, mint ahogy szeretted volna. Pech, vagy sem, de az első, amit megpillantott a röpke pihenés után, nem a málló falú szoba volt, melybe lehuppant csupán addig, míg a zsibbadás elmúlik. Senki nem mesélt neki arról, hogy mi van akkor, ha nagyon kifeszíti a határokat, és mégis, mindvégig sejtette, hogy semmi jó sem. Vagy talán ez az egész egy csapda volt, egy illúzió, amelyet elültettek a fejében és amelynek most vége? Ha csak ennyi volt...
A törzs, amelyet megtapint, túl ismerős. Túlságosan eleget látta, kaparta, tépte, és mégsem sikerült kiirtania. Mint ahogy semmit sem az átkozott helyen. Elcsigázottan lépdel börtönében ismét, és talán mégsem. Egyelőre kicsit zavaros minden, így úgy érzi, csapdába került, az egész varázs túl erős, talán átok, talán saját maga műveli mert elvesztette az irányítást. És mégis. Dühös, az az évszázados düh kaparja, amit itt hagytak. Itt hagytak nekik. Vajon itt vannak még, vagy már...?
- Mutasd magad, akárki vagy. Akárki! - kiált bele a semmibe. Nincs visszhang, nincs szellő, nincs élet. Sem testvére, sem más nem válaszol. Talán tényleg csapda? Visszazárták amikor végleg elgyengült?
Magyarázatot akar és pánikot űz. Üdv újra, itthon.
- A rohadt életbe..


Online
avatar



☩ Reagok :
111
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 10:20 pm
Következő oldal


◆ ◇ ◆ ◇


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2